Még vagy öt menetet szeretkezünk végig és már teljesen kimerülök a végére. Pihegve fekszem mellette. A végén õ egy bokszert felvéve megy ki a konyhába én pedig felülve szedem rendbe magam kicsit, bár felöltözni még nincs erõm, se kedvem. Nem sokára vissza is ér egy tálcával rajta a reggelimmel és innivalóval.

- Meg is jöttem. – mondja mosolyogva, majd mellém ülva adja az ölembe a tálcát.

- Köszönöm. – mondom mosolyogva, majd elkezdek enni, de neki is adok belõle, mert nem akarom, hogy éhezzen. Éppen kezdenénk élvezni a pillanatokat, amikor csengetnek. – Kinyitod az ajtót? – kérem meg, amire végig néz rajtam.

- Biztos, hogy így szeretnéd fogadni az illetõt? – kérdezi meg megfogva a melleim.

- Felöltözök akkor. – mondom kicsit zavarba jõve, majd az ajtó felé kiáltok. – Egy pillanat! – elkezdek el öltözni, és õ is felkapja a nadrágját, meg a pólóját is.

Én kicsit lassabban végzek az öltözéssel, de csak akkor áll fel és megy az ajtóhoz, amikor már teljesen kész vagyok. Mielõtt utána mennék, még gyors át fésülöm a hajamat.

- HD. Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezi meg kedvesemtõl Peter.

- Jötte meglátogatni Leina-t. – mondja nekik, én közben elindulok bicegve az ajtóhoz.

- És már ilyen jó viszonyban vagytok, hogy te nyitod ki az ajtót? – kérdezi meg Peter.

- Az apja nincs itthon, az õ lábán gipsz van és nem nagyon kéne járnia ezért igen. – mondja neki kedvesem. – Amúgy meg a barátnõm. – mondja el nekik. Nem tudja ugyan, de ezzel nagyon nagy örömöt okozott nekem, hogy elmondta. A fejét vakarva néz rám. Most értem oda mellé és teljesen hozzá bújok mosolyogva. A fiúkra nézek.

- Sziasztok. – köszönök a srácoknak.

- Mi az, hogy a barátnõd? – Döbbenek le. – Nem úgy van, hogy te a pasikhoz vonzódsz?

- De úgy volt, ám úgy néz ki, hogy Leina-nak köszönhetõen visszatértem a normális kerékvágásba. – mondja Hd mosolyogva és puszit kapok a homlokomra, ami nagyon jól esik.

- Aminek én igazán örülök. – simítom meg a mellkasát. – De gyertek beljebb üljetek le. Ne ácsorogjunk itt. – kérem meg a többieket, mire szerencsére veszik a lapot és beljebb menve a a nappaliba foglalnak helyet. Szerelmem mellém ül a kanapéra én pedig felrakva az asztalra a lábam, hogy ne lógassam, bújok kedvesem karjaiba. Jó elveszni az ölelésében.

- És mi lesz így a munkátokkal? – kérdezi még mindig lesokkolódva kicsit Peter.

- Ugyan úgy fogunk dolgozni, bár én most még fel vagyok függesztve, de majd folytatódik minden, ahogy lennie kell. – mondja nyugodtan. – Nem fogja gátolni a munkánkat és befolyásolni sem. – mondja ki õszintén. véleményét, amit én is osztok.

- Nézd haver én már láttam ilyet és hidd el, hogy nem lett jó vége. – mondja Jack és hátra dõlve teszi keresztbe a karjait, és úgy figyel minket.

- Ha romlana a teljesítményünk, akkor majd át fogom kéretni magam másik szakaszhoz. – szólok én is közben és az igazat mondom. – Mindenre van megoldás.

- Nem fogod ezt már megbeszéltük. – jelenti ki, amire én nagyot sóhajtok. – Te jó helyen vagy ahol vagy. – jelenti ki ellentmondást nem tûrõen. Ilyenkor annyira nem szeretem.

- HD. – nézek fel rá, és folytatnám, de nem hagyja.

- Nem nyitok vitát. – jegyzi meg és a többiekre néz, így én is. – Na de inkább váltsunk témát. – mondja kedvesen, amire a srácok és én is kapósak vagyunk, így elkezdenek mesélni a munkáról és a napjukról, hogy mennyire rossz nélkülünk a meló, de hát én nem mostanában fogok vissza térni sajnos.

~*~

Letelik szerelmem kényszerpihenõje és ma már dolgozik, így egyedül vagyok otthon, mert apu vén kujon lévén most is a barátnõjénél van. Már szerencsére járó gipszet kaptam, de még mindig nem terhelhetem, viszont, hogy ne jöjjek ki teljesen a formámból felüléseket szoktam csinálni. Tegnapi napon még együtt töltöttük végig kedvesemmel, de ma már nem lehet, így kénytelen vagyok elütni az idõmet. Ma egész naposak, így esély nincs, hogy lássam, ha csak be nem megyek, de gipszelt lábbal? Esélytelen…

Épp a kanapéra ülök le, mikor csörög a telefonom. Széles mosoly húzódik ajkaimra, mikor látom kicsim számát.

- Szia Hd. – szólok bele a telefonba szélesen mosolyogva.

- Szia. Mi újság? Hogy vagy? –érdeklõdik kedvesen.

- Kezdem nagyon unni a fekvést. Mozogni akarok. – mondom nyûgösen, bár arról nem kell tudnia, hogy felüléseket is csinálok, de nekem nem ilyen mozgás kell.

- A tegnapi mozgás nem volt elég édesem? – kezd el csipkelõdni, ugyanis tegnap majdnem az egyész napot a szobámban az ágyban töltöttük.

- De én sétálni szeretnék és veletek lenni a tûzoltóságon. – mondom mosolyogva, csipkelõdését nem mindig veszem ám fel.

- Nem sokára itt lehetsz. Már csak pár hét és megint sétálhatsz. – mondja nekem kedvesen.

- Már alig várom, hogy újra a szabad levegõn legyek és járhassam a várost. – mondom ábrándozva. – Akkor ma nem foglak látni? –kérdem témát váltva.

- Nem, mert egésznap bent kell lennünk, mivel a másik csapatnak mára szabadnap van kiadva. – magyarázza. – Majd csak holnap délbe fogok én is haza keveredni.

- Olyan jó lenne, ha vihetnék neked valami kis ételt, vagy akármit. – mondom komolyan.

- Pihenj és gyógyulj meg minél hamarabb. – mondja nekem, majd meghallom a csengõt telefonon keresztül. – Most mennem kell, mert bevetés van, ha visszaértünk, majd felhívlak. – mondja hadarva.

- Rendben. Vigyázz magadra szeretlek.

- Én is szeretlek. – elköszönünk egymástól és lerakva a telefont, hagyom, hogy menjen a dolgára, mert tudom, hogy mennie kell.

A telefon után a konyhába bicegek és az ott lévõ tolókocsiba ülök be és kezdek neki a fõzésnek. Már eléggé hozzászoktam ahhoz, hogy ülve csináljam a dolgokat és hogy nem állhatok sokat. Mire apu haza ér egy könnyû ételt össze is dobtam és raktam el a fiúknak is belõle. Sikerül rávennem aput, hogy vigyen be a tûzoltó állomásra.

