Ülök, az irodában éppen azt a kis szerény ebédet fogyasztom el, amit magammal hoztam. Nézem a jegyzeteket és a határidõnaplómat, amitõl még a hajam is égnek áll. Csomó megbeszélés, de lehet, a felét lemondom, mert már a tököm tele van ezzel az idõbeosztással. Bár ma csak az esti megbeszélés érdekel nagyon. Egy host klubba megyünk ahol szerzõdést akarnak ajánlani. Kíváncsi vagyok, hogy szeretnének minket az ujjuk köré csavarni. Megnézem, az órát olyan két óra körül jár az idõ és velük négykor találkozunk. Addig meg ehetem a meszet a többi fakabáttal. Nagyon örülök neki tényleg felemelõ érzés. Bejön a titkárnõm és elindul, a móka mindenki lassan besétál, kezdõdik az ülés. Szétnézek és gondolkodom én is vajon mit fognak szólni az egészhez? Duruzsolnak és beszélgetnek, majd elõre dõlök és elindul a megbeszélés. Mindenki figyel rám tisztelettel és kíváncsisággal. Felhozom a host hálózatot, ami szerint rábólintottak az ilyen elõkelõ helyeket segíteni kell, így ezzel sem kell foglalkoznom már. Bár egy két embert viszek magammal. Hátradõlök, mindenki szedelõzködik, megy haza a családjához esetlegesen a barátjához vagy barátnõjéhez. Én meg maradok, bent bújom a papírokat és megyek a host klubba Jamiennel és Hugoval. Nézem a jegyzeteket a helyrõl és igen csak jó híre van. Kedves a fõnök is és az alkalmazottak is. Bár melyik fõnök nem lenne kedves, amikor pénz áll a házhoz. Lassan felülök, van egy két órám, amíg ott találkozunk az épület elõtt. Összepakolok és haza autózok otthon mindig is jobban ettem, mint bent a munkahelyen. Édesapámék ragaszkodtak mindig is hozzá hogy egészségesen egyek. Ehhez pedig az kell, hogy otthon letegyem a hátsómat és almát rágcsáljak vagy répát, mint a nyúl. Kiszállok a ház elõtt és besétálok minden olyan üres és komor. Elfintorodom rajta igazán nincs kedvem itthon ülni, de inkább itt, mint a munkahelyen. Lassan leveszem, a zakót ledobom az egyik székre és besétálok, a konyhába minél elõbb kajázok, annál elõbb mehetek a dolgomra. Végül is lehet, valami érdekeset is találok abban a csodahelyben. Ezen révetegen elmosolyodom. Még egy kedves host a végén meg tetszik, lehet, a szüleim kitérnének a hitükbõl, de nem nagyon zavarna. Szerelmes akarok, lenni azt szeretném, ha viszont szeretnének. Vállat vonok nekem mindig is a pénzéhes kis buták jutottak ez már lehet örökre így is marad.  Végül ahelyett, hogy ennék, valamit megyek lefürödni, mert már nem férek a bõrömbe. Ledobálom a cuccokat magamról és beállok a zuhanyzóba a langyos vízcseppek, ahogy bõrömhöz érnek igazán fantasztikus. Lemosom minden egyes porcikámat, a hajamat sem hagyom ki. Ja, igen, ha nem említettem volna, albínó vagyok. Csak hogy még érdekesebb legyen, a helyzetem még jobban csodabogárnak néznek az emberek. Végül is az évek alatt igazán meglehet szokni. Vagy mégsem?  Mikor kilépek a zuhany alól és megtörölközöm csörögni, kezd a telefonom. Felveszem és lebeszélem gyorsan, akiket vittem volna, magammal nem tudnak jönni. Oh, milyen csodás komolyan nagyon örülök neki.  Végül újra csörögni kezd, nem valami barátságosan felveszem.

- Hallo? – morranom és ingerültem szedem elõ a ruhákat.

- Mi a baj kisfiam? – szól bele édesanyám lágyan csilingelõ hangja felsóhajtok. Õ és édesapám az egyetlen ember, akit imádok. Mindig szigorban és szeretetben neveltek. Elmosolyodom mit meg nem tettek, hogy nekem jó legyen. Keményen dolgoztak.

- Semmi anya csak egy megbeszélésre sikeresen egyedül megyek. Hogy vagytok? – kérdezem, immáron kedvesem mire halkan elneveti magát.

- Jól ne aggódj értünk. Attól fáj a fejed, mert egyedül mész? Lehet, hogy m jobban is jársz. – viccelõdik, mire elnevetem magamat.

