- Ezt már szeretem, kedvesem – mosolyog magának. – Nagyban játszol, de ne feledd! Aki mindent feltesz egy lapra, könnyen el is veszíthet mindent. És ne feledd, ne nagyon változz át sárkánnyá. A mágia ebben a világban néha kiszámíthatatlan. És ki tudja, mi történne, ha feltûnne… teszem azt egy tûzokádó bestia a városban.

Nem mondod? Ha nem függnék tõle, most rávetném magam és lenyelném keresztben. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa, azért a szavai betaláltak. Felkapom a fejem és nemes egyszerûen kisétálok a boltból. Majd akkor beszéljünk, ha betartotta, amit ígért. Sajnos úgy tûnik eladtam a lelkem az ördögnek, újra.

***

- Halló, kedvesem! – hallom meg az idegesítõ hanglejtést. – Van itt nálam valami, ami a tiéd. Ha megtennéd, hogy ideröppensz – kuncog vidáman -, akkor akár nyélbe is üthetnénk a kis alkunkat.

- Ne viccelõdj velem, Rumplestiltskin, nem vagyok olyan hangulatban! – morgok csöppet sem kedvesen. – Mit kérsz cserébe?

- Meg akarom tudni, hogy valaki, aki állítólag az Átok elõtt meghalt, valóban halott-e. A részleteket majd a boltban megbeszéljük.

És le is teszi. Még ilyet! Viszont a haragom felváltja a lelkesedés, nála van a szívem! Csapot-papot az irodámban hagyok, és szinte loholok keresztül az utcákon a boltig, mondanom sem kell, magas sarkúm kopogása minden tekintetet magára von, fõleg, hogy úgy futok benne, mint a nyúl.

A bolthoz érve az üvegre támasztom a kezem és engedek egy percet, hogy kifújjam magam, az üvegben látom áttetszõ tükörképem, a hajam szélfútta és kócos, az arcom kipirult, ujjaimmal hátrafésülöm barna tincseim a szemembõl. Nagy levegõt veszek és belépek, a csengõ csilingel, Rumple meg a pult mögött áll, rám mosolyogva.

- Gyönyörû napunk van ma, nem? – köszön rám.

- Szeles – felelem és hozzá sétálok, kezeimmel megtámaszkodok a pulton és kissé elõre hajolok.

- Nálad van?

- Igen, elõveszi a pult alól a vörös bársonyba csomagolt szívemet. Mohon érinteném meg, de elhúzza az orrom elõl, emlékeztetve, hogy még nem kapom meg. Rá pillantok és széles mozdulattal tárom szét a karjaim.

- Halljam, mit kérsz? Kit keressek meg?

- Szeretem, ha valaki egybõl a tárgyra tér – somolyog, majd elkomorul. – Ti sárkányok remek nyomkövetõk vagytok, a természetetek része a vadász ösztön – kerüli meg a pultot és engem, én is fordulok, hogy lássam. – Ha valamit meg akartok szerezni, lásd a szíved esetében, bármire hajlandóak vagytok, ez pedig nekem nagyon is jól jön – kezét felemeli és mutatóujjával végigsimít az államon, mire utána kapok, fogaim hangosan koccannak össze, ahogy elkapja. Könnyedén felnevet.

- És?

- Türelem – int felém, elfordul és tesz egy lassú kört a boltban, közben kezeivel gesztikulál. – A sárkányoknak egyéb haszna is van, nem véletlenül szerettek titeket tartani házi kedvencként a hagy hatalmú lények, ha egyszer valaki után eredtetek, azt megtaláltátok élve, vagy holtan. Állhatatosak vagytok, akaratosak és törtetõek, tüzesek és büszkék, a legjobbat hozzátok ki magatokból…

- És mi a lényeg? – legszívesebben megharapnám, mert annyira akarom a szívemet, közben meg húzza az idegrendszeremet!

- A lényeg, hogy tökéletes vagy a feladatra, amivel megbízlak – sétál vissza a pult mögé és kiemel egy fehér-kék nõi ruhát. – Azt akarom, hogy találd meg a ruha tulajdonosát, Belle-t . Tudd meg, valóban meghalt-e, ha tényleg igaz, akkor a helyet, ahol nyugszik.

- Fontos volt neked? – kérdezem elgondolkodva, szinte meg is feledkezve a szívemrõl, olyan furcsa, a hangja, az arca…

- Ezt neked nem kell tudnod, de azért elárulom, igen, fontos volt, különben nem kerestetném – beszél velem úgy, mint egy gyerekkel.

- De ha halott, miért akarod megtalálni a sírját? – értetlenkedem. – Nem fáj feltépni a sebeket?

- Amint visszakapod a szíved, érteni fogod az okát – mosolyodik el, játszik velem és a ruha felé int a kezével.

- Nem vagyok vadászkopó – fonom karba a kezeim.

- Nem, te jobb vagy annál – hízeleg az egómnak, mire elfintorodva, de leengedem a kezeim, elveszem a ruhát, arcom beletemetem és mélyet szippantok az illatból. Finom, kellemes nõi illat, régi könyvek, sütemények és virágok elegye alkotja.

Elveszem az arcomtól, és egy pillanattal késõbb egy bekeretezett kis portré landol a pulton, pont a szívem mellett, amit még mindig nem kaptam meg.

- Õ Belle? – emelem fel a képet, szemügyre veszem a megfestett nõt. – Szép…

- Valóban az – ért egyet, csendesen nézve a képet, szinte érzem a belõle áradó szomorúságot.

- Nem lesz egyszerû – mondom neki. – De mindent elkövetek.

- Tudom, kedvesem, tudom nagyon jól – mosolyodik el, én a telefonommal képet készítek a festményrõl, aztán visszaadom neki. – És most az alku rád esõ része.

- Végre! – nyüszögök és a szívemhez érek, kihajtogatom a bársonyból. Gyönyörû, feketés-lila és pulzál…

- Csinálod, vagy csináljam? – kérdez szándékosan kétértelmûen, az idegesítõ vigyora viszont most más, mint eddig. Vagy legalábbis másképp fogom fel.

- Tedd vissza nekem – én nem merem, nem tudom, hogyan kell.

- Hm, meg kell majd tanítanom a szívtépésre, nagyon hasznos tud lenni – gondol egyet, majd felemeli a szívem, megkerüli a pultot és én mély levegõt veszek. – Készen állsz, kicsi sárkány?

Nem felelek, csak bólintok, elszánt vagyok, akarom!

- Fájni fog – húz, mire nálam mindjárt elszakad a cérna.

- Rumple! Csináld már!

De ahogy rákiabálok egy villámgyors mozdulattal tûnik el a keze csuklóig a mellkasomban. Szemem elkerekedik, nem kapok levegõt, érzem, hogy valami nehéz és súlyos kerül oda, ahol korábban kongott az üresség. Kihúzza a kezét és én a mellkasomhoz kapok, nem jön ki hang a torkomon, mintha infarktusom lenne. Ujjaim karmokká görbülnek, a lábam összecsuklik alattam, Rumple csuklójába marok kezemmel, körmeim karistolják a drága öltönyt. Fáj, nagyon, a könnyem is kicsordul.

- Én mondtam, hogy a szív súlyos teher... – hallom magam fölött a hangját.

Pár perc, nem több, de a fájdalom tompa sajgássá szelídül. Érzek, még fáj, de érzek.

- Meg… - nyögöm, de megköszörülöm a torkom. – Megérte.

- Majd meglátjuk – hagyja rám, lenyúl értem és a könyökömnél fogva felhúz, a szemébe nézek, gyönyörûek!

Nagyot nyelek, az alku ellenére is úgy érzem, meg tudnám csókolni. Elgondolkodva néz rám, majd, amikor már biztosan állok a lábamon elenged.

- Hogyan tudnak a nõk ilyen cipõkben járni? – a kérdésre megrökönyödöm, aztán hisztérikusan felnevetek.

- Nekem sem kényelmes – ismerem el.

- Akkor miért viseled?

- Mert jól néz ki – felelem, mire szórakozottan csóválja a fejét.

- Ó, még valami – komorodik el. – Nem szabad, hogy a kis nyomozásod Regina fülébe jusson.

- Miért? – ráncolom a szemöldököm.

- Csak ügyelj rá, hogy ne tudja meg. Regina olyan, mint én, ravasz, szeret aduászokat gyûjteni, ha Bellem még életben van és Regina megtudja, hogy keresed… Már így is gyanakszik, amiért terveim vannak veled.

- Nagyon szívesen kettéharapom, ha esetleg valaha arra kérnél…

- Türelem, kicsikém, türelem – vigyorog jókedvûen.

Komolyan, nem értem õt, percek alatt képes egyik végletbõl a másikba esni, vagy pokoli jó színész, vagy még õ maga sem tudja valójában, hogy mit akar. A mellkasom még mindig sajog, de jó maga a tudat, hogy megvan…

- Rumple…?

- Hm? – pillant rám egy könyv fölül, amit felnyit és lapozni kezd.

- Ha varázslattal ki lehet tépni a szívet… meg is lehet akadályozni, hogy megtörténjen?

- Okos kis fenevad vagy – vigyorog. – Természetesen meg lehet, és mivel most jó hangulatomban vagyok, meg is mutatom, de eredményt várok cserébe.

A kezével a mellkasom felé nyúl és valami varázslatot csinál, semmiségnek tûnik, mégis olyan érzés, mintha valami fém olvadt volna szét a bõrömön, illetve a bõrömben.

- Ennyi? – pislogok értetlenül.

- Mit vártál, csillaghullást? – tárja szét a kezeit vehemensen. – És most, sipirc, menj a dolgodra – tessékel kifelé a kezével.

- Nem vagyok macska – fújok egyet, bizonyítva az igazát. Mérgesen elveszem a pulton hagyott ruháról a kék hajszalagot és zsebre vágom, viharos léptekkel hagynám el a boltot, de a kilincsen megáll a kezem. – Rumple? – fordulok újra felé.

- Mi van már megint? – néz fel türelmetlenül.

- Nem értem.

