– Conall, kérdeznék valamit, persze ha nem akarsz, nem kell válaszolni, csak szeretnék tudni valamit, ha nem bánod és… – kezdek bele nagy elánnal, de azonnal kussba kapcsolok, miután a szeme sarkából rám pillant. Ez általában semmi jót nem jelent… legalábbis a filmekben biztosan.

– Most emiatt nem fogom elfordítani a fejem az utcán, ha látlak – Gondolatolvasó, bár gyorsan napirendre térek ezen észrevételem felet annyira örömködök.

– Tényleg?! Jaj de jó! – ugrálgatok a helyemen, amennyire lehetséges. Igazából nem is értem miért örülök ennyire, talán azért mert rettegek a szüleim reakciójától, ha egyszer kiderül? Meg nem is szokásom nagy dobra verni… – Akkor… akkor tényleg? – nézek nagy szemekkel.

– Lassan úgy érzem, én leszek az egyik spontán, utcai lelki szemetesed – feleli, amivel majdnem lelomboz. Majdnem.

– Én… Nem mondok mostantól semmit sem a magánéletemrõl, ha ez téged terhel, tényleg bocsánat, csak úgy kirobbant, mikor megjelent és… - kezdek bele újra a lelkes mondatlavinába, de újra közbevág.

– Emlékezet törölve – vackolja be magát, majd összefont karokkal újból maga elé néz.

– Köszönöm – csúszik ki a számon, õ persze kérdõn pillant rám – Nem tudom, csak úgy most úgy érzem, ezt kell mondanom – magyarázom meg, legalábbis azt hiszem, hogy megmagyarázom, de valójában nem, mivel racionális és elfogadható indokot nem tudok nyújtani.

– Crevan – hunyja be a szemeit. Lehet, hogy fáj a feje? Rosszul van? Mondjuk… elég sápadt… de hát alapjáraton sápadt! Erre nem alapozhatok…  

– Tessék? – maradok a jól bevált kommunikációnál.

– A következõ három megállóig csöndben tudsz maradni?

Kissé meglepõdök, de aztán belátom igaza van. Rossz szokásom túl sokat dumálni, ha meg fáj a feje, akkor elég neki a tömegközlekedési eszköz is. A többi emberhez képest még „civilben” is elég ijesztõnek néz ki. De õ is emberbõl van, hiszen a boltban mosolyogott, legalábbis valami olyasmit hajtott végre, szóval nem is ijesztõ. Annyira. Ezen felül nagyon is rendes tag, jófej. Vajon össze fogunk még futni? London eléggé nagy város, már az is csoda, ami ma történt. Talán mindig itt vásárol, és tudom, hogy hol dolgozik, ott szerintem felkereshetem. De… az úgy olyan… mintha zaklatnám, nem? 

– Conall, nekem lassan szállnom kellene – tájékoztatom két megálló között, de semmi. Remélem nem aludt el.  – Kiengedsz?

Szerencsére ébren van, vagy most ébredt, mert nézelõdik, de éber a tekintete, á, fogalmam sincs! A mai nap annyi fura dolog történt, hogy inkább leszokok huszonnégy órára a gondolkodásról. Igazából nem számít, mert öt perc múlva biztosan újra kezdem.

– Holnap is neked kell fõzni?

– Nem – rázom meg a fejem és várom a folytatást. Õ biztosan nem tenne fel random egy ilyen kérdést.

– Akkor este elmegyünk pizzázni.

– Micsoda?

– Valamivel ki kell engesztelned a mai napért – ad magyarázatot, mire majdnem elszégyellem magam, de hát nem igazán tehetek arról, hogy Jake felbukkant – én pedig szeretem a pizzát.

***

Fogmosás közben rohangálok a kollégiumi szobában, akár egy félõrült. Még jó, hogy elég sok mindent lehet csinálni a bal kézzel, egyedül azért aggódom, hogy egyszer elesek és a fogkefe valami súlyos sérülést okoz. De ezzel most nem érek rá foglalkozni. Egyik cipõ felhúz, mobil levétele a töltõrõl, másik cipõ felhúz, kabát elõkeres, közben egy kitérõ a fürdõbe, mielõtt a habtól fulladok meg, és rohanok vissza elõkeríteni a pénztárcám, megnézni, hogy elég készpénzem van-e. Mázli, hogy a koli bejárata mellett van egy ATM. Végre! Hogy került a kabát az asztalfiókba? Mindegy, erre most nem érünk rá, van három percem a busz indulásáig. Visszarohanok a fürdõbe, hogy kiöblítsem a szám, és akkor veszem észre, hogy már megint kócos kicsit a hajam, de már ez a legkisebb gondom. Nem akarok késni. Körülbelül kisprintelek a fürdõbõl és már félig rajtam is a kabát, a táska a kezemben és már rohanok is.

-Egyszer felraklak youtube-ra és milliomosok leszünk a nézettségbõl! – kiált utánam szobatársam, aki még mindig nem képes feldolgozni, hogy mennyi mindent lehet csinálni fogmosás közben és folyamatosan cinkkel vele. De csak egy Fulladj meget kap válaszul, ami persze, hogy végig visszhangzik az egész folyosón.

Legalább a buszt elérem és még fél percet várnom is kellett. Kezdek rekordot dönteni. Pár átszállással a helyszínen is vagyok olyan cirka… háromnegyed óra alatt. Leellenõrzöm a kis noteszemben, hogy jó helyre jöttem-e és megnyugszom. Jó helyen vagyok. Hatalmas égés lenne, ha máshol kötöttem volna ki, hiszen akkor akár az egész találkozónak búcsút inthettem volna. Mégis hogyan szóltam volna neki? Semmilyen elérhetõsége nincs meg. Bár, lehet ma elkérem tõle a telefonszámát, az e-mail címét, vagy a yahoo, skype, facebook azonosítóját. Vagy bármit.

Várakozás közben egyre lelkesebben kapom fel a fejem a járókelõk cipõinek ütemes kopogására, majd zuhanok letargiába, ahogyan a ködbõl felsejlenek a körvonalak, de egyikük sem Conallé. Lehet, hogy rossz nevet és címet írtam? Vagy rossz idõpontot? Esetleg vele történt valami? Lekéste a buszt, dugó van, balesete volt, vagy lehet, hogy el sem jön? De az õ ötlete volt a pizzázás. Már negyed órája várok…

– Vársz valakit? – hallom meg azt a jellegzetes hangot és máris odakapom a tekintetem.

– Conall! Helló! – mosolygok rá és visszafordítom a karórám, elvégre már nincs szükségem rá, most már lehet a számlapja a csuklóm belsején – Nem, téged vártalak. Hol a kabátod? – lepõdök meg, ahogy alaposabban végignézek rajta. Ki van zárva, hogy így jött volna.

– Bent.

– Bent?

– Bent vártam rád, gondoltam bejössz.

– Nem úgy volt, hogy elõtte találkozunk? – nézek rá tányér szemekkel és gondolkodóba esem, hogyan is beszéltük meg. – Pedig még fel is írtam magamnak!

– Nem. Az volt, hogy pizzériáBA megyünk. Nem elé – próbálom felidézni magamban, de nem sikerül, pedig próbálkozom. Tényleg.

– Komolyan? Bocsánat én izé… hogyishívják…

– Ha nem tudod a pizzéria nevét, hogy kerültél ide?

– Tessék? - Mi az, hogy nem tudom a pizzéria nevét? De azt tuti jól írtam fel… De ha nem tudnám, akkor rossz helyen lennék…

– Jaj már! – csattanok fel, amint leesik, hogy csak szórakozik és milyen jót somolygott magában! Na, de ezt még visszakapja.  Miközben a pizzériában hámozom le magamról a rétegeket azon gondolkodom, hogyan, de egyszerûen semmi sem jut az eszembe. Nem ismerem eléggé, ráadásul visszatart az is, ahogyan elképzelem az arcát egy hasonló poén után. Kissé ijesztõ. Kissé – Jól átvertél – dohogok még mindig miközben az étlapért nyúlok és komótosan nézegetem a borítót, bár lehet feleslegesen vettem kézbe – Választottál már?

– Válassz te – bök a kezemben tartott étlapra, mire én is rábökök.

– Miért én? Te akartál pizzát, nem?

– Én majd a piát választom ki mellé. Te az enyém, én a tiéd, korrekt.

– Nekem elég lesz egy ásványvíz is, vagy kóla – törõdök bele és elkezdem figyelni az arcát. Igazából nem is olyan ijesztõ… Jó, az. Nem tagadom. Sminkkel és jelmezzel egyenesen a szívroham fõ okozója megelõzve mindenfélét a nikotintól kezdve a zsíros ételekig mindent.

– Hány éves is vagy? – Huszonegy természetesen! Kikérem magamnak! Sõt, gondolataimhoz még dacosan ki is húzom magam és állom a tekintetét, és mindjárt, mindjárt visszavágok, itt van a nyelvem hegyén…  

– Tudtatok választani? – kérdi a pincér, akit az elõbb intett ide. Jól van, visszavágás elnapolva…

– Két korsó sört – adja le az italrendelést, utána rám mered. A pizzák! Azonnal felcsapom az étlapot, de amikor meglátom milyen hosszú és apró betûs, egyszerûen rábökök az elsõre.

– Margarita!

– Most azonnal elmegyek és leugrok a doveri hídról, ha ez komoly volt – mered rám, mire kicsit megszeppenek, majd azonnal bosszús leszek. Most azt akarja, hogy várjanak itt fél órát? Különben is most járok itt elõször, nem tudom fejbõl, hogy milyen pizzáik vannak!

– Nem! Csak te nem hagysz idõt, hogy válasszak! – csattanok fel és egy gyors, szúrós pillantás után böngészem tovább a kínálatot. Ennyi pizzát, csodálom, hogy wasabisuk nincs  – Oké, rendben, ööö… jó lesz a háromsajtos-baconos? – pillantok érdeklõdve Conall felé, mire bólint és a pincér is elmegy, hogy leadja a rendelésünk. Mintha egy kicsit gyorsan menne… Nem szokták felírni egy lapocskára, hogy mit rendelünk, meg megszokták kérdezni, hogy kell-e rá még valami, vagy ketchupot, mustárt, majonézt hozzanak-e, vagy nem? Legalábbis a mi éttermünkben szokás.

– Nagyon sok féle pizzát árulnak itt – vetek még egy utolsó pillantást az étlapra, majd letéve a környezetet szemlélem meg. Nagyon tetszik, pláne a lámpák a falakon, amik olyanok, mintha faágak lennének – Voltál már itt korábban is?

- Persze. Az egyik legfinomabb.

– Tényleg? – kérdezek vissza, de igazából nem is figyelek annyira, nem is olyan fontos a megerõsítés, a falon levõ faragványok kötnek le egy rövid idõre, majd figyelmem újra Conallre terelõdik – Hogy vagy? Ma is dolgoztál?.

– Igen.

 – Nekem ma nem kellett, jött az egészségügy és valamiféle kivizsgálást tartottak, mindenkit hazaküldtek – mesélem, aztán egy poháralátéttel kezdek szórakozni és további sztorikba kezdek.

Lelkesen ecsetelem, hogy a fõzés közben beindítottam a koliban a tûzjelzõt, aztán még a hajszárítóm is kiégett, ráadásul a portásis bunkózni kezdett velem, de legalább nem kaptam semmilyen megrovást a tûzjelzõ miatt. Persze az egészségügyi ellenõrzés sem maradhatott le a listámról,ahol elejtettem pár titkos szösszenetet, de nem lesz gond. Mihez kezdene Conall ezekkel az infokkal? Pár pillanatra elképzelem, hogy ezekkel a titkos információkkal riogatja a kollégáit, de a majdnem áttetszõ szempár rögtön magamhoz térít és egy kisebb ijedtség után visszatérek az eredeti fonalhoz. Az egyetemmel folytatom nagy beleéléssel a mesélést egyetlen levegõvétel nélkül, hiszen egy egyetemista életében állandó téma az az intézmény.

– Kész a pizza! – súgom, mikor szemem sarkából elkapom a pincérünket és a rendelésünket. Még épp idejében, kezdtem éhes lenni.

– Jobb helyeken addig odaadják a sört, míg várják a vendégek a pizzát – böki oda Conall a pincérnek, aki gyorsan leteszi az asztalunkra a számlát és már hûlt helye van. Nagy szemekkel nézek utána, azon merengve, hogy vajon mi baja lehet, de aztán leesik a tantusz, ahogyan Conall ijesztõ ábrázatára pillantok.

– Szerintem a pultnál kell majd fizetnünk – tuti nem fog visszajönni… akkor sem, ha egész éjjel itt ülünk.

– Vagy nem.

– Na de… Conall – sápadok el a gondolatra, hogy fizetés nélkül távozzunk. Tuti vannak kamerák… Egy pár másodpercig csak meredten bámulom az ötletgazdát, de ahogyan pizzamajszolgatás közben néz rájövök, hogy nem is gondolta annyira komolyan – Hihetetlen… – fújom fel magam és én is neki esek a pizzámnak. Hányadik átverés is volt ez a mai nap?

A könnyû mérgem gyorsan elpárolog és újra elkezdünk beszélgetni, illetve… csak locsogok és hagyom néha szóhoz jutni. Néha próbálom magam visszafogni, de aztán mindig eszembe jut valami, amit feltétlenül el kell mesélnem neki, és persze le is tagadhatnám angolszász gyökereim, amilyen elánnal gesztikulálok.

– Még jó – kommentálja, mikor elújságolom, hogy már kölcsönösen nem keressük egymás társaságát a „barátaimmal”, mire félénken elmosolyodok. Megrúgták a lábát. Igen, persze, hogyan is hihettem el? – Lassan mennünk kellene. – Mi? De hát csak most jöttünk!

– Csökkentem a vevõforgalmat – Ó. Épphogy csak sikerül megállnom, hogy kicsússzon a számon egy sajnálom vagy az, hogy ne foglalkozzon velük. Mondjuk az is nagy teljesítmény, hogy nem állítottak ide egy biztonságit. Pedig Conall igazán jó fej! Hogy lehetnek az emberek ilyen csõlátásúak? Jó… néha engem is kiver tõle a víz, de egyre ritkábban. Mindegy… egyedül nem tudom megváltani a világot.

Kikotrom a költségek felét a tárcámból, plusz egy kis borravalót annak ellenére, hogy ezek a bunkók nem érdemelnék meg. Felvesszük a kabátunkat és én a sapkát is, aztán az ajtó fele vesszük az irányt. Még mielõtt kilépnénk hangosan elköszönök, már majdnem elfelejtettem. Kint csípõs az idõ, érezni a közelgõ telet. Veszek egy nagy levegõt, hogy kibökjem a kérdést, amit még azelõtt elhatároztam, hogy felteszek mielõtt elindultam volna a találkára. Adna-e valami elérhetõséget? Telefon, e-mail, facebook, twitter, postai cím, bármi? Persze csak, ha nem kíván a Temze mélyére.

– Késõ van, nekem mennem kell.

– Ó, hát rendben – bököm ki végül a kérdésem helyett - Jól éreztem magam – mosolygok fel rá aztán, mint derült égbõl villámcsapás hirtelen felém hajol, mire a vérem átlépi a sebesség határt, de ahogyan felém hajolt úgy távolodik el újra. Ez… mi volt?

– Vigyázz magadra és kerüld a selejtes embereket – búcsúzik és elindul, én meg csak bámulom, mint jó gyerek a moziban a távolodó alakját.

Azt hittem, hogy… azt hittem… Neeeem! Crevan, hülye vagy. Inkább menjél haza, mielõtt elkezdesz hülyeségeken gondolkodni. Most már tényleg biztosan soha többé nem fogod látni, hacsak nem merészkedsz be újra a horror részlegre, de az ki van zárva. Nem hiszem, hogy lenne olyan véletlen, hogy újra összefutunk valahol. Pedig… kár érte. Bírtam.

*-*-*

A pizzázásunk óta már két hét is eltelt, és már azt is teljesen feladtam, hogy akár csak a trolin vagy a metrón egy suhanó másodpercre megpillantsam. Miért nem kértem tõle végül elérhetõséget? Bár ha a volt haverjaim képesek voltak felkeresni, akkor bizonyára nekem is menne. De rájuk is olyan dühös volt… Nem akarom munka közben vagy után zavarni, amikor már kimerült. Egyáltalán, ha akarna velem haverkodni, akkor nyilván õ is kért volna tõlem telefonszámot vagy bármit. Szóval igazából nem kéne odamennem. A végén még elküldene a francba… vagy ami még rosszabb… a jelmezében jönne oda, amikor keresem! Azt tuti nem élném túl…

-Hova tûnt a szorgosságod Nyuszifül? Ne álmodozz, mert a végén pikkelni fog rád a fõnök! – bök oldalba Aden, az új munkatársam, akit körülbelül egy hete vettek fel gyakorlatozni, és ahhoz képest, hogy új, nyíltan felvállalja, hogy biszex, de inkább a hímnemû partnereket részesíti elõnyben elég népszerû.

Persze, mi más lenne? Helyes, energikus és kifogástalan munkát végez, így nem csoda, hogy mindenkinek õ lett a kedvence, néha irigylem is azért, amiért ilyen. Nekem tuti nem menne. Ráadásul valahogyan kiszagolta, hogy meleg vagyok… azóta egyfolytában rajtam lóg, becenevekkel lát el, bókol és flörtöl. Nem mondom, hogy rosszul esik, sõt önbizalomnövelõnek tökéletes, de… annyira zavaró. Legfõképpen, amikor másik is hallják a nyuszis beceneveket, amiket csak azért aggatott rám, mert egyszer megijedtem tõle és elejtettem a lisztet és csupa fehér lettem… Persze a munkatársaim ezt hallva néha felnevetnek vagy elkezdenek cikizni, esetleg kombinálni, amibõl újabb kellemetlen szituációk alakulnak ki, miközben a rám ijesztés is bevett hobbi lett a konyhában. Az az egyetlen szerencséjük, hogy bírom õket, bár ha így haladnak tovább a dolgok, akkor magam sem tudom, hogy meddig.

-Hé! Nyuszipuszi! Várj már! – siet utánam Aden miután lejárt a munkaidõnk. Az újabb nyulas megszólításra elhúzom a számat. Mennyiszer kell még elmondanom, hogy ne hívjon így? Hahhh… úgyis hiába tépném a szám, egyik fülén be a másikon ki…

- Mit szeretnél? – lehelek bele átfagyott tenyereimbe, majd újra felkapom a szatyraim. A nagy kapkodásban otthon felejtettem a sálam meg a sapkám is, szóval nem szívesen állok le beszélni a hideg, szeles utcán.

- Azért nem kell ennyire lelkesedni! – csap a hátamra és elindulunk- Mondd, nincs kedved valamikor összefutni és beszélgetni? Elmehetnénk mondjuk moziba… - villant fel egy bizonytalan mosolyt, amitõl aranyos lesz és elfelejteti az emberrel azt, hogy mekkora egy dög tud lenni a becenév adásnál.

