Az édes álmok jótékony, puha öleléséből egy szenvedélyes csók rángat vissza a tudatosság oldalára. Belevigyorgok élvetegen ajkaink mohó játékába, és belekarmolok Kabuto hátába. Felszisszenve harap szájában pörgő nyelvemre, és ez arra késztet, hogy pimaszul vájjam mélyebbre őket bőrében. Hehe...
Szájának izgató, meleg kényeztetése nyakamra vándorol, fogai tompán karcolgatják bőrömet, tenyere hőn áhított melleimre simul nyomban. Hogy őszinte legyek.. piszok jó érzés, amikor egy testrészével az embernek hatalma van a másik felett...
- Nemsokára mennem kell. – mondja hirtelen. Kíváncsiskodva pillantok fel rá.
- Mégis hova?
Naná, hogy nem válaszol. Tipikus.
Kicsit bántó, elvégre ahogy nekem lejött, ez már rég nem a szexről szól. Most mégis úgy viselkedik, mintha nem lenne közöm hozzá. Fekete pont, kicsi Kabuto.
Merev hímtagja már ölemhez dörgölődzik, s a tegnapi vad és durva együttlét után testem saját magától reagál, de kellemeset csalódok. Finoman merül el bennem, lágyan ringatózva, minden olyan helyre kitérve, mely jóleső sóhajokat csal elő belőlem, s érzéki zsibbadtságot hagy maga után.
Őrjítő ez a srác. Mindig meg tud lepni. Imádom érte.
- Ilyet is tudsz? – sóhajtom fülébe, mire hosszú ujjai tincseim közé furakodnak, megbizsergetve fejbőrömet.
- Érted igen. – nyögi mély hangján, majd lágyan csókol meg, s ebben a pillanatban testemet megérinti a gyönyör zivatara, cseppjei végigáradnak minden porcikámon, langymeleg bizsergéssel árasztva el.
Kabuto... szeretlek...
Filmszakadás.
***
Amikor magamhoz térek, már magasan jár a Nap az égen, nyílván dél körül lehet. Karjaim tudatosan keresik a mellettem heverő testet, de csak a párnák puhasága öleli körbe őket.
Nem jött vissza.
Rögtön ülő helyzetbe vágom magam, és a meggyűrt lepedőre siklik a tekintetem. Összeráncolom a szemöldököm. Régen elment. Azt hiszem még tegnap este... egy kicsit minden olyan homályos.
Kissé kómázva mászok ki az ágyból, és egy gyors tusolás után már ninja felszerelésbe öltözve állok az ajtóban.
Való igaz, hogy nincs közöm hozzá, hová ment, de...
Vagy talán a vizsga miatt? Erről lenne szó? Voltaképpen elég gáz, ám a nevén és a csodás szextechnikáján kívül semmit nem tudok róla. Azt sem, hogy átment-e a selejtezőn.
Viszont, még ha ez is állna a dolgok mögött, miért pont este kell lelépnie, és miért nem árulta el, hová megy?
Rossz érzésem van, ráadásul nem vagyok a legjobb állapotban. Indulhatna fényesebben ez a nap?
~*~
Pár nap múlva elérkezik a chounin vizsga harmadik szakasza, ahol a genineknek párviadalban kell összemérni erejüket. Kabutoról azóta sem hallottam semmit... nem láttam, nem jelentkezett... Se nappal, se éjszaka.
Aggodalmam csírája már az első reggel mélyen elvetette magát, de az utóbbi napokban nem volt időm még eszembe jutnia sem. Minden éjjel rémálmok gyötörtek, a pecsét is úgy lüktetett a vállamon, mint még soha.
Mérget vennék rá, hogy az a szemét Orochimaru még mindig nem tágít a tervétől, hogy elfogja Uchiha Sasuke-t. De amióta találkoztam vele a Halál erdejében, nem hallottunk róla. Most viszont...
Tekintetem hirtelen a Kazekage-ra emelem, aki Hokage-sama mellett, egy fönti díszes páholyban kémleli a vizsga eseményeit.
Valami van a levegőben, érzem.
És még Kabuto is...
Szívem fájón szorul össze ismét. Hiányzik.
Már javában tart a harc két versenyző között, amikor unalmamat rózsaszín pehelytollak tömkelege űzi el. Ez... genjutsu. Kezemmel rögtön felveszem a helyes pozíciót.
- Kai. – mondom halkan, és a megkörnyékező tollak szétrebbennek körülöttem. A nézőközönség java része elájul, de jounin kollégáim is időben kapcsolva védték ki az illúziót. Felugrok a korlátra, tekintetem végigfuttatom az ANBU harcosokon, akikről se perc alatt kiderül, hogy homok ninják.
A fenébe! Mi folyik itt?!
Egy kés felém veszi röppályáját, de elkapom reptében, majd egyszerűen levetem magam a küzdőtérre, ezáltal a támadóm is lecsalva, nehogy az elkábult embereknek is bajuk essen.
De mégis mi a franc történik itt? A Homok felrúgta a békét?!
Tekintetem fölvezetem a kage páholyra, mely tűzfallal van körülvéve. Elkerekednek szemeim. Az a mocsok Kazekage!
Mire visszapillantok, már éppen egy rúgást védek ki kezeimmel, de jobban kifáraszt, mint gondoltam. Mi a búbánat van velem? Azok az álmok is.. és a pecsét...
- Kuchiyose no Jutsu! – összpontosítanék chakrát a technikához, de... – Mi a...? – a kígyók.. miért nem.. miért nem jelennek meg?
- Ennyire képes egy levél jounin? – vigyorodik el gúnyosan ellenfelem, majd kunai kését előrántja, de már nincs időm elugrani, bokámat mélyen felhasítja a fegyver. Hogy szakadna rá az ég!!
Mi lett velem? Nem tudok harcolni...
Mikor a tűzlabdával próbálkoznék, vállamba éles fájdalom hasít, az átokjel körül pokoli izomgörcs alakul ki, nem fogom így sokáig bírni... Miért pont most kell csődöt mondanom??
- Ah.. francba.. – lehelem halkan, majd kitérek az utolsó pillanatban egy shuriken elől, és amilyen gyorsan csak tudok, az aréna területén kívül állok meg. Lihegve esek a puha fűbe, kezem a vállamra szorítva, majd puff... Koppan előttem két saru, és ismét előttem áll az a homok ninja. Hát még ezt sem tudtam levakarnimagamról. Szánalmas vagyok.
- Úgy látom, a hiányom felőrölte minden erődet, Anko-bébi – vigyorodik el gúnyosan. Mi van? Ez meg.. ki?
- Ki a halál vagy? – pattanok fel nehézkesen a földről, egy kést előrántva. – Válaszolj!
- Szükségtelen – mondja hirtelen, majd egy pukkanást hallok, és sziluettje elvész a gomolygó füstben. Alakváltó jutsu...
Komoran húzom össze barna szemeim, erősebben szorítom meg a kést, amint a füstfüggöny oszlani kezd.
És ekkor végre meglátom az igazi alakját.
De... de...
Hiszen... ez...
Lehetetlen.
Lábaim valósággal gyökeret vernek, szemeim hatalmasra kerekednek, még a szél is feltámad.
- K-Kabuto? – nyögöm ki reszketeg ajkakkal. Vagy.. ez is csak illúzió lenne...?
Olyan keményen megdugom, ahogy még előttem senki. Kéjesen figyelem a nedvesen ki-be sikló péniszemet, az ő verejtéktől csillogó testét, és kéjes nyögéseit, sikolyait hörgését. Gyönyörű látvány, ahogy kivetkőzik önmagából, igazi nősténnyé válva.
Amikor érzem hogy hüvelye erősebben szorít, mielőtt eljutna az orgazmusig, visszavonulok belőle. Dühét látva csak nevetni tudok, gonoszan és kéjesen. Játszadozom vele, és élvezem, de ő még nálam is jobban. Mi az hogy!
- Ne merészelj...játszani velem... - fenyegetőzik szétcsúszó tudattal. Ugyan édes... hiszen élvezed. Mi sem bizonyítja jobban, hogy tocsogunk a nedveidben.
Maga alá teper, és én hagyom. Naná, hogy...! Ilyen látványban nem minden nap van részem. Egyszerűen lélegzetlállító látvány, ahogy buján duzzadt ajkaival, homályos szemekkel vágtázik rajtam, pompás mellei minden mozdulatára ringanak. Egyik kezembe veszem bal mellét, és hörögve hagyom hogy kiélje magát. Mielőtt azonban elszállna mint a rakéta, visszateperem magam alá, és végre megadom neki amire vágyik.
Szinte elájul a gyönyörtől, szemei szétcsúsznak és már nekem ennyi elég is... Felkiáltva követem a mennyországba.
Zihálva omlok rá, és nevetve gördülök le róla. Hát beszarás... minden energiámat kiszívja ez a csaj! Felkönyökölve cirógatom izzadtságcseppekkel teli hasfalát, és mosolyogva figyelem zihálását. Hamar álomba merül, így derekára vetem karomat és én is pihenek.
Gondolataim messze járnak.
Hamarosan csatlakoznom kell Orochimaruhoz, aki már itt van Konohában. Bizonyára tudja kivel szórakozom szabadidőmben, és ide a rozsdás bökőt hogy nem tetszik neki. A gondolat mosolygásra késztet. A kis ex-tanítványával kavarok... hehe.
*
Néhány óra pihenőt hagyok neki, és amíg alszik, kékesen izzó kezemmel végigcirógatom sebeit. Nem voltam valami gyengéd, a sok lila folt és seb a megmondhatója. Azonban ahogy magamat elnézem, úgy festek mint akit letámadott egy raj vadmacska. Szeretem az ilyen sebeket, úgyhogy magamon hagyom őket, ő azonban csak hibátlanul gyönyörű. Az én szeretőm...
Az alkonyat közelít, az ablakon kúszik be az esti szellő. Ideje mennem... De előtte még...
Mohón tör nyelvem szájának édes forróságába, és ő azonnal éberen reagál. Igazi ninja reflexek, nem is vártam mást. Körmei végigszántanak az amúgyis már sebes hátamon, és felszisszenve harapok nyelvébe. Felnyögve meríti bőrömbe jobban karmait. Ahh igen... Máris tettre készen meredezik péniszem. Még van egy kis időm játszani, így megragadom egyik mellét és nyakába harapok.
- Nemsokára mennem kell - dünnyögöm a bőrébe.
- Mégis hova?
Válasz nélkül hagyom, hiszen semmi köze hozzá. Térdemmel szétfeszítem lábait. Teste megfeszül, felkészül az erőteljes és durva aktusra. Elmosolyodva csókolom meg. Félreismersz kicsi Anko...
Lassan, óvatosan merülök el benne, ujjaim lágyan simítják végig egész testét, ingerelve ott ahol csak kell. Mint a lágyan ringó tengervíz, úgy olvadunk egybe. Csodálkozva sóhajtozik alattam, és elmosolyodik.
- Ilyet is tudsz? - súgja puhán, érzékien és nőiesen. Hajába túrom ujjaimat, és lágyan csókolom meg.
- Érted igen.
Amikor a nap végleg eltűnik a horizonton, a sötét ráereszkedik a falura, én már úton vagyok. Sebesen ugrálok a háztetőkön, majd az anbu őrséget alaposan kikerülve folytatom utam a sikátorokon át. Fekete csuklyás köpenyem elrejti arcomat, csak szemüvegemen csillan meg a holdfény, amikor körbepillantok.
A megbeszélt helyen már ott áll egy sötét alak az árnyékban. Előtte termek, és tisztelettel hajolok meg előtte.
- Üdvözletem... Orochimaru-sama - mosolyodom el, arcomon halvány mosollyal. Cseppet sem lep meg, hogy ráncolja szemöldökét. Karba tett kezekkel támasztja a ház falát, sötét aurája szinte fojtogató. Halk hümmögéssel tolom fel a szemüvegem, szemeim hidegen csillognak.
- Nem örülök a fejleményeknek, Kabuto - mondja lassan, vontatottan.
- Pedig igazán boldog lehetsz, Orochimaru-sama. Elnyertem a bizalmát a chounin vizsga vezető jouninjának. Minden a te kedved szerint fog alakulni, neki pedig nem lesz alkalma közbelépni. Ha mégis, könnyű dolgod lesz.
