Frohe Weichnachten, mein Meister!

- Jó fiú – súgja elégedetten, elkapja az állam és úgy néz a szemeimbe.

A megszólítástól libabõrös leszek, hideg ront végig a tagjaimon. Várom a fájdalmat, lepereg elõttem minden lehetséges támadási mód, ami itt érhet, a négy fal között. De nem merek túlságosan is elrévedni, minden erõmmel a valóságra kell koncentrálnom, különben még nem úgy viselkedek, ahogy neki tetszõ.

- Van egy meglepetésem – simít végig az arcélemen, amitõl elfog a gondolat, hogy akarom én tudni, mi az a meglepetés? Szíjat hasít a hátamból vagy a számba lép. Láttam már olyat, hogy beharaptatták valakivel az útpadkát majd rátapostak az illetõ fejére. Nem tudom mit akarhat, jobb felkészülni, nem lankadhat a figyelmem.

Elfordul tõlem, az íróasztalához sétál, ami még itt, a hálószobájában is van. Frusztráltan figyelem, ahogy a fiókokban turkál, minden lendületesebb csuklómozdulatnál revolvert várok. Az idegeim tropára fognak menni, ha folyton magához hivat és sosem tudom, miért. Csak arra tudok gondolni, hogy egyszer az alsóbb szinten fog várni, mert rájön...

- Lábhoz - szólít, négykézlábra ereszkedem és odamászok hozzá, a szõnyeg dörzsöli a tenyerem és a térdem, ahogy a súlyommal ránehezedem. Az ujjaim között kibuknak a hosszú szálak, a hideg megcsapja a hátam.

- Remélem, te is olyan engedelmes leszel, mint akié volt - fordul el az asztalról, hogy rám nézzen, ekkor veszem észre a dobozt a kezében. A gyomrom megremeg a kés lehetséges gondolatára. Azonban mikor elõhúz egy tipikusan kutyáknak való nyakörvet, nem tud elönteni a megnyugvás és a megkönnyebbülés. Jelez, hogy emeljem a fejem, hogy elérje a nyakam, rögvest teszek úgy, hogy feltehesse. A csat hideg, a bõr hûvös, az ujjai melegek.

- Wunderbar! - dicséri meg a látványt, valóban tetszik neki. Nyelek egyet, de nem akad fenn, nem szorította rám teljesen. A csizmájából érzem a bõrápoló szagát. Az ujjait a hajamba csúsztatja. - Köszönd meg!

- Köszönöm - veszem szemügyre a szõnyeg mintázatát, ahogy alázatosan lentebb hajtom a fejem. Reszket a gyomrom a továbbiaktól, tartok attól, mi fog most következni. Feladta rám, hogyan tovább? Kivisz így az utcára?

- Komm - szólít, ahogy felmászik az ágyára. Rögtön követem, ahogy az ágyra tenyerelek, végigvág rajtam a borzongás, a matrac besüpped alattam. Hideg az ágynemû érintése. Amint felteszem a térdeimet is, látom, hogy a kezében ott a nyakörv párja, a póráz is. A nyakamhoz nyúl, de a várt fojtogatás elmarad, csak rácsatolja. A szemeibe meredek, de a mérhetetlen szórakozásán kívül mást nem látok, csillognak a szemei. Nem bírok máshová nézni.

A póráznál fogva magához húz, értem a kimondatlan parancsot és odahúzódom hozzá, ügyelek arra, hogy ne tapossam meg vagy húzzam meg a ruháját. Gyengéden csókol meg, amit nem egészen értek, sõt, az egész szituációt képtelen vagyok megemészteni, de míg tart ez a nyugalmi állapot, kiélvezem és csatlakozok hozzá, ahogy kéri.

- Ludwignak hívnak? – kérdezi meg, ahogy abbamarad a csók. Beleremeg abba a mellkasom, ahogy elválok a szájától.

- Igen.

- Hm, mi legyen akkor a neved? – gondolkodik hangosan, miközben a póráz végét szorosabbra vonja, a vállamon játszik az ujjaival. Nevet akar adni nekem? Egybõl apám jut eszembe, aki a nevem adta nekem, torokfojtogató dühöt érzek magamban, de ez egybõl elpárolog, ahogy rám kapja a tekintetét. Nem szabad.

- Ludo. Tökéletes név egy kutyának – nevet halkan és megsimogatja a fülem. A döbbenetem határtalan, még akkor is letaglózva érzem magam, ahogy az orrával végigsimít az arcomon és mély levegõt vesz.

Kutyának? Azt akarja, hogy a kutyája legyek? Kezd a fejemben összeállni a kép. Ez az ember nem csak diktátor hanem beteges is, egy embert akar kisállatának megtenni? Azt hittem, hogy ez csak a szexben bontakozik ki nála, érthetõ, hogy ott is uralkodik és parancsol, azt tehet velem közben amit akar, de hogy most ezt állandóra akarja? Legyek Ludo, a kutyája? Az stimmt, hogyha füttyent, jövök és megteszek bármit amit kér, de hogy így, pórázzal, nyakörvvel és új névvel fejeli meg…

Csak nézni tudok.

De természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem teszek úgy, ahogy kívánja. Kiscicája is leszek, ha akarja. Ahogy kimondja, érzem a csontjaimig ható utasítást, aminek nem mondok ellent és fejethajtok elõtte.

- Feküdj le, nem látok tõled – kiszökken a kezébõl a póráz, így le tudok feküdni, a karjaimat a fejem alá hajtogatva terülök el mellette. Kotorászni kezd a mellette levõ kis szekrényen, hamar egy sárga zacskós nassolnivaló kerül a kezébe.

- Szereted? – zörög a zacskóval, minden mozdulatát árgus szemekkel figyelem.

- Igen.

- Remek – vigyorog a helyes válaszomon és kivéve egy darab háztartási kekszet fogja, majd ívesen valahová az ágy elé dobja. – Edd meg!

Feltápászkodom fektembõl és megfordulok, hogy engedelmes kutyaként lemásszak a földre és onnan megegyem a kekszet. Megborzongok, ahogy fenékkel felé mászok le. Leérek az ágynemû után érdesnek ható szõnyegre, és nekilátok, hogy megegyem a ledobott kekszet.

- Állj! – érkezik idõben az utasítás, egybõl le is állok a mozdulatban. – Fordulj meg!

Négykézláb megkerülöm a kis homokszín négyzetet, úgy láthatom, hogy felült és figyeli, hogyan nyalom fel a földrõl a kaját, amit idedobott. Újra zörög a zacskó, még egyet vet elém, amit kiharapok a szõnyegszálak közül, majd várakozón ránézek.

- Gyere! – paskolja meg az ágyat maga mellett, készséggel mászok vissza a szõnyegrõl a puha ágyra és odafekszek mellé, ahogy eredetileg utasította. Mintha mi sem történt volna. Ujjaival belesimít a hajamba, kellemes érzés, de tudom, hogy bármikor belemarhat teljes erõbõl.

- Jó fiú! – dicsér meg és meglapogatja a hátam. Elnyúlok mellette, élvezem és félem egyszerre a jelenlétét, azonban nem szólok egy árva szót sem. A nyakörv még inkább hozzá köt, ahogy a teste másik oldalán levõ pórázhoz is. Lehet beteges, de nem érzem, hogy ez annyira morbid volna.

Megmarkolja a hajam, annál fogva emeli fel a fejem és helyezi át az ölébe. Nem azt akarja, hogy leszopjam, végig simogat, míg a tévével szórakozik. Legszívesebben lehunynám a szemeim, hogy élvezhessem az érintését, de résen vagyok. Résen kell lennem. Túl szép ez így, bármikor elszabadulhat a pokol. A keze a zacskóba merülhetett megint a zörgés alapján, hamarosan egy keksz bukkan fel a szemeim és szám elõtt. Felnézek rá, majd amint kiolvasom az engedélyt a szemeibõl, elveszem tõle. Épp kiesne a számból, ezért utána kapok, de sikerül ráharapnom az ujjára. Még a szar is megreked bennem, ahogy felszisszen.

A francba!

- Ahr, rossz fiú! – rám vigyorog és megsuhintva a seggemre húz a felemelt pórázzal, amibe egész testemben belerándulok. A hideg bõrrel végigsimít rajtam, nem érkezik több sújtás vele, a számat húzza vele most.

- Ma kell repülnöd? – néz a szemeimbe, ahogy félrebillenti a fejét.

- Nem.

- Remek, akkor itt alszol velem.

Itt alszok vele? Rendben, szót fogadok, mást úgyis képtelen lennék tenni. Beletúr a hajamba, bizseregni kezd tõle a fejbõröm, nem tudom eldönteni hogy ez jó vagy rossz.

- Reggel pedig velem ehetsz – fordítja vissza a tekintetét a képernyõre, én pedig visszahajtom a fejem az ölébe, hogy tovább simogathasson.

***

A  fürdõszobában õ is ledobott magáról mindent, de ahogy számomra eddig érthetetlen módon, most sem akar széttépni és belepasszírozni a csempébe, avagy a matracba. A meleg víz csípi a bõröm itt-ott, de ahogy a hátamon húzza fel és le a kezét, teljesen ellustulok, tényleg mint egy hálás eb, amelyik gazdája figyelmét élvezi. Hátulról szorosan nekem simul, a combja, a farka, a mellkasa, mindene a bõrömhöz dörzsölõdik, a tarkómat csókolgatja, nem kell kérnie és nekem tettetnem, hogy élvezzem. Élvezem a rajtam barangoló kezeit, a forró száját, a leheletét, amitõl libabõrös lesz a tarkóm és a vizes haját, ami néha ingerli a bõröm.

A nyakamhoz nyomja a fogait, csukott szájjal sóhajtok fel és hunyom le a szemem. Nem tudom mi ez, miért csinálja, hová lett az elõzõ brutalitás, de nem vergõdöm tovább vele. Eddig sem tett semmi hozzá hasonlatost, az ágyban dobált még pár kekszet, egyet az ölébõl kellett kivennem, amit akadály és minden hiba nélkül kiválóan teljesítettem. Még egyszer megcsókol, ezúttal a fülem alá kapok egyet, majd kiszáll a vízsugár alól, majd törölközni kezd. A szemem sarkából figyelem a ténykedését és várom, hogy valamit szóljon hozzám, mi a további teendõm, de elmarad és kimegy a fürdõbõl.

Várok egy kicsit, utána négykézlábra ereszkedve kikullogok a hálószobába, ahol már az ágyban találom, ezért odasomfordálok annak széléhez. Éberen figyelem, ahogy odahúzza a takarót és úgy néz rám. A tekintetébe egyszerûen úgy érzem, bele tudnék halni. Olyan elemi erõvel hat rám, hogy ilyet még soha nem éreztem. Ha kérné, a fogaimmal ásnék le az alagsorig.

- Feküdj le – szól, miközben betakarózik. Amint elhelyezkedik, fogom magam és mellé mászok. Ma úgy tûnik, ez a kívánsága. Teljesíteni fogom. Megremeg a térdem a hideg ágynemûtõl, de nem tulajdonítok neki nagy fontosságot. Betakarózni nem takarózok be mellette, nem mondta, hogy szabad. Csak feküdjek le.

- Tetszem neked?

- Igen.

- Ölelj át! – parancsolja. Rögtön eleget teszek ennek, készségesen fonom a karjaimmal körül a derekát, ami még most is vizes, a tarkójáról nem is beszélve, de a forró bõrhöz nyomom az orrom.

Sokáig nem merek elaludni, várom, míg álomba zuhan és utána merem én is lehunyni a szemeimet. Ez a hatalmas, erõs, vezetésre termett test a karjaim között mélységes nyugalomban alszik, mintha nem is döntötte volna romokba a demokráciát, nem egyetlen parancsára kínoznának halálra most is emberek százait, akik maradékait hatalmas kémények köpik ki a társaiktól már elõre szennyes levegõbe. Egy kegyetlen férfi, az elnök, a Vezér. Most milyen nyugodt és ártalmatlan, de elég az arcára néznem, hogy a vonásaiból kiolvassam az agresszióra és bántalmazásra való hajlamot. Hiába az aranyszõke haj, a puha bõr, a sportos izmok.

Ez egy vérbeli ragadozó. Ami most csendesen alszik.

De ahogy a szemeivel rám néz, szinte a lábához taszít. Annyira alsóbbrendû, tökéletlen vagyok hozzá képest. Tökéletlen, ez a jó szó.

Veszek egy mély levegõt, a szám súrolja a tarkóját, suttyomban lenyalom róla az ízt. Azt hiszem, mostmár én is aludhatok. Csak keljek fel hamarabb, mint Õ.

***

Amint megérzem a karjaim között komolyabban mozgolódni, egybõl felriadok, pedig a takaró alatti forróság, ahová valahogy bekerültem… a hol? Döbbenten nyitom ki a szemeimet és konstatálom, hogy mellette fekszem, a takaró alatt, holott rajta feküdtem. Késõ.

Mozdul a válla és a hátára fekszik, egybõl felfuttatom a mellkasára a karomat és hízelegve simítom végig az orrommal az arca vonalát. Elmosolyodik és a hajamba túr, majd lesimít a nyakamon és az ujját a nyakörvbe akasztja, úgy húz el magáról és néz rám.

- Guten Morgen, mein neuer Hund.

Kidugva a nyelvem nyalom körbe a szám, hogy ezzel viszonozzam az üdvözlését. Szélesen elvigyorodik és visszaenged magához, közvetlenül a szája elõtt húzza meg megint a nyakörvet. Élvezi, hogy ezzel szórakozhat, de nem szivat sokáig. Lassú, reggeli csókot váltunk, fentebb emelem a fenekem és homorítok a hátammal, hogy belesimuljon a tenyerébe, ahogy végigsimít a hátamon, mint a kutyákon szokás.

- Lefelé – szólít fel, én pedig elkotródom az útjából és az ágy túlsó végén lemászok a földre. Amint leér mindkét lábam és kezem a földre, megint hallom a hangját. – Gyere vissza!

Visszakapaszkodok, nagyon erõsen hunyorog rám, a kezével int, hogy menjek közelebb. Mikor elérek félútig, megállít.

- Ül! Ott maradsz! – törökülésbe helyezkedek, úgy fordítom a szemem az ágynemûre, míg kikászálódik az ágyból és felöltözik. Nem tudom mennyi idõ telik el ruhasurrogással és a fürdõben való csobogással, mikor a hátam mögé áll. Percekig nem csinál semmit, de tudom, hogy ott van, amitõl a hátamon égnek áll minden szõrszál. Idegõrlõ, amit csinál, legszívesebben megfordulnék, de nem szabad.

A derekam két oldalára markol és a fogaival finoman megcibálja a fülem.

- Hast du Hunger? – kérdezi, közvetlenül a fülembe.

- Ja – válaszolok, még mindig az elõttem levõ összegyûrt ágynemûre nézve.

- Remek. Mondd meg, mit akarsz.

- Egy szendvicset.

- Bármit kérhetsz. Akármit – súgja. - Úgy is szendvicset kérsz?

Szinte látom magam elõtt a kaján arckifejezését.

- Igen.

 - Nevezd meg, milyet – enged el, érzem, hogy távolodik.

- Paninit.

Nem szól, hogy hallotta vagy elfogadja, vagy valami, hanem átsétál a szobán, a telefonjához lép és elintéz rajta egy hívást, a reggelivel kapcsolatosan. Közben int a földön heverõ ruháim felé, engedelmesen odamászok az ágyról és elkezdek öltözködni. Látom, ahogy végig engem néz közben, hol a telefonba figyel, hol erre fürkész. Mikor minden ruhadarab a helyére kerül, már csak a leszedett gézlapok és tapaszok maradnak a földön, azok kellõs közepén pedig én állok.

A reggeli egy olyan élmény, amit nem nagyon tudok hová tenni. Egy asztalnál ülünk, lassan végzünk. Újságot olvas, miután lehordták az asztal felét és megkapta a második kávéját. Én is innék egyet, sõt, elszívnék egy jól megtömött szálat is. A csicskák elvonulnak, nem érzem úgy, hogy nyomorékabb lennék náluk. Megalázó a kutya-lét, de mégis magasztosabb, mint az õ munkájuk. Hogy be voltak szarva, hogy elcsesznek valamit a reggeliztetés közben. Alig tudták leplezni a meglepetésüket, hogy én együtt eszem a Vezérrel. Amatõrök.

- Lábhoz, Ludo – szól, de nem is néz rám, csak lapoz egyet az újságban. Felállok az asztaltól, odalépek mellé és térdre ereszkedem mellette, egyenes háttal. Sejtem, hogy mire megy ki a játék, így szinte rögtön elkezdtem bámulni a bal kezénél levõ kávésüteményes tálat, a hajammal óvatosan súrolom az alkarját.

Pitizek.

Halkan felnevet, ahogy megemel az ujjaival egyet és felém fordul vele, fogva még az újságot. A számhoz emeli, de mivel nem mondta, hogy megehetem, csak odanyomkodja és élvezi, hogy nem tehetek semmit.

- Óvatosan elveszed – engedélyezi, hogy kivegyem az ujjai közül. Épp hogy a számmal fuvallatnyin kiemelem a kezébõl.  – Vidd a helyedre és edd meg ott.

Fogom magam, visszamegyek az asztal másik felére, felülök a székre és alaposan megrágva lenyelem. Az újságot már visszaemelte maga elé, pár perc múlva végez és feláll az asztaltól, hasonlóképp teszek én is. Hozzám sétál, belefúrja az ujjait a hajamba és megcsókol, végignyalok a fogain és szorgosan nyomom a nyelvem az övéhez és szinte üdvözítõen érzem meg a kávés ízû nyálat. Közben a nyakamnál matatva leveszi a nyakörvet, majd mire abbahagyjuk, már el is tünteti.

- Eredj vissza – parancsolja, mire bólintva sarkon fordulok és amint kijutok az ajtón, szabályosan menekülõre fogom. A kis szemüveges tünemény rám néz, de miután semmi gikszert nem lát rajtam, inkább egy vaskosabb köteg akta mögé rejti az arcát. Szerintem is, zöld szemûkém, szerintem is.

***

- Legalább most nem úgy nézel ki, mint aki szögesdróttal smárolt – veti oda Charlie, miközben megtörli a habos kezeit egy rongyban.

- De a te szád mindjárt olyan lesz, olyan pofont lehasítok neked mindjárt – mordulok rá, miközben a matrac alól elõkotorászom a pénztárcámat, kiveszek belõle pár papírpénzt, a többit visszadugdosom. Nem mintha ki mernének rabolni fényes nappal, egy kajáldában, de nem szeretek sok pénzt magamnál tudni.

- Milyen volt egy ilyen izével aludni? Tudtál egyáltalán?

- Szedd már a kabátodat és menjünk, mert éhen halok – igaz mondtam neki a reggelit, de marhára kevés volt, ráadásul az ajtónk melletti fakkban várt egy szállítmányozási levél, címmel, mindennel. Este ki kell repülnöm Argentínába, és elõtte jól be akarok kajálni.

- Jójó, most bezzeg kurvára fürge vagy.

- Haladj már, két óra múlva el kell kezdenem az ellenõrzést, felügyelni a berakodást és felszállás – tárom ki az ajtót türelmetlenül, mire õfelsége felkapja a kabátját és nagy kegyesen kivonul a szobából.

- Mivel megyünk? – sandít rám, ahogy zsebre rakom a kezeimet, hogy átkotorjam a tartalmát, meg van-e minden, ami kell. – Nem jön értünk egy helikopter?

