|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| Eva | 2009. 06. 02. 12:11:49 | #319 |
Karakter: Karin
A dögunalmas bóklászásnak az vet véget hogy tőlünk nem messze a chidori ismerős hangját halljuk meg, majd valami felrobban... Sasuke...
- Indulás! - vetek egy pillantást Juugora és Suitgetsura.
Méterekkel előttük haladok, közben a szívem hevesen ver. Sasuke lehet, hogy most olyan ellenfélbe botlott bele, ami még neki is túl erős? Abszurd ötlet, de... nem lehetetlen.
Elég gyorsan oda érünk, bár sokkal hosszabb időnek tűnik.
Sasuke a földön, előtte egy ezüsthajú, maszkos fickó...
- Ölj meg Kakashi. De soha nem fogsz börtönbe vetni ebben a koszos porfészekben - morogja elhaló hangon Sasuke.
- Hát... akkor teljesüljön a kívánságod.
Ajaj. Közbe kell lépnünk, bármennyire is utálja Sasuke. Biccentek Suigetsunak.
A következő pillanatban már a fetrengő társunk előtt van és rátámad erre a Kakashira, vagy kire... Juugo sem várakozik, a következő pillanatban már ő is beszáll a harcba. Helyes.
Közben és már Sasuke fölött térdelek. A kezembe veszem az arcát. Rámpillant, majd kidől. Remek.
- Nagyszerű - sóhajtok. Felkaparom Sasuke testét a földről, közben akaratlanul is sikerül kitapogatnom a kidolgozott izomkötegeket. Hm... Nem semmi...
- Karin! Vidd el, mi nem sokára utánad megyünk!
Juugo hangjára sikerül végre magamhoz térnem az álmodozásból, hogy mit művelhetne velem ez a test, és egy bólintás után el teleportálom magunkat.
Halk pukkanással jelenünk meg a bázisunkon. Végigvonszolom a még mindig ájult Sasukét a folyosón, majd a szobája előtt torpanok meg vele. Itt még csak a fantáziámban jártam, de azokat a gondolataimat erősen cenzúrázni kellene, ha nyilvánosságra kerülne... De ez lehetetlen. Szerencsére.
Berúgom az ajtót, Sasukét elhúzom az ágyig, majd leteszem rá.
Leülök mellé és óvatosan szétnyitom az ingét.
- Hát ezt valahogy másképp képzeltem el - morgom magam elé. - Például úgy, hogy magadnál vagy.
Bekötözöm a sérüléseit, betakarom... Tisztára úgy érzem magam, mint egy kórházi nővér vagy medi nin... Lehettem volna... Egyszer. Talán.
Juugo és Suigetsu sehol, pedig már egy nap is eltelt. Talán gondjaik támadtak. Bár... Nem kell őket félteni.
Sasuke jól kiütötte magát, de jó nézni, ahogy alszik. Olyan békés... Egy tincsemet az ujjaim közé veszem, és szórakozottan birizgálni kezdem.
Sasuke... Az első pillanattól, amint megláttam akartam. Igen. Nem szerelemre gondolok, hanem ő rá... Azt akartam, hogy a szép metszésű arcán végigsimíthassak, beletúrhassak a fekete tincsei közé, az izmos mellkasán végighúzhassam a tenyerem, miközben ő is hasonlóan ér hozzám.. Jó lenne. De eddig ő volt az egyetlen, aki ellenállt. Pont ő...
- Hogy a rohadás vinné el ezt a Kakashit meg a többi kis mitugrászt! Áááh, hogy az a...
Úgy látszik visszatért Suigetsu és Juugo. Felállok, kinyújtóztatom az elgémberedett tagjaimat és az ajtóhoz somfordálok.
- Suigetsu, nem ordíts, mint a fába szorult féreg! - sziszegem ki a résnyire nyitott ajtón. Megtorpannak, és felém néznek. Juugo csak felvonja a szemöldökét, Suigetsu pedig elvigyorodik.
- Csak nem zavartunk meg valamit? Karin, Karin... a főnökkel dugni nem szép dolog...
- Mi a jó büdös francról beszélsz?! - tárom ki az ajtót. Suigetu így megpillanthatja a bekómált Sasukét, ahogy alszik az ágyában.
- Még valamit? - morgom.
