 Karakter: Jordan Chan(kitalált karakter)
Sóhajtva forgatom meg a szemüveg szerű vezérlőt. Nevetséges manapság mit ki nem találnak, csak azért, hogy életképtelen kölykök szüleitől guberáljanak ki egy kisebb vagyon. Habár ajándékba kaptam ezt a marhaságot, mégis utánanéztem mennyibe kerülhet. Hát mit mondjak? Nem egy pöttyös labda annyi tuti…
- Most komolyan azt akarod, hogy vegyem fel miközben alszok? Akkor hogy fogom kipihenni magam? – pöffeszkedek a telefonba. Úgy utálom a születésnapokat, még a sajátom is. Mindig hülye ajándékokat (akárcsak most a Second Life…), vagy érzelem nélküli üzeneteket kapok. Kinek hiányzik ez? Egy hintaszéknek jobban örültem volna… igen, egy kényelmes, fonott hintaszék! Csak tudnák valahonnan szerezni! Apámnak még volt, de manapság a boltokban csak bőr és műbőr fotelok ezrei kaphatóak.
- Ne akadékoskodj már! Csak próbáld fel! – nyösztet tovább régi barátom. – ne legyél már ilyen besavanyodott! Ez ajándék tőlem! Az ajándékot nem szokás kidobni! – ohh teljesen átlát rajtam. Már pont a kuka fölött lóbáltam ezt az izét. – mondtam: vagy ez, vagy eljössz velem vidámparkba!
- …Nnn… de nem szeretem a magas és gyors dolgokat… - ülök vissza a konyha asztalra és belekortyolok a tejembe.
- Tudom, pontosan ezért küldtem ezt! Én is játszottam vele egy ideig, de itt oroszban annyira jók a vodkák és a csajok… istenem micsoda nők… nah szóval nekem is van egy 41-es karim és ferdítés nélkül állíthatom: iszonyat király RPG! Annyi jó csaj van benne hallod…
- Jólvan! Kipróbálom csak ne kezdj bele a női keblek dicsérésébe! – morranok közbe erélyesen.
- Rendben nyuszifül! Nem leszek köcsög, tudom, hogy a pasik felé vonzódsz, nem traktállak a hölgyek remek testfelépítésével!
- A nők is érdekelnek és amúgy sem vagyok meleg! Csak egy rohadt alkalommal flörtöltem sráccal, azt is azért mert nagyon értelmesnek tűnt Xinjiang!
- Aha..peeersze ! Mindegy, a lényeg az, hogy próbáld ki a játékot ééés… lehetőleg ember legyél, vagy legalábbis ember formájú! Látni akarlak hogy festesz páncélban…
- Na és még én vagyok a buzi…Cső Hu! Később beszélünk!
- ….ohh valami tapadós szerelésben! Tiszta Amerika Kapitány lehe…. – itt nyomom rá a telót. Ha valaki nem nyomja el időben, képes órákig dumálni, ami pedig nem lenne előnyös a telefonszámlámra nézve.
Így esett hát, hogy Jordan Chan, az öregedő, szerény állampolgár, életében először kipróbál egy olyan játékot, amit agymosó cégek készítettek. Gyerünk Second Life! Mutass olyan amivel képes vagy lenyűgözni, engem az örök kritikust!
Hm… sötét. Ez nagyon…érdekes. Ujjaimat mozgatva próbálom betájolni, hogy most mi is van velem. Akkor ez már a játék lenne, csak bugos? Aztán egyszer csak lőn világosság! Hátrafordulva hunyorítok a fénybe.
Egy fiatal, cosplayes lány bámul rám mosolyogva egy lebegő kapszulából. Vajon ez egy npc, vagy csak egy játékos? Még szerencse,hogy rajtam nincs ilyen nevetséges maskara…
- Üdvözöllek játékos a Secon Life világába! Ezen a helyen választhatod meg a karaktered kinézetét, de figyelmeztetlek, csak egyszer változtathatsz a külsődön! Ezzel próbáljuk életszerűbbre és élvezetesebbé varázsolni a játékot! – magyarázza a vigyorgó pikachu. Tehát valami GM féleség lehet… Ahh nevetséges, hogy tudom az ilyeneket… ez mind a rengeteg tévé film és agyrohasztó reklámok hibája!
