Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

Ursus2012. 12. 09. 12:32:12#24427
Karakter: Fuyuki Toranosuke
Megjegyzés: [heyyoucrazyhez, Kanya Makutsunak]


„A vágy sosem jut el a beteljesüléshez, csak ideiglenesen, amíg az új vágy érkezése fel nem zaklatja újra a kedélyeket. És még ahhoz is csak akkor, ha elég szerencsések vagyunk, és megkapjuk, amire vágyunk. Ha nem, szűkölhetünk egy életen át a kielégítetlen vágytól –  
Jeffrey Eugenides”
 
Rám hagyja, egy egyszerű nemmel.
Nem mondom rosszul esik, ám tiszteletben tartom döntését. Hogyan is várhatnám el, hogy második beszégetést követően igent mondjon egy ilyen aranyos fiú?
Honnan tudjam egyáltalán, hogy ez nem egy átverés?
Minden bizonnyal az…hogyan is lehettem ekkora idióta?!
Keserű szájízzel törlöm le magát a programot, s kikapcsolom a számítógépet. Részemről ezen pontnál befejeztem a szerelmi élet szárnypróbálgatásait. Hogyan is hihettem, hogy van életem Matt után?! HOGYAN?
Szemeim összeszorítom, egy erős, férfias sóhajjal adom ki magamból az összes feszültséget. Fogaim között sziszeg a levegő, csontjaim ropognak ahogy felállok.
A zuhanyzóba tartok, egy hideg fürdőt véve frissítem fel elmém s testem tova űzve a depresszív képeket, emóciókat.
Hogyan is küldhetett ennyire padlóra egy egyszerű nem?
Hogyan is hiányozhat ennyire Matthew?
Talán..nem is Hammi-chant akarom, hanem egykori kedvesem. Hammi-chan…Milyen butyuta név ez…az igazi nevét sem tudom.
Fuyuki te idióta…meglett férfi nem csinál ilyet! Egy képért rajongani..balgaság…
Dühödten vágok a csempébe, majd ingerülten elzárva a csapot tekerem a derekam köré a törölközőt, s vízharmatos testtel állok ki a csípős hidegbe, erkélyemre.
Rágyújtok.
A nikotin nyugtatóként robban tüdőmbe, érzem ahogy az ártó és nyugtató füst kellemesen áramlik szét vénámba, s keringi körbe minden egyes enyésző sejtem.
Komolyabban kell dolgoznom..el kell felejtenem ezt az egészet..
Igen, minden bizonnyal holnaptól minden teljesen más lesz.
 
És úgy is van.
Hazudnék, ha azt mondanám nem jár minden gondolatom az ismeretlen fiú körül. Így nem hazudok. Egyszerűen próbálom terelni. Dupla műszakot vállalok, mi több, ha tehetem trpilát. Alszom, eszem és dolgozok.
Ez barátomnak, Tanakának is feltűnik, talán ezért is hív el magával…
Mit elhív, hajnali hat órakor berobban a házamba, kirángat az ágyból, összepakoltatja velem a holmiijaim, és már lökdös is lefelé. És ezt szó szerint értsd.
Fáradtan, s rossz hangulatban roskadok a mikrobusz egyik oldalára, tüntetőleg jelezve; egyáltalán nem élvezem a helyzetet, nem patronálom eme tevékenység sorozatot.
Azonban kedvem jobb lesz, amint beszáll a szép arcú fiú is.
Hasonlít a szája Hammiéra…
Már megint ő jár az eszembe..
Gondterhes sóhajjal billentem fejem az üvegnek, rá sem nézek. Jobb, ha nem is gondolok erre az egészre…
 
Hosszú és unalmas az út, mely a hegyekbe vezet, ám a társaság kecsegtető…A lakosztályokat kettesével  osztották fel, s én valami csoda folytán a fiatal fiúval kerültem össze, melyet nem is igazán bánok.
Állítólag Tanaka intézte, idézem „ Amilyen mulya az a kölyök rá fér hogy valaki megemberelje…hogy férfit faragjon belőle!”
Megtudva a tényt határozottan jobb kedvem lesz. Szélesen mosolyogva pillantok le a félszegen ácsorgó fiúra, úgy érzem mintha egy kamasszal állnék szemben.
-          Szóval, Fuyuki Toranosuke vagyok…a barátaimnak Fuyu, vagy Yuki- nyújtok kezet.
 
Nem igazán szeretem, ha Fuyunak hívnak…azt jelenti tél, mely megegyezik a halállal…És Matt is így hívott, így kijavítom magam. Inkább szólítson Yukinak.
-          Kanya- ráz velem kezet.
 
