|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Andro | 2015. 02. 05. 11:41:55 | #32410 |
Karakter: Jason Hole
Megjegyzés: (drágámnak) VÉGE!
Szerintem elég türelmesen vártam másfél évig.
|
| Andro | 2013. 08. 23. 11:05:45 | #27022 |
Karakter: Jason Hole
Megjegyzés: (Xiaonak)
Xiao mindent elmond Mr. White-nak, mialatt én a háttérbe húzódva hallgatom őket. Látom, hogy Mr. White-ot felkavarják a hallottak, mégis nagyon udvariasan viselkedik az alkalmazottammal szemben. Majd mikor mindent megbeszélnek, megkéri, hogy távozzon, mert velem is beszélnie kell. Gondolom Miss Ling jövőjét illetően, vagy nem is tudom. Esetleg újabb megrendelésről lenne szó? Megvárom, míg Xiao távozik, csak azután fordulok Mr. White-hoz.
– Valami gond van, Mr. White? – kérdem udvariasan. Alapelvem, hogy az ügyfél az isten, mi csak kiszolgáljuk. – Talán nincs megelégedve Miss Linggel?
– Ellenkezőleg – rázza a fejét a férfi. – Az alkalmazottja igen talpraesett és belevaló hölgyemény. Még senki sem mert ilyen nyíltan beszélni velem, és az arcomba vágni az igazságot. Való igaz, sosem gondoltam volna, hogy a lányom képes ilyenre. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy sajnos keveset vagyok otthon. Tudja, lefoglal az üzlet, a tárgyalások, és nem fordítottam elég figyelmet a lányom nevelésére. Mióta a feleségem meghalt, tudja a lányomat csak a személyzet veszi körül, és nem csoda, ha elkanászodott. De azt hiszem, most már beszélnem kell vele, mert ez így nem mehet tovább. Drasztikus lépésekre van szükség.
– Szóval ezek szerint Miss Ling maradhat – állapítom meg, mire Mr. White bólint. Ennek nagyon örülök, mert nem szeretném elveszíteni Xiaot, hiszen igazán remek munkaerő.
– Az egész nem Miss Ling hibája – mondja nyugodtan. – Emiatt egyiküknek sem kell izgatnia magát. A lányom hazudott nekem, és ezért meg is fogja kapni a megfelelő büntetést. Most pedig mennem kell, ha megengedi.
– Ahogy óhajtja, uram – biccentek, majd elindulunk a bolt felé.
~*~
Mikor kilépünk, látom, hogy Xiao egy pillanatra ledermed, majd udvariasan meghajol Mr. White felé.
- További jó munkát! – mondja Mr. White, majd megtorpan az egyik polc mellett. A falon gyönyörű antik órák vannak. Mindegyik régről származik. – Kisasszony! – hívja oda Xiaongot.
- Igen uram? – siet oda Xiao.
– Ez az óra honnan való?
- Uram ez egy a XVI. Lajos korabeli gyönyörű antik fali óra, egyenesen Párizsból. Jól látszik rajta az akkori kor nyoma. A díszítések, a motívumok mind azt a kort idézik és még működőképes is.
- Akkor ezt kérném. – mondja kedvesen. Xiao rögtön becsomagolja az órát, majd Mr. White fizet. - A többi a magáé. – Ezzel távozik is. Xiao döbbenten áll, én pedig visszamegyek az irodába.
Zárásig dolgozunk, majd kimegyek az üzletbe, hiszen ideje hazamenni. Ahogy a boltba lépek, Xiao rám néz. Látom, hogy boldog, ezek szerint tudja, hogy nem fogják kirúgni, holott én egy szót sem szóltam.
- Köszönöm! – mondja halkan.
- Mit? Én nem tettem semmit – válaszolom egyszerűen. – Maga mondta el a történteket Mr. White-nak.
- De utána maguk … - kezdi, de elhallgat.
- Beszélgettünk, de ez nem befolyásolta Mr. White nézőpontját. Belátta, hogy a lánya hazudott neki – közlöm, mire Xiang bólint. – Mára végeztünk, haza mehet Miss Ling.
- Jó éjt Mr. Hole! – köszön el boldogan, majd már ott sincs.
- Jó éjszakát Miss Ling! – mosolyodom el halványan.
Xiao igen kedves lány, de tudom, hogy nem táplálhatok iránta érzéseket. Elvégre ő az alkalmazottam, ráadásul valószínűleg a családja sem nézné jó szemmel, ha viszonyt kezdenék vele.
~*~
Másnap minden csendes és nyugodt. Délelőtt csak pár vevőm van, meg egy érdeklődő, aki ritka, igazi kincsnek számító dísztányérokat keres. Sajnos, a készlet, amit rendeltem, csak a jövő héten érkezik, de felírom a hölgy nevét és címét, valamint telefonszámát, hogy értesíthessem.
– Kedden felhívom – ígérem a középkorú hölgynek. – A szállítmány hétfő délután érkezik, de még idő kell, mire kicsomagolom őket, és elhelyezem a boltban. Viszont kedd délután jöhet értük, ha megfelel.
– Köszönöm, Mr. Hole – mondja a hölgy. – Akkor kedden várom a hívását. Viszontlátásra!
– Viszontlátásra, Mrs. Downer! – köszönök el.
A délután első része nyugodtan telik el, csak ebédidőben zárok be, amikor kiugrom ebédelni egyet. De pontosan háromkor megérkezik Xiao, ami felvillanyoz. Magam sem értem miért, de kezdek igazán ragaszkodni ehhez a bájos, kellemes társaságot nyújtó lányhoz.
– Jó napot Mr. Hole! – hallom meg a hangját. Éppen az irodában ülök a papírmunka kellős közepén.
– Jó napot Miss Ling. – hallom hangját az irodából. Aztán hallom, hogy belép az irodába. Vajon mit akarhat? - Mr. Hole… - szólít meg bátortalan hangon, de a sok munka miatt nem nézek fel rá. – Tegnap kiállt mellettem és bátorított, szeretném megköszönni.
– Nem szükséges – mondom mosolyogva.
– Én mégis szeretném meghálálni – nyújtja a két kezét, mire meglepetten nézek rá. A kezében egy gyönyörűen megmunkált, antik zsebóra fekszik.. – Köszönöm szépen! – teszi a kezembe az órát.
Nem tudom, mit mondhatnék. Nem ajándékért tettem, így nem fogadhatom el. Viszont vissza sem akarom utasítani, mert azzal megbántanám. Xiao elpirulva áll előttem, szemmel láthatóan rettentően zavarban van, ahogy én is. Még nemigen kaptam senkitől ajándékot, leszámítva a nagyapámat és a szüleimet. Meg néha egy-egy ismerősömet, de az utóbbi ajándékok mindig túl személytelenek voltak. Végül sóhajtok egyet, és most már tudom, mit is mondhatnék.
– Honnan tudta, hogy most volt a születésnapom? – kérdem mosolyogva, mire Xiao ha lehet, még jobban elpirul. – Talán bizony utánanézett, Miss Ling?
– Nem, dehogy... - kezdi rémülten, mire halkan elkuncogom magam. Meglepetten néz rám.
– Köszönöm szépen az órát. Nagy becsben fogom tartani – mondom, mire úgy látom, megnyugszik.
– Nos, akkor, Boldog Születésnapot így utólag is, Mr. Hole – monda Xiao.
– Köszönöm! – biccentek. – Most viszont munkára, Miss Ling! Az üzlet nem takarítja ki magát.
Xiao örömtől viruló arccal siet előre az üzletbe. Nincs szívem megmondani neki, hogy a születésnapom hat hete volt. Viszont így nem bántottam meg. Az óra pedig valóban gyönyörű, ha jól nézem, a tizenkilencedik század első felében készült Angliában. Nem tudom, honnan szerezhette, de nem is érdekel, viszont biztosan nem lopott áru. Talán egy családi örökség, vagy kapta valakitől, nem tudom. Viszont nem is fogok rákérdezni, mert az olyan lenne, mintha lopással vádolnám.
