Nagyra nő a szeme, és mélyen levörösödve fonja karjait össze, durcásan csücsörítve.
- A kettő nem függ egymástól! - morogja, és megragadva a szakés üveg nyakát, meghúzza a piát.
- Én eddig szentül hittem, hogy igen, de utánad már nem biztos - nevetek fel jókedvűen.
- Pedig tényleg nem! - mondja kissé elkent beszéddel, kipirulva az alkoholtól. - Sokan… furcsállták már, de ez van… ezt kell szeretni… Különben sem tehetek róla, hogy amint taperolok szűzkislányt játszanak…
Mosolyogva figyelem ahogy seggrészegre issza magát. Közben beszélgetünk, és ismét konstatálom: halálos a dumája. Jókat nevetek rajta, vagy éppen vele.
Bárgyú mosollyal kúszik közelebb, és szaglászni kezd, veszélyes közelségből.
- Nem ittál egy kicsit sokat? - mosolygok le rá kedvesen, és magam felé fordítom a kis édest. Hát nem visszamosolyog?! Cuki.
- De... egy kicsit... - motyogja, és hozzám simul. Izgató illatát, testének ruganyos puhaságát és forróságát érezve felmordulok.
Kísérti az ördögöt.
Cseppet sem diszkrét horkolásba kezd a vállgödrömbe fúrva arcát.
- Remek - sóhajtok fel, és a selymes, rózsaszín fürtökbe túrok ujjaimmal. Meg is szagolom, és elmosolyodom. Eper...
Kifizetem a számlát, őt pedig a hátamra dobom és lassan elsétálok vele a szállásáig. Hamar megtudom melyik az ő szobája, beviszem, lehajítom az ágyra. Hhhrrr... észbontóan fest így.
Azonban én nem az a fajta vagyok, aki így vadászik.
- Majd legközelebb - mosolygok le rá, megcirógatva pofiját. - És akkor nem úszod meg egy kis játszadozás nélkül...
*
Másnap épp edzés közben találok rá, a kis geninjeit szadizza... élvezettel. Hehe...
Mögé lépek.
- Látom jól szórakozol - szakítom félbe az idilli pillanatot. Felém perdül.
- Ha többször nyalnának el, akkor még jobban - válaszolja, majd elolvadva mér végig. Csípem a fiút, mellette az egóm már a felhőket csapkodja. Az edző geninekre pillantok, akik egy nyulat vadásznak le épp.
- Elég érdekes edzésmódszered van - nézem felvont szemöldökkel a bénázókat.
- Nem gáz. Engem is így szívattak zsenge ifjú koromban. És itt vagyok! De ahogy elnézem ők nem lesznek… hehe… Mondd csak Kankurou-san… te vittél haza tegnap este? - vált hirtelen témát.
- Igen. Bealudtál az ölemben és nem volt szívem otthagyni - vigyorgok rá bugyi-lehúzóan, és ő besétál a csapdámba. Kis sikkantással veti rám magát, átölel és már tapizza is a hátsófertályt.
- Köszi! - pislog fel rám áhítattal. Meg kell zabálni a kis édest. - Mondd nem edzenél velem egy kicsit? Kezdek eltunyulni…
Oh... szívest örömest. Amúgy is kíváncsi vagyok, mi rejtőzködik a ravasz kis szemecskék mögött. Szívesen szétszadizom, ha erre vágyik, ahhoz nagyon értek... Gaara a megmondhatója, mennyire.
- Rendben… csak bírd a kiképzést - dörmögöm, de látom ám, hogy van önbizalma. Pimaszul csíp a seggembe. Ej-ej.
- Engem ne félts... csak elbánok veled, Usagi-san... - dugja ki rózsaszín nyelvecskéjét, akaratlanul is kiváltva bennem olyan állati indulatokat, mint a letámadás és meghágás.
Magamhoz szorítom, és félkezes pecséttel teleportálom magunkat egy eldugott, titkos kis gyakorlótérre. Itt senki nem fog megzavarni minket, csak Gaara és én járunk ide.
- Kezdhetjük? - pillantok le rá, alaposan végigtekintve rajta, ezúttal nem a pasi-szememmel, hanem a harcossal. Vékony és izmos. Gyors lehet, és tutira rejt meglepetéseket. Nem piskóta a kiscsávó, habár nekem nem ellenfél. Legalábbis úgy tűnik, de soha nem becsülök alá senkit, amíg ki nem tapasztaltam az erejét.
- Jah. De ha lehet taijutsu. Azt hiszem kezdek kijönni a gyakorlatból!
Hátralép, és leveti a felsőjét, csodás kis felsőtestét pimasz vigyorral kinyújtóztatva. A pofám leszakad!
De velem nem bánsz el ilyen könnyen, akármennyire ennivaló a köldököd...
Keményen megdolgoztatjuk egymást, macska-egér játszadozás. Egy idő után felmérem a képességeit, és aszerint fogom vissza magam, de csak egy kicsit. Után amár csak szórakozom vele. Én is bedobom a pucér-a-testem-essen-ki-a-szemed-trükköt. Ki is esik neki majdnem. Hehe...
Egy óvatlan pillanatban leteperem, és ránehezedve pillantok rá. Arcán izgatott pírral, szemeiben vággyal figyeli pofátlanul vigyorgó képemet.
Nos, egy úriember ebben a helyzetben... leszarom, biztos baromságot csinálna. És én? Hát a minimum, hogy kiélvezem a fölényt.
Résnyire szűkült szemekkel gyönyörködöm benne, szexi mosollyal. Mellkasom az övéhez ér, érzem ahogy kalimpál szívecskéje.
Ágaskodó hímvesszőmnek köszönhetően egy kemény dudor alakult ki a nadrágomban, és én nem vagyok rest ezt pofátlanul tudatni is vele.
Mély hangomon morogva nyalintom meg ajkát, miközben ágyékához dörgölöm az enyémet.
Halk nyögése csak olaj a tűzre. Ahh te jó ég...
- Jó kis harc volt - dörmögöm a tengernél is mélyebb hangon, és ő nyöszörög valamit válaszul. Mosolyogva harapok alsóajkába, egy kemény, igazi férfias csókot adok neki. Nyelvem puha és édes szájába tör. Viszonozza a csókot... mmm... ez jó... ez jó...
Combjába markolok, a derekamra rántom, hogy közelebb tolakodhassak érte sajgó ágyékommal. Finoman megmozdulok, imitálva a szexet. Eltépve tőlem a száját nyög fel, behunyt szemekkel. Ah picsába... de kurva szép... Rohadtul meg akarom dugni. Minél hamarabb, annál jobb. Most.
Seggébe markolva vetem rá magam újra a szájára, mohón harapva és csókolva őt. Hátamat karmolja végig, alattam remegve... Felmordulok, és szinte dorombolok a gyönyörűségtől...
Na és akkor most jön az, hogy atya világ bezsongtam, és még attól is látáshomályosodást kapok, ha ránézek… itt sétál az álom pasi, sztereóban, digitális effektussal bombázva egyre ködösülő tudatom... és én önmagam kínozva CSAK nézem… ISTEN KÁROMLÁS!!!!!!!
Talán, de csak határozott talán, hogy még sem lesz az olyan jó ötlet, hogy itt lopom a napot… természetfölötti nyolcadik érzékem visít, miszerint Usagi-san dettó olyan, mint egy vámpír, csak az ő fajtáját cukrosbácsinak hívják és nem a véremet, hanem egy-két kényesebb helyet szív, de élvezettel… már pedig itt talpkoptató lábbuszos városnézésünk során egyre jobban sötétedik, én meg lányos zavaromban csodálatos módon még csak a cukrosbácsi ölő készletemet sem hoztam el… cinkes…
Végül is… én vagyok itt a perverziók szakavatott mestere, aki úgy sprintel ha gáz van, mint a forma-1-es nyuszi… 180km/h és máris biztonságban szűzhátsóm ártatlansága… na nem mintha Usagi-san nem lenne olyan pasi, kinek egy pillantásától rám ne törne a bishiroham és nyálcsorgatva játszanék Csipkejózsikát, de látom a tekintetében a gonoszt, ami momentán, hogy rizsálok, mint a sarki kínais, nem izgat, pláne, hogy 80%-ban a fenekére fókuszálok és tapizok, ha megfelelő kézközelségbe kerül…
Ez olyan reflexes reakció, amire a nővérem vagy okosan rávágta, hogy női ösztönök burjándznak bennem, mert ha már egyszerre beszélni, seggeket bambulni, menni és még filozofálni is tudok akkor buzulásom visszafordíthatatlan szintre csapott, így ne lepődjek meg, ha holnap reggelre cicim nő és vérezni kezdek az intimrésemből… ha ez bekövetkezik, akkor remélem bishik fognak potyogni az égből, mert ha a nővérem vágyálma, miszerint lesz egy cuki húga valóra válik, akkor úgy fair, ha az enyém is bekövetkezik…
Na de… lehet, hogy itt a békés esti csevely alatt nem zavar, hogy árad belőle a vadászösztön, de mi lesz később? Végül is… mindig megúszom! Különben is! Usagi-san jófej egy pasi, arról nem is beszélve, ha megszólal olyan agyhalál következik be fejem tájékán, amitől perverz kis énem előtérbe kerül, s les eme félistenre, mint kukkolós róka a nyuszira… nem is csoda, ennek hangnak olyan ereje van, hogy még a legszilárdabb fal is elolvad… vajon, ha nyögdécsel akkor eléri már a biológiai fegyver szintet? Be kéne dobni pucéran a csatába, és garantált sikerként hullanának az emberek kéjes kómába, az tuti… hehe…
Mikor besötétedik korgós hasam enyhülést kap, s végre kajához jutva örvendezik miszerint, hurrá nem fogok éhen halni! Azért érdekes hely ez a Suna… rohadt nagy, rohadt meleg, és rohadt sok jó pasi van benne… mint egy szauna! Gyerünk emberek ruhákat le, Hara bácsi ingyencirkuszt akar látni! És ahogy elnézem azért itt is jó a felvonulás színvonala…mint valami nyilvános kukkoló úgy sasolom a sok szexi, olvasztó, gerjesztő pasi fenekét, s csak a kanál és a számra erőltetendő kaja fogja vissza mancsaimat attól, hogy fincsi pipihusit markoljanak… rrr… vigyázat, mert beleharapok… nyehehehehe…
Persze azért a mágneses tér még mindig műkszik, így szemeim önkéntes önkínzást elősegítve tévednek Usagi-sanom sármos arcára, ahol a pedofil-mosoly úgy csillog, mint a nővérem szemei mikor pénzt lát… komolyan mondom rá vetem magam de menten és megmutatom milyen is az, mikor a korona ékszereit fényezik… hehe…
Persze… no. 1 pasi, de én azért szűz kisfiú lévén egyenlőre a dumálással is beérem… vagyis, azért fantáziám mocskos kis hangjai olyanokat súgnak, amibe belepirulnék, ha a hajam nem vette volna át a fejem összes színezését… egyszóval félisten Usagi-san kacsingat rám, mint oroszlán a nyuszira, én meg rózsaszín playboy nyúl módra olvadok és arra várok, mikor fogdossa meg a farkincám… nyehehe…
Bár… a nővérem azt mondja, hogy a szex amolyan nyögve nyelős dolog… a nyögést még értem, de el nem tudom képzelni, hogy mit lehet háromnegyed órán keresztül nyelni… öhm… nyálat?
