Reszketeg sóhajjal hunyom be szemeimet, amikor megérzem ajkait nyakam érzékeny bőrén. Bizsergés cikázik végig testemen, és karjaiba markolva feszülök meg alatta. Már ez az egy érintés ilyen hatással van rám... Ahh mi lesz még ebből?
Halk szuszogását hallgatom, gyorsuló légvételei cirógatják bőrömet. Lassan vetkőztet le, és én kábán hagyom magam, csak nyöszörögve élvezem, ahogy minden felbukkanó bőrfelületemen érzem száját, nyelvét...
Ajkamba harapva fojtom magamba sürgető szavaimat. Érzem, hogy ez egy különleges pillanat, a heves, vad szenvedélynek még nem érkezett el az ideje, pedig minden sejtem szinte lángol, amikor ujjai végigsiklanak bőrömön, és nyelve nedves köröket rajzol bőrömre, mellbimbóimra. Halkan nyöszörögve, rángatózva élvezem... még soha nem volt rám senki ilyen hatással...
Hangja mélyen, rekedtesen dörmög, minden idegszálam végigsistereg tőle... és a szavai... ahh...
- Shu... - nyögöm magamon kívül. Ha még beszél is közben, nem garantálom, hogy kibírom, és idő előtt repülök a fellegekbe. Csak kábán vergődök alatta, pedig el sem kezdtük még igazán...
- Megkóstollak édes... - búgja lágyan, és felnyögök. - Te is akarod érezni a gyönyörű merevedésed körül a számat? - nyalja meg finoman hasamat, és összerándulok. Jaj istenem... krisztusom...
- Nnnhh... mmmhh...
- Akarod, hogy az őrületbe kergesselek a nyelvemmel? - folytatja kíméletlenül, és én vállaiba kapaszkodom, mint egy fuldokló. Oh te jó ég... hh...
Kábán húzom magamhoz.
- Érezni akarlak... a testedet... a súlyodat magamon... - pihegem és sóhajtom magamon kívül. Őrület...
- Ahh csini... - dorombolja, és még ebbe is beleremegek. - A hangod gyönyörtornádót okoz a gerincem árkában... Fantasztikus szexisen sóhajtozol... - morran lágyan. - Imádom... Engedd hallanom, kérlek!
Felpillantok rá, vágytól izzó szemeibe, és csodálkozva mosolyodom el. Imádom ezt a férfit.
Puha csókot kapok, és lejjebb csusszan, testével végigsimítva az enyémet, és kéjesen felkiáltok, amikor valóra váltja szavat. Szájának forrósága, nyelvének kíméletlen és bizsergető játékát... hnnn... még nyögni sem vagyok képes, örülök ha levegőt tudok préselni a tüdőmbe... minden egyes mozdulatától apró miniorgazmusok rázzák a testemet...
Herém puha labdacsát sem kíméli, amitől csak tovább fokozódik az őrület. Nehm bírom... nem bírom már tovább... Kétségbeesetten markolom a puha szőrmét magam alatt, majd a vállaiba markolok, próbálom eltolni, mert korai még... nem... én vele együtt akarok.. nnhhh...
Hirtelen mélyen bekapja péniszemet, és amit művel...
Szétárad bennem a jeges zsibbadás, hasamból koncentrálódva, és hullámokban szétömlik rajtam... egy kicsit bele is halok... olyan csodálatos...
Hosszan lebegek, úszom a kéjben... nyelvének minden apró, lágy körözése újabb és újabb gyönyörhullámot fakaszt bennem...
Hosszú-hosszú percekig képtelen vagyok magamhoz térni. Érzem hogy felül és az ölébe fektet, úgy ölel magához, apró puszikkal hinti tele az arcom... és én csak nézem őt a gyönyör kába ködén keresztül. Gyengéd, kedves mosolyát, és egyben a szemeiben csillogó pasis elégedettséget. Halk szavai hallójárataimat simogatják, mint a langyos, fűszeres méz... úgy csordul végig rajtam. Gyönyörűnek, édesnek becézget, éhezik a csókomra... olyan szép szavakat suttog...
Már újra is éledt bennem a vad vágy. Ez hihetetlen...
Megsimogatom arcát, ujjaim nyakán siklanak végig, majd mellkasán. Már kitisztult a tudatom.
- Most én jövök édesem... és amit kapni fogsz tőlem ma éjjel, azt soha nem felejted el... - súgom pimasz mosollyal, és mellbimbóinak piercingjét megcirógatom ujjaimmal, egy nyögést kiváltva belőle. Ahh igen... tudom hogy imádod.
Forrón megcsókolom, és ő hagyja magát hanyatt dönteni. Ajkaimon halvány, perverzkés mosollyal mászom fölé, merevedésemet az övéhez simítva.
Végigkarmolom mellkasát és hasát.
- Tomoa... hhh... - morran halkan. Lágyan, érzékien nevetve harapok alsóajkába.
- Sss... élvezd...
Nyakát végigharapdálom finoman, fogacskáim nyomaival díszítve bőrét. Nem vagyok olyan gyengéd mint ő, hiszen tudom hogy igazi férfiként a határozottabb kényeztetés az ami kell neki.
Különleges figyelmesség tőle, hogy velem ilyen gyengéd volt, amiért imádom is őt... ezért megajándékozom azzal, amire mindig is vágyott, és szerintem még soha nem kapta meg senkitől.
Mellkasán is elhelyezem sormintámat, és fuldokló hörgését hallgatom. Nyelvemmel lágyan körözök piercingje körül, majd finoman a fogaim közé véve kínzom egy kicsit, miközben csípőjére ráülök, csípőkörzésekkel dörgölőzöm hozzá, herezacskóját masszírozva, ujjaimmal pedig péniszét cirógatom gyengéden. A fájdalom és a gyönyör, amelyet egyszerre kap tőlem, olyan vadító mély nyögéseket csal ki belőle, hogy mindbe beleremegek.
Elengedem megsanyargatott melleit, és hasán végignyalok, de hónom alá nyúlva húz vissza.
- Kérlek... még...hhhnn... - dörmögi rekedten. Felülök, és kínzóan, kéjesen lassan pillantok végig rajta. Kék szemeiben tombol a vágy vihara, egészen besötétültek a szemei... barna bőrén szikráznak az izzadtságcseppek, vörös hajfonata mellette hever.
Fölé hajolok, és egy szenvedélyes, harapdálós csók közben kioldom a hajfonatokat. Segít nekem. Felemeli a fejét, és megrázza a haját, hogy teljesen szétbomolva omoljanak szét a szőrmén a lángvörös tincsei. Elszakítom tőle a számat, és újra végiggusztálom.
- Gyönyörű hímpéldány vagy... - súgom lágyan. - És az enyém minden porcikád... igaz?
Felnyög.
- Hmm...? - mosolyodom el, és végigkarmolom lágyan a hasát. Belemarkol a combjaimba.
- Ne kínozz... - zihálja. Ujjaim merevedésére kulcsolódnak, és ívbe hajlik gyönyörű izmos teste.
- Miért ne...? - Eleget teszek kérésének, és mellbimbóit rágcsálom még egy kicsit. Ahh ezek a nyögések! Lejjebb csusszanok, és megnyalintom péniszének tövében csillogó kis ékszerét. - Hiszen ez az amire vágysz... nem igaz?
Megremeg és felnyög.
- Ahh... igen!
Végignyalom vastag és kemény péniszét, lágyan megharapdálom a makk érzékeny peremét.
- Mi igen? - firtatom, miközben ajkaimmal finoman cirógatom össze-összeránduló herezacskóját. - Igen a tiéd vagyok, vagy igen, erre vágyom... hm...?
Felmorranva ragadja meg hasán végigsimító kezemet, és mellkasára szorítva simítja végig vele érzékeny mellbimbóit.
- Ahh édes... mindenem a tiéd... kérlek... kínozz még... az őrületig...
