|
|
Szerepjáték
(Kuroko no Basuke)
| oosakinana | 2013. 08. 30. 15:30:08 | #27133 |
Karakter: Kuroko Tetsuya
Megjegyzés: (Kagamimnak)
- Itt vagyok – mondom, amikor látom, hogy nem igazán akarnak észrevenni. Kagami egyből megfordul és olyan tekintet fogad, amilyenre számítottam. Bár szerintem most az egész csapat hasonló szinten van velem.
- Hogy mertél egy levél kíséretével eltűnni? – támad le Riko egyből és úgy kezdi el hajlítani a lábamat. Ez most komolyan tönkre akar tenni? Pedig ha tudná, hogy mit tanultam. – Még egyszer ne merd megcsinálni, mert különben megetetlek Tesu 2-vel. – Úgy érzem, hogy most nagyon kihúztam a gyufát, de erre szükség volt és remélem, majd ők is meg fogják érteni. Vajon Kagami még ennél is mérgesebb rám?
- Elég volt Riko, ha kinyírod a kölyköt, akkor hogyan megyünk a Téli Kupára? – szól rá végre a kapitány, mire szabadulok a fájdalmas szorításból. Így már kicsit jobban érzem magam, hogy magam mozgathatok a végtagjaimat.
- Szerencséd van, hogy mindjárt itt a Téli Kupa, mert különben fasírtot csinálnék belőled. Azt hittem csak egy hülye van a csapatba, de tévedtem, pont a párja vagy. – Van benne valami, abban, amit mond, de majd kiderül, hogy esetleg mi is van velünk, mert míg oda voltam gondolkoztam kettőnkről is.
- Merre voltál? – szól nekem Teppei, mire felé fordulok.
- Edzeni – minek részletezzem a dolgokat. Elég, majd ha csak meglátják, hogy mit tudok, mert ha csak szavakban mondanám el, félő lenne, hogy nem hinnék el nekem.
- Mindig az őrületbe kergetsz ezekkel a válaszokkal. – fújtat Riko. – És még is kivel edzettél? – jön a következő kérdés, amin elgondolkozok, hogy vajon megmondjam-e mindenki előtt, hogy Aominével. Nem akarok senkit sem megbántani, de ha azt nézzük, őt kell legyőznöm és vele kell szembe szállnom. Ezért is edzettem vele.
- Emberek ne csak álljunk, hanem inkább kezdjünk el kosarazni, hogy meg tudja nekünk mutatni Kuroko, hogy mit tanult, ha már edzeni volt. – mondja Teppei. Gondolom, látja rajta, hogy nem akarom elárulni, hogy kinél voltam.
- Rendben, de ha semmi változás nem lesz Kuroko akkor készülj fel, hogy felakasztalak. – mondja keményen Riko, amire egy kicsit nyelek, bár biztos vagyok benne, hogy meg fognak lepődni.
Gyorsan átöltözök, majd beállok a szokásos csapatba, amik szoktak lenni és úgy kezdődik el a meccs. Passzolgatjuk, dobálgatjuk az elején. Senki nem mer erősen kezdeni, mert nem tudják, hogy mit várjanak tőlem, de ezt a kis latymatag kezdést Riko unja meg elsőnek:
- Na jól van fiúk, ha most azonnal nem kezdtek el tényleg kosarazni, akkor egy hétig olyan edzéseket fogok tartani, hogy megmozdulni nem fogtok tudni. – jegyzi meg és végre feléred mindenki.
Most már végre ugyan azt a kemény játékot játsszuk, amit eddig mindig és a bemutatkozón is. Sokat fejlődött a csapat és tényleg keményen edzettek ők is. Amikor hozzám kerül a labda, igen csak beindulok. A labdát kezdem el vezetni és cselezgetek, amit megtanultam és ezzel igen csak mindenkit megdöbbentek, mert eddig ilyeneket nem tudtam. A palánk felé veszem az irányt és bevetem az egyik trükkömet a láthatatlan dobást, ami szerencsésen be is megy, mint ahogy már megtanultam és mindenki csak tátott szájjal áll és néz rám.
- Na jól van most már mond meg, hogy hol voltál és mit csináltál. – áll meg előtte a csapat, de csak Hyuuga beszél. – Tudni akarjuk, hogy kitől tanultál. – mondja komolyan. – Mikor még elmentél a gyorsaságod meg volt, de kosarazni nem tudtál.
