|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| yoshizawa | 2009. 07. 12. 12:31:19 | #1160 |
Karakter: Hidan
- en….gehhdjj……… ehhl….- Mosolyra húzza ajkait. – jééé!
Ilyet még nem is láttam tőle, de irtó jól mutat képén.
- Te akartál puszikát! – közelít felém szájával.
Miért érzem azt, hogy ezt már megint kibaszottul beszoptam??? Ilyenkor inkább azt kívánom, bár ne lennék halhatatlan és gyorsan végezne velem. Meg szerintem a legjobb esetben is le fog szakadni a szám „puszikájától”. Ő nekem… hááát sose szokta a legenyhébb büntetést választani. Tudom, hogy késő bánat. Miért nem tudom soha befogni a pofámat?
Testével présel a falnak. Reménykedek abban, hogy túl fukar ahhoz, hogy át is nyomjon rajt. Én biztos nem fizetném helyette Peinnek a javítási költségeket. Ááááá milyen hangya van a pólóm alatt??? Jah, hogy ezek csak a csápjai. Biztos ez olyan, mint a bogaraknál. Ezekkel a csápokkal tapogatja le testem. HOGY MIIIT CSINÁL?? ÁÁÁHHH NEEEHHH. Ahhh. Deeehh. Ahogy végighúzza őket mellbimbóimon. Muszáj felnyögnöm. Ez az ééérzés. Huhh.
- Még mindig akarod a puszit Hidan? – dörmögi nekem az átlagosnál is mélyebb hangon, közel hajolva ajkaimhoz. Beleremegek hangjába, ezért muszáj felnyögnöm. Úgy érzem, ezt válasznak vette.
Nyögésem kihasználva behatol számba nyelvével, durva csókot adva. Hmmm. Fíínom. Pont így szeretem. Velem lehet egyezkedni. Ez sokkal jobban tetszik, mintha csak egy szégyenlős kis puszikát adott volna. Lehet, attól csak még jobban beindulok és leteperem. De így… Grrr. Olyan csodás ez a férfiállat. Lehet mazohista vagyok. De most azt akarom, hogy ő dugjon meg engem! Olyan kegyetlenül, amilyen kegyetlenül csak tud.
Elválnak ajkaink. Én már mondanám is neki vezérünk üzenetét. Beletörődve abba, hogy ő úgyse akar tőlem semmit. De meglepetésemre és örömömre újabb csókért tapad ajkaimra.
Nyelvem párbajt vív nyelvével, de az övé valahogy fáradhatatlan. Ráadásul szám belsejét csápjaival is csikiz.
Próbálok arrébb mászni. Főleg, amikor gatyámba nyúl csápjaival, de még mindig erősen nyom a falnak. Ez nagyon nem szép dolog. Nekem csak 2 karom van, amíg neki sok.
És már megint, mielőtt meg tudnék szólalni tapasztja be számat. Csak most nem a sajátjával, hanem egyik csápjával. Grr. De ahogy a nyakamat harapdálja. Egész kellemes lenne, ha nem látnám magam körül tüzijáttékként szétrepülni ruháim cafatjait. ÁÁÁÁÁÁÁ. MEZTELENNÉ TETT??? Ugye nem akar így kidobni a folyosóra???
Reménykedek a legjobbakban, hogy csak megkínoz, de le nem éget a többiek előtt. Miközben továbbra is nyalogatom csápját. Már attól keményebb leszek, amikor mély, basszus hangján a fülembe dörmögi:
- Tudod Hidan van egy olyan sejtésem, hogy te nem így képzelted, de tudod a törvény? – Ne szórakozz Kakuzuval? Próbálom neki kinyögni, de ez nem törvény! Áhhh, most viszont komolyan örülök plusz karjainak. Oooolyannyira jól esik, hogy legérzékenyebb pontjaimat egyszerre kényezteti. De ha abbahagyja, megölöm!!!
- Mrr – dorombolom neki hátravetett fejjel, amire kihúzza számból csápját.
- Erősebb kutya baszik, Hidan! – mondja szemeimbe nézve. Mi miért mond most ilyeneket nekem? Egyszerűen tegyen már a magáévá!
Ehelyett ááááááhhhhhhhh. EZ AZ EGYIK CSÁPJA OTT BENN?
- Hagyd abba, én nem, én nem, - így akartam. Én azt akartam, hogy egyből farkát dugja be- te szemét! – Minek tágítasz?! Így oda a kín.
Gyorsabban kezd el bennem és rajtam mozogni, miközben vigyorogva csókol. Hmm. Tuudhattam volna, hogy Pein a lehető legjobb társ mellé osztott. Ez a Kakuzu legalább akkora szadista, mint én, ha nem nagyobb. És ahogy közben csókol. Egyre közelebb vagyok a csúcshoz, amikor hangja visszaránt a földre:
- Ringyó…..- és még kuncog is. Na azért ezt nem! Dühösen próbálom magamat kiszabadítani, de ő az erősebb. Lábaim felemeli, úgy hogy terpeszbe legyen.
- Ne merészeld – nyögöm ki neki. Egy ilyen beszólás után, még ha szeretem a kínzást se akarom, hogy megdugjon. De már nadrágja a padlón.
Hevesen csókol meg, miközben belém löki magát. Ha most nem lenne szája az enyémben, olyat sikítanék boldogságomban, hogy kitörnének az ablakok. El is felejtem előző beszólását.
Eeez jó! Teeetszik. Egész testemben megfeszülök az édes kíntól és ráadásul… örömem még teljesebbé is teszi azzal, hogy nem várja meg azt, hogy megszokjam bennem van, hanem vadul kezd el mozogni.
- Hidaannn, miiilyen haa te vaagy, akiihht duhhgnak? – brummogja mackósan, és egyre mélyebbre nyomul bennem.
- Szemééét – sóhajtom neki. Nem akarom, hogy abbahagyja csak azért, mert élvezem. Célom el is érem, mert ahelyett, hogy abbahagyná, gonosz vigyorral csókol nyakamba. Így még hangomat se bírom visszafogni.
