- Ez most komoly? – kérdi kétségbeesetten.
Na, eddig bírtam! Mi a francért nem jó neki egy szimpla autó? Csak a luxus a jó?
- Igen, komoly. Talán nem tetszik valami Mr. Kõ gazdag uraságának? – morgom ellenségesen.
- Lehet, hogy gazdag vagyok, de nem vagyok bunkó, egyébként a Yarist kérem, és ha lehet, minél hamarabb szerelje meg a kicsikémet. – vág vissza azonnal.
Magamban szidva az összes fel, és lemenõjét hozom ki neki azt a rohadt kulcsot. Remélem, nem zúzza be bosszúból a kocsit. A gazdagoknak úgyis csak a pénz számít.

Felcsörgetem az egyik szakszervizes haverom, hogy behoztak egy fasza kis verdát, de kéne az õ jelenléte is, hogy az esetleges késõbbi problémáknál ne nyíkogjon a gyártó cég. Ezért jó, ha az ember ismeri a többi szerelõt.
Nyújtózok egyet a hívás végeztével. Hmm… Amíg nem jön az a barom, addig ránézek a kicsikémre.
- Szervusz édesem – simítok végig rajta. – Már csak pár apróság, és a nap végén elviszlek egy körre.
Mások nem érthetik meg, hogy milyen csodás érzés szabadon száguldozni egy jó verdával, vagy esetemben egy pompás mocival.
Bánatosan hagyom magára, hogy elkezdjem a ficsúr autóját. Még nem birizgálok bele, egyelõre, csak nézelõdöm. Ki kell emelni a motort, hogy jobban hozzáférjünk. Kopogásra leszek figyelmes, mire szemeim majd kiesnek a helyükrõl. A ficsúr jött vissza, immáron egy kissé lestrapált ruhába.
- Szia. – mosolyog rám. - Hoztam magam és egy kis sört, engesztelésül. Remélem nem baj?
Még pár pillanatig bámulok rá. Majd lecsapom a motorháztetõt.
- Attól, hogy felügyeled a munkát, nem leszek hamarabb kész – közlöm vele a rideg tényeket.
- Segíteni jöttem – villant rám egy ezer wattos vigyort.
- Köszi, de nem kell. Mindjárt itt lesz a kollégám.
- Na, ne legyél már ilyen morcos! – teszi le a szatyrot a kezébõl. – Tudom, hogy rosszul indítottunk, de tényleg segíteni szeretnék. Értek a kocsikhoz, ne aggódj.
Vállat vonok, ha õ mondja.
- Szevasz, faszarcú! – hallok meg egy vidám hangot. Odapillantok, de csak Jason jött a Lotus-tól. – Szóval ezt a mini csodát kell megbuherálni. Õ az egyik új kisegítõd? – bök a mellettem álló ficsúrra.
- Neked is hello te díszköcsög! – parolázok vele egyet. – Nem, õ a tulaja, Trevor Proctor. Álljunk neki, mert jövõ hétig sem végzünk!
Jason mellém lép, és segít beállítani a szíjakat, meg a láncot. Én közben kiszerelem a motort. Gyakorlottan dolgozunk össze, miközben az úri fiú csak figyel, hiszen nem fér hozzá a kocsihoz.
- Hova rakjuk? - néz rám barátom.
- Anyádba. Szerinted? – vonom fel a szemöldököm, hiszen nagyobb marhaságot nem is kérdezhetett volna.
- Jó’ van, na! – duzzogja.
Az emelõdaruval átpakoljuk egy fémasztalra az autó szívét, így könnyebben tudjuk javítani. Gyorsan szétszedjük, ebben már az ifjú úr is segít.
- Van rajta egy nagyon durva repedés – szólal meg barátom. – Ez valószínûleg gyári hiba, mivel a kocsi túl új, ahhoz, hogy ilyen állapotban legyen egy hengerfej.
Meglesem, de igaza van. Így nem tud szétmenni néhány hónap alatt. Jason elõkap egy fényképezõt, kattint vele párat, majd felém fordul.
- Hagyd így a kocsit. Holnap beugrom a srácokkal a motorért, és hozunk egy másik gyári darabot, ezt meg visszaküldjük.
- Nem lesz gáz a papírozásnál? – néz ránk a ficsúr.
- Elintézzük okosba – villantja fel vigyorát. – Segítsek még valamiben?
- Nincs más, de becsekkolhatod a legújabb szerelmem – intek a garázs hátulja felé.
Elillan a mutatott irányba, míg én Trevor felé fordulok.
- Holnap már vissza is kapod a kocsidat.
- Köszönöm! – mosolyodik el. – Akkor megisszuk a békesöröket
- Inkább kihagynám – utasítom el. – Nem igazán szeretem, plusz még vezetni is szeretnék ma. 