De az én elképzelésem lényegre törőbb. A szex olyan, mint a havazás. Sosem lehet tudni, hogy hány centi lesz és meddig tart… hehe… valamit nagyon félrecseszhettek rajtam a hajamon kívül…
Még mindig lököm az esti emsét, Piroska meg a lompos nélkül, elregélem, hogy a messzi-messzi galaxisban, amit Takigakurénak hívnak a hímegyedek szexiségének aránya kicsi, mert a sötét oldal kevés villanyszámlát fizet, de itt a homoki verőfényes naphalálban annyi férfiállat garázdálkodik, hogy menten felhagyok a ninjasággal és elmegyek stricinek hímpillangókat futtatni… garantáltan sikerem lenne…
- Na és van valakid?- érdeklődik Usagi-san ártatlanul, csak fekete szemeiben látom a hátsó szándékot… aha! HÁ! Tudtam! Cukrosbácsi vagy és ez a beugratós kérdés!
De nem fogok hazudni, lusta vagyok hozzá… mellesleg, három jómadaram megfelelő meggyőzéssel nagyon sok mindent kotyog el… gondolkodtam azon veszek neki szájkosarat, de apám részéről giga tasli leves volt a válasz, amitől egy hétig csillagokat láttam…
- Nincs.- válaszolom, s vattasérómat lobogtató fejrázással támasztom alá igazam. Végül is… még sosem volt pasim... elég velem született lelkisokk volt a sivatagi hajlamom cuki faktorral, de hogy még pedofilok kedvence legyek és tömjenek, mint kiskutya a plüsskacsát, az… ahhoz még fiatal voltam… most meg szimplán lista vagyok, hogy belegondoljak…
- Hogyhogy? Ilyen mentalitással minimum pasiháremet kéne tartanod magadnak.- feltételezi csokit is olvasztó, szívdöglesztő vigyorral, én pedig egy másodperc alatt változok bekómáltra és olyan bedrogozott fangörlös sóhajt villantok csókra álló számból, ami még engem is meglep… igazad van Usagi-san… pasihárem… sok szexi, izmos, pucér pasi, akit a nap 24 órájában molesztálhatok és perverz kis kacsóim éhségét csillapíthatom… és a látvány… jaaajj nékem…
- De jó is lenne…- pirongok, mint egy szűz kis lány, és tovább fantáziálok…végül is… a nővérem azt mondta se a hűséges, de még csak az egy pasival megelégedő fajta se vagyok… ciki… kezdem azt hinni, hogy a nővérem titkon spiritiszta és rajtam kísérletezik…
Tudatom homályos ködén keresztül azért még hallom öblös nevetését, melytől gyomrom kábán ugrik egyet, ám ahogy közeledik arca felém, kezd gyanússá válni a dolog… akkor pedig végképp értelmet nyer, mikor száját érzem az enyémen félreérthetetlenül félreérthető módon… erős ujjai hajamba kalandoznak én pedig hirtelen előveszem rokoni szálaimat a seprűvel,és szobor effektussal dermedek meg… ismeretlen eredetű hangokat hallatva… bakker… életem első IGAZI csókja…
Mihelyt tudatosul bennem ez a csöpp tényecske már késő, mert Usagi-san olyan csók technikát vet be ellenem, ami 1000 agysejt/századmásodperc alatt pusztítja tudatom, s agyromboló tevékenységétől bekábulok, mint a füves hippi…
Csupán bódultan engedem, hogy nyelve számba csusszanjon, s furcsa bizsergést indítson el egész, pici, ellazuló alakomban… nyelvem egy idő után beszáll ügyetlenül a játékba, de olyan agysorvadásom van ettől az isteni férfitól, hogy még öncsesztetésem sem bukkan elő…
Ahogy véget ér a csók, én csak kábultan pillantok fel szempilláim alól Usagi-san irtó szexi mosolyú arcára, s ahogy fekete, őrülten észveszejtő íriszei rabul ejtenek én úgy érzem, menten végem van… viszlát élet és édes szilárdság! Ím mos Hara vízzé válik!
- Hara-chan… Valahogy sejtettem, hogy perverzióid mögött te még egy kis szűz vagy…- duruzsolja mély baritonján, s én olvadozva próbálok értelmet felfogni szavaiból… igen… szűz vagyok, de ígérem benyúlhatsz a bugyimba… megengedem! Hehehe… jaaj… anyám kínja…
És ahogy piros pofim simogatásával csak még egy lapáttal rátesz totális agyhalálomra én komolyan csütörtököt mondok… Asztala viszta világ, mert Usagi-san menten meghág!
Úgy bizony… így a lila ködön át hátsóm érintetlen hamvassága nem is annyira fontos… vagyis igen… deee… ez után a csók után totális elmeroggyantságot kaptam… ész kikapcs, tartalék üzemmód, ami az olvadásig és a nyögésbeszéd új válfajáig terjed…
Usagi-san meghúz, Usagi-san meghúz… Mi?! MI?!
Úgy ér a felismerés, mint derült égből a pofáncsapás, hirtelen, és pár percnyi feladat felismerésig az is marad… kómából ébredvén dolgozgatom az információt, és ahogy rózsaszín kobakomig is eljut, az általánosnál is nagyobb menekülési vágy tör rám…
Na igen… Hara-chan vadászik és olyan perverzióival támad a bishikre, mint egy pedofil, de mikor a bishi hirtelen Csipkejózsika csókkal vár, na akkor bekapcsol a menekülinátor és tiplizek, mint a gyalogkakukk… és hogy ez miért van?
Mert a perverzió és a szüzesség nem függ össze!
De a fenekem attól még fájni fog tőle…
Így hát csak hirtelen nőnek meg a szemeim, mint egy pinpong labda, s indiszkréten nagyokat pislogva meredek sármos mosolyú félistenemre, ki továbbra is lassanként lángvörösre váltó pofimat cirógatja nagy kegyesen, mi most le is sokkolhatna, de én már ixkéjpelni szeretnék… azért egy percre megfordul a fejembe menjek-é vagy hagyjam, hogy kotorásszon az alsómban… öhm… akkora a korona ékszere, mint egy lókolbász, ami kétlem, hogy belém férne… futás, mert ha azt belém dugja, szét szakadok!
Na szóval… jó öreg indokkeresés! Mondjuk… ég a szállás, és ide hallom Hikaru és Go rémült halálsikolyát, ahogy kishercegnőként integetnek a segítségemért? Nem jó… itt jönne el a pont, hogy kiröhög… attól pedig ismét csak bekábulnék, feldobnám magam az asztalra és "Vesd rám magad, férfiállat!" csatakiáltással letépném a ruháit, hogy éhes szemeim kieshessenek a látványtól…
Oké… távozási indok 2.0… fáj a hasam mert menstruálok?
Nem. Nem vagyok nő, és ez így nem jön be…
Végül is csak paradicsomokat imitáló cuki kis pofimatz elhúzom, s keresztbe fonódó kezeim mögül, hirtelen zavaromban leplezve és 2 másodperc alatt leállva jutok el a bedurcázó pontra…
- A kettő nem függ egymástól!- morgom halkan a vacsim maradékát nézegetve, majd hősies módon veszem magamhoz a szakés üveget, s húzok le belőle egy kortyot… na ez a második, ami megkülönböztet az uke-roncsok, naiv kisfiúk legtöbbjétől… iszok! Vedelek és bírom is!
Tudom, mert nagy gyakorlatom van benne… 20 ilyen üveg után is végig tudtam sétálni az utcán egyenesen(!), attól függetlenül, hogy már csak hulla nyelven rötyögtem meg hörögtem a külvilágnak, amit kis geninjeim okosan csak úgy kommentáltak, hogy rózsaszín hajú zombit még úgy sem láttak… bah…
- Én eddig szentül hittem, hogy igen, de utánad már nem biztos.- közli halkan nevetve, mert azért látom ám, hogy jól szórakozik, ami jó, mert így becsiccsentés közelében még szexibbnek látom ezt a 24 karátos, bugyilopós vigyorát… nyehehe…
Na jó… lépjünk le, mielőtt még tényleg jönne ez a csatakiáltás…
- Pedig tényleg nem!- pillázok ártatlanul az asztalra támaszkodva, enyhe alkoholpírral az arcomon, ami jelei, hogy jóúton járok a sárga föld felé, de még totál józan vagyok… ohh… ez j lesz! Részegnek tettem magam! Mondjuk fele-fele az esélye, hogy nem használja ki… gonosz, szexi cukrosbácsi… hehe… - Sokan… furcsállták már, de ez van… ezt kell szeretni… Különben sem tehetek róla, hogy amint tapperolok szűzkislányt játszanak…
Csupán egy váll meg vonást mellékelek, aztán vissza csücsülök, és még egy kortyot veszek magamhoz az alkoholból, hogy édes tudatlanságot színlelhessek… de az is lehet a végén tényleg beállok, aztán csak nézhetek… csak azért hiszem ezt, mert már a negyedik üveg is meglepően könnyen megy le a torkomon… hm… és zsibbad a fejem… meg az agyam… és Usagi-san még szexibb így homályosan… pedig csak becsíptem…
- Nem járkál sok olyan perverz kölyök, mint te…- búgja, s hosszú, férfias ujjaival olyan macsósan cirógatja meg pofim, hogy kis híján beolvadok… basszuskulcs… csak hozzám ér és elalélok…
Nem lesz ez így jó… ha ennyitől kész vagyok, hogy fogok én hazajutni? Hehe… ő az új farkas és ő nem az úton, hanem már a mami előtt elcsábít, engem Rózsaszínkét… de nem baj, ránézek,meghallom és nekem végem van..
- Az tuti. A nővérem közölte, hogy copyrigutos vagyok. Tök jó… meghamisítani nem lehet.- mosolyodom el, mint a tejbetök, amolyan 32 fogas mosollyal, mint a jóllakott óvodás, ő pedig csak istenien szexi hangján nevet fel, de úgy, hogy belehalok a gyönyörűségbe…
Csupán halk csuklásom zavarja meg, s nehezedő pilláim, na meg az, hogy 2 perc és olyan csókot adok az asztallapnak, hogy belém szeret…
Nem tudom eldönteni, hogy most játszok vagy már beléptem a tényleges agyhalál világába, csak azt érzem, hogy kis, rózsaszín virágok repkednek mindenhol és szívecskék, mikor Usagi-san szexis mosolyát látom…
Bárgyú, bágyadt fangörlös mosolyt produkálok, s helyemről felülve araszolok hozzá, hogy nyakába borulva tapogattam gonoszan, új gonosz tervem végkifejleteként, mely közben halkan, rajongólányos sóhajokkal fűszerezve szimatoltam férfias és észbontóan kesernyés illatát… istenem… palackba teszem és befújom vele magamat…
- Nem ittál egy kicsit sokat?- érdeklődik kedvesen, vállaimnál fogva irányít maga felé, ami nem jó azért, mert ahogy fekete íriszei az enyémekbe mélyednek olyan hatást kelt, mint egy hipnotizőr, én meg nem ellenállok, csak hagyom, hadd forogjanak spirálisan azok a szemek, amire csak egy tőlem egészen szokatlan édes mosolyt vágok… te hímállat… vigyázz, mert addig bűvölsz, míg bekapom a kolbászod!
