|
|
Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)
| Hentai Chibi | 2013. 01. 01. 00:22:24 | #24724 |
Karakter: Kajiyama Kiroto (kitalált karakter)
Megjegyzés: Battle Royale osztályomnak
A G09-es zóna eddig üres, legalábbis nem látok senkit. Szóval az illető vagy nagyon jól elbújt, vagy nincs itt senki. Én ez utóbbiban reménykedem, hiszen nincs kedvem senkivel sem összetűzésbe keverednem. Nem nézek semerre el, az első a rendelő. Kellenek azok a cuccok, hiszen ki tudja mi történik még.
Minden bizonnyal az iskolából már mindenki kijött, így az már tiltott zóna, oda vissza nem lehet jutni. A térképen jelölöm is egy fekete "x"- szel a G07-est, hogy nem lehet oda menni, különben BUMM.... A szép kis fejünk lerobban a helyéről. Nem lehet egy kellemes dolog.
Belépek az épületbe, persze elővigyázatosan és körbe nézek, de sehol senki. Beljebb merészkedek, majd leülök a falhoz, meglapulva a sötétben minden feltűnés nélkül.
No lássuk csak mit is mondott a sensei.
Lesznek híradások ahol bejelentik a tiltott zónákat és a halottakat. Ezt figyelni kell, fontos! Jó ha jegyzeteled kik haltak meg, ha halottat találsz jelzed hol, hátha a gyilkos a közelben van. Az első rádióadás reggel lesz...
Halkan járok körbe a rendelőben keresve gyógyszereket és egyebeket. Kell nyugtató is, hiszen nem tudom az enyém meddig bírja majd. És kötszer! Tű és cérna se ártana, meg fertőtlenítő. Kesztyű! Amit találok teszek a túlélő felszerelésembe. Mindenféle gyógyszert, amit lelek.
Fájdalomcsillapító, nyugtató, altató, van antibiotikum is. Mikor már elég csak leülök egy sötét helyre és virrasztok. Még a végén valaki ide találna jönni és az nem lenne jó, főleg nem akkor, ha alszok. Az emberek alattomosak, nem tudni ki fog hátba támadni.
Vajon a többiek most mi tesznek? Nanahara rendes srácnak tűnik, nem hiszem, hogy bele menne ebbe a hülyeségbe. És Nakagawa? Szegény lány, remélem Nanahara-val összefutott és még nem esett baja. Kiriyama és Souma? Vajon már játszanak? És kik haltak meg? Kik élnek? Kik játszanak??
Beveszek egy bogyót, hogy biztosan nyugodt legyek. Ha ezt a dokim látná, de hát így is tudja mennyire kell nekem ez a szer. Két játék, két győzelem és két halott igaz szerelem, sok halott barát.... és a magány.
Még a szüleim halála után álltam rá. Hiába nyertem meg a Programot, mikor otthon a szörnyű igazság várt, hogy minden hiába volt, mert szüleimet megölték. Kár volt életben maradnom...
És most, hogy újra itt vagyok, bár ezt érzem, mégis küzdeni akarok, küzdeni hogy túléljük, küzdeni, hogy leszámolhassunk a Programmal, véget vessünk ennek az egésznek.
A kormány megdöntéséhez kevesen leszünk, de talán ha kijutunk innen és össze fogunk többen és elég erősek vagyunk, akkor vége lehet ennek a rémálomnak.
Nem vágyok már semmi másra, csak arra, hogy ez a szar véget érjen és a bűnösök végre megbűnhődjenek mindazért, amit velünk tettek.
A nap első sugarai bevilágítanak az ablakon, most már hamarosan jön a rádióadás. Elő is szedem a tollamat és a térképet, valamint a névsoromat. Nem várom, de jó volna már tudni mi is a helyzet. Aztán végre ez is kezdetét veszi.
- Szép jó reggelt, kis harcosok! - kezdi el a tőle megszokottul. Hogy a kurva anyádat! - Itt az idő, ezen túl bizonyos időközönként hirdetem a játék állását!
- Remek, mondjad.... - sóhajtok. Nem mintha számítana, én itt mit ugatok. Na mindegy ...
- Tudom hogy milyen rossz hangulatban vagytok... - folytatja. Oh igen? Már honnan is tudhatná ez a seggfej, hogy én milyen hangulatban vagyok? És a többiek? Nem tudja csak dumál itt össze vissza! - Ezért adok nektek egy rövid kis tájékoztatást. Ó! Egy gyors figyelmeztetés, mielőtt leadnánk... - erre sóhajtok.
