|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Rauko | 2013. 01. 31. 12:08:02 | #25016 |
Karakter: Thierry Papillon
Megjegyzés: ~ Csillagocskának
- Thierry, ennek nem lesz jó vége. Butaságot csináltál, és már nem tudok segíteni – néz rám együttérzően az ügyvédem az üveg túloldalán. Már itt vagyok az új helyen, az ő közbenjárása miatt voltam eddig egy elkülönített cellában, de ezután a beszélgetés után mehetek a többi rab közé.
- De én nem akartam ezt – szipogom, és letö9rlöm a könnyeimet.
- Tudom, tudom – sóhajt fel. – De az ítélet végleges, nem tudok semmit tenni. Jó magaviseletért is legkorábban negyven év múlva engedhetnek ki. – Megint felsírok. – Próbálj megkeményedni lelkileg, Thierry. Be fogok jönni, amikor csak tudok és megpróbálok tenni valamit, hogy legalább könnyebb legyen. Magáncella vagy valami. Majd egyeztetek a börtönigazgatóval.
- Köszönöm, Alex. – Sírva, de mosolyogva nézek a szemébe.
Alex tőlem idősebb, de még fiatal férfi. Helyes, kedves és egyszer jelezte is,. Hogy ha érdekelnék a férfiak, már rég a szeretője lennék. De nem tud mit kezdeni a saját nemével. Ennek ellenére nagyon ügyesen védett engem, minden tőle telhetőt megtett az utolsó pillanatig.
- Ha beérsz, keresd fel Piro-t.Jó ismerősöm, ő is itt ül jelenleg. Ott lesz a te szárnyadban, de a cellaszámodat nem tudom. – Bólintok.
Istenkém, ez nagyon nehéz lesz.
* * *
- Te, egy ilyen kis tündérkét darabokra fognak tépni azok az állatok – mondja az egyik őr a másiknak.
- Viccelsz, ezt még én is széttépném, pedig nem vagyok oda a farkakért – vigyorog rám, hátra az egyik. Nyelek egyet. Ilyen lesz mindenki, gondolom.
- Állj le, tudod, hogy a főnök nem bírja az ilyesmit – szól rá a másik.
- Igazad van.
Nem hallok többet, beérünk egy nagy, körfolyosós, négy szintes helyre. A tetején és a közepén drótháló van középre feszítve, felül pár ablakon egy kis fény szökik befelé. Félelmetes hely…
- Itt lesz a helyed, kicsike – lök be az egyik őr. – Bár eredetileg nem itt lettél volna, de az ügyvéded kikönyörögte a dirinél. Nem tudom, hogy szoptál vagy basztál érte, de jól sikerült – vigyorog rám a gonoszabbik őr, és leoldják a kezemről a bilincset. A cellába lépve meglátom, hogy az alsó ágy foglalt csak. A lepedőt, meg az ágyneműt a felsőre teszem és megállva az ajtóban, várok. Közben füttyentések, undorító ajánlatok érkeznek felém, aztán hirtelen berobban mellém valaki.
- Hú, nem túloztak, te tényleg olyan vagy, mint egy basznivaló kis pillangó – vigyorog a képembe egy vöröses hajú, fiatal srác.
- É… én leszek a cellatársad – nyekergem.
- Legyél kicsit határozottabb kicsim, mert szétfoglak kapni ha olyan kedvem lesz – jegyzi meg. Ahogy felpillantok vigyorog, és felém lép, majd a falnak tol és hirtelen elkapja az állam. Oldalra fordítja és érzem az ajkait a nyakamra tapadni. Elkezdi szívni a bőrömet, én meg csak ütögetem a mellkasát, gyengén, amennyire tudom, de nem enged, így abbahagyom. A lábam a lábai közé lendítem, de mielőtt elérném elenged és hátraugrik.
- Harcias kislány vagy, igaz? Piro vagyok. Alex üzente, hogy jössz. Thierry, igaz? – Meglepve pislogok rá. Ő lenne Alex barátja? Akkor milyenek az ellenséges rabok?! Istenkém…
- Igen…. Thierry vagyok – hajtom le picit a fejem.
- Mit tudtál csinálni, ami miatt így kibasztak veled?Nem térdeltél le valakinek, akinek le kellett volna? – kérdezi nyersen.
Nincs időm válaszolni, megjelenik a két őr, akik idekísértek.
- Piro, szállj le a kicsiről.
- Még rajta sem vagyok, főnök – vigyorog vissza cellatársam az őrre.
- Az most lényegtelen, a kis pillangót visszük a dirihez, látni akarja.
- Mi?! Mi a faszért akarja látni?
- Honnan tudjam, idióta? Nyughass, aztán majd hozzuk, ha a diri végzett vele. – És már kattan is ismét a bilincs és elkezdenek terelgetni arrafelé, amerről jöttünk, de félúton befordulunk egy folyosóra, ami aztán egy lépcsősorban folytatódik. A harmadik emeleten aztán, ami az utolsó is lehet azt hiszem, hiszen nincs fentebb lépcső, belépünk egy rácsos kapun, megyünk egy picit és a negyedik iroda, a folyosó végén nyitva áll, oda kísérnek. Épp nincs bent senki, de a lelkemre kötik, hogy moccanni se merjek, így nem is teszem, csak állok és várok. Szerencsére a napfény az arcomba süt, így lehunyt szemekkel picit mosolyogva feledkezek bele az érzésbe, ahogy a nap sugarai lassan átmelegítik a bőröm.
Imádom ezt az érzést… Talán van arra mód, hogy sokat lehessek a szabadban, az udvaron. Majd megkérdezem Pirot, hátha tud valamit…
- Mondom ülj már le! – dörren egy hang a fülem mellett, mire megszeppenve ugrok hátra. Ijedtemben kicsusszan egy könnycsepp is a szememből, amit ez a valaki észre is vesz azt hiszem,de nem teszi szóvá. - Derryl Stafford vagyok, a börtön igazgatója.
- Thierry Papillon, a börtön… új lakója – mutatkozok be neki én is.
- Alex jól mondta, te tényleg nem olyan vagy, mint a többi – mondja halkan, végignézve rajtam.
- U… uram, mire céloz? – kérdezem.
- Semmi, semmi – sóhajt fel.
- Miért hívatott, uram? – kérdezek megint.
- Kíváncsi voltam arra, akiért az ügyvédje személyesen jött el hozzám,hogy egy kis jóindulatot kérjen. – Közelebb lép hozzám. – Az őrök említették, hogy nebántsvirág vagy. Azt is említették, hogy nem tudták meg, mivel érted ezt el Alexnél. Nekem elmeséled? – Nemet intek a fejemmel, csak azt próbálva ezzel jelezni, hogy nem tudom, mire érti ezt. – Ugyan, nekem ne mond, hogy ezzel a pofival és ilyen testtel még nem ért hozzád senki – pillant rám lenézően az igazgató.
- Nem mondtam ilyen – ismerem be. – Aktív szexuális életet éltem korábban és szerelmes is voltam, de nem Alexbe. Ő csak barát, aki kiáll mellettem, mert tudja, hogy buta vagyok, de ártatlan – mondom. Aztán eszembe jut valami! Talán ő tudna segíteni nekem! – Uram, nem lenne valami munka amit elvégezhetnék, esetleg akár az udvaron is? Imádom a napfényt, akármit megtennék,hogy többet lehessen napon – pislogok fel rá ártatlanul.
Szerkesztve Rauko által @ 2013. 01. 31. 12:11:23
|
|
