|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Soldier | 2013. 09. 16. 23:26:38 | #27374 |
Karakter: Hi Ken
Megjegyzés: (Limonádé, Ari)
Nos. Olyan kosarat kapunk Aritól, hogy nem hogy Aya, de az én fülem is csöng.
- -Te nénikém..ez valami olyan dolog lesz mint az a gésás film a szolgával aki a izé lett?- megfogalmazás jeles.
- -A Gésa emlékiratai című filmre gondolsz?
- -Gondolom arra..Tudod, amikor volt a csaj, aztán kibaszták és mindenkinek ő kellett.
- -Hogy beszélsz Ken Hi?!- csap a számra óvatosan, tekintete annyira szemrehányó, hogy egy pillanatra még el is szégyellem magam- Amúgy pedig, ha valóban tudni akarod a véleményem, Ari igen is szép lány..és lesz átfedés a film és a mi történetünk között.
- -Aha- hagyom rá, majd a raktárba menekülök, mielőtt megpróbálja rám erőltetni az újonnan szállított, extra szűk és extra ratyi színű olasz csodáit.
Csak este végzek. Feltárcsázom a tűzoltóságot, és lebeszélem velük az önkéntes, gyakorlati időt. Szeretettel várnak, már volt velem dolguk. Persze nem rossz értelemben. Az egyetlen terület, ahol nem duhajkodom, és nem is verem nagydobra.
Másnap iskola híján és mivel ugye a pénz is kell a tűzoltó karrieremhez a butikba megyek ébredés után. Legnagyobb meglepetésemre valami bombázó fogad, aki nem a nagynéném. Csak pislogok mint hét éves karácsonyi lámpácska az égősorban, első lendületre kinyitom az ajtót, belesek, majd rögtön rájuk is vágom.
Mi a szar..?
Hunyorogva idézem fel a képet, majd félve nyitom ki ismét az ajtót, hogy aztán tátott szájjal meredjek rájuk. Ari az..csak..sokkal..normálisabb kiadásba.
Rám köszön.
Nana, Ken! Embereld meg magad. Ha megérzi hogy ellágyultál még a végén feléd kerekedik. Ez is csak olyan lány mint a többi.
Mellkasom feszeng a különös érzéstől, de hangszálaim határozottan stagnálnak a közönyös hangtartományban. Miután közlöm vele hogy nem is olyan ronda, mint amilyenre emlékeztem –persze mind ezt finoman, mert Aya mama hamar lekap mind a tíz körmömről- utasításba kapom hogy vezessem végig.
Ám turista utunk csupán a raktárig tart. Zsörtölődve lépdelek át jó pár hanyagul ledobott dobozon, majd feltrappolva a létrára pillantok le rá és utasítom munkára.
Valóban, idegesít hogy ezeket a szerencsétleneket azért fizetik, hogy feltegyék a dobozt. És ki mászkál? KI TESZI FEL ŐKET A HELYÉRE A TIZENHATODIK KÉRÉS UTÁN IS? KI?!
PERSZE HOGY ÉN!
Az utolsó hármat-négyet már csak dobálom. Amúgy is zsebkendők, meg kozmetikai törlőkendők vannak benne. Anyám mániája a higiénia ezen miliője. „Antibacis törlőkendőőők”.
Mindegy..leszállva meginog a doboz is, de szerencsére hősnőnk sikeresen nekem ugrik.
Az, hogy a gerincem kettétörik úgy taszít a polcoknak. Az nem baj. De legalább megóvott a zsebkendő zuhatagtól.
Wonder Woman, te vagy az?
Amúgy..milyen jó mellei vannak..Ebből a perspektívából pont jól be lehet látni..nem is kicsi..nem is nagy..vajon bele férnének a tenyerembe..? Kérdez valamit..de..ILYEN KRÍZIS HELYZETBEN KIT ÉRDEKEL?!
Már emelem is fel mérőeszközöm (a kezeim), mikor megzavar mély filozofálásomba. Jól vagyok-e.
Jobban lennék ha hallgatnál, és hagynád a mestert dolgozni.
Eddig nem is vettem észre milyen szépek a szemei..olyan nyitottak..és csillogóak.
Pislantok kettőt, és visszatérek a földi világba.
Aztán kihívja Aya.
Megrázva a kézfejem biccentek elismerően a fenekét lesve, majd megemberelve magam merülök a gondolataimba. Talán mégiscsak van esélyem bálkirálynőt faragni belőle..
Hosszú percek elteltével sétálok vissza hozzájuk, pontosan elkapva a beszélgetés foszlányát.
- -Talán, ha..-kezd bele a mondatába Aya.
- -Miért is kell Arinak az üzletben aludnia?-szakítom őket félbe.
Ari hatalmas szemekkel néz rám, Ayame leint.
- -Beszélnem kell Ken anyjával az egészről, utána minden rendben lesz- azzal távozik is az irodába.
- -Csak nem lehetsz ennyire ronda, hogy még otthonról is száműznek- csipkelődök, ám hangomban most először lehet hallani az ércelődés komolytalanságát.
- -Jobb lenne ha visszahajtogatnád magad alá azt a nagy füled Dumbó.- pirít oda.
Tátott szájjal meredek rá.
- -Hogy mit mondtál?
- -Jól hallottad- azt hiszi fél vállról veszem. Pedig ezt nem.
- -Áh, szóval személyeskedünk?!
- -Te az eltelt négy évben végig ezt csináltad.
- -Mert ronda vagy!-fakadok ki.
- -Te meg hülye.
- -Én, hülye?! ÉN?! Olyan ronda vagy hogy a beton is kiszalad alólad!
- -Olyan hülye vagy, hogy a TV-n ülsz, és a kanapét nézed!
- -Igen?! Te meg olyan csúnya vagy hogy anyád csontot akasztott a nyakadba hogy legalább a kutya játsszon veled!
Ari szemei elkerekednek.
CÉÉLT ÉÉÉRT. TALÁLT. SÜLLYEDT!
- -Te SZEMÉT! TE meg..te..te..te.. Olyan hülye vagy, hogy a fizikai kísérletek során az áram fisszafelé folyt miattad!
Mér..amúgy hogy folyik?
Bamba képemre elégedett fejet vág, mivel úgy gondolom ez biztos valami nagyon nagyon nagyon (NAGYON) durva sértés lehetett ,ezért felhördülök, majd belekezdek a MINDENT ELSÖPRŐ válaszba.
- -Te meg olyan ronda vagy, hogy..
- -ELÉG LEGYEN! MINT KÉT ÓVODÁS!- csattan fel az idő közben megérkező Ayame. Szinte azonnal Arira mutatok felvinnyogva.
- -DE Ő KEZDTE! AZT MONDTA RÁM DUMBÓ VAGYOK!
- -Mert ő meg azt mondta rám hogy ronda vagyok.
- -Jó, nem érdekel ki mit mondott- masszírozza a halántékát- Beszéltem Ken anyjával, nem engedi meg, hogy a boltban aludj.
Ari elszomorodik, én diadalmas fejet vágok.