Egyre gyorsabban mozog, miközben kényezteti farkam is. Mielőtt azonban elélvezhetnék, kihúzódik belőlem. Ez így nem jó, hangot is adok csalódottságomnak, de úgy nézem, kár volt attól félnem, hogy most fogja abbahagyni. Megfordít, és most hátulról tesz magáévá, miközben hátrahúzza fejemet. Mi ez? Gyí te paci? Inkább bika ebből az iramból. Hőő. Még jó, hogy kezeim már elengedte, így meg tudok kapaszkodni. És most nem csápot, hanem ujjakat kapok számba. Hmm. Olyan finom. Ez ahogy izgat… asszem ha nem akarja, hogy karmolás nyomos legyen a fala mégiscsak újra kell festetnie. Ugyanis az élvezet hevében bele kellett kapaszkodnom, ahogy csak tudtam. Háááhh.
El is mennék aludni, de ennek a dögnek még nem volt elég. Visszapördít, és alám nyúlva kényszerít gyorsabb mozgásra. Most nyakát karmolom csíkosra kapaszkodásommal, miközben már alig vagyok tudatomnál. Meddig bírja méég??? Még egy vad csók és még egy farok alfelemben vagy ez a csápja lehet? Egyre lassabban jutnak el agyamig a dolgok, a rátelepedő kéjes köd miatt. Most ez a harapás is a nyakamba. Áhhh.
K.O. vagyok! Végre belém élvez. El is fordulok zavaromban. Kemény gyereknek tartom magam, de eez, amit velem művelt tényleg zavarba hozott. Kihúzza belőlem csápját és férfiasságát is. Rogynék is össze, annyira fáradt vagyok, hogy akár még itt a padlón is el tudnék aludni. Remélem ezt a áldásos tevékenységét, még megismétli máskor is.
Nem tudom hova visz, de úgy érzem már teljesen mindegy.
Jéé egy zuhany. Belök alá, de nem bírok egyenesen állni. Olyan vagyok, mintha egész végig rizspálinkát iszogattam volna. Ha egy piával kéne Kakuzut jellemeznem, akkor valami erős és tömény jutna róla eszembe, mondjuk az abszint. Háát igen. Ahhoz még szeme vörössége is passzolna. De mielőtt megszólalna, megelőzve nyögöm ki neki még mindig kábán:
- Be ne merj szólni, mert kinyírlak – elfojtott kuncogás rázza egész testét. Szeemét!!!
- Remélem elég meggyőző volt a csókom, hogy megmond végre, mit akar Pein? – hallom meg távoli hangját még, de utána magával ragad a sötétség.
* * *
Riadtan ülök fel az ágyamban. Hee?? Várjunk csak. Hol vagyok? Ez nem is az én ágyam, de még a szobám se. Csápok fonódnak vállaimra és rántanak vissza fekvő helyzetbe. Csak úgy csattan az ágytámla, ahogy fejemmel közelebbi ismeretséget köt.
- ÁÁÁ. Ez fájt te paraszt! Miért kellett?! – különben is, mit keresek én nála? Jah, téényleg megdugott. Deh, akkor ez az ő szobája és ágya? Ijedten ülnék fel, hogy meneküljek, de erősen tart.
- Maradj már te gyökerek gyöngye nyugiban! 10 perc múlva 4. Majd adok ruhákat, de igazán aludhatnál még egy órát.
- MIII???? 4 ÓRA LESZ????? Akkor spuri, mert Pein megöl minket. Áttették a gyűlést, nem mondtam volna?! – felemelkedek a levegőbe, és mielőtt szólhatnék neki, hogy mi a francot csinál, vagy kapálózhatnék, a falon kötök ki.
- Elfelejtetted közölni ezt a kis változást te szerencsétlen! – üvölti nekem, miközben ő is kipattan az ágyból, és már indul is ruhájáért.
Szépen elegánsan, vércsíkot hagyva csúszok le a falról, majd felállok és miközben sebeim gyógyulásnak indulnak, állok neki vele kiabálni.
- És szerinted ki miatt?!? Azért nem tudtam elmondani, mert valaki ájulásig kefélt! – hörrgghh. A fejemhez vág egy pár ruháját, mielőtt mérgesen válaszolna:
- Adtam rá alkalmat, hogy elmond. Te döntöttél a puszika mellett!!! De most hadd ne kelljen a rinyálásod hallgatni, öltözz fel, mert 1 percünk van, hogy beessünk.
- Jó, jó. – nyögöm dühösen és felöltözök. Csodálkozik azon, hogy ugyanúgy tudok menni, mint a tegnapi események előtt. De tapasztalhatta már egy párszor gyors gyógyulásom, nem értem, mit lepődik még mindig meg rajt. Majd, ha egyszer elég erőm lesz, és én kapom el őőt. Hehe…
- Ne szüttyögj már annyit! – kiált rám, miközben szandálom húzom, gyorsan el is indulok kifelé.
- A picsába! Várj már meg! – loholok utána, de mintha meg se hallaná, úgy megy tovább.
A gyűlés már nagyban tart, amire beesünk. Szerencsére nem csak mi késünk. A szőke faszkalap és Sasori még nálunk is később libbent be. Pein nálunk és náluk se szakította meg beszédének folyamát, csak szemeit forgatta. Kakuzu is izgatottan fészkelődik mellettem. Szerintem ő is érzi, hogy itt faszulás lesz. Méghozzá Pein idegállapotát figyelve nem kicsi.
Megkapjuk feladatunk, és szép csendben osonnánk is el a többiekkel, de Pein krákog és megszólal:
- A késős 4-es még itt marad egy picit. – többiek olyan gyorsan vonulnak ki, ahogy csak tudnak, vihorászva természetesen. Az együttérzésük még később meg fogom köszönni. Annyi válogatott módszerem van, hogy hajajj.
- Kakuzu és Hidan, kezdjük veletek! – dörren Istenünk. – Mégis mire véljem ezt a késést?! – nem sokszor jut eszembe okos ötlet, de ez most szerintem nagyon is az, ezért még Kakuzut is megelőzve válaszolom:
- Bocsáss meg vezérem, eddig kínoztam és hát ugye a kínzással, csak úgy repül az idő… - mondom, és hátborzongatóan kacagok is. Az én kis macikám és Pein is a fejét csóválja, majd nagyot sóhajt:
- Jó, remélem kitomboltad magad. Most pedig irány a tekercsért! – meghajolunk és távozunk, de amikor csukódik az ajtó, még ennyit hallok:
- Na most halljam a ti indokotokat is, de gyorsan! Még Konannel is van egy kis dolgom! – hallgatózásomból örökké mufurc társam zökkent ki:
- Nem fogom neked megköszönni neked te gyökér, ne is álmodj róla! Most pedig menjünk, mert hála neked álmos vagyok, és hamar akarok visszatérni.