- Tudom. – jegyzem meg, mert tisztában vagyok, hogy milyen voltam és milyenné fejlődtem.
- Nos akkor elárulod, hogy kivel voltál eddig, aki így megtanított kosarazni? – kérdezik meg már vagy huszadjára ugyan azt a kérdést, de már nincs szívem tovább titkolózni, csak Kagami reakciójától félek. Amíg távol voltam tőle tudtam egy kicsit gondolkozni kettőnkről…
- Aominéval edzettem. – mondom komolyan, majd tekintetemet Kagamira szegezem, hogy lássam a reakcióját, amit a vallomással okozok.
|
| oosakinana | 2013. 05. 03. 18:39:35 | #25703 |
Karakter: Kuroko Tetsuya
Megjegyzés: (Kagamimnak)
- Aham. Én meg egy csendes kislány vagy, aki épp babázni készül – jegyzi meg és bár látszik rajta, hogy nem hiszi el, amit mondtam, de még sem bántja Kagamit. – Kezdjük el az edzést. Mindenki álljon neki bemelegíteni. Kezdésnek 10 kör a teremben.
Nem mondok semmit, csak nekiállok egy közepes iramú futásnak és úgy futom le a távot, mert nem akarom túl se erőltetni magam, mert hát tudom, hogy mikre lehet ma számítani, de majd meglátom, hogy még mi lesz.
Ahogy tudok, egyszer csak megjelenik mellettem és látom, hogy valami nyomasztja és most fel is teszi számomra a kérdést.
- Miért nem árultál el Riko-nak? – Nem akarom, hogy bármit is elkezdjen kombinálni, ezért gondolkodás nélkül vágom rá az automatikus választ.
- Ha elárulom neki, akkor laposra ver, és engem akkor ki tanít tovább kosarazni? – mondom neki, bár mintha nem erre a válaszra számított volna, de nem baj. Jobb, ha ezt hiszi, még ha én mást is gondolok magamban.
- Nincs beszélgetés! – kiabálja Riko, és be is fogom a számat. Nem akarom még jobban felhúzni. – Ha valaki engedély nélkül megszólal, agyoncsapom.
Ahogy futunk egyszer csak Hyuuga jelenik meg mellettünk.
- Kagami, ha még egyszer baromságot csinálsz, és felhúzod vele a senpai-t kitekerem a girhes nyakadat. Most miattad szív mindenki. Kussolsz és edzel tovább, mint egy kisangyal. Értve vagyok?
- Hai! – mondja az egy öntetű szöveget.
Bár nem értem Hyuugát. Soha nem osztott le senkit még így. Lehet, hogy nála is van valami baj? Nem akarom inkább kipróbálni. Figyelek az edzésre.
Nagyon keményen meg vagyunk hajtva. Az állóképességünket fejleszti még mindig. Kemény minden, de legalább hatásos és én is fejlődök sokat, ami nagyon jól jön, mert így legalább nem kell annyi külön órát vennem Kagamitól, így legalább őt se terhelem a hülyeségemmel, hogy nem tudok kosarazni.
Lassan végzünk, és eléggé ki vagyok fáradva. Le kell ülnöm kicsit, mert nem bírom tovább, nagyon fáradt vagyok és bár sokkal jobban a terhelést, de még is eléggé kikészítenek ezek az edzések, ahol nekem is végig kell nyomatnom mindent.
- Mára vége az edzésnek – enged el végre minket az edző, de azt hiszem, hogy az én edzésemnek nem itt van a vége. – Nyomás az öltözőben utána meg haza.
Mindenki kimegy és egyedül hagynak minket. Kagami-ra nézek, hogy most vajon mi fog következni. Ő is rám néz, majd látom, hogy megrázz a fejét. Vajon mi történhetett? Felkapja a labdát, majd nekem dobja, amit el is kapok, majd várom az utasítását, de csak nem akar mondani semmit.
- Mi lesz a mai lecke? – kérdezem meg végül.
