Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Törzsünk legnagyobb hibája a türelmetlenség . Mindig mindent most akarunk. És mindig elfelejtjük, hogy a most is csak egy pillanat. Ez a hiba a mi Tautini törzsünkkel. Türelmetlenek vagyunk…

Mint én, aki nem tûri a tiszteletlenséget, még akkor sem, ha az éhség rá a mentség. Egyen hát, bánom is én, de tudnia kell hol a helye.

Türtõztetve magam állom meg, hogy ne keverjek le egy istenes, medvés pofont, elvégre még is csak Rata, és még is csak szent helyen vagyunk. Így jobb dolgom híján nem tehetek mást, menni hagyom.

Az úton csak azon tudok gondolkodni mennyi mindent meg kell még tanulnia, a kasztokról, a csoportokról. A növényrõl, a szertartásokról…és valamikor még ratává is kell avatni. Igazivá, törzsbelivé.

Azt hiszem mi elõbb pontot kell tenni annak a bizonyos I-nek a végére. Megteszem. Még a nap hetedik nyugovóra térése elõtt meg kell tennünk.

Ám a táborban sem fogadnak kecsegtetõ hírek. Mint már említettem- s okkal- törzsem legnagyobb gyengesége a türelmetlenség. Az egyik tag megbökte a másikat, kinek most élete a tét.

A ratára hagyom a teendõket, embereket is kap maga mellé, tegye amit jónak lát. Kint állva sátra elõtt tartom a lelket a zokogó nõben hûvös, még is határozott fellépésemmel. Ha én nem pánikolok senki sem teheti a törzsben; Ez a szabály. A szabály pedig senki sem szegheti meg.

S bár a rata megmenti a férfiút, a falu még sem tud ránézni hálás szemmel. Azt rebesgetik átok ül rajta. Tisztátalan. Nem közülünk való…

Ostoba szeretett népem pedig egyöntetûen párhuzamot húz az átok és közte. Azért indult el a szülés, és azért sérült meg ez a férfi oly csúnyán, mert itt van Sinix. Meg kell égetni, fel kell áldozni.

Némán pillantok rájuk.

Majd alig hallhatóan sziszegek egy „nyugalmat”, s összehívva a nagy tanácsot vonulunk külön, messze esõ, a hegyek mélyén rejtõzõ szállásunkba össze egy gyûlést.

- A falu béliek nem támogatják az új Ratát Kaiwhakahaere- dörmögi az egyik tanácstag, a legidõsebb ngārahu. Sokan bólintanak, helyeselnek- meg kell égetni, fel kell áldozni.

- És akkor még is ki fogja intézni a gyógyítást? Ki mutatja be a szertartásokat?! Gondolkodj mielõtt a szádat jártatod.

- Meg kell égetni!-hajtogatják csak egyre-másra.

Tanácsunkban egyetlen nõ foglal helyet, a legidõsebb tautini. Rosaangela bár aszott, zömök asszony még is ereje teljében van. Azt rebesgetik a kristályfüggõ, mely ráncos nyakában pihen még magától a tarākonától származtatható. Õ volt a sárkány egyetlen szeretõje, kit a lény az élet lángjával jutalmazott. Saját életét áldozta a nõért, ám ez hosszú história, s a tarākona szertartáson szokták eljátszani.

Az õsz, reszketõ hangú hölgy pozíciója még az enyémnél is ezerszer magasabb, ezért is tiszteli mindenki õt úgy, mintha anyánk lenne. Azonban õ nem érintkezik velünk. Itt él fent a hegyekben,s csak különleges tanácskozáskor látjuk viszont. Nem bánja.

- A rata kell- szól közbe, melyre néma csönd telepszik a teremre. – Szenteljétek fel a ratát, mutassatok be gazdag áldozatot az isteneknek, hogy elfogadják és ne nehezteljenek rá.

- Valamit a legöregebb tagtól, valamit a legfiatalabbtól, s valamit tõle.

Szavak nélkül figyeljük a tiszteletben álló nõt, majd mélyen meghajolunk elõtte és távozunk. Nincs több vita, mindent hall. Még kilóméterekrõl is.

Mikor magam voltam gyermek, õ már akkor is ilyen idõs lehetett. Apám idejében is. És annak az apjának az idejében is. Azt is rebesgetik, hogy õ a mi szeretett Aotūroánk megtestesülése.

Visszaérve a táborba felkeresem a ratát, majd félrehívom.

- Mit parancsolsz Kaiwhakahaere?

- Ma este. Találka. A tûznél.

Azzal távozom. Felkészülök az esti elõadásra, megtudakolva mi mindent is kéne elmesélnem neki. ÉS hogy kit kérdezek meg?

Az asszonyokat. Elvégre õk szokták elmondani mi hogyan is van a törzsben gyermekeiknek. És most nagyjából hasonló szituációnak örvendünk.

A nõ, kinek segített világra hozni gyermekét roppant hálás neki. Ezért is dönt úgy, hogy szívesen fogadja a ratát. Õ lesz a rata törzsi anyja.

Így a megbeszélt idõpontban (nálunk az este pontos idõszakot jelöl a vacsora utáni és nyugovóra térés pillanata elõtti állapotot) a hatalmas tábor közepén lobogó terebélyes tûz mellé sétálva fogom karon a ratát s kezdem húzni a nõ sátrába.

Lynea kerek barna arca boldog ahogy meglátja a két belépõ alakot. Az õ vezérét, és az õ ratáját. Nem gyõz hálálkodni hogy segített életet adni a gyermekének, ezért busa fejével a két ülõalkalmatosság felé int.

- A törzs fel akar téged áldozni.- pillantok Sinixre, aki megrökönyödve mered rám.

- Úgy gondolják hauaitu vagy. Vagy is áruló, haszontalan a törzs számára.

- De én segítettem!

- Tudjuk- szól közbe Lynea.- Természetesen nem fogjuk hagyni a Kaiwhakahaereval hogy megtörténjen ez. Jó rata vagy, csak még keveset tudsz. De mi eavatunk.

- És felszentelünk- teszem hozzá.- Lynea megtanít mindenre, s törzsbéli anyád lesz.

Azzal a nõ lassan mesélni kezd.

Minden törzsi tag csak úgy lehet törzsi tag, ha az édesanyja tautini. Néhány rendhagyó esetben tautini örökbe fogadhat gyermeket, akik nem a törzsbõl valóak, így az idegen is törzsbéli lesz, ezzel privilégiumot, érinthetetlenséget élvezve. Ez fog vele is történni.

Ez azért is kell, mert csak és kizárólag törzsbéli láthatja el ténylegesen a rata szerepét. Mármint ténylegesen úgy, hogy el is fogadja a törzs. Egyéb esetben akár egyetlen hibája miatt is meglincselhetik, úgy ítélhetnek hogy alkalmatlan a pozícióra és feláldozhatják. A ratának kötelezõ két általa választott –általában gyermek- segítõt tartania, kik kitanulhatják mellette a mesterséget.

Azért fontos, hogy rata legyen a törzsben, mivel csak és kizárólag az a személy hajthatja végre a rituálékat.

Egyetlen rituálé van, amit nem a rata végez, és az maga a rata avatás. Ezt a falu elsõ asszonya, Rosaangela teszi. A szertartáshoz kell a legöregebb tagból valami, a legfiatalabb tagból valami, s a ratából valami. Ezzel lesz teljes a kör.

