Megvárom még felbõdül a motor és elhajt a csaj.Csak nem fordul vissza valamiért.Óvatosan állok fel és körbe járom a házat.Nem nagyon nyúlok semmihez,de szét akarok nézni.Minden annyira rohadt drágának tûnik.Egy papíros szekrényhez érek,ahol nem bírok magammal és gyõz a kíváncsiságom:hozzáérek.Nyugi,nem lopni készülök most!Nem nem és nem!Találok pár olyan hivatalos dokumentumot,amibõl leszûröm,hogy tényleg nem kamu nevet mondott nekem és tényleg ennyi idõs.Van itt érettségi bizonyítvány,munkavállalói papír és egy levél is.Mégpedig az ami eredetileg a nagynénémnek szólt.Horkantva dobnám vissza,de találok benne egy fényképet is.Magamról és anyuról,még amikor nagyon kicsi voltam.Fejemet elfordítva rakom a pénztárcámba.Ez nem lopás.Az a kép engem illet!Nem is tudom,hogy kerülhetett hozzá.Mindent vissza rakok a helyér,remélem nem veszi észre a  turkálást,majd vezetékes telefonhoz lépek.A munkahelyem számát hívom.

-         Csá Ken!Denem vagyok! – dõlök a falnak renyhén.Csak ne legyen ideges,csak ne legyen ideges!

-         Áááá Denem! – sziszegi gúnyosan.Tehát ideges.Fasza. – nem is gondoltam,hogy hívni fogsz.Azt hittem már meghaltál,de most hogy ilyen vidám hangon felhívsz ahelyett,hogy itt gürcölnél mint a többiek,egészen meglepõdök.HOGY VAN POFÁD MÉG FELHÍVNI?!Kettõvel kevesebb emberünk van,mióta Charl és Ian felmondott!Te meg szó nélkül lelépsz?!Mégis,hogy a fenébe képzeled ezt?El sem tudod képzelni micsoda késében vagyunk!Rá kellett álunk az ékszer szállításra,pedig ha ezért megfognak akár le is lincselhetnek minket!Dee elhiheted,hogyha én bekerülök a sittre te is jössz utánam!Cigiért fogom árulni a kurva testedet és az elsõ kopasz,kigyúrt fazonnak eladlak!Húú,tee csak tudnád milyen dühös vagyok….! – ordítja végelláthatatlanul.Ajjaj,szarban vagyok.

-         Ken,Ken!Ne ordíts lécci!Tudod,hogy csak úgy nem léptem volna le!Kórházba kerültem és ott voltak balhék..most egyik rokonomhoz kerültem. – na jó ez nem igaz,de nem kell tudnia,hogy egy bögyös csajnál lakom,akihez az égvilágon semmi közöm,mert tuti hogy azzal nyaggatna,mikor húzom már meg.

-         …tán AIDS-es vagy? – kérdezi idiótán.Na igen,erre vártam.Úgy tudtam,hogy ez lesz.

-         Nem!Most már viszont minden oké.Csak pár napig pihennem kell és..

-         Jönnöd kell dolgozni! – vág bele a szavamba egybõl.Francba.

-         Ken sajnálom,de nem lehet mozognom.Mûtétem volt és felszakadhatnak a varrataim.Talán egy hét múlva..

-         Nem hagyhatsz minket cserben!Érted?Nem hagyhatsz!Majd…majd kezeled a darut!A faszomat is,nem érdekel,hogy nincs engedélyed!Tudod,hogy kell kezelni,próbáltad már…igen és majd Viktor lejön a rakodóhoz! – kezdi teljesen belelovalni magát.

-         -Holnap.Holnap estére gyere!Addigra kipihened a hülyeségedet is!

-         Rendben… - egyezek bele végül.A daruzás nem maceráns.Simán kibírom ülve.Meg amúgy sem akarom szarban hagyni a srácokat.Ha szarul megy a meló tudom,hogy enni nem lesz pénzük az nap. – akkor 11-re ott leszek.

