|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Hirosi Higa | 2013. 08. 26. 21:48:22 | #27077 |
Karakter: Nakashima Kameko
Megjegyzés: Hinacicámnak
A kávé is elkészül, és mindkét bögrébe töltök egyformán. Az egyiket el veszem, és bele kortyolok. Ekkor hallom meg, hogy az ajtó nyilik, jelezve Hinacica fel ébredését. Mikor is Hina kikóvályog a konyhába, én vidám hangulatban köszönök neki.
-Jó reggelt!
- Jó reggelt!- viszonozza.
-Azt csak nem nekem készítetted? - mutat a másik bögrére.
- De, tessék. - nyújtom neki, amit el is fogad, és leül egy székre.
- Az estére visszatérve. - kezdek neki, amire felkapom a fejem. - Nem gondolod hogy felesleges ebbe belekezdeni?
- Ezt mire érted? - kérdezem értetlenül.
- Az hogy én nem vagyok nagyon tapasztalt az emberi kapcsolatokban. Mindenkit akit lehetett eltaszítottam, de te nem tágítasz, és ez összezavar. Nem tudom hogy viselkedjek most. - valja be, amire csak egy mosoly a válaszom.
- Tudod ez nekem nem gond. - mondanám tovább de félbeszakít.
- De lehet hogy sokszor megfoglak bántani vagy megint elakarlak majd taszítani, akkor mit csinálsz majd? - kérdezi komolyan, bár a végét sikerült gúnyos hangnemben befejeznie.
- Amit eddig is. Nem tágítok! - felelem, amire csak ő sóhajt.
Miután a kávét megittuk mindketten, felállunk az asztaltól. Én, hirtelen direkt kész akarva megbotlok, és neki esek, de sikerül megtartania mindkettőnket.
- Sajnálom. - mondom a szemébe nézve.
Hosszú csend áll közénk, Én pedig, csodás ajka felé közeledem. Az ajkamat az ővémhez tapasztom. Hosszú percekig így maradunk, majd elválunk. Amikor újra megcsókolom. Ezt megismétlem párszor, majd az ajkába harapok. Felnyög és ezt kihasználva utat török a nyelvemmel a szájába. Hina, terpeszbe áll, én pedig a combomat a tangájának nyomom, és közben a nyelvemet simogatja az ajkával. Szorosan egymást öleljük, és érzem ahogy a kezével a hátsomat markolássza. Ajkaim, ettől mosolyra húzodik, és lágyan kezdem cirógatni puha pofiját. A másik kezemmel, a hátát simogatom. Szorosan magamhoz ölelem, mire érzem puha melleit az enyémnek nyomódni. Ajkaim, most a nyakára vándorolnak, és érzéki csókjaimmal, kényeztetem őt. Amint, finom puha bőrébe szagolok, az orromat Hinacica finom illata babonáz meg, és mégszorosabban húzom magamhoz. Kezeim, hirtelen a polo aál vándorolnak, ahol is az ő puha bőre volt.
~ Cica, kérlek lökj el magadtól, mert egyedül nem vagyokrá képes. ~ gondolom magamban, de a reakció, hogy esetleg hallotta volna a gondolatomat, elmaradt. A combommal, kényesztetem, mire ő még hangosabban nyög a fülembe. Majd hirtelen, erőt veszek magamon, és abba hagyom a kényeztetést, és eltávolodom tőle.
- Mi a gond? - kérdezi, mikor is észre veszi, hogy már nem kényeztetem.
- Hinacica. - kezdek bele. - Pontosan tudom, hogy valojában miről is szól az egész. Nem arrol, hogy nem vagy tapasztalt, és nem is arrol, hogy megbántanál. Mondjuk ki öszinté, valojában a munkádról van szó.
- Meko én... - Mondáná, csak én közbe szólok.
- Csit, Hinacica, most én beszélek. Este, lent voltam és láttam azt, hogy mit is dolgozol, és tudom azt is, hogy ez a munka azzal jár, hogy az embernek rengeteg ellensége lesz, a pitiáner útcai bandáktól kezdve, a drog bárókon át, egészen a szervezet yakuzákig bezárólag. De, tudod még a kollégáidnak is vannak családjaik, vagy szerelmük akiért érdemes megprobálni jóbbá tenni ezt a világot. - Mondom neki, miközben ismét felé lépek, és a karommal át ölelem a nyakát.
- És, én is szeretnék, egy ilyen személy lenni a te számodra. Kérlek ne taszics el úgy magadtól, hogy még esélyt sem adsz nekem. - Mondom, aztá ismét egy hosszú csókolozásba kezdek. Amint, el válnak ajkaink, meglátom, hogy Hina cica zokog. Édes, puha arcán könnyek kezdenek lefelé potyogni. Az arcát, a vállamnak döntöm, és hagyom, hogy ki sírja magát, és a kezemmel simogatom, hogy egy kicsit megnyugodjon.
