|
|
Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)
| tonkacsa | 2013. 09. 28. 12:42:00 | #27476 |
 Karakter: Bruce Wayne
Halkan leereszkedek a fémlétrán, odalent félhomály honol. Várok egy kicsit? Hogy a szemem lassan hozzászokjon a sötétséghez. Hangtalanul lépkedek a folyosókon, minden részletre odafigyelve. Az épület sárga és vörös téglákból épült, valószínűleg már jó régen. Az egyik ablaknál megpillantok egy mesterlövészt, nem kockáztathatom meg, hogy észrevegyen és jelzést adhasson le. Ruházatom egy részét úgy készítettem el, hogy bármilyen felületen könnyedén mozoghassak vele. Így felmászok a mennyezetre és onnan közelítem meg. Szerencsére akkor sem figyel fel, amikor hangtalanul leereszkedem mögé és sokkolóval lebénítom. Ezután őt is megkötözöm, de neki már kénytelen vagyok zsebkendőkkel kibélelni a száját. Ezután egy páncélajtóhoz érek, ami szerencsére hangtalanul kinyílik, miután olajat fecskendezek különböző részeire.
Ezután egy tágas terembe kerülök, alattam méretes tartályok helyezkednek el. A távolban három alak körvonalat veszem ki. Feléjük indulok és amikor észrevesznek ketten tüzet nyitnak. Ruhámnak köszönhetően a sötétség tökéletesen elrejt, így csupán vaktában lőnek. A golyók elől átlendülök a korláton és alulról közelítem meg őket. Amikor elég közel járok gyorsan feltornázom magam és arra bukkanok fel, ahol nem számítanak rám. Az egyiküknek az oldalbordájára ütök, ami hangos reccsenéssel jelzi törését. A következő nehézfiút előbb állon vágom, a következő ütést orrnyergére mérem. Fájdalma elég időt hagy, hogy arcon térdeljem majd fejbe rúgjam. A harmadik ember futásnak ered rémületében, megáll a korlátnál és idegesen egy pisztolyt ránt elő, amit kirúgok a kezéből. A korlát ekkor elenged és a fickó beleesik a folyadékba. Az ajtóban ekkor Gordon jelenik meg.
– Gratulálok batman, Sikerült kicsinálnod az itt dolgozó emberüket. Valószínűleg sok fontos információt szedhettünk volna ki tőle.
– A haláláról csak önmaga tehet, ha nem fog rám fegyvert ez elkerülhető lett volna. Mit tudsz róla?
– Azon kívül, hogy itt dolgozott? A feleségéről megtudtam, hogy sok tartozása volt. Tulajdonképpen még jól is járt szerencsétlen ördög, a felesége közben öngyilkos lett.
– Még mennyien vannak?
– Többségüket kénytelenek voltunk lelőni, a főnökük nyolc emberével még tartja magát.
– Legjobb lesz, ha oda megyünk. Jó lenne már lezárni ezt az ügyet.
– Egyetértek!
Sietve elindultunk lefele a sötét folyosókon. , majd kiértünk egy lépcsőhöz, amin lerohantunk. Ezután kiértünk egy barikádhoz, amit rendőrök lőttek fedezékekből. Egy rendőr kilesett fedezéke mögül, mire egy lövés dördült, ami behatolt homlokán, majd a falba csapódott. Agyának darabjai immár a földön piroslottak.
– Öngyilkosság lenne szemből támadni, a legjobb lesz, ha a mennyezetről indítok támadást feléjük, ti pedig szétlövitek a tartályokat.
– Rendben, amíg föléjük kerülsz lefoglaljuk őket.
Ezután takarásba mentem és nekiláttam a falmászásnak. Szerencsére eléggé le voltak foglalva ahhoz, hogy ne nézelődhessenek. Amikor feléjük kerültem, egy apró bombát hajítottam az egyik tartályba, ami miután felrobbant oldalán kieresztette a folyadékot, ami valami sav lehetett, mert akihez hozzáért, annak bőrét szétmarta. Ezután eluralkodott a fejetlenség a bűnözők között, kiugráltak rejtekhelyükről és immár a rendőrök gond nélkül letartóztathatták őket. Vezetőjük megpróbált elfutni azonban gordon belelőtt kétszer egy tartályba, mire a sav sugárként fröccsent az arcába. A rendőrök őt is felszedték, de még elkaptam pillantását, amint gyűlölettől izzó szemekkel mered félig eltorzult arcából.
– Ahogy elnézem sikerült ellenséget szerezned egy életre.
– Az ilyenek minden ember ellenségei, bár ha kiszabadul, valószínűleg meg fog gyűlni vele a bajom.
– Ha bajban leszel, rám számíthatsz.
– Tudom.