Miután apu megebédelt el is megyünk, de akkor még kint vannak a helyszínem a srácok. Mindenkinek hoztam vacsorát, amit felvitt apu az étkezõbe és a finom sült csirke combokat a rizzsel oda rakta a pultra. Én lent maradtam, de még apa is leért mire meg jönnek. Mosolyogva nézem a tûzoltó kocsit, ahogy meg érkeznek.

Szerelmem akkor vesz észre a srácokkal, mikor már kiszállnak. Mosolyogva integetek nekik és a kerekeket megfogva gurulok oda.

- Sziasztok! –Köszönök kedvesen mosolyogva. –Hogy sikerült? –kérdem érdeklõdve kedvesen.

- Szia Leina! –lép oda hozzám egybõl Peter kedvesen mosolyogva. –Jól! De nem lenne szabad itt lenned. –mondja kedvesen, amire pislogva nézek fel rá.

- Már miért ne lenne szabad itt lennem? –kérdem rá nézve pislogva. –Nem dolgozni jöttem, csak kimozdultam és nem állok, hanem ülök. –hívom fel a figyelmét.

- Jaj Leina tudod nagyon jól, hogy értettem. Nem lenne szabad megerõltetni a lábadat, és lógatni. –mondja és finoman simítja meg a vállam. Pislogva nézek rá.

- Peter… ha felépülök… esküszöm, seggbe rúglak! –Mondom ránézve és megrázom a fejem. Végra od ér hozzám kedvesem és mosolyogva nézek fel rá. –Szia szerelmem. –Mondom kedvesen mosolyogva és megfogom a kezét, majd akkor látom meg a másikat, hogy be van kötözve, de vissza felnézek rá, bár már nem mosolygok.

- Szia kicsim. –köszön nekem, majd látja, hogy észrevettem a kezét, és vissza felnézek rá. Mélyen néz szemeimbe. –Nyugi semmi komoly. –Mondja mosolyogva, de látszik a szemébe, hogy fáj neki.

- Hd… ne hazudj nekem, mert pocsékul hazudsz. Mi történt? –kérdem aggódón.

- A nagyfiú elvesztette a kesztyûjét és megégett a keze. –mondja Jack, mert közben õ is oda jön hozzám.

- Köszönöm Jack. –mondom elmosolyodva és vissza felnézek rá. –Meg be kellene menned a kórházba megmutatni. Nem mondták a mentõsök? –kérdem szemeibe nézve érdeklõdve.

- De igen, viszont nekem munkaidõm van kicsim. –mondja megsimítva az arcomat. - Jól vagy Leina? –kérdi érdeklõdve.

- Nem nem vagyok jól, mert megint butaságot vettél a fejedbe. –mondom szemeibe nézve aggódón.

- Ugyan Leina! Ha elpatkol az õ hibája lesz, neked meg lesz egy váll, amin elsírhatod a bánatod. –szól oda nekünk Peter. Rákapom a tekintetem.

- Köszi Peter kedves vagy, csupa szív és szeretet. –morran fel kicsim.

- Neked mégis mi bajod van Peter? –kérdem ránézve. –Úgy õszintén?! Mégis kinek a vállára gondoltál?

- Hát kiére? Itt az enyém az is van épp annyira izmos és széles. –mondja rám nézve és ekkor esik le, hogy tetszhetek neki.

- Peter… a hülyeségedet kérlek most fejed be. Most úgy õszintén?! Az zavar, hogy én boldog vagyok és Davonnal vagyok nem veled? –kérdem ránézve és fogom kedvesem kezét.

- Igen! Én nekem a kezdetektõl tetszettél és rád akartam hajtani! Erre azzal jössz össze aki eddig a homokozóban kereste a boldogságot! –tör ki és mérgesen nézek rá.

- Tesztettem neked azért voltál velem te a legbukóbb igaz?! Te tényleg az óvodából jöttél? Mert ott van ez az udvarlási szokás, hogy azt piszkáljuk, aki tetszik! –Mondom ránézve. –Peter jó srác vagy, de én mint férfi nem tudok rád nézni. Mint kolléga és haver/ barát igen, de mint férfi nem. Akár tetszik akár nem az én szíven Hd-t választotta és jobb, ha leállsz Hd piszkálásával, mert lehet, hogy eddig nem voltam genyó, de én is tudok az lenni. –mondom szemeibe nézve és finoman simítom meg kedvesem kezét, akin érzem, a háta közepére nem kívánja ezt az egészet.

- Kicsim, le kellene pakolnunk a kocsit, mielõtt jön az újabb értesítõ. –mondja nekem és felnézek rá.

- Te nem pakolni mész, hanem a kórházba. Meg kell alaposan vizsgáltatni a kezedet, így nem dolgozhatsz.

- Na mi az Hd az asszony hordja a nadrágot? –veti oda nekünk Peter tovább feszítve a húrt.

- Így van, ahogy leírtad. Zack elmondott mindenkirõl mindent és ezért is kérdezem, hogy mik a terveid, mert nem kicsit ledöbbentett az elõbbi kis vallomásod. – jegyzi meg.

- De apa. – háborodok fel. – Ez az én magán beszélgetésem volt. Semmi közöd nem volt hozzá. – jelentem ki, majd dacosan fordítom el a fejem, amire megsimítja az állam Davon.

- Ne haragudj kicsim, de még is csak az egyetlen lányom vagy. – mondja, de egybõl visszatér Davonhoz. – És akkor tovább?

- Nagyon tetszik a lánya és az érzéseim is komolyak hozzá, de még nem szeretem szerelembõl, de tudom, hogy képes leszek tiszta szívembõl szeretni, mivel már most hajlok rá. – magához ölel Gavon én pedig hozzá simulok szorosan. Apura még mindig nem nézek.

- Rendben, de vigyázz rá oké? – áll fel végül. – És ha meg mered bántani vagy sírni fog miattad, akkor garantálom, hogy nem fogod szárazon megúszni. – kapja a fenyegetést, amire ránézek.

- Jól van na apa nem kell játszani a keményet most már mehetsz. – küldöm el az apám, amin jót kuncog. Amikor magunkra hagy Davon felé fordulok. – Ne haragudj az apám miatt. – kérek bocsánatot.

- Semmi gond. Érthetõ, hogy aggódik érted. – simogat, és úgy ölel magához, én nekem pedig igen jól esik.

- Kicsit fáj, néha de amúgy jól van. – mondom õszintén, mire leteszi a sörét és ajkaimhoz hajolva csókol meg, amit én azonnal viszonzok is kicsit felszusszanva.

Hozzá bújok annyira amennyire csak tudok és hosszan csókolom elmélyítve azt és igazán jól esik most ez. Lassan húzódnék az ölébe, amire megszakítja a csókunk én pedig pirulva nézek a szemébe. Ez után mellkasának döntöm fejem és hallgatva szívverését és úgy beszélgetünk még egy jó darabig, aminek nagyon röülök.

A beszélgetésünket viszont egy elég érdekes dolog töri meg.

- Davon, te még is mit keresel itt? És Leina miért van a karjaidba? – teszi fel az õszinte kérdést Zack, akire ránézek.