- Nincs semmi gond, enged ki nyugottan. - mondom neki, és közben indulok vele a szobám felé. Belépve a szobámba, Hinát egyenesen az ágyamhoz támogatom, és leültetem oda. Hina, egyenlőre csak maga elé tekint, mintha lenne valami a padlón. Én, pedig egyenesen a székhez lépek, megfogom a ruháját, és bele szagolok.
- Mióta hordod ezeket a ruhákat? - Kérdezem tőle, mire ő halkan szólalmeg.
- Talán, két három napja. Mert? - Kérdezi tőlem, egy kicsit aggódva.
- Mert, olyan a szaga, mintha egy csővesé lenne. Adok neked tisztát, majd vissza hozod valamikor. - Mondom neki, és azzal a lendülettel, megyek megint a szekrény felé.
Szerkesztve Hirosi Higa által @ 2013. 09. 06. 13:55:43
|
| Hirosi Higa | 2013. 05. 21. 21:00:59 | #25880 |
Karakter: Nakashima Kameko
Megjegyzés: Hinámnak
- Nem! - mondja határozottan, amire kicsit megint bedurcáskodom. És, Hina nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el.
- Figyelj. - jön közelebb hozzám. - Nem akarlak belerángatni ebbe oké? Még bajod esne. - fogja meg a vállaimat, amire rá nézek.
Hosszú percekig nézzük egymást, és érzem hogy Hina tekintetében van valami amitől kuncogni támad kedvem, és kuncogni kezdek. Meg, ez a egész hogy nem akar belekeverni, pedig én voltam az aki látta az egészet.
- Mi az? - kérdezi kicsit kipirulva.
- Semmi, semmi.
- Oké. - mondja, és már rohan is el. Színte, már alig hogy ki lépet a lakásból, már is el kezdek érte agodni. Egyenesen, a szobába indulok, ahol eddig ketten voltunk. Hirtelen, az egyik széken, meglátom hogy ott hever egy számomra idegen kulccsomó.
~ Ezek, biztosan Hina kulcsai. ~ Gondolom magamban, és egyből az éjjeli szekrényre teszem a kulcsokat, és aztán, egyből az ágyba fekszem. A fejemet, egyenesen oda teszem, ahol az elöbb Hina feküdt. Az állom, sehogyan sem tudok el aludni, mert az agodalmam oka, most egészen más volt mint eddig. Hinára, gondolok, és a reakcioira, amikor itt találja a kulcsait.
~ Talán még azt is ki nézheti belőlem, hogy okkal loptam el tőle a kulcsait, tehát valahogy más képpen kéne ezeket vissza juttatnom. Nem. ~ Gondoltam magamban, és inkább ott hagyom az éjjeli szekrényen. Már, vagy pár órája, annak hogy Hina el ment a helyszinre, de még mindig nem tért vissza.
~ Talán, tőrténhetett lent valami vele.~ Gondolom, és már húzok is fel magamra, egy szabad idő nadrágot, és indulok lefelé. Le érve, látom hogy a helyszinelés, még javában tart, aztán pedig Hinát is meg látom. Éppen, valakivel beszélget. Majd, hirtelen egy hang állit meg.
- Civilek, oda nem mehetnek. - Mondja, és már indul is felém. - Egyébként, szabad meg tudnom, hogy mit kers itt? Te jó ég, hiszen maga Kameko!! - Mondja, a nyomozó. A ficko, egy üres lapot, és egy tollat nyom a kezembe, nyilván autógrammot akar tőlem. Már ép akartam, kérdezni hogy kinek lesz, mikor is a fel nem tett kérdésemre vállaszólt.
- Ayoshi nyomozónak lesz. - És, már firkantom is neki alá a lapot. - Egyébként, mi járatban itt? - Kérdezi, mikor is oda adom neki mindkét tárgyat.
- Hinához jöttem, mert már nagyon rég óta lent van. - Mondom neki, mire neki egy másik kérdés is eszébejut.
- Az ismerőse?- Kérdezi, és magam se tudom, hogy milyért is mondtam azt amit mondtam, de ki mondtam.
- Igen, közeli ismerősök vagyunk.- Csak nagyon későn kapcsolok, de addigra már késő.
- Hé Hina! - kiabál oda Hinának, a nyomozó. - Itt a csajod.
- Mi van? - fordul meg Hina, és ésre is vesz. És, egyből ide sétál. - Miből gondoltad, hogy a barátnőm? - kérdezi a nyomozót.
