Karakter: Keith K. Burger
- Három, kettő, egy… ésööö felvétel!
A csapó csattan, az operatőrök elvégzik az utolsó simításokat, aztán bekapcsolják a kamerákat. Ez a jel nekem is, hogy beizzítsam a motorom és 160 km/h-s sebességgel elkezdjek száguldani az országúton. Legalábbis vágyaim szerin így lenne, azonban jelenleg meg kell elégednem egy csekély… 120 km/h-val. Annál szarabb nincs is, mint mikor mennél, de nem lehet, mert hát mindenki ismeri a mondást: ha menni kell, hát menni kell. Nekem is kell menni, csak sajna nem úgy, ahogy nekem kellemes lenne. Pedig esküdni mertem volna, hogy nem vagyok szóviccelős kedvemben. Az útnak szerencsére hamar vége, én pedig egy látványos oldalazással megállok, és a bukósisakot levéve csábos mosolyt villantok a hozzám legközelebb álló gép felé. Aztán előveszem a nekem félrerakott fincsi Whoppert, és érzékien beleharapok, bár bevallom nem megy olyan profin, hiszen ma már reggeliztem… a kellékes csajok így is elolvadnak tőlem, hát perszehogy, pont nekem nem kell emiatt aggódnom.
- Have it your way - mondom el a szokásos mottót, a végén még kacsintok is, de éppen csak hogy befejezem a háttérből már filmszakadás hangja hallatszik, amit nagy valószínűséggel a rendező produkált.
- Állj-állj-állj! Nem jó! Több érzéssel, több átéléssel! Egek, pedig nem most csinálod először! - Most erre mit kéne mondanom? Szerintem tökéleteset alakítottam, lesmárolni meg nem fogok egy szendvicset a kedvéért. Valószínűleg látja is az ellenszenvem, mivel sóhajtva feláll és int nekem is, hogy kövessem. Megteszem, bár nem igazán hiányzik a fejmosása, de nem baj, ezekben a helyzetekben jó a fülhallgatós telefon. Ha elkezdi még pont lesz időm benyomni a Sexy and I know it-ot. Az a szám amúgy is nekem van kitalálva~
- Keith, ugye láttad a McDonald’s legújabb reklámját? - Ez a név olyan rosszul érint így kora délben, hogy majdnem rá is vágom, hogy nem, még mindig nem nézem a National Geographic-ot.
- A-a.
Rendező drága ezután roppant kedvesen bekapcsolja nekem, bár nem rémlik, hogy kértem volna. Ronnyka képét kizárólag csak akkor szoktam elővenni, ha hánynom kell, de akkor is csak kis időre, ugyanis nagy mennyiségben vakságot okoz. Ebben a reklámban szerencsére nem sokat tűnik fel, különben többé nem használhatnám a gyönyörű kék szemeim.
- Szóval? - néz rám kérdően a pasas. Jaaa, hogy emlékeznem is kéne arra, amit láttam?
- Nem volt nagy szám - vonok vállat, de én akkor is ezt mondanám, ha autós üldözés közepette a géppuskából Mekis hambik repülnének ki, amik felrobbantanák a környező épületeket. Az tökéletesen tükrözné az ottani kaják minőségét.
- Komolyan? Ronald egy mozgó repülőből ugrott ki egy falka krokodil fölé, majd mielőtt hüllővacsora lett volna ledobott nekik pár hambit, és azt tépték szét helyette. - Uh, nem szívesen lennék a krokik helyébe.
- Most hogy így belegondolok mindkettő állatkínzás… - bólintok, a rendező meg csak legyint.
- Nem ez a lényeg. Hanem hogy ha a rivális cég akciós reklámot csinál, nekünk is kell legalább ugyanolyat.
- Ezért nyírtunk ki három statisztát? - Mert a reklám legelején nem csak motorozgatás meg szendóevés volt, hanem szegény emberkék átugrattak éhes cápaszájakon meg tüzes kamrákon, és mindezt csak azért, hogy a végén elmondhassam a szlogent. Félreértés ne essék, én is dolgoztam legalább olyan keményen, már csak a nézésükben is el lehetett fáradni.
- Aláírták a szerződést! - Oh a picsába, én is… - Most pedig menj szépen ki, és add a legjobb formád, mert ha nem szárnyaljuk túl Donékat az elég nagy bevételkieséshez vezet majd.