Sinix arcán látom hogy sápad. Sok lesz neki az elhadart információ, azonban ez jelen pillanatban egyikünket sem érdekli. Sem engem, sem a karjaiban heverõ csecsemõt rázogató Lyneát. Szorít minket az idõ.

Minden évben mikor a nap és a hold egyszerre jelenik meg el kell végezni a Aotūroát. De elõtte húsz napi böjt van. Szerencsétlenségére avatása után húsz nappal kell megtartania a bonyolult rituálét.

És hogy minek is áldozunk?

A földanyának köszönjük meg, hogy befogadott minket és megajándékozott a tautinivel, vagy is az életet adó virággal. A tábort átszelõ folyóban nõ csupán a virág, melytõl fehér a hajunk vége. Ha beavatott rata lesz, neki is el kell kezdenie fogyasztania a keserû virág fõzetét.

A szertartás bonyolult. A réten emelt szentélyen kell gazdag áldozatot bemutatni az Isteneknek, majd közös imádság után a szent fõzetet, melyet a rata készít el a tautinik virágából minden törzsi lakosnak el kell fogyasztania közösen. Ezt követõen ismét hosszas imádság van napirenden, aztán mulatozás.

- És még is kitõl fogom megtanulni a fõzetet? Semmi féle feljegyzés nincs errõl! –pánikol Sinix

- Arra ne legyen gondod.- szólok közbe.

Lynea felvonja a szemöldökét, majd folytatja.

Még rengeteg rituálé lesz, de ez számára a legfontosabb, a többirõl idõben beavatják. Most viszont mennünk kell, tekintve hogy a kicsi nyûgös, s mind ketten fáradtan.

Mélyen meghajolva az asszony elõtt távozunk a sátorból. A fiatal férfi arcára látom lassan kitelepedik a pánik. Halványan megmosolygom.

- Még is hogyan tanuljak meg ennyi dolgot másfél hát alatt?!

- Kapsz segítséget. Holnap korán kelünk, menj, térj nyugovóra.

Másnap hajnalban sétálok be sátrába, félrelibbentve az irhát szólok be. Ébredjen, hosszú útra megyünk.

Nyûgösen szedi össze magát, gyalogszerrel indulunk neki a több órás megerõltetõ sétának. Nem sokat beszélünk, hiába faggat lusta vagyok cseverészni. Még az úton a férfiú fejébe verem; az idõs hölgy a falu elsõ asszonya, így mély tisztelettel kell vele bánni, nagyobbal mint ami nekem jár. Egyenesen Rosaangelahoz viszem, akit nem lep meg jöttünk.

Reszketõ hangjával azt sivítja;már várt minket.

Mély meghalással köszöntöm, a leendõ Rata sem tesz másként.

- A segítségedért jöttünk- közlöm mély tisztelettel hangomban.

- Ezt a férfit kéne ratává avatni.

- Nincsenek hónapjaim arra, hogy kiképezd õt.

Sinix csak furcsállóan honyorog. Végül megállapodunk hogy nála hagyom erre a kis idõre a fiút, õ mindent megtanít neki amit meg kell.

Az elsõ dolog, amit közöl vele távozás után, a kérdésre a válasz, mely eddig a legjobban aggasztotta.

- Ha azt mondjuk a legfiatalabb tagból kell valami, a legidõsebbõl, s belõled az annyit tesz, a legfiatalabbnak a zsinórja kell, mely összekötötte anyjával –a tautinik mind megtartják külön edényben, elásva, mivel mágikus erõt tulajdonítanak neki- a legidõsebbnek a körmei, mivel van egy legenda, miszerint minden levágott körmöd meg kell keresned, s csak akkor térhetsz nyugovóra. Ez a föld pedig a nyughelye a legidõsebbnek, s az is, ahol minden körmét elpotyogtatta, és a véred, mert az éltet. Azt kell a törzsnek adnod.

Persze ezeket már nem hallom. Idegesen térek vissza a táborba.

Fogalmam sincs hogyan fognak boldogulni, valójában nem is izgat. Csak arra vágyom, hogy minden klappoljon és rendben legyen. Nincs idõm még ilyen badarságokkal foglalatoskodni.

Mint említettem, a törzsünk legrosszabb tulajdonsága; türelmetlen. Mindent MOST akar, ám elfelejtik, hogy a most is csak egy pillanat, amibõl egyhamar „majd” lehet.

Az éjszaka kellemesen telt el, bár ezt csak azért jelenthetem ki nagy lelki nyugalommal, mert voltam már igazán északon, ahol azt hittem, hogy a vér is megfagy az ereimben, vagy legalábbis jégkásává válik. De túléltem azt is, ez pedig, bár nyirkossága miatt kellemetlen, nem kibírhatatlan. Ugyanakkor eléggé kényelmetlen ez a fekhely, úgyhogy muszáj lesz ezzel kezdeni valamit.

Reggelre tehát, amikor egy nyers és durva hang ébresztget, eléggé morcos vagyok, ugyanakkor a kíváncsiságom még nem sikerült legyõzni. Vajon tudja még az elõzõ gyógyítón kívül valaki, hogy melyik növény mire jó? Csak volt valami segédje vagy ilyesmije az elõdömnek! Kissé álmatagon nyitom fel a szemem, elvégre minek ébresztene fel akárki, aki meg akarna ölni, nem? Feltápászkodok, és a törzsfõnököt pillantom meg teljes életnagyságban, és egyedül. Nagyon magyaráz valamit, úgy tûnik nem tetszik valami, vagy történt talán valakivel valami...

Minden esetre elég türelmetlenül néz rám, így hát minden szemérem nélkül kelek fel, és öltöm magamra a hosszú ruhámat. Ideje, hogy valami ráolvasást tegyek a ruhámra, mely a nappali meleget elnyeli, és éjjel meg fût. Gyakorlott, és gyors mozdulatokkal kötöm magamra a ruhámat, majd útra készen pillantok felé, de õ épp csak idepislant, és már indul is. Vajon hallott már arról, hogy a reggeli az egyik legfontosabb étkezés?

De panaszra nincs okom, mert egy nagy rétre kiérve aztán elfeledem az étlen-szomjan létet, és a lehetõ legtöbb érzékkel fordulok körbe, hogy alaposan meg tudjam figyelni minden egyes részét. Mondjuk sok nézelõdésre nincs idõ, mert két kemény szempár fúr az arcomra lyukat, így akarom vagy sem, kénytelen vagyok a példáját követve lehuppanni elé.

Épp csak leteszem a nemesebbik felem, amikor megszólal, bár a beszéde kivételesen kissé.. tagoltabb vagy lassabb, nem is tudom. Mutogat is hozzá, és mire végre megértem, hogy õ most tanítani jött ide, és ezért csapott ekkora hûhót... engedelmesen ismételgetek utána, nekem is elõnyöm lesz ebbõl, és ha ismerem a nyelvet, tudok kérdezni is, és amirõl meg úgy akarom, azt nem értem meg... Azt hiszem az elején még megtehetem. Mélyen eltitkolom, hogy minnél jobban mélyedünk a nyelvleckékbe, annál jobban be tudom azonosítani a nyelvterületet, és hasonlítani a többihez, így megoldva a nagy problémát. Egyik sem hasnlít igazán erre, mégis vannak hasonlóságok. Ha nagyon akarnám, már most elboldogulnék. Azért csak ülök redületlen, és ismétlem amit mond, hogy a kiejtéssel ne legyen baj.