- Nem vagyok gyökér! – jegyzem meg neki baljóslatúan, és utána indulva.
- Peersze, peersze, hogy nem vagy az. Azok csendben vannak, és nem engem macerálnak.
- Grr. MEGÖLLEK TE ROHADÉK! – vágom fejéhez. De eszembe jut, hogy kaszám a szobámban maradt, így amikor hátra nyúlnék érte, még szép, hogy nem találom.
Elküld, hogy iparkodjak, mert majd ezután máshogy fog noszogatni. Háát hát ez. Egyszer hagyom magam megszadizni neki, és utána azt hiszi, hogy ő dirigál. Dilisen vágtatok el kaszámért, és amikor visszatérek, útra is kelünk.
Szerkesztve yoshizawa által @ 2009. 07. 12. 12:31:48
|
| yoshizawa | 2009. 06. 08. 16:06:53 | #826 |
Karakter: Hidan
Vagy úgy- dörzsöli meg fáradtan a homlokát. – Csak tudnám, milyen büntetést kéne neked kitalálnom. Vagy jobban örülnél neki, ha Hidan büntetne meg?
Pein szavait amikor felfogom vigyor terül szét arcomon. Ekkora esélyt! De ekkor megszólal Kakuzu:
- Nem- Feleli, de Pein is elég pszihopata tud lenni büntetések terén, ezért naagy vigyorral szólal meg:
-Ez esetben, úgy döntöttem, hogy Hidan szabja ki rád a büntetést. Persze semmilyen kárt nem tehetsz benne, ami maradandóan hátráltatná munkájában.– Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee. Már alig várom.
- Persze Pein, úgy lesz! – Szerintem egy fájós segg nem akkora akadály a munkában. Hehehe. Jaj szegénykém csak nem fáj a fejed, h így dörzsölgeted? Majd Hidan bácsi ad neked nyeles gyógyszert.
- Most pedig menjetek, reggel 5-kor eligazításra gyertek vissza! – Küld el minket szeretett vezérünk. Most meg tudnám csókolni. Egy teljes éjszakára az enyém Zuzu. Boldog, boldog, boldog lálálálálá. Nagy nehezen kimászok utána. Igaz, hogy már nem fájnak annyira tagjaim, de szemét vagyok és még játszom Pein előtt a rokkantat. Nehogy már meggondolja magát a büntetést illetőleg. Amikor kisétálunk és becsukjuk az ajtót egyből mondom is neki a tutit, felé fordulva:
- Este 10-re gyere a szobámba, és elvárom, hogy engedelmeskedj nekem, mert Pein megengedte! – Igen kutya… Lábhoz! Ejj de szépen morogsz.
- Ne szokj hozzá, kiskirályfi! – Mondja nekem egy legyintéssel. Pedig én hozzá akarok. És csak elértem azt is, hogy ideges legyél rám. Nem tetszik, hogy így beszél velem, de majd megnevelem ezt a kutyakölyköt. Egy ilyen dögnek tudnám őt elképzelni: 
Nyehehe. Jól nézne ki egy ketrec mögül, ahonnan ételért és vízért könyörög még csápjaival is nekem és Jashim Istennek. És kapna? Háát talán annyit, hogy ne dögöljön éhen. Kár, hogy ezt szerintem még Pein se engedné meg.
Mondanám neki még, hogy készüljön fel a kínzás legmagasabb fokára, de elfut, ezért csak ennyit ordítok ezután a seggarcú után:
- 10-re ott legyél!
Elégedetten megyek be szobámba és elkezdem előkészíteni a terepet. Kitakarítok, vagyis összeszedem egy-két áldozatom maradék csontját, lemosom a véres ábrákat a falról, összébb tolom a bútorokat, ágyneműt cserélek stb…
Este lesz, mire végzek, muszáj egy-két lámpát felkapcsolnom… Hmmm. Nagyon jó ötletem támadt. Szerintem Kakuzu eddig még nem volt férfival. Az első éjszakáját fel kéne ajánlanom Jashim Istenemnek. És miért is ne. Izgatottan gyújtok meg és helyezek el a szoba szegleteiben vérvörös mécseseket a „szertartáshoz”. Az ágyhoz teszem a legtöbbet belőlük. Csak nem kell a falnak döntenem… Annyira csak kívánhat. Ha meg nem akkor plusz öröm lesz neki fájdalmat okozni.
Leülök a székemre és várok… A gyertyák csonkig égnek. A picsába. Feltápászkodok és ujjakat gyújtok meg. Rendetlen ebje merre tekereghet. Már fél 11 idevonszolja már végre azt a dugási céltábla seggét, vagy magamnak kell megkeresnem és úgy belelőnöm a közepébe????
Mint egy megveszekedett őrült nyitom ki az ajtót és indulnák keresésére. Azért szárfástul ki nem tépem, mert feltett szándékom bezárni, ha iderángattam azt a két lábon járó spagettit. Jé és kit látnak szemeim. Csak nem az emlegetett vörösszemű kisnyuszi. Azért csak előbújt. Vesztére. Hehehe.
- Már ép indulni akartam a keresésedre, van fogalmad róla mennyi az idő, én azt mondtam, hogy 10-re gyere, de már 10:30 van, nem ismered netán az órát, vagy mi van? – Ordítom a képébe, de erre egy szó nélkül jön beljebb. Bátor vagy öreg azt meg kell hagyni nyehehehe. Nyeregben érzed magad? Maajd gondoskodom arról, hogy ott legyél.
És mi ez a kényelem? Ennyire otthonérzed magad, hogy bevágódsz kedvenc székembe?! A kopasz kurva hétszentségit!
- Kakuzu nem teadélutánra hívtalak meg, emeld fel a segged és gyere ide! – Mondom neki, amire engedelmesen jön felém. Jólvan. Okos kutya… A biztonság kedvéért azért rázárom az ajtót. Nehogymár itt nekem fülét-farkát behúzva meneküljön előlem.
- Mit akarsz Hidan? – Kérdi sötéten. Pedig én nem akarom bántani a kis érzékeny lelkét. Csak a testét akarom kínozni. Rám néz és ekkor ismertetem vele jogait. Hidan. Az ügyvédbácsi. Hehehe.
