Karakter: Sam Felix
Megjegyzés: Frumnak
- Te szerencsétlen állat! – kiáltom el magam.
- Sa-sa… sajnálom uram. – térdel előttem, és könyörögve néz rám.
- Sajnálhatod is! Megfosztottál cirka 2 milliótól! Te vadbarom! – mondom és lerogyok egy székre. Arcomat a kezeimbe temetem és nagyokat sóhajtok. – Hogy voltál képes elengedni?
- Nem… nem tudom uram… csak úgy… meg… megtörtént. – kezd el dadogni.
- Csak úgy megtörtént? És ezt higgyem is el?
- Uram… nagyon sajnálom… nem így akartam…
- Fogd be, te rohadék! – kiáltok rá dühösen.
- Uram, ígérem helyre hozom! Nem fordul elő többet! – kezd el mentegetőzni.
- Az biztos! – szólok halkan.
Még mond valamit, de nem figyelek oda. Sokkal inkább kezdi elönteni az agyam az a bizonyos düh. Érzem, hogy Josh a vállamra rakja a kezét és egy kicsit megszorítja. Szinte magától kezdek el cselekedni. Előveszem a nadrágom hátuljából a fegyveremet, és szemrebbenés nélkül fejbe lövöm. A fegyveremet elrakom.
Ez egy gyönyörű glock 21-es, aminek ezüst bevonat van a tetején és a markolata szintén ezüstözött. Közte van egy fekete rész, ami csak még szebbé teszi a kicsikét. Nagyon sok fegyverem van, de mégis ez a kedvencem. Egyszerűen, gyönyörűen fejbe lehet lőni vele akárkit. És a hangja sem olyan sértő, mint egyik másik fegyvernek.
- Takarítsd el a hullát! – adom parancsba, és felállok.
- Nem a szolgád vagyok! – mondja visszafeleselve, mire megfordulok, de keményen néz rám.
- Nem is neked mondtam! A mögötted lévő csúszó mászónak! – mondom kicsit mosolyogva.
- Kinek? – kérdezi, és hátra fordul. – Jah, hogy neki? Az más!
- De te fogod elkapni azt a szemetet! Most indulhatsz is! – mondom komolyan.
- Remek! Kössz! Most kereshetem meg azt a marhát!
Csak elnevetem magam, és megyek ki a kocsimhoz. Na igen! A fegyverek mellett rajongok még a kocsikért is. Bár ezeket nem nagyon gyűjtöm – nem úgy, mint a fegyvereket –, de ebből is van pár darabom a garázsba. Most egy Ferrari f430 Spider fekete gyönyörűséget választok. Ő a kedvenc kocsim a sok közül.
Imádom, ahogy felzeng a motor hangja, ahogy elfordítom a kormányt. Imádom a sebességét, a gyorsulását. Egyszóval az egész kocsit. Szerintem egy jó kocsi összerakása olyan, mint egy mestermű, amit nem lehet elkapkodni. Akárcsak egy fegyvernél.
Odamegyek egy szekrényhez, amit kinyitva, kiveszek belőle két tárat, egy bilincset, és elrakom a zsebembe, majd felkapom a kocsi kulcsát, és bevágodóm a volán mögé. Bekötöm magam, és a garázs nyitó gomb megnyomásával, kinyílik az ajtó. Elfordítom a kulcsot, rálépek a gázra, sebességbe teszem, és kihajtok a garázsból, majd ismét megnyomva a gombot, elkezd bezáródni a garázs ajtó. Azonban nem várom meg, hisz ma még 3 helyre kell mennem, hogy sikeres üzletet kössek, és gyarapítsam a pénzemet.
Az első hely, egy kisebb fajta kastélyhoz hasonlít. Tetszik, bár én nem tudnék itt élni, mivel ez nekem túl nagy. Nekem éppen megfelel az a ház, ahol most lakom. Nem kell nagyobb! Pont megfelel, ami most van.
Leparkolok a ház elé, majd leállítom a motort és a fegyverembe megnézem, hogy mennyi golyó van, majd kiszállok a kocsiból és elindulok az ajtó felé. Bekopogok, majd pár perc múlva már bent csevegek az üzlettársammal.
***
A második hely, már kissé szegényesebbnek tűnik, azonban a látszat csal. Jól ismerem Tom-ot és ő inkább elfedi, hogy sok pénze van, nehogy észrevegye valaki is, hogy kikkel üzletel. Ezért inkább szegényesebb környezetbe és szegényesebb házba költözött. Leparkolok a ház előtt, majd az ajtóhoz érve, kopogok. Tom nyit ajtót, akivel régi, jóbarátként üdvözöljük egymást.
Azért tenkintünk egymásra jóbarátként, mert kezdettől fogva nálunk vásáról be minden kis apróságot. Még amikor apámé volt a vállalkozás, akkor is tőlünk vásárolt drogot és fegyvert is.
