Karakter: Alibaba Saluja
Megjegyzés: ~ Moracchimnak
Már meg int Judallal van!
Kicsit kezd már sok lenni, hogy a másik magi körülbelül dupla annyi időt lehet vele, mint én. Ami alapvetően nem lenne baj, ha még mindig csak barátok lennénk, de könyörgöm! Egy pár vagyunk!
Nem elég, hogy nem tudunk tovább jutni a csókoktól és az ártatlan simogatásoktól, még alig látom, sőt, azt az idióta mellfétist sem nőtte ki.
Amikor ebéd közben látom, szeretnék szólni neki, hogy az esti séta nem jön össze, mert jön Sharrkan, és szeretnék vele lenni picit, beszélgetni, talán párbajozni egyet. De ő csak megjelenik, ad egy csókot a számra, és már megy is vissza az ajtóban álló Judalhoz.
Idegesen vágom a falhoz az egyik poharat, majd rádöbbenve, hogy mit csináltam, felsóhajtok és odalépve elkezdem összeszedni a szilánkokat. Szerencsétlenségemre Hakuryuu, aki az új birodalom megalakulásában nyújtott segítsége és a háborúban köztünk kialakult barátságra való tekintettel Beatus királyi helyettese.
Na igen. Nem bántam meg, hogy nem a saját fejem után mentem és inkább Szinbád tanácsait követtem, amikor nem köztársaság, hanem királyság lett Beatus. Jobban tudom felügyelni és később úgyis tervezem az átalakítást, de először kell egy erős kéz, amiben összpontosul minden. Felkell mindent építeni a háború után és ki kell űzni a Kou Birodalom árnyékát az emberek szívéből.
- Alibaba-san, mi történt? - kérdezi majdnem ijedten, ahogy látja, hogy a földön térdepelek és üvegszilánkot szedegetek.
- Semmi különös Hakuryuu, menj és pihenj nyugodtan - intem le, de nem tágít.
- Morgiana említette, hogy nem valami jó a kapcsolatod mostanában Aladdin-sannal. Ez az oka? Észrevettem ám, hogy mostanában nagyon sokszor vagy ideges, és bár lenne időd, sosem figyeled a gyakorlását. - Elmosolyodom.
- Nem is te lennél, ha nem vennél észre mindent. - Az ujjamba hasító éles fájdalom miatt viszont felszisszenek.
- Alibaba-sama! - Rohan oda egy szolgáló, aki épp ekkor lépett be. - De miért nem szólt?! - Szinte kétségbe van esve, pedig csak az ujjam hasította fel egy üvegdarab. Hakuryuu tekintete viszont elhomályosodik.
- Takarítsatok össze mindent, Alibaba-out én gondjaimba veszem - mondja és már karol is belém, és elkezd kifelé húzni a teremből.
A hálószobában felsóhajtva hagyom, hogy bekötözze a sebet.
- Sharrkan korábban érkezik. - Kérdő tekintetemet látva folytatja. - Elfelejtetted, hogy említettem? Két napja érkezett egy küldönc ezzel az üzenettel.
Ismét gondterhelt sóhaj. Nem tudom, mit kellene tennem, hogy jobban érezzem magam egy picivel. Judalt nem zavarhatom el. Ő a tanára és a jelenlegi felállás szerint nem tartom kizártnak, hogy vele menne.
* * *
- De Sharrkan, megmondtam! Párkapcsolatban élek, nem megyek veled semmiféle bárokba! - szólok rá sokadszor.
- Nem kell odajönni, csak kísérj el - vigyorog rám, de nem enged el, mikor odaérünk. - Na, talán be kellene jönnöd. Elvégre a te királyságodban van, nem lehetne akármilyen, igaz? - vigyorog rám. - Csak nézd meg, hogy minden rendben van-e! - Szemforgatva hagyom, hogy magával rántson, de a kép, ami ott fogad, letaglóz.
Judal két lány társaságában, nevetve figyeli, hogy Aladdin egy nő mellei közül veszi a levegőt. Sharrkan szisszen egyet, ő tudja, hogy ebből baj lesz, a nő megmerevedik, majd finoman eltolja magától Aladdint.
- Alibaba-ou! Félreérti, én nem… - kezdene bele ijedten a nő, de leintem.
- Nem akartam zavarni, folytassátok csak. - Aladdin ekkor pillant fel rám, ködös tekintete azonnal kitisztul, és utánam szól, de nem várom meg. Szinte rohanok, mert még hallom magam mögött közeledni, de nem hiába az én királyságom, perceken belül találok egy kis mellékutcát, ahova berohanva el tudok bújni és nem vesz észre. Vagy nem akar, mert megy vissza a nőhöz…
* * *
Nem megyek vissza a hálónkba. Sharrkan hajójára megyek, ott éjszakázok, ott tudok csak nyugodtan maradni a gondolataimmal.
Bár egy szemhunyásnyit sem alszok, nem lep meg, hogy reggel Sharrkan mosolygós arcára nyitom ki a szemem.
- Aladdin felkutatta érted a várost - mondja.
- Kereshetett volna női mellek között - morgom.
- Rosszul nézel ki, Alibaba. És tudom, hogy zaklatott vagy. Hakuryuu elpanaszolta, hogy nem mer magadra hagyni, mert valamit biztosan magadra borítasz, valamibe biztosan belenyúlsz és állandóan megsérülsz. - Felpillantok rá. - Aladdinnak is említette.
- Nem kellene ezekkel zavarni. Hadd tanuljon.
- Rosszul hazudsz - neveti el magát. - Ha ennyire nem vagytok rendben, miért nem beszélitek meg?
- Nem lenne értelme - sóhajtok fel. - Nem szeret engem annyira, mint a nőket vagy Judalt. Ha szóvá tenném félek, hallanom kellene az igazságot - mondom, de a következő percben kerek szemekkel nézek Aladdin felbukkanó alakjára. Fenébe ezzel a láthatatlanná tevő mágiával!
- Na, én megyek - libben ki Sharrkan, de nekem most Aladdin köti le a figyelmem.
Arra sem emlékszem, hogy mikor voltam vele kettesben utoljára.
- Nem tudok mást mondani, mint amit hallottál és nem is akarok - fordítom el a fejem, de a szívem majd' kiszakad a mellkasomból.
|