Végül a nap már egészen kibújt a magas fák lombjai mögül. Éppen azt a szentbeszédet hallgatom leegyszerûsítve, mely a Rata szent dolgainak kiselejtezésérõl szól, így hát eléggé unom magam, nem mellesleg meg éhes is vagyok. Kimonóm ujjába fûzött kezeim lassan elgémberednek, én meg törökülésben fogok megsavanyodni. Végül fésût húzok elõ, és a hosszú tincseim szépen nekiállok kóctalanítani, nem mintha olyan nagy bagolyfészek lenne a fejemen...

-Figyelsz? - dörren rám a mély bariton, én pedig szemem sarkából odapillantok.

-Hm. - hümmentek, meg sem torpanva a fésülködésben.

-A Rata dolgai szent...

-És ebbe halt bele. - szólok közbe gördülékeny kiejtéssel, tisztán, ki tudja hány törzsi törvényt szegve meg ezzel. - Én élni akarok. Csináljatok szentélyt, és imádjátok a Rata szent dolgait.

-Hogy mered... - rámvillannak a hipnózissal felérõ szemek, de csak felállok, mert kezd értelmetlen lenni ez a forrófejû vita.

-Bocsáss meg, én Kaiwhakahaerem, de nem ettem. Ha visszatérek, folytathatjuk.

Fésûm elrakva öt ujjal szántok elegáns mozdulattal a hajamba, és egy kis hajtûvel tekerem pár mozdulattal szoros kontyba, hogy ne zavarjon. Megfordulva macskszerû léptekkel hagyom el a tisztást, mely legyen akármilyen szent, azért itt vadászni mégsem fogok. Mellesleg meg sietõs lépteimmel minél messzebbre szeretnék jutni, nehogy a fõnökömnek eszébe jusson követni és tovább beszélni vagy ilyesmi. Egy délelõtt során csak nem csinálnak még egy szülést vagy haldoklást.

Egyébként is... Mi az, hogy azt a sok vackot tartsam meg? Inkább akkor alszok a nemrégiben belakott kis vermemben. Vagy fán. Ha a Rata ennyire fontos nekik, hogy még a börtönömbõl is kieresztettek, akkor azt hiszem igazam lehet, hogy itt is a gyógyító mondható a törzs második emberének. És ha ilyen szerencsés pozíció hullott az ölembe, akkor ki is fogom használni, és nem fogom hagyni, hogy csak úgy ugráltassanak.

Mikor úgy vélem, elég messze érhettem, megállok, és ellazulva sóhajtok. Kimonóm övébe dugom a hosszú szoknyaszerû részt, izmos, karcsú és hófehér lábaim szabaddá téve, ugyanígy a lógó ruhaujjakat is megrövidítve és pórázra fogva, hogy ne zavarjon, majd a tõröm elõvéve megállok a sûrûben, és lehunyom a szemem. Kissé behajlítom lábaimat, karjaim kissé behajlítom magam elé, és a bökõt pedig döfésre készen tartom. Hosszú percekig csak figyelek, hallgatok és szimatolok, majd lassan felnyitva borostyán szemeim a tõrre pillantok.

Gúnyosan, fölényesen biggyed le szám sarka, ahogy a benne mozgó árnyakat figyelem, majd mint akit puskából lõttek ki, úgy indulok neki. Betájoltam a helyzetemet, a falut, a tisztást, és hogy merrõl cipeltek engem oda. A földbõl kiálló györeket, nagy köveket és egyebeket úgy lépem vagy ugrom át, hogy a lendület nem törik meg. Így aztán pár percnyi futás után megtorpanok, és újra mély levegõt veszek. Érzem a mentolos illatot... valahol erre... ideje nem csak evéssel foglalkozni, hanem a jövõmmel is.

Míg a számba kis bogyókat dugdosok, amiket tegnap a sátramban tálaltak fel a memehák, addig két kezem sûrûn kanalazza a szerzett növényeket akár gyökerestül is a kis anyagszütyõbe, amit a kimonómból halásztam elõ. A nap a fejem fölött jár, mikor végzek. Útközben amilyen szép és mutatós madártollakat találtam, szépen kimostam egy közeli forrásnál, és a hajamba tûztem szárítani. Kicsit furcsán nézhetek ki, de hát errefelé csak az látja, aki úgy tûnik titokban akart követni, de sikerült kiszúrnom. Nem zavar, így nem mutatom, hogy észrevettem, habár kiléte sem érdekel igazán.

Végül aztán halkan dudorászva húzom gunyoros kunkorra ajkaim. Kész vagyok. Még néhány kis facsemetét ások ki bottal vagy lapos kõvel, majd egy kis ráolvasás sutyiban, és felállva késznek nyilvánítom. Tõröm is megtisztítva elteszem, amint a levadászott halakat megfelelõen megtisztítottam, és fogyasztásra félkész állapotban eltettem. Ruhám újra leengedem, így akár egy civilizált világ-beli szerzetes, úgy nézhetek ki. A hajam nem engedem le, mert akkor a tollak szertehullanának. Így, ilyen fura külsõvel indulok vissza a faluba.

Nagy elánnal fogadnak, ki hitte volna, hogy ennyire hiányoztam nekik. Mint kivettem a szavaikból, valamelyik másik falubeliekkel támadt nézeteltérésük, és megsebesült valaki. A nagy riadalomból ítélve elég nagy lehet a baj, így lépteimen nyújtok, de tempójukon nem gyorsítok. A Kaiwhakahaere vár a sátram ajtajánál igen mogorván és dühösen. Szó nélkül lépek el mellette, magam mögött lehajtva a sátor ajtajaként szolgáló anyagdarabot. És kihessegetve a bent tébláboló, zokogó rokonságot.
Ám elég a fekhelyre pillantani, és tudom, hogy a helyzet komoly. Túl fiatal alak fekszik túl sápadtan ott, és eléggé mozdulatlanul. Mégis tudom egy rápillantással, hogy még nem halt meg. Megfordulva kiszólok az embereknek, hogy két hauaitut küldjenek ide vízzel és kövekkel, meg fával. Míg õk intézkednek, addig én a szerzeményeim az egyik asztalra szórva a friss növényeket felkapom és egy mozsárban elõrölöm, majd a takonyállagú akármit leerõltetem a torkán.

Ekkor érkezik meg a két alak, láthatóan vakok. Káromkodva veszem el a vizet, és amíg a tüzet felélesztik, én lemosom a sebét, és pár gyógynövényt is teszek rá, hogy a vérzést elállítsam. Csúnya hasi seb, látom a beleket is. De ez nem jó alkalom a kísérletezgetésre. Kezeim megmosom, és a tûz mellett megmelegedett köveket a seb köré teszem, majd a megpuhult és fellazult bõrt összeillesztem. Halkan motyogva kántálni kezdek, és figyelem, ahogy a különváltrészek lassan összeforrnak, minden látványos tüzijték nélkül ugyan, és a nagy ruhámtól csak én látom, ahogy a seb lassan összezárul. Mivel nem vagyok nagy mágus, így erõmbõl nem telik teljes gyógyításra, de a lényeget megtettem, a többi rajta múlik. Körbenézve leakasztok pár szárított gazt a falról és a fûzre vetem, majd kilépek a sátorból, hogy a füst csípõs szaga ne marja szét az orrom. A két kívülálló is tüsszögve követ, majd elállom a bejáratot. Most nem mehetnek be. Persze ez nem mindenkinek tetszik, így hát panaszba kezdenek.