- Mivel lassan itt vannak a vizsgák… legközelebb elmehetünk munka után együtt bevásárolni…

- Ne már! Igazi randira gondoltam! – kezd reklamálni és gesztikulálni egyszerre – Meg lehet ám mondani, ha van barátod…

- Nincs… - húzom el a szám, mivel eszembe jut, hogy miért is szakítottunk Jake-kel.

- Akkor velem van bajod? – pillant rám kihívóan, mire sóhajtok egyet.

- Nem… de nekem most mennem kell –veszem ki a bérletet a zsebembõl, mire kiesik a kulcsom és hangos fémes zajjal landol a járdán. Így jár az, aki a nagy sietségben a zsebébe teszi a dolgait…

- Tessék – veszi fel nekem Aden és nyomja a kezembe egy mosollyal a kulcsomat, a ma reggel meglátogatott pékség blokkját és még egy kissé gyûrött papír fecnit - Azért majd gondold át – borzol bele a hajamba és egy intéssel búcsúzva el is tûnik a tömegben. Tényleg nincs vele semmi bajom, de akkor mégis miért érzem magam elátkozva?

Visszaérve a koliba kipakolok és a szobánkban a kabátom kivételesen nem akasztom a fogasra, hanem csak úgy, nagy elegánsan ráröpítem az ágyamra. Persze a szobatársam nem igazán díjazza a mutatványom, mivel a kabát majdnem a fején landolt.

-De kis vandál ma valaki.

- Csak fáradt vagyok – dobom le magamat is az ágyra, aztán hirtelen letámadom a kabátom. Mégis milyen fecnit adott nekem Aden?

Egy közel három perces élet-halál harc után sikerül kihúzkálnom magam alól a kabátom, mert nem, felkelni nem egyszerûbb, abban nincs elég kihívás. A blokkot az asztalra dobva nagy érdeklõdéssel nyitom ki a fecnit, amire egy telefonszámot firkantottak. Nahát… Pedig Aden pont az a fajta, aki kikapja a mobilt a kezedbõl és beírja a számát, majd egy „Hívj fel” kíséretében visszaadja. Hm…

-Hm…

- Esküszöm még egy hümmögés azt a cetlit bámulva és kidoblak az ablakon! Már húsz perce csinálod, nekem meg tanulnom kéne, szóval vagy máshol csinálod vagy abbahagyod! – kapok pár szúrós pillantást Tomtól, mire azonnal felveszem a bocsánatkérõ mosolyomat.

Körülbelül öt percig bírom csendben, nem tudom miért, de ez kolis jellemvonás, hogyha valaki tanulni akar, akkor a körülötte lévõk valamilyen titokzatos kényszert éreznek a beszélgetésre. Ám még mielõtt Tom jóvoltából felrobbanna a szobánk felhúzom a nyúlcipõt a mobilom és a cetli társaságában. Keresek egy csendes helyet és már tárcsázok is. Párat kibúg aztán kattan a vonal én pedig nagy vidáman beleszólok.

-Hali Aden!

-Aden? – jön az azonnali válasz egy ismerõsen mély hangtól, mire belém reked a mondanivalóm további része és a jókedvem felváltja a zavar.

- Ömm… izé, elnézést, téves – hadarom gyorsan és még gyorsabban megnyomom a piros kis gombocskát. Ezért kéne leellenõrizni, hogy a helyes számot írom-e be vagy sem... na, akkor újra. Most egy kicsivel többet csöng, amivel megnyugszom, hiszen, akkor biztos, hogy a jó számot hívom. Ha ugyanúgy félretárcsáztam volna, akkor azonnal kinyomtak volna.

- Szia Aden! Csak annyit szeretnék mondani, hogy oké, benne vagyok egy randiban – hadarom el gyorsan egy szuszra, hogy még véletlenül se legyen idõm meggondolni magam.

- Randi? – kérdez vissza a vonal túlsó végérõl ugyanaz a mély hang, mire újra teljesen összezavarodom. Elemelem a fülemtõl a telefont és a kijelzõrõl leellenõrzöm a számot. Egyezik. Lehetséges lenne, hogy Aden eltévesztette a saját számát? Nem… az ki van zárva… olyan béna csak én lehetek, de akkor meg…

- Elnézést kérek, de kivel beszélek?

- Pedig azt hittem, hogy a kinézetemen kívül a hangom is mély benyomást tett rád – hangzik a kissé szarkasztikus válasz. Szóval õ tudja, hogy ki vagyok… ez így kissé ijesztõ…
Lázasan kezdek kutakodni a memóriámban az ismerõs hang után. A kinézetén kívül a hangja is… Aztán mint villám a fába, belém csap a felismerés.

-Conall! – kiáltok fel és még utána is tátva marad a szám – Hogy tudtalak Aden számával felhívni?

- Nem tudom ki az az Aden, de ez az én számom.

- Az nem lehet! – kötöm az ebet a karóhoz – Amikor ma kiesett a kulcs a zsebembõl Aden egy cetlivel adta vissza, amin ez a szám volt!

- Utálom magam ismételni, de ez az én számom. Fogd fel és jutalmul elhiszem, hogy ennyi ésszel egyetemista vagy – Ajjaj… azt hiszem ma nála is sikerült kihúznom a gyufát…

- Már pedig az vagyok, akár hiszed, akár nem – vágom be a durcát, amit lehet nem mernék ha velem szemben állna.

- Még én csúsztattam a zsebedbe a papírt a múltkor. Ne mondd, hogy csak most vetted észre… - fáradt sóhaj, mire kissé elpirulok. Akkor ugyanarra gondolt, mint én, hogy telefonszámot kéne cserélnünk, és biztosan akkor történt, amikor hirtelen olyan közel hajolt… Egek, már megint mire gondolok? Biztosan kipirultam…

- Crevan?

- Itt vagyok, itt vagyok – vágom rá gyorsan, miközben próbálom elhessegetni a emlékképet a fejembõl.

- Minden rendben?

- Persze, miért ne lenne minden rendben? – kreálok valami erõltetett nevetést is hozzá, de annyira borzalmasan megy, hogy inkább abbahagyom.

- Ha te mondod. Nos, ha csak egy félreértés, akkor viszhall.

- Várj! Conall! – kiáltok bele a telefonba, mintha csak utána kiáltanék az utcán, ahol meg is hallaná a vonal megszakadása után, de szerencsémre elég gyors voltam.

- Tessék?

- Izé… öm… nincs… nincs kedved összefutni valamikor? Mondjuk kávézhatnánk…

- Rendben. Találd ki, hogy mikor és hol és írd meg sms-ben. Pénteken szabadnapos vagyok, most viszont mennem kell, mindjárt lejár a szünetem. Szia.

- Szia… - de már késõ, letette.

Pénteken szabadnapos… ma hétfõ van… pénteken vizsgázom… Miért nem valami alkoholt mondtam?! Vizsga elõtt annyi koffeint fogok magamba tömni, hogyha még azután is kávét viszek a szervezetembe, akkor tuti, hogy szívinfarktussal fognak a hullaházba szállítani! Gyorsan, gyorsan, Crevan gondolkodj!

Az ujjaim szinte hasítanak a telefonomon, ahogyan az üzenetet írom. Azt mondta mindjárt vége a szünetének, bár attól még, hogy ilyen õrült tempóban próbálom leírni az sms szövegét nem biztos, hogy megnézi a munkaidõ lejárta elõtt. A fogaskerekek szinte zakatolnak a fejemben, ahogyan azon gondolkodom, hogyan tudnám még rövidebben megfogalmazni a mondanivalóm. Az írásjeleket tuti nem hagyom ki, mert úgy olyan analfabétának néz ki… Néhány szót rövidítek, de még így is hosszú… Mindegy, kifutok az idõbõl.

Igen, tudom, hogy három sms lesz elküldve, igen, biztosan szeretném elküldeni! Mégis ki építette a mobilokba ezt a funkciót?

Az üzenet elküldése után még percekig izgatottan vizslatom a kis készüléket, amelytõl azt remélem, hogy valamelyik pillanatban felrezeg és egy új üzenetet jelez, de pechemre semmi ilyen nem történik. Lehet nem kellett volna a kávézást kocsmára váltanom… lehet nem szereti azt a helyet… lehet nem jó az idõpont… esetleg el sem olvasta, mikor meglátta, hogy milyen hosszú? Vagy azért nem válaszol, mert a nagy ecsetelésben, hogy miért kéne átváltani a kávézót kocsmára felidegesítettem? Miért nem válaszol?

A nap hátralevõ részében mindenhova cipelem magammal a mobilom és körülbelül öt percenként ellenõrzöm. Tudom, hogy még csak hétfõ van és péntekig rengeteg ideje van válaszolni, de most szeretném tudni, hogy betervezhessem a hetem. Ha nem jó a pénteki program, akkor a csoporttársaimmal megyek megünnepelni azt, hogy túléltük a vizsgát, viszont azt is idejében el kell kezdeni szervezni. Végül késõ este jelzi a mobilom az üzenet érkezését. Azonnal lecsapok rá és nyitom meg az sms-t, ami Conalltól jött.

„Ok”

Mi?! Csak ennyi? Egy ok és semmi más, még egy pont sem?

Nem is vártam, hogy egynél több sms-t küldjön, vagy azt az egyet teletömje, hiszen tudom, hogy nem olyan, de ez az ok… még az elképzeléseknél is rövidebb. Ha belegondolok, hogy erre vártam egész nap… De a jó hír attól még jó hír. Találkozom Conallel este nyolckor a Murphys pub elõtt. Az sms-ben direkt leszögeztem, hogy elõtte, mert egy tömött kocsmában holt biztos, hogy nem venném észre. Bár… sejtéseim szerint a felét kiüríti csak a jelenlétével… De nem. A részeg emberek bátrabbak, nem figyelnek annyira arra, hogy ki van körülöttük és hogyan néz ki. Legyünk optimisták!

Pénteken, mint mindig az utolsó percben álltam neki készülõdni, pedig beterveztem, hogy legalább tíz perccel elõbb kezdem, hogy szépen, nyugisan, totál relaxálva tudjak elindulni a megállóba. Persze nem jött össze. Le sem tagadhatnám magam, annyira tipikus. Még jó, hogy soha semmit nem felejtek otthon és mindig mindenhova pontosan odaérek.

Amikor messzirõl meglátom Conall sötét alakját egy pillanatra kiráz a hideg és a pillanatnyi frász felerõsíti a rengeteg kávé hatását egy pillanatra, vagy lehet, hogy az csak egy adag adrenalin lenne? Már teljesen elszoktam tõle, de az egész csupán egy másodpercig tart. Integetni kezdek neki egy nagy mosollyal, ha esetleg nem szúrt volna ki a tömegben.

-Látom nem nõttél az elmúlt hetekben – kezdi köszönés helyett, mikor odaérek.

- Nem tehetek róla, hogy egyesek létrát nyeltek – fonom keresztbe a karjaim és próbálok véresen komolyan nézni, de hiába, vele nem versenyezhetek.

Több szót nem váltunk ameddig belépünk a korhelybe, találunk egy szimpatikus asztalt és rendelünk.

-Voltál már itt? – kérdem, mikor körbenézek és elhúzom a szám. A francba, hogy még itt sem képesek ignorálni Conall jelenlétét… Sok asztaltól úgy bámulnak rá, mintha egyenesen belecsöppentek volna Jigsaw egyik játékába vagy egy durva pszicho horrorba. Bosszantó… ha én képes vagyok a csöppnyi bátorságommal… áh, hagyjuk. Emberek.

- Még nem, de egész normálisnak néz ki – járatja körbe a tekintetét õ is és amerre pillant arra villámgyorsan helyzetet váltanak az emberek és úgy tesznek, mintha felé sem néztek volna, mintha nem is léteznének.

- Persze, hogy normális! Az egyik kedvenc helyünk a szaktársakkal – húzom ki magam mosolyogva, örülök, hogy eddig nincs negatív kritikája a helyrõl – Mondd, hogy teltek a napjaid, miket csináltál ebben az elmúlt pár hétben? Milyen volt a meló? –fordulok vissza hozzá, már majdhogynem pattogva, hatalmas mosollyal és próbálok néha pislogni is. Õ pedig csak felvonja a szemöldökét, mikor a poháralátét dobálása helyett inkább a lábammal kezdek dobolni. Lehet jobban járnék, ha futnék pár kört a kocsma körül.

- A szokásossal, melóztam, néha elugrottunk munka után sörözni, de az ájulásod óta nem igazán volt mirõl pletykálnunk bent – éppen felháborodnék emlékeztetve arra, hogy azt mondta nem leszek bent pletyka tárgya, de éppen megkapjuk a rendelésünk így a koccintás jobban leköt mindkettõnket. Ez a legjobb dolog egy fárasztó hét és egy vizsga után, meg persze az alvás!

- És te? Milyen selejtes embert sikerült összeszedned két hét alatt? – húz egy nagyot a korsójából, mire pislogok párat. Mire gondolhat? – Még sosem kaptam randi meghívást Aden névvel – fûzi hozzá az arcomat látva mire leesik a tantusz és ezzel egy idõben kezdek lassú süllyedésbe.

- Csupán egy félreértés volt – temetem arcom a kezembe, majd bocsánatot kérek a kínos szituációért és persze utána újra bepörögve kezdem ecsetelni, hogy a múlt héten új munkatársat szereztünk a konyhán, hogy azóta folyik az élet, hogy milyen becenevekkel lettem elhalmozva és ugratásokkal. Közben úgy gesztikulálok csupán egy kézzel, amit még Siva is megirigyelne.

- De azért örülök, hogy végül a te számod volt a cetlin – kanyarodok el a becenevek ecsetelésétõl és próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy ameddig a koffein túladagolásom a számmal próbálom levezetni addig az õ korsója az enyémmel ellentétben majdnem kiürült. –Már a pizzázás után is el akartam kérni és az utóbbi két hétben mindig figyeltem, hátha látlak valahol, vagy összefutunk a boltban, de nem így történt – rántom meg a vállam, aztán azzal kezdek el foglalkozni, hogy behozzam a lemaradásom. - Még jó, hogy nem mostam ki a kabátom!  - húzom le gyorsan a korsóm tartalmát, hogy együtt  kérhessük ki a második kört. 

Anyukám, utólag is Boldog Karácsonyt, meg eternál köszönet a hétfõért és a keddért, a teákért, minden-mindenért! ♥

– Ömmm… - nos, valóban észrevette, hogy elmosolyodtam. Úgy néz rám, mint kiscsibe a kotlósra, amikor kikel. Remélem nem fog Mamának szólítani, mert akkor elhúzom a csíkot a közelébõl. Szemmel láthatólag zavarba jött, rögtön a táskájába menekíti a tekintetét és az arcát. Hát, a helyében lefotóztam volna, mert az emberiség talán ha kétszer látott ilyet. – Izé… hogyishívják…

Majdnem mondtam egy nevet, így hirtelen. Hogy is hívják… Hubert? Lehet be kellett volna lõnöm a saját nevét, vagy az enyémet. De nem akarom még jobban zavarba hozni. Pedig marhára jól szórakozom rajta.

– Én csak annyit szerettem volna, hogy bocsánat a barátaim miatt. Remélem nem haragszol, amiért a munkahelyeden piszkáltak – Ficánka túlságosan is jószívû. Ezt is sikerült megállapítanom. – Sõt, egyáltalán már azért, mert piszkáltak. Remélem, jól van a térded – teszi még hozzá, amivel viszont nem tudok dûlõre jutni. Nem tudok róla, hogy bármi is érte volna.

– Kösz, jól van, de nem értem, miért lenne másképp? – adom a kártyámat az idõs nõnek, aki rekordgyorsasággal húzza le róla az összeget, hobbit épp a táskájába pakol szaporán, de elcsodálkozik a kérdésemen. Már ne is haragudj, de nekem fura az, hogy ilyeneket jelentesz ki.

– Azért mert… hát, de tudod… – habogja össze-vissza.

– Nem, nem tudom, hogy mirõl beszélsz, szóval fejtsd ki – veszem el a kártyám és köszönök el a nõtõl, aki pánikszerûen a következõ vásárlóval kezd el foglalkozni. Burkoltan jelzi, hogy húzzam el a csíkot a közelébõl, mert még szívinfarktust kap, vén nyanya létére. Tõlem ugyan, már megvettem amit kell. Ha be is következne, átsétálok egy másik kasszához. Úgy pislog rám, mint egy szédült tyúk, így tovább indulok, ne tartsuk fel a sort.

– Nekem a többiek azt mondták, hogy olyan bunkó voltál velük, hogy elfutotta az egyiket a méreg és megrúgta a térded, majd felháborodva eltrappoltak, miközben te fél lábon ugráltál – mondja kissé félve, hogy neki kell felvilágosítania errõl a kellemetlen alázásról, amiben részem volt. Egybõl megtorpanok a sétában, a szemöldököm pedig felrándul. Mi a faszról hadovál?

– Ezt most nem mondod komolyan… – mélyül el a hangom teljesen, mire megkezdõdik nála a cidri-majré, elkezd zsugorodni. Ezek a szaros kölykök azt mondták ennek a kis szerencsétlennek, hogy térden rúgtak? És még utána fél lábon ugráltam? Én?? – Te tényleg ilyenekkel haverkodsz? Otthagynak, nem hisznek neked és még hazudoznak is. Szép, mondhatom!

Olyan ideg fog el, amit régen tapasztaltam. Ezek a taknyos nyikhajok ki merték ejteni a szájukon azt a nevetséges szituációt, hogy én fél lábon ugrálok? Hát jó hogy a gatyájuk nem lett csupa szar, pusztán attól, hogy rám néztek és beszélni kellett hozzám! Úgy felmegy bennem a pumpa és a méreg, felháborító és dühítõ, hogy ilyen címeres faszjancsik ilyeneket találnak ki.

– Remélem, azt meg sem kell jegyeznem, hogyha igaz lenne az állítás, akkor még mindig fogpiszkálóval kapargatnák magukat az egyik kukában, és az õ érdekükben csak remélni tudom, hogy soha többet nem kerülnek a szemem elé – mondom ijesztõen csöndesen, de ennyi éppen elég lehet ahhoz, hogy hobbit úgy kifehéredjen, mint egy vámpír.

– Bo-bocsánat… – nyüszíti úgy, mint egy kiskutya, akit épp most hengereltek meg egy acélbetétessel. Istenem már, kis szerencsétlen!

– Egek, mégis miért kérsz bocsánatot? Nem csináltál semmit – hunyom le a szemeimet, hogy elszámoljak ötig, majd a hajamba túrok. Remek, most õ is beszart tõlem, lehet fog inkább egy taxit és elhúzza a csíkot. A kitûzõt meg visszaküldi a panoptikumba. Kurvára nem lennék tõle boldog.

– Crevan?! – kiáltja valaki a nevét jó hangosan, amitõl nem csak a megszólított kapja fel a fejét, hanem én is. Úgy száguld felénk, mint egy kibaszott mentõautó. Ismerem már az ilyet, tuti valamiféle haverja, aki azt látja a lelki szemei elõtt, hogy véresre és pépesre verem Ficánkát a Sainsbury’s elõtt.