-De… egy kicsit…- bújok hozzá ismét, de hangjától, ami kábé egy milire képződik fülemtől csak annyit értek, hogy morog, tengermély és végig bizsereg rajtam, amitől ingyen vészhelyzetet produkálva alszom be és ájulok ki egyszerre… Usagi-saaaaan… hmmmm…
*
Keresztbefont kezekkel járkálok kis diákjaim előtt, mint egy őrült doki, aki a következő pillanatban harmadik lábat műt rájuk… de az igazság az, hogy lüktet a fejem és a zötyögés megnyugtat…
A tegnapi estéből odáig képben vagyok, hogy viháncolok Usagi-san ölében, de ott K.O., mert kiütéssel nyert az alkohol, és bizony nekem is adott egy kis másnaposságon túl gyógyuló sérülést… meg persze az amnézia, ami szép dolog, mert mindig új dolgokat ismerek meg, de most nem az, mert fingom sincs hogy a rákba kerültem haza, mert hogy reggel a szálláson baszódtam egy orbitálisat, az tuti….
Biztosan Usagi-san hozott haza, mert hogy a két lábamon nem mentem az is holt biztos… nem sebes a lábszáram és még mindig szűz vagyok… így a három méteres körzetben mindennek neki megyek és az úristen megerőszakítottak effektus sem állhatott be, így kis geninjeim közönség segítségével már tudom, hogy a C megoldás a helyes! Usagi-san az én hős, izmos, szexi fekete démonom dobott ágyba! Imádom…
- Sensei… mit járkálsz fel és alá?- érdeklődik felvont szemöldökkel Go-chan kócos üstökét vakargatva tanácstalanul, azt filózgatva vajon a mestere tényleg mérgezett egér lett-e vagy csak kilométer hiánya van… nos igaz, ami igaz, edzenem kéne mert a szokásosnál is jobban eltunyulok, de élő tanítványokat akarok és nem olyanokat, akit megölt az edzés közbeni szeretetem…
- Jól esik fájdítani a lábaimat.- lököm oda, majd hirtelen megállva vágom csípőre kezeimet, s összehúzott szemöldökkel pillantok a megszeppent törpe bagázsra… azért jó, hogy van, aki nálam is kisebb… - Az a büdös nagy helyzet, hogy Sanae-chan kivételével mindenki tovább jutott, és most a harmadik fordulóra edzünk. Sanae-chan téged azért kínozlak, mert jól esik. Ti fiúk viszont piszok lassúak vagytok. Ha lassúak vagytok, a jó jutsuk kábé annyit érnek, mint nekem apám figyelmeztetései. Mától ezt az apró hiányosságot gyakoroljuk ezekkel.
Kezeimben már ott csillognak kínzó eszközeim, bilincs, korbács, szadi ruci, alias a gyerekek rémálma a 30 kilós súlyok! Ahogy látom a hatás sem marad el, a két fiú arca köbö egy horror filmbe illik bele, mikor a baltás gyilkos zsonglőrködik a kisfejszével nemes egyszerűséggel.
- Izé… azt hiszem… én most lelépek!- rikkantja Hikaru, de mielőtt még megmozdulhatna előtte termek gyalogkakukkos sebességgel, s olyan rondán nézek rá, amit már sokszor gyakoroltam a tükör előtt és még én is megijedtem magamtól… első benyomásra szinte olyan voltam mint egy rohadt nagy pislogó vattacukor… de azért hatásos… nagyon is mivel Hikaru úgy néz fel rám, mint egy riadt kis hörcsög…
- Hikaru-chan, ezért dupla annyit fogsz szenvedni.- pöckölöm meg homlokát, melytől kancsalítva kezd morgolódni, majd belenyugvóan ad helyet sorsának, s elismeri, igen ő itt most megfog halni… vagy legalábbis ezek után meg akar majd… hehe… - Na! vegyétek fel a súlyokat, vagy belétek tömöm!
Morgolódva, mint egy csapat kölyök kutya úgy indulnak el a nehéz kilók felé, úgy araszolva, mintha gyilkos fegyver lenne… az is. Mert legközelebb kapnak mellé egy tehenet is, aztán élvezhetik az edzés közben a kéjes hidratálást…
- Sensei… maga egy szadista félállat…- morogja Go, amiközben erőlködve pakolja magára a súlyt, s érzékletes arcokat vágva erőszakoskodik a lábával, és úgy fenyegeti, mintha élő ellenségként munkálkodna ellene, azzal a céllal, hogy betont játszik, azt ott marad…
Én szadista? Ezt még nem aggatták rám, de ha már így alakult megköszönöm és olyan kedves lendületet kap, amitől egy óráig futni fog…
- Eltaláltad! Na álljatok fel, mert ezennel bemutatom az edző társatokat!- mosolyodom el ördögien, kis szarvaim és farkincám felvillan és sátánian fényez engem holtra vált diákjaim előtt, kik hypo reklámot imitálva csalnak foltatlan fehérséget pofijukra. De ok nincs az aggodalomra, csak egy ketrecet bűvészkedek elő abrakadabra nélkül, s rácsos cilinderemben turkálva villantok elő egy kis, pelyhes fehér nyuszikát. – A feladat pofon egyszerű. Kapjátok el a nyuszit.
- MI?! DE EZZEL NEM LEHET FUTNI!!!- döbbennek meg egyszerre, én pedig két másodperc alatt produkálom a közömbös és vállat vonva simogatom meg füles nyuszit arra várva, hogy szép mesét rebeg nekem…
Igazból elmehetek hivatásos gyerekkínzónak. Ugyanis Go és Hikaru ettől tuti megállnak egy évre a fejlődésben… hehe…
Én kis ördögi… de tapasztalatból tudom, hogy a bishik buknak a rosszfiúcskákra… én kis mázlista…
- Persze, hogy nem. Ezzel nem hogy futni, mozdulni sem tudsz. De azért próbáld csak meg. és ha nem megy lássátok milyen kedves vagyok seggbe talpallak titeket, hogy legalább a lendület meglegyen.- intek nekik, majd a kis pelyhes édest a földre rakva indítom útnak, aki úgy száguld el, mintha ő lenne a Duracell nyuszi… elem nélkül. ez biobogyóval működik…
A két fiú végül is csak felsóhajt, majd megmozdul, de már az első lépésnél pofára esik és olyan randit bonyolít a porral, hogy félő de ők is homokos hajlamot örökölnek tőle… - Felállni, vagy a hátatokra ülök!
Hirtelen pattannak fel, s kétségbeesetten botladoznak az ugrándozó nyuszi felé, aki csak azért sem áll meg, akárhogy kérlelik és könyörögnek homokot rágcsálva…
Keresztbefonom kezeimet és durcásan húzom össze szemeimet a szörnyű tonnás feltételezésre, amit hozzám fűznek…
- Kikérem magamnak! Azért ennyire nehéz nem vagyok! Bárki a hóna alá kap és elsprintel velem! Apám azt mondta olyan vagyok, mint egy beszélő, káromkodó krumpliszsák, akit az első szakadékba kéne dobni… kedves…
- Látom jól szórakozol.- ront be tudatom ajtaján az az óceánmély hang, melytől itt és most megállok a fejlődésben és csak neki, csak most, csak itt elalélok… bónuszként nyögök kettőt, de pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadok el… csak akkor, ha meztelenül a fenekét riszálva teszi… nyehehe…
- Ha többször nyalnának el akkor még jobban.- fordulok hátra lendülettel Don Juanom felé, ki bishis, bugyi levetős mosollyal üdvözöl és én hirtelen nagy késztetést érzek, hogy a nyakába vessem magam és megkérjem, illessze be a dugóját a konnektoromba… ahhrrr… te szent isten… de jó pasi…
Eddig ateista voltam, de most már tudom, hogy legalább a szexnek van istene… és ő az… hehe…
- Bár elég érdekes edzés módszered van.- szemléli meg érdeklődve a nyuszival kicsi a rakást játszó fiatalokat, akik lassan a kutyagumira hasonlítanak, mint színben, mint állagban… de hát… az erőért meg a szépségért meg kell szenvedni… ki-ki döntse el melyikért…
- Nem gáz. Engem is így szívattak zsenge ifjú koromban. És itt vagyok! De ahogy elnézem ők nem lesznek… hehe…- nevetgélek gonoszan, csípőre vágott kezekkel, majd elgondolkodva ártatlan arccal fordulok Usagi-san felé… azért a hazakeveredésem történetét mégiscsak tudnom kéne…- Mondd csak Kankurou-san… te vittél haza tegnap este?
- Igen. Bealudtál az ölemben és nem volt szívem otthagyni.- vigyorog bőszen, de ez a pimaszság is olyan jól áll neki, hogy fangörlös arccal, lelkesen vetem rá magam, és erős testét átölelve csusszannak mancsaim fenekére, melyet bájosan markolok meg, mint egy köszönetképpen… woooahhh… ezt a segget… öcsém… rácuppantam, mint vámpír a paradicsomlére… itt maradok, és ezentúl én leszek a hátsó piócája, aki szívja az erotikus kisugárzását…
- Köszi!- mosolygok fel rá legszebb pofimmal, hogy tudja, hogy hálám jeléül hálás vagyok neki… de ha már itt van tovább vetkőztethetném… - Mondd nem edzenél velem egy kicsit? Kezdek eltunyulni…
Villannak szemei, mint egy ragadozónak, de olyan sötétséggel, hogy azt hiszem feketelyuk effektussal szippant be menten mindkettő… he? Ez most olyan, mint a füstjel, vagy álom pasim szemaforosat játszik?
Elvigyorodik, mind a 32 fogát kivillantva, erős kezeivel elválasztva markolni való, izmos, kemény hátsójáról, mint valami aljas gonosztevő, s cukrosbácsi effektussal öleli át vállam a másik irányba. Na jó… ennek most érdekelnie kellene… de nem teszi, mert lusta vagyok rá!
- Rendben… csak bírd a kiképzést.- figyelmeztet kedvesen, én pedig szemtelen kis mosollyal csippentem meg ismét azt a tökéletes feneket, s ördög szarvacskáimat elővillantva mutatom mennyire nincs szükség a figyelmeztetésre… inkább a környezetem rettegjen, mert rombolok akkor is, mikor semmit sem csinálok… hehe…
- Engem ne félts… csak elbánok veled, Usagi-san…- dugom nyelvem ördögi kanyarulattal szám sarkába, ami azt jelenti, hogy igen én imádok bunyózni… ami igaz is! a pasikat másodszorra elverni szeretem a legjobban… hehe… - Sanae-chan! Kínozd őket tovább!
