 Karakter: Joshua Praed
Megjegyzés: Kiképzőmnek ~ Narcisznak
„Na majd én megmutatom ennek a pasinak, hogy milyen fából faragtak! Nem fog nekem parancsolgatni! Bár elég jó pasi, de akkor is! Már kétszer megdughatott. Tehát, mennie kell, de minél előbb!”
Határozom el magamban, hogy a mostani kiképzőmet is kikészítem, és nem is fogom hagyni, hogy itt maradjon. Elég jó vagyok már, hogy élesben menjek bevetésre. De nem! Nekem itt kell szobroznom, és tanulnom, hogy mit kell tenni, egy-egy küldetésen. Elegem van belőle! Küldetésre akarok már menni.
- Ébresztő! Kezdődik az edzés! Ha nem kelsz fel, akkor hozom a vizes vödröt! – hallom meg a kiképzőm hangját.
- Jól van már! – mrogok vissza a takaró alól.
Lassan kikászálódok az ágyból, majd becsoszogok a fürdőbe. Fáradt vagyok. Aludni akarok, de nem lehet, mert ez a szolga hajcsár, már 7-kor kiver az ágyból. Ráadásul este 11 vagy 12 fele fekhetek csak le. Úgy látszik, kér volt katonának mennem, de végülis nem döntöttem rosszul.
Ha túlszárnyalom apámat, akkor majd meg lesz az ereménye. Feltéve, ha nem kapcsolnak le a redőrök, ha megöltem apám gyilkosát. Ökölbe szorul a kezem, ahogy eszembe jut apám gyilkosa. Majd inkább arra gondolok, hogy nem sokára elmegy ez a fószer, és akkor majd választok egy normális kiképzőt, aki nekem is szimatikus. Nem csak anyámnak, és a Parancsnoknak.
Persze! Mivel én egy tábornok fia vagyok. Így nagyobb figyelmet és érdeklődést kapok. És persze jobban odafigyelnek rám. Szigorúbban vesznek.
Beérve a fürdőbe, magamra zárom az ajtót, és leveszem az alsómat. Beállok a zuhany alá, és letusolok. Majd megtörölközök, és törölközővel a ferekamon megyek ki a szobába. Az ágyamon ott ül a kiképzőm, akit ma a sírba fogok tenni.
Beállok a szekrényhez, neki háttal, és kinyitom azt. Majd kiveszek egy melegítő gatyát, és becsukom. Tennék egy lépést hátra, de nekiütközöm valaminek. Szóval mögén lopódzott. Majd Kezei előre siklanak mellkasomra. Lassan kezdik el simogatni a mellkasom, majd egyik kezével az mellbimbómat veszi kezelésbe. Halkan felsóhajtok. Szóval játszani akar? Legyen.
Egyik kezemmel hátra nyúlok, és megmarkolom már kemény farkát. Még csak nadrágon keresztül. Majd megfordulok, és kacéran a szemébe nézek. Végül megszüntetem a köztünk lévő távolságot, és megcsókolom. Hosszan, és hevesen csókoljuk egymást. Végül felkap, és lerak az ágyra. Fölém mászik és nyakamat kezdi el csókolgatni. Nem nyúlok hozzá, mert így csak még jobban felidegesítem. Már nem egyszer csináltam vele meg azt, hogy megvártam, míg én elélvezek, és utána leléptem egy időre. Most is így lesz ez. Mosolyodom el gonoszan.
Majd a mellbimbómat veszi kezelésbe. Az egyiket szájával, míg a másikat ujjaival morzsolgatja. Ezt pár percig csinálja, majd végig csókolja a hasam. Lassan leszedi rólam a törölközőt, majd kezével kezdi lassan húzogatni farkamon a bőrt. Aztán végig nyal merev farkamon. Halkan felnyögök. Azt akarom, hogy teljesen kemény legyen, mikor itt hagyom.