- Kussolj! A nagy szád miatt fogsz meghalni – rúgok figyelmeztetõen a lábába, mire felmordul, de befejezi a  célozgatásokat. Nem kell elhinnie, hogy nem dugtunk, szerinte emberi és állati – igen, kihangsúlyozta – képtelenség, hogy nem rakott meg. Ha õ döbbent, én mit mondjak?

Mikor odaérünk a gyorsétterembe, kisebb csapat özönlik ki, így a kedvenc helyünk egybõl fel is szabadul, az ablak mellett. Ledobjuk oda a cuccunkat, majd egy tálcát elvéve sorbaállunk, közben a mai menüt lesem és azzal kalkulálok, beleférek-e anyagilag a keretbe. Még egy hét és jön a fizetés, annak háromnegyedét elutalom anyáéknak, a maradékból pedig egy újabb hónap gazdálkodás. Az új egyenruha így is levette a számlámról a lényeget, a francba már.

- Tudott választani? – szólít meg az eladó hölgyemény. Persze egy kínai üzletben senki sem kínai, az összes ferdeszemû avagy sárga negatív megítélésben részesült,  a Führer újkeletû gyûlöletpropagandájában. Elsõ körben a zsidókat, cigányokat és négereket kapdosta el, de egy éve bejött a divatba a sárgák és a mexikóiak kitelepítése. Egy csomó jó kaja ment így veszendõbe, hacsak nem ismerõsök vették át a bizniszt.

- Én téged kérlek! – nyomakodik elõre Charlie mellettem, mire a csaj csak megforgatja a szemeit, én pedig rábökök azokra, amiket elõzõleg kinéztem. Megkapjuk a nagy adagot, fizetünk és leülünk a helyünkre, Charlie amíg le nem teszi a valagát, folyamatosan karattyol a csajnak.

- Haver, úgy kéne már egy nõ. Annyira… megdugnék egyet – veszi a kezébe a villát.

- Mi tart vissza? – töröm el a pálcikáimat, majd megvilágosodást színlelve rámutatok velük. – Tényleg, túl ocsmány vagy.

- Haha, anyád – rendezi le a beszólást könnyedén. – De most nem? Fõzne ránk, szerintem még te is örülnél neki.

Nem válaszolok, csak burkolom befelé a kaját, haladósra kell vennem, ha idõben vissza akarok érni. Õ meg majd itt marad vagy becsomagoltatja a kajáját, bánom is én, nekem nem megengedett a késés.

- Neked könnyû, rád mindenki rámászna, vagy akarják hogy rájuk mássz, egyre megy –legyinti el a problémát maga elõl, de nem fejezi be. – Ezzel a tipik sármos, szexi náci kinézettel, meg az egyenruhával omlanak utánad. Én meg itt fûzöm a kínaist, mikor te már azzal hetyegsz, aki…

Figyelmeztetõen megrúgom az asztal alatt.

- … de ha jobban belegondolok, meg is etetett téged, szóval az elsõszámú nõi funkció kilõve.

***

Olyan gyönyörû az égbolt, hogy álmodni sem lehetne szebbet. Igaz, Argentínában esik az esõ, de ha fölé húzom a gépet, nem lesz probléma. Hihetetlen, mennyire élvezem ezt a nagy csendet, mennyire meg tud nyugtatni. Szabad vagyok, mindentõl távol, egyedül a rádió adhat parancsokat. Nincs ember velem, a gondolatokat elhagyom, ahogy elhagyok pár kilométert felfelé. Kényelmesen ülök a székemben, a maszkot elcsatolom az arcom elõl és figyelem az eget. Olyan idilli. Valamiért ha otthon felnézek az égre, csak ennek a töredékét látom és érzem.

Kurva szép.

Már épp a kolumbiai határnál járok, mikor megszólal a rádió. Elég fura az adás, ezért tekergetem még egy kicsit a szabályozókat, mire eltûnik a recsegés és már csak a nevem csapja meg a fülem.

- … Weger, hall engem?

- Igen, uram – válaszolok a kérdésére, nem említem meg, hogy az eleje kicsit lemaradt. Tapasztalatból tudom, hogy a gyakori rossz vétel miatt mindent akár háromszor is elismételnek.

- Azonnal vissza kell térnie a Birodalmi Bázisra.

Mi a…

- Haladéktalanul fordítsa meg a gépet. Megértette?

- Igen, uram – teszem meg a szükséges intézkedéseket a mûszerfalon és húzom meg a gépet balra, hogy biztonságos kanyart vehessek be.

- Mondja meg, merre jár!

- Kolumbiánál.

Sustorgás, ez már nem a vétel hibája, többen beszélgetnek a mikrofonnál. Mi ez a susmus, meghalt valaki, hogy ilyen idegesek és izgatottak, vagy mi van már?

- Mivel üresen repül, engedélyezzük, hogy a gép maximális sebességét használja. Az engedélyezõ Lutz Schrader, Neu SS-Obersturmbannführer. Megértette?

- Igen, uram.

***
(muzík)

Az út végéig nem mertem azon gondolkodni, mi lehet a probléma, görcsösen koncentráltam arra, hogy ne vegyem sorra, miket csináltam ma és hol az a pont, ahol elronthattam valamit. Nincs olyan pont. Lehetetlenség, hogy hibázzak. Egyetlen egy dolog van, ami esetleg a felszínre kerülhetett, de abba bele se merek gondolni. Egy hónapja nem voltam aktív ilyen szempontból, nem lehettem lefülelve és bepoloskázva sem, kapcsolatot nem vettünk fel egy éve, ha megyek, emelem a papírt és távozok. Kizárt, hogy ez lehet a baj. A családommal ha történt volna valami, bemondták volna és menjek tovább isten hírével. De nem így történt.

Megérkezésemkor szinte kitépnek a gépbõl és közlik, hogy azonnal beszállok abba a sötétített ablakú autóba. Tisztelgek és szófogadón azonnal beleülök, de hátul nem vár senki sem. A térdeimre szorítok a kezeimmel, nem értem ezt az egészet, amennyire a sötétítés engedi, kinézek az ablakon a szemem sarkából, merre járhatunk. A sofõr se szól egy kurva szót sem, ami még inkább idegessé tesz. Mi a franc folyik itt?

Mikor ismerõs utcába kanyarodunk, csak arra jutok, hogy leleplezõdtem. De akkor miért nincs velem senki a kínvallatósok közül? Vagy pár szekrény méretû fogdmeg?

- Kiszállhat. A portán eligazítják.

Ki is szállok, a kocsi elhajt, de nem sokáig, mert a Fõparancsnokság melletti nagy, oldalsó bejárati kapun gurul be. Felmegyek a lépcsõkön, ahol ma reggel lejöttem és a portán a férfi már int is, hogy harmadik emelet. Idegesen szedem a lábaimat a lépcsõházban, a kezeim is remegnek, de ökölbeszorítom õket. Ahogy kinyitom az ajtót, megjelenik a kis zöldszemû szépség:

- Azonnal jöjjön velem – mondja, én pedig besorolok mögé. A levegõben szinte vágható az ideg, mi a fene történt? Minek kell nekem feljönni ide? Egyszerûen nem értem, miért ide hoztak? Mi van a Führerrel? Ott nem hibázhattam. Irreális gondolat. Tökéletes voltam, vagyok, leszek.

- Menjen be, siessen! – közli, majd rögtön távozik is, én pedig egybõl benyitok az ajtón. Elsõ pillantásom a Vezérre esik, aki nem tûnik olyannak, mint aki nyugodt, mint a hajnal csendje.

- Feküdj, te dög! – sziszegi a fogai között, még az ajtót se tudom becsukni magam után. Érzem, hogy marhára nagy a gond, középpontjával velem és ez teljes erõbõl megremegteti minden porcikám. Rám dühös, rám dühös. Pedig nem csináltam semmi rosszat, olyat, ami ellene szólt volna, vagy az utasítása ellen, nem lehet semmi, amivel kihúztam volna a gyufát… De kurvára nem úgy tûnik. Nem, hát de… nem lehet ilyesmi! Kizárt! Teljes képtelenség!

Megcélzom az ágyat, de alighogy odaérnék színtiszta erõbõl a hajamba tép és annál fogva rángat meg. A nyúzó érzés a fejbõrömben nem csillapítja a kezdõdõ pánikot, miszerint mégis elszúrhattam valamit. Vészesen kattog az agyam, mi lehet az, amit mulasztottam vagy nem a tetszése szerint cselekedtem, de nem jut eszembe semmi, az égvilágon semmi.

- Hm?? Tán nem tudod? – dühöng és az ágyhoz lépve, a hajamat izomból felmarkolja és úgy vág le rá. Fájdalmasan mélyed a saját könyököm az oldalamba, majd a torkomra fonja az ujjait és feltérdel mellém. Fájdalmas levegõvételekkel nézek rá, a lábujjaim remegnek, még jó, hogy nem látja, mert akkor belehalnék a szégyenbe. Percekig szorongatja a légcsövem, épp annyira, hogy ne tudjak rendesen levegõt venni, mikor minden elõzmény nélkül a számra mar. Tépi, harapja, ahol éri, kinyitom a szám, hogy jobban elérjen, jobban tudjon harapni. Nem sokáig mûveli ezt sem, mert egy akkora fülcsengõs pofont kapok, hogy megfordul velem a szoba is. A lepedõre szorítom a kezeimet.

- Meg foglak büntetni – közli egyszerûen, mire kis híja, hogy nem tátom el a szám, az önuralmamnak köszönhetõ, hogy nem. – A rossz kutyáknak büntetés jár.

Elkezdi lecibálni rólam a ruhákat, felemelem a nyakam, kezem-lábam, hogy könnyen lerángasson mindent. A nadrágomat úgy veszi le, hogy a körmeivel mélyen felszántja a lábaimat, látom, van ahol a vér is kiserken, összeszorított fogakkal tûröm, hogy a vad vetkõztetésnek vége legyen. A zoknimat is úgy tépi le rólam, hogy felsebzi a bokámat is. Véres körmeit és ujjait pedig a hajamba, az arcomra keni.

- Emeld fel és tedd szét a lábad – utasít, rögtön eleget is teszek a kérésének, fogalmam sincs mit akarhat, de tudom, hogy bele fogok kétszer is pusztulni, mire befejezi. Felmászik  a lábaim között és durván csókolni kezd, belemarkol a hajamba, úgy feszíti ki a fejem, szabad kezével végigszánt az oldalamon és a fenekembe mélyeszti az ujjait. Készségesen csókolok vissza és emelem meg a fenekem, hogy jobban bele tudjon markolni, de semmi sem történik azon kívül, hogy a nyelvével szánt szándékkal meg akar fullasztani. A kezeimet szorosan a testem mellé szorítom, nem merem megérinteni, nem is adott rá engedélyt. A lábaim lüktetnek és fájnak, érzem, ahogy folyik a langymeleg vér.

A szédülésig csókol, nem engedi, hogy levegõt vegyek, arra tudok gondolni, hogy õ hogy kap egyáltalán levegõt, mikor megérzem az ujjait a bejáratomhoz nyomódni. Halkan felnyögök, és mint aki csak erre várt, elengedi a hajam és eltávolodik, de nem fejezi be lent a nyomkodást, sõt, körözni kezd, de nem dugja be az ujját. Nem kell sok, hogy a vesébe látó, kaján tekintetétõl és az ujjaitól felálljon a farkam, amit megérez a hasán és leszáll rólam, épp annyira, hogy ha felülnék is, se érném el. Forrón lüktet mindenem, halkan szuszogva préselem a hátam és a kezeimet a matracnak. Az agyam is hamarosan fájdalmasan elkezd égni, a füleimben dobol a vér, de õ csak nem hagyja abba, de nem tesz belém semmit sem, ami megõrjít.

Ez lesz a büntetésem, szarrá fog kínozni. Morbid, de ez jut eszembe: kutyaszorítóba kerültem.

- Mi a baj, Ludo? – csattan halk, mézes-mázos hangja a csöndbe. Minden izmom megfeszül, legszívesebben magamra rántanám, de nem lehet, a mocskos kurva életbe, nem lehet! Kínom egyre csak fokozódik, a farkam fel fog robbanni, a lábaim meg-meg remegnek. Próbálom nem hangosan venni a levegõt, de nem nagyon megy.

- Hogy mondod? – vigyorodik el, a mosolyától kiver a víz, pedig már lassan izzadtságárnyékom lesz a lepedõn. Élvezi, hogy ezekre nem válaszolhatok, sõt, utasítani se utasított, hogy beszélhetek és válaszolhatok… a büdös picsába…

Körözni kezd az ujjával, amitõl akkorát kell nyelnem többször is, hogy félõ, az ádámcsutkám átszakítja a bõröm és elrohan.

- Miért nem mondod el, mi a probléma? – duruzsol szüntelenül, másik keze épp csak megérinti a belsõ combom, amitõl megremegek. - Mit szeretnél?

DUGJ MEG!

- Hát, ha nem szólalsz meg – színlel csalódott hangot, mint aki esélyt adott rá, hogy válaszoljak, de most sajnálkozik, hogy nem éltem a lehetõséggel. Lassan már fújtatok, a fájdalomtól fényfoltokat látok, valahányszor lehunyom a szemem, csak azt érzem, hogy elviselhetetlenül lángol és fájón feszít a farkam. Belemarkolok a lepedõbe, érzem, hogy a vér kiszalad az ujjaimból.

Nem tudom meddig tart ez a tortúra, a fájdalom ideje szinte megszûnt, végtelennek tûnik, nekem pedig már minden porcikám úgy remeg, hogy fájnak az izmaim is a szakadatlan vibrálásba. Élvezi, hogy az uralma alá hajthat és kínozhat, játszhat velem, elveheti a méltóságom, tönkreteheti a testem, mindezt bármikor, mert ha kell én magam is megteszem neki.

A vágy szinte önkívületi állapotba kerget, izomból markolom a matracot, félõ, hogy ki fogom szakítani, mikor végre valahára megszólal, én pedig a hangjába kapaszkodok minden érzékszervemmel, amíg tudok:

- Könyörögj érte, hogy dugjalak meg – hajol közelebb, a hangjától el tudnék menni, ahogy súgja. De nem, mégse tudok elmenni! Nem elég, kell, õ kell!

- Könyörgöm, uram… - nyelem a saját nyálam fuldokolva.

Elvigyorodik, mire legszívesebben belemarnék a körmeimmel a karjába, az oldalába, a hátába, magamra szorítanám és felemelném a csípõmet a legmagasabbra, hogy tegye meg végre, tegye meg!! Nem történik semmi, folytatom tovább a legteljesebb kétségbeesésben:

- Dugjon meg! Könyörgök! – préselem ki magamból nagy nehezen, szinte felszakadnak belõlem a szavak, de az összeszorított fogaim közül nem sok szûrõdik ki.

- Hát, ha ennyire szeretnéd – sóhajt fel megadóan, mint egy színész, és még övcsilingelés sincs, mikor végre belém nyomja magát, de ezzel egyidõben elszorítja  a farkam tövét. Úgy felnyögök, hogy a fele már kiáltásnak megy el, reszketek, mint a kocsonya, a szemeimbe könnyek gyûlnek az erõlködéstõl. – Na mi az? Nem ezt akartad?

Szabályosan rosszul vagyok, fújtatok, mint egy megõrült bika, majdnem teljesen rám fekszik, rendületlenül szorítja, de nem mozdul, bennem van, de csak épp hogy. Félholtnak érzem magam, az egész testem egy görcs, elemeimre fogok szakadni a kíntól.

Hirtelen kiveszi belõlem magát, épp csak érinti a bejáratomat, én pedig úgy fest, el fogok ájulni. Megint beteszi, ezúttal tövig, felkiáltok, majd pánikolva nyögök, mikor megint kiveszi. Mindjárt ordítok, mindjárt ordítok… Ebbe bele fogok halni…

- Szeretnél valamit mondani? - kérdezi, megállva a mozdulatban. Mostmár tudom, mit érez, egy felnyársalt bogár, istenem, édes istenem!

- Igen! - zihálom elgyötörten.

- Nem érdekel - löki belém megint magát, nem tudom mennyi ideig tart ez, kezdek egyáltalán nem látni, semmit sem látok. A fülem is sípolni kezd, beledöglök ebbe, és ha a hangját nem hallom meg, nekem végem. Ígyis-úgyis. – Teljesen elvértelenedtek az ujjaid, Ludo. Vajon… mit akarhatsz?

Ne, ne, csak ezt ne, ne!

- Esetleg… Meg akarsz fogni?

- Ahh, igen!! – vágom rá kínkeservesen, már a könnyek az arcomon folynak a gyötrelemtõl. Iszonyúan széles vigyort produkál, és amint elengedi nagy kegyesen a farkam és megtámaszkodik a testem mellett két oldalt, úgy vágódnak rá a kezeim, mint a piócák. Úgy markolom és gyúrom a felkarját, mintha az életem függne tõle, zihálva térek át a hátára, kapkodón simítom végig azt is.

Végre rendesen kezd bennem mozogni, olyan erõvel csókol meg, hogy a fogaink is összekoccannak, szélesebbre tárom a lábaim, amennyire meg tudom õket mozdítani. Kortyolom, nyelem a nyálát, gyûrjük egymás száját mint az állatok, mikor felkapja a fejét.

- Karmolj és mondd a nevem! Gyerünk! – vesz fel egy keményebb tempót, féktelenül csapongóak lesznek a lökései, válaszul szinte ordítom:

- Ahh, Richard!! – szántok végig a körmeimmel a hátán, magamhoz szorítva, mikor végre elélvezek, ahogy egy orbitálisat a fülembe nyög. Hosszan rázkódom, a lábaim szinte az oldalához ragadtak, a kezeim pedig ernyedten esnek le a válláról, érzem még a nyálam is kifolyik, ahogy végre valahára megkönnyebbülök. A látásom teljesen cserbenhagy, a fülemben a vér olyan erõsen dobol, hogy semmit sem hallok, csak a nyálam érzem folyni végig lassan az arcomon.

- Ackermann! – nyomom meg a hívógombot.

- Uram? – hallom meg a hangját.

Lágy, mégis kemény. Tökéletlen oximoron.

- Mikorra várhatók a külügyminiszterek?

- Négy órára, uram.

- Remek, addig házon kívül vagyok.

- Értem. Parancsol valamit, uram?

- A puskám.

- Vadászni óhajt, uram?

- Natürlich!

- Állatokra, vagy…

- A peremvidéken szeretnék – vigyorodok el.

Mindig is kellemes sportnak tartottam. Spontán, felszabadító. Elfelejtem minden problémám. Arra pedig most nagy szükségem volna.

- Máris intézkedek – hallom, meg a hangot a fal túlsó felérõl.

- Danke schön! – csapom össze a tenyereim.

Komótosan átsétálok a hálószobámba, miután rendbetettem az irodai holmikat. Levetem magam az ágyamra, és percekig csak a plafont bámulom. Hibát keresek a finom festésen, de nem találok. Azt hiszem, a lakrészem valóban méltó arra, hogy a sajátomnak nevezhessem.

A gardróbom ajtaja hamar feltárul, sorban dobálom az ágyra a megfelelõ ruhadarabokat. Kiöltözök, így elegáns, a saját tervezõm tervei alapján elkészített egyenruhát választok. A kitüntetéseim, az érdemeim mind a mellkasomon sorakoznak. A hét vezetõje kupámat itthon hagyom, nem hiányzik, hogy koszos legyen.

- Uram, a csizmája – lép be az ajtón egy fiatal szolgáló.

- Tegye le – biccentek kelletlenül.

Magamra öltöm a finom ruhákat, majd a fényes, tökéletesen fekete csizmáimba bújok. A tükör elé lépve öntelt, széles vigyor terül el az arcomon. Fantasztikusan nézek ki. Ez tagadhatatlan.