- Jöjjön! - lép az autóhoz. - Irányítsa, amíg betolom a mûhely elé. - Amikor neki feszül a kocsinak az összes izom a karján kidagad amitõl szinte elfelejtem, hogy mit is kell csináljak. Végre az autó is bekerül az udvarra, Kevin azonnal elkezdi vizsgálni. Elõször is felnyitja a motorháztetõt, a motor még mindig túl meleg ahhoz, hogy hozzá nyúljon, mindent úgy csinál mint a nagykönyvben leírtak. Bekapcsolja a fûtést így nem kell órákat várni, hogy lehûljön pár per is elég. Elszórakozik még egy darabig én meg kezdek ideges lenni, mert az egy dolog, hog egy valag pénzt adtam ki érte de anya megfog ölni.

- Nos? - toporgok mellette idegesen.

- Milyen benzint tankolt legutóbb?

- A szokásos dieselt. - nem benzint.

- Akkor hengerfej hiba lesz. - ez nem lehet igaz, az napokig is eltarthat mire megcsinálja.

- Tessék? De hát az napokig is eltarthat megjavítani.

- Így van.

- Pont most kell ennek is beadni a kulcsot. Anyám már biztos megöl, mert kések. - a mai nap nem az enyém már biztos.

. Kitöltjük a papírokat, és kap egy csereautót amivel tovább mehet. - remélem valami jó kis autót kapok, elindul az iroda fel én meg követem.

Felveszi az adataimat a papírokat is aláírom már csak a csere kosi kell és mehetek anyámhoz. Mikor mindennel végzünk kiterelget a hátsó udvarra ahol, egy Yaris és egy Fabia és egy 2010-es Chevrolet Camaro SS, imádom õket. Meg is van melyik kell nekem.

- Azt kérem. - bökök a Camarora.

- Bocsánat, de az a saját kocsim. Csak ez a kettõ a cégé. - mutatt a Yarisra és a Fabiára.

- Ez most komoly? - kétségbe esve kérdezem, de amint rá nézek meg is bánom. A szemei felnyársalnak, nem a jó értelemben ha nem most halott vagy értelemben.

- Igen, komoly. Talán nem tetszik valami Mr. Kõ gazdag uraságának? - a megvetést a hangjában inkább fájón hat rám mint bántásként.

- Lehet, hogy gazdag vagyok de nem vagyok bunkó, egyébként a Yarist kérem és ha lehet minél hamarabb szerelje meg a kicsikémet. - ha neki lehet bunkózni akkor nekem mért nem lehetne, pedig én nem szoktam dicsekedni melyik társadalmi réteghez tartozom.

A Yaris kulcsaiért bemegy az irodába addig én felhívom anyut, hogy a mai találkánk nem fog össze jönni. Elmagyarázom mi történt velem, megérti és nem is követeli, hogy legyek ott, azt is mondta, hogy ami késik az nem múlik. Amint a kezemben van a kulcs be ülök és indítom is, hát valljuk be nem egy Lotus de legalább haza visz.

Otthon lekapom magamról az öltöny és keresek egy szerelõs ruhát. Haza fele eldöntöttem, hogy segítek neki szerelni és hátha ki is tudom engesztelni, nem szeretem ha valaki is haragszikrám rám.

Felöltözve megyek le a ház elé ahol a „nõi” autó vár. Kellemtelenül ülök be, elindítom és a közeli boltba is beszaladok. Veszek cigit, egy négyes sört és egy kis nassolni valót.

Olyan félóra múlva vissza érek a mûhelyhez. Kiveszem amiket vettem és besétálok az udvarba, Kevin nagyon bele van merülve a Lotusom szerelésébe. Közelebb érve az oldalára koppintok, hogy magamra hívjam a figyelmét. Kinéz a motorház tetõ mögül, úgy néz rám mint aki nem látott még fehér embert. Egyem meg de cuki!!

- Szia.- köszönök. - Hoztam magam és egy kis sört engesztelésûrt. - emelem meg a sör, még mindig furcsán néz, lehet mert nem öltönyben vagyok vagy mert szerelõs cuccban vagyok?

- Remélem nem baj? - mosolygok rá.