- Nos azt mondta, hogy közeli ismerősök vagytok, és mivel ki tudom nézni belőled, hogy a saját nemedhez vonzódsz, ezért gondoltam ezt.- válaszol, amire, Hinának csak egy sóhaj a válasza.
Higgadtan megfogja a kezemet, és elhúz a helyszínről.
- Még is mért jöttél ide? Megmondtam, hogy ne gyere.
- De sokáig nem jöttél vissza, és aggódtam. Amúgy...- kezdek valamibe bele, de nem folytatom.
- Mi az? - néz rám.
- Tényleg a saját nemedhez vonzódsz? - szögezem hirtelen neki a kérdést.
- Nos nem tudom igazán...- akad meg.- Nos ha belegondolok szépek a női testek, de sohasem közeledtem eddig senki felé sem. De mért kérded?- kérdez vissza. - Talán te is a lányokat szereted? - A kérdésére, el vörösödök, és egyet bólintok neki, de még mondom is neki.
- Igen, én is szeretem a lányokat. A pihe puha mellüket, és azt a formás kis seggüket. - Mondom neki, és közben a kezem a seggét simogatja. Ahogy Hinára nézek, látom hogy el vörösödik.
- Meko, a kolégáim még itt vannak, tehát legyél szíves ezt abba hagyni. - Látom a tekintetén, hogy eléggé kellemetlenül érzi most magát. Azt nézi, hogy látja-e ezt valaki. Hátúlról, hirtelen egy hang szólalmeg.
- Hé Hina, menjetek szobára! - Kiabál az elöbbi nyomozó nekünk, mire Hina fel emeli a kezét, és ki nyújtja a középsö ujját. Amire, a nyomozó csak fel nevet, és megszólal.
- Nem tudtam hogy neked még faszod is van! - Kiáltja utánnunk, mire Hina most csak legyint egyet. Amint, az épületbe lépünk, egyből a lift felé indulunk, ami szerencsénkre már eleve lent volt. Be lépünk, és én megnyomom a gombot, amelyiken lakom.
- Hina, én... - Kezdenék bele a mondatomba, de meglátom hogy Hina mindjárt állva fog nekem itt el aludni. A lift, eléggé hamar érkezik meg, az emeletre. Én, egyből át karolom Hinát, és úgy lépünk ki a liftből. Miután, be léptünk a lakásba, és egyből le vettük, a cipőket, és a nadrágokat. Vagyis, Hináról inkább le kellet segiteni. Amint, Hina az ágyba került, már hallom is ahogy mélyen lélegez, és a szemei is már csukva vannak. Én, egyből le kapcsolom a villanyt, és Hinát át ölelve alszom el én is. De, elötte még egyszer Jó éjszakát kivánok Hinának, mire ő csak egy hm el felel.
A reggel, úgy kezdődik mint, ahogyan kezdődni szokott, vagyis én ezt így hittem. Mert ezen a reggelen, egy másik lány társaságában, fekszem az ágyban. Mikor ki nyitom a szememet, látom hogy a bal kezem a jobb mellén pihen, valamint hogy a bal mellénél, mintha nedves lenne.
~ De, hisz nyitot szájjal aludtam. ~ Amint el vettem onnan a kezemet, az egyből remegni kezdet. És, Hina is egyből oldalra fordult. Lassan, és ovatosan mászom ki az ágyból, de nem figyelek oda, és a fel gyűrödött szőnyegbe botlok el. Szerncsére, Hina nem ébredt fel az esésemre. Halkan el káromkodom magam, aztán fel tápászkodom és ki masirozok, hogy Hina had aludhasson tovább. Ki érve, egyből a konyha felé megyek, és ott csinálok két személyre kávét.
|
| Hirosi Higa | 2013. 03. 19. 20:42:11 | #25406 |
Karakter: Nakashima Kameko
Megjegyzés: Hina Young-nak
Szinte, csak nagy sokára érek haza, a étteremből, és ráadásul még fáradt is vagyok. Amint ki nyitom az ajtót, meg hallom, hogy a telefonom csörög. Gyorsan le kapom, a cipőt és egyenesen a telefon felé veszem az irányt. Amint oda értem, és rá néztem a kijelzőre, egy ismeretlen számot jelzett ki. ~ Talán fontos lehet, vagy pedig, ha téves akkor meg úgy is le rakom.
- Tessék? Ki az? - Kérdezem egyből, és a másik oldalról egy ismerős hang ütimeg a fülemet.
- Én vagyok az. Hina. - Mondja nekem köszönés képen.
- Á Hina. Mit szeretnél? - Kérdezem tőle, őszintén.
- Tudod elhagytam a lakás kulcsomat, - kezd bele a mondandójába. - és a lakatos csak három nap múlva jön ki. Lehetséges lenne- e, hogy addig a lakásodban időzzek? - Kérdezi tőlem, aminek én nagyon is meg örülök.