Odakint Ackermann lép elém, a kezében tart egy cetlit.

- Nos?

- A felügyelõség arra volt kíváncsi, mikor érkezik – pillant rám.

- És mit válaszolt?

- Leginkább, mikor odaér – mosolyodik el.

Harsányan felnevetek, a mellkasomat szinte szétrepeszti a büszkeség. Megalkottam életem elsõ, tökéletes kreatúráját. Mondhatni, mûvész vagyok. Egy pokolian jó mûvész.

- Tökéletes válasz – veregetem meg a hátát.

Ahogy Isten a saját képére teremtett minket, úgy mûködök én is. Talán egyszer engem is milliók imádnak majd úgy, akár a teremtõt.

- A sofõrje lent várja, uram – mosolyog fel rám.

- Köszönöm – biccentek, majd a lépcsõ felé indulok.

Semmi kedvem a liftet használni. Néha elfog az a nyomorú érzés, hogy sosem szabadulhatok onnan, hogy rabja lettem a tükrös falaknak. Õrjítõ, az ember alig várja, hogy kinyíljon az ajtaja.

Odalent már makulátlan ruhában strázsál a sofõröm, a testõreim, mind arra várnak, hogy kedvem szerint utasítsam õket. Meggondolandó, mennyi mindent tehetnék meg, ha egyszer arra fanyalodnék, hogy szociopata õrültként viselkedjek. Jobban tisztelnének, vagy csak aláásnám a tekintélyem? Nem tudom, mindenesetre a népemnek szüksége van egy határozott, keménykezû vezetõre. Cseppet sem lennének boldogabbak, ha lángolna a város, vagy egy lovat tennék meg szenátornak.

- Uram! – lép elém a hogyishívják sofõr a bevett tisztelgés után.

- Vadásznék – vetem oda félvállról.

- Értem, uram – bólint, majd kinyitja nekem az ajtót.

Ackermann világosan elmondta neki, hová kell mennie, nem értem, miért akar mindenáron fontoskodni. Gyûlölöm az ilyesmit. Sokan próbálnak mondvacsinált, pitiáner szarságokkal a közelembe férkõzni.

- Mozgás! – szólok a testõreimnek.

Nemsoká már úton is vagyunk, engem pedig valami gyermeteg izgalom kerít a hatalmába. Mint mikor vártam a karácsonyt. Az ujjaim bizseregtek, a szívem hevesen kalapált, a szemeimbe örömkönnyek ültek a mámorító izgalomtól.

A peremvidékre érve nagy lendülettel pattanok ki a kocsimból. Hosszú léptekkel haladok a magas kerítés felé. A szögesdrótokon megcsillan a tûzõ Nap fénye. Büszkén lépdelek a bejárathoz, a strázsáló katonák kihúzzák magukat, miközben üdvözölnek. 

- Hát itt van! – lép elém egy egyenruhás férfi.

Tiszteleg, majd bevezet a legközelebbi õrtoronyba.

- A kedves vendégeink mit sem tudnak az érkezésérõl – pillant fel rám.

- Gut!

Felvezet egy szûk, bútortalan helyiségbe, egy nagy ablak az, ami fénnyel díszíti a kopott szobát. Az egyik õröm a kezembe nyomja a puskámat. A hogyishívják vezetõ az ablakhoz lép, kitárja elõttem. Nagyot szippantok a beáramló levegõbõl, majd a peremhez lépek. Odalent számtalan szakadt ruhás rab mocorog. Mindig is szerettem a koncentrációs táborok hangulatát. Nyomorult életük talán most véget ér. De kit váltsak meg? Kit részesítsek abban a kegyben, hogy megváltom?

Hirtelen két lazsáló nõt pillantok meg. Hosszú, csimbókus hajukat igazítják, a koszt próbálják levakarni a karjukról. Szenet kellene lapátolniuk, nem pedig lazsálni. A pokol legmélyebb bugyraiba számûzöm õket.

A vállamhoz szorítom a puskám, célba veszem a bal oldali nõt. Nagydarab, a bõre sötét. Pusztulj! Meghúzom a ravaszt, mire szemvillanás alatt szétrobban a feje. Az emberek sikoltozni, futni kezdenek. Ez a kedvenc részem. Vigyorogva mérem be a másik nõt. Rongyos ruhái megakadályozzák, hogy gyorsan haladjon. Kényelmesen vezetem utána az irányzékot, majd újból meghúzom a ravaszt. Ismét egy szétrobbanó fej látványa deríti fel a mindennapom. Hát létezik ennél nagyobb móka?

***

A visszafele tartó úton sokat gondolkodtam. Az a pilóta fészkelte be magát a fejembe. Azt hiszem, orvul elbántam vele annak ellenére, hogy mennyire megtetszett. A kiszolgáltatottsága, a tettre kész magatartása. Úgy volna illendõ, ha megajándékoznám valamivel.

A szobámba lépve elégedetten nézek a kezemben lévõ dobozkára. Igen, micsoda ajándék lesz. Talán már most túl sokat jelent nekem, de a fene egye meg, szükségem van rá! Emlékszem, mikor tíz évesen megpillantottam Õt. A legszebb volt a világon. Kecses, puhaléptû, szigorú tekintetû. Elsõ látásra beleszerettem, az enyémnek akartam tudni. Soká váratott magára, hogy ismét egy ilyen csoda akadjon az utamba.

- Ackermann! – lépek a szobám elé.

- Uram? – szalad elém.

- Hívja ide a pilótát!

- Wegert, uram? – igazgatja meg a szemüvegét az orrán.

- Tudom is én, mi volt a neve.

- A szõke, aki a magángépet vezette?

- Igen, õt – bólogatok.

- Azonnal, mein Führer – hajt fejet, majd siet is az íróasztalához.

Innen nézve egész pofás, mondhatni, szemet gyönyörködtetõ. No, nem az íróasztal. Azon csak beható kutatást végeznék a fiún. A vágyaimat azonban hamar elnyomja a tény, hogy rokonomként szeretem. Mintha legalábbis az unokatestvérem, vagy a kisöcsém lenne. Képtelen lennék úgy elbánni vele, mint szegény Wegerrel, ha valóban így hívják. Hm, szegény, talán átgondolnám ezt még egyszer. Hiszen élvezte, minden porcikájával engem kívánt. Micsoda elemi erõ hatott rám, mérhetetlen dominancia, birtoklási vágy! Meg akarom ismételni, élvezni akarom!

Alig fél óra múlva Ackermann újból megjelenik. Sokat sejtetõ pillantásától úgy érzem, perzsel a bõröm. Mindjárt itt lesz, mindjárt az enyém lesz, újraélhetem a gyermekkori szerelmem minden apró mozzanatát. Bûnbe esek, mohó leszek, kapzsi leszek, önzõ leszek!

- Vezesse a szobámba! – adom ki a parancsot.

Bólint, hogy tudomásul vette. Remek, alig várom, hogy megpillantsam. Már most érzem azt a buja remegést a lábaimban, amire egész nap vártam. Már a kis magánvadászatom sem elégítette ki az izgalom utáni sóvárgásom. De most, most minden rendben lesz!

Nemsoká lépteket hallok meg odakint. Milyen izgalmas, milyen felemelõ! Mintha élõ prédát hurcolnának az oroszlán elé. Az ajtó kinyílik, a gyomrom dió méretûre szûkül. Igen, mindjárt megpillantom, itt van, jön!

A szívem hatalmasat dobban, ahogy meglátom õt. Érzem rajt a sebzettséget, a gyengeséget, ahogy az a jó vadászhoz illik. Mégis idejött, állja a néma ostromom, amit felé indítottam. Megnedvesítem az ajkaim, ahogy végignézek rajta. Micsoda látvány, szinte belevakulok, olyan szép. A tökéletes préda, a hibátlan tárgy, amin uralkodhatok. Minden apró részecskéje az enyém, hozzám tartozik már véglegesen.

- Ez az új egyenruhád? – szakad ki belõlem a hang.

Mintha nem is az enyém lenne.

- Igen – feleli rögtön.

- Fabelhaft! Vesd le – adom ki az utasítást.

Azon nyomban vetkõzni kezd, a vérem pedig egyre hevesebben cikázik az ereimben. Lassan feltárul elõttem a bõre minden négyzetcentije. Majdnem minden…

- Tovább – lehelem.

Szó nélkül lehámozza magáról a ragasztásokat. A látvány szinte mellbe vág. Elcsúfítottam, megnyomorítottam, most mégis szebbnek látom, mint valaha. Ilyen a belseje, tükrözze hát a külseje is. Legszívesebben lehántanám róla a bõrét, ezt a külsõ, bõrszínû mázat, hogy lássam a húsát. Tudni akarom, hogy él, lélegzik, lüktet, húzódik. Egy élõ, organikus gépezet, micsoda öröm!

Felállok, majd közelebb lépdelek hozzá. Milyen gyönyörû, csak az enyém. Bizseregnek az ujjbegyeim, ahogy végigsimítok a harapásnyomokon. Igen, erre emlékszem. Még a fogam is véres lett tõle! A hajába marok, és felhúzom, mire felszisszen. Megszólalnék, de bennreked a levegõm, mikor sebhelyeket fedezek fel a fejbõrén. Mi ez? Ki merészelte?!

- Hogy kerültek ide ezek a vágások? – kérdem.

Csend. Nem válaszol, nem felel, gyerünk már!

- Ugass! – mordulok rá.

Ugat. Mint egy veszett korcs, ugat. Döbbenten meredek rá. Ez… ez nem lehet igaz! Ahogy a szemeibe nézek, elönt a mélységes elégedettség. Érzem, ahogy a fogaim kivillannak az ajkaim alól. Igen, ez kell nekem!

- Jó fiú – lehelem az állára markolva.

Mindig is felizgultam a sebhelyekre, a fájdalomra, de ez még a szexnél is jobb! Meg akartam lepni valamivel, de… nem gondoltam volna, hogy ilyenre fogom használni. Soha.

- Van egy meglepetésem – cirógatom meg az állkapcsa vonalát.

Csillogó szemekkel bámul rám. Ennyire fáj? Ennyire megvisel? Nem, ha velem vagy, nem érezheted, nem gondolhatsz rá. Megtiltom!

Elengedem, majd az íróasztalomhoz sétálok. Sorban húzom ki a fiókjait, majd kezdek kotorászni benne. Hol lehet? Hová tettem? Á, itt is van! Egy fekete bõrtokot húzok elõ az iratok közül. Milyen rég volt már a kezemben, szinte el is felejtettem, milyen jókat mókáztunk. Hm.

- Lábhoz – intem magamhoz Wegert.

Négykézláb kúszik hozzám. A bõre alatt ide-oda ringanak az egységes izomrostok. Gipszbe kéne önteni, szobrot kéne faragni belõle.

- Remélem, te is olyan engedelmes leszel, mint akié volt – fordulok felé.

Felpattintom a tok fedelét, megvillan a nyakörv csatja a lámpa fényében. A pórázból enyhe bõrszag árad. A kutyámé volt, bár a nyakörvrõl elveszett a biléta. Kiveszem a vörös párnáról a nyakörvet, majd biccentek a fejemmel. Felemeli az állát, készségesen tartja felém a nyakát. Akár el is vághatnám.

- Wunderbar! – csapom össze a tenyereim.

Elüt a bõrétõl a sötét anyag. Egyszerûen… gyönyörû! Az én kreatúrám!

- Köszönd meg! – túrok a hajába.

- Köszönöm – hajtja le kicsit a fejét.

Elképesztõ, csodálatos!

- Komm – intek újból, majd felmászik az ágyamra.

Elégedetten nyújtózok ki, a hátam a támlának döntöm. Õ is felkapaszkodik az ágy szélén, majd megáll elõttem. Vigyorogva kattintom a póráz csatját a nyakörvére. Végig a szemeimbe néz, még pislogni is elfelejtek. Lassan húzni kezdem magam elé. A felsõteste mozdul, egyre közelebb hajol hozzám.

Finoman az ajkaira simítom az enyéim, kiélvezem a puha mozdulatot. Ez most más, nincs kedvem durvának lenni. Élvezem, hogy újra van egy állatom. Elégedetten csókolom meg, a mellkasomban dagadó boldogság pedig nõttön-nõ, ahogy megérzem a nyelvét az enyém körül táncolni. Milyen elõzékeny, pontosan tudja, mi kell nekem.

- Ludwignak hívnak? – kérdem.

- Igen – bólint egy aprót.

- Hm, mi legyen akkor a neved? – tûnõdök.

Az ujjaim köré csavarom a pórázt, gondolkodva cirógatom a válla vonalát. Egy pillanatra megfeszülni látom a karján az izmot, az arcára kapom a tekintetem.

- Ludo. Tökéletes név egy kutyának – kuncogok.

Lassan végigsimítok a fülén, mintha tényleg egy négylábú volna. Az orrom hegyével az arcát karistolom, mélyen magamba szívom az illatát. Ludo. Zseniális vagyok.

- Feküdj le, nem látok tõled – engedem el a pórázt.

Engedelmesen mellém telepszik, a karjára hajtja a fejét. Vigyorogva nyúlok az éjjeliszekrényembe. Anyám utálja, de mindig elrejtek ide valamit. Ezúttal egy zacskó kekszet. Még ez is passzol, mintha sejtettem volna!

- Szereted? – kérdem tõle, miközben kibontom a sárga csomagolást.

- Igen.

- Remek – vigyorgok rá, majd a zacskóba nyúlok, és kiveszek egy darabot.

Az ágy elé, a földre hajítom.

- Edd meg!

Feltámaszkodik, az izmai megfeszülnek, ahogy felnyomja magát fektébõl. Széles vigyor terül el a képemen, ahogy a feneke a magasba lendül, miközben lemászik az ágyról. Az ágy elé kúszik, majd lehajol.

- Állj! Fordulj meg! – ülök fel.

Megáll a mozdulatban, majd megkerüli a kekszet, így láthatom, ahogy a nyelvével felnyalja a földrõl. Végtelen elégedettség söpör rajtam végig. Újból.

Megint odadobok egy kekszet, lassan felemeli a fejét, és rám néz.

- Edd meg – intek felé.

Lehajol, ezúttal a fogaival emeli fel a kekszet, és a nyelvével forgatja a szájába. Vigyorogva figyelem, ahogy felemeli a fejét, majd megmoccan az ádámcsutkája, ahogy lenyeli az összerágott falatot. Vigyorogva lapogatom meg magam mellett az ágyat.

- Gyere!

A zsámolyon át mászik fel az ágyra, szorosan a lábaim mellett halad. Leheveredik mellém, én pedig szelíden a hajába túrok.

- Jó fiú!

Meglapogatom a hátát, majd bekapok egy kekszet. Hangosan roppan a fogaim közt. Lesandítok rá, miközben bekapcsolom a tévém. Nem érdekelnek a hírek, most szórakozok. Miközben nyomom a kis felfelé mutató nyilat, a hajánál fogva az ölembe húzom a fejét. Kiráz a hideg, ahogy megérzem a lélegzetét a combomnak csapódni. Vigyorogva simogatom a haját, a nyakát, a vállait. Élvezem, hogy hozzá érhetek. Imádom a bõrét.

Lassan a zacskóba nyúlok, majd a szájához emelem a kekszet. Felnéz rám, majd a szájával érte nyúl. Véletlenül az ujjamra harap, szisszenve rántom el a kezem.

- Ahr, rossz fiú! – vigyorgok rá.

Megemelem a pórázt, és a végével a feneke oldalára vágok. Összerezzen, de nem szól. Lassan simítok vele végig a combján, az oldalán, a karján, majd a száján is.

- Ma kell repülnöd? – billentem oldalra a fejed.

- Nem – feleli.

- Remek, akkor itt alszol velem.

Egy pillanatra megemelkedik a szemöldöke, majd bólint, hogy tudomásul vette. Élvezettel túrok a hajába, pedig még mindig nagyon zavarnak azok a sebek. Szót váltanék az illetékessel…

- Reggel pedig velem ehetsz – pillantok a képernyõre.

***

Lassan simítok végig a hátán. A zuhanyrózsából aláhulló vízpermet lágyan simogatja a bõrömet. Nagyon jól szórakoztunk, és egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy megfektessem. Érthetetlen, pedig a puszta látványa olyan mélységekben piszkált meg, hogy nem bírtam magammal egy nyomorult repülõgépen.

A tarkóját csókolgatom, ahogy hátulról nekisimulok. Szeretem, mikor rám tör ez az érzés. Nyugodt vagyok, nem gondolok semmire. Kár, hogy hosszú távon képtelen lennék erre. Talán lehetne családom… nõm… vagy férfim. Gyerekem? Nem, abszurd, csak a test érintésére vágyok, nem akarok szeretni. Nem tudok szeretni.

A nyakához hajolok, majd alig érezhetõen a tövébe harapok. Szusszan egyet, még a szemeit is lehunyja. Élvezi ezt is. Finoman a sebei közt siklatom az ujjam, élvezem a selymes bõr lágy tapintását. Majdnem olyan neki, mint Ackermanné.

A füle alá csókolok, majd kilépek a zuhany alól. A törölközõm után nyúlok, beledörgölöm a hajam, és a derekam köré csavarom. A szekrényem elõtt állva pörgetem végig fejben a ruhatáram, de úgy döntök, majd reggel felkapok valamit. Belebújok egy alsóba, majd felmászok az ágyamra.

Nemsoká a kutyám is jön, halk csaholással áll meg az ágy mellett. Milyen fura, az én illatom árad belõle, érzem.

- Feküdj le – intek, majd magamra húzom a takaróm.

Érzem, ahogy enyhén megdõl a matrac az ellenkezõ irányba, majd egy meleg test csúszik az enyém mellé. Halvány mosoly kúszik az arcomra.

- Tetszem neked? – kérdem hirtelen.

- Igen – feleli.

Hm, te is tetszel nekem.

- Ölelj át! – adom ki a parancsot.

Nem tétlenkedik. Közelebb húzódik, majd átöleli a derekam, és a hátamhoz simul. Az arcát a tarkómba fúrja, libabõrös leszek megint a lélegzetétõl. Mindenem belebizsereg a közelségébe. Ez hiányzott már. Egy meleg test az enyém mellett. 

Lassan kanalazzuk a levest Charlieval az emeletes ágy melletti kis asztalnál. Aki benyit, jobbról az ágyat látja, szemben az ablakot, az ággyal egy szintben két méterrel odébb az asztalt, utána egy ajtó, ami a konyha, bentebb pedig a fürdõ. Egérlyuk, de már öt éve itt élek, teljesen megszoktam, nincsenek nagy igényeim. Az ablakon berántottam a sötétkék függönyöket, semmi kedvem sincs ahhoz, hogy kora délben kivakuljak és szikrázzon a szemem elõtt a világ. Majd odafent… de az teljesen más.

A levesestál mellé támasztott újságot a kanál fölött olvasom, Charlie a telefonján matat, nyilván üzenetet ír a családjának.

- Mi a picsa! Anyám azt mondja, hogy a Fõnök ismét bezáratott egy rakat lázadót – hörren fel, nyomkodja a gombokat, hallom, ahogy kattog. – De nem lennék a helyükben, találkoztam a kantinban egyszer egy vallató tiszttel… Szent szar, azt hittem, hogyha még rám is néz, spontán meghalok.

Lapozok, valóban, a harmadik oldalon ott vannak a letartóztatott és nyakon csípett fiatalok, páran közülük még tizenévesek. A fénykép fekete-fehér, az arcuk nincsen kitakarva, nem véletlenül. Elõszeretettel használja az ifjabb Herzog ezt az effektet, legalábbis az információkért felelõs iroda igen hathatósan mutatja be. Amolyan… Elõtte és Utána képek. Az akasztásról is lesznek biztos fotók, vagy a falhoz állításról.