Válasz nélkül kapom be merevedését, és ő felkiált a kéjtől. Erősen szívom, nyelvemmel és fogaimmal is rásegítve.
Igazi vad és kemény szopás ez, és ő hörögve, morogva és gyönyörűeket nyögve élvezi.
Közel jár már, ezért halk cuppanással engedem ki a számból nedvesen csillogó gyönyörű hímtagját, hogy piercingjére vessem magam, és megadjam neki azt a gyönyört és kínt amit imád...
És élvezi. De még hogy!
Remeg alattam mint a kocsonya, nevemet nyögi és hörgi... követeli a folytatást...
Az érzékeny herezacskót is megszeretgetem, de azt csak finoman...
- Nem bírom tovább... - nyögi, és felül, hogy hónom alá nyúlva egy könnyed mozdulattal húzzon magára.
- Én sem... - zihálom a szájába, és hozzásimulva nyögök fel ahogy fenekembe markol keményen. Vágytól elködösült tudattal fogadnám magamba, de ő hirtelen felhördül.
- Várj... még nem lehet...
Megfordul a világ, és már hason is fekszem.
- Shu... - nyöszörgöm türelmetlenül, fenekemet feltolva követelőzöm. - Gyerünk már... nnhh...
- Szétszakadnál ha most neked esnék, ahogy szívem szerint tenném. Bírd ki még egy kicsit édes...
Végigcsókolja a hátamat, fenekembe beleharap és felsikkantok a fájdalom és a gyönyör elegyétől.
- Még... még... - zihálom. - Hagyd rajtam a jeleidet...
- Erre vágysz? Az enyém akarsz lenni teljesen? - markolja meg finoman fenekemet, forró nyelve hasadékomba csusszan.
- Ahh igen! - nyögöm kéjes gyönyörűséggel. - A tiéd...
Merevedésem tövére markolva akadályozza meg hogy elélvezzek, úgy folytatja tovább bejáratom felkészítését.
Évezredeknek tűnő pillanatok múlva végre felemelkedik, és rám nehezedve présel a szőrmébe. Mmm... imádom, amikor érzem testének súlyát, férfiasságának erejét, esszenciáját.
- Megkapod... mindened az enyém... - súgja.
Derekamat átöleli egyik karjával, másik izmos karja fejem mellett támaszkodik, és én felemelem fenekem. Egy határozott, erőteljes de lassú mozdulattal merül el bennem, és én nyöszörögve, remegek...
Ahogy teljesen, mélyen elmerül bennem, szinte egész súlyával rám hanyatlik, hogy levegőt sem kapok. Fogai nyakamba mélyednek, ahogy megjelöl magának, mint a vadmacskák párzáskor társaikat. De imádom ezt! Kéjesen felnyögve tartom a nyakam neki.
- Tomoa... istenem... Olyan forró vagy... olyan csodálatosan szorítasz... - hörgi bőrömbe.
Felemelkedik kissé, és lassan kezd mozogni. Vadul remegek, ahogy ő is. Azt hiszem... részemről ez egy rövid menet lesz, ha nem csinálok sürgősen valamit.
Elengedem egyik kezemmel a szorongatott szőrmét, és megmarkolom merevedésem. Még nem élvezhetek el... még nem...
Felveszem ritmusát, és minden ellenlökésemmel rásegítek, hogy minél mélyebbre hatolhasson belém újra és újra... Fejemet oldalra fordítva követelem vad csókját, egymás szájába nyögjük a kéjünket... Bánjuk is mi azt, hogy bárki meghalja... nem érdekel.
Minden egyes mozdulata, amellyel belül végigsimít és nyomja érzékeny belsőmet, gyönyörűséges forróságként hullámzik végig testemen.
Zihálása, vad morranásai szinte végigmarják gerincemet.
- Shu... nem bírom... - nyöszörgök.
- Tomoa... - nyögi, keze végigsimítja gerincemet, péniszét mélyen belém vágja. Tűzforró ostorként csap végig testemen az orgazmus, és felsikoltok a gyönyör lángjaiban.
Összerándulva élvezek el hosszan és álomszerűen gyönyörűséges kéj árad szét bennem.
Mint a nyári szellőbe fújt virágpor, úgy hinti be tudatomat teljesen a csodálatos kín...
Velem egy időben hallom ahogy felkiált ő is, és rám nehezedve rándul össze teste újra és újra...
Ujjaink összefűződnek a gyönyör pillanataiban, úgy kapaszkodunk egymásba...
Istenem... de csodálatos...
*
Mellém gördülve húz magához, és én kábán kapaszkodva belé simulok, bújok karjaiba. Csatakos, izzadt testünk egymáshoz tapad, nedveink csillognak rajtunk... Érzem ahogy spermája végigfolyik combomon, és még ez is olyan csodálatos érzés...
Mézédes, gyengéd csókokkal csillapítjuk a bennünk csituló vihart...
Összefonódva pihenünk a puha szőrmén, gyengéd simogatásaink és érintéseink, mosolyaink csak egymásnak szólnak.
Lassan álomba merülök, erős karjainak melegében...
Felfogni sincs időm, és már előttem áll egy anbu harcos. Csak a hátát látom, széles, izmos vállait, és a vörös hajfonatot. Hatalmasat dobban a szívem... Ő az! Ő az!
- Tomo, minden rendben? - hallom halk kérdését. Azonnal megnyugtatom, hogy csak a karom az, hogy ne aggódjon értem harc közben, majd tágranyílt szemekkel figyelem a látványt. Habár mindent tudok a harcról, a ninja módszerekről, néhány chounin vizsgán kívül sosem láttam még ilyet... pláne ilyen közelről.
Shu gyorsan, hatékonyan és kíméletlenül gyilkol.
Azok a kezek... amelyek engem cirógattak, hogy a gyönyörök gyönyörét okozzák, most egy embert végeznek ki...
Istenem, de borzalmas!
Mennyire kegyetlen...
Egy hidegvérű gyilkos...
Felém lép, dermedten figyelem kerámia maszkját...
A távolból hallom hangját...
- ...bébi... beszélj... ... rendben... - szűrődnek keresztül zúgó fejemen a hangok.
- ...édes... mondj bármit... ... ... hozzám...
Erős karok ölelnek át, meleg, izmos test simul hozzám, szinte magába fogad ez a melegség. Illata, mint a hajnali eső és az ázott fű... Ringatózunk.
- ...mondd hogy utálsz, hogy undorodsz tőlem, csak szólalj meg kérlek!
- Shu... - nyöszörgöm válaszul.
Mikor feleszmélek, már egyedül vagyok egy fehér szobában. Olyan hirtelen pattanok fel az ágyból, hogy megszédülök és kis híján a földre zuhanok. Néhány mély lebegő, ez az. Nyugalom. Gondolkozz, ne rémüldözz.
Elraboltak, megmentettek, valószínűleg a kórházban vagy. Nyílik az ajtó, és egy anbu lép be az ajtón. Felemelem arcom, amelyet eddig a kezembe temettem.
Meghajol előttem, és ekkor tudatosul bennem, hogy a kórházi hálóing alatt meztelen vagyok. Bosszúsan felsóhajtva biccentek neki.
- Értesítem a Hokage-samát, hogy magához tért - mondja mély hangján. Maszkja különös formájú, még nem láttam. Talán egy madár... de nem számít, ez jelenleg jellegtelen információ. Az anbu kimegy, és én megpillantom egy széken összehajtogatva a ruháimat és a Tanács-köpenyt.
Nyílik az ajtó, és Tsunade lép be, miután az utolsó gombbal is végeztem. Így máris sokkal kényelmesebb.
- Örülök, hogy jobban vagy - biccent nekem komolyan.
- Tsunade-san... - biccentek udvariasan, és a mellette álló Shizune-san felé fordulok. Látom rajta, hogy nagyon feszült. Jobban, mint kéne. Nocsak.