– Jake! – üdvözli, szóval valóban ismeri, nem csak egy jótékony lovag akarja megmenteni. Egy tök idegen fickót simán lerendezek, de ezt is eltüntetem egy pillanat alatt, ha kell.  Mit pofátlankodik ide, mikor beszélgetünk? – Ezer éve nem láttalak! Minden rendben?

– Igen, minden rendben – mosolyodik el Ficánka, eltüntetve a döbbent arckifejezését. Aha, ennyi bõven elég, hogy levágjam, valami ezzel a taggal régen nagyon nem stimmelt. Ez a Jake végigmér, mintha a bõröm alatt tucatnyi bajonettet rejtegetnék és egy pillanat múlva belé állítanám mindet Crevan húsába. – Ezer éve nem láttalak, szinte semmit sem változtál.

– Te sem változtál sokat. A csatokat még mindig a hajadban felejted, és ha jól látom nõni sem nõttél – csatlakozik önkényesen a beszélgetésbe, mondanám, hogy ignorálni próbál, de nem. Ó, nem, ezt is ismerem.  A hátáról a vállára simítja a kezét és magához húzza.  A megvédem-a-barátomat-tõled-bármi-áron-te-pszichopata felállás.

– Mégis mit mûvelsz? Eszednél vagy?! – rázza le az illetéktelen kezet magáról, miután rám pillant. Hm, leverjem, Ficánka? Úgyis le kellene vezetnem a mérgem valakin, és ez a betolakodó túl közel merészkedett, mikor a hangulatom nem hágott épp a tetõfokára.

– Persze, hogy igen – vihog fel, a tipikus kínos hangnemben. Türelmesen végigvárom a közjátékot, várom, hogy mikor alázzam le ezt az önjelölt hõst a hirtelen összeeszkábált színpadáról. – Beszélhetnénk egy keveset?

– Bocs, de nem érek rá.

Azt hiszem lassan az a felvonás következik, hogy egy határozott mozdulattal felrúgom ezt a pojácát.

– Elviszlek kocsival, így idõt is nyersz és dumálni is tudunk – markolja meg megint a felkarját hogy magával cibálja, de Ficánka erõs ficánkolással jelzi, hogy nem téma számára a dolog. – Csak egy percet adj, kérlek.

– Hé, haver, ne haragudj, de Crevan azt mondta, hogy nem ér rá – lépek oda mellé, most untam meg ezt a cécót. Frankenstein jelenlétében is ilyen nyugodtan csalná el a szépséges nõt? Nem fél, hogy  a darabos ürge bezúzza a tudálékos pofáját? – Talán süket vagy, hogy nem hallottad, vagy csak szimplán IQ-fogyatékos, hogy nem érted? Hallott szövegértés nulla, vagy mi?

– Egy perc, de stopperolom – meglep a kijelentés, felém is fordul.

– Bocsi, de most egy percre le kell lépnem. Ha gondolod, akkor menj, végülis csak véletlenül futottunk össze – mosolyog rám a hobbitka bizalomgerjesztõen. Ez nem volt egy idegesítõ mondat tõle, á, nem. Ki kell emelni, hogy véletlenül, „csak” véletlenül futottunk össze.

– Ne aggódj, idõm mint a tenger. Megvárlak – jelentem ki határozottan, a kis gyökérre pillantva hosszan. Aranyapám, én is mérni fogom az idõt, hamar hazafutás távra rúglak, ha tovább alkalmatlankodsz, teljesen elszartad a hangulatom.

– Köszi… akkor csak egy perc, tényleg – ígéri meg, majd a szatyrait mellettem hagyva elmegy ezzel a Jake nevezetû gyökérrel. Távolról figyelem õket, nyilván a lehengerlõ kisugárzásom lehet az elsõdleges téma, majd utána egy kisebb vitának is szemtanúja lehetek, miután megint rángatni próbálta Ficánkát. Faképnél hagyja és visszacsörtet hozzám, nem felejtek el Jake-nek a szemébe nézni: most megadom az esélyt, hogy leléceljen. Hosszúak a lábaim, marha gyorsan tudok velük futni.

– Bocs hogy ennyit kellett várnod. Merre mész?

– Trolizok – mondom a választ rá se nézve, ahogy ez az aberrált veszi a lapot és kocsiajtót csapkodva megadja a gázt. Nekem már összeállt a kép, az azonos szexuális életû egyedek hamarabb  szagolják ki egymást, és hogy ez a Jake buzi, az olyan igaz, minthogy Második Erzsébet még a királynõnk.

– Szuper! Akkor egy ideig tudunk együtt utazni! – örömködik vidáman és markolja fel a szatyrait, megindulunk a trolimegálló felé. Én is megindulok utána, újból eszembe jut, mit mondott a drágalátos kis barátairól, ehhez még hozzájön ez a balfasz és máris lüktetni kezd a homlokom.

– Ki volt az a fickó, aki zaklatott? – egyoldalú, plátói szerelem talán? Vagy Ficánka is benne van a saját csapat témájában. Nem lenne rossz. El is felejtem gyök kettõ haverjait és erre a srácra meg rá koncentrálok. Ficánka nagyobb döbbenetet produkált a fickó láttán, mint a London Eye.

– Csak egy régi ismerõsöm – hárít, én pedig rögtön szagot fogok.

– Jártatok? – kérdezek rá szenvtelenül, mire egybõl kiborul a bili.

Bingó.

– Tessék?! Nem, mi nem? Én meg Jake? Ugyan már! – nekem is ez a véleményem, de ettõl függetlenül marhára úgy fest a dolog, hogy gyakran ért össze a csípõtök. – Nem vagyok meleg, vagy hasonló, és még azt sem említettem meg, ho…

– Crevan… - szakítom félbe a zavart szóáradatot.

– Tessék? – mered le még a szempillája is.

– Még mindig pocsékul hazudsz.

– Tudom… - szusszan fel, ráigazolva a már kimondott tényre. Szóval Ficánka nem átall átállni a Sötét Oldalra. Valami mélyen a lelkemben sötéten megmoccan, de neki errõl nem kell tudnia. Szóval szabad a pálya. Amilyen kis nyomi szegény, úgyis rámozdultam volna és bevezettem volna ebbe a forró világba, ha még egy alkalommal találkozunk, de így teljesen más a szituáció. Igaz lelombozó és dühítõ, hogy egy ilyen degenerált faszszopóval járt elõttem, aki biztos már bevezette a dolgokba.

– Nyugi már, úgy nézel ki, mint aki most azonnal lelõné magát – szólok hozzá normális hangnemben, mielõtt még a troli elé veti magát. Annyira esetlen, hogy azt hiszi, most kevesebb lett a szememben ezzel. Inkább csak felértékelõdött, bár ez a Jake pali igazán felgyújthatná magát a memória szalagomon.

– Talán mert úgy is érzem magam? És én még azt hittem, hogy a múltkorinál lejjebb már nem tudok süllyedni. Aztán meg ma a volt barátom el akar rángatni a közeledbõl, mert azt hiszi, közveszélyes õrült vagy – sorolja fel az események zömét.

– Akkor üzenem neki, hogy nem õ az elsõ, aki ezt gondolja. Ne vedd a szívedre.

– Nem veszem, csak idegesít… –  fújtat egy halkat, majd utána hirtelen megváltozik az egész. – Na, de az én elcseszett magánéletemrõl ennyit! Keressünk valami vidámabb témát! Mit fogsz fõzni? Mert én csak úgy összevásároltam minden vacakot, amirõl tudom, hogy a többiek szeretik, szóval BMV kaja lesz, tudod, bele minden vackot – pislogni se vagyok képes ennyi információ hallatán, de szerencsére jön is a busz, a cserfes Ficánka és én felszállunk rá. Kerítek neki egy helyet, mielõtt tõbõl leszakad a karja a táskákat tartogatva, de marhára nem akarja letenni maga mellé õket, hanem a lábához vonja a fülüknél fogva.

– Ne csak mindig én üljek! Üljél már le te is! – panaszkodik felfelé, mire lenézek rá a kapaszkodón.  Nem sokat kérték ezt tõlem, szóval engedek az újdonság varázsának és levágódok mellé az ülésre. Ránézek, hogy elégedett-e, de látom, ahogy elég meredten, sõt, inkább bambán néz maga elé. Odanézek én is, de nem hinném, hogy az orrát fújó kisiskolás kötné le ennyire a figyelmét, majd mikor megint ránézek, meglepetten látom, hogy engem néz. Kérdõn felemelem a szemöldököm, mire elvörösödik és gyorsan az ablak felé fordul.

Jótékony csend honol pár másodpercig, azután…

– Conall, kérdeznék valamit, persze ha nem akarsz, nem kell válaszolni, csak szeretnék tudni valamit, ha nem bánod és… – vége a négy másodpercnek. De szerintem amilyen gyorsan tud beszélni a valóságban, a gondolataiban már leírt egy komplett szakdolgozatot. Halkan, némán felsóhajtok és a szemem sarkából ránézek.

– Most emiatt nem fogom elfordítani a fejem az utcán, ha látlak – válaszolok a kimondatlan kérdésére. Furcsa, ugyanis fordítva szokott ez történni, csak én még elméleti síkon se kérdezek rá, úgyis tudom, hogy mindenki kerül, mint a pestist.

– Tényleg?! Jaj de jó! – örömködik és még a felkarom is nagy lelkesedésében meglöki az õ vállával, ahogy ficánkol. Meglepettségem csak tetõzi, amikor észbekap és felém fordul, amennyire a szatyrok és a kis tér engedi. – Akkor… akkor tényleg?

Ahogy csillognak a szemei és ragyogó arccal rám néz, szerintem életében nem lehetett még ilyen megkönnyebbült. Különös, hogy ennyire sokat számít neki a véleményem, mikor talán ha kétszer találkoztunk eddig életünkben, bár mindkettõ jelentõs eseménynek tudható be Hobbitka életében. Legalábbis marhára úgy jön le.

– Lassan úgy érzem, én leszek az egyik spontán, utcai lelki szemetesed – foglalom össze, mire gondolok.

– Én… Nem mondok mostantól semmit sem a magánéletemrõl, ha ez téged terhel, tényleg bocsánat, csak úgy kirobbant, mikor megjelent és…

– Emlékezet törölve – kényelmesedek el a széken és fonom össze magam elõtt a karjaimat. Bár ezt a Jake srácot egyszer halálra fogom rémiszteni. Lehet be kellene ülnöm a hátsó ülésére, mikor beszáll az autójába és elindulna. Meglátna a visszapillantóból és rögtön lehetne hívni a mentõket. Vagy egybõl a hullaházat.

– Köszönöm – szólal meg megint, én pedig kérdõn felemelem a szemöldököm. – Nem tudom, csak úgy most úgy érzem, ezt kell mondanom.

– Crewan – hunyom le a szemeimet. Nem tetszik ez a viselkedése, rém mód irritáló, mikor pattog, az sokkal érdekesebb, mint ez a mentális és szellemi, érzelmes katyvasz.

– Tessék?

– A következõ három megállóig csöndben tudsz maradni?

A kérésemnek eleget is tesz, a következõ pár percben csöndben zötykölõdünk. A csönd Ficánkára vonatkozik, mivel a trolin tömegek szállnak fel és le. A kis incidens miatt késõbb indultam el és pont elkaptuk a munkából érkezõk népes táborát. Tüsszögnek, köhögnek, bocsánatot kérnek, lökdösõdnek, telefonálnak, zenéthallgatnak. Érjek már végre haza. Nem sokat mocorgott az újkeletû meleg ismerõsöm mellettem, de a testébõl érezhetõen árad a hõ felém.

– Conall, nekem lassan szállnom kellene – szólít meg hajcsatos hobbit, a hangja a hirtelen csend után kis híján összerezzenésre késztet. – Kiengedsz?

Kinyitom a szemeimet és elõbb a  trolin nézek körül, majd rápillantok. Összefogta már a kezében a szatyor füleit, indulásra készen.

– Holnap is neked kell fõzni?

– Nem – rázza meg a fejét és érdeklõdõn figyel, mire akarok kilyukadni.

– Akkor este elmegyünk pizzázni.

– Micsoda? – néz rám totál elcsodálkozva. A szája is mindjárt o-t formál.

– Valamivel ki kell engesztelned a mai napért – magyarázom meg neki, és még hozzáteszem – én pedig szeretem a pizzát.

***

Lefixáltam vele a helyet és az idõpontot, leszállt a troliról, én pedig pár megálló múlva váltottam egy metróra, majd hazaérve elkészítettem a kaját, bevágtam, lehúztam egy filmet, megnéztem és egybõl el is aludtam. Mikor reggel az ébresztõt kinyomva kinyújtóztam az ágyon dereng csak fel, mit álmodtam. Ficánka egy bevásárlóközpontban rohant, én pedig a leejtett hajcsatját próbáltam utána dobni, de mivel atom fürge volt, mindig a földre esett, ezért újra fel kellett szednem és utána loholva ismét megcélozni a haját. Ekkor elõkerült ez a Jake és egy bevásárlókocsit lökött Hobbitka apró lábai alá, aki elesett bár, de rendületlen sebességgel csúszott tovább a véget nem érõ terméksoron, mint egy gördeszkás hernyó. Full értelmetlen volt ezért direkt fel is ébresztettem magam. Jobb is, mert a hajcsattal végeztem volna harakirit, ha ezt még egy percig is kell csinálnom.

A munka eseménytelenül telt, álmos vagyok, marhára. Ha álmodok, akkor nem pihenem ki magam teljesen. Lehet betett az, hogy engem elvileg lábon rúgtak? Valahányszor eszembe jut, egybõl kinyílik a csipám és dühösen morgok rajta magamban mérgemben. Nem mintha érdekelne mások véleménye, mert leszarom, ki mit gondol rólam, hozzászoktam az idõk folyamán. Fogalmam sincs miért hergel fel.

– Chris, te meg mernél rúgni engem úgy, hogy nem ismersz? – kérdezem, míg várunk a következõ csoportra.

– Hülye vagy? Most sem mernék beléd rúgni – vonja fel a szemöldökét és elröhögi az egészet. Elmesélem neki a taknyosokat, mire egybõl elkomolyodik az ábrázata, sõt, még el is hûl.

– Baze – préseli ki magából nagy nehezen, majd a mûszak végéig minden fél órában kinyögi, totál felháborodottan: – Baze!

***

A pizzázó elõtt rostokolni nagyon gáz, mintha valami csajt várnék a randira, így fogom magam és beülök az egyik stílusosan kockás asztal mögé. Elmarom magam elõl az étlapot, majd azt átböngészve áttérek az italos lapra. Kellene valami pia a hét megkoronázására, fõleg, hogy most a hétvégén is dolgozok, mint a bõrszedõ zsidó. Kipillantok az ablakon, mikor meglátom Ficánkát tétován álldogálni a ködös, nedves idõben. Mi a fene, miért nem jön be?

Mikor a következõ öt percben se méltóztatik befáradni, én pedig már azon gondolkodok, hoz magával egy harmadik lényt, felállok és kimegyek hozzá.

– Vársz valakit? – szólítom meg, mire rám kapja a tekintetét.

– Conall! Helló! – mosolyog rám, karján a kabát alatt az óráját igazgatva. – Nem, téged vártalak. Hol a kabátod? – lepõdik meg, ahogy végignéz rajtam.

– Bent.

– Bent?

– Bent vártam rád, gondoltam bejössz.

– Nem úgy volt, hogy elõtte találkozunk? – kérdezi. – Pedig még fel is írtam magamnak!

– Nem. Az volt, hogy pizzériáBA megyünk. Nem elé – emlékeztetem a beszélgetésünkre. Tudom, hogy nagy sokk érte és bevallotta nekem, hogy buzi, meg ezzel a gyökérrel volt együtt, ráadásul még a lábamról is ostobaságokat állított, de azért na. A hangom nem olyan elfelejthetõ. A tapasztalat ezt mondatja-gondoltatja velem.

– Komolyan? Bocsánat én izé… hogyishívják…

– Ha nem tudod a pizzéria nevét, hogy kerültél ide?

– Tessék?

Olyan szinten sikerül összezavarni, hogy a fél perces somolygásom felénél veszi a lapot, hogy most mirõl is van szó.

– Jaj már! – csattan fel hirtelen, de azért bejön velem és leülünk az asztalhoz. Lehámozza magáról a sapkát, a sálat, a kabátot, a kabát alatti pulcsit is kicipzározza és vékonyabb lesz úgy tíz centivel. Berakjuk mellém a padra a cuccait, hogy ne a székre akasztgassa fel õket. – Jól átvertél – mondja, miközben az étlapért nyúl. Nem bírok nem somolyogni, de hamar abbahagyom, mielõtt még túl sokat látja. –  Választottál már?

– Miért én? Te akartál pizzát, nem?

– Én majd a piát választom ki mellé – válaszolok úgy, mintha ez teljesen természetes volna. – Te az enyém, én a tiéd, korrekt.

– Nekem elég lesz egy ásványvíz is, vagy kóla.

– Hány éves is vagy? – kérdezem, miközben hosszan a szemeibe nézek. Dacosan kihúzza magát. Intek a pincér ürgének, hogy vonszolja magát ide, mire nagyon lassan, mintha kivégzésre vinnék, idecammog.

– Tudtatok választani?

– Két korsó sört – mondom neki, majd Ficánkára meredek. Gyorsan, atomvillámgyorsan kinyitja az étlapot és amit elsõre meglát, azt nyögi ki hirtelenjében:

– Margarita!

– Most azonnal elmegyek és leugrok a doveri hídról, ha ez komoly volt – meredek rá. Nem lehet vega, szóval a zavartságának tudom be a dolgot, a pincér pedig úgy néz rám, mintha mindjárt fizikálisan is befenyíteni kész lennék Hobbitkát.

– Nem! Csak te nem hagysz idõt, hogy válasszak! – csattan fel az étlap mögül rám pillantva egy másodpercre, majd lázasan kutat tovább a sorok között, én pedig érdeklõdve figyelem, mit össze nem szenved. Nézzenek oda, beszólt! A pincér szerint ez egy olyan tett volt, amit olimpiai aranyéremmel lehetne honorálni, mert kitartóan mered a kócos asztaltársamra úgy, mintha minimum egy kitört nyakú zsiráf ülne a széken és ez mérhetetlenül megdöbbenti. – Oké, rendben, ööö… jó lesz a háromsajtos-baconos?

Bólintok, hogy okés, a pincércsávó pedig elhúzza a csíkot, leadja a rendelést a kis ablakban ácsingózó haverjának, sõt, be is megy a konyhába. Nem akarok már utána szólni, hogy se a méretet nem kérdezte meg, se a többi szokásos sablont. Sõt, a sört is igazán idehozhatta volna.

– Nagyon sok féle pizzát árulnak itt – álmélkodik Ficánka az étlapot nézegetve, majd végül leteszi és körülnéz a helyiségben. Valóban, nem sok ideje volt rá. Ahogy forgatja a fejét, a bõr gusztusosan feszül a nyakán. – Voltál már itt korábban is?

- Persze. Az egyik legfinomabb.