Egyiket sem ismerem.

- Add csak ide! – markol rá a végére, mire úgy rávágok a kanállal a kézfejére, hogy visszakézbõl, sértetten arcon suhint, válaszul csak felnevetek, mire hasonlóval válaszol és felkapja a leveses edényt, hogy visszategye a gáztûzhelyre.

„A tegnapi nap folyamán leleplezõdött a lázadók egy kártékony csoportja, akiket az Elhárítás és a képzett Elit Egységek füleltek és tartóztattak le, mikor éppen akcióra készültek a Vezér ellen. Házikészítésû bombákat, vonatmenetrendeket és egy térképet találtak náluk, vélhetõleg tervezett merényletet kíséreltek meg volna végrehajtani a holnapi napon rendezésre kerülõ konferencia sorozat idõtartama alatt. Élet, szerencse és egészség Vezérünknek, Richard Gottfried von Herzognak!”

Összehajtom a lapot. Nagyon régen megtanítottak arra, hogy amit a média hallat magáról, annak hetven százaléka kamu. Legyünk mindig szkeptikusak, kritikus gondolkodásúak.

- Tényleg, leadtad a módosításokat Roqueznek? Ne felejtsd el, ma van a határidõ – fordul meg, miközben már veszi is felfelé a kezes-lábas overallt. Karbafonom a kezeimet magam elõtt és jóllakottan dõlök hátra.

- Nem akarok módosítani rajta – vonok lazán vállat, jóízût ásítok, úgy, hogy az állkapcsom is roppan egy batár nagyot.

- Eltelt hat év, nincsenek új vágyaid? – gyûri a kedvenc rongyát a zsebébe, majd a kulcsokat próbálja meg kihalászni a balomnál lengedezõ kabátjából.

- Ugyan minek? Úgyis el fogok égni. Szeretem a tüzet.

- Ma egy pöcs vagy, Ludwig – hallom a hangját a párnák közül, amik között újra úgy turkál, mint egy makkot vesztett disznó.

- Tudom, hogy jót akarsz, de minden marad a régiben – emelem fel a szemöldököm. Nyilvánvaló, hogy ki akarja belõlem kényszeríteni az információt, ám legyen, jobban tudja a zokni méretem, mint én. - Hamvasztás, senki nem viselhet feketét, az Ohne Dich szóljon a kántor kornyikálása helyett, a szerveimet odaadom másoknak, a rózsafüzérem akarom a csuklómra tekertetve, úgy toljanak be a kemencébe. Aztán valaki hajítson szét a levegõben. És ne fessék ki a pofámat elõtte pirosítóval.

- Már ha lesz pofád – javít ki, balta arccal néz rám, majd végül felröhög és szórakozottan vállon üt. A kesztyûit rángatja fel, elnyom egy ásítást, majd a kávésbögrét felmarkolva dõl a falnak, hogy gyorsan lehúzza. – Koporsós lesz, nekem nincsenek ilyen álmaim.

- Igen, lehet, hogy valaki egyszer ellövi ezt a rohadt nagy pofámat – sóhajtok fel, majd feltápászkodva összeszedem az asztalon hagyott tányérokat és evõeszközöket. – Hozzád feldarabolás illene.

- Kösz, nagyon kedves vagy – emeli meg a bögrét. Bevágok mindent a mosogatóba. – Mikor végzel? Merre mész?

- Fogalmam sincs – vonok vállat. - Irina a mai ügyeletes, nem értesített, tudtommal ma nem megyek sehová. De azért itt maradok a hangárban, hátha kellek.

- Aha, én is ezt mondanám. Fetrengeni fogsz az ágyon – vet rám egy irigy pillantást. – Engem kiküldtek, új gépek érkeztek, körül kell szaglásznunk meg kapunk valami eligazítást. Betörni gondolom nektek kell.

- Akkor este nem megyünk kajálni – sóhajtok fel. Pedig már éreztem a paprikát a számban, meg az omlós csirkét.

- Hát sanszos, hogy nem – húzza el a száját.

- Baszd meg.

- Nem akarom – vigyorodik el. – Majd rendelünk.

- Egy hete nem ettem kínait.

- Bele ne halj.

- Nem kéne már menned? – nézek az órára, követi a tekintetem a fejemmel, felhörpinti a maradék kávét, belehajítja a mosogatóba a többi tányér közé. Felrántja a cipõjét, elmarja a táskáját az alsó ágyról, nyitja az ajtót, az ujjait a homlokához emeli, majd elcsapva kimegy a szobából. Ásítok egy méreteset, majd az ágyra ülök és eldõlök rajta.

***

- Weger! – hangos robajjal és éles hanggal vágódik ki az ajtó, én pedig úgy fordulok le az ágyról, hogy nyomban talpon is vagyok. A félálom ragadós kábulatában, hevesen pislogva figyelem a szobába berontott nõt. Nyomban haptákba vágom magam. – Azonnal öltözködjön! A legjobb ruháját!

Haladéktalanul vágom le magamról az összegyûrt trikót, veszem le a dögcédulát, pillanatokon belül rántom fel az újat, gombolom be az inget, rá az egyenruhafelsõt, újabb gombokon küzdöm keresztül magam, nadrág le, másik fel, bakancs. A dögcédulát már tömködöm is a szárába, felfogtam, hogy helyzet van, gépbe kell ülnöm. A sapkát és a kabátot a fogasról marom el, utóbbi zsebébõl már a kesztyût húzom fel.

- Kövessen! Hamar!

Egyenruhás teste már lendül is ki az ajtón, nyomulok a nõ után, amennyire csak tudok, be sem zárom, csak berántom magam mögött. Rohanni kezd, felveszem vele a léptéket. Odakint az idõ egészen másra fordult, a hideg, nedves idõtõl teljesen kijózanodok az álmosságból, gyorsan villanyozódok fel, még kellemesen ki is ráz a váratlan hûvös csipkelõdõ érzése. Egy fényes, fekete kocsi fordul ki az egyik hangár sötét alakja mögül. Amint bekanyarodunk a bázis végén levõ duplasávos felszállópályára, egy hófehér tüneményt pillantok meg. Sei bellissima!

A parancsnokom már a gép szárnya alatt idegesen toporog, az óráját nézi, amint meglát engem és Irinát közeledni, a kezének gyors mozgatásával ösztökél minket, hogy szedjük jobban a lábunkat.

- Weger! Hál’ Istennek… - szabályosan látszik rajta a megkönnyebbülés, majd utána el is komorul kissé, szigorúan mered rám, a ruhámat, az arcomat nézi. – Nagyszerû, a kapkodás ellenére is kifogástalan a megjelenése. Tartalékos pilóta lesz.

Jó.

- Ez egy magángép, hogy hová kell mennie, a pilótafülkében el fogják magyarázni. Kivételesen személyt szállít. Egyetlen egyet – idegesen fûzi össze a karjait a háta mögött. – A Führert viszi.

Kicsit felszalad a szemöldököm. Én? A vezetõt? Nem Hoffmann az erre kijelölt személy? Mindegy. Mondták, hogy viszem, és én viszem. Akár a Bermuda-háromszögbe is.

- Csak viselkedjen úgy, ahogy szokott, annál tökéletesebb modort nem is kreálhat magának a kialakult helyzethez – miközben beszél, a gépbõl kiszáll egy-két kosztümös nõszemély, akiknek a cipõje is több mint idegesen kopog. Elég nagy a stressz, az én hátamon is zongorázni kezd hamarosan, ha nem fejezik be. – Menjen velük!

Engedelmesen lépek a nõk mögé, akik kicsit összepislognak, de máris terelgetnek felfelé a lépcsõn. Fellépek a fedélzetre, lehajtom a fejem, majd kiegyenesedve azonnal a Vezér foteles alakjával találom szembe magam. Soha nem volt alkalmam ilyen közel állni hozzá, a kitüntetéseimet se Õ adta oda, hanem mindig valaki más. Furcsán érzem magam, a gerincemen vigyázzba állnak a porcok, szinte kimerevedik az egész hátam. Rám emeli a tekintetét, a szája elnyílik, várom az utasítást, de inkább helyette halkan felmorranva visszadõl a háttámlára. Valami nincs rendben? A töménytelen kitüntetés, a remekbe szabott ruha és a kifogástalan külsõ valóban képes elhitetni velem, hogy egy isten, egy más lény ül velem szemben. A fényes csizma makulátlanul ragyog a lábán.

- Ludwig Weger, uram – böki meg hátulról a könyökömet az egyik nõ. A szemem sarkából nézek rá. Senki sem mondta, hogy beszélhetsz. Idióta. Visszafordítom a pillantásom a bõrfotelben ülõ férfira. Várom az utasítást.

Ami nem érkezik meg, helyette mélyen a szemembe mered. Olyan érzésem támad, mintha valaki a kés élét fuvallatnyin végighúzná a tarkómon, többször, egymás után. Állom a pillantását, türelmesen várok. Nem szólt, hogy ne nézzem, és ha ilyen sokáig tartja a szemkontaktust, akkor elvárja. Hát legyen.

- Tehát… maga Weger – mér végig, fel sem merül bennem, hogy az egyenruhám nem kifogástalan. Tetõtõl-talpig végigszalad rajtam a tekintete, amitõl az összes megnézett pont égni kezd, mintha tüzet tömne a bõröm alá. Nem kérdés, de a reakció kétféle.

- Igen.

- Régóta szolgál pilótaként?

- Igen – válaszolok.

- Mióta?

Hátul, a derekamnál összefont karjaimat az egyik kosztümös nõ megcsipkedi, nyilván bõvebb választ akar kicsikarni belõlem. Vagy talán egy választ, egy számot. Nem beszélek feleslegesen, majd ha arra parancsot kapok, akkor. Õk a protokollosok, ezt nem képesek felfogni? A bemutatásom se úgy történt, ahogy az elõ van írva. A Vezér a mellette álldogáló fiúra vezeti a tekintetét, aki hasonló értetlenséggel válaszol, s pillant vissza.

- Volt már dolga olyanokkal, mint én?

- Nem.

Megközelítõleg sem. Soha. Eddig katonákat szállítottam, nyersanyagokat, vagy a kettõt együtt, magasrangú politikai személyiségeket soha. A vadászgépem nem turistabusz, a nyersanyagszállító pedig nem egy luxuslakosztály, a katonai személyszállító márpedig egyáltalán nem komfortos ilyen felsõbbrendû emberek számára. Ha misszióra küldenek, akkor meg nem ül senki rajtam kívül a vadászgépemen.

Elmosolyodik, leveszi a sálat, az izmos nyakat egy ing gallérja és alatta egy nyakkendõ öleli körül. Hibátlan bõre van. Int egyet, részemrõl utasításnak veszem az indulásra, így haladéktalanul megcélzom a pilótafülke ajtaját, egy kosztümös nõ kopogó cipõvel követ.

Beülök a vezetõi ülésbe, leveszem a sapkát, a fejemre húzom a fejhallgatót, bekapcsolom magam. Próbát teszek, mûködik-e az összeköttetés, azonnal is válaszolnak, sõt, hamarabb és sietõsebben is. Mindenki hogy izgul. Pedig ez csak egy egyszerû repülés. Csak a szállított tartalom más. Felpattintom a mûanyag borításokat a kapcsoló gombokról, a fejem fölött a kesztyûs kezemmel félrebillentem a karokat a gép orra felé, szakszerûen és kifogástalanul kezelem ezt a gépet is. Még mondhatni egyszerûbb is, mint bármi más, amit valaha vezetni volt lehetõségem.

- Ezek a megadott koordináták – nyújt felém egy cetlit a nõ, aki benyomakodott utánam a fülkébe. Elolvasom az uticélt, és hogy merre kell haladjak, biccentve veszem tudomásul és jegyzem meg, majd visszaadom neki. – Nincs már szüksége rá? Nem fogja… elfelejteni? Mert most nem élettelen tárgyakat visz!

Pillantásra sem méltatom, a gép nagyon halkan zúgni kezd, kiváló a szigetelése, nem is lehet hallani, csak ilyen közel a meghajtókhoz, hogy dorombol. Az ujjaim a botkormányra fonódnak, határozottan vezetem ki a gépet a felszállópályáról.

- Várjon! Várjon még! Be sem kötöttem magam! – kap rögtön a másodpilóta széke után, hogy beleüljön, rémülten kapcsolja be magát, de már rég a levegõben vagyunk, meg sem érezte, hogy felemelkedtünk. És még attól tartott, hogy hátraesik. Nem szokásom rángatni a gépeket, finom jószágok, simulékonyak, csak tudni kell õket irányítani, hiába hatalmasok. Ez az életem, az életemet pedig biztos kézzel tartom.

- Felesleges – felelem közömbösen, hogy megint akadékoskodik, elképedve néz ki az ablakon.

- Ez fantasztikus! – ámuldozik, majd hirtelen fordul felém, a bronzos haj lágy csigákban omlik alá. Csak most tûnik fel a kinézete. Általában csak azokra szoktam figyelni, akiktõl utasítást várok. Jól néz ki. – Maga tényleg egy kincs! Nem gondolkozott még azon, hogy esetleg magasabbra is vihetné, mint nyersanyagszállító és vadászpilóta?

 - Nem kaptam még rá kifejezett parancsot – válaszolom, részemrõl a beszélgetésnek vége is, kiléptünk a reptér körzetébõl, innentõl figyelnem kell a monitorokat és a képernyõket, na meg a határtalan, súlyos, szürke eget…

***

A Führer és a titkár elmennek valamiféle megbeszélésre, a delegáció többi tagja elmegy enni, valamint dolgokat intézni. Hívnak magukkal, de elutasítom, mire értetlen képpel bár, de eltûnnek az egyik épület árnyékában. A gépet nem hagyom magára, fõleg, hogy mindent benne hagytak. Gondolnám, hogy ugyan ki akarná magát a Führert kirabolni, aztán halványan felszökik a szám széle az ostoba feltételezésre. Mindenki, akinek nincs pénze és gyûlöli. A fél csizmája is egy vagyont érhet. Ezekre a gondolatokra megérzem, hogy a dögcédula fájón nyomja a bokámat, felemelem magamhoz a lábam, kicsit kifûzve a bakancsot túrok bele oldalt és igazítom meg.

A pilóták dögcédulája mindig a bakancsukba van rejtve, ha gépet vezetnek vagy bevetésre mennek. Jól bevált módszer, hiszen ha meghalok, vagy nem tudok katapultálni, a láb a legjobban védett rész az egész testembõl, egy egész mûszerfal, géporr és tengernyi fém védi. A fejemet meg egy közepesen vastag üvegréteg. Milyen okos ez a Charlie. Tényleg, lehet, hogy nem lesz pofám, ha meghalok.

Az idõ kellemesen nedves és hûvös még mindig, kedvelem ezt a fajta természeti jelenséget, egyszerre lazít és frissít fel teljesen. Legszívesebben rágyújtanék, de megelégszem a tiszta, üde illat letüdõzésével. A zsebembe nyúlok, elõveszek egy csomag rágót, feltépem a tetejét és az elsõt a számba lököm belõle, majd visszatolom a szeméttel együtt a mellzsebembe. A fagyos, mentolos érzés még az agyamat is körüllengi, a szám is belebizsereg, még az orromat is megcsavarja.

Ha Charlie ma késõn végez, akkor fogadjunk, mire ledõlnék aludni és pihenni, és épp elnyomna az álom, akkor fogja beszakítani az ajtót, majd hangosan kotorászni kezd, elmegy fürdeni, ahol egy feszt fütyülni szokott. Akkor talán olyan hajnal egy magasságában végre lehunynám a szemeimet. Hacsak nem jön rá a görcs és mászik rám.

Veszek egy mély levegõt, a mentolos hideg és a kinti hûvös levegõ végigmarja a szám belsejét, a torkomat és a tüdõmet is. Ma nincs kedvem hozzá. Így is felébresztettek, ha holnap be kell bikázni a gépeket, akkor pihentnek kell lennem és koncentrálnom is tudnom kell. Enni sem fogok akkor. Nagyszerû. Lehet, mégis el kellett volna mennem a hölgyikékkel és a testõrökkel, akik itt maradtak ügyelni a gépre. Úgy ügyelnek a gépre, hogy elmentek a hölgyikékkel ebédelni.

Halkan felszusszanok, hamarosan feltûnnek a távolban az emlegetettek, addig el is tüntetem a rágót a számból, tiszteletlenség. Ha a körítés érkezik, akkor hamarosan érkezik a fõnök is.

- Megérkezett már a Führer? – nemlegesen ingatom a fejemet a kérdésre, mire felvonja a szemöldökét és felmászik a gépbe, hogy körülnézzen. Most jeleztem neki, hogy nem, de azért csak okoskodnia kell és mitugrászkodni. Milyen izgága. – Nincs itt! Merre lehet? Már régen véget ért a megbeszélés, itt kellene lennie!

Majd pont az orrodra fogja kötni.

- Ackermann sincs itt és a testõrség is már megérkezett, szem elõl tévesztették!

- Mi történt, ha megtámadták vagy áldozatául esett a lázadóknak?

- Hol lehet?

- Telefonáljon! Rögtön!

Úgy futkorásznak, mint a mérgezett egerek, mindenkinek zabszem lehet a seggében, úgy rohannak. Igen, marhára valószínû, hogy a lázadók elkapták az egyik sarkon idefelé jövet. Akkor lehet, hogy én is kaptam volna egy telefonhívást. Nem is tudják a számomat és nincs is nálam mobil, de ez teljesen mindegy, mindenhol vannak kémeik. Gyanúsan az egyik kosztümös nõre nézek, aki aggódva bújik a csiptetõs mappája mögé és riadtan kapkodja a tekintetét össze-vissza. Felsóhajtok.

- Nézze, ott van! – hallom meg a gépbõl ismert hangot, észre is veszem a közeledõ párost, késlekedés nélkül vigyázzba vágom magam, üdvözlöm is az elvárt és betanított módon. Fel van húzva a gallérja teljesen, ettõl valahogy titokzatosabb a megjelenése, a nyálas idõ pedig csak rátesz egy lapáttal a misztikumra. Szép szál férfi, de ezt eddig is tudtam, õ meg szerintem pláne. A környezete meg abszolúte.

- Uram, azt hittük, baja esett… a testõrei… - kerül elõ a semmibõl egy hölgyemény, de nem foglalkozom vele. Nem képes egyetlen egyszer sem arra, hogy akkor beszéljen vagy csináljon valamit, ha kérik vagy utasítják rá? Nem ez a lényege egy alárendeltnek? Ezt egy ilyen beosztású alkalmazottnak illene tudnia.

- Azt csinálok… amit akarok – rakja helyre és szakítja félbe, majd rám vezeti a tekintetét, hosszan végigmér, újfent, ezúttal is beleborzongok, megint érzem a képzelt kés élét a tarkómon. A szemei elrévednek rajtam, olyan érzésem van, mintha egy távcsõ túlsó részérõl figyelne. Árad belõle a felsõbbrendûség, az erõ, a hatalom, a korlátlan dominancia. Hirtelen érzem úgy, mintha túl közel lenne a hátamhoz a gép és akadályoz a mozgásban.

- Menjünk haza… - súgja mély hangján, kesztyûs ujjával megsimítja a mellkasomon sorakozó gombok egyikét, a kés mintha felsértené a bõrömet. Élesebben szívom be kissé a levegõt, mikor elhalad mellettem és fellépdel a létrán, a kabátját kicsit dobálja a szél, a gallérok paskolják az arcát.