- És ez téged hol érint?
- Ugyanattól kapjuk a fizetésünk. - Jé, tényleg. Bár még mindig erősen kétlem, hogy szerelmes érzéseket tudok majd mutatni egy szendó felé, de azért engedelmeskedek. Első az üzlet, vagy mi… meg hát Ronyka arcát sem lenne rossz látni, mikor szembesül vele, mennyivel kedveltebb reklámot csináltunk. Őt mondjuk nem nehéz lekörözni, már ha csak a kinézetét vesszük. Alapból verem.
$$$
- Ahh teljesen kivagyok *David - dőlök hanyatt fáradtan az egyik széken a KFC-ben, mert ja, nekem sincs jobb dolgom, mint, hogy zabálás után még KFC-be jöjjek.
- Elhiszem - reagálja le a szőke, miközben kiröptet pár kotlóst a vendégek elé. - De ha ezzel lealázhatod azt a festettképű bohócot, már megérte.
- A reklámainknak mindig is nagyobb nézettsége volt, és ez így is marad, amíg csak nő él a Földön - vonok vállat, az eléggé képtelenségnek tűnik, hogy Ronykára bárki is rágerjedjen. - Tényleg David, te hogyhogy nem reklámozol soha semmit? - Meglenne hozzá az arca, egész cuki kisfiús kinézete van, ha leszámítjuk azt a rózsaszín kakastaréjt a feje tetején. Ez a gáz abban, ha valaki csak tyúkokkal dolgozik, át kell vennie ez imidzsüket.
- Én tökre más kaját árulok, szóval hiába öltöznék Csirkemannek attól még nem vonzanám át a ti vevőiteket - válaszol, bár azt láthatóan figyelmen kívül hagyta, hogy ő már MOST csirkének van öltözve. Vagy várjunk, igaza van, ez kakas!
- Ajánlom is, hogy ne - vetek felé egy szúrós pillantást, az kéne még, akkor még az előzőnél is purcantósabb reklámot kéne lenyomnom. Tuti biztos, hogy a McDonald’s-osban sem Ronald ugrott ki, csak az egyik dublőre. Bár ki tudja, ahányszor megtanítottam már repülni… hehe.
- Miért, különben mi lesz? Megölsz a szépségeddel? - Nyújtja ki rám a nyelvét, ajjaj pimaszkodik a kölyök, pedig tudja, hogy annak nincs jó vége…
- Nem - húzom meg a nyelvecskéjét, csak ki ne tépjem véletlen. - Az én szépségem bizonyítottan jó hatással van az emberekre!
- Ehngedd már eeelh >.< - Jólvan, jólvan. De gyerekes. - Egyébként - húzódik kicsit hátra, miért is? Eddig még egyszer sem öltem meg! Na jó, volt már olyan, hogy majdnem, de megbeszéltük, hogy azt elfelejti. - Hallottam, hogy lesz valami konferenciád a Mcdöglesszel.
- WTF?! - Lehet rosszul hallottam. Ismételd csak meg szépen!
- Ömm ja… adta a tévé. - Ezt nem mondhatja komolyan…
- Kapcsolj oda. - Ilyenkor örülök neki, hogy a KFC-ben hiába adnak paraszt kaját, a fejlődéssel legalább ők is haladtak. Bár nem minden nap nézek csirkesegg tévét. Dave oda is kapcsol, és mivel minden reklámot leadnak egy nap legalább ötvenhatszor ez is hamar terítékre kerül. Óriási szemekkel pislogok a képernyőre, amiben éppen kezet rázok Ronalddal, mintha nem láncfűrésszel vágnám le a karját, ha ilyennel próbálkozna. A hirdetés végére azért teljes lelki nyugalommal odabiggyesztik, hogy „Önért vagyunk”, ja, az ön szívrohamáért kóros elhízásáért és halála meggyorsításáért. Mindez még hidegen is hagyna, ha nem szerepelnék egy reklámban azzal a marhával, ráadásul úgy, hogy ott sem voltam!
- Megint az engedélyem nélkül klónoztak - vágom be a pókerfészt, bár belül tombolok. Nincs ilyen, hogy egy halálos ellenségem van a világon, mindenki más oda van értem, de azzal az egy hülyével persze, hogy össze kell rakni! Kíváncsi leszek én arra a konferenciára.