És a következő pillanatban már pukk is és porszívó hatást gyakorol rám a teleportáció… jujj… ilyet én is tudok és nem szeretem…
*
Pár perc és tádáááám! Fogalmam sincs hol vagyunk… tényleg… úgy érzem magam, mintha egy homokos tengerparton lennék emberek és víz nélkül… de legalább attól nem kell félnem, hogy a cápa megesz… még mindig ölel Usagi-sanom, én pedig a derekába kapaszkodok, így hátulról tök jó kis párnak tűnhetünk… nem egyszer csajnak néztek már… ez a ciki…
De hát érthető. A hajam. Gondolkodtam rajta, hogy befestem, de ez így sajátos. Tetszik, akármilyen gagyi.
- Kezdhetjük?- érdeklődik kis nyuszikám sapiját megigazítva, fekete szemeivel figyelmesen fixírozva engem. Whúúú… most van az, hogy megnéz magának.
- Jah. De ha lehet taijutsu. Azt hiszem kezdek kijönni a gyakorlatból!- magyarázom, majd kibújva izmos teste orbitális bűvköréből, először kishíján pofánvágom magam amiatt, de aztán úgy döntök fölsőm gombjainak esek… meleg van és szeretném, ha edzés végére nem egy lebegő hullaporfelhő maradna belőlem… mert ha így maradok a ruha kiszipolyozza az életerőmet… meg amúgy is szeretek pucérkodni…
Ledobom fölsőmet, nyújtózok egyet s pimasz kis vigyort villantva verem a napfényt fogaimmal jelzésként Usagi-sannak, ki feltételezéseim szerint vagy megvakult a fogfényemtől vagy szimplán bámul, mint farkas Piroskát… vajon ha szépen megkérem előveszi a lomposát...? Bár a tegnapi eset miatt óvakodom kéne tőle, de túl lusta vagyok hozzá…
Nem várom meg míg reagál csupán egy shurikent dobok felé kezdő céllal, de ki is védi… hát na ez volt a jelzés… bunyózzunk!
Nem lepődöm meg, hogy gyors és erős, ráadásul fizikailag láthatóan jobb kondiban van, mint én, mert én sem vagyok kutya… szokásos harcstílus játszadozás á la macska-egér…
Játékosan támadok és gyorsan tűnök ide-oda, csillogtatom, hogy igen megtévesztő a törékeny külső, és ő lehet, hogy nem tudja de ANBU vagyok bébi! Nem lehetek gyenge!
Az az igazság, hogy püföljük egymást és homoki ninja neveltetéshez hűen nem kímél azt hiszem… bár érzem ő is csak játszik, ahogy én…
Ezt az is bizonyítja, hogy félúton a fölsője a képemben landol, és először az, majd a mellkasa vonja el a figyelmem… de senki sem róhatja fel nekem! Az a szexi, izmoktól domborodó felsőtest, amin észveszejtően folyik végig az izzadság cseppjei, körülrajzolva a barázdákat… jajj nékem…
És akkor jön az, hogy csak mátrixos reflexeimnek köszönhetem, hogy nem vág orrba… na… EZ ALJAS VOLT!
Újra támadna, ám én kisegér attitűdömet csillogtatva csúszok át lábai között a porban, és fenekét megmarkolva lepem meg… nem erre számítottál mi? Nyehehe…
Kihasználva meglepettségét rávetődöm, s hála éles kis könyökömnek, ami vállába mélyes elveszti egyensúlyát, de én szívom meg… ugyan is valamilyen csodálatos módon én kerülök alulra és kishíján palacsintává lapít, ahogy rám esik… jajj… nehéz… jézusom… kipréseli… belőlem az életet…
Ugyanakkor… furcsa az a nyikkanás szerűség, ami kiszalad belőlem, mikor teste az enyémhez simul… csúszik egy picit, de ahogy bőrömmel érzem izmait, kis híján félre nyelek, és olyan tempóra kapcsol szívem, hogy már-már kivágódik bordáim ajtaja és kimászik… ez… ez… meghalok olyan jó…
Láthatja, hogy szinte elalélok alatta… nem csak a súlya kellemetlen nyomásától, de a saját félistensége, radioaktív bishi sugárzása miatt, mert cukros bácsi vigyorral hajol le hozzám, én meg csak pislogok… mert jelenleg csak arra van lelkierőm…
Úristen… te jó ég… elájulok olyan közel van! Mami…
Elkísérem a kórházba, és beszarok a szövegén. Nem átlagos kölyök, ezt eddig is tudtam. Lazán beszél arról, hogy elhagyták egy mezőn és a faluvezető vette magához. Látszólag nemtörődöm módon beszél, és rendkívül viccesen, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem ilyen egyszerű.
- Jah! Mindenkit letapizok aki bejön! - mondja vidáman, és már bele is markol egy mellettünk elhaladó férfi fenekébe. Nagy szemek és hökkent ugrás a reakció. - Látod?
- Látom... - morgom meglepetten. Ilyen fiúval még soha nem találkoztam. Megtorpanok a kórház előtt, és lepillantok rá. Borzas, rózsaszín fürtjei megcsillannak a napfényben, és imádnivaló mosollyal pislog fel rám. Jaj hát ellenállhatatlan a kölyök...
Bevezetem a kórházba.
A recepciós nővérkétől megtudakolom hol a kis kőgenin, de nem igazán van a toppon, ráadásul nyilvánvalóan tetszem neki. Kis eperfejűm be is dühödik, és le szőkelibázva morran rá. Hű...
Hagyom hogy maga után rángasson egy kórterembe amit a nővér nagy nehezen kinyögött, és már bent is vagyunk.
- Megérkeztünk Kankuro-san! Gyere! Bemutatlak a tanítványaimnak! - kacsint rám széles mosollyal, berúgja az ajtót és betol rajta. Orrom alatt mosolyogva hagyom neki. Kis szeleburdi.
- Sensei... miért hoztad el hozzám a pasidat? - kapja a jogos kérdést a kislánytól, aki nagy szemekkel ül az ágyon.
- Dehogy is! Kankuro csak a kísérőm! - rikkantja, és rácsap a fenekemre, majd meg is simogatja.
Ledermedve pislogok rá. Eskü kezdek tartani tőle. Ez a perverz kis vigyor... mindjárt sikítok egyet. Hehehe... Rám kacsint.
- Most mi az? Azt mondtam a kórházig! Most már bent vagyunk! - sunyizik. Elvigyorodom. Tudtam, hogy ez lesz. Ej ej kicsi eperfejű... mit kapsz még ezért...
Elfordul tőlem, és szemtelen kis diákjával kezd gonoszkodni.
Tetszik a srác.
*
Kint várom a folyosón, hogy rendezze geninjeinek sorát. Figyelem ahogy kilép az ajtón, és mellé lépek.
- Mit szólnál hozzá, ha körbevezetnélek? Sunában sétálni este a legjobb - mondom félmosollyal. Bizonyára nagyon szórakoztató társaság lesz. Egy kis felüdülés a sok unalmas meló után...
Szexis kis mosollyal, félrehajtott fejecskével lép közelebb és letapizza a felkaromat. A vastag, köteges izmokat megérezve bárgyú kis mosollyal sóhajt fel, még el is pirul. Jaj de édeeees... hát ezt nem hiszem el. Egy perverz kis uke! Beszarok!
Rám merednek az eperszín szemecskék. Nocsak... min töprengsz kiscsillag?
Nagyot sétálunk, és ahogy ránk esteledik, a hőség is kellemessé enyhül.
Beülünk vacsorázni egy kellemes helyre is, közben neki be sem áll a szája. Néha letapogat, de már csak vigyorgok rajta. Figyelem ahogy eszik. A világ legtermészetesebb módján fixírozza a mellettünk elhaladó férfiakat, de végül mindig visszafordul felém, és szinte látni az arcán, hogy teljesen oda van a testemért. Kis édes.
Belevigyorgok a szakés poharamba.
Hallgatom szövegélést arról, hogy kőfaluban nincs ennyi jópasi, és hogy már csak ezért megérte idejönni.
- Na és van valakid? - szegezem neki a kérdést.
- Nincs - rázza meg fejecskéjét.
- Hogyhogy? Ilyen mentalitással minimum pasiháremet kéne tartanod magadnak - vigyorgok le rá. Vágyakozó sóhajjal csücsörít szájacskájával.
- De jó is lenne... - elködösülnek szemei, és elpirul ahogy levetíti magában milyen lenne neki a háreme. Ejnye.
Felnevetek, arcához hajolok. Milyen aranyos amikor így kipirul az arca... Mire észbe kapna, már meg is csókolom, ujjaim rózsaszín hajába túrnak, úgy tartom fejét hogy ne húzódjon el.
Meglepett nyögéssel merevedik meg, mint aki karót nyelt. Ugyan már... tudom, hogy nem vagy szent.
Szájába hatolva játszadozom nyelvével. Finom nagyon, és édes, ezért elnézem neki, hogy gyakorlatlanul csókol vissza. Hm...
Elhúzom a fejem, és kába. Kipirult arcát látva elmosolyodom.
- Hara-chan... - dörmögöm mély hangomon, és érzem ahogy megremeg. - Valahogy sejtettem, hogy perverziód mögött te még egy kis szűz vagy...
Mosolyogva cirógatom meg helyes kis pofiját.
Tetszik.
Akarom, de még játszadozom vele egy kicsit. Túl édes...
Azt hiszem, most hogy végre ezt a csodás köszönést is lebonyolítottam, már nyugodt szívvel figyelhetem, ahogy apró kis geninjeim vagy szétvernek mindenkit, vagy őket verik szét... ami nem lenne jó, mert ninjáknak még mindig nem adnak életbiztosítást. Kár... pedig sokat kaszálhatnék!Ha annyi pénzem lenne, ahányszor összetörtem volna magam, akkor pénzből varratnám a ruhámat! Toszta jó néznék ki... csal lecsippentenék egy bankót és rögtön lökném a zsét.... az a gáz, hogy akkor rólam lekapkodnák a ruhát, és félő, hogy a magukat enyhén perverznek érző emberkék rögtön rám vetnék magukat, mint gyöngytyúk a takonyra, és pedig félthetném a szűz hátsóm... szűzies elképzelés, hogy életem szerelme veszi majd el tőlem. Ami nem igaz, mert a legszexibb és az abszolút no. 1 pasi beillesztheti a kulcsát a kulcslyukamba...nyehehehe...
Most hogy jobban bele gondolok abba kéne hagynom a rébuszokban való szövegelést... mert egy ideje Hikaru-chan és Go-chan az hiszi, hogy belőlük nagy korukra egy egész vezeték rendszer fog kinőni, hogy a dugójukat a konnektorba dughassák majd... nos... addig jó, míg ebben a hitben élnek...