HÁH, mehetsz vissza anyádhoz Szépség. Aya látva a lány arcát halványan elmosolyodik, megcsóválja csontos fejét.
- -Azt mondta nem engedheti, hogy egy védtelen kislány bezárva aludjon a boltban,viszont nála addig aludhatsz. Megkaphatod Ken szobáját.
- -HOGY MI?!-hördülök fel tiltakozóan.
Ari nem tud, mivel nem is engedi neki Aya.
Így a nap végével miután én megtettem minden futári teendőmet haza kell vinnem a lányt. Hozzánk haza…
Fenébe..szuper..de előtte még be kell ugornom nagyanyámhoz, a húgomért.
Király..lassan az egész család már látja ezt a bányarémet..jönnek majd a hülye kellemetlen kérdéseikkel is; ki ez, honnan van, a barátnőm-e, ne hazudjak, tudják a barátnőm, mikor veszem el, tisztességes-e, milyen a családja…
És vízióm beigazolódik, amint belépünk a régi építésű házba,s az aszott vénasszony fogad minket ölelésével, és vizslató tekintetéhez társuló tolakodó kérdéseivel.
Közel háromnegyed óra kellemetlen mentegetőzés után – mi micsoda, miért hoztam el, nem nem a barátnőm- végül megszabadulunk, s a húgom is elhozhatjuk az oviból.
Mary tátott szájjal bámul fel a csodálatosan kisminkelt lányra, aki lekászálódik a motorról mögülem.
- -Ő a barátnőd? OLYAN SZÉP!- csicsergi apró fehér fogai közül, csillogó szemekkel pillantva fel a lányra.
- -Pff..dehogy is…nekem egyetlen szerelmem van és az te vagy- legyintek, majd fél kézzel felkapva ületem a motorra, és a fejébe húzva saját sisakom kezdem tolni a járművet.
A kislány lelkesen kapaszkodik a járműbe, be sem áll a szája, ahogy mesél. Nem érek rá játszani a kemény fiút, kiesve a szerepemből többé már nem is létezik a gonosz és felszínes Ken, csak és kizárólag a kislánnyal tudok foglalkozni. Úgy tűnik Arit meglepi ez az énem. Tátott szájjal tipeg a motor másik oldalán, csak mered ránk.
- -Hercegnőm, ő itt Ari, és velünk lesz egy ideig, rendben?
- -De miért?!
- -Tudod, hogy én egy herceg vagyok igaz?
- -IGEN!
- -És a hercegek gyakran mentik meg a hercegnőket, igaz?
- -IGEN!
- -Na, Ari hercegnőt most megmentettem a sárkánytól, és amíg nem tudom elvinni a jó király apukájához, addig a mi kastélyunkba száll meg. Már ha eminenciádnak megfelel.
- -Mi az az emimimi?
- -Felségednek, vagy is neked, csak nagyon nagyon szépen.
- -Jó, lakhat velünk!
És attól a pillanattól kezdve már nem velem beszélget. Már el is tervezi micsoda királyi fogadtatásban lesz része az ő hercegnő pajtásának.
Bravúros mentésemre büszkén húzom ki magam, míg ki nem támasztom a motort és le nem segítem a kis diktátort.
Beérve körbevezettetem Maryvel Arit, ám a kislány szobáján kívül nem nagyon sikerül mást feltárni előtte. A korai vacsora, a fürdetés majd a kiadós barbizás után (amit szerencsére most csak és kizárólag Arival oszt meg) jöhet az altatás.
A rózsaszín ágyra ülve mesélem el a mesét amit kirendel a hercegnő, megmagyarázom neki, hogy kivételesen nem aludhat velem, tekintve hogy Ari alszik a szobámba, ráadásul két hercegnőt csak és kizárólag a nappaliból, a kanapéról tudok őrizni.
Okos kislány, megérti.
Egy csókot lehelek homlokára, s hagyva a kislámpát húzom be –résnyire nyitva hagyva az ajtót- magam után. Ari édes mosollyal ácsorog odakint.
- -Ki hitte volna, hogy emberi oldalad is van.
- -A „hercegnőknek” már fellőtték a pizsamát Hime-chan- pirítok oda.
Gyorsan körbevezetem a fontosabb részein a háznak, kap egy törölközőt, s míg ő fürdik felhúzom az ágyam. Nincs kupleráj szerencsére a királykék szobában, mindig is ügyeltem a rendre. Szobám falát megannyi érem, trófea díszíti, csupa ereklye melyet a focista csapattársaimtól kaptam. Még egy aláírt mez is lóg a falon. Nem vagyok a tradíciók híve. Futon helyett jobban preferálom a széles, ébenfából készített, vörös és fekete franciaágyamat. Egyik büszkeségem.
Lényeg a lényeg, újrahúzom, majd jómagam kitelepedve a kanapéra cibálom magamra a vastag takarómat.
Még órákig meredek a plafonra, nem tudom mikor merülök álomba.
Ari hajnali pisszegése ébreszt. A konyha irányából jön, vízcsobogás, majd csörömpölés.
Álmosan, egy szál alsóban csoszogok ki mezítlábasan, széttúrt hajjal. A mikró tetején lévő digitális órára hunyorgom, még bántja szűk szemem az éles fény.
Ari görnyedezve kapkodja az összetört üvegszilánkot. Gondolom levert egy poharat mikor le akarta venni a többi közül. Direkt a felső polcra tesszük őket, hogy Mary véletlenül se tudja elérni. Úgy tűnik ez a stratégia nem csak nála vált be.
- -Te még is mi a szart csinálsz?!- morgok rá nyomott hangon, hajam hátratúrva ásítok egyet.
Ahogy felkapja a fejét szinte azonnal a tenyerébe is szalad az egyik szilánk. Fájdalmasan felnyögve rántja fel a kezét, szorongatja. Szinte azonnal elindul a vörös folyam.
Ettől egyhamar magamhoz térek (ki ne térne, ha összevéreznék a konyháját), bebújva apám hanyagul félre dobott papucsába rohanok be hozzá,majd elkapva a csuklóját tolom be azonnal a hidegvíz alá.
- -Az bizony egy szilánk…- mérem fel a helyzetet.
- -Hogy mih?!- hallom a három árnyalattal magasabb hangot.
- -Mindegy…-miután megtisztítottam a vértől a sebet, már tisztán látom, nem olyan vészes mint amilyennek tűnik.
Leültetve a konyhaasztalhoz csapom ki fél kézzel az elsősegélydobozt, majd magam elé húzom a kezét.
- -Fordulj el egy kicsit..
- -Mi, Miért?! – sokkosan néz a kezére.
- -Jó, akkor…lennél a partnerem a szalagavató bálon?
- -Hogy mi…A!-sikít fel ahogy kirántom a kezéből a szilánkot.
- -Igen..veled szeretnék…te vagy az egyetlen, aki nem azért lóg velem mert „annyira szuper vagyok”.
- -Egy nagyképű pöcsfej vagy!-gyűlnek könnyek a szemeibe, a kezét siratja.