- Kamerák. Fogadjunk, hogy a kamerák.... - hangom szomorúan és halkan cseng.
- Hogy ellenőrizzük a tevékenységeiteket, felszereltük a zónákat kamerákkal. Ez többszörösen megkönnyíti a munkánkat, hogy a műsort DVD-re tegyük! Értitek... Akkor. Folytassuk a halottakkal. - erre magamhoz veszem az íróeszközömet és a névsort.
- Remélem nincsenek sokan... - suttogom és szorosabban fogom a kezemben lévő eszközt.
- Kezdjük a fiúkkal. Hármas Oki Tatsumichi, nyolcas Kuronaga Hiroshi, tizes Sasagawa Ryuhei, tizenhatos Niida Kazushi, tizenhetes Numai Mitsuru, huszas Motobuchi Kyioichi, huszonegyes Yamamoto Kazuhiko. És most a lányok. Hármas Eto Megumi, négyes Ogawa Sakura, tizes Shimizu Hirono, tizenhatos Nakagawa Yuka. - mindet bejelőlöm. El sem tudom hinni, hogy Kiriyama emberei meghaltak, egy főt kivéve. Vajon hogyan? Kiriyama rájuk unt és végzett velük? De akkor az a Tsukioka srác hogy élhette túl?
Én nem értem... Azt hittem Kiriyama-ék egy csapat és nem esnek egymásnak. Ezek szerint tévedtem? Kiriyama megölte őket... Vagy valaki más?
És Souma? Ő ölt már? Te jó ég... Tizenegy halott, négy lány és hét fiú. De kik a gyilkosok?
- Akkor folytassuk a tiltott zónákkal. Remélem, a ceruzáitok már készen állnak. - de még mennyire ... - 07:00 órától tiltott a J02, 09:00-tól az F01 és 11:00-tól a H08. Pompás! Bocsánat! Nem tudtam ellenállni. A következő ideig, visszhall!
- Cső te rohadék... - sóhajtok. Tehát ez a zóna nem lesz tiltott egy ideig legalább is. De ... Most hogy a zónák kezdenek szépen sorban tiltottá válni, így mozgásra késztetve a többieket. A vadászat kezdetét vette és nem lesz megállás. Aki ölni akar az keres, aki élni gyilkolás nélkül az elbújik.
De a végsőkig ezt sem lehet húzni, erre találták ki a tiltott zónákat. Csak akkor tudsz végig egy helyben maradni, ha nem válik tiltottá a zónád. Szűkítik a helyedet, a teret és így össze futsz másokkal is akaratlanul is. Abban nem lenne semmi izgalmas, ha a két utolsó a sziget két felében várna, mert akkor sokáig folytatódna így unalmasan a játék.
Táskámból elő veszek lazább ruhákat. Egy feszesebb rövidnadrágot, hozzá egy testhez simuló pólót, rá a mellényt és mindehhez egy vékony inget, ami csak a mellényt fedi el mások elől.
Nem akarom tudják, mert akkor tuti fejre támadna mindenki. Azt hiszem kénytelen vagyok én is szembe szállni velük. Mivel ez a zóna elég közel van és nem is tiltott, továbbá sok jó dolgot lehet itt lelni, nyilván fognak erre jönni.
Jobb lenne eltűnni. De ... Hova? Ha a H08-ason indulok át, félő nem érek ki időben, vagy ha ki is érek össze futok onnan menekülővel.
Ez nem is lenne baj, ha olyan az illető, de egy Kiriyama-val vagy Souma-val nem kívánok találkozni amíg nem szükséges. És lehet, hogy egy gyilkos van ott, vagy annyira fél az illető, hogy rám támad.
Egyik se túl jó... Viszont a G08-as mező fele se jó, mert kiszorítom magam a sulihoz. Nincs más esély csak az F09 felé indulni... Hát akkor hajrá! Meg tudod csinálni Kiroto!
A holmiijaim már egyben, a két táskából egyet csináltam. Ittam is és ettem is keveset már. Kezemben a katana, vállamon a sport táska. Mehetünk! Pár lépést előre teszek.
- Van itt valaki? - hallom meg a hangot.
Milyen ostoba lány! Rögtön bevágódok az egyik ajtó mögé és a lány lépteit hallva szorosabban fogom a katana-mat. - Sehol senki, remek! - hallom a fegyver koppanását az asztalon és a táskáét a földön.
A résen át látom a diákot, ez a Souma Mitsuko bandájába tartozó huszonegyes lány Yahagi Yoshimi! Akkor vajon Mitsuko is itt lenne erre? Vagy itt fognak találkozni? Esetleg külön utakon járnak?