Ezután szétváltunk és én elindultam hazafelé Alfrédhoz, Míg Gordon a rendőrkapitányság felé vette az irányt. Még egyikünk sem sejtette, hogy egy félig halott ember eközben kimászott az egyik tartályból és lassan imbolyogva elindult kifele az épületből, elkerülve az emberek tekintetét.
|
| tonkacsa | 2013. 09. 25. 15:36:33 | #27452 |
Karakter: Bruce Wayne
Magányosan ülök kastélyomban az asztalomnál egy kávéval kezemben és egyik fegyveremet szerelem. Tekintetem lassan az ablak felé vándorol, az égen egy jelenik meg, az én jelem. Szívesebben maradnék, de tudom, hogy odakint valami nagy baj van. Felveszem szürkés testhezálló ruhámat, majd felveszem csizmám, aztán köpenyem és végül maszkom, majd autóm felé rohanok. Szerencsére Alfréd mindent előkészített, így gyorsan végeztem mindennel.
Elindítom a batmobilt és elindulok a jelzés irányába. Vezetés közben pedig megrohannak a gondolatok.
Ki vagyok és hogyan lettem ennek a városnak a hőse? Az egész gyerekkoromban kezdődött, egy színházból tartottunk hazafelé, amikor egy rabló banda állított meg minket.
– Nahát egy gazdag nyápic a területünkön.
– És milyen csinos a felesége ritkán van ilyen szerencsénk.
Apám azonban nem az-az ember volt, aki enged az ilyen söpredéknek. Amikor egyikük anyám felé nyúlt apám késlekedés nélkül beverte a képét. A következő ekkor késsel rontott rá, azonban őt egy, az orrnyergére mért ütés fékezte meg. Ekkor azonban lövés dördült, apám arcán előbb döbbenet futott át, majd eldördült a második lövés, majd a harmadik és így tovább amíg vége nem lett. Ezután anyám következett, velem nem törődtek, amikor nekik rohantam, egyszerűen elrúgtak. Tehetetlenül kellett végignéznem anyám halálát. Bár ez nagyon régen történt, soha nem felejtettem el. Életem útja ezután tisztán állt előttem., tudtam miért és mi ellen akarok küzdeni. Ezután megpróbálkoztam egy rendőrtiszti karrierrel, de rá kellett döbbennem, rendőrként meg vagyok kötve, nem tudok kellő hatékonysággal fellépni a bűnözőkkel szemben. Ekkor találtam ki az új személyiségemet, azt, aki valójában vagyok és akit nem kötnek meg az ostoba törvények. A hétköznapokban egyszerű milliárdosként ismernek, főleg műkincseket adok és veszek, de többnyire az ilyet Alfréd intézi, amíg én a kacatjaimat szerelgetem.
Autómmal lassan megérkezek a helyszínre, a rendőrség már régen körbevette az épületet. Ekkor megpillantok egy magas bajuszos férfit szürke ballonkabátban és kalapban felém közeledni. James Gordon felügyelő az.
– Végre megjött, éppen időben. Körbe vettük a helyet, körülbelül húsz fővel kell számolnunk, mindannyiuk fegyveres és céljaik ismeretlenek. Egy nyílt támadás veszélyes lenne, tűzharc esetén könnyen tűz üthet ki, vagy robbanás következhet be. Mellesleg a gyár jól védhető, valószínűleg belső embernek is részese kellett, hogy legyen a támadásnak. Húsz embernek bőven elégnek kell lennie, hogy a gyárat teljesen megfigyelés alatt tartsák. Nincs olyan pont az épületen, amit nem figyelnének.
– Pontosabban, nincs olyan pont, amire számítanának. Föntről úgy gondolják helikopterrel mennénk, amit könnyen meghallanak és tűz alá vesznek.
– Mi a terved?
– Egy papírsárkánnyal leugrok egy magasabb épületről és észrevétlenül landolok a tetőn.
– Ahogy gondolod, de elég kockázatosnak tűnik.
Ezután elindulok, az egyik toronyházba, majd a lift segítségével pár perc alatt feljutok az épület tetejére. Ezután felkapaszkodok a sárkányomra, majd leugrok és először csak lefelé zuhanok, azonban rövidesen felkap egy légáramlat és elkezdek a gyár teteje felé manőverezni. Sikerül észrevétlenül landolnom a gyár tetején, majd körbepillantok és három őrt pillantok meg idefent. Ezeket óvatosan hátulról közelítem meg és egy erősen bódító illatú szerrel átitatott kendővel egyenként elaltatom őket. Ezután egy vékony, de rendkívül erős kötéllel alaposan megkötözöm őket. Hogy hangjelzést később se adhassanak le, szájukba szexboltból szerzett arcra köthető labdákat teszek, amiket pántokkal rögzítek, nehogy kiköphessék. Ezután felhajtom egy csapóajtó fedelét és elindulok lefelé a létrán.
|
|
