Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

Leiran2013. 10. 21. 12:06:43#27788
Karakter: Satomo Juro
Megjegyzés: Zoenak~loranak


- Hát akkor írja le ott van Ön előtt, és utána menjen mindenki a maga dolgára. - mondja mérgesen, én pedig rá mosolygok.

- Először is az Ön érdekében elhagyhatná ezt a harapós hangulatát. Addig nem engedem ki amíg le nem nyugszik, természetesen csak is maga miatt. – jelentem ki neki a színtiszta igazat, miközben alaposan végig mérem a kicsikét.

- Maga csak ne foglalkozzon az én hangulatommal. – vágja fejemhez, de nem foglalkozva vele elkezdem írni a papírokat.

- Di..a…na Par…ker.- motyogom írás közben.

- ZOE PARKER! - hangsúlyozza dühösen. Felnézek rá amolyan csendet követelően. Direkt írok lassan, hogy minél több időt töltsön itt és lenyugodhasson. - Befejeztük? – kérdez rá szemre hányóan. Harcias leányzó, de az tény egyszer még magamévá teszem és nem les ilyen harcias velem szemben.

- Igen kisasszony. - mondom és visszaadom az iratait. Feláll és elindul az ajtó elé. Felpattanva eddigi helyemről útjába állva fogom meg az ajtó kilincset. Nagyon közel állok hozzá.

- Mrs Parker az elkövetkező időkben próbálja meg távolt tartani magát a tüntetésektől. - végig nézek nyakán lassan majd tekintetem ismét szemére téved. Összevonja szemeit én pedig hosszan gyönyörködöm csodálatos tekintetében. Ellép előlem és csak folytatja az útját kifelé.

- A viszont látásra. - mondom utána. - Persze nem ilyen körülmények között. - teszem hozzá.

Miután a kisasszony távozott nagyot sóhajtva járok utána az építési engedélyeknek, amik persze nincsenek. A cégigazgatót bent tartva kap egy csinos kis cellát az előzetesben. A nap további része eseménytelenül telik. Este azonban úgy döntök, elmegyek a közeli kávézóba, ha már szabad az estém kicsit kirúgok a hámból és keresek valami csinos lányt, míg sikerül megfűznöm azt a csinos kis aktivistát.

Az egyik asztalnál iszogatom a magam sörét, mikor egy elégé nagy ramazúrira leszek figyelmes. Nocsak, nocsak, a kicsi csinos aktivistám. Kicsi a világ. Szélesen elvigyorodom szélesen és csak figyelem az eseményeket mindaddig, míg el nem harapódzik. Felállva lépek kettőjük közé egyenesen a lánykára nézve mélyen szemeibe.

- Ezt én majd elintézem. Maga csak menjen ahová akart. – mondom a férfinak egy pillanatra hátra nézve, majd egyenesen a csinos nő szemeibe nézek.

- Mégis, hogy kerül maga ide? – dörren rám. Cicám ezzel nálam nem érsz el semmit.

- Mrs Parker nyugodjon meg. – kezdem el nyugtatni, de semmi értelme. Megragadva a karját kezdem el kifelé vinni, mielőtt még nagy jelenetet kreálna. - Elviszem a barátnőjüket mielőtt botrányt csinálna. –Szólok oda azoknak, akikkel érkezett.

- Mégis mit képzel magáról? Ezt már nem teheti. Nem csináltam semmit. - fakad ki, miközben vonszolom magam után. - Hé hallja mit beszélek. - szól ismét, de nem viszem nagyon messzire. Megállva a sikátor sarkánál nyomom a falhoz és előtte állva határozottan, mégis gyengéden tartom karjainál. Ismét végig mérem jó alaposan és mély levegőt véve eljátszogatok gondolataimban vele.

- Ön mindig ilyen harcias? – kérdezem meg tőle közel hajolva hozzá.

- És Ön mindig így megnézi azokat, akiket elkap? - vágja rá harapósan, amire csak szélesen elmosolyodom.

- Nem. Csak az igazán szemre valókat. – vigyorodom el szélesen mélyen nézve a szemeibe. Finoman simítom meg az arcát és mély levegőt veszek. –Kérlek, nyugodj le. Nem teszek semmi rosszat, csak azt szeretném, ha végre kicsit lenyugodnál. Nem tesz jót ugyanis a szívednek és az okos agyacskádnak ez a sok stressz és idegeskedés. –mondom neki ki őszintén, amit gondolok.