– Tényleg? – kérdez vissza, majd a hátam mögötti faragott micsodákat nézegeti, utána engem kezd el. – Hogy vagy? Ma is dolgoztál?

Mintha ezer éve spanok lennénk. Rezzentéstelen szempillákkal fixírozom, szinte élvezem, hogy nincs rettegõ arckifejezése. Csak meg ne szokjam, ez régen nagy hibám volt.

– Igen.

 – Nekem ma nem kellett, jött az egészségügy és valamiféle kivizsgálást tartottak, mindenkit hazaküldtek – meséli el, majd fog meg egy poháralátétet és forgatni kezdi az ujjai között az asztalon.

Ezek után még egy sor sztorit elmesélt, hogy a tegnapi fõzõcskézés közben beindította a koleszban a tûzjelzõt, aztán kiégett a hajszárítója is, ezek után még a portás is bunkón beszólt neki, majd az egészségügyi ellenõrzésrõl is mesél pár titkos információt, amit csak az ott dolgozók ismernek… Lopva az órámra néztem, közel fél órája beszél és beszél és beszél. A közeledõ vizsgaidõszak is felkerül témának, meg hogy jön a hétvége és ezzel neki is elérkezik a munkaidõ.

Nem tudom, másnál bosszantónak érezném ezt a töménytelen szófosást, de tõle valamiért másképp esik. Nem mondom azt, hogy el is várom, de Ficánka már csak ilyen, legalábbis ahányszor találkoztunk és volt alkalmam kiismerni. Az viszont végképp nem világos, miért nincs teljesen beszarva tõlem. Jó, érezhetõ, hogy gyakran elkalandozik, miközben jól érzi magát, aztán hirtelen rám néz és hoppá.

– Kész a pizza! – súgja ide, mire én is odanézek az ajtóhoz és látom, hogy jön a pizza meg a sör is. Elbeszélte azt az idõt, ami várakozással telt volna el, de én meg így kaptam némi képet az életérõl.

– Jobb helyeken addig odaadják a sört, míg várják a vendégek a pizzát – jegyzem meg, mikor elém teszi a sört, majd hobbitka poháralátétjére is lehelyezi. Nem is kommentálja, hanem csak leteszi a számlát az asztalra és egy másikhoz menekül.

– Szerintem a pultnál kell majd fizetnünk – tesz egy óvatos, helyzetelemzõ megjegyzést Ficánka is, az ínycsiklandozóan párolgó pizza fölül.

– Vagy nem – nyúlok a pizzáért és kiveszek egy szeletet. Máris összefut a nyál a számban, ha végignézek az asztalon. Sör, pizza, Ficánka. Nem is rossz. Lehet megint metróznunk kéne, hogy láthassam a fenekét.

– Na de… Conall – sápad el, mire beleharapok a pizzába és onnan nézek rá. Megint nézzük egymást egy ideig és felfújódik, mint valami gömbhal. – Hihetetlen… – fog neki õ is a pizzának.

A további egy óra lazán eltelik, prímán elbeszélgetünk, sõt, Ficánka nagyon ráérez az ízére, én pedig nem vagyok kivételesen akkora rohadék, hogy belerondítsak valamivel, amivel kizökkentem ebbõl az állapotból. Már gesztikulál is hozzá, arckifejezéseket produkál, majd felhozza az ex-barátait –örömmel hallom-, akikkel végre valahára kölcsönösen leszarják egymást.

– Még jó – teszek pontot az i-re, amitõl kapok egy szégyellõs, de végül egy abszolúte kiteljesedõ mosolyt. Na, ez tetszik. – Lassan mennünk kellene.

Kérdõn néz rám, ami majdnem megmosolyogtat. Majdnem. Nagyon tetszik, hogy képes a szörnyen elszörnyesztõ valómról eltekinteni, de ezek a semmirekellõk az üzletben nem ilyen naivak és nyitottak, mint õ.

– Csökkentem a vevõforgalmat – kotrom elõ a tárcámat és veszem elõ a költségek felét. Látom, ahogy õ is ugyanezt teszi, némi sajnálkozó arckifejezéssel, de kétlem, hogy a pénztárcájának szánja. Hamar elõkotrok egy cetlit is, amit már elõzõleg kitöltöttem és a zsebembe teszem. Kiteszi õ is a pénzt, látom tett borravalót. Vagy esetemben vigaszdíj.

Felkapjuk a kabátunkat, Ficánka hangosan és illendõen elköszön, ahogy kilépünk a pizzériából. Nagy levegõt veszek a kinti hûvös, kevésbé jó illatú levegõbõl.

– Késõ van, nekem mennem kell – szólalok meg én elsõnek. Tõle nem akarom hallani, hogy mennie kell, ezt nekem kell kimondani. Úgy, mint neki tegnap a bocsánatot. Csak kell és kész.

– Ó, hát rendben. Jól éreztem magam – mosolyog fel rám megint, a szemei is szinte világítanak a sapka és a kabát takarása mögül. Néhány hajtincsét nem tudta a sapkája alá gyûrni, ezért azok kikandikálnak alóla. Belenyúlok a zsebembe, majd felé hajolok. Látom, ahogy hirtelen kicsapja a pír, majd a zsebébe teszem a cetlit és eltávolodom tõle.

– Vigyázz magadra és kerüld a selejtes embereket – búcsúzok el tõle, majd megindulok a járdán.

Mikor végre elfordultam tõle, vigyorodom el. Hogy begyorsulhatott a szívverése, még a szempillája is beleremegett! Rájöttem már tegnap, hogy azt akarom, hogy ne tudja, én is meleg vagyok. Ha lehetséges, habarodjon belém enélkül az információ nélkül. Mérhetetlenül hálás lesz, mikor rájön, hogy nem egy hetero iránt táplál érzelmeket. A zsebébe tett cetlin meg a számom van.

Bár… amilyen kis nyomi, még a végén kimossa az egészet kabátostól és lõttek a dolognak. Kár lenne, de akkor lehet felébrednék ebbõl a bizarr hallucinációból, miszerint engem képes kedvelni valaki anélkül, hogy ne a külsõmet venné alapul. Ficánka és a Szörnyeteg meséje.

Nem. Ma le kell töltenem Sinistert, hogy az ilyen gondolatokat töröljem a fejembõl.

Kis híja, hogy nem fullad meg a kérdésem hallatán. Az még cikibb lenne, visszaolvasni az újságban, hogy valaki félrenyelt egy adag forró csokit, és az lett a végzete, hogy leforrázta a tüdejét és meghalt a szövõdményekben. Mindezt a Starbucksban, pár pillanat alatt.

–  Csak úgy betévedtem oda – mondja egyszerûen, de ez a lazaság nem passzol hozzá. Egy olyanhoz, aki majdhogynem összecsinálta magát a horror részlegen. Nem tudom, mi a francnak kell alakoskodni, most találkoztunk, idegenek vagyunk, nem is nagyon fogunk összefutni talán soha.

–  Ha nem akarod megmondani az igazat, akkor egyszerûen mondd azt. Utálom, ha hazudnak, legfõképpen amikor ilyen pocsékul teszik – fitymálom le a próbálkozását. Vagyok annyira jó emberismerõ, hogy tudjam, ez egy batár nagy kamu volt. Látom, hogy megriad a beszólástól. Pedig ez még enyhe volt.

–  Bocsi… nem akartam hazudni… csak… olyan… olyan… –  borul bele a poharába szinte a teljes arcával, hogy kerülje a tekintetemet. Nem veszem magamra, mindenki kerüli. Lebukott a hazugságban, most pedig szégyelli magát. Rendes kölyök – gagyi az egész történet, és már épp eléggé lejárattam magam a mai napon.

–  Szeretem a gagyi történeteket. Hallgatlak – dõlök kicsi hátrébb, felemelem a bögrém és beleiszok. Cukor nélkül egész érdekes, de legalább kinyílik a csipám és még lesz energiám lépcsõzni. Kimerítõ volt a mai nap, a tetõpont pedig az, hogy ezt a majd hatvan kilós srácot kellett cipelnem, mint egy hercegnõt. Rám néz, el se hiszi, hogy ezt mondom. Pedig de.

–  Az úgy volt, hogy… öm… A haverjaimmal eldöntöttük, hogy elmegyünk a panoptikumba, és én nem tudtam, hogy van horror részlege is. A haverjaim viszont ismernek engem, ezért azt is tudták, hogy mennyire nem fog tetszeni az ötlet, hogy oda akár a kislábujjam körmét is betegyem, ezért elhúzták elõttem a mézes madzagot – felvonom a szemöldököm erre kijelentésre. Mézes madzagot? Micsodát? Egy hordó sört? Ha ennyire fél, akkor mi volt, ami rávette, hogy egyáltalán ezt megtegye? Nem értem az embereket. Egy szexi csaj telefonszáma talán? Elrabolják egy családi összejövetelrõl?

– Azt mondták, hogyha utánuk merek menni egyedül, akkor kapok egy csomó kitûzõt, limitált kiadásúakat is, és… és… én gyûjtöm õket… Nem tudtam ellenállni…

Kitûzõk. Oké. Kitûzõk. Kinek milyen perverz gyûjtõmániája van, az saját problémája. A mai világban már nagyon semmi sem tud meglepni, de szemlátomást olyan zavarban van, hogy legszívesebben az asztal alatti alagsorig süllyedne, és tovább, dinoszaurusz maradványokat keresni.

–  De akkor most örülnöd kéne, nem? – megkapja azokat a kitûzõket és el van felejtve az egész. Nagyon néz rám, mint akinek nem világos, mirõl beszélek. Türelmesen folytatom. – Bejöttél egyedül a horror részlegre. Bebizonyítottad, hogy megmered csinálni. Szóval megnyerted a kitûzõket.

Egyszerû, mint egy egyenlet. X– ért cserébe jön az eredmény.

–  Ez nem ilyen egyszerû… elájultam, a barátaim elmentek. Biztosan azt hiszik, hogy haza rohantam, és nem fogják nekem elhinni, hogy be mertem oda menni tök egyedül. Végül is nem csodálom. Én sem akarom még elhinni – nevet fel kínosan. Igen, ott hagytad téged egyedül, mikor ennyire be voltál parázva. Nem mondom, egész  rendes bagázs.

–  Ha szeretnéd, akkor alátámasztom az állításod – ajánlom fel. Egyszer kiejteném a számon, hogy bent volt, elhinnék, hogy születése óta bent van. Megilletõdik, nem úgy néz ki, mint aki a történtek után ezt elhinné. Nos, ugyanúgy gondolkodik akkor, mint a barátai.

–  Köszi, de nem kell. Így is túl sok bajod volt már velem – kerül végre egy mosoly a szájára, még kicsit fel is oldódik. Jól esett neki a felajánlás.

–  Ahogy gondolod – egyezek bele végül, és míg beleiszok a kávéba, lesem az arcát. Egész jól áll neki ez a mosolygós, vidám ábrázat. Kár, hogy könnyen elrettenté fog válni, amíg velem lóg. Nem sokan mosolyognak a közelemben, ez tény és való. Valahogy mindenkié lelohad. Nem bánom, az övé viszont jól esik, hogy ki tudja tartani.

–  Ömm… izé… és te? Hogy találtad ezt a… ne haragudj, hogy így fogalmazok, de testhez álló melót? Nem hiszem, hogy nálad ijesztõbbet keresve is találhattak volna.

No lám, beszélgetést kezdeményez! Kezdi felkelteni az érdeklõdésemet, úgy tûnik Ficánkának van beszélõkéje. Vagy csak még nem itta meg a forró csokiját és kellemetlen üldögélni velem egy asztalnál, a kínos csendben, amit a háttérzaj nem tölt ki annyira, hogy ne legyen zavaró.

–  Egy ismerõsömnek köszönhetem az állást, aki beajánlott – válaszolom.

–  Aha, értem – akceptálja, látom nem elégíti ki a válasz hossza. Mit meséljek még? A születésemtõl hogyan jutottam el idáig? Vagy mit akart volna hallani? Mások ilyenkor mindig azért kérdezik meg, hogy bejuthassanak õk is, rajtam csimpaszkodva munkát kaphassanak. De valahogy a õ kérdése õszinte volt, és nem volt benne semmiféle rejtett utalás ilyesmire. Elég hamar kiismertem a kölyköt, pedig ha ismerem kemény két órája, az is nagy szó. – És szeretsz ott dolgozni?

–  Igen, különben már rég felmondtam volna – vonom fel egy kicsit a szemöldököm. Legkirályabb meló, de kukásnak is szívesen elmentem volna, egyre megy, csak pénzt adjon, és ne az attraktív külsõ legyen alapkövetelmény az állásinterjún.

–  Ö… és… mióta dolgozol ott?

Nagyon teper, hogy beszélgessünk, milyen kíváncsi. Interjú a vámpírral.

–  Az egyetem után kezdtem el ott melózni. Azóta is ott vagyok. Te? – kérdezek vissza, hogy ne legyek annyira fenségesen bunkó, hogy csak csapkodom a válaszokat, de képtelen vagyok kétoldalú kommunikációra. Nagyon pislog, mint egy betépett Barbie, így kibõvítem. – Te mit csinálsz? Bár szerintem tanulsz, tuti még csak a gimiben koptatod a padot.

Erre olyan mosolyt produkál, hogyha volt még olyan kristálycukor, ami még nem olvadt fel a csokiban, az is megolvad. Úgy tûnik mellélõttem.

–  Ezt a magasságomból szûrted le? – igenlõn bólintok egyet, mire még szélesebbre húzza a száját. – Sajnos nem talált. Egyetemista vagyok és huszonegy éves.

No lám, Ficánka, a hobbit, egész kellemesen felnõtt pár perc alatt. Micsoda elõrelépés a beszélgetésben. Ha kicsit tovább nézem, bölcsésznek lõném be, de már nem fogok tovább találgatni, itt beszélgetünk, mindenre rákérdezek, ami érdekel.

–  Meg egyetem mellett konyhai kisegítõként dolgozom.

–  Értem. Te mit tanulsz? – térek rá az engem érdeklõ részre.

–  Régészetet – süti le a szemeit szégyenlõsen, nekem pedig beérik a gyümölcs. Diadal, bölcsész. Az éhezõk szakmája. Ha tudná, hogy én meg andragógiát tanultam, kitérne a hitébõl. A mindenki által „büfészaknak” csúfolt kórság megvan, mint diploma. Forgatja a fejét, zavarja, hogy nézem, de most mit csináljak? Ha odafigyelek valakire, akkor ránézek. – Ömm, téged nem zavar, hogy így bámulnak rád?

Már vártam, mikor teszi fel a kérdést.

–  Nem, egyáltalán nem. Sõt, élvezem az elõnyeit, a többi hidegen hagy – iszok egy újabb kortyot a kávémból, amivel ki is fogyott a pohár tartalma.

–  Pedig így biztos nem lehetett könnyû haverkodni – remek, kezdõdik a szánakozás rész. Nem kérek belõle.

–  Persze, de inkább legyen annyi barátom, amennyit egy kezemen meg tudok számolni, minthogy száz ismerõsöm. A te állítólagos barátaid is ott hagytak – jelentem ki könyörtelenül. Akár bunkó, akár nem. Nem kezelheti tabuként, és úgy, mintha nem történt volna meg. És ha valami komolyabb baja lett volna? –  Utána se jártak annak, hogy bementél vagy kijöttél– e a horror részlegrõl. Egy recepciósunkat sem zargatták hasonlókkal, különben akkor az én zoknim helyett a barátaid ébresztgettek volna.

Egy szót sem szól, nem mintha engedtem volna neki. Nekem van igazam, õ is tudja, felesleges lenne ezen még szócsatát vívni.

–  Na, de most hogy már megittad a forró csokid ideje lenne indulnunk – egyenesedek fel a székrõl, majd be is tolom magam után. Lehet, hogy ijesztõ vagyok, önzõ és undok, de az illemet megtanították kiskoromban.

–  Indulni? Mégis hová? – néz rám teljesen megszeppenten, váratlanul érte ez is.

–  Mondtam, hogy haza kísérlek, nem? A végén még a saját árnyékod hozná rád a szívrohamot.

–  Hé, ez nem volt szép! – kapja fel magát mindjárt ültébõl, végre kiült némi felháborodás is az arcára.

–  Tudom, de igaz – hagyom meg, majd elindulok kifelé, a kukába beleejtve az üres poharat. Ficánka tud pukkancs is lenni. Egészen mulattat, hogy úgy tudom manipulálni, hogy még fel se tûnik neki, hogy egész végig arra játszok, hogy többet mutasson meg magából. Halálra rémülten mindenkit látok, õt is láttam, de kaptam ma mosolyt, ideges tekintetet és felháborodást is. Lehet ki kellett volna nevetnem a kitûzõkért, hogy durcásabb legyen. – Merre is laksz? – szúrom be, mikor mellém ér végre.

–  A Blackwood kollégiumban, a nyugati városrészben van. De nem szükséges velem jönnöd, nem fogok eltévedni. Köszönöm a meghívást – mosolyodik el és már egy intéssel le is rendezne, ha nem lépnék utána és haladnék úgy, mintha mi sem történt volna. –  Mondtam már, hogy vissza találok egyedül is.

–  Én meg mondtam már, hogy betartom a szavam. Meg nem éppen a legbiztonságosabb környéken laksz.

–  Tényleg? – talált, süllyedt. Megint beijedt.

–  Tényleg – erõsítem meg a kijelentésem, mire haladéktalanul bele is egyezik abba, hogy gardedámosat játsszunk. Elkapunk egy buszt, fel is pakolom a gyereket magam elõtt, hamar kerítek neki helyet is. Elréved a tekintetem a kint elsuhanó embereken, egészen máson gondolkodom. Nem kell mondanom se, hogy a centerben ezzel a kis lükével morfondírozok. Ha régészetet tanul, akkor nem fél a csontvázaktól? Múmiáktól? Egyéb ilyesmiktõl? Olyan kis szerencsétlen, egy lámpaoszlop árnyékától is berezel, hát még egy mumifikálódott macskától egy régi vár falában…

Egész kellemes lett vele a délutánom, lehet meg kéne ajándékoznom valamivel. Legalább azok a szenny barátai se basztatják feleslegesen. A belépõkártyám azért csak nem adom oda…

A kolesz elõtt megáll és visszafordul, hogy elbúcsúzzon.

–  Nos, akkor most köszönöm szépen a meghívást, és a kísérgetést – a kísértést, akarod mondani. Lehet, jövõ héten vérfarkas leszek. Jó lenne már farmert viselni és nem maskarát. – Bár remélem, hogy tényleg nem kellett egy hatalmas kitérõt tenned emiatt.

–  Egyáltalán nem okozott gondot, nincs mit.

–  További szép estét! – lengeti a kezét vidáman, végre megszabadulhat tõlem, mi? A portás mindjárt kiesik az ablakon, annyira bámul, de az oldalt cigizõknek se megy olyan jól a leplezetlenül bámulás. Az egyik táskáján felfedezek az ajándékboltunkból származó kulcstartót. Egy bakelitlemez, rajta egy mikrofon és egy gitár.

Ötlet.