Apró törékeny kacsó, finom szorítással. Puha érintése van, semmiképp sem végezhet komoly, kemény fizikai munkát. Mondjuk ebből a testalkatból ki sem nézem…
Szó nélkül kapom fel az Ő csomagjait is, s elindulok a kirendelt szoba irányába. A fürdő belső, termál tavacskájára néz a panoráma, s a kis falura, melyet egy kicsatornázott, mesterséges folyó két partjára építettek.
-          Micsoda kilátás, nézzenek oda, megkaptuk a nászutas lakosztályt!- viccelődök letéve a bőröndöket. Rágyújtok, felé kínálok egy szálat, rutinosan kirázva a dobozból.
 
Vörösödve mosolyodik, elveszi, ám esetlenül gyújtja meg a kínált tűzzel. Mintha megjátszaná magát, nagyfiúnak kívánna tűnni.
Önkéntelenül is elmosolyodom, fájdalmasan, nosztaligkusan…olyan, akár Matt..külsőre, viselkedésre egyaránt…
Be kell látnom, nem jó ötlet ez, hogy vele legyek egy hálóban… Még a végén olyat fogok tenni amit megbánnánk. Én mindenképp.
Végignézve a gyönyörű, s törékeny testet konstatálom: nem ihatok a közelében.
-          Jól sejtem téged is hoztak? – próbálok szóba elegyedni.
-          Igen..Tanaka úr, volt kedves, és..
-          Ismerős!-nevetek fel, az ágyra roskadva. Elég keskeny….- nem tudom te hogy vagy vele Kanya, de én nem szeretem az ilyen kis ágyakat…összetolhatnánk őket. Becs szó nem mászok át a részedre..de frusztrál…
 
Meg sem mukkan. Vörös füllel ácsorog, kezében a cigaretta füstölög. Ezt nemleges válasznak veszem, így beleegyezően nyögök ki egy „okét”, majd felegyenesedve nyitom ki az erkély ajtót, hogy aztán elkezdjek kipakolni.
Engem lep meg a legjobban, mikor nagy sokára benyög egy halovány „Jó”-t.
-          Mi jó?
-          Toljuk össze.
 
Nyak vakargatva meredek rá, majd vállat vonva fekszem neki a terep rendezésnek. Az éjjeli szekrény kikerül oldalra, a két ágy egybe. Már is egy takaros franciaágyunk van.
-          Látod sokkal jobb lesz…gondolj bele, ha részeg leszel nagyobb lesz a felület, amire fel kell találj. Megkönnyítettük a dolgod!
 
Próbálok viccelődni, ám nem veszi a lapot.
Leült, mint az iszap, és meg sem mukkan.
Lassan feladom a barátkozást. Ha nem akar, hát nem erőltetem…
Egy biztos, hosszú lesz ez az a három nap…
És még valamire mérget mernék venni; az éjszaka folyamán mindenképp ellátogatok abba a faluba. Bár internet hozzáférés van, semmiféle ketyerét nem hoztam..
Kit is érdekelne egy virtuális barát, ha ilyen remek társaságot könyöröghetek ki magamnak kísérő társként?
 
 
 



Szerkesztve Ursus által @ 2012. 12. 09. 12:32:40


heyyoucrazy2012. 11. 02. 18:12:18#24017
Karakter: Kanya Makutsu



Iszonyat jól eldumálok a férfival.Merthogy férfi az biztos és nem valami takony tizenéves.Ez egyből lejött az írásából.Édes.Annyira édes és kedves pofa.Tényleg falnám,de ez természetesen nem fog megtörténni.Nem akarok egy idegennel csak úgy találkozgatni.Kitudja milyen beteg állat lehet…rájöttem én már arra,hogy sokkal óvatosabban bízzak meg másokban.Az,hogy most rendesnek tűnik nem azt jelenti,hogy az is.

Kérdésére miszerint nincs e kedvem találkozni nemleges választ adok.Pedig jó lenne egy rendes valakit összeszedni magamnak.Nem mondom a szex is hiányzik.Mióta is nem csináltam senkivel?

Rossz hangulatban megyek el be dolgozni is.Meghallgatom a magánvállalkozó emberek kívánságait és terveit a hirdetésekkel kapcsolatban,majd elkészítek gépen egy vázlatot,hogy ilyesmire e képzelik.Ezt általában napjában több tucatszor.Soha nincsenem megelégedve semmivel.Nem csak az én munkámmal hanem a többi munkatársammal sem.Pedig tényleg jók vagyunk,szimplán sosem tudnak a drága vevők megállapodni egyben.Fantáziájuk vagy tehetségük nincs hozzá,de mindig azzal fárasztanak,hogy nagyon tudják….Tényleg próbálok toleráns lenni.El sem hiszik egyesek mennyire!A napom végére ez a kedvességtartály viszont kiürül és megmarad a fáradt mogorva férfi stílusom.Így,hogy lehet pasizni könyörgöm?