- Persze. - mondom. - Egyébként pedig a Hoshikome út 55-ben lakom. Akkor, várlak. - Mondom neki, és aztán azzal le is rakom a telefont. Gyorsan át öltözöm egy hálóingbe, mert aztán úgy is fekszünk. amint kinézek az ablakon, két shí maszkos férfit látok meg kijönni, a szemközti ékszer üzletből. Gyorsan meg néztem, a rend számát, és el is raktam. A kellemes izgatotságot, át vette a félelem. Alig hogy át öltöztem, a csengő szólaltmeg, és én le rohantam, hogy ajtót nyissak. Teljesen be voltam sózva, mert végre lesz valaki, még ha csak három napig is, de lesz valaki, aki vel megoszthatom a lakásomat.
- Gyere. - noszogatom be. A fáradság, és az izgalom hogy szinte még ha . Nagyokat ásítok, miközben egyre jobban húzzom befelé.
- Figyi. - szólal meg. - Nekem jó ez a kanapé, te menj csak vissza aludni az ágyadba. - mutat közben az említett tárgyra. A gondolatra, hogy egyedül leszek a szobámban, és föleg azok után ami délután haza felé jövet tőrtént, eléggé szépen be rezeltem. Na, jó nem csak amiat parázom, hanem mert nem tudom, hogy ők láttak-e engem.
- Nem, szó sem lehet róla. - válaszolok ellent mondás nem tűrően, és azt még én is éreztem, hogy a hangom feszűlt, és izgatot lett hírtelen. - Nagy az ágyam elférünk ketten is benne. - itt már csillapodik egy kicsit a hangom.
- Ha azért aggódsz, hogy kirabollak, nyugi nem vagyok már olyan. - próbálom elviccelni, de ő most valahogy más. Mintha történt volna valami. Habár nagyon rá akarok kérdezni tudom, hogy nem szabad. Még a végén újra feldühödne.
- Hidd el, nem tartalak olyannak, főleg, hogy megmentettél nem is tudnék gyanakodni.- zárom le a témát.
Bevezetem a hálószobámba, ami elég nagy, és az ágy is ahogy azt mondtam. A szekrényében kotorászni kezdek, majd a kezébe nyomok egy pólót és egy bugyit.
- Fürdő? - kérdi tőlem.
- Ott. - mondom és mutatok a hálószobámban lévő másik ajtóra. - De lányok vagyunk nem értem mért szégyenlősködsz. - mosolyodom el.
- Nos, - kezd bele, - ez igaz, de én most le szeretnék fürödni.. - Mondja nekem, és indul a fürdö szoba elé.
- Rendben, én akkor addig le megyek a konyhába vízért. Te is, kérsz? - Kérdezem, és a vállaszára várok. - Köszönöm, de nem kérek a bór, és a kávé is bőven elég volt. - Mondja, és már neki is kezdett a vetkőzésnek. Én azért még néhány pillanatig még néztem, de aztán már ki is léptem a szobából. Le érve, a konyhába, egy poharat veszek elő, és ásvány vízet tőltők magamnak. Miután vissza érek a szobába, Hinát, már az ágyban fekve találom, és az egyik újságot olvassa. Be fekszem mellé.
- Hina? - Szólalokmeg. - Ami az elöbbit illeti. - Kezdek bele a mondandomba.
- Mire, gondolsz Meko? - Kérdezi tőlem, csódálkozó szemekkel.
- Hát arra, amikor azt mondtam, hogy szó sem lehet róla. Ha, netalán tán ingerűlt lettem volna... - Szinte, még besem fejezhettem a mondatomat, ő máris közbe vágott.
- Milyért? Ingerűlt voltál? Én, észre sem vettem. - Nem tudom, hogy ezt most komojan, mondja-e, vagy csak azért hogy ezzel jelezze, hogy nem kell bocsánatot kérnem. Miután, a szeművegemet le rakom, Hina derekát át karolom, és úgy probálok el aludni. Ma végre nem kell, a kis párnámat ölelgetnem.
- Meko, te mégis mitcsinálsz? - Kérdezi tőlem, és én csak nagy sokára vállaszólok a kérdésére.
- Át ölellek, mert annyira jó érzés. Jóbb téged ölelgetni, mint a kis párnámat. - A mondat végére, az also ajkamba harapok, és közben ki probálom a boci nézést rajta.
- Szály lerolam, mert ez nállam nem működik. Inkább ölelgezsd a párnádat. - Mondja nekem, mire én be vágom a durcit, és meg játszot sértődötséggel fordulok, el Hinától. - Jó, éjszakát. - Mondom sértődötten, és ekkor ő is megszólalt.