A testõrök és a kosztümös brigád tekintetét végig magamon tudhatom, míg az utolsók között fel nem szállok én is a gépre, az egyik hölgyemény egyszerre néz rám teljesen megbotránkozva és szánakozva. Halványan felvonom a szemöldökömet, mire inkább elkapja a fejét és sietve odébb áll, hogy a létrát a reptér alkalmazottai eltolják. Becsukom a gép ajtaját, ráhúzom a biztonsági zárat, majd a pilótafülkébe lépek, hogy hazakormányozzam Hófehérkét.

***

- És milyen volt? – kérdezi lelkesen Charlie, mikor úgy ötvenedjére törölgeti ugyanabba a gépzsíros rongyba kezét, ami még változatlanul ugyanolyan retkes. Ezt a kérdést ma csak félmilliószor kellett megválaszolnom, többen is átjöttek a szomszédos hangárokból, most is itt ülnek páran, akik még nem húzták el a csíkot.

- Legalább feladogatnátok a szerszámokat! – zsörtölõdök, mire felém hajítanak egy jól megtermett kombinátfogót. Megráng a szemöldököm, Charlie mindentudóan nyújtja fel nekem a szarvasbõr törlõkendõt, amivel a mûszerfalat nyalom körbe, ellenõrzöm az oxigénmaszkot. Ez a heti ellenõrzés Bertramnál, sosem hagyom ki. De ezek az idióták folyton a seggemnél keringenek, mint egy rakás veszett galamb, akik morzsát találtak. Információ morzsákat.

- Önzõ dög vagy, Ludwig! Kérhettél volna egy aláírást – sóhajt fel az egyik kerozinos tartályon Aurelio. A legjobb pilóta az egész bázison, az államban, sõt, megkockáztatom, hogy az országban.

- Nem egy celebrõl van szó, te állat – torkollja le a másik észkombájn, Ilija. Megvárom, míg szépen összeszólalkoznak többször is, nem foglalkozom velük. – Te oda mernél menni hozzá, hogy… baszd meg, azt se tudom, hogyan szólítanám meg!

- „Kedves Führer”? – felröhögnek, valaki a levegõhiányban fel is horkant, de hamar mélységes kuss lesz. Kiemelem a fejem a gépbõl, meglátom Irinát, aki karbafont kezekkel és felemelt szemöldökkel áll a hangár ajtajában. Mármint a nagy ajtajában, ahol a gép kigurul. Nem is a kisajtón, nem. A nagyon kell ide mindenkinek bejönnie.

- Asszonyom! – vágják haptákba magukat, kimászom Bertramból, hogy a földre leérkezve én is megadjam a tiszteletet. Még egy fél óra kellett volna, hogy kész legyek. Még egy kibaszott fél óra… Ah, miért nem lehet békén hagyni? Ilyen rajzás akkor szokott lenni, ha elmegyünk bevetésre és valamit szarrá kell lõni.

- Weger, tíz perc múlva megkezdjük az új gépek próbaköreit, álljon készen! – jelenti be, majd még egyszer szigorúan végignéz a többieken, majd elegáns csípõfordulattal kilép az ajtón.

- Ahh, úgy megdugnám… - nyög fel Cedric, aki mindeddig mélységes kussban ült Charlie mellett egy sámlin, amint Irina hallótávolságon kívülre ért.

- Kussolsz már, balfasz?! – törli képen a gépzsíros ronggyal Charlie.

***

A vadonatúj vadászgépek láttán a gyomrom kislabda nagyságúra zsugorodik össze az izgalomtól, ahogy végigpillantok rajtuk. Te jóságos Isten! Be is könnyeznék, ha Irina nem állna mellettem a csiptetõs mappájával, valamint még rajtam kívül négy pilótával a balján.

- Weger, E001-es sorszámú! Alvarez, E002! Marxson, E003! Fernandez, E004! Cobbald, E005! Az elsõ gépet Weger teszteli, utána a többiek is felszállnak, szépen sorjában! – adja ki a gépeket és a feladatokat, amint végigmondja a szokásos beszédet, tegnap és tegnap elõtt már átestünk az elméleti oktatáson, néhányunk vizsgázott is belõle, a szimuláción átmentem, így megúsztam a szóbelit.

Ahogy a gépbe ülök, bizseregni kezdenek a végtagjaim, az ujjbegyeim perzselnek, ahogy végigsimítok a mûszerfalon. Ciao, bella! Felcsatolom a sisakot, a maszk az arcom elõtt fityeg, ahogy elõkészítem a gépet a felszállásra, óvatosan és szelíden kezelem, elsõre találkoztunk, össze kell ismerkednünk, mielõtt még betöröm. Finom és bonyolult jószág, idõt igényel és összeszokást. Felcsapom a kapcsolókat, a botkormányra szorítom a kezeimet, mély levegõt veszek, ahogy meghallom a halványan doromboló hangját, bele is borzongok. Igen!

Odakintrõl megkapom a jelzést, de alighogy kifutnék a felszállópályáról, éppen kijutok a hangárból, mikor Irina sebesen integet, hogy álljak meg. Csalódottan és dühösen húzom be a fékrendszert szinte tövig, értetlenül bámulok kifelé, válaszul csak meglehetõsen nyomatékosan gesztikulál, hogy azonnal szálljak ki a gépbõl. Meg is teszem amire utasít, belül viszont legszívesebben megütném. Egy nõi katona amúgy sem számít nõnek. Kezeljük egyenrangúként. Felrepesztem a száját.

A düh csak emelkedik bennem, ahogy látom, hogy Alvarez már gördül is ki a neki kijelölt gépével és lassan felemelkedik az égbe. A légnyomás megdobja a ruháinkat, a papírokat is, amiket Irina a kesztyûs kezével szorít vissza a keményített lapra, a kezében levõ rádióvevõt épp az övére csatolja vissza. Kíváncsi vagyok, mi az a marhára fontos dolog, ami miatt képesek voltak egy jól megszervezett és elõre betanított géptesztelést félbeszakítani, holott ezt a parancsnok kirúgással szokta igen keményen megtorolni.

A gépek sorjában emelkednek felfelé, érkezik egy másik fõtörzsõrmester, nyilván Irinát váltja, aki mutatja, hogy szedjem a lábaimat utána, hacsak nem akarunk megsüketülni. Kellemetlenül összefacsarodik a bensõm, ahogy otthagyjuk a felszálló pályát, mintha otthagytam volna több milliót, vagy egy… nem is tudom mit tartok ennél fontosabbnak. A francba, gyûlölöm ezt az érzést.

- Weger, a Fõparancsnokságra hívatták be, azonnali hatállyal – közli, amint végre hallótávolságon kívül érünk. Engem nem zavar a gépek zaja, hat éve ebben élek, hamar visszazökkenek. Hogy… a hová? Ott nem csak irodisták vannak? Plusz… az alagsorban a vallatószobák, a cellák és a kínzó…

A vér is jéggé dermed az ereimben a rémülettõl.

Le… lebuktam? Ezért hivatnak? Kiderült??

- Nem fenyítés céljából – teszi hozzá, amitõl úgy érzem, mintha egy mázsás szikladarabot emelne meg rólam. De nem tûnt el teljesen. – A portán majd útbaigazítják, a sofõröm elviszi, a tömegközlekedés túl sok idõt vesz el.

Bólintok, hogy megértettem, bár a kellemetlen érzés nem csitul bennem. A tesztkör után egy újabb frusztráló tényezõ.

***

A hatalmas márvány lépcsõkön felfelé lépdelve szinte megüt a guta, a sofõr már régen elhajtott. Olyan gyorsan, hogy még az egyik lábam kint sem volt a kocsiból, gázt adott és el is tûnt a legközelebbi keresztezõdésben. Ahogy felfelé igyekszem, a torkomat kellemetlenül elszorítja valami, ahogy a robosztus épület fölém magasodik, szinte érzem, hogy agyon készül lapítani. A bejáraton sikeresen túljutok, nem is látok sehol egy õrt, egy biztonságit, jobb oldalt egy -valószínûsíthetõleg golyóálló üveg- nagyobb méretû boxban üldögél egy férfi, nyilván a portás. Ötvenes évei körül jár, ahogy a mikrofont megigazítja, látom, hogy gyûrûje van, tehát házas. Körben szinte minden mahagóni vagy meggyszínû fából készült, a kalitka is, amiben a portás készségesen elõre dõl.

Elmondom neki a nevem, és nem olyan régen hívást kaptam, hogy jelenjek meg, de többet nem tudok. Végignéz rajtam, majd felpillant az egyik kamerába a sarokban, visszavezeti rám a tekintetét, majd elmagyarázza, merre kell mennem. Fel a lépcsõn, aztán jobbra, totál egyenesen, teljesen egyenesen egész végig, ott lesz egy lift, legfelsõ emeletet nyomjak. Megkérdezem tõle, hogy lépcsõ van-e, megütközve néz rám, majd vállat vonva azt is elmagyarázza. Fel a lépcsõn, aztán balra, egyenesen, utolsó ajtó balra. Kicsit szorul az ajtó, nem szokták annyian használni. Majd beolajozza, csak még vár valakit. Biccentek, megköszönöm a segítségét és elindulok a mondott irányba.

Ha lift van, lépcsõ is szokott lenni, legalább edzõdöm. És nem jutok fel olyan hamar, mint kellene, kicsit levezetem a stresszt a lépcsõfokokon. Komolyan megrémültem, hogy vallatásra hívnak be, bár akkor nyilván várt volna egy fekete furgon, nem pedig sofõrt kaptam volna az egyik felettesemtõl. Kölcsönbe! A felettesemtõl! Kétlem, hogy kitüntetés lenne, mostanában semmiféle nagyobb tevékenységben nem vettem részt, ütközetünk sem volt, a legutóbbi két hónapja volt, Texas államban, mikor mint vadászpilóta kerültem bevetésre. Azóta nyersanyagokat és embereket szállítok, sõt, ha jobban belegondolok… Nem is akármilyen embert szállítottam pár napja.

Az egyik lépcsõfordulóban megtorpanok, ahogy ez szöget üt a fejembe.

Valami Ackermannt kell keresnem, a neve ismerõsen cseng, de hirtelen nem tudok képet kutatni hozzá a fejemben. Kétlem, hogy katona lenne, bár kétségtelen, a hangmemóriám jobb, mint a név. Ez a név még csak a közelemben sem reppent fel. Lehet, hogy az a kis szemüveges fiú, aki a Führert kísérte? Lehet valamelyik nõ is, hiszen az Ackermann vezetéknév.

Felérek a legfelsõ emeletre, a lábaim épp csak hogy megzsibogtak a lépcsõzéstõl, kilépek és meglepetésemre körös körül boxok terpeszkednek, bennük bõszen gépelnek az alkalmazottak. A hátam mögött is hasonló intenzitással masszírozzák a klaviatúrákat. Balra szalad a tekintetem, rögtön meg is látok egy íróasztalt, amit megkerülve elé lépek. Megismerem a fiút, aki még a repülõgépen volt a Führer mellett, a táblájára pillantok.

Johann Ackermann.

Átható, zöld szemei vannak, fekete mellényt visel egy hozzá illõ inggel, a többit nem látom, mert takarja az asztal. Nagyon szép haja van, teljesen fiatalos, mintha a középiskolai igazgató titkárságán várakoznék. Éles kontrasztot alkot azzal, ha belegondolok, mi megy az alagsorban, ez a kis cukorbogár meg idefent ilyen magasra jutott. Hihetetlen, hogy még senki sem intézte el, amilyen törékeny. A Führer mellett dolgozni nem lehet egy életbiztosítás, csoda, hogy még él.

- Jó napot – szólítom meg, hogy elinduljon a beszélgetés. Nem érzem nálam magasabb rangúnak, az ösztöneim szerint nincs olyan szinten. Visszaköszön, abbahagyja gyorsan amit csinál, feláll, kitolja maga alatt a széket. Eszem ágában sincs kinyújtani a kezem, látom, hogy õ is feleslegesnek érzi.

Vagy csak nem szeret ismeretleneket fogdosni.

- A Vezér már várja, erre tessék – lép ki az íróasztal mögül, majd a szemben levõ ajtóra mutat. Hogy a… kicsoda?

Abba az irányba fordulok, furcsa érzésem támad, mintha a szõnyeg elnyelné a lépteimet, nem csak a hangját, hanem mintha még fogna is. Vagy ragad? Nem szokásom kopogtatni, ha hivatott, akkor az azt jelenti, hogy vár, következésképp nem kell dörömbölnöm az ajtón. Benyitok az irodába, a Vezér a fotelben ül, lassan fordítja felém a fejét, én pedig becsukom magam mögött az ajtót. Az asztala elõtt torpanok meg a mozdulatsorban, várom, hogy kifejtse, mégis mit keresek itt.

- Gyorsan idefáradt – a hangja halk, a kinti nyüzsgéshez képest meglepõen fojtott. A szája szélei megugranak, a betonszerû arc hirtelen vált ennek hatására, ahogy végignéz rajtam, megint olyan érzésem támad, mintha a tarkómat karcolgatná valaki valami élessel. Ettõl csak cikázik rajtam a balsejtelem. – Italt?

Meglep a kérdés, a semleges arckifejezésemet mindjárt átszakítja a szemöldököm, ahogy felemelem. Igen-nem. Nemet nyilvánvalóan nem mondhatok, hivatott, gondolom ez is része annak, amiért itt kell lennem. Tehát nem utasíthatom el.

- Kérek.

- Gut! – reagál rá szinte nyomban, az üveg nyakát megmarkolva szedi le róla a tetõt, majd a két pohár rövidesen meg is telik. Nem tudom hová tenni ezt az egészet, fõleg mikor odaadja az egyiket, reflexszerûen csúszik az ujjaim közé az öblös pohár szára, úgy tartom, ahogy azt kell. Vigyorral az arcán kerül meg, mikor a lélegzete a tarkómra csapódik, a láthatatlan kés látszata szertefoszlik, helyette ettõl ráz ki a hideg. Visszaül a fotelbe, míg nekem a ruha alatt a karjaimon égnek mered az összes szõr. Rossz elõérzetem volt eddig egész végig.

- Csodálkoztam, hogy eddig nem ajánlották be alám – emeli fel a konyakos poharat a fény felé, a borostyánsárga folyadékon átvetül a napsugár, cikázó fényfoltok jelennek meg a mellkasán tõle. – Igazán tehetséges.

Ezt elismerésnek veszem, jól is esne, ha nem érezném még mindig a szuszogását a gallérom alatt kaparászni.

- A mai naptól a rendelkezésemre bocsátották – jegyzi meg egyszerûen, de kihallom belõle a végzetességet, miszerint ez már így is van, nem csak most kezdõdik el. Lehajtja az utolsó cseppig a pohár tartalmát, nedves száját körülnyalja, majd rám mered. Felszólításnak veszem, megemelem a saját italom és gyorsan leküldöm a torkomon. Nagyon régen ittam utoljára, egyszerre mar és simogat.

- Hány éves is? – kérdezi hirtelen.

- 27.

- Remek kor. Ilyen fiatalon egy ilyen kitüntetés. Megtisztelõ, nem gondolja? – kel fel a székbõl, megint érzem azt a különös késztetést, hogy meneküljek, hogy valahogy hátráljak. Hirtelen van minden útban, a kezemben tartott poharat is korlátozónak érzem.

- De.

Ahogy válaszomra széles mosoly terül el az arcán, a szúrós lehelet nyoma a gerincemet csókolja végig, amitõl úgy érzem, mintha valaki a körmét koptatná egy táblán. Mint egy keselyû jár körül, viszont a hátam mögött megtorpan. Nem fordulhatok meg, nem engedte meg, de legszívesebben lennék egy oldalazó lépést. Összepréselem az ajkaimat, most úgysem látja.

- Örülök, hogy alám kerültél – hallom meg a hangját közvetlen közelrõl, meg is borzongok tõle, a gyomrom öklömnyire szûkül. Letegezett, és ez az „alám kerültél” dolog másodjára kap kitüntetett helyet és figyelmet a beszélgetésben. A rossz elõérzet csak akkor éri el a tetõpontját teljesen, mikor a fogait a nyakamba mélyeszti, a derekamba erõs ujjak marnak. Még a levegõ is bennem reked. A… francba!

Kényszerít arra, hogy felé forduljak, a pohárhideg ujjait végighúzza a számon, szorosan nekem nyomakodik, markának intenzitása nem lanyhul az oldalamon. Ilyen közelrõl az arca egészen másképp hat rám, a szemei szinte világítanak, mint egy macskának. Egy megtermett macskának. Mintha egy ragadozóval néznék farkasszemet.

Csak fogadj szót.

- Szûz vagy? – érkezik a kérdés, az ajkaival együtt. A lehelete végigrohan az arcomon, szörnyû balsejtelmem támad. Csak fogadj szót.

- Nem – ahogy beszélek, a szám súrolja az övét, a lábaim vibrálni kezdenek az érzéstõl, a hátamat a közelgõ veszély érzete karistolja. Csak fogadj szót.

- Voltál már férfivel? – húzza végig lassan a száját az enyémen.

- Igen.

- Hazudsz! – tör ki belõle átmenet nélkül az indulat, legszívesebben reflexbõl meghõkölnék. – Ilyennel, mint én, még sosem!

A hajamba tép és durván megcsókol, fogaink koccanásába minden csontom beleremeg és felsikolt, a szabad bal kezemmel levezetésképpen a ruhámat és a combomat tépem, a torkomig dugja a nyelvét. Az ágyékát az enyémnek préseli, máris megérzem a kõkemény merevedését, kitágulnak a szemeim, fõleg mikor a lehunyt szemeire pillantok. Hátrálnom kell, ahogy az asztalnak tol, majd rányom, érzem, hogy az él erõszakosan a combomba mélyed, feltör belõlem a fájdalom, válaszul csak még inkább nekitaszít.

- Most meg foglak kefélni. És baromira élvezni fogjuk – ahogy kiejti a rejtett utasítást a száján, nem törli el bennem felhorgadó riadalmat, össze is rándulok alatta, felszakad a tüdõmbõl egy adag levegõ, ahogy ruhán keresztül megharap.

Mielõtt felocsúdnék, széttépi az ingemet, majd az atlétámat is felgyûri, rémülten figyelem, ahogy teljes erõbõl a bõrömbe és az izmomba harap, két kezével a széttépett ing szárnyait keményen az asztalhoz szorítja, hogy ne mozogjak.

„Baromira élvezni fogjuk.”

Durván rászív, van ahol olyan szinten mélyeszti a fogait a húsomba, hogy össze kell szorítanom az állkapcsom, hogy ne kiáltsak fel, a gyomrom atomjaira szûkül a félelemtõl, hogy fel is tép egy helyen. Szõke feje siklik a mellkasomon, forró nyála a bõrömön áll meg, van mikor érzékeny pontot érint, de képtelen vagyok élvezni, a gerincemben vigyázzba állnak a porcok. Mint egy gyerek, aki megitta a szörpöt, megtörli a száját, de ahogy a szemeibe nézek, rájövök, hogy a hasonlat rohadtul sántít. A hajamba tép és felránt a lapról.

- Térdre! – utasít, nyomban a lábai elé helyezkedem, késlekedés nélkül, a szemeibe nézve várom a következõ utasítását, ami akármi legyen is, nekem élveznem kell. Ha nem is, mutatnom kell, hogy igen. El kell hitetnem vele. Ezt akarja, ezt parancsolta. Csak erre kell gondolnom. Ahogy lenéz rám és fölém magasodik, korlátlan dominanciát és felsõbbrendûséget sugároz, szinte érzem, hogy maga alá temet az érzés. Szót kell fogadnom. Minden porcikájából árad az irányítás, legszívesebben alázatosan lehajtanám a fejem, olyan hatással van rám, ha nem tépne a hajamba.