Hazaérve leülök a géphez és szomorúan konstatálom,hogy nincs fent a csevegőtársam.Azzal nyugtatom magam,hogy épp nem ér rá,hisz nem lehet mindig netrekészen!Ahogy telnek a napok viszont kezdem belátni,hogy el vagyok felejtve…Nem jelentkezik,még csak egy üzit sem küld.Marad a maszturbálás és a rohadt pornó oldalak.Mióta lettem ilyen szánalmas?Lehet bele kellett volna egyeznem a találkozóba.Én sem várhatom el egy ismeretlentől,hogy láttatlanban küzdjön a szerelmemért...de azért…legalább egy kicsit jólesett volna ha kitart értem,ha meglát az arc nélküli képemben  valamit amitől majd igazi lovagként meghódít!Na de az álmok nem itt vannak és én sem vagyok egy pátyolgatásra váró hercegnő.Sokkal jobb lenne ha nő lennék.Akkor nem kéne a férfiak iránti vágyamat szégyelnem.

Lehet itt nem is arról van szó,hogy a férfiakért bolondulok.Egy nő után is ugyanúgy megfordulok az utcán ha bejön.Inkább az a problémám,hogy túlságosan behódoló vagyok.Soha nem tudnék irányítani valakit egy kapcsolatban.Amióta…amióta velem azt tették,egyszerűen csak hagyom,hogy magáévá tegyen valaki.Akkor is ha elejében félek vagy zavarónak tartom a dolgot.Hogy tudnák hát egy nőt lefektetni?

Na mindegy…talán így lesz a legjobb.Mármint a Yukival.Lehet bele se kellett volna kezdeni ebbe a dologba….Mégis két nap múlva mikor megint a rohadt üres és szinte barátságtalanul rendezett otthonomba,elkattan bennem valami.Azt hiszem szeretethiányom van.Ráírok  Yukira mégha nincs is fent és tudom,hogy úgyse fogja ezt elolvasni.

Hammi-chan: Szia!Csak azért írok…mert..tudod eléggé rég nem beszéltünk…és jó voltna.Tudom bunkóság volt lefújni a találkozást.Lehet ki is ábrándultál belőlem,de azért…azért én még szeretnék ismerkedni.Sokat dolgozok,ami teljesen leszívja az energiámat.Az emberek legtöbbször ellenségesnek találnak,holott nem szeretnék az lenni egyáltalán.Igazán te vagy az egyetlen akivel szoktam beszélgetni(jó vannak barátaim,annyira azért nem vagyok debilke),te viszont más vagy mint ők.Te tudod hogy meleg vagyok és talán szeretnél is tőlem valamit.Vagyis szerettél volna…vagy

Ennél a pontnál véletlen rrányomok az enterre.Tényleg véletlenül,hisz annyira katyvaszos faszságokat írtam neki.Ég a képem a szégyentől.

Hammi-chan: Izé…szóval lehet nem is akartál semmit.Barátkozi akartunk,igen.Na és hát kár,hogy így már nem…Gondolom az elutasítás után már semmi kedved nincs hozzám és emiatt az üzenet miatt még jó hülyének is nézel.

Megint küldés.Már oda sem merek nézni,csak behunyt szemmel nyomom a klaviatúrát.

Hammi-chan: Én azért szeretném még beszélni.Egyszer talán élőben is.Ha megkapod ezt az üzit…bár gőzöm sincs az msn továbbítja e mikor bejelentkezel.Remélem nincs semmi gond és azért nem írtál mert egy idiótának tartasz.Inkább minthogy betegség vagy valami ilyesmi okokból kifolyólag nem tudtál gép előtt lenni.Nah nem is zargatlak tovább.Ha nem beszélnék többet akkor minden jót kívánok!Tuti biztos vagyok benne,hogy kifogsz magadnak egyszer egy jófej srácot/csajt aki majd imád és szeret.Szija.