Egy ideig csak csendben állok, majd úgy döntök, mikor nem figyel elő lépek és megpróbálok eltűnni....
- Kajiyama-chan! - hallom meg hangját mire felé fordulok. - te itt voltál! Végig itt voltál! - fogja rám a fegyvert.
- Tedd el, ez hülyeség. Nem foglak bántani. - mondom. Persze ez csak akkor igaz, ha ő sem bánt engem.
- Hazugság! Mindenki játszik és én élni akarok!
- Ahogy én is és mindenki más! - mondom, de katana-mat továbbra is fogom.
- Csak ez van nálad? - húzódik ajka mosolyra. - Hát akkor... Ég veled Kajiyama-chan. Mindig is csendes voltál, túl rideg. Nem kár érted. - és meghúzza a ravaszt. Ütést érzek a mellkasomnál és megtántorodok. Bazd meg ez még így is fájt! Majd még egy.... De nem adhatok neki esélyt a többi lövésre, pláne nem fejre. Rögtön ledobom vállamról a táskát és neki megyek karddal.
- Sajnálom! - és nem kímélem. Fel sem fogom mit teszek, csak mikor már megállok és látom véres kezemet, véres szakadt ingemet. Levegőt kapkodva rogyok térdre. Az első gyilkosságom ebben a játékban.... De nincs sok időm. Leveszem az ingem, azzal takarom le a holtestet.
Átveszem egy másikra miután lemosom a vért magamról. Elteszem az élelmét, vízét és a fegyverét töltényekkel. Felkapom táskámat és gyorsan iramodok ki az épületből messzire el innen.
A lövések ide vonzhatnak másokat is és ezt nem fogom megvárni, főleg nem azután ami bent történt. Most már nincs megállás!
Szerkesztve Hentai Chibi által @ 2013. 01. 01. 19:24:49
|
| Calael | 2012. 12. 06. 22:36:13 | #24411 |
Karakter: Etsushi Kyubei (kitalált)
Megjegyzés: [osztályomnak]
A szokottnál nyűgösebben ébredek, köszönhetően annak, hogy most következik az év legszebb eseménye: a kétnapos osztálykirándulás. A cuccaim már réges rég egy táskában hevernek, ami pedig az ágyam mellett nyitott szájjal nézi a mennyezetet.
Kikecmeregve az ágyból a konyhába sétálok, és arra se szánok időt, hogy lámpát gyújtsak. Szinte vakon készítem el az egészet, hogy aztán visszasomfordáljak a szobámba, és ott önindító jelleggel magamba töltsem.
Az óra négy óra huszonhárom percet mutat, azaz még bőven van időm elindulni.
Fogalmam sincs, hova megyünk, és egyáltalán arról, hogy kikkel. Van pár név, ami már ismerősen cseng még az én számomra is a tanórákról, de nem mindhez tudok arcot is párosítani. Talán az osztály feléről tudom, hogy kikről is van szó. Két csapatot tudok megkülönböztetni, az egyik Kiriyamáékat fedi, a másik meg a Micuko lány körül legyeskedik. Ők aztán igazán furcsák... Aztán ott van a sportmániás kis team, és ennyi. Ezekről tudok bármit is. A nevüket, az arcukat. A többiek... Meglepetés.
Miután végzek a kávéval, és nagy nehezen magamra rángatom az egyenruhámat, rövid kis levelet írok édesanyámnak és édesapámnak.
"Ha elfelejtettétek volna, osztálykirándulásra mentem. Ne aggódjatok miattam!"
Persze ez nem jelent semmit. Ők is tudják, hogy hanyadik osztályba járok, és én is. Semmi nem jelent semmit, ez az ország pedig éppen elég őrült ahhoz, hogy bármi megtörténjen.
Hosszú az út, és akármennyire is tapossa a gázt a sofőr, már besötétedett odakint. Korai indulás ide vagy oda, az út akkor is hosszú. A busz középső részében foglaltam helyet, valami Kaori nevű lány mellett. Az ablaknál ülök, és halkan az mp3 lejátszómat hallgatom. Nem egy szuper minőségű, de arra pont elég, hogy az idegesítő hangoktól megkíméljen.
Semmi izgalmas nem történik, míg azt nem érzem, hogy valami megváltozott. Kiemelem a fülhallgatót a fülemből, és leállítom a lejátszót. Kicsit megemelkedem a székből, de csak annyi tűnik fel, hogy az eddigi mozgolódás lecsillapodott. A hangok sem olyan erősek, mint eddig voltak - ugyanis egy busznyi diákot még egy maximumra állított heavy metal dal sem tud kizárni az ember életéből. Visszaülök, de mintha azonnal nyomni kezdene lefelé. Mi ez?