- Fogadd bocsánatkérésemet Tanácsos, amiért életed veszélynek volt kitéve - kezdi a blablázást a Hokage. Zöld szemeim türelmetlenül szűkülnek össze, de uralkodom magamon, és kedves mosollyal rázom meg a fejem.
- Mindenhol történnek apró balesetek, semmi probléma Tsunade-san... Inkább arról beszélj, mit tudtál meg a támadóimról.
Komoran hallgatom beszámolóját. Zsoldosok. A tekercs. Semmi újat nem mondott.
- ..jelenleg vallatja őket egy kínzó-jounin. Tudni akarom, hogyan tudtak úgy beszivárogni, hogy kijátsszák az anbu hálózatomat. Ez aggaszt a leginkább.
- Megértem.
- Mindenesetre a testőreidet lecseréltem, és mivel hibát követtek el és magadra hagytak téged, büntetést kapnak.
Idegesen szorul össze a torkom... Büntetést? Jaj ne... azt nem engedhetem...
- Tsunade-san... az anbu harcosok tudtommal a parancsokat vakon követik. Azért bünteted meg őket, mert elvégezték a feladatukat? Véleményem szerint eggyel feljebb kéne tekintened. Honnan kapták a parancsot? Ő kitől kapta? És a sor végén ki áll? Ezekre keresd inkább a választ...
Az ajtóhoz sétálok, és egy biccentéssel elköszönve tőlük lépek a folyosóra.
Három idegenmaszkú anbu vesz körül. Lehajtott fejjel sóhajtok. A fenébe... Még csak nem is kérhetem, hogy őt mellém osszák, mert az komoly probléma lenne neki. Kiderülne, hogy tudom ki ő. Hiszen tudom jól, hogy nem titok a kettőnk között lévő viszony, csak azt hiszik, hogy nem tudom ki ő. Azonnal kiderülne hogy mégis, ha őt kérném.
Patthelyzet.
Pedig látni szeretném őt, annak ellenére, hogy megmagyarázhatatlan félelem kúszik a torkomba, amikor eszembe jutnak az éjjel történtek a temetőben...
*
Telnek a napok, és őreim úgy vigyáznak rám, hogy az már terhes számomra.
Mivel a jelentésem elküldtem, így nem kell már bezárkózva keményen dolgoznom, tehát minden tárgyaláson, megbeszélésen jelen vagyok, a főkönyveket vizsgálgatom, és a küldetésekről hallgatom Tsunade-san beszámolóját. Sokat beszélgetek vele. Két nagy probléma is szóba kerül. Az Akatsukik, és Orochimaru. Utóbbi Tűzföld urának nem olyan tekintélyes probléma, mert az a férfi nem okoz olyan károkat mint a bűnözőcsoport.
A hatodik napon már igencsak megvisel a megfeszített, kimerítő életmódom. Szándékosan hajtottam magam egész héten, mert akkor legalább nem gondoltam a jégkék szempárra, és a lángvörös hajtincsekre...
Shu...
Esténként találkozhatnék vele a klubban, de anbu őreim és Tsunade-san nem engedik, mert veszélyesnek tartják. Nem tehetek semmit... pedig már kezdek beleőrülni...
Mégsem mondhatom, hogy sürgősen meg akarom erőszakolni a világ legszebb pasiját, mert eszemet vesztem ha nem láthatom és érezhetem...
Remélem jól van, és nem büntették meg. Jaj lehet hogy meggyőzőbben kellett volna lebeszélnem róla Tsunadét...? De akkor veszélybe sodortam volna őt...
Ezek a folyamatosan gyötrő kétségek... ez borzalmas.
Esténként csak szomorúan üldögélek szállásomon, a kandalló előtt a fehér prémen és a pattogó tüzet bámulom. Néha olyan vörös, mint Shu hajtincsei...
A rám vigyázó anbu őr közben nesztelenül sétálgat vagy éppen a kanapén üldögél. Az újak már nem beszélgetnek velem, csak minimálisan kommunikálnak. A parancsaimat csak biccentéssel veszik tudomásul...
Felhúzott lábaimat átölelve hajtom fejemet a térdemre, picire összehúzva magam. Fázom... pedig melegít a kandalló.
Hallgatom ahogy nyílik és csukódik az ajtó. Őrségváltás.
Vajon hol lehet most? A klubban van? Lehet hogy már nem is gondol rám... mert elérhetetlen vagyok. Lehet hogy éppen most valaki mással van... vagy ami még ennél is torokszorítóan rosszabb: lehet hogy egy küldetésen van... vagy... vagy...
Két kéz simul a vállaimra és összerándulva pillantok hátra. Az ismerős maszkot meglátva belém reked a levegő...
- Shu... - lehelem, vagy inkább némán tátogom. - De... de ez hogy lehet...?
- Szia kicsim - mondja bizsergetően mély hangján, és abban a pillanatban végigmarja testemet a forróság, és elpirulok. Gondolkodás nélkül vetem magam a karjaiba, szavait alig hallom, ahogy azt magyarázza, hogy van néhány óránk egymásra. De ne aggódjak, mert egyszer ez az erős őrség is véget ér, és akkor levisz táncolni, sőt...
És csak beszél és beszél, én pedig mellkasába fúrva arcomat remegek. Boldog vagyok nagyon... de nem értem magam. Azt hiszem... azt hiszem az a látvány, ahogy megölt egy embert, nyomot hagyott bennem.
- Aggódtam érted... - suttogom halkan, és felpillantok rá. Összeszorul a torkom a maszk láttán. Azt az éjszakát eleveníti fel bennem...
- Semmi baj, jól vagyok - hajol le hozzám, hogy szorosabban magához öleljen, de a maszktól hátrahőkölök. Azonnal észreveszi, és elszégyellem magam.
- Ne haragudj... én csak...
- Tudom édes, de hidd el, nem kell félned tőlem. Amit láttál sajnos az életem része, ezen nem változtathatok... el tudsz így is fogadni?
A szemébe nézek, egyenesen. Én tudom, mi van a maszk mögött. Én tudom, hogy egy gyengéd mosoly, és egy hevesen dobogó szív... Így keresztüllátva a rideg gyilkos külsőn, csak őt látom.
Csak őt.
Feltérdelek vele szemben, és óvatosan leveszem a maszkját. Komolyan néz rám. Félénken mosolygok fel rá. Ez a férfi olyan dolgokat hoz elő belőlem, mint eddig senki. Kissé megrémít, mert a világ legnagyobb ostobasága lenne szerelembe esni pont most, és épp belé, pedig sajnos úgy fest...
Mi sem bizonyítja jobban, hogy átölelem a nyakát, és megcsókolom, szívem hevesen kalimpál, testem remeg, és úgy érzem lángra gyúl az egész testem...
Ajkaiba súgom a választ.
- Shu...Helytelen a kérdés... inkább azt mondd: El fogsz tudni valaha is felejteni engem? A válaszom pedig: Ha elrabolják a szíved, nem tehetsz mást...
Hagyom hogy hanyatt döntsön a puha prémre. Fölém hajol, vörös hajfonata előrehull, és én karcsú ujjaimmal végigsimítok rajta. Szomorkás mosollyal nézem jóképű arcát...
- Vigyázz a szívedre Shu... elég ha csak egyikünk szenved majd... - Biccent, de nem szólal meg. Folytatom hát:
Figyelem ahogy eltűnik, és sóhajtva hajtom le szomorúan a fejem. Hát éhkoppon maradtam megint. Nem baj... Legközelebb majd úgy esünk egymásnak, mint két fékevesztett fenevad. Elmosolyodom a gondolatra, és átöltözöm.
Egy laza póló és nadrág. Ha már így alakult az estém, dolgozom egy kicsit. Aludni úgysem tudnék, amennyire felajzott állapotban vagyok...
Leülök az íróasztalomhoz, és felemelem a tollamat. Abban a pillanatban kapcsolok! Hogy nem vettem észre eddig?! Hiszen hihetetlenül jó a megfigyelő készségem! Nincs itt egy anbu őr sem!