Azzal kikapcsolom a gépet és lefekszem aludni.Háborog a gyomrom egy ilyen marhaság miatt.Remélem nem kapja meg az üzit és végleg elfelejt…de ha mégis megkapná akkor jó lenne ha válaszolna…

 

 

-         Gyerünk már Kanya!Itt az idő,hogy kimozdulj a beszürkült hétköznapokból!Nem lehet mindig otthon ülni!Élned is kell alkalmanként!Nézz csak a tükörbe!Hófehér vagy!Hatalmas karikák a szemed alatt és a hajad is hosszabba a megszokottnál! – húzza meg sötétbarna hajzatomat Tanaka. – Itt az idő,hogy egy kicsit szórakozz velem!Hogy lásd micsoda rendes fickó is vagyok:vettem neked egy gyógyfürdő jegyet.Én,te és még pár barátom megyünk vasárnap a hegyekbe!Egy kisbuszt is kikölcsönöztem,bár abba bele kéne szállnod…nem lesz drága.Jó lesz végre megáztatni a fáradt csonjaimat!Így most már akkor semmissé van nézve a tartozásom igaz e? – ütögeti meg a hátamat.Bárgyú mosollyal nézem a papírdarabot,amin felvan tüntetve,hol mikorra érvényes.A két nap fürdőzés mellé beletartozik egy éjszakai szállás,a régi japán stílusú hotelban is.Remek…csak erre vágytam.Nem áhh ,nehogy a pénzemet adja ide!Inkább hívjon meg értelmetlen fürdőzésre ismeretlen emberekkel.Csak arra vágyom,hogy megbámulják és kifigurázzák a péniszemet,meg a csoffadt testemet.

-         Persze…köszönöm Tanaka… - morgom végül elfogadóan.Más lehetőség úgy sincs.Hisz már megvette.

 

El lett döntve,hogy az útra én csomagolok szendvicseket.Ez is amolyan csoportos döntés volt,egyedül én nem szólhattam bele.Vasárnap korán reggel felcuccolva állok az előszobában.A nagy készülődésben el is felejtettem megnézni írt e Yuki…Gyorsan még felmegye...ahh mindegy már ittvannak.Remélem ahova megyek ott ismerik az internet kifejezést.

Pár férfi feljön segíteni levinni a holmimat.Mosolyogva konstatálom,hogy a múltkori,macsó férfi is a kis csapatunkban van.Oh…azért..így már sokkal jobb lesz ez a két szabadnap!Balszerencsémre Tanaka ül be mellém és fél úton arról rizsázik,hogy van a fürdőben egy csaj akit majd iiiiilyen nagyon meg akar döngetni.Én kínomban már az ablaküvegnek dőlve bámulok ki.Szeretek Tanakával beszélgetni,mégis amikor a nőügyei kerülnek elő,egyszerűen csak lefásulok.A bal oldali széksorban ülő férfire pillantok.Még a nevét sem tudom.Fú de..férfias.Hozzá képest én olyan vagyok mint egy aszott virsli.Na,de nem kéne ennyire rácuppannom a tekintetemmel.Halkan,szinte suttogva kérdezem meg Tanakától az ott ülő nevét. Fuyuki.Fuyuki Toranosuke.

 




Szerkesztve heyyoucrazy által @ 2012. 11. 02. 20:50:10


Ursus2012. 10. 29. 11:42:30#23932
Karakter: Fuyuki Toranosuke
Megjegyzés: (Heyyoucrazyhez,Kanyanak)


●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦◦●◦●◦●◦●◦●◦◦●◦●◦●◦●◦●◦◦●◦●

 
Matthew halála óta valahogy egészen más minden. A sivatagban lépdelek, a homok égeti a talpam, s homokkal telik meg a tüdőm. A lélek sivatagában bolyogok, ám kiutat nem keresek. Talán azt kívánná éljek boldogan, ám nélküle még a levegővétel sem megy. Ám délibábként lebeg tekintetem előtt a világot átszelő, tetszetős ezüstös háló, melyre bárki felléphet, s el is tűnhet. Megeshet, szerencsét kéne próbálnom. Nem veszíthetek semmit.
Elvégre magam is megérdemlem a boldogságot, ha csak egy kicsit is.
Ő sem akarhatná, hogy szenvedjek...Halála után…nem.
Azonban most késésben vagyok. Vetve órámra egy pillantást lököm ki magam alól székem, felnyalábolom slusszkulcsom, s hármasával szedve a kopott lépcsőfokokat inalok ki kertvárosi csodámból.
Egyhamar a fekete Mitsubishiben találom magam. Egy határozott rántással kattan rám az öv, s már száguldok is a lebuj irányába. Munkáról akart tárgyalni, egy fontosabbról. Ajánlata lenne számomra, melyet csak személyesen tud megtenni.
 