~*~
Lassan letelik a három hónap, és Xiao tényleg remek munkaerő. Az emberek szívesen járnak hozzám eladni, vagy vásárolni, mert Xiao mindenkivel igen kedves. Nekem pedig több időm jut az üzletvezetésre, valamint ha ő nincs, én szolgálom ki a vevőket. A lány jó bevált, sosem késik, és nem nyafog, mint az előző alkalmazottam tette. Ráadásul nagyon megkedveltem az ifjú hölgyet, még akkor is, ha ez árt az üzletnek. Szívesen vagyok vele kettesben, sőt, már együtt is teázunk, ha nincs vásárló. A harmadik hónap végére el is döntöm, hogy felveszem Xiaot állandóra.
- Miss Ling, idejönne, kérem? – kukkantok ki az irodából a próbaidő utolsó napján. Még csak hat óra van, de jelenleg nincs vevőnk. Nem is csoda, hiszen péntek van.
- Igen, Mr. Hole? – jön oda Xiao. – Valami baj van?
- Nincs semmi baj, mindössze beszélnünk kell. Kérem, jöjjön be az irodába! – intek neki.
Látom, hogy meg van szeppenve, pedig nincs miért. Mikor belép, megkérem, hogy foglaljon helyet, majd elé teszem a szerződést, amely szerint állandóra alkalmaznám.
– A próbaideje a mai nappal letelik, Miss Ling – mondom. – És el kell mondanom, hogy nagyon meg vagyok Önnel elégedve. Ezért szeretném, ha állandóra maradna itt nálam, ha kegyednek is megfelel. A szerződést már elkészítettem, de szeretném, ha átolvasná, és ha megfelel, írja alá.
– Mr. Hole... – látom, hogy Xiao nem találja a szavakat. – Ez... ez igaz? Tényleg maradhatok?
– Azt mondtam, nem? – nézek rá értetlenül. – Persze, csak ha Ön is szeretné.
– Köszönöm! – ugrik fel a székről, és megölel, ami elég váratlanul ér. – Köszönöm, nagyon szépen köszönöm!
– Jól van, jól van, nem kell azért ennyire örülni – nevetem el magam. De azért megölelem.
Xiao zavartan enged el, és látom, hogy mélységesen zavarban van. De végül visszaül a helyére, és átolvassa, majd aláírja a szerződést. Nincs benne semmi új, kivéve, hogy mostantól nagyobb bért kap, és ettől kezdve hivatalosan is alkalmazom. Én nagyon örülök, hogy így döntött, és tudom, hogy ő is.
– Miss Ling, mostantól kezdve hívjon Jasonnek – mondom, majd kezet nyújtok. – Örülök, hogy marad.
Szerkesztve Andro által @ 2013. 08. 23. 20:22:43
|
| Hentai Chibi | 2013. 07. 23. 17:50:42 | #26543 |
Karakter: Xiao Ling
Megjegyzés: Jason-nek ~ Andro-nak
Teljesen zavarban vagyok, ha lehetne inkább a föld alá süllyednék. Ilyen kellemetlen helyzetbe hozni … Mire lehet ez jó Karen-nek? Miért kell mindig a véremet szívnia ennek a lánynak?
- Hogy hívnak? – óvatosan felpillantok és látom, hogy Mr. Hole a lány felé fordul. Miért érdekli őt? Mire készülhet most? Karen rögtön felhúzza magát a dolgon. Talán az zavarja, hogy letegezték. Hát igen ő túl nagyra tartja magát és nem tűri meg az ilyet.
- Hogy merészel tegezni? – hangja ridegen cseng, szinte már rémisztő. – Tudja, hogy ki vagyok? – nagyot nyelek. Nem tudom mi lesz ebből.
- Nem, de ha megmondod, tudni fogom. – Jason hangja egykedvű, ami csak még idegesebbé teszi Karen-t. Talán ez Jason célja?
- A nevem Karen White, és az apám egy nagyon híres üzletember, akinek több szállodája és étterme van. – feleli. Igen, én ezt már vagy ezerszer hallottam. Gazdag és azt hiszi akkor már bárkit bánthat büntetés nélkül.
- Szóval Robert White lánya vagy. – bólogat Jason. Ismeri a családot? – Apád több antik régiséget vásárolt már nálam, ezen kívül szoros kapcsolatban állok a közeli barátaival. Az apád ajánlott engem nekik, mert meg van elégedve az itt található áruval. – Karen arckifejezése megváltozik. Na erre még én sem számítottam. – Ami pedig titeket illet, ez a bolt nem játszótér! Menjetek szépen haza, és otthon babázzatok! – nyitja ki az ajtót és sorban kitessékeli őket. Mindenki távozik, én pedig ismét teljesen lehajtom a fejem. Vajon büntetést kapok? Vagy leszíd majd? Azt nem is figyelem Karen még mit hápog utoljára mielőtt az ajtó csukódna utánuk. Mr. Hole felém lépked, mire én hátrálok tőle. Félek, nagyon is félek.
- Hé, nyugodjon meg, Miss Ling! – hangja lágyan cseng és nem érzek benne dühöt. – Elvégre nem történt semmi.
- De … - kezdek bele, ám csendre int. Nem tudom mi lesz…
- Legközelebb ne hagyja magát, szóljon vissza nekik! Most pedig segítsen hátra vinni ezeket a képeket. Még ki kell csomagolni őket, aztán haza mehet. – segítek neki mindenben. Gyönyörű képek érkeztek, amik még engem is elvarázsolnak.
A megfelelő helyre kerülnek, biztos hamar megveszik majd őket. Értékesek és jól mutatnak a falon is. Egy műkedvelőnek igazi gyöngyszemek, ráadásul ritkák.
18. századból való tájképek, melyeket egy híres németalföldi festő készített és mindössze négy készült belőle. Az ár mely eléjük kerül ennek megfelelő. De ha valaki megteheti az szerintem vinni is fogja.
- Most már haza mehet Miss Ling. – mondja a munka végeztével, én pedig elégedetten nézem meg még egyszer a képeket. – És ne izgassa magát az incidens miatt. Ez néha előfordul. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát Mr. Hole! – hajolok meg illedelmesen, majd fogom táskámat és megyek is haza.
Egész úton azon gondolkodom, hogyan is tudnám megköszönni Mr. Hole-nak, hogy ilyen kedves volt ma velem, de semmi sem jut eszembe. A holnapi napon is agyalok, de nem emlékszem, hogy mondták volna írunk ZH-t. Azért átnézem a holnapi előadásokra az eddigi anyagot.
Otthon tanulás után vacsorázom, majd még egy kicsit művészettörténelmet olvasgatok. Nagyon megtetszett ez a tárgy. Először csak kredit növelőnek vettem fel, de egyre jobban érdekelni kezdett. Remélem jövő félévben is lesz hasonló tárgyam.
Másnap reggel az egyetemre igyekszek. Ma már nyolctól óráim vannak és nincs megállás délutánig. Még jó, hogy a munkába be tudok menni. Távol-keleti történelemmel kezdünk, melyen két hét múlvára a tanár beígér egy ZH-t. Ettől függ az aláírásunk.
Nem lesz gond. Aztán művészettörténelem jön, amin remekelek. A tanár szerint jól átlátom a dolgokat. A jó kedvem megvan a mai napra. Barátaimmal együtt ebédelünk és beszéljük át mire is kell felkészülnünk még a héten vagy épp jövő hétre. Elmesélem nekik azt is mi történt tegnap.