A légzésem egyre csak lassul, én pedig alig látok ki a fejemből. Én vagyok a tipikus éjjeli madár, nekem ne próbálja meg senki bemagyarázni, hogy ez normális.
Újra megemelkednék, de nem megy, egyszerűen képtelen vagyok rá. Ez lenne a Program? Meg az első fázisa? Ha igen...
Riadva ébredek, bár nem tudom, hogy ez az álommentes álomnak köszönhető, vagy annak, hogy egy számomra teljesen idegen iskolában találom magam. A teremben már sokan ébren vannak, de úgy nézem, még nem maradtam le semmiről. Ez tényleg a Program. Más okot nem tudok találni arra, hogy három katona van még bent a csapatunkon kívül.
Még össze se rakom a részleteket, mire nyílik az ajtó, és egy teljesen ismeretlen pasas lép be.
- Felébredtetek? Jól aludtatok?
Döbbenten bámulom a férfit, és egyszerűen nem fogom fel, hogy ez totálisan nem tudja, ki kicsoda a teremben. Hol van a mi osztályfőnökünk?
- Nem árt, ha tudjátok miért vagytok itt. Az sem, ha tudjátok, hogy az osztályfőnökötök halott. Én vagyok az új, a nevem pedig Kitano Takeshi. Szóval, idén ti vesztek rész a Programban.
Keserűen elmosolyodok, és ez el sem tűnik az arcomról, egészen addig, míg az első embert ki nem hívják. Más embernek talán megfagyott az ereiben a vér, amikor Kajiyama kihívta maga ellen a sorsot, én azonban végig arra gondolok, hogy minden ezért volt.
A Terv miatt.
A Programot egyértelműen felülírja a Terv, amit én találtam ki. A szüleim így neveltek, és a tankönyvekben is láttuk, hogy miért van rá szükség - a felső réteg szerint. Az, hogy szerintem mire van, teljesen lényegtelen.
Minden attól függ, mi lesz a hátizsákban. Vannak fórumok, ahol pár túlélő beszámolt arról, hogy milyen ez az egész, de mindegyik jelszóval védett. Persze be lehet lépni, már ha van megfelelő kapcsolata az embernek - vagy ha tíz és tizennégy év közötti. Teljesen vicces, hogy pont az ilyen fiatalok léphetnek be ezekre a helyekre, ahol a vérfürdő résztvevői és túlélői vannak jelen. Páran megőriztek valamit az emberségükből. Aztán fokozatosan eltűntek, míg az őket meghallgató közönség névtelenül túlélte a tisztogatásokat.
A nyakörv szó hallatán a nyakamhoz érek, és simogatni kezdem a kis "ékszert". Az írjátok le kombináció is mozgást vált ki belőlem, és nem is látom, ahogy leírom azt, amit a "tanár úr" mond nekünk. Utána feláll az első ember. Egy fiatal suhanc, annyira nem is ismerem. Még jó...
Felveszi a hátizsákját, majd eltűnik.
A teremnek nagyjából a fele távozik a belső, még éppen biztonságosnak nevezett körből, mikor végre én is felemelkedhetek a helyenről. A kirándulásra hozott hátizsákom könnyedén veszem fel, és teljesen nyugodtan sétálok előre.
- Csak két perce van, jó lenne, ha kicsit csipkedné magát.
- Persze, persze...
Hangom teljesen nyugodt, mintha egy másik dimenzióban járnék. Felveszem a sajátomnál jóval nehezebb zsákot, majd magam mögött hagyom a termet. Az ajtót bezárva egyből elkezdem feltúrni, hogy megtudjam, milyen fegyverem van, és hamarosan rá is akadok: egy pisztoly. A félhományban kezdem el vizsgálni, és hamarosan meg is találom a márkajelzést: Makarov.
Gyorsan keresek egy tárt is, majd miután a helyére pattintom, már futok is. Túl sok időt vesztegettem.
