2008.11.11 21:14

Deidara:

Csupán egy morgással jelzi, hogy felfogta, s talán még érti is amit mondtam neki, halkan de biztosan… látom már, te szemét szilva, hogy számodra a kommunikáció csak pár szóig terjed… kivélve akkor, mikor engem próbálsz meg molesztálni, hogy perverz, újonnan felfedezett melegedési hajlamadiat rajtam éld ki… DE ÉN NEM AKAROM, HOGY RAJTAM TESZTELD MILYEN VIRSLIT TÖMNI ZSEMLE HELYETT!!!!

És nem fogok odanézni…. Nem fogok ránézni…

Bááár…. A jó nyuszi megnézi a farkast mielõtt az kiskesztyût csinál belõle… lehet, hogy csodás szépségem még a napot is elvakítja, s szemeim csillognak akár az UFO az égen, de attól függetlenül kesztyûnek kényelmetlen lennék… nem lennék meleg… lehet hogyha õserõdszerû szõrzet nõne rajtam, akkor a szilva már hozzám sem merne nyúlni, mert attól félne, hogy vad szõrszálaim csápokként húzzák bele a szõke erdõ mélységeibe??? Hmm… most már csak egy kérdés áll fenn… vagy szõrt növesztek és befonom vagy szõrt növesztek és nem fogom be… ÉN LESZEK A GYILKOS SZÕR, AKI HALÁLBA TASZÍTJA A VILÁGOT!!!! MUHAHAHAHAH!!

De elõször téged szilva…. Nem elég hogy undok módon azzal a csini pofoddal bezsongatsz engem, még el is várnád, hogy szerelmes kislányként loholjak utánad, hogy minden egyes lábnyomodat megcsókolva sikkantsak fel a gyönyörûségtõl….LESHETED! A CSODÁLATOS DEIDARA-SAMA CSAK A SAJÁT LÁBNYOMÁT CSÓKOLJA MEG!!!!

Ha jobban belegondolok, lehetséges hogy még egy hét és olyanok leszünk mint a boldog szerelmesek… jön a zöld, virágos rét, ahol a lepkék szálldogálása közben rohanunk végig a fûtengerben, hogy párszor eltanyálva, de azért boldogan nevetgélve örülünk új gyermekünk érkezésének… pár hónap és bárgyú mosollyal foghom mutogatni a szilvának a kicsi, cuki kis baba ruhákat, õ pedig igazi apás mozdulatokkal fogja megsimogatni szépen növekvõ hasamat…. JÉZUSOM! EZ LEGBORZALMASABB GONOLDAT AMI ESZEMBE JUTOTT! AZONNAL MEGBÜNTETEM MAGAMAT!!! HOL VAN EGY RÓZSASZÍN OSTOR???? ARRGGHH!!!! SZENVEDJ DEIDARA! SZENVEDJ VAGY LEMETSZEM A LEMETSZÕSÉGEIDET!!!

A mieimet???

Lemetszõségeidet…

Az meg mi a rosseb?

Ööööööööö…. Hááát….lááááb…. meg kéézz…. Meg a remélhetõleg létezõ kis barátod!!!

Mi…? NEEEEEEEEEE!!! A KIS BARÁTOMAT NEM ADOM!!!! AZ AZ EGYETLEN AMIRÕL MEGTUDJKÁ ÁLLAPÍTANI, HOGY HÍMNEMÛ VAGYOK!!!! NEM ADOOOOOOOOKKKK!!! AZ ENYÉM!!!!!! AZ ÉN KIS BARÁTOM!!!

Ne félj... nem fognak bántani... MERT ÉN MEGVÉDELEK!!!!

Késztetést érzek arra, hogy a szilvára nézzek... különleges vonzó ereje, amit felém sugároz, lasszóként fonódik nyakamra, hogy tekintetemet a tetûre vonzza... NEM VAGYOK ÉN TEHÉN WAZZE!!!!

Mereven bámulja az eget, a lángok vörössé festik arcát, visszatükrözõdnek komor hollófekete íriszeiben, éjsötét tincsein melyek rakoncátlanul hullnak szép arcába... szinte idáig érzem az a negatívírást, ami belõle árad... még sosem láttam ilyennek. Ami azt illeti szerintem még senki sem... amiért ilyen...? Mai van szilva beállt a hullamerevség? Élsz még? Meg kéne nézni lélegzik-e még... lehet, hogy ülve halt meg? MEGNYIFFANT A SZILVA??? NEEEEEE MÁÁÁ’! NME LESZ KIT HALÁLRA SZÍDNOM MAGAMBAN!

Ugyan akkor nem lesz, aki kiélje rajtad a szexuális éhségét, te pedig élvezd...

Most úgy õszintén, ki a nénikém vagy te?

Hát te.

Az tuti nem, mert én, a csodálatos Deidara-sama nem mondok ilyesmit!

Azért mondom ki én.

IDEGESÍTESZ! HOZOM A LÁNGOLÓKISBALTASZÓRÓT ÉS SZÓRÓZLAK VELE!!!! ARRAAAGGHH!!!

Talán tényleg oda kéne menni hozzá...

Ahogy rám pillant, szinte bennem reked a levegõ... olyan komor a tekintete, olyan fagyos, hogy még én is megijedek tõle, holott engem megijeszteni nem egyszerû mûvelet, ha az ember nem születik egy gyárilag elcseszett Tobinak... szerencsére még távolabb került tõlem, s látványosan produkálja a rongybabát a hálózsákján... ohhh..... meg ne hass vele...

Na jó szilva... ez lesz az elsõ és a legutolsó alkalom, hogy bájos kedvességem csodás melegét élvezheted... Mert én, Deidara most megyek és megvigasztallak, mert olyan vagy mint a mosott szar, s elõbb utóbb rajtam fogod levezetni ingerültségedet... Na most akkor... kedves vagyok bájos, és szép, velem akarod tölteni az estét? MI VAN???

Nagy nehezen rávetemedem, hogy fellljak, s bár minden egyes lépésnél minimum ásóval plasztikáznám át pofikámat, azért elérek a szilvához, ki szemeit behunyva pihenget fekhelyén... jól... óvatosan... nagy levegõ!

Lekuporodom mellé, úgy bújok hozzá akár egy kis macska, kezemet átvetem mellkasára fejemet is ott pihentetem, s egy sóhajjal próbálom rendezni magamban háborgó büntetési tanácsaimat... na most akkor megostorozom magamat, aztán pedig pucéran betáncolok obihoz, és addig ostoroztatom magamat rózsaszín tütüben, míg nem kapok Penitõl ajándékba egy cuki muszáj dzsekit... jó büntetés nem? NEEEEEEEEM!!!

Azért... akármilyen nehéz is bevallanom magamnak, azért régen volt részem ehhez hasonló „meghitt” pillanatokban... tulajdonképpen csodás életem során, nem volt részem ilyenben, így hát ha nem lenne ilyen irritáló, még Tobi szeretethiány oldó ölelésének is örülnék.. csak sajnos én olyat nem tudok...

Erõs kezeit körém vonja, magához szorít, testének megnyugtató melege átáramlik belém is akár egy fertõzõ betegség... kesernyés illata, elbódít, mintha méreg lenne, ami hatása alá von... puha ajkak lágy érintését érzem homlokomon, s én kíváncsian pillantok fel a gyengéd, csodás hollófekete íriszekbe... elképesztõen szexi... NEM LÉTEZIK, HOGY ÉN ILYET GONDOLJAK!!!!! NEEEEEEEEEE!!!!

Puha csókot lehel ajkaimra, finoman veszi birtokba õket, nyelvével is forrón, mégis hihetetlenül gyengéden táncol számban, remegésre késztetve... minden egyes érintése hatással van rám, még ha nem is akarom... a testem már rég az övé, s csak õ tudja kiváltani belõle a kéjes reszketést, mely nem sokára rajtam is úrrá lesz...

- Önként sétáltál a karmaim közé. – duruzsolja, s minden fajta elõzetes figyelmeztetés nélkül szorít maga alá, csapdába ejtve, s mikor már nem tetszésemet akarnám kifejezni, már rég betapasztja számat forró ajkaival, s én már megint magamba kell, hogy fojtsam legszebb jelzõimet, amit rátudnék aggatni....TE PERVERZ ÁLLAT, AZ ERÕDKÖZEPÉN AKARSZ FELCSINÁLNI??? MI VAN HA JÖN EGY MEDVE, AZTÁN BESZÁLL??? GRUPPENBE NEM VÁLALLOM!!! - Már nincs menekvés kicsim...

Forró lehelete perzseli nyakam érzékeny bõrét, s ahogy kezei hasamra simulnak, már-már szikrákat vetve parázslik fel... minden egyes érintésére kiélezetté válik testem, minden egyes mozdulatával elharapott sóhajok szakadnak ki belõlem... nyelvével nedves csíkot húz hasamba, úgy érzem, mintha égõ ostorral simogatnának, mintha ezernyi kis lángocska szabadulna fel útja során...

- Ih...Ihtachi....! Ne itt, hmm!- ellenkezek halkan, kezeimet vállának feszítem, s úgy próbálom eltolni magamtól nem sok sikerrel... csábos pillantással emelkedik fel hozzám, ajkaira érzéki, mégis a legördögibb mosoly ül ki, amit valaha is emberen láttam...

- Legalább hangulatos helyen csináljuk...- búgja mély hangján, melytõl ösztönös remegés fut végig gerincem mentén, ágyékomban érve el végállomását...

Még csak most kezdte el, de már vastag, átláthatatlan köd borult agyamra, szeme elé függöny gördült, mely alá csak õ képes beférkõzni.. gondolkoznom is nehezemre esik, beszélni alig tudok, torkom kiszáradt az egyre fülledtebbé váló levegõtõl, olyan akár a sivatag...

Puhán csókol köldökömbe, ajkaival éget vörös foltokat bõrömbe, s én reszketve keresek kapaszkodót a hálózsák puha anyagában... virágszirmokat rajzolva halad feljebb, csupán egy pillanatra látom, ahogy a hold s a tûz gyérfényének keverékében ,megvillan egy kunai, s mikor bõrömhöz és megborzongok... felhevült testemet szinte égetõ a hideg fém, marja, mintha sav lenne... beleakad pólóm vékony anyagába, s reccsenõ hangokat hallatva szeli félbe azt... megremegek, ahogy a hideg éjszakai levegõ megsimogatja mellkasomat, libabõrös leszek, alig látható reszketésbe kezdek...

Kék szemeimmel esdeklõen pillantok a holló fekete íriszekbe, melyekben nem titkolt vágy szikrázik, lángjaival perzseli testemet... csupán tekintetével felfal, úgy méreget mint az éhes vad az áldozatát, aki épp a terítékre került.. s tudom, hogy én még sokáig leszek az étlapon... furcsamód nem is igazán zavar...

- Ihtachi, hmm....- nyöszörgöm halkan, s ujjaimmal kábán bontom ki fekete tincseit, hogy éjfekete folyamukban elmerülve gyönyörködhessek benne... gyönyörû haja van....

- Igen...?- kérdezi halkan, nyelvével lustán köröz hasamon, szemeiben vad vágy csillan, olyan kívánalom melytõl nagyot nyelve kell enyhítenem tokom szárazságán... érzem, ahogy ajkaim kiszáradnak, nyelvemmel nedvesítem be õket...

- Fázom, hmm...- mondom halkan... mintha gondolataimban olvasna, rögtön kitalálja mit szeretnék... erõs testével hozzám somul, pontosan érzem minden egyes kemény izmát, duzzadó ágyékát, melyet merevedésemhez dörzsöl... nyögve túrok hajába, s sóvár vetem magam puha ajkaira, fogaimmal játékosan harapdálom meg õket, bebocsátásra várva... mintha meglepõdött volna, azonban villámgyorsan teszi túl magát rajta, megnyílik elõtt szája, s én forró csusszanok nyelvemmel szájába, hogy nyelvcsatát vívhassak fele... faljuk egymás ajkait, marcangoljuk, forró lángok mardossák testemet, felszikrázik mezítelen bõrének érintésétõl.... most tévedek, vagy az ingje magától sétált el...? Mit érdekel az engem! A lényeg az, hogy lassanként meztelen lesz...

Kezeimmel vágyakozva cirógatom meg mellkasának minden egyes kemény izmát, érzem, ahogy meg-megremeg érintésemtõl...

Egy pillanat alatt kap vérszemet, vadul rángatja le rólam nadrágomat, hogy aztán kissé ügyetlenül, de magát is megszabadítsa a kényelmetlen ruhadaraboktól... hangos nyögés hagyja el ajkaimat, ahogy megérzem magamban ujjait, gyönyör teli feszítést okozva mozognak bennem, szüntelenül az a kis pontot simogatva, melytõl láncreakciószerûen vonul végig rajtam a forró hullámtenger, melynek habjai, lassan de biztosan nyomnak maguk alá...

2008.11.08 12:45

Itachi:

Távolabb tõlem ül le a tûz mellé. Kár...

A tüzet figyeli, én pedig õt. Gyönyörködöm benne... világos bõrén, és aranyszõke haján visszatükrözõdõ lángokban. Gyönyörû szemei vannak...

Vajon min töri a kis fejét?

Elszakítom róla a szemeimet, és a lángokra pillantok. Utálom a tüzet. Hiába ez az egyik legerõsebb képességem, a tûz-elemû jutsuk... Akkor is gyûlölöm. A családomra emlékeztet. Apámra.

- Itachi, hmm... - szakít ki egy lágy, simogató hang komor emlékeimbõl. Azonnal feloldódik bennem a feszültség. Meglepõ de jó érzés, hogy ilyen hatással van rám.

- Igen? - fordulok felé türelmesen. Zavartan birizgálja maga elõtt a füvet. Nocsak...

- Az imént... miért szólítottál „kicsim”-nek, hmm? - kérdezi halkan, arcán halvány pírral.

Oh. Kezdesz rájönni végre? Jó sok idõre volt szükséged, mit ne mondjak.

- Miért ne? - válaszolom gúnyos mosollyal. Jaj kicsim, hát neked aztán nehéz felfogásod van, de nem baj, mert így is tetszel. De még mennyire.

Felpillant rám, és szemeiben hirtelen düh csillan. Ez határozottan nem tetszik.

Felpattan, és elém lépve kezd dühöngeni.

- MERT NEM SZÓLÍTHATSZ ÍGY! NINCS KÖZTÜNK SEMMI, NINCS JOGOD HOZZÁ, HMM! - kiáltja.

Nincs köztünk semmi? Hát kösz.

Megragadom, és az ölembe rántom, hogy közvetlen közelrõl nézhessek a szemeibe. Gyûlölöm, ha elutasítanak. Mákod van, hogy többet jelentesz nekem egy kis kalandnál. Kurva nagy mákod. Amilyen jókedvemben vagyok, még bántanálak különben.

Fagyosan nézek szemeibe, és õ meglepetten viszonozza pillantásom.

Megcirógatom számmal puha ajkait, és ahogy elpirulva simítja kezeit mellkasomra, és vágyakozva csillannak meg szemei, azonnal megbocsátok neki. Kis buta... nem érdemes ezért bántani õt.

Félénken próbál eltolni magától.

- Úgy szólítalak, ahogy akarlak Deidara. Ha „kicsim”-nek, akkor annak. - válaszolom végül higgadtan.

Kábán biccent, és kimenekül az ölembõl, hogy távolabb kuporogjon a tûz mellé.

- Õrködöm, hmm... - mondja halkan.

- ...nh... - morgom beleegyezõen, és felnézek a csillagokra. Akkor éjjel, amikor a megbízást személyesen megkaptam a Hokage-samától... ugyanilyen volt az ég. Minden megszûnt létezni számomra abban a pillanatban, ahogy beleegyeztem. Hûségem töretlen volt, és még a számûzetésbe is belementem. Apám tervei nem valósulhattak meg... és a falu megmenekült. Feláldoztam magam, és felvállaltam a bûnt lelkemre.

Az egyetlen ember, akit valaha szerettem, gyûlöl és a halálomat kívánja. Fogalma sincs, milyen árat fizettem azért, hogy õt életben hagyhassam...

Úgy látszik a ninja-utam szerves része a magány.

A lángokra pillantva fojtom magamba az érzelmeket, és egy fadarabkát hajítok a tûzbe.

Deidarára pillantok, aki engem figyel. Szótlanul felemelkedem, és a hálózsákra heverve pillantok fel újra a csillagokra.

Sasuke arca elevenedik fel szemem elõtt.

„Gyûlöllek!”

Deidara dühödt tekintete...

”...nincs jogod hozzá...”

Nincs jogom a szeretetre? Igaza lehet.

Behunyom a szemeimet, és sötét emlékeim azonnal elborítanak.

Finom virágillat csapja meg orromat, és egy meleg, puha test simul az oldalamhoz. Átölel és fejét mellkasomra hajtva sóhajt fel. Hosszú, lágy haja arcomat cirógatja...

Elmossa minden negatív gondolatomat, pedig semmit nem tett... csak itt van velem.

Magamhoz ölelem, és egy kis puszit hintek a homlokára. A zafírkék szemekbe elmerülve végül elmosolyodom és lágyan megcsókolom. Felvidít mindig, bármit is csinál. Különleges.

- Önként sétáltál a karmaim közé. - súgom, és egy gyors mozdulattal magam alá teperem.

Halkan méltatlankodni kezd, de beléfojtom egy éhes csókkal. - Már nincs menekvés kicsim... - súgom a nyakába, és pólóját felhúzva szabadítom fel meleg, puha hasát, hogy élvezettel nyaljam végig.

2008.11.08 01:04

Deidara:

Bénultan hagyom, hogy nyelvével õrült táncot lejtsen számban, már-már öntudatlanul próbálkozom viszonzásával, de az agyamra telepedõ köd, sokkal vastagabb, minthogy azzal törõdjem, mit is kéne csinálnom... csupán élvezem a részegítõ forróságot, mely testébõl árad az enyémbe, akár egy fertõzõ betegség... szégyellem, hülyének tartom magam azért, amiért nem vagyok képes ellenállni, de ha ezek az izgató ajkak csábkörükbe vonnak, már gondolkodni sem leszek képes...

Érzem, ahogy kemény merevedése az enyémhez nyomul, ezzel apró kis villámokat kiindítva ágyékomba, hogy hódító útjuk során minden egyes apró porcikámat bekebelezzék, reszketésre ösztönözzenek... ha nem tartana, valószínûleg már rég összeestem volna...

Kezeim önálló életre kenek, arcának bársonyos bõrére simulnak, szinte bizsereg tenyerem, ahogy megérintem jóképû vonásait, s ahogy ujjaim éjben tincsei közé kalandozva szabadítják meg hajgumijától, bódító illata is körbe leng minket, sötét fürtjei lágyan tekergõznek ujjaim között...

Csalódott nyögésemet már-már kényszerrel kell magamba fojtanom, ahogy elválnak tõlem azok a vonzó, érzéki ajkak, s csupán másodpercek után, miután eltûnt a forróság, s a kis pillangók is, csupán akkor vagyok épes felnézni rá bágyadtan...

- Induljunk – javasolja, ajkain lágy mosoly játszik....

Hát ezz.....FELHÁBORÍTÓ! BEPERELEM! Kit is...? jah igen...MAGAMAT! BEHÓDOLÁS VÁDJÁVAL! MI AZ, HOGY ENGEDEM NEKI, AZTÁN MEG ÁLLOK MINT ROSALINDA DON JUAN ELÕTT?????

Ohhh Don Juan! Adj egy csókot még! A gyerekünk miatt! Akit a szívem alatt hordok! Ne hagyj el, kérlek! Maradj velem, hogy együtt ölhessük meg a fél családot!

Na jó... mennem kéne...

*

Nos... nem vagyok túl boldog az ötlettõl, hogy az eleven vadonban kell egy eleven vadállattal megszállnom, de ha már nincs más ez is megteszi... legfeljebb elõ lép a Piroska és a farkas effektus, s akkor majd én, piros butykosban ugrándozva fogom dalolgatni, hogy de jó lenne ha egy lompos rám találna, a szilva pedig szíves örömest ugrik majd elõ az egyik bokorból, hogy bájos mosollyal rángasson vissza engem oda... mondjuk a mese nem így van, de a mi esetünkben, nagyon is valószínû, hogy a szilva a lompost nem a kosárka ellopására meg a nagymama felfalására használja... fõleg ha a mai világban a nagy mamák már hiper szuper járókerettel rendelkezve, próbálnak meg legyilkolni, mikor a bentoért küzdesz...IGAZSÁGTALAN! A FIATALABBNAK KELL AZ ENERGIA! A NÉNIT KÉT PERC MÚLVA ÚGY IS ELCSAPJA EGY SZÁGULDOZÓ BABAKOCSI! A FIATALNAK VAN JÖVÕJE! A NÉNINEK NEM!

Ágakért hajolgatok, már egy kisebb kupac van a kezemben, de valamiért nem szívesen megyek vissza a táborba... ki tudja, mit készít nekem a szilva...? Mi van ha csapdába ejt, kikötöz az egyik fához, és úgy meg rak, hogy a környék összes fája felgyullad...?

Miért gyulladna le?

Miért ne?

Miért de?

JAJJ MÁÁÁÁÁÁÁ’!!!!!! Ez már beteges... jajj...

Talán, de csak tényleg TALÁN nem lesz semmi probléma... elvégre.. mi baj lehet belõle, ha lefekszem mellé.. ott lesz a tûz, ha kell valami elõkapom a rózsaszín kendõcskémet meggyújtom, s kárörvendõ röhögés közben rá dombom, had égjen mint a tábortûz éjszaka... gonosz gondolat... de rám vall!

Azt hiszem, soha életemben nem gondolkodtam még ennyit gyilkos ötleteken....hmmm....HMMM.... nem biztos, hogy ez túl jó...

Óvatosan közelítem meg a tábort, ám minden fajta elõkészületem hiábavalónak bizonyult... legalább arra számítottam, hogy három méteres távban alhatok ettõl e tetûtõl, erre meg össze rakja azokata nyamvadt hálózsákokat, hogy este szorongjak, mint heringek a dobozban.... TE MÁR A TERMÉSZETBEN IS MEG AKARSZ TÖMNI????? SZERETED HA A VADÁLLATOK HALLJK, AHOGY VONYÍTAS7Z MINT A FARKASOK????

Összepréselem számat, hogy még véletlenül se hagyja el számat bájos jelzõim egyike, mert a végkifejletnek gyanítom nem örülnék... vigyázz szilva... mert a végén szõrt növesztek, befestem zöldre és akkor én leszek ....A GYILKOS GYEP! ÉS A FÛ ELJÖN, TE PEDIG SZÍVNI FOGSZ!!!! MUHAHAHAHAHAH!!!!

Szikrázó szemekkel vágtatok oda, s életemben talán elõször, de arra vetemedek, hogy tüzet rakjak, ami...nooos... nem úgy meg, ahogy mennie kéne.... most hogy kell ezt összerakni? Hát nem mindegy, hogy az égnek mered van nem? Idegesítõ... MINDJÁT HOZOM A LÁNGSZÓRÓT BEGYÚJTOM A SZILVA HAJKORONÁJÁT AZ ELÉG MELEGET BIZTOSÍT!!!! MUHAHAHAHAHA!!!

Ez kezd idegesíteni... MIÉRT NEM ÁLLSZ MÁRE MEG TE SZERENCSÉTLEN KISASZTAL KEZDEMÉNY???? Hoznom kellett volna pillanatragasztót...

Õ meg csak tökéletes lelki nyugalommal figyeli, hogy mit szerencsétlenkedek, s meg sem fordulna a fejében, hogy segít....HOGY ROHADNA LE MINDEN VÉGTAGOD, HA MÁR EGYSZER TÖMSZ, MINT A PLÜSS NYUSZIT, LEGALÁBB TÜZET RAKNI SEGÍTENÉL!!!

- Még soha nem raktál tüzet? – érdeklõdik, hangjában oly csípõsség csendül, ami engem arra ösztönöz, hogy menten próbáljam meg letömni a torkán a fadarabokat, mert az csak dobna tökéletes szépségének összhangján....NE NÉZZ MERT TESZEK RÓLA, HOGY NE TUDJ NÉZNI!!!!

Mi van akkor ha nem tudok??? Hát nem lehet mindenki olyan paraszt fiú mint te, hogy pórázon fogja a krumplikat, amik utána gurulnak!!!! MI POFÁZÓ’??? PAKOJJÁ’ KI SZÉTVÁGLAK!

Végül is, miután a tûzrakást „idegtõpõzésnek” neveztem el, s miután már a fejemben lévõ összes kis türelem csengõ vészes csengésnek indult,a fa is megérezte a veszélyt, s méltóztatott megállni, úgy ahogy állnia kell... na most akkor mi is jön? Jah a tûz...

Máris zsebemben tûnnek el kutató kacsóim, azonban semmi olyan nem találok, amivel gyújtogatni lehet, holott jó s bájos piromániás lévén nekem kellene olyannal rendelkeznem....DE HA NINCS AKKOR MIT CSINÁLJAK? SZÜLJEK VAGY IZZADJAK TÜZET???

Utolsó esély....most vagy soha... dupla vagy semmi... fekete vagy fehér.... lenni vagy nem lenni...

- Nincs gyufám, hmm... Neked van?- kérdezem halkan a tetû Uchiha felé fordulva, ki mintha csak segélykérésemre várt volna, irritáló vigyorral idéz nekem tûz labdácskát, mely sikeresen segít a tûz fellobbanásának.... de kedves... ezért hálából, hálás leszek neki...

- Parancsolj kicsim. – duruzsolja mély hangján, s én érzem, hogy nem csak a hirtelen jött melegtõl gyúl lángra az arcom... mi van..? MI VAN??? MI AZ HOGY KICSIM???

Így a szerelmesek becézgetik egymást... DE MI NEM VAGYUNK AZOK! EGYÁLTALÁN NEM! ÉS NEM IS LESZÜNK!

Ugyan miért nem? Bezsongasz ha a közelben van, és nem bírsz neki ellenállni...mert pokolian jóképû!

MI VAN? FOGJAD BE, MERT A LÉPEDBE LÉPEK!

Az a te léped is...

DE NEKED IS FÁJ! MUHAHAHAHHAHAA!!!!

Nyugalom... elõbb utóbb kiéli magát, elfelejt, békén hagy, s más betömhetõségeit tömi be, nem pedig a te székrekedési gondjaidon fog segíteni.... DE MENNYI IDÕ AZ??? MI VAN HA FELESÉGÜL AKAR VENNI? MI VAN HA TERHES LESZEK??? NEEEEEEEEEEEEEE!!!!

Pirulva sütöm le szemeimet, tisztes távolságban foglalok helyet, közvetlenül a tûz elõtt, s megbõvülve figyelem a piros kis lángocskákat, hogy még véletlenül se kelljen a szilvára néznem, mért félek belsõ hangomnak igaza lesz, s ártatlan kis lelkecském azoknak az átkozottul fekete szemeknek a rabságba esik, s két másodpercen belül már csak arra eszmélnék majd, hogy nincs rajtam ruha, és hogy valaki nyalogat ott, ahol neki nem kéne...

Na de ilyet... MI JOGON SZÓLÍT EZ KICSIMNEK???? HEEEEEE???

- Itachi, hmm...- szólítom meg halkan, már-már el nyom a tûz egyenletes ropogása, de valószínûleg a farkas hallása még ebbe is segíti... vigyáz... mert ha neki állsz vonyítani a holdra, akkor megsimogatlak a kis fejszével...

- Igen?- jön rögtön a válasz, azon az õrjítõen mély hangon, mely akár hogy is próbálom – GYÕLÖLD! GYÕLÖLD MERT MEGMONDON HIDANNEK, HOGY TOSSZON MEG!- mézkén simogatja fülemet, az õrületbe kergetve...

- Az imént... miért szólították „kicsim’”-nek, hmm? – érdeklõdök ujjaimmal egy fûszálat vizsgálgatva... ejj Deidara... hát már annyi tökösség sincs benned, hogy megrontódra merj nézni?? ÁÁÁHÁHÁÁÁ!!! PEIN EZ IS A TE HIBÁD! HA VISSZAMEGYÜNK ÉS NEM ADOD VISSZA TOBIT MEGÖLLEK! ÉRTED!? LEDARÁLOM A LÁBUJJAID! MÁGNEST RAKOK A PIERCINGJEID ELÉ! SZÖGESARCÚ!!!!