- Mégis mit? – látszik, hogy kezdem fárasztani.

- Azt, hogy ha olyan nagy a hatalmad, miért nem keresed meg õt varázslattal?

- Már próbáltam, sajnos még nekem is vannak korlátaim, amiket nem fogok felfedni elõtted, és most huss.

Mire kettõt pislogok, már az ajtó túloldalán állok, mérgesen megfordulok, hogy megmondjam a magamét, de az ajtó csilingelve becsapódik elõttem, kis híján orrba ver.

- Még ilyet! – dobbantok mérgesen.

Hol a csudába kezdjem???

***

Az egész napom azzal megy el, hogy a megbolondult városban rohangálok, mindenki megzavarodott, a szeretteiket keresik, plakátokat ragasztanak ki, hihetetlen, és találjon meg a sárkány valakit…

Végiglapozom az átkozott telefonkönyvet, a nevek mellé beírogatom, ki kicsoda, Nagyi éttermében ülve próbálok leerõltetni pár falat palacsintát vacsorára a torkomon, de valami finomabbra vágynék… Húsosabbra…

- Helló, idegen – huppan le szembe velem Ruby. – Már aggódtam érted, azt hittem, teljesen bedepresszióztál!

- Igazán? – fintorgok, ahogy írogatok a könyv margójára.

- Mit csinálsz? – érdeklõdve hajol át az asztalon, hogy lássa.

- Próbálom összeírni, ki kicsoda és kit keressek, ha meg akarok találni valakit – fújok nagyot, de az orromból sikerül szürke füstöt fújni levegõ helyett. Ijedten elhessegetem a felhõcskét. Ruby majd megszakad a nevetéstõl.

- Azért ne füstölögj!

- Nagyon vicces vagy – morgom kicsit sem tréfásan.

- Na, de komolyan, kit keresel?

Egy pillanatra elgondolkodom, Ruby nem szereti Reginát, de jóban van Hócica és Jóképûvel, nekik meg nem szabad megtudniuk semmit, mert még a végén lebuktatnak.

- Valakit… egy lányt.

- Astrid, nem tudok segíteni, ha nem bízol meg bennem – tárja szét a karjait.

- Megbízom benned… Csak te jóban vagy Hócicáékkal…

Szeme elkerekedik, eszébe jut nyilván, hogy engem egy herceg döfött le.

- Az a baj, hogy a nõ, akit keresek, már az átok elõtt eltûnhetett… Vagy meghalt, vagy él, de semmit nem tudok róla…

- A nevét tudod?

- Persze, tudom a nevét, ki õ, hogy néz ki…

- Miért nem kérdezed meg Henryt?

- Hogy? – ráncolom a homlokom.

- Kérdezd meg Henryt, Emma fiát. Van neki egy mesekönyve, amiben mindannyian benne vagyunk…

Összeráncolom a szemöldököm, már rémlik, sokat láttam a kissrácot azzal a kopottas könyvvel rohangálni.

- Szerinted, õ a bûvös könyvébõl megmondhatja, mi lett vele?

- Egy próbát megér – von vállat, de többre nincs idõnk, mert a nagymama szólítja – Sok szerencsét, Astrid. - Ruby halkan morogva kel fel és vonul végig sértõdötten az éttermen.

Ruby remek tippet adott, a telefonkönyvet a hónom alá csapom, a palacsintát a számba gyömöszölöm, a pulthoz lépve pedig kiteszem, amivel tartozom és veszek egy csokit is.

***

Nem sokkal késõbb Hófehérke háza elõtt állok, nagyon nincs kedvem itt lenni, becsöngetni végképp nem. Morogva járom körbe a háztömböt, majd mivel nincs más lehetõségem, muszáj lesz felmásznom Henry ablakához. Már sötét van az utcán, az ablakból pedig halovány fény dereng. Miután kijött a kórházból, ide jött vissza és nem Reginához. Megértem.

Kibújok a cipõimbõl, majd figyelem, ahogy a kezemen és a lábamon a körmök megnõnek, karmokká alakulnak az ujjaimmal együtt. Mmm, szép, nem tökéletes, de megteszi. Egy nagyobb lendületû ugrással rugaszkodom el a talajtól és csendben felkapaszkodom az ablakig. Óvatosan bekukucskálok rajta, de csak Henryt látom az ágyon, pizsamában és valami könyvet búj. Megkapaszkodom és halkan megkocogtatom a körmöm hegyével az üveget.

- Henry… Henry! – sziszegek, mire felkapja a fejét és homlokráncolva néz rám.

Integetek a kezemmel, mire értetlen arccal az ablakhoz jön, belülrõl kinyitja.

- Mit csinálsz itt? – kérdez kíváncsian.

- Kedvem támadt éjszaka házakba betörni – ironizálok. – Engedj be, légyszi!

- Hát… jó – enged, hogy bemásszak a parányi ablakon. Kicsit megszenvedem, és a padlóra huppanok.

- Köszönöm – sóhajtok megkönnyebbülten, felegyenesedem és felhúzom a lecsúszott nadrágomat, helyre igazítom a hajamat is.

- Miért nem az ajtón jöttél?

- Semmi kedvem nincs Hócicához meg Jóképûhöz… - morgom, ahogy kigubancolom pár tincsem.

- Mi bajod Hófehérkével? – ráncolja a szemöldökét.

- Vele semmi, de szereti a herceget, nekem meg köztudott, hogy nem szeretem a hercegeket… - gesztikulálok széttárt kézzel, halk vagyok, nehogy lent meghalljanak, suttogunk csak.

- Miért, mi vagy te? – kérdez mohón.

- Sárkány, Marilla– forgatom meg a szemeim. – Egy nagy, gonosz, tûzokádó sárkány.

- Klassz – vigyorodik el, nekem meg az állam leesik a srácon. – De tõlem mit akarsz?

- Keresek valakit – kezdem, és az ágyára ülök törökülésben. – Segítened kell…

- Az egész város keres valakit – jelenti ki a nyilvánvalót, de leül velem szemben utánozva.

- Tudom, de nem magamnak keresem. Mindegy, ez hosszú – sóhajtok. – Henry! Ez fontos, nem mondhatod el senkinek, amit tõlem hallasz, egyik anyádnak sem, a királynõnek végképp nem, de még Hócicáéknak sem!

- Hófehérke – javít ki.

- Tök mindegy! – vágom rá. – Ez titok!

- Oké – egyezik bele. – De kit keresel?

- Egy Belle nevû lányt – elõveszem a szalagot a zsebembõl. – Ez az övé. Állítólag meghalt, de nem tudni biztosra, nekem meg kell találnom, ha él, akkor õt, ha nem, akkor a sírját – fújok egy füstfelhõt, de nem szándékosan, Henry a könyvével ellegyezi gyorsan. – Azt akartam megkérdezni, hogy a bûvös bibliádban van-e valami róla…

- Hát, a könyv szerint – veszi elõ a párnája alól a nagy mesekönyvet és lapozni kezdi, mellé húzódóm és átkukucskálok a válla fölött. – Belle a szörnyeteghez… jelen esetben azt hiszem Rumplestiltskinhez került, mint szolga, de aztán a mese boldog befejezéssel ér véget…

- A fenébe – nyögök csalódottan.

- Várj, te Rumplestiltskinnek keresed Belle-t?

- Kénytelen vagyok – sóhajtok fel.

- Ugye tudod, hogy nagy bajban vagy?

- Ne mondd – pillantok rá lemondón. – Szóval semmi nincs benne?

- Hát… Rólad van egy fejezet… Az, hogy… - alsó ajkát beharapva néz fel rám a könyvbõl.

- Keresztüldöftek egy karddal, igen, tudom, lapozzunk – intek elutasítóan.

- Akkor ezért keresed Belle-t? Mert alkut kötöttél Rumple…

- Nem, nem egészen, alkut kötöttem vele, de most egy másikat is…

- Kér alku? – kiált fel, mire befogom a csõrét.

- Cssss! Halkabban! – szólok rá, mire bólint.

- Azta, Astrid, bátor vagy – vigyorog, miután elveszem a kezem.

- Inkább bolond – sóhajtok. – Megõrülök, hogy találjam meg? – a hajamba túrok elkeseredetten.

- Nem tudom, de megpróbálom kideríteni neked, jó? – olyan kedves és segítõkész.

Akaratlanul is elmosolyodom rajta, átkarolom és adok a fejére egy puszit.

- Te vagy a kedvencem! Tessék egy csoki – átadom neki, amit a Nagyi éttermébõl hoztam.

Felnevet, és elhúzódik, a csokit is elveszi.

- Kösz. Sok sikert, Astrid.

- Szükségem is lesz rá – bólintok. – De ne feledd, senkinek nem szabad megtudnia, hogy nyomozok Belle után, rendben? Ruple megnyúz, ha a királynõ fülébe jut…

- Nem mondok senkinek semmit, ígérem!

- Jól van, tudod, hol találsz meg – borzolom fel a haját, amit nevetve tûr.

- Henry, kivel beszélgetsz? – kiabál fel egy nõi hang.

- Jobb lesz, ha mész – súgja a srác, majd kikiabál. – Egy sárkánynak adok tanácsokat!

- Mondd meg a sárkányodnak, hogy lefekvés van – érkezik a nevetõ válasz. Nem is sejti, hogy a szavak igazak voltak.

- Jó éjt és köszi – mutatom fel a hüvelykujjam, az ablakhoz lépek és nyögve kimászom rajta. Különös, felfelé valahogy könnyebb volt, mint lefelé…

Miss Swan jó munkát végzett, gondolom magamban, amint elégedetten sétálok a kút felé, kezemben a fiolával. Én pedig jól tettem, hogy biztosítékként eltettem ezt a kis mágiát nehezebb idõkre. Az Igaz Szerelem mágiája, amit hosszú évszázadok munkája árán zártam palackba, és ami most jó szolgálatot fog tenni. Eszembe jut Belle, nem is tudom, miért. Hiszen õ az Átok elõtt meghalt, de a mágia majd segítségemre lesz, hogy kellõen bosszút állhassak érte azon a vénemberen, aki bántotta. De nem, most nem veszíthetem el a fejem, döntöm el, mikor elérem a kutat. Nehezen megy a járás, de hamarosan, ha a mágia újra jelen lesz itt, akkor már nem lesz szükségem erre az ostoba sétapálcára sem. Nem látja majd senki a gyengeségem, amit én okoztam magamnak, hogy megmentsem a fiamat. Bae! Meg foglak találni, ígérem, és akkor soha többé nem válunk el.