- Valóban? - mosolyodik el, hegyes szemfogain megcsillan az utcalámpa sárgás fénye. Bólintok.
- Ő már... az enyém. Nem fog tudni teljes erővel harcolni, ha én nem akarom - mosolyodom el gonoszan.
- Na és hogyan csináltad?
- Ez... maradjon az én titkom - válaszolom komolyan. Ankonak fogalma sincs róla, mit tettem vele amíg aludt. De... hamarosan rájön.
Karakter: Anko (Levi-samának) (Orochimaru búvóhelye)
Anko:
Nyissz.
Ez most… komolyan szétkapta rajtam a méregdrága csipke bugyimat?!
- Hé! – pillantok le rá megrovó tekintettel. Azért neked sem lehet mindent, apukám… - Egy vagyon volt az a bugyi… - fújom fel sértődötten arcomat. Igaz, hogy van még pár ilyen szexi darabom, de azért mégis… ez a kedvencem… pontosabban csak volt…
Felemelkedik rólam egy szó nélkül, majd kidugja nyelvét, s végigsimogatja vele a kunai kés élét, tekintete pedig perverz villogással tart fogva engem. Meghökkenek egy pillanatra. Ez a fiú…
Érzem, hogy vér szökik arcomba, szinte süt, olyan forró. Két dolog miatt is elpirultam. Az egyik egyértelműen a vadász tekintete. A másik pedig a szégyen. Most komolyan nyafogok neki egy szar bugyiért, amikor már lábaim remegnek a vad vágytól? Nem szoktam ilyen csitrisen viselkedni.
- …végül is… kit érdekel… - mondom halkan, majd felülök, és egy határozott mozdulattal tépem szét rajta a fehér inget. Halk, elégedett morrantás hevességemre a válasz, majd türelmetlen hévvel segít nekem vetkőztetésében, s pár pillanat múlva már meztelen valósága tárul szemem elé.
Végigcsodálom izmait, melyeket hiába, de nem tudok megunni… Tekintetem a „lényegre” vezetem, és pajzán mosollyal nyalintom meg ajkaim. Hm…
- Játsszunk – térít magamhoz mély, vágytól rekedt hangja. Kérdően pillantok fel rá. Még tovább szeretnéd húzni? Én mindenben benne vagyok…
- És mit? – zihálom halkan. Túlontúl beleéltem már magam, hogy kefélni fogunk. De még bírom… csak nehezen…
Elhajítja a kést, mely a falba talál. Nem látom, csak hallom. Nem veszem le róla a szemeim…
- Menekülj – hörgi halkan, fogai kivillannak, ahogy a képembe vicsorog. Mint egy vadállat…
Megrémülök egy pillanatra, de hamar túlteszem magam félelmemen, és izgalom cikázik végig a testemen, annyira, hogy beleremegek…
Egy pillanat alatt kiszökkenek alóla, s a nappali közepén járok már, mikor én marha megbotlok valamiben, és smacizok a szőnyeggel. Egy test nehezedik rám… Nem lehet…! U.. utolért? Egy kis genin?!
Hátrasandítok nagy, kerek szemekkel, és gonosz vigyorától még jobban ledöbbenek. Ez a srác tele van titkokkal… de amíg ilyen jól elszórakoztat, nem bánom…
Puha nyelvét érzem vállamon, majd fogait, ahogy tompán belém harap. Aljas… még tovább ingerel, grr…
- Kapsz még egy kis egérutat – hörgi ismét, mikor felemelkedik rólam, s én újból értelmes fejet vágok állatias arckifejezésére. Hát, rajtam ne múljon…
Élvetegül vigyorogva surranok ki alóla újból, az adrenalin pezseg véremben, mely hevesen lüktet fejemben. Ez jó játék… tetszik…
Csak hát.. rövid… - alig gondolom ezt ki, már érzem, hogy röptében elsöpör, mikor már a hálóm ajtajánál járok. A nyitott ajtón keresztül egyenest a hatalmas ágyra esünk, izmos teste maga alá présel, kőkemény, ágaskodó merevedését érzem fenekembe nyomulni kissé. Kéjesen felnyögök, az ő ajkait pedig mély, torokhangú morgás hagyja el. Kiráz tőle a hideg…
- Nem voltál elég gyors… - hn.. inkább te voltál túl gyors, szívem. Nem gondolod? Bár mindegy is. A fő, hogy végre alattad vagyok, hehe…
Megérzem ujjait nedves barlangomban, s még jobban kitolom fenekem, hogy jobban érezhessem…
- Szereted a veszélyt, hm? És mit szeretsz még? Szeretsz félni is? – kérdésére összerándul a testem, ajkaim hangos nyögés hagyja el.
- Attól függ… - nyögöm érthetetlenül, a mondat zihálássá fullad. Szinte hihetetlen, mennyire kívánom már… - Kabuto… - sóhajtom vággyal telt hangon. Most már tényleg komoly gondok lesznek, ha nem dugsz meg kurva gyorsan…
Egy durva mozdulattal rántja ki ujját lucskos hüvelyemből, majd derekam alá nyúl, hogy feljebb húzzon, majd a másodperc törtrésze alatt nyársal fel duzzadt farkára. Felkiáltunk, ahogy végre egy lépcsőfokkal feljebb „lépünk” a kielégülésig, testem megremeg az őrült, vad vágytól…
Keményen lüktet bennem, és én majd belegebedek, hogy még mélyebben érezzem magamban… Meglököm a csípőmet figyelmeztetőn, mégis követelődzően.
- Teh.. akartad… - lihegi fülembe, s én felkészülten megkapaszkodok az ágy rácsába.
Kezdhetjük, édes…
Nem csalódok benne, egyből egy hatalmas döféssel indít, egyszerre korbácsolja fel bennem a szenvedélyt, s fűszerezi meg egy kis fájdalommal. Nevét nyögöm kábán, testem automatikusan dőlne rá a párnára, hogy csak a fenekemet döntsem felé, azonban…
- Ne.. feküdj le… - hörgi, miközben hevesen mozog bennem, s derekam alá nyúlva húz fel ismét térdeplő helyzetbe.
- Ka-Kabutoh… - nyögdécselem, miközben én is felveszem a ritmust, próbálok én is mozogni, de heves vágtája miatt nincs könnyű dolgom. Bár kibaszottul élvezem, még ezt a fajta alárendeltséget is…
Remegnek karjaim, teljesen pudingszerűek, mégis igyekszem megtámaszkodni rajtuk, hogy eleget tudjak tenni a kérésének, és ne feküdjek le… Ujjaim ökölbe szorulnak, testem patakokban verejtékezik, s érzem, hogy az övé is, hiszen síkos bőrünk újra és úja összesimul, vad, szenvedélyes aktusunk közben.
Hevesen markolássza a combjaimat, és minden mást is, ami keze ügyébe akad, s olyan hévvel, erővel, hogy holnapra száz, hogy nyoma marad…
Leszarom.
Már lassan gondolkodni sem tudok, annyira jó ez az egész… Még sosem volt ilyen jó senkivel… Még sosem bánt velem úgy igazán senki, ahogy én szerettem volna. Ilyen vadul… még sosem rendelkezett fölöttem ennyire senki, nem voltam kiszolgáltatva…
Pedig tetszik… kurvára.
Olyan iszonyat hévvel, és tűzzel kefél mint azelőtt még senkihh… Ezért is élvezem ennyire…
Elakad a lélegzetem, érzem, már nem kell sok.. még pár döfés, és…
Lelassulunk.
Mély, torokból jövő, csalódott nyögés szakad fel belőlem. Most teljesen olyan lehetek, mint holmi felajzott nőstényállat… Erre ő az orgazmus előtt visszalassul. Ezért megfojtom!
Gonosz kacajt hallat, majd újból keményen belém furakszik vágyával, és visszagyorsul, amit nagyon nagyra értékelek…
Hajszává válik a tempónk, vágyam összetömörül, és már tényleg, nagyon szeretne kirobbanni belőlem, hogy engem is elpusztítson…
És ekkor…
Mit ad Isten? Hát persze, hogy visszafogta a vad vágtát. Nem… ezt nem bírom már tovább…
- Ne merészelj.. játszani velem… - nyögöm rekedt, meggyötört hangon, fenyegetően nézve hátra. Gonosz, élveteg vigyor a válasz, és felébred bennem az érzés, hogy tennem kell valamit, különben tényleg, nem tudom, meddig fog még kínozni… és hogy meddig bírom még magamat türtőztetni…
Összegyűjtöm azt a kevés erőt, ami még megmaradt bennem, és nem szívta el a vad sóvárgás a kielégülés után… Megragadom mellettem támaszkodó karját, s egy határozott mozdulattal fordítok a helyzetünkön, hogy lovagló pózban magasodhassak fölé. Még jó, hogy széles az ágy, különben már leestünk volna.
Egy heves mozdulattal fogadom magamba újból, már elviselhetetlenül érezni akarom… Nem voltam még ilyen kéjéhes sosem. Megtámaszkodok izmos karjain, hosszú körmeim belévájódnak tövig, forró vére kibuggyan…
- Anko… - hördül fel ő is, rekedtesen, s nekem nem is kell több biztatás. Gyors mozgásba kezdek, már eszemet veszti a vad vágy… testemet mindenhol lángok mardossák, elemésztenek teljesen…
Körmeimet még mélyebbre vájom karjában, csak hogy jobban megkapaszkodhassak, így is úgy érzem, szénné égek, vagy elolvadok… vagy mindkettő egyszerre… ah…
Nevét nyögdécselem, ahogy vadul űzzük a gyönyört, már tényleg nem számít semmi más…
De ekkor…
Egy újabb fordulat, s megint alatta vagyok. Azt a kurva… Milyen gyors!
Csak pislogni tudok rá, de többet nem is tehetek, mert térdemet felhúzva döf egy hatalmasat, majd még egyet, és én nem bírom tovább…
A gyönyörrel teli örvény teljesen magába szippant, s a hatalmas orgazmusvihar, melyet átélek, teljesen szétszaggatja a testem… Egy néma sikollyal adom át magam a csodálatos érzésnek, ahogy megérint a fehér fény…
A távolból hallom csak, hogy ő is követ engem…
Rám esik nehéz, izmos teste, de most még azt is nagyon puhának, s könnyűnek érzem… Harapom a levegőt, bár lehet, hogy őt is, nem tudom… Nagyon tompán érzékelem csak a világot. Nem tudom, hogy nézhetek ki most, csak sejtem.
Érzem, hogy fáj mindenem, csupa horzsolás lehetek.
Nem tud érdekelni.
Hiszen végre… végre valahára egy férfi olyat adott nekem, amit még senki más…
Igazi, érzéki, vad szexet. Ezt soha a büdös életbe nem fogom elfelejteni.
Köszönöm, Kabuto…
- Csak azt ne mondd, hogy táncolni fogsz nekem - kuncogja ördögi kis szikrákkal szemeiben, nevetése csilingelve verődik vissza a szoba falairól.
- Talán majd egyszer... - ki tudja, bármi megtörténhet. Végignyalom kemény, kerek melleit, és köldökébe is beledugom nyelvemet. Mmm... - ...de most inkább megkínozlak... - dorombolom élvezettel, és előbűvölöm egyik kunai késemet. A hideg fémmel végigsimítom bársonyos, selymes bőrét, térdétől a combján keresztül a csípőjéig. Megérzi, és összerándulva pattanna fel, de visszanyomom. Nekem nem gond, sokkal erősebb vagyok nála.
- Mire készülsz? - kérdezi rémülten. Talányos kis mosollyal puszilom meg puha ajkait, miközben combját megkarcolom. Medi-nin vagyok. Pontosan tudom, hogyan vágjak és hol vágjak, hogy fájdalmat okozzak, de kárt ne.
Végignyalom a vérző kis csíkot, apró kis vérgyöngyöcskéit felitatva, majd fel egészen a lábak közötti finom, puha, pézsmaillatú barlang bejáratáig. Az izgató fehérnemű csipkéjén keresztül is érzem mennyire forró és nedves... De nem időzöm sokat ott, hanem kínzom őt tovább, és feljebb csusszanva rajta végigfuttatom nyelvemet pompás kis testén egészen a nyakáig, majd vissza, miközben orvosi szikét megszégyenítően éles pengém is végigcsókolja testét, gyönyörű piros csíkokat rajzolva rá. Csak finoman, hogy vérezzen kicsit, és olyan felületesen, hogy holnapra már nyoma sem marad.