–  Crewan, várj egy kicsit – szólok utána, habozás nélkül fordul meg. Legalább a hangom tetszik neki, ezt észrevettem. – Most jutott eszembe, hogy van valamim, ami talán tetszene neked.

–  He? – úgy látom sikerült meglepnem. A táskámba belenyúlva elõhalászom a tárcám, majd az aprós fakkban megtalálom a kitûzõt, amit keresek.

–  Nesze – dobom neki, mire csodálkozó arckifejezéssel elkapja. – Még akkor kaptam, amikor elkezdtem ott dolgozni, de nekem nem kellenek ilyesmik. Ezt akár bizonyíték is lehet a barátaid számára, hogy tényleg bent jártál.

Szájtátva mered hol rám, hol a kitûzõre, majd hirtelen kilõ felém és olyan erõvel öleli át a derekam, hogy megfordul a fejemben, hogy kettétör ez a kis hobbit, mint egy ropit. Teljesen megzavarodom, viszont a samponjának illata akkor is az orromban van, mikor eltávolodik a meleg teste.

–  Köszönöm! Köszönöm szépen! – hadarja lelkesen, madarat lehetne vele fogadni, egészen megrökönyödök a határtalanul boldog arckifejezésén. Majdnem zavarba is jövök. Majdnem. Öregem, ez csak egy kitûzõ. Igaz, gyûjti, ilyet pedig nem árulnak úton– útfélen, még a boltunkban sem, csak a staff rendelkezik ilyennel.

Érzem a karjai szorítását még akkor is, mikor odébb lépek, intek, és elsétálok balra, a troli megálló felé. Hogy körülfont velük… Lehet nem Ficánka lesz ezentúl, hanem Polip, vagy nem is tudom. Kár, hogy veszendõbe ment, rendes kölyök. Soha többet nem fogom látni, kétlem, hogy eljönne megint a panoptikumba, magamról meg úgy gondolom, nem trappolok be a koliba csak úgy. Nem lenne indokom, mit mondanék? Bocsánat, itt felejtetted nálam a leheleted, szeretném visszaadni. Mit leheletét, a hangját. Azt elég sokszor elhagyta a közelemben, ami azt illeti.

Mindegy, ilyen az élet. De az a ragyogó arc legalább –sablonosan fogalmazva–  beragyogta a napom további részét. Nem mindennap ajándékoznak meg ilyennel az emberek, addig fürdök benne, amíg van és el nem felejtem.

***

Eltelt úgy két nap az intermezzo után, azóta vérfarkasként nyomulok, amit egyszerûen imádok. Alig vártam, hogy levethessem azokat a vámpíros buggyos szarságokat, hogy egy szakadt farmernadrágon és mellényen kívül még egy trikóban feszítsek és kész. Épp a panoptikumba mászok be, a táskával utat nyitok magamnak a korán kelõ turisták között, lusta vagyok a személyzeti bejáratot megkeresni. A fülesekbõl szól a zene, a fejemen a szürke melegítõ kapucnija felfogja az esõcseppeket és a hirtelen jövõ huzatot is, ahogy belépek az elõtérbe.

Egy nagy toppanás vibrál fel a lábamon, látom, ahogy Chris ezzel próbálja meg felhívni magára a figyelmemet, sikerrel. Intek neki, ketten vágunk át, mikor a recepciónál Lizbeth integetni kezd. Ekkor kúszik be a képbe három– négy ember, akik ott tobzódnak elõtte. Chris rögtön odafordul, de elõtte még kihúzza az egyik fülembõl a dugót. Alig jutok el az egyik mellékajtóhoz, mikor utolér a hangja egy pergõ dobszóló közepette:

–  Én? Jaj, dehogy is én, nem merném bitorolni a nevet. Õ az – valahogy érzem, hogy rám mutat, így megfordulok, hogy láthassam, miért éppen én vagyok a beszélgetés tárgya. Egy rakás siheder néz vissza rám, a kapucni alá igyekeznek hunyorogva bebambulni, kevés sikerrel.

–  Gond van? – lépek oda, így az egyik közelebbi fénypászma pont az arcomra vetül a csuklya alá, mire az egyik kölyök elsápad és hátratántorodik egy fél métert. Általános riadalom vág végig a kis csoporton, de fel sem veszem. Minek kellett benyomakodni az elsõk között ide?

–  Aha, állítólag téged keresnek, meglepõdtem én is – vakarja meg az állát, miközben fürdik abban az élményben, hogy láthatja a kölykök frusztrált reakcióit. Rohadék kárörvendõ.

–  Engem? – emelem fel a szemöldököm gyanakvóan, visszanézve a srácokra. – Minek?

–  Te vagy Conall? – kérdez rá az egyik, úgy tûnik, õ a legbátrabb. Gyanakodva méregetem, hogy mégis honnan a francból tudja a nevem. Még a hajam is megemelkedik. – Mi csak… szóval…

–  Ez egy munkahely – szúrom be, miközben a szavakat keresi, meg is sértõdik, de egy pillantásomtól a méreg pirossága rögtön a színskála felsõbb, fehérebb régióiba vándorol. Nehogy már még neked álljon feljebb, csíra. – Mit akartok?

–  Csak kérdezni akarunk.

–  Tíz font.

–  Tessék? – rökönyödik meg mellette egy másik srác, de a harmadik tök természetesen nyúl a táskájába, hogy kivegye a pénztárcáját, de a visszakérdezésre megtorpan a mozdulatban. Nem ismétlem meg, türelmesen várok, Chris pedig úgy dönt, kimarad. Összeszûkített szemmel figyelem, ahogy odaadják a pénzt. Rájöttem én már, kik vagytok. A csaj táskája tömve van kitûzõkkel.

–  Hallgatom.

–  Két napja bejöttünk ide a Panoptikumba egy barátunkkal. Crewan Browne a neve – na nem mondod? Teljesen letaglózott ez az információ. Semleges képpel méregetem õket, érzem, hogy taszítanak. Szabályosan, szinte teljes erõbõl. Kölcsönös. Aki cserbenhagyja a barátját, és még meg sem várja odakint, hogy átjutott– e…

–  Tudom, kirõl beszélsz – szakítom félbe. Igazából nem is szakítom félbe, mert ahogy a szemeimbe néz, nem nagyon megy neki a beszéd. Inkább a kapucnim szélét kezdi el bambulni. Még hogy Ficánka a félõs. Simán a szemembe nézett többször is, ezek meg még arra is képtelenek. Piros pont, hobbit.

–  Igen? Szóval tényleg járt itt?

–  Miért hazudott volna?

–  Hát csak… nagyon könnyen megijed, nem hittük volna, hogy végigmegy, elég képtelen sztorit adott elõ, ami még az õ szertelenségével is elég furán jött ki – simít végig a nyakán, most tûnik fel, hogy nem is visel sálat. Szóval itt lakik a közelben.

 Ezek meg rávették, hogy mesélje el, hogy elájult. Hogy lehet egy ember ilyen? Én kikérdeztem, de mint elsõnapos idegen megtehettem, hogy belepirítom a zoknijába.

Ezért idejöttek. Komolyan.

–   Egyéb kérdés?

Látom, hogy valamelyik tétován felemeli a kezét, mint az iskolában. Te jó ég, ezek is egyetemisták? Mi van velük? Fapofával tûröm a nagyvizitet, még mindig úgy néznek, mint aki épp most készül lepacsizni Lecterrel, aztán utána úgy törli bele a kezét valaki hajába. Megelégelem ezt az egészet, és a szószólójukhoz lépek.

–  Ennyitekbe se került volna, hogy megkérdezzétek, hová lett az úgynevezett barátotok – csapom még viszonylag finom keretek között a mellkasának a tízfontost. Sarkon fordulok és távozok tõlük, vennem kell egy mély levegõt az egyik fordulónál. Nem hiszem el, még el is jönnek megkérdezni, hogy végigment-e, mert nem hisznek neki… A kitûzõ nem volt neki elég? Mégis mitõl hitték volna el, hogy bejött ide? A barátai, mi? Pf.

***

Éppen zárunk, Chris pedig épp Lizbeth kezére lehel csókot. Unatkozom a kanapén, amin ülök, nem olyan rég takarítottunk fel, valaki elhányta magát. Nem is félelmetes a díszlet. Maximum az, hogy utána kapdosunk, de könyörgöm, minden olyan gyorsan történik, hogy idõ sincs, hogy az ember a gyomrát kifordítsa. Ha már ott jártunk, leportalanítottunk meg minden, ellenõriztük az elektromos mozgatórendszert, így csupa zsíroldó a kezem. Érzem, ahogy lassan csípi le a bõrt az ujjbegyeimrõl. A kanapé hideg bõrére nyomom õket, hogy hûsítsem némiképp.

–  Conall, jössz? – szól hátra Chris, a horrorosok közül. Bólintok és feltápászkodom a helyemrõl. Egy hete, hogy eljöttek ezek a pancserek, megkérdezni, hogy Ficánka bejött-e egyáltalán ide. Lehet ki kéne plakátolnom Londont?

–  Merre mentek? – kérdezem, odaérve hozzájuk.

–  Egyelõre csak a Subway-be. De lehet hogy egy KFC se esne rosszul – ütögeti meg a száját a mutatóujjával elgondolkodva.

–  Persze. Vagy egy McDonald’s vagy egy Burger King. Nem kell nekem ilyen – húzom el a számat. Inkább fõzök magamnak valamit otthon. Elõbb még beugrom a boltba, vennem kell ezt-azt.

 Lerendezzük a dolgot, hogy skippelem a közös étkezést, szóval õk mennek a dolgukra kajálni, én meg bevetem magam egy Sainsbury’s– be. Paradicsom, tészta, sajt, paprika, hagyma, bacon. Áh, nem… Két napja tésztát eszek. Nincs kedvem most húst enni, így lekapok egy kiló rizst a polcról, ezt követi egy Uncle Ben’s thai mártás, meg még egy– két tasak fûszer. A kasszánál bõdületesen nagy a sor, de nem sietek sehová, türelmesen kivárom, míg én jövök, elfojtok egy mélyebb lelkületû ásítást. Te jó ég, a mai nap egy szóval jellemezve is borzadvány volt. Alig teszek pár lépést, míg rájövök, hogy semmiféle innivalót nem vettem. A picsába.

A hátam mögött állók fellélegeznek, hogy kiállok a sorból, és elõrébb is nyomakodnak. Egyedül itt az áruházban szokták elnézni a külsõm, mert mindenki annyira rohadtul siet a dolgára. A biztonsági õrök pedig folyton cápákként köröznek körülöttem, de már megszoktam azt is. Dr. Pepper… Nem kell, kóla nem kell, Fanta nem kell… lekapok egy ásványvizet és csõ. Felnyúlok, hogy levegyek egy üveggel, de helyette valami befõttes üvegre markolok rá.

Nem hiszem el, hogy már megint átpakolták ezt a kurva boltot!

Kicsörtetek a sorból, át a következõbe, ahol meglátom a kék flakonokat sorakozni. Kutatom a szemeimmel a kedvencem, amit szeretek, és felnyúlok érte, hogy levegyem. Mellettem valaki nagyon erõlködik, hogy levegyen egy két literes kiszerelést, így odanyúlok és leadom neki. Szerencsétlen, elég kicsire nõtt.

–  Ó, köszönö… – kezd hálálkodásba, én pedig már fordulok is el, mikor meghallom a nevem. – Conall?

Hátrafordítom a fejem, és meglátom Ficánkát, az imént levett kétliteres ásványvízzel a kezében. Jól látom, hogy valami hajcsat van a fején? Nem bírom ki, hogy ne húzzam el a számat. Szigorúan vízszintesen, semmi mosolykezdemény.

–  Tudhattam volna, hogy te vagy az. Levegyek még valamit? – kérdezem, mire felvonja az egyik szemöldökét, de rögtön rendezi is az arcát. Egy kék kabát van rajta, de látom, hogy a táskáján nincs ott a kitûzõ a többi között. Megrázza a fejét a kérdésemre, de engem csak nem hagy nyugton a dolog. – Bezsebelted a többit?

–  Micsodát?

–  A kitûzõket.

–  Ja… igen… – kerül vörösség az arcára. Nyilván a haverjai beszámoltak a kellemes, Conall-féle beszélgetésrõl. Feláll a szõr a tarkómon, ha csak rájuk gondolok. Teljes mértékben unszimpatikusak, a lakásom padlóját se törölném fel velük. Talán csak azért érzek így, mert soha nem mûvelnék ilyet a barátaimmal, fõleg nem olyan kis nyomikkal, mint Ficánka. Nem érdemelte meg. Igen, érzékenyen érint a téma.

–  Hol van az, amit adtam? – vonom kérdõre.

–  Az? Eltettem! – mondja lelkesen, kicsit közelebb lép, amin titkon meglepõdök. – Tudod, sokan akarják úton-útfélen elkérni tõlem, így betettem a limitált kiadásúak közé, a dobozba.

Most kaptam egy dicséretet? Különös, de jól esik.

–  Te tényleg mániákus vagy – jegyzem meg. A pirulás mellé most még vidámság, és még lelkes dac is párosul. Jól esik nézni.

– Vacsorára vásárolsz? – kérdezi. Annyira egyszerû, normális kérdéseket tesz fel, hogy beszélgessünk. Hihetetlen.

– Igen. Te?

–  Most én fõzök a blokkban, én vagyok a soros – vonja meg a vállát. Ránézek a kosarára, egész szép adagot vásárolt be. Vajon el fogja bírni? Nem tukmálom rá magam, így egy biccentéssel elrendezem a ténymegállapítását. Elindulok a kasszák felé, felveszi a léptéket és együtt megyünk.  Elõreengedem, amit meg is köszön, majd bebotorkál a kosárral a szalaghoz. Kipakolássza belõle a dolgait szaporán hajolgatva, a kabát ugyan takarja a fenekét, így a combjait mustrálom pár másodpercig, de csak addig, míg megint rám néz.

– Ha kérdezni akarsz, nyugodtan – mondom neki, látva a tétovázását. Az alsó ajkába harap, amit blazírt arccal figyelek. Legalábbis õ kívülrõl ezt látja. Hm. – Vagy mondjam inkább, hogy bátran?

– Ha-ha – forgatja meg a szemeit, de elmosolyodik, az én szám sarka is felfelé húzódik, nem bírom megállni. Elkerekednek a szemei, ahogy észreveszi, hogy most produkáltam neki egy két milliméteres valamit.

Lassan elhagyjuk a helyiséget, de alig érünk ki a folyosóra egy barna hajú nõ tûnik fel. Picit reménykedek benne, hogy velünk tart, de minden reményem gyorsan szertefoszlik, mikor a szemébe nézek. Csupán egyszerû érdeklõdés az, ahogyan végigmér, és cseppet sem tûnik úgy, mint aki pont velünk szeretné eltölteni az estéjét.

- Minden rendben? Jól van? – ezt hallva rögvest lehajtom a fejem. Szóval mindenki tud arról, hogy milyen egy szerencsétlen, gyáva nyuszi voltam? Biztosan rajtam fognak röhögni, és visszatérõ sztori leszek…

- Persze, megoldottam, mint mindig – legyint Conall. Mi vagyok én, egyenlet? Már éppen beszólnék neki, de pillantásom az arcára téved, és inkább úgy döntök, hogy csendben maradok. A beszélgetés itt véget is ér, és már mutatja is, hogy merre menjek. Egy pisszenés nélkül követem, miközben újra visszatér a szégyenérzet és az, hogy miket is mondhatnak majd rólam a hátam mögött. Soha többé nem jövök ide vissza. – Nem kell aggódnod, nem te leszel itt a téma, nem te vagy az elsõ, akivel elõfordul.

- Tényleg…? – adok hangot meglepettségemnek, miután sikeresen felfogtam a szavak értelmét. S mikor felé fordulnék, hogy kerek szemeimmel megnézzem, hogy nem viccel-e mellém lép. Legalább nem kell hátra csavarnom a nyakam, legfeljebb csak kitörnöm akkor, amikor ránézek… De nagyon komoly az arca. Biztos, hogy nem viccelt. De… az igazat megvallva, el sem tudok képzelni hozzá másfajta arcot.

- Rita néni felmosott, szóval csak a szélén menjetek! – kiabál még utánunk az a nõ, mire azonnal a folyosó jobb szélén kezdek menni, Conall pedig mögém sorol, aminek nem igazán örülök. Ha látnám, akkor nem azon gondolkodnék, hogy milyen sorozatgyilkos szemekkel nézhet… Egyáltalán… hallott már valaki olyanról, akinek majdnem átlátszó a pillantása?! Mint valami horrorban…

- Tényleg. Volt aki nem ájult el és befejelte az egyik elemet, így kórházba kellett vinni – ecseteli, mire kissé megnyugszom, hiszen ez egy picit talán cikibb, mint az én történetem. Én legalább nem kötöttem ki a sürgõsségin, ha oda került… Az is megnyugtató, hogy tényleg nem az én esetem az egyedüli. Így már egész elviselhetõ a dolog. Ennél jobb már csak az lenne, ha nem én mennék elõl, hanem õ. – Menjek elõre?

- Nem kell! – vágom rá, miközben ijedten kissé összerezzenek. A gondolataimban olvas! Tuti, hogy nem csak színész! Remélem nem akarja kiszívni a vérem valami sötét sikátorban!
Crevan! Elég legyen! Õ csak egy ember, egy nagyon ijesztõ, szörnyen félelmetes, hátborzongatóan rémisztõ ember, de otthon tuti, hogy õ is rózsaszín nyuszis tutyiban mászkál!
Csak nyugalom, nem lesz semmi baj. Csak jobban meg kell ismerni.

Több szót nem is váltunk, pedig jó lenne. Legalább a maradék ott dolgozóról elterelné a figyelmem, akik olyan furcsán méregetnek engem. Vagy csak én hiszem ezt?
Mikor kiérünk hatalmasat szippantok a hideg levegõbõl remélve, hogy lehûti a paranoiám és megnyugtat.

- Erre gyere, elviszlek a Starbucksba – bök el egy irányba, és el is indul, de nem követem azonnal.

- A… Starbucksba? – visszhangzom, mikor sikeresen utolérem, hiszen megvárni nem óhajt, és a hosszú lábai miatt sokkal gyorsabban halad, mint én.

- Mondtam, hogy kárpótolni szeretnélek, nem foglak büfés, húsz pennys kávéra meghívni – morran rám, mire én ösztönösen behúzom a nyakam, mint valami gyerek, aki rossz fát tett a tûzre. – Van bérleted?

- Van… - válaszolom gyorsan, és ugyanolyan sebességgel kezdek el kotorászni a táskámban az említett tárgy után, majd lent szépen, megmutatom az ellenõröknek. Szúrós tekintetük és morcos, abszolút nem barátságos arcuk még az utazás könnyebbik része, a neheze csak ezután jön. A mozgólépcsõ. Magasról, meredeken, gyorsan, hogy a levegõ csak úgy elszáguld a fülem mellett, levisz a föld alá, ahonnan talán sosem jövök ki. Pár évvel ezelõtt is volt egy merénylet. Miért nem lehet a föld felett közlekedni? Ráadásul ez a tömeg…
De szerencsémre Conall elõre lép, én meg utána. Most, hogy összehúzott szemekkel, elfehéredõ ujjakkal kapaszkodva a korlátba, csak és kizárólag Conall tarkójára vagyok hajlandó koncentrálni, és fókuszálni már nem is olyan rémisztõ az egész. Ezt meg tudnám szokni, hogy mindig egy ennyire magas ember menjen elõttem a metró lépcsõn.