Ezután vissza vágódok a tévé elé és összehajtva a palacsintát,tömöm be a számba.Hmm..egész jó.Ezt meg bírnám szokni.Nem sokat birok enni,de nem különösebben érdekel.Unatkozva fészkelõdöm a tévé elõtt,de ez a film szar.Nincs szebb szó rá.THIS IS SZAAAAR!Fröcsög a kamu vért,robban aminek kell,de az is aminek nem és történet is egy kalap szar…tormával.Unalmamban belátogatom a fürdõt.Végül…ha ez lesz az ,,otthonom” akkor jól kell éreznem magam nem?Unottan figyelem a pipere cuccait.Smink,smink,valami krém,ilyen sampon,olyan sampon,fésû…ez gõzöm sincs mi…borotva.Minek borotva egy..ohoo ez beugratós…fújj!A szennyes közé dobom a saját cuccaimat is,majd bevágódok a zuhany alá.Azt a sampont használom amit vett nekem,mert az õvéi….áhh nem is nézne búzának a fél világ,ha vanília illatot árasztva,sétálgatnák az utcán.Jó alaposan kicsutakolom magamból a kurva kórház szagot.Isteni a meleg víz,ez már komolyan hiányzott.Fürdés után gondolkozok rajta,hogy felvegyem a levett ruháimat,de…én nem bûzölgök!Derekam köré kötök eg ronda sárga törülközõt,majd kipattyogot a konyhába.Gyümölcsé…gyümölcsök..semmi jó üdítõd nincs?Hallott már ez a nõ egyáltalán sörrõl?Jó nem vagyok nagy piás,de szeretek inni néha filmezés közben.Ha ez nincs akkor maradok a ciginél,legalább ezt tart itthon a házisárkány.Az utóbbi napok elég sok idegben úszkáltak,jó lesz most kiengedni a gõzt.

Unottan szívom el a szálakat egymás után,végül már konkrét füstréteg van a szobában.Nem látom rendesen még a tévét sem.

 - Megjöttem! – hallom meg Lita hangját.Gõzöm sincs miért,hisz semmi beleszólási joga nincsen,de elnyomom a kezemben lévõ csikket,majd gyors legyezgetéssel próbálom eltûntetni cigizésem nyomait.Nincs gond..nem lényeg mit pampog!Azt csinálok amit akarok! – Itt vannak a cuccaid, nem nyúltam a vécépapírodhoz. Ez pedig a tananyag. Muszáj bevágnod az egészet, mert különben a tanárod mindkettõnket meggyilkol... Ha kell, minden nap veled tanulok, látni akarom a képét a vén szivarnak...    – lép be a nappaliba és megakad a szeme rajtam.

-         Mi ez a füst? – kérdezi felvont szemöldökkel.

-         Nem tom.

-         Cigiztél?

-         Nem. – vágom rá egybõl. – hoztad a ruháimat? –állok fel és felhúzom magamon a törülközõt.

-         Igen mindent lepakoltam a szobádba. – bólint kinyitva az ablakot.Már ott sem vagyok.Vajon mennyi ideig tart kikészíteni?Az eddigi rekodom,az apai unokatestvérem volt,aki kemény egy napig bírt elviselni.Pedig csak azzal viccelõdtem,hogy nem kéne férfi létére nõi fehérnemût viselnie.Még én voltam a hibás azért mert transzi!Nah mindegy…Nem szeretem annyira mutogatni magam,max strandon,vagy edzés közben.Nem az önbizalom hiány ez,egyszerûen csak NEM!

Felhúzok egy fehér háromnegyedes gatyát és ugyanolyan színû izompólót.A sebhelyem most kifejezetten piros és ronda,de legalább kezd hegesedni.Itt van minden lényeges cuccom,szal nem kell félnem,hogy a csövesek kilopják távollétem alatt.Mikor a tananyag akad a kezembe leesik az állam.Hülyék ezek?18 oldal csak franciából?Te jó isten….