- Gyakoroljuk, amit tegnap vettük, mert nem ment valami jól. Ez az alapja mindennek, és ha ezt nem tudod megcsinálni a többi se fog menni – kapom meg a választ. – Állj be az alapállásba, amit mutattam, és próbálj meg kosárra dobni! – meg is próbálom, amit mond, de nem most fog sikerülni, mert körülötte forog az agyam. – Nem jó beállásod – ekkor megint beáll mögé és hozzám simul. Nagyot nyelek, majd megfogja a kezemet és úgy dobunk rá, és így már bemegy, de még is miért ilyen forró közöttünk a levegő? – Látod, így kell csinálni. Nem is olyan nehéz. – mondja, de nem hiszem, hogy csak ennyi lenne a nyitja.
- Annyira nem… - mondom, majd megfordulok, hogy vele szembe legyek, bár az, hogy a szemébe nézzek eléggé érdekes feladat, tekintve, hogy magasabb, mint én. Ám ami ezek után következik, teljesen lesokkol.
Ajkaimhoz hajolva kezd el csókolni. Ez mi szeretne lenni? Most komolyan megcsókolt? Miért? Mi vezérli ilyenkor? Én ezt nem tudom nekem ez túl sok.
Eltolom magamtól, egy kis idő után, majd nem is nézek rá, hanem fogom magam és egyből kiszaladok az öltözőbe, ahova Tetsu is követ.
Ki vagyok kicsit akadva és nem tudom, hogy mire gondoljak, vagy, hogy hova tegyem a dolgokat. Oké, hogy én is érzek iránta valamit, de még akkor is csapattársak vagyunk, és hogyha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnék? Vagy mi van, ha utána nem fogunk tudni együtt dolgozni?
- Kuroko. – lép be az öltözőbe Kagami én meg ránézek.
- Ne haragudj. – kérek tőle bocsánatot. – Én csak nem tartom jó ötletnek a dolgokat. – mondom őszintén, amit gondolok.
- Kise-t szereted? – teszi fel a kérdést, amin most életemben először meglepődök.
- Még is miből gondolod? – nézek rá kerek szemekkel.
- Hogy neki mindent elmondasz és ő mindig mindent tud rólad. – jegyzi meg, amire majdnem padlót fogok.
- Nem tudom, hogy honnan tudta meg, hogy nem vagyok itthon, mert senkinek nem lett mondva, csak Riko tudta, meg az apja. – mondom őszintén. – És Kise nekem csak egy barát. – mondom őszintén.
- Akkor miért nem tartod jó ötletnek? – teszi fel a kérdést értetlenül.
- Mert akkor egy jó csapat munka menne tönkre, amit nem akarok. Nem akarok rosszat a csapatnak, ha már ennyit dolgoztak érte. – mondom őszintén.
- Én ezt nem akarom elfogadni. – mondja dacosan. Miért is hittem, hogy valamit ésszerű érvekkel megmagyarázva felfog? Nem is tudom.
Nagyot sóhajtok, majd inkább átöltözök, és úgy akarok elindulni haza, de végül megfogja a kezemet és visszaránt, vagyis egyenesen az öltözőszekrényeknek és úgy tapad ajkaimra, miközben teljesen a szekrénynek nyom és nem akar elengedni. Egy ideig próbálok hadakozni vele, de belátom, hogy annyira nagyon nincs értelme, de félek, hogy ebből nagyon rossz dolog fog kisülni a végéből.
Viszonzom a csókját, mert tényleg én is érzek iránta valamit, de még nem tudom pontosan, hogy mi az, amit érzek, de amint meg van a stílusom kifogom tapasztalni, hogy mi az, amit érzek iránta.
Mikor elszakad, ajkaimtól a szemébe nézek.
- Most már haza kell mennem. – mondom neki, amire végre elenged, meg gondolom azért is, mert megjelenik Tetsu és a lábának dörgölőzik, aminek köszönhetően egy kisebbet ugrik hátra.
- Remélem, holnap tényleg otthon hagyod. – jegyzi meg eléggé szigorúan, de majd még meglátom, hogy fogok-e jönni egyáltalán. Lehet, amíg meg nem tanulok kosarazni, addig más tanárt kéne keresnem.
- Még nem tudom. – mondom halkan. – Szia. – Köszönök el tömören, majd végül felkapva Tetsu 2-t megyek ki az épületből és egyenesen haza megyek.