- Részemről a szerencse! – biccentek én is köszönésképpen. – értem, akkor szeretném hallani a szabályokat is éés.. kell valami adat is a regisztrációhoz,vagy ez nem szükséges?
- Csakis kizárólag karakter fajt, kinézetet kell választanod és a játékbeli neved. A szabályokat pedig a játék során elolvashatod az eszköztárban szereplő könyvecskéből.
- Rendben. Nos akkor miféle lehetőségekből tudok választani? – morgom kelletlenül az orrnyergemet masszírozva. Túl sok a duma, már kezdem unni ezt az egészet. Pukkanások hallatszanak és fantasy lények sokasága jelenik meg körülöttem. Némelyiket felismerem könyvekből, filmekből. Elfek vagy mik,varázslók, farkasemberek.törpök, valami repülő emberek és mindenféle, fajta szörny, de jó néhány kisállat és növény is található a tömegben. Atyajóisten….
- A fajták közül választhatsz! – biccent felém a lány. Némi gondolkozási idő után kelletlenül fújtatok egyet.
- Ember akarok lenni, nem holmi disznó, vagy fa!
- Tehát a faj: ember. – újabb pukkanás és a nagy tömeg eltűnik, csak egy én hasonmás áll velem szemben egy száll semmiben.
- Ezt szeméremsértésnek hívják… - kotyogok be, de mintha meg se hallaná a csajszi.
- Külsődön szeretnél változtatni?
- Nem…Így tök olyan mint én… - biggyesztem el az ajkam és karba tett kézzel figyelem ,,hasonmásom”.
- Név?
- Jordan Chan.
- Úgy értem, hogy a nick neved mi legyen… - okít a nagyszájú.
- Jordan Chan. Így hívnak. Minek legyen más nevem,ha ezt adták nekem a szüleim? – akadékoskodok tovább. Miért kéne titkolnom egy szutyok játékon a tulajdon nevemet?Csak mert a legtöbb pisis szégyelli felvállalni magát én még nem fogok mindenféle marhaságot kitalálni,mint szexyboooy,meg menőcsávóó és a többi és a többi…Neeeehem köszönöm ebből nem kérek!
- Értem. Ez biztos?Akkor már legyen simán Jordan.
- Az úgy elfogadható igen. – bólintok rá. Még némi változtatás, tökéletesítés és készen is van a saját Jordan karim! Hűű,lehetnék ennél boldogabb…?
Valamiféle város mellett ébredek és míg így is,hogy a porban fekve kezdek, be kell vallanom: nagyon szépen felépített játék. A dizi nálam 5 pontos! Egy kemény 10-es skálán… Na fel a fejjel! Az 5 pont nem olyan rossz! Néhány embert látok meg a házak felé sétálni, így útmutatás reményében megindulok utánuk.
A táj csodálatos! Komolyan! Szívesen élnék egy ilyen helyen! Nem holmi snassz fehér házak, hanem régies kő és fa épületek, rengeteg virággal, itt ott gazzal, bokrokkal és rendezetlen kövesúttal. Ez tényleg mesébe illő! Nagy tömeg, akik egymással beszélgetnek. Sosem hittem, hogy egy játékban ilyen hangzavar uralkodhat. Van aki piacol (meg is kínálnak pár szép almával,de perpillanat nem érzem éhesnek magam), cseveg, himnuszokat zeng önmagáról és… hát páran kötekednek másokkal. Nem igazán törődnék az egésszel, de mikor meglátom, hogy pár huligán egy fiatal lánnyal kötekedik, felmegy bennem a pumpa. Igen a legelső 5 percben már hősködöm. Hát már egy ilyen helyen is elterjedt a pofátlanság? A sok kamasz lükealadár nem tudják a dolgok következményét és addig próbálják feszegetni a szabályokat, míg ki nem osztanak nekik pár tisztességes pofont! Ezt útálom a fejlődésbe!