Megállapítom magamban:kibebaszott nagy háza van!Nem az a luxusvilla,de hozzá képest az én két szobás kis barlangom semmi.Tök fasza bútorai és cuccai vannak,míg én örültem mikor egy õsrégi,ronda barna szekrénysort tudtam szerezni.A szõnyeg is olyan…olyan vastag.Nálam linóleum van és egy kacsás,gagyi szõnyegszerûség.Itt minden annyira..elegáns.Komolyan félek hozzáérni bármihez,pedig én aztán nem vagyok rendes gyerek.Mivan ha leverek valamit?Ki kell fizetnem?Tuti nem tudnám.Elszégyenlem magam ha csak arra gondolok,hogy ennek a háznak a tulajdonosa akar járni az én otthonomban.Ez így nem fain…Az én ideiglenes szobám tök jó.Egyszerû,de nagyszerû,talán annyit hozzátennék,hogy nagyon rideg.Nem tudom rá azt mondani,hogy az enyém míg nincsenek itt a cuccaim.

–        Szívesen hozok neked pár lexikont, ha gyilkosságot szeretnél megtervezni. Szükséged van még valamire?  - viccelõdik Lita.Akaratlanul is szimpatikusabbá válik a folytonos dumájával,pedig engem szoktam nagy pofájúnak nevezni

–        Nincs váltó ruhám.El kéne hozni a sajátjaimat estére.Mondanám,hogy adj kölcsön valamit,de lehet nem állna jól nekem a melltartó… - csücsörítem tûnõdve és lehúzva a felsõm,feszítem  meg a mellizmaimat. – Mit gondolsz,B vagy C kosaras vagyok?

Jólesik megnevettetni,melegséggel tölt el és az egóm is növekszik tõle.Miután megtörli szemét beleegyez,hogy reggeli után elhoz mindent ami csak kell.Egy kis tétovázás után végül odaadom a lakáskulcsomat.

-         Aztán nem ellopni semmit!Tudom,hogy a wc papíromra fáj a fogad! – kacsintom mosolyogva.Mióta lettem ilyen?Visszább kéne vennem.Még mindig nem bízom a csajba,nem kéne egybõl lepacsizni vele,csak mert olyan rohadt közvetlenül viselkedik velem.

Kiülök a nappalijába egy baszott kényelmes fotelba,míg õ a konyhában ténykedik.Nem gyõzök betelni a szoba újdonságaival.Jó lenne valami értelmes filmet is látni,az utóbbi idõben csak geci TV shopot bámulhattam abban a rohadt kórházban.Most komolyan,olyan geci nehéz lenne valami dvd-ét behozniuk?A kábeltévé egy rakás szar tormával.Ha elkezdem nézni tuti gagyiságok mennek rajta,tele ismétléssel.Valami jó horrort meglesnék,vígjátékot nem,mert fáj a hasam,ha sokat röhögök.Fene beléd mûtét!Pornó lenne a legideálisabb,de ugye…biztos nem állok neki szexfilmet lesni egy nõ elõtt.Még valami éretlen szûz fiúnak hinne.Jó lehet az vagyok,de neki nem kell mindent tudnia!Nnnh inkább hagyjuk az álmodozást,maradjunk a horrornál.

- Van valami jó horrorfilmed,vagy be kell érnem spongyabobbal meg ilyen marhaságokkal? – kiálltok ki a konyha felé.