Ahogyan leérünk azonnal szállhatunk is fel a hering partyról híres metróra. Sietek Conall után az emberáradatban, hiszen passzolok, hogy hol kell leszállni, de még így sem egyszerû a helyzet. Rengetegen vannak, mint mindig, és mint mindig soha senki sem törõdik az alacsonyabbakkal. Szóval alaposan lökdösnek, rálépnek a lábamra, belém könyökölnek, még ezalatt a pár lépés alatt is. Mikor Conall megálll én is próbálok valahogy úgy elhelyezkedni, hogy minél kevesebb embernek legyek az útjában, bár tudom, hogy ez egy mission impossible. Ám még mielõtt felocsúdhatnék, már egy megüresedett helyen ücsörgök. Na, nem önszántamból. Egy bizonyos rossz kinézetû alak ültetett le. Bár… ez igazán nagyon kedves volt tõle. Talán mégsem olyan, mint amilyennek kinéz. Már épp megköszönném, amikor valami igencsak szembetûnik. Megfogytak körülöttünk az emberek. Mégis hogyan? Mi történt? Elhûlten bámulok magunk köré. Jobban belegondolva, hogyha én is egy egyszerû utas lennék, akkor bizony én is nagy ívben elkerülném Conallt. Teljesen természetes és normális reakció. Bár… ez azért kicsit szomorú is. Szegény, így biztos nem könnyû ismerkedni. Nem hiszem el, hogy ez egy kicsit sem zavarja, de bárhogyan is igyekszem, egyik titkos felpillantásnál sem tudok semmilyen érzelmi reakciót leolvasni az arcáról. Csak bámul maga elé, ami már megint ijesztõ…
Nem is tudom mennyi megálló múlva leszállunk, és én fellélegezhetek, hogy hamarosan újra a sokkal biztonságosabb felszínen leszünk.

- Gyere, mert leszakadsz – terelget maga elé a mozgólépcsõre, amivel szintén megnyugtat, bár szerintem fogalma sincs róla. Mondhatni ismer. Szóval… talán elkapna, ha leesnék. Tuti, hiszen nem hagyott ott a horror részleg közepén… Igen, azért mert kirúgták volna, ha megteszi… Nem érdekel! Én azt akarom hinni, hogy elkapna, mert így sokkal nyugodtabban lehet mozgólépcsõn utazni. De inkább koncentráljunk arra, hogy ne kelljen tesztelni, hogy mi is történne, ha hirtelen hátra inganék. Lefelé vonz a mélység, felfelé hátradönt a magasság…

Ahogyan felérünk az aluljáróból már érezhetem a hûvös levegõt, a szabadságot, hogy már nem kell attól félnem, hogy élve maga alá temet a föld. A Starbucks ablakaiból is árad a fény az út túloldalán. Kellemes melegség és megnyugvás árad szét bennem. Nem hazudott, tényleg itt vagyunk, és nem valami totál kihalt helyen, hogy leüssön.
Megvárjuk, hogy a lámpa zöldre váltson és átmehessünk, hogy pár pillanat múlva már az üzletben álldogáljunk. – Tökéletes, nincs nagy sor.

- Keresek addig helyet – ajánlom fel gyorsan, de még azelõtt, hogy elindulhatnék elkap a vállamnál fogva, mire megállok.

- Hogy fogod akkor kérni a tiédet?

- Jaj, tényleg! – esik le, hogy mekkora egy hülye vagyok, és a mai napon már sokadszorra sikerül magam lejáratnom. Elõször sikonyálok és elájulok, utána kapálózom, mint valami szerencsétlen hülye gyerek, most meg ez… Lefogadom, hogy komplett hülyének néz. De hamar túlteszem magam rajta. Még max egy óra, és soha többé nem fogjuk látni egymást. Szóval egyáltalán nem számít , hogy mekkora idiótának könyvel el magában. Mosolyogva állok be mellé a sorba, majd intenzív nézelõdésbe kezdek, miután elunom magam. Ugyanaz a látvány fogad, mint a metrón. Az emberek furcsán bámulnak minket. Illetve… csak õt. De most komolyan! Nem is csinált semmit, csak áll egy helyben egy sorban, teljesen békésen. Igaz, úgy néz ki, mint egy pszichopata, de kérem! Feltûnés mentesebben nem lehetne ezt csinálni? Meg komolyan ennyi az önkontrollja mindenkinek? Hová tûntek a hidegvérû angolok?

Dohogok magamban, mikor valaki hirtelen hozzáér a vállamhoz, mire majdnem kiugrok a cipõimbõl. Ijedten nézek fel Conallra,aki úgy néz ki, hogy mindig akarva-akaratlanul rám hozza a frászt. De õ csak int elõre, mire rájövök, hogy kéne választani valamit az itallapról. Izé… még el sem olvastam…

- Õõõ… - figyelem a betûket, és próbálom gyakorolni a képolvasást, hogy minél elõbb végezzünk, de ez sem megy olyan gyorsan mint gondoltam. Hatalmas a választék. – Õõõ… egy forrócsokit szeretnék – bököm ki végül, még az itallapra nyomtatott kis szócskára is rábökök, hogy nyomatékosítsam. Pedig igazából csak az volt az elsõ szó, amit elolvastam, és tudtam róla, hogy bármikor megiszom. Megadom a nevem, mire a nõ felírja a forró csokira, aztán csak várok, hogy Conall is leadja a rendelését. Érdeklõdve figyelem a jelenetet. Már nem is érzem annyira cikinek, hogy félek Conalltõl, hiszen mindenkit halálra rémít. Sõt, kezdem magam egészen bátornak érezni, hiszen én állok itt mellette és készülök vele leülni egy asztalhoz. Ráadásul még egy metró utat is túléltem vele. Igen, határozottan jobb és bátrabb vagyok náluk.

- Nekem egy eszpresszót. Conall.

- Rendben, foglaljatok addig helyet, mindjárt szólni fogunk, ha készen lesz – bólogatni kezdek, és már lépek is, hogy elszlalomozzak arra amerre csak látok, de nem járok eredménnyel. Fullos a hely.

- Nem tudunk leülni – szontyolodok el. Még helyet sem tudok találni…

- Nem probléma – Hogy mi? Mi az, hogy nem probléma, mégis mire készül? De semmi extrára, csupán ellép mellettem és elkezd meredten bámulni egy idõsebb férfit. Elõször nem értem az egészet, de miután a férfi ijedten ugrik fel, és sietõsen távozik mindent megértek, és közben majdnem elnevetem magam. Cseles, roppant cseles. Milyen elõnyei vannak a külsejének! Magamtól eszembe sem jutott volna ilyen! Bár tõlem valószínûleg még egy katica sem ijedne meg, és ha én lettem volna a férfi helyében, akkor tuti, hogy szívrohammal szállítottak volna a kórházba, de ez most nem lényeg, most a másik oldalon voltam. Szerencsére. Kényelmesen elhelyezkedünk a kétszemélyes asztalnál, de csak utána veszem észre, hogy Conall most engem fog bámulni. Sõt már teszi is. Ömm… nem is ismerjük egymást… Mégis mit kéne ilyenkor csinálni? Össze-vissza nézegetek, szemügyre veszem még a plafont is, és azt kívánom, hogy bárcsak õ is tenne így, de nem, õ csak néz

- Mondd csak, Crewan – hallom meg a nevem mély hangján, ami valami felfoghatatlan oknál fogva nyugtatóan hat az idegeimre. Olyan kellemes a hangja, annyira elüt az ijesztõ külsejétõl. Kissé hagyom is, hogy elmosódjanak a vonalak, hogy leginkább a hangja maradjon meg. Ha elkezdene valamit felolvasni száz százalék, hogy lehunyt szemmel élvezném az elõadást. – Mi vett rá, hogy egyáltalán begyere a részlegünkre, ha ennyire félsz?

A kérdést meghallva majdnem félrenyelem a forró csokit. Erre most komolyan választ vár? Végülis jogos… láthatta mennyire gyáva vagyok… sõt, tapasztalhatta is… de… most komolyan égessem le magam még ennél is jobban?! Mekkora egy gyereknek fog tartani?

- Csak úgy betévedtem oda – igyekszem lazán és könnyedén ejteni a szavakat, és magamat is meglepem azzal, hogy milyen jól is csináltam. Már kezdenék büszke lenni magamra, hogy a végén még hazudni is megtanulok, amikor Conall szemei elsötétülnek egy leheletnyit, és ettõl talán minden eddiginél ijesztõbbé válik.

- Ha nem akarod elmondani az igazat, akkor egyszerûen mondd azt. Utálom, ha hazudnak, legfõképpen amikor ilyen pocsékul teszik – húzza el a száját, én meg nyelek egy nagyot.

- Bocsi… nem akartam hazudni… csak… olyan… olyan… - szemezek a forró csokimmal szégyenkezve – gagyi az egész történet, és már épp eléggé lejárattam magam a mai napon.

- Szeretem a gagyi történeteket. Hallgatlak – Szóval nem úszom meg… ez nagyszerû! Felpillantok rá, majd azonnal el is kapom a pillantásom. Nem viccelt. Tényleg figyel és várja a mondandóm. Ennél mélyebbre már úgysem süllyedhetek a ma történtek után.

- Az úgy volt, hogy… öm… A haverjaimmal eldöntöttük, hogy elmegyünk a panoptikumba, és én nem tudtam, hogy van horror részlege is. A haverjaim viszont ismernek engem, ezért azt is tudták, hogy mennyire nem fog tetszeni az ötlet, hogy oda akár a kislábujjam körmét is betegyem, ezért elhúzták elõttem a mézes madzagot – bátortalanul felpillantok rá, de õ csak kíváncsian vonja fel a szemöldökét, én meg érzem, hogy már a fülem is ég. – Azt mondták, hogyha utánuk merek menni egyedül, akkor kapok egy csomó kitûzõt, limitált kiadásúakat is, és… és… én gyûjtöm õket… Nem tudtam ellenállni… - hunyom le a szemeim és várom az elmaradhatatlan gúnyos nevetést. Itt vagyok huszonegy évesen és kitûzõkkel lehet engem motiválni… Akárhogyan is nézem ez egyáltalán nem felnõttes, egyáltalán nem menõ, és ezt bevallani… még ha haverokkal való fogadásnak is lehet elkeresztelni, akkor is gáz.
De a nevetés elmarad, ahogyan bármilyen beszólás is. Ezért bátortalanul pislantok fel az asztal másik oldalán üldögélõ Conallra, aki kissé félrebillentett fejjel figyel. Vajon mit gondolhat?

- De akkor most örülnöd kéne, nem? – teszi fel olyan természetességgel a kérdést, mintha nem is csak egyszerû kis gagyi kitûzõkrõl és jelvényekrõl lenne szó. Kerek szemekkel, értetlenül bámulok rá, mire folytatja. – Bejöttél egyedül a horror részlegre. Bebizonyítottad, hogy megmered csinálni. Szóval megnyerted a kitûzõket.

- Ez nem ilyen egyszerû… elájultam, a barátaim elmentek. Biztosan azt hiszik, hogy haza rohantam, és nem fogják nekem elhinni, hogy be mertem oda menni tök egyedül. Végülis nem csodálom. Én sem akarom még elhinni. – nevetek fel, kicsit talán kényszeredetten.

- Ha szeretnéd, akkor alátámasztom az állításod. – néz rám komolyan, én meg õrá úgy, mint aki nem hallotta jól. Komolyan nem heccel, hanem még segíteni is próbál? Ki sem nézném belõle, hogy ilyen kedves.

- Köszi, de nem kell. Így is túl sok bajod volt már velem – mosolyodom el vidáman.

- Ahogy gondolod – kortyol bele lassan a kávéjába, de még így sem veszi le rólam áttetszõ pillantását. Talán elaludtam volna a hajam? Vagy összehaboztam magam a tejszínhabbal? Mi olyan érdekes rajtam? Megint kezdem zavarban érezni magam.

- Ömm… izé… és te? Hogy találtad ezt a… ne haragudj, hogy így fogalmazok, de testhez álló melót? Nem hiszem, hogy nálad ijesztõbbet keresve is találhattak volna.

- Egy ismerõsömnek köszönhetem az állást, aki beajánlott.

- Aha, értem – hát ez rövid válasz volt – És szeretsz ott dolgozni?

- Igen, különben már rég felmondtam volna.

- Ö… és… mióta dolgozol ott? – még az idõjárásról is egyszerûbb lenne dumálni… Miért van az, hogy másokkal azonnal megtalálom a közös hangot, de nála még azért is meg kell küzdenem, hogy beszélgessünk?

- Az egyetem után kezdtem ott melózni. Azóta is ott vagyok – ó, egyetem után? Na, egy közös téma! Egyetemi élet! – Te? – néz rám, mire értetlenül pillázok, mivel én már a következõ kérdésem szerettem volna feltenni. Gondolatban össze is raktam. – Te mit csinálsz? Bár szerintem tanulsz, tuti még csak a gimiben koptatod a padot. – erre a kijelentésre széles mosoly terül szét az arcomon.

- Ezt a magasságomból szûrted le? – bólint, mire még szélesebben mosolygok – Sajnos nem talált. Egyetemista vagyok és huszonegy éves - de a várt hatás elmarad. Nem lepõdik meg, meg sem rezdül az arca, csak ugyanolyan semleges képpel néz tovább. Ez így nem fair! – Meg egyetem mellett konyhai kisegítõként dolgozom.

- Értem – reméltem is, hiszen nem kínaiul beszélek. De ezt persze nem mondom ki hangosan, hiszen még mindig ijesztõ. Ki tudja, hogy mi történik, ha valami olyasmit mondok, amivel felhergelem? - És mit tanulsz?

- Régészetet – bújok el pillantása elõl a forró csokim mögé, miközben nagyot kortyolgatok belõle. Igazán hálás lennék, ha néha másfele is nézne, vagy ha pislogna, vagy ha talán egy kis mimikát is használna. – Ömm… téged nem zavar, hogy így bámulnak rád? – lesek körbe kissé idegesen.

- Nem, egyáltalán nem. Sõt, élvezem az elõnyeit, a többi hidegen hagy.

- Pedig így biztos nem lehetett könnyû haverkodni.

- Persze, de inkább legyen annyi barátom, amennyit egy kezemen meg tudok számolni, minthogy száz ismerõsöm. A te állítólagos barátaid is ott hagytak. Utána se jártak annak, hogy bementél vagy kijöttél-e a horror részlegrõl. Egy recepciósunkat sem zargatták hasonlókkal, különben akkor az én zoknim helyett a barátaid ébresztgettek volna – szavaira azonnal mondanám is ki, ami a nyelvem hegyén van, de az utolsó pillanatban leállok. Igaza van… tényleg elmentek. Lehet, hogy nem is kerestek… - Na, de most hogy már megittad a forró csokid ideje lenne indulnunk. – áll fel hirtelen, mire újból megszeppenten pillantok rá.

- Indulni? Mégis hová?

- Mondtam, hogy haza kísérlek, nem? A végén még a saját árnyékod hozná rád a szívrohamot.

- Hé, ez nem volt szép! – pattanok fel én is.

- Tudom, de igaz. – indul meg a kijárat felé én meg csak egy apró fáziskéséssel követem. Tényleg egy aprócska mosoly volt, amit láttam a szája szegletében, vagy csak odaképzeltem? De mire sikeresen beérem, addigra ugyanolyan faarccal néz maga elé, mint eddig. – Merre is laksz?

- A Blackwood kollégiumban, a nyugati városrészben van. De nem szükséges velem jönnöd, nem fogok eltévedni. Köszönöm a meghívást. – mosolygok, és már integetek is, hogy távozzam, de mire kettõt pislogok már újra mellettem van. Ez… ijesztõ… - Mondtam már, hogy vissza találok egyedül is.

- Én meg mondtam már, hogy betartom a szavam. Meg nem éppen a legbiztonságosabb környéken laksz.

- Tényleg? – szeppenek meg.

- Tényleg. – innentõl kezdve egy szavam sincs a társasága ellen. Furcsa, most hogy jobban megismerhettem már nem is tartok tõle annyira. Mindenesetre ez egy tanulságos lecke volt. Sose ítélj elsõ látásra. Ja, másodikra meg elõrántja a baltát. Én meg ezek a csodálatos közhelyek. Már megint olyan nagy a csend… és már megint az õ jóvoltából lett ülõhelyem.

- Te nem ülsz le? – nézek fel rá, de csak egy nemet int a fejével. Ha nem, hát nem. Vajon mikre gondolhat, amikor így bambul? Más olvassa a reklámfeliratokat, a megállókat, nézi a többi embert maga körül, bele temetkezik a telefonjába, vagy bármi másba, õ meg csak bámul. Érdekes ember, annyi szent.

Lassan elérjük a kollégiumom. Erre a pillanatra vártam amióta elindultunk a panoptikumból. Nem mondom, hogy nem fogok fellélegezni, de azt sem tagadom, hogy egész jó társaság volt, meg tényleg kedves, bár még mindig nem igazán merek ránézni.

- Nos, akkor most köszönöm szépen a meghívást, és a kísérgetést. Bár remélem, hogy tényleg nem kellett egy hatalmas kitérõt tenned emiatt.

- Egyáltalán nem okozott gondot, és nincs mit – dörmögi, mintha csak egy muszájszerû udvariassági kör lenne.

- További szép estét! – integetek, és elindulok a bejárat felé, de megállít az a csodálatosan mély hangja.

- Crewan, várj egy kicsit. Most jutott eszembe, hogy van valamim, ami talán tetszene neked.

- He? – jön belõlem az értelmes válasz. Mégis mire gondol, és mégis miért adna nekem bármit is? Már régen túl vagyunk azon, hogy kiengeszteljen az ájulásom miatt. De nem válaszol, csak kinyitja a tárcáját, kicsit kotorászik benne, majd egy apró tárgyat felém dob.

- Nesze – szerencsére jók a reflexeim, így könnyedén elkapom. – Még akkor kaptam, amikor elkezdtem ott dolgozni, de nekem nem kellenek ilyesmik. Ez akár bizonyíték is lehet a barátaid számára, hogy tényleg bent jártál – Elképedve nézek hol rá, hol a kezemben tartogatott igazi kincs felé, és a saját bõröm hirtelen túl szûk lett számomra. Mintha összement volna a mosásban. Úgy érzem magam, mint egy gyerek, akinek teljesült a legtitkosabb kívánsága karácsonykor. Nem is gondolkodom. Odarohanok Conallhez egy hatalmas, száz wattos mosollyal a képemen, és olyan erõsen ölelem át, hogy félek, hogy kiszorítom belõle a szuszt, bár tudom, hogy ez lehetetlen. Ha tudnék akkorát ugrani, akkor esküszöm, hogy örömömben a nyakába ugranék.