- Kapd be! Szopj le! – kerül elõ a nadrágjából a lényeg, hezitálás nélkül hajolok rá és eresztem be a számba, nyalom szívom harapom húzom, rázárom a számat, erõsítek és enyhítek egyszerre, kezeimmel a lábaimon támaszkodom meg, nem engedte, hogy megfogjam, azonban hamar megint a tincseimre markol. – Schneller!

Letép magáról, sajgó szájjal vág fel az asztalra, mint egy darab húst. Könnyedén tuszkolja le rólam a nadrágot, elöl rásegítek kibontani az övet és a gombokat, hogy nehogy véletlenül gondot okozzon, minden lehullik rólam egy pillanat alatt. Összeszorítom a szemeimet, ahogy a derekamra markol, tudom, hogy kurvára fájni fog és fel kell készülnöm rá, különben…

Az ordítást iszonyatos kínok árán préselem ki egy mélyebb, hosszabb nyögésbe, megremeg a mellkasom, úgy érzem, menten szétrepedek és kettéhasadok, a fájdalom olyan perzselõn tép szét, mintha érezném is, hogy szakad fel a hús és a bõr… a körmeimet az asztallapba vájom, az utolsó pillanatban nyomom és gyûröm inkább az ujjbegyeimmel, nem tehetek kárt az asztalában…

Harap, nyal, húz, tép, a testem reszket a megrázkódtatástól, az agyam még csak most kezdi felfogni, mi is történt, ettõl irdatlan fájdalom hasít az agyamba és az egész testembe, remegek, mint a nyárfalevél. Forró lehelete a hátamra csapódik, kegyetlenül mélyeszti a körmeit az oldalamba, hangosan zihál és kiáltozik, próbálom utánozni, minden hangfoszlány után úgy kapok, mintha az életem múlna rajta, hogy kiengedjem a magamban tomboló gyötrelmet. Éles fájdalom mar a lapockámba, ahogy tiszta erõbõl ráharap, érzem, hogy lassan eltörnek az ujjaim a görcsös tehetetlenségtõl.

Lihegve és zihálva konvertálok át minden fájdalmas kiáltást nyögéssé, elharapom az ordítások elejét hogy csak a végét hallhassa… visszatuszkolom a tüdõmbe, a bensõmbe, a gyomromba, szaporán nyeldeklem lefelé, nehogy rájöjjön… Keményebben, sebesebben mozog, az asztal lapja olyan szinten vágja már a combjaimat, hogy nem is érzem õket, tompán zsizsegnek, az arcom gyûrõdik a fényesre suvickolt íróasztal felületén, ahogy a tarkómra mar.

A tortúra befejezõdik, a kiáltásomból nyögés, a fájdalmas élbõl megkönnyebbülés lesz, rám nehezedik, tiszta erõbõl szorítom össze az állkapcsomat, hogy ne üvöltsek fel. Reszketve, remegve heverek az asztalon, várom, hogy lenyugodjon, az elõbbiekhez képest finoman harap belém, majd a felsebzett oldalamra markolva fordít a hátamra. Vigyora olyan széles, a szemei úgy kivilágosodtak az élmény után, hogy tényleg azt hiszem, hogy egy szelet hús vagyok egy nagy ragadozó elõtt, aki némán gusztál, majd rám veti magát.

Megcsókol, szét kell nyitnom a számat, utánozom amit velem csinál, forró nyelvével végigszánt a fogsoromon, majd letépi magát rólam.

- Öltözz fel!

Némán, hangtalanul rángatom magamra a ruháimat, a nadrágomért lehajolva eltorzul az arcom, szerencsémre nem látja, mert nem teszi szóvá, az alsó ajkamba harapok, majd igyekszem tartani a szokásos engedelmes, készséges arckifejezést. Az atlétát lehúzkodom a véres mellkasomra, már nem érdekel, ki lesz dobva, többet nem vehetem fel.

- Csinos ez az egyenruha. De jobb volna, ha beszereznél egy újat – szólal meg, miután visszabújtatta magát a nadrágjába. Bólintok az újabb rejtett utasítására, hogy megértettem, válaszul idejön hozzám és még egyszer megcsókol, reflexbõl viszonzom.

- Most pedig takarodj! Hívlak, ha kellesz – félreérthetetlenül jelzi, hogy kotródjak kifelé az irodájából. Magamra húzom a kabátot, összefogom magam elõtt, lévén, hogy az ing használhatatlanná vált és elindulok kifelé. A járás elviselhetetlenül fáj, minden lépésemnél mintha kést forgatnának meg bennem alul.

Odabentrõl jó kedélyû nevetés harsan fel, amint becsukom magam mögött az ajtót és ahhoz az asztalhoz kóválygok, ahonnan beküldtek… oda a barlangba. Ahogy a számítógépének monitora mögül érdeklõdve kikukkant, hogy mi ez a fene nagy nevetnivaló, rögtön ki is tágulnak a szemei, hátul is hirtelen lesz kuss. Sõt, már kuss volt, mire kiértem. A rohadt kurva életbe… Rögtön felkel a székébõl, megkerülve az asztalt nyomban hozzám lép, szánakozva mered rám.

- Jól van? Akarja, hogy hívjak mentõt? – kérdezi, mire csak megrázom a fejem. Mind a kettõre nem a válasz, a legkeményebb fajtából. Ah, bassza meg! – Tudok valamiben segíteni?

- Telefonálni szeretnék – válaszolom rekedten. A néma ordítástól a hangom is elment.

- Persze, csak tessék – mutat a vonalas telefonra, elengedem a magamon összefogott kabátot, a testemben intenzíven pulzáló fájdalom úgy árad szét még erõsebben, mintha két oldalról húznák a sebszéleket csípõfogóval. Tárcsázok, a kagylót felemelem a fülemhez, a szám úgy érzem, lezsibbad a fejemrõl.

- Halló? – tétován szól bele, a háttérben tipikus olyan hangok, amik arra utalnak, hogy úton van. Remek, legalább ebben legyen mázlim. Kivételesen.

- Jordan?

- Cseszd meg, ne szórakozz, úgy megijedtem pajtás! Ez a hívókörzetes szám csak a Fõp… - hirtelen elhalkul a hangja, amint felfogja mit beszél és milyen készülékrõl hívom. – Baj van?

- Igen – igyekszem röviden lebonyolítani a beszélgetést, fõleg, hogy a fél légtér hiába kezdett el újra gépelni, az összes fül erre van kihegyezve. A nevetés már odabent elhalt. Ebbõl arra következtetek, hogy a hangszigetelés arra tökéletes, amire kitalálták. Csak ez a kis iménti plusz nem volt beletervezve a mérnökök nyilván erre nem gondoltak. Szinte már azt is látom, hogy a hölgyikék púderezéssel álcázzák, hogy a tükrükkel erre nézelõdnek. A kis Ackermann arckifejezése is kezd egyre mélyebb szánakozásba merülni. Ha neki ilyen nyugodt és érintetlen a bõre, akkor valami csodakrémet kaphatott, vagy hipergyorsan tud gyógyulni…

- Menjek érted?

- Igen.

- Tíz perc és ott vagyok!

Tíz perc? Addig a második emeletig se érek el… Ackermannra nézek, eltakarom a számnál a telefonkagylót, ügyelve arra, hogy véletlenül se nyúljak saját magamhoz.

- A lift?

- Arra van – mutat az iroda melletti ajtóra jobbról. Ha tovább néz így, még a végén megsajnálom, hogy megsajnált. Egy jóváhagyó hümmentés a telefonba, majd visszateszem a készülékre. Nem kellett volna megállnom a menésben, így még jobban fájni fog.

- Köszönöm – szûröm ki a fogaim közül, és elindulok a mondott irány felé. Kis folyosó, végén a lifttel, hamar megnyomom a hívógombot. Bele sem akarok gondolni, hogy azokon a nagy lépcsõfokokon a bejáratnál nekem még le kell lépdelni… Összeszorítom az állkapcsom, ahogy kilépek a liftbõl és megcélzom a portás bódéja mellett az ajtót. Köszönne, látom, hogy nyitja a száját, de benne is megreked a levegõ, akárcsak bennem, mikor a lépcsõn leérek hozzá. Nagyot nyelve és zihálva botorkálok kifelé, a bejárati ajtó fogantyújába úgy kapaszkodom, hogy szinte eltörnek az ujjaim.

Hirtelen kap el a sírhatnék a lépcsõket látva, hirtelen látom végtelennek, hirtelen gondolom úgy, hogy inkább leesnék róla, mintsem egyesével én most leküzdjem magam rajta. De összeszorítom a fogaimat, tiszta erõbõl és nekivágok.

Mire leérek az aljára, a könnyeim kicsordultak a fájdalomtól, az állkapcsom pedig olyan görcsöt kapott, hogy ki sem bírom nyitni a felém közeledõ Jordan láttán, aki kivágódik a furgonból. Iszonyatos mázlim van, hogy valami ételszállítmányt vitt egy kihelyezett irodába, és ahhoz a nagy autóval jött. Nem kell leülöm, csak kapaszkodni hátul. Üvölteni nem tudok, meg az izmok összeálltak a számban, remek.

***

- Na végre már! – csattan fel azonnal Charlie a hangja, ahogy belépek a lakásajtón. – Csináltam egy kis olasz kaját, gyere már, farkaséhes vagyok és… - lép elõ balról hirtelen, ahol biztos a gázzal ügyködött, de amint meglát, rögtön kitör belõle valami más. - Mi a szent Jézus Krisztus haragjának…?!

Becsukom magam után az ajtót a pultban megkapaszkodva végig botorkálok el a fürdõszoba ajtóig.

- Azonnal szólok Irinának! – mondja, hallom, ahogy a fogasról már kapja is le a kabátját, rekedten kiáltok utána, mielõtt kivágódna az ajtón.

- Állj meg! – meg is torpan, ijedten mered rám. Nyilván ki akar menekülni, mert bepánikolt. Nos, az nálam már régen megvolt, ha én nem vagyok beszarva, Õ se legyen. – Inkább segíts… hozd utánam az elsõsegélyes dobozt!

- Édes faszom! – vágja le a kabátot a földre, majd a szekrény felé vetõdik, turkálni kezd az aljában, én pedig bemegyek a fürdõbe. A kabátomat még úgy ahogy le tudom venni, a szétszakított ing sem egy nagy kihívás, de ahogy az atlétát akarnám lehúzni magamról, a hátamba olyan fájdalom nyilall, hogy el is felejtem a hasogató kínt ami egészen más helyrõl lüktet elemi erõvel.

- A kurva életbe! – szakad fel belõlem az indulat és vágok jókorát a falba, Charlie rögtön be is ront a fürdõbe, riadt ábrázattal.

- Elestél?! – zihálja, de mikor meglátja, ahogy véres trikóban fújtatok a csempének támaszkodva gyorsan lepakolja a pultra a dobozt, felnyitja és elõvesz egy ollót. Totálisan kiakadva nézek rá, amit viszonoz. – Levágom…

Miközben nyesi az anyagot, folyamatosan anyázik és káromkodik, a hideg ollótól borsódzik a hátam, bár kétlem, hogy megérezném, ha felhasítja vele a bõrömet is. Egyszerûen csak odatársulna a többi fájdalom mellé és viszontlátásra. Leszedi rólam az inget, sápadtan mered rám, nekem pedig eszem ágában sincs tükörbe nézni.

- Rád eresztettek egy tigrist? Vagy mi a fasz? Hol voltál egyáltalán? És mit…

- Segíts levennem a… nadrágomat – szorítom össze a szemeimet, ahogy megbontom az övemet, felkészülve a legrosszabbra.

- Ezek emberi fognyomok, Ludwig! – csattan fel, teljesen befeszülve markolássza még mindig az ollót.

- Na nem mondod… - mordulok rá, amitõl hirtelen összehúzza magát, majd rögtön dacosan is kiegyenesedik, rám mutat a kezében levõ vágószerszámmal fenyegetõn.

- Ha kurvára gyorsan nem mondod el, mi a kénköves pokol történt, itthagylak! – mereszti rám a nagy barna szemeit, amik most teljesen kivilágosodtak az indulattól és a hirtelen jött stressztõl.

- Elõbb a nadrágot, hogy haladjak – nézek rá erõteljesen.

– Elég tortúra lesz még a forró víz – dörmögi, nagy kínok árán szedjük le rólam a nadrágot, a bakancsot is Õ veszi le a lábamról, nehogy le kelljen hajolnom, a dögcédula fémesen csilingelve esik a csempére, ahogy lehúzza. Szard le, fel ne vedd! – Baszd meg, iszonyatosan csípni fog.

- Kösz – préselem ki magamból, majd a zuhanyrózsa alá állva megnyitom a hidegvizes csapot. Fokozatosan tekerem át forróra, a végén úgy ordítok, mintha nyúznának, Charlie idegesen és kapkodó mozdulatokkal mossa a hátam, ahogy zihálva támaszkodok mindkét tenyeremmel a csempén, de olyan érzésem van, mintha minimum drótkefével csapdosna, minden seb ég és csíp, pokoli kínokat élek át a zuhany végéig.

Charlie lebetadinoz, amit lehet beköt és leragaszt, amit tud azt ellátja, olyan erõvel szorítom össze az állkapcsom, hogy a mûveletek végére ki sem bírom nyitni a számat, úgy begörcsölt és beállt. Hangosan szedem a levegõt, a nyakamra is tesz egy méretes gézlapot, az oldalamra is a karmolásokra, a vállamat is betapasztja.

- Édes faszom… baszd meg… a kurva anyád… édes Jézus… - csak ezeket a szavakat használja percek óta, mikor üvöltöttem, a számra tette a kezét, hogy tompítsa a hangerõt, nehogy átjöjjenek a szomszédból. Az ordítás hamar feloldotta a szájzáramat, a fejem is belevágtam egyszer a falba. – Ezt neked élvezned kellett?! Mázlid, hogy múlt héten Jimmy megdolgozott, különben ívesen felszakadtál volna és mehettél volna varrásra…

Csak bólintani tudok, rögtön feszül a seb a nyakamon, ahogy a bõr megmoccan a mozdulatban, a homlokom a csempének döntöm. Mindenem ég, zsibbad, csíp, feszül, hasogat, nyilall és kurvára fáj.

- Ezt le kell jelenteni… - érzem, ahogy ellép az oldalamtól, becsukja az elsõsegélydobozt és tétován a felkaromra simít, majd megmarkolja a vállam és együttérzõn rászorít. Mit együttérez, én a legnagyobb jóindulattal se mûveltem vele ilyeneket. – Ezeket vedd be!

Felém nyújt egy-két tablettát, máris enged vizet a fogmosó pohárba, úgy tartja a kezében. Megrázom a fejem, gyógyszert csak akkor veszek be, ha úgy érzem meghalok. Azt meg már éreztem, míg ideértem, de nem volt orvosság a kocsiban.

- Majd… késõbb… - ingatom a fejem.

- A parancsnok õrjöngeni fog, mert nem szóltunk haladéktalanul – sóhajt fel, majd a hónom alá nyúl, majd elkezd támogatni az ágy felé. Szerencse, hogy egy magasak vagyunk, különben… - Ludwig…

Csak hümmögök.

***

- A LEGJOBB PILÓTÁM! – üvölt torkaszakadtából, veszett indulatában megragadja a székét és a mellettem levõ folyosói ablakon olyan erõvel kivágja, hogy még a tarkómnál a gallér alá repül egy csomó üvegmorzsalék, egy élesebb és nagyobb darab leveri a fejemrõl a sapkát, érzem, hogy több is belém áll, ahol szabad felületet talál. Összeszorítom az állkapcsomat, ebben az utóbbi napokban iszonyatosan jó voltam. Olyan hévvel dühöng, hogy hamar követi az egyik kép is a falról és frizbiként vágja ki a törött ablakon, a keret fájdalmas csattanással törik darabokra a falon, az egyik része hátba is vág, amint visszapattan.

Nem zavarom meg a fújtatásában, lassan az ismerõs zsibbadás szorul az állkapcsomba, ha sokáig így tartom, megint nem fogom tudni kinyitni a szám. A sapkáját a fölhöz vágja, de nem tapos rá, látszik, hogy kezd csillapodni a mérge, zilált haját hátratúrja a reszketõ kezével.

Nem én vagyok a legjobb pilóta, hanem Aurelio, de nagyon kedves tõle, hogy ennyire tart. Azt hiszi, hogy én élvezem ezt? Élveznem kellett, az teljesen más. Hamar megérkeznek páran a többi irodából, Irina is megjelenik az ajtóban, egy kopogtatás után, a parancsnok kap is az alkalmon, hogy máshoz is szólhat.

- Most nézze meg!! Hogy teljesítsem így a kiszabott feladataimat?! – mutat rám tajtékozva, Irina csitító kézmozdulatokat tesz, odalépve próbálja megnyugtatni. Ne idegeskedjen, csendesebben, a besúgók… és nem a Vezér portréját vágta ki az ablakon. Az még mindig ugyanúgy ott függ a falon, fájón rándul meg egy izom a szemhéjamban, ahogy felnézek rá.

- Küldjön egy takarító brigádot! – torkollja le végül, Irina szalutál és kimegy az irodából, megint kettesben maradok a parancsnokkal, akinek az a bizonyos ér már kezd lappadni a nyakán. – Mi a fenét csináljak magával?

Csak nézek rá.

- Hát persze! Semmit! – kínosan vigyorog már, az asztalra is csap. A telefonjához lép, lenyom pár gombot, majd az íróasztalnak támaszkodik és lehajtja a fejét. Fõhet is a feje, a hétre rengeteg szállítmány lett bejegyezve a nevemre, nehéz lesz átadni másoknak. – Válaszoljon!

- Nem tudom, uram – jegyzem meg halkan az õszinte véleményem. Örülök, hogy nem lõtt fejbe. Sõt, megtette volna elsõ indulatában, ha… ha más tesz így tönkre, de a körülmények miatt nem mer kezet emelni rám. Jobbára közvetetten csinálta, a vér már folyik az arcomon, ahol a fejbõrömet felsértette az egyik szilánk.

Kopogás a félig behajtott ajtón, Aurelio lép be rajta, megadja a tiszteletet, igyekszik ignorálni a katasztrofális állapotokat. Ameddig észre nem vesz az ablak és az ajtó között álldogálni.

- Ludwig…? Mi a…?! – fakad ki, még a szája is elnyílik, sípolva ereszti ki a levegõt, ami megrekedt benne, ahogy meglátott.

- Kaptam aláírást – morgom az orrom alatt, mire kitágulnak a szemei és a parancsnokra néz, majd hitetlenkedõ képpel felemeli a hüvelykujját és rám mutat vele a válla fölött. A parancsnok csak rezignáltan legyint, már kitombolta magát.

- Menjen a gyengélkedõre és szedesse ki az üvegszilánkokat – mordul rám, az íróasztal mögé csörtet, szék híján mögé áll és azonnal felkapja a vezetékes telefont, veszett mód telefonálni kezd. Összevágom a sarkaimat, Aurelio meglepett ábrázattal várja, hogy vele mi legyen.

- Elkísérhetem? – ajánlja fel óvatosan, mire a parancsnok a búgó telefonkagyló fölül rápillant.

- Tûnjenek a szemeim elõl!! – mutat fojtott felindultságában az ajtóra.

- Értettem, uram!

Kilépünk az irodából, a folyosó végén összetalálkozunk a takarító brigáddal, mennek feltakarítani a maradványokat.

- Nem kell elkísérned – szúrom be a közöttünk kialakult csendbe.