Rövid kutatás után találok egy megfelelő placcot, lecsengetem a kiszabott parkolási összeget, majd lapjával beoldalazva az asztalok között pillantom meg a jó kedélyű társaságot. Ismét részegek, szokás szerint túl későn jöttem. Elméletileg ez lenne a baráti köröm, azonban ilyen társak mellett egyáltalán nem fűlik a fogam felvállalni kilétem.
Tekintetem egyhamar megakad a gyermeki arcú, fiatalos fiún. Zsánerem. Azonban nem mutatva ki tetszésem, egy egyszerű gesztussal zsebkendőt nyújtok felé, elvégre elkél ilyen asztalkör mellett.
Hálásan megköszöni, majd távozik.
Nem is értem miért hagy magamra, elvégre tekintetemmel még kérlelem is, hogy maradjon. De halaszthatatlan dolga akad- illetve úgy gondolom (és ismerem Tanakat is), fogytán van a pénze, s ez a megoldás büdzsé barátiabb-.
Ahogy kiteszi a lábát az ivóból, szinte azonnal érdeklődni kezdek, persze finoman, feltűnés nélkül. Vihogás, mocskos viccelődés közepette, megannyi hátveregetéssel gazdagabban tudom meg nevét, foglalkozást, hobbijait, és azt; szerintük, amilyen esetlen, vagy meleg, vagy szerencsétlen. Rá sem néz a csapos lányra, pedig milyen szemre való teremtés.
Ajkaim megrándulnak a megvető fröcsögés hallatán, azonban nem adok hangot ellenvetésemnek, csupán tudtára adom a mélyen tiszteltnek, ha a maga neméhez is vonzódik, az csupán az Ő dolga. Persze, ha egy olyan személy áll ki a gyengébb mellett, kire felnéznek, a vélemények is azonnal formálódnak. Látva nézőpontom, azonnal kijavítja magát. Persze, akkor sem lenne probléma vele, ha meleg lenne. Azonban mindketten tudjuk, szavai üresek, s ha fény derülne erre, minden bizonnyal Kanya az egrecíroztatás élő céltáblájává válna.
Jó szívemnek, s régi szívességének köszönhetően jó pár órával később autómba terelem, és imádkozva –nehogy elegánsan elém terítse (rosszabb esetben az ölembe) a mai ételbevitelt- gyújtást adok. Rövid kocsikázás után leparkolok háza előtt, felsegítem, és átadom az asszonynak. Nagylelkűségem honorálja némi meleg étellel, melyet egy ételhordóba szed, ám férjének állapotát egyáltalán nem díjazza. Hálarebegéssel a fülemben, megpakolt reklámszatyorral a kezemben huppanok vissza a fekete csodába.
 
Haza érve bevágom a mikroba, lehámozom magamról ruháim, majd egy alsóban, és atlétámban vágódok le a gépem elé. A klaviatúra mellé csúsztatom tányérom, már az internet fehér sávjára firkantom a webcímet. Egy falatot csenek tányéromból, alapos rágás közepette böngészem az új hirdetéseket.
Ahogy meglátom a buja mosolyú szende testet, szinte azonnal lecsapva a kerámia tányért görnyedek a billentyűzet felé. Megragadva az egeret kattintok a profilra, mohón böngészek.
Többször is elolvasom, megmosolygom, elképedek.
Hammi-chan. Érdekes név, és ahogy elnézem most lett húsz. Matt is ennyi lenne…Hasonló a mosolya…a testalkata is…
Valószínűleg Ő is így mutatkozna be….
Azt hiszem, hiányzik, embertelenül égeti mellkasom hiánya. Muszáj írnom neki.. még ha nem is válaszol, legalább megnyugodhatok, megpróbáltam.
 
Nemakárki00:Szia!Még csak nem rég regisztráltam ide,de rajtad egyből megakadt a szemem. A bemutatkozásodból leszűrve nagyon kedves és vonzó embernek tűnsz. Szívesen megismerkednék veled,akár interneten és élőben is.:)
 
Egy bugyuta smiley a végére. Most legalább annyira zavarban érzem magam, mint a fiú, akinek a bárban a zsebkendőm kínáltam…Elküldöm, aztán belapátolva a maradék rizst és sültet dőlök hátra.
Megnézek egy videót, majd vissza az oldalra. F5….F5….F5….F5…..F5….(!).
Egy új üzenete érkezett.
 