- Ugye tudod, hogy mindent meg kell csinálnod nekem, és nem bánthatsz? – Kérdem tőle. Olyan jó kedvem van, de mint mindent ezt is elrontja morcosságával:
- Kinyögöd már végre, hogy mit akarsz vagy reggel 5-ig itt fogunk szenvedni? – Ééén neeem fogok szenvedni. Azt te fogsz. Meg sikítozni, meg nyögni mellé.
- Nem kérek nagy kárpótlást… csak egy aprócska csókot…- Egyenlőre. De hajnalig még van idő, hajnalig még van idő… - Olyan nagy szemekkel néz rám. Iggen jól hallottad.
- Milyen csókát akarsz te? – Kérdi értetlenséget tetetve, amire felkacagok. Már most zavarban van. És úgy nézem dühíti is tudatlansága, mert csápjaival vesz körbe. Hát nem hiszem, hogy magához akar húzni, hogy nekieshessek ajkainak. Hajj akkor durvuljunk zuzukám:
- Nem bánthatsz, nem emlékszel? – Mondom neki fenyegető hangon, amire észbekap és visszaszívja magába csápjait. Hmm. Más területen is hasonlíthat egy porszívóhoz? Ejjnye Hidan miken nem gondolkodsz! Nahh folytassuk kioktatását:
- Jah és nem csókát mondtam, nekem CSÓKOT! – A csók szót különösen megnyomom, hogy eljusson tudatáig. Nyehh már menekülne is. Csak nem teli a gatyó??? Mi lesz vele még késöbb, amikor tovább akarok menni? Még a végén megsajnálnám és nem kínoznám? Neeem. Ennyire azért nem durva a helyzet.
- Csak nem beijedt a nagy Kakuzu harcos egy apró csóktól? Pein és a többiek biztos jót röhögnek majd rajtad! – Vetem be ellene aduászom, vagyis fenenagy büszkeségét használom ki. Előbb ölne meg, mint ez kitudódjon, arra meg ugyebár képtelen, úgyhogy kibaszott nagy szarban van. Mondhatnám azt is, hogy nyakig benne van, amit még most lötyögtetek is, azzal, hogy elkezdek rajta kuncogni. Sikker! Felém fordul, karjait összefogva maga előtt és úgy ordít rám dühtől remegő hanggal:
- Én nem szoktam férfiakat csókolgatni! – Neeem??? Tudhattam volna, hogy még ilyentéren szűz vagy. Te szegéény. Majd én kitanítalak. Én és az a hatalmas, minden mocsokkal befeketített szívem… Mosolyogva gyönyörködök, csuklyájából kilógó, rémült arcán. Hmm. Ezt ki akarom élvezni. Milyen mélységig mehet el a félelme alapon tovább feszítem nála a húrt:
- Neked nem is kell, mert én akarlak megcsókolni… - mondom neki, és látom, hogy elkerekedett szemekkel nézi, ahogy izgatóan végigsimítom számat. Grrr. Nem hittem volna, hogy valaha is láthatom ilyen rémültnek. Naagyon tetszik a látvány.
- Mióta vagy te ilyen ……perverz? – Kérdi tőlem, félelemtől reszkető hanggal. Hmmm. Mióta is?? Szerintem, amióta az eszemet tudom… Mondjuk, arra sokan mondják, hogy nincs. Akkor tényleg mióta? Áhh. Ez most lényegtelen. Ez most a lényeg: Kínzás, kínzás, most jön a kínzás jeeee. :
- Ne foglalkozz vele, elég öröm lesz nekem látni, hogy te szenvedsz! Persze ha csak nem vagy gyáva, és futsz el, mint egy ijedt kislány! – Na erre mit lépsz?
- Nekem ez nem tetszik! – És szerinted az engem érdekel? Kurvára leszarom. Ezt az éjszakát Jashim isten is élvezni fogja. Szerintem már alig várja, h nekikezdjek.
- Kit érdekel, vagy ez vagy Jashin istent fogadod el követődnek! – mondom neki. Tuudom, hogy ennél még megbaszatni is előbb fogod magad hagyni. Még nem vagy igazán felkészülve vallásomra, Ha pedig egyszer mégis az leszel…
- Hagyom hogy csináld, de utána Peinnek azt mondod, hogy minden rendben, és többet nem beszélsz róla senkinek! – Gygyőzelem. Bólintok és majdhogynem tapsikolva indulok felé gyors léptekkel. Hát igen. A testem már akkor begyógyult, miközben Peinnel beszéltünk, de hát ha nem látott volna sérülten, most hova lenne az élvezet. Még kezeit is leengedte, mire elé érek már, így a személyes távolságát jóval megsértve tudok szinte pár centivel az arca előtt megállni.
Szemeimbe néz, rémült tekintetével és ahogy meg akarom simogatni arcélét, idegesen pislant. Ezt már muszáj megmosolyognom. A naaagy harcos, aki most itt áll fegyvertelenül és félve egy csók miatt. Hát félhet is, mivel a csókunk csak a kezdet.
Óvatosan cirógatom meg az arcát takaró anyagon keresztül bőrét, és közelebb is hajolok hozzá. Nah akkor kezdjünk is neki, mert megint leégnek a szertartásra meggyújtott gyertyáim és Jashim haragudni fog. Lassan húzom le maszkját, mert már így is eléggé kikészítettem. Nem értem, miért hordja, amikor egész helyes arca van. Varrat nélkül fülig érő szája mellékes. Na de térjünk már rá a lényegre, mert még a végén elmenekül a mókától.
Érzékien simítom végig számmal ajkait, amire felsóhajt. Esély! Itt jön Hidan! Hmm. Nézzük csak meg mit takargattál eddig előlem… Ollyan finom és meleg szája! Muszáj alaposan feltérképeznem nyelvemmel. És ez nem igaz… Hogy lehetek ilyen kis mohó hogy nem elégszem meg ennyivel… Nézzük meg máshol is ilyen-e alapon nekivágom az ajtónak. Így nem kell annyira tartanom és hozzáférek testéhez. Hmmm. Mennyi varrat. Szeeegényem. Az én sebemnek neem lesz látható nyoma. Csak kurvára érezhető lesz.
Hehehe. Csak nem megkívántál te is, hogy így nyögsz??? Grrr. Teljesen feltüzelsz sóhajaiddal. Tovább simogatom testét, egyre vadabbul, amire magához ránt. Hmm. Innen már nem mászik ki egyetlen csápod se. Az enyém vagy kicsi morgómacim.