- Te legalább vagy olyan fontos, hogy klónozzanak. - Csak nem megint depressziós hónapba értünk? Ilyenkor elvárná, hogy a lelkét pátyolgassam, de minek, mikor ezer jobb dolgom is van annál.
- Ja. De ne csüggedj haver - veregetem meg a vállát. - Téged is klónoztak. Úgy lett a csirke :P
$$$
A nap további részében lebaszok mindenkit, aki csak hozzám szól, olyan bunkó vagyok, hogy a végén még a főnök is behívat. Helyes, pont ezt akartam. Másképpen nem lenne ideje rám, mindig világvégét kell rendeznem, ha beszélni akarok vele. Nekem ez is járható út.
- Jó napot - vágom be az ajtót, és a jó napot amúgy teljesen ironikus, azóta nincs jó napom, hogy megnéztem azt az istenverését.
- Neked is. Ilyenkor mindig visszaemlékezek a szép időkre, amikor még taknyos voltál, és nem érted el a kilincset.
- Ne terelj! - lépek oda az asztalához, és letámaszkodom rá. Előttem az egyik (volt) nevelőm valahányadik törvénytelen gyereke ül, aki mellesleg csak pár évvel idősebb tőlem és soha nem is láthatott gyerekként. Most is csak annyi köze van hozzám, hogy irányítja az életem minden mozzanatát és rábólint egy csomó olyan dologra, amit én sohasem tennék meg. Most is ezért vagyok itt. - Mi a fene az a Mcdöncis reklám? Magyarázd meg!
- Oké. Van benne két férfi, éhesek lesznek és elmennek egy gyorskajáldába…
- Azt a hülye is levágja - vágom a szavába, imádom, mikor a kérésem ellenére is terel. - Hanem hogy mit keresek én ott? Egyáltalán ki az-az én?
- Az egyik dublőröd, természetesen. És mielőtt megkérdeznéd, Ronaldnak is csak a dublőrje van ott. - Megnyugtató, hogy nem csak engem vágtak át.
- A miértre még mindig nem válaszoltál.
- Arra nem is kell, szerinted mire van a konferencia? - vigyorodik el, és valahogy nagyon nem tetszik ez a vigyor. Azonban nem sokáig erősködhetek, mivel kerek öt perc múlva letelik a rám szánt ideje, és akkor muszáj távoznom szeretett irodájából. Hát igen, emlékszem a szép időkre, amikor még normális főnökeim voltak, csak aztán… volt, aki megőrült, mások elmentek hurkatölteléknek… szóval ja, most már csak ez a seggfej van. De már ez se sokáig, egy nap biztos, hogy belefojtom a kávéjába, vagy minimum egy kanál vízbe. Isten még hálás is lesz nekem!
$$$
Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy másnap a megbeszélt időre már ott is állok egy nagyterem előtt. Az ilyenekben szokták tartani a megbeszéléseket, bár még nem sokon voltam, azt a menedzsereim intézik el. Drága selyemöltöny van rajtam, így most egész üzletemberesnek tűnök, bár mit ne mondjak, annak is tökéletes lennék…
Nem úgy, mint az a járkáló zöldségsaláta, aki itt jön velem szembe. Jézusom, eddig akármikor találkoztam Donnal a röhögőgörcs kerülgetett, de most egyenesen sírni van kedvem… miféle ruha ez? Nem normális öltöny, az biztos. Megöli a retinám.
- Te jó isten… Donci, te hétről-hétre egyre borzalmasabban nézel ki! - üdvözlöm tiszta jóindulattal, mikor tőlem pár méterre megáll. Nem jövünk egymáshoz túlságosan közel, ez a játékszabály. Meg ha még közelebb jönne hozzám ebben a ruhában valószínűleg szörnyethalnék.
- Látod, nálam legalább van átmenet - mosolyog felém kedvesen, hogy törölném fel a képével a padlót. De neeem, én nem olyan vagyok. Nem szeretném összekoszolni magam.
- Gondolom te tudod, miért vagyunk itt - kockáztatom meg, de ha egy kicsit is hasonlítanak a főnökeink… és valószínűleg így van, a górék szeretnek szivatni.