Gyönyörű sóhajokkal és nyögésekkel jutalmaz, és én egyre jobban felizgulok. Egyszerűen észbontó a csaj.
Gondolok egyet, és a késemmel lenyisszantom róla a fehérneműt.
- Hé! - pillant fel rám duzzogva. - Egy vagyon volt ez a bugyi...
Elvigyorodva nyalom meg a késemet, tekintetemtől még egy hulla is elpirulna, ő sem különb. Arcán olyan édes pír terül el, amelyet még nem láttam rajta.
- Végülis... - motyogja - ...kit érdekel...
felnyúl hozzám, és felsőmbe markol mindkét kezével. Reccsen a szövet anyaga, ahogy széttépi rajtam. Halkan felmorranva nevetek fel, de segítek neki, és pár másodperc múlva már meztelen is vagyok.
Mereven álló farkamra siklik tekintete, és izgatóan megnyalintja ajkait. Felmorranok. Túlságosan felizgultam...
- Játsszunk - dorombolom, kéjesen végigsimítva combjain. Ha csak simán megdugom, abban nincs semmi poén.
- És mit? - pihegi, szépséges mellei fel-le süllyednek, ahogy a levegőt kapkodja. Még ez is kurvára izgató...
Elhajítom a kunai kést, és nem csekély erőmtől mélyen a falba fúródik.
- Menekülj - vicsorgok le rá. Valódi rémület villan szép szemeiben, majd társul mellé az igazi vad izgalom. Látom szereted a veszélyt édes. Hát tőlem megkapod...
Jounin képességét bevetve villámgyorsan kiszökken alólam, de csak a szoba közepéig jut...
Halk nyekkenéssel terül ki a puha szőnyegen, és döbbenten pislog fel rám a válla felett, ahogy konstatálja, hogy a hátán ülök. Gonosz vigyorral nyalom meg a vállát, és beleharapok élvezettel. Puha bőrének lágy íze megborzongatja az érzékeimet. Remegek már az őrült vágytól...
Feje mellett támaszkodom meg kezeimmel, és pár centire felemelkedek róla.
- Kapsz még egy kis egérutat... - hörgöm vicsorogva, és pompásan szórakozom az arckifejezésén. Talán még nálam is jobban élvezi, amikor már az ajtónál van, és párducként vetem utána magam. Még a levegőben söpröm magammal, egyenesen az ágyra esünk. Belepréselem testsúlyommal, és merevedésemet fenekének szexis kis félgömbjei közé préselve morranok fel mély, torokhangon.
- Nem voltál elég gyors...
Zihál alattam, és kuncogva les hátra rám. Belemarkolok fenekébe, majd kezemet lába közé csúsztatom. Pucsít nekem a popsijával, hogy megkönnyítse a hozzáférést. Ujjaim szinte tocsognak a nedveiben, és fülébe harapva nyögök fel, ahogy ő is alattam.
- Szereted a veszélyt, hm? - súgom a fülébe kéjes vigyorral. Csak nyögdécsel valami választ. Halk nevetéssel vezetem be ujjamat forró hüvelyébe.
- És mit szeretsz még? Szeretsz félni is...?
Összerándulnak a hüvelyizmok ujjam körül. Ahh micsoda kis kurva... imádom.
- Kabuto... - nyögi. Kirántom a kezemet lába közül, csípőjét megragadva rántom kutyapózba, és belévágom a farkamat tövig. Egyszerre kiáltunk fel, és én remegve torpanok meg pár másodpercre. Behunyt szemekkel zihálok...
Olyan... forró és puha... megőrülök...
Megmozdítja a csípőjét, türelmetlenül követelve ami kijár neki.
- Teh... akartad... - morranok fel, és mellette csattannak tenyereim az ágyneműn. Kezeit az ágy vasrácsára kulcsolja, sejti mi következik. Felkészült. Okos lány...
Szemembe tűző napfény veri ki édes álmomat szemeimből. Morogva ébredezem.
- Mi van már? - firtatom kábán.
- Délelőtt.
- És? - ülök föl. Akkor már nem lehet lustálkodni?!
- Csak öltözz - sóhajtja és csodás testét eltakarva kezd öltözni. Felmorranva vetődnék rá, de megállít. - Erre még lesz alkalmad, most öltözz fel.
Duzzogva nézek rá, de békítő csókjától elmosolyodom. Na jól van, akkor megbocsátok.
- Jó-jó, de mire ez a nagy sietség? - firtatom.
- Majd meglátod... - hagy magamra. Gyors zuhany, öltözés, és már lépek is ki a konyhába.
- Elkészültél? Remek. Akkor indulhatunk is! - fogja meg a kezem, és maga után vonszol.
- De hova?
- Miért kell neked mindenről tudni? - néz rám szigorúan, majd egy táskát magához véve vonszol tovább.
Egy kis mezőre visz, és a tó partján lepakolva csüccsen a puha, selymes fűbe. Miért hozott ide?
- Megérkeztünk - mondja elégedetten.
- És minek jöttünk ide?
- Piknikezni... - kezdi el zavartan a fűszálakat fixírozni. Leguggolok mellé.
-Ha jól sejtem ismét evésről van szó... - mondom lágyan. Kapok egy édes mosolyt. - Előbb utóbb el fogok hízni... - mondom
kissé szemrehányóan, de nem számít, hiszen olyan édes, hogy akár egy egész tortát is megennék a kedvéért. Pedig nem szeretem az édességet.
- Ó, emiatt ne félj, ismerek egy tuti zsírégető módszert... - mondja pajkos kis mosollyal, és hozzám simulva csókol meg forrón. - Mit szólsz?
Most azonnal megdugom. Most.
Nem lehet, légy türelmes Kabuto. Miért is? Ööö...
- Mondj egy indokot, hogy miért ne teperjelek le itt és most azonnal... - suttogom rekedten, és már a puha fűben fekszik alattam. Ránehezedve szorítom duzzadó ágyékomat vénuszdombjának, hogy érezzen. Finoman megharapdálom a nyakát.
- Momentán nem jut egy sem az eszembe... - nyöszörgi édes hangján. Kuncogva csúsztatom kezem a felsője alá, és gömbölyű mellét finoman megsimogatom. Sóhajtva hunyja be szemeit. Felhajtom a pólót, és szám veszi át becéző ujjaim helyét. Lassan kihámozóm minden ruhadarabjából, és a sajátjaimat is leveszem közben.
- Szeretkeztél már szabadég alatt? - kérdezem lágyan mosolyogva. Felnyílnak gyönyörű szemecskéi, úgy pillant fel rám.
- Nem... - leheli kábán. Elmosolyodom. - És te?
Nem válaszolok, szükségtelen. Ujjaim szeméremrésébe csusszannak, és felmorranok a gyönyörűségtől. Már teljesen nedves... Egy finom mozdulattal csúsztatom be hímvesszőmet forró kis barlangjába, és sóváran csókolom meg. Végtelenül gyengéd vagyok, mert érzem rajta, hogy most ezt igényli. A törődést. Intelligens férfi vagyok, kiváló megfigyelőképességgel. Ez a nő minden keménysége ellenére rendkívül érzékeny. És ezt fogom kihasználni, hogy magamhoz láncoljam. Hogy miért teszem ezt, amikor néhány nap múlva úgyis elmegyek örökre? Az maradjon az én titkom.
Karcsú combjai derekamra fonódnak, és édesen nyöszörögve élvezi gyengéd csókjaimat, simogatásaimat és lágy ritmusunkat.
Halkan felsikkantva rándul össze, amikor végigömlik testén az orgazmus, és elmerülünk egymás tekintetében. Édes... Felnyögve élvezek el én is, majd mellé gördülve ölelem magamhoz.
- Gyakran jársz ide? - kérdezem megpuszilva homlokát.
- Nem eleget... - sóhajtja. - Ez a kedvenc helyem. Nyugodt, kellemes kis tisztás, egy küldetés során, véletlenül fedeztem fel.
- Valóban szép. Köszönöm, hogy megmutattad - súgom mosolyogva. Csillogó szemekkel pillant fel rám. Kezdesz belém esni? Helyes. Felpattanok, és óvatosan a karjaimba veszem.
- Mit...? - nyögi, de csak megcsókolom, beléfojtva a szavakat. A tóba sétálok, és egy gonosz vigyorral hajítom a vízbe. Sikkantva merül el, majd prüszkölve emelkedik fel.
- Na megállj! - kiáltja széles mosollyal, és én nevetve tűröm hogy összefröcsköljön. Hirtelen elmerülök a vízben, és mögötte felbukkanva ölelem át hátulról. Felsikkant ahogy sikerül meglepnem, és én nevetve kapom fel, és egy kecses ívben röpítem fel, hogy újra csobbanva merüljön el.
Sokáig viháncolunk a vízben, játszunk mint két rosszcsont, és nagyon élvezzük.
Kimerülten, vizesen rogyunk a fűre kiterített takaróra, és egymást cirógatva, kuncogva beszélgetve hagyjuk, hogy a vízcseppeket a nap szárítsa fel rólunk. Jól érzem magam...
Eszünk is egy keveset, majd csendben pihenünk. Ő félálomban pislog, én pedig egy virággal cirógatom selymes bőrét...
Anko:
- Mondj egy indokot, hogy miért ne teperjelek le itt és most azonnal... - suttogja rekedtesen, majd egy hirtelen mozdulat, és már alatta is fekszek, forró ágyékunk összedörzsölődik. Ó, kis heves...
- Momentán nem jut egy sem az eszembe - kuncogok fel halkan, ahogy megérzem kutakodó kezét a felsőm alatt. Minden egyes érintésére perzselő forróság csap le rám, és behunyt szemmel adom át magam a kényeztetésnek. Úgy érzem, mintha elégnék...
- Szeretkeztél már szabadég alatt? - kérdi mosolyogva, mialatt kihámoz feleslegessé vált ruháimból, majd a sajátjaitól is megszabadul. Istenem, az a hibátlan, izgatóan izmos teste...
- Nem... és te? - érdeklődöm lihegve, de nem válaszol. Érzem hosszú ujjait magamba csusszanni, és felnyögök a gyönyörűségtől. Forróság.. kéj... és ah.... Serény ujjainak ritmusát már át is veszi valami keményebb...
Éhesen csókolgatjuk egymást, mialatt testünk ösztönösen járja az ősi táncot, s én nyöszörögve kapirgálom hátát a körmeimmel, lábaimat a dereka köré fonva vezetem őt egyre mélyebbre és mélyebbre. Lassú, gyengéd tempóban egyesülünk a szabadég alatt, csípőm lágyan ring, és mikor az aktusunk végén az alhasamból kiinduló lángtenger végigmardossa a testem, úgy érzem mintha több ezer pici pillangó szálldosna fel-alá a gyomromban....
- Gyakran jársz ide?- gördül mellém, homlokon puszilva. Édes...
- Nem eleget... Ez a kedvenc helyem. Nyugodt, kellemes kis tisztás, egy küldetés során, véletlenül fedeztem fel. - magyarázom. Mindig ide járok, ha előtör belőlem az érzékenység... Ilyenkor gyengének és sebezhetőnek érzem magam, de ez a hely... ez segít. De ezt inkább már csak gondolatban teszem hozzá a mondathoz.
- Valóban szép. Köszönöm, hogy megmutattad. - suttogja, és szavai hihetetlen örömet okoznak nekem. Nem elég, hogy miattam itt maradt egy olyan bugyuta dolog miatt, mint a piknikezés, de még tetszik is neki a hely. Végtelenül boldog vagyok most...Tudtam, hogy különleges srác.
Ábrándozásomból kizökkent ironikus kacajának hangja, de mire föleszmélek, már a karjaiban heverek.
- Mit...? - nyögöm, de csak megcsókol, majd mielőtt bármit is tehetnék, már egy félkör ívet rajzolva röpülök el, és egy csobbanással érkezem a hűs vízbe. Juj, de még milyen hideg!