Útálom az orvosokat.Mindig azt szajkózzák jobb ha belenyugodok a betegségembe..de nekem nincs semmi bajom!Nincs és nincs!Remekül vagyok,még a kedvem is virágos!
Fejemre húzom a sapkámat és tüntetõleg bámulok ki az ablakon.Habár lassan már vége van a télnek,ami egyáltalán nem hozott havat,de ugyanúgy hideg van a városban.Útálom a  hideget!Könnyen megfázom és a fûtés is tök drága.Nem beszélve arról,hogy kevés a munka.Ha minden igaz Litánál nem kell majd dolgoznom,de ez sosem biztos.Mondták már mások is,hogy nyugodtan lakhatok náluk,de mindig kértek érte valamit.Pénzt,munkát,néha szexet.Persze egyiket sem adtam.Ha már fizetni kell akkor inkább sajátomat fizetem és nincs joga senkinek beleszólni,mit hogy csinálok….Lita.Érdekes neve van.Nem tûnik japánnak.Talán külföldi?Nem mintha sok külföldivel találkoztam volna életem során.

-         Lita. – ízlelgetem kicsit aranyosan csengõ nevét.

-         Igen? – kérdezi rám mosolyogva,de tekintetét le nem véve az útról.

-         Lita. – ismételem újra a párás ablaküveghez nyúlva.Az autó mozgása miatt csak remegve tudom felírni a díszes ,,fuck you” feliratot.Pár másodpercig még lesem a mûvemet,majd észhez térve fordulok felé. – nem vagyok éhes.Mostanában nincs étvágyam.- vonom meg a vállam.A dokik azt mondták ez is egy tünet lehet,de szerintem nem.Amúgy sem vagyok nagy zabás.Nem kell mindent egybõl arra fogni,hogy beteg vagyok.

-         Okés,akkor majd otthon összedobok valamit,ha éhes leszel!

-         Valami édeset…valami édeset megkóstolnák. – mondom vágyakozva.Szeretem a cukros dolgokat.Csokin és sütin el bírnák élni akár évekig is.Pedig azt nem ajánlotta a tesitanárom,nehezebben izmosodom ki.Pff ennél kigyúrtabb hova legyek?Ígyis döglenek utánam a nõk…

-         Rendben,meglátom mit tehetek. – bólint beleegyezõen.

Az út további részén nem nagyon beszélgetünk.Õ kérdezget pár dolgot,próbálja kiszedni belõlem mit szeretek,hogy élet eddig meg ilyenek,vannak e barátaim akiket értesíthet,de csak szûkszavúan válaszolok.Egyik barátommal sem ápolok olyan viszonyt,hogy tudatni kéne velük kórházba voltam.A végén azt hinnék valami nemi bizbaszt szedtem össze és akkor végképp elbasztam az esélyt,hogy elveszítsem a szüzességem.Milyen gáz már…már csak a szó is.Ahogy így beszél,beszél magáról eszembe jut valami amit még nem tudakoltam meg és õ se mondott el.

-         Egyedül élsz?Vagy van valami pasid akit fel akarsz hozni lakásra meg ilyenek? – kérdezem arcát vizslatva.Jó bõr.Tuti van hapsija,de kíváncsi vagyok,hogy együtt e élnek,vagy milyen komoly a dolog,mert akkor inkább hamarabb mint utóbb lépek le tõle.Nem akarom a freszkót csinálni,vagy ilyesmi.Estek már nekem késsel,mert azt hitték én kúrom a nõiket.

-         Nem nincs.Egyedül élek. – válaszolja õszinte hangsúllyal.Ezt…nem értem.Vagy kamuzik vaaagy…gõzöm sincs.Ilyen babának nincs pasija?Ez eléggé kataszrofális dolog a társadalomtól.

-         Akkor hülye vagy. – mondom egyenesen.Nem kertelek és szépítek,minek tenném?Nem is nagyon ismerjük egymást,szal a szidás még megengedett. – felvinni az üres lakásodra egy kamasz,intézetis gyereket akit nem is ismersz.Ez hülyeség.Lehet,hogy épp meg akarlak erõszakolni vagy ölni…vagy még rosszabb!

-         Mi lehet rosszabb a halálnál? – nevetni komolytalanul,pedig ezt én véééresen komolyan gondoltam.Mármint nem az erõszakolást,sem a gyilkolást,nem hiszem,hogy ilyesmikre képes lennék.

-         Sok minden…Rohadt sok minden..