Miután végig nyal a farkamon, hegyével kezd játszani. Nyalogatja, néha a szájába veszi, és szívogatja. Majd bekapja merev szerszámom, és elkezdi szopni. Felnyögök az érzésre. A takarót markolom, mivel nem akarok hozzá érni. Már nem téma számomra. Nem akarok tőle semmit, de azért egy utolsó kielégülésre jó, még mielőtt lekoptatom magamról végleg.
Gyorsít a szopás tempóján, míg pár perc után egyik kezévek a heréimet kezdi el markolászni. Másik kezével pedig bejáratomnál tevékenykedik. Majd egy ujjal belémnyomul. Hangosan nyögök fel, majd halkan kezdek nyögdécselni. Talán pár percig csinálhatja ezt a kényeztetés formát, és beleélvezek a szájába. Testem kissé megfezül, majd elernyed. Kissé lihegek, de felhúzom magamhoz, és megcsókolom. Fordítok a helyzeten, és közben egyik kezemmel lenyúlok és végig simítok a farkán. Már teljesen merev. Remek! Itt az idő! Belekezdek gonosz tervem megvalósításához.
Ráülök csípőjére, és a kis szekrényhez nyúlva, egy ollót veszek elé. Szétvágom a pólóját, és a nadrágját, majd az alsóját. Végül leveszem róla a ruhákat, és végig simítok mellkasán, hasán. Mit ne mondjak? Egyszer-kétszer jó volt vele megdugatni magam. Élveztem. De ennyi volt.
Rögtön egyik mellbimbóját kezdem el a kezemmel morzsolgatni. Majd másik kezemmel rámarkolok farkára. Párszor mozdítom meg a kezem, majd leszállok róla, és elkezdek felöltözni. Felveszek egy alsógatyát, a melegítőgatyámat, és egy sportcipőt. Majd megfogom a telefonom és a fülhallgatót, majd kimegyek a szobából.
Futni megyek, amit minden reggel és este is szoktam. Talán úgy másfél órát futhatok, majd hazamegyek. Kíváncsi vagyok, hogy az a fazon lelépett-e már. Bemegyek a házba, és anym fogad, elég dühösen.
- Már megint elment a kiképződ! Mért nem tudsz egyiknek sem szórfogadni, és azt tenni, amit mond? – kérdezi dühösen.
- Mert én nem vagyok az a fajta! Elegem van, hogy itthon képeznek ki, és nem mehetek küldetésre! Az összes normális katona küldetéseken és bevetéseken van, csak rohadok itthon! Ráadásul egy bunkó paraszt volt! – jegyzem meg, és karba teszem a kezem.
- Rendben van fiam! – hallom meg a Parancsnok hangját, majd a hanghoz kép is párosul. Nem igazáb értem, hogy kerül ide ilyen hamar, de hát jól van. – Megkapod az utolsó kiképződet! Ha ő nem válik be és őt is elkergeted, akkor mehetsz küldetésre! De ha ő mégis marad, akkor befejezi a kiképzésedet! – mondja szigorúan.
- Mért kell ilyen hamar még egy kiképző? Nem lehetne várni egy ideig? – kérdezem és levágódom a kanapéra.
- Nem. Már így is elkanászodtál fiacskám. – mondja a Parancsnok.
- Pedig én akkor sem akarok új kiképzőt! – jelentem ki dacosan, és felfutok a szobámba.
Magamra zárom az ajtót, hogy még véletlenül se jöjjön be senki. Bekapcsolom a hifit, és levágodom az ágyra. Hangosan hallgatom a zenét, és nézem a plafont. Nem akarok még egy kiképzőt! Most szabadultam meg az egyiktől, és a nyakamba varrják a következőt. Ez nem igazság! Csak én húztam a rövidebbet. De legalább mondta volna meg, hogy ki az! De még ez se!
Valami kis motoszkálást hallok az ajtónál és valamit becsúsztatnak az ajtóm alatt. Odapillantok, és egy papírlap az, egy fényképpel, és szöveggel. Halkan odamegyek, és felveszem a lapot. Visszasétálok az ágyhoz, és leülök rá. Alaposan átnézem a papírt, amin a leendő kiképzőm van. És mostmár a nevét is tudom, Ruben Manassé.
Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2012. 08. 28. 21:40:11
|