- Na megállj! - kiáltom el magam fenyegetőn, majd mialatt a tóba sétál, én már egyből megrohamozom, és kíméletlenül összefröcskölöm. Háhá! Azt hitted, hogy megúszod szárazon?
Várjunk csak... Hová tűnt? Megszeppenve nézek körül, amikor egy erős kéz hátulról átölel, és halkan felnyikkanok a meglepetés erejétől. Időközben mégegyszer belehajít a vízbe, és én édes bosszút forralva ellene gáncsolom ki a víz alatt. Egy jó darabig még csintalankodunk és rosszalkodunk a vízben, és kimondottan élvezem. Milyen sokoldalú egy fiú...
Mikor elfáradunk, lila ajkakkal, reszketve rogyunk le a fűre terített kis plédre, és halkan beszélgetve várjuk, hogy megszáradjunk. Időközben még eszegetünk is, és elégedett mosollyal zsebelem be árulkodó hümmögéseit. Örülök, hogy ízlik neki a főztöm... Ejtőzés képpen még sokáig pihenünk a takarón, félszendergésemből kizökkentenek kellemes cirógatásai. Olyan jól érzem magam vele... Soha senkinél nem éreztem még ehhez foghatót...
Nyugodt vagyok, de közben veszettül dübörög a szívem...
- Ideje lenne indulni, nem gondolod? - mosolygok fel rá, gondolataimat terelgetve. Beleegyezően biccent. Elvégre mindent véghez vittünk, amit elterveztem. Ettünk-ittunk, fürödtünk és hát.....
Magunkra kapkodjuk a ruháink, majd összepakolva a maradék cuccot indulunk el.
*
Fáradtan esünk be a lakásomba, s miután elhajítom a kulcsom, és felakasztom a táskát a fogsra, felteszem a kérdést, amely most a leginkább foglalkoztat.
- Még meggondolom... - vigyorodik el szokásos módon, és ledobja magát a díványra. Hm... ez kihívás. Meg kell őt győznöm...
- Akkor várj itt - lököm neki hátra, és elindulok az előszoba felé, ahol az álló fogast megragadva ráncigálom ki a nappaliba. Értetlenül, felvont szemöldökkel néz rám, pedig már pontosan tudja, mit fogok tenni. Nem ostoba...
Elfojtok egy elégedett vigyort arcának látványán, majd titokzatosan vonulok be a fürdőbe. Már jópár napja bekészítettem a nemrég vett, ribancos fehérneműimet és a magassarkú cipőmet. Őrület, hogy nem vette észre... Na mindegy. Gyorsan magamra öltöm a mély kivágású, sokat megmutató rubintvörös felsőt, és a hozzá tartozó (szinte átlátszó) bugyikát. Hajamat kiengedve hagyom, és egy kis fekete tussal kihúzom a szemeim. Ha ez nem veszi rá, hogy maradjon, akkor semmi.
- Ha ez segít a gondolkodásban... - kiabálok ki a helységből, majd a kilincset lenyomva libegek ki a konyhába, kurvásan dobálva a csípőmet, fenekem jobbra-ballra billegtetve. Naná, szegénykém köpni-nyelni nem tud ámultában, még a szája is nyitva marad. Hihi...
- Á-á - ciccegek. - A műsor alatt kérem mellőzzék a beszédet és a tapsot - vigyorodok el, és a fogashoz sétálva emelem a rúdra a jobb lábam, és szexin végigsimítok rajta, és további halk nyögdécselésekkel fokozom a feszültséget. Lágy ringással, és erotikus mozdulatokkal kezdem meg a táncom, érzékien mély hangon dúdolgatva közben. Minden nőiességem bevetem, simogatom a combom, a melleim, fenekem... Kihasználom a fogast is, és persze rendkívüli hajlékonyságomat. A kezdeti kis "lámpaláz" végérvényesen megszűnik, így alkalom adtán énekelgetek is kicsit, de szándékosan nyögésekbe fullasztom a dallam végét, közben Kabutohoz sétálva ingerlem őt további kecses mozdulataimmal. Szegénykém, látom rajta, hogy már alig bír magával. Lehet, hogy ki kellett volna kötözni?
- Fejezd ezt be, különben én... - suttogja rekedtesen. Ó, hát így szenvedsz? Helyes. Ugyanis eszemben sincs abbahagyni...
Kabuto:
- Ideje lenne indulni, nem gondolod? - mosolyog fel rám édesen. Bólintok, pedig szívesen maradnék még... jó itt. Távol minden gondtól és kötelességtől...
A lakásba lépve már nekem is szegezi a nagy kérdést, teketória nélkül. Imádom ezt a szókimondó csajt.
- Nálam alszol ma?
- Még meggondolom... - válaszolom lágyan, elégedett vigyorral, és a kanapén landolok. Kellemesen elfáradtam, de ez nem akadályozna meg abban, hogy egész éjjel ébren tartsam a kis édest.
- Akkor várj itt - hagy magamra, majd egy ruhafogassal tér vissza. Kíváncsian figyelem. Ez a csaj televan meglepetésekkel... Csak nem...?! Nocsak.
Magamra hagy, és én levegőért kapkodva várom a fejleményeket.
- Ha ez segít a gondolkodásban... - hallom hangját, és kilibben egy szexdémon a fürdőszobából, egyenesen elém riszálva magát.
Oh mamám...
Leesett állal mérem végig. Tökéletes testén úgy feszül a vörös, átlátszó csipkefelső és a teljesen átlátszó bugyi, mint második bőr. Magassarkú cipője pedig démonibbá teszi... jaj krisztusom!
- Anko... - nyekegem, de ujját számra téve hallgattat el. Úgysem tudtam volna a nevén kívül mást mondani jelenleg... agyam OFF üzemmódba kapcsolt.
- Á-á... A műsor alatt kérem mellőzzék a beszédet és a tapsot - mondja érzéki mosollyal és faképnél hagy a rúd kedvéért.
Ami ezután következik, azt a büdös életben soha többé nem fogom elfelejteni.
Ahogy vonaglik, ringatózik és és és...
Belemarkolok a kanapé karfájába, úgy fogom vissza magam.
De ő hozzám libben, dörgölőzik, simul és cirógat tánc közben.
- Fejezd ezt be, különben én... - suttogom, és vészesen közel vagyok a tűrőképességem határaihoz. Csak kuncog rajtam és folytatja, tolakodó kezeimet finoman eltolva. Élvezi a játékot. Naná hogy élvezi.
Olyan merevedésem van már, hogy szétrobban a nadrágom mindjárt! Halk morgással hagyom hogy lesimogassa fejemről a fejpántot, majd kibontsa hajamat és beletúrjon ujjaival tánc közben. Szemüvegem is repül a fejpánt után. Puha puszit hint a számra, és én ajkai után kapnék vadul, de ő csak mosolyogva kerüli ki a csókomat. Csalódott nyögéssel simítom végig csodás melleit a csipkecsodán keresztül, majd gömbölyű csípőjére csusszannak kezeim, amíg el nem löki őket.
Levegőért kapkodva figyelem ahogy hátat fordítva nekem tökéletes fenekével szinte az ölembe ül, és riszálva, ingerlően dörgölőzik nadrágom jókora dudorához.
Reccs.
Hoppá, ez az ingem volt, ahogy vadul letéptem magamról. Ő csak mosolyog felhevültségemet látva, de nem segítene az istenért sem! Ahhrr...
Hátra hajítom az ingem cafatjait, és ő letérdel elém. Mélyen a szemembe nézve nyalint végig nadrágom nagy kitüremkedésén.
Mély hangomon felnyögve figyelem, de nem szakítom félbe szórakozását. Vészesen fogy a türelmem, de még mindig van némi akaraterőm.
Játszadozz csak...
Végigsimítja gyönyörű melleit, és azokkal is hímvesszőmhöz dörgölőzik, és megnyalja a száját érzékien.
- Na ebből elég volt... - hördülök föl, és mire feleszmél, már sikkantva terül ki alattam a kanapén.
- Hé, folytatni szeretném! - mondja megróvón, de az elégedett mosoly ott bújkál a szája szegletében.
- Élvezed a hatalmadat felettem, mi? - zihálom elkábulva, és kiszabadítom melleit a vörös csipkecsoda fogságából végre. Éhesen vetem rá magam, és amikor megszívom egyik mellbimbóját, kéjesen feszül ívbe a teste alattam.
- Te kis bestia... - súgom csodálattal, és mosolyogva, éhesen csókolom meg.
Anko:
Lassan és erotikusan simítom le fejpántját, majd jó messzire hajítom, és kibontom haját. Mélyen beletúrok ezüst tincseibe, miközben folytatom a ringatózást, és csókjait kerülgetve, kutakodó kezeit ellökve szabadítom meg a szemüvegétől is. Bizony édes… szenvedj csak!
Hátat fordítva neki ülök rá merevedésére, és kiscica módjára dörgölődzöm nadrágja dudorához. Elfolytok egy erélyes sóhajt, amikor halk reccsenés, szövet szakadás üti meg a fülem. Elégedetten vigyorogva szemlélgetem a kicsi cafatokban heverő ingét, és vágytól felhevült arcát. Édes…
Immáron előtte térdelek, és szemeibe nézve nyalintok végig nadrágja kitüremkedésén. Felnyög mély hangján, érzem, már mindjárt elszakad nála a cérna. Melleimet is vágyához dörgölöm, és elégedetten tűröm, ahogy maga alá vág a kanapéra.
- Hé, folytatni szeretném! - nézek rá megrovón. De azért elismerésem… jól bírtad…
- Élvezed a hatalmadat felettem, mi?
Mi az hogy! Imádom, ha egy pasi a hatásom alatt van…
Kábultan szabadítja ki melleim a „fellépő ruhám” fogságából, és megfeszült testtel adom át magam nyelve kényeztetésének…
- Te kis bestia… - súgja áhítattal, majd felém hajolva csókol meg. Készségesen, vadul viszonzom, és végigsimítok gyönyörűen kidolgozott felsőtestén. Hmm… -… ezt még visszakapod… - suttogja a csókok között.
Felkuncogok.
- Csak azt ne mondd, hogy táncolni fogsz nekem… - nevetek, mire mosolyogva csókol meg újból.
- Talán majd egyszer… - búgja ajkaival a nyakamat szántva, majd egy forró nyálcsíkot húzva ér le melleimhez, hasamhoz. -… de most inkább megkínozlak… - duruzsolja mély hangján, amikor megérzek valami hideget a combomnak nyomódni. Meglepetten nyögök fel a forróság, és az ismeretlen hűvös tárgy érzékelésétől. Mi az? Talán… egy kés?
- Mire készülsz? - pattanok fel hirtelen, de ő egy laza mozdulattal nyom vissza a kanapéra. Sejtelmesen vigyorogva puszilja meg ajkaimat, majd válasz nélkül hagyva húzza végig az ismeretlen tárgyat a combomon. Felszisszenek a kellemetlen érzéstől, néhány csepp vér végig is száguld a lábamon. Ez tényleg egy kés. De mit csinál ez? Szó szerint értette a kínzást?
Megfeszül a testem, ahogy ismételten próbálnék felülni, de amikor az égető érzést átveszi valami nedves és puha…
Ó, értem… Vigyorogva nézek le rá, amint a karcolást nyaldosva kúszik egyre feljebb és feljebb, majd áttér combom belső felére. Lábaim megremegnek, és egy kéjes sóhajt hallatva zuhanok vissza a párnákra…
Nyelve végre eléri érzékeny pontom, és megkönnyebbülten nyögök fel, ahogy érzem nyalintását a nedves csipkén keresztül… Szívem eszeveszett nagyot dobban, de ugyanúgy le is lassul, ahogy feljebb haladva nyalint bele köldökömbe. Ó, hogy az a…!
Sóhajtozva tűröm, ahogy a penge felsérti melleim völgyét, de csak éppen hogy. Gyengéd, mégis durva…. Ahrw. Ismételten végigcirógatja ajkaival a karcolást, pár csepp vér rátapad duzzadt ajkaira… Nyögdécselve emelkednék fel, hogy lenyaljam, de ismét visszalök. Na! Úgy, de úgy lecsókolnám a szájáról azokat a keserű cseppeket…
Alig néhány perc, és már mindenütt karcolások borítják a testem, mintha csak egy veszett macskát hajítottak volna rám. Nos, szívem remélem kellőképpen kiszórakoztad magad. Mert már nem bírom tovább…
Kicsit korán érkezem, és ahogy közeledem Anko ajtajához, egy idős néni lép ki.
