Karakter: Wolf Shuusei
Megjegyzés: ~ Sean William-nak
Éppen kellemes nyugalomban fogyasztottam a reggelimet mikor apám ördögi vigyorral az arcán ült le velem szemben.
- Wolf!- mondja, de én nem nézek, fel a reggelimből- Wolf méltóztatnál rám nézni?
- Mondjad!- emelem, rá a tekintetemet majd visszahajolok a reggelim fölé.
- Találtam neked egy férjet! Ma mutatlak be neki!- mondja mosolyogva.
- Hogy mi bajod van?- köpöm ki a reggelimet és döbbenten tekintek rá.
- Öltözz fel és pakolj össze, mert hozzá költözöl!- áll fel az asztaltól.
- Szó sem lehet róla!- kiabálom.
- Azt akarod, hogy végre elismerjelek ugye! Itt a lehetőség!- mondja és elmegy.
Komolyan mondom, ezt nem hiszem el. Falnak fogok menni tőle. De nagyon jól tudom, miért csinálja ezt. Mert évekkel ezelőtt kiléptem a családi vállalkozásból. Nem akartam én is ugyanolyan befásult lenni, mint a többiek. Plusz még meleg is vagyok és ebbe kissé belerokkantak.
Dúlva-, fúlva megyek fel a szobámba pakolni, de elmosolyodom. Mi van, ha a srác sem akarja ezt a dolgot? Sőt biztos vagyok benne, hogy mindkettőnket belekényszerítik ebbe a helyzetbe és ő sem akarja. Mégis ki lenne boldog egy kényszerházasságban?
Miután végeztem a pakolással levittem a bőröndjeimet, de magamban gonoszul mosolyogtam. Higgye csak azt az apám, hogy nyert, de majd szépen felborítom kedves kis terveit.
Beszállok a kocsiba és duzzogva ülök a hátsó ülésen majd egy 20 perces „kirándulás” után megérkezünk egy kisebb palotához.
Tátva marad a szám a helytől hát, amikor még beérek. Belül minden olyan más volt. Azt hinné az ember, hogy ugyanolyan pompa uralkodik ellenben ez nem így van. Az egészet mintha valaki saját kezűleg tervezte volna meg és rendezte be az ízlése szerint. Talán ha nem így találkozunk még bele is mentem volna a dologba mindenesetre nem a pénze miatt, mert nekem is van belőle elég.
- Az uram még nem érkezett meg sajnálom, hogy megvárakoztatja, önöket- mondja egy komornyik és meghajol. Kedvesen megmutatja nekem a szobámat. Mintha vártak volna már rám. Nézek körbe majd elkezdtek kipakolni a bőröndjeimből a kapott szekrénybe.
Esteledik és az „úrfi” sehol sincsen, de érdekel is ez engem. Apám késő este elmegy, mert nem hajlandó tovább várakozni, én pedig bevetem magam a medence méretű kádba majd a fürdés után egy boxerben vonulok el aludni.
Hajnaltájt érzem, hogy nagyon melegem van és lökném le a takarót magamról, de rá kell jönnöm, hogy nem egészen a takaró az, ami melegít. Megfordulok mikor hirtelen egy határozott kéz nyúl a boxerem alá. Annyira kómás vagyok, hogy lassan fogom fel a dolgot.
- Ahh…- nyögök, fel- mégis mi a fenét művelsz? Ha.. hagyd abba!- remeg, a testem- Nem vagyok a kurvád!- szólok rá erélyesen.
- Az lehet-, suttogja a nyakamba-, de a vőlegényem igen! És egy vőlegény köteles kielégíteni a párját!
- Mi…. mikor egyeztem én ebbe bele?- mondom egyre nehezebben, mert kezét az istenért nem vette volna el onnan. Csuklójára fonva ujjaimat próbálom kihúzni kezét a boxeremből. Most ne hagyjon el a határozottságom és gyengüljek el mert úgy tűnik tervem egyre ingatagabb lábakon áll.
|