Egész nap autókat javítani maga az álom. Habár tény, hogy az izzadság, és az olajszag beeszi magát az ember bõre alá, ám ez már régóta nem zavar.
Éppen legújabb szerzeményemet bütykölöm, egy 2011-es Yamaha YZF R1-et. Gyönyörû a kicsike, csak a motorját kicsit fel akarom turbózni.
- Haho, van itt valaki? – hallok meg egy kellemes, ám hangos hangot.
- Egy pillanat és ott vagyok – kiálltok vissza.
Gyorsan letörlöm az olajt a kezemrõl, majd a szebb napokat is látott kendõt a munkás overálom övébe tûrve indulok ki. Az ajtóban egy vékony fiú áll. Alakjára drágának tetszõöltöny simul, kiadva ezzel elõnyös alkatát. Haja hófehér szénaboglya, mely csak jobban kiemeli az akvamarin színû szemeit. Tetszetõs kölyök, de a ruháiból, arra következtetek, hogy valószínûleg egy sznob faszfej. Nem bírom a gazdagokat, õk nézik le legjobban a kétkezi munkásokat, holott nélkülünk sehol nem lennének.
Úgy bámul engem, mintha még életében nem látott volna fehér embert. Kétszer kell megéleznem a torkom, hogy végre magához térjen.
- Miben lehetek segítségére? – kérdem visszafogva magam.
- Szemben lerobban az autóm – bök hátra felé. - és anyám kinyír, ha olajfoltos lesz az öltönyöm.
Drága kocsi. Ha jól látom ez egy Lotus Elite. Csak idén tavasszal kezdték gyártani, de már négy éve tervezgetik. Nem hittem volna, hogy valaha is belenyúlhatok egy ilyenbe. Ezekkel általában szakszervizekbe rohangálnak.
- Azt mondja meg nekem, hogy tudta lerobbantani azt a Lotus, Mr... ? – tényleg érdekel, hiszen ehhez már tehetség kell.
- Jaj, elnézést! A nevem Trevor Proctor.
Parolázunk, ám én a kocsit figyelem. Valahogy be kell tolni az udvarba.
- Az én nevem pedig Kevin.
- Na, akkor, hogy is volt ez Mr. Proctor?
- Nem lehetne, hogy tegezõdjünk? Egyébként meg fogalmam sincs. Egyszerûen felforrt a hûtõ folyadék.
A szemöldököm a magasba szökken. Rengeteg oka lehet ennek. Az apró semmiségtõl egészen a bonyolult szerelésekig.
- Jöjjön! – lépek a kocsihoz. – Irányítsa, amíg betolom a mûhely elé.
Megküzdök a tolással, mert van súlya a kicsikének, de nála nehezebb autókkal is szórakoztam már. Mikor végre az udvaron áll ez a szépség felnyitom a motorháztetõt. Még mindig túl meleg a motor ahhoz, hogy ellenõrizni tudjam, a folyadékszintet, így behajolok a kocsiba, és ráadom a gyújtást, felvillan a piros kis lámpa, hogy túlmelegedett a víz. Ezért jobb, ha van hõmérsékletmérõ a kocsiban, de mindegy. Maxra tekerem a fûtést. Sokan nem tudják, de így lehet a leggyorsabban lehûteni a motort. Jó pár perc után leállítom, és nekikezdhetek a munkámnak.
Hûtõvíz szint a megadott jelnél, szóval ez nem lehet gond. Ellenõrzöm a radiátort, de azzal sincs probléma, a ventilátor szíj is rendben van, annyira új a kicsike, hogy nem lehet köves sem, szóval vagy benzin, vagy hengerfej hiba. Egyik sem jó. Ha benzin, akkor ki kell tisztítani az egész motort, a tankot, és kb az egész rendszert. Ha meg hengerfej, akkor valószínûleg olaj is ment a motorba, szintén tisztítás, és még csere is.
- Nos? – toporog mellettem idegesen, bizonyára siet.
- Milyen benzint tankolt legutóbb? – a csicskája részt lehagyom. Nem lehetek bunkó. Fizetõ vendég.
- A szokásos dieselt – feleli azonnal.
- Akkor hengerfej hiba lesz – csukom le a motorháztetõt.
- Tessék? – néz rám döbbenten. – De hát azt napokig is eltart megjavítani.
- Így van – kicsit furcsálva figyelem. Talán ért az autókhoz?
- Pont most kell ennek is beadnia a kulcsot – morogja. – Anyám már biztos megöl, mert kések.
Úgy puffog, mint valami dühös vipera. Ha nem vigyáz, neki az agyvize fog felforrni.
- Kitöltjük a papírokat, és kap egy csereautót, amivel tovább mehet – indulok el az iroda felé.
Erre már felkapja a fejét, s szaporán kezd követni. Minden adatot felveszek, aláírjuk a nyilatkozatokat is. Mikor mindennel végzünk, kiterelgetem a hátsó udvarra, ahol most csak kettõ van benn az öt csere kocsiból. Az egyik egy 2003-as bronzszínû Skoda Fabia, a másik egy 2002-es piros Toyota Yaris. Egyik sem luxusautó, de hát nem is azért vannak.
- Azt kérem – bök rá a kicsit hátrébb álló 2010-es ezüstmetál Chevrolet Camaro SS-emre.
- Bocsánat, de az a saját kocsim. Csak ez a kettõ a cégé – mutatok a két „nõi” járgányra.

