|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Lureka | 2013. 10. 28. 19:43:21 | #27943 |
 Karakter: Justin Row ”Glitch”
Megjegyzés: ~ Genemnek
Ohh igen…
Puha.. és meleg.. és kényelmes.. és csak az enyém. Az egész az enyém. Másfél teljes hétig élvezhetem. Akár mindennap henyélhetek itt, az én pihe-puha ágyikómban. Másfél hétig… de jó lesz! Mindennap azt csinálok amit akarok, akkor alszom, amikor akarok, akkor eszem amikor akarok, és Jess sem fog piszkálni, hogy miért nem járok be. Nem lesz veszekedés, se matek házi, se késés, se igazgató…. Csak henyélés.. egész nap.
Hogy én mennyire szeretem az őszi szünetet!!!
Elégedetten fúrom arcomat a párnámba és szusszanok egyet. Ezer éve nem volt lehetőségem a délutáni szundira, de most.. most bepótoltam mindent és csodás volt. Teljesen kipihentem magam. Nem zaklatott semmi és senki. De hiányzott már ez.. Tudtam én, hogy az ilyen tevékenység való nekem. Pihenés és tánc.. Igen. Ez a kettő. Alvás délig, aztán csípő rázás ameddig bírom. Hogy én miért nem egy keleti hercegnek születtem? Akkor egész nap ezt csinálhatnám. Nem veszekedne velem senki miatta, sőt! Még szolgálóim is lennének! Akik hoznának mindenféle finom sütit és nyalánkságot. Hn… Akarom..
Mosolyogva fordulok át a hátamra és elégedetten nyújtózkodom. Izmaim kipihenten feszülnek, tele vagyok energiával. Lehet fel kéne hívni a srácokat.. hátha ma este is van valami jó kis party. Hiányzik, hogy istenítsenek a táncparketten. Ha jól emlékszem nem rég nyílt amúgy is egy új klub a közelben. Ideje lenne felavatni és elkápráztatni az embereket a mutatványaimmal. Hehe..
Mosolyom vigyorrá szélesedik, ahogy egy mozdulattal kicsúszok az ágy szélére és felülve kapom fel mobilom Mo-t tárcsázva. Vedd fel.. gyerünk Mo vedd..
- Szia! – csattan vidáman a hangom, mire csak fáradt morgást kapok válaszul, de hallom a hangján, hogy mosolyog. Mindig ilyen. Úgy kezel, mintha egy idióta 10 éves kölyök lennék.. amiért nagyon utálom. – Merre vagytok? Ma este egy kis tánc? – kérdem izgatottan, főleg ahogy meghallom a háttérben a dübörgő zenét. Lehet már lent is vannak? De miért nem hívtak?
- Neked holnap suli van, nem? – kérdez vissza morogva, amitől összevonom a szemöldököm. Heh.. ennek meg mi baja? Sosem érdeklődött a suli iránt.. valami nem stimmel…
- Nem. Őszi szünet van. – válaszolom csendesebben és kicsit nyugodtabban. – Baj van? – teszem még hozzá kicsit aggódva. Ritkán van ilyen rossz kedve, vagy valakivel összeverekedett és vesztett vagy nő van a dologban..
- Tess.. – morogja rosszkedvűen, de azonnal megnyugszom. Szóval csak ennyi.. már megint kavar valamit a csajszi. Teljesen kikészíti szegényt. Pedig meg sem érdemli Mo-t.. Olyan kedves vele, az a csaj pedig.. Mintha egy darab rongy lenne.. Hidrogénezett szőkeség.. mindig is gyűlöltem az ilyeneket. Mintha egy mozgó parókával beszélnék..
- Hol vagytok? – szólok újra a készülékbe.
- Az új helyen vagyunk. Itt várunk kölyök – mondja nyugodtabban, amitől újra kivirulok. Jessz… tudtam én, hogy nem bírják ki. Neki is jót fog tenni.. Táncikálunk egy kicsit és már is minden szebb és jobb lesz. Sokkal jobb.. tudtam én, hogy szép lesz ez a nap, de hogy ennyire..
Vidáman köszönök el, majd zsebre vágom a telefonom és már lépek is a szekrényemhez, hogy valami vállalhatóbb ruhát ássak elő belőle. Otthonkásan még sem mehetek ki az utcára, nem igaz? Ez amúgy sem elég színes.. igaz kényelmes, mert háromszor akkora mint én, de nem tánchoz van kitalálva. Legalábbis.. nem a klubban való táncokhoz ahol a népet kell kápráztatni.. Hehe..
Pár perc múlva már az utcán sétálok sietve. Az új klub alig pár utcára van innen. Szörnyen rossz volt, amikor felhúzták, mert még én is hallottam hajnalban a gépek munkáját. Most pedig a tomboló tömeggel lesz problémánk hajnalban. A részegekről nem is beszélve.. De hát ez van. Legalább nem kell lejárnom a lábam, mire hazaérek.