Megpihenek egy kicsit, a séta kifárasztott, különösen ezen az erdõs terepen. Fáj a lábam, de már nem sokáig. Kevesen tudják, hogy ez a kút mágikus, a vize képes visszahozni valamit, ami elveszett. Most nevezetesen a mágiát. Elmosolyodom, ahogy kihúzom a dugót az üvegcsébõl, majd a kútba dobom. Nem telik el sok idõ, pár másodperc csupán, és máris lila színû köd kezd kiáramlani a kút száján. Érzem, ahogy körbevesz, és érzem, ahogy kezd átjárni a mágia. A köd egyre nagyobb területet burkol be, majd lassan eléri a várost is. Mélyet szippantok a levegõbõl, és elmosolyodom, ahogy érzem visszatérni az erõmet. Nemes egyszerûséggel felemelem a sétapálcát – semmi kedvem eldobni, nyomot hagyva magam után – és elõre lépek egyet. Az eddig sérült lábam nem fáj, az erõm visszatért, ismét én vagyok a Sötét Úr, akitõl mindenki retteg. Nincs kétségem afelõl, hogy az Átok megtört, hiszen pont mielõtt bedobtam a kútba az üveget, éreztem, ahogy a fehér mágia végigsuhan a városon. Miss Swan ezek szerint megtörte az átkot, visszaadva mindenki emlékeit. A városiak már emlékeznek rá, kik is õk, és valószínûleg most elég sokan akarják Regina vérét, amiért annyi életet tett tönkre. És mindenki keresi, akiket szeret.

Újra eszembe jut Belle, és fájdalom hasít a lelkembe. Szerettem õt, és õ engem. Õ volt az egyetlen ember, aki átlátott a Szörnyeteg álarcán, és meglátta az alatta lapuló embert. De néha azt hiszem, inkább a Szörnyeteget szerette. De bárhogy volt is, elfogadott annak, ami voltam, vagy vagyok. Ám õ már halott, és a halottakat még a mágia sem támaszthatja fel. Elindulok vissza a boltba. Sok a tennivalóm, és minél elõbb meg akarom találni a fiamat. Újra együtt akarok lenni vele, még akkor is, ha gyûlöl engem.

Mikor visszaérek a boltba, egy pár nõi, fekete színû magas sarkút pillantok meg nem messze a bejárattól. Meglepõdve veszem fel, biztos valaki itt hagyta. Mikor megvizsgálom a mágiámmal, egyértelmûnek tûnik, hogy nem ember hagyta itt.

-     -  Szóval így állunk – kuncogok halkan. Körülöttem emberek botladoznak zavarodottan, de nem törõdöm velük. – Nem baj, majd megkeresel, kedvesem. Hiszen tartozol nekem.

~*~

Másnap a bolt hátuljában vagyok, muszáj dolgoznom, valami módot kieszelnem, hogy csapjam be azt az átkozott határvonalat, ami elveszi az igazi emlékeimet. Daliás, az az idióta herceg persze elmondta, hogy aki elhagyja a várost, elveszíti a valódi emlékeit, és csak az Átok utániakat tartja meg. Nem engedhetem, hogy velem ez történjen, vagy azt sem fogom tudni, kit akarok megkeresni. Hirtelen meghallom, hogy az ajtócsengõ felcsilingel, majd újabb csilingelést és ajtócsukódást hallok. Valaki bejött a boltba, és kíváncsian kukucskálok ki a függöny mögül. Azonnal felismerem a nõt, aki a boltban levõ holmikat veszi szemügyre. Emberként igen megkapó, pedig ha jól emlékszem, mikor utoljára találkoztunk, haldokló pikkelyes sárkány volt. Barna haja lágyan öleli körbe gyönyörû, porcelánfehérségû arcát, szemei hideg színû szürkék, alkata karcsú és kívánatos. Elegáns nadrágot és hozzá való felsõt visel, de cipõ nincs a lábán. Éppen egy baba ruháját veszi szemügyre, mikor megszólalok, õ pedig hátrahõköl, mint a csínyen kapott gyerek. Ez olyan mulatságos.

- Keresel valamit kedvesem? – kérdem mézédesen, mire felém fordul. A pult mögül nézek rá.

- Rumplestiltskin – mondja, ebbõl tudom, hogy emlékszik. Bár a tegnapi kis ribillió után ki ne emlékezne rá, hogy kicsoda valójában?

- A lábadat elnézve, bizonyára te vesztetted el ezt itt a bolt elõtt – emelem fel a pult alól a magas sarkút.

Nem válaszol, csak hozzám sétál, én pedig mosolyogva nézem. Szinte érzem az alku ízét a számban. Valamit akart tõlem és tudja, hogy játszom vele. Bosszús, de ez nekem jól jöhet még.

- Netán nem ezt kerested?

- Megmentetted az életemet…

- Szerzõdést kötöttünk, persze, hogy megmentettem.

- Regina kitépte a szívemet a mellkasomból – teszi a kezét az említett helyre. – Köss velem új szerzõdést, szerezd nekem vissza.

- Nocsak, nocsak, még az elõzõt sem törlesztetted, két alku? Sokba fog ez neked kerülni, kedvesem – figyelmeztetem mosolyogva.

- Regina fél tõled – vág közbe. Ezt én is nagyon jól tudom.

- És neked is kellene – világosítom fel bölcsen. – Miért akarod azt a szívet?

- Esélyt akarok. Meg tudod tenni, vagy sem?

- Meg, de nem teszem – könyökölök a pultra. Szórakoztat ez a kis játék. Kíváncsi vagyok, meddig hajlandó elmenni a sárkány.

- Miért? – szegezi nekem a kérdést.

Kilépek a pult mögül, és botomra támaszkodva megállok elõtte. Még mindig nem szabadultam meg ettõl az átok bottól. Kezdek szentimentális lenni. Astrid, vagy, ahogy valójában hívják, Marilla kissé ijedtnek tûnik. Tart tõlem, ahogy mindenki. Emlékszem, amikor megmentettem,  és amikor aláírta a szerzõdést.

- Egy szív súlyos teher és roppant fájdalmas. Emlékszel még a fájdalomra, amikor a csõcselék a halálodat kívánta, ugye? Azért nem érzed, mert nincs mivel érezned, de biztosíthatlak, ha visszaadnám neked, megfizetnél érte és nem csak nekem. Hidd el, jobb neked nélküle.

- Esélyt akarok – lépek közel hozzám, melleit a mellkasomhoz nyomva. Merész kis bestia, annyi bizonyos. – Köss velem megint egy szerzõdést, akarom a szívemet, érezni akarok, be akarom tölteni ezt a szörnyû ûrt! Szörnyetegek vagyunk, a szörnyetegeknek nem jut boldog befejezés!

- Látom, beszéltél Reginával – állapítom meg, a szemébe nézve. Tekintetem kutató, keresi a szikrát, és meg is találja. Amit mond, az a szívembe vág, hiszen tudom, hogy igaza van. Elveszítettem Belle-t, mert szörnyeteg vagyok. Nem érdemeltem meg õt, õ túl tiszta volt, túl kedves, túl ártatlan.

- Meg akarom cáfolni! Esélyt akarok a szeretetre és a szerelemre. Boldog akarok lenni, varázsolj, csinálj valamit, akármit, de szerezd nekem vissza – mondja, miközben egy pillanatra sem néz félre. Tekintetét az enyémbe fúrja, és nem akar elengedni.

Tenyerem a nyakára siklik, meg sem rezzen. Akkor sem, amikor két ujjamat az álla alá teszem, és felemelem a fejét.

- Minden varázslatnak ára van – mormolom, miközben kisimítok egy tincset az arcából. – Hajlandó lennél két alkut megfizetni a szívedért cserébe? Ennyit jelent neked az, hogy érezhess?

- Igen – suttogja. – Mindent megadnék érte…

- Mindent? – kérdezek vissza, mint aki nem jól hallotta, holott pont most mondta ki a varázsszót.

- Mindent….

Ajkaink alig pár centire vannak egymástól, ám hirtelen elhajolok, majd papírt és tollat veszek elõ. A papíron egy intésemre megjelenik a szerzõdés. Már pontosan tudom, mit kérek cserébe a szívért.

- Akkor hát, kedvesem írd alá a szerzõdésünket! – mondom lágyan.

Átveszi a tollat, majd végigfuttatja szemét a hosszú sorokon. Nem olvassa el, soha senki nem olvassa el a szerzõdést. Ostobák, pedig akkor sok fáradtságot megspórolhatnának maguknak. Végül fogja, és aláírja, én pedig csak örülök magamban.

- Mikre nem képes egy szörnyeteg a szeretetért – mondom tûnõdve. – Több közös van benned Reginával, mint gondolod, kicsi sárkány.

- Aláírtam – közli Marilla. – Most kérlek, hozd el nekem a szívem!

- Ám legyen, de emlékezz arra, amit mondtam. Nagy árat fogsz fizetni érte…

- Mindent, vagy semmit – feleli magabiztos hanggal, bár halkan.

- Ezt már szeretem, kedvesem – somolygok. – Nagyban játszol, de ne feledd! Aki mindent feltesz egy lapra, könnyen el is veszíthet mindent. És ne feledd, ne nagyon változz át sárkánnyá. A mágia ebben a világban néha kiszámíthatatlan. És ki tudja, mi történne, ha feltûnne… teszem azt egy tûzokádó bestia a városban.