21?Érdekes simán mondanám 26-nak is.Nem azért mert olyan ráncos lenne vagy öregasszonony.Egyszerûen csak nõiesebb a többi csajéhoz képest.Randiztam már idõsebbel,de õk állandóan arról áradoztak,hogy biztos jó lehetek az ágyban,meg hogy felhoznak egy barátnõjüket,tuti elbírok kettõvel is.Ezért léptem le hamar mindegyik elõl.Tiszta gáz lenne már,ha hirtelen ott lennék és…hát nem úgy sülnek el a dolgok ahogy én akarom…

A csajra visszatérve,mit is kérdezett?Mesélek magamról?Mért mesélnék?

- Nnnnincs mit mondanom. – vonom meg a vállam nagyképûen.Tudom ám,hogy a vesémre pályázol….  – am…szerintem passzolhatnád ezt a ,,majd elhozom a cuccaidat” dolgot.Elmegyek én érte nem lesz gond… - édesgetem,hogy vigyen szépen haza és hagyjon is ott,de nem dõl be a dumámnak.

- Hogy aztán szépen ne tudjalak kirángatni igaz? – kérdezi mindent tudó mosollyal.Ahh idegesít ez az okosság!Most még nem olyan kivágott a felsõje sem,hogy tudjak mit figyelni míg dumálunk. – majd én elmegyek érte,nem kell emiatt aggódni.

- Pff te tudod…csak aztán vigyázz,mert nem szoktam takarítani a szobám…és sok a patkány is.Méretes dögök,amiket kurva nehéz kiirtani.Raktam is a szobába egy rakás fogót,nehogy belelépj… - lököm gúnyosan.Persze ez nem igaz.Lehet,hogy szegény vagyok és a lakásom nem több mint egy szoba meg egy fürdõ,de sosem tudnék megférni putriban.Ha fel is jöttek hozzám lányok,vagy haverok,mindig meglepõdtek milyen rendet tartok.Se koszos gatya a földön szanaszét,se szemét,semmi.Megfogadtam,hogy nem élek,olyan mocsokban mint ami az intézetben volt.Nem,nem soha!

- Nem félek a rágcsálóktól… - mondja nem elég határozottan,de nem adja fel a tervet,hogy benéz hozzám.Nrrr,hogy ezt a nõszemélyt sehogy sem lehet leállítani!Mondom én,hogy valami nagyszabású terve lehet velem,csak úgy nem viselne el ennyi ideig.De legalább hozott gumicukrot…és a fene egye is meg,de ez a tea valami isteni!Pedig én általában kólát,vagy gyümölcsös italokat fogyasztok.Érdekesmód nem kívánom a kaját,pedig már egy jó ideje nem ettem semmit.Nah mindegy,biztos a hülye mûtét miatt.

- Ez mind szép és jó,de nekem holnap utánra vissza kell mennem dolgozni és a suliból is kirúghatnak,ha sokáig nem megyek.Nem sokára jönnek az év végi vizsgák és ennyi lemaradással így is csoda ha átmegyek... – vakarom meg az állam kelletlenül.Ebbe bele se gondoltam még így rendesen..basszus nem akarok évet ismételni!Rühellenek a tanárok,tuti meghúznak ha a kettes legalább nem lesz meg.Na jó tesibõl meg matekból nem kell agyalnom,az megy,de minden másból sügér vagyok!

- Nem is tudtam,hogy ennyire törõdsz a tanulással.Ez tiszteletre méltó dolog. – mondja mosolyogva,amire megszeppenek.

- Nem…nem kell a dicséret.Csak azért csinálom,hogy ne kelljen visszamennem az utcára,vagy az intézetbe! – bámulok bele a félig ki teli poharamba.Ajkaimhoz veszem a löttyön és legyûröm a maradékot is. – ez az izé finom. – dicsérem meg tõlem,merõben szokatlanul.