- Maga kicsoda? - kérdezi a zörgő csontváz.
- Anko egyik barátja - mosolygok rá megnyerően.
- Ó... már értem! - mosolyodik el. Hehe, naná hogy érted. A kis hölgy nem valami szende tündérke igaz?! Remélem is. Búcsút intek neki, és becsöngetek hozzá.
Elegáns fekete ingem és sötétszürke nadrágom tökéletesen alkalomhoz illő. Ha már lúd, legyen kövér. Elviszem vacsorázni, és kellemesen elszórakozom vele azalatt az egy hét alatt, amit még Konohában töltök.
Nyílik az ajtó, és egy kisminkelt, gyönyörű nő áll előttem, egy apró kis törülközőben. Oh hát ebben jössz? Nekem jó leszel így is...
- Hát te meg...? - kérdezi édesen bunkón.
- Vacsora... emlékszel? - tüzelek csípőből. Dühösen felszikráznak szemecskéi, majd lehiggad.
- De én még nem készültem el... - válaszolja. Azt hiszed nem látom? Hát nem elpirult? Meglepő... Az ilyen fajta nők nem szoktak pironkodni.
- És különben is... honnan tudod, hol lakom? - kérdezi félreállva az útból, hogy beengedjen.
- Érdeklődtem... - hazudom szemrebbenés nélkül. Nem kell róla beszámolnom, hogy mindent tudok Konoha összes jouninjáról. Felesleges. Besétálok és hellyel kínálom magam, majd elvigyorodom.
- A szomszédod igazán bájos asszony - kommentálom, és ő elneveti magát, kellemesen csilingelő hangján. Mellei is megremegnek, és én megbűvölve figyelem. Észvesztően vadítóan szexi ez a csaj. Észreveszi hogy méregetem és értetlenül néz rám.
- Felöltöznél? - kérdezem sejtelmes mosollyal. - Bár ha jobban meggondolom...
Homlokára csapva porzik el.
- Mindjárt... - veti hátra.
Felsóhajtva pillantok körül, és a falakon lévő képeket nézegetem amíg várok rá. Pár perc múlva nyílik az ajtó, és kilibben rajta erotikus álmaim főszereplője. Jaj mami... Letépem róla a göncöt, és orángután üvöltéssel vetem rá magam mindjárt!
Gyönyörű, gömbölyded melleit a ruha kivágása kiemeli, hosszú, formás combjait nem különben, és haja leengedve göndörödik szép arca köré. Ajkai csábosan, duzzadtan, csillogva kelletik magukat... Elégedett mosollyal zsebeli be elismerő pillantásaimat és ő is végigmér.
- Indulhatunk? - mondja fel az én szövegemet. Felállok, és mellé lépve karolom át karcsú derekát.
- Persze - közlöm, és pályára állítom magunkat.
Konohában akad néhány étterem, és ezek közül csak kettő hely van, ami kifejezetten alkalmas romantikus vacsorára. Márpedig én most arra viszem ezt a szexbombát. Egy tóparti kis étterembe viszem, ahol az asztalokon gyertyák világítanak, kellemes félhomály, kilátás a tóra, lágy, halk zene... Minden csöpögős és flancos dolog megtalálható itt, amit a csajok imádnak. Ő is élvezi, naná.
Kihúzom neki a széket, alá tolom és intek a pincérnek. Könnyed eleganciával udvarlom körül, bűvölöm és hízelgek. Dicsérem a haját a szemét a ruháját, karcsú kezeit, hosszú ujjacskáit, utóbbiakat meg is puszilgatom... Egyszóval eljátszom a tökéletes lovagot. Ő pedig élvezi. Mi az hogy! Édesen elpirul, csillognak gyönyörű szemecskéi...
- Mesélj magadról - mondja egyszer csak. Ajaj...
- Hol is kezdjem... - mosolyodom el semmitmondóan. - Egészen a mai napig, egyszerű, unalmas kis életem volt. Ám hirtelen a karjaimba szaladt egy gyönyörű nő, és minden megváltozott...
Elmosolyodik, és látom szemeiben mire gondol. Hogy titkolok előle valamit. Nem ostoba nő, jól tudom. Hát tereljük el a figyelmét.
Lágy zene csendül fel, ideális. Megfogom szép kezét és megpuszilva nézek mélyen a szemébe.
- Táncolsz velem?
- Igen - mosolyodik el. Felhúzom magamhoz, és a táncparketten andalgó párokhoz kísérem. Csöpögősen romantikus lett az este... kissé unom már. Szívesebben merülnék el a hús élvezeteiben, pontosabban az Ő húsának élvezeteiben. Puha testében, melleiben és ajkaiban...
Hozzám simul, és ahogy ringatózva táncolni kezdünk, már fel is áll a farkam. Megérzi, és kuncogva pillant fel rám. Érzéki mosollyal hajolok le hozzá, éhesen kapva ajkai után. Finom... Nyelvemnek utat engedve hagyja, hogy elmélyítsem csókunkat, és felsóhajt. Ah mamám... Akarom... rá akarok mászni!
Nyakába csókolok, és ő a fülembe zihál.
- Elég volt már ebből az uncsi csöpögésből...
Elvigyorodom, és finoman beleharapok a nyakába büntetésül. Szóval untad? És élvezettel figyelted ahogy én is halálra unom magam?
- Jól szórakoztál rajtam? - harapdálom meg mosolyogva a fülcimpáját, és ő elégedetten felnevet. Hangja lágyan simogató.
- Mi az hogy... - vágja rá.
- Te kis huncut - búgom érzékien, és érzem ahogy megremeg karjaimban.
- Menjünk - súgja. Biccentek.
Anko:
Meglepetésemre egy igencsak romantikus helyre visz. Az étterem a tó partján áll, az asztalon gyertyák biztosítják a csöpögős hangulatot, és amerre szem ellát, csak ölelkező párokat látni. Teljesen el vagyok ámulva. Tudtommal a férfiak utálják az ilyen flancos helyeket… Nagyra értékelem, hogy miattam hajlandó szenvedni.
Udvariasan húzza ki nekem a széket, és amint lehuppanok a kipárnázott ülőkére, már be is tolja alattam. Mondom én, hogy kis figyelmes… igazán hízelgő. Meg tudnám zabálni.
Egy könnyed mozdulattal int a pincérnek, majd rendel mindkettőnknek. Nem zavar, rá bízom. Könnyed, de laktató ételeket rendel, tökéletes. Jó ízlése van.
Míg kihozzák a vacsoránk, megállás nélkül bókol és udvarol. Kis édes. Kitartó lehetsz, ha idáig elmész csak azért, hogy megkaphass. Mert tudom, hogy azt akarod…
Diszkréten dicséri külsőm, időnként halvány puszit hint kézfejemre, ujjaimra. Igazán el vagyok ájulva tőle, de az azért kissé zavar, hogy a nevén kívül semmit nem tudok róla. Elvégre csak ma délelőtt ismertem meg, és mi lett belőle? A szertárban kezdtünk pettingelni. Hehe…
- Mesélj magadról - kérem egyszerűen. Kissé elkomorul. Rosszat mondtam?
- Hol is kezdjem… Egészen a mai napig egyszerű, unalmas kis életem volt. Ám hirtelen a karjaimba szaladt egy gyönyörű nő, és minden megváltozott. - mosolyodik el.
Enyhén melegem lesz, félek elpirultam. Sosem áradozott még így rólam senki. Zavartnak érzem magam kissé, de egyben örülök is. Viszont felmerül pár kétely… valami nem tetszik. Komolyabb indok nincs, egyszerűen csak olyan megérzés féle. Vagy csupán paranoiás vagyok. Meglehet.
- Táncolsz velem? - áll fel az asztaltól, és hirtelen nem tudom, fiú vagyok e vagy lány. Már megint elmerengtem.
- Igen - állok fel én is, majd csatlakozunk az andalgó - épphogy el nem olvadó- párokhoz. Hozzá bújva karolom át nyakát, és lágy ringással kezdünk táncolni… Orromba kúszik kesernyés illata, és halkan felsóhajtva simulok hozzá még jobban. Hasamon már érzem merevedését, halkan felkuncogva adom tudtára, hogy megértem. Felpillantok rá, és egy finom csókot kapok. Hálás vagyok neki ezért az estéért… bár már kezd elegem lenni. Unom. Máshoz lenne már kedvem… sokkal nívósabb dolgokhoz.
Csókunk elmélyül, és én élvezettel hagyom, hogy nedves, puha nyelvével apró köröket rajzoljon számra, bebocsátásért könyörögve. Megadom az engedélyt. Ajakival letér a nyakamhoz, és gyengéd kényeztetésétől felsóhajtok.
- Elég volt már ebből az uncsi csöpögésből…
Rovással harap nyakam bőrébe.
- Jól szórakoztál rajtam? - játszadozik fogaival a fülcimpámon is. Hehe… nem is sejted, mennyire. A kezdettől fogva tudtam, hogy nem bírod ezt a flancot. Nem baj. Előjátéknak nem rossz. Sőt…
- Mi az hogy… - nevetek fel elégedetten.
- Te kis huncut… - duruzsolja hangján, fülemben szinte visszhangzik mély tenorja. A vágytól és a közelségtől már megremegek. Én sem bírom már sokáig.
- Menjünk - suttogom, és ő beleegyezőn biccent.
A hűs esti szellő kellemesen cirógatja bőröm, meglibbenti a hajamat. Tétován pillantok fel a mellettem haladó Kabutora. Már nemsokára odaérünk…
Amint visszaérünk lakásomra, hátat fordítva neki dobom le a kulcsom a kis asztalra, és kiszedem a fülbevalóimat. Csak akadályozna.
Éppen, hogy visszafordulnék, de már megérzem ajkait a nyakamon, az átokjel közelében, és a vállamon. Puha ujjaival lesimogatja ruhám pántját, érintésétől felsóhajtok. Akarom… Felé fordulva csókolom meg, hosszan és szenvedélyesen. Ingén keresztül végigsimítok kidolgozott felsőtestén, széles vállain. Milyen jó teste van…
Egy határozott mozdulattal húzom le róla felsőjét, de azért ő is segít kicsit. Újra megcsókolom, majd szemügyre veszem meztelen felsőtestét. Így sokkal jobban tetszik. Végigsimítok izomdomborulatain, és ő felmorranva kap karjaiba. Jaj, kis türelmetlen! De aranyos.. hehe.
Ismeri már az utat a hálószobám felé, és berúgva az ajtót terít le az ágyra, majd fölém magasodik. Na lássuk…
Egyedül ébredek a jéghideg ágyban. Milyen kiábrándító... Kómásan, elgyengült testtel nehezedek fel ülő helyzetbe. Áh, de zsong a fejem! És milyen gyenge vagyok... nem is csodálkozom. Háromszor élveztem el. Háromszor!
Hirtelen vízcsobogás hangja üti meg fülem, és az ágyammal szemben lévő ajtóra fókuszálok. Még itt van? Ezek szerint... Úgy látszik kis leleményes, már meg is lelte a fürdőszobát.
Kajánul elvigyorodva állok fel az ágyról, és halk macskaléptekkel nyitok be a fürdőbe. Kicsit meglepem. Nem hallhat a vízsugár hangja miatt, de nem is láthat a gőztől. Benyitok a zuhanykabinba, és végül észrevesz.
- Szia - üdvözlöm egy halvány puszival, majd a tusológélért nyúlva szappanozom be elgémberedett nyakamat. Vágyakozva mér végig. Hehe... de azért ő sem panaszkodhat. Még ebben a párában is látni mindenét...hmm.
- Szia - köszön ő is, majd kapok egy finom csókot. Nocsak. Átkarolva nyakát mélyítem el ajkaink vad táncát, és már érzem is merevedését. Azt hiszem, én most túl fáradt vagyok egy aktushoz, de neki azért segíthetek.