Beinvitál, majd leülünk egy kanapéra. Pár percig csak nézzük egymást, majd rátér a lényegre. Hogy miért is keresett fel ennyi idő után. Mivel igaz, hogy nálunk vásárolt, de már rég nem keresett. Azthittem, hogy legalább elrabolták azok után, amiket tett. Főleg, ahogy a pénzéhez jutott. De nem igazán foglalkozom vele, az a saját dolga.
***
A harmadik helyet meg úgy utálom, ahogy van. Nem szeretem Kenneth Johnson-t. Egy beképzelt, szoknyapecér, szájhős. Nagyra tartja magát, csak épp nincs miért. Ráadásul egy bunkó kis majom. Utálom! De kell a pénz, mert a pénz az ugyebár jó és hasznos, ami kell és elengedhetetlen.
Bemegyek a házba, ahol persze megmotoznak, de a „kedves” Kenneth persze mondja, hogy nem kell elvenni tőlem a fegyvert, hisz „régi jóbarátok” vagyunk. Persze ez egy nagy hazugság. Tartozik nekem, és ha nem adja meg, akkor dühös leszek. Az pedig nem jó, ha dühös vagyok. Neki legalábbis.
Ahogy itt végzek, elindulok haza. Istenem, de jó lesz egy forró fürdő. Már sötét van, így lassabban hajtok és figyelek is. Elhajtok egy sikátor előtt, de valamire figyelmes leszek. Hirtelen fékezek le és húzodom félre. Leállítom a motort, majd előveszem a fegyveremet. Kiszállok a kocsiból, és lassan elindulok a sikátor felé. Szerencsére nem hagytam nagyon el, így viszonylag hamar odaérek.
Mintha valakik veszekednének vagy dulakodnának. Bemegyek a sikátorba, és egy idősebb, de kigyúrt férfi, egy kisebb, törékenyebb fiúcskát próbál meg rávenni valamire. A srác elég tudatosan próbálja a tudtára adni, hogy hagyja békén, de a férfi nem tágít onnan.
Ahogy felismerem, hogy az Kenneth embere, ördögi mosolyra húzom az ajkamat. Csak lazán a nadrágomba rakom a kis glock-omat, és karbatett kézzel nekidőlök a falnak. Pár percet várok, majd amikor látom, hogy kezdenek eldurvulni a dolgok, közbe szólok.
- Hapsikám! Talán egy hozzád valóval kellene kezdened! – hangom élesen vág a két férfi párbeszédébe.
- Tünj innen, semmi közöd ahhoz, hogy mi mit csinálnunk! – teremt le.
- Tudd, hogy kivel beszélsz te féreg! – mondom erőteljesen és előveszem a fegyvert.
- Mért, ki vagy te? Csak nem a császár? – kezd el gúnyolódni, majd gúnyosan rám néz. Csak elröhögöm magam a képén, ahogy rájön, hogy ki is vagyok én valójában.
- Úgy látom végre leesett, hogy ki vagyok én! – mondom és párat lépek felé, mire elengedve a kissrácot, elkezd hátrálni.
- Mit akarsz tőlem? Van pénzem! Kenneth-nek is van pénze! Csak ne ölj meg! – mondja, de hangjából tisztán kiolvasható, hogy az életéért könyörög.
- Még ha Keneth is jönne hozzám, hogy nyalja a talpam, akkor sem szalasztanék el egy olyan lehetőséget, mint ami most van. – mondom és felemelem a kezemben lévő fegyvert.
- Kérlek ne lőj!
- Térdre!
- Mi van? – kérdez, mire kibiszotsítom a fegyvert.
- Térdelj le! Most! – szólítom fel ismét, mire megteszi. – Végre eljutott a tudatodig! – gúnyolódok rajta, majd benyúlva a zsebembe, előveszem a bilincset, amit a srácnak dobok. – Bilincseld meg!
- Tessék? – kérdezi meglepetten.
- Csak bilincseld meg! – mondom keményen, és rá nézek.
Csak némán bólint, majd a férfi háta mögé lép és kezeit hátra viszi. A férfi ellenkezik ugyan, de én csak közelebb lépek és a ravaszra teszem az ujjam. Abbahagyja az ellenkezést, és a srác megbilincseli. A férfi mögé lépek, és megfogva a fegyverem csövét, markolatával egyszerűen leütöm. Elrakom a fegyverem, majd felveszem a vállamra a férfit és elindulok vissza a kocsim felé. Odaérva, egyszerűen beletuszkolom a csomagtartóba. Mikor beülök a kocsiba, a srác megjelenik az ablakomnál és néz rám.
- Mit akarsz? – kérdezem nem épp túl kedvesen, de nem válaszol, csak néz rám. – Jólvan. Szálj be. Éjszakára nálam maradsz. – mondom és a hajamba túrok.
|