- Szia Zack bácsi. – köszönök neki, majd felállok és odabicegek hozzá.

- Te miért nem pihensz és miért ide kint vagy? – kér számon, amire csak felsóhajtok. Folytatná a dolgokat de apu jelenik meg.

- Szia Zack. Már messzirõl hallottam, hogy itt vagy. – jegyzi meg. – Gyere csak be. – húzza be, majd ránk mosolyog, kicsit bosszant, hogy megint hallgatózott, de most kivételesen ez igazán jól jött..

- Szerinted mennyit hallott a beszélgetésünkbõl? – kérdezi meg, amire csak elmosolyodok.

- Ne aggódj teljes mértékben mindent. – mondom nevetve, amire õ is felkuncog.

- Én viszont szerintem megyek haza. – mondja kedvesen, majd a kocsi kulcsait odaadja nekem, amire kérdõn nézek rá. – Kocsival jöttem, de így nem akarok vezetni, de majd holnap visszajövök érte.

- Rendben. – elveszem a kulcsot, majd felállunk és elkísér az ajtóig. – Vigyázz magadra hazáig. – kérem meg, õ meg csókot ad ajkaimra.

- Írok, ha megérkeztem. – mondja, majd elköszönünk egymástól és végül elmegy haza én pedig be a házba.

A konyhában van apám és Zack bácsi. Ott beszélgetnek és Zack elégé mérges. Nem bírja elfogadni, amit apám mondott neki. Egy hosszú beszélgetés következik, amit a telefonom csörgése zavar meg és megnézve az üzenetet mosolyodok el. Zack bácsi itt tölti az estét, de én kettesbe hagyom apámmal és a kanapéra térek vissza. Ledõlve teszem fel a lábam és pihenek. Mély levegõt véve írok Davonnak smst.

„Már most hiányzol! Örülök, hogy épségben haza értél. Atya ég. Mit tettél te velem! Sose írtam még senkinek se ilyen sms-t. De tényleg hiányzol. Szép álmokat neked! Millió csók!”

Elküldve az sms-t takarózok be. és alszom el elégé hamar.

~o~

Másnap reggel apám kelt fel pislogva nézek fel rá.

- Kicsim jöttek hozzád. –Mondja nyugodt hangon és felegyenesedve nézett a mellettem ülõ alakra. Tekintete irányába nézek kómásan, így alig tudom kivenni ki is ül mellettem. Viszont ahogy megsimítja az arcom érintését ezer közül is felismerném, Davon az. Zavartan ülök fel és igazgatom meg a hajam és dörzsölöm meg a szemem.

- Szép jó reggelt. –Mondja kedvesen Davon én pedig teljesen zavarba jövök arcom is elpirul.

- Szép… szép jó reggelt Hd. Me… mennyi az idõ. –Kérdezem, és apám kapásból válaszol.

- Nos, ami azt illeti már 10 óra én pedig lépek. Érezzétek jól magatokat fiatalok! –Mondja és azzal ki is meg az ajtón bezárva maga után és el is megy, én pedig apám után nézek, és még mindig igyekszem kócos hajam rendbe szedni, majd újra kedvesemre pillantok.

- Mi… milyen nap van? Mármint, hogy Kedd van? –Kérdem õ meg csak mosolyogva bólint.

- Igazán aranyos vagy mikor alszol. –Mondja a bókját én meg csak csípõmre teszem a kezem és játszott sértõdöttséggel válaszolok.

- Csak akkor? –Kérdezek rá mosolyogva, ebbõl látszik, hogy tetetett a sértõdöttség. Õ pedig felnevet.

- Nem csak akkor, hülye –Mondja, nevetve én pedig tovább játszom a sértõdöttet.

- Szóval már hülye is vagyok? –Kérdem, de nem bírom tovább, felnevetek jóízûen. Egy finom fehér kissé áttetszõ hálóing van rajtam, de egyáltalán nem zavar, hogy ebben lát. Hisz melltartóban is látott már meg bugyiban.

Nevetésünk után õ hajol oda hozzám és hosszan csókol meg, ami igazán jól esik, és viszonzom is csókját lágyan. Finoman simulok mellkasához, ahogy átölel és kezemet szíve felé helyezem. Lassan felcsúsztatva karjaim nyaka köré fonom finoman és magam fölé húzom, úgy csókolom hosszan érzékien. Bele-bele szusszanva. Teljesen hozzá simulok, és egyre mohóbban csókolom. Érzem, ahogy végig simítja a testem, ahogy keze egyre jobban lentebb csúszik be a takaró alá.

~De jó hogy apu elment a barátnõjéhez így kettesben lehetünk Davonnal. Istenem mennyire vágyom rá.~ Gondolataimból érintése a combomon ráz vissza. Érzem, hogy bizonytalanul megállapodik keze a combomon. Elengedve a nyakát simítom meg vállait mellkasára csúsztatva kezeimet és utána oldalán húzom végig azokat. Testhez simuló pólójának alját megfogva húzom fel rajta. Nem érdekel semmi jelenleg, csak az, hogy érezhessem bõrét enyémen. Pirulva szakadok el a csókból és veszem le róla a felsõjét. Kulcs csontjára tapasztva ajkaim csókolom, majd szívom meg bõrét és finoman harapok belé, érzékien. Felnézek rá és kezeimmel lejjebb csúszva nadrágjával kezdek babrálni az õ keze pedig újra elindul felfelé háló ingem alatt barackom felé.

- Annyira kívánlak Davon. –Mondom érzéki hangon és mellkasára adok érzéki csókot újra. Mellbimbója felé haladok és megnyalom neki. Ekkor hallom meg kéjesebb szusszanását, aminek igazán örülök, mert tudom hogy õ is élvezi.

- Én is kívánlak Leina. –mondja érzéki hangon és ekkor ér el keze barackomhoz. Nem hordok éjjel bugyit, mert csak feszéjez, így szeméremdombom közvetlen kezdi simogatni. –Hmm kopasz barack. –Szólal meg elégedett hangon, amire én csak elpirulok.

- Nem szeretem, ha dzsungel van ott. –Mondom felszusszanva. Ajkaimmal bimbójára tapadva szívom meg, miközben sikeresen megszabadítom nadrágjától és csókokkal lentebb haladva csúszok én is lentebb az ágyba. A Gipsz nem kicsit korlátoz, de most nem érdekel. Egészen ágyékáig halmozom el csókokkal testét és szerszámához érve nyalom végig annak oldalát és látom, hogy kezd férfiassága éledezni. Ahogy egyre jobban duzzad, úgy fokozódik én vágyam is és mikor már teljesen feláll, kicsit meglepõdök méretén, de nem teszem szóvá, bár kicsit félek, hogy fogok tudni magamba fogadni.

Hegyét kezdem el nyalogatni, miközben érzem, hogy csiklóm körül kezdi el mozgatni ujját körkörösen, amire már nem bírok hangommal és felnyögök. Hallom, ahogy õ is fel- felszusszan cselekedeteimre. Szívbõl örülök annak, hogy élvezi. Egy érzékibb csókot adok szerszáma hegyére és utána bekapva nyelvemmel kényeztetem hosszan. Megszívva szakadok el egy pillanatra majd fejem mozgatva kezdem el szopni.