- Valóban ez igaz és igenis aggódom, ilyet ne is kérj. –sóhajtom, majd végignézek a cuccon, amit kikészítettem. – Ha nem bántódsz meg édesanyám leteszem, mert készülõdnöm kell. –szusszantom.

- Csak nyugodtan nem akarlak feltartani. Vigyázz magadra, szia. – mondja kedvesem, amitõl szinte meg is nyugszom.

- Szia, anya. - sóhajtok és leteszem a telefont.

Lassan elkezdek felöltözni. Felkerül az alsónemû a nadrág az ing és a nyakkendõ. Persze jön ehhez a zokni és öv a nadrágba majd a zakó az utolsó. Felveszem a karórámat, a slusszkulcsot és már indulok is a dolgomra. Már sötétedik igazán vészesen, de nem igazán zavar. Jobban szeretem az estét, mint a nappalt. Leállítom a kocsit a parkolóban és elindulok az épület felé. Tényleg szép kis hely még én sem mondanám meg hogy egy host klub. Belépek és rögtön a portás fogad. Meghajol és elindulunk az irodába. Kuncsaftok és dolgozók lézengenek. A lány bekopog, és beenged, mikor belépek, a fõnök nem egyedül van. Tüzetesen végigmérem a mellette álló. Lány vagy fiú? Még magam sem tudom eldönteni. Hosszú fekete haja van, ami igazán selymes benyomást kelt. Szürkéskék szemei pajkosan csillognak mintha némi érdeklõdést is kiolvashatnék belõlük, de nem hiszem. Leülünk, és rá nézek a fõnökére.

- Nos mivel akar meggyõzni, hogy, befektessünk a klubba? – mondom mély hangon és fürkészem a férfi arcát.

- Mi csak masszást és táncot vállalunk. Nem egy elhanyagolható tulajdonság nem gondolja? – kérdezi, mosolyogva mire felvonom szemöldökömet.

- Valóban nem elhanyagolható, de én azt kérdeztem mivel tud meggyõzni? – mosolyodom, el halványan mire látom igazán kutyaszorítóban lehet a fazon.

- Igazából szeretnénk bõvülni és jobb környezetet teremteni az alkalmazottak számára. – mondja, komolyan mire bólintok.

- Akkor gondolom, én lennék a tõke. – dõlök hátra néha a mellette álló alakra pillantva.

- Igen, és ha befektet, esetleg felajánlhatnék egy dolgozót önnek. Persze ingyen hisz ön a befektetõ. – mosolyog nyájasan mire a hideg is kiráz a pasastól.

- Ki lenne az, akit felajánlana? –kérdezem felvont szemöldökkel. Majd kézmozdulattan a mellette állóra mutat.

- Shin megfelelne önnek? Intelligens és igazán szórakoztató társaság. – újra rá nézek Shinre de nem úgy, mint egy darab húsra. Hanem mint érzõ lélegzõ emberre hisz kedvesnek tûnik. Szép és így ránézésre is nagyon okosnak tûnik. Lassan bólintok, és rá nézek a fõnökére.

- Rendben van. Ha kész a szerzõdés küldje el és aláírom. – lassan felállok és Shin szinte észrevétlenül már mellettem is terem. Fürge a kicsike úgy látom.

- Ahogy óhajtja. Jó ismerkedést kívánok önöknek. – mosolyog, kedvesen a fõnök mire magamban megjegyzem milyen túlságosan nyálas.

Csendben kimegyünk és végigsétálva a folyosón benyit egy szobába és belép. Követem és rá nézek. Felém fordulva végignéz rajtam. Valahogy olyan érzésem van, hogy még egy élet is kevés lenne, hogy kiismerjem ezt a virágszálat mégis nagyon is vonz ez a lehetõség. Leveszem a zakót, amit elvesz tõlem és letesz, egy székre leülünk a kanapéra és egymás felé fordulunk.

- Mi a neve? –kérdezi édes hangom mire a szívverésem is meglódul.

- Lucifer. – mondom, kedvesen mire szemecskéi kikerekednek. Talán mégsem volt jó ötlet befizetni erre az egészre.

- Igazán érdekes és szép neve van. –mondja kedvesen. Felszusszanok, megsimogatom kedvesen arcát.

- Köszönöm. – mosolygok - A te neved különlegesebb bár gondolom ez nem az igazi vagy csak becenév a számodra. – mintha elismerés csillanna a szemében. Lehet, hogy sikerül végre elindítani a beszélgetés menetét.