- És ezt tényleg megtette Karen? Hát neki aztán tényleg semmi sem szent! – háborodik fel Lucy. – Ki nem állhatom azt a kis cicababát. Állandóan adja a királynőt és lenéz mindenkit. De merem állítani fele annyit se tud amennyit itt az egyetemen megkövetelnek.
- Az lehet de itt van. – sóhajt Tom, aki szintén nem kedveli a lányt. Még neki is hajlamos olykor beszólogatni. Tom pedig rendes srác és lányt még szóval sem bántana, épp ezért vált Karen egyik kedvenc áldozatává.
- Majd valaki lerendezi a csini pofiját. – von vállat Chris. Nem az a vagány verekedős gyerek, viszont nem hagyja magát és igenis vissza szól. Karen nagy ívből kerüli mindig. – Higgyétek el nekem, csak idő kérdése. – erre bólintok.
- Na oda nézzetek, emlegetett szamár. – szól rögtön Lucy, mire felkapom a fejem és tényleg Karen közelít az asztalunk felé.
- Szia Xiaocska. Csak gondoltam szólok, hogy apucinak hála repülni fogsz a kis ócskaság kereskedésből. – kuncog. Én válaszra sem méltatom, pedig Jason azt mondta ne hagyjam magam. De nekem ez nem megy. – Úgyhogy pápá gagyi kis munnka. – ezzel int is és távozik a bandájával.
- Ne is foglalkozz vele Xiao, ő úgysem rúgathat ki!
- Tudom. – bólintok.
Délután kissé félve megyek be dolgozni. Állandóan csak Karen szavai csengenek a fejemben. Még hogy az apukája ki fog rúgatni engem. Azt nem teheti meg, ugye? Bár Jason mondta sok vásárlót köszönhet Mr. White-nak és még Ő maga is a boltban vásárol, de … Az nem lehet, hogy Mr. White döntés elé állítsa Jason-t, csak azért mert az elkényeztetett lánya ezt akarja… Az nagyon gonosz húzás lenne tőle. Viszont nem akarom, hogy Mr. Hole miattam kerüljön ilyen helyzetbe. Pár perc múlva három óra, de én már itt vagyok nem messze. Igyekszek megnyugodni. Mire belépek az ajtón már félre is tettem a ma történteket. Táskám leveszem és a helyére teszem.
- Jó napot Mr. Hole! – köszönök. – Ugye nem késtem?
- Jó napot Miss Ling! – üdvözöl viszont. – Nem, és van itt valaki, aki beszélni szeretne Önnel. Karen édesapja. – erre teljesen elfehéredek. Karen apukája? Miért jött ide? Most akar kirúgatni, ahogy Karen mondta, ez egészen biztos …
Jason mellém lép és nyugtat nem lesz baj, csak meséljem el mi történt, hogy Mr. White-ot csak az én verzióm érdekli, ezért jött ide.
Bemegyünk hátra, ahol már a férfi vár rám. Nálam teljes a pánik, bár igyekszek ezt nem mutatni. Illedelmesen üdvözlöm a férfit, aki viszont köszön nekem. Nem úgy tűnik mint aki a fejem akarja leharapni, de nem lehet tudni.
- Szóval Ön az a bizonyos alkalmazott. – jegyzi meg, mire nagyot nyelve bólintok. Végem van … - Szeretném, ha elmondanád, hogy mi történt tegnap. A lányom talán túlságosan is kiszínezett verzióját már ismerem. De szeretném hallani a tiédet is.
- Csak nyugodtan, Miss Ling, semmi baj. – bátorít Mr. Hole, ami valamicskét de segít a helyzetemen. – Csak mondja el, mi is történt tegnap délután, rendben?
- Rendben. – bólintok és mély levegőt veszek. – Karent az egyetemről ismerem, ott vagyunk évfolyamtársak. Gyakran szokott a származásom vagy épp az enyhe akcentusom miatt bántani, vagy épp próbál megalázni a többiek előtt. Már másokkal is megtette ezt, de főleg velem. Tegnap zárás előtt bejött a boltba és megint elkezdte a szokásosat. A boltot nézte, kezdetben csak kritizálta, majd felvetette mi lenne ha eltörne valamit és rám fognák. Azt mondta biztosan sokat kellene fizetnem. Majd tűzről beszélt, hogy ha itt minden elégne… - nyelek ismét nagyot és egyre inkább érzem mennyire is félek. - A származásom kezdte el megint, majd lelökte az egyik értékes vázát, amit sikerült még időben megfognom, így nem törött el.
- Értem. És ezután mi történt? – kérdezi tovább a férfi. Látom tényleg érdekli őt az én álláspontom és nem szól le, nem mondja azt hazudok és nem bánt engem. Egész kedves embernek tűnik, nem értem, hogyan lehet ilyen kegyetlen gyermeke.
- Vissza ért Mr. Hole aki számon kérte a megfelelő hangnemben, hogy mi történik itt. Karen pedig próbált mindent rám fogni, majd fenyegetőzött mikor Mr. Hole megkérte távozzon. Azt mondta nekik ez nem játszótér, de egyiküket sem bántotta még szóval sem.
- A lányommal azóta beszéltél? – erre bólintok. – Hallgatlak. – erre elmondok mindent a férfinek ami ma történt, hogy a lánya fenyegetett.
- Azt mondta Ön majd ide jön és kirúgat, mert Ő megkérte magát erre. – bátortalanul nézek a férfire. Végig őszinte voltam vele, semmit sem titkoltam el.
- Rendben. – bólint a férfi. – Szeretnék négyszemközt beszélni Mr. Hole-lal. – erre bólintok és távozok is.
Kint a vevőket fogadom, a boltot takarítgatom, de amíg bent vannak majd megesz az ideg. Vajon miről beszélhetnek már vagy fél órája? Fel-le mászkálok és teszem a dolgom. Remélem nem lesz semmi baj.
Mikor kilép Mr. White hirtelen még az ereimben is megfagy a vér. Illedelmesen meghajolok, mire rám mosolyog.
- További jó munkát. – majd megtorpan az egyik polc mellett. A falon gyönyörű antik órák vannak. Mindegyik régről származik. – Kisasszony. – hív rögtön maga mellé.
- Igen uram? – sietek oda és érdeklődve figyelem. – Ez az óra honnan való?
- Uram ez egy a XVI. Lajos korabeli gyönyörű antik fali óra, egyenesen Párizsból. Jól látszik rajta az akkori kor nyoma. A díszítések, a motívumok mind azt a kort idézik és még működőképes is.
- Akkor ezt kérném. – mondja kedvesen. Én rögtön leveszem a falról és már csomagolom is.A férfi kifizeti az összeget. – A többi a magáé. – ezzel távozik is. Csak állok döbbenten. Tehát minden rendben lenne és Jason-nek sikerült megbeszélnie Mr. White-tal. Halványan elmosolyodok és pakolgatok tovább, nagyon jó kedvem van végig. Mikor zárás előtt Mr. Hole kijön az irodájából kedvesen elmosolyodok.
- Köszönöm.
- Mit? Én nem tettem semmit. – feleli kedvesen. – Maga mondta el a történteket Mr. White-nak.
- De utána maguk … - azonban el is hallgatok.
- Beszélgettünk, de ez nem befolyásolta Mr. White nézőpontját. Belátta, hogy a lánya hazudott neki. – erre bólintok. – Mára végeztünk, haza mehet Miss Ling.
- Jó éjt Mr. Hole! – köszönök el boldogan.
- Jó éjszakát Miss Ling!
Másnap Karen nem zaklat a suliban, még csak oda sem jön hozzánk. Felém pillant ha arra jön, de elfordítja fejét fintorogva, mást nem tesz. Talán az apja beszélt vele. Nem is baj, így legalább engem békén hagy. Suli után munkába sietek. Van egy kis meglepetésem Mr. Hole-nak.