- Megmarad? - érdeklődik Juugo.
- Meg. Holnap szerezzetek kaját és kussoljatok.
- Jó - von vállat Suigetsu. Visszacsukom az ajtót, majd a "betegem" ágyához sétálok. Kisimítok néhány tincset az arcából sé visszaülök a székre.
- Hajh... - sóhajtok és behunyom a szemeim. Dög fáradt vagyok.
- Mi a franc vaaan..? - ásítok. Valaki kopog. Kikászálódok a fotelból és oda vánszorgok az ajtóhoz. Elludtam volna? Valószínű.
Vetek egy pillantást Sasukéra. Még mindig alszik.
- Mi az? Megmondtam, hogy néma csönd és hullaszag legyen - nyitok ajtót.
- Azt is mondtad, hogy szerezzünk kaját.
- Jól van. Mentek?
- Ja. Majd jövünk, csak gondoltam szólok.
- Nagyszerű - vonok vállat. Elnézem egy ideig Suigetsu távolodó alakját, majd elindulok a szobám felé. Egy zuhanyt igazán megérdemlek.
A szobám ajtaját belököm, felkapom az első törölközőt, ami a kezembe akad és behúzok a fürdőszobámba. Lekapkodom a ruháimat és beállok a zuhany alá.
Ha se a szex, se az ital vagy a cigi nem tud, már megnyugtatni, egy zuhany akkor is. Valahogy... olyan rohadt megnyugtató.
Fél óra ázás után elzárom a vizet, megtörölközök, és ruhakereső akciót indítok a szekrényem ellen.
Egy kis turkálás után a zsákmányomat felcibálom magamra, megfésülködök és a konyha felé veszem az utamat.
Fura, eddig észre sem vettem, hogy mennyire kajás vagyok.
Mivel csak rizsgombóc van, így azt eszek, közben felteszek egy teát főni. Remélem Sasuke legalább egy „kösz”-t ki fog tudni nyögni hálából...
Egy gőzölgő teás csészével visszasétálok Sasuke szobája felé.
Halkan benyitok. Még mindig nem kelt fel.
Príma.
Lerakom a csészét az éjjeli szekrényre és visszadöglök a fotelba. Újból az alvó Sasukét kezdem el bámulni.
Ez.. megmozdult.
Ennyire dög fáradt lennék, vagy tényleg magához tért?
Asszem, az utóbbi. Végre.
Lassan kinyitja a szemeit. Megemeli a karját, de erőtlenül visszahull az ágyra. A gőzölgő csésze felé fordítja a fejét, de közben végre feltűnik a jelenlétem neki.
- Mióta? - nyögi. Próbálom a vadalma vigyoromat eltűntetni, de egy mosolyt akkor sem tudok elfojtani. Megérte ennyit itt ücsörögni. Sasuke, védtelenül, kómásan az ágyban...
- Két napja. A közelben voltunk, és úgy látszik nem is tettük rosszul, s még időben be tudtunk avatkozni. Suigetsu és Juugo felvették a harcot Kakashival, én meg közben elhoztalak. Mostanra már ők is befutottak, csak elmentek egy kis reggeli vadászatra - adok neki pontos tájékoztatást. Bár, azt nem közlöm vele, hogy Juugo és Suigetsu nem egészen önként húzott el a fenébe, mert ha rajtuk múlna már éhen vesztünk volna ebben a lyukban... De ez nem fontos.
- Köszönöm... - Ezt most jól hallottam? Kábé életében először köszön meg nekem valamit. Ez már valami.
A következő pillanatban már érzem a derekamra fonódni az izmos karját, ajkait az enyémen...
Ember ennyire még nem lepődött meg, mint én ebben a pillanatban.
Az azt követő pillanatban pedig már viszonzom is a csókját. Hülye lennék erkölcsös csitri módjára védekezni, vagy ledöbbenni... vagy egyáltalán ezt az alkalmat nem kihasználni.
- Sasuke... - kezdek bele egy mondatba, de elhallgattat.
- Csss nem beszélj, felesleges. Ne rontsuk el a pillanat varázsát. Inkább adj még egy csókot.
Az ujjai eltűnnek az ajkaimról, majd újra megérzem a ő ajkait engem csókolni.
