Karakter: Kizashi Riku
A terasz épp elég árnyékot nyújt az alatta, a kertben helyet foglaló méretes jakuzzinak. A nyár elég forró, ami tökéletes alkalom egy medencés bulira, de én inkább a hűvösben maradok a déli tűző nap elől, mert egyáltalán nem hiányzik, hogy leégjek. Az én érzékeny, hófehér bőröm köszöni szépen, de továbbra is ilyen szeretne maradni.
Élvezve a finom pezsgőfürdőt hátradőlök a kényelmes szivaccsal ellátott részre és egy hideg ananász koktélt iszogatva jót szórakozom azon, ahogy egy osztálytársam megpróbálja befűzni az egyik bikinis csajt. Kai szavaival élve „olyan jó segge van, mint álmaimban”. Hát igen, a szilikon ma már csodákra képes.
Elhúzom a szám, és önelégülten felnevetek, mikor a csaj lepattintja, Kai pedig mint egy kisgyerek, akit megfosztattak a játékától bevágja magát mellém, a tízszemélyes jakuzziba.
- Hé! A hajam! – kiáltok rá, mikor a csobbanástól a fejemre is jut a vízből.
- Ugyan már Riku, ez egy medencés buli! Nem az a normális, ha vizes leszel? – kérdezi morogva.
- Ez egy szülinapi medencés buli, szóval az ünnepeltet kellett volna bevágni a medencébe, ahelyett, hogy seggrészegre itatjátok. – vágok vissza, szerintem jogosan – Most már ne dobjátok be, mert lehet, hogy belefullad.
Kai persze röhögni kezd, ő sem színjózan már, pedig még délután egy sincs. Az emberek többségi már a fél koktélpultot elfogyasztotta, a ropik és a sütik is megfogyatkoztak, de a hangulat kitűnő.
Most mit szépítsek? Tudok bulit szervezni és a saját házam, amit a tizenhetedik születésnapomra kaptam pont tökéletes bármilyen bulihoz.
- Nem mész vissza fűzni azt a bögyös barnát? – kezd idegesíteni, hogy fröcsköl a vízzel és jégdarabokat dobál a vízbe.
- Lepattintott. – morogja. – Pedig irtó dögös csaj.
Chh… nem értem őket. Mit vannak úgy kikészülve kék dudortól a mellkason? Sokkal izgatóbb egy lapos kemény hasfal, szép kis kockákkal. Kár, hogy nem létezik olyan férfi, amelyik megfelelő lenne. Azért van abban valami, hogy a külső nem minden, de persze nélkülözhetetlen, hogy jól nézzen ki a pasi, ha már megtisztelem azzal, hogy az ágyamba engedem. Második szempont a jó külső után, hogy legyen minimum hétszámjegyű bankszámlája és egy jó kocsija. Ezután a harmadik, de nem kevésbé fontos, hogy agyilag is szinten legyen. Elismert és befolyásos ember… egész csábító lenne egy ilyen csomag és a szórakozáson kívül talán még azt is megengedném neki, hogy megdugjon. Talán. De csak talán!
Ilyen pasi viszont nem létezik. Kár, hogy azt meg nem élvezem annyira, ha én vagyok fölül. Igaz, hogy csak egyszer volt és az első, de akkor sem volt semmi extra. Nagyjából azon a szinten volt, mintha kielégíteném magam. Pedig az a fiú nagyon szép volt. Kár.
- Hahó! Itt vagy még Riku? – integet előttem ez az idióta.
- Talán ha nem próbáltad volna meg lehúzni róla a bikini felsőt, akkor nem küldött volna el. – jegyzem meg szárazon.
- Nem bírtam ki. Ne mond, hogy a helyemben te kibírtad volna! – morogja, majd lekap egy másik koktélt a tálcáról.
- Kibírni? Örülök, ha nem kell látnom a melleit, köszönöm szépen. – utálom a meztelen nőket, undorító.