Ahogy elnéztem szereti a zsebórákat… illik is hozzá, mindig olyan elegáns és megnyerő férfi látszatát kelti. Kellemes társaság és … Teljesen elpirulok. Mély levegőt veszek és belépek a boltba.
- Jó napot Mr. Hole. – mosolygok. Most is mint mindig pontos vagyok.
- Jó napot Miss Ling. – hallom hangját az irodából. Biztos megint a sok papírmunkán dolgozik. Lepakolok és besietek hozzá. Utána úgyis már pakolok, csak szeretném neki oda adni az ajándékom.
- Mr. Hole… - szólítom meg kissé bátortalanul. – Tegnap kiállt mellettem és bátorított, szeretném megköszönni.
- Nem szükséges. – mondja kedvesen, de nem néz fel.
- Én mégis szeretném meghálálni. – nyújtom felé két kezemet, mire meglepetten felnéz. Zavarban vagyok. – Köszönöm szépen. – adom kezébe a zsebórát.
Még kislány voltam, talán öt éves, mikor a szüleimmel költöztünk. Akkor leltem az új házunkban ezt az órát. Működött és jó állapotban volt. Nyilván az előző lakóé lehetett és ő hagyta itt. Apukám próbálta is megkeresni, hiszen ez egy nagyon értékes óra és apukám tisztességes ember.
De az előző tulajdonos meghalt nem sokkal az elköltözése után, rokonait pedig nem leltük, így maradt nálam az óra. Végig nagyon vigyáztunk rá apával. Neki volt már egy ilyen a gyűjteményében így az enyém lett.
Most is olyan állapotban van akár az új, működőképes és minden eredeti rajta. Én úgy érzem Jason-nál jó helyen lenne.
Lehet butaság amit csinálok, de tényleg nagyon hálás vagyok neki azért amit tett. Nem mondok semmit, ő pedig csak néz rám és az órára felváltva.
|
| Andro | 2013. 07. 23. 11:07:04 | #26538 |
Karakter: Jason Hole
Megjegyzés: (Xiaonak)
A munka csendesen folyik. Hallom, hogy Xiao takarít, és látom is, hiszen néha kinézek. Néha a vevőket is kiszolgálja, és igen értelmes, okos lánynak tűnik. De még meg kell bizonyosodnom efelől. Én a papírmunkát végzem hátul, ami valljuk be, kissé felgyümlett azóta, hogy egyedül vezetem a boltot. Manapság nehéz jó alkalmazottat találni. A többségük semmit sem ért a régiségekhez, vagy összetörnek dolgokat, esetleg még lopnak is.
Zárás előtt egy órával ki kell ugranom a postára, muszáj feladnom pár levelet, és talán érkezett is néhány értékes küldemény. Mostanában várok pár igen régi, és gyönyörű festményt még a 18. századból. Remélem, megérkeztek. Ám mikor visszaérek a boltba a kis méretű festményekkel együtt, valami nagyon fura dolgot látok. Xiao egy porcál vázát fog, mialatt pár vele egykorú, elég gazdagnak tűnő fiatal fogja közre. Az egyikük egy lány, aki valahonnan ismerősnek tűnik. Gondolom, ő lehet a hangadó.
- Itt meg mi folyik? – kérdem a jelenetet nézve.
- Hogy képes egy ilyen ügyetlen kínait foglalkoztatni itt? Majdnem eltörte a vázát! – kezd neki a lány. Aha, a bandavezér. Ismerem a fajtáját.
- Igaz ez, Miss Ling? – fordulok felé, mert hallani szeretném az ő verzióját is. A másik lányról eleve lerí, hogy gyűlöli a külföldieket. Ami azért is érdekes, mert az amerikaiak mind bevándorlóktól származnak.
- Nem, uram – mondja halkan, és megrázza a fejét.
Xiao visszateszi az értékes, régi vázát a polcra, és csak áll ott előttem, mint egy rakás szerencsétlenség. A másik lányra, aki kajánul vigyorog. Nem kell sok, hogy összerakjam a képet. Nem vagyok annyira ostoba, mint sokan hiszik.
- Hogy hívnak? – fordulok a ”bandavezérhez”. Szándékosan tegezem, ami úgy tűnik, nem tetszik neki, mert egyből felszegi a fejét, és felhúzza az orrát.
- Hogy merészel tegezni? – kérdi hidegen. – Tudja, hogy ki vagyok?
- Nem, de ha megmondod, tudni fogom – mondom egykedvűen. Rettentően szórakoztat, ahogy felfújja magát.
- A nevem Karen White, és az apám egy nagyon híres üzletember, akinek több szállodája és étterme van – válaszolja. Most már tudom, honnan ismerős.
- Szóval Robert White lánya vagy – állapítom meg bólogatva. – Apád több antik régiséget vásárolt már nálam, ezen kívül szoros kapcsolatban állok a közeli barátaival. Az apád ajánlott engem nekik, mert meg van elégedve az itt található minőségi áruval – mondom egykedvűen, mire a lány arca megnyúlik. Azt hiszem, erre nem számított. – Ami pedig titeket illet, ez a bolt nem játszótér! Menjetek szépen haza, és otthon babázzatok! – Nyitom ki az ajtót, és tessékelem ki a társaságot. Ha nem is szívesen, de szépen elhagyják a boltot.
Karen még mond valamit az apjáról, meg hogy ezt még megbánom, de nem érdekel. Jól ismerem az apját, és egyáltalán nem félek tőle. Becsukom az ajtót, és a még mindig döbbenten, és félénken álló Xiao felé fordulok. Ahogy felé lépek, ő hátrál egy lépést. Biztos azt hiszi, le fogom szídni, pedig erről szó sincs.
- Hé, nyugodjon meg, Miss Ling! – mondom könnyedén. – Elvégre nem történt semmi.
- De... – kezd bele Xiao, ám leintem.
- Legközelebb ne hagyja magát, szóljon vissza nekik! Most pedig segítsen hátravinni ezeket a képeket. Még ki kell csomagolni őket, aztán hazamehet.
Xiao segít nekem hátravinni a képeket, szépen kicsomagoljuk őket, és elhelyezzük a boltban ott, ahová valók. Gyönyörű tájképek a 18. századból, egy ismert németalföldi festő munkái. Ritka kincsek, mert mindössze négy készült belőlük, így igen borsos árat írok rájuk.
- Most már hazamehet, Miss Liang! – mondom, mikor végeztünk. – És ne izgassa magát az incidens miatt. Ez néha előfordul. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát, Mr. Hole! – hajol meg Xiao, majd veszi a táskáját, és távozik.
Én még elrendezek pár dolgot, majd bezárok, és elindulok hazafelé. Néha történnek ilyen incidensek, de majd Xiao is megtanulja kezelni őket. Okos és ügyes lány, jó segítség és ért a régiségekhez is. Kétlem, hogy az ő hibája lett volna a mai szerencsétlenség. Azért örülök, hogy az a váza egyben maradt.
~*~
Másnap a szokott időben nyitok. A délelőtt nyugodtan telik, de nem sokkal Xiao érkezése előtt egy öltönyös, elegáns férfi lép be a boltba. Azonnal megismerem Robert White-ot, és már tudom, miért jött ide. Valószínűleg a drága kislánya elsírta neki, milyen ”gonoszul” bántam vele, sőt, talán ki is színezte a történetet, ahogy az ő fajtája szokta.
- Jó napot, Mr. White! – sietek elé, és kezet fogunk. – Miben segíthetek?
- Mr. Hole! – biccent a férfi. Idősebb úr, sötétbarna haj, barátságos, sötétbarna szemek, kissé zömök testalkat. – A lányom tegnap sírva jött haza, és azt állította, hogy Ön durván inzultálta.
Meg sem lep, hogy Karen ilyesmit mondott. Ismerem az ilyen lányokat, azt hiszik, mindent megúszhatnak.