Felpattanok, de már mögöttem állnak, és egy egyszerű mozdulattal ragadják meg csuklóimat és letepernek a földre. Két fekete ruhás, maszkos férfi, jelzés nélkül.
- Hol a tekercs? - mordul az egyik, erősen megszorítva a csuklómat. Felnyögök a fájdalomtól.
- Az asztalon... - zihálom.
- Melyik az?
- A piros pecsétes...
A másik férfi felveszi és zsebre vágja. Ostoba fajankók... Az igazi tekercs már úton van Tűzföld ura felé. Ez csak elterelés, mert számítottam hasonló támadásra. Én mindenre felkészülök.
Húznom kell az időt, mert ha elárulom hogy már elküldtem, azonnal megölnek.
- De készült másolat is - dobom be az aduászt ravaszul.
- Hol van?
- Elvezetlek titeket oda...
Összenéznek. Nem ostobák, sejtik a célomat. De benne van a pakliban, hogy igazat mondok.
- Ha velem történik valami, azt azonnal elküldik... - nyomatékosítok. Végül biccentenek. Időt nyertem. Remélem ennyi elég az anbuknak. Tsunade te ostoba liba!
- Aztán semmi trükk!
Leköpöm az egyiket, és ő szájba vág. Nem fáj, de sikerül elérnem a célomat, felrepedten vérző ajkammal elmosolyodom halványan. A zsoldosok nem az intelligenciájukról híresek. Nekiugrom, épp csak annyira hogy alkaromat megvágja a kése. Vérem lágyan csepegni kezd, észrevétlenül.
Elindulunk.
Nem tehetek mást, bízom abban, hogy a felderítők követik majd a véremet...
Shu...
Elérünk a temetőbe. Szándékosan ide tartottam, mert itt lehet még egy kis időt nyerni.
- Keressetek egy fehér márvány sírt, Yandikoi felirattal - mondom halkan. - Hogy pontosan melyik az, azt nem tudom... de segítek nektek megtalálni.
Már örülnék az újabb megnyert másodperceknek, amikor megérkezik egy harmadik zsoldos is. Dühösen morogva tájékoztatja őket, hogy a levelet ma este adták postára, szigorú őrizettel, jounin kísérettel halad Tűzföld ura felé.
- Mi? Az nem lehet, hiszen ez az! És épp a másolatát keressük!
- Idióta! Átvert titeket! Mindenkit átvert a kis sunyi! Elhintette hogy még nála van!
Torkomban dobogó szívvel figyelem ahogy megindul egyikük felém, késsel a kezében. Itt a vége.
Belépek a pub ajtaján, és a lüktető zene átáramlik testemen. Ütemére dobol a szívem is. Körülöttem táncoló, lüktető hústömeg, a levegőben édeskés szexillat... uhh...
Vagy nagyon ki vagyok éhezve már, vagy egyszerűen ma este mindenki be van zsongva körülöttem.
Egy koktélt rendelek, és hirtelen rám vetődik a sok kiéhezett hím. Lesöpröm őket magamról, és koktélomat felhajtva vetődöm a táncolók közé, hogy nyugalmam legyen. Nekem most nem kell senki más, csak a kékszeműm. Ha eljön.
Ha nem, akkor mélyen magamba zuhanok, de megvigasztalódom majd. Ahogy a választékot nézem, megoldható.
A fal mellé simulok, és a táncolókat figyelem, miközben figyelmen kívül hagyom az engem bűvölő pillantásokat.
Shu...
Azonnal felismerem, hiszen magas, erős termete a tömeg fölé magasodik. Felém lépked, testének minden izma külön életet él szoros nadrágja alatt. Bőrmellénye alatt semmit sem visel, csak gyomor-remegtetően erős erotikus kisugárzását. Jaj mami... Egyszerűen gyönyörű ez a férfi.
Lábaim röpítenek felé, és ahogy kissé nagyobb lendülettel a kelleténél landolok széles mellkasán, felkacagok a boldogságtól.
Megvagy.
Mosolyogva ölel magához. Jaj... milyen szívdöglesztő vagy... és ez az illat... ahh a feromon csak úgy árad minden porcikájából.
Éhes vad csókkal köszönt engem. Igazad van, itt szavakra már nincs szükség. Folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Felesleges újra lefutni a csábító köröket, én is már csak arra vágyom, hogy magam alatt egy ágyat érezzek, magamon pedig izmos tested súlyát.
Mohón viszonzom, karjaimat nyaka köré fonva simulok hozzá, testének minden domborulatához puhán idomulva. Szívem olyan hangosan dübörög, mintha külön zeneütem lenne. Heves nyelve számban éhes sirályként köröz, bőre forró, és ahogy kibontom lófarkából a szalagot és beletúrok gyönyörű hajába, belenyögök halkan a csókba.
Elhúzza fejét, és vágytól kipirult arccal nézek fel rá. Szemeiben ugyanazt az éhes vágyat látom csillogni, amely engem is felperzsel, szinte éget.
Pihegve figyelem ahogy int az Anbu őrömnek, a következő pillanatban már érzem is a teleportáció szippantó erejét.
Egy hálószobába érkezünk, puha szőnyegbe süpped a lábam.
- Ó csini megőrjítesz! Annyira szexi vagy hogy elvesztem az eszem! - Suttogja, és megremegek mély hangjának halk duruzsolásától. Jaj nekem...
Körülpillantok.
- Hol vagyunk? - kérdezem, magam sem tudom miért, hiszen nyilvánvaló.
- Nálam. Jelen körülmények között a távolabbi, romantikusabb helyek kizárva, de remélem, megmutathatom még neked azokat is.
Hajamhoz simítja arcát. Oh, az biztosan érdekes lenne, de most...
Felmosolygok rá csábítóan, kezecskéim pedig már kalandoznak is gyönyörű testén.
- Tudtam, hogy nem lesz unalmas, ha rád bízom a kikapcsolódásom... - simogatom meg ujjaimmal bordázott hasfalát.
- Nem tudom miről beszélsz, én csak a klub felé jártam... - vigyorog rám pimaszul. Kap egy kis szemhunyorítást, de nem vitatkozom vele, hiszen kiléte mély titok.
Na de kit érdekel ez most, amikor itt a kicsomagolásra váró ajándékom? Figyelmemet a mellény bőrszalagjai felé fordítom, és ujjacskáimmal hozzálátnék, de megakadályozza.
- No-no! Ne olyan sietősen! - Miért ne? Akarom. Most. Mégis türelmesen visszafogom magam, és kíváncsian pislogok fel rá.
- Nincs sok időnk, de azért tegyük ezt emlékezetessé, minden érzéki nyögésért egy ruhadarab jár. Aki nyögött az veszít el egy ruhadarabot. Mit szólsz?
Oh ez tetszik...
Ajkamra téve ujjamat gondolkozom. Szeretek játszani, még ha mindjárt eldobom az agyam annyira kívánom őt, akkor is. Na jó, annál izgalmasabb minél tovább kínozzuk egymást...
- Rendben - biccentek, ördögi kis mosollyal. - A győztes választja a ruhadarabot.
Beleegyezik, és én már hozzá is dörgölőzőm, tarkójára simítom kezemet, és lehúzom egy éhes csókra magamhoz.
Most megmutatom neked, milyen jól csókolok.
Beleadok mindent, nyelvemmel érzékien elbódítva őt. Erősebben szorít magához, érzem a vágyát, és testének enyhe remegését. Oh mami... mindjárt elalélok!
Ahogy dominánsan átveszi a vezető szerepét, és még szenvedélyesen meg is csócsálja számat, beleremegek a gyönyörűségbe és hajába markolok. Végigcsókolja államat, nyakamat, és én másik kezemet éhes kis csápként használva élvezkedem mellkasának csodás izmain.
Nyakam legérzékenyebb területén köröz forró nyelvével, bizsergető hullámokat kelt és indít útjára testemben minden nyelvcsapással, és én remegve ejtem elgyengült kezeimet széles vállaira. Ahh...