Idegesítő röhögésbe kezd, a koktél fele a vízben landol, épp hogy megtartja a poharat. Ha ez így megy tovább, osztálytárs-nem osztálytárs kidobatom a biztonságiakkal.
- Igaz is… el is felejtettem, hogy te a pasikra buksz. – hogy lehet ezt elfelejteni? – Kíváncsi lennék, hogy miért nem másztál még rám?
Vigyorog. Most ezt komolyan kérdezi? Azt hiszem túl becsüli önmagát. Ez még számomra is lealacsonyító lenne.
- Maradjunk annyiban Kai, hogy nem vagy az esetem. Szerintem azt sem tudod, hová dugd a farkad. – egy hetero pasinak néha, még az elképzeléssel is gondjai vannak.
- Egyszer majdnem lefeküdtem egy pasival, de ne mond el senkinek. – figyelmeztet, bár a kába szemeiből ítélve ezt nem mondta volna el, ha nem lenne részeg. Ez a sztori még nekem is új.
- Mikor?
- Véletlenül bementem egy meleg bárba. Nem tudtam, hogy az csak inni akartam még egyet, de elvesztettem a tárcámat. – felhajts a koktélt – Az egyik pasi azt mondta meghív, ha táncolok vele. Azt hittem hülyül, az idióta meg lekapott mindenki előtt és a folyosón a falnak nyomott. Alig tudtam meglépni előle.
Vigyorogva nézek rá, vicces lesz ezt a képébe dörgölni amikor józan lesz, de… - Élvezted legalább? – egy pasi, aki a falnak nyom…
- Fúj! Nem! Az a pasi le akart fektetni! Még jó, hogy nem élveztem!
- Akkor miért akarod, hogy rád másszak? Örülnöd kéne, hogy nem tettem. – karba fonom a kezem és felhúzott szemöldökkel várom, mit felel. Végül is nem csúnya, csak elég gyakran részeg, én meg nem bírom a részegeket. Legalább annyira nem, mint a méreten aluliakat.
- Nem akarom… csak kíváncsi voltam, hogy nálad is úgy megy-e, mint a csajokkal.
Végül is, egy kis próbába nem halok bele..
Egy gyors mozdulattal előtte termek és az ajkaira tapadva egy mély nyelves csókot adok neki, miközben az egyik kezem a fürdőnadrág elejére kúszik és rámarkolok.
Felnyikkan, mire elégedetten vigyorogva elszakadok tőle és visszalibbenek a helyemre. Kai arca olyan, mint az eperkoktél, amit éppen felhajt nagy sietve, majd köhögve zavartan bámul rám.
- Te meg vagy húzatva! Vicc volt te hülye!
- Hm… csak kíváncsi voltál, nos most már tudod hogy megy ez nálam. Meg van állapítva, hogy határozottan nem vagy az esetem. – még ha külsőleg oké is lenne, mentálisan nem üti meg a szintet. De fizikálisan sem. – Hogy megnyugtassam az érzékeny lelked azok a pasik tetszenek, akik dél felé jobban el vannak látva mint te.
Vörösen és tántorogva kikecmereg mellőlem és visszabotorkál a többiekhez, míg én hátradöntöm a fejem. Az egyik cselédünk az árnyékban áll az arca pírban úszik. Nyilván szemtanúja volt az előbbi jelenetnek, de nem tudom mit van úgy oda. Csak egy csókocska volt, semmi több.
- Hé te! – fogalmam sincs, hogy hívják – Szólj a sofőrnek, hogy fél óra múlva álljon készen!
- Máris Kizashi-sama!
Kiszállok a jakuzziból, meguntam a bulit. Túl meleg van, túl sok a részeg és túl sok a csaj. Nekem ez nem szórakozás, inkább elmegyek vásárolgatni, beülök egy étterembe, kozmetikushoz.