~*~
Se szó se beszéd nélkül tűntem el az egész csapat elől 3 hétig. Tudom, hogy ezért Riko-tól is fogok kapni, hát még a többiektől, bár legjobban Kagami véleményétől tartok. Nem tudom, hogy mit fog mondani, vagy hogy megtudta-e egyáltalán. Az elmúlt időszakban teljesen kifejlesztettem a saját kosárlabda stílusomat. Aomine segített benne, amiért tuti, hogy ki lesznek akadva, de hát ez van.
Tudtom szerint ma megint lesz edzés. Elmegyek az edzőterembe, majd ahogy belépek és Tetsi a többiek közé szalad egyből engem kezdenek el keresni tekintetükkel, majd igen hamar meg is találnak, amire kicsit aggódva de várom, hogy vajon mit fognak reagálni a dolgokra.
|
| oosakinana | 2013. 04. 28. 21:15:41 | #25678 |
Karakter: Kuroko Tetsuya
Megjegyzés: (Kagamimnak)
Már megyek is, miközben folyamatosan csak azon kattog az agyam, hogy mit kéne csinálni ezzel az egész helyzettel és hogy miért vagyok ennyire zavarba tőle. Soha nem fordult még ilyen, pedig már voltunk egy párszor elég közel egymáshoz, de eddig még egyszer se volt ilyen. Én magyarázom esetleg túl a dolgokat?
Nem is figyelem, hogy merre visz a lábam, csak hogy haza fele és Tetsu meg körülöttem rohangál, ám amikor zebrához érünk, felveszem a karjaimba, hogy ne rohangáljon csak úgy el, mert nem szeretném, ha lapos Tetsu lenne belőle.
- Hé! Kurokocchi! Megjöttél? Már kezdtem aggódni érted! – hallom meg Kise hangját, ahogy átsétál a piroson, én meg csak megállok a kutyussal a kezemben.
- Á Kise-kun. – köszönök neki és csak várom, hogy megérkezzen, majd ránézek. Régen beszélgettem vele. Ő az egyedüli az egész csapatból, akivel jó viszont ápolok.
- Igen már újra Tokióban vagyok. Ma jöttem meg – mondom neki, bár kicsit meglep, hogy tudja, de hát mondjuk, aki próbált elérni mind tudhatja, hogy nem vagyok.
- Te mit keresel erre? – hallom meg Kagami hangját mögöttem, majd amikor a kezét is megérzem a vállamon, eléggé megrezzenek. Az érintése az előbb történtek miatt kicsit felkavaró, de csak nem mehetek el, mert akkor biztos, hogy megbántanám vele, azt meg nem akarom.
- Neked ehhez semmi közöd. – kezdenek el már megint szópárbajozni, ami nekem cseppet sem tetszik, mert most hárítónak érzem magam. – De ha annyira akarod tudni, akkor Kuroko-t jöttem meglátogatni, mert két hétig nem volt idehaza.
- Honnét tudod te ezt? – kérdezi teljesen kikelve magából Kagami és egyből a háta mögé tol, pedig nem tudom, hogy mitől tart. Kise soha nem bántana, és nem vagyok már olyan gyenge, hogy engem csaj úgy meg kéne védeni, mint ahogy most ő teszi. Jó oké jól esik, de akkor is nem tetszik, hogy ennyire ellenségnek tekinti Kise-t, mivel csak vele tartom a kapcsolatot, meg ő van a legközelebb a többiekhez képest.
- Csak tudom, és kész – válaszolja neki hasonló stílusba és most érzem, hogy közéjük kell lépnem, ha azt akarom, hogy ne verjék szét egymást.
- Na hagyjátok abba. – mondom neki és kettejük közé állok, de igen most tettem a legrosszabbat, mert Kagami éppen meg akarta ütni Kise-t, de így az ütés pont engem talált el. Kicsit a szemöldököm is felszakad, hiszen ismerjük a fiúknak az ütését, hogy nem éppen a legfinomabb
- Kurokocchi. – néz rám aggódva Kise, amikor meglátja, hogy a szemöldökömből elkezd folyni a vér.
- Jól vagyok. Minden rendben van. – még Tetsu-t is kiejtem a kezemből, de szerencsére nem esik baja. – Most azt hiszem, hogy haza megyek. – mondom halkan és elindulok, de ekkor Kagami hangját is meghallom, mert gondolom magához tért a meglepődöttségtől.
- Kuroko. – indul el felém, de csak megállítom.