- Hmmm, ne hagyd abba, kényeztess még csini, isteni tehetséges kezeid vannak... - dörmögi a nyakam bőrébe, és beleremegek ebbe is. Ez a hang, istenem... már ettől is el tudnék jutni az orgazmusig...
És tudja.
Ki is használja.
- Nem bírok magammal, ha csak megjelensz a színen, nekem végem! Mindegy mit csinálsz, csak rád tudok figyelni - búgja tovább, és ez már... beleremeg minden sejtem, és felnyögök. Késve kapom kezemet a szám elé, és bosszúsan sóhajtok fel. Szeretek nyerni a játékokban.
Gyengéden mosolyog le rám.
- Ne bánd csini, nincs olyan szuper cucc, amiben jobban mutatnál, mint meztelenül.
Ahh de én már téged szeretnélek csupaszon látni...! Hagyom, hogy megszabadítson hálószerű felsőmtől, és a szoba hűvösétől lúdbőrözik a karom.
- Hmm ez a mellkas kísért álmaimban... - búgja lágyan. - Mikor kijöttél a fürdőből milliméterekre álltam attól, hogy összekrémezzem a nadrágom...
Mellkasának bőrébe fojtom újabb nyögésem. Hihetetlen ez a férfi... néhány szóval képes engem teljesen elvarázsolni...
Ha már itt járok, kezeim besiklanak mellénye alá, forró bőrén simítok végig. Élvezem izmainak játékát az ujjaim alatt, majd cirógatom egészen a hasáig. Piercingjét sem kímélem, és ő mély hangján kéjesen felnyögve jutalmaz érte. Összerándul a hímvesszőm, ajkamba harapok. Ez a hang... oh krisztusom...
Hehe, most levesszük ezt a fűzőt. Nem kell ez már ide, elvégre megnyertem ezt a kis fordulót.
Ujjaim közé csippentem a szalagokat, és lassan széthúzva oldom ki a csomót. Felbukkan csodás felsőteste, és felsóhajtok.
Ó igen... hogy én mennyire vártam már ezt a pillanatot. Az elmúlt napokban másra sem tudtam gondolni csak erre.
- Nekem sem volt könnyebb - suttogom bizonytalanul. - Ott álltál lépésekre tőlem, izmosan, harci díszben...
Felnyög.
Hopp egy nadrág. Türelmetlenül húzom le róla és hajítom félre. Nincs rajta alsónadrág, de van helyette más. Felnyögök, vele egyszerre.
Gyönyörű, vastag és tettre kész hímtagja, melynek tövében egy kis fémpiercing csillan... teljesen megbabonáz. Oh jézusom!
Összerándul újra a péniszem, és kis híján elélvezek a látványtól.
Ha ez így megy tovább, szégyenszemre el sem jutok az ágyig.
Az én nadrágom is elröppen, alsómmal együtt. Nem siratom őket, csak útban voltak. Az ágyra taszít, és ahogy fölém vetődik mint egy izmos párduc, hosszú, gyönyörű haja előrehullik a vállai felett, forró és érzékeny bőrömet cirógatva vele. Elhajít két kést papírfecnikkel. Utánuk pillantva konstatálom mik is azok, és halványan elmosolyodom. Nem csak gyönyörű és szexi ez a hímállat, hanem előrelátó és intelligens is. Imádom. Már most.
- Most már olyan hangos lehetsz, amilyen csak akarsz. Engedd hallanom az élvezetedet... - zihálja mellbimbómba. Megfeszülök a testemen végigsöprő forró kéjtől, és még kislábujjaim is zsizsegnek, ahogy folytatja tovább. Lágyan harapdálja meg az érzékeny részemet. Ah istenem...
- Látom szexi, hogy szereted, ha itt játszom veled! Beszélj hozzám, mondd el, hol szeretnéd az érintésemet?
Ahh mamám!
Meg is mondom neki mire vágyom, de ő csak játszadozik velem, szándékosan húzva az agyamat. Végül csípőmet csókolja meg, és én még ebbe is beleremegek. Hasamra folyó bíbor hajzuhatagába bújtatom ujjaimat, úgy hallgatom becéző szavait, és hagyom hogy széthúzza combjaimat és befészkelődjön közéjük, ahogy egy jó szopáshoz szokás. Végignyal finoman gömbölyű herezacskómon, és lágyan megszopogatja.
Hangosan nyögöm a nevét... és már könyörgöm neki, hogy hol csinálja...
- A merevedésemet... kérlek...ahh...kérlek...!
Ujjai combomat cirógatják, és a testem szinte lángol már, pedig még el sem kezdtük igazán.
- Most meglátjuk, tudlak-e addig kényeztetni, míg üvöltesz a kéjtől - búgja mosolyogva. Kikerekedett szemecskékkel pillantok le rá.
Üvölteni a kéjtől? Ahh istenem! Lássuk!
Elhaló nyöszörgéssel kapaszkodom hajába, ahogy lassan végignyalja hímvesszőmet. Nyelve eljátszadozik a makkom tetejével, érzékeny szegélyén köröz egy keveset, majd lassan, centiről centire csusszanok szájának katlanforróságába.
Ívbe feszült testtel, reszketeg nyöszörgéssel fogom vissza a gyönyört...
- Shu... neh... éhn...ahh... mindjárt... - dadogom remegve. Istenem... ahh mindjárt elélvezek... Finoman megszívja, és lágyan masszírozza, és ahogy péniszem ki-be siklik szájából, vadul kapaszkodva az ágyneműben nyöszörgök. Ez elviselhetetlen jó... életemben ilyen jól még nem csinálta nekem senki...
- Neh... hhhagyd...ahhhbahh...
- Semmi baj édes... élvezz el nyugodtan, ahányszor csak szeretnél... - búgja, miközben herezacskómon végignyalint. Számra szorítom remegő kezecskémet, úgy pillantok le rá. Érzéki mosollyal lassan végignyal nedvesen csillogó hímvesszőmön, és szájába véve erősen megszívja.
Hosszan lebegve a semmiben, nincs más csak a selymes vörös tincsek, melyekbe fuldoklóként kapaszkodom.
Kapkodó légvételeim, szívem vad zakatolása lassan halkulnak, és felpillantok az újra felettem térdelő gyönyörű férfira. Kék szemek figyelik arcomat, a belőlük sütő gyengédség és vágy pirulásra késztet.
Remegő ajkakkal sóhajtom a nevét. Shu...
Megcsókol, finoman és kéjesen. Halk nyögéssel viszonzom, hajába túrok, majd nyakánál fogva húzom le magamhoz.
Elülnek az orgazmus utolsó hullámai is, és már élesebben érzékelem környezetemet, többek között a combjaimnak nyomódó kemény hímtagot is és Shu simogatását. Újra végigcikázik testemen a forró vágy, átveszem a csók irányítását. Szájának forróságát kiélvezve karmolom végig hátának bőrét. Nyögéssel jutalmazza, pénisze érezhetően rándul egyet. Ahh istenem...
- Akarlak... magamban szeretnélek érezni... - pihegem a fülébe szenvedélyesen, és ő mosolyogva hagyja hogy finoman a hátára döntsem és combjaira üljek. Végigpillantok rajta, kezeimmel is végigsimítva minden domborulatot.
Bókjaitól és mély hangjától felnyögök, és egy csókkal fojtom belé a szavakat. Ha tovább hallgatom, spontán elélvezek újra, olyan hatással van rám. Már így is remegek egész testemben...
Nyakába csókolva simulok hozzá, majd fogaimmal végigkarcolom egészen a válláig. Dorombolva élvezi, ahogy egy nagyobb forradást körberajzolok a nyelvemmel. Sok sebhelye van. Igazi harcos...
- Ahh... csini, ne várass... megőrülök!
- Csss... - kuncogok halkan. - Had élvezkedjem egy kicsit. Olyan szép tested van...