Befordulok a következő sarkon és a fojtott zene, ami az épületből árad, szinte arcon csap. Arcomra mosoly szökik, ahogy megláttam a nagy villódzó táblát, ami lehetetlenül ízléstelen. Már a hely neve is… Vörös Yuk.. Inkább tűnik meleg bárnak, mint egy menő szórakozó helynek. Furcsa ízlése lehet a tulajnak, de amíg jó zenéket játszanak, nagy a táncparkett és kellemes a hangulat nem zavar. Úgyis pillanatok alatt meg nyerem majd a közönséget.. Szóval tök mindegy mit csináltak bent. Elég nekem a zene és a parkett.. onnantól kezdve felőlem kék osztriga bárnak is hívhatják a helyet. Na jó.. az mégsem lenne jó.. így is volt már amikor rám akart mászni valaki és Mo-nak kellett leállítani, hogy végre leszálljon rólam. Nem volt vicces. Nagyon nem.
Sóhajtva lépek be, de vérem azonnal felpezsdül, ahogy beérek. A zene szinte lüktet, nincs sötét, de teljesen világos sem, a fények ide-oda ugrálnak és.. teljesen beindít a hely. Alig bírom megállni, hogy ne vetődjek a táncolók közé. Nem.. Meg kell keresnem előbb a többieket. Ha egyedül kezdek el parádézni, akkor sosem jutok el a csapathoz. Nem azért, mert nem tudnék. Hanem kimenne a fejemből, hogy léteznek…
Bevetődöm a tömegbe, és megpróbálok áttörni rajta, viszont nem könnyű. Nincs semmi bajom az alkatommal és a magasságommal, de ilyenkor.. Örülnék ha pár centivel magasabb vagy inkább szélesebb lennék.. nem kétajtós szekrény, csak.. látszódjanak az izmaim.. legalább egy kicsit..
- Nekem dumálsz szöszke? – hirtelen torpanok meg, ahogy meghallok egy ismerős és igen ideges hangot. Mo? Felnézve kezdem el keresni a hang tulajdonosát, és ahogy meglátom, már is verekedem magam hozzá. A franc.. hogy engedhették be ilyen hangulatban egyedül a tömegbe?
Hallom, hogy a vele szemben álló szőke hajú srác visszabeszél a barátomnak és a mellette álló haverja és kezd idegesen pillogni. Egyre jobb.. ez most nem hiányzott.
- Mo! – emelem fel a hangom, hogy észre vegyenek, majd határozottan ragadom meg a karját. Tudom, hogy mi a baja.. és azt is, ha felhúzza magát nehéz leállítani. Nem lenne jó, ha kidobnák már az első nap a helyről. – Elég lesz. Gyere – mondom csendesen, de csak egy mogorva pillantást kapok tőle. Remek..
- Menj a többiekhez kölyök.. – morran rám és úgy nézi a két srácot, mint egy-egy darab felszeletelni való húst. Na ne.. Egyrészt nem vagyok kölyök! Másrészt nem hagyhatom, hogy ez az idióta itt szétveresse magát és kidobják! Én még le akarok ide jönni, nem most először és utoljára! Nem érdekel, mit csinált Tess az én napomat nem fogja elrontani az a szőke paróka!
- Jobb lenne ha hallgatnál a kicsikére – szólal meg a szőke, mielőtt kinyitom a szám, de szavaitól elfelejtem mit akartam mondani és én is felpillantok. Hogy mi?! Kicsike..?!
- Hozzám beszélsz őstulok?! – kérdem kicsit ingerültebben. Meglepve pillantanak le rám, de csak durcásan nézek fel. Egy tipikus szőke herceg kék szemekkel.. Ch.. semmi extra. A mellette álló srác viszont már érdekesebb. Barna meleg szemek, hozzá illő barna tüsis haj, de ami fura, hogy baseball sapka – vagyis valami hasonló vacak - van rajta itt bent is és.. kabát!? mi a fenének vesz fel kabátot ilyen időben? Még majdnem nyár van.. Ne már.. Biztos menőzni akar.. Igen, pont úgy néz ki, mint azok a sznob cicafiúk. Összehúzom a szemem és Mo elé állok, hogy még véletlenül se csinálhassanak a kelleténél nagyobb hülyeséget. – Nem akarunk balhét. Amúgy sem való az ilyen, a hozzátok hasonló sznob szépfiúknak. Inkább menjetek haza egymás körmét lakkozni. Az való nektek – mondom morcosan, és mielőtt megvárnám a felháborodást elfordulok. Szemeim a táncparkettet pásztázzák. Ez kell most.. egy kis csípőrázás, hogy kimossam ezt a két selyemfiút az agyamból. Ch.. idióták. Én kicsike?! Hol él ez?! Nem is vagyok kicsi! – Gyerünk Mo. Táncolni akarok, nem cicafiúkkal bájologni – jelentem ki, és már indulok is. Utálom az ilyen embereket. Azt hiszik ők a legjobbak, mert meg van mindenük. Fogalmuk sincs semmiről. Áhh.. Táncolom kell. Most!
Szerkesztve Lureka által @ 2013. 10. 28. 21:52:47
|
|