- -Ugyan, neked csak Ken- legyintem le, rá sem pillantva fertőtlenítem le a kezét, majd finoman, még is határozott mozdulatokkal tekerem körbe a pólyával.
Egy csinos ragasztó csíkot is nyomok rá hogy fixáljam a kötést.
- -Odanézz, már te is majdnem olyan vagány vagy mint én!- emelem meg a gipszelt kezem, ami legalább úgy hat, mint az ő kötése.
Halvány mosoly fut át könnyes arcán. Győzelem.
Nem is értem..miért tölt el boldogsággal..valahol nagyon mélyen, ha mosolyogni látom..
Mi van velem?!
Bele sem gondolva pattanok fel inkább, és csöndben söprögetni kezdem a szilánkokat.
|
| Soldier | 2013. 08. 22. 14:08:24 | #27008 |
Karakter: Hi Ken
Megjegyzés: (Limonádé, Ari)
A tengerparti romantikázás nem is alakul olyan rosszul, mint hittem. Különös, hogy emberi hangnemet is meglehet ütni ezzel a hárpiával. És lassan, fog húzva de azt is be kell vallanom: nem is lenne annyira ronda, ha mondjuk adna magára.
De mi a tököm ez?! Valami önreflekció?!
Mulán nem tartott ekkora önelmélkedést mielőtt lemosta a sminkjét!
Elfintorodva dobom hátra csodásan csillogó fekete hajam, majd a sértett lány után rohanok –ismét pöcs voltam jó szokásomhoz híven- és engesztelően felajánlom neki hogy hazaviszem.
A gyors furikázás után mint jó barátok válunk el, hogy aztán másnap az iskolában átélhessem a terrort.
Nem elég hogy a kardigánt, amit anyám üzletéből hoztam el az új áruból oda is adta a testvérének (mondjuk ezen nem sértődnék meg, én mondtam neki, de hát akkor is! AZT TŐLEM KAPTA!), de még az iskolába érve ugratni is kezdenek.
Ruka hisztizve csap arcon, miszerint eddig neki udvaroltam. Megcsalom ilyen bányarémmel. PONT EGY ILYENNEL.
- -Könyörgöm Ruka, nem is jártunk!
- -EZEK UTÁN MÁR NEM IS FOGUNK! ESKÜVŐ LESZ?! VEDD EL GYORSAN!
- -Fejezd be…
- -MERT, MIT CSINÁLSZ?! MIT FOGSZ CSINÁLNI?!
Idegesen megyek ki a teremből, mielőtt elkövetem életem legnagyobb hibáját és megütök egy lányt. Ari épp ebben a pillanatban jön velem szembe, s bár nem neki célzom a szúrós tekintetet, sajnos még is ő kapja meg. Dühösen rúgok a falba, majd egy erősebb ütés után fájdalmasan felnyikkanva rántom el a kezem.
Király…
Felcsúszott csontokkal haladok az orvosiba, ahogy a nő meglátja a véres, horzsolt, és deformált öklöt elsápadva sipít, már hívja is a mentőket.
- -Nem kell nyanya..magamtól is eltalálok a kórházba…-csitítom le, majd egy rövid telefonálgatás után szabad utam van a mai napra.
Sajnos a motoromat ott kell hagynom, így gyalog megyek a kórházba, ahol egy helyes gipsz után haza is engednek.
Elmegyek a húgomért, majd szabad karomon vele sétálok.
- -Hol a motorod Kencó?
- -A suliban.
- -Miért?
- -Mert otthagytam.
- -Miért?
- -Mert nem tudtam volna vezetni
- -Miért?
- -Mert törött a kezem.
- -Miért?
- -Mert belevágtam a falba.
- -Miért?
- -Mert…-végig gondolom miért is. Mert felidegesített Ruka hogy a csúnya lánnyal többet foglalkozom mint vele? Mert…talán emberi érzéseket is kezdek táplálni a csúnya lány felé.-Nem kérsz inkább fagyit?
- -DE!
Ezzel el is van intézve a „Miért” vesszőfutás.
Végül egy hercegnős fagyival a kezében, és egy hercegnővel a kezemben térünk haza. A mai napomat a kórház leigazolta.
Anyám elborzadva néz a kezemre, miközben épp fülbevalóját teszi be füleibe, a tükör előtt illegetve magát.
- -Hát veled meg mi történt?!
- -Véletlen nekiestem a falnak.- mormogom kifejezéstelen hangon, húgom már is közbesipít.
- -Nem igaz,a falba boxolt!
- -Igaz ez fiam?!
- -Nem mindegy? Már megint hova mész?!
- -Nem tartozom neked számadással-vonja fel a szemöldökét, majd pár instrukció után távozik is.
Fújva egyet vonulok a konyhába hogy megetessem a hercegnőt, majd megcsináljuk az ovis előkészítős háziját, végül míg ő fürdik én mellette ülve a lehajtott retyón kezdem bemagolni a kémiát, és a beszédemet hogyan is fogom előadni az edzőnek, hogy a sztárjátékosa a kispadon ül mert eltört a keze.
Végig hallgatom a kádbéli csicsergést, miszerint lesz valami nagy őszi ünnepség, ahol lámpások lesznek, meg mindenféle jóság, így köszöntik a nyarat. Ő pedig ott fog balettozni, és menjek, nézzem meg.
Kínomba igent mondok. Az egész iskola ott lesz, minden kamasz arra a rendezvényre megy el.
Én pedig, majd a húgomnak tapsikolok az első sorban asszisztálva az égéshez. Hol lesz így a kemény imázs?!
Mindegy….egy remek alkalom arra, hogy megnyerjem a pénzem, és a motorom. Elhívom rá Ari-t. Vagy ilyesmi..Minél többen látnak vele, minél többet vagyok vele annál inkább elhiszik majd és Ari is elhiszi, hogy népszerű, hogy szeretik.
Elvégre ez kell ahhoz, hogy bálkirálynő legyen. Hogy megszeressék.
Holnap beszélek is az illetékes jótevővel, aki képes ebből a békából hercegnőt csinálni.
Anyám munkatársnőjével, a negyven éves bombázóval, Aya-val.
Másnap lehuppanva Ari mellé ülök némán a kémia órán. Félénken pillant rám, egy „sziát” lehelt. A többiek hozzám sem mernek szólni, ahhoz túl nagy tekintély vagyok, és túlságosan is morcos. Még fáj a kezem.
A kémia óra elkezdődik, Ari csöndben dolgozik. Olyan messzire húzódik tőlem, amennyire csak tud. Mintha leprás lennék….
Az óra végeztével az elsők között robban ki a teremből. Illetve csak robbanna, ha nem kapnám el időben a felkarját és húznám vissza.
Életemben először komolyan pillantok rá, tekintetem az övébe fúródik.
- -Nem rád haragszom…
- -Hogy mondod?
- -Mondom nem haragszom a kardigán miatt..tegnap csak..felhúztak.
Látom tekintete a kezemre siklik. A gipszeltre, melyen csodálatos hercegnők, pónik és idilli tájak palotákkal díszelegnek.