- Miért ne?- kérdez vissza nemes egyszerûséggel, én pedig elképedve emelem rá kék szemeimet, s ahogy találkozik tekintetem a hollófekete íriszekkel, melyekben temérdek gúny csillan, bennem fellángol a düh, mint konyharuha a tûzhely felett, s gyilkos villámokat szórva pattanok fel, mint akit rugóba raktak, s elé baktatva emelem rá ujjamat.

- MERT NEM SZÓLÍTHATSZ ÍGY! NINCS KÖZTÜNK SEMMI, NINCS JOGOD HOZZÁ, HMM!- rikkantom, mint a gyilkos rigó, elszántan, méregtõl izzó szemekkel pillantok a kifejezéstelen fekete íriszekbe, melyek most fagyosabbak, mint a frizsider... na mi az? Halálra akarsz fagyasztani...? NEM FOG MENNI! MUHAHAHAHHA!!!

Egy mozdulattal ragadja meg csuklómat, s könnyedségét fitogtatva, sztáros mozdulattal ránt ölébe, hogy csípõmnél fogva szorítson magához, ebben a kissé kényelmetlen lovagló pózban, ami jelenleg semmi jóra nem hagy következtetni... neeeeeeeeee.....NEM AKAROK MEGTANULNI LOVAGOLNI!!!! NYEEEEEEEEEEE!!!!

Fekete íriszeit fenyegetõen mélyeszti döbbent kék szemeimbe, melyek még nagyobbra tágulnak, ahogy vészes közelségbe hajolva cirógatja meg ajkaimat az övéivel, melytõl szinte azonnal villámcsapás szerû bizsergés cikázik végig rajtam.. reflexszerûen pír ül ki arcomra, kezeimet mellkasára simítva, erõtlenül próbálom meg eltávolítani személyes szférámból, azonban korántsem tûnik ez olyan biztosnak... MENJ MÁR TÁVOLABB MERT FESZÍTÕVASSAL PLASZTIKÁZOM ÁT A POFIKÁDAT!!!

- Úgy szólítalak, ahogy akarlak Deidara. Ha „kicsim”-nek, akkor annak.- jelenti ki ellentmondást nem tûrõen, forró lehelete szinte perzseli ajkaimat, égetõ forróságot hozva maga után...bágyadtan bólintok, szemeimet újra ajkaira terelem, mintha hipnotizálnának... kísértést érzek, hogy hagyjam magam, engedjem, hogy letámadjon... de rõt veszek magamon, s nagyot nyelve, szemeimet lesütve mászok ki ölébõl, hogy a tûz elé kuporodva bámuljam tovább a lángokat.

- Õrködöm, hmm...- jelentem ki halkan....HA IDE MERZS JÖNNI KISÁNYT CSINÁLOK BELÕLED!!!! ARGGGHHHH!!!

2008.11.06 17:00

Itachi:

- Öööö...ööö...ööö... - mondja, és én egyre kevésbé uralkodom arcvonásaimon, de azért tartom magam. A többiek még soha nem láttak mosolyogni. És nem is fognak.

Teljesen piros a szép kis arca, úgy néz rám, és megnyalintja ajkait is. Mmmrrrr...

- Most, hmm... - válaszolja halkan.

Biccentek, és ahogy kissé elõre hajolok, hátrahõköl. Hm. Én nem akartam kínos helyzetbe hozni a többiek elõtt, de õ saját maga is megoldja ezt a problémát. Már csak a hülye nem veszi észre a viselkedésén, hogy történt köztünk valami. Mondjuk engem nem zavar, ha megtudják. Soha nem érdekelt, mások mit gondolnak rólam. Eddig is csak rá voltam tekintettel.

- Rendben. Fél óra múlva indulunk. - válaszolom egyszerûen, és néhány huncut hajtincset félresöprök az arcából, hogy lássam csodaszép szemeit. Mindentlátó szemeim tájékoztatnak: a többiek visszafojtott lélegzettel figyelnek minket. Nem is baj, ha megtudják... Legalább biztos lehetek benne, hogy sem Pein, sem Hidan nem fogja bántani Õt. Láttam ám, milyen éhes szemekkel nézitek néha Deidarát... az ÉN ukémat.

Visszafordul a reggelije felé, és gyorsan bekapkodja az utolsó falatokat is. Ej de sietõs.

*

Elindulunk, szép kényelmes tempóban. No sietség. Fölösleges. Több okom is van rá. A Kyuubit még nem akarom elkapni, mert valójában még nem bízom az Akatsukiban. Amíg nem látom tisztán a céljainkat (amiket igazából csak a vezetõnk ismer), addig nem szerzem meg. Utálom, ha kihasználnak és átvernek. Ezért óvatos vagyok.

A másik indokom... itt van velem Deidara, és a társaságában töltött minden perc csodálatos.

- Deidara. - torpanok meg hirtelen.

- Igen Itachi-san...iizzéé...Itachi, hmm...? - hallom édes hangját, és õ is megtorpan.

- Gyere ide. - kérem halkan, de inkább utasításnak hangzik. Hát ezt még gyakorolni kell... Félénken fogad szót, és inkább tûnik egy farkast kerülgetõ báránynak, mint egy erõs Akatsukinak. Édes... jól sejted, fel akarlak falni. A csúnya, gonosz Uchiha-farkas megesz reggelire. Jaj ne csináld már ezt, gyere ide.

Magamhoz rántom, megunva a várakozást, és testét az enyémhez szorítom. Ez az... Mélyen a szemeibe nézek, és ugyanazt a vágyat látom bennük, amit én is érzek. Remegve figyeli a számat. Kis édes... Nagyon aranyos vagy kicsi ukém.

- Szeretnéd, hogy megcsókoljalak...? - kérdezem halkan, és már nem tudom visszafojtani a mosolyomat. Nem lehet mellette unatkozni. Képtelenség.

Biccent.

Megtört a jég, kicsim?

Kuncogva simogatom meg hosszú ujjaimmal szép kis arcát, és álla alá nyúlva emelem meg a fejét. Lehajolok hozzá, és megcsókolom. Ah végre...

Éhes keselyûként köröz nyelvem a szájában, vadászva félénk kis nyelvecskéjére. Mmm... Puha ajkait falom és marcangolom.

Jó ez a csók.

Már merevedésem is van... és neki is. Övéhez dörgölöm az enyémet, és élvezettel hallgatom ahogy halkan belenyög a csókba. Meglepõdöm, ahogy megérzem kezeit az arcomra siklani, és belemosolygok a csókba. Kicsempészi hajamból a hajgumimat, és élvezettel bújtatja ujjait fekete tincseimbe. Mmm... ez jó...

Félbeszakítom a csókot, és pár másodpercig gyönyörködöm lehunyt szemeiben, piros kis arcában, duzzadtra csókolt, csillogó ajkaiban. Nagyon szép uke. És az enyém.

Kábán pillant fel rám csodaszép szemeivel, és elmosolyodom.

- Induljunk - mondom halkan.

*

Sajnos a szabad ég alatt vagyunk kénytelenek tölteni az éjszakát. Az én kényelemszeretõ személyiségemnek ez nem túl kellemes, de a bennem élõ harcedzett kemény férfinek meg sem kottyan. Csak morcossá tesz. Ez amúgy nem látszik rajtam, hisz soha semmi nem látszik rajtam, csak a gondolataim válnak sötétebbé. Deidara fát gyûjt, amíg én szétterítem a fekhelyeinket, két egyszerû hálózsákot. Természetesen egymás mellé, hiszen mimár összetartozunk. Különben is... hideg lesz az éjszaka.

Visszatér a faágakkal, és meglátva a hálózsákjainkat összeszorítja puha kis ajkait, szemei dühösen csillannak meg. Mosolyogva figyelem. Imádom felhúzni... Ledobom az Akatsuki köpenyem, és ráülve, kényelmesen a térdemre támaszkodva figyelem, ahogy bénázni kezd.

- Még soha nem raktál tüzet? - kérdezem gúnyos kis félmosollyal. Nem válaszol, csak olyan lendülettel hajítja a faágakat a többire, hogy több megy mellé mint rá. Kuncogva figyelem. Annyira édes ilyenkor...

Csak azért sem segítek neki.

Végre nagy nehezen összeállítja, és elkezd a zsebeiben keresgélni. Felvont szemöldökkel, érdeklõdve figyelem, ahogy egyre idegesebbé válik.

- Nincs gyufám, hmm... - mondja zavartan. - Neked van?

Elvigyorodom.

Számhoz emelem két ujjamat, és egy félkezes pecsét után egy kis tûznyalábot fújok a gallyakra.

- Parancsolj kicsim. - válaszolom, miután fellobban a tûz, és vidáman táncolni kezdenek a lángnyelvek. Mélyen elvörösödik. Mi az?

2008.11.03 18:37

Deidara:

Egyszerûen képtelenség elviselni ezt a forró, kínzó kéjt, mely felemészti minden egyes porcikámat, bekebelez s mély öntudatlanságba taszít... nem tudok már gondolkodni sem, csak arra a gyönyör teli érzésre koncentrálok, ahogy pénisze minden egyes mozdulattal egyre mélyebbre merül bennem, megérinti azt a kis pontot, melytõl halvány csillagok táncolnak szemeim elõtt...

Ajkainak forró simogatását érzem vállaimon, égetõen szikrázik fel bõröm érintése nyomán, újabb lángocskákkal gyarapítva az elemésztõ lángtengert, mely fûti testemet, melytõl úgy érzem, hogy lávafolyam hullámzik át bõröm alatt, hogy belopja magát mindenhova, s hatalma alá hajtson... öntudatlanul kezdek mozogni, csípõmmel segítem, hogy mélyebbre hatolhasson, fokozza ezt a részegítõ forróságot...

- Deidara... Csodálatos vagy...- búgja vágytól elmélyült hangon, mézként simogatja hangja fülemet...

- Itachi.... – nyögöm már-már önkívületbe, türelmetlen tûz ég bennem, már csak ara vágyom, hogy megérinthessem... váratlanul tûnik el a sötétség szemeim elõl, újra látok, s ahogy kezeim béklyói is megszûnik, hátamra penderít, s én újra elmerülhetek azokban a hollófekete íriszeikben.... akár egy kis majom, vágytól elvakultan, átláthatatlan köddel szemeim elõtt kapaszkodok nyakába, lábaimmal derekát fonom át, hogy még közelebb tudhassam magamhoz felhevült testét, mely úgy árasztja a forróságot, akár egy halálos betegséget... újra belém hatol, ajkaival csillapítja éhségemet, édes nektárként hullámoztatja végig rajtam a perzselõ kéjt, melytõl már elvesztettem minden józanságomat...

Vergõdöm karjaiban, élvezem, ahogy minden mozdulattal gyönyörrel teli feszítést okoz, bõrünk felszikrázva simul egymáshoz, a fullasztó levegõben már levegõt venni is nehéz... mintha lángok bortanának be mindent...

Hirtelen kéjes sikollyal feszül ívbe testem, görcsösen szorítom magamhoz akár egy mentõövet, ahogy testemen végig söpör az elemésztõ kéj, forró lávatengeréként lepi el reszketõ testemet, maga alá temet, lenyom a jeges habok alá, ahol már csak a sötétség létezik, a mélység és a kínzó forróság, mely újabb és újabb hullámokban cikázik végig rajtam, akár a villámcsapás...

Távolról hallom csak mély hangját, magához szorít, már-már az ágyba passzíroz, puha ajkai simogatják remegõ számat... pihegve hagyom neki, úgy érzem még lélegeznem is nehéz...

Mellém fekszik, óvatosan, védõn ölel magához, ránk teríti a takarót, megvéd a hirtelen jött hidegségtõl, mely szinte marja felhevült testemet... Hozzásimulok, akár egy kis macska, keresem erõs testének melegét, biztonságát... jólesõ fáradtság borul rám, csak úgy kapkodom a levegõt, mintha mély tó fenekérõl buktam volna fel, s ahogy eltûnik szemeim elõl szõke hajam függönye, felpillantok azokba az õrjítõ hollófekete íriszekbe, melyek már-már hipnotizálnak sötét mélységükkel... ellenkezni, sõt õrjöngeni is túl fáradt vagyok, így hát most az egyszer hagyom, hogy kiéld magad...

- Gyönyörû vagy... – duruzsolja lehengerlõ mosollyal, melyre én is csak egy mosolyt tudok arcomra csalni... tudom én... sokan mondták már, hogy top modellnek mehetnék... ohh igen... kik is? Én meg a tükörképem? Az már kettõ! Kettõ! Meg persze most a szilva meg Tobi... ez több mint elég...

Békés mosollyal szenderülök el az álmok kifutójára, ahol Tobin rohangálva pózolok tûsarkúban s faaltnyi ruhákban, melyekhez a szilva úgy tapsol, mint Csita a banánra... ki kér autógrammot...? Van ám... tudok írni! Leírjam a nevem...? máris... csak olyan fényeees.... elvakít ez a hülye reflektopooor... Valaki üsse már le azt az idiótát, aki ennyire világít.... KI VAGY TE???? SZÉTVÁGLAK!!!! ARRGGHHH!!!! De elõbb....Zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz.....

*

De finom itt minden...puudddddiiinng...meg vatttaaacukkooorrr.....meg szoppóókkkaaa....mármint nyalókkaaa.... meg sok csoki ember, akinek orvul beleharapok a fenekébe, s lerágom a lábszárukat... hhmmmm.... fincsi... azt hiszem, most tényleg beleharapok valakibe... jééé... annak a néinek vattacukor a rucija.. megyek gyorsan leeszem róla... HAMMMM!!! Hoppáá... MORT MIÉRT BÁNT ENGEM NÉNI??? MAGA NEM HÚZ FEHÉRNEMÛT A VATTA CUKOR RUHA ALÁ???? KÖSZÖNJE MAGÁNAK!!!

Még hogy én perverz???? Velem perverzkednek...NEEEE!!! NE VÁGJON POFON! CSAK A SERPENYÕT NE! CSAK AZT NE!!! BROKKOLI???? NEEEEEEEEEEEEEE!!!!

Ideje felébredni...

Álmosan nyílnak fel szemeim, kábán, álomittasan vizsgálom meg, hogy mi is az a finom, puha amin épp fekszem... mi ez...? mint felnézek, jókedvû, már-már elégedett csodás fekete szempárral találom magamat szemben... Jéé.... egy szilva... hát te meg mi a jó büdös életet keresel az ágyamban? Elszegõdtõl Teddy macinak? Mit ne mondjak... jó lennél neki, azt leszámítva, hogy a maci nem akarja letámadni a kis fiút... mondjuk a macikra nem mûtenek kis farkincát, amivel megtudnák csinálni a kis fiút, de kit érdekel...! attól még van lába... meg izzé.... tömése is!!! De töméssel, hogy tossza meg az ártatlan, védtelen gyerekeket...? Rejtély...

- Jó reggelt – hallom meg mély, simogató hangját... Furcsamód, most nem érzek olyan égetõ ingerenciát arra, hogy mint a két kezemmel szorítsam a nyakát, mint egy megveszett csirkének, ezzel kiváltva belõle a lila létezõ összes árnyalatát... hmm... megszelídülök? Vagy csak a szilva csinált valamit...?

Hát nem vagyok kedves, aranyos, bájos és hihetetlenül okos? Dehogynem... de így reggel, koránt sincs kedvem harci módba kapcsolni ugrálni rajta, mint King Kong a ház tetején...

- Jó reggelt...hmm... – köszönök neki én is halkan, hadd legyen már gyereknap... most nincs kedvem kitaposni az életet is belõled. Furcsa... eddig legszívesebben a talpammal díszítettem volna azt a csini kis arcodat, de most legszívesebben itt maradnék, hogy úgy ölelgesselek, mint egy szeretethiányos kis lány... hmm... bezsongtam.

Lágy puszit hint homlokomra, s ahogy végig cirógatja gerincem vonalát ösztönös borzongás fut végig rajtam... oohhh... neeeeeeeeeeeee....neeeeeeeeeeee.... nem létezik... NEM LÉTEZIK!!!!

Mielõtt még rájöhetnék arra, hogy gondomnak mi az eredete, s hogy mi az, ami nem létezik, õ kikászálódik az ágyból, s én megbûvölve figyelem hosszú fekete tincseit, melyek puhán tekergõznek izmos vállain...hátán... ahogy lejjebb csúszik szemem már izmos fenekét nézem... HOGY MIT NÉZEK???? MIT NÉZEK???? MEG BONLODÚLTÁL DEIDARA???? Valószínûleg... hát nem létezik, hogy én a szilva hátsóját szexinek vélném...

Miért ne? Markolni való...rrrrrrr....

ANYÁD!!!

Valszeg két méterrel a föld alatt....

AKKOR KABBE!

Õ már bekapta... minek kapjam be én is?

MIÉRT VITATKOZOM MÁR MEGINT MAGAMMAL??? Ez kóros... sürgõsen abba kell hagynom...

Megfordul, s szinte felfal fekete szemeinek vizslatásával... hmmm...? Mit néz?

Vissza fordul, s lehajolva gyengéd csókkal illeti bizsergõ ajkaimat, melyek szinte felszikráznak puha érintésére... Miért ilyen lágy...? Furcsa...

Homlokával támaszkodik meg fejemnél, s én elmerülök a hollófekete végtelenségben... te jó isten... NEM LÉTEZIK!!!

MI...??????

Izzééé.... nem tudom... de rá jövök! Csak menjen innen.... mert addig gondolkodni sem tudok..

- Reggelinél találkozunk Deidara – susogja halkan... ez egyre bizarrabb...

- Rendben...hmm...- egyezek bele... ez olyan, mintha.... mintha....

Egy szempillantás alatt tûnik el szemeim elõtt, s én törökülésbe tornázva magamat kezdem államat simogatni... milyen...?

Neeeeeem... OLYNA MINTHA EZ A HÜLYE SZILVA MEG ÉN SZERETÕK LENNÉNK!!! NEM LÉTEZIK! NEM LÉTEZIK HOGY BELÉ ESTEM! KI VAN ZÁRVA!

Akkor esek belé ha majd Tobi potyog az égbõl... rózsaszín tütüben... serpenyõvel a kezében, és dicsõítõ ódákat zengve Orochimaruról... JAJJJ!!! INKÁBB NEM AKAROM MEGÉLNI MIKOR EZ MEGTÖRTÉNIK!!! NE MÁÁÁ’!!!!

*

Összehúzott szemekkel pillantok a mellettem ugráló idiótára, aki látszólag nagyon jól szórakozik azzal, hogy rajtam ugrál, mint az óvis a mászókán... DE ÉN NEM VAGYOK HOLMI MÁSZÓKA HOGY A BORDÁIMBA KÖNYÖKLVE VISELJEM, AHOGY CSIMPASZKODSZ RAJTAM, MMINT EGY KIS MAJOM!!!

Te hülye banán... adok neked egy rakattal, sõt ha gondolod egészben küszködöm le a torkodon, csak szállj le rólam, mert....KISAJTOLLAK MINT A LEVÉL LENYOMATOT!!! PAPÍR VÉKONY AKARSZ LENNI???? RAJTAM NE MÚLJON! ITT A SERPENYÕ NEM DISZNÓLÁB!!!

Ám, ahogy kinyílik az ajtó, s feltûnik benne a szilva sztáros valójában, elmegy a kedvem még a reggeli kukorica pelyhemtõl is, melyet Tobi lelkes szeretet kinyilvánítása elõtt nagyon kedvesen eszegettem... nem bírok enni ha itt van.... zavarba hoz...neüljmellémneüljmellémneüljmellém... mert ha igen... A FEJEDRE ÖNTÖ A BETÛPELYHEM! S OTT AZ FOG ÖSSZEÁLLNI HOGY...MEGHALSZ TE TETÛ!!!!!

Ám mily balszerencse még kitartó önbuzdításomban is megragadja Tobit, s mint valami rongybabát elhajítja, a maszkos meg repül mint rongy a szélben... hûha... be vetted a reggeli erõ tablettádat...? Nekem is adhatsz...

Egy szempillnáts alatt tálalják elõtte reggelijét, mint valami úr.. BEZZEG NEKEM CSAK A TEJET HOZTÁK BE!!! Hát milyen diszkrimináció ez??? A szõkének csak tej jár a feketének meg komplett reggeli???? Ezért még a képükbe robbantom a sütõt...

S lám a lenyalt hajú, Don Juan kezdemény kis híján fejbe dob leszabja a fejemet egy tekercset, melyet a szilva elegánsan kap el reggeli kávájának két kortyolgatása közben... HÁT MÁR A BETÛPELYHEMET SEM EHETEM MEG TEKERCSEK NÉLKÜL???

Mit akarnak? Tekercset egyet reggelire???

- Egy informátorunktól kapott jelentés Itachi-san. – magyarázza Don Juan, s én összehúzott szemekkel pillantok rád... nyelnél vasalót...

Miután a tetû Uchihácskám okosan, komoly faarccal áttanulmányozta a papírost orrom alá dugja... mi...???? Olvassam el? Miért mondja el? Megbolydultál te szerencsétlen kompót???

Felõlem... belefeledkezek a tekercs tartalmába, s ahogy rájövök a mi kis küldetésünkre, egyúttal arra is fényt derítek, hogy megint hosszabb idõre élvezhetem a szilva kedves társaságát... ez jó....HÁT MÁR MEGINT ATTÓL KELLJEN RETTEGNEM, HOGY MINDEN MÁSODIK BOKORBAN MEGTOSZ ÚGY FÉLÓRÁNKÉNT???

Miért ne? Egy kényelmes kirándulás keretében kis rókát falatozunk, miközben pirulva hagyom, hogy a kezemet csókolgatva csalja le rólam minden nemû ruhadarabom, hogy utálna farkas vonyítása verje fel az erdõ perverzségmentes csendjét... de kedves... imádlak... NEM LÉTEZIK!

Na jó, mielõbb leszünk túl a küldetésen, annál elõbb élvezhetem az én megszokott kis mûvészi életemet huncutkodás mentesen...

Mintha akarnád... tudom ám, hogy szilvával akarsz maradni...

FOGD BE!

- Mikor indulunk Itachi-san, hmm? – érdeklõdöm elpillantva a tekercsbõl.... na nyögjé’ má’ ki valamit, csáje!

- Itachi. – kommentálja. Na ez.... ez már több mint bizaranfurcsa... ez már... NAGYON BIZARR!!

Szõke hajam jótékony függönye mögé rejtem vöröses pírban úszó arcomat... ez...ez... nagyon zavarba ejtõ... itt mindenki elõtt bánik velem ilyen közvetlenül! ÍGY MINDEBKI RÁJON ARRA, HOGY TITOKBAN TÖMKÖD, MINT KUTYA A PLÜSS KACSÁT!!!

- Öhm... szó...szóval mikor indulunk...hmm?- kérdezem halkan, hangom olyan kár az egér cincogás... halk.... és sajtszagú...

- Mikor szeretnél? - jön kérdésemre a kérdés.... MI VAN???? Na ez...eeeezz.... ez nem lehet már.. TÚL KEDVES! NE CSINÁLD MEG BEZSONGOK!!!

- Hát...hát izé... – makogom, mint a mókus, miközben makkot rág... na....na....neeeee máááááá’....

Oké... minél elõbb elindulunk, annál elõbb érünk vissza, és annál elõbb cserélhetem vissza Tobit, az én édes és kedves, félõrült exttársamat...okéé... szóval...

Pár percnyi kitartó „öööööööööööööööööööööööö” után, végre felemelem fejemet, s bár szemeimet lesütve, égõ vörös, pardicsom piros arccal fordulok az Uchiha felé, benedvesítem ajkaimat nyelvemmel, s nagy levegõt veszek... nyugalom.. senki sem fog rájönni, hogy mi van köztetek...MI NINCS!!! NINCS SEMMI! SEMMII!!! CSAK AAA.... PAJZÁNKODÁS!!!

- Most, hmm...- nyögöm ki végre, s erõt véve magamon tekintek a hollófekete íriszekbe, melyek hirtelen kerülnek közel hozzám, s én meglepetten nyögéssel hátrálok a szákban, úgy, hogy kis híján hátast ugrok fél méterrõl a betontengerbe... NE HAJLJ MÁR ILYEN KÖZEL, MERT MENTEN ÁTMEGYÜNK SZÁJON ÁT LÉLEGEZTETÉSBE!!!

- Rendben. Fél óra múlva indulunk.- közeli nemes egyserûséggel, s ujjával lágyan simítja ki arcomból szemem elé hulló szõke tincseimet... tárgya nyílt szemekkel figyelem, csábos félmosolyban játszó arcát, melytõl újra úgy érzem, hogy el kell hogy fojtsam feltörni készülõ zavaromat a betûpehelyben... Vissza fordulok, hát s remegõ kézzel lapátolom magamba a pelyhez... hûha...

FOGYJÁL MÁR EL TE HÜLYE PEHELY! A RÁK EGYE MEG A GYÁRTÓDAT!!!

*

Csendben haladok a szilva mellett, folyamatosan a földet kémelem, mintha a lábam elé gördülõ kövek olyan rettentõen izgalmasak lennének... hát mit ne mondjak...NEM AZOK! DE HA ELNÉZEK, AKKOR MEGINTA HÜLYE SZILVÁRA KELL NÉZEM, S DRÁGA SZEMÉLYEM NEM AKAR RÖGTÖN, MÁSODPERCEK ALATT CSEPPFOLYOSSÁ VÁLNI!

- Deidara.- szakítja meg a beállt csendes a szilva, s én oldalra pillantva, biztonságos távból figyelem a megtorpanó Uchihát. MIT AKARSZ MÁ’???

- Igen Itachi-san....iizzéé...Itachi, hmm...?- kérdezem halkan, s én is megállva pillantok hátra. Na jó... tûzzünk innen, mielõtt még átmegyünk nyusziba, s olyan menetet nyom le velem a bokorban amilyet én nem akarok...

- Gyere ide.- utasítja, s én tétovázva, lesütött szemekkel oldalazok oda, miközben úgy fixírozom õt, mint tyúk a rókát az ebéd elõtt...

De úgy látszik, õ elveszteni látszik türelemét, s csuklómat megragadva ránt magához, keze derekamra siklik, s szorosan szorít magához... kitágult szemekkel pillantok a furcsán csillogó, csodás fekete íriszekbe, melyek egyre közelebb kerülnek hozzám... TE ALJAS DISZNÓ! NE HIPNOTIZÁLJ MEG BEMUTATLAK AZ UJJAIMNAK!!!

Remegve pillantok ajkaira, melyek halvány mosolyra görbülnek, ezzel nem jelezve számomra semmi jót... hopppááá... NA MOST LENDÜL A LÁB ÉS.... és nem fog jönni semmi, mert úgy érzem menten cseppfolyós állagba kerülök...szexxiii..... NA NEEEEEEEEEE!!!!

- Szeretnéd, hogy megcsókoljalak...?- duruzsolja, s én nagyot nyelve bámulom tovább azokat az érzéki ajkaikat... te jó ég.... na jó...

Minta elbûvöltek volna, kábultan szívom be kesernyés illatát, kígyóként, bódító füstként tekergõzik végig testemben, akár a méreg... eltompul eszem, teljesen megrészegít... kábán bólintok, s õ halkan kuncogva fonja ujjait államra, s egy másodperc alatt csap le ajkaimra, s én engedelmesen hagyom, hogy vadul kezdjen marcangolni...

2008.11.01 15:58

Itachi:

Még hogy engedjem el...jó vicc. Dühösen csillogó szemekkel pillant hátra a válla fölött. Csókot szeretnél? Megkapod. Közben lerántom magamról a fájóan szûk alsónadrágomat.

Állát megragadva forrnak ajkaim az övéire, és mohón falom fel. Édes vagy Dei-chan. Legszívesebben felfalnám az egész tested. Tudod mit? Meg is teszem.

Hozzá simulva fojtok el egy sóhajt. Bakker... egyszerûen nem tudom megunni. Ilyen sem volt még velem. Kéjsóvár kis testébõl egyszerûen soha nem elég...

Farkam fenekének nyomul, és nem sokon múlik, hogy elveszítve fejemet egy erõteljes lökéssel mélyen belévágjam... gyanítom nem lenne valami hálás. Hogy finoman fogalmazzak, ordítana. Én pedig utálom a fölösleges dolgokat, és a fájdalom szex közben szintén fölösleges.

Én csak mérsékelten vagyok perverz.