- Nekem ne mondja meg, mit csináljak maga természet gyilkos! –vágja ismét fejemhez harciasan, amire nagy szemekkel nézek rá.

- Elnézést kisasszony, ezt mégis hogy érti? –döbbenek le. Ezzel még sose vádoltak.

- Úgy hogy segített azoknak az építőmunkásoknak, akik a parkot akarják lerombolni egy újabb bevásárló központért…

- Ácsi… ezek szerint nem értesítettek. Az igazgató előzetes letartóztatásban van okirat hamisításért és bíróság elé kerül az összes cinkosával együtt, ugyanis a papírjaik hamisak voltak. –mondom a szemeibe nézve őszintén. Arcán látom a megdöbbenést.

- Hogy? –Kérdi értetlenkedve rám nézve.

- Jól hallottad. A park ott marad ugyanis a hivatali kutyák hamisították a polgármester aláírását. –Mondom komolyan és lassan elengedve karjait nézek a szemébe.

- Akkor te… te nem is vagy természet gyilkos? –Kérdi zavartan. Úgy látszik most elégé lesokkoltam.

- Nem… egyáltalán nem vagyok természet gyilkos. A házam is nap kollektorokkal van ellátva. Azzal oldom meg a forró vizet, a fűtést és az áramot. –Mondom ki őszintén és látom a teljes döbbenetet arcán. –Igaz milyen meglepő, ha kicsit jobban megismerjük a másikat és úgy ítélkezünk? –kérdem rá nézve elmosolyodva.

- Én… én… - Kezdene a szabadkozásba és ujjam teszem ajkaim elé.

- Ne mondj semmit. Nincs semmi baj. Hozzá szoktam már a rágalmazásokhoz. –mondom egy kedves lágy, mégis mély dörmögős férfias hangon. Finoman simítom meg az arcát. –Gyere haza kísérlek átvenni a ruhád. Így kávé foltosan mégse jöhetsz vissza. –Mondom szemeibe nézve őszintén és kezem nyújtom neki.

- Köszönöm, de nagylány vagyok! –Mondja újra visszatér a harciasabb énje. Szemem forgatom meg nagyot sóhajtva.

- Az ember már kedves se lehet magával? –Kérdem ránézve kicsit unottan.

- Nem kell a kedvessége! Mellesleg azok után, hogy bevitt velem ne legyen kedves! –fakad ki. Tarkómat megfogva vakarom meg fejem.

- Zoe… én tényleg a te érdekedben vittelek be. Nem akartam egy tömegverekedést és a munkám végeztem. –Mondom szemeibe nézve és egyáltalán nem bánom, hogy megtettem.

- Az én érdekemben?! A munkáját végezte? Nekem ne adja be itt a jó zsarut! Át látok magán! Hagyjon békén! –Mondja dühösen és elmegy előlem és dühösebb léptekkel megy vissza a barátaihoz. Remek… úgy érzem, lesznek még vele gondjaim…

Ismét megvakarva tarkómat megyek inkább haza kutyámhoz Démonhoz. Otthon már csak lezuhanyozom és bedőlök az ágyba fáradtan. Hosszú és unalmas volt ez a nap. Szerencsére holnap szabadnapos vagyok.

~*o*~

Másnap reggel szokásos időben kellve kutyám megetetve, megitatva öltözök fel egy melegítő nadrágba és pólóba. Miután kicsi roti kutyám megreggelizett és én is pórázt a nyakába rakva indulok el vele futni. Az mp3-lejátszómat fülembe dugva indítom el a zenét és kezdek neki a reggeli futásnak megsétáltatva közben Démont is. A park felé futok, amit tegnap le akartak rombolni. Egyenesen befutok a szép üde fákkal betelepített parkba és kutyámmal együtt futok. Élvezem a hideg szelet egyészen addig, míg valaki elém nem vág és nekem ütközik.

Épp, hogy sikerül megállnom és elkapnom őt is, hogy ne essen el. Démon pedig a hirtelen megállás miatt körbe fut ezáltal lábainkat összekötve a pórázzal.

- Nem tud oda figyelni? –ripakodik rám a női hang a kezdeti riadalomból és felnéz rám. Nocsak, kicsi a világ. Szélesen elmosolyodom. –Maga az?! Ezt direkt csinálta! –vágja a fejemhez.