Nincs is kellemes ébresztõ amikor Eminem rákezd a rappelésre, gyorsan kiugrok az ágyból mielõtt vissza alszok, kávé fõzõt beindítom addig is felöltõzök. Amint ezzel is megvagyok meg iszom a fekete nedût. Órámra pillantva látom igazán késésben vagyok, a bolt amiben dolgozom nem is tudják, hogy ki is vagyok igazából, ha rá is kérdeznek mindig kitalálok valamit.

10 perc késéssel oda is érek, a bolt tulaja egy nagyon aranyos házas pár, akik nem szolnak ha egy kicsit kések. Beszaladok az öltözõbe, majd magamra kapom a kis köténykét ami a bolt logójával van ellátva. Be állok a pénz tárhoz és várom a vevõket.

Ma nem maradok sokáig a boltban, anyámhoz vagyok hivatalos egy estebédre, ritka alkalmak az ilyenek, általában ilyenkor akar nekem bemutatni egy lányt. Nem érti meg, nem szeretem õket azt hiszi, hogy hóbort nálam a férfit szeretek.

Délután kettõkor elköszönök Mrs. És Mr. Goldbergtõl majd indulok haza. Haza érve nem sok idõm van a ruha ki választásához, anyám a lelkemre kötötte az Armani öltönyömbe menjek. Szépen felöltözve indulok le a garázsba ahol több Lotus is vár, kedvencemet kiválasztva pattanok be a volán mögé. Úton vagyok mikor anyám hív, hogy merre lehetek. Gyorsan lezavarom, hogy mindjárt oda érek amikor fehér füst száll fel a kocsi motor háza alól, oké nem sokat használom, de ez akkor is durva. Sajnálatomra legyen mondva még megszerelni sem tudom, nem azért mert nem tudnám, csak anyám kinyírna ha az öltönyön egy olaj volt lenne. El morzsolok egy pár káromkodást is. Nem szeretnek engem az égiek az fix, ahogy körül nézek merre is lehet egy mûhelyre leszek figyelmes. Elindulok irányába, az udvarra érve nem fogad senki így beljebb engedve magam nézem meg van-e valaki bent.

- Haho, van itt valaki? - jó hangosan kérdezem, mert én is olyan vagyok ha bele merülök a bütykölésbe nem hallok és nem látok. Ha jók a füleim akkor van valaki.

- Egy pillanat és ott vagyok. - szól valaki, hangja nagyon kellemes férfi létére. De amikor meglátom még levegõt is elfelejtek venni, azok az izmos karok és azok a szemeke, mindjárt megölnek. Csak ez a kisugárzás még jobban felkelti az érdeklõdésemet, hogy milyen lehet az ágyban. Vajon vad vagy igazi latin szeretõ, aki addig képes elhúzni az elõ játékot, hogy attól képes vagy elmenni vagy kétszer Torok köszörülés hoz vissza a jelenbe, felnézve látom amint elõttem áll, úristen ezt a szívást jól lebuktattam magam, most biztosan ég a képen.

- Miben lehetek segítségére?

- Szemben lerobban az autóm – mutatok magam mögé. - és anyám kinyír ha olaj foltos lesz az öltönyöm. - el néz mögöttem,majd hümmög egyet.

- Azt mondja meg nekem, hogy tudta lerobbantani azt a Lotus Mr. ?

- Jaj elnézést a nevem Trevor Proctor. -nyújtom oda a kezem neki.

- Az én nevem pedig Kevin. - tenyerébe belefér az egész kéz fejem.

- Na akkor, hogy is volt ez Mr. Proctor?

- Nem lehetne hogy tegezõdjünk? - kérem tõle. - Egyébként meg fogalmam sincs. Egyszerûen fel forrt a hûtõ folyadék.