Lazán támaszkodom meg a korláton, állammal könyökömön tehénkedve figyelem, ahogy végre megindul az első csata, amely láss csodát, Sanae-chan és egy furcsa barna hajú ananász frizurás, „ÉN LESZEKA HOKAGE” jelmondatot hangoztató kölyök között zajlik... hmm... tévedek, vagy ez a konohai genin tényleg egy igazi IQ barbár?
Ám,a hogy a kis idióta bevisz egy ügyes ütést, arcom egy pillanat alatt komolyodik el, s felegyenesedve, ujjaimmal erősen markolva a korlátot követem szemmel mozgását. Nem rossz... sőt! Szerencséje van egy geninnek, ha ilyen mozgása van! Sanae-chan viszont pechére nem jó taijutsuban... nagyon nem... akkor lenne esélye, ha távol tudna kerülni, és be tudná venni a föld jutsuját, amit tanult. De így...
Akkor mozdulok meg csupán, mikor a földre kerül, s ájultan elterülve hirdetik ki a konohai győzelmét. Egy ismeretlen férfi terem mellette, s karjaiba véve indul el vele, azonban én villámgyorsan termek lent, s aggodalmasan figyelem, ahogy a törékeny kis Sanae-chanomat elhurcolják. Go és Hikaru mellettem terem, s a hozzám hasonló kétségbeeséssel figyelik eszméletlen kis csapattársukat... jó srácok. Csak sok a bajuk...
Francba! Nem hittem volna, hogy így ellátják a baját! Szegény Sanae-chan!Ha felépült, azonnal nekikezdünk eme hiányossága fejlesztéséhez... és persze ha a fik, jobban szerepelnek, már pedig az tutit, akkor őket is halálra kínzom...
- Go-chan, Hikaru-chan! Hozzátok ki a legjobbat magatokból, ha azt akarjátok, hogy Sanae-chan büszke legyen rátok! Ne kelljen már háromszor elmenni a kórházba! – sóhajtok lemondóan, majd halvány kis mosollyal borzolom meg a két szomorkás fiúcska haját, s ahogy virgonc vigyort öltenek fel, már tudom, hogy legalább miatt meg teszik.. tudják, hogy milyen lusta vagyok... képes lennék befeküdni az egyik mellé, hogy megspóroljam a szállóig tartó sétát... én pedig gyilkos egy ágypartner vagyok... Hiiijjjjááááá Teddy maci! Holdkóros Hara egy perc alatt kibélel!
*
Amint vége az ingyen cirkusznak, a tömegbe vetem magam, mint éhes oroszlány a zebrák közé, s figyelmesen, unott arccal keresgetek emberkéket, akiktől meg tudom kérdezni, hogy vajon, hol van az a retvadás korház, mert Sanae-chan él hal, remélem többnyire él, hogy lásson... az a pech ,hogy a két nyavalyás hímegyed elvonult, mielőtt még követhettem volna őket, így én egyedül maradtam, és olyat szívok, hogy olyat még senki sem látott... mivel fingom nincs, hol a rákban van az a hülye kórház...
És persze, amilyen sok IQ gyilkos van itt, pont tudják, hova kéne menni, mikor még a kórház fogalma sem tisztázott előttük... így hát két másodperc alatt váltok idegbetegre, és olyan vicsorgással rázom meg az egyik szerencsétlen törpét, hogy az majd össze fossa magát félelmében, de még így sem lesz szellemi hasmenése, és még így sem nyögi ki, hol van... sok retardált...
Vagy csak szimplán turisták, és halványlila bélgázuk sincs róla, hogy hol az anyám kínjában van a sunai kórház? Hmm... ez elgondolkodtató... de mivel simán rájuk fogom, ezért teszek rá, hogy ők sem tudják, a minimum, hogy legalább improvizálnak egy kacskaringósat!
- ...hol a francban van a kórház...? – morranok azért halkan, mivel már magamban sem bírom tartani felháborodásom? Ki szervezte ezt a szart? Elmegyek reklamálni hozzá! Vagy szimplán beírok a panasz füzetbe, hogy mi az anyámnak nincs itt egy térkép, vagy valami labirintushoz járó használati útmutató...
- Majd én elvezetlek – kínozza gyönyör telien füleimet egy óceán mély, ismerősen őrjítő férfihang, melytől úgy olvadok be rögtön, mint szappan a mikróban, és nem vagyok rest szememet behunyva egy fangörlös óhajjal sem kimutatni, milyen orbitális szexi a hangja... ahhh.... mamáám... ez a hang... Usagi-san... eddig szüzek voltak a halló járataim, de garantálom, hogy most már nem... hehe...
Veszek egy 180°- os fordulatot, s olyan széles mosollyal pillantok fel rá, mintha cukros bácsiként kínálgatná a nyalókáját... ami azt illeti. Láttam a „koronai ékszereit” és mit ne mondjak, elfogadnám őket nyalókának! És ha két zsemle is jár a kolbászhoz, akkor heppi leszek, de nagyon... azt a hátsót aranyba kéne faragni... nyehehe...
- Egy feltétellel – jön a fekete leves, ám valahogy ebből a magába szippantó tinta fekete szempárból semmi levest nem olvasok ki... feltétel? Arra célzol ruha nélkül vezetsz? Oké... én benne vagyok! itt, most azonnal letépem őket, és addig stíröllek, míg jojózni nem lehet a szemgolyóimmal!
Mosolyocskám kiszélesedik, perverzen villannak fogaim 24 karátos vigyoromban, szemeim is úgy csillognak, mint délibáb a sivatagban, ördögi behatást keltve, tükrözve pikáns kis gondolataimat... te félisten... bármi az én majd elgondolkozom meg-e teszem.... nyehehe...
- És mi lenne az? – érdeklődöm jókedvűen, s bátran szemkontaktust fitogtatva, s ahogy szélest vigyort villant jóképű arcán, hirtelen egy cukros bácsival vetekedő aurát teremt maga köré.. ejnye... biztos kisfiúkat ront meg... a hatodik érzékem súgta meg. Amolyan bishi szenzor... hangosan pittyeg, mikor férfiállat van a közelben... nála meg szinte sípol... észveszejtően jó pasi...woooaahh...
- Nincs nyilvános taperolás. – szabja meg, s én elgondolkozom... mondtam, hogy azt meg teszem! Azt már nem garantálom, hogy teljesíteni is fogom...hehe...
összehúzott szemekkel, holt komoly ábrázattal húzom ujjam szám elé, s mint valami diagnózist megállapító orvos, úgy fixírozom Usagi-sanom, tetőtől-talpig... hmm... hát milyen merénylet ez, hogy már nem is tapizhatom? Mi a gond a közönséggel? Sosem izgatott! Engem csak a feneke érdekel, a feneke, a gyönyörű feneke!
Különben is... a publikum, nincs a kórházban... a publikum az utcán tolong, ami azt jelenti, hogy kis önmegtartóztatásom szörnyen markolás mentes perceti csak a kinti poros forgatagban kell megőriznem... hahh... ez jó... tiszta zsenikocka vagyok... tudom én! Lesül rólam! Főleg a hajamról! Rohadna el az a töketlen, aki ezt rám gyártotta...
- Na jó, de csak a kórházig, Usagi-san – egyezek bele, pimasz kis mosolyomat egyetértésként felvillantva, s ahogy mély baritonján, hangosan nevetgél, gyomrom is beleremeg... basszus.. ennek a pasasnak orgazmus keltő hangja van! Jesszumpepi, hát menten lefosom a bokámat!
- Na gyere... és felejtsd el az usagizást, ha élni akarsz. – indul el ló léptekkel, én pedig utána sietek, egyáltalán nem törődve kis felhívásával. Miért ne Usagizhatnám? Különben sem tudom a nevét.. akkor miért ne? Olyan kis szégyenlősen reagál, akárhányszor markolászom, és taperolom, mint akit még életében nem zaklattak így! Élvezet molesztálni... főleg ha olyan teste van, hogy menten cseppfolyósodásnak indulok!
- Sabaku no Kankuro vagyok – olvas gondolataimban, s felém fordulva nyújtva elém hatalma,s férfias kezét, én pedig széles mosollyal fogadom el, s fogok vele határozottan kezet. Nem vagyok én nyeszlett kis uke-roncs, hogy úgy fogjak kezet, mint egy kislány! Anbu vagyok, és azok nem úgy fognak kezet, mintha döglött hal lenne a kezük!
Arany szabály... apám mindig ezzel csesztet...
Hmm... Kankuro? Jó kis név... ötletesebb, mint az Usagi-san... bár az nekem így is tetszik... De ha sérti a lelkivilágát, akkor nekem nyolc.. legyen Kankuro.
- Kiwadoi Hara – mutatkozom be én is úgy, ahogy illik, és ahogy azt, egyszer nagyon-naaagyaooon régen, valamikor elfeledett illemprédikációim egyikén ecsetelte drága jó apám, és megragadt bennem.. jó tudok én lenni, csak ritkán csillogtatom, mert lusta vagyok hozzá!
Lassan engedem el melege, szexin érdes bőrű, férfias kezét, mivel egy pillanatban még beleolvadni kezdek, ám egy szempillantás alatt engedem el, így ő is erre kényszerül. Miért nem megyünk kézen fogva? Sasszézni sem kell! Elég a lóbálom a kezét, mint az ovisok! A lényeg, hogy hozzá érjek, mert begolyózok, ha nem nyúlhatok hozzá, mikor ilyen félisten módba kapcsolva sétál mellettem a kijárat felé.
Gonosz alak! Menten mártírhalált halok!
Követem példáját , s zsebre vágott kezekkel lépek ki a sunai utca poros tömegébe, először hunyorítva a rám vetülő éles napfénytől.. i van? Itt fizetnek hogy így süssön ez a róhatd tűzgolyó? Vagy Takigakuréban szimplán nem fizetik a villanyszámlát? Chh... reklamálni fogok! Ha lesz rá lelkierőm... ami nem valószínű, tekintve, hogy megint fél világot végig loholom, azt olyan leszek, mint a kétszer mosott szar centrifugálva, Coccolinoval öblítve...
- Annyi tudom utálni ezt az időt! Lerohad rólam a ruha! Legszívesebben pucéran flangálnék, de lusta vagyok menekülni a nyanyák elől...- bökök hüvelykujjammal a mellettünk elhaladó vén néptömegre, kik érzékletesen mutogatnak vattacukrot imitáló hajzuhatagomra, de olyan kedves kommentárokkal, hogy oda megyek és csörgődobot csinálok a csontjaikból... MI VAN MUTER? NEM TETSZIK VALAMI? Menjen vegye be a Cavintont, azt nézze a sorozatot!
- Nem gondolkodtál még azon, hogy hajszínt válts? – érdeklődik csodás fürtjeimre bökve, s én miután kancsalítva megszemlélek egy rózsaszín fürtöt, lustán megfújva sóhajtok fel, majd unott arccal szegezem ismét magam elé tekintetemet. Hű...két másodperc alatt hangulatváltás.. rekorder vagyok... hehe...