Davon se rest. Érzem, ahogy érzékeny pontomat masszírozza és bele pirulva szopás közben nyögök fel halkabban. Ha nem lenne számban biztos, hogy nem lennék ilyen halk, de nem fogom abba hagyni. Azt szeretném, ha kellemes lenne neki az elsõ alkalom, mikor nõvel van együtt. Ujját finoman dugja barlangomba, ami már elégé nedves és forró. Belül kezd el masszírozni.

- Davon! Ez az… ohh istenem! –Szólalok fel elszakadva farkától, mert egyszerûen nem bírom ki hogy ne nyögjek fel, vagy ne adjak hangot. Kezemmel folytatom kényeztetését, de õ megfogja azt és mellém rakja, elvéve szerszámáról Közel hajol a fülemhez.

- Csak élvezd cicám. –Súgja perverz kéjes hangon fülembe és fogai közé szorítva húzza el ajkait és mellém feküdve ontja nyakamra az érzéki csókokat. Pirulva nyögök fel ismét az élvezettõl, ahogy fokozza ujjai fürgeségét.

- Még! Akarom! –Nyögök fel az élvezettõl és óvatosan húz teljesen magához szabad karjával és nyakamra ontja édes csókjait. Fogai közé szorítva bõröm szívja ki nyakam, ami most nem érdekel. Élvezem minden egyes cselekedetét és nem okoz fájdalmat csak kéjt. A nyakam kiszívása után érzékien harap bele, amire ismét csak nyögnöm kell.

- Akarlak! –Sikkantom az élvezettõl. Erre válasza az hogy ujját kezdi el ki be húzogatni miközben belülrõl masszíroz mozgatja ujját. Szemeim teljesen kinyílnak cselekedetén és csak még jobban terpeszbe helyezem lábaim, hogy könnyebben hozzá férjen. Hátam mögött húzza fel hálóingem és amint feszes melleim szabaddá válnak ajkait tapasztja rá úgy fokozza gyönyöröm. Bimbóm így is hegyes volt, de amint megszíja és érzékien harap rá csak még hegyesebb és feszesebb lesz.

- Istenem olyan jó vagy! –jelentem ki két nyögés közepette és szorosan simulok hozzá. Újra kezeim közé kaparintom hatalmas falloszát és kézimunkázom rajta újfent finoman végig húzva rajta olykor körmeim. Mellemen érzem, ahogy veszi a mélyebb levegõket. Érzem, hogy élvezi.

Lassan még egy ujját belém csúztat és ezzel csak még jobban fokozza gyönyöröm. Hevesen mozgatja bennem ujját és érzem, hogy ha így foltatja nélküle fogok elélvezni.

- Neh… kérlek á… állj. Nem… nehhm akarok nélküled. –Nyögöm ki nagy nehezen a szavakat, de õ nem hagyja abba ujja mozgatását. Ajkaival elengedi mellem és csak mélyen néz a szemembe.

- Élvezd. Azt akarom, hogy karjaim közt élvezz el. –jelenti ki perverz mosollyal amit elõször látok rajta, de annyira tetszik és nem bírom sokáig. Érzem, hogy egyre közelebb az orgazmus. Testem megvonaglik és fogai közé véve hegyes bimbóm harapja meg érzékien, de egy cseppet se fáj. Felnyögök és elvétve sikkantások szakadnak fel torkomból és kezem is remegni kezd a gyönyörtõl melyet nekem okoz. Lábaim összeszorítom a gyönyörtõl, de õ teljesen belém tolva ujját mozgatja belül masszírozva g pontom.

-E…e…e…elélvezek! –Kiáltom vékony vággyal, kéjjel és gyönyörrel telt hangon és egy másodpercre rá egész testem megfeszül alatta és hüvelyem rángatózva ontja magából medvemet és farkára markolok. Nem bírok mozdulni, de õ továbbra se hagyja abba izgatásom.

- Hóhér…- sikkantom vékony hangon, amire érzem, abba hagyja izgatásom és remegve vonaglok meg.

- Hóhér? Én? Pedig még igen az elején vagyunk. –Szemeibe nézek, mikor felnéz rám szavamra, de legalább kicsit most tudok pihenni, mert éreztem, ha folytatja el is spricceltem volna, de nem hagy sokáig pihenni. Újra masszírozni kezd két ujjával a g pontom és széthúzva finoman lábaimat aközött helyezkedik el és csiklómra tapasztja ajkait szívja meg és harapja meg finoman. Ott folytatja ahol abba hagyta. Hangosan nyögök fel az élvezettõl és magam mögött megtámaszkodva állánál fogva próbálom felhúzni, de nem engedi. Hevesen húzogatja ujját bennem, én pedig alig bírok a gyönyörtõl bármit is tenni. A lepedõbe kapaszkodva hajtom hátra a fejem.

- Neh… kérlek… nem bírom már… nem bírom so… - de nem tudom végig mondani, mert olyan magasra repített a gyönyörök tárházába ahová egy férfinek se sikerült és lábaim és egész testem remegni kezd hüvelyemmel együtt és nedvem szószerin kitör belõlem. Elengedve csiklóm és kihúzva ujját tapad barlangom bejáratára én pedig teljesen kivörösödve zavartan nézek rá. Próbálok elhúzódni, de megfogja csípõm és gipszelt lábam se enged. Hallom, ahogy nagyokat kortyol kéjnedvembõl és nyelvét belém dugva még onnan is nyalint párat. Pirulva fekszem el az ágyon és párnámmal takarom el arcom. Igyekezvén elrejteni zavarom.

Felém mászva veszi el a párnát arcom elõl és mélyen néz a szemembe. Megcirógatja arcom.

- Nagyon finom vagy cica. - jegyzi meg széles mosollyal. Légzésem szaggatott. Barlangomhoz helyezi szerszámát és finoman hatol belém, amire ismét csak felnyögök, de ajkaimra tapasztja övéit és mohón és szenvedélyesen csókol meg, amit viszonzok, de nyögéseim szakítják félbe.

Hüvelyem szorosan fonja körbe hatalmas szerszámát és érzem ahogy bennem lüktet. Szorosan fonom körbe nyakát belé kapaszkodva. Finoman mozdul bennem elõször és csak fokozatosan gyorsítja a tempót. Minden egyes pillanatot élvezek amit bennem tölt. Lassan szakad el édes ajkaival.

-Davon! Annyira… annyira jó érzés… ahogy teljesen kitöltesz. –Mondom pirulva nyögdécselve õ pedig felém támaszkodva gyorsítja a tempót. Derekam alá nyúlva emel meg egy picit, hogy még bentebb hatolhasson, és olyan mélyre hatol belém, amit sose hittem, hogy képes lehet valaki, de nem fáj.  Pirulva nyögdécselek sikongatok az élvezettõl és bimbóját megcsípve igyekszem fokozni gyönyörét. Egyre hevesebb tempóban lökdös és érzem, hogy megint el fogok élvezni.