Nyelvemmel végignyalom nyakát, kulcscsontját, izmos mellkasát, aljasul játszadozom mellbimbóival és elégedetten zsebelem be sóhajait. Csak mosolygok... olyan édes!
Két ujjammal végigsimítok hímvesszőjén, masszírozom az érzékeny bőrt, majd növelem élvezetét ajkaimmal, nyelvcsapásaimmal. Látom élvezi... Mikor magjához érek, számba veszem, úgy tevékenykedek tovább. Egyre erősebben szívom, miközben szakszerű mozdulatokkal kényeztetem ujjammal is, így pár perc múlva már ívbe feszült testtel, hörögve jut el az orgazmusig. Forró spermája számba spriccel, de nem érdekel. Lenyelem mind.
Pajzánul vigyorogva emelkedek vissza, és szép, eltorzult arcában gyönyörködve fokozódik jókedvem. Ugye jólesett? Naná hogy....
Kabuto:
Álomba szenderül. Rendesen kifárasztottam a csajt, ez nem vitás, de magamat is. Hű de jó volt...
Hajnalban a szokott időben ébredek fel, és a mellettem fekvő Ankot látva elvigyorodom. Hasadra süt a nap bébi! Ejnye.
Magára hagyom és a fürdőszobát megkeresem. Frissítő zuhany, és oh... még férfi tusfürdője is van. Látom semmit nem bíz a véletlenre. Behabosítom magam, és ahogy mossa le testemről a langyos vízsugár, és már lép is be mellém a kicsike. De jól néz ki meztelenül... bűn ruhával eltakarni ezt a testet.
Mosolyogva köszönünk egymásnak és megcsókolom. Ki nem hagynám semmi pénzért. Hevesen viszonozza, ami elégtétellel tölt el. Ezek szerint tetszett a múlt éjjel...
Anko-bébi...
Merevedésemhez dörgölőzik, és nyakamat kezdi csókolgatni. Whhrr... ez jó... Mellkasom, mellbimbóm, hasam összes kockája sorra kerül. Mosolyogva figyelem, és elfolytok egy elégedett vigyort. Kis édes... Mutasd mit tudsz. Ujjai gyengéden simogatnak, masszíroznak, majd szájának forróságával is folytatja tevékenységét. Ügyesen masszíroz és szívogat, és én élvezem. De mennyire... Sóhajaim és halk nyögéseim visszaverődnek a csempéről, de még így is élvezettel hallgatom ahogy időnként halk cuppogással szop intenzíven. Ó igen... ez nagyon... mmmm....
Felhördülve élvezek a szájába, és remegő kézzel támaszkodom meg a csempézett falon. Huhh... ez kurva jó volt.
Pajzán mosollyal emelkedik fel, és kába, gyönyörtől szétkent arcomat nézi.
Magamhoz húzom, és megpuszilom ajkacskáját. Spermám íze... izgató.
- Köszi édes... - súgom, és elfordulva tőle öblítem le magamról a maradék szappant, majd magára hagyom egy törülközőt a derekamra csavarva. Felöltözöm, és amíg ő fürdik, én a konyhában készítek kávét és némi reggelit. Amikor kilép a fürdőből egy köntösben, bosszúsan néz rám. Sértett büszkeségét meg tudom érteni, de nem tud izgatni. Leszopott. Na és? Most essek hasra?
Felhörpintem a kávémat, és mosolyogva figyelem ahogy leül a reggelije mellé.
- Te nem eszel? - kérdezi megenyhülve. Megrázom a fejem.
- Sajnos mennem kell, a csapatom küldetésre megy.
- Rögtön a chounin vizsga után? - csodálkozik. Biccentek és a mosogatóba teszem a bögrémet, majd egy búcsúpuszit hintek puha ajkacskáira, de nem állom meg és elmélyítem, kezem pedig köntöse alá csusszanva simul kemény, kerek mellére. Belesóhajt a csókba... Nagyon érzéki nő. Felegyenesedem, és mélyen belenézek homályos szemecskéibe. Legszívesebben feldobnám az asztalra.
Ehelyett összekötöm a hajam, felveszem fejpántom és szemüvegem. Érzem magamon a tekintetét, de nem zavar. Sőt.
- Légy jó... szia - lépek a bejárati ajtó felé, és vállam felett hátrakacsintok neki.
- Várj... - hallom, de nem fordulok felé. Elégedett mosollyal várom a mondandóját. - Mikor találkozunk legközelebb?
Elegáns mozdulattal megigazítom a szemüvegem, és letörlöm arcomról az elégedett vigyort, úgy pillantok hátra. Kis édes... még a szájacskáját is harapdálja izgalmában. Imádom a kéjsóvár nőket... Hm. Szívem szerint azt mondanám hogy ma este, de ha várakozással kínzom egy kicsit őket, észbontóan szenvedélyessé válnak. Komoly dilemma...
- Ma este - mosolyodom el végül, és búcsút intve hagyom magára.
*
Véget ér a küldetés, és én a szállásomon lezuhanyzom, majd átöltözöm. Unottan felsóhajtva heverek le az ágyamra. Most, hogy kémfeladataim véget értek, és már csak annyi a dolgom hogy egy hetet várjak, borzasztóan unalmas lett az életem. Gyakorolni sem nagyon tudok, mert félő hogy meglátnak. Kellemetlen.
A múlt éjjel körül kezdenek kalandozni gondolataim. Gyönyörű és érzéki nő. Kár, hogy csak most találkoztunk, mert szívesebben élvezném kis testét hosszabbtávon is, de sajnos nem tehetem. Nem baj... majd ez alatt a néhány nap alatt alaposan megdolgoztatom, és kiélvezem minden porcikáját.
A gondolat vigyorgásra késztet.
*
Késő éjjel van. Remélem jól paprikázódott a kis édes. Érzem chakráján, hogy otthon van, mi több a hálószobában. Bizonyára dühösen puffogva lefeküdt aludni, azzal a gondolattal hogy felültettem. Imádom a dühös nőket, és ő olyankor a legszebb amikor szikrázik a tekintete, és reszketnek kis ajkai...
Könnyedén beszökkenek hálószobájának ablakán, és az ágyhoz lépek. Ő azonnal támadásba lendül, de egy villámgyors mozdulattal lefegyverezem és az ágyba passzírozom.
- Csak én vagyok... - súgom mosolyogva. Hű de dühös... és milyen gyönyörű.
- Akkor jó. Ott az ajtó - mutatja. - Mehetsz is.
Mosolyogva felhúzom egyik szemöldököm. Kis édes... hát azt hiszed kidobhatsz?
Ahogy rajta fekszem, merevedésem hasának nyomódik ruhámon keresztül. Egy vékonyka kis selyemhálóing feszül pompás testén, semmi más. A dulakodás hevében egyik melle ki is szabadult belőle. Élvezettel legeltetem rajta a szemeimet. Whhrrr...
- Hm. Ezt még meggondolom... - búgom, és megnyalintom mellbimbóját. Összerándul és oh... hát nem elpirult?
- Nincs mit meggondo... - kezdené, de megcsókolom. Dühösen marcangolja a számat Ó igen... imádom durván csinálni. Vadul viszonzom, majd elszakítom tőle számat. Levegőért kapkodva, kipirult arccal pillant fel rám. Még mindig fogom a csuklóit, és az ágyra szorítva tartom fogságban. Szabadulni akarna, de egy gyenge kis jounin meg sem kottyan nekem.
- Azt hiszem maradok... és kibékítelek - súgom vigyorogva. Ajkához hajolok, de duzzogva fordítja el a fejét. Pont jó, mert így felkínálja karcsú nyakát. Érzékien nyalintom végig, majd finoman harapdálom is. Ő persze már remeg és sóhajtozik is alattam... kis édes.
- Nem lesz könnyű... dolgod... - pihegi édesen.
- Imádom a komplikált és nehéz feladatokat - válaszolom a mellbimbójának, majd számba véve szívom meg finoman. Ívbe feszült testtel nyög fel. Édes...
Egy egyszerű mozdulattal, a másodperc törtrésze alatt rántom fel hálóingét, határozott mozdulattal csuklói köré csavarom és az ágy fejtámlájának rácsához kötöm. Meglepetten elkerekedett szemekkel néz rám.
- Te... kikötöztél? - kérdezi megszeppenve.
- Mint a huzat - válaszolom köldökének, és belenyalintva vigyorgok fel rá. Feltérdelek, kibontom hajam, ledobom szemüvegem és fejpántom, majd ingem és a többi ruhám is a földön végzi. Ajkába harapva, izgatottan pihegve figyel, majd ahogy újra ránehezedem, észbe kap.
- Oldozz el! - követeli, de látom a tekintetén, hogy nagyon izgatja a dolog.
- Még nem próbáltad ezek szerint a kikötözős szexet, ezért kérsz ilyet... - kuncogok halkan, és kemény farkammal a csipkés bugyiján keresztül masszírozom hüvelyének bejáratát. - Hidd el, imádni fogod...
Anko:
Egy apró puszit kapva szabadítja ki csuklóim, s miután visszasimogatom magamra a hálóinget, jólesőn fonom karjaim nyaka köré. De jó… szex utáni harmónia. Sajnos nem mindenkinél érzek ilyet. De ő… különleges.
- Elég meggyőző voltam? - susogja vigyorogva, majd legördülve rólam, örömtelin bújok hozzá.
- Fogjuk rá - incselkedek vele nagylelkűn, majd fejem ellazítva hagyom, hogy a párnák csodás puhasága körülöleljen… Nem kell sok, hamar elszendergek…
Nem is olyan későn, hatalmas gyomorkorgás ver fel álmomból. Az enyém lenne? Halk mozdulatokkal bújok ki az ágyból, és gyomorszájam összeszűküléséből már tudom: az enyém.
Felkapom a papucsom, és a konyhába csoszogva kinyitom a hűtőt, tanulmányozva a választékot.
Annyira sok lehetőség nincs, hajnalban pedig nem akarok meleg ételt enni, így kezem megállapodik az epres tálkán. Nem veszem ki, csak a hűtőszekrény elé hajolva nassolok, amikor élveteg kuncogás húz vissza a valóságba. Oldalra fordulok, és Kabutoval találom szembe magam, aki lezserül az ajtófélfának támaszkodva figyel. Nem zavartatom magam, bekapom az éppen kezembe tévedő gyümölcsöt.
- Éhes voltam - magyarázom mosolyogva. - Valaki megígérte, hogy elvisz vacsorázni, és nem jött. - vágok durcás képet, mire szokásos vigyorával lép elém. A hűtő által kibocsátott fény kellemes félhomályt ajándékoz nekünk, melyben jól kivehetőek széles vállai, izmainak domborulatai… Whhr…
- Akkor bepótoljuk - ölel át, és kikapva kezemből a piros kis tálat ültet le a földre, és velem szemben foglal helyet ő is. Édesen kezd el etetni, s mohón nyomom be az ízletes, apró gyümölcsöket. Fincsi…
Miután a „vacsorám” nagy része már történelem, a hűtőbe nyúlva emeli ki a tejszínhabot, és az eprekre fújva nyújtja felém a guszta kis gyümölcsöt. Nyami… Gyorsan odakapok, de ő mosolyogva húzza el tőlem.
- A-a… nyalogasd le róla - súgja, és eleget teszek a kérésének. Mosolyogva kapom be az epret is, és négykézláb odamászok elé, egy finom, édes csókra. Megérti, és mohón kapna szám után, de én játszadozva kitérek előle. Hehe…
- Kis huncut… - leheli, majd mosolyogva fordulok vissza felé. Na, most már szabad…
Egy vad csókban forrnak össze ajkaink, és átadom neki a nyálas gyümölcsöt. Halk kis csámcsogása vigyorgásra késztet…
Miután elfogynak a gyümölcsök, mosolyogva simulunk egymás ölébe, ő kezeivel simogat, én tarkóját puszilgatom. Olyan jó így…
- Jól laktál? - kérdezi suttogva. Ne reméld…
- Talán…
- Akkor jó - nevet fel sejtelmesen, majd kiemeli a hűtőből a nemrég vett, édes pezsgőt. Egy hirtelen mozdulattal kap a vállára, mintha valami krumpliszsák lennék, és így indul el a hálóba. Hé! Mégis mire véljem ezt?!