- Minek? Jó ez így. Sztájlos! Különben meg, hidd el nekem, én is szívózok miatta sokszor. Most komolyan... nem tudom elképzelni, hogy a balfasz apám volt selyemfiú, vagy anyámnak volt színficama... mondjuk a hajszínem menthetett meg attól, hogy fel ne legeljenek a szarvasok a rétről, ahol a nevelő apám megtalált...- szidom magam tökéletes közönnyel, s ahogy látom ő jót mulathat élményelőadásomon, mert öblös hangján röhögve rázza meg a fejét lágyan. Jó mi? Nem sok mindenki büszkélkedhet azzal, hogy egy rohadt rét közepén találta meg az apja...- Szerencsém volt, hogy épp gyakorolni indult! Kicsit nagy voltam egy virágnak azt mondta, aztán felszedett... azóta sem értem, hogy lehet Tsuchikage, ha egy újszülött csecsemőt gaznak néz... bah...
- Érdekes, egy fiú vagy te. Nem sok embert hallok, ilyen lazán beszélni ilyesmiről. – dörmögi, majd érdeklődve, széles vigyorral lepillantva rám méricskéli enyhén meglepett arcomat, mintha a homlokomra szándékoznak olvasni... szívás. Oda nincs írva semmi. Max azt, hogy taperolás ingyen és bérmentve, csak most, csak itt, csak mindenkinek!- Azért kíváncsi lennék, honnan erednek a molesztálási hajlamaid.
- Áhh! Ez nálam már természetes! – legyintek,behunyt szemekkel, mintha épp azt reagáltam volna le, hogy süt a nap, meg furcsán gyorsan haladnak a felhők.
- Áhh! Ez nálam már természetes! – legyintek,behunyt szemekkel, mintha épp azt reagáltam volna le, hogy süt a nap, meg furcsán gyorsan haladnak a felhők. Tényleg az! Tök magától értetődő számomra, hogyha bishit látok, letapizom. Apám nem díjazza, de arra teszek vagy 20 méterről, a nővérem, meg buzdít rá, én meg szimplán cakkos hajlamú vagyok szóval, sima ügy, hogy csinálom. Takigakure férfi állományának fele, vagy ágyba döntene már, mint a huzat, vagy menekül, mintha halálfélelme lenne a közelemben... nyehehehee....
- Tényleg? – kérdez vissza, s én teljesen ártatlan arccal pislogok fel rá, mintha most bújam volna báránybőrbe. Hülye kérdés két forint... van aprója valakinek?
- Jah! Mindenkit letapizok, aki bejön! – közlöm vele teljesen természetesen, mintha ez tényleg mindenki számára ugyan ilyen egyértelmű legyen, s hogy állításom igazoljam, kajakból markolom meg a mellettem elhaladó szexi homoki jounin fenekét jó erősen, melytől az nagyot ugorva, óriásira nőtt szemekkel néz vissza rám, én pedig széles vigyorral kacsintva intek neki hanyagul vállam fölött, majd ismét villámgyors hang lat váltással, ismét ártatlanul pislogok fel a láthatóan meglepett Kankurora.- Látod?
- Látom...- morogja halkan, egy csöppet mg mindig a meglepetés hatása alatt állva, majd hirtelen megtorpanva, simítja kezét vállamra, s állít meg ezáltal engem is. Na mi az? Frontálisan ütköztünk ténnyel, miszerint megérkeztünk?
Kérdő tekintettel pillantok fel rá, majd nagy okosan végig mérem a nem kicsi „kórház” feliratot, s hálás mosollyal pillázok fel félisten, halálosan szexi idegenvezetőmnek, ki vállamnál fogva, lassan azt átölelve kísér be, s a recepcióhoz érve érdeklődi meg, hol az anyám kínjában van Sanae-chan...
Hmm... hát ahogy ezt a retardált nőszemélyt nézem eltart neki majd egy darabig! Annyi esze van, amint amennyi látszik! IQ nuku, de lábnyitás az nonstop! Tipikus bomba nő, akire buknak a pasik, mint légy a cukorra. Meghúzzák egyszer-kétszer, azt ott hagyják, mert a ribizli azt hiszi, hogy rögtön feleségül veszik... most is hogy pillázik már az ÉN félistenemre... úgy pirul, mint ovis a mikulás ölében, én meg menten kinyomom azokat az agyon sminkelt szemeit!
Persze, amilyen modorom van, nem is álom meg szó nélkül..
- Ne tátsd a szád szőke liba! Inkább keress rám, vagy a fejedre húzom azt a hülye könyvet! – morranok rá összehúzott szemekkel, olyan köcsög egy ábrázattal, amitől orrát felhúzva, sértődötten nyögi ki a szoba számot, s én szívélyesen morogva ragadom meg fekete ruhás kísérőm férfias, istenien izmos felkarját, s annál fogva rángatom el de olyan hevesen, mintha életbe vágó lenne, hogy ne bámulhassa tovább a szőke IQ barbár... ne is! Ezt a bishit csak én tapizhatom és csak nekem eshetnek ki a szemeim a látványától!
Úgy ráncigálom magam után, mint egy óvodás, majd ahogy hirtelen, nagy szemekkel megtorpanok az ajtó előtt, ismét hang kiismerhetetlen hangulatváltásomat elővéve vigyorodom el s fordulok Usagi-san felé.
- Megérkeztünk Kankuro-san! Gyere! Bemutatlak a tanítványaimnak!- kacsintok rá, s mielőtt még fejrázása alatt kinyöghetne valamit, berúgom az ajtót, s erőmet összegyűjtve tolom be széles, észveszejtően szexi vállánál fogva, közben szexi, feszes, markolásért sikító hátsójára nyáladzva... wwooahh... bűn nem nézni... bűn nem fogni! Bűnös vagyok.. gyónnom kell! TAPEROLÁÁÁS!
Minden szem ránk szegeződik, s markolásért bizsergő, fanatikus kacsóimat csupán ez az egy tény zavarja meg a bán csillapításában. Kis nyuszi módjára ugorm elő háta mögül, s széles vigyorral, jókedvűen lépek az ágy mellett álldogáló Go és HIkaru pároshoz, a fekvő helyen üldögélő lánykára pillantva, ki nagy szemekkel, értetlenül ingázik hol köztem, hol meg Usagi-sanom között. Látom azért sejti már, hogy a sensei már megint összeszedett egy perverz hajlamokat tűrő egyént, ezért halvány kis pírra húzza össze szemöldököcskéit rám, kis kezét szája elé téve.
- Sensei... miért hoztad el hozzám a pasidat? - kérdezi hangosan, mintha azt remélné a keze automatikus hangtompító, és rohadtul nem fogja senki hallani... hát...ez nem így van, de nem gond!
- Dehogy is! Kankuro-san csak a kísérőm!- magyarázom hamar... hehh... meg a bishi pasim, aki rombolja az épp agysejtjeimet...
Bomba pasim mellett teremek egy villámgyors mozdulattal, majd kedvesen lendül karom, hogy gyanútlanságát kihasználva sújthasson le arra a csábítóan kerek hátsóra, amitől mentem olvadok, mint fagyi a napon... ujjaim bizseregnek, ordítanak azért, hogy hozzáérhessenek, s mikor végre megmarkolom az egyik szexi félholdat, perverzen elvigyorodva, szokásos huncut, szemtelen kis formámat adva simogatom meg, mintha egy macska lenne...
Usagi-sanom persze a jól megszokott döbbent arccal mered le rám, enyhe megrovással kábítóan szexi éjben szemeiben, amire csupán egy kis ördög szarvacskákat előidéző kacsintással reagálok...
- Most mi az? Azt mondtam a kórházig! Most már bent vagyunk! - kúszik alattomos kis kifejezés pofimra, melytől ő is elvigyorodik, de olyan cukros bácsi behatással, hogy menten sikkantva ugrok arrébb... ez durva... de szexi! Tetszik! Olvadook...
- Nem bízunk benned sensei! – rázza meg fejét Go, én pedih egy másodperc alatt váltok gonoszra s mögé lépve ragadom meg sátánian alattomos vigyorral vállát. Ez gonosz volt Go-chan... ezért olyat futsz, hogy kiköpöd a tüdődet... nyehehee...
- Go-chan... egy kapcsolat alapja a bizalmatlanság... te sem bízol bennem, és én sem bízom benne, hogy lefutsz 30 km-t egy huzamban... – duruzsolom neki ördögien kuncogva, mire ő egy perc alatt fakul árnyaltokat, s zavartan nevetgélve lép hátrébbijedten...látom vetted a lapot fiam.. ajánlom is...- Különben is! Hát nekem csak örülni lehet, nem igaz? – érdeklődöm jókedvűen, mire összehúzott szemekkel figyelnek engem, s ettől én is egészen véletlenül duzzogóra váltok, s magam előtt összefont karokkal húzom fel orrom- Ez költői kérdés volt! Ne kell rá válaszolni...
Néha csodálkozom magamon... hogy tudok én milyen gyorsan hangulatot váltani? Ebből van rekord? Mert tuti győznék! Kivetethetetlen és kiszámíthatatlan vagyok.. jó erények! Hahh.. büszke vagyok magamra!
Usagi-sanom viszont jól szórakozik a háttérben.. halkan fojtja magába röhögő görcsét... hehh.. kedves...
*
Fáradtan sóhajtva lépek ki a kórteremből, s nagyot nyújtózva, s gerincemet ropogtatva jajdulok fel halkan. Ez a gürcölés kikészíti a hátam... bahh...
Usagi-sanom is mellém ér, s érdeklődve tanulmányoz, egy percig erősen elgondolkodva... hmm... mi az?
- Mit szólnál hozzá, ha körbevezetnélek? Sunában sétálni, este a legjobb. – ajánlja fel, s én fangörlös mosollyal felsóhajtva lépek hozzá és simogatom meg izmos felkarját... wwooooaah... micsoda test... bezsongok tőle... aaarrgg... beleharapnék ha lehetne...
Erőse fontolgatva a dolgot szegezem tekintetem magam elé, majd rózsaszín szemeimet rá, gondolkozva.. végül is miért ne? Egy esti sétából mi lehetne, Ha majd be akar cserkészni, elslisszolok.. menekülésből kiváló vagyok!
- Simán! Nyomás!- bólintok rá végül, s széles vigyorral szökkenek elé, s szaladok a kórház kijárata felé... imádom ezt a pasit! Jó fej és mg irtózatosan szexi is.... álom pasi... jaj nekem..
Felém evickél, arcán huncut mosollyal. Nocsak...
Megáll velem szemben, kezeit combjaimra simítva nehezedik rám, úgy hajol le, hogy a szemembe nézhessen. Mi a szösz?
Arcán szemtelen kis mosollyal, rózsaszín szemeiben huncut szikrákkal simítja végig combjaimat, majd hasamat, lassan, élvezettel körözve minden izmocska felett.
Összehúzom a szemöldököm. Hát ez már mégis csak sok.