-Davohhhn… én… én újra… el fogok élvezni. –sikítom a gyönyörtõl és nem sokat várat magára, és egész testem megfeszül, ahogy hüvelyem is szorosan feszül rá farkára és érzem ahogy még párat lök majd egészen mélyen bennem élvez belém. Hangosan nyögök felé és szorosan szorítva magamhoz ajkaim remegnek a gyönyörtõl. Élvezem, ahogy belém ereszti ondóját, és ahogy tele tölti méhem forrósága. Pirulva ziháltan fekszem alatta, meg-megvonaglok. Õ is rám fekszik és átölelve adok ajkaira érzéki csókot.

- Érzem... érezlek magamban. –súgom kéjes hangon. Elkezdi kihúzni belõlem szerszámát, de meg állítom. –Ne… még nem akarom… nem akarom, hogy kihúzd. –Mondom és erre egy erõsebb lökéssel dugja vissza, amire ismét felnyögök.

- Ki mondta, hogy kihúzom? –Kérdi érdes kéjjel telt hangján. Sikongatásom elnyomta az õ élvezetének hangját, de hördülésén hallom, és persze érzem is hogy élvezte.

- Aljas. –Mondom elmosolyodva rá és megcirógatom arcát. –Élvezem, ahogy kitöltesz teljesen. –Mondom kicsit rekedtesen a sikongatástól.

- Még is mirõl beszélsz? – nézek értetlenül.

- Én akkor ott õszintén cselekedtem és csak a piának köszönhetem, hogy megtettem. – jelenti ki, amire teljesen ledöbbenek, de még el is vörösödök. – Az- az érzésem most is… - látom, hogy folytatná a mondandóját de az ajtó kitárulkozik és a srácok lépnek be, hogy õk is milyen jól idõzítenek.

- Leina, szevasz csajszi. – jönnek be Peter-ék, amire nagyot sóhajt és inkább elmegy elõlem az ablakhoz. – szevasz HD. – köszönnek neki is, majd odajönnek hozzám üdvözölni.

- Sziasztok. – jutok egy kis szóhoz, a döbbenettõl. – Hogy kerültök ide? – kérdezem rájuk nézve.

- Zack mondta, hogy jöjjünk el érted, mert õ most nem tud és vigyünk el haza, mert nem mer Davonra rábízni. – mondja, majd hátba is csapja Davont én pedig értetlenül nézek, de mérges is leszek.

- Zack bácsi, meg túlzásba viszi az aggódást. – jegyzem meg epésen, majd Davonra nézek hosszan. – Jössz te is velünk ugye HD? – kérdezem reménykedõn.

- Nem tudom. – mondja és visszafordul felém. – Majd lehet, hogy inkább meglátogatlak otthon, ha apád engedi. – mondja nekem és erre elszomorodok kicsit.

- Rendben. – mondom, kicsit szomorkás hangon.

Kikísér engem a kocsihoz ahol a srácok is mondják, hogy jöjjön velünk, ám õ csak megrázza a fejét. Engem pedig óvatosan beültetnek a kocsiba.

- Vigyázzatok rá. – mondja komolyan, majd int és ott hagy minket. Látom, ahogy beszáll a kocsijába és elhajt.

Amikor megérkezünk hozzánk már apa az ajtóba vár. Mély levegõt véve szállok ki a kocsiból és a táskámmal a hátamra dobva megyek be felé. A srácok elégé sokáig ott voltak velünk és meséltek a hát eseményeirõl, bár engem igenis Davon mondandója érdekel, de nem vagyok bunkó, hogy elküldjem õket. Apám is sztorizik nekik egy sort a régi idõkrõl, mikor én ott rohangáltam a kocsi körül a tûzoltó állomáson. Elégé késõn mennek el a srácok úgy hat fele én meg a kanapéra ülve rakom fel a lábam és telefonom felvéve hívom fel Hd-t apu odafent van.

- Szia. Hogy vagy? – köszön a telefonba és érdeklõdik.

- Köszönöm jól vagyok. Sajnálom, hogy nem jöttél velünk. – mondom õszintén és szomorkásan.

- Most nem látta, alkalmasnak, hogy az apukád leosszon a mindenki elõtt. – jegyzi meg, majd én meg csendbe maradok, mert nem tudom, hogy kezdjek bele.

- Davon. – kezdek bele végül komoly hangon. – Amit a kórházban beszéltünk.

- Nem telefon téma. – mondja komolyan. – Ezt a témát nem lehet telefonon keresztül megbeszélni. – jelenti ki amire felsóhajtok tudom, hogy igaza van.

- Értem. – mondom ki szomorúan és magam elé nézek. Szeretném ezt vele megbeszélni, de nem tudom akkor mikor kerítünk rá sort.

- Nem sokára ott vagyok nálad. – jelenti ki. – Addig öltözz fel, vagy próbálj meg úgy helyezkedni, hogy jó legyen. – kér meg a dolgokra és kicsit meg is lep, hogy ide jön azok után, hogy tart apámtól, de belül valamiért örülök neki.

A lehozott ruháimra nézek amik most dobozokba van, így még sem fogadhatom, hogy ekkora kupi van a nappaliba, mert míg a gipsz rajtam van az emeletre nem mehetek fel apám utasítására. Egy fekete csinos ruhát veszek fel és az ép lábamra egy egyszerû papucsot. Ekkor hallom meg a kopogtatást, de apám gyorsabban az ajtóhoz ér. Már ki is nyitotta mire én fel tudok állni.

- Jó estét. – Köszön kedvesen Davon és látom apu döbbent testartását.

- Viszont. – mondja, de mintha kezdene a döbbenete átváltani dühbe.

- Apa mielõtt még elkezdenéd, felejtsd el. – mondom mikor sikerül oda érnem, és megfogom a vállát, hogy nyugtassam. – Most már elmehetsz, innen átveszem. – mondom komolyan, és elsétálva apám mellett becsukom magam mögött az ajtót. – Üljünk le a padra. – mondom, és a padra mutatok a teraszon, ahova elbicegek és leülök. Egy széket húzok magam elé miután Davon is leült és arra teszem fel a gipszet, mert hosszú ideig nem lógathatom, mert bedagad.

- Leina… én komolyan mondtam, amit a kórházban mondtam. –Mondja rám nézve én meg felé fordulva ujjam az ajkaira teszem, mert én szeretnék most beszélni.