Egy törölközőt magamhoz kapva sétálok be a házba, majd a gardróbban kiválasztok egy sötétbarna térdnadrágot egy fehér rövid ujjú inggel. Meleg van és utálom, ha melegem van.
Egy kényelmes szandál a vásárláshoz és egy divatos napszemüveg, hogy a retinámat is kíméljem. A fürdőszobában lezuhanyozom, majd eligazítom a hajam és összefogom a tarkómnál, hogy ne melegítsen nagyon. Szinte percre pontosan fél óra alatt elkészülök és beülök a ház előtt álló hófehér BMW M3-ba. A klíma miatt kellemes a levegő és a profi sofőrnek köszönhetően zökkenőmentes az út. Én is tudok vezetni, de nem mindig van kedvem hozzá.
- A Kinamura térre vigyen! – onnan körbejárható az összes kedvenc butikom és van kozmetikai szalon is…
***
Elégedetten és jóllakottan sétálok ki az étteremből, már kezd sötétedni, de nem bánom. Vettem egy jó pár darab dögös, de ízléses ruhát, voltam manikűrösnél és masszázson. Az egész testem kellemesen ellazult. Már csak a puha ágyam hiányzik egy tökéletes nap befejezéséhez.
A parkolóban egyenesen a fehéren tündöklő kocsimhoz megyek, de a sofőr sehol. Először meglep, hisz mindig pattan, hogy kinyissa az ajtót, de aztán benézek az ablakon és elfog a bosszúság. A fejét hátrahajtva alszik.
- Ezt nem hiszem el! Még nekem kell ébresztgetnem?! Holnap reggel kereshet magának másik állást! – az én sofőröm csak ne aludjon el.
Kinyitom az ajtaját, hogy felkeltsem és ordítozzam vele, de ekkor hirtelen egy erős kar ránt hátra, majd még reagálni sincs időm és valami szúrós szagú rongyot nyomnak az orrom alá, a világ pedig elsötétül…
***
Az első gondolatom mikor magamhoz térek, hogy zsibbad a nyakam és ki kell mennem a mosdóba. Amint elnyílnak a szemeim és a fejembe fájdalom hasít azonnal lepereg előttem minden ami este történt. Be akartam szállni a kocsiba, a sofőröm elaludt és mikor fel akartam ébreszteni valaki elkapott és… elkábított?
Felpattanok, de ugyanazzal az erővel vágódom vissza, mert beverem a fejem.
- A fenébe! – sziszegem majd felpillantok, és most jövök rá, hogy valószínűleg egy nagy dobozban vagyok. Két oldalon apró fémredőnyök vannak, azon jön be a fény és a levegő, de csak annyi helyem van, hogy egyik oldalról a másikra forduljak. – Mi a franc?
Nem vagyok gyengeelméjű, de… most komolyan elraboltak?!
Ilyen nincs… ez nem pont velem történik meg, főleg nem egy tökéletesnek ígérkező nap után! Eddig csak filmekben láttam ilyesmit, hogy a gazdag embert elrabolják a váltságdíjért. És apámnak van pénze bőven, szóval itt is ez lesz a hunyó. Fenébe!… Tudtam, hogy kellett volna egy testőr. Vagy kettő.
Nemrég masszíroztak, de már teljesen elgémberedtek a tagjaim és… ki kell mennem!
- Hé, hallja valaki!? – kiabálok és megütöm a doboz tetejét. – Van itt valaki!? Engedjenek már ki! – hallom a lépteket, de nem történik semmi – Ki kell mennem a mosdóba! Nem szeretném itt csinálni, de ha valamilyen fertőzést kapok és belehalok, az apám nem fog fizetni és egy vasat se kapnak, hallják!?
Belerúgok a ládába, majd elhallgatok, de már hallom a kulcs csörgését, majd felnyílik a láda teteje és egy maszkos férfi bukkan fel fegyverrel a kezében. A nap szinte elvakít, ami azt jelenti, hogy már másnap van, de… hol vagyok?