Hammi-chan:Hello!Nekem is lenne kedvem ismerkedni.Vegyél fel msn-re ha szeretnél,ott gyorsabban tudnánk dumálni Nemakárki!;)
 
Egy kacsintós fej.
Először döbbenet fut át az arcomon, majd az elégedett vigyor, végül a kétségbe esés. Most mit mondjak neki? Személyesen még csak-csak elbeszélgetnénk,de a virtualitás soha sem volt fő profilom…
Elrebegem, nem rendelkezem sajnos efféle szentséggel, ám kis segítséget követően, eleget téve instrukcióinak, hamarosan már egy buta programon, szemtől-szemben találjuk magunkat – illetve ablaktól ablakba-. Ugyan az a gerjesztő mosoly, az a buja test. És a gyermeki kisugárzás.
Valami megmoccan bennem.
Szinte azonnal zöld ikonjára kattintva pötyögök egy „Sziát”. És itt meg is áll a tudomány. Visszaköszön.
Na Fuyuki, most legyél okos….
Hátrabillenve székemmel egyensúlyozok, a cigarettám után kotrok. Magamhoz édesgetem őt, és a Brandyt, majd rágyújtok, s a mély slukkot egy kevéske Brandyvel le is öblítem. Fentebb tekerem a hangerőt.
Axl Rose valahogy mindig inspirálóan hat rám, ragadozónak érzem magam. Elfelejtve Matt emlékét görnyedek a monitor elé, hosszú idő óta először, ismét férfiként szemlélem meg a képet.
Mutatós darab, bár a padlóm ékeként inkább viselném el. A fiút is, a ruháit is.
Ahogy az idő telik, és átjutunk a formalitáson- valamint a Brandy is egyre csak ürül- a hangulat is oldódni kezd. Egyre közvetlenebbül kommunikálunk – és azt hiszem a helyes írásom is kezd a precízből hanyaggá hanyatlani-.
 
Yuki üzenete: Azt hiszem, ledőlök! Őszintén remélem, holnap is tudunk beszélni!
 
Hunyorogva meredek a monitorra. Azt írja, Hammi-chan éppen ír. De hát nem is ír! Japán! Nem lehet Ír, az túl messze van!
Bugyuta szóviccemen felvihogok, beavatom őt is.
Megmosolyogja, legalább is a hangulatjel, melyet küld arról árulkodik, tetszett neki megállapításom.
Hammi-chan: Rajtam nem fog múlni. Jóéjt;)
 
Kacsingat..már megint kacsingat.
Hüvelykujjammal megdörzsölöm szemeim, az órára pillantok. Hajnali három…
Jól elment az idő, és még voltaképp semmit sem csináltam. Egye fene, nem is fogok! Széles mosollyal az arcomon heveredek le, fejemben már a holnapot tervezem. Minél hamarabb megpróbálok géphez jutni, elvégre hétvége lesz! Talán egy találkozóra is elcsábítható! Az pedig rengeteget segítene!
 
Ahogy eljő a másnap, és felébredek (mely nagyjából délután háromra tendálható), a macskajajjal küzdve támolygok a mosdóba. Megteszem amit megkövetel a haza, és a becsület, majd egy alapos borotválkozás után magamba kényszerítem a tegnapi maradékot, és egy bögre kávéval kezem ügyében roskadok a gép elé.
Első dolgom fellépni a massanger szolgáltatásra.
Elérhető!
Ráírok.
 
Yuki üzenete: Jó reggelt! Te már ilyen korán fent vagy?
 
Némi várakozás után jön a válasz; lassan már lefekvéshez készülnek az emberek. Tény, de nem mi! Nekünk még beszélgetnünk kell….
 
Yuki üzenete: Tudom, korai…de nem lenne kedved személyesen találkozni? Meghívnálak teázni, vagy kávézni esetleg! Mondjuk, holnap?
 
És most várok.
Ha pillanataimat zenei aláfestéssel kéne párosítanom, azt hiszem így nyilatkoznék:
 Tegnap este még „ Take me down to the Paradise City” volt, jelenleg ’You’ve been Thunderstruck” van, és ha kosarat kapok, egy „Hells Bells lesz!”
Említettem már, hogy utálok várni..?
Gyűlölök!
 

●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦●◦◦●◦●◦●◦●◦●◦◦●◦●◦●◦●◦●◦◦●◦●

 



Szerkesztve Ursus által @ 2012. 10. 29. 11:44:52


heyyoucrazy2012. 08. 31. 10:44:57#23245
Karakter: Kanya Makutsu



Itt ülünk egy hangulatos kis kocsmában négy emberrel és mindenféle marhaságról beszélgetünk,ahogy egyre fogy a szaké.Hát mit mondjak?Ennél boldogabb nem is lehetek?Pedig lehetnék…otthon a kényelmes,puha ágyikómban,egy pohár meleg tejet szürcsölve.Sóhajtva bámulok bele a fél pohár boromba.Ez sem akar fogyni…Olcsó és gusztustalan az íze,még berúgni se nagyon tudok tőle.Igyam csak meg,hátha rosszul leszek  és lesz okom hazamenni.Bárhogy is szeretném megszökni nem vagyok képes kimondani nemleges választ,amikor Tanaka hív el valahova.Pár hete egyszerűen rám szállt,ha szabad így fogalmaznom.Ráadásul mikor iszogatunk mindig csatlakoznak a barátai is,akiket enyhén szólva nem bírok.Nem az a bajom,hogy itt vannak és mulatoznak,hanem az,hogy nem tudják hol van a mérték.Vadul kalimpálnak,átkarolnak és gusztustalanul röfögnek röhögés közben.Mosolyogva tűröm az egészet,de józanul elég nehezemre esik ezt elviselni.

