Becserkészni az áldozatot olyan dolog, mint amikor megkapod azt a dolgot, amire már régóta vársz. Rohadt jó érzés és marhára felemelő, amikor a kezedben tartod azt, akit meg fogsz ölni a játszma végén. És a legjobb benne az, hogy a büdös életbe nem fognak elkapni, mivel azt sem tudják, hogy mi az igazi nevem. Hol Halálnak, hol Démonnak, hol pedig Véres vadásznak hívnak. Ezeket a gúnyneveket aggasztották rám, semmi többre nem futja az emberektől. Viszont! Van ám pár dolog, amit imádok az emberekben. Az, hogy képesek hinni abban, hogy nem őket fogom megölni. Persze lehet, hogy bejön, de az is lehet, hogy pont ő lesz a következő áldozatom, aki a legjobban reménykedik a túlélésben. Ezt soha nem lehet tudni. A másik dolog pedig a félelem. A gúnynevek mellé a félelmet kapom ajándékba az emberektől. És olyan jó érzés, amikor az emberek tőled félnek. Amikor sikítanak azért, mert féltik azt a szaros kis életüket, amit kaptak a születéssel. Születés. Olyan egy mocskos, szar dolog. Bár a szenvedése az anyának az eléggé jó dolog az én szemszögemből nézve.
Elmegyek szabad időmben az egyik közeli kávézóba, ahol rendelek egy kávét. De mivel forgalom van, így még 10 perc után sem hozzák ki, de amikor szólok a pincérnek, ő csak konkrétan leint, de valójában elküld a halál faszára, persze csak magában.
Meghegyezvén egy szó nélkül távozom, majd az egyik sikátorban várom meg és követem hazáig, de ott berángatom az egyik sikátorba. Ismerem ezt a környéket és senki sem szokott erre járni, így nyugodtan végezhetek a kis édessel itt, a helyszínen.
Megkötözöm a lábait és a kezeit, majd a száját is betömöm, hogy ne tudjon segítségért ordítani. Előveszem a drága szerszámaimat, ami egy szike, egy fogó, egy nagyobb tőr, tű és cérna, 5 féle nagyságú és élű olló, damil és pár darab kampó.
Rémült szemekkel néz rám, de én csak elmosolyodom, azzal a tipikus veszett, gyilkos mosollyal. Most barátocskám rosszul jártál. Nem kellett volna megváratnod és utána olyan csúnyán leráznod. Ennek is te iszod meg a levét.
Megfogom a nagyobb tört, majd a kezéhez emelem. A mutató és a középső ujját kapásból levágom, amire megpróbálja elordítani magát, de a rongy, amit a szájába tömtem, nem engedi. Kicsit várok, had szenvedjen és élvezettel nézem közben, ahogy a könnyek elindulnak az arcán, majd csendre intem őt.
- Ha jó kis fiú leszel, életben hagylak. – kiveszem szájából a rongydarabot.
Két ujját tömöm a szájába, amit köpne ki, de fogom a szikét, és egy aprócska vágást ejtek a mellkasán, mire meggondolja magát. A tűbe befűzöm a cérnát, majd a szájához emelem a tűt. Az ujjaival a szájában összevarrom ajkait, majd ahogy ezzel kész vagyok, a tőrrel levágom róla a ruhát és elhajítva felgyújtom azokat. Ott fent megpillantok egy kampót, amibe egy kötelet fűzök, majd azt a kötelet a kezén lévő kötélbe kötöm és felhúzom. Ezáltal előttem áll a drága, de nekem háttal.
Ha nem éreznék késztetést arra, hogy megöljem, akkor még fel is szedném… már ha éreznék valamit a gyűlöleten és a vérszomjon kívül. De nem érzek, így ez a lehetőség már ki is van lőve.
Lábain elvágom a kötelet, majd terpeszbe feszítem ki és kötözöm meg újra őket. A tőrömmel végig simítok gerincén, majd fenekén és combjain ejtek egy-egy kisebb vágást.
Komolyan, ha csak így keresném a szexet, akkor seme lennék, de mivel alapjáraton az ágyban nem szeretek irányítani, meg amúgy sem szeretem, ha másban kell lennem, így uke vagyok. Csak ha vadászaton vagyok – vagyis ha éppen megölök valakit – akkor vagyok dominánsabb hangulatban.
Gumikesztyűt húzok fel, majd egyik kezemmel előre nyúlok és a farkán lévő vékonyka bőrt kezdem el húzogatni. Másik kezemmel kioldom nadrágomat és előveszem drága féltett kincsemet, majd arra is gumit húzok, hogy véletlenül se hagyjak nyomot, vagy ne kapjak el tőle valamit. Előkészítés nélkül vágom belé magam, aminek az lesz a következménye, hogy a kezembe élvez, amit szétkenek a mellkasán. Vad mozgásba kezdek, majd szikémmel pár nem túl mély vágást ejtek a mellkasán. Miután elélveztem, kihúzódom belőle és a gumit leveszem, összekötöm és zsebre vágom – szintén annak érdekében, hogy ne hagyjak nyomot –, majd felöltözöm és rendbe szedem magam.
Magam felé fordítom, hogy lássam az arcát, amin mérhetetlen nagy fájdalom és félelem látszik, aminek én nagyon örülök. Tőrömmel, egyszerű mozdulattal vágom le az egyik mellbimbóját, majd fogom a tűt és a cérnát amivel, rutinos mozdulatokkal varrom a szemére a húscafatot. Így teszek a másik mellbimbójával is, majd azt követően, hogy végeztem, egyesével kezdem el levágni a lábujjait. Szegényke már nagyon kába, és roppant mód szenved. De nem is baj! Én ezt szeretem!