-De Kaiwhakahaere, a fiam... A fiam ott van bent, és ki tudja, hogy él-e még...

A nõ sírva veti magát a földre, mégsem mozdulok el. Közönyösen pillantok körbe, és próbálok rájönni, hogy miért viselkednek ilyen furán velem. Talán ijesztõ lenne, hogy némi füst dõl kifelé a sátorból? Minden esetre most a természetre kell bízni a dolgot.

-Élni fog, ha akar. - szólalok meg, és mivel a nyelvüket használom, elcsendesülnek, hogy halk szavaim hallják. - Ha felkel, átmehet a ti sátorotokba. Pihennie kell.

Teszem még hozzá, majd a hajam összefogó tût kihúzom a hajamból. Egy pillanatig meglepetten meredek a széthulló ezerszínû tollakra, majd sóhajtva nekiállok összeszedni, és egy cérnaszálat kihúzva a ruhámból összekötöm õket. Legyezgetve magamat egy kezemmel hátul megtámasztom magam üldömben, így kényelmesen elfoglalva a bejáratot hosszú órákra elérem, hogy senki se szökhessen be a sátorba.

A falubeliek nem mennek el, ott õgyelegnek a közelben. Egészen amíg egy halk nyögést nem hallok bentrõl, én pedig olyan gyorsan ugrok fel és tûnök el bent, hogy csak a reakcióként érkezõ hörrenést és kiáltásokat hallom kintrõl, ahogy közelítenek. Persze felnyitva a bejáratot a sûrû füsttõl nem látnak, és a csípõs szagtól megtántorodnak, mégis megpróbálnak bejönni. Csontokba akadnak, nekimennek a csekélyke berendezésnek... felsóhajtva gurítom a pácienst oldalára, hogy felköhögje a trutyit, amit a torkán nyomtam le órákkal ezelõtt, és a sebe környékérõl lehullott köveket félresöpröm. Egy ronggyal letörlöm a verítéket arcáról, és megnézem a szemét. Majd biccentve felállok.

Szól az ítélek, és krákogva viszik ki õt a sátorból, némi friss levegõt beengedve maguk után. A tüzet szétkotrom, és a füstölõs részét kiszedve a sátor mögött elföldelem. Majd szellõztetés közben a rég beszerzett kis aranyosságokat a helyükre teszem, s a halat végre nekiállok megsütni. Jóllakottan, és elégedetten nyújtózok ki, és fürdés után vágyva feltápászkodok, kilépve a sátorból. Arra indulok, amerrõl hoztak, megfelel nekem az a nagy folyó fürdésre, mégha szürkül is már az idõ. Kellemes félhomályban dobálom le a ruháim, és felpillantok az égre. Holnap telihold. Én pedig táncolni akarok.

Mosollyal gondolok a szempárra a kis üvegcsében, mely a sátram egyik elõkelõ polcán figyel. A falubeliek azt hiszik, szellemek szeme figyeli õket, így nem mernek bejönni. Remélem, hogy õk szeretik a szemüket. Mert az én táncomat csak az láthatja meg, aki méltó rá. Ilyen pedig még nem született. Így elégedetten merülök a vízbe, és a víz alatt a túloldalra úszok, majd vissza, játszadozva a hosszú hajammal, mely a víz tetején úszik utánam legyezõ alakban, vagy szórakozottan simítva végig hófehér bõrömön, mely az esti szürkületben kísértetiesen fehérré, a felkelõ hold fényében pedig szinte ragyogóvá válik.

„Sokszor hallottam, hogy az úgynevezett természet olyan, mint a cserépedényeket készítõ fazekas, és ha egy szépet tud készíteni, tud aztán két-háromszázat is.”-

Miguel de Cervantes

A szülést sikeresen levezényeli, az emberek lassan, de biztosan megbíznak benne. Engem is meglep mily könnyedséggel veszi rá társaim egy-egy mozdulat végrehajtására.

Szavak nélkül…Ez azt hiszem, elismerésre méltó teljesítmény.

Némán függesztem sötétlõ tekintetem minden egyes mozdulatára, míg meg nem gyõzõdöm; áldás az ember, nem átok.

Végül megkönnyebbülten vezetem ki a sátorból, hogy aztán megmutathassam neki újdonsült, ezen esettõl számított lakhelyét. Az egykori és mindenkori Rata sátrat.

Körbe intek kezemmel amolyan „ idegenvezetés” gyanánt, s távozom.

Elmémben már ekkor megfogan a halva születetett ötlet; meg kell tanítani a nyelvünkön, s ezen eshetõség okáért magam foglalkozom majd vele.

Ám nem juthatok sokáig tantervem kidolgozásában, elvégre –halandó órában mérve közel másfél után- már üvöltve rohannak hozzám a megboldogult Rata ágyasai; az új Rata megtébolyodott, kidobálja a szentségeket, ráadásul fel is gyújtja a falut.

Hanyatt-homlok rohanok – persze átvitt értelemben, egy Kaiwhakahaere soha sem rohan!

Ettõl eltekintve sietõs léptekkel indulok az említett területre, hogy aztán elhûlve nyugtázzam; igazat szóltak. Valóban a régi Rata felszerelésének 25% kivételével minden kint honol.

Emberünk tán még nem sejtheti, mily hideg is van azon odúban, melyet otthonának tekinthet ezen eset után. Nem szólok semmit, mindössze biccentek, s távozom.

Az este folyamon rádöbben majd barátunk; milyen is ez az esõ erdõ.

Engem is meglep, a következõ nap pirkadatán már hûlt helyét találom az irháknak. Bár a kimonó melyet magára öltött minden bizonnyal meleg, még sem elég ahhoz, hogy testének minden porcikáját õrizze bizalommal..

Belépve a sátrába mérem végig. Még alszik.

Nyugodtan, sápatagon.

- Ébredj! – szólok hozzá nyelvemen.

A hatodik gyõzködésre magához is tér, melyet cseppet sem bánok.

Lassan okítani kezdem –melybõl fikarcnyit sem ért; nem teheti ki az egykori Rata dolgait, elvégre ezek mind szentek s amellett, hogy tiszteletlenségnek hatnak ezen tárgyak eltávolításai, még a népet is megriassza.

Ezt követõen sürgetve sarkallom a mi hamarabbi öltözésre. Sokat kell még tanulnia, nekünk pedig nincs vesztegetni való idõnk.

Egy holdtöltét követõen a legnagyobb, legméltóságosabb szertartást kell levezényelnie; a Tautini szertartást.

Népünknek ezen momentum legalább annyira fontos, mint a keresztényeknek a karácsony. S ha nincs ki vezesse, hát az istenek, szellemek elfordulnak tõlünk.

Nem maradhat ki.