- Az Ön lánya, uram, durván inzultálta az alkalmazottamat, mindössze azért, mert Miss Ling kínai. Karen igazán tanulhatna némi tiszteletet és alázatot másokkal szemben – válaszolom kimérten. – Ráadásul Miss Lingre fogta, ahogy majdnem eltört egy igen értékes vázát – mutatok a nevezett tárgyra. – Én mindössze finoman rendre utasítottam a lányát, és megkértem a barátait, valamint őt, hogy szíveskedjenek távozni, és ne a boltomat használják játszótérnek.
- A lányom egészen mást mondott – mondja Mr. White. – Hol van most az a bizonyos alkalmazottja?
- Nemsokára megérkezik, mindjárt három óra – nézek a számomra olyan sokat jelentő zsebórára.
Hellyel kínálom Mr. White-ot az irodámban, majd egy csésze teát is adok neki. Pontban háromkor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó, és kisietek a vevőtérbe. Xiao az, éppen a táskáját veszi le a válláról.
- Jó napot, Mr. Hole! – mondja Xiao. – Ugye nem késtem.
- Jó napot, Miss Ling! – válaszolom. – Nem, és van itt valaki, aki beszélni szeretne Önnel. Karen édesapja.
Látom, hogy Xiao arcából kifut a vér, de mellé lépek, és biztosítom, hogy semmi bántódása nem fog esni. Mindössze el kell mondania, mi történt tegnap, mert Mr. White az ő verzióját is hallani szeretné. Hátramegyünk, ahol Xiao és Mr. White köszönnek egymásnak, majd a férfi a lányra néz.
- Szóval Ön az a bizonyos alkalmazott – jegyzi meg Mr. White, mire Xiao bólint. – Szeretném, ha elmondanád, hogy mi történt tegnap. A lányom talán túlságosan is kiszínezett verzióját már ismerem. De szeretném hallani a tiédet is.
- Csak nyugodtan, Miss Ling, semmi baj – mondom bátorítóan, mert látom, hogy Xiao halálra van rémülve. – Csak mondja el nyugodtan, mi is történt tegnap délután, rendben?
Szerkesztve Andro által @ 2013. 07. 23. 11:07:24
|
| Hentai Chibi | 2013. 07. 03. 21:01:31 | #26384 |
Karakter: Xiao Ling
Megjegyzés: Jason-nek ~ Andronak
Látom elgondolkodik. Remélem felvesz. Egyre inkább érzem azt szeretnék itt dolgozni. De semmi sem egyszerű. Nincs nálam önéletrajz, tapasztalatom sincs, csak lelkes vagyok és persze részben a szakomhoz tartozik.
Sok mindent tudok a régi dolgokról. Csak int, mire valamennyire megnyugszok. Ez már jó jel. A hátsó szobába megyünk, biztosan ez az irodája. Hellyel kínál, mire leülök és ő is így tesz az asztala mögött.
Az asztal teteje tele van papírokkal, régi tárgyakkal. Földön kartondobozok hevernek, persze rendezettebben. Hátul pedig a falnál van egy irattároló szekrény van.
- A nevem Jason Hole. – mutatkozik be. Meglep egy picit. Szóval Jason Hole a neve .. Értem. – Az enyém a bolt. Önt hogy hívják és hány éves, kisasszony? – hangja udvariasan cseng, mint valami úriember. Végül is első ránézésre is annak tűnt. És az övé ez a hely? Fiatalnak tűnik...
- Xiao Ling vagyok, húsz éves – mutatkozok be, ahogy illik.
- Van gyakorlata az antikvitás területén? – kérdez rá. Már vártam ezt. Ez egy olyan kérdés amit mindig feltesznek a jelentkezőknek. Nekem persze nincs és ezt el is mondom neki.
Még jó pár kérdést feltesz és én mindegyikre őszintén válaszolok. Elmondom, hogy egyetemista vagyok, történelem tanárnak készülök és hogy sok mindent tudok a régiségekről. Viszont még nem dolgoztam ilyen helyen. Látom mikor arról beszélek tanár leszek, ott helyeslőn biccent.
Lelkesedésem még az elbeszélgetés során is töretlen. Viszont még bizonytalannak érzem magam, hiszen még nem dolgoztam ilyen helyen. Mi van ha valamit elrontok?
- Rendben van, Miss Ling, próbaidőre felveszem. – mondja ki végül, ami megnyugtat. – A próbaidő három hónap, ez alatt ha nem tetszik a munkája, vagy túl sokat késik, nem dolgozik rendesen, minden ok nélkül kirúghatom, világos? - erre bólintok. Igen, ezt valahogy gondoltam. - Napi négy órát fog dolgozni, délután négytől este nyolcig, akkor zárok. Ennek megfelelően csak fele bért kap, hiszen Ön csak részmunkaidős lesz. A bére óránként öt dollár. Megfelel így? – kérdez rá. Végig figyelek. Végül is jó ez.
- Természetesen, Mr. Hole. Köszönöm! Nagyon szépen köszönöm! – állok fel és hajlongok. Remek lesz ez a munka. – Mikor kezdhetek?
- Holnap. – jön a rövid, tömör válasz. – Most menjen haza, és holnap aláírjuk a szerződést. És a hétvégéje szabad.
- Köszönöm szépen! – hangom boldogan cseng. Milyen szép nap is ez. – Akkor holnap. Viszontlátásra!
- Viszontlátásra! – és én már bent sem vagyok. Rögtön haza sietek. Megvettem ezeket a csodás dolgokat és még munkám is lett. Egész úton jó kedvem van.
Otthon még beszélek telefonon szüleimmel is és elújságolom nekik is a jó hírt. Annyira boldog vagyok.
Reggel Ókori történelemmel kezdek az egyetemen. Végig mosolygok, amin a barátaim meg is lepődnek. Alapból jó kedvem szokott lenni, de a mai nap még inkább. Még a dupla ZH sem rontja el. Rendesen felkészültem mind a két tárgyból, biztos, hogy meglesz.
- Mi ez a mai nagy öröm Xiao? - kérdezi Tom, akin látszik teljesen kikészítette az utolsó zárthelyink. Hát igen ... Ő hajlamos elfelejteni rendesen felkészülni, pedig jó feje van a dolgokhoz.
- Tegnap voltam egy állásinterjún és ma kezdek a munkahelyemen. - felelem össze pakolva tancuccaim.
- Tanulás mellett még meló is? - lepődik meg. - Én tuti beledöglenék. Mára is szét tanultam az agyam, aztán örülhetek ha pont átcsusszanok. Baromi nehéz volt.
- Szerintem könnyű volt. - kapja az első szúrást Chris-től, aki elégedetten mosolyodik el. Na igen, neki sincsenek gondjai ezzel a tárggyal.
- Nekem se volt nehéz. - kuncog a kis szőke Lucy. Talán ez már a kegyelemdöfés szegény Tom-nak.
- Jó hagyjátok abba... Létszi... Na én lépek, csáó. -és már kint is van a teremből.
- Várjá' má'. Sziasztok. - int nekünk Chris is és csak ketten maradunk Lucy-val. A lányok már az ajtónál várnak minket.
- Akkor nem jössz Xiao? - kérdezi Lucy. - Pedig megígérted, hogy plázázunk...
- Igen tudom, de nekem négytől munka van. Majd hétvégén bepótoljuk jó?
- De akkor már tényleg. - mosolyodik el, mire bólintok és elindulunk mind ki. A lányok a plázába, én pedig a munkahelyemre. Nem késhetek el! Mikor beérek látom, hogy az órájára pillant. Időben itt vagyok!
- Jó napot, Mr. Hole! – köszönök lelkesen. Volt egy remek napom az egyetemen és most kezdődhet a munka is.