Apró, forró körökkel haladok lejjebb, egyik mellbimbóját megszívom, majd egy ördögi kis mosollyal áttérek a piercingesre. Lélegzetvisszafojtva figyeli, ahogy lágyan körözve kerítem be a legérzékenyebb pontot.
- Szereted az enyhe fájdalmat szex közben...? - suttogom finoman megnyalintva a piercinget. Megremeg alattam. Megszívom, és megharapdálom. Hangosan felnyögve dobja hátra a fejét, vörös hajzuhataga lágyan úszva utána terül szét körülötte.
Ó istenem, micsoda látvány!
Megharapdálom a hasát is, kíméletlenül, apró kis fognyomaimat rajtafelejtve. Élvezi. De mennyire!
Végigkarmolom a combjait, és rálehelek hímvesszőjére. Nem szeretek szopni, eddig talán ha egyszer csináltam, de neki nagyon szép, és képtelen vagyok ellenállni a kísértésnek. Hosszú, vastag, a bőre bársonyos. Ujjaimat ráfonom, és nem érem körbe egy kézzel. Nyögéseit hallgatva simítom végig két kezemmel, közben benne gyönyörködöm. Lenyűgöző látvány, ahogy fekszik az ágyon, napbarnított izmos testén csillog a verejték, kék szemeiben ragyognak a gyertyák fényei, haja mint a folyékony vér, úgy terül szét körülötte.
Megcsodálom hímtagjának tövében csillogó kis piercinget, és mosolyogva puszilom meg. Oh, megremegett. Elmélyítem a puszit, és lágyan megszívom. Vad remegésbe kezd alattam, az ágyneműbe kapaszkodva figyel. Pénisze lüktet a kezemben. Ó igen...
Teketóriázás nélkül nyalom végig és veszem a számba.
Felkiáltva szakítja el a lepedőjét. Ez tetszik... micsoda szenvedély! Már én is remegek a vágytól mint a kocsonya... Meg is fogom saját péniszem, miközben őt szopom, magamat kényeztetem közben.
- Ó igen csini... ez az... simogasd magad... - hörgi gyönyörű hangján, és felnyögök. Egy vörös villanást látok, és valami hihetetlen erő söpör magával.
Hason fekve eszmélek fel. Az ágyon vagyok még mindig, és ő a vállamba harap szenvedélyesen. Ennek nyoma marad, de nem érdekel. Kéjesen felnyögve élvezem, ahogy végignyalja a hátamat.
- Felkészültél a gyönyörök gyönyörére és a kínok kínjára? - kérdezi hihetetlenül mély hangján. - Tőlem mindent megkapsz, amit csak akarsz. Mondd el... mire vágysz?
Megremegek és felnyögök a hangjától, és a párnába markolok. Ujjai péniszemre kulcsolódnak, és lágyan masszírozva merevedésemet várja válaszom.
- Készíts fel... - zihálom. Elégedetten felmorran, látva hogy partner vagyok a játékában.
- És hogyan szeretnéd? - búgja, végigsimítva fenekemen. Széthúzza a félgömböket, és érzem magamon tekintetét. - Ahh... itt is csodaszép vagy, csini.
- Nyhhh... - fojtom a párnába izgalmamat. Mindjárt elélvezek, pedig még csak hozzám sem ért ott!
- Nem... nem adtam engedélyt rá, hogy elmenj. Fogd vissza, mert csak velem együtt juthatsz a mennyországba - búgja tengermély hangján. - Válaszolj a kérdésemre. Hogyan szeretnéd, hogy felkészítselek?
- Ahh... a nyelveddel...
Végigsiklik forró nyelve a gerincemen, majd ahogy bejáratomon kezd körözni, ajkamba harapva nyöszörögök. Ez hihetetlen! Ahogy belém csusszan, felnyögök kéjesen, és már képtelen vagyok leállni. Minden porcikám lángol, őrá vágyik.
- Megfelel így? - dörmögi odalent, és végigrezonál egész testemen a hangja. Összerándulok, de elszorítja a péniszemet, megakadályozva az orgazmust. Nyöszörögve remegek...
- Válaszolj!
- Ih... ihgen... megfelel...
- Vágysz még valamire? Hm? Halljam!
- Többre... nnhhhh...
Érzékien kuncogva engedi el péniszemet, és ujját lassan bevezeti.
- Ez megfelel? Vagy mást szeretnél, édes?
- Igen... téged...téged akarlak! Most! Kérlek...!
Felhördülve mászik fölém, bejáratomhoz feszül pénisze, és és kiscicaként dörgölőzve hozzá készülök fel a behatolásra.
KOPP-KOPP
Összerándulunk, és egyszerre kapjuk fel fejünket.
- Shu! - dörren egy mély hang. - Azonnal gyere! Piros küldetés!
Jól tudom mit jelent. Sürgős, azonnal végrehajtandó.
Shu elharap egy csúnya szót, és felemelkedik rólam. Remegve fordulok meg alatta, és átölelve nyakát csókolom meg.
- Semmi baj. Menj csak nyugodtan... - mosolygok fel rá. - Végeztem a jelentéssel, néhány nap múlva már nem kellenek anbu őrök sem, és akkor majd...
Forró csókkal fojtja belém a szavakat.
Felkelünk, és kapkodva rángatjuk magunkra ruháinkat. Felhelyezi anbu álarcát, magához ölel és a szállásomra teleportál.
Kapok még egy búcsúcsókot is.
- Várj rám.
- Várni fogok rád - bólintok kedves mosol
Meló, meló és meló.
Már égnek a szemeim, és elgémberednek az izmaim mire feleszmélek, hogy megint szétdolgoztam a fejem.
Sóhajtva nyújtózkodom, közben azon tanakodván, hogy aludjak vagy ne... Minél hamarabb befejezem a jelentést, annál hamarabb szabadulok a veszélyből.
Halk kopogás.
ANBU őreim cserélnek. Az újonnan jött mellém lép az ablakhoz, köszön és fejet hajt, majd alaposan körbejár mindent, végül ledobja magát a kanapéra.
Ehh... igaza van. Pihenni is kell.
Szeretek meztelenül aludni, de ezúttal ettől eltekintek. Rövidnadrág és póló. Alvás.
*
Kellemes madárcsicsergős reggeli ébredés.
Furcsa álmom volt. Az ablaknál álló ANBU őrt látva észbe kapok.
- Jó reggelt Anbu-san - nyünnyögöm álmosan, kócos hajamba túrva.
- Jó reggelt! És mosómedve - válaszolja. Mosómedve?
- Az álarc - bök a sajátjára.
- Nem is vettem észre, hogy állatokat szimbolizálnak - lépek közelebb. Milyen érdekes, mindenhol általában jellegtelen a maszk, és az Anbuk számozva vannak. Itt más. Állatneveket kapnak, és így is különböztetik meg egymást. Nagyon találékony...
Kimászom az ágyból, és elé toppanok. Na muti.
Alaposan megnézem a maszkot. Hmm... nagyon finom illata van... ismerős. De honnan? Hm. Ezek a felkaron lévő bőrszalagok és izmok... Várjunk csak!
Mögé sétálok, és meg is látom azt, ami eddig szinte kiszúrta a szemem, mégsem tűnt fel, pedig hihetetlenül jó megfigyelő vagyok.
Ez a gyönyörű, hosszú lángvörös haj...
Ő az.
Ujjaimmal arcomhoz húzom az egyik vastag tincset, és ajkaimmal megcirógatom. Szóval te vagy az... hát ez gáz...
Az Anbuk személyazonossága hihetetlenül mély titok. Az életük múlhat rajta. Nem mutathatom ki hogy rájöttem ki ő, sőt az lenne a legjobb ha akut amnéziában szenvednék, mert veszélybe sodornám. Nem vagyok ostoba, jól tudom.
Mélyen magamba szívom az illatát, és elengedve hajtincsét azt teszem, amiben a legjobb vagyok.