Nyöszörögve fúrja kis fejét a párnába, és elmosolyodva simítom végig karcsú, izmos testét kezeimmel. Mmmrrr...

Összefogom azt a gyönyörû szõke, csillogó haját, és félresöpröm az útból. Belecsókolok a nyakába, és lassan végignyalom a gerincét... minden kis csigolyadudort megízlelve. Itt is finom vagy... Sóhajtozva, nyögdécselve remeg alattam, és ahogy lejjebb érek, önkéntelenül is pucsítja formás kis fenekét. Elvigyorodom. Hát egyszerûen annyira cuki...

Letépem róla a kis fehérnemûjét, ami gonosz módon elfedte elõlem a lényeget, és elégedetten felmorranok a látványtól... Ezt már szeretem...

Tekintetemmel végigsimogatom csodaszép meztelen testét, ami alattam remeg... értem remeg...

De imádom ezt!

Belemarkolok fenekének két kis félholdjába. Pont kézrevaló... keményen simulnak tenyerembe. Gyengéden széthúzom, és nyelvemet végigfuttatom a résen. Imádom az ízét. Ez a fiú mézzel fürödhet, mert olyan finom édes mindenhol... Nyelvem kényelmes, lassú körözésbe kezd, õ pedig felnyögve veti hátra fejét, és gyönyörû haja arany felhõként libben... ah olyan szép kis uke... Imádom. Hátrapillant a válla felett, és szemeiben a tömény vágy örvénylik, de mérhetetlen zavar is. Még nincs hozzászokva az intimitáshoz. Segítek neked... Ha zavar a látvány, akkor ne nézz. Láss a bõröddel... érezz! Elveszem az éjjeli szekrényérõl a homlokpántját, és bekötöm a szemeit.

- Nem szabad leskelõdni Dei-chan... - búgom élvezettel a fülébe, és ha már ott vagyok, meg is nyalintom. Biccentve fekteti le fejét a párnára megadóan. Meglepõ ez az engedelmesség...

Visszatérek édes kis popsijához, és nyelvemet végigfuttatom rajtuk, mintha két hatalmas gombóc vaníliafagylalt lenne... de annál sokkal finomabb. Nyelvem a gyönyöreimet okozó kis izomgyûrûhöz siklik, és kis körkörös mozdulatokkal lazítom görcsösségét. Teljesen belefelejtkezem... szeretem csinálni neki. Soha nem tenném meg másnak. Neki viszont bármit... imádom a testét.

- Ihh...Ihtachih...shann...un... - nyöszörgi édes hangján. Ez az... imádom amikor a nevemet kimondod... hátához simulok.

- Igen Dei-chan? - kérdezem türelmesen, de rekedt hangom elárul milyen állapotban vagyok. Hát igen... már nem sok hiányzik, hogy nekiessek, és széttépjem. Hogy eltereljem vad gondolataimról a figyelmem, hasa alá siklik egyik kezem, és kis farkát kezdem simogatni lágyan, kínzón. - Hm? - hajolok nyakába.

- Cshi...Cshináld mhár, hmm...! - hallom, és elégedetten kuncogok. Szeretem ha könyörögnek nekem.

Én is így gondoltam...

Elkezdem ujjaimmal tágítani, közben gondosan ügyelve rá, hogy prosztatáját is megérintsem. Kéjesen rándul össze és nyögdécsel. Helyes...

Itt az idõ. Hátához simulva egy határozott mozdulattal hatolok belé, ezúttal cseppet sem lassan és gyengéden. Megõrülök mindjárt... nincs már türelmem a finomkodáshoz...

Kéjesen sikoltozva vergõdik alattam. Istenem...de csodálatos látvány...

Hörögve csókolgatom vállait, és levegõben úszó illatos hajtincsei simogatják arcomat. Csípõjével fölveszi az ütemet, és ellenlendüléseivel újra és újra hihetetlen mélyen elmerülök benne.

Teljesen a hatása alatt vagyok...

- Deidara... - zihálom kábán. Megõrülök. - Csodálatos vagy...

- Itachi.... - sikoltja kéjesen. Ezt nem lehet elviselni. Leveszem szemeirõl a kötést, kioldom csuklóit és egy határozott mozdulattal fordítom a hátára. Remegve csimpaszkodik nyakamba karjaival, lábai derekamra fonódnak, és újra mélyen magába fogad.

Gyönyörû a kéjtõl eltorzult arckifejezése. Falom szemeimmel a látványt, ajkaimmal puha kis ajkait... Nem bírom már sokáig...

Hevesen dugom, úgy ahogy még soha senkit... olyan szenvedéllyel és hévvel, amiben még nem volt részem. Õrület milyen hatással van rám...

Felsikoltva rándul össze, és ívbe feszül a teste... Hosszan, nyöszörögve élvez.

Ez volt az utolsó csepp...

Felordítva követem, és akkora gyönyör hömpölyög végig testemen, amilyet még soha nem éreztem.

Hörögve, remegve nehezedem rá, és ölelem magamhoz, mint fuldokló a mentõövet. Öntudatlanul, kábán csókolgatom nyöszörgõ kis ajkait, és még mindig remegek, az átéltek hatása alatt vagyok teljesen.

Óvatosan legördülve róla fekszem mellé, de nem engedem el egy percre sem. Szorosan ölelem át, és betakargatom magunkat. Pihegve simul a karjaimba, gyönyörû haja beterít minket, és néhány hajtincs izzadt homlokára tapad. Gyengéden kisimítom onnan, és figyelem ahogy fejét mellkasomon pihenteti. Felnéznek rám a kábán ragyogó zafírkék szemek.

- Gyönyörû vagy... - súgom mosolyogva. Viszonozza, és kezét mellkasomra simítva merül álomba. Puszit hintek a fejére és követem a kába álomvilág puha habjaiba.

*

Figyelem ahogy lassan ébredezik. Édességek nevét motyogja, ajkain halvány kis mosoly, arcán szép kifejezés.

Ujjaim hajtincseivel játszadoznak...

Azt hiszem teljesen a rabjává váltam.

- Jó reggelt - mosolygok le rá, ahogy felpillant. Remélem nem kezd el most is hisztizni. Nincs hozzá hangulatom...

- Jó reggelt...hmm... - válaszolja halkan. Ez a beszéd. Elégedett mosollyal puszilom meg a homlokát, és végigsimítom a hátát. Mmm... szeretem az összebújós kényeztetést. De csak vele. Mástól soha nem viseltem el. Õ különleges. Kezdettõl fogva tudtam, ezért is ragaszkodtam hozzá, hogy Akatsuki taggá váljon.

Kibontakozom karjaiból, és felkelek. Hosszú fekete hajam szabadon omlik a vállaimra. Vállam fölött mosolygok vissza rá... és rajta is felejtem a szemem. A halványkék gyûrött selyemágynemûben hever, haja kibomolva terít be mindent, arcán kába kis mosoly... Egyszerûen gyönyörû.

Visszafordulok, puha búcsúcsókot adok neki, és homlokomat az övéhez támasztva nézek közelrõl szemeibe.

- Reggelinél találkozunk Deidara - súgom. Már nem chanozom meg becézgetem... furcsa.

- Rendben...hmm...

Elteleportálom magam a szobámba, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy tõle lássanak kilépni engem a többiek.

Zuhany, öltözködés... hajamat összefogom és a tükörbe pillantok. Arcom ismét kifejezéstelen és érzéketlen, ahogy eddig.

Belépek a tanácsterembe, amit étkezõnek is használunk. Egy páran már ott vannak. Kisame kávézik, közben Hidannal beszélget. Deidara a nyakába csimpaszkodott Tobit próbálja levakarni magáról.

Az asztalhoz lépve üdvözlöm a többieket egy biccentéssel, majd Tobit egy hanyag mozdulattal felkapva dobom arrébb, és leülök Deidara mellé.

Egy szolga azonnal elém teszi a reggelit, miközben Tobi halkan nyafogva ül Kisame mellé.

Hidan felém dob egy tekercset, és a levegõben elkapom egy hanyag mozdulattal.

- Egy informátorunktól kapott jelentés Itachi-san. - fûzi hozzá a kommentet.

Biccentek, és a kávémat kortyolgatva olvasom végig. Érdekes. A jincuurikim, a kis Naruto egy hosszabb küldetésre ment a köd-faluba.

Átnyújtom Deidarának, aki meglepetten veszi át tõlem és kezdi olvasni. Én vagyok kettõnk közül a vezetõ, nem szükséges megosztanom vele, de én már nem tekintek rá úgy, ahogy régen.

A többiek is érdeklõdve néznek, de nem mernek megszólalni. Helyes.

- Mikor indulunk Itachi-san, hmm? - kérdezi lágy hangján.

- Itachi. - javítom ki. Te szólíthatsz így.

Elpirulva hajol kissé elõre, hogy elrejtse piros arcát a hajával. Kisame döbbenten néz rám. Annyi év után õ soha nem beszélhetett így velem, és én sem bántam vele ennyire közvetlenül. Ez van.

- Öhm... szó...szóval mikor indulunk...hmm?

- Mikor szeretnél? - kérdezem halkan. Hidan meglepetten köhint egyet. Figyelmeztetõen pillantok körbe, és értik a célzást.

- Hát...hát izé... - kezd dadogni az én kis édesem, de nyugodtan figyelek rá. Egyszer majd csak kinyögi.

2008.10.31 21:46

Deidara:

Remélem, hogy az én drága, szeretett szilvám békén hagy végre, s elspurizik répázni egy sort Peinnel... ha kell adok nekik tea sütit, meg egy hülye nyulat, aki zsebórával futkározik, és ha már teljes az Alice csoda országban feeling, akkor majd boldogan ücsörögnek az irodában, s arról pletykálni ki hányszor húzta meg az ártatlan kártya fiúcskákat... DE NEM ENGEM! HALLOD TE HÜLY SZILVA???!!! NEM ENGEM! ELÉG VOLT A HÁROMSZOR ENGEM TÖMNÖD! NEGYEDSZERRE NEM FOG MENNI, MERT ELÕBB OPERÁLOK SZÁJAKAT A HÁTSÓMRA IS!!!!!

Ám mintha csípõs vigyorom valamint Tobi siránkozásának ténye nem is izgatná, közelebb lép hozzám, s fülemhez hajolva részesít kesernyés illatának bódító felhõjében... ejj szilva... hát tényleg ennyire nõvé akarsz válni? Rajtam ne múljon... KASZTRÁLLAK ÉS AKKOR MAJD KISMAMA RUHÁK UÁN KUTATHATSZ A BOLTOKBAN!

- Jó szórakozást... – duruzsolja mély hangján, s mint egy jóllakott, sátáni kis óvodás orrát a magasba emelve viharzik el akár a szélvész....ez...ezz.....EZ MÁR TÖBB A SOK(K)NÁL!!!!! ELEGEM VAN BELÕLE!!!! Ha legközelebb meglátom...A KISFEJSZE GYENGÉD SIMOGATÁSÁBAN RÉSZESÍTEM A KIS BARÁTJÁT!!!! ARRGGHH!!!

- Deidara-senpai! Annyira hiányzol Tobinak! Tobi annyira szeret téged!- nyafogja a maszkos én pedig nagyot sóhajtja simogatom meg hátát. Hát persze Tobi... A SZILVA MELLETTE TE EGY IDEGRÖLLÕ, DE ÉDES KIS ANGYALKA VAGY!!!

- Jól van Tobi... nyugalom, Kisame-danna, nem fog megenni téged... vagy ha igen, akkor elõbb-utobb kiköp... nincs jó ízed... de nyugodj meg, túl fogod élni, hmm!- morgom halkan, erre õ felvidulva nyomja fejemet mellkasába. Nem...NEM KAPOK EVEGÕT! TOBI ÖLELÉSE KÖZVESZÉLYES! ELTÖRI A BORDÁIMAT!!

- Jajj Deidara-senpai, Tobi rábeszéli azt a hülye piercinges péniszt, hogy cseréljenek vissza minket!- csillan fel maszkjának egyetlen luka, s közben nem hagy fel fojtogatási szándékával... szeretlek Tobi... legalább annyira mint vak gyerek a pantomimot...

*

Mennyi szép.....izé.....fééééény..... olyan szép itt minden fényeeess.... meg színneees....jajj.... megvakulok....ÚRISTEN! RÓZSASZÍN! JAJJ! NEEEEEE!!! EGY BOLYHOS NYUSZI RÓZASZÍN OTTHONKÁBAN! TE JÓ ISTEN EZ A SZILVA!

Miért van a szilván nyuszi jelmez...? RÓZSASZÍN??? JAJJ! NEE!!! KÖZELÍT! NNNEEE!!! WC PUMPA VAN NÁLA!!!

Miért van egy nyúlnál WC pumpa? LÉNYEG AZ???? AZ A FONZOS, HOGY MINTJAR A FEJEMRE TESZI! JÉZUSOM!!!!

- Deidara-senpaaaaai...- hallok meg egy visító hangot, melytõl ösztönösen én is sikítozva pattanok fel...NEM! MÁR A BANÁN IS AZ ÁLMOMBAM VAN??? ENNÉLR ROSSZABB MÁR NEM LEHET! JÉZUSOM!!!! NEEEEEEE!!!

Ám mikor már eljutok odáig, hogy nem alszok, s hogy az ajtón dörömbölõ hangok a valódi, hamisíthatatlan s így hajnaltájban roppant irritáló Tobitól jönnek, nagy sóhajjal kapok magamra egy köntöst...ha nem fontos... MEGÖLÖM! ÉPP BÉKÉS, ITACHI MENTES ALVÁSOAT TÖLTÖTTEM, AMIT MEGINT SIKERÜLT ELSZÚRNIA! HÁT NEM HAGYNAK MÁR ÉLNI????

Végül is... hálás is lehetnék, amiért Tobi segítet nekem a borzalmas Itachiktól megszabadulni... nem hiszem, hogy sokáig bírtam volna a nyuszi ruhás szilvák mellett, akik WC pumpával nyomulva próbálnak fenékbe szexuálni... ENNÉL BORZALMASANSZÜRNYÛSÉGESENIJESZTÕBB ÁLMOM MÉG SOHA SZÛZ ÉLETEMBEN NEM VOLT! Amióta nem vagyok az, mindig pucér pasik rohangálnak álmaim nyugodt mezején... és rendszerint giga oszlopokkal a lábuk között, melyeket kedvesen és aranyosan velem akarnak megosztani... DE ÉN NEM VAGYOK RÁJUK KÉJVÁNCSI! MÁRMINT KÍVÁNCSI!

Álmosan, nyammogva totyogok az ajtóhoz, s amint a falap kitárul, egy roppan kétségbeesetten gyümölcssaláta kezdemény borul a nyakamba, hevesen sírdogálva... ennek meg mi baja?

- Mi az Tobi, hmm...?- kérdezem kómásan, s tudom, hogy most ezzel elindítottam Tobi maximum beszélõsebességének nyavalygását... 1000 mondat/ másodperc... borzalmas.... fõleg ilyen korán.... olyan puha az ágyam... hipnotizál arra, hogy feküdjek rá, menjek hozzá feleségül is élvezzem vele az életet... állj... hogy mehetnék az ágyhoz feleségül? Lényegtelen apróságok...

- Kisame-senpai olyan gonosz velem! Az a cápaarcú pedofil majdnem lesuhintotta Tobi csinos fejét, pedig Tobi csak megakarta nézni azt a nagy fogpiszkálót, amit mindig a hátán hord! Tobi annyira szeret téged senpai! Tobi vissza akar téged cserélni!.- nyafogja elkeseredetten, miközben testének összes könny tartalékát rám zúdítja,kis híján megfolyt... ajaj... valami roppant... asszem a bordám volt...

- Örülj, hogy élsz. – zendül egy pihe meresztõen mély hang, mely egyszerre olvad fülemben akár a csokoládé, s egyszerre állítja fel hátamon a létezõ apró pihét... remegve pillantok az oly jól ismert hang gazdájára, ki semleges arccal, fagyos tekintettel legelteti rajtuk hollófekete íriszeit, s ahogy végig kalandoznak rajta kék szemeim sajnos fel kell fedeznek, hogy drága szilvám nem tud felöltözni...A RÁK VAKARNÁ MEG A TÜDÕTET, MIÉRT NEM TUDSZ FELHÚZNI EGY KONTOST??? TOBI NORMÁLIS KÉPES RÁ! ÉN IS AZ VAGYOK MERT KÉPES VAGYOK RÁ! TE MEG EGY PERVERZ, SZEXMÁNIÁS FÉLÁLLAT VAGY MERT NEM VAGY KÉPES RÁ! Attól függetlenül még muszáj elkapnom róla tekintetem, hogy pirulásomat palástolva kezdjem fixírozni padlót...jééé.... eddig nem is vettem észre... miért van spirális minta a padlón...? szédítõen jó...jujj...- Húzz a szobádba, és fejezd be a nyafogást. Most.

Na hát ez rettentõ kedves... a szilva most körülbelül úgy néz ki mint egy szobor. Hideg, kifejezéstelen, s olyan mintha seprût dugtak volna le a torkán... szemeivel szinte fagyaszt, így gyanítom Tobi azért iszkol el hiper sebességel, nehogy idefagyjon.. hûha... de hideg lett hirtelen... mi van szilva? Gazdaságos hûtõszekrénnyé alakultál? Akkor ezentúl beléd pakolom a mélyfagyasztott csirkét...LEDUGOM A TORKODON!!!!

Te...lelketlen porcelánbaba...

Azért kedves – ugyan már... a szilva sosem kedves, csak annak akar tûnni...SIKERTELENÜL!!!- hogy Tobit elhajtva az álmomra is figyel... bár gyanítom, hogy bekebelezõ tekintete mögött nem épp az esti mesém rejlik... neee....ANYU! A CSÚNYA BÛÁCSI MEGINT EL AKAR KAPNIO! CSÚNNYAA PEDOFIL!!!

- Köszönöm, hmm... - motyogom, még mindig kissé álom ittasan... nyah asszem én most visszatipegek aludna, aztán a szilva képébe vágom az ajtót... viszllooooott......Ám mielõtt még ténylegesen valóra válthatnám alvási igényemet, a tetû Uchiha elõzékenyen fonja hosszú ujjait államra, hogy ajkaim ellen indítson vad támadást, miközben derekamnál fogva passzírozzon magába... TUDTAM! TUDTAM ÉN, HOGY NEM ESTI MESÉT AKAR!!!

Bármennyire is tiltakoznák, engedelmesen hagyom, hogy megcsókoljon, s hogy nyelvével hevesen táncoljon számba... két perc és már tiltakozni sem tudok majd... MENJ MÁ’ EL INNT MERT A LÉPEDBE LÉPEK!!!

- Szívesen. - duruzsolja jókedvûen, miközben észrevétlenül tuszkol a szobába, hogy az ajtót ránk zárva zárjon csapdába.... neeeem... itt neeeeem...ITT NEM FOGOD MEGTENNI! EZ PRIVÁT TERÜLET! ITT NEM TÖMHETSZ MEG! ÚJ AZ ÁGYNEMÛM! TISZTA! KÉK! NEM KELL HOGY TESTNEDVEK LEGYENEK RAJTA!!!!

Ám mielõtt még neki is elmagyarázhatnám nagy problémámat, egy könnyed, elegáns mozdulattal penderít az ágyra, s hasamra fordítva hordozza végig nyelvét gerincem vonalán, nedves csíkot hagyva maga után... szinte ösztönösen, reflexszerûen szikrázik fel bõröm érintése nyomán mintha megannyi kis lángocskát hordozna végig bennem... ez az, ami a legjobban idegesít.... hogy én bármennyire tiltakoznák a testem nem képes erre...TE HÜLYE TEST! NEFÉLJ ELMEGYEK A BOLHAPIACRA S SZERZEK EGY MÁSIKAT!!! MUHAHAHA!!! VALAMI JÓ SZÕRÖSET!!! MUHAHAHA!!!

- ENGEDJ EL, HMM!!!!- rikkantom akár a reggeli rigó, azonban nem hatja meg túlságosan az én szilvámat, ugyan is nevetgélve kapja el kezemet köntösöm finom anyagú övével, hogy aztán megbéklyózva erõsítse azt az ágy vaskeretéhez...MIT CSINÁLSZ TE FÉLÁLLAT??? MIT MÛVELSZ OTT A HÁTAM MÖGÖTT!!! NEM SZÉP DOLOG MÁSOK HÁT MÖGÖTT ÜGYKÖDNI!!! AARRRHGGGHH!!! AZ ARCODBA LÉPEK!!!!

- Dehogy engedlek... – jön a nemesen egyszerû válasz, amivel én roppantmód nem vagyok megelégedve....MI AZ HOGY „DEHOGY ENGEDLEK”?????!!!! MINIDMUM AZT KÉNE MONDANOD, HOGY: MÁRIS MÉLYEN TISZTELT DEIDARA-SAMA!!!!!

Szikrázó tekintettel fordulok hátra, ám ahogy a hollófekete szempár ássa magát kék íriszeimbe zavaró közelségbõl rémülten húznám hátra a fejem, hogy kikerüljek a tetû Uchiha bûvkörébõl, ám õ ezt sem engedi... erõs ujjaival megragadja államat, s hevesen, vadul csap le ajkaimra, akár egy ragadozó... nyelve akadálytalanul, forrón siklik számba, s édes nektárként adja át a sóvár vágy égetõ perzselését, mely apró kis lángocskákként csurog végig torkomon hogy szétáradva bennem hajtson uralma lá... TE HÜLYE SZILVA! MENJ MÁR TÁVOLABB!!! SZÉTVÁGLAK!!!!!!

Úgy érzem magamat, mint egy rossz óvodást, akit az óvonéni állított a sarokba, hogy szadista kacarászással simogassa meg fenekét a vonalzóval...DE ÉN NEM AKAJOM! BUTA ÓVOBÁCSI SZILVANÉNI!!! HAGYJ BÉÉN A FENEKEMET!!!

Testével hozzám simul felhevült bõre égeti az enyémet, merev pénisze fenekemnek feszül, s ingerlõen simogatja bejáratomat, melytõl apró nyögéssel szakítom meg a csókot, hogy fejemet lehajtva boríthassam magamra szõke hajam jótékony fátylát... alfelem, ágyékomból kiindulva vad lüktetésbe kezd, forró bizsergés hullámzik végig rajta, újra meg újra, hogy elemésztõ tûzviharként tombolhasson végig rajtam... Minden pólusom érte ordít, de én ajkaimba harapva fojtom el kívánalmam... még ha a sóvár vágy meg felemészti minden porcikám, szét és feszít... NEM FOGOM NEKED MAGADIN AZ ÖRÖMÖT, HOGY ÚJRA NYÖGNI LÁSS MAGAD ALATT!!!!!

Már nyögtél te elmeháborodott...

FOGD BE!

TE FOGD BE!

Már megint magammal vitatkozom.. BETEGES! LE KELL SZOKNOM RÓLA!!!!!

Ajkainak égetõ forróságát érzem bõrömön, ahogy tarkómra hint forró csókokat, új szikrákat csiholva.... végig hömpölyög bõröm alatt a folyékony tûz ostorként csattan mindenhol, ahova puha ajkai elérnek... végig hinti gerincemet csókjaival, s én minden mozdulatár reszketeg sóhajjal reagálok, testem remeg akár a kocsonya... halk reccsentéssel szabadul meg alsógatyámtól, s nyelvének nedvesen forró érintését érzem meg fenekemen... nyögve rándul meg testem, pihegve pillantok hátra, ám mielõtt még bármit is láthatnák, puha, vékony anyag tekeredik szemem elé... mi a.... HÁT NEME ELÉG, HOGY MEG KÖT, MOST MÉG ALTÁSOMAT IS ELVESZI???? KISBALTÁVAL SIMOGATNÁK A KIS BARÁTOD!!!

- Nem szabad leskelõdni Dei-chan...- duruzsolja kéjesen, nyelvével végig ível fülemen, én pedig nagyot nyelve bólintok remegve... te...HÜLYE SZILVA! MÁSSZ LE RÓLAM, VAGY ÉN MÁSZOK RÁD!!!

Ahogy megérzem nyelvének nedves simogatását bejáratomnál halkan nyöszörögve rángatom meg csuklómat, jelezve, hogy szabadulni kívánok... testemet már-már felemészti a sóvár vágy, belülrõl éget, bõröm alatt hevíti körülöttem a levegõt, hogy lángtenger keltve nyomjon a forróságba, ahol már csak a kínzó kéjtõl vergõdve tudok nyögdécselni...

- Ihh...Ihtachih...shann...un...- nyögöm elhalóan, s õ elégedett morranással simul újra hátamhoz...

- Igen Dei-chan?- kérdezi vágytól elmélyült hangon, miközben ujjival merevedésemhez kalandozva fonja ujjait péniszemre, s kínzó masszírozásba kezd.. ezerszer intenzívebb érzés... evette a látásom, s helyette bõrömet élezte kis érintésére.. hátra vetem fejemet, nyögve feszegetem kezemet, úgy érzem megfulladok ettõl a felhevült levegõtõl, mely körbe kerít minket... olyan mintha az egész szoba égne, lángokban fürödne...

- Cshi...Cshináld mhár, hmm...!- nyöszörgöm türelmetlenül, mire csak egy halk kuncogást kapok jutalmul... megérzem magamban újra azt a gyönyör telien feszítõ érzést, azt hiszem az egyik ujját... megmozdul bennem, s erõteljesen érinti meg azt a kis pontot melytõl kéjben rángatózva sikoltok fel... égetõ lávakényt vonul végig bennem a forró bizsergés, apró kis riasztókat indít be, melyek széthintik testemben a kis szikrákat, hogy mindenem magasra csapó lángnyelvekben izzon fel... nem sokára már sokkal erõsebbé válik a feszítés, ahogy péniszével egy gyors mozdulattal merül el bennem, s én tenyeremet markolva, hangos sikollyal dobálom fejemet a forró kéjben...

2008.10.30 23:51

Itachi:

Magához tér az posztkoitális kábultságból, és már nem tûri gyengéd érintéseimet. Bosszantó. Pedig ezt nagyon szeretem... amikor levezetésképp szex után kényeztetjük egymást. Na de sebaj. Majd hozzászokik.

- Te…te…TE MÁR MEGINT MEGTÖMTÉL MINT A PULYKÁKAT, HMM!!!!!!!???? - kezd szokásos õrjöngésébe. Vigyorogva figyelem ahogy belelovallja magát. Hát majd akkor milyen pipa lesz, ha belém szeret majd! Hehe...

- És még hányszor fogom... - búgom fölé hajolva, s megízlelem duzzogó kis ajkát. Ó igen kicsi Deidei... - ...bármikor és bárhol, amikor csak kedvem tartja.

- NEM, HMM!!! - vágja rá a szokásos hévvel. Megfogom állát, és vigyorogva villantom meg sharinganom. Fogadjunk...?

- Arról majd én döntök - nézem mosolyogva, ahogy lesüti szemecskéit félénken. Kis édes.

Egy újabb menet a zuhany alatt, és aztán már engedem neki, hogy felöltözzön. Imádom a kéjsóvár kis testét...

Hamar megérkezünk a bázisra, és a folyosón már le is támad minket Dei-chan extársa. Ez még él?

Ráveti magát Deidarára, aki kínosan feszengve köszön vissza neki. A kis nyomi azonnal rázúdítja panaszáradatát, de nekünk erre most nincs idõnk.

- Ideje indulnunk - szúrom közbe, és végignézek ezen a szerencsétlenségen. Komolyan nem értem miért vették fel közénk...

- Menj csak, Itachi-san... én addig beszélgetek Tobival, hmm! - mondja Deidara szemtelen vigyorral, és vigasztalóan paskolgatja a nyafogó nyomi hátát.

Elvigyorodom. Saját magaddal szúrsz ki Dei-chan... Hát...ha te mazoshista vagy, akkor meg is érdemled.

A füléhez hajolok.

- Jó szórakozást... - búgom, és gonosz vigyorral hagyom õket kettesben.

*

A jelentés leadása után lezuhanyzom a szobámhoz tartozó fürdõben, és elégedetten dobom le magam nem éppen kicsi ágyamra. Ujjaimmal végigsimítok vérvörös selyem ágynemûmön, és elégedett mosollyal merülök álomba. Most különben is túl fáradt vagyok a szexhez. Arra pedig még nem vehetem rá, hogy lovagoljon rajtam. Az majd késõbb...