-         Igyá’! – tol a képemhez egy kis pohár,elég erős,szúró szagú italt egy kopasz férfi.Kedves és tisztelettudónak ismertem meg,de pár pohár után kifordult magából.

-         Köszönöm szépen,de nem kérek.Még a sajátom sem fogyott el… - nevetem kényszeredetten,erre nem rám borítja az egészet?Pislogva próbálom felfogni a dolgot.Basszus…a munkaruhám…Próbálok keresni valamit amivel letörölhetem,de nincs nálam egy zsebkendő sem.Ezt a szívást!Persze most is csak rálegyintek a dologra.Véletlen volt,nem akarok balhézni.

-         Elnézést! – érinti meg valaki a vállam és arcom elé dug egy szépen hajtogatott zsepit. – fogadd csak el! – mondja bíztató mosollyal a férfi.Nem figyelem meg különösebben,de annyi feltűnik,hogy igen férfias és dögös vonásai vannak.Egy köszönömmel átvéve az említett tárgyat,kezdem el törölgetni a felsőm.Hát ezt le kell majd vinni a tisztítóba.

-         Fuyuki?Fuyuki Toranosuke? – csattan boldogan Tanaka hangja.Ahh hát még egy ismerőse…Komolyan,van a világon olyan ember,akit ő nem ismer?Az utcán nem tudok vele úgy végig menni,hogy ne állna meg öt percenként beszélgetni.Azt viszont meg tudom mondani,hogy igazi barátja nincsen,akiben meg is lehet bízni.Nah nem mintha nekem ebben az ügyben lehet jogom kritizálni.Még ismerőseim sincsenek. – ezer éve nem láttalak!Gyere ülj le közénk!Meghívlak egy italra!Kanya,hozz egy italt a barátomnak! – int felém a részeges munkatársam.Remek,akkor tulajdonképpen én fizetek egy italt,mert úgysem fogja megadni a pénzt.Az meg,hogy nézne ki,ha visszakérném?A tartozását sem fogja megadni,jól tudom.Nem baj,a lényeges számlák ki vannak fizetve és nincs is szükségem most semmire.

-         Rendben. – állok fel a pénztárcámért nyúlva.Veszek egy doboz sört és magamnak egy márkásabb üveg bort.Büszkén mondhatom,nemsokára lenullázom a fizetésemet.Miután átadom a kívánt italt,nagy nehezen hazakívánkozom egy béna ürüggyel.Nem akarnak engedni,de már nem bírom ki sokáig a társaságukat.Nem illek én ide.

Fáradtan nyitok be lakásomba.Nincs erőm normálisan lerakni még a cipőmet sem,ezért csak gyors ledobálok magamról mindent és bevágódok a kádba.Élvezettel csapatom magamra a meleg vizet.Hm…ezt már szeretem!Epre illatú samponommal a testemet,majd a hajamat is jól átdözsölöm.Majd egy óráig áztatom vén testemet,hogy beráncosodjon a tenyerem.Jöhet a szőrtelenítés,fogmosás és fésülködés,borotválkozás.Gőzöm sincs kinek piperézem magam,hisz láthatóban sincs senki akinek kellenék,de a higiénia mindig fontos volt számomra.Egy pohárral és a kibontott boros üveggel ülök le a számítógép elé.Na kukkantsunk fel facére.Megint felvett egy csomó ember,de legtöbbjüket nem is ismerem.Nők…sőt kislányok tömege írogat rám.Nem értem miért nem képesek megnézni az adatlapomon,hogy mennyi idős vagyok!Nálam százszor fiatalabbat kellene választaniuk…Itt van például Dorcihkaa Anyush,a 15 éves hűséges zaklatóm.Többször is letiltottam,de úgy profilt hoz létre és mindig rámír.E-mail címem is tele van az ő nyálas,sőt sokszor erotikus üzeneteitől.Nem rég pedig megtudta a címemet és egy levelet dobott a postaládámba.Hiába magyarázom el neki,hogy fiatalabb nálam és nem akarok tőle semmit,egyszerűen nem képes leállni.Lehet értesítenem kell a szüleit,de nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni se őt,se magamat.Semmi érdemes nincs most se neten.Pár perc múlva annyira elunom magam,hogy a hirdetéseket kezdem el olvasgatni.Pornó,pornó,külföldi utazás,nyerjen most,társkereső,meleg társkereső…Hoppácska lapozzunk csak vissza!Kicsit szégyenlősen,de rákattintok az utolsó hírdetésre.Oldalt már jó néhány regisztrált felhasználó képe látszik,én meg nem győzök nyáladzani a helyesebbnél helyesebb pasikon.Nagy szemekkel hajolok közelebb a monitorhoz egy erotikus kép látványára.Ez…izmos!Na jó lehet rég volt már akcióm,de ennyire nem kéne kiéhezettnek lennem….gyerünk Kanya köpd ki az ujjad!Nem vagy pisis,hogy szopogasd!Talán regizhetnék….áhh persze,hogy utána mindenki tudja biszex vagyok!Hogy tudja ennyi ember felvállalni ezt?Én mai napig szégyellem a másságomat…Talán ha kamu névvel regisztrálok?Igen és a képet sem kellene feltölteni!Akkor meg honnan tudják,hogy csinos e vagyok vagy sem?Egyáltalán mit várok ettől az oldaltól?