Egy hullába botlok, vagyis botlanék, de a testem ösztönösen reagál rá, és átugorja. Futok, ahogy csak bírok, nem is nézem, merre. Jó tíz percig futok, mire találok egy bokrosabb részt. Megérzéseim szerint a G7 és a G8 zóna határán lehetek. Innen a legideálisabb hely, ahova mehetek, az a kikötő. Fogalmam sincs, mit lehetne ott találni plusz fegyverként, de hátha találok valami jó dolgot. Csak sietni kell, amíg mások nem indulnak el oda rejtekhelyet keresve...
|
| Hentai Chibi | 2012. 12. 06. 18:13:23 | #24406 |
Karakter: Kajiyama Kiroto (kitalált karakter)
Megjegyzés: kezdés osztályomnak
Milyen furcsa egy világot élünk ... Embernek embert kell ölnie, mert egy program ezt kívánja, mert a mi Nagy és Hatalmas vezetőnknek ez okoz örömöt. Látni ki hogyan gyilkol és menti a saját életét, hogy a végén ő legyen a Győztes.
De semmi sem ilyen egyszerű. Az ember a játékban szenved és a győzelem után nem marad más csak a kín. De ők ott fent, a vezetők erről semmit sem tudnak. És soha sem fogják megérteni, mert ők talán már nem is emberek ... Kiveszett belőlük minden, ami emberi.
Csak üres kis bábok, mindenféle érzelem nélkül, lélek nélkül, mocskos szolgák, akik lesik minden egyes óhaját-sóhaját a Vezérnek. De remélem egy nap valaki majd leszámol ezzel az egész szarral...
Csodás napsütötte reggel van ... reggel ... Hát igen, lassan már tíz óra felé közeleg az idő. Ahogy elnézem már majdnem mindenki itt van és izgatottan várják a kirándulást. Régen még én is így vártam, de ... Mi a garancia arra nem épp a Program veszi majd kezdetét? Én már nem bízok ebben, pontosan ezért készülök fel minden lehetőségre, mert én már tudom ...
Elfoglalom a helyemet a buszon, mellém nem ül senki, nem is kell, nem barátkozok. Hátamat az üvegnek döntöm és úgy nézelődök körbe. Elől a jók ülnek, a tipikus olyan diákok akik soha az életben semmi rosszat el nem követtek. Ők közel vannak a senseihez. Hátul a rosszak, a Kiriyama félék és társaik.
Középen a felállás változó. Van itt az enyhén lázadótól a normálisig mindenki. Névről körül belülre megvannak, de olykor keverem őket. Hiszen nekem tök mindegy ki kicsoda, kivel leszek jóban, hiszen ha véletlen kiválasztanak minket akkor úgyis vége mindennek és egymást kell ölni. ÉS akkor nem előnyös a barátság és szerelem. Már előre sajnálom őket, de reménykedjünk ezúttal nem úgy alakulnak a dolgok.
Az út kezdetét veszi, mindenki cseveg, nevetgél.
Én az ablakon bámulok ki, most is egyenruha van mindenkin... Ch.. Új iskola, új lapok, új egyenruha ... Csak a többi a régi. Ajkamat halk sóhaj hagyja el. Milyen szánalmas lét is ez. Vissza fordulok a többiek felé érzelemmentes tekintettel. Nem akarom, hogy tudják vajon mi is játszódhat le bennem, hogy a szívemet fájdalom mardossa. Mindenki olyan boldog... Hatalmas kegyetlenség a program...
Ismét az ablak felé fordulok és igyekszek nem gondolkodni dolgokon.
- Kajiyama-chan ... - hallok meg egy édes hangot. Engem nem szoktak az osztályban megszólítani csak úgy ... Ha a tanár szólít, vagy ha valami olyan van amiben mindenképp részt kell vennem. De ez egy kirándulás, ha nem is szólnak hozzám se történik semmi. Ez a lány pedig most megszólított. Felé fordulok és igyekszek nem döbbent lenni. Nakagawa az, a kiscsaj akinek az arcára van írva mennyire oda van Nanahara-ért, csak nem meri bevallani neki.
- Tegnap készítettem egy kis sütit. Kérsz? - mosolyog rám kedvesen. Általában nem szokásom senkivel sem szóba állni, ezért nem tudom most mit is kellene csinálnom.
- Nem köszönöm. De biztos finom. - engedek meg magamnak egy mosolyt, de ahogy elfordul én már ismét az ablakon bámulok ki. Talán kissé bele pirultam, de a szívem hevesen dobog.
Nem lehetek kedves, nem ismerkedhetek velük, mert a végén mindenki meg fog halni ha a programba kerülünk. Vissza nyerem higgadtságomat és a többieket hallgatva a tájat nézem.
Valamiért furcsa érzésem lesz. Nem is tudom mihez hasonlíttani, de aggodalommal tölt meg. Sőt szinte már rettegek. Ugye nem? Kezem kissé remegni kezd, előveszem a kis bogyót és vízzel beveszem. Ez majd segít nyugodtnak maradni. Hiszen az mégsem lehet, hogy megint kiválasszanak ...