Heeee? Most mi van? Elhomályosította már tudatomat a kéj, amikor arra eszmélek, hogy arrább lök magától és szinte tokostul kitépve az ajtót fut el kezeim közül, fülét, farkát behúzva. Kopogást hallhatott vagy mi van???
Még félig kábultan lépek ki a folyosóra, amikor is összeütközök azzal a megveszekedett, baromarcú pöcsfejjel, aki megunva életét jött felpiszkálni az éppen naagy munka közepén lévő sárkányt. DEIDARA! Gondolhattam volna, hogy más nincs ennyire idióta. Készülj a halálra öcsisajt, mert most miattad elslisszolt a vacsorám. Mire én végzek veled, azt fogod kívánni, bár meg se születtél volna.
- Mit akarsz tőlem guccsiváza?! – Kérdem tőle legsötétebb pillantásommal és hangszínemmel, amitől egyből remegni kezd. Hát igen öreg féljél, mert ezt a kopogásod még kurvára leverem rajtad, de lehet hogy nem most, mert előtted még kis Zuzukám kell elintéznem.
- Hehe….. Hááát….. öööömm. Hmmm…. – Kezdi magyarázatát, de ez kibaszottul lassú. Csaknem annyira, mint a felfogása.
- Kinyögöd még ma vagy lezúzzalak?!- kérdem tőle türelmem vesztve, majd folytatom. - Épp egy fontos kínzást zavartál meg!
- Jójó. Mondom már és itt se vagyok. – Nyögi ki remegő hanggal. Ez a hangszín mennyire nőies Kakuzuéhoz képest. - Csak Pein üzeni mindenkinek, hogy 4-kor lesz a találka, nem 5- kor. És ő mondta azt is hogy hmm Kakuzu is biztos nálad lesz, ezért mondjam el nektek, de nem tudom mit csináltál vele, hogy így elfutott. Most mehetek utána. – nyögi ki végre bánatát és elindulna az ÉN ÁLDOZATOM után. Na azt már neem.
- Hagyjad csak, még úgyse végeztem vele. Majd én átadom neki Pein üzenetét. – Sátáni mosolyom láttán falfehér lesz arca, de azért engedelmesen bólint, és pillanatok alatt tűnik el szemem elől.
Gyorsan köddé vált, nah de mindegy. Nekem még dolgom van, amit sajnos nem tudok az erre a célra előkészített szobámban elvégezni, mert a kitépett ajtón keresztül másodjára is könnyen megszökne pici mackókám.
Hajj mit lehet tenni. Hamar utánamegyek, mert még a végén engem basznak le amiatt, mert nem szóltam nekik, hogy előbb kezdődik a találka. Ajtaja előtt megállok. Csobog a víz. Ezek szerint fürdik. Soha jobbkor nem nyithatnák rá. Vajon hogy néz ki víztől permetes meztelen teste? Neem akarok találgatni. Egyszerűbb lesz odamennem hozzá.
Megpróbálom kinyitni az ajtót. A 3. tolvajkulccsal sikerül is, amikor bent vagyok pedig visszazárom. Innen nincs menekvése. Muhahahaha.
Óvatosan osonok a nyitott fürdőajtóhoz és perverz mosollyal nézek be, arra figyelve, hogy ne halljon meg. Eeeez így nem ér! Miért van testén ruha?! Ez annyira felháborító! Nah majd mindjárt letépkedem én rólad alapon lépek be látóterébe, és hatalmas mosollyal szólalok meg:
- Kukucs! Na ki van itt??? – Hát még szép, hogy apuci, aki most nagyon meg akar szopatni még ebben a pár órában.
- Mit keresel itt gyökerek gyöngye?- kérdi tőlem, de most nem veszem fel a sértést. – Tudtommal bezártam az ajtót.
- Ömm. – Kezdem el neki hamiskás mosollyal, ujjamat szám elé téve- Én meg tudtommal kinyitottam és visszazártam. Még nem igazán végeztem veled.
- De én már igen. És ha nem hagyod el a szobát záros határidőn belül, akkor felnyársallak!- ejj de mérges. És miért pont víztől sikamlós csápjaival kell szavainak nyomatékot adnia. Muszáj megnyalintanom az egyik hozzám közelebb esőt és miután ijedten húzta őket vissza kezdek el nevetve beszélni:
- Csak Pein üzent nekünk, de ha nem érdekel az üzenet, akkor el is mehetek. – Mondom, egy lemondó sóhajjal és elindulok kifelé.
- Ne várj, azt feltétlenül mond el mit üzent, mielőtt szétszedem a fejedet. - Dörren rám fenyegetően, de most csak kezével nyúl felém. Grr. És maszkját még mindig nem húzta vissza. Azok a kívánatos sebhelyei vonzhatnak ennyire ajkai felé?
- Elmondom... – Hatásszünet. Fasza gyerek vagyok. Érdeklődve nézi arcom. Pedig nem hinném, hogy látszanak rajta gondolataim. – Egy kicsi csókocskáért cserébe. De most te csókolj meg engem keedves Zuzumaci! – Elszörnyedve néz rám.
- Neked agyadra jah bocs. Agyhelyedre ment a délutáni verés??!!! Azt hittem, legalább a rajtad élő baktériumoknak van némi esze, de szerintem rajtad vagy nem él meg semmi, vagy a rokonlelkeid ugyanolyan hülyék, mint te.
- Meglehet. – Nem húzom fel magam nem húzom fel magam. Most csak felizgatott ez a kis Dörmibocs. – Na akkor érdekel az üzi????
- Gehhh. Hogy énnekem miért mindig a leghülyébb és legizgágább társakat kell kifognom… - Mondja és feláll. Na idejön vagy elfut mellettem és muszáj lesz letepernem? Vigyorom egyre szélesedik, miközben kijelentem neki:
- Talán nem kedvez neked a szerencse Zuzukám. - Szemeiben gyilkos fény villan, de nem ront nekem csápjaival, csak rendíthetetlenül közeledik.
Bumm. Aúúú. Ez fáj. Kezeivel nyom a falnak, nyakamnál fogva, de olyan erővel, hogy szinte átnyom a szobájába. Az mellékes, hogy nem kapok levegőt, de megpróbálok így is kinyögni egy pár szót:
- en….gehhdjj……… ehhl….- Mosolyra húzza ajkait. – Jééé. Ilyet még nem is láttam tőle, de irtó jól mutat képén.