Kifejezéstelenség álarcát öltve teszem a dolgomat, ahogy egy Tanácstagtól elvárható.
Ellépek tőle, és a fürdőszobába sietek készülődni.
Felöltözöm tanácsosi köpenyembe, és a tükörbe nézve fintorodom el.
- Nesze neked... - súgom.
Egy szobában vagyok ezzel a szexistennel, de tabu. Tanácsosként nem engedhetem meg magamnak (pláne nem egy Anbu-val), hogy leteperjem és felfaljam. Bármennyire is szeretném, és ő is ugyanebben a cipőben van.
Kiköpöm a fogkrémes vizet, megtörlöm duzzogó ajkaimat és felöltöm unott arckifejezésemet.
Kilépve az ajtón őt még mindig ugyanott találom, az asztalon azonban már ott széplik a bőséges reggeli, amit időközben a szolgám hozott.
Ízletes gyümölcssaláta nekem, és vastagon megtöltött húsos-zöldséges szendvics az Anbu őrömnek, ahogy kértem tőle tegnap este. Helyes. Szép férfias adag.
Leülök az asztalhoz, és miközben teát töltök, nem arra gondolok, hogy az ablaknál áll gyönyörű ruganyos testével az álompasi.
- Kérem, üljön ide mellém - mondom neki halkan. Kérés volt, de a rangom miatt parancsnak számít. Szót is fogad, de a lehető legtávolabbi széket, a velem szemben lévőt választja. - Ha befejeztem a reggelit, dolgozni fogok, és akkor nyugodtan elfogyaszthatja, anélkül hogy látnám az arcát.
- Rendben. Jó étvágyat... - biccent. Mély hangja szinte simogat. Jaj nekem...
Rutinos vagyok, nem először vigyáznak rám Anbuk. Ismerem a szokásokat is. Elé teszek egy csészét és megtöltöm teával. Mire rá kerül a sor, a lávaforró folyadék iható hőmérsékletű lesz. Remek.
Látszólag nyugodtan elfogyasztom az epres-dinnyés-almás salátámat, pedig a gyomrom olyan pici mint az öklöcském. Ilyen közel lenni hozzá és nem érinteni őt, több mint kínzás. Gondolom neki ez csak munka, és elhatárolta magát a köztünk történtektől. Talán nem is zavarja... ki tudja. Lehet, hogy még bosszantja is... Kellemetlen.
Befejezem az evést, és teáscsészémmel a kezemben felállok.
- Jó étvágyat - villantok rá egy halvány kis mosolyt, és már ott sem vagyok.
Igyekszem teljes energiámmal kizárni őt a tudatomból, hogy a munkámra koncentrálhassak. Egy óra alatt sikerül is.
*
Meló, meló és meló. Írom a jelentést, pihenésképpen pedig Konoha főkönyveit ellenőrzöm ma is, ahogy ezt már egy hete folyamatosan csinálom.
Őrjítő ez a monotónia.
Az evés is kimegy a fejemből, ha a szolgám nem figyelmeztetne.
Jobb is... csak kínzom magam, ha vele foglalkozom. Mióta tudom hogy ő az, minden éjjel forrón sistergő testtel alszom... Pláne ha tudom, hogy a szobámban van.
Ó pedig hányszor éreztem úgy, hogy most rántom magamra... de aztán csak kifejezéstelen arccal és tekintettel folytattam tovább a munkámat.
*
Beesteledik, és én teljesen elgémberedve állok fel az íróasztaltól. Woah... Tomoa-mosogatórongy-effektus.
Átimbolygok a szobán, és belerogyok a fotelbe. Éljen...
Anbu őröm meghajol és távozik, és belép az ajtón az én elszalasztott csodás éjszakám, a maga két hosszú, gyönyörűen izmolt lábával. Nyáááá...
- Látom elfáradt - mondja miután üdvözölt engem. Egy bágyadt mosolyt kap.
- Erre egy új fogalmat kéne alkotni... Habár ha belegondolok, maguk Anbuk tudják csak igazán, milyen a valódi fáradtság. Én csak szimplán kimerült vagyok...
Figyelem ahogy körüljárja a szobát, ellenőrzi az ablakot, majd letelepszik velem szemben.
- Pihenjen le - tanácsolja, és hangja alapján gyanítom hogy mosolyog. Nem csoda, hisz a fejem lebukott a fáradtságtól, de ahogy megszólalt, fel is riadtam. Laposan pislogva nézek rá.
- Zúg a fejem a rengeteg információtól... Azt hiszem megérdemlek némi kikapcsolódást...
- Máris megszervezem.
Elmosolyodom.
- Köszönöm, Mosómedve-san...
- Viszont meg kell kérnem, hogy ezúttal ne vegye fel a tanácsosi köpenyt.
- Eszem ágában sincs abban menni - állok fel felfrissülve a gondolattól, hogy végre kimegyek innen. A jelentés elkészült, holnap el is küldöm. Végre megkönnyebbülhetek.
- Lezuhanyozom és átöltözöm. Mindjárt jövök.
*
Frissen, illatosan, fürdéstől még kissé nedvesen göndörödő szőke fürtjeimmel igazán kisfiús vagyok. De a ruhámban már nem...
Fekete, hálóanyag-szerű hosszú ujjú felső. Tökéletesen átsejlik alóla minden porcikám. Minden mozdulatomra megcsillan a szorosan tapadó bőrnadrág. Ó igen... imádom megvadítani a pasikat.
Kilépek a fürdőből, és az engem néző Anbukra pillantok, majd rámutatok a kutya-maszkosra.
- Kutya-san, maga fog elkísérni és a háttérből vigyázni rám. Mosómedve-san, maga nyugodtan hazamehet pihenni - fordulok a vöröshajú démon felé. Ő csak biccent, kezét felemeli és elteleportál. Pihenni... na persze.
Belépek a klub ajtaján, és rámosolygok az előzékeny ajtóállóra, aki engem látva szélesre tárja azt. A lüktető zene szinte gyomromig hatol. Szeretem ha dübörög a ritmus...
Ezúttal a testemre szorosan tapadó fekete nadrágot és inget vettem fel, amelyet középen egy gomb tart csak, így bőven hagy betekintést lapos hasamra, szabadon hagyja karcsú nyakamat is.
Forró pillantások kereszttüzében libbenek a bárpulthoz, és intek a csaposnak. Mivel a zaj óriási, ezért egyezményes kézjelet mutatok. Érti ő azt... hogyne értené.
Már előttem is széplik az isteni koktél.
Hm. Valaki lukat néz a hátamba.
Megfordulok, és kinek az égető, perzselő és mégis jéghideg íriszei fúródnak az enyémekbe?! A kékszeműm. Ahhww... haja ezúttal szabadon öleli körbe arcát, és lángvörös folyondárként tekergőzik alá a vállain. Jaj... egyszerűen gyönyörű ez a pasi. Éééés... elindul felém. Gyere csak...
Ruganyos léptekkel mozog, combjainak játéka átsejlik a testére tapadó fekete, szakadozott farmeren keresztül. Pólója is hasonló dizájnt követ, mellbimbójának piercingje megcsillan az érzéki félhomályban. Ohh... érdekes...
Látom ám, hogy legalább olyan népszerű vagy mint én... ez tetszik. Méltó vagy a teljes figyelmemre.
Mögém lép.
- Helló csini - köszön hihetetlenül mély baritonján. Oh mami... volt egy hallójárati orgazmusom! Hihi...
Figyelem ahogy leül mellém, csak biccentek neki.
- Ismerlek valahonnan? - villantom rá macskaszemeimet. Csak elmosolyodik, és a pultra könyököl egyik karjával. Pólója megfeszül mellkasán és az egyik hasadékon keresztül kivillannak a bordázott hasizmok is. Mmm...
- Talán a nedves vágyálmaidból - válaszolja. Belém reked a levegő... ha most ittam volna, tuti félrenyelek. Micsoda merész szövege van... elképesztő.