- Nem gondolod, hogy pofátlan vagy? - firtatom. Mosolya kiszélesedik.
- Lehet! - szólal meg lágy hangján. - De egy kis tapogatásba még senki sem halt bele! - Kezei már mellkasomon is járnak, élvezettel végigtapogatva izmaimat, meg szemeit is behunyja hozzá, és felsóhajt, majd mint egy kis rajongó kislány, kezeit arcaira téve édesen kipirulva sóhajt fel újra. Hát ez elképesztő!
Letapizott... letapizott egy kis uke!
- Mit képzelsz, mégis mi a szart csinálsz? - gorombulok be, és felállok. Én ide pihenni jöttem, nem perverz fiúcskák taperolását élvezni! És különben is, én szeretek vadászni, és utálom ha rám vadásznak.
- Ne rontsd el a jó kedvem Usagi-san! - feleli kifejezéstelenné vált arccal. A következő pillanatban mögém kerül, és két kéz markol a seggembe. - Wooaahh... Usagi-san! Átkozottul jó hátsód van!
Ledermedek.
Ez megfogta a seggem.
Hirtelen messzire szökken.
- Te kis... - habogom totálisan letaglózva a döbbenettől, ő meg csak vigyorogva kacsint egyet, és letörli vérző orrát.
- Ne szívd mellre, USagi-san! Kösz a látványbemutatót! Viszlááááát! - int nekem és huss.
Másodpercekig csak meredek magam elé, majd hirtelen kitör belőlem a röhögés, és visszaülök a vízbe.
Beszarok! Hát letapizott!
***
Chounin-vizsga, aréna.
Némán figyelem az embereket. ANBU vezetőként nem árt ha én is nyitva tartom a szemeimet. Gaara még nem érkezett meg, akadt egy kis dolga... remélem nem tart sokáig, mert nélküle nem kezdhetjük el.
- Kankuro-sama - lép mellém egy jounin. - Kazekage-sama mikor érkezik?
- Nem tudom, de hamarosan. Addig ellenőrizétek újra a nézőteret.
- Igenis!
Magamra maradok, és a tovább támasztva a korlátot nézelődöm.
Csatt.
Meghökkenve egyenesedem fel, és leesett állal fordulok meg. Rózsaszín hajtömeg, huncutt mosoly és kacsintás. A tegnapi kis zaklatóm.
Hát nem rávágott a seggemre?!
Ha nem az lennék aki, tutira nagyon begorombulnék, de a kezdeti döbbeneten túltéve magam alaposabban megnézem magamnak ahogy távolodik. Jó kis darab... csak túl szemtelen. Mellesleg kő-ninja.
Nevetve rázom meg a fejem, és újra az aréna felé fordulok.
- Nos? - hallom öcsém mély hangját magam mellett. Újabban állandóan teleportál mindenhová.
- Minden készen áll - nézek a jeges szemekbe.
A trónjához lép, én mögé állok. Int a kezével, és elkezdődik a vizsga. Trónjára támaszkodva figyelem a küzdőket.
Egy levél-genin lever egy kis kő-genint, aki a földre zuhan eszméletlenül. Intek az egyik ninjámnak, ő pedig odaszalad és felnyalábolja az eszméletlen kislányt, majd a sunai kórházba siet vele. Felvillannak a rózsaszín hajtincsek, és figyelem ahogy aggódva nézi a kis kő-genint ahogy eltűnik a szeme elől. Mellette áll még két kis genin.
- A kis tapizós... - morgom.
- Tapizós? - pillant fel rám Gaara.
- Tegnap az onsenben egy kis uke rám cuppant, és letapizott. Még a seggemet is megfogta - mesélem neki vigyorogva.
- Melyik volt az?
- Az a kis rózsaszín - intek fejemmel a megfelelő irányba. Kíváncsian fordulnak arra a türkizkék szemek.
- Nem rossz darab. Mi bajod vele?
- Ezt most komolyan kérdezed? - hökkenek meg.
- Miért? Úgy tudom, a fiúkat szereted.
- De zaklatott! - szorítom kezemet a szívemre műfelháborodással. - Még a fenekemre is rácsapott!
Gaara arca megrándul. Ez nála a nevetés jele, úgyhogy felröhögök én is.
- Mik a terveid? - firtatja továbbra is kíváncsian.
- Nincs tervem. Nem szeretem ha vadásznak rám. Én választok, és én vadászom le az áldozatot.
- Ezúttal te vagy az áldozat szerintem.
- Na még mit nem.
Újabb arcrándulás, végül elfordul tőlem és a küzdelmet figyeli tovább.
***
Véget ér a mai utolsó csata is. Kihirdetik a tovább jutottakat. Két hét múlva lesz a következő forduló, addig lehet gyógyulgatni.
A tömeg oszlani kezd. Látom, hogy a kis rózsaszín kérdezősködik. Mögé teleportálok.
- ...hol a francban van a kórház...? - morogja, miután a huszadik ember sem tudott neki válaszolni. Sok az idegen itt, nem is csoda hogy nem tudta neki senki tájékoztatni.
- Majd én elvezetlek - szólalok meg a füléhez hajolva, tengermély hangomon. Látom hogy megremeg és behunyja a szemeit. Mosolyogva fordul felém, arcocskája szinte ragyog, édesen kipirul.
- Egy feltétellel - teszem hozzá, amikor meglátom a huncut csillogást tekintetében. Elmosolyodik, szinte látom ördögi kis szarvait is.
- És mi lenne az?
Elvigyorodom.
- Nincs nyilvános taperolás.
Duzzadt ajkaira szorítja mutatóujját, és látszólag komolyan megfontolja a döntést, közben engem méreget, fejem búbjától a lábujjamig, Lezserül zsebrevágott kezekkel vigyorgok le rá. Nem semmi a srác.
- Na jó, de csak a kórházig, Usagi-san - biccent szemtelen mosollyal. Felnevetek. Kurva jól szórakozom!
- Na gyere... és felejtsd el az usagizást, ha élni akarsz.
Besorol mellém.
- Sabaku no Kankuro vagyok - nyújtom felé a kezem. Hosszú, finom ujjak csúsznak a tenyerembe, de mégis határozott kézfogással mutatkozik be.
- Kiwadoi Hara - válaszolja.
- Senseeeeiiiiii! – sikkantja utánam egyik geninem, ki lelkesen visongatva hallójárataimat totálisan tropára téve lohol utánam, s követ, mint borzot a szaga... mikor szerelek ebbe nyomkövetőt? Megmernék rá esküdni, hogy két másodperccel ezelőtt még a két agyament kis srácom terrorizálta... – SENSEIIII!!!!
- Igen? – fordulok meg unottan sóhajtva, s rózsaszín tincseimbe túrva pillantok le a hozzám épp csak elfutó lányra, ki térdére támaszodva, pihegve les fel rám kusza, szőke tincsei alól... rosszemlékek törnek fel bennem, mikor csak ha ránézek... valahogy a nővéremre emlékeztet, és a nyakamat rá, hogyha öregszik öt vet, megnőnek a mellei, ő is legalább olyan akaratos, yaoi mániás nőszemély lesz, aki majd azért szívja a vérem, hogy örökítsem már meg, mikor valaki lefektet... nos... az tény, hogy én megyek vásárra, és ajánlom a bőrömet, de Home videó nincs készülőben... hah... milyen nehéz az ember élete, hogyha meleg, mint a konvektor!
- Hara-sensei! Ne hagyj egyedül azokkal az ütődöttekkel! Mindiig meghúzzák a hajamat! – néz fel rám nagy barna szemeivel, olyan boci-effektussal, hogy menten beolvadok tőle... deja vu.. nővérkém... egyszer te viszel a sírba...
Egy pillant alatt öltök magamra tudálékos ábrázatot, s kezemet vállára téve, kezdek bele a szent beszédbe... na igen. Egyszer mindet meg kell tudnia. Hogy a fiúk azt remélik, ha meghúzzák a haját fellibben a szoknyája, vagy minimum azt remélik lehullik róla a ruha... kár, hogy ez nem úgy működik, mint a csibe-csapda...
- Figyelj Sanae-chan! Azért húzkodják a hajadat, mert tesztel nekik! Én már csak tudom! Én azért tapizom a pasik hátsóját, mert tetszenek! – libegtetem meg orra előtt mutató ujjam, s ő egy percre kancsalítva követi, majd elpirulva bólint némán... nos... elég érthető példa. Iwában én vagyok a pasik réme.. hehe... egy fenék se marad érintetlenül... nyehehehee...
- Sensei... biztos, hogy jó ötlet magadhoz hasonlítani őket? – érdeklődik kissé kételkedve, nagy szemecskéivel olyanokat pillázva, hogy attól én bizonytalanodok el egy pikalantra, nagy szemekkel...
Kételkedve nézek körbe, mint aki épp azt lesi, nem látja –e senki, majd halkan köhintve veregetem meg vállát... nos... talán lehetséges, hogy csak én vagyok ilyen cakkos hajlamú... végül is... 13 éves kis fiúk nem akarnak kamatyolni.. ha meg igen levágom a töküket...
- Bízz bennem, Sanae-chan! Sosem tévedek! Most pedig menj, és verd ki belőlük még az életet is! – mosolyodom el, majd vállacskáit megragadva fordítom meg, s lökődöm vissza a szálló felé, hogy végre mehessek a közeli onsen be, s perverz valamint az út során felgyülemlett fáradságra való hajlamaimat pihenhessem... úgy is azt mondják, a sunai pasiknak van a legjobb seggük...hehe...
Nem tehetek róla... hiába sózta rám a chounin kísérgetést, attól az én hajlamaim, és szemeim kielégülésre vágynak, én pedig magamat egyáltalán nem zavartatva megyek és legeltetem szemeimet az itteni, szexi pasikon...
*
Sóhajtva merülök el a forró, jólesően simogató vízben, rózsaszín tincseim rám tapadva fogják fel bőrömön szánkázó vízcseppjeimet, amik velem együtt figyelik a jobbnál-jobb férfi embereket, akik itt ücsörögve teszik közszemlére testüket...hmm.. nem is rossz... bár... abban keményedtem, minimum olyat látok, akitől orvérzést kapok...
De nem gond, nekem azért így is van fogin való... ohh de még mennyi... mintha egy hárembe kerültem volna... sok szexi férfi, itt villogtatja magát, én pedig nyáladzva figyelem őket, olykor-olykor megvillantva egy perverz kis mosolyt, amivel ha látják, ha nem de jelzem, hogy tetszik a látvány, olyannyira hogy legszívesebben oda mennék, és olvadozva simítanám végig a domborodó izmokat... vagy végig nyalogatni.. részletkérdés.
Ám mielőtt mély megmozdulhatnék, hogy komolyan is stíröljem azokat a csábító falatokat betoppan valaki, akin megakadnak szemeim, s rögtön úgy is nyalnak tágra, számmal együtt...
Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy a lassan belépő férfi testén táncolnak a feszes izmok, nap barnította bőrén lágyan siklik végig a félhomály, s ahogy tinta fekete szemeit rám kapja, kis híján kifekszek... szinte magukba szippantanak.. aaazttaaaaaa.... Wooaah micsoda pasi!
Te jó ég... kihagy a szívritmusom... ilyen fickót, még életemben nem láttam... anyáám...
És ahogy a törölköző is lekerül, még a fürdő gőzén keresztül is jól látom, amit a lábai között kell látnom... eeeez aztán a lókolbász a javából!
- Csukd be a szád – veti felém bizseregtetően mély hangján, én pedig döbbentségemből felocsúdva varázsolok arcomra egy a hangulatomhoz illő mosolyocskát... micsoda hangja van... a hallójárataim orgazmust szenvedtek... vajon akkor is ilyen a hangja, mikor hörögve veti rá magát ara, kit kiszemelt? Vagy akkor mélyebb...? Izgatóbb...?
Továbbra s szemtelenül lesem, s ahogy végig mér, tovább tobzódnak piszkos kis gondolataim... egy ilyen testről élvezet lenne lelegelni az ételt... sőt! Legszívesebben oda mennék, és végig karmolnám azt a fahéjszín felsőtestet!
És miért ne? Ujjaim szinte bizseregnek, hogy hozzá érhessenek, megtapasztalhassák ennek a félistennek minden porcikáját... most így kapásból a tejszínhab jutott eszembe. Apró kis csíkokban cakkozhatnám vele mellkasát, hogy aztán lenyalogathassam, leharapdálhassam és.... hhűűhhaaa.... tévedek, vagy a forró víz mellé fűtés is van?
Végül is... miért ne mehetnék oda? Eddig sem, és most sem fog érdekelni egy szexi pasi, mogorva modora. Hadd durcázzon, ha neki jól esik.. én csak a testére megyek... megfogni... nyehehehe...
Vizes fürjeimet hátra dobva állok fel, s az alig pár méterre tőlem terpeszkedő férfi felé veszem az irányt, ki közömbös arccal, éjfekete íriszeivel figyelmesen követ mozdulataimat, ahogy lezserül oda ballagok, Arcomon szemtelen, perverz kis mosollyal állok meg szembe vele, s izmos combjaira támaszkodva hajolok szemmagasságba hozzá. Tenyerem alatt érzem izmainak táncát, ahogy egy perce megfeszül, majd elengedi magát, s ez arcomra látható jókedvet, ördögi kis szikrákat csal... ejnye, Hara.. hát egyre rosszabb leszel..
Kár hogy nem áll fel... akkor a hátsóját is stírölhetném...
Egy szót sem szólok, pedig felvont szemöldökén látom, hogy követelné tőlem a magyarázatot hirtelen támadásomra. Nem magyarázkodom... nem megy a stílusomhoz, és mellesleg lusta lennék most beszélni... tehát no duma...
Vékony ujjaim észrevétlenül siklanak feljebb a víz alatt, s férfiasságának ékességét jótékonyan kifelejtve csusszannak izmos, bordázott hasfalára, amit borzongva, elakadó lélegzettel rajzolok körbe, hogy aztán gyengéden végig karmolva teszteljem tovább... te jó isten.. olvadok... wwwwoooaahhh... ilyen pasit... milyen mákom van... én kis mázlista...
ebben az egyben legalább igaza volt a nővéremnek.. a Suna no. 1 pasikat termel...
Na ezt már ős sem állja meg reakció nélkül, s közelebb hajolva húzza össze szemeit, néz velem farkas szemeit, ami úgy egyáltalán nem hat meg. Hetero lenne? Nem nézném ki belőle...
- Nem gondolod, hogy pofátlan vagy? – érdeklődik, mély hangja ismét borzolja kedélyeimet, végig futtatva gerincemen egy apró kis bizsergést hullámot, mely ajzószerként, gonoszkás vigyort csal arcomra, melyben olyan perverz kis hajlamocskák csillognak mint cukros bácsinál a kis fiú előtt...
Ohh... hát pofátlannak eddig nem neveztek, de szemtelennek igen! Nem lehetek szemtelen mert van kettő is, meg pofám is! Hehe...
- Lehet! De egy kis tapogatásba még senki sem halt bele! – mosolygok kedvesen, majd perverz kis mosollyal simítom kezemet kőkemény mellizmaira, s szemeimet behunyva, bágyadt sóhajjal olvadok, de cseppfolyósra... ilyen félistenhez méltó testet! Egésznap rajta tudnék lógni... jjjaaaj nekem....
Kezeimet arcomra simítva, zsongok be teljesen, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy ő felpattanva pillant rám, enyhe ideglelés mellett... kedvenc hobbi 2.0... érdekes arcot vág, miközben ideges... vicces....
- Mit képzelsz, mégis mi a szart csinálsz? – rivall rám, s én csupán összehúzott szemekkel, hirtelen unottra váltva pillantok fel rá, tenyereim mögül. Wow... te is sokat ázhattál az esőben! Érek a válláig... tetszik... pont jó magasságban van az „ékszere” ... nyeheheheeeee.... én kis perverz...
- Ne rontsd el a jó kedvem, Usagi (nyuszi)-san!- intek neki kezemmel, majd mielőtt még lecsaphatna rám, és komolyabb testi károkat okozhatna a molesztálásáért, villámgyors mozdulatokkal lépek mögé, s szem elé kerülő feszes, csábító fenekébe erősen belemarkolva kapok orrvérzést rögtön... markolnivaló, feszes, izmos és tenyérbe illő... ennél jobb segget még életemben nem fogtam! – Wooaahh... Usagi-san! Átkozottul jó hátsód van!
Erre megmerevedik, főleg ahogy még egy kezem csatlakozik a tapogatáshoz, majd mikor már veszélyt érzékelek, szomorú, könnyes búcsút intve a csodás félholdaknak szökkennek a medence szélére, mielőtt még idegrohama, és dühe között elkaphatna...
- Te kis...! – nyögi még mindig döbbentsége és mérge között ingadozva, én pedig széles vigyorral, perverz kis kacsintással teszem csípőre kezemet nem törődve tökéletes meztelenségemmel... van ilyen... most viszont... el kéne iszkolni mielőtt kitekeri a nyakam.. nálam ez már rutin. Olyan gyors vagyok, benevezhetnék távfutónak...
gyors orr vér törlés... kicsit ciki, de megszokott reakció az orrvérzés... 10-ből 10 pont!
- Ne szívd mellre, Usagi-san! Kösz a látványbemutatót! Viszlááááát! – intek, majd szélesebbeden spurizok el, mielőtt még meglepettségéből felocsúdva elkaphatna, és olyan csúnya dolgokat művelhetne velem, amit vagy a szűz hátsóm, vagy egyéb testrészeim bánnának...
Ahhoz képest, hogy tők szűz vagyok, mint a frissen hulló hó, van bakom, igaz? A nővéremet pereljék érte...
Persze az más dolog, hogyha komolyra fordul a helyzet, menekülök mint a nyuszkák... perverz, de attól még szűz vagyok na!
*
Kényelmesen sétálok a chounin vizsga színterének helyt adó kisebb aréna nézőterén, egy jó kis hely felé, kis geninjeimet figyelve, kik megszeppenve álldogálnak a küzdőpálya közepén, s merednek az igen csak zord kinézető palira, aki épp magyaráz valami okosat...
Egyszer meg fogom fojtani apámat... meg tudnám ölni, amiért pont nékem ezekkel ide kutyagolni, viszont... a tegnapi Usagi-sanom után,már meg is érte.. kíváncsi lennék, hogy hol lehet, és ki lehet... jó pasi az egyszer biztos. Kár hogy kis szégyenlősen fogadta a tapizási akcióm... van ilyen! Nehéz emészteni engem. Többszöri rágása szorulok. Neki viszont nem volt ideje hozzá...hehe...
Mázli, hogy még csak a második forduló van... egy hónapig még tuti maradok, és addig kilegeltethetem a szemeimet...
És láss csodást! Ahogy itt bóklászok igen ismerős alakot pillantok meg... azzal a különbséggel, hogy arcán lila festék díszeleg, és fura denevér effektusú, fekete ruciban feszít a küzdőteret figyelve... de ezeket a fekete szemeket, és a feszes hátsót, bárhonnan felismerem... nyehehehe...
Ráköszönjek? Miért ne! Biztosan oda enne az örömtől... nekem csak örülni lehet!
Lazán, észrevétlenül sétálok el mellette, nem figyel rám, elmélyülve tanulmányozza diákjaimat, arra sem bagózva, hogy ki somfordálgat a háta mögött... a korlátra támaszkodik, így enyhén hajolt állapotban fenekem még ínycsiklandóbb célpont...
Kezem egy perc alatt lendül, és csap le célpontjára, melyet megmarkolva vívja ki, hogy tulajdonosa úgy egyenesedjen fel, mintha seprűt dugtak volna le a torkán... Kezem egy perc alatt lendül, és csap le célpontjára, melyet megmarkolva vívja ki, hogy tulajdonosa úgy egyenesedjen fel, mintha seprűt dugtak volna le a torkán...
Felém fordul, s én csak vállam fölött, hanyagul hátra intve villantom rá perverzség felsőfokait verdeső vigyoromat, s boldogan sétálok tovább... Haliho-hullahó, Usagi-san!
Fáradt sóhajjal lépek be az Onsen ajtaján, battyogok be az öltözőbe, vedlem le magamról ruháimat és kötök derekamra egy törülközőt, majd ruganyos mozdulatokkal haladok tovább a fürdőbe. Egy alapos zuhany, arcomról is lemosom lila festékemet. Nedves, göndör fürtjeimbe túrva pillantok körül.
Alig néhány ember lézeng itt.
Tekintetemet magára vonzza valami rózsaszín. Hé, ide csajok nem jöhetnek! Jobban megnézem a gyanús egyedet és megvetően fújok egyet. Jah ez egy fiú.
Mellesleg tátott szájjal bámul engem. Ehh...
Nem homok ninja, valószínűleg ő is a chounin vizsgára jött, vagy csak kíséri valamelyik idegen falubeli csapatot.
Jaj mér eszembe is jutott megint ez a rohadt chounin vizsga... bah. Kimerítő volt a szervezés, és folyamatosan csak a bonyodalmak vannak belőle. Évtizedek óta nem rendezték a homokfaluban a chounin vizsgát, ezért ez most nagy felhajtással zajlik. És persze én iszom meg a levét. Mint mindig.
Leveszem a derekamon lévő törülközőt, és belépek a forró vízbe.
- Csukd be a szád - morgom a nem messze tőlem ülő fiú felé. Azért ilyen pofátlanul bámulni nem kell. Tudom, hogy gyönyörű izmos a testem. Na és?!
Azért alaposabban megnézem magamnak. Nem rossz darab, a cukorszín haját leszámítva. Szép formás kis teste van, szemei szépen csillognak, arcán pedig huncut kis mosoly.
Ha nem lennék ilyen kibaszottul fáradt, felcsípném...