- Te akartál puszikát! – Mondja és közelít felém szájával.
|
| yoshizawa | 2009. 06. 02. 11:55:35 | #289 |
Karakter: Hidan
- Héló mi?- Kezdem piszkálását. Tudom, hogy rohadtul irritálja, ha megszólítják, de most tisztes távolságból teszem csak.
Húhh de beijedtem… Ez a hörgés. Szerintem ha filmet forgatnának Kakuzuval, akkor biztos valami robotnak kéne benn beöltöznie, fekete cuccba, ami ugyanígy eltakarná testét és ahhoz adhatná ki ezeket a hangokat. Nagyon jól állna neki. Akkor még talán ijesztő is lenne. Így azonban túlontúl édes. De azért remélem, nem gondolta, hogy ezzel a kis morgásával letudja a köszönést!
- Nah mi van már meg sem tudsz szólalni? Vagy ennyire betojtál tőlem, akkor jobb, ha könyörögni kezdesz Jashin istennek, hogy kegyelmezzen meg neked!- Kezdem neki. Remélem, most tudok rajta sebeket ejteni. Legyengülhetett az operációmtól, hogy ilyen lassan jutott el idáig, úgyhogy biztos. Megpörgetem kaszám ééés repül a kis kasza ki tudja hol áll meg…
- Tudod mit Hidan? – Hirtelen állítom meg fegyverem. Megszólalt. Ez aztán az eredmény. Köszönöm Jashin! Kíváncsi vagyok, mit akar tőlem, ezért kibököm neki:
- Nem…
- Legközelebb a nyelvedet tépem ki, de ezúttal nem varrom vissza…- Igen??? Azt hiszed, legközelebb hagynám magam mi??? Ennyire hülyének nézel??? Na most aztán felbasztad az agyamat te csuklyáspatkány! Mérgesen hajítom felé fegyveremet, de sajnos már megint megkeményítette bőrét.
Nem adom fel. Ütöm, vágom és közben ki is fejezem neki nemtetszésem:
- Most nagyon felbasztad az agyam Kakuzu! – Ha ennél forróbb lenne a fejem a dühtől, már teát lehetne rajta főzni. Azon csodálkozok, hogy a gőz nem száll még kifelé a fülemen. szúszáááá…
- Hidan el fog fáradni a gyönge kis kezed…- Közli velem. A kurva életbe. Neked kőből van az arcod kifaragva??? Még egyszer se láttam szinte dühösnek. És ez dühít. Naggyon dühít. egyre többet csapok rá szidalmaimmal és kaszámmal egyaránt.
- Majd én megmutatom ki a gyenge, felszeletellek, mint egy rohadt szendvicset, te te te…
- Hidan – mondja baljóslatúan és megáll. Remélem most már tényleg mérges lesz ez a pénzimádó igavonó… Hoppá tényleg. Pénzimádó. Akkor szeretett pénzével akár fel is dühíthetem. Nah akkor Hidan mester kibontakozik:
- Pénzéhes vadbarom, elveszem tőled a félve őrzöd pénzed! – Felém fordul és csak egy dolog jut az eszembe ANYÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ FÉÉÉÉLEK!
Mielőtt elfutnék hálóz be undorító csápjaival, és hozzávág egy fához. Hogy az a jó kuuurva. Alighanem ezért még szorulni fogsz. Még jó, hogy ilyen kemény a fejem. Aú aú aú. Hogy dögölnél meg te szemét fanyüvő. Aú aú aú… Embereket kéne kinyírnom és nem fákat. Ezekért a zöldségekért Jashim Isten nem jutalmaz meg.
- Te szemét köcsög….- szólalok meg hörögve, amikor már nem forog velem olyan szinten a világ és a fák. Érzem, hogy baszottul össze vagyok törve. Jah inkább baszatlanul. Csak múljanak el a csonttöréseim és a szédülésem, úúúgy megbánod még ezt. Mintha nem lennénk már így is késésben. És most még ez is. Ilyen lábakkal nem tudok menni, úgyhogy muszáj várnia addig, amíg legalább visszatekerem őket helyes irányba.
Mi mi mi a kínkeserves anyám picsája folyik itt? Miiért vette fel a fegyverem? Nagyon nem tiszta még látásom. Áááááááááááááá. Csápok felém. Miééééééééértttt??? Mivel érdmeltem már megint ki ezt??? ÁÁÁÁÁáááááá. Ez fáj te rohadék. Miért kell a már amúgy is törött lábamnál fogva húznod testemet??? Ennyire szégyellsz, hogy a hátadra se tudsz venni??? Ezt a kíínt. Ezt még kibaszottul megbánod! Szerencsére azért enyhül, hála gyors gyógyulásomnak. Meg is jegyzem neki, csajokat elpirító káromkodások közepette. Még csak ide se néz rám. De egy pillanatra. És már folyatjuk is hosszú, monoton utunk a bázis felé.
- Engedj már el te gyökér! Már rég begyógyultak a sebeim. Kiáltom neki olyan hangosan, ahogy bírom, amire hirtelen megáll és ha lehet még a szokásosánál is parábban néz rám. Nem válaszol...
- Mondj már valamit te nagyra nőtt Kuka!- vágom a fejéhez. Ilyen még velem nem fordult elő, hogy valaki miatt gyógyszereznem kell magam, de visszaérünk, tuti feliratok magamnak valami nyugtatót. Nem tudom ezt az idiótát ép ésszel elviselni. Áúúúúúúúúúúúúúú. Eddig még belső szervi károsodásaim nem voltak, de hozzámbaszott kaszám hatására máár igen…. Kész emberi roncs leszek ettől a Kakuzutól. Vagy maga testéhez hasonlatossá akarja tenni testemet. Bahh. Szépen nézne ki, úgy kéne reggelente ébresztenem egy csókkal. 
Brr. Még mit nem. Előbb szedem én atomjaira.