Nem számít, nekem van türelmem.

- Deidara-senpaaaaai... - riaszt fel álmomból az éktelen zsivaj. Dühösen kelek fel, és egy fekete alsónadrágot magamra véve lépek ki a folyosóra. Már késõ éjszaka van. Mi a rossebért ordít ez a nyomi?

Hm... elindulok a folyosón a hang forrása felé, és egy ajtót püföl a maszkos fiú. Kinyílik az ajtó, és az álmosan ásítozó szõkeségem lép ki rajta. Próbálja megnyugtatni, de Tobi sírni kezd, és Kisamerõl panaszkodik. Bántotta.

- Örülj, hogy élsz. - mondom mély hangomon, ahogy melléjük lépek. Meglepetten pillantanak rám, és Dei-chan azonnal elpirul meztelenségem láttán. Kis édes. Elfolytok egy gúnyos mosolyt, és a nyomira nézek komoran. - Húzz a szobádba, és fejezd be a nyafogást. Most.

Hangom halk és kifejezéstelen, ahogy arcom és tekintetem is. Mégis összeszarja magát félelmében, és elspurizik.

Deidara felé fordulok, és végigmérem. Mmrrr... Jól áll neki a világoskék köntös...

- Köszönöm hmm... - mondja. Biccentek, és perverz mosollyal lépek elé. Állát megfogva csókolom meg, és derekát átölelve húzom magamhoz.

- Szívesen - válaszolom, ahogy belépünk a szobájába, és kattan mögöttünk a zár.

Az ágyra lököm, és hasra rántva nyalom végig a hátát.

- ENGEDJ EL, HMM!!!! - kezd ellenkezni, de csak nevetést vált ki belõlem. Köntösének övét egy könnyed mozdulattal ellenkezve kapálózó kezeire kötöm, és az ágy végéhez erõsítem.

- Dehogy engedlek... - válaszolom kéjes mosollyal.

2008.10.28 23:08

Deidara:

Irritálóan vetülnek rám a nap elsõ sugarai, álmaim világát narancsszínûre festik ezzel elkergetve az én csodás nyalókáimat… A HÓHÉR MOSNÁ MEG A HAJADAT! MIÉRT NEM TUDSZ KÉSÕBB SÜTNI????

Morogva nyitom ki szemeimet, s álmosan pislogva pillantok körbe… ami legjobban megdöbbent, hogy nem látok sehol egy irritáló fekete pacát, ami minden egyes pillalantban rámakarja vetni magát, hogy vad lökésekkel mellkasát verve, ugyan akkor roppant izgató hangokkal akarjon megrakni, mint paraszt fiú a szénásszekeret…ELMENEKÜLT!!!!! Vagy ami a még jobb…EGY VÉRMES ÖREGNÉNI FELDUGTA A FEMNEKEBÉE A JÁRÓKERETET MERT ELHAPPOLTA ELÕLE AZ UTOLSÓ RÁNC ELLENI KRÉMET!!!!ÉLJEN!!! Örömmel tölt el a tudat, miszerint Mr. Sötét lelkivilág némi perverzióval fûszerezve eltûnt, s nem kell reggel rögtön a lukamat védenem, mint elszánt nyuszi a répáit… ugyan akkor magamban nem gyõzöm megemlíteni, hogy tegnap este korántsem volt álom, így lukam már nincs olyan nagy biztonságban…LEFEKÜDTÖM A SZILVÁVAL!!! HOGY TEHETTEM ILYET???? RÁADÁSUL MÉG MEG SEM ÖLTEM KÖZBEN! HAGYTAM! HÁT TÉNYLEG BEMELEGSZEM TÉLEN A KONEKTOR!!!!!! NEEEEEEEEEEEEEEEE!!!

Azt hiszem e elé a nemes állapot felé, meg is tettem az elsõ lépést… EGY NAGYON NAGY LÉÉST, AMIT MÁR CSAK AZ EHHEZ HASONLÓ LÉPÉSEK HADA KÖVET! AMIT NEM FOGOK ENGEDNI!!!!

Úgy van! Engedjünk fel bosszúnk zászlaját, húzzunk feketét és gyászoljuk a szüzességünk!!! De ezért még megfizet ez a szilva…MERT ESKÜSZÖM, HOGY HERÉBE TÖRÖM, ÉS AKKOR MÁR A VIAGRA SEM FOG SEGÍTENI A KIS BARÁTJÁN!!!! MUHAHAHAHA!!!

Azért élvezted…

Ki mondta?

Hát én!

Letagadlak..

MIÉRT VITATKOZOM ÁLLANDÓ FOLYTONOSÁGGAL MAGAMMAL???? NEM AKAROK A MELEG MELLÉ MÉG BOLOND IS LENNI!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! KI MONDTA HOGY MELEG VAGYOK????

Elszánom magam a lépésre, s határozott döntésemet tükrözve állok fel, s mint egy meghibbant tyúk, aki épp a tojásait védi, ahhoz hasonló hevességgel rángatom magamra ruháimat, azon csodálkozom, hogy nem szakadnak el…DE NEM! NEM FOTGOM NEKI MEGSPRÓÁLNI A FÁRADTSÁGOT!!!! SZENVEDJEN CSAK HA ÚJRA LUKAT AKAR DUGASZOLNI!

Csupán szemem sarkából látok felbukkanni egy feket3 haj tömeget, ami számomra nem jósol sok jót.. mi lenne ha csendesen beosonnék a fürdõbe, hogy aztán azon az apró ablakon átküszködve magamat sikítozva futhassak hazáig, és Tobi karjaiba vetve magamat meséljem el neki mit csinált velem a csúnya szilva bácsi, s hogyha meg véd tõle kap egy sütit meg egy puszit a maszkjára…MENTS MEG ETTÕL A SZEXÉHES FÉL ÁLLATTÓL, VAGY ÓRÁNKÉNT JÁTSZIK KONNEKTOROSAT, ÉS TÖMI BE A BETÖMHETÕSÉGEIMET!!!

Ellibbenek mellette, próbálok szellemmódba kapcsolni, s átsétálni a falakon, ami tekintve csodás lényem keménységét nem menne…. Így hát csak reménykedem benne, hogy drága tetû Uchihám nem fog meglátni, ami az esély…NULLA!!! De az is több mint a mínusz egy…

Ám jó szerencsémet nézve õ még is észrevesz, s tökéletes reflexeit megcsillogtatva ragadja meg kezemet, hogy gyors mozdulatokkal irányítson a székre… NEM ÉLHETEK MAGÁNÉLETET NÉLKÜLED??? CSAK A FÉL FOGADÓT AKAROM FELROBBANTNI, HOGY MENEKÜLJEK!!!

- MIT AKARSZ, HMM??? - rikítom, s szóáradatom hurrikán lenne drága szilvám már csak a falra kenõdve emlékeztetne valami palacsinta félére… ám õ nem tûri szó nélkül érdeklõdésem, szemei hirtelen vörösbe fordulnak kifejezéstelen arcán, ami számomra megint csak nem jelenet túl sok jót, tekintve, hogy nem vagyok rugótávban… PEDIG DE A LÉPEDBE LÉPNÉK!!!

Így hát inkább a csendes ujj vizslatást választom, s a szikrázó Satnyagántól félve fixírozom ujjaim mûvészi hosszúságát…DE MILYEN JÓL MUTATNA AZON A SZEXI NYAKADON, TE HÜLYE SZILVA!!!!

- Tegnap reggel óta nem ettünk. Jó étvágyat. - hallom meg mély hangját, s ezzel egyetemben egy fedõvel fedett tálka is beúszok látóterembe…. Mi ez…? Energiát gyûjtesz az aktívkodáshoz? Képzeld én is…HOGY AKTÍVAN TUDJAM SZORÍTANI A NYAKADAT!!!

Kissé tétován veszem le e fedõt, s mikor megpillantom a tál tartalmát döbbenettõl nyílnak tágra szemeim…gyümölcssaláta. Gyümölcsökkel. Szilvával. SZILVÁVAL????

Kék szemeimet irritáló mosollyal díszített arcára függesztem… te most komolyan elakarod venni az étvágyam…? MIT KÉPZELSZ TE!? MI VAGYOK ÉN KANNIBÁL??? NEM ESZLEK MEG SZILVA!!!!

Úgy látszik kedvenc, bájos Uchihámnak szándékában áll gondolataimból olvasva elvenni az étvágyamat… szeretem a gyümölcsöt… a barackot…DE NEM A SZILVÁT!!! A BANÁNT PERPILLANAT IMÁDOM, DE A SILVA ELÕTT INKÁBB HARAOM LE A NYELVEMET!!! NE NÉZZ, MERT RÉPÁT TÖMÖK A HELYÉRE!!!

Mintha megkergültem volna, dühtõl kipirult arccal, s egyben mérgesen villámló tekinttet kezdem magamba lapátolni az ételt, melynek minden egyes szilvával fûszerezett falatját úgy rágom, mint egy szadista sorozat gyilkos, különös gonddal, pépessé…PÉPESSÉ, MINTHA MAGÁT A SZILVÁT GYILKOLNÁM VELE!!! EZT NEKED! ARGGHH!!!!

Ám ahogy befejezem a szilvák ellen indított gyilkos evési hadjáratomat, kissé gyanakodva mérem végig az imádott Uchihám elõtti érintetlen tálat… mire vársz…? FULLADJ MÁR MEG A SZILVÁKTÓL!!!

- Te miért nem eszel, hmm? - tudakolom összehúzott szemekkel… gyanús… nagyon gyanús… így a gyanús gyanúmból gyanítom, hogy nem fognak jól alakulni az elkövetkezendõ másodpercek…

- Befejezted? – kérdezi béjos mosollyal, szinte arcomba mászva, melytõl ismételten szaglásomra bocsájtja kesernyés illatát, hogy bódító füstfelhõként lopja magát szaglószervembe… pír szökik arcomra zavaró közelségétõl, s bólintásom közben a tegnap este jut eszembe…TÚL SOKAT TUDSZ DEIDARA! IDEJE FELEJTENED!!!- Helyes...

Észbe sem kapok, õ már karjaiba kap, s tányérját felnyalábolva robog az ágyhoz, melyre elegáns mozdulattal hajít rá, hogy aztán imádott ruháimtól megfosztva ápolhassa bõrömet a gyümölcstenger hidratáló ragacsával…NEM VAGYOK ÉN HOLMI TÁLCA, HOGY RÁM BORTÍSAD!!!! EGYÉL TÁLRÓL! ÉN NEM VAGYOK AZ!!! HOZZÁM NE MERJ ÉRNI MERT TÕBÖL HARAPOM LE A KEZEDET!!!

- Mond szépen Dei-chan: jó étvágyat Itachi-san... - búgja, mély hangjától borzongás cikázik végig testemen, arcán lévõ perverz vigyora csak dob a félelmetes, ugyan akkor - még ha inkább leharapnám a nyelvemet mint sem kimondjam- izgató látványon, miközben egy párduc éhességével mászik fölém… na ne…NEM FOGOD MEGINT MEG TENNI!!!

Ám arcom már parancsszóra ég mint a tábortûz a hippik között…SZEXELJ NE HÁBORÚZZ! OHH IGEN EMBER!

Én inkább kitaposom ennek a szilvának a levét…

Hiába próbálom testemet ellenkezésre bírni, érintésére rögtön lángok csapnak fel testemben, mely újult erõvel kezdik csapkodni felhevült bõrömet lángnyelveikkel…ahogy ujjai merevedésemre fonódnak, s lassú kínzó masszírozásba kezdenek, képtelen vagyok uralkodni magamon…hiába szeretnék tiltakozni ellenne, testem kívánja minden egyes mozdulatát… hangosan nyögdécselve repül fejem a párnák ölelésébe, hogy édes kéjtõl vergõdve adjam be derekamat… TÉRJ ÉSZHEZ TE HÜLY TEST, MERT LÁNGSZÓRÓVAL SZABLAK MÉTERTRE!!!!

- Halljam... - leheli kéjesen…

- Jóh...ahh...éthvágyat... –hebegem halkan, akadozva, szám szinte magától mozdul, pedig percenkét dolgozom azon, hogy leharapjam nyelvemet…

- ...Itachi-san. - nyújtja a segítõ utolsó kis mondatfoszlányt, s én engedelmesen adom meg neki amit hallani akar…

- ...ahh...Itachi-sahhh...nh...- nyögöm elhalóan, s bár legszívesebben Kisame kardjával simogatnám bájos arcomat, még sem tehetek semmit… túl intenzíven hat rám minden egyes érintése, amit bõrömön ejt, s ahogy forró nyelve letisztítja hasamról a gyümölcsök kevert nektárját, szikrák csapnak fel útja nyomán, s tovább szítják a bennem tomboló vad tûzvihart…

- Köszönöm Dei-chan... - duruzsolja vágytól elmélyült hangon, s indul gyümölcs vadászatra… ajkainak forró érintésére riasztóként reagál testem, csilingelve indít el minden egy kis pontból égetõ habokat, melyek átláthatatlan ködöt borítanak szemeim elé, elhomályosítják számomra a külvilágot, s kiélesítik érzékszerveim… felemelkedik hozzám, lecsap ajkaimra, s számba csusszanó nyelvével együtt valami más, hideg és nedves dolgot is felfedezek…hmm…HMM…szilva…SZILVA????? AZT AKAROD, HOGY A SZEX KELLÕS KÖZPÉN ÖKLENDEZZEK A NYAKADBA????? TE HÜLYE SZILVA! MAZOCHISTA VAGY, HOGY ÍGY SZERETED MAGADAT KÍNOZNI???

Végül is torkomon leküszködöm a kis falatot, s úgy viszonzom nyelvnek szenvedélyes játékát…

Ujjai végig kalandoznak gyümölcslétõl ragacsos testemen, s nem sokkal késõbb magamban érzem õket, veszítõ gyönyört okozva… fokozódik a levegõ hevültsége, úgy érzem lángokba borul a testem, halálos méregként áradt belõle a kéj tüze, hogy elégesse kéjsóvár testemet…

Ujjainál nagyobb feszítés költözik altestembe, s ahogy megmozdul, megérinti bennem azt a kis pontot melytõl folyékony tûzként égeti végig minden porcikámat a kéj perzselõ hullámtengere… ajkaim közül szüntelenül vágytól fûtött sikolyok s nyögések szakadnak ki, képtelen vagyok kontrolálni õket, magamba folyatni pedig egyenesen lehetetlen… hevesen ringatózunk, egyre mélyebbre merül bennem péniszével, kitölt engem, s egyre nagyobb, és forróbb kéjt okozva hajt a beteljesülés felé… már önkívületem határán vergõdöm, testem forró habok között fürdik, s csupán vergõdöm ebben az édes kínban…

Hangos, kéjes sikoly röppen ki ajkaim közül, testem ívbe feszül erõs karjai között, s kétségbeesetten görcsösen szorítom magamhoz izmos testét, ahogy égetõ lávafolyamként söpör végig rajtam az orgazmus vad vihara, minden egyes porcikámat felemésztve, s jeges hullámok közé taszítva, melyek újabb gyönyört okozva mardossák bõrömet… távolból hallom csak, ahogy mély hangán õ is felkiált, s forró maga betölt engem, ezzel csak fokozva az az õrjítõ érzést…

Pihegve hanyatlok vissza a párákra, verejtéktõl s gyümölcslétõl nedves teste az enyémhez simul, egész súlyával rám nehezedik, szinte beleprésel az ágyba… majd végre rászánja magát a mozdulásra, s mellém csusszanva fonja derekam köré kezét, hogy magához vonja cirógassa meg hajammal arcomat…

Kábán pillantok hollófekete íriszeibe, s ahogy elégedett mosolyával szembesülök, újult erõvel hasít belém a felismerés, mint villám a hárítóba…MÁR MEGINT MEGTETTE! MÁRMEGINT TOSZOGATOTT MINT KANOS KUTYA A KISPÁRNÁT! NEM HISZEM EL! TE PEDIG HÜLYE DEIDARA, NEM TETTÉL SEMMIT! EZÉRT MOST LAPÁTTAL TESZLEK IMPOTENSSÉ!!! ARRGGGGHHH!!!!

Ne! Arra még szükségem van! Férfi létem egyetlen ismertetõ jele a melleim hiánya és a hangomon kívül!!! CSAK AZ ÉKSZEREIMET NE!!!!

- Te…te…TE MÁR MEGINT MEGTÖMTÉL MINT A PULYKÁKAT, HMM!!!!!!!????- vonom kérdõre ingerülten, miközben vidor vigyorával övezve ülök fel, s vádlón szegezem rá mutatóujjamat, mint a halálos fegyvert…VIGYÁZZ MERT ÁTMEGYEK ORO-BA ÉS MEGNYALINROM A SZEMGOLYÓDAT!!!

Perverz vigyor szökik arcára, s ujjaival kezd játékba szõke tincseimmel, miközben hollófekete íriszeivel leplezetlen élvezettel vizslatja dühtõl kipirult arcomat…NE NÉZZ!!!! NEM SZABAD! TÚL SZÉP VAGYOK!!!

- És még hányszor fogom…- duruzsolja, majd felkönyökölve hajol hozzám vészes közelbe, hogy alsóajkamba harapva, kezdje szopogatni azt… HA NINCS PÉNZED CUKORKÁRA, AKKOR SZOPOGASD INKÁBB AZ ÖKLÖMET!!!! CUKORMENTES!!!- bármikor ás bárhol, mikor kedvem tartja.

- NEM, HMM!!!!- tör ki belõlem az egyszerû válasz, mire gúnyos mosoly szökik arcára, s államat megragadva tartja meg fejemet, hogy felvillanó Satnyagánjába nézhessek… jó érv… meggyõzõ! HÁT RÖHADNA LE A HAJAD, ÉS VENNÉL RÁ LÁNGVÖRÖS PARÓKÁT!!!

- Arról majd én döntök. – közli nemes egyszerûséggel, én pedig szemeimet lesütve fogadom el inkább a helyzetet…A FENÉT! AMINT HAZARÜNK VISSZAVÁLTOM, TOBIT, HOGY AZ Õ KARJAIBAN KERESSEK VÍGASZT, ÉS MAGAM ELÉ LÖKHESSEM MIKOR RÁMAKARSZ MÁSZNI!!!

*

Biztos távban haladok mellette, szemeimmel folyton arcát lesem, s minden egyes lépéssel szuggerálom arra hogy…NYAJJÁ’ MÁ’ FÖLDTE MER’ A LÉPEDBE LÉPEK!!!!

Ám még eme egyszerû kívánságom sem talál halló fülekre, így durcásan, orrom alatt morgolódva ballagok mellette, tüntetõen rá sem figyelve. Tudom most olyan lehetek mint egy óvodás, akitõl a csúnya, bibircsókos, XXXXXXXXL-es bugyit hordó óvó néni elvette a játék pisztolyt, de akkor is! NEM ADOM MEG NEKI AZ ÖRÖMÖT, HOGY SZERÉNYSZEMÉLYEM CSODÁS SZEMEI PILLANTSANAK RÁ!!!!

Megékezünk a bázisra, s én szinte röntgensugarakat bocsátó szemekkel keresem Tobit… de fogadjunk, amilyen szerencsétlen vagyok nem fogom megtalálni…

- Jelentést kell tennünk.- közli a szilva, én pedig morogva bólintok egyet, miközben a folyósokat fürkészem szememmel… MOST BEZZEG NEM TUDSZ JÖNNI MI????

- DEIDARA-SENPAI!!!!!!- hallok meg egy magas hangon történõ visongatást, melytõl rejtett örömtartalékaim felszabadulnak, s meglepetten pördülök meg, s szinte máris látóterembe úszik egy nagy narancs folt, mely vészesen közel kerül hozzám… TOBI!!!!!

Tobi az eltûnés és a feltûnés mestere… ha gáz van eltûnik, ha nincs és nem kéne akkor meg fel… DE MOST KÍVÉTELESNE JÓ AZ IDÕZÍTÉSE!!!

Ám mikor teljes súlyával veti rám magát, s karjaival szinte agyonfojtogat megérik bennem a gondolat miszerint…. JÓ IDÕZÍTÉS IDE VAGY ODA, DE MEGISMERTETEM HARMICNKILENCES TALPAM MINDEN FÁJDALMÁVAL!!!!

- Szia Tobi…- szûröm ki fogim közül nagy nehezen, mire õ boldog nevetgéléssel szorongat tovább.

- Jajj Deidara-senpai, Tobi annyira örül neked! Az a bolond cápavili, olyan gonosz velem! Pedig Tobi jó fiú!- siránkozik, én pedig megforgatom szemeimet… gondolom… szegény Kisame… lehet, hogy egy mászkáló sushi, de Tobiból még neki is elég… Tobi beszélõ sebessége: 100 mondat/perc… amit nem mindenki tud elviselni…

- Ideje indulnunk.- morogja Itachi, fekete szemeivel egy cseppet sem kedvesen méregeti Tobit, ami engem titkos azért elégedettséggel tölt el… NA ÉS AKKOR MOST MEGKÍNOZLAK SZILVA!!! MUHAHAHAHAA!!!

- Menj csak, Itachi-san… én addig beszélgetek Tobival, hmm!- ajánlom fel gonosz mosollyal, miközben a maszkos hátát megpaskolva, ösztönzöm arra, hogy felsírja nélkülem töltött perceinek összes kínját… te…hülye banán…

Itachi:

Rázuhanok, de azonnal legördülve róla fekszem mellé. Huh, ez nagyon jó volt. Figyelem arcocskáját, csillogó szemeit... nagyon szép. És megkaptam.

Megcirógatom, és mosolyt csal arcomra a gondolat: és még hányszor meg fogom kapni! Hehe...

Rám ragyognak a zafírkék szemek, majd nagyra tágulva merednek rám, arcán egyértelmûen olvashatóak gondolatai, sharingan nélkül is. Pipa. Hû de milyen pipa. Gonosz kis énem elégedetten nyújtózkodva figyeli õt.

Hirtelen felül, mint akibe rugót tettek. Sasori, te kis cseles...nyehehe.

- HOGY MERÉSZELTED BETÖMNI A LUKAMAT, HMM??? - kiáltja vékonyka hangján. Kirobban belõlem a nevetés... beszarás ez a fiú....

Ez csak olaj volt a tûzre.

- NE NEVESS! NEM VAGYOK HAJLANDÓ ITT MARADNI, HMM!!!! - folytatja, és és a takarót magához rántva pattanna ki az ágyból, ha hagynám. Derekát megragadva dobom vissza, és magam alá gyûrve vigyorgok le rá. Azt hiszed, hogy ezek után elengedlek...?

Kuncogva dörgölöm orromat az övéhez. Ha óvodásként viselkedsz kicsi Deidei, akkor úgy bánok veled.

- Nyugalom Dei-chan. - mondom élvetegen. - Mindent mondhatsz, csak ezt nem, hogy nem akartad te is, épp úgy ahogy én.

Már vágna is vissza, de egy ujjamat ajkaira teszem. Most én beszélek.

- Csss... aludj inkább, mert nem fogod bírni a reggeli menetet... - teszem hozzá perverz vigyorral.

Meglepõ reakció következik. Sóhajtva fordul az oldalára, és betakarózva gömbölyödik össze.

Elégedetten simulok a hátához, és elvigyorodom ahogy befészkelõdik karjaimba. Kis popsijával ficereg még egy kicsit, majd álomba zuhanunk...

*

Korán ébredek, õ még alszik. Kicsusszanva mellõle magamra kapom a nadrágomat, és hozatok reggelit magunknak. Ahogy átveszem az ételt, becsukom az ajtót és megfordulok, Õ már az ágy mellett áll és vadul cibálja magára a ruháit.

Hagyom neki. Úgysem menekülhet innen, és ezt õ is tudja.

Leteszem a tányérokat az asztalra, és ahogy elröppen mellettem, oda sem nézve nyúlok ki érte, és fogom meg csuklóját. Visszarántom magamhoz, és lenyomom a székre.

- MIT AKARSZ, HMM??? - kiáltja. Kifejezéstelen arccal nézek le rá, és egy pillanatra fenyegetõen megvillantom a sharinganom. Több tiszteletet Dei-chan.

Megszeppenve süti le szemeit. Jól van.

- Tegnap reggel óta nem ettünk. Jó étvágyat. - tolom elé a tányért, és leülök mellé. Ahogy leveszi a tetejét, döbbenten mered a tartalmára. Mi az? Nem szereted a gyümölcssalátát? Pedig folyton gyümölcsökrõl mormolsz az orrod alatt. Gyanakodva pillant rám, és halvány mosollyal figyelem. Dühödten kezdi magába tömni. Olyan édes, amikor így puffog...

Eltünteti, majd gyanakodva pislog rám.

- Te miért nem eszel, hmm? - kérdezi.

- Befejezted? - hajolok közelebb hozzá mosolyogva. Pirulva biccent. - Helyes...

Felkapom, és a tányérommal együtt az ágyhoz lépek vele. Rádobom, egy laza mozdulattal lerántok róla mindent, és a tálam tartalmát ráborítom csodás testére.

- Mond szépen Dei-chan: jó étvágyat Itachi-san... - duruzsolom perverz mosollyal.

Lángoló arccal néz fel rám, és figyeli ahogy fölé mászom. Péniszére kulcsolódnak ujjaim, és édesen kínozni kezdem. Nyöszörögve veti hátra fejét a párnákra.

- Halljam... - súgom.

- Jóh...ahh...éthvágyat... - sóhajtja.

- ...Itachi-san. - segítek neki mosolyogva.

- ...ahh...Itachi-sahhh...nh...

Elengedem, és élvezettel nyalom végig a hasát. A gyümölcslé kellemesen édes, akárcsak Õ.

- Köszönöm Dei-chan... - súgom.

Élvezettel eszem le róla az utolsó szemig az egészet, és egy szilva-darabot (gyanítom ez a kedvence, mert elég gyakran hallom tõle) a számba véve emelkedem fel hozzá, és ajkaiba téve csókolom meg.

Ujjaim óvatosan siklanak lábai közé, hogy elõkészítsék. Szerencsére oda is csurrant némi gyümölcslé...

Pár perc, és már mélyen benne vagyok. Mély hangomon élvezettel nyögve teszem újra magamévá, és elégedetten hallgatom sóhajait, kéjes sikolyait.

Igen...

Az évezred cseréje volt leváltani Kisamet...

2008.10.26 02:08

Deidara:

Most kezdem magamat csak úgy isten igazából sarokba szorítva érezni… MOST TUTI BE TÖMI AMIT NEM KÉNNEEE!!! NEEEEEEEEEE!!!! ÉN BETÖMETLEN AKAROK MARADNI!!! NEM VAGYOK ÉN KONEKTOR!

Végül is… van egy járható út… csinálok egy cuki pókicát ééssss….KIRBBANTOM AFAALT ÉS TÖK PUCÉAN ELFUTOK INNEN A BÁZOSRA AHOL BEVETEM MAGAM A SZOBÁMBA S TOBI MACIJÁT ÖLELGETVE BÚJOK A TAKARÓ ALÁ!!!! ÁÁÁÁ!!!!!

Ám mielõtt még valóságossá válthatnám gondolataimban csapongó siránkozó menekülési kísérletemet, kezével könnyed mozdulattal penderít maga alá bokám segítségével… JÉZUSOM!

Sarokban a nyuszi.. nincs menekvés…MOST A FARKAS TUTI BETESZI A LOMPOST!!! NEEEEEEEEEEE!!!!

Dermedte pillantok a vágytól izzó hollófekete íriszekbe, melyek sötétlõ örvényükkel szinte magukba szippantanak… éhesen, akár egy ragadozó mér végig, s érzéki mosollyal söpri ki arcomból nedves, szõke tincseimet…TUDOM HOGY SZÉP A HAJAM, DE VEGYÉL PARÓKÁT MERT EZ NEM KAPOD MEG!!!!!

Na most akkor ellenkezni fogok… ÚGY MEGPASSZÍROZOM A LÁBAMMAL A KIS BARÁTODAT, HOGY EGY ÉLETRE IMPOTENSSÉ VÁLSZ!!!!

- Ne félj... tudom hogy neked ez az elsõ. Gyengéd leszek.- búgja gyengéden, mély hangjától borzongás fut végig reszketõ testemen… mi tagadás KISSÉ hideg van így vizesen de az jobban érdekel hogy….MOST TÉNYLEG BE FOG NYÚLNI A BUGYIBA!!!!! DE ÉN NEM AKAJJOOOMMM!!!