- Köszönöm! Köszönöm szépen! – kiáltom boldogan. Madame Tussaud-s kitûzõ! Ráadásul horror részleges! Ilyenje tutira nincs senkinek csak az ott dolgozóknak!   

Reggel megint esett az esõ, így a tumultus, ami vár a bejáratnál, csöppet sem lep meg. Mindenki fázósan behúzódik, fõleg az angliai idõjárás nyomja rá a bélyegét a turisták didergésére. Furán is néznek, ahogy kabát nélkül, egyszerû tréning felszerelésben az oldalsó ajtón benyomakszom, hogy még idõben át tudjak vedleni undorítóba. Becsekkolom magam a lányoknál, majd hátrafelé veszem az irányt, az öltözõnk felé.

- Chris – lapogatom vállon a szõke srácot, aki épp a zárral bíbelõdik, így az érintésemre rögtön hátrafordítja a fejét. Ma reggel nála van az öltözõ kulcsa, hetente felváltva vállaljuk be, ki jön hamarabb és ki késõbb egy órával.

- Conall! Láttad te is azt a sort odakint? – löki be az ajtót, és felkapcsolja a pilácsot a falon levõ kapcsolóra csapva a tenyerét. - Haladósra kell venni a tempót.

- Persze, fõleg turisták nyomorognak, azok az elején mindig leragadnak, szóval nem kell annyira sietni – dobom le a cuccom és kezdek neki annak, hogy felöltözzek, õ meg addig kisminkeli magát, utána majd cserélünk helyet. Õ zombira veszi a figurát, én pedig megmaradok a vámpír-megjelenésnél, csak az a különbség, hogy én látom a tükörképemet.

- Minek jönnek ilyen korán?

- Nem tudom, lehet így ért be a buszuk, vagy vonat, vagy a repülõ, vagy franc tudja – vonok vállat, majd kenek a mûvérbõl a szám sarkára meg az államra. Elõkotrom a kontaktlencse tartót, aztán felcuppantom a kis korongokat a szememre. Néhány pislogással eltöltött másodperc múlva már húzogatom felfelé a zubbonyt, alá a buggyos-fodros inget, meg ezt a szörnyû bársonynadrágot. – Nem lehetnék én is szakadt farmerben, mint te?

- Te betojnál egy szakadt farmeros vámpírtól? – emeli meg a szemöldökét megfordulva a székben. – Maximum attól kapnál frászt, hogy mennyire nem elegáns egy vámpír, mint mondjuk tudod, a filmben a Lestat nevû fickó. A vámpírok mindig bugyinedvesítõen elegánsak, ez tény.

- Az is bõrdzsekiben tolja – mutatok rá a dolog lényegére.

- Mert rocksztár lesz belõle, ha jól emlékszem. És még nem hallottam érted sipítozó lányokat a bejáratnál – húzogatja felfelé sokatmondóan a szemöldökét.

- Pff! – húzom fel az orrom, mire egyszerre felnevetünk. Felkapom ezt a szörnyû csizmát. Csak a héten kell ilyen puccosnak lennünk, amúgy mindenkinek majdnem ugyanaz a farmer-dzsekis, nadrágos ruházata van, fehér pólóval. Meg sok vérfolttal. – Na, kész vagy? Menjünk, mert letolnak minket.

***

Lemegy egy csoport, kettõ, mindenki viszonylag jól viseli, bár mindig vannak olyanok, akik totál blazírt pofával sétálják végig az egészet, és tûrik, hogy a csoportba verõdött társai összenyomorgassák és sodorják elõrébb. Nem felejtem el egy lány halványbarna nyakát megcirógatni a körmömmel, mire úgy felsikít, hogy a mellette levõ csávó üvölteni kezd. Majdhogynem felnevetek, de akkor lehet még jobban betojnának, én pedig nem örülnék, ha fel kellene mosnom utánuk, ugyebár.

Ilyenkor mindig megcsap mindenki illata, hogy ilyen közel kerülök hozzájuk, ráadásul a pániktól minden ember izzadni kezd, amitõl még jobban érzik a jellegzetes, saját illata. Ilyenkor felerõsödnek a parfümök, a dezodorok, a sampon aromája is kiütközik a hajukon, ahogy kapkodják a fejüket. Szeretek beleszagolni, a munkám egyik olyan sarkalatos pontja, amit nem bevallottan kedvelek.

Egy srác nagyon berezelt, szaladni kezd, a többiek közül többen is utánalépnek, hogy fokozzák még benne az adrenalin löketet, de annyira céltalanul futkorászik össze-vissza, hogy megfordul a fejemben, hogy tényleg beszarhatott. Fél éve nem kapott itt senki sem sokkot, így követni kezdem, mivel ráadásul visszafelé szalad, amerre nagyon nem kéne. Még nekirohan egy összekuporodott csoportnak, akkor pedig valami meg is sérülhet. Megpróbálom terelgetni a helyes irányba, de úgy rohan, mintha valóban az életéért küzdene. Megállok elõtte, hogy ne rontson ki az odakint várakozókra, mint egy félõrült, de ahogy meglát, rémülten lekushad a földre, kezeit a fejére tapasztja és innen látom, ahogy a szemeit görcsösen összezárja.

Húha, ebbõl csakugyan baj lesz.

- Hello – igyekszem szenvtelen hangnemben felhívni arra a figyelmét, hogy itt állok vele szemben és kommunikációt akarok létesíteni kettõnk között, hogy óvatosan nézzen fel, de felkapja a fejét, kigúvadnak a szemei és eldõl mint egy darab fa.

- Remek – sóhajtok fel, majd a derekamon levõ kis rádióba szólok. – Lizbeth? Ne küldd be a következõ csoportot, mert akadt egy kis galiba, kérek öt percet!

- Rendben Conall! Minden oké? – kicsit itt lentebb veszi a hangját, mert az angolul tudó turistákat azért mégsem kellene eltántorítani az egyik legnagyobb szenzációtól a panoptikumban. - Megsérült valaki?

- Csak elájult egy srác – mondom egyszerûen, a vállammal a fülemhez szorítom a rádiót, közben pedig felnyalábolom a kölyköt. Elég nehéz, de az öltözõkig minden gond elbotorkálok vele.

- Rendben, odaküldöm Christ!

- Köszi – szusszanok, ahogy a seggemmel belököm az egyik oldalsó függöny mögött lapuló ajtót. Kijutunk a kivilágított folyosóra, itt már nem vonyítanak a vérfarkasok, remekül hangszigetelt a dolog, viszont a fém gépek mozgása hallatszódik rendesen, ahogy mozgatják a bábukat és a többi hóbelevancot.

- Hé, Drakula! Várj már! – hallom meg Christ, ahogy felém csattog mezítláb a folyosó végébõl. Nem fordulok meg a kölyökkel, mert a végén még felborulunk, aminek lehet, hogy nem kifejezetten örülne a vezetõség. – Segítsek vinni? Mi lett vele?

- Kiütötte magát – közlöm vele újra a tényeket, miközben végre-valahára megérkezünk az öltözõkhöz, kinyitja az ajtót és belépve még tartja is, hogy be tudjak lépni a terhemmel, majd lerakhassam a karosszékbe, amit jobbára ruhafogasnak használunk a saját ruháinknak.

- Pedig sminkkel elviselhetõbb a képed – heherészik, becsukva az ajtót, mire felemelkedve nem felejtek el csúnyán nézni rá. – Õõõ, lehet tévedtem.

- Ne vigyorogj már, hanem hozd az elsõsegély dobozt. Valamivel magához kell térítenünk.

- Hát… az úgy volt, hogy… Hagyd a dobozt! Nincs nálad ecet? Az jó szokott lenni.

- Úgy nézek én ki, mint akinek van a zsebében egy üveg ecet? – vonom össze a szemöldökeimet, mire hümmögve leül az egyik székre, lekapva magáról a nadrágot.

- Tedd oda a zoknidat.

Undorodva húzom fel az egyik szemöldököm, vele együtt a szám egyik sarkát is. Nem rossz ötlet, az tény, de belegondolva abba, hogy lassan tíz órája pállik a lábam ebben a rohadvány csizmában, az mégsem egy életbiztosítás.

- Nem kómába akarom taszítani – nézek tétován a gyerekre, aki totál kiterülve fekszik úgy, ahogy letettem. Jól látom, hogy hajcsatok vannak a hajában?

- Ugyan, nyomd már oda! – bíztat, én pedig végül megkapaszkodom a vállában, majd lekapva a csizmát odateszem az orrához a kérdéses ruhadarabot, mire pár másodpercen belül tényleg felriad.

- Áááááá! – lendül elõre nagy svunggal, mire a homlokával kis híján behorpasztja az enyémet. Hinnye basszus, ennek olyan kemény a feje, mint Preston bácsikámnak. Egy pillanatra meg is szédülök, de utána nem marad más, csak a lüktetõ fájdalom az agyamban. – Au!

Remek, legalább neki is fájt, visszahanyatlik a régi kárpitra.

- Mondtam én, hogy a zoknid kellemesen bódító aromája hatni fog – szólal meg diadalmasan Chris, mire a srác rögtön odafordul felé, de ha lehet, csak még jobban megijed attól, amit lát. Elkezd megint kapálózni, de megunom ezt a folyamatos élet-halál harcot és leszögezem a karfákhoz, hogy nyugton maradjon.

- Nyugodj már le! Mi csak az itt dolgozó színészek vagyunk! – szólok rá kicsit erõteljesebb hangon, mire végre abbahagyja a ficánkolást. Végre, Ficánka befejezte a mûsort. Minek jött be egyáltalán, ha ilyen beszari? Megspóroltunk volna egy kiadós cécót.

- Színészek? – értetlenkedik és rebegteti a szempilláit full értetlenül és rémülten.

- Igen. Ez csak smink, meg jelmez és kontaktlencse – világosítom fel türelmesen, míg kommunikatív állapotában van és rám figyel, nem arra, hogy menekülnie kell elõlem. – Még mindig a panoptikumban vagy, és még mindig nem akar téged senki sem bántani.

Látom, hogy folyamatban van az információ feldolgozása, aminek örülök. Hál’ Istennek már…

- A többiek hol vannak?

- Milyen többiek? – emelkedek fel tõle, látva, hogy most már meglesz egymaga is, nekünk viszont lassan idõ van, így elkezdek levetkõzni rendes cuccba. Aranyos, a hajában levõ hajcsatok meg a táskáján levõ csilliárd kitûzõ miatt fangörcsös kislánynak is nézném, de mivel az elõbb közelhajoltam hozzá, láttam mindent, amit kellett, hogy be tudjam azonosítani, hogy hímnemû. Mondjuk, ahogy az egészet lereagálta, nem épp férfias, acélozott lélekre ad. Semmi baj, mindenki egy bizonyos szinten be szokott rezelni, talán még meg is sajnálom.

Kis béna.

- A barátaim, akikkel jöttem. Nem kerestek? – ered meg a nyelve, ahogy kicsit fentebb ül a karosszékben, továbbra is a zoknimat szorongatva. Levetem a zubbonyt, meg a buggyos förtelmet, az ad reményt, hogy már csak holnap kell felvennem ezt a rettenetet és megint farmerben nyomulhatok. Elkezdem a sminklemosó kendõvel törölgetni a képemet, hogy eltüntessem a fehér mészre hajazó alapozót, amit az arcomra csaptam. – Öm… elnézést, de… hogy kerültem ide?

Ránézek Chrisre, aki az állával felém bököd, hogy a kölyök az enyém, szóval innentõl kezdve pátyolgassam én. Bah, legyen.

- Nagyon egyszerûen – nézek vissza rá a lámpás tükörtõl elfordulva. – Bent úgy szaladgáltál, mint egy mérgezett egér, ordítoztál, sikonyáltál, nem vetted észre a kijáratot, teljesen bepánikoltál, és mikor megpróbáltalak megfogni és kivezetni, akkor leguggoltál a földre, majd elájultál – vázolom fel az események pontos forgatókönyvét, mire majdnem még a száját is eltátja. – Aztán meg… - nyúlok a szemeimhez és kicuppantom végre a piros lencséket, majd a tokjukba ejtem õket. - … idehoztalak, és próbáltalak magadhoz téríteni, és most itt vagyunk. Tényleg, a zoknimat visszakaphatnám?

- Hö? – kérdez vissza nagyon értelmesen, majd felfedezi a szövetdarabot a kezében. – Te… tessék… - adja oda tétovázva és akadozva, amitõl meg sem lepõdök. Mindenki be van tojva tõlem smink nélkül is, megszoktam már. Megsajnáltam Ficánkát, nagyon béna volt szerencsétlen, meg… ilyenkor mindig mondják a fõnökök is, hogy igyekezzünk kárpótolni a sokkos kuncsaftokat, hogy nehogy rémeket mesélgessenek a panoptikumról és emiatt megcsappanjon a látogatottság. Arról nem is beszélve, hogy tényleg kíváncsi vagyok arra, minek jött be, ha ennyire félõs.

- Kösz – veszem át, majd dobom a táskámba egy egyszerû mozdulattal. - Amúgy, ha már így a frászt hoztam, illetve hoztuk rád, engesztelésül meghívnálak egy kávéra, vagy amire szeretnéd.  Ismerek egy jó helyet a közelben. Utána meg hazakísérlek, mit szólsz?

Úgy pislog rám, mintha elõször látna embert a közvetlen környezetében.

- Izé… én… hogyis mondjam… köszönöm, de… nem szükséges – hárít idegesen, tart tõlem, de ez nem meglepõ, miután én hoztam szívroham közeli állapotba. Részben.

- Ragaszkodom hozzá – nézek bele a kék íriszekbe, amikben látom, hogy a pupilla gombostûnyire szûkül össze. Pontot tettem a témára, de Chris azért még igyekszik a halálra rémült Ficánkát lenyugtatni. Én sem lennék túl boldog, ha ilyen idegekkel és történések után, egy hozzám hasonló ábrázatú elhívná valahová, kettesben. Nem fogom megenni.

- Én a helyedben elfogadnám a meghívást – zuttyan mellé, a kétszemélyesen gyönyörûen elférnek mind a ketten. Bíztatóan rámosolyog, hogy oldódjon, de nem megy az olyan könnyen, mint szeretné. Visszafordulok a tükörhöz, hogy a hajam rendesen megigazítsam, hogy kimehessek vele az utcára, közben hallgatom a diskurzust. – Ingyen kávé. A másik pedig az, hogy lehet, hogy nem látszik rajta, de Conall jó fej. Nem kell tõle félni.

- Izé… én elhiszem, de…

- Sõt, ha õ kísér haza, akkor biztos, hogy senki nem mer majd beléd kötni. Nem tudom, hogy nézed-e a híreket, de London nem valami biztonságos város – veti be az aduászt, amire Ficánka nem nagyon tud rácáfolni. Chris és a karizmája. Hatezerszer jobb kombót alkotnak, mint én és az ábrázatom. Az enyém csak hatásosabb.

- Ez igaz, de… én… - próbálkozik még, de végül beadja a derekát. Helyes. – Rendben, benne vagyok.

És lásson csodát a világ, meglátok egy halovány mosolykezdeményt az arcán. Mennyivel jobb, mint a halálrarémültre fagyott arckifejezése, és a kiszáradt, ide-oda pattogó szeme. Egész aranyos lesz tõle, talán ez az általános ábrázata.

- Na deén most húzok. Hosszú volt a mai nap – emelkedik fel mellõle, felkapja a válltáskáját, majd átlendítve a fején a kijárat felé veszi az irányt. – Holnap találkozunk!

Intek neki, hogy menjen csak, ma úgyis én zárom az öltözõt, majd nekilátok minden kimaradt cuccot belepasszírozni a táskába, amit a nagy kavarodásban elfelejtettem rendesen megpakolni, ezért nehezebben veszi be a cipzár a kanyart, mint szokta.

- Megnyugodtál már? – nézek rá a táska fölül, mire csak nyel egy jó mélyet.

- Igen azt hiszem. Köszönöm, hogy izé… - itt felemelem a szemöldököm, hogy na vajon mit fog ebbõl ugyan kihozni. - … nem hagytál bent.

- Ez csak természetes – veszem fel a táskát a vállamra. – Indulhatunk?

- Persze! – tápászkodik fel végre az ülõalkalmatosságból, pedig már kezdtem azt hinni, hogy végleg gyökeret eresztett benne és odafagyott, mint egy szobor. Örömteli hír, hogy tud mozogni magától. – Jut eszembe – lép elém, ami egy pillanatra elcsodálkozásra késztet. Nem sokan szoktak csak úgy besasszézni elém, mindig inkább kitérnek elõlem. – Crewan Browne. Örülök, hogy megismerhettelek.

Kényszeredett a vigyor-mosoly, de az igyekezete lenyûgözõ. Ahogy az is, hogy képes bemutatkozni egy ilyen szituációban, ennyire udvariasan.

- Részemrõl a szerencse – fogadom el a kinyújtott kezét, kissé megszorítva azt. Furán puha a tenyere, de nem teszem szóvá, nem akarom magam még jobban lejáratni.

Kilépünk az öltözõ ajtaján, mire Lizbeth elõkerül egy másik öltözõbõl, kidugva a barna fejét az ajtófélfán.

- Minden rendben? Jól van? – integet ide, végignézve szerencsétlen srácon, akin látom, hogy most, hogy elmúlt a veszély és tud a realitásnak megfelelõen gondolkozni, elszégyelli magát.

- Persze, megoldottam, mint mindig – legyintek, majd mutatom a srácnak, hogy induljon meg a másik irányba, amit szó nélkül habozás nélkül követ is. Sejtem, hogy mi jár a fejében, így megpróbálom elhessegetni az idióta gondolatait. – Nem kell aggódnod, nem te leszel itt a téma, nem te vagy az elsõ, akivel elõfordul.

- Tényleg…? – fordulna hátra, de belépek mellé, és már egymás mellett haladunk tovább a keskeny folyosón.

- Rita néni felmosott, szóval csak a szélén menjetek! – kiabál még utánunk Lizbeth, mire csak meg se fordulva hátraintek, hogy vettük a lapot. Be is sorol a jobb oldalra, én pedig mögé, hogy legalább csak az egyik részét tapodjuk össze, ráadásul… Ha elcsúszik, akkor el tudom kapni, mielõtt Ficánka beveri a fejét és nem ficánkol többet.

- Tényleg. Volt aki nem ájult el és befejelte az egyik elemet, így kórházba kellett vinni – látom, hogy kezd megnyugodni, hogy nem rajta fog röhögni az egész panoptikum személyzete. Érzékelem, hogy feszélyezi, hogy mögötte haladok, így nem láthatja, hogy mikor készülök kiszívni a vérét. Maximum a nyakát tudnám kiszívni, kis hülye. – Menjek elõre?

- Nem kell! – vágja rá, amivel bebizonyítja, hogy pontosan erre gondolt.