Miután levágtam a lábujjait, megunom a játszmát és a közeli kukában keresek valami nagyobb fa tárgyat – ami egy baseballütő – és simán feldugom neki a vastagabbik felét. Majd a tőrrel egy hosszanti vágást ejtek a hasfalon és farkát levágva, oda dugom be és varrom össze azt is. Majd megkegyelmezek neki, mert ezt is túlélte, és elvágom a torkát. Végig nézem, ahogy kivérzik, majd minden eszközömet gondosan letisztogatva, elpakolom őket.
Már épp indulnék el onnan, mikor egy nagydarab állat kerül mögém és egy kis szúrást érzek a nyakamon, majd roppant álmos leszek. Ásítok egyet és összeesek.
~~
Mikor magamhoz térek, simogatásra ébredek, és valami hideg simul a hátamhoz. Lassan nyitom ki szemeimet, és egy számomra teljesen idegen helyen ébredek fel. Ez a szoba ezüstös színű, de nem hagyományosak a falak, hanem sokkal inkább fémes borításúak.
- Jó reggelt, édes. – a fülembe kuncog és a szer hatására egy kicsit megremegek. – Nyugodj meg, nem öllek meg. Csak utat mutatok a sötétben. Akkor lássunk is neki. Te olyan gyilkos vagy, aki hidegvérrel öl igaz? Igazi vadállat, akit idomítani kell… itt van az idomár szívem.
Nevetgél össze-vissza. Ennek az ipsének totál elmentek otthonról az már szent. De mondjuk, én sem vagyok teljesen százas, de ez még rajtam is túltesz.
Lehúz az asztalról, majd megfordítva dönt neki ismét, most viszont a hasamon fekszem az asztalon, viszont a lábam az a földön van. Erősen belemarkol a seggembe, mire ismét megremegek, viszont most már a farkam is kezd éledezni annak ellenére, hogy a testem többi tagja alig akar mozdulni. Remek! Egy kanos gyilkossal akadtam össze, aki miután megbaszott, meg is öl majd. Mondjuk, nem lenne baj. Legalábbis annyival kevesebbet kell szenvednem ezen az átkozott földön.
Lehúzza a nadrágom, majd pár perc után az alsómat is és előre nyúlva a farkamon kezdi el mozgatni a kezét. Ekkorra már szinte teljesen merev vagyok. Nem kétség, hogy beteg vagyok, ha ilyen helyzetben felizgultam.
- Milyen beteg állat képes felizgulni ilyen helyzetben. Olyanok, mint én!
Lassan kezd el dolgozni rajta, de nem sokkal később megunja és kis motoszkálás után belém vágja magát. Kicsit feszít, ahogy előkészítés nélkül keményen lökdös, de rohadtul élvezem. Nagyokat nyögök a lökésekre, majd hallom az ajtónyitódást és pár pillanattal később az ajtócsukódást. Gondolom az egyik szolga jött be és ment ki.
Egyre keményebben lökdös hátulról, és mit ne mondjak, rohadtul élvezem. Nem tudok eleget nyögni alatta, annyira élvezem ezzel a beteg állattal a szexet. Ha életben hagy mondani is fogom neki, hogy rendszerezzük be a durva szexet.
Pár percig mozog így, majd abbahagyja, és ismét megfordít az asztalon. Kicsit motoszkál, és ismét bennem van. Most sem kímél a gyors és vad mozgással, mert szinte vágtázik bennem. Majd pár perc után lassú tempóra vált, de tövig belém vágja méretes szerszámát, majd egy kisebb vágást érzek a karomon, aztán a másikon, majd a mellkasomon szétszórva. Aztán a kés, vagy szike, amivel okozta nekem a vágásokat, elkerülnek a közelemből és ismét vad, kíméletlen vágtába kezd bennem, míg belém élvez egy nagy nyögéssel, amire nekem is van válaszom. Hasamra élvezek, majd ismét sötét lesz minden.
~~
Amikor magamhoz térek, egy ágyban vagyok betakarva és bekötözve a sebeim. Furcsa egy ember, az már biztos! Először kíméletlenül megdug és összevagdos, majd bekötözi a sebeimet. Nem 100-as, az már fix!
Óvatosan körbe nézek a szobában, de miután megpillantok 2 hatalmas dobermann-t, inkább nyugton fekszem tovább az ágyban. Pár perc múlva hallom, hogy nyitódik az ajtó, majd belép rajta a csábító.
Most tudom csak megnézni először, hogy ki dugott meg úgy. Vagyis ki rabolt el! Ez elrabolt engem! Mondjuk én meg megölök másokat. Szóval lényegtelen.
Leül az ágyra és negédes mosoly fut végig arcán. Egy pohár teát nyújt át nekem, amit elveszek tőle, miután ülő helyzetbe tornászom magam. Gyanakodva szaglászom meg, de az illata az édes.
- Nincs benne semmi. – kacarássza.
- Nem tudom ki vagy, de rohadt jól dugsz. – mondom ki nemes egyszerűséggel, majd beleiszom a teába. Tényleg nincs benne semmi. – Szóval? Mit akarsz tőlem? Öljek meg valakit neked? Vagy csak szexre kellek? Esetleg én vagyok az áldozat? – teszem fel a kérdéseket szemrebbenés nélkül.