- Neked is, aludj jól. - Mondja, és közben éreztem, hogy egy jó éjt puszit kapok tőle, amit én is viszonzok neki. Az újságot le rakja az éjjeli szekrényre, és le kapcsolja a lámpát.
- Meko, tőrtént valami? El akarsz mondani valamit? - Kérdezi, és a hangjából érezni lehet, hogy aggodik.
- Igen, tőrtént. - mondom. - Láttam, amint kirabolják a szemközti ékszer üzletet, és még a rendszámot is fel írtam. - mondom neki, halkan.
- Mi? - a hangja most szelidből átment dühösbe. - Mikor tőrtént a dolog? És milyért csak most szólsz? - Kérdezi tőllem, és látszik, hogy nem örül a hírnek.
- Mielöt te ide értél... - A mondatomat szinte besem felyezhettem, mert jött a következő kérdés.
- És akkor milyért nem hívtad a rendőrséget? - A hangjából éreztem, hogy nem kicsit dühös. Fel kapcsolta a villanyt, és el indult kifelé a szobából. én, is követem őt ki a szobából.
- Hóll a telefon? - Kérdezi, és mikor mutatom neki egyből oda megy, és tárcsázni kezd. Jó pár percig van csöndben, de aztán megszólal.
- Hallo? Fönök? Itt Hina beszél. - Hallom amikor mondja. - Fönök, remélem nem zavarom, mert tőrtént egy kis ékszer rablás, és van egy rend számunk is. - Miközben ezt mondta, láttam hogy kéri a papírt, amin a rend szám van. Én gyórsan elő veszem, és a kezébe adom. mire ő be olvassa azt. Miután, le rakja a telefont, felém fordul.
- Meko, nekem most le kell mennem, a helyszinre, de hamarosan itt leszek. - Mondja, miközben veszi vissza a nadrágját, és el indúl kifelé.
- Had menjek, én is. - mondom neki, kétségbe esetten.
Szerkesztve Hirosi Higa által @ 2013. 03. 20. 09:24:37
|
| Hirosi Higa | 2013. 02. 25. 14:48:41 | #25216 |
Karakter: Nakashima Kameko
Megjegyzés: Hina Young-nak
Meghallom Hina gyomrának a korgását, és ő egyből el is fogadja a meghivásomat.
- Oké. Meghívhatsz valamire. - Monndja nekem, és én ettől fel villanyozva indulok meg felé. - Jó. Gyere. - Mondom neki, és hogy nehogy meggondolja magát, gyorsan megragadom ismét a csukloját, és magammal rántva húzzomki a sikátorból. Egyenesen egy étterem felé sétálok, és oda be tuszkolom Hinát. Egyből egy pincér lép hozzánk, és én kérek két személyre egy asztalt, és a pincér egyből oda is visz minket. Az ét lapot azonnal meg is kapjuk, és én már ki is nyitom azt, és a vállasztható ételeket énzegetem. Egyből ki is vállasztottam egy ételt, de látom hogy a megmentőm figyelme ma valahogy egészen másfele lehet.
- Na mit szeretnél? - Kérdezem tőle, miközben még vagy pár alkalommam végig futok az étlapon.
- Őőőő... rendelj valamit. - Vállaszólja, és közben vissza tér az elöbbi tevékenységéhez.
- Nos, - Kezdek bele, miközben a étlapot figyelem. - Mind ketten kérnénk, Pekingi kacsát rendelni, és hozzá valami vöröset szeretnénk. - Mondom, miközben vissza adom a pincérnek az étlapokat egy kedves mosoly kiséretében. Miután a pincér elment, én egyből Hina felé fordulok és őt nézem. Annyíra aranyosan fest így ebben a környezetben. Annyíra tiszta, és romlatlan. De, hírtelen a hangja zökkentki a gondolatomból.
- Mért bámulsz? - kérdezi, mikor is észre veszi, hogy figyelem őt.
- Csak jobban megszemléltelek ismerni. - felelek vissza - Nagyon erős lehetsz, ha ilyen sok fiúval elbántál - Váltok témát, amire neki csak egy hm a válasza.
- Úgy látszik nem beszélsz sokat - Mondom neki miközben a borospohár szélét simogatom az egyik újjam-mal.
- Nincs nagyon olyan akivel beszélgethetnék, kivétel persze egy-két embert, de velük is csak néha. - Mondja nekem, és a hangja eléggé közömbösnek hat.
- Nincsenek barátaid? - Kérdezem tőle kissé meglepetten.
- Nincsenek - Mondja határozottan.
- Értem. - válaszolom, majd hirtelen elmosolyodom.
- Min mosolyogsz? -Kérdezi tőllem.
- Csak azon gondolkoztam milyen jó lenne, ha jobban összeismerkednénk. - A vállaszom nagyon megdöbbentette, és ettől a látványtól a mosolyom átment nevetésbe.