Név:Hammi-chan.Ettől lehet agyfaszt kap az első értelmes ember is,de…kell valami kis perverzitás az egészbe ha már itt vagyok.Mit szégyenlősködöm,ez csak hülyéskedés nem?Kor:28…nemnem!Törlés.Kor:20.Ez nem túl idős,de nem is mondhatnak éretlen kölyöknek.Kinézet?Hmm…most dicsérjem magam?Az olyan nem hozzám illő lenne..de alap dolgokat mondjuk elárulhatok.Sötétbarna haj,zöld szemek.A magasságom,súlyom,ilyeneket.

Magamról szofisztikáltan leírok pár mondatot.Miket szeretek;hogy képzelek el egy ideális embert,randit és életet;hogy lehet az őrültbe kergetni és miket tartok undorítónak;mik lennének a vágyaim;meddig lennék képes elmenni a szerelmemért;miket kedvelek az ágyban(itt a fantáziámra bíztam magam,mert őszintén szólva nem vagyok túl jártas a szexben);stb.Egész terjedelmes szöveget összehozok,tehát bármelyik őrült is ír rám lesz mit olvasnia.Hm..talán túl sok mindent írtam,így lehet egyesek azt hiszik már ismernek is.Könnyű prédának néznek,vagy csak szimplán megunnak…Már majdnem nyomnák a törlés gombot,de végül meggondolom magam.Jó ez így,nincs veszteni valóm.Csinálok egy képet magamról,de levágom a tetejét.Így most csak orrtól lefelé látszom,egészen mellig.Nem mutat sokat,de a pajzán mosoly amit villantottam elég sok mindenre utalhat.

Küldésküldésküldés!Még mielőtt meggondolom magam!Ejj milyen dolgokba bonyolódom!Nevetséges vagyok!

Tovább szörfözve az internet hálóján kezdek el borozgatni.Minden egyes korty a fejembe száll és felforrósodik a testem.Vajon írt már valaki?Két bejövő üzenetem van melegrandin.Egyik egy péniszét verő,arctalan férfi.Kuncogva írok neki.Nem az esetem és ha józan lennék már rég kinyomtam volna,de most unatkozok és egy kis játék belefér a dologba.A másik egy kép nélküli alak,aki egész kedvesen írt,de a nyomulósság érezhető.

Nemakárki00:Szia!Még csak nem rég regisztráltam ide,de rajtad egyből megakadt a szemem.A bemutatkozásodból leszűrve nagyon kedves és vonzó embernek tűnsz.Szívesen megismerkednék veled,akár interneten és élőben is.:)

Nevetve ürítem ki a poharamat.Milyen ééédes!

Hammi-chan:Hello!Nekem is lenne kedvem ismerkedni.Vegyél fel msn-re ha szeretnél,ott gyorsabban tudnánk dumálni Nemakárki!;)

Gyors csinálok egy új msn fiókot,a mostanit még csak véletlenül sem adnám meg,mert azon szoktam beszélni a családdal,ráadásul Maya is tudja a jelszavam.Mondjuk tőle annyira nem tartok,tudja,hogy nem vagyok 100%-ig hetero.

Hoppá,valaki bejelentkezett…



© Copyright 2009-2025. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).