- Kérlek hallgass meg… a telefonba nem hagytad, hogy elmondjam akkor most hallgass meg. –Mondom mélyen a szemeibe nézve és láthatóan figyel. –Õszinte leszek, teljesen megdöbbentem akkor mikor megcsókoltál kétszer is. Arra tudtam gondolni, hogy a pia hatása és csak vigaszt keresel és akkor ott nekem az volt a legfontosabb, hogy megnyugodj, bár meg kell jegyeznem, nagyon jól csókolsz. Az elsõ pillanattól, hogy megláttalak tetszettél, de mérges is voltam rád utána pedig kiderült, hogy a fiúkat szereted, és nem akartam egy kapcsolatot tönkre tenni, fõleg hogy tudtam esélyem nincs. –Mondom el az érzéseim és gondolataim. –Helyes pasi vagy, és bárkit meg kaphatsz, akit csak akarsz… miután meg tudtam, hogy fiúd van és nem barátnõd ledöbbentem, de nem zavart elfogadtam, de mikor megcsókoltál és utána meg akartad beszélni jobban ledöbbentem. Nem akartam elhinni, hogy tényleg engem csókolsz. Sokat gondolkodtam rajta, de a pont említett okok miatt mindig arra lyukadtam ki, hogy csak vigaszt kerestél. Rossz volt téged látni elgyötörten és azért is löktelek el mert féltelek, és nem csak mint társat, hanem kicsit komolyabban is… - Mély levegõt véve magam elé nézek és leveszem ujjam szája elõl és magam elé nézek. –Mindezektõl eltekintve, hogy hogyan is érzek, mi nem lehetünk együtt Davon… Munkatársak vagyunk és a szerelmi kapcsolat csak tönkre teheti a csapatot… Ha mégis komolyan gondolod a dolgot és nem csak futó dologról lenne szó, egy kíváncsiságból fakadó vonzalom akkor én kérem az áthelyeztetésem… - Mondom komolyan felnézve rá és ekkor látom meg a döbbenetet az arcán.

- Nos én meghallgattalak, így most te jössz. –mondja határozottan és maga felé fordítja a fejem és államnál fogva emeli fel arcom, hogy a szemébe nézzek. –Leina… engem nem érdekel, ki mit mond! Akarlak! Egyszerûen nem tudom miért, de megbabonáztál és nem a kíváncsiság vezérel. Akarlak és kívánlak. Kívánom minden érintésed…- mondja határozottan, amire elvörösödve nézek a szemeibe. Elveszek a tekintetébe, és érzem, szívem hevesen kezd el verni. Õ pedig hirtelen újra ajkaimra tapasztja sajátját és határozottan mégis érzelmesen csókol meg. Belepirulva és felszusszanva finoman viszonzom csókját és kezeim finoman helyezem mellkasára. Elég hosszúra elnyúlik a csókunk a levegõ hiánya miatt szakadunk el. Zavartan pirulva nyitom ki lassan szemeim melyek csillogva vesznek el az övéiben.

- Da… Davon…- szusszanom nevét pirulva, ám ekkor nyílik az ajtó és apám jön ki három üveg sörrel a kezébe. Én hirtelen húzódom el és ránézek értetlenül.

- Nos, fiatalok! – kezd bele komolyan, majd a kezünkbe nyom egy- egy üveg sört, és mellénk ül a kisszékre. A teraszon ücsörgünk így hármasban. – Igyatok és beszélgessünk el komolyan akkor, hogy mi is volt ez az egész a házban. –Mondja komolyan érdeklõdve, én pedig újra elmondom neki a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy látta a csókot az ablakból és azért lett hirtelen ennyire kedves.

Az idõ telik és sörözgetve beszélgetünk. Egyszer csak szóba jön a munkahelyi viszony.

- Na igen a munkahelyi viszony nem egyszerû, de nincs benne semmi baj. Anyád és én is az állomáson futottunk össze és ismerkedünk össze, bár ó az irodában dolgozott. –Mondja el apám a régi dolgot, amirõl eddig nem beszélt nekem én pedig elképedek.

-Ezt nekem sose mondtad. –Mondom apámra nézve.

- Mert sose kérdezted. –Vigyorodik el felém majd Davonra néz újra komolyan. –Viszont szeretném tudni a szándékaid a lányommal kapcsolatban. –Vártam ezt a kérdést és megdörzsölöm a homlokom. –De elõtte hozok még egy kört. –Mondja és felállva bemegy a lakásba és hoz még két gyûjtõvel hoz. Egy alkoholosat, amit eddig Davonnal ketten ittak és egy olyat, amit én szeretek. Alma sört, bele kortyolok sajátomba. –Nos… hallgatlak Davon.

- Bementünk az égõ épületbe, mert Leina szólt, hogy az egyik hölgynek az unokája bent maradt, így mind a ketten bementünk és próbáltunk sietve szét nézni. Én viszont kicsit figyelmetlen voltam és nem vettem észre, hogy a felettem lévõ gerenda leszakad. Leina lökött el, így az õ lábára esett. Felvettem a földrõl, majd kimenekítettem. Kiderült, hogy a kisfiú nem volt bent, csak egy másik barátjánál volt. – adja le a jelentést és kap egyet az arcába.

- Zack bácsi. – kiáltok fel. – Ne bántsd. – kérem meg, Davon pedig arcát fogja.

- Megkértelek, hogy vigyázz rá, erre így vigyázol rá, hogy kórházba juttatod? – kérdezi mérgesen, én pedig igyekszek békebíró lenni, bár mérges vagyok Davonra amiért nem bírt egyet érteni velem. – Két hétre felfüggesztelek és elveszem tõled a parancsnoki munkát. – mondja komolyan, amire bólint

- Zack bácsi ne csináld ezt. – fogom meg a kezét. – Nem õ tehet mindenrõl.

- Nem érdekel. Ez a döntésem és kész. Most pedig távozz innen. – utasítja Davont és õ el is indul kifelé Vissza néz rám és látom a szemébe a bocsánat kérést, de jelenleg nagyon mérges vagyok rá.

Miután elment még hosszan beszéltem Zack bácsival és igyekeztem meggyõzni, hogy ne csinálja így a dolgokat, mert én választottam ezt a munkát és nem vagyok hímes tojás. Úr isten összedõl a világ, mert csavar került a combomba… Egyszerûen nem értem ezt, hisz apámat is többször mûtötték, jó nem volt szép látvány, de õ is kibírta. Végül nagy nehezen kötélnek áll és ugyan a felfüggesztett marad, de legalább, mint csoportvezetõ megmarad. Jól csinálja a dolgát és én ezt tudom, de nagyon ajánlom neki, hogy a kényszer pihenõje alatt összeszedje magát.

Este mikor már épp aludtam Peter hív fel és számol be arról, hogy hol és hogyan találták meg Davont, csak még jobban felmegy a pumpa. Ma álltam ki érte és holt részegre issza magát? Egész este nem bírok már aludni. Aggódom érte, csak azt tudnám miért.

~*~

Másnap mikor már úgy érzem nem bírom tovább beszélnem kell vele hívni kezdem a mobilját. Végig csörgetem az elsõre nem veszi fel. A második hosszú csörgetésre sem majd a harmadikra.

- Haló? – Végre felveszi és bele szólt.

- Még is mi a francokat csinálsz? – mérgemben kezdek el üvölteni vele. Még jó hogy egyedül vagyok a kórteremben.

- Leina te vagy az? – kérdez vissza.

- Igen én vagyok az, de Mi van veled? Ki akarod rúgatni magad, vagy a kórházban akarsz kikötni mellettem? Vagy éppen a detoxikálóba? – kezdem el a fejtágítást. – Gyere be, de most azonnal. – jelentem ki ellentmondást nem tûrve, mert tudni és látni akarom mi van vele.

- Még részeg vagyok Leina. – mondja nekem, de én hajthatatlan vagyok.

- Nem érdekel, akkor is gyere be, amilyen hamar csak tudsz. – mondom ellent mondást nem tûrõ hangon és le is rakom a telefont, hogy ne kezdjen bele újabb körbe.