- -Ez az új divat…-magyarázom- minden ratyinak bőrkesztyűje van. Úgy gondolom ez vagányabb. Egyedi tervezésű, még póni is van rajta.
Mint ezt olyan balta arccal közlöm, hogy szépségünk arcára mosoly kúszik.
- -Értem..holnap tehát már mindenkinek ilyenje lesz?
- -Pontosan. Viszont ne várjunk holnapig..menővé teszlek..
- -Eltöröd a kezem?
- -Csak ha visszautasítasz-kacsintok rá- Gyere velem délután, elviszlek valahova.
- -De…
- -Eltöröm a kezed!-fenyegetem meg játékosan, mire elfintorodik. Rossz pont, sértetten fordul el, már indulna is kifelé.
- -Ne, NE! HOZZÁD SE NYÚLOK! CSAK GYERE VELEM!
- -Tanulnom kell.
- -Én is tanulni viszlek.
- -Igazán?
- -Igen. Adj egy esélyt..
- -Hát jó.
Tanítás után a motorra huppanok, így gurulok elé. Kissé kényelmetlen ugyan a gipsz, de szerencsére pont azon a kezemen van, amivel nagyon nem kell semmit sem csinálnom. Elé tartom a bukót.
- -Tedd fel és menjünk.
- -De..törött a kezed.
- -És?
- -És így nem tudsz vezetni.
- -Akarsz te vezeti?-vonom fel a szemöldököm.
- -Én nem tudok ilyet, nincs jogsim.
- -Ha lenne se tudnál…nő vagy. Na gyere-intek a fejemmel.
Kelletlenül ül fel, a fél iskola minket figyel. A suli legcikibb csaja a legjobb faszival távozik motoron. Ruka megpukkad az irigységtől, a lányok felhördülnek, Kazuya arcára kiül a döbbenet. Érzi kicsúszni maga alól a motorját és az egyetemre kuporgatott kisebb összeget.
Kezemre való tekintettel nem hajtom meg a motort, ráadásul Ari picsogása sem segít, ahogy sisakon keresztül ordít a fülembe a 40km/h sebességnél hogy „MENJEK LASSABBAN, mert MEGHALUNK”.
Végül lefékezve anyám exkluzív ruhaboltja előtt pattanok le a motorról, s segítem le a lányt.
Az üzlet a belváros szívében, a leghíresebb bevásárló utcában helyezkedik el. Mindenki ismeri, és a legtöbb barátom azt is tudja, hogy anyám a tulajdonosa.
- -Még is mit keresünk itt?!
- -Helyben vagyunk.
- -De ez a Luxory…itt..minden aranyból van, és az..az..ára is arany.
- -Szerinted miből futotta a motorra?-vigyorgok rá, majd csuklón ragadva húzom be az üzletbe, ahol az inkább ötven felé hajló hidrogénezett, mű még is tökéletes arcú és alakú, vörös kosztümös nő köszönt minket széttárva cérnavékony karjait.
- -Megjöttetek aranyaim!-rikkant fel, majd a közel 15 centis borzadványokban felénk suhanva könnyedén ölel meg engem, és ráz kezet Arival.- Hikaru Ayame!
Ari tátott szájjal mered a nála jóval magasabb, és még nála is vékonyabb jelenségre. Nekem is ez volt az első reakcióm mikor először megláttam nagyjából hat évesen, de engem inkább a műmellei kötöttek le.
- -Azt a mindenit, Ken! Azt mondtad bányarémet hozol, erre ilyen csiszolatlan gyémántot potyogtatsz az ölembe?! Remélem rendesen viselkedtél ezzel a szépséggel! Ugye rendesen viselkedett veled?-először hozzám beszél, majd gügyögve Arihoz. Úgy látom ő még mindig nem tért magához.
- -Te miről beszélsz?-meredek a „nagynénémre”.
- -Erről a lányról-int az említett delikvens felé.
- -Agyadra ment a botox…
- -A te agyadra ment rá valami fiatalember! Amúgy is, anyáddal még elszámolsz arról a kardigánról!
- -Miért..ki a te..anyád?-pislant rám Ari, ám a választ Ayametől kapja.
- -Természetesen a tulaj..velem együtt. És te kedvesem, ezentúl itt fogsz dolgozni, a kezem alatt.
- -De…de-pislog a lány először rá, majd dühösen rám- HI KEN! MÉG IS HOGY GONDOLTAD?! Neked..neked…a..az anyád..a tulajdonosa..a..Luxorynak, és..és..beszerveztél engem is? Azt mondtad tanulni hozol!
- -Még szép..szerinted miért akar velem minden áron összejönni Ruka? Szerinted miért volt olyan ideges, mikor meglátta a kardigánt?-itt bocsánatkérően pillantok Ayara- és tanulni fogsz. Megtanulod hogy leszel szép. Bálkirálynőt faragok belőled.
- -Te nem vagy normális….én.én..Sajnálom az egészet, de nekem most mennem kell- pillant Ayara, aki széles mosollyal biccent, de vörös körmökben végződő hosszú ujjai közé csippentve átnyújt neki egy névjegyet- ha még is meggondolnád magad…Nem mindenkit mentorál japán egyik leghíresebb ex manökenje..
A lány távozik, én tátott szájjal meredek a nőre.
- -Elment..
- -Vissza jön az…előbb utóbb megunja a rút kiskacsaságot..és gyönyörű hattyú lesz…csak kell neki valaki aki a víztükröt képezi, hogy legyen mibe magát megcsodálnia.
- -Aha….-hagyom rá, majd nekilátok felfúrni-faragni a polcokat a hátsó részekben, és rendszerezni.
|
| Soldier | 2013. 06. 24. 23:01:03 | #26298 |
Karakter: Hi Ken
Megjegyzés: (Limonádé, Ari)
Az anyám kétségbe esetten hív. Nem tud bemenni a boltba, jelenleg elfoglalt, de menjek be, és vegyek neki egy csomag tampont, mert MOST AKCIÓS.
Tehát foglaljuk össze.
ÉN
DROGÉRIÁBA.
TAMPONÉRT.
Mert AKCIÓS?!
Egyetlen kérdés merül fel elmémben; normális?! Ez a nő..normális?
Eme eszmefuttatásom és kérdésem számára is felvázolom, melyből kisebb hiszti kerekedik ki. Végül idegesen lecsapva megyek el, ahol össze is futok Arival, aki épp sminket vásárol. El sem hiszem…Talán ad magára majd egy kicsit? A fene tudja.
A hátam mögé rejtem a két dobozt. Így is elég ciki.
Felveszem legbunkóbb, legműbb mosolyom hogy elkerüljek minden további csevegést. Távozik.
Én megeszem amiért küldtek, és hazamegyek. Jobb is.
….
A húgom nyávogására ébredek. A hajam próbálja befonni, csinos csatocskákat belepakolni, csak épp zavarja az alvó pozícióm, nem tud kényelmesen a felülethez férni. Ha nagy lesz hercegnő lesz, vagy fodrász. Ez a két alternatíva van fenntartva szerinte.