- Hátrább az agarakkal cica! –Mondom neki ránézve, vigyorogva. Ezen a helyzeten nem tudok nem vigyorogni.

- Cica a nénikéje! Eresszen el! –Mondja, és lökne el magától, én pedig elengedem és elkezd hátra dőlni, mivel a póráz még akkor is hozzám köti. Stabilan állok, így elkapva a kezét mentem meg újra egy eséstől. Kiveszem a fülemből a fülhallgatót és úgy nézek egyenesen rá.

- Zoe higgadj le jó? Várj türelemmel, míg leszedem a kutyám pórázát magunkról és nem különben nekem volt elsőbbségem és neked kellett volna jobban figyelned. Nem én futottam neked, hanem te jöttél ki elém. –Magyarázom és várom válaszát, hogy képes lehiggadni és nyugodtan kezelni a helyzetet, vagy egy újabb veszekedés tör ki k


Leiran2013. 08. 13. 23:36:47#26875
Karakter: Satomo Juro
Megjegyzés: loranekonak/ Zoé


 Egy átlagos nap a rendőrségen. Semmi érdekes bejelentés nem érkezik és halálra unom magam a rendőrautóban. A társam élvezi a csendet és a barátnőjével diskurál, én kevésbé élvezem a beszélgetésüket.

- Jaj cicám megyek, amint lejárt a szolgálat… nem, nem tudom, mit főzzél. Tudod mit, ma elmegyünk egy romantikus vacsorára. –És ezek még a leglazább nyáladzásaik a telefonba.

- James… vigyázz, eláztatod a nyállal a telefonod. –mordulok oda, amire csak egy szúrós pillantást kapok. Nagyot sóhajtva nézek ki, mikor végre a diszpécser bejelentkezik.

- 776-os járőr kocsi. Egy környezet védelmi tüntetés elfajult a városszéli kisparknál. Menjetek oda és oldjátok meg a helyzetet, ha szükséges hozzátok be az összezörrenőket. –mondja a rádióba és végre valami akció a mai napon. Felkapcsolva a szirénát megyek ki a forgalomba és száguldva az utakon megyek oda a parkhoz. Tudom, nem lenne szükséges, de engem most ez koránt sem érdekel. Legalább nem a telefonba való csöpögésük hallgatom. Élvezem a sebességet, ahogy át száguldok a sok kocsi mellett. Egyenesen a parkhoz sietek.

Mikor megérkezünk, lekapcsolva a szirénát pattanok kis és egyenesen a tömeg felé megyek. Egy igen csinos fiatal lányka van az élen és az egyik nagyobb cégvezetőnek menne neki, mikor közéjük állok.

- Mi a probléma? –Teszem fel szigorúan a kérdést és a cégvezetőre nézek.

- Jó, hogy jött biztos úr! Nem hagynak minket dolgozni ezek az aktivisták! Engedélyünk van ennek a parknak a beépítésére és a tó lecsapolására, de nem engedik be a munkagépeinket!

- Láthatnám az építkezési engedélyeiket? –Kérdem, mikor a csini lányka közbe vág.

- Maguk szégyentelenek! Ezt a kis természetet is kiirtják a városból, csak azért, hogy újabb bevásárló központot építhessenek! Nincs magában semmi kötelesség tudat a környezetünk iránt?! –Kérdi felháborodva és a kisasszonyra nézek.

- Moderálja magát kisasszony és akkor beszéljen, ha kérdezem! –Mondom komolyan szigorúan ránézve.

- Ha segédkezik ezeknek az elvetemült gonosztevőknek, akkor maga se jobb tőlük! –Förmed rám, én pedig felvonom a szemöldököm és felé fordulva keresztbe font karokkal nézek le a hölgyre. Egy fejjel magasabb vagyok tőle minimum és kétszer szélesebb is. Meg kell hagyni imponál a tüzessége, de ezt akkor se engedhetem meg. Na meg nem utolsósorban igenis tetszik nekem a kicsi lányka.

- Mutasson tiszteletet a hatósággal szemben vagy mind kettejüket beviszem! –Csattan hangom és láthatóan mindenki megszeppen kivéve a lányka. Nocsak, egyre inkább felkelti az érdeklődésem.