Ez fura. Sasuke csókját nem így képzeltem el. Szó nincs arról, hogy rosszul csinálja, de... A gyengédség az, amit nem néztem volna ki belőle. Bár lehet, hogy ennek az az oka, hogy most harmatgyenge állapotban van.
- Karin, hol a frászban vagy?!
Elválok az ajkaitól és felegyenesedek. Egy mosolyt villantok rá, majd az ajtóhoz megyek - ki tudja hányadszor az elmúlt két napban - és kitárom.
- Mi van?!
- Jééé felkelt! Jó reggelt, Sasuke! - pillant át a vállam fölött Suigetsu.
- Hoztatok kaját vagy nem? - térek a lényegre.
- Nyugi, nyugi... hoztunk - lép hátra egyet az arckifejezésemet látva.
- Helyes - bólintok, majd vetek egy pillantást Sasukéra. Nem túl szalonképes állapotban van. - Pihend ki magad.
Kilépek a szobájából és becsukom az ajtót.
A szobámig vezető rövid út alatt rájövök, hogy jó nagy baromságot csináltam. Végre közelebb kerültem Sasukéhoz, erre elbaszom... A szívem még mindig szaporábban ver.
De ezen lehet segíteni.
Odalépek az egyik szekrényhez és kirántom a fiókot.
- A rohadt életbe! - morgom. Üres piás üvegek és cigis dobozok. Egyikben sincs semmi. Vállat vonok, néhány kézjelet formálok és egy pukkanással el is tűnök.
A legközelebbi falu szélére teleportálom magam. Ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet így egyből a célom felé veszem az irányt.
A lebujban, mint mindig füsttel teli a levegő, az emberek vagy iszogatnak, vagy tökrészegek.
- Mivel szolgálhatok? - kérdezi tőlem a rágózó pultos lány, miközben egy poharat törölget.
- Valami dögerős szart. Jó sokat - morgom, miután elhelyezkedtem az egyik pult előtti széken. A csaj bólint és elém lök egy poharat és egy üveget.
- Még valamit?
- Cigit.
...Tulajdonképp nem is értem, hogy miért strapálom magam Sasuke miatt. Két kurva csók miatt nem fogok hasra esni! Hát basszus... Inkább keresek valakit, aki hasra esik tőlem... De még véletlenül sem akarom megszeretni... Én nem vagyok ilyen érzelgős idióta... Jajj, csak nem forogna ennyire minden...
- Karin.
Mintha valaki a nevemen szólított volna... Kábán körbenézek, bár azt sem fogom fel, hogy hányadik üveget rendeltem az előbb magam elé...
- Karin.
Nagy nehezen ráfókuszálok a mellettem álló alakra.
- Mi.. van? - motyogom és az üveget a számhoz emelem, de ez a homályos, bár elég ismerősnek tűnő alak kirántja a kezemből... Hé, kinek képzeli ez magát?!
- Ad vissza! - lököm meg.
- Már így is tökrészeg vagy.
- ..És?
Ez a Sasuke formájú alak erre megragadja a karom és kivonszol a törzshelyemről. Az utcára kiérve a vállára dob és már ott sem vagyunk. Jézusom... Eddig se tudtam volna megmondani mi z egyenes és mi a görbe, de most határozottan úgy érzem magam, mint az alma a turmixban...
- Tegyéééél lee! - visítom.
Nincs válasz. Elkezdem ütögetni a széles hátat, de aztán jobb ötletem támad. Eleget ittam ahhoz, hogy meg is valósítsam. Beletúrok a hajába, a másik kezemmel erotikusan végigsimítok a hátán, de úgy hogy belenyúlok a felsője alá...
Hirtelen szilárd talajt érzek a lábaim alatt. Mivel az egyensúly érzékem a nullával egyenlő, nekidőlök a mögöttem lévő fának. Pontosabban nekitántorodok. Vagy nem is fa? Mindegy, csak el ne dőljön, ahogy én...
- Hogy merészeltél csak úgy eltűnni?
Most már Sasuke - vagy nem is Sasuke? Tök mindegy... - is nekem simul. Valamint a nyakamat markolássza.
- Ööö... - nyilvánulok meg. A következő pillanatban megérzem a durván hajamba kapó ujjakat, a fenekembe markoló kezet és a vad, domináns csókot a számon.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 02. 12:12:04
|
|