- Nincs semmi baj tényleg. Sziasztok. – köszönök el tőlük és úgy döntök, hogy inkább elindulok haza. Szerencsére Testu követ, bár aggódik értem, hogy valami bajom lesz, bár ő nem is látta az első meccsünket a Kaijo-val. Akkor még ki is dőltem, de most még bírom magam eléggé.
~*~
Másnap szerencsére ki tudom pihenni magam és már csak az kell, hogy letapasztva a sebemet menjek el az edzésre, hogy újabb dolgokat tudjak megtanulni, bár nem tudom, hogy a külön órát meg kéne-e tartani. Szeretnék meg tanulni kosarazni, de azért nem mindenáron. Belépek a terembe és már szokásosan nem vesznek észre, bár, amint Tetsu elindul feléjük tudják, hogy én is megjelenek vagy már itt vagyok.
- Kuroko veled meg mi történt? – kérdezi meg Teppei, amikor meglát a terembe. Leveszem a felsőmet és körbe nézek, majd meglátom, hogy Kagami is pont engem néz most jelen pillanat, de csak integetek neki, meg a többieknek is.
- Semmi komoly. Nem kell aggódni. – mondom, de pont ekkor jelenik meg Riko. Megvizsgálja a fejemet, és amikor a kis púpomat is egyből mérgesen fordul Kagami felé.
- BaKamagi. Még is mi a francokat csináltál Kuroko-val? – kérdezi mérgesen én meg próbálok a védelmére kelni.
- Nem ő csinálta Riko. Én voltam figyelmetlen tegnap este és neki mentem egy oszlopnak. – magyarázom neki. Nem akarom, hogy miattam Kagamit büntesse meg, mert nem akarom, hogy neki legyen baja, azért, mert én hülye voltam tegnap este és közéjük álltam.
|
| oosakinana | 2013. 04. 27. 22:04:15 | #25669 |
Karakter: Kuroko Tetsuya
Megjegyzés: (Kagamimnak)
- Nos, akkor hogy mindenki itt van, neki is állhattok normálisan bemelegíteni! Gyerünk Seirin, nincs lazsálás, nyakunkon van a Téli Kupa, és nem veszíthetünk! – mondja Riko a teljes buzdító szöveget, amire leveszem a felsőmet és már a bemelegítő pólóban is vagyok. Nem tudom. Vajon a csapatnak fel fog tűnni a változásom?
Egy kisebb bemelegítés után, két csapatra osztanak minket és úgy gyakorlunk, aminek nagyon örülök, mert legalább lesz időm megmutatni mit tanultam és szerintem Riko is kíváncsi, hogy az apja mire jutott velem. Már csak arra van szükségem, hogy Kagami segítségével meg tanuljak egy kicsit jobban kosarazni, hogy rendesen fel tudjak zárkózni mindenkihez.
Ahogy ekezdjük a mérkőzést nem csak a passzaimat és a láthatatlanságomat használom fel ellenük, hanem az új módszeremet, a gyorsaságomat is. Kiderült, hogy ha tovább fejlesztjük a lábamat, akkor bárkinél gyorsabb lehetek, hiszen kicsi vagyok, így a testemnek kevesebb izomtömeget kell cipelnie, mint bárki másnak, aki jóval magasabb.
Mindenki ledöbbentek, ahogy észre veszem egyedül Riko az aki elégedetten mosolyog és bólint egyet felém, amikor ránézek. Ha ezt a kettőt kombinálom, akkor kizárt, hogy legyen bárki, aki ellen tud játszani, bár Aomine-től kicsit félek, mert az egész csapatban ő a leggyorsabb, de mondjuk ő is magas és több izmot kell cipelnie, mint nekem.
- Ne bámészkodjatok! – téríti észhez a többieket én meg úgy teszek, mintha mi sem történt volna. – Gyerünk, még nincs vége az edzésnek.
Nem kicsit elfáradok a meccs végére. Igaz, hogy edzettem másokkal is, de azért fáradt vagyok és kell nekem is a pihenés. Éppen egymás mellett ülünk Kagamival, amikor megszólal.
- Hogy lettél te ennyire gyors?
- Edzettem – mondom egyszerűen, mert ez az igazság, bár ahogy elnézem nem erre várt és nem is tetszik neki, de nem tudok vele mit kezdeni. Még szerencse, hogy Riko megint itt van és kicsit fejen vágja szegényt, bár ilyenkor mindig úgy sajnálom.