- Jó napot, Miss Ling! – viszonozza. – Látom, pontos. Jöjjön, már előkészítettem a szerződést. Ha aláírta, elmondom, mit is várok el Öntől, mi is lesz pontosan a dolga.
- Igenis. – biccentek elővéve kicsit hivatalosabb hangomat is. Hátra megyünk a szerződés miatt.
Először is végig olvasom miről is van szó. Nem szeretném, ha átverés lenne a dolog... Hallottam már ilyenről, épp ezért óvatos vagyok. De ahogy nézem a szerződés rendben van, így alá is írom. Majd már csak várom feladatom ismertetését.
- Mivel én igen elfoglalt vagyok a bolttal, és az árukkal, az Ön dolga lesz tisztán tartani a boltot. - szóval takarító. - Minden nap felmossa a padlót, letörölgeti a polcokat, a tárgyakat és rendet tesz az irodámban, érti? – mindenképp, mint egy takarító. Bólintok, hogy megértettem. – Ha bármit eltör, tönkretesz, levonom a béréből. - igen, ez nyilvánvaló... - Hetente egyszer pedig lemossa az ablakokat. Ha ki kell ugranom valahová, vigyáz a boltra, érti?
- Értettem, Mr. Hole! – biccentek. Végül is ez is jó munka. Rendben tartani ezt a helyet és a sok csodás antik dolgot.
- Akkor munkára, kisasszony, nem a semmiért fizetem – hangja komolyan cseng. – Mindent megtalál abban a szekrényben. – egyszerű barna szekrényre mutat, majd előremegy.
Lelkesen végig takarítom a napot, figyelek arra, semmit se törjek el. Megcsodálom a gyönyörű tárgyakat. Olykor hallom vevő is érkezik, de hamar meglelik amit kerestek és távoznak elégedetten.
Idősebbek és fiatalabbak is ellátogatnak hozzánk. Itt minden korosztály megleli a számára tetsző dolgokat. Öt óra után egy nő jön be és látom rajta nagyon nem tudja mit is szeretne. Jason a papírmunkát végzi hátúl.
- Jó napot. Segíthetek? - kérdezem kevesen a nőhöz lépkedve.
- Jó napot. Hát ... igen... - feleli bizonytalanul és látom körbe-körbe nézelődik. - A lányomnak lesz a tizenötödik születésnapja és ő szereti ezeket az antik holmikat...
- Szóval tizenöt éves nagylány. - mosolygok. - Pontosan miket szeret?
- Hát ezeket a régi történelmi tárgyakat. Érdeklik a könyvek és a dísztárgyak is... Főleg a porcelán díszek.. - gondolkodik el. Antik porcelánok. Hm... Azt hiszem tudok neki segíteni.
- Nagyon szép tárgyaink vannak. Ezen a polcon bármit megtalál, amit a lányának csak el tud képzelni. Azok például mind gyönyörű Weimari porcelán tárgyak. - mutatok arra a részre, ahol azokat tarjuk. A nő érdeklődve figyel, majd az egyik tárgyra bök.
- És az? Az pont illene a lányom szobájába, szereti ezeket a dolgokat... - én oda pillantok. Oh, jó választás.
- Az ... - mosolyodok el. - Az egy antik Majolika posztamens kaspóval az 1880-as évekből. - és ismertetem a tárgyat. Látom a nőnek is nagyon megtetszik. Ez egy gyönyörűség szerintem.
- Mennyibe kerül?
- 1440 dollár. - mondom kedvesen a hölgynek.
- És maga szerint ennek örülne a lányom igaz? - hangja kedvesen cseng. Csak bólintok, mire a pénztárhoz indul.
Én oda megyek. A hölgy kifizeti, én meg becsomagolom. Boldogan távozik is, én pedig vissza térek a munkámhoz. Olykor még dúdolgatok is halkan.
Aztán zárás előtt úgy egy órával ismét nyílik az ajtó. Most arra felé is fordulok.
- Nocsak Xiao ez a munkahelyed? Mennyi csili-vili őskövület ... - röhögcsélnek páran. Velük nem vagyok jóban ... Sőt nem is így fogalmaznék, hanem inkább úgy, hogy semleges vagyok velük szemben, ők viszont nem hagynak ki egy percet sem hogy beszóljanak.
- Nem értem mi ilyen drága ezen a sok régi kacaton.... - elmélkedik a lány. Tipikus gazdag, apuci kedvence. Karen a neve és ő meg a baráti köre nagyon kegyetlenek tudnak lenni.
- Ezek mind antik dolgok. - mondom higgadtan. - Nem kacatok... - fűzöm hozzá halkabban. Jason nincs bent, pont kiugrott valamiért. Talán a postára, nem tudom, de én felügyelem a boltot. Remélem hamar elmennek innen.
- Ha te mondod... - sóhajt. - De ha eltöröd jó sokat kell fizetned igaz? Levonják a pénzedből? - kuncog, mire rögtön ledöbbenek. Ugye most nem akar semmit sem eltörni?
- Parancsolsz valamit? Mert ha nem hamarosan szeretnék zárni...
- Még van idő nem? Addig el is dönthetem. Bár ez a sok kacat szerintem mind tűzre való... - erre nagyot nyelek egyet. - Szépen égnének nem de Xiao?
- Karin kérlek ne mondj ilyeneket... - kérem őt szépen. Nagyon remélem nem gondolja komolyan.
- Nekem egy kis kínai senki itt ne ugasson! - morran rám. - Csak betolakodó vagy itt és kész. -és meg is lök egy gyönyörű porcelán vázát. Még pont sikerül elkapnom.
- Itt meg mi folyik? - hallom meg Jason hangját. Úgy örülök, hogy itt van.
- Hogy képes egy ilyen ügyetlen kínait foglalkoztatni itt? Majdnem eltörte a vázát! - kezd bele mentő beszédjébe. Még hogy én ügyetlen? Ő lökte le!
- Igaz ez miss Ling? - fordul felém, mire megrázom a fejem.
- Nem uram. - mondom halkan.
Remélem hisz nekem ... Remélem talán látta is mikor Karin lelökte a polcról az antik tárgyat, de én elkaptam. Visszateszem a helyére és várom mi is fog most történni... Ez nagyon szemét húzás volt Karin-tól...
Szerkesztve Hentai Chibi által @ 2013. 07. 03. 21:28:36
|
| Andro | 2013. 06. 24. 19:31:38 | #26294 |
Karakter: Jason Hole
Megjegyzés: Xiaonak
Ma is nyugodt napom van, egy vevő sincs egész délelőtt. Nem mintha bánnám. Mostanában néha nyugalom van, néha meg nem. Az emberek nem mindig keresnek ritkaságokat, bár ennek ellenére a boltom forgalma nagyon is nagy, és szükségem lenne már egy kisegítőre. Pont ezért tettem ki ma reggel a hirdetést az ajtóra, hátha jön valaki. Mondjuk egy olyan, aki ért is valamit ezekhez a régiségekhez itt a boltban és nem valami műkedvelő gyűjtögető, aki azt sem tudja, mi fán teremnek az antic holmik. Nem egy ilyennel megjártam már, és bizony, nem szeretnék megint egy ilyet kifogni. Manapság nem könnyű jó segédet találni, ahogy a nagyapám is mondaná, isten nyugosztalja.
Délutánra jár, mikor hallom, hogy érkezik valaki. Hallom, hogy megcsendül az ajtó fölé helyezett kis harangocska, majd apró lépteket hallok. Egy nő, vagy egy gyerek lehet.
- Jó napot! – hallok egy női hangot. Fiatal, talán húsz év körüli lehet. - Húúúúhaaa....
- Jó napot! Segíthetek a kisasszonynak? – kérdem mosolyogva, miközben jól megnézem magamnak a vevőmet. Vagy a lehetséges vevőmet.