Az óvodában is nagyjából kilenc férje van. Egyszerre, és egyik sem tud a másikról. Okos és veszélyes nő lesz nagykorában.
- -VIDD MÁR ARRÉBB A NAGY FEJED, NEM FÉR IDE A PÓNIS CSAT!- nyafog, apró kezével halántékomra tenyerel, próbálja erővel oldalra fordítani a fejem.
Úgy csinálok mintha aludnék, majd hirtelen felordítva kapom a kezéhez a fejem, finoman megharapom, felé kerülök, és nagy üvöltés közepette – miszerint megeszem- kezdem fújni finom kis bőrét, csikizni ahol érem. Halálsikolyok hallatszanak ki a szobából. Aztán a fél órás öltözködési tortúra. Ő nem veszi fel a kék harisnyát a rózsaszín ruhával mert nem illik össze. Neki a fehér, fodros végű zokni se tetszik. Végül hagyom, hogy felöltözzön magának. Újabb fél óra hiszti, mert a farsangi méhecskés jelmezét akarja magára cibálni.
Végül hagyom.
Megreggeliztetem, majd motorra pakolom, fél kézzel őt tartom, másikkal tartva a kormányt gurulunk lassan. A bukósisak persze rajta van, mert anélkül nem hajlandó motorozni. Okos lány mint már mondtam.
Az oviba érve beviszem, kap egy puszit, majd távozok is. Közel másfél órával előbb vittem be, még van egy kis dolgom.
Fejembe húzva a sisakot indulok az iskolába. Beérve beülök az üres tanterembe, és gyorsan átnézem a kémiát. Aztán megírom a házit. Igazából…érteném..nem vagyok hülye, a matek is menne, ha nem abból állnának a jegyem hogy a meg nem írt házikra gyűjtöm az egyeseket, illetve elmegyek órák előtt, és dolgozatokról. Harminc perc elég a kémia megírására. Egyszerű számolás.
Bontott felosztás van, a hétfői napon szinte nem is találkozok a nap első felében Arival. Csupán az étkezőben futunk össze.
Szinte azonnal felé indulok tálcámmal a kezemben a megszokott fiúbrigád helyett. Bámulnak, vihognak, ám ahogy rájuk nézek- akár a véres rongyra-néma csönd lesz.
Elég ramatyul fest. Vagy is..hát..a szokásos rondánál rondább. Gondolom allergiás is.
- -Halihó “szépség”.- huppanok mellé
- -Most nagyon nem vagyok a gúnyolódásodra hangolva.
- -Ne légy már ilyen… csak bocsánatot akarok kérni a tegnapi miatt.
- -Oké Elfogadva. Viszlát.- már távozna is, de engem nem lehet lerázni.
- -Várj már. A kémia feladat…- nyúlok utána és kezdek bele abba amiért valóban felkerestem. Illetve..abba ami az ürügy.
- -Majd megcsinálom egyedül.
- -Épp erről van szó. Számítgattam egy kicsit a tegnap, szeretném, ha megnéznéd, hogy jó-e.- kotorom elő a fecnit, amit normális emberek füzetbe írnak…
Átnézi, a szemöldökét ráncolja. Aztán rám pillant, hunyorog, majd vissza a papírra. Arcomra kiül az elégedett vigyor, büszkén nyomom zsebembe a kezeim.
- -Ügyes. Ki segített benne?
- -Senki. Egyedül oldottam meg. – nevetek, majd folytatom- De tényleg. Arra gondoltam beülhetnénk suli után ide a sarki kávézóba és dolgozhatnánk feladaton. Na mit szólsz?- megrökönyödött arcát látva valamit mellé kell biggyesztenem- Mind két haver, persze….
- -Nekem nincsenek barátaim.
Mit nem mondasz..egy ilyen savanyú sárkánynak hogyan is lehetnének barátai?
Nevetőgörcs kap el. Nem kapok levegőt, a könnyem is kicsörög és végül is telibe verem szerencsétlen lány kardigánját a vöröses lötyivel is.
- -Igazán vigyázhatnál, ezt most már dobhatom a szemétbe.
- -Mit vagy úgy oda? Jobb helyet nem is találhatnál neki.- jegyzem meg viccnek szánva. De kikel magából.
- -Hát persze és tudod mit? Utána, leütsz szépen és utána dobsz. Ami nem szép az úgyis oda való. Csak majd, ne felejts rám zárni. És van egy még jobb ötletem. Gurítsátok mindjárt a folyóba, akkor legalább többet nem kell bámulnunk egymást.
Csak meredek rá. Nem értem mi volt ez a kirohanás, ez az őszinte hiszti. Egy rohadt..kardigán miatt.
- -Most mit hisztizel már egy kardigán miatt? Veszek neked újat, ne legyél már úgy oda érte!
- -NEM A KARDIGÁNRÓL VAN SZÓ!
- -AKKOR MIRŐL?! MIRŐL VAN SZÓ ARI?! Magyarázd el nekem, mert tudod, én egy AGYATLAN NYOMORÉK VAGYOK! Magyarázd el részletesen, mert nem értem!
Mered rám, habog. Majd összeszorítva az ajkait mered rám. Már mindenki minket néz. Végül felnyalábolva a táskáját rohan ki. Sírva..?
A barátaim vigyorognak rám, felfelé mutatva hüvelykujjukat jelzik „jó” úton vagyok a motorom felé.
Valami kellemetlen érzés fog el.
Ami eddig nem volt meg bennem…
Csöndben nézem a mellettem heverő foltos kardigánt. Majd felmarkolom és távozok.
Másnap reggel az osztályteremben egy ajándékzacskó fogadja a lányt a padján. Én szokás szerint kések. Mert miért ne.
De az ajándék időben ott van. És valami más is. Hisztéria.
Legalább is az fogad amikor megérkezek.
Ari a terem egyik végében, körülötte lányok serege, csúfolódnak. A fiúk az ajándékszatyorral szórakozna, Koi épp próbálja felcibálni a pasztellrózsaszín kasmírkardigánt magára, mialatt ocsmány szavakat üvölt a terem másik végében félszegen ácsorgó lányra. Ari könnyes szemekkel pillant rám, tudja hogy tőlem van az ajándéka. Szemében szánalom, gyűlölet csillan. Úgy sejtem azt hiszi ez is csak egy újabb egrecíroztatás, egy húzás hogy megalázzam, mint tegnap az ebédlőben. Azonban a kardigán valóban tetszett neki, és lénye egy apró részének ami nem gyanakodott jól esett az apró gesztus.
Előbb cselekszem és aztán gondolkodok. Focitársam egy bal egyenessel terítem elegánsan a padok közé, majd feldúltan cibálom le róla a kardigánt, marékba gyűrve a ruhadarabot lépdelek át a másik oldalra, majd megragadva a lány csuklóját húzom ki a ledöbbent emberi gyűrűből és távozok vele.
Az iskola előtt tépi ki csuklóját a markomból, rám üvölt.
- -TE MÉG IS HOGY GONDOLTAD?!