A szobába érve egyből az ágyra is dob, majd egy pukkanással bontja fel az üveget. Mire készülsz?
- Most jöhet a desszertem - duruzsolja, és leteszi a pezsgőt a komódra. Édes vagy… de most én következek. Mosolyogva húzom magamhoz.
- Most inkább én szeretnék nassolni - susogom ajkaira, majd egy fordulás, és azonnal felülre kerülök. Lerángatom róla azt az idegesítő nadrágját, majd csípőjére ülve hámozom le magamról a hálóinget. Sóhajtva néz végig rajtam, ajkaiba harapva. Hihi… édes.
Elveszem a pezsgőt az éjjeli szekrényről, és iszok belőle pár kortyot. Az alkohol minden cseppje végigcirógatja nyelőcsövem, s leérve forrósággal árasztja el mellkasom… Mmh…A kiszabaduló cseppek szintúgy végigperzselnek. Felmordulva emelkedne fel, hogy lenyalja őket. Ejnye… most én játszok. Egy határozott mozdulattal lököm vissza az ágyra, és én kihasználva a lehetőséget csorgatom rá a hűs italt… Halkan felnyögve rándul össze. Édes…
Felé hajolva csókolom meg, majd mellkasára térve nyalogatom le róla a finom cseppeket, hasa minden egyes kockáját, majd lejjebb haladva merevedésére is folyatok egy keveset. Kezeimmel finom kényeztetésbe kezdek, majd számmal, s serény nyelvcsapásaimmal is növelem élvezetét.
- Anko… ha nem hagyod abba… ahh én… - vergődik. Ugyan már, ne méltatlankodj! Mire ez a hiszti, amikor olyan piszkosul élvezed?! Kuncogva szívok egy erőset, ezzel elrepítve őt a mennyekbe.
Jókedvűen incselkedünk, csókolózunk… Rég volt már, hogy ilyen jól éreztem magam valakivel…
Gondolataimat félbeszakítja kemény vágyának érzékelése. Mii?? Hiszen még nemrég…
- Ez meg hogy lehet? - pislogok megszeppenve.
- Miért kérdez ilyeneket egy olyan gyönyörű nő, mint te? - kérdez vissza egyszerűen, combjaim szétfeszítve. Gyönyörű…? Én? Menten elolvadok… Egy finom mozdulattal hatol belém, és kellemes tempóban, finoman egyesülünk…
- Szerinted gyönyörű vagyok? - nézek fekete szemeibe. Még egy férfi sem mondott nekem ilyet…
- Nincs nálad szebb nő Konohában… - suttogja, majd lágyan megcsókolva jutok el a csúcsra… Ő is követ, s lágyan mosolyogva figyeljük egymás arcát…
- Kabuto… - suttogom az egyetlen nevet, ami most örömet okoz, mielőtt ismét elnyomna az álom.
Arra ébredek, hogy a napsugarak az arcomba tűznek. Hunyorogva pillantok fel. Világos van… Kabuto még alszik. Álmosan nyöszörögve mászok ki az ágyból, és az ablakhoz lépve jó szélesre tárom a függönyt. Naná, hogy egyből felébred.
- Mi van már..? - háborodik fel rekedtes hangon. Semmi édes… Csak hasunkra süt a nap!!
- Délelőtt… - válaszolok kérdésére egyszerűen, amint ránézek az órára. Fél 11. Jó nagyot aludtunk… De ma úgysem kell mennem sehova, hacsak nem hívat a hokage. Neki pedig… a chounin vizsga jóvoltából egy hét „szabija” van.
- És? - ül fel türelmetlenül. Ejnye, de kis morcos valaki.
- Csak öltözz - sóhajtom, majd elfordulva tőle veszem le a hálóinget. Persze egyből kiugrik az ágyból. Édes… Gyorsan magamra kapok egy felsőt, és felé fordulva állítom le. - Erre még lesz alkalmad, most öltözz fel - játszom meg a komolyat, majd durcás arckifejezését látva nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg.
- Jó-jó, de mire ez a nagy sietség?
Felsóhajtok. Az titok.
- Majd meglátod… - zárom le a témát, és magára hagyom, míg felöltözik. Ki tudja, mi történne, ha maradnék?
A konyhába érve gyorsan összeütök egy kis ennivalót, amit el is csomagolok. Éppen végzek, amikor ajtónyikorgást hallok, és megpördülve már szembe is találom magam vele.
- Elkészültél? Remek. - fojtom belé a szót. - Akkor indulhatunk is! - ragadom meg karját, és végigvonszolom egészen az ajtóig.
- De hova? - kíváncsiskodik.
- Miért kell neked mindenről tudni? - ajándékozom meg egy rovó pillantással, majd felkapva a kis táskát, amiben az étel és a pokróc van, zárom be az ajtót. Ha elárulnám, hova viszem, soha nem jönne önszántából. Tapasztalat… így belegondolva tényleg bugyuta egy ötlet, de ha egyszer ehhez van kedvem, hát ehhez van. Az út csendben telik, de azért észreveszem gyanúsan kíváncsi pillantásait. Nem, nem őrültem meg…
Ismerek egy kis tisztást nem olyan messze, soha senki nem jár arra. Egy küldetés alkalmával fedeztem fel, azóta imádok oda járni. Olyan nyugodt… Kabuto pedig ahhoz a kivételes személyekhez tartozik, akiknek ezt megmutatom. Azaz… ő az első ilyen személy. Van a közelben egy kis folyó is, ha nem mordul el az idő, még meg is mártózhatunk…
Lekapva vállamról a kis tatyót huppanok le a puha fűbe, és gyönyörködöm az ő édesen értetlen arcában.
- Piknikezni… - sütöm le a tekintetem, és várom a nevetést. Ki fog nevetni…
Ehelyett mosolyogva guggol le hozzám.
- Ha jól sejtem ismét evésről van szó… - vigyorogva biccentek. - Előbb utóbb el fogok hízni…- mondja szemrehányón. Édes…
-Ó, amiatt ne félj. - kuncogom el magam. - Ismerek egy tuti zsírégető módszert…
Közelebb simulok hozzá, és hosszan, szenvedélyesen csókolom meg. Forró nyála a számra tapad, de ezzel egy nyalintással segítek. Elhajolva nézek újra gyönyörű, vágytól ködös szemeibe. - Mit szólsz?
Elhomályosult tudattal csókolom száját, amit gyengéden viszonoz, időnként belenyal vörös, meleg arcomba, nyelvével a fülcimpámnál köröz, és én reszketve, sóhajtozva hagyom…
Kezei sem tétlenkednek, melleimet simogatja, majd gyorsít a tempón. Ah igen… Az ölemből kiinduló forró láva végigperzseli az alhasam, és ahogy még gyorsabban űzzük a gyönyört, már érzem… Mindjárt… már nem kell sok… Puha, nedves nyelve végigszántja tenyerem is, és ujjaimhoz érve finoman bekapva szopogatja őket, fogaival időnként bele-bele harap ujjperceimbe. Ah, nem bírom! Hogy lehet valaki ennyire erotikus…?
Csípőm ösztönösen ring, és ajkamba harapva várom, hogy a bennem felgyülemlett hatalmas kéj végre robbanjon!
Egy hangos sikollyal jutok el a csúcsra,s a távolból hallatszódó férfias hörgésből már tudom: ő is elélvezett. Rám borulva harapja a levegőt, én is szapora lélegzetvételekkel pótolom, amire tüdőmnek szüksége van. Ez elképesztő volt… Hogy ki voltam már éhezve erre… Milyen jólesett… És ha belegondolok, hogy a tegnaphoz képest még visszafogta magát! Van önuralma, nem mondom. Ezért holnap nagy meglepetésben részesítem.
Elégedett mosollyal hagyom magukra Narutoékat a végcélnál, és két társam mellé besorolva lépek beljebb. A Halál-erdeje nem volt nehéz, már becsukott szemekkel is végig tudnám csinálni. Orochimaru-samának megszereztem az információkat is a kis Sasukéről, és a Kyuubi hordozójáról a csöpp Narutoról.
Találkozunk, és átadom a kártyákat. Orochimaru-sama elégedett. Helyes.
Bemegyek a nagyterembe, és miután nekem nincs más dolgom, ezért csak a vizsgát figyelem. Persze a Hokage gyanakvó tekintettel mér végig, de semleges kis mosolyommal lenyugtatom. Ez a fegyverem. Szinte mindig halvány mosoly játszadozik a szám körül, hogy mások bizalmába férkőzhessek. Ez a jó kém egyik eszköze.
Megunom a nézelődést, és a folyosóra kilépve tökéletesen működő reflexeimnek köszönhető csak, hogy a nekem szaladó karcsú női testet el tudom kapni és nem esünk el együtt.
- Bocs... - zihálja. Végigfuttatom rajta tekintetem. Ez az egyik minket vizsgáztató jounin. Mitarashi Anko. Történetesen mindent tudok róla, ahogy szinte az összes jouninról is. Ő Orochimaru-sama tanítványa volt, de megszökött tőle. Orochimaru kitörölte az emlékeit. Én csak utána lettem az embereinek egyike, ezért személyesen nem ismertem. Hm. Már a vizsgán is feltűnt milyen szép nő...
És ez a hálós kis póló ami kivillan a kabátkája alól... Szép nagy mellei vannak.
- Semmi baj - mosolyodom el csábosan, és lassan elengedve őt, csúsztatom egyik kezemet karcsú derekára. Jó kis nő... - Segíthetek valamiben esetleg? - kérdezem mély hangomon, és szemüvegemet megigazítva nézek gyönyörű, halványbarna szemeibe. Oh, nem szabad kiesnem a szerepemből. Azt hiszi valami fiatal kis genin vagyok, holott... hehe.
Anko:
Véget ért a chounin vizsga második fordulója, úgy tűnik mindössze hét csapatnak sikerült megfelelően teljesíteni. A többi felügyelő szerint is keményebb idén a mezőny, így hát tartanak egy selejtezőt. Tényleg van közöttük néhány tehetséges figura. De ami a többieket illeti… szánalmasan gyengék.
Ilyen gondolatokkal a fejemben mászkálok a kihalt folyosókon. Hmm. Unalmas ilyenkor… csak várni, hogy összeírják a jelentést…
Mintha egy vödörnyi jeges vízzel öntenének le, úgy tör rám a felismerés: Idén én viszem el a papírokat Hokage-samának! Ó, hogy a fene essen belé! El fogok késni, pedig ezeket az okmányokat időben le kéne adni. Gyorsítok lépteimen, de a kanyarnál csúnyán összeütközök valakivel. Áú. Reflexszerűen hunyom le szemeimet, így várva a kemény találkozást a padlóval. Éés… Semmi.
Meglepetten pattannak ki szemeim, megtekintve „megmentőm” arcát. Hmm. Az egyik genin srác a vizsgáról. Ezüst üstöke hátul összekötve, kis frufruja szépen keretezi arcának vonásait. Fekete szemei kedvesen villognak.
- Bocs… - pihegem kifáradva.
- Semmi baj - válaszolja mosolyogva, majd forró kezét derekamra téve segít fel. Milyen kis figyelmes. - Segíthetek valamiben esetleg? - kérdi mély hangján, feljebb tolva kerek szemüvegét. A lencse kissé visszaveri a neonlámpa fényét, ami enyhe hunyorgásra késztet. Hát… normális esetben visszautasítanám, de most miért szereljem le, ha tényleg szükség van egy segítő kézre?
- Voltaképpen igen - biccentek, és megteszek pár kisebb lépést, megvárom, míg felzárkózik. - El kéne vinnem pár papírt, ha gondolod, velem tarthatsz.
Habár, ez éppenséggel elegendő ahhoz, hogy meggondolja magát. Nem hinném, hogy lenne kedve.
- Rendben, úgysincs más dolgom - feleli lezserül, zsebre vágott kézzel. Nocsak. Úgy látszik szert tettem egy kis asszisztensre. Hehe.
Hamar leadjuk az iratokat, útközben még kisebb beszélgetésbe is elegyedünk. A vizsgáról, a céljairól… Igazán kellemes a társasága. Az egyetlen, ami zavar, a hamiskás félmosoly az ajkain. Megtévesztő. Ha nem tudnám, hogy véletlen azt hinném…
- Nos, végeztünk? - zökkent ki gondolataimból mély hangja. Kissé elbambultam. Ehh.