- Ne... - mondanám, hogy észhez térítsem, s leckét tartsak neki hova kell dugnia kis barátját.. NEM AZ ÉN LUKAMBA!!! Azonban õ éhesen veti magát ajkaimra, s én ledermedve hagyom, hogy forró csókkal kábítson tovább… villámcsapás szerûen hullámzik végig rajtam a forróság vad hulláma, s minden egyes simogatással, melyet nyelvével ejt, közelebb kerülök ahhoz, hogy engedjek neki…DE NEM AKAROK! NEM AKAROK BEMELEGEDNI! NEM NEKEM KELL BEDUGNI, HANEM ÉN DUGOM BE!!!! Kinek is…? Izzzééé….. õõõ…. Át megyek Zetsu bioszexualításába, és fûnek-fának berakom...? Kissé érdes lenne…

- Ha ellenállsz, meg vannak a módszereim arra, hogy engedelmességre bírjalak. Nem hiszem, hogy ki szeretnéd próbálni Dei-chan... - susogja, s lehelet forró parázsként simogatja fülelemet, melyet nem sokkal késõbb nyelvének nedves érintésével is megajándékoz…akaratlanul is, szám saját életre kel, s tiltakozásom ellenére is kienged egy apró sóhajt, mely elvegyül a hirtelen hevülni látszó levegõvel.. huh de meleg lett hirtelen…KI KAPCSOLTA FEL A FÛTÉST, HEEE??? LENYOMOM A TORKÁNA LAPÁTOT!!!

Akainak részegítõ forróságát érzem mindenhol, bõrömet szinte perzseli érintése, olyan akár a folyékony tûz, mely a bennem életre kelõ ad forrósággal együtt csorgadozik végig bennem… te jó ég…eeeellllffoooolyooookkkk…..NEEEEEEEEEEE!!!!!!

Ujjaival végig ível felhevült bõrömön, s lassan kezdem azt hinni, hogy kis szikrák pattognak fel útja nyomán… hirtelen, erõsen ragadja meg combomat, ám én fel sem veszem… olyan bódító, és átláthatatlan a köd, ami szemeim elé borult, hogy eltompítja a külvilágot, elködösíti elmémet, jótékony függönyt húz rá, s arra ösztönöz, hogy hányjak fittyet eddig nemi épségemet megóvó gondolataimra…s ez a kis hang csak erõsödik bennem, ahogy kemény pénisze az enyémhez simul ezzel lávaáradatot indítva bennem… sosem éreztem, még ehhez hasonló részegítõ forróságot, mely bekebelezi minden egyes porcikámat, de határozottan jó…UGYE EZEKET MOST NEM ÉN GONDLTAM??? NEM LEHET IGAZ, HOGY RÁIZGULOK A SZILVÁRA!!!! HÜLYE VAGY DEIDARA! LANKADJ TE FAROK! LANKADJ MERT LAPÁTTAL CSAPLAK AGYON!!!!

- Nézd csak... valaki itt nagyon örül nekem...- duruzsolja érzékien, s eme bájos megállapításomról eddigieknél is mélyebb pír szökik arcomra, szemeimmel inkább a párna huzatot fixírozom, nem pedig az az õrjítõ éjben forgatagot, amelyek olyan éhesen, s vágytól izzóan méregetnek engem… erõs ujjaik ölelik körül merevedésemet, s érintésér egy szempillantásnyi idõ alatt bizsereg végig bõröm alatt a lávatenger… kéjes nyögés tör ki ajkaim közül, s kissé szégyenkezve, már…már foszforeszkálóan vöröslõ fejemet eltakarva tapasztom kezeimet arcomra… AZT A ROHADT! DE FORRÓ VAGYOK! ÚRISTEN! POROLTÓT! POROLTÓT!!!!!!ÁÁÁ!!!!

Azonban még arcom takarásának kiváltságát sem engedélyezi számomra, mivel elhúzza kezeimet, hogy gyönyörködhessen szépen vöröslõ arcomban… NE NÉZZ RÁM!!!

- Nagyon édes vagy... Amióta csak ismerlek, erre vágytam.- duruzsolja, jóképû arcára szokatlanul lágy mosoly ül ki.. na mi van szilva? Megkergültél???? DE ÉN NEM FOGOK!!!!

Ám amint megérzem ujjainak õrjítõ masszírozását merevedésemen, el száll az a maréknyi kis ellenkezésem, s hagyom, hogy egyre mélyebbre süppedjek a jólesõ forróság részegítõ habjaiban… nyelvével érinti mellbimbóimat, s én úgy érezem apró szikrácskák felpattanva gyújtják elemésztõ lángokra sóvár testemet… már-már gondolkodni sem bírok.. tudom, hogy tiltakoznom kéne, de képtelen vagyok rá…

Elsöprõ viharként tombol végig rajtam a részegítõ kéj vihara, ahogy nyelvének simogató forróságát érzem meg férfiasságomon…mi…mit csinál? Nem akarom…vagyis igen, csak ha még így is van nem mondom meg… vagyis nem akarom meg mondani…

- Ne...ahhh.... - nyöszörgöm halkan, ám úgy látszik drága szilvámat nem hatom meg ezzel… zavartanul fojtatja eddig tevékenységét, hogy áttaszítson önkívületembe… sikerül is neki, ahogy megérzem szájának részegítõ forróságát péniszem körül… hevesen, szívogatja, nyelvével simogatja, amitõl égetõ ostorként csattannak rajtam kéj lángjai, hogy finom, részegségbe fordító habocskáik ellepik minden porcikámat, kábaságba taszítva… már átláthatatlana köd mely szemeim elõtt fátyolként lebeg, de nem is akarok már látni… csak érezni…

Reszketek, képtelen vagyok lélegezni, fulladozok, hangos nyögések hagyják el torkomat, ujjaim fekete tincseinek függönyébe kalandoznak, s élvezem,a hogy a selymes tincsek simogatják tenyerem…

Nem érzek mást csupán a simogató forróságot, az égetõ perzselést, mely most el ér bejáratomhoz is, s nem sokára apró, alig érezhetõ feszítéssel növeli kínzó kéjemet… csupán vergõdöm, s minden ellenkezõ kis hangocskám süket fülekre talál… hirtelen erõsebb lesz a feszítés, s kellemetlen fájdalmat idéz elõ alsó felemben, melytõl ijedten keresek kapaszkodót a lepedõ puha anyagában, ijedten pillantok hollófekete íriszeibe…

- Ita....Itachi... – nyögöm rémülten… mit mûvel???

- Semmi baj... Fel kell készítenem téged, mert nem akarok fájdalmat okozni...- duruzsolja kedves mosollyal… valamiért megnyugtat, biztonsággal tölt el ez az apró mosoly, így bólintva hanyatlok vissza a párna puhaságára, hogy ez szempillantás múlva újra felemelkedjek, testem ívbe feszüljön, ahogy ujjaival megtalálja azt a kis pontot melytõl forró, õrjít, felemésztõ kéj hullámzik végig rajtam, szét sugározva bennem a forróság összes égetõ lángját… elgyengülve, nehéz tagokkal hullok vissza a felhevült levegõ karjaiba…

- Na akkor még egyszer... - halom mély hangját, s parancsszóra robban bennem újra a kéjt hozó apró kis bomba, melytõl hangos nyögések sorozata szakad ki ajkaim közül…nem…nem bírom…

Abbamarad a feszítõgyönyör, s õ combjaimat gyengéd erõszakkal feszíti szét pénisze bejáratomhoz feszül, ingerülõen simogatja… te…te jó ég…

- És most szeretkezni fogunk... - susogja, s éhesen, ugyanakkor gyengéden veszi birtokba számat, s én engedelmesen nyitok utat nyelve elõtt… megcsiklandozza az én ízlelõszervemet is… átölelem nyakát, magamhoz húzom, hogy forró bõre az enyémhez simuljon, s szikrákat dobva simogassa az enyémet…kábán viszonzom édes, szenvedélyes csókját, s és halk morranással hatol belém kemény péniszével… az eddigieknél nagyobb feszítést érzek, furcsamód még sem fájdalom hullámzik bennem, hanem õrjítõ gyönyör… bódító kéj, melynek égetõ lángnyelvei mardossák sóvár, vágyban fürdõ testemet… képtelen vagyok visszatartani hangos nyögésemet, mellyel megszakítom a már-már fullasztó nyelvpárbajt…

Arcával nyakamhoz kalandozik, forró lehelete perzseli bõrömet… szemeimet behunyva, a furcsa érzést szokva húzom magamhoz, remegve, halkan nyögdécselve ölelem… lágy, gyengéd mozgásba kezd, olyan mintha forró tengeren ringatóznék vele, péniszével simogatja az õrületet hozó kis pontot… kába vagyok, csupán õt érzem, a külvilág már csak elhomályosult paca körülöttem…

- Kicsim...édesem... kis Dei-chanom... csillagom... – duruzsolja, mély hangja édes mézként simogatja fülemet…ajkai, érintései tovább üldöznek a kéj beteljesülése felé, elveszik eszem, átlöknek önkívületem túl oldalára… csodás, részegítõ lángtenger borítja be testemet, hogy maga alá gyûrjön…

Hirtelen szétrobban testemben a gyönyör elsöprõ áradata, ívbe feszül testem, a sötét éjszaka csöndjét hangos sikollyal töröm meg… forró egyre erõsödõ hullámokban csordogál végig rajtam, forró habjaival árvízszerûen borít el, a jeges hullámok alá gyûr, a sötét mélység felé, ahol már csak Õ, ez az erõs teste tart mentõövként…

Pihegve, levegõért kapkodva hullok vissza az ágynemû jólesõ karjaiba, úgy érzem magamat, mint aki most bukott fel egy mély tó aljáról…

A szilva egy pillanatra zilálva nehezedik rám, szinte a matracba passzíroz, belém folytja a levegõt… megkönnyebbülök, ahogy mellém gördül, s könyökére támaszkodva cirógatja meg egy gyengéd mosollyal kipirult, kába arcomat… zúúúúúúúúúúúg a fejem….

Kábán pillantok felé, talán az elmúlt percek eseményei csak most jutnak el agyamig…

Úristen…Te jó ég… az imént a szilva…a szilva… MEGRAKOTT MINT PARASZT GYEREKA SZÉNÁS SZEKERET! NEEEEEEEEEEEE!!! EGY HÜLYE KOMPÓT KEZDEMÉNY VETTE EL CSODÁS SZEMÉLYEM SZÜZESSÉGÉT!

Csak azt ne mondd hogy rossz votl…

Nem mondtam!

De gondoltad!

ISTENEM! HAGYJAM MÁR ABBA A VITATKOZÁST MAGAMMAL MERT IDEGGÖRCSÖT KAPOK!!!

Nagyra tágult szemekkel pillantok az éjsötét szempárba, melyek jókedvûen, ugyan akkor csábosan csillannak, én pedig rémülten húzódom hátrébb…te…te…TETÛ!!! HOGY MERTÉL BENYÚLNIA BUGYIBA????? MEGHALSSZ!!! ARRRGGG!!!!!!

Düh lángol fel szemeimbe, s felülve szegezem rá mutatóujjamat… LELÕLEK!!!!

- HOGY MERÉSZELTED BETÖMNI A LUKAMAT, HMM???- rikkantom, s csak halk nevetése után fogom fel, hogy vádló mondatom számat is elhagyta… te jó isten…NE NEVESS, MERT LEDUGOMA TORKODON A LÁBAMAT!!!!

- NE NEVESS! NEM VAGYOK HAJLANDÓ ITT MARADNI, HMM!!!!- kiáltom, s a takarót eltulajdonítva készülnék menekülni, akár szupermen…MAJD KIREPÜLÖK, ÉS MEGMENETELKA Z ÉLETEDTÕL!!! MUHAHAHAHHA!!!

Azonban ott van az a kis „de”, mely alatt most egy erõs kéz értendõ, mely derekam köré fonódik, s erõteljes mozdulattal húz vissza az ágyba, közvetlenül egy forró testhez, melynek gazdája vigyorogva hajol hozzám,s gúnyos kuncogással piszézi meg orrom…AZ ÉN CSINI ORROMAT TE NE PISZÉZGESD MERT MEGHALSZ!!!!! Még a végén kárt tesz benne… ÉS AKKOR NEM LESZ ILYEN SZÉP PISZE!!!!

- Nyugalom Dei-chan. Mindent mondhatsz csak azt nem, hogy nem akartad te is, épp úgy ahogy én.- duruzsolja,s még mielõtt dühtõl felrobbanva megszólalhatnék, s lerepülhetne feje káromkodási áradatomtól, ujját ajkaimra simítja… LEHARAPOM!!!- Ssssh… aludj inkább, mert nem fogod bírni a reggeli menetet…

Ahogy arcára kiül az a kéjes vigyor, elönt az a kedves gondolat miszerint…MEGRAGADOM A PÁRNÁT ÉS AZZAL FOJTOM BELÉ A REGGELI TESTEDZÉS GONDOLATÁT!!!!

Ám végül is beletörõdve fordulok el tõle, s hagyom, hogy hátamhoz simulva merüljön álomba… nekem is aludnom kéne…de reggel majd… reggel majd ellátom a bajodat, és aszalt szilvát csinálok belõled…de elõbb….CCCCSSSSSOKKKKIIIIII SZIIIGETTRE UTAZOM!!! Pppuudliiiiiiinnngg………..ffiiinnncccsssiiiiiiii sssüüütttiii…..ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ…..

2008.10.25 22:24

Itachi:

Lágyan, érzékien simogatja hátamat, a szappant szétkenve rajtam. Egyik kezemmel a csempézett falra támaszkodva, behunyt szemekkel élvezem érintéseit. Kíváncsi kezei mellkasomra csusszannak, és belém szorul a levegõ. Ez aztán a meglepõ fejlemény.

Ajkamba harapva figyelem, ahogy végigsimít mellkasom izmain, majd hasamra siklik. Ah anyám...

Ahhrrr...ez már sok. Illetve kevés. Még többet akarok.

Megragadom karcsú csuklóját, és keményen ágaskodó, lüktetõ farkamra teszem. Elhúzódna, de felmorranok.

Ha már elkezdted, fejezd is be!

Megszorítom a kezét, és szót fogadva fogja meg. Ah...

Felnyikkanva rántja ki kezét szorításomból. Sajnos annyira elgyengített ahogy hozzám ért, hogy figyelmetlen voltam.

Rémülten tapad a falhoz, és édesen pislog rám kistányér szemekkel. Nagyobb zavarban nem is lehetne. Elképesztõen édes...

Lehjolok hozzá, és élveteg mosollyal gyönyörködöm benne.

- Mi az Dei-chan? Zavarban vagy? - húzom egy kicsit, bár rontja az összképet vágytól elmélyült, rekedtes hangom.

- E...engedj ki, hmm... - cincogja.

Kiengedni? Ugyan... Gúnyos mosolyomat elfojtva kapom a vállamra víztõl kissé sikamlós testét, és besétálok vele a szobába. Felesleges tovább várni, már nem bírok magammal.

Persze nem adja olyan könnyen magát, vergõdik, kapálózik, hátamat ütögeti, visítozik hogy tegyem le.

- Csendesebben Dei-chan... - búgom gúnyos mosollyal. - Még a végén azt hiszik, valakit épp megerõszakolni készülnek...

Ledobom az ágyra, és õ azonnal menekülni kezd, de rémületében csak az ágytámláig tud hátrálni. Kis drága.

Felmászom mellé, és becserkészem, mint párduc a zsákmányállatot.

Bokáját megragadva rántom magam alá, és élvezettel nézek végig rajta. Igen... erre vártam már mióta. Hogy így lássam magam alatt. Gyönyörû hajába túrva igazítom el a párnákon tincseit, és halvány félmosollyal szívom magamba szépségének látványát.

- Ne félj... - súgom remegõ kis ajkaiba. - ...tudom hogy neked ez az elsõ. Gyengéd leszek.

- Ne... - kezdené, de éhesen lecsapva ajkaira fojtom belé az ellenkezést.

- Ha ellenállsz, meg vannak a módszereim arra, hogy engedelmességre bírjalak. Nem hiszem, hogy ki szeretnéd próbálni Dei-chan... - duruzsolom, és fülét megharapdálva dorombolok az élvezettõl. Felsóhajt. Jól van, nem kell aggódnom.

Ránehezedve simulok hozzá, és a vízcseppeket nyalogatom le róla türelmesen. Édes sóhajait hallva megborzongok a gyönyörûségtõl. Végigsimítom szép testét, és vágytól fûtötten markolok bele combjaiba. Mmmrr...

Merevedésemet az övéhez dörzsölve pillantok le homályos kis szemecskéibe.

- Nézd csak... - súgom mosolyogva. - ...valaki itt nagyon örül nekem...

Mélyen elpirulva süti le tekintetét, és ahogy ujjaim rákulcsolódnak merevedésére, felnyögve takarja el kis arcát kezeivel.

Érzékien felnevetve húzom el mancsait.

- Nagyon édes vagy... - mosolygok rá kedvesen, minden gúny nélkül. - Amióta csak ismerlek, erre vágytam.

Felnyögve kapaszkodik a vállamba, ahogy elkezdem kényeztetni, és ajkaim mellbimbóit veszik kezelésbe egymás után, türelmesen.

Lejjebb csusszanok, és párpercig elgyönyörködöm benne, annyira szép. Péniszét megfogom ismét, majd nyelvemmel végignyalintok rajta.

- Ne...ahhh.... - nyögi. Nem érdekel mit szeretne. Most úgyis az van, amit én akarok. És én õt akarom.

Ajkaim közé veszem, és lágyan masszírozom, szívogatom. Még nem csináltam ilyet, de nekem már számtalanszor csinálták, így szakértõ vagyok benne. Édes kis sikkantásai és nyögései a bizonyíték rá. Remeg alattam az egész teste, és hajamba túrnak karcsú ujjai. Finom ugye?

Nyelvemmel lejjebb csusszanva nedvesítem meg bejáratát, és ujjaimról elvonva a figyelmét kényeztetem tovább. Meg sem érzi, ahogy becsusszan az elsõ ujjam. Helyes.

A többit viszont már igen, és rémülten megkapaszkodik a lepedõben.

- Ita....Itachi... - nyöszörgi.

- Semmi baj... - súgom mosolyogva. - Fel kell készítenem téged, mert nem akarok fájdalmat okozni...

Biccentve ejti vissza fejét a párnára, és ahogy ujjaimmal megérintem belül a prosztatáját, felsikoltva feszül ívbe a teste. Oh... nagyon szép...

Zihálva ejti vissza testét, és gyöngyözõ homlokkal figyelem. Talán nem kéne néznem, és akkor kibírnám anélkül, hogy orángután ordítással vessem rá magam...

- Na akkor még egyszer... - súgom, és Õ ismét felnyög a kéjtõl. Édesen érzékeny.

Viszont most már nem bírom...

Fölé térdelve választom szét combjait, miközben mélyen a szemébe nézek. Vágytól ködös a tekintete, testén verejtékcseppek és vízcseppek szikráznak a gyertyafényben... gyönyörû.

- És most szeretkezni fogunk... - csókolom meg, gyengéd mosollyal.

Átöleli a nyakam, és viszonozza a csókom. Felmorranok a vágytól, mégis nagyon lassan, óvatosan hatolok belé. Számba nyögve, remegve simul hozzám.

Ah... õrület... ezt nem lehet elviselni....ahh...

Nyakába temetem az arcomat, úgy fogom vissza magam, nehogy bedurvuljak. Ez is új... a nõket egyszerûen csak megdugtam, és nagy ívben letojtam mit éreznek közben. Többnyire élvezték. De Deidara más.

Nyöszörögve kapaszkodik belém. Ahh nagyon izgató...

Lassan megmozdulok, és lágy ringatózással indítom, közben füléhez hajolva becézgetem.

- Kicsim...édesem... kis Dei-chanom... csillagom... - ami csak eszembe jut. A szavak önkéntelenül törnek fel belõlem, amire szintén nem volt még eddig példa.

Zihálva, nyögve simogatom, becézgetem, csókolgatom... forró testében mélyen benne vagyok...

Összerándul, és ívbe feszült testtel sikolt fel. Ah ez a látvány... mindent megér...

Mély hangomon felnyögve követem õt a csúcsra.

Csodálatos...

2008.10.24 21:39

Deidara:

Nyelvének õrjítõ érintése szikrákat kelt bõrömön, melyek felpattogva dolgoznak ügyesen elkábításomon… úgy érezem magamat, mint akit ledrogoztak.. kábán és bágyadtan… ehhez még jön a remegés is, amit nem a hideg vált ki… részegítõ forróság honol egész testemben, s minden egyes érintésétõl csak növekszik a hõség… ideje lenne menekülni… MOZDUÁLJ MÁR TE LÁB MERT TÕBÖL HARAPTATLAK LE ZETSUVAL!!! NEEEEEEEEEEEE!!! A LÁBAMAT NEEEEE!!!! TÚL SZÉP! NEM ADOM! AZ ENYÉM!

Ejj de hülye vagyok…MIÉRT VITAKOZOM MAGAMMAL????

Nem tudom?

Jó válasz…

Jobb lesz ha abbahagyom mert nem sokára nem csak hogy skizofrén leszek, de még egy szép égig érõ tulipánt is növesztek, az egyik felem besárgul a másik kék lesz, és majd Zetsuval karöltve ugrunk le a közeli kertbe hogy felszedjünk pár csini káposztát… jujj… milyen izgató a leveled bébi! Akarsz egy gyors kört az egyik vetésben? JÉZUSOM!!! NEEEEEEEEE!!! EZ IS A TE HIBÁD TE HÜLYE SZILVA!!!!!!

Azonban testem nem reagál rémképeimre… MI VAN? FÉLNÖVÉNY AKARSZ LENNI??!!!!

Kába vagyok, mintha méreg szivárgott volna be bõröm alá, hogy minden egyes végtagomat mozgásképtelenné tegye… hogy reszketni tudjak forró ajkai érintésétõl… azt hiszem, most körülbelül olyan látvány nyújthatok min egy legyógyszerezett páciens a vese átültetés után…csak hogy itt a szilva nem operál, hanem újonnan jött „hogyan szabadítsuk meg Deidarát, könnyen, gyorsan és kedvesen szüzességétõl” címû játékát gyakorolja velem…ADOK ÉN MAJD NEKED! JÁTSSZUNK SZILVÁSAT! ÉN ÜTLEK, TE LILULSZ!!! ÚGY IS JÓL ÁLL NEKED!!!! MUHAHAHAHAA!!!!!

Ha tudnék mozogni, biztos örömtáncot járnék, mikor abbahagyja ügyködését, de valamiért csalódottság fog el…CSALÓDOTTSÁG AMIÉRT NEM TUDOM KIÜTNI A FOGAIDAT, HOGY FOGHÍJASAN VIGYOROGVA TÉRHESS HAZA!!!!!!!!!

- Ez egy jó kis elõleg volt. - búgja, mély hangjától borzongás fut végig gerincem mentén, a ahogy ujjai hozzámérnek, mikor rendbe teszi köpenyemet, felhevült bõröm újra reagál… szikrázó perzselés mardos érintése helyén, õrjítõ… MI VAN????? HOGY GONDOLHATOK VAGY ÉREZHETEK, VAGY EGYÁLTALÁN ISMERHETEK BE ILYET?????? HÜLYE DEIDARA! NE MELEGEDJ, MERT HAMAROSAN A CSOKI IS MEGOLVAD MELLETTED!!!!!!

Talán csak most józanodok ki igazán, most fogom fel mit is tett, és hogy arrogáns ódon mit is mondott…. Hát nem kedves? Hát menten életem megkeserítõjének kedves címét aggatom rád, egy jobb egyenes kíséretében… VIGYÁZZ MERT A SZÁJAIM LEHARAPJÁK A KIS BARÁTODAT! ÚGY BIZONY! TÁMADJATOK KIS ÉDESEK! TÉPJÉTEK SZÉT!!!!!!!! MUHAHAHAHAHAAA!!!!

Szemeim lángszóró módjára okádják a tüzet, amivel az én kedves, bájos és IRRITÁLÓ szilvámat nem tudom elkeseríteni.. sokkal inkább szórakoztatom… most pedig be mutatjuk az „ HÜLYE SZILVÁBÓL MOPÓT LESZ” címû elõadást melyben szerény személyem fog tündökölni.. ohh te tetû! Nyakad kecsessége csábít de rettenetesen, hadd fonjam rá ujjaimat, hogy szorongatásom által váltam ki arcodból a legkülönlegesebb színárnyalatokat!!! Ohh!!! Jujj!!! MUHAHAHAA!!!!

Kilépek bûvkörébõl, s kezének vagy épp lábának hatótávolságából, s gyilkos fegyverként szegezem rá mutatóujjamat… ÉS MOST! LELÕLEK!!! BANG! BANGBANG!!!! BANGBANGBANG!!! ÉS TE MOST…. CSAAAAATTTT, A FALNAK REPÜLSZ, ÉS KIKENÖDSZ MINT PALACSINTA A PLAFONON!!!!

- Te...te.. te... egy...egy...egy... - dadogom, s magamban azt latolgatom vajon melyik kedves és feletépp találó sértésemet vágjam a fejéhez.. mondjuk.. PUSZTULJ MEG TE HORMONZAVAROS SZILVA!!! Vagy épp…OSZLOP ÁLNA A HÁTSÓDBA!!! Vagy… A PEDOFIL HARAPNÁ LE A KIS BARÁTOD!!!

Azonban mi elõtt kimondhatnám ezeket az aranyos kis mondatokat, õ elegáns mozdulattal helyezi fejére a kalapot, s laza mozdulattal fordul el tõlem… HOGY MERÉSZELED? NEM FÉLSZ HOGY ÚGY FENEKÉNE BILLENTELEK, HOGY A TEGNAPI VACSORA IS KIJÖN BELÕLED???????? HEEEEEEEEEEE????

Ezért még meglakolsz.. meg tudod te milyen nõi ruhában feszíteni… MERT KIKÖTÖZLEK AZ ÁGYHOZ S SZADISTA NEVETÉSSEL HÚZOM RÁD A SZEBBNÉL-SZEBB CSIPKÉSEBBNÉL-CSIPKÉSEBB DARABOKAT!!!! MUHAHAHAAA!!!

- Igyekezz Dei-chan. Éhes vagyok és fáradt. - veti hátra flegmán, s én ökölbeszorított kézzel, dühtõl szikrázó szemekkel baktatok utána… na most jött el az ideje, hogy megismerkedj az egyik cuki kis barátommal… MONDJUK EGY PÓKKAL, AMI ÁTPLASZTIKÁZZA A KÉPEDET!!! ARRRGGHH!!!!!!!!

- te hülye szilva… menten répát dugok a nyílásaidba szeretetem jeléül… kompót leszel…nem is…hmm…. lekvár… szilva lekvár.. és akkor majd megetetlek Zetsuval… és ha kedves leszel még Hidant is meghívom… a mester szakácsot…- morgom orrom alatt, halkan azért, mert félek, hogyha hangosan duruzsolom eme kedves bókokat, akkor õ fogja átmaszkírozni a pofikámat… az én arcocskám pedig túl szép ahhoz, hogy õ elrontsa az összképet egy lila monoklival…

Keresztbe font kezekkel követem,azt sem tudom hova megyünk… mi van ha be visz egy szadi bárba visz el, hogy bõr ruciban simogasson meg a denevéres ostorral…AKKOR MAJD ÉN ISMERTETEM MEG HARMINCKILENCES TALPAM MINDEN ÖRÖMÉVEL!!!!! KEZDEM A MOGYORÓINÁL!!!

Követem, mint vak a vakvezetõ malacot, s csak akkor térek magamhoz mikor az ajtó hangos zörejjel csukódik be mögöttem, s én mint akit épp meglõni készülnek felpillantok, s enyhén szívrohamot kapok, ahogy szenvedéseim elsõ színterére kerülök…MIÉRT VAGYUNK ITT??? TE TETÛ! HÁT NEM AKARSZ MÁR ÉLNI HAGYNI??? LEDUGOM A TORGODON A FRANCIAÁGYAT!!!