- -Ma kivesszük a szabadnapot Ari.
- -DE HIÁNYOZNI FOGUNK!
- -Még is kinek hiányoznánk?
- -Az óráról!
- -Te élvezed ha basztatnak mi? EZ ÉLTET ROHADJAK MEG! HA AZT BONCOLGATJÁK HOGY CSÚNYA VAGY! Neked valami kattanásod van!
Hatalmas pofon csattan az arcomon. A fél iskola minket figyel az ablakból. Arcot dörzsölök, meredek a feldúlt lányra. Nem tudom mi zajlik le benne. Csak néz a kardigánra. Azt hiszem ez a pofon – amitől nem mellesleg nem érzem a fél arcom- a négy év alatt felgyűlt összes sérelme volt.
Átnyújtom a kardigánt.
- -A tiéd…sajnálom a tegnapit.
- -Tartsd meg.
- -Nekem ez a szín túl homáros. Add Koinak, úgy is ő harcolt érte annyira..gondolom tetszeni akart a barátjának.- vonok vállat.
Eddigi sírós arca egy pillanatra felvirul, felnevet, elfordítva a fejét törölgeti meg hanyagul a szemét a pulóvere ujjával.
- -Te megütötted Koit…
- -Idegesített hogy egy olyan kardigánt próbált magára cibálni, ami drágább mint az élete. – ismét elé tartom a ruhadarabot.
Lassan elfogadja, majd hagyja, hogy a motoromhoz vezessem. Elé tartom a bukósisakot, én inkább anélkül megyek. Felülök, megvárom hogy mögém huppanjon.
- -Ezért nagyon lefognak minket tolni.
- -Kit érdekel?
- -Engem..
- -Inkább kapaszkodj.
- -Most hova megyünk?
Beindítom a motort, hagyom hogy hátulról átöleljen. Aztán sebességbe rúgom és magam mögött hagyom az iskolát. Nekem csak átlagos, neki különleges nap ez.
Rövid út után a tengerparton állok meg. Kitámasztva a mólón a motort sétálok le lesegítve a partra. Felmarkolok egy laposabb követ és kacsázásba kezdek.
Némán ácsorog mellettem, figyel. És csak markolja a kardigánját. Az újat, tőlem.
Bámul rám.
- -Mi van?-fordulok felé.
- -Semmi..csak..köszönöm.
- -Nincs mit. Nem szeretem ha a cuccaimmal trollkodnak. Amúgy..ha nem tetszik…ki is dobhatod..nem csak a csúnya dolgok kerülnek a kukába-célzok a kardigánra, majd visszafordulok kacsázni.- te szeretsz?
- -Mi..hogy..MI?
- -Kacsázni-teszem hozzá.
- -Még soha sem próbáltam..
- -Akarod, hogy megtanítsalak?
|
| Soldier | 2013. 06. 03. 02:25:48 | #26024 |
Karakter: Hi Ken
Megjegyzés: (Limonádé, Ari)
Házisárkány.
Azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés erre a pikkelyes förmedvényre. Egyetlen porcikám sem kívánja a vele való kapcsolatot, vagy akár az érintését a testének, de a pénz és a motor az pénz és motor.
Úgy értem..PÉNZ ÉS MOTOR!
Puncimágnes!
És hát..két hónapot meg lehet tenni érte. Annyi a dolgom hogy bálkirálynőt csináljak..Ebből. EBBŐL A LÁNYNAK NEM NEVEZHETŐ, tengerszint alatti terepadottságokkal(értem ez alatt nem hogy domborzat nincs rajta, szerintem belülről kaparja a tüdejét a melle) rendelkező IZÉVEL.
De mindegy is..
Valamiért amúgy nem igazán köt le amit a tanár mond. Beszél itt szublimációról meg spirálokról. Egyedül az atomot értem, azt is csak azért mert mi is használjuk.
„ ATOM A VERDA”.
A lábammal dobolok, dúdolva mozgatom a fejem. A szemem elé húzom a napszemüveget, hátra fordulva beszélek az osztály többi részével, utánozom a tanárt vagy épp Ari felé mutogatva vágok pofákat. Aztán úgy döntök inkább idegesítem egy kicsit.
Hiba.
- -Mit mondott?
- -Jobb lenne, ha kinyitnád a “fülecskéidet” és oda figyelnél. Tőlem aztán hiába várod, hogy helyetted is dolgozzam!
- -De, hát hallottad, hogy a jegy…
- - Nem érdekel, legfeljebb nem leszek színtiszta kitűnő. Egyszer kipróbálom, hogy milyen is az. – szóval célozgatunk…
- - Márpedig segíteni fogsz “szépségem”.
- - Fenyegetsz? Na és mégis mivel? Csúfolsz? Rám uszítod a többieket? Semmit sem tudsz tenni.
Aztán távozik.
Balta arccal meredek rá, majd képet dörzsölve fordulok hátra. Kazuya széles vigyorral vereget hátba.
- -Hát barátom…baszhatod a pénzt..meg a motort is.
- -Rohadj meg…kurvára rohadj meg.- azzal távozom.
Tekintetemmel az okoskodós gyík csajt keresem. Azt a teli fufrust, aki mindig kajtat utánam. Folyton bokazokniban van, A zakóját kigombolja így engedi láttatni undorító testét, a szoknyáját pedig csak oldalán feszülő hája tartja meg, amire még rákontráz a szűk uniformis alj. Kumicko.
Vastag szemüvegét vakond grimasszal próbálja feltornázni orrát mozgatva, idétlen vigyorral figyel ahogy elé lépdelek. Teljes mértékben abban a tudatban él, hogy ő szép. Talán hasonló sorson van mint Ari, csak több önbizalommal.
A lényegen azonban nem változtat.
- -Kiscsillagom!- üvöltök rá. Kissé nagyot halló.
- -Ken! Hát itt vagy- nyomorult röhögés, mely nyerítésre hajaz. Akaratom ellenére is elfintorodom kusza fogait nézve.
- -Itt..életem, kéne egy szívesség.
- -Neked bármit husinyuszi.- Kancsal szemeit végigjáratja rajtam, csábosan (!!!!) harap cserepes ajkába és a szekrénynek dől. Felhúzza az egyik lábát.
- -Ari címe kell.
- -Mi az ellen juttatás?
- -Eljöhetsz..az egyik meccsre..?
- -ÉS MÉG?!
- -Nézhetsz..?- hunyorgok
- -Igen..ÉS MÉG?
- -Jó…
Tudom mit akar.
Mindenki azt akarja, amióta tudnak róla.
- -Beviszlek Kazuya bulijába.
A válasz egy elégedett horkantás.
Zsákmányommal a zsebemben távozom, felkészülve lelkileg a tényre, miszerint Kazuya…sós farokkal, szárazon fog megkefélni… ha megtudja mit vétettem ellene.
A galaxis party atyjának szentélyébe..egy geek-et viszek. Egy geeket, aki nem Ari. De legalább lesz kit megszégyeníteni, és ez azért már nem olyan rossz dolog.