- A nevem Shu.
Reakciómat visszafogva viszonzom pillantását. Nem vagy semmi... látom van önbizalmad. El is hiszem... Mondjuk nekem is.
- Tomoa.
Végigsimítja karomat, nyakamat és a fülem mögötti legérzékenyebb területen köröz lágyan ujjaival. Mmm... ez finom.
- Jössz velem táncolni? - nyújtja a kezét. Rendben, meggyőztél. Kecsesen a tenyerébe csúsztatom ujjaimat, és engedem neki hogy lesegítsen a bárszékről, majd a táncparkettre vezessen.
Magához húz, simogat, és szinte egyszerre mozdulunk a zenére. Magamon érzem ujjait, ahogy cirógatja karomat. Átölelem a nyakát, és szemeinkkel szinte elperzseljük a másikat. Nincs külvilág... csak a sötétség és a zene létezik... a fülledt erotika, amely minden pórusából árad felém... Istenem... te aztán ismered a dörgést.
........
Shizune lép mellém a tanácsosi köpenyemmel, maszkommal és kalapommal.
- Nem kéne álruhát öltenie? - makogja idegesen. Megrázom a fejem.
- Egy tűzföldi tanácstag nem engedheti meg magának, hogy bujkáljon. Ezen kívül pedig, nem hinném, hogy ilyen erős testőrök mellett képesek lennének közel férkőzni hozzám - válaszolom szenvtelen hangon, és felöltöm a ruházatomat.
- Rendben! - áll fel Tsunade. - Azonban a szálláshelyed bátorkodtam megváltoztatni, és a rezidenciám egyik szárnyába költöztettelek az őreiddel. A holmidat már átvitettem.
Biccentek. Még néhány udvarias frázis, és már teleportálnak is őreim az ANBU főhadiszállásra.
Megérkeznek a megbízott ANBU-k is. Hármat kapok, egyikük kapitány. Mind maszkban van. Hallgatom a beszélgetésüket, hangjuk torzan visszhangzik maszkjuk alatt.
- Már megbocsásson uram, de úgy tudtam meg akarjuk védeni! Így meg - ebben a ruhában - az ablakba tesszük ki céltáblának!
- Nahát, milyen okos fiú valaki! Te ne törődj semmivel, csak védd, a többi a mi dolgunk.
- Ennyi erővel bárki átalakulhatna a tanácstaggá, henge jutsuval!
- Akire számítunk, lazán átlátna rajta. Így mellettük a meglepetés. Azt hiszik védtelen.
Megunom. Felemelem a kezem. Tisztelettel hallgatnak el, és felém fordulnak mind.
Ridegen és szenvtelenül mérem végig őket macskazöld szemeimmel.
- Nem szükséges komolyabb terveket kovácsolniuk, hiszen sem a falut, sem a kage rezidenciát nem fogom elhagyni előre láthatóan két hétig. A ruházatomon nem változtatok, mert tűzföldi tanácstagként kötelező viselnem még ilyen helyzetekben is. Önöknek más feladatuk nincs, mint hogy őrizzenek engem és a tekercseimet, amelyek rendkívül fontosak és értékesek. Annyit még elárulok, hogy a Hold-ninják kifejezetten egy bizonyos tekercset akarnak velem együtt elpusztítani, de az mindig nálam van.
- Igen uram - hajol meg előttem a kapitányuk, rangomnak kijáró tisztelettel.
- Induljunk - adom ki halkan az utasítást. Mindhárman körém lépnek, és már érzem is a teleportáció szippantását. Egy nagy és elegáns szobába érkezünk. Minden jegyzetem és az aktuálisan átnézendő főkönyvek egy rogyadozó íróasztalra vannak halmozva.
Sóhajtva lépek el hármasuktól, és hallgatom ahogy a kapitány kiosztja a feladatokat.
Tekintetem körbe futtatom a szobán, szomorúan pillantok ki az ablakon.
Hetekig itt kell rostokolnom, még szórakozni sem mehetek... pedig Shu biztosan keresni fog majd.
Pech.
Miközben ezek hárman szövegelnek, én a nagy ágyra hajítom tanácsosi szimbólummal díszített kalapomat és maszkomat. Fáradt sóhajjal túrok mézszőke fürtjeimbe.
Valaki felszisszen.
Mi az?
Az egyik ANBU engem néz. Ehh... Kifejezéstelen arccal fordítom el fejemet. Nem ő az első, aki meglepődik azon, hogy mennyire fiatalon töltök be egy ennyire magas posztot. Keményen megdolgoztam érte, gyermekkoromat és függetlenségemet is feláldoztam.
A fürdőszoba felé indulok, de még visszaszólok nekik, mert már zavar a vitatkozás, hogy ki mit csináljon. Nyilván nem élvezik a feladatot.
- Mielőtt hajba kapnak, javaslom egyikőjük őrködjön a tetőn, másik a folyosón, a harmadik pedig a kanapén - vetem hátra hideg tárgyilagossággal. Gyakorlatilag parancs volt, hiszen ők most az én utasításaim szerint kell hogy eljárjanak, de én minden helyzetben hűvösen udvarias és tárgyilagos vagyok. Ráadásul a vitát ezzel lezártam, méghozzá egy kiváló megoldással. Nemhiába halmoztam a fejembe hatalmas lexikális tudást...
Becsukom magam után a fürdő ajtaját és felsóhajtok.
Nem kedvelem az ANBU-kat. Ha a kagéjuk parancsolja nekik, gondolkodás-, és a következmények mérlegelése nélkül elmetszenék azonnal a nyakam. Hát ezért nem csípem őket.
Tűzföld ura is így van ezzel, és az ANBU intézményrendszert egyre rosszabb szemmel nézi. Gyanítom, hamarosan megregulázza ezt a problémát is.
*
Kilépek a fürdőből, derekamon egy törülközővel, hajam vizesen és borzasan hullik arcomba. Hátrasöpröm, és csomagjaimhoz lépek.
Már csak egy ANBU van a helyiségben, az ablakban áll, pont az íróasztalom mellett. Engem néz. Nem vagyok szégyenlős típus, de most kifejezetten zavar a dolog. Az ágyam végében lévő köntöst magamra veszem, és összekötöm a derekamon, majd az íróaszutalomhoz ülök.
- Nem szükséges egész éjjel ott állnia - mondom halkan, a maszkra nézve, majd a kanapéra mutatok. - Gondolom három óránként váltják egymást. Pihenjen, mert hosszú éjszakájuk lesz...
Uhh de álmos vagyok. Ha csak belegondolok, milyen szuper éjszakát szalasztottam el, csalódottan biggyesztem le számat, úgy fordulok az előttem heverő tekercsek felé...
Huncut mosollyal fonom karjaimat Raidou nyaka köré, úgy táncolok tovább, majd felágaskodok hozzá, és fülébe súgok pár szót. Elakadó lélegzettel ölel magához szorosabban, és elindulunk a kijárat felé.
Hátrapillantok a szép vöröshajúra, kap egy kis bocsánatkérő mosolyt. Bocs kékszemű... legközelebb több szerencséd lesz, és talán meggyőzőbb is leszel. Ezúttal hoppon maradtál, be kell érned azzal a kis barnával.
***
Egy hét alatt sikerül kiismernem a Hokage módszereit, és őt magát is. Jó vezető, ezúttal igazán elégedett vagyok. Vannak persze apróbb hiányosságok, de alapvetően minden rendben van.
Rengeteget dolgozom, azóta az egy éjszaka óta nem volt sem időm, sem energiám pihenni vagy kikapcsolódni.
Álmodozva pillantok ki a Hokage iroda ablakán.
Jó volt azaz éjszaka... Raidou igazán jó szerető, és jó sokáig bírta. Elvarázsoltam teljesen, napokon át próbálkozott még repetáért, de egyszerűen nem volt időm vele foglalkozni.
Nem tudja ki vagyok, és nem is baj.
Nem szeretem a bonyodalmakat.