A többiek nyugodtak, nem lehet probléma. A nevetgélő arcokat figyelem, Kiriyama unott, Kyubei se mutat túl sok érdeklődést, Nanahara jól el van, a lányok is elnevetgélnek hülyeségeken.
Érzem, ahogy kezd hatni a gyógyszer. Visszadőlök nyugodtabban és mélyeket lélegzek.
De ezt se sokáig folytatom ... Nem veszek levegőt. Más nem érzi, de én ismerem már ezt ... Altató gáz! Mindig ezt szokták. Ökölbe szorítom kezemet. Látom elaludni a többieket, nem mozdulok ... Felesleges.
A vezetőn gázmaszk van, mindenki más elalszik. Még próbálnék felülni, de már nem megy, minden elsötétül...
A fejem kissé fáj, a padban ülök, mellettem cuccaim. A nyakamhoz se kell érnem, hogy tudjam a csini kis "ékszer" rajtam van... és persze mindenki máson is. Kómásan pislogok fel, de eszem ágában sincs fejemet felemelni a padról. Többen ébredeznek már. Te jó ég.. Már megint ... Én már megint részt fogok venni ebben a szarban... Bassza meg!
Látom az értetlen arcokat, pont mint mi első alkalommal ... Aztán a második csapat, csak én nem. Ők még nem tudják, de én már igen, hogy mire is számíthatnak. Zajongani kezdenek, kérdezgetik egymást, de senki se tudja a választ. Kiriyama halál nyugodt mint mindig és mivel ő így reagál a társai is. A többiek viszont félnek és okkal teszik ezt.
Végül megjelenik a drága sensei is. Más mint aki tavaly volt... Ja igen, bosszúból a végén megszabadítottam a bal szemétől ... Lehet ezért inkább most más jött? Nem tudom, lehet. Mindenesettel ezt ki is fogom ezúttal csinálni! Szétszaggatom cafatokra! Kezem kissé megremeg, előveszek egy bogyót és beveszem. Tényleg pozitív hatással van rám.
Csendre int minket a drága új osztályfőnök úr és bemutatkozik. Nem is igazán figyelek, nekem tök mindegy ki is ő ... Akkor is megölöm.
- ... A nevem pedig Kitano Takeshi. - rám néz és elvigyorodik. Ez a pasi tudja ki vagyok! Felegyenesedek és vágok neki egy grimaszt, amitől rögtön lehervad a vigyor az arcáról. Neki fog a szabályok ismertetésének.
Az előző két esetkor elhangzottak most is a fejemben visszhangoznak és már kívülről tudom mit fog mondani.
Meg kell ölnünk egymást, csak egy maradhat a Győztes. Ha huszonnégy órán belül nincs halott ezek a csini kis nyakörvek robbannak és mindenki meghal. Nincs menekvés...
Tiltott zónák, rádióadások... Halottak nevei ... Most is a fejemben zengnek a sikolyok, fegyverek lövései, ha lehunyom a szemem látom a sok vért.
******************* ***********************
- Kajiyama! Kajiyama sajnálom .. én ... én megpróbáltam....
- Nem a te hibád Serizawa... Te már jobb helyre kerülsz mint ez a pokol itt...
- Mellettem maradsz? .. Mi..Minden olyan sötét és hideg... Félek Kajiyama.... Félek...
- Ne félj itt vagyok ... Melletted maradok...
- Nagyon fáj... M..Meddig tart még?
- Nem tudom ...
- Segíts kérlek... Nem akarom... hogy fájjon...
- Én nem ...
- Kérlek....
- Bocsáss meg Eriko-chan....
******************* ***********************
- Akkor hát megértették? - erre ismét felnézek. Észre se vettem kezem ökölbe szorult. Én bosszút ígértem és bosszút is fogok állni!
- Felfogtuk sensei... - morgom és dühtől csillogó szemekkel nézek rá. Felkelek helyemről és elé sétálok. - Ha ennyire élvezettel adja elő, akkor miért nem játsszák maguk? Rohadék! - és le is köpöm, mire durván a mögöttem levő padra vág. A fiú aki ott ül kissé ijedten pislog rám, majd újdonsült osztályfőnökünkre. A hátam sajog, a lábam nem éri a födet és a köcsög fegyvert nyom a fejemhez.