Így esik, hogy egy ébredés, s mosakodást követõen már a hatalmas, szent rét felé tartunk. Némán haladok az ismert ösvényen, nyomomban a Rataval.

Végül a szentélyhez közeli kis tisztáson a smaragd zöld, harmatos fûbe roskadva parancsolom magammal szembe a férfit, s elkezdem a villám leckét.

- Én Wairua….te?

Semmi.

Én rá mutatok, Õ bután néz.

Jó párszor elismétlem, míg le nem esik a tantusz. Ahogy kimondja nevét büszkén biccentek.

Lassan ismételtetem vele a mondatot.

- A nevem Sinix.

Pár nekifutás, és már tökéletesen mondja.

Büszkén biccentve ugrunk neki a következõ szavaknak. Ég, föld, madár. Tisztába tesszük a kasztokat.

Én Kaiwhakahaere….Õ Rata.

Hosszú és rögös út áll még elõttünk…

Már elõre látom..

Olyan hangokra kelek, amik határozottan nem az üdvözlés örömteli pillanatait tolmácsolják. Sátrakat pillantok meg elsõként, majd rengeteg olyan alakot, mint akik engem cipelnek, és egyedül a ruha útján tudom megkülönböztetni a nemüket. Egy impozáns férfi elé csapnak le, mintha egy összetekert szõnyeg volnék csupán, és így mindenki alaposan szemügyre vehet. Talán mégiscsak jó ötlet volt a ruháimat megtartani, így az engem figyelõ szemek nem sokat láthatnak.

Elégedetlenül zúgolódnak a minket körbeálló emberek, és abból kiindulva, hogy az elõttem ülõ alak jóval díszesebb ékszereket visel, és persze elég tiszteletet parancsoló külseje van, afféle fõnöknek nevezem el magamban. A hangzavarnak véget vet, míg ki- vagy bejelent valamit, legalábbis a hangnem alapján, majd csend borul a kis tisztásra. Érzem a neheztelést, a félelmet és a dühöt a levegõben, de ezek tudása nem sokat segít most rajtam. Ahogy az sem, hogy mind engem néznek, és valahogy olyan érzésem támad, mintha valamirõl lemaradtam volna, vagy elfelejtettem volna.

Nyugtalan zsongás erõsödik fel, a pillanat elmúlik, és kissé megkésve kezdek töprengeni azon, hogy vajon mi sors is várhat rám. Nem kell sokat várni. A rám meredõ tekintetekbõl ítélve hamar bekövetkezik az ítélethozatal. Alig pislogok kettõt, egy mély lyukban találom magam, amit le is takarnak, így egy óra múlva kissé úgy érzem magam, mint egy kondérban pácolódó karaj. Nos, ha itt várják meg halálomat, addig se unatkozzak! Lehunyom a szemem, és úgy döntök, hogy pihenni fogok. Felesleges pánikolással tölteni az idõt, amíg a csodára várok. Méltóságteljesebb, ha teljesen csendben halok meg, hiszen a rimánkodás nem hozzám méltó. Tehát felkészülve az unalom általi halálra némi fészkelõdés után hátradõlök, és igen igyekszem elfogadni a sorsomat.

Senkit sem érhetett még nagyobb meglepetés, mint engem, amikor kora hajnalban három nap múltán egyszercsak nagy kiáltozás közepette kicibálnak a verembõl, majd felváltva lökdösnek egy kisebb sátor felé. Kintrõl sem túl biztató az üvöltõ nõi hang, de ahogy berántanak a kis helyre, szinte pofon vág a bent lévõ fülledt, elhasznált levegõ, a vajúdó nõ ordítása, és a bent lévõk feszültsége. Épp csak hozzászokik a szemem a nagy világosság után a félhomályhoz, amikor újra meglöknek, és a törzsfõnök szigorú arccal int a nõ felé.

Némi megértés villan át rajtam, hogy végre megértem, mire ez a nagy hûhó. Ha nincs még itt semmi orvos vagy gyógyító, akkor valószínûleg engem cibáltak ide utódjaként, de némi elõítéleteknél leragadtak. És az egyetlen ok, amiért nem állok karba tett kézzel, egy szamarat megszégyenítõ csökönyösséggel, az a kíváncsiság. Persze, nem a születendõ gyermek neme iránt, hanem inkább a törzs felé. Ha elfogadnak, talán többet engednek láttatni magukból. Bólintok, majd a bent lévõk felé pillantok, és az ajtó felé mutatok ujjammal, határozottan kiadva az útjukat. Nem kell ennyi nézõ, és nem kell hogy rontsák a levegõt. Ezzel felháborodást váltok ki, de csak toppantok a lábammal, jelezve ittmaradási szándékomat, amennyiben nem távozik a léhûtõ banda.

Azt hiszem, ekkor tudatosul bennem, hogy mennyire súlyosnak vélik a helyzetet. Ugyan már, ez szülés, nem gyilkosság! Végül farkasszemezésben nem gyõzök a törzsfõnökkel szemben, de halkan morran, és gyilkos pillantások, meg nem sok jót ígérõ motyogások kíséretében kioldalognak. Két kezem bölcsõként illesztem össze, és úgy csinálok, mintha inni készülnék. Újabb morgás, még két ember eltûnik. Egyik fiatalabb fiúhoz lépek oda, és finom erõszakkal a sátor ajtaja elé húzom, majd egy fél perces értetlenkedés után ráveszem, hogy tartja a ponyvát, és hagyja szellõzni ezt a teret, mielõtt megfullad valaki.

Egyetlen alak maradt bent a szoborként álló fõnökön kívül, egy pattanásig feszült alak, aki állandóan a nõ felé pislog, akárhányszor az megmoccan vagy megnyikkan. Sóhajtva csóválom meg a fejem a csökönyösségük láttán, de a nõhöz lépek. Felhajtom a ruháit, és a hasát is körbetapogatom. Semmi gond nem lehet, legfeljebb csak ez az elsõ szülése és fél. Egy kezem a görcsösen vonagló, rémült asszony arcára teszem.

- Semmi baj. Minden rendben lesz.

Hangom végtelenül megnyugtató, és az idegesség halovány jele sincs rajtam. Számtalanszor segítettem már világra csecsemõket, és eddig soha nem volt probléma. A nõ szemeiben könnyek jelennek meg, és némileg felenged, habár ez nem látszik, mert arca újra a fájdalomtól torzul el. Végre bemasíroznak egy nagy tál vízzel. Hideg ugyan, de megteszi. Egy kisebb tálba öntök vizet, és elõször megmosom a kezem, majd egy rongyot nedvesítek be, és a papár közelebb intve mutatom, hogy törölgesse a szülõ nõ arcát. Egy kis figyelmesség általában valaki ismerõstõl sokat segít, fõleg ha nem bíznak abban, akitõl a leendõ élet világra jöttét remélik. A férfi ugyan némi fenntartásokkal viseltetik, de végül a nõ határozottan markolja meg az erõs tenyerét, és fájdalmát azon vezeti le. Szórakozott elégedettség villan át rajtam. Na igen. Ne csak az szenvedjen, akinek tényleg fáj.

