- Moss kezet, mire ideérsz, elkészül - felelem, magamban mosolyogva. Imádom. Sosem értettem az olyan szülõket, akik az életük változásaiért a gyerekeket hibáztatják. Nekem is megváltoztatta Texas, hiszen el kellett jönnöm otthonról, a saját lábamra kellett állnom, mégsem bánom. Egy percre sem bántam meg semmit sem. Az, hogy õ van nekem olyan csoda, amit nem cserélnék le apáért, anyáért vagy egy szerelemért.
Mert az is nagyon régen volt.
Miközben a tojásrántottát pakolom ki tányérra azon gondolkodom, hogy mennyire régen nem volt senki az életemben. Nincs rá idõm, és ha lenne idõ, vagy lenne olyan személy, aki esetleg megfelelne nekem is, és én is neki, amint rájön, hogy van egy fiam, már nem is vagyok olyan érdekes vagy szexi. De nem hibáztatom a férfiakat. Sokan pont az elkötelezettség hiánya miatt vállalják nyíltan a melegségüket. Mert itt nem lesz nem várt gyerek - nekem meg mégis van egy. Ráadásul öt éves, nem az a fajta, aki nem kérdezi meg, hogy mit akar a bácsi apától.
Hah, nehéz ez.
- Apuci, megmostam! - Elém lép, és az orrom alá dugja pici kezeit, hogy szagoljam meg, és adjak rá puszit, hogy milyen ügyes, amit meg is teszek, így mosolyogva ül le mellém enni.
Óvoda ma nincs, mivel hétvége van, én viszont várok egy ügyfelet majd valamikor a délután folyamán. Nem tudta megmondani, hogy mikorra ér ide. Fiú babaruhát fog majd kérni, így reggeli után már pakolom is elõ a kék anyagokat, miközben Texas épp rajzolgat valamit.
- Apuci, nem mehetünk el délután a játszóra? - ül le mellém a földre.
- Kincsem, apucihoz jönnek dolgozni majd.
- De ha nem jön, vagy ha hamarabb elmegy, kimehetünk? Olyan szép az idõ. - Hatalmas, barna szemeivel pislog rám, és ahogy beletúrok szõke hajába eszembe jut amit mindig mondanak: le sem tagadhatnám. Nem is akarnám, ez mondjuk tény.

Épp ebédhez készülünk, amikor csörög a telefonom.
- Igen, tessék? Itt Unique Rolland.
- Üdvözlöm, Shon Devenport vagyok. Én hívtam önt a kisfiú babaruhával kapcsolatban.
- Igen, emlékszem, persze. Mi történt?
- Picit késni fogok, azt hiszem. De továbbra sem tudok pontos idõt mondani, viszont hat elõtt mindenképp oda fogok érni.
- Hm… akkor nem lenne önnek nagy baj, ha a lakótelepi játszótéren találkoznánk? Kivinném a fiamat, és ha jön, ott találkozhatnánk.
- Hát, nem is tudom. Mirõl ismerem majd meg?
- Szõke haj, barna szem és nyuszis hátizsák - kuncogok bele a telefonba. - Egy szürke pulóver lesz rajtam egy ugyanolyan szürke szabadidõalsóval, és egy öt éves, hiperaktív kisfiút próbálok majd megfékezni. - Belenevet a telefonba, majd megegyezünk így, és én is be tudom harangozni Texasnak, hogy a délutáni lusti után kimehetünk a játszóra.
Persze már el is kezdi összeszedegetni a játékokat, de elsõ az ebéd, második a szundi, utána csak a játék.

* * *

A játszón persze kint vannak a többiek is, köztük Texas legjobb barátja, Alan is. Aranyos kisfiú, a szülei is nagyon kedvesek, többször segítettek már, ha beteg lett Texas. Fél hat körül járhat az idõ, amikor a játszó mellett megáll egy férfi. Nem jön be a kerítésen belülre, de innen is azt hiszem, tusom ki lehet ez.
- Kincsem, maradj kicsit Susy-val, rendben? - kérem csemetémet, aki persze megy is, hiszen ha Susy, akkor Alan, és ha Alan, akkor mászóka! Mosolyogva lépek ki, és sétálok a férfi mellé.
- Üdvözlöm. Mr. Devenport, ha nem tévedek. Unique Rolland vagyok - mosolygok rá, nyújtva a kezem. - Sajnálom, hogy itt kellett találkoznunk, de máris összeszedem a kis gézengúzt és mehetünk hozzám. megnézheti az anyagokat, amiket készítettem a babaruhához és megegyezhetünk, ha akar esetleg mintát rá.
- Üdvözlöm, és rendben. - Õ is elnyom egy mosolyt, én meg visszamegyek a játszóra, és kisebb harcok árán végül sikerül megtalálnom a hazacsalogatás tökéletes szerét.
- Sütök neked palacsintát és lesz hozzá juharszirup. - Nyert ügy, alig tudom elkapni kincsemet, mikor száguld kifelé.
Ahogy hazaérünk, megáll kocsival a férfi is. Azzal jött utánunk. Beinvitálom, és miközben leimádkozom Texasról a cipõjét, felpillantok a mellettünk álló, kifejezetten helyes férfira.
- Mivel kínálhatom meg? Tea, esetleg valami erõsebb? Van kávém is…