- MI??? - kiáltok fel de úgy isten igazából, s mint egy csapdába szorult nyuszika úgy iszkolok az ajtó felé, hogy elmenekülhessek, és az én kedves banánom karjaiba dobhassam magamat, s elsírhassam neki hogy a csúnya szilva bácsi perverziói kiéléseként akart betömni minden létezõ lukamat… SEGÍTSSSÉÉÉÉÉGGGG!!!!!!

Ám a csúnya farkas elém veti magát tetû Uchiha alakjában, kis vérvörös íriszeit az én ijedt szemeimbe mélyeszti, s lassan arra ösztönzi testemet, hogy legyökerezzen, mit fa a járdaszélen… megmozdulni nem bírok, olyan mintha épp most láncoltak volna ki…JUJJ! NEH!NEH! NE HAGYD ABBA! MUTASD MEG A LOMPOST TE KIS HUNCUT!!! JUJJ!! JÉZUSOM!!!

Könnyed mozdulatokkal hajítja el kalapját, hogy lassú, elcsigázott mozdulatokkal megszabadulhasson köpenyétõl is… te jó ég…ITT MOST MÁR TÉNYLE ELDURVULNAK A DOLGOK!!!! HOL VAN AZ EÉNY ÖVEM??? BUGYIM??? ALSÓGATYÁM???? VALAMELYIK!!! NEEEEEEEEEEEEE!!!

Érzem, hogy tehetetlenségem hatására pír ül ki arcomra, a dühön meg a rettegésen kívül, mely félelem a hátsó fertályom féltésén alapszik… SZERETNÉM MEGTARTANI AZ ÜLÉS KÉPESÉGÉT!!! MERT HA EGYSZER BEDUGJA NEKEM AZ OSZLOPÁT… AKKOR MÉG JÁRNI IS CSAK TERPESZBEN TUDOK MAJD!!!

- Gyere, fürödjünk meg. - búgja, mély hangjától libabõrössé válik hátam, s ahogy elém lépve hõsiesen megszabadít testemet fedõ, éltetõ, imádott ruhadarabjaimtól kezdek kétségbeesni… MOST TÖK PUCÉR VAGYOK!!!

S csak még jobban hasonlítok egy riadt kis nyuszira ahogy éhesen, bekebelezõen hordozza végig rajtam vöröslõ íriszeit… NE NÉZZ MERT MEGNYALOM A SZEMGOLYÓDAT!! A RUHÁIMAT AKAJOM!!! TOBI VANÁN BÁCSI MENTS MEG ETTÕJ A CSÚNYA BÁCSITÓL!!!!

- Azonnal engedj el, hmm... - makogom, mint a némaember, ám õ nem is figyel nyilvánvaló parancsomra, inkább nevetgélve indul a fürdõ felé…NE RÖFÖGJ MERT DISZNÓ CSIÁLOK BELÕLED! ELVARÁZSLLAK! CSIRBÚ CSIRBÁ, FADARA!!!! ÉS ITACHI JÁRKÁLÓ, FAROKNÉLKÜLI SZILVÁVÁ VÁLIK!!! MUHAHAHAA!!!

Ám ahogy kezével egy intést intéz hozzám, én pattanok akár egy robot… bip..bip…. Deidarán olaj átömlesztés megtörtént…bip…bip… gyilkos láb 2.0. használata megindul…BÍÍÍÍÍÍÍÍPPPPP!!! HEEKIRI PROGRAM ELINDÍTVA!!!

Na már! Pakojjá’ Ki te láb, mert szét váglak!!!

Belépek a zuhanyzófülkébe, szinte azonnal záporozni kezdenek a langyos vízcseppek, de én még akkor is csak szobrot játszok, mikor a tetû szemei ismét hollófeketén csillannak…MOZDUJJÁ’ MÁ’ MEG!!!! Ejj de paraszt vagyok… mindjárt hozom a kapát és halálra kapálom ezt a tetû Uchihát…

- Na mire vársz? Mosd meg a hátam.- utasítja, s én vöröslõ arccal, szinte lángolva meredek széles hátára… érjek hozzá? Miért????

Csodálom, hogy nem párolognak el rólam a vízcseppek… ÉGEK, MINT BOSZORKÁNY ALATT A MÁGLYA!!!!

na jó… elõbb túl leszünk rajta, elõbb szabadulunk, és elõbb tudunk óvintézkedéseket tenni a lukunk biztonsága érdekben… csak mosd meg a hátát… mondjuk… EGY KASZÁVAL MEGDÖRZSÖLGETEM NEKI!!! MUHAHAHAHA!!!

Nyomok egy kis tusfürdõt tenyerembe, s remegõ kézzel simítom kezeimet hátának puha bõrére, cékla enyhébb színében fürdõ arccal masszírozom bele…

Te jó isten…CSINÁLJ MÁR VALAMIT!!! DUGD A FENEKÉBE…A…AAAAAAAA… SAMPONOS FLAKONT!!!

Azonban nem bírok mozdulni… csupán elmélázva simogatom hátát, ujjaim szinte bizseregnek, ahogy végig cirógatom a kemény izmokat… hûha.. hát volt valaha is egy szemernyi esélyem arra, hogy agyon ütlegeljem egy giga serpenyõvel…? IGEN VOLT! CSAK EGY SERPENYÕ KELL!!! MUHAHAHAHA!!!

Ujjaim ébentincsei közé siklanak, reszketve nyelek egyet, ahogy a puha hajtincseik csiklandozzák kézfejemet… bódító illatuk orromba kúszik… már arra sem figyelek, hogy mit csinálok…

Kezeim elõre csúsznak, s én akaratlanul is, mintha testem saját életre kelt volna, úgy húzódom hozzá közelebb, s remegve ívelek végig kidolgozott mellkasán… ujjaimmal végig cirógatom kemény izmainak barázdáit, s mint valami kábult, ledrogozott egyén, áhítattal cirógatom felhevült bõrét, s csupán tompán érzékelem, hogy hasa felé haladok…

Felhördülve kapja el csuklómat, s türelmetlenül vezeti ágaskodó férfiasságára, melytõl villámcsapás szerûen hasít belém a felismerés…MIT CSINÁLOK ÉN??? SIMOGATOA A SZOLVÁT, MINTA A DZSINNT VÁRNÁM??? JÉZUSOM!!! BEMELEGSZEM!!! NEEEEEE!!! EZENTÚLA FAGYI IS ELOLVAD A KÖEZELMBEN!!! NEEEEEEEEEEE!!!! NEM AKAROM HOGY VÉGLEG BEKISLÁNYOSODJAK!!! NEEE!!!!!!

Mély hangján felmorranva szorítja meg a csuklómat, s én egy ijedt nyögéssel, ösztönösen kulcslom ujjaimat merevedésére… JÉZUSOM!!! MILYEN OSZLOPOT FOGDOSOK ÉN???????

Felsikkantva, vergõdve szabadítom ki kezemet ujjai rabságából, s a zuhanyzó falához hátrálva, kis riadt nyuszi módjára, lángoló arccal, és kitágult szemekkel meredek a lassan megforduló szilvára, ki kéjes vigyorra, éhes tekintettel lép közelebb hozzám, s vészes közelségbe hajol hozzám, ajkait megnyalintva simítja kezét arcomra… jajj… NE ÉRJ HOZZÁM MERT LE HARAPOM A KEZEDET, DE TÖVESTÜL!!! ÚGY FOGOM RÁNGATNI MINT EGY VÉRMES KIS KUTYA!!!! MMRRRRRR!!!!!! ARRGGGG!!!!

- Mi az Dei-chan? Zavarban vagy?- érdeklõdik gúnyosan, hangja elmélyült, s még erõsebb remegést vált ki belõlem, ahogy fülemet simogatja…

- E…engedj ki, hmm…- hebegem halkan, olyan mint az egércincogás… nyamnyamnyamnyam…. Gyere megrágcsálom a füledet…

MÉG HOGY ZAVARBAN? NEM LÁTSZ A SZEMEDTÕL TE ELMEBETEG??? OLYAN VAGYOK MINT EGY FOSZFORESZKÁLÓ, GAZDASÁGOS VILLANYKÖRTE!!!!

Nem kapok választ, csupán egy gúnyos mosolyt, melynek kíséretében ez a tetû úgy kap fel vállára, mint egy krumpliszsákot, s kezét fenekemre simítva tépi fel a zuhanyzó ajtaját, s vágtat velem a szoba felé…

Ökleimmel agresszívan püfölöm hátát, akár egy megbolydult nõszemély, lábaimmal õrülten kapálózok, s sikongatásom hangjával akár az ablakokat is kitudnám törni… TEGYÉL LE MELY A KETCHUP VISSZACSAP!!! ÉS AKKOR TE LESZEL A MUSTÁR!!!!!! MEGESZLEK REGGELIRE!!!!! ARRGG!!!!

- TEGYÉL LE! MOST AZONNAL! NEM HALLOD??? ERESZZ EL, HMM!!!- rikkantom, mint a kis madarak, ám õ még erre sem reagál…

- Csendesebben Dei-chan… még a végén azt hiszik valakit épp megerõszakolni készülnek…- duruzsolja zavartalanul… te hülye szilva… MIÉRT MOST MIRE KÉSZÜLSZ? HÁT NEM ÉPP A LUKAMAT AKAROD BEDUGASZOLNI AZ AKARATOM ELLENÉRE??? HÁT NEM HALLOD HOGY TILTAKOZOK??? BOLOND VAGY???HEEEEEEE????

Ijedt nyekkenéssel landolok az ágyon, s nagy szemekkel az ágy háttámlája felé hátrálva figyelem, ahogy széles, kéjes vigyorral ereszkedik az ágyra, s négykézláb, csúnya farkas módjára közelít felém… MENJ EL, MERT A NYUZSI ÁTKAPCSOL GYILKOS MÓDRA, ÉS LEHARAPJA A RÉPÁDAT!!!!

2008.10.24 12:11

Itachi:

Hirtelen elém toppan, kitárt karokkal és leszegett fejjel. Hm? Mit szeretnél mondani kicsikém? Felszegett állal néz a sharinganomba. Bátor vagy.

- Én...én csak... - dadogja félénken. Hát meg kell zabálni. -Köszönöm...

Lesüti csodaszép szemeit, és...oh...elpirult! Olyan szép... hosszan gyönyörködöm benne. Bosszúsan felsóhajtva fordul meg, és faképnél hagyna, ha hagynám. A kijárathoz érve megragadom csuklóját, és magamhoz rántva szívom mélyen magamba isteni illatát. Szemébe nézek, és ajkait bûvölöm. Nos, én is férfi vagyok. Igazi férfi. Nem fogom kihagyni a nagy esélyt, ami az ölembe hullott.

- Vigyázhatnál jobban is magadra Dei-chan. De ha már így történt... - búgom lágyan, puha kis ajkait harapdálva finoman. - ...tartozol nekem eggyel.

Na erre mit lépsz?

Felháborodva néz fel rám, gúnyos mosolyomat látva elsötétülnek a méregtõl csodaszép szemei.

- Mégis mi... - kezdene engem elküldeni a búsba, de egy vad csókkal fojtom belé a szavakat. Vége a küldetésnek, és még a lekötelezettem is lettél. Enyém vagy.

Ma éjszakára mindenképpen.

Mellkasomnak feszíti kis kezeit, és nyögdécselve próbál szabadulni. Wwhhrr... ezzel csak tovább szítja bennem a szenvedélyt. Õrjítõen édesek és puhák az ajkai... Magamhoz szorytom még jobban, és vágytól lüktetõ ágyékomat az övéhez préselve habzsolom tovább... nyakának bársonyos bõrét cirógatom ujjaimmal, majd nyelvemmel. Ah, hogy reszket a karjaimban...

Megízlelem a bõrét a füle alatt, végig egy hevesen pulzáló erecske mentén, majd köpenyét félrerántva a kulcscsontja felett is. Mmm....isteni.

Édes sóhajai, halk nyögései elkábítanak teljesen...

Mondjuk nem itt kéne a bejárati ajtónál rámászni. Elengedem, és mosolyogva figyelem kába kis arcát. Gyönyörû...

- Ez egy jó kis elõleg volt. - mondom gúnyosan, és köpenyét megigazítva figyelem, ahogy kitisztulnak szemei, értelmezi a hallottakat, majd dühös arcpírral lángol fel benne a harag. Nagyon szép ilyenkor. Imádom bosszantani.

Ellép tõlem, vagyis inkább elmenekül, és biztonságos távolságban megtorpanva mereszti rám megint gyilkos kis ujjacskáját.

- Te...te.. te... egy...egy...egy... - kezdené dühtõl pipa hangnemben, de kalapomat fejemre téve elfordulok tõle.

- Igyekezz Dei-chan. Éhes vagyok és fáradt. - indulok el az úton, és magamban vigyorogva hallgatom, ahogy mögöttem trappolva mormog az orra alatt sértéseket.

- ...szilva... répát dugok a....hmm... lekvár... - satöbbi.

Veszettül élvezem.

Megérkezünk a szállásunkra, és ugyanazt a szobát veszem ki. Dei-chan még mindig magában puffog, így fel sem tûnik neki, csak amikor becsukódik mögöttünk a szobánk ajtaja.

- MI??? - rikkantja, és a bejárati ajtó felé rohanna, de elé toppanva pillantok le rá. Ledermedve, tátott szájjal néz fel rám. Kéjes mosollyal dobom le kalapomat, majd köpenyemet lassan szétpattintva mérem végig pirosan izzó szemeimmel, amivel hipnotizáltam. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy dermedten álljon. Arcán düh, félelem és mélyvörös arcpír. Édes...

- Gyere, fürödjünk meg. - duruzsolom, és félmeztelenül közelebb lépve söpröm le fejérõl a kalapot, majd rántom le róla a köpenyt, és az összes ruháját. Kéjesen pillantok végig meztelen testén.

- Azonnal engedj el, hmm... - morogja halkan. Halkan nevetve dobom le magamról az utolsó ruhadarabokat, és a fürdõszoba ajtajához lépek. Csak egy intés kell, és õ már el is indul felém. Mondtam már, hogy imádom a sharinganom?!

A zuhany alatt feloldom a hipnózist, de õ ennek ellenére még mindig dermedten, pipacspiros fejjel áll.

- Na mire vársz? - kérdezem. - Mosd meg a hátam.

Behunyt szemekkel várom az érintését, neki háttal állva. Néhány évszázadnak tûnõ másodperc múlva karcsú kis kezecskéi végigsimítják a hátam, és felsóhajtok. Ah...imádom ha hozzám ér.

2008.10.23 22:43

Deidara:

Sarokba szorítva érzem magamat, mint a nyuszi mikor a vérmes vadász rá támad… csak hogy a vadásznak megint nincsenek ferde hajlamai a nyuszi felé… bár ki tudja??? Ha ez a tetû már a pasikra is bukik elõfordulhat hogy a vadász ráizgul a nyuszika csini bolyhos kis fenekére… jujj!!! FELÕLEM AKÁR TE IS TOSZHATOD A NYUSZIKAT, DE VELEM NEM FOGSZ HANCÚROZNI!!!! ELÕBB KASZTRÁLLAK! HÁT MIÉRT NEM MÉSZ ÉS TÖMÖD BE KISAME LUKÁT??????

Állítom, még örülne is neki… nekem viszont nem lenne hozzá elég erõs idegzetem… FÚÚÚJJ!!!!! NEEEEEE!! Egy hétig rémálmaim lesznek… ezentúl nem csak gyilkos, a lábuk között oszlopokkal futkározó szilvák akarnak majd megrakni, hanem meztelen sushik is… mint már mondtam…NEEEEEEEEEEE!!!

Azonban bármennyire is szeretnék megmozdulni, egyszerûen képtelenség… minden tagomból eltûnt az elfennállás, mint fagyiból az élet, mikor napozni megy… vagy legalábbis olyan mintha az élet vándorolt volna el belõlük… MOZDULJ MÁR TE LÁB! PONT JÓ HELYEN VAN VAGY AHHOZ, HOGY IMPOTENSSÉ TEGYED EZT A HÜLYE SZILVAKOMPÓTOT!!!ARRGGGGG!!!!

Fogaival játékosan, lágyan harap bele ajkaimba, szinte bizseregnek a forró leheletének simogatásától… olyan mintha eleven tíz csordogálna végig rajta… nyelve ellenállásom hiányában számba siklik, s bódító, szenvedélyes táncba kezd… villámok apró hada cikázik végig minden egyes porcikámon, ahogy végig simogatja minden rejtett zugomat, s ahogy megcsiklandozza nyelvemet már csak remegni vagyok képes… se megmozdulni, se ellenállni… ujjai hajamba kúsznak, fejbõröm bizsereg érintése nyomán… másik csíntalan kis kacsója elindul a hátamon, végig siklik derekamon, hogy fenekemnél állapodjon meg mint valami önkéntes párna…

Úgy érzem egy másodperc alatt kerít hatalmába a fogság, részegítõ ködével lepi be agyamat, már-már állnom is nehéz…. Reszketek akár a nyárfalevél, kezeimmel köpenyében keresek kapaszkodót az összeesés ellen…

Ám mintha elkövetkezendõ, kábulatból való kijózanodásom utáni haragomtól félne elszakad ajkaimtól, s hollófekete íriszivel elégedetten kémleli arcomat…

Az imént megcsókolt.

AZ IMÉNT MEGCSÓKOLT???? EGY FÉRFI??? ENGEM???? ÚRISTEN!!!!!! ÉS ÉN HAGYTAM??? HÁT BEMELEGSZEK MINT TOBI A KÁLYHA MELLETT!!!!! NEM AKAROK HOMOKOS LENNI!!!

Akkor elég lenne ha elmennék a homokos homokpartra, homokban úszkálni…DE NEM ÁLTALAD AKAROM BETÖMNI MINDEN LÉTEZÕ LUKAMAT!!!!

Ez….ez…EZZ!!!! EZ TÖBB A SOKNÁL! HOGY MERTÉL NYÁLÁTÖMLESZTÉST VÉGEZNI RAJTAM?????!!! HEEEEEEE???? NEM VAGYOK ÉN RÁSZORULVA!!!! HÁT MENTEN LEDUGOM A TOROKODON AZ EGYIK FÁT!!!!

- Induljunk. –utasít, mintha õ lenne a góré, s mintha az imént nem a nyelvét akarta volna ledugni a torkomon, felkapja kalapját egy sztáros mozdulattal, s könnyed léptekkel sétál el… HOGY MERÉSZELSZ ELMENNI???? MINIMUM BOCSÁNATOM ÉRT ESEDEZVE KÉNE MEGCSÓKOLNOD MINDEN EGYES LÁBNYOMOMAT!!! Ez volt az utolsó... ha még egyszer hozzám ér…ESKÜSZÖM HOGY ELCSÓROM HIDAN KASZÁJÁT ÉS KICAKKOZOM A KÉPÉT!!!! AKKOR MÁR CSAK SZILVAPÉP LESZ!!! MUHAHAHAHAA!!!!

- NE MERÉSZELD EZT MÉGEGYSZER, HMM!!! - rikítom, ajkkár egy meghibbant, gyilkos ninja liba, szemeim olyan szikrákat vetnek, hogyha mentális lángokra fogékony lenne a környezet… 100 KM-ES KÖRZETBEN MÁR MINDEN PORRÁ ÉGETT VOLNA! MÉG TE IS, TE TETÛ!!!

Azt hiszem, ha vissza érünk, komoly és számomra ennél végzetesebb döntést fogok hozni… ELDOBOM MINDEN BÜSZKESÉGEM, S KISLÁNYOSAN SIPÍTOZVA FOGOK PEINNEK TOBIÉRT KÖNYÖRÖGNI!!!!

Lehet hogy egy hiperaktív, körülbelül egy öt éves szintjén lévõ egyén de… NEKI NICSENEK FERDE HAJLAMAI A NYUZSI FELÉ!!! MÁRMINT FELÉM!!!!

Bár ki tudja… én Tobit még nem láttam nõ közelében… csak a sajátomban… mi van ha semleges? Mi van ha a lába között csak egy gigantikus feketelyuk van, ami elnyel mindent??? JAJJ!!!! JUJJ!!JÁJJ!!!

Ennyi elég volt a találgatásból….

Rendbe szedem magamat, hajamat is megfésülöm ujjaimmal, s úgy ballagok a sötétség királya mellé… ugyan is ha most így látna az a bizonyos kém, azt hihetné hogy épp egy bokorból szaladtam, ahol két percbe még a szilva rakott, de vadul… aminek nem lenne valóság alapja, de a perverz, élénk fantáziájú emberek, akik vakok is plusz ráadásként könnyûszerrel néznek nõnek, és titulálják hogy ez a tetû Uchiha az én egyetlen, drága, szerelmetes tubicám…MÉG CSAK AZ KÉNE!!! SZEBB VAGYOK! JOBBAT ÉRDEMLEK! MAGAMAT!!!

- Orochimarunál van Sasori kémje. – magyarázza el végre…. Jééé… hát te beszélni is tudsz… ÉRTELMESEN???? Csoda… na majd kapsz egy sütit…felpillantok rá, s csak most jutnak el agyamig szavai… Nos igen…Sasori-danna volt az egyetlen társ, aki méltó volt hozzám… már csak azért is mert…. MAGASABB VOLT AZ ÉRTELMISZINTJE MINT EGY BEEGETÕ KECSKÉÉ, ÉS NEM PRÓBÁLT MEG BELEDÖNTEI A LEGKÖZELEBBI MÛBOKORBA!!!!! - Õt kell elintéznünk, de elõtte ki kell szednünk belõle mennyit tud.

De mit is mondott? Ez a tetû? Kém? Hmm… kéém….hhhhhhmmmmmm…..HMMMMMMMMMM…

- Sasori-danna mesélt nekem róla, hmm. – avatom be gondolataim legmélyebb színterére… na most ha jó fiú leszel, Dei-bácsi mond neked egy szép mesét… ha nem… AKKOR LEVÁLASZTOM RÓLAD A NYALÓKÁDAT, HOGY TUDJAD NYALOGATNI MAGADNAK!!! MUHAHAHHAA!!!

- Mit tudsz róla? – kérdezi tõlem higgadtan… hát a „kérlek szépen alássan, drága, tiszteletreméltó, a legmûvészibb, nagyságos Deidara-sama!!!!” lemaradt, de legalább nem szívószállal akarja kiszippantani belõlem az információt…

Na most akkor Dei-bácsi mond most néktek szép meséket gyerekek…. Elregélem neki mit tudatot velem Sasori-danna, és hogy én mit derítettem ki… nem is kicsi áron! Egyszer tök pucéran leskelõdtem utána az egyik küldetésünk alatt a közfürdõben…csak a majmok üldöztek egy darabig, de a nõi fürdõbe már õk sem jöttek utánam! Életemben elõször vettem hasznát az állítólagos nõiességemnek… csak nagyobb törölközõt kerítettem és máris egy elõl deszka, hátul léc, középen meg a fûrészpor típusú lánynak néztek…kedves…

Már sötét van, mire odaérünk, de hála a röntgenlátású szilvának, az új szuperhõsnek, megtaláljuk a bejáratot is meg a csapdákat is… de jó hogy épp csak kikerülöm õket… hát menten nyárson sült Deidara leszek.. és Zetsu élvezettel fog megenni születésnapi vacsi gyanánt… AZ KÉNE MÉG!!!

És mielõtt már tényleg a fenekembe állna egy seprõhez hasonlatos valami, a szilva félre ránt, akár egy hõsies délceg dalia, ki épp a hercegnõtt mentette meg a nyalókamaszkos szörnyetegtõl…KIKÉREM MAGAMNAK!!! ÉN MAXIMUM HERCEG LEHETEK! De nincs lovam… nem hogy még fehér… nem baj! Én vagyok a szõke herceg, fehér agyagmadáron! És megyek az ééénnn…..az éééééénnn… Tobimhoz, hogy visszacseréljem!!!! TOBI TE SZERENCSÉTLEN JÖVÖBELI HULLA! LÁTENS HOMOKOS! HOGY ÉN MENNYIRE SZERETLEK!!! Egy fokkal jobb vagy minta szilva… téged legalább elpáhollak, aztán elterülsz, mint Hidan bácsi részegen…DE A SZILVÁNAK MÉG AZ SEM KOTTYANNA MEG HA EGY GIGA SERPENYÕVEL SIMOGATNÁM MEG!!!

Ahogy leérünk épen, és sikeresen, máris vár minket a fogadóbizottság, sokan, kedvesen, aranyosan, vérmesen fegyverekkel… MI VAN??? MIÉRT NEM ÖRÜLTÖK NEKEM??? ITT A HERCEG!!! KÉREM A SÜTIM!!!

- Enyém a kém. A többi a tiéd.- közli nemes egyszerûséggel, s én nagy szemekkel nézek végig a jókedvûen, szadistán vigyorgó tömegen…MEGBÓJDULTÁL TE KOMPÓT KEZDEMÉNY????? HÁT NEM AKAROM HOGY KIS VIRÁGMAGKKÉNT VÉGEZZEM EGY KUPAC TÉGLA ALATT!!!!

- Mi...? De hiszen legalább százan vannak, hmm!!!- érvelek… értem én már…TE LUSTA DÖG!!! ANNYIRA KIFÁRATDÁL A MOLESZTÁLÁSBAN, HOGY NEM BÍRSZ EL SZÁZ EMBERREL???

Mintha nem is érdekelné, csupán elhajítja kalapalját, ami mint valami csészealj úgy ér földet…VÁLASZOLJ MERT MOGYORÓKRÉMET CSINÁLOK A MOGYORÓIDBÓL!!!!

- Óvatosan robbantgass, a föld alatt vagyunk.- figyelmeztet… nem mondod… RÁÉREKAKKOR ÓVATLANKODNI HA ÉLVE KIKERÜLÖK INNEN!!! SZÉTVÁGLAK!!! ARRRRGGG!!!

- Ezt én is tudom...hmm... - morgom, s kedvetlenül, mint valami durcás kisgyerek úgy dobom le én is kalapom, hogy is kezecskéimet, megörvendeztessem egy kis agyaggal a táskáimban.. egyetek szépségeim… HOGY LEVEZETHESSEM A BENNEM FELGYÜLEMLETT MÉRGET!!!!!

Mihelyt eltûnik mellõlem, a ninják megindulnak felém, és én apró kis bombákkal örvendeztetem meg õket, melyektõl mûvészien robbannak darált hús méretûre…egyszerû a ilyen… van egy technikám! Elmeséljem? Elmondom!! A SZILVÁT KÉPZELEM ODA MINDEGYIK HELYÉRE, S LÁSS CSODÁT, ÖLDÖKLÉIS VÁGYAM MEGNÖVEKSZIK S ÍRTOM ÕKET MINT BOGÁRÍRTÓ A LEGYEKET!!! NESZE NEKTEK TI SZILVÁNAK LÁTSZÓ HULLAKEZDEMÉNYEK!!! MUHAHAHAHAAA!!!!

Azért kissé irritáló hogy ennyien vannak…HÁT MENNYI IDIÓTÁT HOZOTT IDE AZ A VÉN PEDOFIL???? EGY EGÉSZ HÁREMT TOBORZOTT????!!!

Tudtam én hogy egy perverz, pedofil… a szilva öccsét is tuti az esti sötétségében, egy eldugott zugban, rekedtes nevetések közepette tanítja magas C hangon nyögdécselni…

Öröm táncot tudnék járni, ahogy már csak páran maradnak, akik közül az egyik a turmix.2.0. jutsuval akar Dei koktélt csinálni belõlem.. ABBÓL NEM ESZEL!!!!MUHAHAHAHAA!!!

Kikerülöm, akár egy macska, ez is Tobinak köszönhetõ… mikor õ volt a társam a navigációs képességét fitogtatva kiabálta merre forduljak… DE A SZILVA MÉG EZT SEM CSINÁLJA!! HÁT KAPNA EL ORO EGY GYORS LUKTORLASZOLÁSRA!!!

Ám még reagálni sincs idõm, de máris támad a másik… nincs idõm…

Mielõtt még belelovallhatnám magamat a másvilági látogatásomba, egy fekete felhõ úszik be elém, s könnyedén védi ki a fegyverek hadát, hogy aztán grillcsirkét csináljon támadómból…

Mint aki transzvesztitát lát, úgy pillantok fel s Sharinganos szemekbe, melyekben most hidegség csillog… miért tette ezt? Én kinéztem volna belõle, hogy megvárja, míg szitát csinálnak belõlem.. plusz tíz luk! Plusz tíz tömési lehetõség!!

