Karakter: Joe Hammer
Joe:
- Felteszek két kartont! – Tolom az ágy közepére a tétet. – Na, ki meri tartani?
Végig nézek a gárdán. A mexikói erősen méregeti a lapjait. Már lassan nem marad semmije, amit feltehetne tétnek.
- Én tartom! – A mocskos szarházi. Bár ahogy elnézem, akár blöffölhet is. Annyira cirógatja a lapjait, mint valami varázsló, aki arra készül, hogy megváltoztassa a rajta lévő képet. A mocsok kis svindler… nem ajánlom, hogy csaljon, mert ledugom a torkán a fogkefémet.
- Na és te, eldöntötted már? Vagy hívjam a papot, mielőtt feldugod a seggedbe azokat a kurva lapokat?
- Anyádnak! – lebassza a lapokat. – Passzolom. – Sejtettem. Már így is eléggé megizzadt a homlokod, tuti nem nyertél volna.
- Jó, akkor húzzál vissza a celládba, kisaranyom, míg jókedvemben vagyok, mert még egyszer a szádra veszed az anyám, a nyelveddel fogom kisikálni a slozit. Érthető voltam? – Sandítok fel a lapjaim felett, eléggé fenyegetően ahhoz, hogy kussolva kiténferegjen a cellámból.
- Na, akkor ketten maradtunk. Kész vagy? – nézek az amcsira, kire még mindig gyanakszok, hogy csal.
- Kész! – Egy széles mosoly húzódik az arcára, tipikusan olyan, amit szívem szerint a falba vernék, de ahogy meglátom az elcseszett lapjait, inkább kihagyom. Mindjárt úgy is bőrt húz a csorbacsík fogaira. – Nah, mit lépsz? Pókerem van.
- Hm… nem is tudom. Mondjuk, mindjárt eltöröm a kezed, ha bármihez is hozzányúlsz, ugyanis színsorom van, faszikám! – kiterítem a lapjaimat, majd hátradőlök elégedetten.
- Ez mégis hogy? Te csaltál! – kiált fel, mint valami fába szorult féreg.
Felpattan az ágy széléről is és elkezd mutogatni. A rühes kis svindler, hát még mindig nem tanulta meg, hogy nem kéne így viselkednie?
Elkapom a virsli ujját, majd alaposan megtekerem, hogy szinte csak egy moccanás és máris kificamítom.
- Ha nem szeretnél a betegellátóba kerülni, most azonnal tegyél lakatot a szádra! – sziszegem a fogaim között. – Szerinted nem vettem észre, hogy került hozzád négy király, főleg, hogy a mexikóinál is volt kettő? Lépj le szépen, ameddig jó kedvem van!
- Igenis! – nyöszörgi, majd ahogy eleresztem, dühösen kiviharzik a cellámból.
- A nyomorékja… - morgom még magamban, majd összevakarom az ágyról a szajrét, amit elnyertem tőlük és biztos helyre teszem, ahol nem látják a smasszerek. Az kéne még, hogy ide csámpázzanak és lenyúlják.
- Hé, Joe! – Na az anyádat! A falra festett ördög. – Csak nem megint pókereztetek? – Smith, az a kis patkány. Ennek a köcsögnek élete fénypontja, mikor velem szívózhat. Csak egyszer kerülne a kezeim közé egy aranyos kis lázadáskor. Tuti azonnal faszra húznám, hogy végre elhallgasson.
- Mit akarsz? – kérdezem félvállról, mert valójában kurvára nem érdekel. A szajrét eldugtam még időben, szóval nem tudja biztosra, hogy tele vagyok.
- Hallottad már, egy új őr jön hozzánk. Viselkedj rendesen vele, mert a múltkori ebédlős incidens után, már csak egy húzásod van a villamosszékig. Az igazgató már szívesen látná roston sütve a fajtád.
- Chö… mintha én nem tudnám, hogy mi a feladatom és mi nem. Inkább te tanítsd meg neki, hogy velem ne szívózzon, mert hullazsákban távozik! Vagy ha mégis annyira gerjed rám a kisköcsög, hát csak had jöjjön. Már úgy is régen dugtam.
Végignyúlok az ágyamon. Felé se nézek. Még a kezeimet is összekulcsolom a fejem alatt és pusztán álmodozni kezdek egy igazi, vérmes seggről, amihez valami guszta keret is társul, amit kedvemre kihasználhatok.
A franc, tényleg régen dugtam.
- Hé, azért csak vigyázz! Azt hallottam szereti a magad féle suttyókat execíroztatni. – El tudom képzelni, mennyire érdekli is őt. Amilyen barom állat, még külön jegyet is venne, ha egyszer összeeresztenének pár magafajtájával és megpróbálnának laposra verni.
- Legalább jó bőr? – nézek rá egy széles mosollyal, végre felemelve a fejem a párnáról.
Erre nem kapok választ, már most látom. Ezzel a kérdéssel jobb híján egészen zavarba hoztam. Bár látom, az inger küszöbe kezd inkább pánikszerű tiltakozásba váltani.
- Mégis miféle perverznek nézel te engem? Attól, hogy te egy beteg állat vagy, én nem nézek meg pasikat! A nőket szeretem!
- Hát persze aranyom… én meg a mikulás vagyok. Ülj csak az ölembe! – visszadöntöm a fejem a párnára.
- Hammer! Tedd takarékra magad, mert sötétzárkába küldelek! – fenyegetőzik, a gumibotját még így is tudom, hogy felém mereszti. Hallom, ahogy koppan a rácsokon.
- Ezt vegyem randi ajánlatnak, cukorfalat? Ne haragudj, nem vagy az esetem, bár… nem fordulnál körbe, rég láttalak előnyösebb szögből.
- Megfizetsz még ezért, te csirkefogó! – morran fel, mire már jönne be a rácsokon, hogy a gumibotjával tiszteletet próbáljon kicsikarni belőlem, de mielőtt a fülem botját mozdítanám, szólítják, hogy az igazgató várja.
Hehehe… így járt. Pufogva fogja vissza magát, majd megigazítja az egyenruhát, visszateszi a botját a helyére, majd elindul kifelé a hálókörletekből.
Remélem az új smasszer ettől a Smithtől már csak jobb lesz, mert pont elég egy ilyen vakarék, nem kell még több. Ha mégis, kénytelen leszek azzal is feltörölni a padlót.
~*~
Kaja osztás van. Úgy tömörül be mindenki a sorba, mint a birkák. Mintha nem is mosogatólevet osztogatnának. A sok idióta.
Természetesen én előre megyek. Nem kenyerem a tömeget követni. Ha meg ez valakinek nem tetszik, csak szóljon valamit, ha mer. Szives örömest kicsipkézem a fülét, hogy legközelebb meghallja kivel nem érdemes kötekedni ezen a helyen.
- Álljon vissza a sorba! - Egy bátor jelentkező máris... már alig vártam.
- Mit akarsz? - morgom, miközben megfordulok nem túl barátságosan. Ekkor veszem csak észre, hogy ez egy ismeretlen arc, ráadásul egyenruhában. Mi a szösz, csak nem ez a kis újonc, akiről az a patkány mesélt?
- Aranyapám, téged jól meg szivattak, ha ilyen bátor vagy már az első nap - jegyzem meg, miközben alaposan végig mérem a kis barnát. Még egy kicsit oldalra is dőlök, hogy a seggét is szemügyre vegyem. - Bár ha csak a véred hajtott ide, akkor nem bánom.
Szerkesztve Matrjoska által @ 2012. 08. 28. 15:22:12
|