Az egyik nagyhangú fiú vállára teszem a kezem, mintegy figyelemfelkeltés céljából. Addig legalább van ideje meglépni a lánynak. A rendőr hívós trükköt itt sajnos nem tudom kijátszani, de talán józan rábeszéléssel meggyőzhetem a vandálokat, mi a helyes és társadalmilag elfogadott viselkedés.
- Elnézést fiatalember, megtudhatnám mi a problémád akadt a hölggyel? Nem szeretnék konfliktust, de mint értelmes, józan ésszel gondolkozó ember, lehetne annyi eszed, hogy nem zavarod meg kiabálással az utca nyugalmát, arról nem is beszélve, hogy nem illik így viselkedni egy lánnyal. – magyarázom levéve róla a mancsom. A túl közvetlen viselkedés nem célszerű egy idegennel, lehet még fenyegetésnek venné.
- Mivan faszkalap? Hol látsz itt hölgyet? Ez csak egy nagyszájú transzvesztita és ugyanannyi kibaszott jogom van itt lenni mint neked faszfej! – fröcsögi a pattanástanya, annyi nyállal megkörítve a dolgot, hogy kénytelen vagyok letörölni az arcomat. Persze jogaid az vannak, de hogy a kötelességeidről beszélnél, azt persze nem! Jólvan…csak nyugi Jordan! Értelmesebb és neveltebb vagy annál, hogy felhúz egy ilyenen magad… - mivan lefagytá baromarc? – löki meg a vállam ez a kis takonypóc. Kezét elkapva tekerem meg, hogy töréshatárra kerüljön.
- Kisfiam mégis mit képzelsz kivel beszélsz? Ha már a drága jó szülőanyád hagyta, hogy így beszélj, majd én megtanítom mi a normális viselkedés!
- Srácok… segítsetek! – nyöszörgi szabad kezével az enyémre kapva. Sokat viszont nem ér el, hisz erős karommal keményen tartom. Két társa megindul felém, de rájuk ripakodok.
- Mégis mit képzeltek mit csináltok?! Nem elég, hogy megfenyegettek egy szegény lányt, de egy fegyver nélküli ártatlan járókelőre is rátámadtok?! – emelem meg vészjóslóan a hangom, szemöldököm pedig szokásos dühösséggel ráncolom össze. Erre a két fiú megáll és döbbent értetlenséggel bámul rám. – egy csepp tisztelet nem szorult belétek?! Többet tanultam és dolgoztam én ahhoz, hogy pár ilyen takonytól ezt kapjam! Apátok lehetnék! Hát akkora fülest lekenek mindjárt mindegyikőtöknek…! Kérjetek bocsánatot a hölgytől, de máris!! – fújtatok egyet mérgesen. A két fiú földre szegezett fejjel mond el egy bocsánatfélét,meg, hogy ők nem úgy gondoltál… - Nem érdekel hogyan gondoltátok! Ha valamit elkövettek annak vállalni kell a felelősséget! Egy bocsánattal nem mentek semmire, ha később ugyanezt az erkölcstelen magatartásformát fogjátok követni! Egyetlen szerencsétek, hogy most jó kedvemben találtatok és szó nélkül bocsánatot kértetek! Még egyszer elő ne forduljon ilyesmi! Most pedig tünés és gondolkozzatok el mit tettetek! – adom le a vég parancsot és dorgálástól megszelídülve siet el a kettő. A harmadik még kirángatja a kezét, elpöffeszkedik, de ő is felveszi a nyúlcipőt. Úgy! Nah ma is tanítottunk valami jót! Ejj drága, szigorú édesanyám, büszke lenném rám!
Futó pillantás vetek a lányra, hisz nem illendő megbámulni egy ilyen fiatal korú, kislányt szinte. Mégis, mikor találkozik a tekintetünk pár másodpercre magába fogadnak azok a szép smaragd szemek… és mennyire alacsony!Ormótlan, óriásnak érzem magam mellette. Egy halvány, nagyon halván mosolyt villantok és óvatosan biccentve megyek el mellette. A szabálykönyv alapján a kezdők a városban vehetnek potit és fegyvert. Ezután el kell majd mennem fejlődni is vagy mi… Kaptam némi kezdő tőkét,meglássuk mire lesz elég…
Szerkesztve heyyoucrazy által @ 2012. 10. 09. 05:15:11
|