Nem tudok felkelni, ha tudnék elmennék a lakására, és ott helyben pofoznám fel a pasija elõtt. Nem érdekelne, mit szól hozzá. Mikor megérkezik, és bejön szörnyülködve látom mit tett magával. Kicsit talán meg is ijedek, hogy komoly baja lesz ettõl az állapottól.

- Úr isten Davon mi van veled? Szét vagy teljesen csúszva. – kezdek bele azokba amik megfogalmazódtak bennem. – Össze kell szedned magad. – Jelentem ki. – Örülj, hogy tegnap még beszéltek Zack bácsival így csak fel vagy függesztve, de a parancsnoki munkád meg marad. – mondom neki a jó hírt.

- Örök hálám szivi. – mondja és a szivin kicsit megakadok. Szemeim picit elkerekednek, de nem mondok neki rá semmit. Be tudom annak, hogy még mindig részeg. Akkor milyen lehetett este.

- Mi történt Davon? – kérdezem meg tõle aggódón, amire csak a könnyek gyûlnek a szemébe, és kezdenek potyogni.

- Tim elhagyott. Itt hagyott örökre. – mondja el a dolgokat, amire nem kicsit lepõdöm meg. Hát igen a szerelmi bánat. Elégé lehangoló dolog és igen csak kiveszi az ember lelki erejét. Sejtettem hogy kettõjük között van a gond. – Itt hagyott és nem fog vissza jönni. Csak ennyi vagyok neki –Sajnálom szegényt és együtt érzõen nézek rá.

- Sajnálom Davon. – fogom meg a kezét. – Gyere ide. – húzom magamhoz, és finoman meg ölelem meg simítom a hátát. Szeretném meg nyugtatni, és mielõtt szólhatnék kicsit eltávolodik tõlem. Szemeimbe néz és újra megpróbálok bele kezdeni a mondandómba.

Résnyire nyitom ajkaim ám ekkor hirtelen és váratlanul csókol meg. Szenvedélyes és egyszerre lágy csókot ad ajkaimra és táncba hívja nyelvem. Belepirulok, és váratlanul érve hagyom neki egy jó darabig, majd lassan viszonzom a csókját, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, bár ha ez megnyugtatja, akkor csak jó. Lassan szakad el tõlem én pedig pirulva nézek rá. Látom, hogy könnyei felszáradtak én pedig kedvesen simítom meg az arcát. Be tudom annak ezt a dolgot, hogy nem éppen józan, bár mi tagadás elégé helyesnek tartottam már az elejétõl, de nem hajtottam rá 2 okból is. Egyrészt mert a fõnököm más részt pedig mert meleg, de ez a „kirohanása” a második okból kifolyólag elégé meglepett, fõleg a bene megbújó szenvedély miatt.

- Na… ne tessék sírni. –Mondom kedvesen. Elhiszem, hogy rosszul esett, de ha ilyen könnyedén itt hagyott, akkor nem õ volt számodra az igazi. Túl leszel rajta hamar meg lásd. –Mondom cirógatva az arcát, miközben felettem támaszkodik, mert a csók közben hanyatt dõltem a meglepetéstõl, de õ jött velem együtt. Látom a szemeiben, hogy újra eszébe jut a dolog, de már nem sír miatta.

- Nem akarok errõl beszélni. Most nem. –Mondja és újra megcsókol, ami ismét nem kis meglepetés a számomra. Kétszer nem lehet a részegségre fogni. Vagy talán mégis? Gondolataim cikáznak, de az elõbb is megnyugtatta így hát viszonzom, de bennem is elégé megmozgat valamit a csókja. Kellemes bizsergés járja át a testem és pirulva kicsit talán még bele is szusszanok. Mikor elszakad zavartan néz rám.

- Azt hiszem jobb, ha megyek. –Mondja a szemeimbe nézve és kicsit megcirógatja az arcom.

- Máris? Bár igaz pihenned kell, de kérlek szedd össze magad és ne igyál többet. –Mondom õszintén amire csak bólint. Minden haragom elszállt felé és elköszönve õ távozik.

~o~

Lassan eltelik a hét és Davon minden nap bejön hozzám és nagyokat beszélgetünk. Mind ketten kényszer pihenõn vagyunk, bár én nem hozom fel neki a részeg pillanataiban tett csókjait, de nem is ismétlõdik meg a helyzet, ami számomra csak bizonyítéka annak, hogy magányos és illuminált állapotban volt. Ma szedik ki a varratokat és teszik fel a járó gipszet. Davon akkora jön be, mikor ezek már megtörténtek és már felöltözve várom a leletet.

- Szia! –Köszönök neki mosolyogva. –Ma engednek ki. –Mondom a jó hírt és már könnyedén ülök az ágyon, bár a gipszelt lábam fent van az ágyon. –Tudom akárhányszor rám nézel eszedbe jut… de ne marcangold magad mert a gipszelt lábammal rúglak fenéken! –Mondom neki játékos fenyegetésre.

- Na, már csak az kellene itt nekünk! –Mondja kicsit mosolyogva. Jó mosolyogni, látni. –Ha virgonckodsz a gipszelt lábaddal sose gyógyul meg. –Mondja szinte dorgálóan. Legalábbis nekem úgy jön át.

- Ugyan kérlek… Nem akarok még egy hetet itt lenni. Elég volt… bár otthon meg a kanapén fogok aludni… apa nem engedi, hogy lépcsõzzek vele. –Mondom õszintén és sóhajtok. - Hogy, én hogy utálom a kanapét…

- Majd csak kibírod… max ha elaludt, akkor felosonsz, bár tény, hogy nem kellene lépcsõznöd gipszelt lábbal. –Adja a tanácsot amin elgondolkodok, mert nem is olyan rossz ötlet.

- Lehet meg fogadom, amit mondasz. –Helyezem államra kezem elgondolkodva, de végül csak mosolyogva nézek rá.

- Leina… viszont én szeretnék valamirõl beszélni veled. –Mondja komolyra fordítva a szót, amire kicsit meglepõdöm.

- Hallgatlak Hd. Remélem nincs valami gond.

- Nem nincs… vagyis de… Leina… az a két csók, amit még a hét elején adtam. –Kezd bele a mondandójába.

- Mirõl szeretnél beszélgetni? – néz rám kérdése közben és iszik is egy kicsit. Jó lenne kicsit jobban megismerni, ha már õ a fõnököm.

- Csak átlagos dolgokról. Mióta dolgozol itt? Szeretsz-e itt dolgozni, meg ilyenekrõl. – mondom mosolyogva érdeklõdõn, de látom, hogy nem igazán fûlik a foga a beszélgetéshez.

- Már lassan 6 éve dolgozok ebben a szakmában. Ez az álmom és semmi pénzért nem adnám fel. Imádom és szeretek embereket menteni így nem hiszem, hogy bárki tudna nekem olyan állást mondani vagy javasolni, ami felülmúlná ezt. – jelenti ki, és õszinteséget hallok ki hangjából.