- Majd ha maga is tiszteletet mutat az adófizetők felé, akik a maga fizetését fedezik!

- Kérem a papírjait kisasszony!

- Majd ha felmutatta az igazolványát! –mondja határozottan. ~Helyén van az esze és ez a tűz. Hmm… folytasd csak, de akkor ma estére az ágyamba kerülsz cica!~ Fut végig a gondolat fejembe és mélyen nézek szemeibe. nem hagyom kiülni arcomra a gondolataim. Már csak azért is be fogom vinni, hogy többet megtudjak róla.

- Ha csak ez kell magának. –Mondom és a zubbonyom belső zsebébe nyúlva veszem elő és mutatom meg neki az igazolványom. –Most maga jön. –Szavaim határozottak és kemények. Alaposan szemügyre veszi a jelvényem és az igazolványom és csak azután kelletlenül veszi elő és adja oda nekem a papírjait. A cégvezetőre nézek. –Az önét is kérem! –Az igazgató is előveszi és oda adja nekem. –És az építkezési engedélyt is.

- Az engedély az irodába maradt. –Mondja megrántva a vállát.

- Vagy nincs is ilyenje. Na jó… itt telt be a pohár maguk mind a ketten le vannak tartóztatva. Befelé a kocsiba. Ne kelljen megbilincselnem magukat. ~Bár ezt a csini kis csajt szívesen megbilincselném, de inkább az ágyhoz.~ Teszem hozzá gondolatban.

- Ehhez nincs joga! –Csattan a nő hangja, amire oda fordulok egy gonosz mosollyal.

- De igen van hozzá jogom. Szóval, ha nem teszi azt, amit mondok, megbilincselem szívbaj nélkül. –Jelentem ki határozottan a dolgot, mire kikapná a kezemből a papírjait. –Na-na, ez még nálam marad.

- Adja vissza! Én csak a környezetünket védem meg! –Mondja határozottan és az igazgató már a rendőr kocsiban van a társam mögött.

- Nos kisasszony akadékoskodik még, vagy meg kell, hogy bilincseljem? –Kérdem felvonva a szemöldököm. –Utolsó figyelmeztetés.

- Nincs joga bevinni! Nem tettem semmit! –Köti az ebet a karóhoz, én pedig hirtelen kapom el a kezét és határozottan, mégis gyengéden fogom össze hátul és bilincselem meg.

- Ellent mondott a hatóságnak, szóval: Joga van hallgatni, amit mond felhasználható önellen a bíróságon blablabla… - mondom a hivatalos sablon szöveget és a kocsihoz véve nézek a tömegre. – Nincs itt semmi látnivaló, menjenek haza! –Kiáltok oda és a két fő kolompos letartóztatásával szerencsére az ügy meg is oldódik. Beültetem a kocsi hátsó ülésére és én is bepattanva nézek hátra a visszapillantó tükörbe.

- Ezt nem teheti velem! Nekem jogaim vannak! –Kiáltja, én pedig szélesen vigyorodom el.

- Igen joga van ~élvezni egy hatalmasat alattam~ hallgatni. –Elindulok a kocsival bekapcsolva a szirénát, hogy ne haljam a ripakodását a lánynak, bár valamelyest igaza van, de én akkor is megszerzem, ha ő nem akarja. Azzal, már elrontotta, hogy engem küldtek ki hozzá.

Az utat gyorsan megteszem és végre a társam is aktiválja magát és az igazgatót átvéve viszi az egyik tárgyaló szobába én pedig a feltüzelt hölgyet viszem be a kihallgatóba. Leültetve határozottan, mégis gyengéden ültetem le a székbe.

- Nos, lenyugodott már kisasszony? –kérdem érdeklődőn, de nem válaszol. Nagyot sóhajtok. –Nézze Mrs. Parker, azért hoztam, be hogy a kedélyek odakint lenyugodjanak és az igazgató engedélyének is utána tudjunk nézni. Mivel elégé paprikás hangulatban volt, így nem hagyhattam, hogy odakint maradjon. Ha kint hagytam volna tömegverekedés lett volna, azt meg ugye ön se akarja. –Mondom komolyan szemeibe nézve és a papírjait az asztalra teszem és kioldom a bilincset és leülök vele szemben. –Viszont az adatait fel kell vennem. Ez a munkám része. –Hangom már sokkal lágyabb, mint odakint volt.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).