- Miért mindig a fejem bánja? – kérdezi meg a edzőt.
- Mert ha máshol bántalak, akkor nem tudsz játszani, de ahogy elnézem, nem mindig használod a fejedet, így próbálok egy kis értelmet verni bele. – mondja, amire Kagami egyből felpattan.
- Most ezzel arra akarsz utalni, hogy hülye lennék? – pattan fel egyből és elkezdenek veszekedni, amit sose szerettem. Utálom, ha a közelembe valaki veszekedik. Kagami mögé sétálok, majd a térd hajlatába térdelek, hogy elvonjam a figyelmét, bár ezzel, mindig felém irányítom a haragját.
- Mielőtt még kiakadnál egy kérésem lenne. – mondom neki, amivel mintha kicsit meglepném, és csak figyelmesen hallgatja azt, amit mondani akarok neki keresztbe font kezekkel. – Taníts meg kosarazni.
- Ugye most csak hülyékedsz? Tudsz kosarazni. Minek akarod az én segítségemet? – kérdezi, de nem engedi el a szemeimet vörös színű íriszeivel. – Meg miért nem azt kérted meg, akivel elmentél edzeni vagy valaki mást? – mintha kicsit meg lenne sértődve, hogy nem tudott távollétemről.
- A te stílusodat, vagyis dobásodat szeretném megtapasztalni nem a másét. – mondom komolyan és állom a tekintetét még mindig.
- Nem tudom milyen volt az előző edződ, de készülj fel, hogy nem fogok kesztyűs kézzel bánni veled.
- Nem is várom el. Akkor kezdhetjük? – szeretnék minél hamarabb fejlődni, hogy ne az utolsó pillanatokban kapkodjak, meg a téli kupa hamarosan itt lesz. – Még a téli kupa előtt szeretném tökéletesíteni az új stílusomat, amivel talán lehet esélyünk legyőzni Aominét, meg a többieket. – mondom neki és remélem, hogy ezzel kicsit fel fogom tüzelni, mert jó lenne, ha ő is olyan lázban égne, mint én jelen pillanat.
- Rendben van kezdjük. – jelenti ki kihúzva magát és szinte úgy kell felnéznem rá, hogy a szemébe tudjak nézni.
Visszamegyünk a pályára, majd a kezébe fog egy kosárlabdát.
- Ez első és legfontosabb egy dobásnál, hogy mindig, ha dobsz, biztos alapokról tudj elrugaszkodni. – mutatja, hogy terpeszben álljak. – A labdának is biztos pontot kell adnod. – céloz a labda alatti kezére, majd eldobja és bemegy a labda. – Az alsó kezeddel tudod irányítani, hogy merre menjen a labda, a sebességét is kiválasztod, meg hogy milyen szögbe repüljön bele a kosárba. – adja az instrukciókat.
Megkapom a labdát és megpróbálom megcsinálni, amit mutatott, de túl hülye vagyok még hozzá meg kezdő. Jó sok gyakorlás kell hozzá. Megmutatja még egyszer és még jó párszor, de hát ez a dolga a tanárnak.
Végül beáll mögém. Beállítja a lábamat, hogyan kell állnia, majd a hátamhoz simulva emeli a kezemet is a labdával, amibe nem kicsit belepirulok. Úr isten mi mit csinálunk? És ha most valaki meglátna minket?
Eltávolodok tőle, majd bocsánat kérően nézek rá.
- Ne haragudj, de eléggé elfáradtam. Folytathatnánk holnap? Ma jöttem haza az edzésről és nem tudnék teljesen koncentrálni. – mondom neki, bár látható, hogy kicsit zavarban vagyok. Testu is odajön hozzám, aminek következtében felveszem és őt ölelem magamhoz, amire elfintorodik és hátrál is egyet.
- Jól van menj, de holnap ezt a bolhazsákot hagyd otthon. – jelenti ki.