- Ja.. igen. - válaszolok kissé szórakozottan. - De most már menjünk vissza, kíváncsi vagyok az eredményekre. - vigyorodok el, majd sarkon fordulok, de egy kéz a csuklómra kulcsolódik és nem ereszt.
- Voltaképpen igen - biccent beleegyezően, miután alaposan végigmért. Remélem tetszik amit látsz, csillagom... - El kéne vinnem pár papírt, ha gondolod, velem tarthatsz.
- Rendben - egyezem bele. - Úgysincs más dolgom - és elengedve őt állok mellé, kényelmesen zsebrevágott kezekkel. Ha nemott lennének, tartok tőle, hogy domborulatain kalandoznának, amit valószínűleg nem díjazna. Vagy mégis... ki tudja.
Elmegyünk a tekercsekért, és én könnyed beszélgetéssel szórakoztatom. Elbűvölő tudok lenni ha akarok. Többnyire nem akarok, mert a jó kém elrejtőzik a jelentéktelenség homályában, de ez a nő... kell nekem. Hamarosan el kell hagynom Konohát, és addig szeretném megkapni.
Bemegyünk az irattárba, és letesszük a kijelölt helyre a cuccokat.
- Nos, végeztünk? - kérdezem lágyan, mély hangomon. Mintha álomból ébredt volna, úgy kapja fel a fejét, és mélyen a szemembe néz.
- Ja... igen - válaszolja halkan. Oh hát hol jártál kis csillagom? - De most már menjünk vissza, kíváncsi vagyok az eredményekre - mosolyodik el szélesen, huncutul. Jaj de édes vagy... Már indulna is, de karcsú csuklójára fonódnak ujjaim, hogy visszatartsam. Meglepődve fordul vissza felém, gyönyörű szemeivel arcomat fürkészve. Mosolyogva figyelem, majd finoman közelebb hajolva hozzá simítom végig ajkát a számmal.
- Ne siess annyira... - duruzsolom, és ő meglepetten levegőért kapkod. Édes vagy... de tudom hogy nem kell téged félteni. Tudom, hogy szereted a férfiakat...
Finoman a falhoz szorítom, és hozzásimulva csókolom meg forrón, éhesen, kezeimmel lágyan, gyengéden végigsimítva tökéletes testét. Belesóhajtva a csókba öleli át nyakamat. Ahhwww... Azt hiszem leteperem itt a szertárban...
Anko:
Pár pillanatig csak mosolyogva kémleli arcom, de ahogy közelebb lép, szinte belém reked a levegő. Ónix fekete szemeiben vad vágy tüze lobog…
- Ne siess annyira… - búgja a számra, ajkaival finoman végigsimogatva az enyéimet. Jaj istenem! De jól csinálja… Vajon hány éves?
Kis erővel lök a falhoz, immáron magabiztosabban csókol meg. Forró nyelve akadálytalanul siklik be a számba… Hát jó, nem tartalak vissza! Lássuk, hogy mit tudsz!
Finoman hozzám simul, kezei kalandozni kezdenek melleimen, csípőmön, combom belső felén… Mmh… Tapasztalt fiúcska… És milyen kis helyes… Elég rég voltam már férfival, azt hiszem, szabad utat engedek neked! Jóleső cirógatásától végighullámzik testemen a forróság, és belenyögve a csókba karolom át szépen ívelt nyakát. Ritkán kívánok meg így valakit… de te ki tudtad hozni belőlem. Hehe.
Mohón csókolok vissza, nem érzékelem sem az időt se a teret, így a következő pillanatban már a szertárba hátrálunk, egy pillanatra sem szakítva meg a bódító csókot… Hmm. Egyik kezével ismét simogatni kezd, másikkal legórja az asztalon heverő dolgokat, majd fenekem alá nyúlva ültet fel. Huh, de milyen jól csinálod! Levegőhiány miatt kénytelen vagyok megszakítani a csókot, és ujjammal jelezve kérek egy kis időt. Te jó ég! Hogy bírta ilyen sokáig?! Én majdnem kipurcantam. Fél szemmel látom, hogy ajkai már keresik az enyéim, de még mindig csak pihegek. Vissza kell rázódnom a régi kerékvágásba… Eh.
- Nem.. kapok… levegőt… - zihálom, de nem hatom meg. Legalábbis nem eléggé.
- Nem probléma… - vigyorodik el, felettébb perverzül. Mi az, hogy nem probléma?!- … majd szájon át lélegeztetlek. - és ismét egyesülünk egy forró csókban, de előtte jó nagy levegőt veszek. Így bírni fogom…
Combjaim a dereka köré fonom, mire ő is felmászik a bútorra, erős kezeivel megtartva hátam. Nyelvével letér nyakam érzékeny bőrére, és én hátravetett fejjel hagyom neki… Milyen jól csinálja… Ah.
Ujjaimmal beletúrok ezüstös hajába, selymes tincsei csiklandozzák ujjbegyeim. Viszont megüti egy hang fülemet, és azok nem az én sóhajaim… ajtónyikorgás. Franc.
Kabuto:
Bódítóan csókolom, és magamhoz ölelve őt lököm be lábammal a szertár ajtaját. Belépek vele, majd fél kézzel lesöpröm az egyik íróasztal tetejét, feldobom rá a csajt és rámászom.
Csókolom kifulladásig és azon is túl... ahh de rég voltam már nővel... talán két hete. Az nekem sok idő. Hajaj! Elvégre érett, egészséges férfi vagyok.
Elszakítja tőlem ajkait.
- Nem...kapok...levegőt... - zihálja.
- Nem probléma... - vigyorgok rá. - ...majd szájon át lélegeztetlek.
Ajkai felé kapok és ismét becserkészem. Mint a finom barack... lédús és édes. Nem bírok betelni vele. Falom és csókolom, finoman harapdálom, közben egész testemmel ránehezedve simulok hozzá, merevedésemet vénuszdombjához dörzsölve. Had érezze csak, hogy mit váltott ki belőlem... hehe.
Karcsú combjai derekamra fonódnak, és elfojtok egy elégedett vigyort. Nem semmi a csaj.
Nyakára csusszanok számmal, és éhes sirályként körözök érzékeny bőrének legingerlékenyebb területén, bezsebelve a lágy sóhajokat. Mmm... ez tetszik.
Ujjai hajamba bújva játszadoznak tincseimmel, és én végigsimítom csodás, kerek melleit a kabát alatt. Észbontó! A kabát alatt csak egy hálós, teljesen átlátszó póló van, és semmi más... hihetetlenül érzéki nő... és bevállalós. Szeretem az ilyet. Nagyon is.
Mellbimbójára kalandoznak ujjaim, amikor hirtelen ajtónyikorgást hallunk meg, és ő összerezzen alattam. Mivel volt annyi lélekjelenlétem, hogy a szertár ajtaját belökjem a lábammal magunk után, így van időnk összeszedni magunkat. Csalódott sóhajjal mászom le róla, és figyelmesen lesegítem őt is az asztalról, egy puszit hintve ajkaira.
- Kabuto vagyok... - súgom mosolyogva. Ideje elvégre megejteni a bemutatkozást, ha már így összemelegedtünk. Érzéki mosolyra húzódnak duzzadt ajkai.
- Anko - válaszolja szintén halkan.
- Velem vacsorázol? - ölelem magamhoz, belepuszilva nyakának finom hajlatába.
- Ihhgen... - sóhajtja.
- Akkor este... - búgom a fülcimpájába harapva finoman. Mosolyogva hátralépek, és egy pecsét formálása után elteleportálom magam, nehogy kompromittáló helyzetbe hozzam ha benyitnak.
Izgalmas lesz...
Anko:
Egy csalódott sóhajjal mászik le rólam, figyelmesen kinyújtva felém kezét. Ezek szerint ennyi volt. Egyelőre. Vagy kitudja.
Egy szelíd mosolyt küldve felé fogadom el gesztusát, és lepattanok a bútorról. Ajkai halvány puszit hintenek számra. Milyen kis édes.
- Kabuto vagyok… - mutatkozik be halkan. Hát igen, talán kissé elkéstünk ezzel. De úúúgy megkívántam…
- Anko - súgom meg neki nevemet, bár szerintem már tudja, ha figyelt a második vizsgán.
- Velem vacsorázol? - húz finoman magához, és ismét belecsókol a nyakamba. Huhh… hát mondhatnék én erre nemet?!
- Ihhgen…
- Akkor ma este… - duruzsolja mély hangján, gyengéden fülcimpámba harapva. Oh… Eltávolodik, majd pár kézpecsét után egy pukkanással eltűnik, enyhe füstfelhőt hagyva maga után. Kábultan támaszkodom meg az egyik polcon… olyan gyorsan történt… Talán még szerencse is. Hisz nyílik az ajtó.
- Anko… - lép be Kakashi, és ezüst haját megpillantva megremegek. Hirtelen azt hittem… mindegy. - … mit csinálsz itt? Jól vagy?
Pár egyszerű mondattal kimagyarázom magam, majd elviharzok a helyszínről. Haza.
~*~
Este fél nyolc. Itt állok egy törülközőbe, és egy turbánba csavarva. Remek. És még csak azt sem tudom hova kell mennem. Hajh…
Egy lemondó sóhajjal lépek a tükör elé, kifésülöm félszáraz tincseim, majd rakok magamra egy kis sminket. Nem túl erősen, csak kis szolidat. Hehe…
Hirtelenjében megszólal a csengő, és a meglepetés erejétől kissé félrekenem a rúzst. Eh. Ki lehet az ilyenkor?!
Egy papír zsebkendővel letörlöm az arcomra került piros csíkot, majd egy szál törülközőben megyek ki ajtót nyitni. Hisz biztos csak a szomszéd néni… ő pedig nem fog rám ugrani. Remélem… Brr.
Kinyitom az ajtót és… az eszem megáll! Hisz ez Kabuto! Azt hiszem most leszek öngyilkos!
- Hát te meg…? - szakad fel belőlem a kérdés fagyos hangnemben, és miután alaposan végigmér, válaszol is.
- Vacsora… emlékszel? - flegmázik vissza. Dühöm már fortyog, de még így is aranyosnak találom őt. Nem tehetek róla….
- De én még nem készültem el… - feleselek vissza,mint valami gyerek. Érzem, hogy forró már az arcom, biztosan lángvörös lehetek. De persze nem pirongok.. nem én. Csupán mérges vagyok. - És különben is… honnan tudod, hol lakom? - Ha kémkedett utánam, azt megbánja.
- Érdeklődtem… - lép beljebb, cseppet sem zavartatva magát. Kis cukii… - A szomszédod igazán bájos asszony. - terül szét ajkán egy huncut vigyor, és nem tehetek róla: elnevetem magam.
Tudniillik az öreglány már vagy száz éves, és minden lében tíz kanál. Kabuto vigyorogva foglal helyet a kanapén, és várakozón méreget. Mi van?
- Felöltöznél? Bár ha jobban meggondolom…
Ó, a francba! De hülye vagyok! Gyorsan odalökök neki pár szócskát, majd befutok a hálószobába, és kétségbeesetten kezdek kutakodni a szekrényben. Kis tétovázás után kezem megállapodik egy fekete, mélyen kivágott ruhán, és egy mély lila vállkendőn. Tökéletes. Magamra öltöm, majd kecses mozdulatokkal térek vissza a nappaliba. Amint megpillant, éjfekete szemei egy pillanatra elkerekednek. Csak nem tetszik amit látsz, édes?
Tényleg… még csak most látom, hogy mi van rajta! Egy fekete ing, ami nincs teljesen begombolva, így kivillan mellkasának bőre. Ez a szín tökéletesen kiemeli fehér haját. És egy szürke szövetnadrág. Egyszerű, de eszeveszettül jól áll neki! Nagy kín keseregve leemelem róla a tekintetem, és a faliórára pillantok. Este nyolc. Ideje menni.
- Indulhatunk? - kérdem vigyorogva, mire ő egyből felpattan. Hehe.
- Persze. - feleli lazán, majd derekamnál átkarolva lépünk ki a lakásból. Izgalmas estének nézünk elébe…
