Turumm, turumm, turumm. Cseng a csengõ.
Kigombolt ingembe belekap a tengeri levegõ, cicavigyorral élvezem a szellõcskét. Nyu, imádom.
- Megkérdezhetem, kit keres? - nyitja ki valaki az ajtót.
- Üdv, bunkókám - mosolygok rá. - Benson hívott.
- Miért hívna egy ilyen… gigolót? - Kezdek icipicit ideges lenni. Félresimítom a hosszított inget teljesen, hogy nyugodtan kivillanhasson wakizashim.
- Beengedsz szépen, vagy vérezzem össze ezt a szép járólapot? - kérdezem, már morogva. Mit húzza itt az idõmet?
Idióta.
Látom, megszeppen, de beenged.
- Elsõ emeleten van az iroda - szól utánam. Lift nem kell, lépcsõn megyek felfelé. Szemben jön egy középkorú n és kedvesen elmosolyodik, mire elkap a hányinger. Mázli, nem jön oda, hogy segíteni akar, mert akkor tuti még hánynék is!
Fujj.
Felérve kopogok és benyitok. A férfi azonnal a lényegre tér miután a fotelba invitált az asztal másik oldalán.
- A fiamhoz szeretném felfogadni - mondja.
- Hm. Miért?
- Ez miért fontos? - kérdezi szigorúan.
- Mert nem mindegy, hogy GTA-n edzett kockáktól, vagy keményfiúktól kell védenem - felelem.
- Beleszólt egy üzleti ügyembe a maffia. Nem akarok kockázatot vállalni, és a fiam, mint a cég örököse, fontos személy.  Azt mondták, ön igencsak profi.
- Nyuá, mondhatjuk. Bér rühellem ezt a szót, de ha felbérel és megfizet, garantálom, hogy semmi baja nem lesz a fiának- kacsintok a férfira. Meglepve pislog? - Mi van? Nem mondták, hogy fura vagyok?
- De - jegyzi meg. - Ahogy azt is, hogy meleg. Ahogy a fiam is. De maximális diszkrécióra számítok ez ügyben.
- No para, nem fogom megugrani az elsõ találkozón. - Unottá válik a hangom, amíg elém nem tol egy kis cetlit. Sooooook, még annál is több nullával. - Ez?
- A fizetése havonta, plusz a kiadásait is fedezem. A fiam nagyon fontos. - Kihangsúlyozza ismét, hogy nagyon fontos. Hm.
- Oké, értettem. Mehetek már most?
- Igen, lent van a kocsi, elviszi a házhoz.

* * *

- Na hol a kölyök? - kérdezem a komornyikot, mikor már öt perc haladunk és haladunk a luxusvillában. Olyan, hogy megláttam és füttyentettem volna, ha nem esik le az állam.
- Itt. - Megáll, hatalmas ajtó. Kopog, bentrõl egy hang szabadot szól, majd benyit. - Michael-sama, õ itt a testõre, Yomi-san. Alkalmas most az idõpont?
- Ó, üdvözlöm, Yomi-san. Igen, alkalmas, épp most fejeztem be egy beadandót - mosolyog a fiatal srác.
De még milyen édes! A helyzet az, mint a luxusvillánál. Füttyentenék, ha…
Mindene pont ott van, és úgy domborodik, ahogy kell. Bár a fenekét még nem látom. De igazi, kedvemre való, friss husika. Végig tudnám csókolgatni minden centijét. Pont ezért lehetetlen, hogy nincs pasija.
- Üdv Michael-chan - lépek mellé. A megszólításra komornyik felmorran, de rápillantok és inkább kussol, elköszön és kisétál. - Baj lenne, ha Micchannak hívnálak? Olyan kis cuki vagy, ez rád illene - mosolygok rá a lehetõ legkedvesebben. Majd késõbb ráér frászt kapni bármiért is.