- Azt azért már látni akarom, mi az, ami miatt téged egy hétre mellõzni kell. Fõleg, hogy minden munkád a nyakamba szakadt – kanyarodunk be egy újabb sarkon, rögtön menne a lépcsõ felé, tudja, hogy azt használom, de ahogy megtorpanok a lift elõtt és megnyomom a hívót, gyanakodva mered rám és figyelmeztetõn felemeli a mutatóujját, amit rám szegez, majd futólag végigmutat vele rajtam. – Remélem, ez nem szakad a nyakamba!

- Kétlem – sóhajtok fel, figyelni kezdem a számlapot, ahol a számok lustán villannak fel, ahogy érkezik a lift. A kezemmel egy gyors mozdulattal törlöm le a homlokomról és az arcomról a vért, majd elõkerítek egy zsebkendõt is, azzal itatom fel a maradékot, de a hajamba nem merek nyúlni, nehogy megbolygassam a szilánkokat.

- Ajánlom is! Ilyen autogramból nem kérek! – dünnyögi az orra alatt.

***

A következõ három napban forró levesen, Charlie-n és a mobiltévén kívül senkivel nem találkoztam, a parancsnok a lakrészünkbe számûzött, azt mondta onnan addig ki nem tehetem a lábam, ameddig Õ úgy nem gondolja, hogy készen állok rá. Fáradtan fekszem hason az ágyon, a párnán a telefon hever, amin épp egy fantasy sorozatot nézek, azon kevés sorozatok egyikét, amit nem tiltottak be csuklóból odafentrõl. Felsóhajtok, a homlokom az alkaromra támasztom. Fáj a nyakam a folyamatos testhelyzettõl, a felsõ ágy rácsaiban megkapaszkodva tornászom fel magam ülõhelyzetbe, már csak egy félhalk szisszenés.

Charlie valami krémet hozott, így már nagyjából tûrhetõen vagyok, de a pépes és folyékony kaján kívül mással még nem próbálkoztam, hacsak nem akarom, hogy a vécén ülve is azt érezzem, hogy épp megerõszakolnak. Charlie két napig nem mert hozzám érni, csak sajnálkozva nézett, néha szitkokat és káromkodásokat zúdított a padlóra az orra alatt, vagy bele a kávéjába. Egyszer rászóltam, hogy fogja be a lepcses száját, mert kiderül, hogy „istent” káromol és lekerül a legalsó szintre. Erre visszavágott, hogy így már a legfelsõ szintre se akar felkerülni, kussoljak be.

Volt benne némi igazság.

Elmegyek fürdeni, tegnap már meghozták az új egyenruhámat, becsomagolva pihen az asztalon, hogy majd újra használhassam. Hamarabb lett postázva, mint átlagosan érkezni szokott. A zuhany majdnem fél órámba telik, fõleg hogy kicserélem a kötéseket, meglesem a sebeket, hogy minden rendben van-e, erre is utasítottak, meglehetõsen nagy szigorral. Rosszul érzem magam, hogy nincs semmi dolgom, a sebnyalogatáson kívül más utasítás nem kapok és tétlenül nézem ötödik napja, hogy Charlie ki-be mászkál a hangárban.

- Megjöttem! – nyitja ki az ajtót, már oldalvást fekszem az ágyon, a hónalja alatt egy méretes fehér borítékot tart, kezében meg egy zacskót. – Mi a helyzet? Mindjárt letelik az egy hét, akkor még egy ellenõrzés és repülhetsz! Hoztam neked kaját! – emeli fel a kezében levõ ételhordót, mire elmosolyodom.

- Na végre! – sóhajt fel és lepakol mindent az asztalra, az egyenruhás zacskót odébb tuszkolja az útból.

- Mit hoztál? – támaszkodom meg érdeklõdõn, a levegõbe szaglászva. Sunyi vigyor kerül a képére. – Felejtsd el az egy-csókért-megmondom játékot.

- Rohadék! – csattan fel, az ételhordó keményebben koppan az asztallapon, ahogy erélyesebben teszi le. Sejtettem, hogy valami alattomos húzása van. Ide is tolakszik mellém az ágyra, majd a zsebébe markolva felém nyújt egy doboz cigit. A kedvenc márkám, minden második szál más ízesítésû. Ilyet csak páros születésnapokon szokott nekem ajándékozni.

- Úgy kezelsz, mintha halálos beteg lennék – vonom fel a szemöldököm, de azért elveszem. Válaszul csak egy iszonyatosan mélyet sóhajt, ami gyanakvásra késztet. – Mi az amit tudn…?

A szolgálati telefon megcsörren a falon, az ajtó mellett, rögtön felpattan érte. Irigyelni tudom csak a fürgeségét.

- Tessék, tizennyolcas hangár – szól bele határozottan, szabad kezét karbafonja maga elõtt. – Igen, itt van. Igen, máris – ereszti le a karját és megilletõdötten néz rám, miközben beszélnek hozzá. Rossz elõérzettel bámulom a csevelyt, fõleg, hogy Charlie arca minden elõzmény nélkül elsápad.

„Hívlak, ha kellesz.”

- Viszonthallásra – teszi le a készüléket, én pedig már bontom ki az új egyenruhát. – A Fõparancsnokságról érkezett egy átirányított hívás.

- Tudom – bólintok, levedlem a tréningnadrágot és az atlétát, elkezdem az újonnan hozott ruhadarabokat felvenni, némán öltözködöm, ahol beakad a kötésbe a felsõ, azt megigazítja, segít áthúzni rajta.

- A parancsnoknak szólni kell – szólal meg nagy sokára, mikor már a bakancsot húzom a lábamra és fûzni kezdem szapora mozdulatokkal.

Többször megfordult már a fejemben a lábadozásom alatt, amit mondott, ezért nem kentem Charlie fejére a krémes tégely teljes tartalmát. Sejtettem, hogy nem fog egy teljes hetet adni arra, hogy valamelyest felépüljek a tortúrából, ahhoz túlságosan is élvezte. Mert Õ biztos, hogy élvezte, mert istenesen a tudtomra adta, mennyire jól érzi magát. Charlie azóta párducnak csúfolja, és hirtelen lelkes rajongóból pánikszerûen tartózkodó polgárrá vált. Ezt én nem tehetem meg. Engedelmeskednem kell, belém van kódolva. Ha csak arra gondolok, ahogy a padlón térdeltem elõtte és nem csak fizikálisan magasodott fölém, hanem mentálisan is, még mindig beleborzongok. Nem tudom eldönteni, hogy kellemes vagy kellemetlen érzés ez a vibrálás.

- Ez jóval felülírja az õ hatáskörét – egyenesedek fel az ágyról. - Mennem kell.

***

A szép zöldszemû fiú ismételten az íróasztala mögött ül –megjegyzem még mindig bosszantóan sértetlenül-, viszont már várt, elhaladva mellette biccentek neki üdvözlésképp és indulok meg az iroda ajtaja felé, mikor utánam szól.

- Várjon! Nem oda kell mennie… - hirtelen áll le még a vérkeringésem is, ahogy ezt mondja. Nem szeretek ide bejönni, folyton az jár a fejemben, mikor utasítanak és irányítanak át az alsó szintre, ahol kivallatnak egy rakat körmönfont kérdéssel, majd megkínoznak és a falhoz állítva agyonlövetnek, mint egy kutyát. A vállaim is megfeszülnek, ahogy megfordulva kérdõn nézek rá.

Látom, ahogy egy röpke pillantásnyira végigsuhan rajtam a tekintete, majd elindul két boksz között egy újabb ajtó felé. Kiráz a hideg, nem szeretem, ha nem ismerem elõre a terepet. Az éggel nincs gond. Vagy kék, vagy sárga, vagy fekete, arra megyek amerre akarok, mindenhol ugyanolyan ragyogó, fényes és szabad. Befogad, könnyedén ellavírozok benne, mindenféle fennakadás nélkül, nincsenek meglepetések egy felhõn túl. De itt a falak között bármi rám vetheti magát, élõ célpont vagyok, mindenkinek nagyobb a helyismerete mint nekem. Legutóbb rám is vetette magát valaki.

Igyekszem ignorálni a boxból kifelé leskelõdõ és kihajoló alkalmazottakat, Ackermannt követem az ajtóhoz, amit kinyit és hezitálás nélkül belépek rajta, mert ezt kell csinálnom.

- Itt szemben – mutat egy következõ ajtóra újra, majd becsukja mögöttem az ajtót. Hány irodája van egy ilyen magasrangú személynek? Ráadásul miért van kettõ egy légtérben? Veszek egy mély levegõt, kifújom majd a kilincsre markolok és benyitok, utána megfordulva be is teszem magam mögött a kérdéses építészeti elemet. Ahogy visszalépek irányba, egy ágyat veszek észre, elõtte kis dívány, mint a gazdagoknál a filmekben, oldalt fotel és… ne nézelõdj.

Úgy érzem, hogy a szemei keresztüldöfnek, az ablakokon túl lemenõ nap fényében a haja csillog és narancssárgára színezõdik. Frusztrál, hogy nemsokára este van. Pedig nem félek a sötétben. Hosszan mustrál, lassan megnyalja a szája szélét. A tény, hogy hálószobában álldogálok, vele kettesben, nem sok örömködésre ad okot, de Õ szemmel láthatólag piszkosmód élvezi. Viszonzom a pillantását, ha a szemeimbe néz, állom is, ha tovább rajtam felejti a tekintetét, mire elmosolyodik. Kiráz tõle a hideg, a tarkómon feláll az összes szõr.

- Ez az új egyenruhád? – a hangja elmélyült, kétség sem fér hozzá, hogy már komplett forgatókönyv van elkészítve a fejében. Minden betûre, minden karakterre engedelmesen fogok reagálni. Ez a kötelességem, ez a dolgom. Alá vetem magam az akaratának. Bármi is legyen az.

- Igen.

- Fabelhaft – fûzi össze az ujjait maga elõtt elégedetten, a keresztbe lendített lábai fölött. Újra végigmér, majd egy halvány vigyorral folytatja tovább. – Vesd le.

Habozás nélkül állok neki teljesíteni a kérését, kibújok a kabátból, majd lecsúsztatom magamról, ezt követi az egyenruha felsõ, aminek kibontom a szíját, kifûzöm, abból kis kihúzom a kezeimet. Végig a szemébe nézek, nem fogom lesni, miképp babrálok az öltözékemmel, mikor betéve ismerem az összes csíkot, varratot, a szabás formáját. Az ingem gallérjába akasztom az ujjam, kibontom a nyakkendõt, sistergõ surrogással szalad ki a nyakamból, követi az ing is, amit hozzáértõ mozdulatokkal gombolok ki, és bújtatom a kis gömbölyû gombokat a lyukakból. Az atlétám alját megragadom és felhúzom, a sapka is így korán a szõnyegre kerül. Amint felszabadul a felsõtestem, halk morranást hallgat, a fém övcsatom csilingelése élesen hasít bele a fülembe, akárcsak a fenyegetõ morgás.

Letolom a nadrágjaimat, kifûzöm a bakancsot, lehúzom magamról a zoknit is, a dögcédulát kilendítem a nyakamból és a ruhakupac tetejére ejtem. Teljesen meztelenül állok elõtte.

- Tovább – szól rám, szinte leheli, a parancs nyilvánvaló.

A nyakamhoz nyúlok, lehúzom a leukoplasttal rögzített gézlapot, minden kötszert és gézt eltüntetek magamról, az oldalamról is felfejtem a hosszant felragasztott tapaszokat. A vállam felett hátranyúlva kaparom fel a lapockámra tett gézlapot, halkan felszisszenve távolítom el azt is.

Felegyenesedik a helyérõl, lassan, ráérõsen körüljár engem és a ruhakupacot, néhol az ujjbegyeivel végigsimít a saját fognyomain, fõleg a lapockámon levõt karcolgatja a körmeivel, amire válaszul összerándulok, de egy hang sem hagyja el a számat.

Hirtelen tép a tarkómnál a hajamba, az üvegszilánkok helye hasogatón felnyilall, nem bírom ki, hogy ne szisszenjek fel újra, szorosan beharapom az alsó ajkam, hogy kussoljak. Feltúrja a tincseimet.

- Hogy kerültek ide ezek a vágások? – kérdezi, de mikor nem kap választ a kérdésére, erõsebbre fogja az ujjait a hajamon. A francba.  – Ugass!

Habozás nélkül teljesítem az ukázt, mire egy pillanatra mintha átsuhanna az arcán az elképedés. Rögtön rendezi a mimikáját, egy iszonyú széles vigyor kerül a szájára.

Sokat gondolok arra, mi lett volna, ha nem ragadom magamhoz a hatalmat. Ha nem nyalábolom fel, és ültetem a trónusomra, mint egy királynõt. Költõ lettem volna… újságíró, egyre megy. Ontottam volna magamból a szavakat, másoknak tán tetszett is volna. Néha szörnyen fáj, hogy el kell nyomnom azt a kis írói vénám, ami megadatott. Igaz, a beszédeimet magam írom, de mégis kéne valami plusz. Valami bizsergetõen izgalmas.

Az autó motorja leáll, én pedig unottan nézek ki az ablakon. A magángépem gyönyörû, hófehéren csillog a szürkületben. Nyálkás idõ van, jó lesz bemenekülni a fémszörny gyomrába. Meleg, csokoládé, pezsgõ. A kedvenc párosításom. Sajnálom, hogy nincs, akivel osztozzak mindezeken. Egy rém unalmas konferenciára készülök, kétlem, hogy bárki akadna a horgomra. Azt hiszem, ma is egy titkárnõvel éjszakázok.

- Uram, ideje kiszállni – szólít meg Ackermann.

Halványan elmosolyodok, ahogy a szemüveg mögül figyelõ szempárra pillantok. Értem él, megrészegít a tudat, hogy uralkodhatok felette, hiszen bármit megtesz, amit parancsolok.

Kiteszem a lábam az autóból, a fejem fölé rögtön fekete esernyõt tolnak. Hunyorogva nézek körül, a jármû sötétjéhez képest erõs még a reptér fénye. Megtörlöm a szemeim, a fekete bõrkesztyûm halkan dorombol, ahogy mozgatom az ujjaim. Cipõsarkak kopognak, kosztümös hölgyek igyekeznek felém. Ackermann kissé elém áll, finoman jelzi, hogy megközelíthetetlen vagyok. Ha úgy tetszik, elérhetetlen. Milyen kegyetlen szó, és mégis milyen precízen kifejezi azt az állapotot, ami a lényemet körüllengi. Egy szakadék van köztem és az összes többi között.

- Uram, Hoffmann lebetegedett az utolsó pillanatban – ront elém egy nõ.

Elmélázok, ahogy próbálom felidézni a nevét. Egy pillanatra azonban szöget üt a fejemben egy gondolat. Gyûlölöm a hirtelen váltásokat, mert általában valami hátsó szándék eredménye. Az összes merényletem szinte ugyanígy kezdõdött. Mintha meg tudnának vezetni, ostoba lázadók.

- Mi baja? – kérdi Ackermann.

Újból mosoly kúszik a szám szélére, imádom, mikor helyettem teszi fel az efféle kérdéseket. Utálok az alattvalókkal beszélni. Cseppet sem érnek fel hozzám. Még a csizmám talpához sem. Kivétel õt. Õ mindig ott kushad a lábamnál.

- Szalmonella lehet. Bevitték a kórházba – hápogja a nõ.

Rezignáltan legyintek. Hát persze.

Ackermann gyanakvóan néz fel rám, én meg csak a vállam vonom. A derekára simítok, úgy tolom meg elõre. Kíváncsi vagyok, ezúttal miféle marhasággal készülnek. Talán küldenek egy kamikaze pilótát. Milyen vicces lenne a másnapi újságok szalagcíme. Fel is nevetnék, de kiégett a vicc relém. 

Lustán lépek a repülõ fedélzetére. Állítólag átvizsgálták, Ackermann felügyelte az egészet. Úgy futkosott, mint a mérgezett egerek. Aranyat ér ez a fiú.

- Még szerencse, hogy itt a tartalékos pilóta – morran fel.

Érdeklõdve lesek ki az ablakon, de a gép szárnya tökéletesen eltakarja. So ein Mist! Morogva teszem egyik lábam a másikra, majd kezdek türelmetlenül kopogni a csizmámon. Nem érek rá arra, hogy ez itt bájcsevegjen… kivel? Ide kellene állnia… ide elém! MOST!

Vagy egy perc is eltelik, mire belép ez az átkozott a repülõ fedélzetére. Már épp nyitnám a szám, hogy lehordjam, mikor akarva-akaratlanul… a szemébe nézek. Akár a kék égbolt. Végtelen, nyugodt, pofátlanul gyönyörû. Felmorranok, ahogy hátradõlök. A fiúcska elém áll. Ránézésre meg tudom mondani, fiatalabb nálam. Gyönyörû, szõke haja van, az egyenruhája alól pedig csak úgy domborodnak az izmai. Szép szál legény, ez az egyetlen szerencséje. Kedvem támad játszani, mint mikor a macska sarokba szorítja az egeret.

- Ludwig Weger, uram – löki meg az egyik kosztümös nõ a karját.

Õ lomhán lenéz rá, majd rám emeli a tekintetét. Nem tûnik beszédes fajtának. Annál jobb.

Percekig csak bámuljuk egymást. Alig pislog, állja a tekintetem. Érzem, ahogy az ujjaim bizseregni kezdenek… a farkamról nem is beszélve. A lelki szemeim elõtt látom, ahogy mocskosul megdugom a pilótafülkébe. A szék támláját markolja a jobbjával, a baljával pedig a combom karmolja. Igen, Ludwig!

A kósza gondolat egy szempillantás alatt suhan át a fejemen, kívülrõl viszont semmi sem látszik. Tudom már kezelni a fura görcseimet… görcsök, igen, anyám nevezte így mindig. Görcsök…

- Tehát… maga Weger – nézek végig rajta.

A ruhájának legapróbb gyûrõdései sem kerülik el a figyelmem. Úgy teszek, mintha lustán mustrálnám csak, pedig belül az éhezõ vadállatot etetem a látvánnyal. Felfalja az izmos nyakát, a széles vállait, az ívesen görbülõ hátát, a derekát, a farát, a combjait, a farkát. Belekóstol a hívogatóan domborodó mellkasába, a lapos hasba. Azt hiszem, a vadállatom szerelmes lett elsõ látásra.

- Igen – feleli.

A hangjától borzongok. Micsoda hangzás, micsoda hangzás! Akarom, hogy beszéljen még!

- Régóta szolgál pilótaként?

- Igen.

- Mióta?

Nem felel. Felszalad a szemöldököm. Ackermannra nézek, aki kérdõn pillant rám a szeme sarkából. Hm.

- Volt már dolga olyanokkal, mint én?

- Nem.

Halvány mosoly kúszik az arcomra. Hamar kitapasztalom, melyek azok a kérdések, amikre felel. Igen, nem. Ez a két opció létezik nála. Milyen fura, akár egy gép. De pont ettõl olyan izgalmas. Nem hebeg, sziklaszilárd, mint egy hegy. Akárhogy ostromolhatják. Ez tetszik, nagyon tetszik!

A sálamra markolok, a kesztyûm megnyugtatóan roppan, ahogy kihúzom a sálat a nyakamból. A kabátom már levette, de ez rajtam maradt. Kissé fullasztó a levegõ, remélem, csak a textilhurok miatt. Mintha akasztanának.

Legyintek, hogy indulhatunk. Ackermann feszengésébõl leszûröm, orbitális késésben vagyunk. Mit bánom én, olyan rég szórakoztam. Felpezsdül a vérem, ahogy magam alá képzelem ezt a finom kis falatot. Ahogy vergõdik alattam, tehetetlenül nyögdécsel, tépi a lepedõt, a nevem kiáltozza. Eszményi élmény, pedig meg sem történt.