Meg se várja, hogy megszólaljak, kalapjáért nyúl, mintha mi sem történt volna… ó már értem én mire megy ki a játék… most hogy megmentettél, azt hiszed, hogy adósod vagyok, ebbõl kifolyólag arra következtetsz hogy hálám jeléül ma este cseléd ruciban állítok be hozzád, hogy vad álaltok módjára, farkas vonyítással taníts meg lovagolni…HÁT NEM JÖTT ÖSSZE! MÁR AZT IS MEGTISZTELTETÉSNEK VEHTED HA ANNYIT MONDOK, HOGY „KÖSSZ”!!! TE FÉRGES SZILVA!!!

- Induljunk. – búgja, s elindul a fény felé… RÓHADNA LE A LÁBAD, MÉG AZ SEM VÁROD MEG HOGY MEGKÖSZÖNJEM???!!!

Lángoló tekintettel, ökölbe szorított kezekkel spurizok utána, s mint egy megõrült nõszemély, úgy vetem magamat elé, s kezeimet széttárva állom útját… ÉLETEDBEN EZT A SZÓT FOGOD HALANI UTOLJÁRA, ÓVAL FIGYELJ, VAGY MEGVAKAROM A TÜDÕDET!!!

Tulajdonképpen miért is kéne megköszönnöm neki? Szép és jó hogy nem hagyta hogy szúnyoghálót csináljanak belõlem, de az még nem ad okot rá hogy hálálkodjak neki…LÉGY TÖKÖS DEIDARA! KÖSZÜND MEG, AZTÁN HÚZD EL A CSÍKOT, MIELÕTT LETÉPI A BUGYIDAT SZERETETE KINYÍLVÁNÍTÁSAKÉPP!

Érdeklõdve pillant le rám, s én dacosan felszegett fejjel mélyesztem kék íriszeimet, mg mindig vérvörös szemeibe… mi van ha hipnotizál? RÉPÁT TÖMÖK A SZEMGÖDRÖDBE HA MEGMERED TENNI!!!

- Én…én csak…- kezdek bele… ez most rohadtul határozott, te szerencsétlen…ADJ NEKI! MOND MEGNEKI, BÁJOSAN, SZÉPESN, ARANYOSAN, AZT TAPOSS A KÉPÉBE!!! ARRRGGG!!!!- Köszönöm…

Lesütöm szemeimet, nem mernék elnézni rá, arcomra pír szökik… MONDJ MÁR VALAMIT, MERT HEREKIRIT RENDEZEK!!!

Csend borul kettõnk közé, s én kezdem úgy érezni, hogy a szilva megnémult, vagy épp nem tuja eldönteni humoros kommentárjai közül melyiket vágja a fejemhez…

Sóhajtva fordulok meg, s minden fajta kommunikációra való esélyt feladva lépkedek a kijárat felé, ám mielõtt elérhetném a megváltó szabadságot, s dalos kismadárka módjára elreppenhetnék, erõs ujjak markolják meg csuklómat, s könnyed mozdulattal rántanak egy erõs testhez…

Meglepetten pillantok fel a vérvörös íriszekben, melyekben nem titkolt gúny csillan, s vészes közelségük még nagyobb zavarral tölt el.. fõleg, ahogy leheltével ingerlõen perzseli ajkaimat… MENJ MÁR TÁVOLABB MERT KIVEREM A MÛPROTKÓDAT!!!!

- Vigyázhatnál jobban is magadra Dei-chan. De ha már így történt…- duruzsolja, s fogaival gyengéden harapdálja meg ajkaimat…- tartozol nekem eggyel.

- Mégis mi…- kezdenék bele szidási szóáradatomba, azonban mielõtt még a fejéhez vághatnám hogy: MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADÓL TE FATÖKÛ, KANGÖRCSÖKKEL KÜSZKÖDÕ, JÖVENDÕBELI IMPOTENS ASZTALT SZILVA???, õ vad támadást indít ellene, s szájával folytja belém mondandómat… nyelve forrón csusszan számba, s vad, heves táncba kezd… végig simít szájpadlásomon, megcirógatja az én nyelvemet, s elindítja bennem a villámcsapásszerû forróságtól, mely halálos méregként ömlik végig rajtam, beleivódva minden egyes pólusomba…

Nagyra nyílnak szemeim, s ijedt nyögéssel feszítem kezeimet mellkasára, ám õ egyikkezével szinte testbe présel… kesernyés illata orromba kígyózik, átláthatatlan ködöt képed agyamban, hogy tompítsa ellenállásom…

Szabad kacsójának, csini ujjai elindulnak nyakam mentén, alig érezhetõen ívelnek végig bõrömön, én mégis remegve markolom meg köpenyét, térdeim reszketnek akár a nyárfalevél… borzongva sóhajtok bele a csókba, ahogy körmeivel is végig cirógatja nyakamat, olyan mintha parázzsal simogatnának… megragadja köpenyemet, s könnyed mozdulattal rántja le vállamról, félre söpri szõke tincseimet, s ajkaimat elhagyva kalandozik újdonsült célpontjára… minden egyes tagom ernyedt, olyan akár egy rongybabáé, ha nem tartana összeesnék.. AZ ISTEN SZERELMÉÉRT NEM VAGYK ÉN NYALÓKA!!!!

Nyelvével nedves virágszirmokat rajzol bõrömbe, szinte szikrák pattognak fel útja nyomán… végig fut fülkagylómon, s én reszketeg sóhajnak engedek utat… tiltakozni kéne…AZT MODOM TILTAKOZZ MERT KASZTRÁLLAK!!! NEEEEEEEEEEE!! NEM CSINÁLOK SAJÁT MAGAMBÓL KISLÁNYT!!!!!

2008.10.23 11:32

Itachi:

Behunyt szemekkel, megadóan dõl hozzám. Ujjaim végigsiklanak lapos hasán... Dei-chan... mindjárt leteperlek. Komolyan mondom. Ez az érzéki arckifejezés egyszerûen õrjítõ. Mosolyogva figyelem, ahogy izgatottan az ajkába harapva várja további érintéseimet. Mutatóujjammal alig érezhetõen simítok végig merevedésén az alsónadrágon keresztül, és érzem ahogy megremeg. Ó már látom, hogy jól elleszünk mi ketten kicsikém. Soha nem érdekeltek a férfiak, és most sem érdekelnek. Csak te. De te veszettül.

Megfogja a kezemet és elhúzza merevedésétõl sajnos, pedig már...

Felnyílnak szemhéjai és rám néz azokkal a gyönyörû kék szemekkel. Mmmrrr...

Érzed mennyire kívánlak? Hogyne éreznéd...

Már nem kell sokáig várnod...várnom. Hamarosan.

Arckifejezésén elvigyorodva engedem el. Gyakorlatilag már a karjaimba omlott. Ha lenne idõm rá, akár most is megkaphatnám, nem ellenkezne. Teljesen a hatásom alatt van. Tudom mirõl beszélek, hiszen tapasztalt férfi vagyok. Így azt is tudom, hogy vele nem bánhatok úgy, ahogy az alkalmi szeretõimmel szoktam, mivel társak vagyunk, küldetésünk van, és nem rövidtávra kell nekem azt hiszem.

Ellépek vonzó közelségébõl, és a ruháimat kezdem magamra kapkodni, és egy sóvár pillantással végigmérem. Olyan szép. És piros. Hû de milyen piros...hehe.

Vigyorogva figyelem, ahogy kábaságából magához térve zavarát dühbe fordítva lovalja bele magát a „baromi-pipa-vagyok”-érzésbe.

- NE VIGYOROGJ, HMM!!!! - mutat rám gyilkos kis ujjával, és elfolytok egy nevetést. Megzabálom...

- Édes vagy ilyenkor Dei-chan - mondom kifejezéstelenül, de belül kíválóan szórakozom. Nem is tudja milyen gyönyörû ilyenkor...

Kitrappol a fürdõszobába, és hallom ahogy csörömpölnek a tárgyak amiket a földhöz vág. Felhevültél kicsit? Szívesen csillapítanám, de sajnos mennünk kell...

Felöltözve, fekete alapon piros felhõs köpenyemben várok rá higgadtan, mire végre elõkerül. Magára kapkodja a cuccait, és elindulunk.

Elhagyjuk a falut, és a megadott útiránynak megfelelõen haladunk nyugat felé, hogy megközelítsük rizs-földet. Orochimarunál maradt Sasori kémje, akire már nincs szükségünk, ugyanakkor pedig túl sokat tud. Meg kell halnia Pein szerint, de elõtte ki kell deríteni mennyit tud. Ehh... ezért kaptam én ezt a feladatot. A sharinganommal ez gyerekjáték lesz.

- Te te... - hallom Deidara hangját. Nocsak... azt hittem nem tisztelsz meg azzal többé, hogy hozzám szólsz, hehe. - ...mármint Itachi-san... - na így mindjárt más. Ránézek, és elfolytok egy mosolyt, ahogy félénken elhúzódik tõlem. Édes...

- ...tulajdonképpen mit is kell csinálnunk, hmm? - kérdezi kíváncsian.

- Meg kell ölnünk egy kémet. - foglalom össze a lényeget. Mint mondtam, nem szeretek fölöslegesen beszélni.

- Milyen bõbeszédû tájékoztatás, hmm... - morogja, és karba tett kezekkel, durcás kisgyerekként lépked mellettem. Ahogy felveti fejét, és gyönyörû haja meglebben, a szél az illatát felém fújja.

Ebbõl elég.

Megragadom, és egy fatörzshöz penderítem, kalapomat levéve pillantok le rá. Mosolyogva figyelem, ahogy zavartan elpirul szoros közelségemtõl. Szoros közelség? Nem, ez nem elég szoros... sajnos a ruháink útban vannak.

Szóval nem voltam bõbeszédû?

- Ha adsz valamit érte, jobban elmagyarázom... - súgom az ajkaiba, és fájón lüktetõ merevedésemet hozzányomva fojtok el egy sóhajt. Megcirógatom szép arcát... olyan szép...

Sóvárogva nyalom végig puha ajkait. Muszáj éreznem egy kicsit. Csak megkóstolom...

Lágyan harapdálom édes ajkait, nyelvem szájába csusszanva gyengéden fedezi fel mézédes titkait. Finomabb, melegebb és puhább, mint képzeltem. Felsóhajtva túrok gyönyörû hajába, szabad kezemmel pedig végigsimítom hátát, egészen gömbölyû csípõjéig és kemény kis fenekéig. Istenem... egyszerûen tökéletes.

Remegve simul hozzám, kis kezei a köpenyembe kapaszkodnak. Finom ugye? Kis édes...

Gonosz mosollyal lépek el tõle, és piros kis arcában, csillogó, duzzadtra csókolt ajkaiban, homályos szemeiben gyönyörködöm.

- Induljunk. - fordulok el tõle, és felvéve kalapomat folytatom az utat. Ha befejezzük a küldetést, nem várok tovább. Elveszem amit akarok.

- NE MERÉSZELD EZT MÉGEGYSZER, HMM!!! - kiabálja utánam. Megtorpanva fordulok vissza, és gúnyos félmosollyal figyelem, ahogy rendezi szétdúlt ruháját, és remegõ kezekkel simít végig hosszú haján. Megvárom, amíg mellém lép, és folytatom az utat.

- Orochimarunál van Sasori kémje. - kezdem halkan, mély bariton hangomon. Kíváncsian pillant rám, és extársának nevére elkomorul. Nos igen, tudom, hogy Sasorit kedvelte és tisztelte. Kár volt érte, erõs ninja volt.

- Õt kell elintéznünk, de elõtte ki kell szednünk belõle mennyit tud.

- Sasori-danna mesélt nekem róla, hmm. - válaszolja.

- Mit tudsz róla? - pillantok rá sötét szemeimmel.

Az úton haladva mindent elmesél nekem, és elégedetten bólintok. Jól van, nem csalódtam benned Dei-chan. Intelligens vagy és jó megfigyelõ. Méltó társam.

Besötétedésre megérkezünk a megjelölt helyre, és meg is találjuk a titkos bejáratát a föld alatti bázisnak. Sharinganom elõtt nincs titok. Minden csapdát kikerülünk.

Hirtelen megragadom Deidara köpenyét, és félrerántom egy halálos csapda elõl. Óvatosabban hékás.

Belépünk a katakombákba, és meg is találjuk akit kerestünk. Orochimaru nincs itt. Kár, szívesen elintéztem volna. De a kém itt van. Halvány félmosollyal figyel minket, körülötte rengeteg embere. Szóval vártál ránk. Jól van. Ettõl csak izgalmasabb lesz.

- Enyém a kém. - mondom halkan Deidarának. - A többi a tiéd.

- Mi...? - nyikkan. - De hiszen legalább százan vannak!!!

Válasz nélkül hagyom, és levéve kalapomat mérem végig sharinganommal a tömeget. Ha Deidara nem bír velük, akkor semmi keresnivalója az Akatsukiknál. Láttam már harcolni, ez meg sem kottyan neki.

- Óvatosan robbantgass, a föld alatt vagyunk.

- Ezt én is tudom...hm... - morogja, és ledobva kalapját, kezeit oldaltáskájába csúsztatva kezdi készíteni bombáit. Jól van. Akkor kezdjük.

Pecséteket formálva zúdítok óriási tûzgolyót ellenfelemre, aki könnyedén hárítja azt, ahogy az összes genjutsumat is, és a tekintetemet is elkerüli. Okos. Orochimaru emberétõl és Sasori legjobb kémjétõl nem is várhatok mást.

Fél szemmel látom, ahogy Deidara pusztítja a többieket, és elégedetten folytatom a harcot.

Miután kivallatom, megölöm, majd elhajítom az élettelen testet, megfordulok. Rengeteg tetem hever a földön, és társam már az utolsókat végzi ki. Jól van.

Nálunk nincs csapatmunka vagy egymás segítése. Mindenki a saját feladatát látja el, és ha a másik nem képes rá, az azt jelenti, hogy nincs keresnivalója közöttünk, így élete is értéktelenné válik számunkra. Ha a másik bajba kerül, akkor végignézzük a halálát.

Egy erõs ninja halálos széljutsut alkalmazva szél-shurikeneket lõ ki rá, amit õ elegáns mozdulatokkal hárít. Hm. Nagyon ügyes. Azonban hátba támadja egy másik, és rengeteg kunai kés záporozik rá, de nem látja. Hirtelen mögötte teremve védem ki az összeset, és kivégzem a ninjákat egy fekete-tûz jutsuval.

Deidara tágra nyílt szemekkel néz rám.

Megmentettem az életét, amire az Akatsukik történetében még nem volt példa.

- Induljunk. - mondom halkan, és a kijárat felé indulok.

2008.10.22 23:10

Deidara:

Úgy érzem magamat, mint a kalitkába azért kis csirke, akit egy kukaccal kínoznak… na most nekem a kukac a szabadság, amit úgy látszik drága szilvám nem akar megadni… ROHADNA LE A FEJED A NYAKADRÓL TE TETÛ!!!! HÁT NEM ÉLHETEK NEMI ÉLETET NÉLKÜLED????

Van nekem nemi életem???? Van???? Nem tudom…

S mintha meghallotta volna gondolatbeli fenyegetésemet, s mintha megriadt volna ettõl, pontosabban attól hogy a csini kis feje el lesz távolítva a nyakáról, elenged, s én mint a banán a majom elõl úgy menekülnék a fürdõbe… HOGY SZEREZZEK VALAMIT AMIVEL AGYON ÜTLEGELHETLEK!!!!!

Nos most úgy érzem, hogyha élve és szüzességemet megõrizve térhetek vissza a bázisra akkor hisztis kis lány módjára, magas C jangon visítva fogok könyörögni Peinnnek hogy Tobit kapjam vissza… Õ LEGALÁBB NEM AKAR „HAJOLJ LE A SZAPPANÉRT”-ET JÁTSZANI!!!! DE EZ A TETÛ UCHIHA MINDEN PILLANATBAN BEDUGHATJA AZT AMINEK NEM OTT LENNE A HELYE!!!! MIIII?????????

Azonban, amint elillanhatnék, mint hóember a nap elõl, õ kezeit ismét derekamra fonja, s hátamhoz simulva ejt újra bûvköre csapdájába… testének forrósága méregként kígyózik át belém, vágyának jól érezhetõ bizonyítéka fenekemnek nyomódik… JÉZUSOM!

Ha most belegondolok, hogy csak egyetlen egy darab ruhadarab választ el attól, hogy vad halálhörgéssel, tegyen magáévá de úgy, hogy még az emelet is leszakadjon alattunk, és hogy még az öregnénikék is megbotránkozva figyeljenek…nos… ilyenkor…LEGSZEVESEBBEN ELROHANNÉK ÉS SZADISTA VIGYORRAL SZABADÍTANÁM RÁ TOBIT A SZILVÁRA!!! LE VELE!!!! NE FÉLJ SZILVA HOLNAP RÓZSASZÍNBE ÖLTÖZÖK!!!!! MUHAHAHAHAHAHAA!!!

Ám mielõtt még reagálhatnék, mielõtt még kínzási mániámat kiélhetném rajta, ajkainak õrjítõ forróságával nyomja el bennem tetteimet vezérlõ kis hangocskámat, s ahogy ujjaival lassan, elcsigázva ível végig felsõtestemen, úgy érzem magamat mint egy rongybaba… bõröm felszikrázik érintése nyomán, mintha apró kis lángocskákkal marnák minden egyes pólusomat… remegve hunyom be szemeimet, s próbálom magamban felszínre hívni a tiltakozást.. nyugalom… SZUUUUUSZÁÁÁ…. HMMMMMMMMM…. TILTAKOZZ VAGY KISLÁNYT CSINÁLOK BELÕLED!!! JÉZUSOM!!!

Még csak az kéne… akkor már a hímnemû létemre sem tudnék hivatkozni a szilva perverz zaklatása ellen… mondjuk most sem nagyon zavarja… ENGEM NEM ZAVAR HA BELEMEGEDSZ MINT TÉLEN A KONVEKTOR, CSAK NE ÉN LEGYEK AZ AKIN LEVEZETED MELEGSÉGED ELSÕ KANGÖRCSEIT!!!!!

- Jó reggelt Dei-chan – duruzsolja, leheletének égetõ érintése végig perzseli bõrömet… érzem, ahogy arcom az erõdtüzeket is megszégyenítõ lángokban villódzik, s ahogy nyelvével nedves csíkot szánt bõrömbe, torkom kiszárad, akár a sivatag… bõröm apró szikrákat vet, ahogy hollófekete tincsei csiklandoznak… bódító illatuk betölti orromat, s átláthatatlan ködöt borít szemim elé… menekülné kéne… jó is volna… - Jól aludtál...?

- Igen... - suttogom halkan, mintha folyékony láng folyna végig minden egyes porcikámon… sosem éreztem még ilyet, így tapasztalatlanságom áldozatává esve, kábultan, mintha nem is én lennék neki dõlök mellkasának, mintha attól félnék, hogy összeesek…ha nem tartana valószínûleg már cseppfolyós állapotban árasztanám a padlót… én pedig egy darabog még szeretnék ebben az állagban létezni… MENJ MÁR TÁVOLABB TÕLEM MERT LEDUGOM A LÁBAMAT A TORKODON!!!! ARRGGHH!!!!!

- Képzeld, én is. Egy édes kiscica bújt hozzám, és melengetett egész éjjel...- búgja, mély hangjától borzongás fut végig gerincem mentén… s ahogy játékos kis harapásokkal látja el fülemet, szinte riasztóként indul be bennem a lángtenger áradat, hogy elvegye eszemet…

Azt hiszem most kell szabadulnom mielõtt még itt menten a földbe gyökerezek, s szép faként élem le a hátra lévõ életemet, miközben Zetsuval osztom meg legújabb fejleményimet a rajtam növekvõ cserjékrõl.. Hé Zetsu rajtad is nõ ilyen zöld valami? Csak azért mert ez már egy fenyõfa kezdemény! Jujjj, hát karácsonykor majd feldíszítjük egymást!!! Éljen!!!! JÉZUSOM!!!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!

Azonban lelki ösztönzésem nem hat sokat elgémberedett, ernyedten lógó tagjaimra, így csupán bágyadtan, behunyt szemekkel hagyom, hogy a szilva ujjai lejjebb vándoroljanak, s alig érezhetõen cirógassák meg merevedésemet… mintha villám csapott volna belém, végig cikázik rajtam a forró bizsergés, jeges hullámok, melyek halálos betegség módjára borítják meg minden egyes pólusomat… nyögve nyílnak tágra szemeim, s meglepetten pillantok a tetû Uchihára, ki érzéki mosollyal figyeli enyhébb színekben fürdõ arcomat… hollófekete szemeit ijedt kék íriszeimbe fúrja, olyan mintha hipnotizálni akarna, már-már magukkal rántanak a sötét mélységükbe…. Mutatóujjával kezd körözni alsógatyám domborodásán, remegve kapok keze után, hogy elfeszítsem magamról… attól félek, ha tovább maradok ebben a veszélyes közelben tényleg olvadás közeli állapotba kerülök…

Széles, perverz vigyor kúszik arcára, s mintha épp az imént nem a sátrazó mogyoróimat cirógatta volna, elenged, s tökéletes könnyedséggel lép az egyik széken nyugvó ruháihoz…

Ezz…ezz…HOGY MERSZ ILYEN HAMAR TÚLLENNI A ZAVAROMON???? HÁT AZ IMÉNT KÉSZÜLTÉL VOLNA BENYÚLNI A BUGYIMBA!!!! MÁRMINT AZ ALSÓMBA!!!!TE…TE..TE TETÛ!!! NEM JÖSSZ VISSZA!!!! A HÓHÉR VAKARNÁ MEG A TÜDÕDET!!!!!!! ARRRGGHHH!!!!!!!!!!!

Gyilkos tekintettel, kempingezni induló kis barátommal mit sem törõdve fordulok a szilva felé, ki élvezettel figyeli lassan már tábortûzként tüzelõ arcomat, melyekbõl ha így haladok erõdtüzet is megszégyenítõ lángcsóvák fognak elõtörni és akkor…ASZALT SZILVA LESZ BELÕLED TE KOMPÓÓÓT!!!!

- NE VIGYOROGJ, HMM!!!!!!- emelem rá remeg kezemet, mintha minden egyes pillanatban halálsugarak ugranának ki belõle, s halálra cakkoznák a szilvát…ADOK ÉN MAJD NEKED! LEGO-T CSINÁLOK BELÕLED DE OLYAT, HOGY MÉG KAKUZU A VARRÓTÜNDÉR SEM TUD MAJD ÖSSZERAKNI UTÁNA!!!!

- Édes vagy ilyenkor, Dei-chan.- közli egyszerûen, mintha nem épp most készülnék rávetni magamat mint mókus a mogyoróra… és öltözik tovább mintha én nem most készülnék felrobbanni…ADOK ÉN MAJD NEKED!!!!! ÉDES AZ ÖREGANYÁS TÉRDEKALÁCSA!!!!!

Dühtõl fortyogva, mint a kismadár kit kiengednek a kalitkából, úgy trappolok a fürdõbe, hogy ott rongáljam a berendezést a felgyülemlett még miatt… de várj szilva…EZÉRT MÉG PITÉBE FÕZLEK!!!!!

*

Szúrós szemekkel, biztos kar és láb távolságon kívül lépkedek a tetû mellett ki látszólag nagyon élvezi a helyzetet, még ha arcán annyi érzelem sincs, mint téglában a lágyság… én akkor is látom…LÁTOM HOGY KÍNOZNI AKARSZ ÉS ÉLVEZED TE SZILVA!!!!!!

Vagy csak szimplán paranoiám rabja lettem? Lehetséges… talán nem kéne attól félnem hogy behúz minden bokorba és vadul, állatias hörgéssel tesz magáévá, de úgy hogy egy hétig még járni sem tudok majd rendesen.. elég lesz ha attól félek minden másodikba behúz… egy fokkal jobb!!!

Tulajdonképpen mi is a küldetés???

- Te te….mármint Itachi-san, tulajdonképpen mit is kel csinálnunk, hmm?- kérdezem érdeklõdve, s ahogy rám pillant hollófekete íriszeivel a biztonság kedvéért még egy méterrel arrébb araszolok…. Hátha rám veti magát…

Halvány mosoly jelenik meg arcán, majd ugyan olyan gyorsan le is tûnik… villámsebességgel…. Hûha… ha a felfogásod is ilyen gyors lenne én lennék a legboldogabb egymilliószor nõnek nézett hímnemû egyén ezen a földön…

- Meg kell ölünk egy kémet.- közli velem mintha azt mondaná… jééé…. Nem fúj a szél…KIFEJTENÉD TE LEKVÁRKEZDEMÉNY?????!!!!

- Milyen bõbeszédû tájékoztatás, hmm…- morgom orrom alatt, s mint valami óvodás, karba tett késszel kezdem kémlelni az utat…NEM TUDNÁL VILÁGOSAN FOGALMAZNI??????? HEEEEEE?????? MOST KI KÜLDJEN AZ ÖRÖK VADÁSZMEZÕKRE??? TÉGED??? OKÉ!!!!! Leveszem Kisame cipõjét és gázmérgezésben patkolsz el….MUHAHAHAHAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!

Ám mielõtt még valóságba ültethetném ördögi ötletemet, váratlanul nyúl felém a szilva, s intéz nekem egy kellemes találkát az egyik fatörzzsel… nagy szemekkel pillantok az engem a fához szegezõ Uchihára ki széles vigyorral dobja el szalma kalapját, s testével már-már fájóan présel a kemény fatörzshöz…MIT MÛVELSZ??? SIETTETNI SZERETÉD A HALÁLOD??? RAJTAMNE MÛLJÉK! EGY SZAVADBA KERÜL ÉS MENTEN FELDOBOD A PACSKERT!!!

- Ha adsz valamit érte, jobban elmagyarázom…- duruzsolja halkan, s kõvé dermedek, ahogy ujjait arcomra simítva ível végig nyelvvel ajkaimon…

Azt hiszem most került tényeges válságba a nemi életem biztonsága…. Ha most nem csinálok valamit… BEDUGASZOLNAK MINT DUGÓ A KONNEKTORT!!!!! NEEEEEEEEEEE!!!!

2008.10.20 22:53

Itachi:

Hajnalban ébredek, mint mindig. A gyermekkoromban belém nevelt automatika.

Puha, illatos hajtincsek cirógatják az arcomat, és egy édesen alvó kismacska van mélyen a karjaimba fészkelõdve, alaposan kiélvezve a testem melegét.

Reggeli merevedésem szinte fáj. Jó lenne levezetni rajta a fölös energiát... ah de mennyire jó lenne.

Behunyt szemekkel fektetem vissza fejemet a párnára, és szorosabban magamhoz húzom.

- Szilva... - leheli, és karját derekamra téve bújik hozzám még közelebb. Combja merevedésemhez simul. Ahh anyám...

Egy hajtincsét finoman végigsimítva szagolok bele hajába. Isteni illata van... finoman cirógatom vele az orrát, és mosolyogva figyelem, ahogy fintorogva és morogva gömbölyödik bele ölelésembe még jobban. Aranyos nagyon...

Ujjaim végigsiklanak puha arcán és telt ajkain. Mmm... akarom. Ébresztõ Csipkejózsika... vagy csókkal keltselek? Nem kell kétszer mondanod. Közelebb hajolva készülöm megcsókolni, de felnyílnak a zafírkék szemek, és álmosan pislognak fel rám. Megkapó látvány... Szemei végigfutnak rajtam, és pucérságom tényét, valamint ágaskodó farkamat észlelve ijedt sikkantással vetõdik hátra, majd tompán puffan a padlón. Vigyorogva figyelem, és hosszú évek óta most elõször... nevetek. Jóízûen és felszabadultan. Egyszerûen hihetetlenül aranyos...

Fenekét simogatva pattan fel, mint egy rugó, és dühösen szikrázó szemekkel veti fel dacosan az állát.

- NE NEVESS RAJTAM, HMM!!!! - kiabál rám, és mutatóujját rám szegezve áll ott egy szál alsónadrágban, mint isten ujja. Alsónadrágjában jól láthatóan domborodik a férfiak reggeli áldása.

Felkelek én is, és elé toppanva mérem végig csodás testét sóváran. Elpirulva hátrálna el, de csuklóját megfogva akadályozom meg benne.

Mmmrrr... gyere csak ide...