- Gyorsabban vonszold már magadat! Úgy jössz, mint egy vemhes csiga. – könnyen beszél az, akit nem vert egy polipszerű valaki agyon. Nagy nehezen feltápászkodok. Mozgásom tényleg elég lassú, de már ezt az egy-két órát a bázisig még fél lábon is kibírnám. De nem akarok ennek a pszichopatának még ötleteket is adni, úgyhogy inkább szép csendbe követem és gondolkodok. Mivvel is tudnám megsérteni. Bőre kibaszottul kemény. De várjunk csak… Nyílásait még nem teszteltem.. Gonosz ötletem támadt. Egészen a bázisig nem szólok hozzá, csak halkan kuncogok tervemen.
- Mi van ütődött? Kivertem azt a néhány agysejtedet, hogy még az átlagosnál is hülyébb vagy ma?- nem válaszolok, nem válaszolok. Lálálálá. Nem is hallom. Még. De hogy fog nemsokára sikítozni és nyögni. hehehehe. Azzt már hallani akarom. Faszulni fogsz öreg… Pontosabban faszon ülni. Bízom abban, hogy ott nem tudod magadat megkeményíteni. Véééged lesz, mint a kolbásznak kis cserkész.
Remélem Pein ma az átlagosnál rosszabb kedvébe lesz… Mondjuk, ha Konan megint nem hagyta magát neki, biiiztos. Szopás lesz itt Zuzukám. de még milyen szopás a részedre. Előtte mondjuk úgyis betörlek.
Beérünk és már a folyosón hallom Pein hangját, amint Deidarával üvölt. Huppsz. Köszönöm kis szőke köcsög, hogy megint felhúztad. Legalább már tudom miért nem áldoztalak fel eddig. kiront az ajtón és sírva rohan el a hálókörletek felé. Sasori mester is fület, farkat behúzva ballag kifele mélabúsan, de azért még odaveti nekünk:
- Előbb is visszaérhettetek volna idióták! Miattatok ilyen ideges. – és már el is oldalog, de Pein nem túl vidám hangjától még szőr is felborzolódik hátamon. Kibaszott mérges.
- KAKUZU! HIDAN! VOLNÁTOK SZÍVESEK BEVONSZOLNI A SEGGETEKET? MI A ROSSEBÉRT TARTOTT ENNYI IDEIG, MÍG IDEÉRTETEK?! MAGYARÁZATOT VÁROK.
- Megyünk Pein. – Mondjuk egyszerre és Kakuzu már benn is terem. Nekem azért hozzá képest több ideig tart, míg bevonszolom megkínzott és teljesen meg nem gyógyult testem.
Addigra már Pein nagyban beszélget Kakuzuval. Egyből felém fordulnak, amikor becsoszogok. Pein kérdőn mér végig:
- Hát te? – kérdi tőlem döbbenten, amire kissé színészien nézek rá. Még mondanom se kell semmit, úgy kezd el kiabálni újból – KAKUZU! Ugye nem akartad megölni?!
- Én nem.. Nézz rá, milyen szerencsétlen, összetörte magát. – kezdi el a magyarázkodást. Mi van? Ennyire én se vagyok szerencsétlen, ezért dühösen mondom el saját véleményem:
- Megölni tényleg nem akart, csak a szemeim nyomta ki és azért tartott sokáig visszaérnünk, mert keresett helyettük másikat és visszavarrta. – Ha Pein nem csinál ki, akkor én foglak.
- Vagy úgy- dörzsöli meg fáradtan a homlokát. – Csak tudnám, milyen büntetést kéne neked kitalálnom. Vagy jobban örülnél neki, ha Hidan büntetne meg?
Szerkesztve yoshizawa által @ 2009. 06. 02. 13:02:38
|
| yoshizawa | 2009. 06. 02. 11:52:35 | #285 |
Karakter: Hidan
Már megint egy ostoba küldetésre kellett mennünk Pein parancsára. Pénzszerzés a szervezetnek bahh. Pedig már hányszor megígértettem vele, hogy felveszi a vallásomat a szervezet. „Új fiú, egyenlőre tedd azt, amit mondok, ne dirigálj volt a válasza.” Idegesítő… Pedig Jashim Isten hogy örülne, ha az Akatsuki által megölt személyek mind neki lennének feláldozva… De, ha felhozom drágalátos vezérünknek tervemet, mindig elküld azzal, hogy ne fárasszam, vagy majd később megbeszéljük, vagy pedig egyszerűen egy küldetéssel bíz meg, mint most. Hogy ezt én mennyire rühellem. Mintha ez nem lenne elég, tetézi bosszúságom azzal, hogy a lehető legelképesztőbb srác mellé oszt be párnak.
Elég magának való egy figura ez a Kakuzu. Már azzal is tud irritálni, ha megszólal. Mindig olyan okosnak hiszi magát. Én szívesen megölném, csak hát szíveit sose tudom, hogy hol helyezi el testén belül. Ráadásul, mintha tudná, hogy le akarom szúrni, direkt incselkedik is velem, egyszer-egyszer előhozza őket testéből, de csak egy pillanatra, hogy még véletlenül se tudjak kárt tenni, akár egyikben is. Grr. Persze ő tehet kárt bennem mi? Még Pein parancsai ellenére is… Azt hiszi, olyan kellemes, amikor átszúrja rajtam csápjait? Kár, hogy amikor én próbálom testén átszúrni kaszámat, megkeményíti testét, hogy még véletlen se vehessem egy csepp vérét se. Rendben van, hogy gyorsabb, mint én, de akkor is én vagyok az erősebb. És egyszer… Egyszer úgyis kicsinálom.
Most is csak azért kellett megállnunk, mert valami nindzsákat érzékelt. Pff. Pedig úgy feláldoztam volna azokat a szerencsétlen bohócokat… Kakuzu meg… Egyszerűen megkötözött csápjaival, a fejemhez vágva azt, hogy kerülni akarja a feltűnést, és nem ölhetem meg őket. Az a hang… Brr. Nem vagyok egy beszari gyerek, de mégis megijedtem tőle. De nem tudom, mégis hogy képzeli. Nem ölhetek. Ez ez ez egyszerűen felháborító… Jashim Isten haragudni fog rám, amiért ma még senkit se öltem meg neki. Remélem a küldetésen még lesz alkalmam vérszomját csillapítani.