- Nocsak Kajiyama-chan. Örülök, hogy személyesen is megismerhetem, de ... Maga már most feladja, megunta az életét? - vigyorog. - El sem hiszem, hogy azt akarja itt helyben szétlőjem az okos kis fejét... Pont mint az az idióta tanárjuk. Inkább meghalt, hogy magukat védje esélytelenül. - tolnak be egy hullát a katonák és ahogy kinyitják a zsákot vér folyik ki belőle. A rosszullét kerülget, valaki el is hányja magát.
- Hayashida-sensei... - tör ki zokogásban az egyik, mire a másik is rákezd. A sensei elenged, mire megigazgatom ruhámat. Ezt nem hiszem el.
- Maguk tényleg elmebetegek... Undorító férgek! - állok fel az egyik üres asztalra. - Veletek meg mi van? Komolyan bele mennétek ebbe a hülyeségbe??
- Kajiyama fejezze be! - morran rám.
- Inkább lázadjatok! - folytatom a diákok felé. - Barátok vagytok, szerelmesek, fiatalok... Miért kellene egy ilyen hülyeség miatt meghalni? - látom az egyik katona rám emeli a fegyverét. - A szívemre célozz ide ni te seggfej. - mutatom neki. - Együtt erősek vagyunk, győzhe... - itt azonban valaki az asztalba rúg.
- Maradj csendben Kajiyama... Ezek itt nem viccelnek. Nekem se tetszik, de most nincs mit tenni... - súgja nekem Nanahara. Hogy merte?
- Tegyél le! - szólítom fel rá, mire így tesz. Mivel többet már nem szólok és vissza ülök a helyemre, a katona is leteszi fegyverét.
- Kajiyama-chan jól vagy? - kérdezi aggodalmasan Nakagawa, mire csak bólintok.
- Remek. Most, hogy mindenki nyugton van fogjátok a papírt és a ceruzát, kezdjétek el írni amit mondok. - vigyorog ördögien, engem meg a rosszullét kerülget tőle. - Mi most meg fogjuk ölni egymást. Írjátok!
A lapomra felkerül szinte vésve az idegességtől a szöveg. De ahogy elnézem az arcokat nem mindenki nyugodt ettől a dologtól.
Kiriyama persze semmilyen érzelmet sem mutat, azt hiszem vele jobb lesz óvatosnak lenni. Ő és a bandája szerintem komolyan benne lesznek a harcban. Hirtelen hallom saját ceruzám reccsenését, ahogy megadja magát a szorításban. Csessze meg, én ezt nem bírom!
Névsor szerint kell kimenni a cuccokért. Egy fiú, majd ő kimegy és utána következik egy lány. El kell telnie pár percnek, pontosan két percnek, mire a másik utána mehet. Mindenki kap egy táskát, amiben van egy térkép, iránytű, névsor, "kaja", meg víz, egy óra és persze a fegyverünk. Senki sem tudhatja mit kap, zsákbamacska az egész.
Ki tudja, lehet, hogy csak egy villát, vagy épp egy kést kapsz, de az is lehet mindened amid lesz egy golyóálló mellény. Nem tudhatod mi jöhet jól, lehet azt hiszed hú de vagány vagy azzal amit kaptál és hasznát nem veszed, mert lelőnek, vagy alattomos módon hátba támadnak azok akikben bízol.
Ráadásul az iskola épületébe se lehet vissza jönni a tanárt kinyírni, hiszen ez rögtön tiltott zónává válik ... Fracba is ... És akkor még ott vannak az őrhajók, amik a menekülést gátolják, továbbá a huszonnégy órás határidő és ez a rohadt nyakörv!
A névsor kezdetét veszi.
Vajon kik azok akik még itt akarják hagyni ezt az egészet? Össze kellene gyűjteni őket, mindenkit, hogy vége legyen. Valahogy csak ki lehet jutni innen... Csak az a baj, hogy mire ők innen kimennek elbújnak és én se várhatok be csak úgy akárkit. Honnan tudjam lehet e bízni bennük?
Nanahara és Nakagawa ... Nem tűnnek gyilkos személyiségnek. De Kiriyama és a bandája, bennük semmi pénzért se bíznék meg. Kyubei ... Hát nem is tudom, ez a fiú elég fura, de talán ... Viszont a többiek? Kuroshi-chan? Vagy épp Kotoba-chan? Mimura-kun vagy Sugimura?
Soha se lehet tudni ki fogja élvezni ezt a játékot. Lehet, hogy pont az aki a leg ártatlanabbnak tűnik és senki se gyanakodna rá. Igen, erre is lehet példa. Mindenesetre előbb nekem kell innen kijutnom.