A motorra pattanva élvezem ki a vizslató, vágyakozó alsós lányok tekintetét, majd elindulok a patinás környék felé.
Aztán leállítom a hatalmas, és makulátlan ház előtt vasparipám, majd lepattanva vágom ismét hanyagul hónom alá a sisakot. Aztán csöngetek.
Bomba nő nyit ajtót, habár öregebb mint mi. Debasz tán.
Nyájasan elmosolyodva mutatkozom be mint Ari BARÁTJA. No nem az akivel jár, inkább az, akivel alakulgat. A lány először ledöbben, majd beenged ahogy elmesélem neki; a nővérét keresem.
Besétálva a tágas nappaliba várakozok, forgolódom.
Meglátva a családi képet ámulva dicsérem a genetikát. Legalább is az övéket. Aztán megjegyzem…Ari inkább az „apjára ütött”.
És a SÁRKÁNY MEGÉRKEZETT!
Büszke lovagként feszítem előre mellkasom akár a vitorla, harminckét fogas vigyort villantok.
Rajtunk kívül senki nem ismeri a kis színjátékot, és felemelő kapcsolatunk pikantériáját. Bár az igazat megvallva nem igazán töri magát, hogy részéről is szépen mutassunk.
- - Te meg mit keresel itt?
- - A kémia jegyzeteidet szeretném kölcsön kérni.
- - Várj meg itt..
Addig inkább bentebb fáradok, és teázgatok ezzel a „szép nénivel”.
- - Nem szép dolog az ajtóban várakoztatni a vendéget. –szólal meg a nővére. Így is van. Nem szép dolog..talán engesztelést is kéne kérnem.– Annyiszor mondtam már, hogy tűzd fel inkább a hajad. Így olyan lapos.- és még le is szólják. Tetszik nekem ez a lány..nagyon is!
- - Mit vigyorogsz? – pirít oda. Chillin’ girl
- - De harapós kedvünkben vagyunk. –
Úgy punci a láthatáron. Azt hiszem a másik tesója. De ki foglalkozik a vakolattal a képén(ami nem mellesleg ujjnyi vastagon van felkenve rá, ha így kirakja a melleit?!
- - Nahát Ari, nem is mondtad, hogy van pasid.- csicsereg az újonnan jött testvér.
- - Ülj le a fenekedre és ne beszélj hülyeségeket!
- Nézzenek oda! LETAGADSZ?!
A testvére felvihog, a képemre a letörölhetetlen vigyor ül ki. Átnyálazva az idő közben megkapott jegyzeteket egyenesedek fel lassan.
- Azt hiszem jobb, ha búcsúzom a bájos hölgyektől
- Viszlát holnap a suliban „szépség” – egy kacsintás is belefér.
- Vigyázz a jegyzetekre, ha bajuk esik megfojtalak!- szúr még oda. Legalább is talán valami ilyesmi lehetett. Szerencsére jól szigetel a sisak, nem hallom a hárpia sivítását.
Hazafelé még elmegyek a húgomért az oviba, aztán felültetve a motorra tolom le azon a négy utcán, ami elválaszt minket a célállomástól. A kislány végig csicsereg, illetve próbál, ám a fejére húzott bukósisakban (mert igaz neki szüksége van rá) nem igazán értem mit is mond. Hazaérve elolvasom anyám üzenetét, miszerint ma sem lesz otthon. Ki hitte volna..Gondolom megint a szeretőjével hetyeg.
Az ő kapcsolatuk sem az igazi már..Mármint..apámmal. Apám inkább a dokkban alszik mintsem hogy egykori szerelmével háljon egy ágyban, anyám pedig más férfiaknál keresi boldogságát. Gyakran veszekednek, általában olyankor Mary sírva jön át..velem alszik. Fél.
Nem igazán szeretem a szüleimet. De a húgom az más tészta.
Megkapja a vacsoráját – amit rendelünk természetesen- majd fürdetés, végül altatás.
Ma is velem alszik.
Valószínűleg senki nem nézné ki belőlem, hogy van ilyen oldalam is. Aki barbis meséket néz, babázik, teázik és ha kell még négykézlábra is ereszkedik hogy felmászhasson a hercegnő meseszép „paripájára”.
Másnap késve ébredek, így Mary is később kerül az óvodába.
Bár lazának tűnök, késéseimre ügyelni kell, elvégre közel állok már a kicsapáshoz.
Kémia órára be is esek.
Ari úgy néz rám, akár a véres rongyra, és ezen a pillanat sem segít, mikor elé teszem a szerintem érintetlen jegyzeteket.
- - MÉG IS MIT CSINÁLTÁL VELÜK?!
Értetlenül, még kissé álmosan meredek a színes zsírkrétával rajzolt idilli képre, mely az különböző vegyületek kölcsönös reakciójának kifejtésén díszeleg.
- -Szerintem..helyes királylány. Nézd meg, a kastély mellett még ló is van.- vigyorodok el kényszerülten. Egy gyerekrajz… Gondolom Mary úgy gondolta feldobja a „tesó uncsi papírkáit”.
- -MONDTAM HOGY VIGYÁZZ RÁ!
- -Ne ordítsál már..óra van.
A tanár végül rendzavarásért mindkettőnket az igazgatóhoz küld.
A bányarém végig megszeppenve hallgatja a fenést, engem leginkább a Ferrarik és minden Olaszországgal kapcsolatos csecsebecse köt le, melyek kincsként vannak felhalmozva a tágas irodában.
Ahogy kilépdelünk már is nekem esik. Hogy gondoltam, miért tettem ezt vele. Mindketten meg fogunk bukni, ha nem lesz meg az átlaga nem veszik fel az egyetemre. Ugyan olyan nyomorult lesz mint én, és majd egy gyorsétteremben sütögetheti a sültkrumplit.
- - Állj már le..most mit vagy kiakadva ennyire egy pár papíron? Legalább valami értelmes is került azokra a lapokra!
Papol valamit, aztán még nagyobb hisztivel távozik.
Az iskola busz már megint itt hagyta. Mindig ezt csinálják vele.
- Haza vigyelek?- kérdem némi engesztelési hajlammal hangomban.
- ELŐBB ÜLNÉK FEL EGY BÜDÖS, IZZADT, ALKOHOLTÓL SZAGLÓ DISZNÓ MÖGÉ, MINT MÖGÉD! Habár..nem sok a különbség!
Tátott szájjal meredek rá.
Ilyen hangnemet..velem..még anyám sem üthet meg.
- Na ide figyeljél..- kezdenék bele, de letorkoll.
- TE FIGYELJÉL IDE! NEM FOGOK HELYETTED DOLGOZNI! ÉS MEGBUKNI SEM MIATTAD! SZÓVAL EGYSZER AZ ÉLETBEN VALAMIT VEGYÉL IS KOMOLYAN ÉS CSINÁLD MEG RENDESEN!- azzal sarkon fordul és elcsörtet.
Tarkót vakarok, majd az arcom. Aztán lelegyintem. Fölösleges…menstruál…ronda is..és amúgy is..lány. Az agya még nem fejlődött ki rendesen.