Ez után már könnyen megy minden. Igaz hatalmas tüdeje van itt mindenkinek, fõképpen a páciensnek. A feladatra összpontosítva segítek a babának elõbújni, majd az ölembe fektetett rongyra teszem, finoman megtörölgetve, amíg a kicsi is teli torokból rázendít. A megkönnyebbültségben szinte fürödni lehetne. A kisfiú aprócska, ráncos és hangos, mégis annyira picike, hogy a két kezemen elfér. Szakértõ mozdulatokkal törlöm meg, majd a ruhám ujjából egy kis kést kapok elõ, hogy a köldökzsinórt elvágjam. Épp csak eljut hozzám a három kiáltás, ami felharsan, mire ügyesen elnyisszantom azt, így meglepetten pillantok fel. Ezek komolyan azt hitték, hogy megölnék egy csecsemõt? Ha három feje lenne, akkor sem! Lesújtó pillantást vetek a papára, az ajtónállóra, meg a bekukucskáló férfira. Egyedül a fõnök áll rezzenéstelenül. Végül a babát az anyja mellkasára fektetem, és a sírás felerõsödik, míg meleg karok nem fonódnak újra köré. Amíg a család örül a kis jövevénynek, a ruhaujjamból egy kis üvegcsét veszek elõ, és egy kis tálkába öntöm.

Aztán megállok, újra lemosva a kezeim, és az ajtóhoz lépve pár közel álló asszonynak intek. Egymás nyakán nyomulnak befelé, hogy a saját szemükkel lássák, mi történt itt bent. Hangosabb szóváltást szakítok meg azzal, hogy a kezükbe nyomom a tálat, és egy kis anyagdarabot, az újdonsült anyuka felé intve, hogy mosdassák meg. Némi lamentálást követõen végül megteszik, igaz többször gyanakodva megszaglásszák a vizet. Pedig csak némi gyógyfû van benne, ami elsõsorban fájdalmat csillapít, fertõtlenít és segít regenerálódni.

Még egy pillantást vetek a kis csöppségre, majd a maradék vízben még meglötykölöm kezem és arcom. Hosszú hajamon is átsiklik nedves ujjaimmal, és némileg frissebbnek érezve magam fordulok meg. A kis család elvan, úgy tûnik a figyelem jobbára elirányult rólam. A sátor ajtaján lassan a többiek is lopakodnak visszafelé. A fõnök felé fordulok.

- Pihenniük kéne.

Fejem a kezemre hajtom, jelezve a pihenést, majd a fáradtságtól sápadt nõ felé intek. Mutató ujjam emelem ajkaimhoz komolyan, miszerint csend is kellene. A fõnök biccent, majd pár szót szól a bent lévõkhöz. A választ sem várja meg, mert karon ragad, és kissé fájó mozdulattal penderít ki a sátorból. Odakint lehunyt szemmel veszek mély levegõt, teletöltve tüdõmet friss levegõvel, majd kirántom a karomat a vasmarokból. Meglepõen könnyen. Várakozón pillantok fel a nálam magasabb alakra, aki fürkészõn pillant rajtam végig. Hát ne számítson rá, hogy újra segítek, ha a lyukba dobat vissza! A kezemben lévõ kis kést, mellyel általában növényeket gyûjtök, vagy hasonlókat végzek, és mellyel elõbb a babát vágtam el anyjától, egy kis rongyocskába törölgetem, amit szintén a ruhaujjamból halásztam elõ.

Pár igen megtermett alak lép közelebb szótlan kettõsünkhöz. A tõrt elteszem, és nyugodtan húzom elõ tõrömet. Izmok feszülnek meg, amíg azt szét nem nyitom, és neki nem állok legyezni magam. Nagyon meleg van, és hiába praktikus ez a ruha, ha megsülök benne. Sötét tincseim könnyedén lebbennek szerteszét. Mély, borzongató hangon szól hozzám az elõttem álló alak, de kitartóan nézem csak õt. Ebbõl még mindig nem értek semmit, hiába mondod. Rám mutat, és kijelenti.

Pislogok. Ez valami különleges halálnem? Vagy esetleg épp megköszönte? Minden esetre nem hinném, hogy ilyen fenyegetõ pillantások alatt lehetõségem van ellenkezni. Biccentek. Úgy tûnik, jó választ adtam, mert némileg felengednek az arcok, és a fenyegetõen dagadó izmok is elernyednek. Csak az elõttem tornyosuló törzsfõnök arca nem változik. Úgy tûnik, õ sejti, hogy fogalmam sincs mirõl beszélnek itt körülöttem. Végül megfordul és intve a kezével egy szót elhintve elindul. Mindenki megindul, így én is, habár az õ nagy lépteik túl nagynak bizonyulnak nekem. Mégsem gyorsítok. Nem vagyok én valami bakfis, hogy futkározzak, nem lenne méltó hozzám. Így kissé lassítom a menetet.

Egy jó nagy sátorhoz érünk. Belépve mindenféle gyógyfû és füst fogad, ami meglep, hiszen kevés az a törzs, ahol ennyire alávetik magukat a gyógynövényeknek. Kíváncsian lépek beljebb, ujjammal a lefelé lógó csontocskákat megbökve, élvezettel hallgatva a kopogásukat. Felcsillannak szemeim a pazar madártollak láttán, amik egy asztalfélén vannak csomóba kötve. Polcokon sorakozik tengernyi fû és olaj, így egyértelmûen lelkesen lépek beljebb, és máris odalépve vetem magam bele a felfedezésbe.

Sokukat ismerem, és meglep, hogy ezen a környéken is található ezekbõl, de van néhány, amit nem nagyon tudok beazonosítani. Azért jöttem ide, hogy tanuljak, de láthatóan most nekem kellene azt az alakot helyettesítenem, márpedig tudás nélkül kicsit nehéz lesz. Kis tálkákban szárad meg rohad mindenféle belsõség, amiket némi fintor kíséretében pakolok ki, hogy aztán eltüntessem. Nincs szükség itt romlandó dolgokra. Bizonytalanul fordulok meg, az ajtóban figyelõ alakokra pillantva, és oldalra billentem a fejem. Magamra mutatok, és biccentést kapok. Na most ebbõl hogy találjam ki, mire gondolnak? Azért biccentek, mintha érteném, és õk kilépnek.

Csendesen nézek körbe. Tehát ez volt az elõzõ gyógyító lakhelye, és szeretnék, ha én is itt laknék? Igaz, elég félreesõ helyen van, de jól látható terepen, és biztos, hogy mindenki rajtam fogja tartani a szemét. De hogy végre megint egyedül maradtam, elsõsorban körbepillantva valami ehetõt keresek. Ám úgy tûnik, hogy az elõzõ vajákos levegõn és tudáson élt. Vagy mégsem?

Fellibben a bõrajtó, és két asszony lép be, némi félelemmel szemükben, és két tálat tesznek le az ajtó mellé. Egyikben víz, másikban meg mindenféle gyümölcsök, növények, gyökerek. Biccentek nekik, és mozdulatlanul várom meg, hogy távozzanak. Lassan lépek a tálakhoz, és beljebb húzom a sátorban. A vastag bundákkal bélelt hely mellé ülök és enni kezdek. Ennyi nap után csoda, hogy még állni tudok. Így egy kis idõvel késõbb jóllakottan, elégedetten, és kellemes bódultsággal pillantok körbe. Meg kell találnom hogy minek van itt ilyen bódító illata. Gondolom, az itteniek jósoltatni is szoktak. Nekem nem kell ilyesmihez delíriumos állapot, anélkül is tudok horrort mesélni.