- Neked most meg mi a bajod? - Kérdezi tőllem, és az arca döbbenetbőll át váltott valami mássá.
- Semmi, semmi... Csak, az... csak, az arcodat, ha látnád. - Bár igaz, hogy az elöbbi döbbenet, már nem volt ott, de még mindig a hatása alat voltam. A nevetést hamar abba hagytam, és a pincér is megérkezett a borral, amit rendeltem, és mindkettőnknek tőltött, de csak félig.
- Kösönöm. - Mondjuk egyszerre, Hinával a pincérnek, aztán ő meghajól, és el is tünik. Én egyből a poharamhoz nyúlok, felveszem, és köszöntőt, vagy ha az jóbban tetszik, toszt-ot mon dok.
- A kettönk találkozására. - Mondom, és kotcintunk egyet, és mindketten bele kortyolunk a finom nedübe. Illetve inkább csak én, mert Hina inkább egybe lehúzza az egészet.
- Te aztán nagyogyon szomjas lehettél, ha ilyen gyorsan lehúztad a bort. - Mondom neki ismét csak mosolyogva. A mosoly nagyon gyorsan le hervad az ajkamról, mikor is megszólal.
- Közöd? - Kérdezi, miközben teszi vissza a poharat az asztalra. A hangjából kiérzem, hogy egy kissé morcos a kicsike, és a szemein is látni lehet, hogy mindjárt be alszik.
- Mindjárt hozzák az ételt. - És alig hogy kimondtam, valóban már hozták is. Színte alig rakták le elénk a kaját, Hina már tömte is magába, mint aki hetek óta nem evett egy falatott sem. Én is hozzá látok az ételemhez, és eszegetek belőle. Ali rágom meg az első falatot, ő már végzet is a salyát ételével.
- Köszönöm az ételt nagyon finom volt. - Mondja, aztán állna is fel hogy elrohanjon, csak én megragadom a kezét.
- Én, azt hittem hogy meghivtál. - Mondja nekem csodálkozva. A mondatára csak bollogatok, aztán rámutatok a székre, hogy üljön vissza, mert nem kell sietni sehova, de akis aranyos félre érti a mutatásomat, és be akarja tólni a széket a helyére.
- Úgy értem, hogy űlj vissza a helyedre, nem kell sietnünk sehova. - Mosolyodom el, ő pedig magyarázkodni probál.
- De... - Nem hagyom hogy Hina befelyezze a mondatot, és ellent mondást nem tűrve emelem meg a kezemet. Eléggé sokáig tartot mire én is megedtem az adagomat, közben láttam hogy valamin gondolkodik.
- És egyébként neked? - Kérdezi tőllem nagysokára, csak éppen én nem értem a kérdését.
- Parancsolsz? - Kérdezek vissza.
- Mármint úgy értem a kérdést, hogy neked vannak barátaid? - Mikor a kérdést teszi fel annyira aranyos, és még ráadásul el is pirurlt a kicsike.
- Nos, - kezdek bele, miután megtöröltem az arcomat a szalvétába. - a helyzet az hogy nekem sincsenek barátnőim, ennyiben hasonlitunk. - Mondom kissé szégyelve a dolgot. - A rengeteg fotózás tölti ki a napjaimat, ezért nekem sincsenek. De ettől függetlenül, remélem hogy mi ketten, még lehetünk barátnők. Egyébként kávét kérsz? - Hina a kérdésemen gondolkodik, de igen lassan. Már egy percevárok a vállaszára, mikor is megszólal.
- Igen, kérek kávét. - Mondja, és én ide hivom a pincért, és kezdi egy tálcára felrakni a tányérokat, és ekkor szólalok meg.
- Kérnénk, még két kávét, és a számlát. - Mondom, és a férfi igenlő vállaszal már tovább is áll. A hátam mögül egy ismerős hangot hallok, és nem állom meg hogy megforduljak, és meg ne nézzem. A meleg fotóst látom két férfival, de egyik sem az ő szerelme.
- Tehát meg csalod a pasidat, te görény. - Mondom hangosan, és ezt még Hina is meghalja.
- Mondjad Meko, nem értettem. - Mondja, majd én vissza fordulok Hinához.
- Csak meg láttam a fotósomat, két másik srác társaságában, és ahogy azok hárman mennek az asztaluk felé, szerintem tuti hogy a pasi megcsalja a fiúját.- Mondom, miközben a kávéra várunk.
Színte csak pár percet kellet várnunk a kávéra, és már hozta is a pincér, a számlával együt. A számla láttán én csak bollogatni tudtam, és már nyúltam a tárcámért, hogy fizessek. Miután fizettem, még egy kicsit el időztünk, az asztalnál csendben, és a szemeimet ismét rajta legeltetem.