Vegyes érzelmekkel ülök és bámulok utána.Hagy foglaljam össze mit bírtam eddig értelmezni:van itt ez a nagy dudás csajszi,aki egy amúgy rühellt rokonomnak a….barátja?Eljön hozzám,megpróbál jóarc lenni ééés emellett kijelenti,hogy õ a gyámom.Hmm…tiszta sor,hát hogy is lehetne ez nem megszokott?Tök…tök megszokott,valószerû történés.Mert én annyira geci népszerû vagyok,hogy az emberek csak kapkodnak utánam és mindenki azt akarja,hogy fizesse az ellátásom.Igen,ez geci valószínû…

Persze tudom,hogy van valami buktató itt is.Kitudja valami bûnbanda tagja a nõ és azt akarja,hogy álljak be hozzájuk lopni,meg Al Caponet játszani!Persze az is lehet,hogy a szerveimre hajtanak.Igen!Azt hiszik hamar kidöglök és majd valami szakállas Maharadzsának eladják a fél májamat!Neeem dõlök be én senki fondorlatosságának!Lehet,hogy nem mondhatnak egy észlénynek,de hülye sem vagyok!A segítségét viszont elfogadom,addig amíg ki nem jutok innen.Valakinek fizetnie kell a kórházi számlámat is.

Azt mondta segíteni akar…egész õszintének tûnt.Ilyen jó színész lenne?Nem tudok róla semmit és még a nevét is basztam megjegyezni.Valami…valami Lila…Lilla talán?Hogy bízhatnék meg egy ilyen emberben?Elég korrektnek tûnt a viselkedése,de úgysem fog velem maradni,ha tényleg nem a szerveimre pályázik.Kerültem már ilyen nagyon távoli rokonokhoz,meg ismerõsökhöz,de senki nem bírt meg maga mellett.Emlékszem mindegyik képére,ahogy rám néztek azzal az erõltetett mosolyukkal és kinyögték,hogy jobb lesz nekem az intézetben,vagy épp egy másik ismerõsnél.Tiszta gázak.Akkor is csak röhögni tudtam rajtuk.Õ is így fog tenni.Fiatal,jól néz ki,biztos pénze is van elég,hogy illhetnék be én a kis családi életébe?Azt se tudom hány éves..

Felfújt arccal vágom ki párnám a nyitott ajtón,egy dühös kiáltással kísérve.

-         Nekem viszont nincs szükségem segítségre! – dõlök hátra duzzogva.Persze nem hallhatja,hisz már lelépett,annyira nem maradt itt,hogy beszélgessen velem.Iszonyatos unalmas egyedül.Hátradõlök,de beverem fejem a vas ágy szélébe.Hogyazaaaa!Vadul kezdem el nyomkodni a gombot,mire pár másodperc késéssel megjelenik a kapafogú halálra vált arckifejezéssel.

-         A párnám. – mondom dölyfös  arckifejezéssel.Fogait csikorgatva csoszog ki a folyosóra és fejem alá bassza az említett tárgyat.

-         Neh! – horkantja nemes egyszerûséggel.

-         Nhr! – kommunikálok az õ parasztos nyelvén.Ha bunkón,hát bunkón!Amúgy sem szoktam megköszönni semmit.Maximum ha sok pénzt adnak,de azt is csak ha jó kedvemben találnak.Nem mintha nekem szoktak volna sok lóvét adni..

Egy ideig csak fekszem és bámulom a tévét,majd alszom is pár órát.Késõ délután fém ágy csörömpölése zavarja meg kajálásomat.Igaz,hogy csak turkálom a kaját,de akkor is pofátlanság,hogy  hangoskodnak!Gyors magamra rántom a takarót,zokon venném,ha valamelyik haverom esetleg egy jó nõ meglátna ebben a köpnivaló köpenyben.Egy doki és egy ápoló faszi tol be a szobámba egy vén,vastüdõs,össze csoffadt emberkét.