Hány órája rostokolhatunk már itt??? A faszom. És még el is aludt. Gááhh. Teljesen kikészít. Megkeresem fegyverem és próbálom belevágni hátába. A franc! Nem megy, nem megy, nem megy. Ez még álmában is megkeményíti a testét?! Nem adom fel. Tovább próbálom szúrkodni, de közben azért közlöm vele a tényeket:
- Hé Kakuzu ideje mennünk, mert Pein dühös lesz! – Felmordul. Ajjaj úgy érzem, besértődött rám a kis álomkóros, mert ollyan mérgesen morog szegggény. De jó. Ezután többször fogom felébreszteni. Mondjuk… Ha ilyen mélyen alszik, lehet egyszerűbb lenne rádobnom egy bombát, vagy valami nagyon nehéz sziklát. De az sem kizárt, hogy a kettőt együtt kéne rábaszni erre a szarzsákra, a biztos siker érdekében. Úgy megnézném, hogy ennek a szívtelennek a megszerzett szívei egész testével együtt pici kis darabkákra robbannának. Akkor aztán lejtenék egy táncot a véresőben.
Köpni, nyelni se tudok, olyan hirtelen szúrja belém idegesítő csápjait és magasodik felém, mint valami óriás halálmadár. Egy pillanatig úgy teszek, mint aki meghalt, majd, amikor közelebb löki magát hozzám, a számban lévő, savanykás ízű vérem egyszerűen ráköpöm. 10 pont. Egyenesen a szemébe találtam. Hehehe.. Ügyes vagyok én.
- Mond Kakuzu, nem unod még, hogy mindig meg akarsz ölni? Az én istenem Jashin soha nem hagyná, hogy leghűségesebb követője meghaljon!– Mondom neki hatalmas vigyorral. Valahogy már kezdem unni, hogy ezt mindig el kell neki ismételnem. És még nekem mondják, hogy nehéz a felfogásom.
- Mond Hidan – Kezdi nagyon baljóslatú hangszínnel. Nála ez a nyugodtság nem jelent semmi jót. - azért ugye a fájdalmat érzed? – Mmmost erre mmmit mmmmondjak? Kezdek tőle félni. Bólitok egyet. Aajaj. Ez nagyon bátortalanra sikeredett.
Útálom a csápjait… És ezt a kettőt minek kell az arcom előtt lengetnie? Mire készülhet?
- Mégis mi a fenét művelsz Kakuzu? – Kérdem tőle bátortalanul. Nagyon kihúzhattam nála a gyufát. Mindegy. Úgyse tud megölni, úgyhogy még teszek hangulatára egy lapáttal. Vigyort erőltetek arcomra, és úgy folytatom a faggatózást:
- Csak nem, meg akarsz dugni? – Fujj. El se hiszem, hogy ezt én mondtam ennek az összefércelt kötélzsáknak. Na jó ez erős volt látom az arcán, egészen addig, amíg ezeket, az undorító micsodáit szememre nem csúsztatja kacsintásomtól lesokkolódva.
- Majd megtudod. -Válaszol kimérten. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ EZ A VADBAROM KI AKARJA NYOMNI A SZEMEIM! NEM VAGYOK ÉN NEKI MÁR ÍGY IS ELÉGGÉ SZEMTELEN?
- Ezt te sem gondolod komolyan? Ezért Pein le fog osztani! – Sipákolom neki kislányos hangon. Remélem meghatja, bár ebben a szadista állatban egy szikrányi érzelem sincs.
- Ennyit megér! – Mondja és a következő pillanatban nem csak a fájdalom az, ami elvakít.
- Te szemét, te rohadék, ha elkaplak, még a szart is kiverem belőled! Feláldozlak Jashin Istennek, és boldogan iszom meg a véred, te… - Kiabálok utána, de hallom, hogy elbattyog valamerre. Hogy rohadnál meg te két lábon járó döghalál! Az ilyeneknek a föld, vagyis a talpam alatt lenne a helye.
Naaagy nehezen feltápászkodom. A büdös picsába. Ezt el se hiszem. Megvakított ez a görény és még itt is hagyott. Biztos most valahol egyedül öldököl. Csak kapjam a kezem közé… Kinyírom. Fülelek. Nem tudom, már mennyi idő telhetett el távozása óta. Kuurva csendes egy vidék ez. Mégis. Valami suhanást hallok. Csak nem visszatámolygott értem?
- Még mindig itt szerencsétlenkedsz?!- Hallom meg idegesítő hangját.
- Most megöllek! – mondom neki idegesen és nekiugrok torkának. Azaz csak ugranék, mert egy fának csapódtam Kakuzu helyett. Nevetni kezd. Brrr. Kirázott a hideg. Pedig azt hittem, a hörgésénél nincs ilyesztőbb. Aúúú. Már megint a földön vagyok.
- Ááááááááá mi a rossebet művelsz??? Kérdem tőle idegesen, mert csápjai már megint a vállamban vannak, és nem tudok tőlük felkelni. – Ez fáj ám te rohadék!
- Tudom, de most nem azért csinálom. Maradj nyugton! – Mert te ilyen körülmények között nyugton tudnál maradni nem?!
- A Kuuurva anyád baszd teherbe! Tudod mikor maradok ám nyugton neked te utolsó senkiházi! – Vágom a fejéhez, a helyzethez és lehetőségeimhez képest legfinomabb véleményem, mire egy seregnyi csápot érzek meg derekamra, karjaimra, lábaimra, még nyakamra is tekeredni. – Mi a faszomat művelsz?- kérdem tőle. Ajánlom neki, hogy normális választ adjon.
- Hülyéknek nem magyarázom el, mert nincs kedvem sokáig ugyanarról beszélni! – mondja nekem kimérten. Ezt most nem értem miért mondta.
- Ez most sértés akart lenni?- kérdésemre felnevet, és gunyoros hangon nyögi ki.
- Neeem. Hidan, egyáltalán nem annak szántam. – Pedig nekem nagyon annak tűnik.
- Szórakozz mással- Közlöm vele lemondóan. Látom ma nincs értelme vele vitatkoznom. Egy hatalmas ütést érzek fejemen és elájulok. Mire felébredek. Jéééh fény. Ezek szerint megműtötte szemeim. Bahh. És ő maga hova tűnt már megint. Késő éjszaka van. Biztos visszatért már a bázisra. Összeszedem magam és én is elindulok. Félúton találkozok is vele. Pff. És még én vagyok lassú mi? Akkor ő a megfontolt?
- Héló mi?- Kezdem piszkálását. Tudom, hogy rohadtul irritálja, ha megszólítják, de most tisztes távolságból teszem csak.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 02. 11:52:57
|
|