- Ha tudnám, szerinted itt lennék? - Egyenes kérdés. Értem már, szóval ezért nem mondták el! Tudták, hogy akkor még csak véletlen sem megyek egy ilyen… ilyen… sétáló nyalóka közelébe.
- Igaz is, mellettem még ennél is mélyebb szintre süllyedsz - mondom kissé gúnyosan, mert tényleg a nyomomba sem ér. Még annyira se, mint az utcán csövelő hajléktalanok.
- Nehezen, ha már te se lehetsz ennél mélyebben. Bár téged ismerve… - Villámokat szórok felé. Annyira, de annyira utálom, hogy az már művészet! Meg is van, galériát nyitok róla. Egy pizsamás bohóc szánalmas kis élete!
- Csak nehogy szó szerint legyél mélyen, te kis… - jobb is, hogy nem fejezhettem be, mivel ajtó nyikorgása félbeszakít. Ez a jel arra, hogy bemehetünk, mert megkezdődik a konferencia. Vetek egy dögölnélmeg pillantást drága ellenségem felé, aztán bemegyek. Nem ér annyit, hogy rossz színben tűnjek fel.
Bent egy hosszú asztal van székekkel, ahogy minden tárgyalóteremben, egyedül annyi különbséggel, hogy ezen szellemek ülnek. Ergo, egy teremtett lélek sincsen itt, kivéve egy negyvenes éveinek végén járó fószer, aki viszont a vezetői székben ül. Csodálkozva pillantok rá, azt hittem többen leszünk.
- Üdvözlöm önöket! Jöjjenek csak közelebb. - Ajjaj, pedobear támad! Bár Don örülhet, mert nincs veszélyben. Egy olyat, mint ő még megerőszakolni se akar senki.
Azért közelebb megyünk, és helyet foglalunk az egymástól legtávolabb eső székeken. Ilyen az, mikor látványosan utáljuk egymást, bár szerintem ez a bácsi is tisztában van vele, hogy az a reklám olyan álom, ami soha nem fog valósággá válni. Nem is álom, rémálom.
- Bizonyára a hirdetés miatt vannak itt. - Így mondják őskoriul, hogy reklám? - Elnézésüket kérem ezért, tudjuk, hogy maguk nem a legjobb barátok. - A legjobb barátok? Még csak haverok sem vagyunk ember!
- Térjünk a tárgyra - szólal meg a vörös. - Miért kellett összefüggésbe hozni egy ilyen nagyképű pávával?
- Ami azt illeti, én is szívesebben mutatkoztam volna görényekkel. - Vetünk egymás felé egy gyilkos pillantást, szakadjon rá a plafon, szakadjon…
- Khm, nos igen… a probléma a következő. Mint tudják, mindkét cégnek van egy nagy ellensége, aki már többször is megpróbálta bezáratni számos üzletüket. Ez pedig az ENSZ. Mint tudják, a hamburgerhúsok és egyéb hozzávalók nagy része vegyi hulladékból készül. Ők pedig rájöttek erre. A vegyi hulladék nagy mennyiségben súlyosan károsítja az egészséget, így ha ez kiderül, egy időre tényleg lehúzhatjuk a rolót. Nem csak az egyik étterem, hanem mindkettő. - Már eddig is elég sokkoló volt, amit dumált, de úgy érzem ez pontot tett az i-re. - Ezért tehát mi, az üzemeltetők javasoltuk a két cég összefogását. Ennek fényében kitűztünk egy napot, amikor mindkét üzlet ugyanazon árukat fogja értékesíteni, mégpedig Berville-ben. Nem kell bemutatnom, ugye? - Már éppen mondanám, hogy de igen, mivel én még az életben nem hallottam róla, de Don megelőz.
*- Beerville New York egyik legtöbb szeszesital árusító üzletének a negyede, bár nem mindig hívják így, csak az évnek egy bizonyos napján. Ezen a napon minden piát kedvezményesen adnak, így háromnegyed New York ott issza el az agyát.
- Látom jártas vagy a témában - kommentálom az eseményeket, bár még mindig nem értem, mi közöm nekem ehhez.