-         Héhé!Hát ez…mér,de mér? – kérdezem értetlen képpel.Ez..mér ide?Rittig betolják mellém és elhúznak egy kis függönyt,ami az ablaknak köszönhetõen tök áttetszõ.

-         Kevés a hely,ezért Mr.Brauner itt fog egy ideig lenni. – magyarázza el nekem az orvos.

-         Nemnem!Nem oké!Tök dögvészesnek tûnik szerencsétlen!Mi lesz ha elkapom? – gesztikulálom hevesen.

-         Nem kell aggódnod,nincs fertõzõ betegsége. – próbál nyugtatni a faszi,de kurvára nem leszek tõle nyugodtabb.

-         Mi baja van?

-         Sajnálom,de ezt nem árulhatom el… - emeli fel a kezeit,nem tudom támadásként,vagy védekezésként.Ez feldûhít.

-         TE ENGEM NE FENYEGESS!ROHADTUL NE!MOND EL MI BAJA VAN A TATÁNAK! – üvöltöm kikelve magamból.

-         Sajnálom,de… - fogja meg a lábam.Ekkor rúgom meg úgy istenigazából.Térden találom.Nem vagyok orvos,de el tudom képzelni,hogy több darabra törik a térde.

-         NE.ÉRJ.HOZZÁM! – sziszegem felugorva.Jó,most lépek le innen!

Rám hívják a zsarukat és értesítik a gyámomat is,de azt mondja,hogy csak holnap tud bejönni.Nagy meglepetésemre kapok egy fasza kis bilincset is,de nem díszdobozban,szex céljából,hanem a karomra és azért,hogy ne tudjak leszállni az ágyról.Fain,ez hiányzott még…Némi kioktatás után magamra hagynak.Nem perel a doki,a ,,helyzetemre való tekintettel”.Amúgy is mit csinálhatna?Visszavisznek az intézetbe?Fiatalkorúak börtöne?Na jó arra tényleg nem vágyom,de mivel ,,beteg” vagyok nem akarnak komoly ügyet az egészbõl.Ami engem mégis a legjobban basztat,az az hogy itt ez a tata mellettem és hörög.Borzasztó ahogy küzd a levegõért.Kiráz tõle a hideg.Amint megtudtam tüdõrákos.Faja,ez nagyon kellett mellém…Valami borzalmas úgy feküdni a holdvilágos szobában,hogy látom a faszi körvonalait és hallom a szenvedését.Félelmet kelt bennem,sõt rettegést.Haza akarok menni!Mivan ha kidöglik itt mellettem?Még rám fogják,hogy én öltem meg!Most még azzal a nõvel…Litával is szívesebben lennék.Hol van ilyenkor mikor szükség van rá?

Egy másodpercet sem bírtam aludni,így reggel fele már elég zabos vagyok.Mikor kivisznek a budiba,gecinagy karikákat látok a szemeim alatt.

-         Hé nõvér! – szólok a kapafogúra. – felhívhatom a nevelõmet..vagyishogy a gyámomat?

Kapok is egy telefont és a nõci számát.Kicsöng.Kicsöng…A kékeres méteres állna beléd,vedd már fel!

-         Halló?

-         Öhm…hy! – szólok bele idiótán.Ezért nem szeretem a telefonokat.Mindig megzavarodom,ha beszélni kell bele. – De..Denem vagyok!Csak azért hívlak,hogy…jössz ma be igaz?Szóval hallottad a rugdosós ügyet..de attól még eljössz nem?  - kérdezem megnyalva ajkaimat.Hát…gáz vagyok.Mint egy ötéves aki a mamáját várja haza.

-         Persze,hogy eljövök! – mondja határozottan.Ebbõl nem tudom kivenni,most haragszik e rám vagy sem.Végülis mind egy.

-         Akkor..tudnál hozni nekem sampont?Meg egy kis édességet.Imádom a gumicukrot! – utalok arra mint is vegyen nekem. – idebent csak víz van és kezd teljesen kiszáradni a hajam.Nem beszélve a telibehányt kajákról amit kapok…