Karakter: Eric Dowen
Megjegyzés: (Raunak)
Ma is egy újabb unalmas napra készülök. Elmegyek dolgozni utána meg hazajövök, eszek, lefürdök és végül meg irány az ágy, hogy aludjak, és holnap ugyan ezt csináljam. Elegem van ezekből a szürke hétköznapokból. Valami kis izgalmat akarok, hogy feldobjam a napjaimat. Meg is van kit kell felhívnom. Előveszem a telefont és csak csörgök is egykori barátomnak, akivel az utóbbi időben nem igazán tudtam tartani a kapcsolatot, mivel a boltom elég sok időmet elveszi meg gondolom az ő munkája sem olyan, hogy csak lazán hanyagolhatná.
Csörög…
- Igen tessék? – hallok meg egy halk hangot, ami egyben álmos is. Csak nem hosszú volt az éjszaka.
- Szia Lear remélem azért még egy kicsit felismersz. – szólalok bele a telefonba, mire nagy dübbenést hallok.
- Eric. Veled mi újság? – mintha fellelkesült volna a hangja és fel is kelt. – Régen hallottam felőled.
- Igen. Sok a meló, de ki akarok törni a szürke hétköznapokból és kellene egy kis felüdülés, na meg némi szexuális élet sem ártana. – mondom neki őszintén.
- Hmmm. Kellemes ajánlat. – mondja eléggé buja hangon. – Mit szólnál, ha olyan 4 óra körül találkoznánk a Montris parknál? – teszi fel a kérdést, én meg csak elmosolyodok. Ha emlékezetem nem csal, akkor tőle jobb partnert soha nem is kívánhatnék.
- Rendben benne vagyok. Akko 4-kor ott találkozunk.
Egy kisebb búcsúzkodás után le is tesszük a telefont és most már jó lesz a napom. Irány a meló, ahol kidolgozva magamat mehetek majd a kicsikéhez és reményeim szerint tökéletes délutánnak fogunk elébe nézni együtt közösen.
~*~
Már a parkban vagyok és várom, hogy Lear megérkezzen. Az egyik padon ülök, amikor ismerős alakot és járást vélek felfedezni a tömegben. Szőkésbarna haj, bár a vörös szemek érdekesek, de még így is csábítóak, mint bármelyik másik.
- Szia. – Köszönök rá felállva, miközben alaposan végig néz rajtam kiéhezett szemekkel.
- Eric. – mondja a nevemet. – De meg változtál. – állapítja meg. – Régebben még rövid hajad volt, amikor még ismertelek most meg már… - simítja végig, amire bizsergető érzés fut végig a testemen.
- Örülök, hogy tetszik. – vonom le a következtéseket. – Te viszont nem sokat változtál. – állapítom meg. – Ugyan olyan szexi vagy, mint eddig is voltál.
- Igyekszik az ember.
- Akkor hova menjünk? – kérdezem tőle. – Hozzád vagy esetleg hozzám? – vetem fel az ötletet.
- Menjünk hozzám. Már bekészültem. Bár utána majd dolgoznom kell menni, de oda is velem jöhetsz, ha gondolod. – ajánlja fel. Kezd egyre érdekesebb lenni a dolog.
- Rendben megbeszéltük. – kacsintok rá.
Nem is beszélünk többet, hanem szépen elindulunk a lakásába, ami egy igen szép kis házacska. Ráadásul egy kis itóka is van behűtve, hogy még jobb legyen a hangulat, de szerintem nem kellenek ilyen felesleges körök.
- Milyen pohárból szeretnél inni? – kérdezi, de nekem eszem ágába nincs most itókázni.
- Hmmm. Inkább rólad nyalom le az én részemet. – ölelem át hátulról és keményedő farkamat is fenekének nyomom, miközben a nyakába csókolva karcolom meg fogaimmal.
- Igen? – húzódik huncut mosoly a szájára, és nagyobb teret hagy nekem a kényeztetésre.
- Ühüm. – kezdem el simogatni, miközben kibontom a nadrágját és benyúlva kezdem el a farkát kényeztetni, ami olyan jó kemény. Jó kis délután fogunk elé nézni az már biztos. Ha már ő is kemény, mint én akkor abból már csak tökéletesség sülhet ki…
Nem más, mint egy tökéletes menet. Pihegve gurulok le róla és próbálom a légzésemet.
- Ez hiányzott az életemből. – mondom vigyorogva és végre kielégültem. – Még mindig nagyon tökéletes vagy. – állapítom meg, amire csak elvigyorodik.
- Köszönöm, de most mennem kell dolgozni. – kel fel és kezd el öltözködni.
- Elkísérlek. – mondom mosolyogva, majd a ruháimat én is felveszem. Kíváncsi vagyok, hogy hol dolgozik ráadásul este…
|
