Karakter: Satomo Juro Megjegyzés: Zoenak~loranak
- Hát akkor írja le ott van Ön előtt, és utána menjen mindenki a maga dolgára. - mondja mérgesen, én pedig rá mosolygok.
- Először is az Ön érdekében elhagyhatná ezt a harapós hangulatát. Addig nem engedem ki amíg le nem nyugszik, természetesen csak is maga miatt. – jelentem ki neki a színtiszta igazat, miközben alaposan végig mérem a kicsikét.
- Maga csak ne foglalkozzon az én hangulatommal. – vágja fejemhez, de nem foglalkozva vele elkezdem írni a papírokat.
- Di..a…na Par…ker.- motyogom írás közben.
- ZOE PARKER! - hangsúlyozza dühösen. Felnézek rá amolyan csendet követelően. Direkt írok lassan, hogy minél több időt töltsön itt és lenyugodhasson. - Befejeztük? – kérdez rá szemre hányóan. Harcias leányzó, de az tény egyszer még magamévá teszem és nem les ilyen harcias velem szemben.
- Igen kisasszony. - mondom és visszaadom az iratait. Feláll és elindul az ajtó elé. Felpattanva eddigi helyemről útjába állva fogom meg az ajtó kilincset. Nagyon közel állok hozzá.
- Mrs Parker az elkövetkező időkben próbálja meg távolt tartani magát a tüntetésektől. - végig nézek nyakán lassan majd tekintetem ismét szemére téved. Összevonja szemeit én pedig hosszan gyönyörködöm csodálatos tekintetében. Ellép előlem és csak folytatja az útját kifelé.
- A viszont látásra. - mondom utána. - Persze nem ilyen körülmények között. - teszem hozzá.
Miután a kisasszony távozott nagyot sóhajtva járok utána az építési engedélyeknek, amik persze nincsenek. A cégigazgatót bent tartva kap egy csinos kis cellát az előzetesben. A nap további része eseménytelenül telik. Este azonban úgy döntök, elmegyek a közeli kávézóba, ha már szabad az estém kicsit kirúgok a hámból és keresek valami csinos lányt, míg sikerül megfűznöm azt a csinos kis aktivistát.
Az egyik asztalnál iszogatom a magam sörét, mikor egy elégé nagy ramazúrira leszek figyelmes. Nocsak, nocsak, a kicsi csinos aktivistám. Kicsi a világ. Szélesen elvigyorodom szélesen és csak figyelem az eseményeket mindaddig, míg el nem harapódzik. Felállva lépek kettőjük közé egyenesen a lánykára nézve mélyen szemeibe.
- Ezt én majd elintézem. Maga csak menjen ahová akart. – mondom a férfinak egy pillanatra hátra nézve, majd egyenesen a csinos nő szemeibe nézek.
- Mégis, hogy kerül maga ide? – dörren rám. Cicám ezzel nálam nem érsz el semmit.
- Mrs Parker nyugodjon meg. – kezdem el nyugtatni, de semmi értelme. Megragadva a karját kezdem el kifelé vinni, mielőtt még nagy jelenetet kreálna. - Elviszem a barátnőjüket mielőtt botrányt csinálna. –Szólok oda azoknak, akikkel érkezett.
- Mégis mit képzel magáról? Ezt már nem teheti. Nem csináltam semmit. - fakad ki, miközben vonszolom magam után. - Hé hallja mit beszélek. - szól ismét, de nem viszem nagyon messzire. Megállva a sikátor sarkánál nyomom a falhoz és előtte állva határozottan, mégis gyengéden tartom karjainál. Ismét végig mérem jó alaposan és mély levegőt véve eljátszogatok gondolataimban vele.
- Ön mindig ilyen harcias? – kérdezem meg tőle közel hajolva hozzá.
- És Ön mindig így megnézi azokat, akiket elkap? - vágja rá harapósan, amire csak szélesen elmosolyodom.
- Nem. Csak az igazán szemre valókat. – vigyorodom el szélesen mélyen nézve a szemeibe. Finoman simítom meg az arcát és mély levegőt veszek. –Kérlek, nyugodj le. Nem teszek semmi rosszat, csak azt szeretném, ha végre kicsit lenyugodnál. Nem tesz jót ugyanis a szívednek és az okos agyacskádnak ez a sok stressz és idegeskedés. –mondom neki ki őszintén, amit gondolok.
- Nekem ne mondja meg, mit csináljak maga természet gyilkos! –vágja ismét fejemhez harciasan, amire nagy szemekkel nézek rá.
- Elnézést kisasszony, ezt mégis hogy érti? –döbbenek le. Ezzel még sose vádoltak.