- Köszönöm. – hajolok meg, majd kifele sétálok, hogy minél hamarabb haza érhessek és pihenhessek, mert ezek a gondolatok, amik az előbb a fejembe jöttek nem éppen voltak a legkellemesebbek.
|
| oosakinana | 2013. 04. 22. 21:09:48 | #25641 |
Karakter: Kuroko Tetsuya
Megjegyzés: (Kagamimnak)
Az edzőtábor olyan kemény volt még a számomra is fizikailag, hogy alig tudom kipihenni magam. Ma viszont délután megint menni kell edzeni a terembe. Nem tudom, hogy érdemes-e nekem bemenni, hiszen csak visszahúznám a csapatot. Ideje lenne a saját stílusomon gyakorolni, hogy minél hamarabb ki fejlesszem meg legyek vele, hogy a Téli kupán ne okozzak csalódást senkinek sem, főleg meg nem Kagaminak. Ő az egyetlen és a csapat aki bízik bennem, ezért nem vallhatok kudarcot.
Fel is hívom Rikot hátha tud nekem segíteni benne.
- Igen tessék? – veszi fel a telefont, mivel a vonalasról hívom így ezt a számomat nem ismeri.
- Kuroko vagyok. – mutatkozok be.
- Szia. Miért hívsz? Nem sokára találkozunk az edző teremben. – mondja, amire csak elmosolyodok.
- A segítségedre lenne szükségem, meg a kapcsolataidra. – mondom komolyan. – Meg kell találnom a saját stílusomat. – állapítom meg. – Nem tudsz esetleg ajánlani valakit?
- 10 perc múlva itt tudsz lenni nálunk? Addig elintézek valamit. – mondja, majd le is teszi a telefont. Én meg a mobilomat itthon hagyva indulok el Tetsu 2-vel Rikoékhoz, ahogy megkérte. Remélem, hogy nem lesz semmi gond és talál megoldást, amivel nem lógok ki továbbra is a többiek között.
El is megyek Riko-hoz és kiderül, hogy az apja fog engem edzeni és ráadásul nem is itthon, hanem egy másik városban és most azonnal megyünk. Annyira volt éppen időm, hogy egy kis cuccot összepakoljak magamnak és már mentünk is.
~*~
Hamar eltelik a két hét és rengeteget fejlődtem. Van még mit fejlődnöm, főleg a kosarazás terén, de legalább a gyorsaságom fejlődött és az állóképességem. Képes vagyok sokat futni egyszerre anélkül, hogy teljesen elfáradnék. A passzaimat is tovább fejlesztettük és erősítettük. Olyan csapatokkal gyakoroltam, akikhez ez kellett.
Ma viszont meg kell látogatnom végre a csapatot és ez ne legyen elég, még Kagamit is meg kell kérnem, hogy segítsen, hiszen a kosarazáshoz, hogy ő jobban ért, mint Riko édesapja, hiszen ő csak személyi edző.
Nem beszéltem senkivel, hiszen nem volt nálam a telefont, de amikor hazaérve megláttam mennyi nem fogadott hívásom meg üzenetem nem kicsit elkerekedett a szemem. Az egész csapat aggódott értem és kaptam az üzeneteket, ami jól esik és kicsit megmosolyogtat. Felveszem az edző ruhámat és irány az edzés.
Belépek a terembe, ahol már a többiek nyújtanak.
- Kuroko már megint nem jelent meg. – hallom Kagami fortyogó hangját. Közelebb megyek és még mindig nem vettek észre. Szerencsére a láthatatlanságom egy kicsit sem múlt el.
- Ne légy már megint ennyire zsémbes Kagami. Mi van tán teljesen összenőttetek Kurokoval. Elvenni nem szeretnéd, hogy teljesen együtt legyetek? – csipkelődik vele Izuki, bár egyből menekülni kezd, amikor Kagami fogja és elkezdi kergetni és a labdát is vágja hozzá, amit út közben felvesz.
- Hé BaKagami. Állj le és most már tessék nyújtani. – szól rá Riko, aki most lépett be a terembe, de ő sem vett még észre. – És ne aggódj már ennyit Kuroko tudja mit csinál, de most már kezdjük el az edzést. – főj bele a sípjába.
- Itt vagyok én is. – nyújtom fel a kezem és jelentkezek, amire mindenki ijedten néz rám, majd szinte sikítva ugranak el, akik mellettem voltak, annyira megijedtek, hogy újra itt vagyok és szellemként járok közöttük, bár a legnagyobb meglepettséget Kagami arcán látom és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója. Mondjuk nem hiszem, hogy közel merészkedik hozzám, mert Testu 2 éppen a lábamnál ül és a farkát csóválva nézi az embereket, és liheg.
Remélem tetszeni fog nekik, hogy mennyit változtam.
|
|