- Fiúk hat, Kiriyama Kazuo. - erre felkapom a fejem ismét. Ő utána én jövök. Érzelemmentes arccal megy ki, ez már túl nagy nyugodtság. Nyoma sincs tiltakozásnak, vagy aggodalomnak. Azt hiszem ő már benne van ... Mostantól Kiriyama és én ellenségek vagyunk. Én kijutok ... Utánam ki is jön? Azt hiszem az a Kyubei kölyök ... Nem nem ő, a kilences fiú, előtte még jön a hetes és a nyolcas fiú és lány. Ők kik is?
Kuramoto Yoji, Kotoba Ikiru, Kuronaga Hiroshi, Kuroshi Hime és utána jön ő. Rendben, akkor körül belülre megvan a névsor is...
- Lányok hat, Kajiyama Kiroto... - hallom meg nevemet. A lábaim nehezen mozognak. Kérlek valaki ... Keltsen fel ebből a rossz álomból! A táskámmal indulok el ki a tanárhoz.
- Senkiben se bíz. - súgom oda Nanahara-nak. Végülis, még én is lehetek ellenség, ha úgy adódik. Átveszem a túlélő felszerelést és kilépek az ajtón. Még bármi megtörténhet.
Közepes tempóban haladok ki. Nem tudni, hogy az előttem levők közül ki az aki már benne van ebben a játékban és ki tudja, talán lesben is áll és arra vár mindenkit megöl, aki innen kilép. Gyors győzelmi esélyek, adott esetben egy jó fegyverrel talán még hatásos is.
Az ajtónál hirtelen állok meg. Egy mély levegő. Futni kellene, de előbb nem árt körbe nézni.
Semmi ... Lassan jön a következő utánam ... Fogom a táskáimat és futás!
Valami a fejem mellett megy el, megtorpanok egy pillanatra. Nyíl ... egy nyílvessző ... Szóval valaki íjjal van. Minden érzelem nélkül fordulok meg a lehetséges támadási irány felé.
Ez ... Ez az egyes fiú, Akamatsu Yoshio ... Belőle nem néztem volna ki ... Hatalmas lendülettel kezdek ismét futni, mielőtt még eltalálna. Nem bánik olyan hú de profin az íjjal, ez azért jelentősen növeli az esélyeimet és az is, hogy még épp időben tűnök el a növények rengetegében.
Tehát kezdetét vette a játék, mostantól senkiben sem lehet bízni. Sajnálom mindenki ...
Remélem többen tudnak elmenekülni, mint akiket meg öl majd ez az idióta.
Valahol mélyen bent, fák közt állok csak meg, hogy kifújjam magam. Térkép... Kell a térkép, hogy hol vagyok és kell tudnom milyen fegyverem is van. Áttúrom a táskát. Oh remek ... sikerült kifognom a golyóállómellényt. De nem baj... Mert hoztam saját fegyvert, biztos ami biztos alapon, egy katana-t.
Közeli helyzetekre jó, de lőfegyverrel és íjjal szemben nem sok esélyem lesz, főleg ha fejre céloznak. Majd szerzek más fegyvereket.
És akkor most lássuk csak azt a térképet ... Az irányból ítélve amerre futottam ez már talán a G08-as zóna. Remek... Hova is menjek tovább?
Kellene egy hely ahol biztonságban lehetek. Hmm... A G09-esben vagy egy rendelő, ott tudok szerezni ha szerencsém van kötszert és orvosságot. Csak senki ne akarjon addig oda menni... És akkor nem eshet baja.
Előhorgászom a névsort is és kis fekete ikszekkel jelölöm kitől is kell tartani. Kiriyama és Souma bandája az. De kik is vannak mindig velük?
Niida Kazushi (fiúk 16) biztosan, Kuronaga Hiroshi (fiúk 8), Sasagawa Ryuhei (fiúk 10), Tsukioka Sho (fiúk 14), Numai Mitsuru (fiúk 17). Ns és most Mitsuko kis csapata jöhet... Ott van a hogy is hívják... A Yahagi Yoshimi (lányok 21) lány tuti vele van, meg a Shimizu Hirono (lányok 10) és más azt hiszem nincs is a bandájában.
Akkor őket elkerülöm, a többiekkel óvatos vagyok és nem lesz gond. Táskámba vissza teszem a névsort, kezembe veszem katana-mat, de valamennyire rejtve, hogy ne lássák mi van nálam. Még a végén olyan is rám támadna, aki egyébként nem akar játszani.
Felkapom cuccaimat és már indulok is. Minél hamarabb oda kell érnem, még mielőtt másnak is eszébe jutna az a zóna.
|
|