Feltápászkodva hordom ki a vastag bundákat, amik büdösek, pállottak és tele vannak mindenféle bogárral. Nincs olyan isten ami rávenne, hogy ezeken aludjak. Nem törõdök a bámészkodó emberekkel. Egy nagy botot találva kitámasztom az ajtót, és nekiállok kihordani a sok vacakot. Megszabadulok minden felesleges és fura holmitól, és a nyitott ajtónak hála egy idõ után már könnyebb a levegõ is bent. Néhány gyógynövénnyel kivonulok a sátor elõtt lévõ tûzhelyhez, tüzet rakok, és tüzet gyújtok. Teát készítek, és amíg az kihûl, addig apránként rávetem a kacatokat amiket kiselejteztem. A szél is kedvez, így nem a falu felé fújja a csípõs füstöt, hanem egyenesen száll felfelé. Mire elfogy a teám, már a tûz is kialszik, és elégedetten állok fel. Az ajtót becsukva magam mögött körbepillantok az immár szellõssé, és kellemessé vált sátorban.

„A kérdés, amely az emberi faj elõtt áll, hogy a természetes Isten saját törvényei szerint kell-e kormányoznia a világot, vagy a papok és királyok fogják uralni kitalált csodák alapján? –

John Adams „

Dobok üvöltése, asszonyok zokogása, harcosok ordítása, kagylók, botok zörgése, s a tûz ropogása, mely az éjszaka csípõs párájával tiszteleg a halott sámán elõtt. Teste lassan hamvad, akár a fõnix, ám hamvaimból soha sem fog újjá születni.

A szellemek közé szállt, maga is egy csillag lett.

Ám egy valamivel nem foglalkoznak gyászolói; a nép…nincs sámánunk, nincs ember, ki átvehetné az öreg rata helyét.

Így nekem kell gondoskodnom róla, hogy törzsünk fennmaradjon.

Egy szó mint száz; szerezni kell egy új ratát; ha más nem, hát lopni egyet a környezõ törzsektõl.

Ennek szellemében vonulok ki a Taniwha vagy is a sárkány mezõre. Mondánk úgy tartja, ezen szent mezõn gyõzte le az elsõ kaiwhakahaere a sárkányt, kinek köszönhették a vizet, a tûzet, és a területet.

A természet csodája eme lugas, melyen megannyi holdfényre tátó opálos virág honol, s szentélyeink egyike emelkedik.

Áldozatot mutatok be, s Isteneink segítségét kérem;mutassa meg az utat, hol lelhetem meg a következõ ratat. Népemnek szüksége van rá, nélküle elveszünk.

S felettébb valóink kegyesnek tûnnek hozzánk; jelt adnak.

Egy villámlást, mely az erdõ sûrûjébe mutat. És a természet susogását. Egy név suhan át néma suttogásként a fák lombjai között; Sinix

Ám örömünk, mely felcsap gyászunkat követõen, ahogy meghozzák a makulátlan bõrû ékszert egyhamar lelankad.

A nép elhûl, jó magam elkomorodom, hosszú, barna ujjaim ajkaimhoz illesztve billenek elõrébb kissé. Tekintetemmel az idegenét fürkészem.

- Ez egy hauaitu - morajlik a nép, tisztes távolságot tartva. A szagát firtatják, a bõre színét, a betegségeket, melyet terjeszthet. A kórt, a járványt. Népemben félelmet kelt.

- Hallgassatok. A csillagok megjövendölték, Õ az. Szólj hát jövendõ rata!

Némaság telepszik a népre, várják az idegen hangját, ám annak nem nyílnak szóra ajkai. Esetlenül néz ránk, tán Õ is remél valamit.

Megvertek minket a szellemek ezzel az emberrel…nem elég, hogy betolakodó, még csak a nyelvünket sem beszéli.

A közriadalom egyre csak nõ, terjed. Talán többen is vannak, talán veszedelmesek. A nép igavonó barom lesz, titkunk kitudódik. Mind meghalok, odaveszünk.

A szellemek bosszút állnak, törzsem elpusztul.

A ki törekvõ pánikot magam elõzöm meg.

Csöndre intve a törzset biztosítom õket, a farkas verembe kerül az idegen, s éjjel-nappalt követve mindvégig õrizet alatt tartjuk, míg a szellemek nem rendelkeznek sorsáról.

Bár az ötletek fûszeresebbek, s kegyetlenebbek is, mint a sors melyet én szántam a Fõnixnek – ki tán egyszer az elõzõ rata hamvaimból újjá éled- azokat mellõzve kerül a mély, bambusz tetejû gödörbe.

Pár nap elteltével a jel megérkezik.

Törzsünk egyik nõi tagja vajúdásba kezd. S mivel az életadás a rata feladata, így evidens; mi nem tudjuk mit tehetnénk.

A nõ verejtékben úszik, üvölt, teste hevül. Micsoda kínokat élhet át…s a férje, legfõbb ngārahum egyre idegesebben cirkál. Végül a Fõnix kikerül kalitkájából, s nem törõdve korral, bájjal melyet ránk szabadíthat rángatják be kétségbe esetten a sátorba.

Magam is velük tartok biztosítékot adva jelenlétemmel biztonságukra.

Hátba taszítva a tanácstalan férfit intek a szüléshez készülõ nõ felé.

Vagy világra segíti törzsünk legújabb tagját, vagy életével fizet.

A szellemek – s én is- próba elé állították.

Ha elbukik elbukok magam is.

És ha én elbukok a törzsemnek is vége.

Ám a helyzet katartikusabbnak tûnik ezen pillanatban, pláne hogy a nõ üvölt, a férje idegesen mered ránk, én pedig fenyegetõen magasodok a leendõ Rata felé.

A nyomás nagy, a feszültséget szinte vágni lehet.

A hosszú, néma pillanatot a bennszülött asszony ordítása szakítja félbe.

A világ változik. A Nap hosszú-hosszú évek óta ugyanott kel fel, és nyugszik, ahol azelõtt, a folyók sem folynak visszafelé, és a nappal után mindig éjszaka jön. Akármennyi újdonság várhat rám ezen a világon, ami olyan, mintha évmilliókon át ugyan azt csinálná, engem bizony egyre inkább nem tud érdekelni. Leginkább csak lefeküdnék valami réten, és addig aludnék, amíg... Nos, kétlem, hogy az alvás egy igen mély állapotában bajom esne, és mivel lassan öregszem... Egyedül azért nem csinálom meg, mert ha netalán eljönne a Jégkorszak, én meg befagynék, akkor kellemetlen lenne az ébredés. Nem mintha a fejlõdés riasztana. Csak unom. Ásítanom kell tõle.

Ezért egy aprócska tanyánál amikor épp a csûrben heveredtem le a szénára pihenni, meghallottam, hogy messzi földön olyan néprõl beszélnek, melyek egész más életet élnek, és bizony õk is a legendák szerint lassan öregszenek, sõt mi több, sárkányokkal állnak valami homályos kapcsolatban, és ha ez nem lenne elég, akkor annyit még sikerült elkapnom, hogy egészen olyanok, mintha valami más világból csöppentek volna ide. Akkor úgy gondoltam, hogy az lesz a nekem való kirándulás legjobb helyszíne!