Marilla nem válaszol, csak villámló tekintettel felszegi a fejét, és kisétál a boltból. Dacos a kicsike, tüzes sárkány, büszke, de betartja majd, amit ígért nekem. Pedig azt sem tudja, mit kértem cserébe. De lássunk is munkához, hiszen egy szívet ígértem neki, én pedig mindig betartom, amit ígértem. Ha a szív Reginánál van, biztos vagyok benne, hogy védõvarázslat õrzi, nem férhetek hozzá, vagy legalábbis meg kell dolgoznom érte. A királynõ nem ostoba, bár nem tudom, vajon visszanyerte-e a hatalmát. Hátramegyek, hogy kidolgozzam a tervemet, hiszen ez az akció sok elõkészítést igényel. Bizonyára a kriptájában rejtette el a szívet, hacsak nem akarok magam is csapdába esni, túl kell járnom egy igen ravasz ellenség eszén. Hiszen én képeztem ki, én tanítottam õt és Corát is annak idején. Regina legalább annyit tud, mint én, így óvatosnak kell lennem.

~*~

Órák telnek el, és már a munkám vége felé járok, amikor meghallom, hogy nyílik az ajtó. A csengõ felcsilingel, és cipõsarkak kopogását hallom. Elmosolyodom, majd elõre megyek. Reginát pillantom meg, amint épp bõszen kutat valami után. A könyvek között keresgél, és nem is olyan nehéz kitalálnom, mit keres. A szívet pedig nem is lesz így olyan nehéz megszerezni.

-     -  Azt nem fogod megtalálni azok között, kedvesem – mondom kuncogva, mire megáll, és rám néz. – Gondolom, ezt keresed – közlöm, és egy szempillantás alatt megjelenik a kezemben a könyv, amit az anyjának is adtam.

-      -  Add azt ide, Gold! – mondja Regina összeszûkült szemekkel. – Szükségem van rá!

-      -  Nem is tudtam, hogy ilyen szentimentális lettél – mosolygok rá. – És úgy hallom, volt egy igen kellemetlen látogatód tegnap.

-       - Ó, igen, az a pikkelyes kis fenevad – túr a hajába dühösen a Királynõ. – Megfenyegetett a kis vakarcs, és ha képes lettem volna rá…

-      -  Tehát nincs meg a mágiád, és a könyvtõl vársz segítséget – vágok közbe, Regina pedig olyan arccal bámul rám, amibõl tudom, nem állt szándékában elárulni a sebezhetõségét. – Alkut ajánlok, kedvesem. Te visszaadod a szívet, én pedig odaadom neked a könyvet. Bár… nem tudom, hogy jó csere lenne-e azok után, hogy miket mûveltél.

-      -  Ne játszadozz velem, Rumplestiltskin! – vicsorog rám Regina. – Nem vagyok vicces kedvemben, mióta Miss Swan elvette a fiamat, és én vissza fogom kapni.

-       - Mágiával? – kérdem érdeklõdve. – Komolyan gondolod, hogy ha mágikusan magadhoz láncolod, akkor veled marad? – Fúj egyet, de nem mozdul. – Figyelmeztetlek, mint olyan, akinek van ebben tapasztalata. Ha akarata ellenére magadhoz láncolod Henryt, annál jobban fog gyûlölni téged.

-      -  Mit érdekel az téged? – Regina szemei összeszûkülnek. – Henry az én fiam! Én neveltem fel, én törõdtem vele, nem az a nõ, aki elhagyta, miután megszülte! A könyvet akarom, Gold! Most! Azonnal!

-     -  Akkor add a szívet, és megkapod a könyvet – mondom vállat vonva. – Neked úgysem kell, nekem pedig terveim vannak a sárkánnyal.

Regina elgondolkodva néz rám. Tudja, hogy Marilla az õ számára veszélyes lehet, hiszen elvégre õ kényszerített egy fenevadat emberi alakba, vette el a szívét és az életét. De nem, nem tépetem szét vele Reginát, bár okozott néha egy kis bosszúságot. De nincs okom ártani neki, hiszen nélküle én sem lennék most itt. Kivárom, hogy a királynõ hogy dönt, mert pontosan tudja, hogy szüksége van rám. Miss Swan, Hófehérke és a Herceg most nem kedvelik, a városiak fel akarják koncolni. Természetes, hogy rám lesz utalva, de erre számítottam is.

Végül bólint, bár látom, nincs ínyére a dolog. Nem adok neki a könyvet, nem, elõbb hozza ide a szívet. Aztán tárgyalhatunk bizonyos erõviszonyokról.

-     -  Rendben van – mondja végül, de úgy, mint akinek a fogát húzzák. – Megkapod a sárkány szívét, én a könyvet, és kvittek vagyunk.

-       Nos, majd meglátjuk, kedvesem – mondom. – Vezess a szívhez. Ne haragudj, ha nem bízom rád, hogy elhozd, de ki tudja, vajon tényleg azt hoznád-e, amit kérek. Én pedig nem megyek egyedül, hiszen ki tudja, miféle csapdákat állítottál az illetéktelenek ellen.

-       Nem vagy ostoba – mosolyodik el, én pedig biccentek. Ez így igaz.

~*~

Egy órával késõbb már újra a boltban vagyok. Jól gondoltam, Regina a kriptában rejtette el a szívet a többi közé. Ez sokkal másabb, mint az emberi szívek. Nagyobb, és lilás izzással ég, ám már erõsen fekete. Õt is megmérgezte a gonoszság, bizony. Regina megkapta a könyvet, és most, hogy visszagondolok, nagyon is hasonlít Corára. Õ is ilyen képet vágott, mikor elõször nyújtottam át neki a kötetet, tele varázsigékkel, amelyek közül némely még nálam is öregebb. Megrázom a fejem, elhessegetve a gondolatot, most fontosabb dolgunk van. Elõveszem a telefonom, és felhívom Marillát. Természetesen a hamis nevén, Astrid Raindrops néven van benn a telefonomban. Ó, igen, mindenki száma megvan, aki számít. Miközben kicsöng, azon gondolkodom, vajon tényleg kérhetem-e ezt tõle. Vajon tényleg képes lesz-e rájönni, hogy Belle valóban meghalt-e. Mert valahol, a szívem legmélyén érzem, hogy él, de semmi biztosat nem tudok. Botor dolog lenne ajtóstul rontani a házba. Végre felveszi.

-     -  Halló, kedvesem! – szólók bele. – Van itt nálam valami, ami a tiéd. Ha megtennéd, hogy ideröppensz – itt elkuncogom magam -, akkor akár nyélbe is üthetnénk a kis alkunkat.

-      -  Ne viccelõdj velem, Rumplestiltskin, nem vagyok olyan hangulatban! – morog a nõ a telefonba. – Mit kérsz cserébe?

-      -  Meg akarom tudni, hogy valaki, aki állítólag az Átok elõtt meghalt, valóban halott-e – mondom. – A részleteket majd a boltban megbeszéljük. 

Hûvös, felhõs és nyirkos nap köszöntött Storybrookra, egykedvûen figyelem az embereket kabátba bújni, én sosem voltam fázós, most sem vagyok se túl, sem alul öltözve. A feltámadó szél idõrõl idõre belekap a fákról útra hullott avarba. Tûsarkú cipõm kopogása visszhangot ver a kihalt mellékutcákon, ahogy befordulok a fõútra. Elsétálok a kirakatok elõtt, menet közben párszor tükörképemre pillantok.

Nem is figyelem igazán a tükrözõdõ üvegek mögött kiállított tárgyakat, a fejemben gondosan felépítem a heti teendõimet. A munkásaimnak össze kell gyûjtenie ezt a rengeteg falevelet, téliesíteni a parkokat, mosolyogva gondolok kemény munkám gyümölcsére. Talán hazafelé vehetnék valami finomat Nagyinál, mondjuk egy hatalmas adag palacsintát!

Mint egy villámcsapás, hull rám a semmibõl egy aranyszínû lepel, az agyam leblokkol, vigyázban állva kapok levegõ után.

- Aaah! – szemem elkerekedik, ahogy egy egész film lepereg a szemem elõtt.

Éles fogak, karmok, tûz, suhanás az égen, harc egy fényes páncélú lovaggal. Megtántorodom, kezemmel a kirakat felé kapok, forró tenyerem a hideg üvegen keres támasztékot, másikat a szívemre szorítom. A képek úgy forognak a szemem elõtt, mintha moziban ülnék, nem, ez lehetetlen!

*

Szúró érzés a mellkasomban, az orrom tele a sült hús és a halál szagával, sziklák alattam, érzem, ahogy elhagy az erõm, karmaimmal vájok árkokat a földben, torkomból morgás tör fel. Legyõztem a támadómat, de a kardja már a mellemben van, elterülve a földön vívom haláltusámat. Agóniám közepette, amikor már feladnám a reményt, az életet egy hang üti meg a fülemet.

- Ó, micsoda ostobaság, pazarlás! – nem ismerõs a hang, fejem lassan emelem meg, hogy ránézzek látogatómra. – Hát sosem tanulják meg a leckét ezek a rémes kis hercegecskék, hogy a sárkányokat nem kell leöldösni szívük hölgye kedvéért? Ez annyira… visszataszító!

A legkülönösebb alak, akit valaha láttam, furcsa a bõre, a szeme nem evilági, árad belõle a hatalom és a sötétség. Orromból forró füstöt fújok ki, de a figura elém táncol, félelmet nem ismerve.

- Most biztos arra gondolsz, ki vagyok én? – mutat magára kezeivel. – Elárulom, kedveském, bár sok néven ismernek, talán ez az egyik legismertebb: Rumplestiltskin.

Még soha nem hallottam róla, bár, ha belegondolok, miért is kellett volna? Hozzám nem jöttek csak úgy emberek és lényecskék pletykálni, mély morgást hallatok, fejem visszaejtem a földre, szemeim összeszorítom.

- Szegény, szegény kedvesem – játssza a szánalmat. – Senki nem érdemli ezt a csúnya sorsot, egyet értesz? Nos, abban a különleges helyzetben vagy, hogy én tudok segíteni neked.

Kinyitom a szemem és úgy fordítom, hogy rálássak a fura teremtményre. Segíteni? Nekem? Hogyan? Talán minden kérdést kiolvas, mert karjait széttárva beszélni kezd.