A kezdõ lökés meg volt és most már csak tényleg átlagos dolgokról beszélgetünk önfeledten. Örülök, hogy sikerült kicsit elfeledtettem vele a szomorúságának okát a beszélgetéssel. A nap továbbra is eseménytelenül telik, de ez most igazából jól is esik nekem, mert legalább pihenhetek, még ha aludni nem is tudok az energia italoktól és kávétól, ami bennem van.

~*~

Egy hét telik el, és egyre jobb a csapat munka. A többiek is befogadtak, aminek nagyon örülök, még ha olykor szívóznak is, de nem mindig hagyom magam. Ennek két kimenetele szokott lenni. A másik fél besértõdik, vagy mindannyian jót nevetünk rajta. Davonon viszont látom, hogy napról napra rosszabb a kedve és azért féltem, hogy ne legyen baja. Biztos a magánéletében vannak zûrök, de a beszélgetésünk alatt ráébredtem nem szívesen beszélget errõl másokkal, amit tiszteletben tartottam, bár lehet nem kellene, így csak felörlõdik.

A mai nap viszont megint egy érdekes tûzesettel kezdõdik. Kint vagyunk a helyszínen és csapatként dolgozunk össze, amikor Davonhoz sietek hozzá, amíg elõ készülünk.

- Hd. – Szólítom most már én is a becenevemen, amin mindenki nevezni szokota. – Azt mondja az egyik hölgy, hogy bent van az unokája az egyik szobába. Engedélyt kérek, hogy bemehessek. – mondom sietõsen.

- Rendben, de veled megyek. – mondja komolyan, majd a többiekre néz. – Jack. Irányítsd a többieket. – bólint, majd felvesszük a sisakot és irány be a tûzbe megkeresni az unokát. Remélem, nem feleslegesen jövünk be, kockáztatva az életünket.

Ahogy bemegyünk, keressük a gyereket és próbáljuk, felméri a terepet is, miközben kiabálunk a utána. Ahogy keressük, viszont egy recsenést hallok meg magunk felett és Davonra nézve látom, hogy õ nem vette észre. Felnézve gyorsan mérlegelek.

- Davon! – Kiáltok oda neki, de nincs idõ arra, hogy ezzel felrázzam, így féltve az életét ugrok oda és lököm el, de nekem már nincs idõm ellépni, így az égõ gerenda rám esik, pontosabban combomra. Nagyon fáj, de nem adok ki hangot, de kiül az arcomra. Felnézek rá, hogy õ jól van-e.

- Leina. Mi a francot csináltál? – kérdezi tõlem miközben leszedi rólam a gerendát.

- Megmentettelek, hogy ne a fejedre essen. – mondom fájdalomtól rekedt hangon. Arrébb dobja a gerendát, majd felvesz a karjaiba és elindul velem ki. – Még is hova mész? – kérdezem tõle fájdalom ittas hangon.

- Ki veled. Most már te is sérült vagy, így te vagy az elsõ. – mondja szinte parancsként. Nem merek és nem is tudok most ellenkezni, csak remélem a gyereknek nem lesz semmi baja.

Kivisz, és mikor lerak felszisszenek, de kezd teljesen elzsibbadni a fájdalom miatt. Levéve a sisakom dobom le magam mellé.

- Mennyire fáj a lábad? – kérdezi tõle, mikor már õ is ledobja a fejfedõjét.

- Eléggé, de már lassan nem érzem a fájdalomtól. – mondom, de még tartom magam.

A mentõk oda sietnek hozzánk és megvizsgálnak. Remélem nem lesz komoly bajom, és folytathatom majd a munkám. Remélhetõleg már holnap, bár ennek a valószínûségén kételkedem. A hordágyra raknak és a mentõbe rakva visznek be oda egyenesen. Bizakodom Zack ésszerûségén, hogy nem fogja Davont kirúgni, csak azért mert én önfejû módon õt féltettem és inkább ellöktem a gerenda alól. A mentõsöket megkérem, hogy Davont a fõnököm had jöjjön velem a mentõvel.

- Azt nem lehet kisasszony. Nem család tagja. Vagy igen? –Kérdez rá én pedig lemondóan sóhajtok és nemet intek a fejemmel. Pedig jó lett volna vele beszélni mielõtt Zackel megtenné. A mentõ el is indul.

Hamar a kórházba érünk és ott a mûtõbe visznek egy alapos kivizsgálásra. A sérülésem nem annyira komoly, hogy életmentõ mûtét legyen belõle, és csak gerincbe kapok érzéstelenítõt. Végig ébren vagyok a mûtét alatt, amikor megcsavarozzák a szilánkosra tört csontom és 10 öltéssel kell összevarrni a combomat két helyen is, ahol a csont átszakította azt. Hamar végeznek ezzel a rutin mûtéttel és az orvos elmondja, hogy ne számítsak arra, hogy ezzel a sérüléssel hamar munkába állhatok újra. egy hetet itt kell maradjak egészen a varrat szedésig és utána még 2 hét járó gipszet kapok, de azzal is maximum irodai munkát végezhetek. Remek a hangulatom a tetõ fokára hág. A kórterembe betolnak, és mikor kimennek ismerõs arcot látok meg, ami gyötrõdéstõl terhelt. Biztatóan mosolyodom rá el kedvesen.

-Szia Hd… Örülök, hogy látlak, de ne vágj ilyen képet… nem a temetésemre jöttél. –Mondom viccelõdve.

- Mit mondott a doki? –Kérdi és nem is reagál a viccemre, amire csak felsóhajtok.

- A héten idebent kell maradnom, utána meg bizonytalan ideig járógipsz és csak irodai munka… de ne aggódj, nem fogsz tõlem megszabadulni. –Mondom újra mosolyogva. –Had… remélem nem beszéltél még Zackel.

- Nem még nem. –Rázta meg mellé a fejét és leülve az ágyam mellé néz rám. –Kérlek, bocsáss meg nekem, hogy ekkora bajba sodortalak figyelmetlenségemmel. –Kezd bele a bocsánatkérésbe, én pedig ujjam szája elé rakom.

- Csend… ezt nem akarom meg hallani.  –Mondom teljesen komoly arccal és mélyen nézek a szemeibe. –Gondod van egy teljes hete. Látom rajtad. Magánéleti ebben is biztos vagyok így nem zaklattalak vele, hogy ugyan beszéld meg velem, mert neked is jó lesz… viszont ezért nem kell bocsánatot kérned és köszönömöt se várok el. Hagyhattam volna, hogy a fejedre essen és akkor most én lennék a te helyeden! –Nem hagyom szóhoz jutni és komolyan beszélek. –Azt pedig megint nem akarom, hogy kirúgasd magad azzal, hogy munka közben máshol járt az agyad. Ismerlek, bevallanád. –Mondom tovább –Na azt nem. Ezt felejtsd el. Ami odabent történt annyi, hogy a gerenad túl gyorsan kezdett el leszakadni és nem volt idõd reagálni. Én gyorsabb voltam és ellöktelek mielõtt az a fejedre eshetett volna. Szóval ennyi történt és ez az igazság. –Mondom véresen komolyan a szemeibe nézve és ellentmondást nem tûrõ hangon. Lassan veszem el ujjam szája elõl.

- De nem ez az igazág. –Kezdi az ellent mondást, amit én most nem igazán díjazok.