Akkor. De most, ahogy már ég tudja, hányadik napja is gyalogolok ebben a dzsungelben... Tele van bogarakkal, amikkel még nem is lenne gondom, de hogy folyton a ruhám alatt másznak, meg az arcomon, az felháborító! A lábamról még az út elején levettem a cipõm, és igen hálás voltam érte, mert bizony biztos, hogy szétjártam volna, így azonban, hogy a államról lógatom, legalább nem esik szét. De mivel úgysem sietõs a dolgom, hát lassan hatolok a dzsumbuj közepe felé. És közben még a kimonóm sem lesz piszkos. Éjjelente magas, ágas fákat nézek ki magamnak, és hogy a majmoktól védve legyek, kicsi üreges csontokat és botokat akasztok fel magam köré, és ezzel a szokatlan, nyugtalanító zajjal sok vadat sikerül még elijesztenem. Hiába, minden környezetnek megvan a maga ritmusa, és ha valami oda nem illõ érkezik, kivetik vagy megeszik. Egyelõre még rágnak, és nem tudják eldönteni, hogy rágós vagyok vagy ropogós. Csak remélni tudom, hogy mire odaérek, nem döntenek sehogy.

Könnyû eledelt szerezni itt az õserdõben, minden tele bogyóval meg makikajával, víz is méterenként van, így viszonylag könnyed sétaként élem meg többnyire. Amíg mondjuk nem lépek alvó kígyó-békára, nem esznek meg, vagy nem lépek olyan fura hegyes nemtudommikbe, amiktõl a talpam kezd tiltakozni. Ha nem lennék gyógyító, valószínûleg már három nappal ezelõtt feladtam volna, vagy legalábbis a lábaim hátrahagyva kúsztam volna tovább. És a hõség is elviselhetetlen.

Szóval összegezve pompásan érzem magam.

Végül megunva a sok gyaloglást, meg a reggeli napfény árnyalta lombok alól kukkoló szempárokat, amik minden bizonnyal állatoktól származnak, legalábbis szeretem ezt hinni, - szóval megunva ezt a gyaloglósdit, megállok egy folyótorkolatnál, és komótosan hámozom le magamról a ruháim, majd kezembe véve a kupacot begázolok a vízbe, és a középtájt lévõ sziklára teszem a cókmókom. Nem fogom megkockáztatni, hogy ellopják nekem, és aztán Tarzan módjára rohangálhatok az egész Amazonason át a maki után. Így a szikla közelében, ahol már mellkasig ér a víz, nekiállok fürdeni. Lassan, ráérõsen úszkálok egy kört, és kedvtelve nézem a bõrömet, mely annyira elüt a környezettõl, hogy szinte világít ezzel a sápadt színnel.

Azonban a fürdésnek nem tudok méltó befejezést adni, mert ahogy a part felé pillantok, mozgást érzékelve, pár igen fura alakot látok megjelenni. Nem is azzal van baj, hogy igen alulöltözöttnek tûnnek, elvégre én is elgondolkoztam már, hogy a talpig ruhámban mintha kissé meleg lenne, de azért ez nem túlzás? Õk vajon mennyi bogárral küzdenek meg? Vagy a lehûlõ éjjeleken nem fáznak, ha õrt állnak vagy ilyesmi? Párat fülbevalók, vagy ilyen-olyan tetoválások díszítenek, vannak, akik koromfekete hajjal, bakfis képpel méregetnek. Másoknak meg olyan a hajuk alja, mintha valaki álmukban festékbe lógatta volna az aljukat. Hogy finoman fogalmazzak, kölcsönösen megbámuljuk egymást, ám amíg én csak finoman felvonom egyik szemöldököm, õk látványos kíváncsisággal, vagy gyanakvással méregetnek.

Nos, nincs idõm töprengésre, mert egy kis szóváltás után lóbálni kezdik felém a hosszú fegyvereiket, és kétlem, hogy integetnének, vagy épp jeleznék, hogy délután teára vagyok hivatalos. Patthelyzet. Ruha nélkül nem futkosok, nem mintha egyébként szokásom lenne, de az ilyen fura alakok sem túl bizalomgerjesztõek.

Kérdezem tõlük hangosabban, hátha az akármilyen nyelvükön a saját népük neve ugyan az, mint a... Nos, mint másutt. Egy-két szempárban elégedettség villan, vagy inkább fölényes arrogancia lenne? Hogy lehet, hogy egy ilyen távoli kultúra képviselõi ennyire lenézõek legyenek egy ismeretlennel szemben? Ám miután újra gajdolnak pár sort nekem, nos, kissé vonakodva bár, de megfogva a holmimat kissé kijjebb gázolok a vízbõl, majd a hasamig érõ vízben magamra kapom a ruháim, nem bánva, hogy az aljuk vizes lesz. Én nem fogok pucérkodni.

Nem mulasztom el a meglepett pillantásaikat, amiket a vízbõl elõbukkant mellkasomra vagy alakomra vetnek, majd egymásnak mutogatva és gesztikulálva magyaráznak, engem figyelmen kívül hagyva, amíg ki nem lépek a folyóból. Némileg csöpögök, habár gondolom egy ilyen helyen nyirkos is marad a ruhám. Bosszúsan fordulok el tõlük, és lopva némi mágiát alkalmazva kissé megszárítom magam, hogy ne legyen túl kényelmetlen, aztán rájuk pillantok. Újabb magyarázás, én pedig vállam felvonva jelzem nekik, hogy nekem ugyan mindegy, jóember, mert nem értem.

Ezzel a legmagasabb alak hozzám lép, és mielõtt tiltakozni kezdhetnék, felkap, és a vállára csapva nekiindul.

Körülbelül fél órával késõbb feladom a mérgelõdést, amit csak a látszat miatt csináltam, és persze a hisztis kapálózást, egyrészt mert így nem kell gyalogolnom, másrészt meg azért, mert így nem csak hogy nem maradok le a láthatóan gyorsabb tempójuk miatt, de még csak el sem veszek. Így aztán a hátára könyökölve tompítom a lóbálásomat, és panoráma kilátásomat élvezem. Dallamos beszélgetést folytatnak, én pedig most már odafigyelek a hangsúlyra, a nyelv ritmusára, és habár nagyon halványan, de hasonlít egy olyan távoli nyelvre, amit még igen régen tanultam. Egy-egy szó csupán, és a többi elmosódik, de a semminél ez is több, és ez megnyugtat. Amikor azonban eszembe jut, hogy lehet az ablak náluk valami ritka kínzásfajtát jelent... Elmegy a kedvem a nyelvleckéim fitogtatásától.

Végül a szüntelen ringatástól kezdem úgy érezni magam, mint egy csecsemõ: álmosnak. Nem kötnek le már az új növények sem, a madarak sem, amik az erdõ ezen részében másnak tûnnek, mert úgy vélem, ha meghalok, lényegtelenné válik, ha meg túlélem ezt a kalandot is, akkor meg lesz idõm arra, hogy megnézzem õket. Így nyugodt szívvel hunyom le a szemem, és lélekben felkészülök egy izgalmas... Nos, ha nem is új kalandra, legalább egy ébredésre.