- Úgy bizony, neked, drágaságom. Alkut kötünk, én megmentem az életedet, te pedig a lekötelezettem leszel. Azt is elárulom, hogy ez mit jelent, mielõtt nagyon felfortyannál… - nagyot fújok türelmetlenül az olcsó poénra. Rumplestiltskin idegesítõn felkacag. – Ezzel azt mondom, hogy a jövõben kérek tõled valamit fizetség gyanánt. Még nem tudom, hogy mit, de az életeddel lesz egyenértékû, mert minden varázslatnak ára van – magyarázza, körbe-körbe járkálva elõttem, szememmel követem, mellkasomból patakokból csordogál ki a vérem.

A férfi kezében megjelenik egy tekercs, ami szétnyílik, majdnem a bokájáig ér el. Nem tudok olvasni, nem tudom, mit akar ezzel.

- Mivel írás terén határozottan hátrányos helyzetû vagy, ezért elég annyi, ha a karmodat belemártod a véredbe és rácsepegtetsz néhány cseppet a tekercsre. Ezzel elfogadod azt az alkut, amivel ez a csúnya seb a mellkasodon eltûnik, élhetsz tovább, én pedig a jövõben megkereslek és kérek tõled egy szívességet, amit neked kötelezõ teljesítened. Megértettél, ugye, gyíkocska?

Halkan mordulok, remegõ mellsõ lábam felemelve a karmom végét a kicsorduló karmazsin vérembe mártom, odaemelem ormótlan mancsom a papírhoz és hagyom, hogy pár csepp vérem a pergamenre hulljon a furcsa minták fölé.

- A megállapodásunk mostantól érvényes.

Mielõtt kettõt pisloghatnék, a férfi eltûnik, a mellkasomat szúró, égetõ érzés vele együtt semmivé lesz. Pár percbe beletelik, mire képes vagyok felkelni és meglepve tapasztalom, hogy a kisember igazat beszélt. A kard eltûnt a mellkasomból, a pikkelyeim sértetlenül fénylettek a helyükön…

*

Az emlék olyan erõvel csap mellbe, hogy a kirakatnak döntöm a hátamat, lábaim nem bírnak megtartani, szép lassan lecsúszok az üveg mentén a földre. Szívem a mellkasomba úgy ver, mint egy kismadár szárnya, ez újabb emléket idéz fel bennem.

*

Regina keze a mellkasomban csuklóig, a leírhatatlan fájdalom, ahogy az ujjai körülzárják a szívemet, erõs pikkelyeim, kemény bõröm semmit sem érnek, akadály nélkül tépi ki a mellkasomból, én mozdulni sem bírok, lebénultam. A fájdalom, az égetõ, fagyos hideg és üresség, ami utána marad. A királynõ elégedetten pillant le mágikusan világító szívemre, ami a kezében dobog.

- Lám, lám, nem csak a pikkelyeid, a szíved is lila, Ó, de mi ez? Átszövi a sötétség. Ez vagy te, és most már az enyém – mosolyog rám, hangja szinte dorombol, én képtelen vagyok mozdulni. – A szíved a kezemben van, ha engedelmeskedsz, nem esik baja. De ha nem… - hallgat el, függõben hagyva a mondatot, rászorít a lüktetõ szervre, mely az életemet jelenti és hangtalanul üvöltök fel a fájdalomtól. A szívem nincs a testemben, én mégis a mellkasomban érzem.

*

A felismerés egy villámcsapás erejével ér el. Nem Astrid Raindrops vagyok, Storybrooke lakosa és a „Raindrops” cég fõnöke. Nem ember vagyok…

- Nem ember vagyok – suttogom magam elé a földön ülve kábultan. – Regina… Királynõ… Gold… Rumplestiltskin…

Erõnek erejével állok talpra, kezem a hûvös üvegen, a saját tükörképemre nézek, mintha nem is az enyém lenne. Én egy sárkány vagyok, de most… Új szemmel nézem a külsõmet, az órmótlan test helyett egy buja idomú, szürke szemû nõ néz rám vissza. Nem, ez vagyok én, nem a sárkány.

A gondolatok egymást kergetik a fejemben, én vagyok, ugyanakkor mégsem! Ujjaimmal a hajamba túrok, ellököm magam a kirakattól és teszek pár bizonytalan lépést. Furcsa, minden lépést tudom, hogyan tegyek meg, mégis idegennek hat. Cipõm sarka árulkodón kopog a betonon, még soha nem éreztem ilyen kényelmetlennek a magas sarkút, ki is bújok belõle, mezítláb folytatom az utamat, a cipõm otthagyva a járda közepén. Az emberek ugyanolyan zavarodottak körülöttem, mint én, akárhova nézek összezavarodott embereket látok egymást keresni és összeborulni.

A hideg érdes beton a talpam alatt segít a valóságban maradni, úgy nézek körül, mintha bármelyik pillanatban rám akarna támadni valaki, ellenséget kutatok ott, ahol nincs. Muszáj önuralmat erõltetnem magamra, nem vagyok sárkány, ember vagyok, Astrid Raindrops, a város külterületeit karban tartó vállalat fõnöknõje. Astrid vagyok, Astrid vagyok, ismételgetem magamban.

- Astrid!

A hang forrása felé fordulok és Rubyt pillantom meg, elértem volna Nagyi étterme elé?

- Ruby… - egészen új szemmel nézem õt, egy pillanatra zsákmányt látok benne, érzem a vad illatát, a testem megfeszül prédára lesve, majd megrázom a fejem.

- Te is emlékszel??? – lép hozzám és a karom megragadva húz magához.

- Igen… Igen, emlékszem… - bólintok.

- Ez hihetetlen! El tudod hinni, hogy én vagyok Piroska?

Furcsán nézek rá, mert én inkább farkas illatot érzek rajta, mint a mese fõhõsnõjét.

- Az átok, Regina átka! Õ hozott át minket ide!

- Regina tette? – kezd összeállni a dolog. – A Királynõ?

- És Mary Margaret… Uram segíts, Õ Hófehérke!

Fogalmam sincs, ennek miért kellene Rubyval örülnöm, mert a mesében Hófehérke párja egy Herceg.

- És te ki voltál? – érdeklõdik izgatott kíváncsisággal a hangjában.

- Nem ki… - lehelem elhalóan és elfordulok. – Hanem mi… - suttogom magam elé, elhúzom a karom és magam is tovább állok.

- Astrid…? Astrid! – hallom, ahogy utánam kiabál, de én csak haladok elõre, mikor utol ér, én sarkon fordulva ragadom meg a vállait.

- Hagyj most, Ruby! – kiabálok rá. – A barátom vagy, de én most egy szaftos prédának látlak! Menj vissza és hagyj békén…

Elengedem õt és távolabb húzódom. Ruby meghökkenve és aggodalmasan figyel, nem közelít.

- Astrid, figyelj… Össze kell szedned magad. A barátom vagy, és nem hagyom, hogy most egyedül birkózz meg ezzel…

- Sárkány vagyok, Ruby!!! – felelem neki, a szeme is tágra nyílik a csodálkozástól. – Egy eleven, tûzokádó sárkány! Embereket olvasztottam porrá egyetlen fújással– megremegek, ahogy kimondom az igazságot, hihetetlen, de most elõször érzem magam igazinak.

- Én meg egy farkas vagyok – próbál nyugtatni. – Aki széttépte a szerelmét. Ugyanolyan fenevad, mint te… - lassan lép megint hozzám, megérinti a karom és én hagyom.

- El kell mennem…

- Hová?

- Ne kövess – kérem és ez úttal nem hagyok neki lehetõséget, hogy kövessen, mert elkapom az egyik mellettem elsietõ alakot és Rubynak lököm. A barátnõm még megpróbál utánam kiáltani, de a Nagymamája is elé vág, ezzel egérutat nyerek.

Az utam egyenesen hazavisz, ahol villámgyorsasággal szabadulok meg a felsõtõl a nappaliban, átvágok a hálószobán és egy szál melltartóval a felsõtestemen állok a tükör elé a fürdõben. A kezem a szívemre teszem, de érzem, hogy dobog, ujjpercemmel a nyaki ütõeremet is kitapintom, lüktet. Nem értem, a mellkasom érzetre olyan üresnek tûnik, hidegnek, mint egy tátongó ûr. Regina elvette tõlem a szívemet.

Csak másnap hagyom el a lakásom biztonságát, az utam pedig egyenesen a Regina házához vezet. Miután az emlékeim felszínre törtek, egész idáig a kanapén kuporogtam, se nem aludtam, se nem fürödtem, ugyanabban a ruhában vagyok, mint tegnap ám most nem érdekel. Szürkületkor éreztem egy furcsa villanást, mintha egy apró villám csapott volna belém, ettõl be is lázasodtam. Amikor megmértem a lázam, negyvenhatot mértem.

Szinte mindenki kitér az utamból, olyan lendülettel sietek végég mezítláb az utakon, a királynõ házához érve pedig hatalmasat verek az ajtóra.

- Regina!!! – üvöltöm.

Olyan erõvel verem az ajtót, hogy a keret mentén finom repedések jelennek meg. Ha kell, betöröm a nyomorultat, de be fogok jutni.

Végül hallom a zár zörgését, és egy roppant bosszús Reginával találom szembe magam.

- Van valami különleges okod arra, hogy rám törd az ajtómat? – kér számon, karjait keresztbe fonva maga elõtt.

- Még hogy van-e? A pofám leszakad! – akadok ki mérgesen. – Add vissza, amit elvettél tõlem!

- Áh, hát errõl van szó – mosolyodik el elégedetten. – El is felejtettem, hogy nálam van, köszönöm, hogy emlékeztetsz rá – szeme gonoszan villog, de ahogy be akarja csukni az ajtót én rátörök és erõszakkal nyomulok be mellette. – Mit képzelsz, mit mûvelsz?! – kiabál rám.

- Add vissza a szívemet! – követelem.

- Ha nem fejezed be a hisztit, apró pici darabokra fogom zúzni – fenyeget meg.