- Le ettem magam? - Kérdezi mikor megint észre veszi hogy nézem. Anyira jó érzés így látni, és meg sem szólalni, ezért csak a fejemet rázom meg. A hangok, és mikor néha oda, oda nézek, látom hogy miket csinál. ~ Hát ennyire nem képesek viselkedni? ~ kérdezem magamban. Ez az egész annyira, ed annyira zavaro.Gyorsan vissza fordulok, és megprobálom el felejteni, amit az elöbb láttam.
- Köszönöm hogy elfogadtad a meghivásomat, egyszer majd meg ismételhetnénk valamikor. - Mondom neki, és közben egy tiszta szalvétára írom a telefon számomat. Miután fel írtam, összehajtom, és a zsebébedugom, és közben egy ártalmatlan puszit nyomok az édes pofijára.
- Majd hívj fel. - Mondom neki, egy kedves mosolyal a számon. Mind ketten el indulunk kifelé, és én még gyorsan le intek Hinának egy taxit. A lány még gyorsan mond valamit, amit nem nagyon értek, egyrészt mert nem figyelek oda, másrészt meg az agyam is más felé járkál.
Szerkesztve Hirosi Higa által @ 2013. 03. 04. 17:06:55
|
| Hirosi Higa | 2012. 12. 28. 22:38:14 | #24692 |
Karakter: Nakashima Kameko
Megjegyzés: Hina Young-nak bocsánat, mégis ma kezdek
Egy kicsit már fárasztó, itt pózolni ennek a hülye idiótának, aki pont úgy viselkedik, mint a szappan operákban azok a rossz buzik. Szívem szerint most le lépnék, és vissza sem néznék. Nos, ebben az esetben, talán nem is találkoztam volna azzal a lánnyal. Ha, most le lépek minden meg is változna, de ne menjünk ennyire előre. A nevem Nakashima kameko, és modell vagyok. És már halálosan unom, hogy mindig ezeket a Melegeket kapom, hogy fotozkodni akarnak. Elegem van belőlük, mindig olyan kollekcióval jönnek ki, amiket csak is és kizárolag az olyanok tudják meg venni, mint én. El felejtik, hogy ők hol is kezdték, illetve hogy... Mindegy, inkáb hagyuk. - Ezaz picinyem, mutazsd azokat a gyönyörű melleidet, óóóó, igen ezaz, dőlj rá az asztalra, és néz mérgesen a kamerába. - Sosem értettem, hogy mivel érdemeltem ki milyért mindig vele kell hogy dolgozzam. Hiszen annyi más ruha tervező van, nekem meg vele kell dolgoznom. A feladat, nem nagyon haladja meg a képességeimet, mert tényleg mérges voltam rá, mert már kint sötétedet, nekem meg volt mára egy csomo el intézni valom. Így tehát olyan mérgesen nézek, amennyire tudok. Könyörgöm valaki löje már le, hogy el huzhassam a csíkot innen. - Na, graturálok mindenki nek, jó munkát végeztetek, főleg te aranyom, olyan vagy, mint egy isten nő. Má, má, má. - Mondja, aztán hogy nehogy hozzám keljen érnie, a levegöbe mimeli a puszit. Már, indulna is mikor meg fordul, és meg kérdi. - Nevigyelek haza? - A kérdésre én csak meg rázom a fejem, és válaszolok. - Nem, köszönöm, de nem kell úgy is kell egy kis séta. - Mondom, és ő már indul is kifelé. De azért még megfordul, és hozzám szól. - Nem is engedtelek volna a vadonat új sport kocsimba, mert az én kicsikém alergiás arra, ha egy nő elfoglalja a helyét. - Ezt már gúnyolodva mondta, és fel nevet. Én szúros tekintettel fordulok meg, és ilyenkor sajnálom, hogy a tekintetemmel nem tudok ölni. Csak akkor nyugszom meg, mikor az a hülye el hagyja a helyszint. Ép öltözöm át, mikor is az egyik kellékes jön vissza. Szép hosszu vörös haja a hátáig ér, egyszer csak megszólal a telefonja, és ő megijed akárcsak én. A lány gyorsan kisiet, miközben fogadja a hívást. - Szia, holnap találkozunk. - Mondomneki, mikor még a látó teremben van, és látom hogy jelét adva annak hogy halja amit mondok, int nekem egyet a kezével. A helységben immáron egyedül vagyok, és már át is öltöztem az utcai ruhámba, amiben ide is jöttem. Éppen indulok kifelé, mikor is szembe találom magam a portással. Aki nos egykissé, súly felesleggel küszködik. - Jó éjszakát miss Kameko, hivjak önnek taxit? - Kérdezi tőlem kedvesen, és már nyúlna is a telefonért, mikor