- Úgy hogy segített azoknak az építőmunkásoknak, akik a parkot akarják lerombolni egy újabb bevásárló központért…
- Ácsi… ezek szerint nem értesítettek. Az igazgató előzetes letartóztatásban van okirat hamisításért és bíróság elé kerül az összes cinkosával együtt, ugyanis a papírjaik hamisak voltak. –mondom a szemeibe nézve őszintén. Arcán látom a megdöbbenést.
- Hogy? –Kérdi értetlenkedve rám nézve.
- Jól hallottad. A park ott marad ugyanis a hivatali kutyák hamisították a polgármester aláírását. –Mondom komolyan és lassan elengedve karjait nézek a szemébe.
- Akkor te… te nem is vagy természet gyilkos? –Kérdi zavartan. Úgy látszik most elégé lesokkoltam.
- Nem… egyáltalán nem vagyok természet gyilkos. A házam is nap kollektorokkal van ellátva. Azzal oldom meg a forró vizet, a fűtést és az áramot. –Mondom ki őszintén és látom a teljes döbbenetet arcán. –Igaz milyen meglepő, ha kicsit jobban megismerjük a másikat és úgy ítélkezünk? –kérdem rá nézve elmosolyodva.
- Én… én… - Kezdene a szabadkozásba és ujjam teszem ajkaim elé.
- Ne mondj semmit. Nincs semmi baj. Hozzá szoktam már a rágalmazásokhoz. –mondom egy kedves lágy, mégis mély dörmögős férfias hangon. Finoman simítom meg az arcát. –Gyere haza kísérlek átvenni a ruhád. Így kávé foltosan mégse jöhetsz vissza. –Mondom szemeibe nézve őszintén és kezem nyújtom neki.
- Köszönöm, de nagylány vagyok! –Mondja újra visszatér a harciasabb énje. Szemem forgatom meg nagyot sóhajtva.
- Az ember már kedves se lehet magával? –Kérdem ránézve kicsit unottan.
- Nem kell a kedvessége! Mellesleg azok után, hogy bevitt velem ne legyen kedves! –fakad ki. Tarkómat megfogva vakarom meg fejem.
- Zoe… én tényleg a te érdekedben vittelek be. Nem akartam egy tömegverekedést és a munkám végeztem. –Mondom szemeibe nézve és egyáltalán nem bánom, hogy megtettem.
- Az én érdekemben?! A munkáját végezte? Nekem ne adja be itt a jó zsarut! Át látok magán! Hagyjon békén! –Mondja dühösen és elmegy előlem és dühösebb léptekkel megy vissza a barátaihoz. Remek… úgy érzem, lesznek még vele gondjaim…
Ismét megvakarva tarkómat megyek inkább haza kutyámhoz Démonhoz. Otthon már csak lezuhanyozom és bedőlök az ágyba fáradtan. Hosszú és unalmas volt ez a nap. Szerencsére holnap szabadnapos vagyok.
~*o*~
Másnap reggel szokásos időben kellve kutyám megetetve, megitatva öltözök fel egy melegítő nadrágba és pólóba. Miután kicsi roti kutyám megreggelizett és én is pórázt a nyakába rakva indulok el vele futni. Az mp3-lejátszómat fülembe dugva indítom el a zenét és kezdek neki a reggeli futásnak megsétáltatva közben Démont is. A park felé futok, amit tegnap le akartak rombolni. Egyenesen befutok a szép üde fákkal betelepített parkba és kutyámmal együtt futok. Élvezem a hideg szelet egyészen addig, míg valaki elém nem vág és nekem ütközik.
Épp, hogy sikerül megállnom és elkapnom őt is, hogy ne essen el. Démon pedig a hirtelen megállás miatt körbe fut ezáltal lábainkat összekötve a pórázzal.
- Nem tud oda figyelni? –ripakodik rám a női hang a kezdeti riadalomból és felnéz rám. Nocsak, kicsi a világ. Szélesen elmosolyodom. –Maga az?! Ezt direkt csinálta! –vágja a fejemhez.
- Hátrább az agarakkal cica! –Mondom neki ránézve, vigyorogva. Ezen a helyzeten nem tudok nem vigyorogni.
- Cica a nénikéje! Eresszen el! –Mondja, és lökne el magától, én pedig elengedem és elkezd hátra dőlni, mivel a póráz még akkor is hozzám köti. Stabilan állok, így elkapva a kezét mentem meg újra egy eséstől. Kiveszem a fülemből a fülhallgatót és úgy nézek egyenesen rá.
- Zoe higgadj le jó? Várj türelemmel, míg leszedem a kutyám pórázát magunkról és nem különben nekem volt elsőbbségem és neked kellett volna jobban figyelned. Nem én futottam neked, hanem te jöttél ki elém. –Magyarázom és várom válaszát, hogy képes lehiggadni és nyugodtan kezelni a helyzetet, vagy egy újabb veszekedés tör ki k
|