- Nincs szükséged rá, nekem kell, add vissza!

- Ugyan miért? – mosolyodik el értetlenséget mímelve. – Minek neked? Hiszen csak egy sárkány vagy, egy ugyan olyan szörnyeteg, mint én. A mi fajtánknak nem jut boldog befejezés, ha vissza is adnám, valaki összetörné.

- Azért én megpróbálnám – nem tágítok.

- Kisebb bajom is nagyobb annál, hogy a te ostoba szeszélyeiddel foglalkozzak. Azt hiszed, neked is kijuthat a boldogság, ha visszakapod? Nem, Astrid, én szívességet tettem neked azzal, hogy kitéptem a szíved.

- Szívességet? – képedek el. – Van képed szívességnek beállítani???

- Emlékezz, hogy kivel beszélsz! – csattan fel. – Nem adom vissza a szívet, mindig jól jön egy sárkány az ember tarsolyában, az engedelmes rabszolgám maradsz… - a hangja veszedelmesen nyugodtra vált.

- És ha nem? – szûkül össze a szemem.

- Akkor kényszerítelek – cseveg velem. – Vagy választhatod azt is, hogy meghalsz, de akkor hova a boldog befejezés? Gondolkodj egy kicsit, Marilla.

A régi nevem hallatára felkapom a fejem. Nem, nem Marilla vagyok.

- A nevem Astrid – hangsúlyozom ki.

- Én tettelek azzá! – lép közel hozzám. – Szerencséd, hogy már kitéptem a szíved, mert most újra megtenném. Az én átkom változtatta át a sárkányt hercegnõvé – lassan körbejár, melle a hátamhoz súrlódik, ahogy a fülemhez hajol. – Használd ki az ajándékom és térj vissza a kis vállakozásodhoz, végezd továbbra is a munkádat, ó, és ne okozz gondot. Ha szükségem lesz rád, hívlak, most pedig… - lép el mellõlem. – Távozz!

Mérgesen egy helyben maradok, de mérlegelem a lehetõségeimet, Regina van olyan gonosz, hogy betartja a fenyegetését, nekem a szívem kell, de most nem kapom meg. Magasra emelt fejjel fújtatok egyet, majd elhagyom a házat. Magamban fortyogva vágtatok a járdán, de a zálogbolt elõtt megtorpanok. Mr. Gold… Az egyetlen, aki szembe tud szállni Reginával… Akkor régen segített, most is segítenie kell! Lendülettel tépem fel az ajtót és lépek be az üzletbe. A bolt tele furcsa ritkaságokkal, a legkülönfélébb tárgyak, amiket valaha is láttam. Az ajtóra szerelt csengõ jelzi az érkezésem, de még hosszú pillanatokig nem látom jelét annak, hogy bárki is lenne itt. Tekintetem végigfut a holmikon, szemem megakad két babán, egy fiú és egy lány baba, egymás mellett. Ijesztõek, de a maga nemében gyönyörûek. Óvatosan kinyújtom a kezem, hogy megérintsem a lány baba ruháját, ám ekkor Gold szakít ki a bûvöletbõl. Szó szerint, mintha megbabonáztak volna, megborzongok.

- Keresel valamit kedvesem?

A mézédes hang felé fordulok, a pult mögött megpillantom õt.

- Rumplestiltskin – emlékeimben más az arca, a külseje, de így sokkal vonzóbb. Tudja, hogy miért jöttem?

- A lábadat elnézve, bizonyára te vesztetted el ezt itt a bolt elõtt – emeli fel a pult alól fekete magas sarkúmat.

Kit érdekel a cipõm? Hozzá sétálok, mint akit hipnotizáltak. Arcán most is ott ül az a megfejthetetlen, mindent tudó mosoly. Játszik velem.

- Netán nem ezt kerested?

- Megmentetted az életemet…

- Szerzõdést kötöttünk, persze, hogy megmentettem.

- Regina kitépte a szívemet a mellkasomból – teszem a tenyerem az említett helyre. – Köss velem új szerzõdést, szerezd nekem vissza.

- Nocsak, nocsak, még az elõzõt sem törlesztetted, két alku? Sokba fog ez neked kerülni, kedvesem.

- Regina fél tõled – gyõzködöm.

- És neked is kellene – világosít fel nagy bölcsen. – Miért akarod azt a szívet?

- Esélyt akarok. Meg tudod tenni, vagy sem?

- Meg, de nem teszem – könyököl a pultra kíváncsian, látszólag szórakoztatom.

- Miért? – szegezem neki a kérdést, megkerüli a pultot és megáll velem szemben. Furcsa védtelenséget érzek most, hogy nincs közöttünk szilárd akadály, botjára támaszkodik és rám mosolyog.

- Egy szív súlyos teher és roppant fájdalmas. Emlékszel még a fájdalomra, amikor a csõcselék a halálodat kívánta, ugye? Azért nem érzed, mert nincs mivel érezned, de biztosíthatlak, ha visszaadnám neked, megfizetnél érte és nem csak nekem. Hidd el, jobb neked nélküle.

- Esélyt akarok – lépek közelebb hozzá merészen, mellem a mellkasához szorul, olyan közel lépek. – Köss velem megint egy szerzõdést, akarom a szívemet, érezni akarok, be akarom tölteni ezt a szörnyû ûrt. Szörnyetegek vagyunk, a szörnyetegeknek nem jut boldog befejezés.

- Látom, beszéltél Reginával – állapítja meg, szeme kutatóan nézi az enyém, keres benne valamit.

- Meg akarom cáfolni! Esélyt akarok a szeretetre és a szerelemre. Boldog akarok lenni, varázsolj, csinálj valamit, akármit, de szerezd nekem vissza – tekintete fogva tartja az enyémet, orrom megtelik finom, meghatározhatatlan illatával.

Tenyere a nyakamra siklik, keze alatt vadul száguld a vérem az ereimben, államat két ujja közé csípi.

- Minden varázslatnak ára van – mormolja, kisimítva egy tincset az arcomból. – Hajlandó lennél két alkut megfizetni a szívedért cserébe? Ennyit jelent neked az, hogy érezhess?

- Igen – súgom. – Mindent megadnék érte…

- Mindent? – kérdez vissza, én pedig ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy ajkaimat az övére simítsam.

- Mindent….

Épp, amikor megtenném a bûvöletben, elhajol elõlem, visszatér a pult mögé, egy tollat húz elõ és egy papírt. A papíron egy intésre szöveg jelenik meg, a tollat pedig felém nyújtja.

- Akkor hát, kedvesem írd alá a szerzõdésünket.

A kezem nyújtom a tollért, elveszem és lepillantok a papírra. Nem futom át, nem érdekel, majd megfizetem úgy is, ha itt az ideje. Csak egy parányi boldogságot szeretnék, egy szeletet abból a tortából, ami a fõhõsöknek jut. Megacélozva magam a toll hegyét a papírra nyomom és aláírom Mr. Gold fürkészõ tekintetével.

- Mikre nem képes egy szörnyeteg a szeretetért – tûnõdik. – Több közös van benned Reginával, mint gondolod, kicsi sárkány.

- Aláírtam – közlöm a nyilvánvalót. – Most kérlek, hozd el nekem a szívem.

- Ám legyen, de emlékezz arra, amit mondtam. Nagy árat fogsz fizetni érte…

Már olyan közel vagyok... hazaérhetek? – Igazán nem szükséges elkísérned. Inkább menj, tartogasd másra a hízelgésed!

- Szóval azt hiszed, hogy neked én már nem is vagyok elég jó?!

Rémülten próbálok hátrálni, megszorul az ujjam a kosáron: ha más nincs, azzal lendítek felé, elég tekintélyes súlya van, de a mellkasom megbénul a hirtelen félelemtõl, és ahogy a karom erõsen megcsavarja.

Annál már csak nagyobb a rémületem, amikor a fejem erõsen koppan egy fa oldalán, és tompán, elsötétülõ szemeim lehunyva meghallom a mély morgást.

Csak figyelem, ahogy a hatalmas, aranybarna bundájú farkas a férfi fölött terpeszkedik, a torkára csattogtatva a fogait. Akaratlanul is a fa kemény törzsének simulok, fõleg amikor a hatalmas ragadozó felém indul.
Látom, ahogy a hátán hullámoznak az izmok, ahogy a hatalmas, aranyszínû szemében villog a fény… sötét, drága aranyszín.
 Megnyalintja a kezem. Körüljár, mintha csalna, szinte viszket a tenyerem, hogy az ujjaim a dús, puha bundába fúrjam. Könnyed járással kocog el a kastély felé. Finoman összehúzva a számat pillantok utána. Rumpelstiltskin?

Engem nem csapsz be, kedvesem, pontosan tudom, hogy valahogy a te kezed is benne van ebben az egészben. Nem is tudom, mit gondoljak… végig a nyomomban lehetett? Vagy épp hogy várta, mikor jövök visszafelé?
Nem, nem rá vallana… lassan sétálok az állat után, magamhoz fogva a kosarat.

***

Lassan ballagok fel, komótosan becsukva magam mögött az ajtót. Bár érzem, hogy teljes bizonyosságot bármirõl csak úgy szerezhetek, ha láthatom ennek a sunyi manónak a reakcióit, valahogy mégis biztos vagyok a megérzésemben, hogy benne van a keze.
Pont neki ne lenne??

Lassan felsétálok a nagyterembe, halvány mosollyal leülve mellé.
- Hogy sikerült az út, kedvesen? – érdeklõdik, miközben egy pillanatra sem hagyja abba a fonást – Láttál valami szépet?

- Roppant furcsa kalandom volt – mondom csendesen.

- Mégis miféle furcsaság eshetett meg veled? Talán egy nyalka ifjú, aki udvarolni kezdett neked? Esetleg egy új könyv, amelyet nálam nem találtál meg, vagy…

- Egy farkas – mondom, figyelve az arcát.

Ohohó, megvagy, Rumpel. Te sunyi.