- Hogy az ENSZ ne tudjon bizonyítékot találni - folytatja a papper. - Ezen a napon el kell adni az összes vegyi anyagból készült árunkat. Az emberek úgyis részegek lesznek, és nagy valószínűséggel nem marad meg bennük az étel, de a bevétel a miénk, veszteség pedig nincs.
- Világos. És utána már nem vegyi anyaggal fogak készülni a hamburgerek, ugye? - kockáztatom meg, csupán csak azt akarom megtudni, számíthatok még-e ilyen kézfogós jaj de jó barátok vagyunk kamudumára.
- Dehogynem, így olcsóbb. Csak több lesz bennük a marha. - Ohh.
- Lenne még egy kérdésem. Ha egész idáig műanyag hambik voltak forgalomban, és nagy mennyiségben ez halálos, hogy lehet, hogy mi még élünk? - Mert esküdni mernék, hogy nem csak én, de Don is hambin nőtt fel.
- Egyszerű - von vállat a fazon. - Valószínűleg ez nálatok csak genetikai szinten mutatkozott meg. - Tehát ezért lettem én herceg, ő meg udvari bolond - vigyorgom gúnyosan, a vörös meg csak egy szúrós pillantást vet felém. Na mi van, az üzemeltető előtt nem vagy olyan nagy legény?
- Még mindig nem értem, hogy ehhez miért kellünk mi is - fordul a férfi felé, és ez mondjuk tényleg nem derült ki.
- Mert önök ketten a cég kabalái. Az eladás jóval magasabb, ha ott vannak.
- Persze, mert a hullarészeg embereket majd pont ez fogja érdekelni. - Talált süllyedt. Bár nekem herceg jelmezben lehet, hogy tényleg nem lesz nehéz dolgom velük.
- Ez csak marketing, uraim. Csak marketing.
$$$
Marketing vagy sem, azon a bizonyos iszákos napon tényleg be kellett állnunk egymás mellé herceg és bohóc jelmezben, és várnunk, hogy a vevők betévedjenek a (most az egyszer) közös üzletünkben. A BK-s és a Mekis logó elég furcsán néz ki egymásba operálva, legalább olyan mintha már azok is berúgtak volna. Már csak azt nem értem, hogy miért hagyták a listán a gyerek menüket. Apropó gyerekek… azoknak biztos vonzó lenne Don idétlen jelmeze, bár nem teljesen van kikenve járkáló nyalókának, csak éppen annyira, hogy még kellően undorító legyen. Nem nagyon vonzza a vevőket, én annál inkább, már a huszadik csaj ment be csupán azért, mert egyszer rámosolyogtam. Áh, imádok jóképű lenni!
- Látod Donci, te még jelmezben sem tudsz eladni pár hambit, nekem meg elég csak magamat adnom - gúnyolódom vele, az igazság néha elég fájdalmas tud lenni.
- Magadat? Különös, akkor hol a csótány kosztümöd? - EH? Na jó, ez tényleg ütött.
- Csótány a te ételeidben van, köcsög.
- Csak miután hozzányúltál, mócsing.
- Nem szokásom, ezer jobb dologtól meg lehet halni, amik még finomak is.
- Csak nem a BK-s kajáról beszélsz? Mert attól még elájulni sem lehet.
- Jól van, akkor fogadjunk! - morgom, mikor már elegem lesz a szócsatából. - Ha több hambit adok el, mint te, akkor leborulsz elém és beismered, hogy jobb vagyok nálad! - mutatok felé, bár eléggé az ideg beszél belőlem. Kevés ember tud felidegesíteni, de ő éppen közöttük van!
- Heh, ilyen biztos vagy magadban? Rendben. Ha pedig én adok el többet, mondjuk… - elgondolkodva végignéz rajtam, ch jegyezd meg jól, ilyen tökéletes te soha nem leszel! - Maradjon az én titkom.
- Felőlem aztán - fintorogva elfordulok, még két perc és rosszul leszek tőle. Nem hiszem el, hogy egész nap vele kell lennem! De csigavér, úgyis én adok el több hambit. Nem kell mást tennem, csak mosolyogni, és… a következő tizenöt vendég letudva!
$$$
*KFC teljes neve David Kentucky, keresztnevét az alapítójáról (Colonel Sanders) kapta.
*Csak kitaláltam 
Szerkesztve Ereni-chan által @ 2013. 04. 02. 00:15:59
|