Csodálkozva nézek ki az ablakon. Szalad a táj alattunk. Fel sem tûnt, hogy felszálltunk volna. Nem tudom, azért van-e, mert ennyire elméláztam, vagy azért, mert ennyire profi volna ez a Ludo. Hm.

- Hozzam a pezsgõjét, uram? – hajol elõre Ackermann.

El is felejtettem, hogy itt ül velem szemben. Olyan nagy a csend, szinte már idilli. Csak ketten vagyunk… na, meg az a fiúcska elõl.

- Igen – felelem kurtán.

Feláll, majd hátra siet a vízszintes vezérsík… a pokolba, a gép farkához! Nyögve marok az ölemre, a szemeimet is össze kell szorítanom. Valamit muszáj kezdenem magammal!

Magam is felállok, majd eltûnök a mosdóban. Szinte letépem az övem, ahogy próbálok megszabadulni tõle. Vészesen szûk lett a nadrágom. Alig tudom elõhalászni a becsességem. A kesztyû idegen felülete egyre jobban felizgat. A falnak vetem a fejem, hangtalanul sóhajtozok, vonaglok. A fogaim közé szorítom a kesztyûm végét, majd lehúzom a kezemrõl, amivel épp nem magamat babrálom. Fájdalmasan marok a mellkasomba, karmolom magam, ahogy az erõmbõl telik. Az ujjaimra harapom, majd a nyakam is megkarmolom. Ah, Richard!

Vadul szeretkezek magammal, az aktus azonban nem tart túl sokáig. Nem is akarom, még feltûnõ volna. Dolgom végeztével visszarendezem a ruhám az eredeti állapotába. Máris sokkal jobb.

***

A megbeszélés unalmas, száraz, egyhangú. Sokkalta szívesebben lennék máshol, mint ezeknek a seggnyalóknak a mondókáit hallgassam. Kindergarten.

Lassan telnek az órák, alig bírom már. Szerencsére Ackermann átveszi a szót, mikor már végképp minden kötél szakad. Elnézést kér a nevemben, amiért sietek, de rögtön szalad is utánam.

- Undorító népek ezek – fintorodik el odakint.

Egyetértõen bólintok, a szemeimmel egy éttermet keresek. Kicsit el akarok tûnni az õrök elõl, ezért a felkarjánál ragadom meg Ackermannt, és húzom egy félreesõ burkoló felé. Kedvem támadt a hamburgerhez, pedig gyûlölöm a Fastfoodot. Johann engedelmesen követ, mi mást tehetne. Leülök egy közeli padra, felhúzom a gallérom, ami takarja az arcom. A kezeim a zsebeimbe süllyesztem. Érzem, ahogy a markomba csúszik a Weihrauch mini markolata. Mindig a zsebemben hordom, ha egyedül mászkálok az utcákon. Gyakorta szottyan kedvem csak úgy sétálgatni, elvegyülni a pórnép közt. Olyankor sapkát húzok, a fülemig feltûröm a kabátom gallérjait, és egész éjjel odakint csámborgok. Ackermannt sokszor a guta is megüti majdnem, ahogy beesek az éjszaka közepén. De csak vigyorogni tudok.

- A végén még egyszer tényleg baja esik – lép elém Ackermann.

Felpillantok rá, majd halványan elmosolyodok. Mit vigyorgok egész nap? Undorító…

Elveszem tõle a zacskót, majd kikotrom belõle a hamburgert. Az illata az orromba kúszik, felsóhajtok, annyira jól esik. Mikor beleharapok, szinte elélvezek. Sokszor megfordul a fejemben, miért képesek ételek ennyire felizgatni. Igaz, nem szexuális vonzalmat érzek, ez amolyan gasztro bizsergés.

- Nem is szereti a gyorskaját – hajtogatja leAckermann a hamburgere papírját.

Még ezt is olyan precízen csinálja. Megáll a falat a számban, ahogy nézem. Idegesítõen aprólékos, én már rég megettem a sajátom felét, míg õ még csak bele sem harapott. A fejem rázva tüntetem el a maradékot, majd eszem meg hozzá a sült krumplit is. Furán érzem magam. Szabadnak. Otthon mindig feszült vagyok, ha kiszabadulok, akkor oldódok csak fel igazán. Mert olyan lehetek… mint egy ember. Pokolian jó.

- A pilóta hol van? – kérdem Ackermannt két falat közt.

Felnéz rám, a szemei kíváncsian csücsülnek a gödreikben. Apró szájával úgy majszolja a zsemlét, mintha egy egér lenne. Lassan felhúzza a vállait, majd leengedi õket. Felsóhajtok, körbe is nézek. Bolond vagyok, azt remélem, majd megjelenik valahol? Nem…

Érzem, ahogy Ackermann madár teste remegni kezd. A tekintetét szorosan a hamburgerére szegezi, látom, hogy próbál uralkodni magát. Felsóhajtok, majd összegyûröm a papírzacskót, és kidobom a legközelebbi kukába. Megvárom, amíg végez az egészséges ebéddel, majd visszaindulunk a repülõhöz. Fogalmam sincs, merre jöttünk, azt sem tudom, hogy jöttem el idáig. A gondolataim túl kuszák, feszült vagyok, tele gonddal, problémával. Tele vágyakkal, fölös energiával.

A géphez érve majdnem elmosolyodok. Weger a törzsnek dõlve füstölög. Elõször azt hiszem, megõrült, és dohányzik, ám közelebb érve látom, a lehelete párája gomolyog az ajkai közül. Õrjítõen izgató látvány.

- Nézze, ott van! – mutat elõre Ackermann.

Bólintok, majd megállok a pilóta elõtt. Égkék szemei azonnal mozdulnak, szinte tûzbe hoz, ahogy végignéz rajtam. Rögtön kihúzza magát, megfelelõen adja meg a tiszteletet. Jó fiú!

Egy nõ lép hozzánk, kezdem unni õket. Gondterhelten felsóhajtok, majd lenézek rá.

- Uram, azt hittük, baja esett… a testõrei..

- Azt csinálok… amit akarok – vágok a szavába, majd a csinos egyenruhásra pillantok.

Pofátlanul bámulok végig rajta. Szívem szerint letépném róla a ruháit, és véresre harapdálnám azt a patyolat bõrt. Hallgatnám az elfúló nyögéseit, magamba szívnám a rémület savanykás illatát. A magamévá tenném, beszennyezném, bemocskolnám.

- Menjünk haza… – búgom Wegernek.

A mutatóujjammal megcirógatom az egyenruhája egyik gombját, majd ellépek tõle, és felmászok a gép létráján. Ackermann már a helyén vár, csodálkozva vonja fel a szemöldökét, ahogy leülök elé. Már alig várom, hogy hazaérjünk. Már alig várom.

***

 A kényelmes székemben ülök, kávét szürcsölök. Rettentõen élvezem, hogy a finom illat az orromat csiklandozza. Jellegzetes, határozott ital, a színe pedig megbabonáz. Nem beszélve arról, mindig lophatok magamnak egy kis szabadidõt munka közben, ha kávézni szottyan kedvem.

- Uram! – hallok kopogást az ajtón.

Ackermann lesz az, végre!

- Szabad! – szólok ki lustán, majd hátradõlök.

A fehér kis csészét a számhoz emelem, miközben az említett fiú besétál az ajtón. Aprót kortyolok a kávéba, majd veszem a kezembe a vaskos mappát, amit Ackermann a kezembe nyújt. Bólintok, mire sarkon fordul, és kisétál az irodából. Érdeklõdve nyitom fel a barna dossziét. A borítón a Ludwig Weger név díszeleg. 27 éves, hm, talán mégsem annyira fiúcska… igaz, hozzám képest itt mindenki az.

A szemem szaporán siklik a sorok felett, néhol megmosolyogtat az írás. Beszél németül, olaszul is, hm. Egész izgatóan hangzik. Félig az ablak felé fordulok a székemmel, a mutatóujjammal az állam piszkálom. Szinte hallom, ahogy hátravetett fejjel könyörög. „Ah, schneller!” Meg akarom alázni. Igen, kényszeríteni akarom, hogy könyörögjön, a porban csússzon elõttem. Túl makulátlan a külseje, el akarom torzítani. Túl magabiztos, meg akarom törni. Azt akarom, hogy a rabszolgám legyen. Igen, a kutyám, aki a lábamnál liheg. Liheg, ha megengedem neki.

Mikor végzek az életszagú mesével, rágyújtok. Hunyorogva bámulom a füstöt, ahogy lassan felszáll. Pont, mint Weger szájából a nedves, párás levegõ. Halkan kuncogva szívok újból a füstölgõ szálból, a vége felizzik, akár a pokol tüze. Sosem szoktam idebent bagózni, most mégis rettentõen jól esik. Érzem, ahogy végigszalad az a kaparó érzés a torkomon. A szemeimet lehunyva simítok végig a mappán, majd az asztalhoz fordulok, és elnyomom rajta a csikket. A telefonom legfelsõ gombjára nyomok.

- Ackermann!

- Uram? – szól vissza rögtön.

- Hozassa ide!

- Máris intézkedek – szól vissza.

~x~

Halkan búg a rádió, a dal ütemére mozgatom a lábfejem. A fejem a háttámlán pihentetem, a szemeim csukva. Szeretek az efféle zenékre elmélázni. Látom magam elõtt apám. Milyen határozott alakja volt. Igyekszem felnõni hozzá, de úgy érzem, sosem fogok. Õ az egyetlen férfi a világon, aki túltesz rajtam. A tekintete akár az acél, karjai, mint a beton. Gyönyörû példánya volt a fajunknak, büszke vagyok, hogy az utódjának vallhatom magam.

Sokszor kapom magam azon, hogy hiányzik. Mikor otthon vagyok, és látnom kell anyám jéggé fagyott arcát. Akkor szembesülök csak vele, én vagyok a férfi a háznál. Biztosan nagyon büszke rám, elértem, amire annyira vágyott.

Mélyet sóhajtok, mikor kinyílik az irodám ajtaja. A tekintetem a belépõ lakra kúszik. Hamar a fellegekben érzem magam, egy égkék szempár vonzásába kerülök. Kesztyûs kezével a kilincsre markol, majd lenyomja azt. Szörnyen izgatóan csinálja, pedig csak egy nyomorult ajtót tesz be.

Az asztalom elé lép, mire lustán végignézek rajta. Széttéplek, szét foglak szaggatni!

- Gyorsan idefáradt – lehelem szinte.

Nem szól semmit, nem is várom. Halványan elmosolyodok, majd felállok.

- - Italt? – emelem meg a konyakospoharat magam mellett.

Felszalad a szemöldöke, de bólint.

- Kérek.

- Gut! – nyitom ki az üveget, majd töltök mindkettõnknek.

Értetlenül pislog még, mikor a kezébe nyomom a sajátját. Vigyorogva lépdelek el mögötte, ahogy megkerülöm, a leheletemmel megcirógatom a tarkóját. Majdnem felnevetek, mikor látom, lúdbõrzik tõle. Elsétálok mellette, vissza az asztalom mögé, majd kényelembe helyezem magam. Õ nem mozdul, csak áll ott. Nem is engedném, hogy leüljön. Hamarosan én is állni fogok.

- Csodálkoztam, hogy eddig nem ajánlották be alám – tartom a poharam az ablak felé. – Igazán tehetséges.

Nem szól semmit, jó fiú!

- A mai naptól a rendelkezésemre bocsátották – lötykölöm meg az italom, majd kiiszom mind.

Körbenyalom a szám, ahogy az asztalra teszem a nedves üveget, majd felpillantok rá. Lenéz a konyakra, majd õ is felhajtja. Sokan csak hebegnének, hálálkodnának, õ azonban csendben van. A többi felettes már õrjöngene, az asztalt csapkodnák mérgükben, nekem azonban tetszik ez a kis játék. Irányíthatom, de mégsem. Nem egy leszaggatnivaló virágszál. Nem, egy tüskés rózsabokor, amit meg kell metszeni. Imádom a rózsát.

- Hány éves is? – bököm oda, mintha fogalmam sem volna róla.

- 27.

- Remek kor. Ilyen fiatalon egy ilyen kitüntetés. Megtisztelõ, nem gondolja? – emelkedek fel a székbõl.

- De.

Széles mosoly kúszik az arcomra. A többi már futna, érezné, mi következik. Az oroszlán elõront a magas fûbõl, majd ráveti magát az áldozatára.

Kilépek az íróasztal mögül, majd ráérõsen körbesétálom. Pontosan mögötte állok meg. Az ablakra pillantok, hátha visszatükrözõdik valami, de sajnos semmit sem látok a kék égen kívül. Fenébe…

- Örülök, hogy alám kerültél – hajolok a füléhez.

Összerezzen a hangomra, ez pedig számomra egy tökéletes jel. A nyakába harapok, miközben erõsen megmarkolom a derekát. Finom, meleg, élõ. És csak az enyém.

Magam felé fordítom, finoman végigvezetem az ujjam az ajkain. A leheletébõl árad a konyak, megrészegít. Odapréselem magam hozzá, a jobbommal azonban még mindig szorosan markolom a derekát.

- Szûz vagy? – kérdem az ajkaira hajolva.

- Nem – feleli.

Az ajkai az enyémet súrolják.

- Voltál már férfivel? – simítom végig a szám az övén.

- Igen.

- Hazudsz! – csattanok fel. – Ilyennel, mint én, még sosem!

A hajába markolok, ahogy erõszakosan megcsókolom. A fogaink összekoccannak, szinte beleremegek. A nyelve nedves, meleg, és dühödten ficánkol. Érzem, ahogy keményre dagadok odalent, különös figyelmet fordítok arra, hogy ezt õ is érezze. A farkam az övének nyomom, miközben az asztalomra kényszerítem. A lap széle vágja a combját, felszisszen, ahogy még inkább nekitolom.

- Most meg foglak kefélni. És baromira élvezni fogjuk – morgom.

Beleremeg a szavaimba, majd fel is sóhajt, mikor a mellkasára harapok. Alig tudom összenyomni a feszes izomköteget. Tökéletes teste van, gyönyörû példány!

Izgatottan tépem szét az ingjét. A gombok hangos pattogással gurulnak az iroda minden szegletébe. Menekülnek, érzik, hogy itt a vég. Vigyorogva tûröm fel a nyakáig a fehér atlétát, majd erõs harapásokkal kezdem ízlelgetni a felsõtestét. Mindig is izgattak a formás férfi felsõtestek. Az ing alól domborodó mellkas, a finoman megmunkált hasfal. Egész nap csodálni tudnám õket.

Akkor elégszem csak meg, mikor vöröslõ foltoktól rikít, és nyáltól csillog az egész teste. Megtörlöm a szám, majd a hajába markolok, és felhúzom az asztalról.

- Térdre! – hörgöm.

Azonnal a földre zuhan, úgy néz fel rám azokkal a vadító, kék szemekkel. A nadrágomba nyúlok, elõhalászom a farkam, majd megrántom a fejét.

- Kapd be! Szopj le! – húzom hátra a fejét a hajánál fogva, hogy az egész arcát lássam.

Engedelmesen hajol az ölemre, és fogad a szájába. Egy hörgés szakad fel belõlem, ahogy a nedves falak hirtelen körülzárnak. A fogaim összeszorítva figyelem, ahogy ki-be csúszkálok. A szuszogása, a halkan cuppogó hang az agyamig hatol. Mindenem lüktet, még az alhasam is, ahol az orrából kiáramló levegõt érzem.

- Schneller! – hörgöm, ahogy a hajára szorítok.

Engedelmeskedik, egyre szûkebb a hely, és egyre gyorsabban mozog körülöttem. Hirtelen rántom el magamtól, egy pillanatra megroggyannak a térdeim. Ez a fiú… eszméletlen!

A hajánál fogva rántom fel, majd taszítom az asztalnak. Eszemben sincs elõjátékkal húzni az idõt. Épp eleget csikorgattam a fogam, mert nem akadt senki kívánatos a horgomra. Azt akarom, hogy úgy feszüljön rám, mintha szét akarna szakadni.

A derekát markolva hatolok belé, egyszerre nyögünk egy orbitálisat. Úgy feszül rám, hogy alig tudok mozogni. A vállait, a nyakát harapdálom, szép kis foltokat hagyok magam után. Folyik a nyálam, mint egy megvadult, megveszett kutyának. A remegõ teste csak tovább fokozza azt a gyönyört, amit átélek. Zihálva marok végig az oldalán, a fehér bõre alól apró pöttyökben buggyan ki a vér.

Hiába a kínzás, olyan élvezettel nyög, hogy egyre durvábban marok a bõrébe. Harapom, csókolom, nyalom, ahol csak érem. Olyan mérhetetlen szenvedéssé fokozódik a fájdalom az ölemben, hogy hangosan kiáltozok csak. Szinkronban nyögünk, mint két kuplerájbéli kurva.

Hullámokban tör rám a hidegrázás. Megremegek, ahogy a hátára nézek. A lapockája hívogatóan domborodik felém a bõre alól, ahogy támaszkodik. Illegeti magát nekem, kéjes táncot lejt. Oldalra fordítom a fejem, majd jókorát harapok a kínálkozó csontra. A fogaim a bõrébe mélyednek, fémes ízt érzek szétáradni a számban. Vigyorogva nyalom le a vért, és marok a derekába. Egyre gyorsabban, egyre erõsebben mozgok. Kéjesen nyögdécsel, miközben a tarkójára marok.

Hosszan nyögünk fel, mikor végre elélvezek. Megfeszülve préselem ki magamból az utolsó cseppeket is. A térdeim újra felmondani készülnek a szolgálatot, rá kell dõlnöm, hogy ne essek össze. Remegek, mert sosem volt részem ilyen brutális élvezetben. Úgy keféltem, mint egy vadállat. Haraptam, karmoltam, úgy kúrtam meg, mint egy útszéli szajhát.

Lihegve harapok még egy utolsó, gyengédet a hátára, majd kirántom belõle a farkam. Vigyorogva nézek végig a hátán, majd a derekánál fogva megfordítom. A felsõtestét is tüzetesen szemügyre veszem. A nyaka vöröslik a vértõl, a harapásnyomoktól. Vigyorogva hajolok hozzá, és kóstolom meg az ajkait újból. Finoman harapdálom a száját, õ is ugyanezt teszi. Végignyalok a fogain, majd elrántom a fejem.

- Öltözz fel! – lépek el tõle.

Akkor veszem csak észre, a combjai érintetlenül maradtak. A karjait sem szennyeztem be. Hm, majd egy következõ alkalommal. Mert lesz még sok alkalmunk, hogy éreztessük egymással, ki hol áll. Már most imádok uralkodni felette. Olyan, mint mikor egy csettintésemre emberi életeket vesznek el. Borzongat az érzés, hogy azt teszek vele, amit akarok. Nem is ellenkezik!

- Csinos ez az egyenruha. De jobb volna, ha beszereznél egy újat – nézek végig rajta, miután felhúztam a nadrágom.

Bólint egyet, mire hozzá lépek, és utoljára megcsókolom. Bizseregnek az ajkaim tõle. Te érzéketlen vadállat!

- Most pedig takarodj! Hívlak, ha kellesz – intek.

Összehúzza magán a kabátját, majd szó nélkül kisétál az irodámból. Nem nagyon tud menni… normálisan legalábbis. Nem csodálom, elég méretes farokkal áldott meg a sors. De nem haragudhat rám ezért senki. Nem?

A fotelembe dõlök, majd felteszem a lábaim az asztal jobb sarkába. Harsányan felnevetek, ahogy elõkotrom a szivartárcámat. Nem elégszem meg egy cigarettával. Nem. Ma ünneplek.