Elsőre látszik, hogy ázsiai származású, az arca és a mandulavágású szemei elárulják. Barna hajában kék szalag ékeskedik, arca gyermeki, termete nem túl magas, sőt, nagyon is alacsony, és legfeljebb 17-18 éves lehet. Még majdnem gyermek. Érdekes, régies ruhákat visel, amolyan hagyományos kínai stílusút. Talán kínai, de nem tudnám biztosan megmondani.
- Köszönöm, egyenlőre nézelődök – mondja, mire biccentek és hagyom nézelődni. Ám hosszas nézelődés után mégis hozzám fordul. Sejtettem.
- Hm... Elnézést... – lépked hozzám. - Azt hiszem mégis csak el kellene egy kis segítség. Különleges porcelánbabákat és zsebórákat keresek....
- Igazán különleges darabokkal tudok szolgálni. Megmutatom – mosolygok rá, és elindulok hátra, ahol a porcelánbabákat tartom. – Parancsoljon – állok meg, ő meg meglepetten pislog.
- Te jó ég... – fog kézbe egy babát. Megdöbbent, ahogy tartja, és ahogy nézi. Mint egy szakértő, én pedig egyből felismerem, ha valakinek van szeme a régiségekhez. - Ez egy, a 19.század második felében készült német baba. A ruháján is látni, mennyire precíz munka is. A waltershauseni Kestner cég munkája – mondja, mire elismerően nézek rá. Nem semmi, kevesen tudnak az ilyen babákról. - Ráadásul ebből a babából csak alig néhány hasonló készült. Őt szeretném elvinni. És még mondjuuk... – fordul a zsebórák felé.
- Válogasson csak nyugodtan. Ezek mint különleges antik darabok – mondom, de nem lepne meg, ha erről is tudna mondani pár szót. Nem is csalódom.
- "Ritka kivitelű fémtokos zsebóra, körülbelül 1920-ból. "Chronométré" szignó, kétszeres fehér porcelánszámlap, aranyozott körtemutatók, dekoratív 16 köves szerkezet kompenzációs billegővel, BREGUET hajszálrugóval, csapok kövei, arany foglalatokba foglalva (chatonokba) és csavarokkal rögzítve. A mutatók állítása a korona melletti stift benyomása és a korona forgatásával történik Átmérője: 53,5 mm; Vastagsága: 16,5 mim. " – mondja egy szuszra, majd finoman kézbe veszi. - A súlya pedig olyan 100 gramm fölötti, de nem olyan sokkal – mosolyog rám édesen. Igazán csinos és okos is. Tanult elme, vagy csak érdeklik az antik dolgok.
- A kisasszonynak jó szeme van az antik dolgokhoz. – Hangomban elismerés csendül. Pedig nem sűrűn szokott előfordulni, hogy felnézek valakire.
- Köszönöm uram. Mennyi lesz összesen ez a kettő? – kérdi a pénztárhoz érve.
- Az óra 220 dollár, a baba pedig 190 dollár. Ez összesen 410 dollár – mondom, majd várok, míg fizet.
Miközben fizet, én becsomagolom a tárgyakat, majd a kezébe adom őket.
- Viszont látásra! – mosolyog rám gyermekien. Még gyerek, de igen értelmes. Ritkán találkozom ilyen érett fiatallal.
- Visz'lát! – viszonzom, de látom, hogy az ajtóban visszafordul.
- Láttam az álláshirdetést. Szeretnék rá jelentkezni – mondja egy halvány mosollyal.
Elgondolkodva nézek rá. Hiszen ez még gyerek, és gyereket nem akarok alkalmazni. Mindamellett igen értelmes és okos, érettnek tűnik, és ki tudja? Talán szerencsém less. Intek neki, hogy jöjjön velem, mire elfordul az ajtótól, és követ a hátsó szobába, ami egyben az irodám is. Az irodában leültetem, majd magma is leülök. Az asztal tele papírokkal, néhány régi tárggyal, amik még várnak, hogy helyre tegyem őket. A földön kartondobozok, hátul az egyik falnál egy irattároló szekrény tele megrendelésekkel. Látom, hogy körbenéz, majd helyet foglalok az asztalom mögött.
- A nevem Jason Hole – mutatkozom be. Látom, hogy ezen meglepődik. – Az enyém a bolt. Önt hogy hívják és hány éves, kisasszony? – kérdem udvariasan.
- Xiao Ling vagyok, húsz éves – mutatkozik be. A neve alapján kínainak tűnik.
- Van gyakorlata az antikvitás területén? – kérdem.
Rendesen meginterjúztatom, és mint kiderül, sokat tud a régiségekről, de még sosem dolgozott ilyen helyen. Azt is megtudom, hogy egyetemre jár, történelem tanárnak készül. Helyeslően biccentek, hiszen az szép playa. Tanárnak lenni megbecsült hivatás, oktatni az ifjúságot, nehogy elkallódjanak. Tiszteletreméltó foglalkozás. Ahogy látom, nagyon lelkes, de kissé bizonytalan, viszont van benne kurázsi.
- Rendben van, Miss Ling, próbaidőre felveszem – mondom végül. – A próbaidő három hónap, ezalatt ha nem tetszik a munkája, vagy túl sokat késik, nem dolgozik rendesen, minden ok nélkül kirúghatom, világos? Napi négy órát fog dolgozni, délután négytől este nyolcig, akkor zárok. Ennek megfelelően csak fele bért kap, hiszen Ön csak részmunkaidős lesz. A bére óránként öt dollar. Megfelel így? – kérdem.
- Természetesen, Mr. Hole. Köszönöm! Nagyon szépen köszönöm! – kezd el nekem hajlongani. – Mikor kezdhetek?
- Holnap – mondom tömören és röviden. – Most menjen haza, és holnap aláírjuk a szerződést. És a hétvégéje szabad.
- Köszönöm szépen! – mondja boldogan. – Akkor holnap. Viszontlátásra!
- Viszontlátásra! – biccentek, majd már el is rohan. Micsoda rohanás, pedig csak öt évvel fiatalabb nálam.
A fejem csóválom, ahogy az ajtó becsukódik utána, és felcsilingel a csengettyű. Remélem, nem csináltam rossz vásárt ezzel a lánnyal, mert nem bírnám ki. Bár ő legalább ért ahhoz, amit csinálni fog, és nem tűnik műkedvelő egyetemistának.
~*~
Másnap pontosan megjelenik, éppen négykor. Szóval pontosnak pontos, de azért megnézem a zsebórámat, amit még a nagyapám hagyott rám. Halványan elmosolyodom, ahogy Xiao besurran az ajtón.
- Jó napot, Mr. Hole! – hallom a hangját.
- Jó napot, Miss Ling! – viszonzom. – Látom, pontos. Jöjjön, már előkészítettem a szerződést. Ha aláírta, elmondom, mit is várok el Öntől, mi is lesz pontosan a dolga.
- Igenis – biccent, majd hátramegyünk az irodába.
Hagyom, hadd olvassa el a szerződést, majd alá is írja. Csak ezek után ismertetem a feladatait.
- Mivel én igen elfoglalt vagyok a bolttal, és az árukkal, az Ön dolga lesz tisztán tartani a boltot. Minden nap felmossa a padlót, letörölgeti a polcokat, a tárgyakat és rendet tesz az irodámban, érti? – nézek rá, mire bólint. – Ha bármit eltör, tönkretesz, levonom a béréből. Hetente egyszer pedig lemossa az ablakokat. Ha ki kell ugranom valahová, vigyáz a boltra, érti?
- Értettem, Mr. Hole! – biccent.
- Akkor munkára, kisasszony, nem a semmiért fizetem – mondom komolyan. – Mindent megtalál abban a szekrényben – mutatok egy barna szekrényre, majd előremegyek, hogy ellenőrizzem a boltban található árukat.