- Ne, nem bántott. De furcsán viselkedett. Megnyalta a kezemet, aztán hazáig vezetett, mintha vigyázna rám. Te ugye – nézek rá ártatlanul – semmit sem tudsz errõl?
Pontosan ott motoszkál a gondolat, hogy nem is akármilyen mélyen benne van.. .talán végig ott volt, csak nem figyeltem.

- Nem én voltam – vágja rá azonnal, ami megerõsíti a gyanúmat – Talán azt hiszed, nem bízom benned annyira, hogy elengedjelek, kedvesem? Semmi közöm semmiféle farkashoz, nem szokásom a vadon állataival diskurálni. Az állat nyilván nem látott benned veszélyt, vagy csak társaságra vágyott…

Elfordítja a tekintetét a tekintetemtõl. Túlmagyaráztad, kedvesem…
- Igen, lehet – mondom lassan. Látom, hogy picit leengedi a vállait a megkönnyebbüléstõl. Felállok, leveszem a köntösön és felakasztom, vigyázva rá. – Hiszen elvégre igazad szokott lenni… - mondom nyugodtan, de háttal állva neki halványan elmosolyodok, megfordulva kulcsolom össze a kezeim a hátam mögött. – Mit kérsz vacsorára?

- Rád bízom, kedvesem – int lusta mozdulattal. Az biztos, nagyszabásút tervezek.

- Rendben. Rumpel… - sétálok mögé lassan, a cipõsarkaim fenyegetõen koppannak. Megáll az ujjai között a csillogó fonál, csak a szemeivel követve a mozdulataimat. Lassan mögé lépek, a kezeim a vállára simítva megszorítom egy picit, mosolyogva nézek le rá. Átfut a gyanú az arcán.

- Igen, Belle…?

- Tudod, rettentõen megijedtem hazafelé jövet – suttogom halkan, finoman meggyúrva a vállait. – Igazából a farkas… még nem is volt ijesztõ… de találkoztam egy kellemetlen alakkal, attól… rettegni kezdtem – duruzsolom. Érzem, ahogy ellazulnak a vállai az ujjaim nyomán, lehunyja a szemét, picit oldalra döntve a fejét. – Nem hiszem, hogy megint le mernék menni…

- Hmmmm… - mormolja. Lesimítok a vállán a felkarjára, kicsit közelebb hajolva hozzá. E olyan jólesik picit a hátához bújni… a szívverésem lassan csitul. Akkor, ott tényleg rettentõen féltem. Nem hazudok.

- Egyedül nem mernék lemenni…

- Mire akarsz kilyukadni, kedvesem? – kapja el a kezem, felnézve. Szinte megrándulok, olyan szívesen… nyomnék egy csókot a homlokára…

- Szeretném, ha legközelebb… lejönnél velem – mondom csendesen a szemébe nézve. Leülök mellé, kezem még mindig a karján tartva, olyan zavarodottan néz rám. – Gyönyörû fesztivál lesz nemsokára, és nagyon örülnék, ha lemennénk mindketten… együtt – kérem nagyon nagyon szépen.

Figyelem az arcát, a rezdüléseit, és csak elképzelni tudom, mennyit viaskodhat magában. Kérlelve simítom meg az ingjét a karján. Olyan jó lenne együtt sétálni a girlandok alatt, hallgatni a zenét. Nem kellene a többiekkel közösködni, de úgy érzem, neki is jót tenne.

- Még meglátom – forgatja meg a szemeit, mire felragyogva karolom át a derekát, a vállára hajtva fejem.

Mintha elvörösödnék, ezért csak hangtalanul biccentek. De mielõtt bármit is mondhatnék, eltûnik.. mosolyogva pillantok fel utána, összefonva az ujjaim.

***
Könnyû ebédet csinálok, de az egyik kedvenc desszertjével tetõzve, utána elköszönve tõle állok neki a takarításnak. Meg a vacsorának. A Konyhában ücsörögve lapozom a szakácskönyvet, keresve valami… ínycsiklandozó finomságot neki. Szeretek fõzni, nem is kicsit. Micsoda hatalmas felismerés…

A vacsora lassan kezd illatozni, amikor hallom a hangját. Kipillantok az ablakon: igaz, megígérte hogy korán jön, aminek én nagyon is örülök, de ennyire korán nem vártam. Leteszem a sütemény tésztáját, elfutva a nagyterembe.

- Rumple? – nézek rá meglepve. – Korán megjöttél, még nem is alkonyodik.

- Talán baj? – vonja fel a szemöldökét, de a szabadkozó válaszom félbeszakítja. – Újságom van számodra, ami lehetõleg majd boldoggá tesz téged, kedvesem.

- Miféle újságod? – nézek rá meglepetten. Meglepne valamivel? Ráadásul a mosolya… mint egy gyerek aki valami csínyre készül.

- Nos, úgy döntöttem, hogy eleget porosodtál itt, ebben az ódon, koszos kastélyban, kedvesem – ül le a rokkához. Szeretem azt a halkan kerepelõ hangot, ahogy az ujjain surrog a fonál. – Nem hiszem, hogy egy ilyen fiatal lánynak, mint te, itt kéne megöregednie.

- Csak nem férjhez akarsz adni? – kapok levegõ után. – Ezt nem gondoltam volna rólad, Rumpelstiltskin! Megszeged a saját alkudat?

Nem küldhet el! Nem… nem akarok elmenni. Nem akarom õ itt hagyni!

- Ugyan, ki beszél itt holmi alkukról? Mindössze arról van szó, hogy úgy döntöttem, nem zárlak be többé. Fuss, szaladj le a faluba, nézelõdj, ismerkedj az emberekkel!

Meghökkenve nézek rá, hitetlenül. Komolyan? Kienged? Csak úgy? Miért??
Nem akarja hogy mellette legyek? Ekkora bajt okoztam volna?

- Tényleg…? Lemehetek a faluba…?

- Ezt mondtam, nem? – néz rám, megállva egy pillanatra a fonásban.

- És… - sóhajtok egy nagy levegõt véve – Vissza is… jöhetek?

Azt az arcot nehéz leírni, amit vágott. Az a kikerekedett szempár, meghökkent arc… még a száját is eltátotta finoman. Értetlenül mered rám, miközben én állom a tekintetét zavarban égõ arccal.

- Miért… ne jöhetnél vissza…? – kérdezi halkan, felém fordulva.

- Csak… megijedtem egy pillanatra, hogy azért… engedsz ki, mert nem akarod, hogy visszajöjjek – mondom csendesen. – És én… nem szeretnék elmenni innen. Szeretek itt lenni… veled – mosolygok rá halványan. De remeg a szám, a kezem zavartan fonom össze, hogy legalább azzal ne áruljam el magam, hogy az ujjaim mennyire reszketnek.

- Nem… semmi ilyenrõl nincs szó – morogja halkan, ujjai megfeszülnek a térdén. Kiismerhetetlen az arca, ahogy mereven néz az arcomra, én pedig halvány mosollyal, óvatosan közelebb lépek. – Csupán úgy véltem, örülnél neki.

Melléülve óvatosan karolom át a nyakát, az oldalának simulva. Nem elküld maga mellõl, csak örömet akar okozni! Nem is maga amit megengedett, hanem a tudat, hogy boldoggá akar tenni nekem mindennél többet jelent. Semmivel nem cserélném el az érzést. Érzem az illatát, a mellkasomon ahogy levegõt vesz.

- Nagyon köszönöm, Rumpelstiltskin – suttogom mosolyogva, lehunyt szemmel. Pár hosszú pillanatig el sem engedem, utána csak gyönyörûen rámosolygok.

***

Felöltve a köpenyem sétálok ki a kapun. Olyan furcsa, hogy a falak most nem zárnak be… mély levegõt véve ballagok le a faluba. Érdekes módon nincs messze: míg maga a Sötét Palota egy gyönyörû völgy peremén fekszik, a falvacska magában a völgy szívében. Gyönyörû… barátságos. Nem is apró falvacska, inkább egy kisebb mezõváros. És mennyi ember… lesöpröm a csuklyát a fejemrõl…

Eszembe jut az a papír, melyet a kötényem peremébe tömtem: felírtam rá a hozzávalókat, amelyeket nem találtam meg a palotában és szándékomban áll beszerezni, hogy Rumpelnek estére valami mennyei édességet készíthessek. Persze érzem, hogy megnéznek annak ellenére, hogy a piacon viszonylag vannak idegen kereskedõk: egy nõ, egyedül. A köpenyt még otthonról hoztam, így drága és gyönyörû anyag, de alatta már a manótól kapott ruhám van. Csak élvezem az embertömeg sodrását, lassan haladva vele. Micsoda zaj, nyüzsgés és élet a hatalmas és üres palota után!

Rengeteg árus van, lassan haladok körbenézve: mégis, picit mintha túl nagy lenne a nyüzsgés. Ráadásul az emberek az oszlopok tetején zászlócskákat és füzéreket aggatnak.

- Elnézést – szólítok meg egy nõt halvány mosollyal. – Mi készül itt?

- Ó – nevet rám. A karján hatalmas kosár lóg, benne hosszú-hosszú virágfüzérekkel. – Pár nap múlva hatalmas fesztivál lesz, drágám. Nem vagy idevalósi, igaz?

- Hát nem igazán – mosolygok fel rá – Nem olyan régen költöztem ide…

- Még nem láttalak errefelé – mosolyog, miközben következõ métereket adogatta a munkásoknak.

- Most vagyok elõször itt.

- És egyedül, drágám?

- Igen – nézek rá meglepetten. Bár megfordult a fejemben, hogy igazán jó lenne Rumpellel sétálni, nem biztos, hogy lelkesedett volna az ötletért. De talán erre a fesztiválra megpróbálhatnám lecsalni. Milyen jó lenne!

- Ejj, hát nem biztonságos egy ilyen fiatal lánynak kísérõ nélkül! Hol férjed?

KOMOLYAN? Mindenki ezzel jön?! Ráadásul milyen… szenvtelen a nõ, olyan barátságos és milyen hamar rá tud kérdezni kínos dolgokra…

- Én… igazából nem…

- Jaj, ne azt ne úgy…! Bocsáss meg kedvesem, de mennem kell, látod, nem boldogulnak… ne oda, mert letéped! – elképedve nézek a hangos nõ után, zavartan húzva össze magamon a köpenyem. Húha.