megszólalok. - Nem kell köszönöm, majd haza sétálok. Nekem is kell egy kis mozgás. - Mondom, és már lépek is ki az utcára, és a szokásomhoz hiven elindulok a leg rövidebb uton. Színte alig megyek pár ház sórt, mikor észre veszem, hogy az útvonal amin végig akarnék menni, levan zárva. Egy nagyot sóhajtok egyet, és magamban átkozom azt aki most akarja fel újjitani. El indulok visszafelé, és meg látom a sötét sikátort. Már csak ez hiányzik nekem, mert eléggé félelmetes. Nincs valami sok bátorságom belépni, de mégis megteszem. Amint be teszem a lábamat, néhány huligán lép elő a sötétből, és látszik rajtuk hogy engem méregetnek. A vezérük szólal meg elsőként, de a modora, és a hang hordozása sem bizalom gerjesztő. - Helló picinyem, itt szeretnél át kellni? - A kérdésére csak bólin tani tudok, mert színte még megszólalni sem tudok, annyira félelmetesek. - Nos akkor bizony fizetned kell, méghozzá mindannyiunk nak. - Mondja mindezt kaján vigyorral az arcán, és már a szeméből láttam hogy valami rosszban sántikál. - Mégis, mire gondolsz fizetés alat? - Kérdezem tőle, de már meg bánom a kérdésem. - Na, jó nem kell mindannyiunkna, csak egy valakinek. Mi csak nézni, fogjuk. - És ekkor egy fiatal kivülörl kb, velem egy idős fiú lép hozzám. - Nakashima Kameko, szeretném bemutatni a leg nagyobb rajongódat, a kis öcsémet, akinek ma van a szülinapja, és csak egy dolgot kért, méghozzá hogy le feküdhessen veled. - A fiúk egyre közelebb jönnek, és nekem még esélyem sincsen hogy el meneküljek. - Fogjátok le. - Hallom, és érzem hogy egy csomo, erős kéz fogle. A vezér öcse lehuzza a cipzárját, és elő veszi a merevedését, és felém nyomul. Érzem ahogy egyenlőre mégcsak bénázik, de én már kétségbe esetten kezdek kiadálni. - Segitséééééééééééééég! Valaki segitsen! Kérem, ne... kérem ne ted! Segitség, kérem valaki mentsen meg! - Hallom, hogy mindenki arra biztat, hogy kiabáljak, meg sikoltozzak, egyszer csak megtőrténik a csoda, mikor is a srác már lehuzta a tangámat, egy másik lány képében érkezet értem a segitség. - Szóval szerintetek ez férfias dolg? Egy védtelen, gyenge, lánykát meg erőszakoltok? Az anyátok igazán büszkelehet rátok. - Mondja, mire a vezér, megszólal. - Mindjárt te is sorra kerülsz, csak várdki a végét. Te, meg ne bénáz annyit csináld már. - mondja az öcsének, de még a meg mentőm mondmég valamit. - Köszönöm, de inkább passzolom a dolgot, de ti hagyjátok őt békén. - Mondja, mire a vezér vissza fordul felé, és megkérdi. - Különben, mit fogsz csinálni? - A szavaiból érezhető, hogy nagyon ingerült. A lány nem teketóriázik túl sokat, és a közelében állo két srácot kivonja a forgalomból, és erre a vezér rá uszitja a többieket, akik szint úgy járnak. A vezér, és az öcse ott hagynak engem egyedül a meg mentömmel, mert látják hogy semmi esélyük ellene. Én lassan fel tápászkodom, és a tangámat vissza huzom a helyére, és mikor már indulna is el, de viszont, meg ragadom a csukloját, hogy ne menjen még el, és hállás tekintetemmel forditom magam felé. - Köszönöm, hogy meg védtél, ha te nem jösz a segitségemre, tuti hogy meg is tette volna. A nevem Nakashima kameko. Na, és téged hogy hívnak? - Kérdezem, és mikor a közelébe lépek, érzem bársonyos bőrének finom illatát, amit egyszerűen nem tudok behatárolni. A lány is bemutatkozik, és már rázna is le. El engedem, és követem oda ahova megy, amit ő észre is vesz, nagyon aranyos ahogy probál lerázni, de nemmegy neki. - Köszönet képpen, szeretnék neked egy ingyen autó grammot adni, ha meg engeded. - Mondom neki, és már nyújtom is felé a papírt, de ő csak el háritja az ajándékomat. - Vagy esetleg szeretnéd, hogy meg hívjalak valamire? - Kérdem, mire a vállasz úgyanaz a undok kijelentést kapom.
Szerkesztve Hirosi Higa által @ 2012. 12. 29. 13:03:09
|
|