Vállat vonok, és elmegyek a foci edzésre. Legalább kiadhatom magamból a mai nap feszültségeit.
|
| Soldier | 2013. 05. 29. 02:04:55 | #25977 |
Karakter: Hi Ken
Megjegyzés: ( Yasujiro Ari, kagochan)
Hogy milyen is a lomonádé?
Állagra kissé zavaros, két olyan összetevőnek az együttes kémiája, mely merőben különbözik a másiktól, még is együtt csodálatos ízvilágot biztosítanak. Elvégre a cukor, és a citromlé köszönő viszonyba sincsenek egymással.
Az egyik édes..
A másik savanyú.
Ellentétek, melyek remekül kiegészítik egymást, mindössze egy kis köztes kitöltés kell, a víz, mely meghozza számukra a harmóniát.
A páva kék kawasaki zx9R sportkipufogójának gyászos bőgése adja tudtára a Yamotochi középiskola tanulóinak, miszerint Hi Ken megérkezett.
Hi, mint tűz, még is kék motorja van, kék ruhái vannak. A farmere is kék.
És..ami szomorú..a szakálla is.
Persze átvitt értelemben, de a közösség gyíkjai között nem örvend túlzott népszerűségnek. A focicsapat kapitányaként nemegyszer gatyázták meg és akasztották ki a kapura szerencsétlen áldozatuk egyikét, örömét abban leli, ha másokat alázhat meg, ezzel is leterelve saját hiányosságairól a figyelmet. Hogy mikben is rejlik ez a hiány?
Ostoba..és érzéketlen.
Mindenki így látja, így ítéli meg, ő pedig egyáltalán nem is akar változtatni ezen. Fölösleges.
Igen. Ha mesélnem kéne magamról, ezeket mondanám el. Persze csak a saját tudatomnak, és azt is halkan. Elvégre ki vallaná be, hogy egy jellemtelen, gerinctelen féreg aki a gyengébbeket bántja, és ebben leli örömét. KI?!
És hogy mi a hobbim, nekem a közel két méteres, atletikus, hófehér fogú „álom pasinak?”
Fogadásokat kötök. Mindenre, mindenkire.
Aki él, aki mozog vagy ami létezik ezen a világon. BÁRMIRE.
Teszem azt, arra a ronda lányra az étkező szemközti asztalánál, egészen a túloldalon, légvonalban egyenesen. Az osztályomba jár. Szürke egér, fakó bőrrel, ciki ruhákkal. Akár a nagyanyám, de talán még a vén szipirtyó is divatosabban öltözik. Könyvmoly..most is valamelyik tankönyvet bújja.
Az osztálytársam.
Yasujiro Ari.
Bezzeg a nővére..és az anyja. Mindkettő az a féle, akit partyba vinnél..”keringőre kérnél”. Nem olyan rondák..mint ez a lány.
Nem is tudom lehetett-e fiúja..habár..ember nem piszkálná meg bottal.
Undorodva rándulok össze ahogy belegondolok mit rejthetnek a nagymamás ruhák.
A haverjaim sakálként vihognak fel körülöttem, észrevéve fekete tekintetem alanyát.
- - 15.000 jenbe, hogy nem tudsz bálkirálynőt csinálni abból a szörnyből.- bök az egyik, komolyabb tekintetű társam Ari felé.
Kazuya megfontoltan rágja a húsgolyót, melyet anyja csomagolt neki. Tekintetével először a prédát, majd engem mustrál végig. Mélybarna szemei kihívóan fürkészik tekintetem, mintha várna valamire.
Arra, hogy belemegyek.
De nincs az az Isten…habár..15 ezer jen..az nem kis összeg…
- - Ez most kihívás?- jegyzem meg halkabbra véve a hangom. A srácok elcsitulnak körülöttem, érzik a helyzet súlyosságát.
- - Ugyan már..mindenki tudja, hogy nem tudnád megtenni- cukkol.- Szarból te sem tudsz várat építeni..
- - 15 és motorod.
Vihogva megy bele, úgy gondolja valóban esélyem sincs. A két csontos kéz egymásba feszül ahogy kezet ráznak.
- - Mi az intervallum?
- - A végzős bálra meg kell húznod.
- - Na..ez azért durva.
- - Oké. Bálkirálynőt kell belőle csinálnod.
- - Ez..még durvább.
- - 15 és a motor- emlékeztet a haverom. – Na tiplizz..
Tanácsára órára megyek, egész nap azon gondolkodva, hogyan is férkőzzek a ronda lány kegyeibe.
Aztán a nap végén egyszerűen mellé sétálok.
Félszegen oson kifelé az osztályteremből, a buszmegálló felé veszi az irányt.
Bukósisakom hanyagul hónom alá csapva rohanok utána, beérve vállára markolok finoman, jelezve hogy figyeljen rám.
- - Öhm..szia..mit szólnál ha..haza vinnélek?
Először megdöbbenve, majd lenézően mered rám. Én..őt..haza.
- - Ugyan már Amy..
- - A nevem Ari, és nem kell. Egyedül is hazatalálok!
- - Akkor egy kávé? Vagy valami más? Ugyan, ne kéresd magad!
- - Nem kell.
Azzal otthagy.
Más lány kapva kapott volna az alkalmon, visítva pattant volna a motor hátsó ülésére, hogy legalább 10 percre érinthesse csodás, bőrkabáttal borított testem. De ez nem..ez..visszautasít.
Tátott szállja állok, és meredek távolodó sziluettjére.
Ebből sem lesz limonádé történet…
Hazamegyek.
És szégyen, nem az..előkotorva laptopom női cikkeket kezdek böngészni, majd sorra nézem a mocskos, limonádé történeteket.
Akkor még nem is sejtem mit tartogat a holnap.
Nem is kell praktikákhoz folyamodnom, hogy közel kerüljek hozzá.
Elvégre másnap..kémia órán kettes csoportokba osztanak minket. És mit ad Isten..vele kerülök össze.
A lány okos, a tanár kedvence. Keni vágja..én pedig..naná, hogy bukdácsolok belőle.
Órára sem nagyon járok be. Remek.
- A csoportok év végig maradnak, és nincs változtatás. A csoportban mindkettő félnek dolgoznia kell, együttes munkával elért eredményetek lesz mindkettőtök érdemjegye.
Már is ábrándosan vigyorodok rá, tekintetem jelentőségteljes.
A lány keze már is a magasba lendül, hogy tiltakozzon, azonban a tanár leinti.
- - Yasujiro chan, szánt szándékkal alakítottam így a csoportokat. Egy gyengébb, és egy erősebb került össze. Abban reménykedem, az erősebbek segíteni tudják majd a gyengébbeket, és biztosítják a fejlődésüket.
A lány lassan leengedi a kezét, én mellé telepszem a padba.
- - Hát "szépségem", úgy tűnik ezt a két hónapot velem kell lehúznod.
- - Remek..-morogja elfordítva a fejét, majd a könyvét kezdi bújni.
Megint..
|
|