De tényleg… a tér közepére nézek, ahol a férfiak lassan egy hatalmas máglyát építenek. Jó lenne Rumpellel lejönni, megnézni a mulatságot…

Egy nagyobb társaság elõl hátralépek, nekiütközve valakinek a nagy tömegben. Megfordulok elnézést kérve, felnézve a fiatal férfira.

- Sajnálom, nem akartam – szabadkozom zavartan. Jókedvû mosollyal ingatja a fejét.

- Én sajnálom, elkalandoztam. És akaratlanul is hallgatóztam.

- Ó – nézek rá. – Még egyszer bocsánat… - lépnék oldalra, de valahogy... mindenhol ott van.

- Csak így egyedül? Nem tanácsos ám egy ilyen szép kislánynak egyedül bóklásznia egy idegen városban.

- Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra – mosolygok rá nyugodtan, de közben idegesen szorul össze a mellkasom. – De köszönöm az aggodalmam, már… csak körülnézek és mennem kell, már várnak.

- Várnak? Hiszen egyedül vagy itt, nem? Szívesen megmutatom a várost!

- Ez nagyon kedves, de… - próbálok szabadulni. Most tényleg nagyon jó lenne, ha Rumpel is itt lenne!  - de csak pár dologra van szükségem, és utána megyek haza, már biztos várnak rám.

- Ugyan! – nagyon-nagyon nem tetszik itt nekem valami – És hol van az a haza, ha megkérdezhetem?

Nem, nem kérdezheted meg! Szemtelen fráter. Dacosan szorítom össze az ajkaim, ég mindig tartva az etikett által belém nevelt mosolyt, próbálok oldalra lépni…

- Elnézést – biccentek felé, ellépve mellette határozottan és folytatom az utam. Nagy szerencsémre találok a fûszerekbõl, megpakolom gyümölcsökkel a kosaram… felcsillan a szemem, amikor meglátok egy napfényes boltot, de mögötte könyvek vannak! Sebesen veszem arra a lépteim.
Mégis ég a tarkóm. Mintha figyelnének.

***
Már alkonyodik, mikor hazafelé sietek az út szélén, váltogatva a kezemben a kosarat. Lemegy a nap, és Rumpelnek nem lesz vacsora, igazán nem tetszik a gondolat.

- Nem biztonságos egy ilyen kislánynak egyedül, igaz e? – hallom magam mögött, mire megtorpanok és megfordulok. Már nem vagyok messze otthonról…

Õ Sokkal több annál, aminek mutatja magát. Sokkalta több, mint aminek látszani akar.
Nem érdekel, hogy néz ki, hogy viselkedik.  
Legszívesebben a nyakába vetném magam örömömben, hogy Õ is itt van…
Elhallgat a zene. Olyan furcsa… nem akarom, hogy vége legyen. Megszorítom Rumpel ujjait, másik kezemmel óvatosan az arca felé nyúlok. Tudom, hogy te vagy alatta, és látni szeretném az arcod… úgy akarok itt lenni ebben a gyönyörû teremben, lebegve a zenére, hogy látom az arcát! Olyan jó lenne…

De elhúzódik.
- Ne most kedvesem – hallom a szavait. Alig értem… - Ideje mennünk.

- Hová? Hiszen itt minden olyan szép… olyan jó, és mindenki szeret minket. Itt nem vagy… másmilyen – mondom. Itt nem tekintik szörnynek, nem érdekli õket, hogy néz ki, itt azért szereti mindenki, amiért én is.

- Ez nem valóság, Belle, te i tudod – fogja meg a kezeim – Minden csak illúzió, csak látszat. Mennünk kell!

- De… - én nem akarok. Nekem nem számít, hogy nézel ki, maradjunk, nem érdekel más, kérlek, kérlek… de nem engedi folytatni, és a terem is olyan… homályos. Ujjaimmal megszorítom a kezét, rettegve szorul össze a szívem.

Amikor felpattannak a fájdalmasan égõ szemeim, remegve pillantok fel Rumpelstiltskin arcára. Szent ég, mit tettem… Én… én nem akartam!

Elkapom a kezem, ahogy kikapja a kezembõl a zenedobozt, de még így is sajog utána a szívem. De Rumpel mérges rám…
- Ostoba lány! – förmed rám.- Van fogalmad róla, mit mûveltél az átkozott kíváncsiságoddal?! Akár örökre ott is maradhattál volna az álomvilágban!

Nem tûnt álomvilágnak. Sokkal szebb volt és megnyugtatóbb, mint a valódi.
- Én… sajnálom… én csak… megláttam a dobozt é a zene olyan gyönyörû volt! Nem tudtam neki ellenállni… - sütöm le a szemeim szégyentõl vörösen – Sajnálom, Rumpelstiltskin…
- Soha többé ne gyere be ebbe a szobába! – szid le – Semmi keresnivalód itt, megértetted?! Hagyd ezt a helyet úgy, ahogy volt.
- Értettem – hajtom le a fejem. Pedig olyan… jó volt. Úgy. Ott. – De mégis… mi volt az? Valami… emlék?
- Semmi közöd hozzá! Törõdj a saját dolgoddal! – ránt ki a szobából durván, erõsen megszorítva a karom.

Megdöbbenve, félve remegõ szemekkel nézek rá, mikor elengedi a kezem. Ez… fájt. Elenged, szinte elkapva a kezét majd semmivé foszlik. Sápadtan dörgölöm meg óvatosan a szorítás helyét. Az ajtóra nézek, könnyes szemmel, de harcolok az ellen, hogy kibuggyanjanak a forró cseppek. Nem sírhatok… nem szabad. Biztos… nagyon felzaklattam. De nem tudtam! Nem akartam.

Lopva letörlöm a kósza könnyeket az arcomról, helyresimítva a ruhám. Már… nagyon, nagyon késõ van. És nekem még sok a dolgom.

***

Nem alszom jól… nem is alszom egy szemet sem. Folyamatosan Rumpel keserû arcvonásait látom magam elõtt. Fáj, hogy csalódást okoztam… pedig nem akartam. Biztos valami… rossz emléket idézett fel benne az a zenedoboz.
Bár ott maradtunk volna!, boxolok keserûen a párnámba. Inkább ragadtam volna abban a világban, még ha nem is volt valódi, de sokkal, sokkal boldogabb volt!
Ott voltunk, mindketten.
Egek, mit gondolhat most rólam?!

A párnámba sikítok.

***

Másnap a mosás van a soron, de megül a feszültség a levegõben. Szinte örülök, hogy ma a szabadban vagyok kint, amúgy is jó az idõ.
Nyugodtan, de szaporán dolgozok, levettem a cipõm és a harisnyám is, nehogy összepiszkoljam, valamint felkötöttem a szoknyám és felgyûrtem a blúzom ujját. A kezem kipirosodik a forró víztõl és a lúgtól, de nem bánom, nem is érzem, annyira bele vagyok merülve a munkába.

Valamivel fel akarom vidítani Rumpelt. Kiengesztelni… Nagyon sóhajtok, ahogy egy újabb koszos ingért nyúlok. Van egy olyan érzésem, hogy a fejlõdõképes fõzési tudományom és a sütemények se lesznek elegek…

Sóhajtva nézek fel a kastélyra, elmerengve az egyik mintás ablakra.
Rumpelstiltskin!

Elvörösödve kapom le a fejem és szisszenve rántom ki a kezem a lúgos vízbõl. Könnyek csípik a szemem. Ez… istenem figyelnem kellene, ez most nagyon fáj!

Amikor megláttam az ablakban Rumpelt, bennfelejtettem a kezem… szipogva szorítom a kötényemhez, majd engedem lassan a hideg, illatos, szappanos vízbe.

Miket mûvelek, teljesen használhatatlannak érzem magam.

- Belle? – ijedten rezzenek meg, fel is sikkantva. Olyan hirtelen jött le, a szívbajt hozta rám… a mellkasomhoz kapom a kezem.

- Rumpel! – nevetem el magam zavartan. Jesszus, majd kiesik a szívem a helyérõl, úgy zakatol. – Ne haragudj, csak… elgondolkodtam. Sajnálom… - nézek fel rá.

- Mi történt a kezeddel? – int felém. Zavartan dugom a kötényem redõi közé.

- Semmi… semmi. Csak… kicsit kimarta a mosószer, semmi gond. Estére nem is látszik…

Csendesen néz továbbra is, én pedig lassan meggyszínûre vörösödök.

- A karod… - mondja lassan, én pedig a lecsupaszított felkaromra kapom a tekintetem. Egy hosszúkás nem túl feltûnõ piros folt.

-Az… az… - az az, ahol tegnap elkapta a karom, kirántva a szobából. Hatalmas ereje van, csak… néha nem tudja kontrollálni. – Semmi – mosolygok fel rá. Nem történt semmi. Holnapra úgyis elmúlik.

Kiemelve az utolsó puha inget is a szappanos vízbõl kicsavarom és a halom tetejére teszem. Bár a kezeim sajognak, nem mutatom, nem mondom. De olyan furcsa az arca, ahogy néz… zavartan pillantok oldalra, majd rámosolygok. Ha merném, azt gondolnám, hogy kissé aggódik. Felemelem a nehéz kosarat, lassan befelé indulunk.

- Mit kérsz ebédre? – kérdezem nyugodtan. Az ujjaim égnek, de ma még sok dolgom van, nem törõdhetek vele.

- Hmm, csak valami egyszerût, kedvesem, ugyanis utána dolgom van.

Szó nélkül bólintok.
- De… hamar hazaérsz, ugye? Sajnálom, nem tartozik rám – szorítom össze az ajkaim hirtelen. Nem akarok megint kellemetlenkedni, és tényleg semmi közöm hozzá. Rámosolygok nyugodtan. Mondanám, hogy vigyázzon magára, de nem hinném, hogy pont õt kellene félteni.