Kifelé menet nem szólok többet hozzá, néhány alkalmazottal még találkozunk, lecsippantom a kártyámat kifelé menet, míg õ igyekszik láthatatlanná válni az itt dolgozók tekintete elõtt. Az oldalsó kijáraton megyünk ki, nagy levegõt vesz, ahogy a kinti hideg, párás, friss esõszagú levegõ végigvág rajta.

- Erre gyere, elviszlek a Starbucksba – bökök a hüvelykujjammal a metrólejáró felé, majd indulok is meg a mutatott irányba.

- A… Starbucksba? – néz rám meglepetten, felzárkózva mellém.

- Mondtam, hogy kárpótolni szeretnélek, nem foglak büfés, húsz pennys kávéra meghívni – mondom, amitõl behúzza a nyakát, mintha leoltottam volna, holott teljesen egyszerû, szenvtelen stílusban közöltem vele a tényeket. – Van bérleted?

- Van… - kotorászik a táskájában, ahogy leérve az ellenõrök szúrós tekintetével szembetalálja magát. Én is elõveszem az enyémet, feltartva megyünk át az ellenõrzõponton, majd a mozgólépcsõnél látom, hogy hezitál. Halkan szusszanva, elõrelépek, hogy mögöttem jöhessen, legalább kitakarom elõle a kilátást. Ami be is jön, mert mikor megfordulok, látom, hogy a szemei csak résnyire vannak nyitva és kapaszkodik oldalt a korlátban.

A metróra nem is kell várni, mert pont akkor gördül be, így egyszerûen csak felszállunk rá. Nem sok hely van, így a túloldali ajtóhoz lépek, mire csak egy szemvillanásomra az egyik fiatal srác a fülhallgatójával felkapja magát az elsõbbségi székrõl és odébb áll. Keresek egy kapaszkodót, majd Ficánka vállára teszem a kezem, bekormányozom az ülésre és rányomom, hogy ne legyen útban senkinek se. Megszeppen, nem szól semmit, de ahelyett, hogy a megállókat fürkészné, vagy az ablakon bámulna ki, azt nézi résnyire tátott szájjal, hogy a tömött metró most valahogy megritkult körülöttünk.

Két megálló múlva le is szállunk, pedig a metró folyamatos zakatolása mindig teljes mértékben ki tudja kapcsolni az agyamat. Néha felpislantott rám, de nem vettem róla tudomást, inkább a szaladó falrészleteket vettem igen alapos tanulmányozás alá. Talán hatszázszor ha láttam már õket.

- Gyere, mert leszakadsz – terelgetem magam elé a mozgólépcsõre, ahol most a háta mögött jövök, hogy bebiztosítsam a kis lelkét, hogy nem fog lezúgni. Majdhogynem a fenekét is összeszorítja, úgy koncentrál. Hmmm…

Felérünk az aluljáróból, megint megcsap minket a kellemes hûvös, a Starbucks már ott is van elõttünk az utca túloldalán. Várunk egy lámpát, majd átsietünk a kockákon, és máris az üzletben vagyunk. – Tökéletes, nincs nagy sor.

- Keresek addig helyet – ajánlja fel, de mielõtt még kikerülhetne a látómezõmbõl, elkapom a vállát. Fura, hogy csak azt tudom megfogni, most tûnik fel, milyen alacsony termet. Ficánka, a hobbit.

- Hogy fogod akkor kérni a tiédet?

- Jaj, tényleg! – jut eszébe, majd végre egy kicsit szélesebb mosoly kerül az arcára. Nézelõdik, míg sorbanállunk, fõleg az emberekbõl kibukó reakciókat figyeli a párosunk láttán. Vagyis, jobbára az én látványomra reagálnak, õ talán csak enyhíti a megjelenésem… élét.

- Sziasztok, mit adhatok? – mosolyog ránk kedvesen a pultos csajszi, mire megkocogtatom Ficánka vállát, hogy figyeljen inkább az itallapra, mint arra, mennyire frusztrált ábrázatot vágnak az emberek. Naná, hogy összerezzen az érintésemre, még jó, hogy nem ugrik ki a sorból. Vagy a bõrébõl.

- Õõõ… - apám, ez hosszú lesz. – Õõõ… egy forrócsokit szeretnék – böki ki végül. A csajszi felírja, elkéri a nevét, hogy majd felfirkantsa a kész forrócsokira, majd rám néz készségesen. Hát, a mosolya kicsit lelohadt. És mennyire nem tud meghatni.

- Nekem egy eszpresszót. Conall.

- Rendben, foglaljatok addig helyet, mindjárt szólni fogunk, ha készen lesz – bólogat, én pedig kifizetem a számlát. Ficánka megered az asztalok között, de látom azt, amit Õ is. Tele van a hely.

- Nem tudunk leülni – mondja elszontyolodva, még mindig egy kicsit feszélyezve.

- Nem probléma – lépek el mellette, és elég újból pár percig néznem egy koros urat, aki csak a wifit jött lopni, hogy hamar be tudunk ülni egy kétszemélyes asztalhoz. Kiperdítem a széket magam alá, majd Ficánka is leteszi a kék farmerbe bújtatott fenekét. Zavarja, hogy nézem, így inkább megnyitom a beszélgetést, hogy ne legyen annyira... zavart.

- Mondd csak, Crewan – kezdem, mire rögtön másképp figyel, fura mód olyan, mintha a hangomra koncentrálna és nem az arcomra. Ha ettõl kevésbé van beszarva, akkor legyen. Kicsit hátrébb dõlök, egyik kezem lazán hátradobom a szék támlája mögé. – Mi vett rá, hogy egyáltalán begyere a részlegünkre, ha ennyire félsz?

- Csak nem félsz? Ezek csak viaszbábuk! – nevetnek ki azonnal a többiek. Na, igen, nekik könnyû…

- De… de… izé… - kezdenék bele mosolyogva egy ostoba kis kifogásba, hogy miért is nem akarok belépni ebbe a panoptikumba, de már késõ. Karon ragadnak és már vonszolnak is befelé. Fél órával ezelõttig azt sem tudtam, hogy van horror részlege a helynek. De nekem ez a félmondatos információ bõven elég volt. Nem, nem, nem akarok oda bemenni, nem akarok élethû babákkal találkozni, neee…

De már megvették helyettem a jegyet… Rob nagy vigyorral nyomja is a kezembe, Susan pedig belém karol, hogy vegyem kicsit gyorsabbra a tempót, és haladjak is, ne csak tipegjek-topogjak. Vajon… ha egy picit elfordulnak, akkor el tudnék menekülni? Olyan szívesen megtenném, de nem ronthatom el az estéjüket. Legfeljebb csukott szemmel fogok végig menni azon a részen. Igen, biztos ott is csak babák vannak. Meg hátborzongató zene… meg rémisztõ díszlet… és természetesen az elengedhetetlen felvételrõl szóló sikolyok. Igen, csak ennyi lesz, meg egy pici szárazjég. Semmi gáz, nincs para, menni fog, mint a karikacsapás.

Ám a hely, és persze a haverok, teljesen elfeledtetik velem a kezdeti félelmeim. Ez a hely sokkal több, mint fantasztikus. Sose gondoltam volna, hogy híres sztárokkal pózolhatok majd! Meg képregény figurákkal! Itt van mindenki, akiért valaha is rajongtam! Egyszerûen nem bírok magammal, meg a többiek sem. Majdnem minden viaszbábunál minimum tíz percet töltünk, és ebbõl három persze, hogy arra megy el, hogy mégis milyen pózokat vágjunk mellettük.

A rémálmok elõl azonban nem lehet menekülni. Elérkezünk a horror részleghez, és ahogy megpillantom a bejáratot, megtorpanok, majd nyelek egy hatalmasat. Szinte érzem, ahogyan a szívverésem a légzésemmel együtt felgyorsul, a lábaim pedig hirtelen kocsonyává változnak. A többiek persze mennek elõre, mintha semmi sem történt volna. Õk sosem félnek… olyan jó nekik…

-Na, te nem jössz? – fordul hátra Rob, mire a többiek ugyanígy tesznek.

- Én… hát… - kezdem vakargatni a fejem, igyekezve kierõltetni magamból egy mosolyféleséget. Kevés sikerrel ugyan, de legalább igyekszek, és elég magabiztosnak is tûnhetek, ha még nem kezdtek el szekálni. – Lehet, hogy jobban járnék, ha ezt most kihagynám. – pislantok a másik irányba, amerre éppen egy terhes nõ tart, mivel a horror részleget nem számára találták ki. Ahogyan számomra sem.

- Ne csináld már! Végig tudsz rajta menni! Vicc ez az egész hely, na, gyere. – szól bele Carl is, pont az a személy, akinek itt a legkönnyebb dolga van. Már évek óta õ rendezi az egyetemi kísértet házat Halloween-kor.

- Vagy akár fogadhatunk is! – csillannak fel Susan kék íriszei.

- Mire gondolsz?

- Tudod… vannak nekem kitûzõim… ha jól emlékszem láttad már õket. – bólintok – Nos, ha végig mersz menni egyedül, akkor megkapod az összeset, ingyen és bérmentve.

- Az összeset? – nyelek újra egy nagyot – Még… még a limitált kiadásúakat is?

- Azok is bele tartoznak az összesbe. – húzza fel az orrát – Mit szólsz? Benne vagy? – nyújtja ki a jobbját, mire én is automatikusan emelem a karom. Kitûzõk… limitált… félelem… ááá! Nem hiszem el, hogy ilyen döntések elé állítanak! De, de azok a kitûzõk…

- Nem fogok berezelni pár bábutól! – csapok bele a jobbjába elszántan. Majd miután megkötöttük a fogadást, megfordulnak és intenek.

- Aztán csak öt perc múlva gyere utánunk! – és eltûnnek, nekem pedig ekkor ugrik be az az apró részlet, hogy egyedül kell végig csinálnom… Megérnek ennyit azok a kitûzõk? De már nem táncolhatok vissza… arról nem volt szó, hogy õk mit kapnak, ha nem csinálom meg…  Õket ismerve… biztosan megint valami bátorságpróba lenne… Miért barátkozom én ilyenekkel?!

Az öt perc leteltével lassan elkezdek haladni a bejárat felé, miközben folyton nyugtatom magam. Nyugalom, ezek csak bábuk, viaszból vannak.
De még visszafordulhatok.
Nem lesz semmi baj, ezek nem élnek, minden csak trükk.
Azok a sikolyok nagyon is valódinak hangzanak. Ráadásul itt kint világos van.
De azok a kitûzõk…

S már át is léptem a függönyön. Úristen, mi ez a hely? Mintha teljesen máshol lennék.  Ezek… ezek itt tényleg kínzó eszközök? Nem, nem akarom látni…  Nahát! Ott egy bábu. De miért guggol? Így nem látni belõle semmit, közelebb meg megy a halál hozzá, így is elég ijesztõ. Bár, ha jobban belegondolok, inkább örülnöm kéne, hogy nem látok belõle semmit. Ám mire ezen a gondolatmeneten végigérek, a bábu már pattan is fel, kezében egy lánccal, amit közvetlen a lábam elé csap. Miért van olyan tartása, mint a zombiknak?! Várjunk csak! Nem akarom megtudni!

Fel is húzom a nyúlcipõt és olyan sebesen kezdek menekülni, amennyire még nem szégyellem. Szóval azt hiszem elég gyors vagyok. De mindenhonnan ugrálnak elõ ezek a rémisztõ alakok! Hörögnek, követnek, és… és… és…
A pulzusom az egekben, a szemeim könnybe lábadnak. Átvertek, még hogy bábuk! Könyörgöm, valaki mentsen meg! A tüdõm is majd kiszakad a helyérõl, hát még a szívem. Bekerített. Az egyik túlvilági fazon, keresztezi a kijárat felé vezetõ utat, pedig már ott a kapu, a kapu, amin keresztül reményeim szerint a fénybe jutok, nem pedig egy újabb lidérces rémálomba. Miért nem hagy már békén? Én ezt nem bírom…

Lekuporodok, leguggolok, a szemeim szorosan összezárom. Ez csak egy rémálom, valójában az ágyamban vagyok, biztonságban, melegben, és már beszûrõdnek a nap elsõ sugarai az ablakon. Na, gyerünk, csak háromig kell számolnod, hogy felébredj. Egy, kettõ, három!

-Hello. – köszön rám egy holtsápadt fazon, vörös szemeivel érdektelenül fixíroz, és ajkairól vér csorog… Véééér?! Vörös szem?! Miért ilyen fehér az arca?! Mit akar tõlem? Neee, ne, ne, ne bántson!

De még mielõtt eljuthatnék addig, hogy kapálózva kússzak hátrébb a földön, miközben az életemért rimánkodok, az agyam meggondolja magát és szabadságot vesz ki. Teljes rövidzárlat. Minden elsötétül.

*** 

Valami hihetetlenül orrfacsaró és büdös holmi lehet a hûtõben, hogy még itt is érzem a szagát. Egek, már biztosan életre kelt… Egy fintor kíséretében kinyitom a szemeim. Elõször még kicsit táncol a világ, majd miután sikerül fókuszálnom, a legrosszabb rémálmom válik valóra. Ugyanaz a figura néz a szemembe, ugyanolyan merev, vörös tekintettel.

-Áááááá! – ülök fel, mint akibe villám csapott egy igen „férfias” kiáltás kíséretében, de ezt azonnal meg is bánom, ugyanis teljes erõbõl lefejelem az engem bámuló… izét… zombit, drakulát, szörnyet, isten tudja mit. Ami meg neki is fáj, hát az most kivételesen nekem is. – Au! – dõlök vissza a fejem tapogatva.

-Mondtam én, hogy a zoknid kellemesen bódító aromája hatni fog. – hallok meg egy idegen hangot. A hang irányába kapom a fejem, de azonnal meg is bánom. Egy másik zombi! Rögtön meg is feledkezem arról, hogy majdnem betörtem a koponyám, de két erõs kar azonnal lefog. A vörös szemû az. Ugye, ugye nem akarnak megölni?

- Nyugodj már le! Mi csak az itt dolgozó színészek vagyunk! – emeli meg a hangját, aztán amikor eljut a tudatomig, hogy mit is mondott, abbahagyom a ficergést.

- Színészek? – pislantok rá ijedten, akár egy ma született bárány.

- Igen. Ez csak smink, meg jelmez és kontaklencse. Még mindig a panoptikumban vagy, és még mindig nem akar téged senki sem bántani. – aha… bár… ettõl még nem lett bizalomgerjesztõbb a kinézete.

- A többiek hol vannak?

- Milyen többiek? – engedi el végre a vállam és feláll, hogy társához hasonlóan õ is elkezdjen öltözködni. Öltözködni? Ó, én most tényleg az öltözõknél vagyok? Ha ezt a srácok meghallják!

- A barátaim akikkel jöttem. Nem kerestek? – kérdezem már jóval bátrabban, ami több oknak is köszönhetõ. Egy, õk tényleg csak színészek, mossák is le magukról szépen a festéket. Kettõ, a smink nélkül is ijesztõ fazon távolabb került tõlem. Szuper, nõttek az életben maradási rátáim. Jut eszembe életben maradás…

- Öm… elnézést, de… hogy kerültem ide?

- Nagyon egyszerûen. – fordul el a tükörtõl az ijesztõ fazon – Bent úgy szaladgáltál, mint valami mérgezett egér, ordítoztál, sikonyáltál, nem vetted észre a kijáratot, teljesen bepánikoltál, és amikor megpróbáltalak megfogni és kivezetni, akkor leguggoltál a földre, majd elájultál. – Vázolja a tényeket, mire én úgy bámulok rá, mint borjú az új kapura. Még smink nélkül is nagyon sápadt. – Aztán meg… - kiveszi a kontaklencséket, amitõl kicsit sem lettem nyugodtabb, mert így megtudhatom, hogy a valóságban majdnem teljesen átlátszó szeme van. Nem… nem lettem nyugodtabb… - …idehoztalak és próbáltalak magadhoz téríteni, és most itt vagyunk. Tényleg, a zoknimat visszakaphatnám?

- Hö? – zokni? Lepislantok a tenyerembe és valóban. Tényleg, egy zoknival ébresztettek fel. Várjunk csak egy pillanatot! Most komolyan a képembe nyomta a saját bûzös, koszos zokniját?!  - Te…tessék… - nyújtom át.

- Kösz. Amúgy, ha már így a frászt hoztam, illetve hoztuk rád, engesztelésül meghívnálak egy kávéra, vagy amire szeretnéd. Ismerek egy jó helyet a közelben. Utána meg hazakísérlek, mit szólsz? – Ez most komoly?

- Izé… én… hogyis mondjam… köszönöm, de… nem szükséges.

- Ragaszkodom hozzá. – néz mélyen a szemeimbe, amitõl kicsit a vér is meghûl az ereimben. Olyan hangja és olyan tekintete van, mint a filmekben a gyilkosoknak! Ráadásul egy ilyen helyen dolgozik! Miért érzem azt, hogy nem fogom túlélni a mai napot? Ellent lehet egyáltalán egy ilyen fazonnak mondani? Merjek még ellenkezni? Sõt, ha ragaszkodik hozzá, akkor miért kérdezte meg, hogy mit szólok hozzá?

- Én a helyedben elfogadnám a meghívást. – tanácsolja az éppen mellém lehuppanó, sokkal barátságosabb, szõke férfi. – Ingyen kávé. – mosolyog, de valamiért képtelen vagyok viszonozni azt. – A másik pedig az, hogy lehet, hogy nem látszik rajta, de Conall jó fej. Nem kell tõle félni.

- Izé… én elhiszem, de…

- Sõt, ha õ kísér haza, akkor biztos, hogy senki sem mer majd beléd kötni. Nem tudom, hogy nézed-e a híreket, de London nem valami biztonságos város.

- Ez igaz, de… én… - végülis igaz. Miért kötnének belém, amikor Conall már eleve úgy néz ki, mint egy pszichopata? – Rendben. Benne vagyok. – szökik valami harmatgyenge mosoly az arcomra, ahogyan végigpillantok rajtuk. Ugye a szõke is velünk jön?

- Na de én most húzok. Hosszú volt a mai nap. Holnap találkozunk! – int, amit Conall viszonoz, majd elkezdi rendezgetni a sporttáskáját. Szóval a remény hal meg utoljára, igaz?

- Megnyugodtál már? – emeli rám áttetszõ pillantását, mire újból nyelek egyet. Kezdek kiszáradni…

- Igen, azt hiszem. Köszönöm, hogy izé… - halálra ijesztettetek- nem hagytál bent.

- Ez csak természetes. Indulhatunk?

- Persze! – kelek fel, majd eszembe jut egy fontos dolog. Lehet, hogy miatta kerültem ilyen állapotba, de nem szánt szándékkal csinálta, meg segített is, és én cserébe elfeledkezem a jó modorról.  Szörnyû vagyok. – Jut eszembe. – állok meg elõtte, igyekezve vigyorogni és nem vicsorítani. – Crevan Browne. Örülök, hogy megismerhettelek.

- Részemrõl a szerencse. – csúsztatja nagy tenyerét az enyémbe egy kézfogás erejéig, míg baritonjától kellemesen kiráz a hideg.