- Mozogj kölyök, nem érünk rá! – mordul, majd elkerekednek a szemeim, mikor egy másik izomagyú egyszerűen kikap a ládából, majd egy kötelet köt a kezemre.
De mégis hová siessek mikor itt semmi nincs csak az erdő? – Ha azt hiszik, hogy a szabadban fogom csinálni, mint egy állat, akkor na…
- Vagy mész a-mögé a bokor mögé, vagy vissza a ládába! – már nyitnám a számat, mikor a fejemhez nyomja a pisztolyt. – És fogd be a szád, vagy többé nem nyitod ki!
- Ha meghalok, nem érek semmit, úgysem lő le. – mondom majd kelletlenül bemegyek a bokor mögé. Még jó, hogy fiú vagyok!
Miután kész vagyok feszülten visszamegyek az elrablókhoz, három férfi és egy fekete terepjáró, a tatján pedig az a nagy faláda. De hová visznek? Ha váltságdíjat akarnak kérni, akkor nem az apámat kellene megkeresniük?
Mielőtt azonban újra megszólalhatnék, megint az orrom alá nyomják azt a büdös valamit és megint elsötétül minden…
***
Mikor legközelebb felébredek, már óvatosabban kelek fel, de most nem ütközöm akadályba. A fejem most is fáj, de legalább már nem vagyok egy dobozba zsúfolva. Akkor viszont hol a fenében vagyok?
Lassan nyitom ki a szemeim, de egy éles, vibráló neonfényen kívül semmit se látok. Sötét van…
Megmozdulok, mire fémes csörgés üti meg a fülem és a karjaimra nézve elkerekednek a szemeim. Most komolyan megláncoltak?! Ha emiatt a szar miatt bőrkeményedés lesz a csuklómon, akkor dühös leszek! Körültapogatva felmérem magam körül a helyet. Egy matracon fekszem, a láncok pedig a falhoz vannak erősítve és állítható a hosszuk. A neonfény pedig valami tábláról világít, de nagyon idegesít a halk berregése. Fura, hogy nincs ablak… csak egy pici a hátamnál lévő falon az ajtó pedig a másik oldalon. Úgy néz ki mint egy alaksor.
Lassan felállok, hogy odamehessek az ajtóhoz, de elsőre majdnem elesem, mert a lábaim teljesen zsibbadtak és meg kell mozgatnom őket mielőtt rájuk bírok állani. Az ajtóhoz csörtetek, de mielőtt a kezem elérhetné a kilincset a lánc megfeszül és nem enged.
- Ne már, csak egy kicsit még! – morgom bosszúsan, de nem jön.
Megrángatom egy kicsit, majd ijedten fordulok meg a hirtelen felcsendülő mély hangra a sötétből.
- Én a helyedben nem próbálkoznék. Zárva van.
A sötétbe meredek, de csak egy körvonalat tudok kivenni, mert pont a sarokban áll.
- Ki maga?
- Az nem fontos.
- Az apám csak akkor fizet ha semmi bajom nem lesz! És már így is van pár kék zöld foltom az idióták miatt! – jegyzem meg élesen, mert érzem, hogy sajog az oldalam. Az a kocsi tuti zötykölődött.
- Nem kell a pénz. – jön a szűkszavú felelet.
- Akkor mi a fenét akar? – de mielőtt még válaszolhatna… - Jöjjön már elő onnan! Nem látom és általában látni szoktam azt, akihez beszélek! Egyáltalán nincs kedvem ehhez az árnyjátékhoz a neonlámpával meg mindennel! És koszos is vagyok! – jelentem ki. Utálom, ha nem vagyok tiszta. Az a barom meg még mindig az árnyékban áll, ezért negédes hangon mosolyogva felé fordulok. - Ha már vette a fáradságot és elrabolt, akkor arra is vegye, hogy kapjak enni, zuhanyt és egy váltás ruhát, mert csupa por vagyok. Érti?
|