Lehet, hogy segédnek vettem fel, de a jó segéd nemcsak az eladónak és a vevőknek segít, hanem a boltot is tisztán tartja. Nem én találtam ki, a nagyapám pont így tanított ki engem is. Most még talán nem tetszik neki, de majd idővel belátja, hogy így a jó.
|
| Hentai Chibi | 2013. 04. 24. 14:05:32 | #25648 |
Karakter: Xiao Ling
Megjegyzés: Jason-nek ~ Andro-nak
Amerikai Egyesült Államok, Massachusetts állam, Boston. Szeretem ezt a helyet, hiszen sokkal jobb, mint otthon a kötöttség. Itt egyetemre járok, barátokkal szervezek programok, azt teszem, amihez kedvem van és senki sem korlátoz ebben. Bezzeg, ha otthon maradtam volna ... Már feleség lennék, háztartásbeli és három gyerekes anyuka. Kinek kell ez? Nekem még ugyan nem. Nem lenne életem, nem foglalkozhatnék azzal, amit szeretnék.
A gyerekek cukik és el is vagyok velük, de otthon nem lehetnék főállású tanár! Bár ha jobban bele gondolok néha azért hiányzik az otthoni élet... A családom. Hamarosan megint haza megyek meglátogatni őket.
Elmémet egyre több otthoni kedves kis emlék tölti meg. Emlékszem apa mennyi mindent tanított nekem és anya is. Mindezeknek pedig hasznát veszem az egyetemen. Vajon apa gyarapította már a gyűjteményét?
Lehet viszek neki ajándékba majd valami kis antik dolgot. Ő a háborús ereklyékért rajong. De nekem sem ártana valami különleges dolog. Hallottam egy régi típusú porcelánbabáról. Állítólag csak 10 készült belőle az egész világon. Nincs nagy esélyem meglelni, de hátha sikerül.
Minden másodperc hosszú percnek, minden perc még hosszabb órának tűnik most. Történelem... Szeretem ezt a tárgyat, de ezt a részt tudom. Előre utána néztem már és jegyzetet is készítettem. Mondhatnák rám, hogy stréber, de nem igazán hatna meg.
Most csak ellenőrzöm jegyzetem, de nem nagyon van mit hozzá írni. Utolsó előadásom a mai napra, aztán mehetek is a kiszemelt régiségkereskedésbe. Furcsa, hogy itt élek és én még nem is hallottam úgy a helyről, hanem ajánlották nekem. Na nem baj, most már tudom, hogy ez is van.
- Akkor ne feledjék, jövő héten zh, akinek nem sikerül nem kapja meg az aláírást. - zárja a tanár, mire az előadóban mindenki nyüzsögni kezd. Én is összedobom a cuccomat és elindulok kifelé.
- Héj Xiao eljössz velünk ma plázázni? - fejem a lányok felé kapom. A barátnőim. Ők itt élnek, itt is születtek. Tipikus amerikai lányok, akik még élvezik a bulikat és a szabadságot. Édes mosollyal arcomon fordulok feléjük.
- Most nem, de holnap szívesen. Fontos dolgom van.
- Rendben, de szavadon fogunk. - kuncognak és intenek nekem. Lassan elindulok én is ki. Még meg kell keresnem a boltot. Talán apának nézek valami zsebórát...
A bolt kellemes kis helyen van. Már most megnyerő. Fellépkedek azon a három lépcsőn és az ajtóban, pontosabban az ajtón egy hirdetés szemez velem. Eladót felveszünk? Komoly? Milyen csodás is lehet itt dolgozni.
De hát kinek van rá ideje, meg ugye nulla szakmai ismerettel külföldiként... Hjaj de nem egyszerű. Gyermeki mosollyal az arcomon lépek be.
- Jó napot. - mosolygok kedvesen és már csukom is az ajtót. - Húúúúhaaa.... - ámulok el. Mennyi minden csodás dolog van itt. Alig tudok dönteni. Azt hiszem megnézek mindent.
- Jó napot. Segíthetek a kisasszonynak? - kedves mosoly, megnyerő külső. A tulaj volna, vagy egy eladó? Mindenesetre jó ide belépni és ha már a személyzet is ilyen segítőkész...
- Köszönöm, egyenlőre nézelődök. - igazán jóképű férfi és még udvarias is. Ő bólint, én pedig körbe indulok. De hamar feladom. Ha így folytatom, tovább az életben nem érek végig. Talán mégis csak kellene az a kis segítség.
- Hm... Elnézést... - lépkedek a férfihez. - Azt hiszem mégis csak el kellene egy kis segítség. Különleges porcelánbabákat és zsebórákat keresek....
- Igazán különleges darabokkal tudok szolgálni. Megmutatom. - mosolyog és elindul, én meg lépkedek utána. Aztaa.... Annyi minden szép van itt...
- Parancsoljon. - áll meg és én csak pillogok. De komoly...
- Te jó ég... - fogok kézbe egy babát. Ilyenem még nincs, de tudok róla mindent. Csoda, hogy ilyen helyen rá lehet lelni. - Ez egy, a 19.század második felében készült német baba. A ruháján is látni, mennyire precíz munka is. A waltershauseni Kestner cég munkája. - beszélek a babáról, mintha valami több tízezer éves leletre bukkantam volna. Ráadásul ebből a babából csak alig néhány hasonló készült. - Őt szeretném elvinni. És még mondjuuk... - nézelődök a zsebórák között.
- Válogasson csak nyugodtan. Ezek mind különleges antik darabok. - ha nem mondaná is tudnám, látszik rajtuk. Alaposan végig nézem mindet. Hm hm hm... Mind tényleg nagyon különleges, de egyikse az amit apámnak gondolnék, hacsak...
- "Ritka kivitelű fémtokos zsebóra, körülbelül 1920-ból. "Chronométré" szignó, kétszeres fehér porcelánszámlap, aranyozott körtemutatók, dekoratív 16 köves szerkezet kompenzációs billegővel, BREGUET hajszálrugóval, csapok kövei, arany foglalatokba foglalva (chatonokba) és csavarokkal rögzítve. A mutatók állítása a korona melletti stift benyomása és a korona forgatásával történik Átmérője: 53,5 mm; Vastagsága: 16,5 mm. " - majd finoman a kezemben megmozgatom, miután már alaposan szemügyre vettem. - A súlya pedig olyan 100 gramm fölötti, de nem olyan sokkal. - mosolygok cukin.
- A kisasszonynak jó szeme van az antik dolgokhoz. - édesen rá mosolygok csak.
- Köszönöm uram. Mennyi lesz összesen ez a kettő? - kérdezem a pénztárhoz érve.
- Az óra 220 dollár, a baba pedig 190 dollár. Ez összesen 410 dollár. - huh. Hát most is jól kiköltekeztem magam.
Rá is ment az összes dugi pénzem, de nem baj, mert megérte. Apa biztosan nagyon fog örülni az órának. Nekem meg lett egy gyönyörű babám a gyűjteményembe. Kifizetem az összeget, majd az elcsomagolt tárgyakkal elindulok kifelé.
- Viszont látásra. - mosolygok gyermekien. De az ajtón levő kiírás nem hagy még mindig nyugodni. Eladót felveszünk... Lehet meg kellene próbálnom, hiszen nem lenne egy rossz munkahely nekem.
- Visz'lát. - hallom a hangját. A kezem már a kilincsen van, de elengedve visszafordulok.
- Láttam az álláshirdetést. Szeretnék rá jelentkezni. - mondom halvány mosollyal. Tudom, hogy nincs szakmai tapasztalatom és csak egy egyetemista lány vagyok történelem szakon, tanárnak készülve, de hátha mégis felvesz. Egy próbát azért most megér...
Szerkesztve Hentai Chibi által @ 2013. 05. 26. 10:00:32
|
|