Magamhoz húzom egy erõteljes mozdulattal, és derekára fonódik egyik karom, nehogy megszökjön. Ah micsoda teste van... ezt nem lehet nem megérinteni.

Kezem felfedezõútra indul, és végigsimítom gerincének ívét. Mint egy tökéletes katana. Kemény fenekébe markolva nézek mélyen a szemeibe.

Felnyikkanva néz fel rám kistányér szemekkel, és ijedten próbál eltolni magától.

Engedem neki, és rémülten fordulna el tõlem, de hátához simulva karolom át derekát újból.

Merevedésem fenekéhez feszül. Ah istenem... ezt nem lehet kibírni.

Belecsókolok a nyakába, és mélyen magamba szívom finom illatát. Megremeg, ahogy egyik kezemmel finoman végigsimítom mellkasát és lapos hasát.

- Jó reggelt Dei-chan - lehelem érzékien a fülébe. Összerándulva pirosodik el még jobban.

Végignyalom finoman a nyakát, fel az arcáig. - Jól aludtál...?

- Igen... - motyogja behunyt szemekkel. Elmosolyodva figyelem, ahogy fejét kábán hátrahajta mellkasomra. Kis drága...

- Képzeld, én is - harapdálom meg a fülcimpáját. - Egy édes kiscica bújt hozzám, és melengetett egész éjjel...

2008.10.19 21:28

Deidara:

Egy darabig legyökerezve kukucskálok az ajtó mögül, s azon töröm a fejemet vajon milyen módszerrel lehetne a szilvát eltávolítani vágyaim tárgyáról… az ágyról.. ugyan is most arra vágyom és nem egy lepedõ akrobatikai kiselõadásra… amit persze az én érzékeny kis lukam bánna…DE TE TETÛ! TE NEM FOGOD BERAKNI A KUKIDAT, MERT ELÕBB OPERÁLOK SZÁJAT ODA IS HOGY LEHARAPJA!!!!! MUHAHAHAHAA!!!!!!!

Na szóval a terv a következõ.. odamegyek, fogom az egyik mûvészien gyilkos pókicámat a képébe dobom s röhögve nézem, ahogy magas C hangon sikoltozva fut ki a szobából….vagy…. szadista nevetéssel vetem magamat rá és addig ostorozom a köntösöm övével míg meg nem rémül, s elszalad mint banán a majom elõl…. Mióta tud a banán futni???

Mindegy… ez nem jó terve, mert a drága szilva még örülne is neki, ha megszadiznám egy kicsit… szóval… marad a harmadik lehetõség miszerint jelenlegi paprikás kedvemben odabattyogok és halálra nézem… VAGY RÉPÁT TÖMÖG A SZEMGÖDRÉBE!!!!!!

Friss elhatározásomtól buzgóan robogok ki a fürdõ védelmezõ takarásából, s tábortûz színû arccal, gõzölgõ fejjel baktatok oda, hogy gyilkos szemezései akciómat megindítva üldözzem el az ÉN ágyamról…

Õ azonban nem zavartatja magát, mintha épp valamelyik butuska libuskáját hívná egy kis huncutkodására arrébb gördül, s kezével jelzi hova kéne feküdöm hogy tökéletes pózt biztosítsak perverz hajlami kiéléshez…AZT LESHETED! TE ALSZOL A FÖLDÖN ÉN PEDIG AZ ÁGYON, MERT ÉN SZEBB VAGYOK!!!!!!!!

Na most akkor lelököm innen és lefekszek… mivel kéne lekergetnem? Hmm…. Hozok egy…egy…eeeeeeegy… buldózert!!! Igen! Azzal lehengergetem de úgy hogy a fallal együtt landol az udvaron!!!!! MUAHHAHAHAAAAAAA!!!!

De hol van itt olyan?

- Én... - kezdek bele… mit kéne mondani mielõtt kihajítom az ablakon??? Mondjuk… VISZLÁT ITACHI!!!! JÓ REPÜLÉST UYGAN IS A BÁZOSG MEG SEM FOGSZ ÁLLNI!!!!! Vagy… SAYONARA SZILVAKOMPÓT! ÖRÖM VOLT VELED KEKECKEDNI!!!

Nem segítek a magam dolgán, ugyan is gondolataimban felvillanón pszichopata képeim ellenére képtelen vagyok megmozdulni, olyan vagyok mint az ásóval átplasztikázott kutya… MEREV. Na mozdulj már meg Deidara… ADJ NEKI, NE SAJNÁLD!!!! GYILKOLD MEG A KISPÁRNÁVAL!!!!!!!! ARRRRRRGGHHH!!!!!!

- Te...? - hallom meg mély hangját mely kirángat merényleteim legmélyebb zugából… hiába van ez a kõkemény elhatározásom, mely kárörvendõ röhögéssel ugrál bennem, vagy épp villódzik mint a bárok táblája, még sem vagyok képes megmozdulni… csupán lesütöm szemeimet, hogy ne kelljen hollófekete íriszeinek végtelenségében elvesznem… ujjaimmal zavarom levezetéseképp kezdem sodorgatni övemet…

Na most körülbelül úgy érzem magamat, mint amikor Pein elõször közölte velem hogy ha kislányos maradok oda dob Hidannek aki boldogan csinál belõlem azt, miközben vadállatias hörgéssel tesz magáéval, s három pengéjû kaszájával jobbra-ballra suhogtat…. Egy szóval most rohadt kínosan érzem magam… hogy miért…egyszerû…NEM TUDOM ELDÖNTENI MILYEN BEAZONOSÍTHATATLAN IDEGEN TÁRGGYAL KASZTRÁLJAM EZT A TETÛT!!!!

- A földön alszom, hmm - közlöm halkan, s már a párna elkobzására vetemedek… gát ez most nagyon vérmes volt… komolyan… ez a tetû Uchiha mindjárt sírva fut el Kisaméhoz, hogy megmondja neki milyen csúnya gonosz Dei-chan voltam én… BÁTOTSÁG SZÕKLE! TUDSZ TE HA AKARSZ! EGY SZADISTA VIGYOR, MEG EGY PÁR OKTÁVVAL MAGASABB HANG, S ÁRIÁDI SZÉPSÉGÉTÕL KANCSALÍTVA FOG ELFUTNI KEGYELEMÉRT KÖNYÖRGVE!!!!!

Ám mielõtt már egyetlen jog szerinti tulajdonomat kivethetném a párnára, hosszú ujjai csuklómra kulcsolódnak, s világ legkönnyedebb mozdulatával ránt az ágyba, mintha egy rongybaba lennék… NE RÁNGASS MERT ÚGY MEGRÛNGATLAK, HOGY NEM MARADSZ EGYBEN!!!!

- Nem szükséges.- közli velem jókedvûen, s maga alá teperve paszsíroz az ágyba, hogy gondosan betakargatva ejtsen csapdába… SZAKADNA RÁD AZ ÉG!!! HÁT MÁR A NEMI BIZTONSÛÁGOM MEGÓVÁSÁRA SINCS JOGOM??? Igazad van… ettõl az édes, és kedves sármos mosolyodtól menten alélva rakom szét a csini lábaimat, hogy te férfiasságot vastag oszlopával támaszd alá az én falaimat… tessék????? Ezt most nem értem…de hülye vagy te Deidara… ez már kóros… ha visszamegyek, kikúrálom magamat… EGYON VEREM TOBIT ÉS RÖHÖGVE LÖKÖM PEIN ELÉ HADD ISMERTESSE MEG A SZÖGBELÖVÕ FÁJDALMAIVAL, AMIÉRT ENGEM IS MEGFERTÕZÖTT A HÜLYESÉGÉVEL!!!!

- Aludj csak, én még szétnézek a faluban. – duruzsolja mély hangján, s bármennyire is dúl bennem a gyilkos indulat, érzem, hogy arcom lángra gyúl leheletének forró perzselésétõl… mintha folyékony tûzzel simogatnák számat, bizseregve reagál minden egyes levegõvételére… - Jó éjt Dei-chan...

S mintha csak egy édes kis esti mese után lenne, egy ragadozóéhoz hasonló éhes pillantás után lemászik rólam, s köpenyét felkapva robog ki az ajtón…

Csoda történt! A szilvának megjavult nemi irányultsága!!!!

Ez talán elhamarkodott kijelentés… nem hinném, hogy az a tetû lemondott volna azon kéjvánságáról miszerint szüzességem ellen indít orv támadást…

Majd bombákat teszek az ágyba… nem jó… akkor én is felrobbanok, s csinos és bájos kis testrészeimet még egy darabig a helyén akarom tudni… TÚL FIATAL VAGYOK HOGY MEGHALJAK! ÉS TÚL SZÉP HOGY EGY SZILVA VEGYE EL TESTEM FÉLTETT KICSÉT!!! A....HAJAMA!! MÁRMINT A SZÜZESSÉGEMET!!!

Álmosan ásítok egyet, a mai napi akciózásaim során jócskán veszítettem fittségembõl, így már csak lapos pislogások közepette vagyok csak képes megkülönböztetni az asztalt egy Uchiha-szerû perverz valamitõl… ez beteges… már az asztalra is azt hiszem, hogy megerõszakol… ki tudja? Lenen mit bedugnia…NEEEEEEEEEEEE!!!! AZ ASZTAL A SZÜZESÉSGEMRE TÖR!!!!! JÉZUSOM!!!

Kioldozom köpenyemet, s hanyagul az ágyra dobva bújok be a takaró jótékony melegsége alá.. na most akkor alszok és álmodok valami szépet… szemhéjaim lecsukódnak, s már meg is kezdõdik a csodaszép vetítés… jjé…. Vattacukor faaaaa….. de szééééppppp…..puszeddliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii………..ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ……………….

*

Valami csiklandozza az orromat… irritálóan, akár egy ecset… cirógatja azt, s én prüszkölve, orromat mozgatva próbálom leküzdeni annak viszketését… mi a…? akr mi is az leharapom mint cápa a lábat…

Morogva fészkelõdök távolabb, jobban összehúzom magamat, fejemet már-már térdemre hajtom, akár egy kis macska… mijjjááááááuuuuuuuuuuu…. Csak vigyázz…. Akár ki is vagy… FELISMERHETETLENSÉGIK CAKKOZOM A POFÁZMÁNYOD!!!!

Puha ujjak érintését érzem arcomon, ahogy lágyan ívelnek végig bõrömön, hogy ajkaimra térve azt simogassák végig… megremegnek szemhéjaim a bizsergetõ forróságtól, mely áramütésszerûen terjed szét bennem az ujjak útja nyomán…

Felnyílnak szemeim, az amivel elsõként szembesülök az egy naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaagy fekete paca… mi az? Hunyorogva próbálom ki venni hogy milyen óriás pók akar az életemre törni, m ahogy kitisztul álomködös tekintetem észre veszem, hogy nem egy nyolclábú kis barátom akar megenni reggelire hanem egy fekete párduc, kis széles vigyorral hajol hozzám közelebb, hogy felfaljon akár mohó kis gyerek a csokitortát…CSAK HOGY AZ ÉN TORTÁMBÓL TE NEM KAPSZ!!!!!!! ÉN SÜTÖTTEM!!!! (egy kis bemutató de sütXD: www.youtube.com/watch)

De hogy kerül ide a szilva????

Érdeklõdve pillantok rá, s arcom enyhébb aránylatot ölt, ahogy szembesülök meztelen mellkasának zavarba ejtõ tényével, majd ahogy lejjebb kalandoznak szemeim pásztázó sugarai felfedezek valami mást is… MILYEN OSZLOP VAN A TE LÁBAD KÖZÖTT??? PUCÉRAN ALUDT MELETTEM!!! ÚRISTEN!!!

Ijedte sikoltással ugrom hátrébb, mintha egy tigris üdvözölne reggeli szeretetajándékként, s mint valami riadt kis nyúl kúszok hátrébb, ám lendülettõl még az ágyról is letanyálok s ébresztõként kóstolom meg hátsómmal és hátammal a padló kemény finomságát… ohh… ez most jól esett… a seggcsontom… jajj…. Fáááááááááááááááááááááájjj…..

Halk nevetésre leszek figyelmes, s fenekemet masszírozva pattanok fel, s lángoló tekintettel figyelem az ágyban röhögcsélõ Itachit, ki gúnyos pillantásokkal, nagy vidoran figyeli újonnan jött paprikás kedvemet… óóó igen???? NE VIGYORGJ MERT KIVEREM A FOGAIDA A MÛVÉSZIEN GYÖNYÖRÛSÉGES ÖKLEIMMEL!!!!

- NE NEVESS RAJTAM, HMM!!!!- rikítom mintha egy megveszett csirke, s gyilkos tekintettel emelem rá mutatóujjamat, hogy dühtõl remegve mutogassak rá mint a mutogatós bácsi… ÉS MOST LETÉPEM MAGAMRÓL AZ ALSÓGATYÁT ÉS RÁDVETEM MAGAMAT!!! MUHAHAHAHAHA!!! JÉZUSOM!!!

Könnyed mozdulattal áll fel, meztelenségével mit sem törõdve löki el magát az ágytól, s szorosan elõttem teremve ösztönöz a cékla nemes árnyalatainak felvevésére, s hátrálásra, amit azonban csuklómra kulcsolódó ujjaival akadályoz meg… HOZZÁ’ MÁ” FÖL VALAMIT MERT LETÉPEM A KIS BARÁTOD!!!!!!!

Magához ránt, szinte testébe présel, erõs kezével derekamnál fogva tart csapdába, míg másik kalandos kacsójával végig simít hátamon, hogy fenekemnél megállapodva markoljon bele…

Felsikkantva nyílnak tágra szemeim, s ijedten feszítem kezeimet mellkasára, hogy úgy meneküljek elõle, mint kis fiú a pedofiltól… ENGEDJ MÁR EL MERT A LÉPEDBE LÉPEK!!!!!

2008.10.19 19:37

Itachi:

Életemben nem szórakoztam még ilyen jól. Kikukucskál ujjai közül, és majdnem felröhögök. Beszarás ez a fiú. Elképesztõen aranyos.

Megköszörüli a torkát, és megkönnyebbült sóhajjal konstatálja, hogy felöltöztem. Na persze nem vittemm túlzásba. Fekete neccpóló és fekete vászonnadrág. Csak lazán.

- Csak... - kezdi bizonytalanul. - ...hoztam ennivalót, hmm...

Karba tett kezekkel, mint egy durcás óvodás az ajtóhoz lépked, és egy zacskóból kiveszi a vacsorámat, és messzirõl - mintha félne hogy leharapom a karját -, úgy nyújtja át nekem.

Remek, már úgyis éhes vagyok.

Messzire slisszol elõlem, és a szoba másik végében lát hozzá, közben zafírkék szemeibõl halálos dobótûket lövell felém. Magában puffogva tömi magába dühödten a rizsgombócokat, oda sem figyelve. Kis édes... és milyen szép amikor dühös. Nem is tudja magáról.

Arcán és ajkain kis rizsszemek vannak. Vigyorogva teszem félre vacsorámat, és elé lépve hajolok le hozzá. Finom illatát magamba szívom, és mélyen a szemeibe nézek. Kurva nagy mázlid van, hogy a társam vagy. Ha nem számítanál, már az ágyhoz kötve remegnél húsz menet után hullafáradtan. Mondjuk ez még mindig megtörténhet, ha így nézel rám...

Számmal megcirógatom puha ajkait, majd levadászom róla rizsszemeket. Mmm... mindjárt felfallak...

- Úgy eszel mint egy kis malac... - búgom mély hangomon, és végignyalom puha ajkait is. Halkan felnyögve próbál elhúzódni, de résen vagyok, és állát megfogva tartom magamnál. Hát nem édes? Mosolyogva figyelem, ahogy kába kis szemei kitisztulnak, és felfogja a helyzetet.

Hirtelen ellöki a kezemet, és kirobog a fürdõszobába. Ah Itachi... te barom. Miért nem teperted már le a kezdetek kezdetén?

A válasz egyszerû. Mert akkor nem mentünk volna küldetésre egy hamar. Túl szép... képtelen lennék lemászni róla, ha már megkaptam egyszer csodás kis testét.

Hallom, ahogy megnyitja a zuhanycsapot, és sóhajtva pillantok körül. Néhány csapdával biztosítom be a szobánk ablakát és ajtaját, majd az ágyra vetem magam. Levetkõzve várjam? Kíváncsi vagyok hogyan reagálna... Nem, még nem. Nyugalom.

Kidugja fejét a fürdõ ajtaján, és felháborodva néz rám. Mi a baj? Hehe...

Az ágyhoz lépve néz le rám, arca piros, mintha szaunázni lett volna és nem zuhanyozni. Arrébb csusszanok, és megveregetem az ágyat magam mellett. Vigyorogva figyelem a reakcióját.

- Én... - közli velem, és felvont szemöldökkel várom a folytatást. Pompásan szórakozom... istenem, az évszázad cseréje volt, hogy Kisamet dobtam érte.

- Te...? - segítek neki, és megköszörüli a torkát, majd idegesen kezdi gyûrögetni köntösének övét.

- A földön alszom, hmm - jelenti ki végül, és a párnáért nyúl. Megragadom a csuklóját, és behúzom az ágyba.

- Nem szükséges - mosolygok rá. Hát ilyen piros arcszínt is ritkán lát az ember. Lenyomom az ágyra, és betakarom.

- Aludj csak, én még szétnézek a faluban. - mondom. Fölé hajolok, és ajkunk alig egy centire van. Mmmrrr... nagy a kísértés, de még nem szabad.

- Jó éjt Dei-chan... - súgom az ajkainak, és egy utolsó sóvár pillantást vetve rá felkelek, és köpenyemet magamra kanyarítva indulok el éjjeli nézelõdésemre. Ezt mindig szigorúan betartottam. Egy shinobi mindig nagyon óvatos, még ha pénisze kemény mint a beton, és egy gyönyörû szõke fekszik az ágyában, akkor is.

Befejezem a nézelõdést, és konstatálom, hogy a falu tiszta. Megnyugodva térek vissza a szállásra. Dei-chan már mélyen alszik. Gyönyörû így... Hosszú haja a párnán szétterülve, oldalt fekszik, és bebábozódott szinte a takaróban. Biztosan fázós. Köntöse az ágy végében... oh nocsak. Ledobálom magamról minden cuccomat, mert én mindig meztelenül alszom, és mellé fekszem. Küzd egy kicsit a takaróért, majd nyammogva bújik bele ölelésembe. Kis édes... Ujjaim a hajába bújva játszadoznak el a selymes tincsekkel, és álomba szenderülök én is.

2008.10.18 22:24

Deidara:

Úgy látom nem nagyon hatja meg gyûlöletem lángoló kazánja, pedig legszívesebben Hidan kaszájával vágnám apró darabkákra és mellékelném Kisame –sushi mellé egy kis tálcsikában…

Zetsu imádná... igaz is! Majd én megfõzöm neki a szilvát… LEKVÁRT CSINÁOK BELÕLED TE TETÛ!!! MUHAHAHAHAAA!!!!!!!!

Vagy pálinkát? Nem jó… azt Pein felvedelné… múltkor rajta kaptam ahogy magában vihogva iszogatta a sakét… valami gazdaságos mosóporról zagyvált valamit… meg valami zöld lánggal égõ ruhákról…

NEM BAJ! AZ ELHATÁROZÁS A LÉNYEG! LEKVÁR LESZEL SZILVAKOMPÓT!!!!!!!

Mintha ott sem lennék újra fadarabhoz hasonlatos arckifejezéssel fordul meg….HOGY MERSZ NEKEM HÁTATFORDÍTANI????

nem félsz hogy a lábamat a fenekedbe dugom? Igaza van… az nem olyan vastag….MAJD KISAME KARDJÁT!!!!!

Szakadna réd az ég…te….tetû….

- Induljunk. – veti hátra, s én dühtõl füstölögve nézem, ahogy kényelmesen elindul, mintha nem az imént vontam volna kérdõre a nyakammal kapcsolatban…FIGYEJJÉ’ MÁ’ RÁM MERT HEREKIRIT RENDEZEK!!!!!!

végül is legyûröm magamban lábam tökéletes tulajdonságinak tesztelését, ugyan is ez a hülye szilva még arra sem méltó hogy a képébe tapossak… még a végén a gyönyörûséges cipõtalpamon ott maradna arcának rút nyoma… én pedig nem engedhetem meg, hogy a csodás összképemet megrontsa egy pár ráncos Uchiha tetû arclenyomat…

Nézzük csak… mivel tudnám elintézni? A rózsaszín kendõt még nem mutattam neki… elé ugrok, s szadista vigyorral nyomom a képébe, õ pedig lányos sikollyal fogja magát bevetni az egyik bokorba hogy az egyik mókusnak sírja ki bánatát, mely mókus halálra rágja a lábujjait!!!! MUHAHAHAHAAA!!!!!!

Briliáns vagyok! Oh igen! Csodás Deidara a szilvák pszichopata sorozat gyilkosa!!!!! Hehe…

De mi van ha nem lesz elég vérmes a mókus ehhez? Mi van ha nem ijed meg a rózsaszíntõl? Mi van ha színvak?

Olyan nincs kérlek szépen!

De van!

Nincs ha mondom! Minden mókus vérmes ha olyan csúnya bácsit lát mint a szilva!

Lehet benne valami…de mi van ha színvak?

Majd meg súgom neki, hogy : Hé szilva! Ez rózsaszín! Vigyázz mert kislányt csinálok veled ezzel a szoknyácskával!!!! Pont illik a szemed színéhez!

Jó ötlet…

MIÓTA BESZÉLGETEK ÉN MAGAMMAL? ÚRISTEN! SKIZOFRÉN LESZEK! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!! TÛNJ INNEN TE HÜLYE BELSÕ VALAKI!

Van még egyszerûbb megoldás… KIKÖTÖZÖM A SZILVÁT EGY FÁHOZ ÉS RÁUSZÍTOM TOBIT!!!!!!!

nem bírná sokáig az a tetû… Tobi mellett senki sem bírja sokáig… CSAK ÉN!!!! MUHAHAHAAA!!!!!

Észre sem veszem máris megérkezünk a keresett aluba, amibe voltaképp halvány lila fogalmam sincs, hogy miért jöttünk…öhm…

A drága tetû Uchihám elindul, hogy szállást keressen én pedig hõseisen felajánlom, hogy ellógok az egyik boltba, hogy Tarzan módjára mellkasomat verve üvöltözzek egy kis kajáért….

Jó kifogás sosem rossz…

Betérek a kis, takaros kis boltocskába s egy kosarat megragadva kezdek bele szememet és szájaimat gyönyörködtetõ vadászatomba az ízletes árudzsungelben… elbújok az egyik konzerves hegy mögött, s sunyi tekintettel vizslatom az egyik finom kis bentot… hmm… nem mozdul… egy egész csorda vele van… nehéz lesz megkaparintani… de ha ügyes vagyok megszerezhetem!!!

Hmm… MOST!!!!!!

Kivetem magamat a konzervek jótékony takarásából s az egyik öreg néni elõtt vetem rá magamat az egyetlen szál, utolsó bentos dobozra, s kárörvendõ mosollyal nézem ahogy az õsz nénike megrökönyödve néz rám fel botját lebegtetve… nem látszik túl boldognak… voltaképp egyáltalán nem boldog…

Még mielõtt az õsz nyanya megízleltetné velem botjának ínycsiklandó azé arrébb ugrik s kis tányér méretû szemekkel nézem,a hogy arrébb tipeg…Vérmes egy öregasszony… Ráuszítom Itachira! Hehe…

Azt imént olyan voltam mint Tobi… vagy fáradt vagyok, vagy az a hülye banán már betegségként terjeszti a hülyeséget… egy újfajta fertõzõ betegség…a…aaaaaaaaaa….TOBITUSZ BANÁNTUSZ! HALÁLOS KÓR! ÚRISTEN!!! UGYE ÉN NEM KAPTAM EL???? NEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!

Fáradt vagyok…. ennyi az egész.. ez a hülye szilva nagyon betett nekem… kiszívta a nyakamat, úgy viselkedik velem mintha egy nõnemû lény lennék… PEDIG NEM VAGYOK! LEHET HOGY GÖNYÖRÛ , HOSSZÚ SZÕKE HAAJM VAN DE FÉRFI VAGYOK! FÉRFIII!!!!!!!!

Én biztos vagyok afelõl, ÉN hogy a nõi nem iránt érdeklõdöm, de sajnos ugyan ezt Itachi szilváról már nem tudom el mondani…. Bemelegszik mént télen a konvektor… én meg olvadni fogok mellette mint agyi napozás közben… felõlem akár olyan forró is lehet mint a tábortûz, de….NEM AZ ÉN LUKAMAT FOGJA BETÖMNI, MERT MEGMUTATOM NEKI MILYEN FÁJDALMAKRA KÉPES A TALPAM!!! FÕLEG HA A TORKÁN KÜSZKÖDÖM LE!!!

A pulthoz sétálok, s kényelmesen pakolom ki a megkaparintott zsákmányaimat a pult mögött serénykedõ öreg bácsinak, ki szódásszifon vastagságú szemüvegét tologatva nézegeti az ételek árát… papai… nem kéne jobb szemüveg? Mondjuk mikroszkóp lencséjû…? Türelmetlenül nézegetem a mukit, ahogy forgatja az egyik konzervet, jobbra-ballra majd végre fényre gyúlt szemekkel firkantja el az árát, s egy kis fejszámolás után –ami megjegyzem nagy gyötrelmek árán megy csak neki…- végre átnyújtja a tel szatyromat, én pedig erõltetet mosollyal veszem át, s megfordulva igyekezek a kijárat felé…

- Köszönöm, hogy nálam vásárol kisasszony!- kiáltja utánam reszelõs hangján, s én megdermedve gyökerezek le, akár egy díszvirág a cserépben…TESSÉK???? KISASSZONY???? MIIII????

Tudom bácsi, hogy nem lát jól, és félig már a vakság határán tengõdik de….HÍMNEMÛ ÉLETFORMA VAGYOK MAGA SZENILIS VÉN KUJON!!!!!!! HÁT MÁR MINDEKI ELLENEM FORDULT????

Na majd ha visszamegyek megkérem Hidant hogy eddzen velem…ÉN LESZEK DEIZMOSVAGYOKÉN 2.0!!!!!!!!!

Mondjuk lehet, hogy egyszerûbb lenne a levágatnám a hajam… de nem… az én gyönyörû szõke fürtjeimtõl képtelen ennék megszabadulni.. mivel villoghatnák a többiek elõtt? Fõleg Kakuzu elõtt? Akkor nem mondhatnám: NÉZD TE KOPASZ HULLAKEZDEMÉNY! NEKEM VAN HAJAM NEKED MEG NEM!! BIBIBÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!!!!!

Haj marad kuki megy! Mármint…izzé….nos… mindkettõ marad! Majd szakállat növesztek….

*

Azt hiszem sosem voltam még ennyire pipa.. fejem úgy gõzölgök akár a csirke a tûzön, arcom olyan vörös akár egy chili paprika, s körülbelül olya mérges is… ugyan is ez a tetû Uchiha volt olyan, kedves, aranyos és szerény, hogy csupán egyetlen egy darabka szobát foglaltatott, hogy megkeserítse életem csekély mennyiségû nyugodt percét is… HÁT NINCS SZÍVED???? KÉPES LENNÉL MÉG ÁLMOMBAN KIÉLNI RAJTAM ÚJONNAN FELSZÍNRE TÖRT HOMOKOS HAJLAMAIDAT IS?????? NEM ELÉG HOGY A NAP HUSZONNÉGY ÓRÁJÁBAN AZT A SÖTÉT FEJEDET KELL BÁMULNOM???

De ezt még vissza kapd… rád uszítom az öregnéneit…hehe…

Futok a szoba felé,a akár Ahmed a homokvihar elõl, s úgy érzem minél közelebb kerülök a szobához, annál több gyilkos gondolat ötlik fejembe, s egyre nehezebb választani a széles és halálos listán… majd csak sikerül…

Mihelyt meglátom az ajtót kitárom az ajtót, berobbanok mint terrorista a túszok közé,s gyilkos tekintettel pillantok körbe az ételeket a földre dobálva… ÉS DEDARA BELÉPETT RINGBE!!!! A JOBB SAROKBAN A HALÁLOSAN GYÖYÖRÛ ÉNN!!! A BALBAN PEDIG A LÁTHATATLANNÁ VÁLT SZILVAAAAAAAAA!!!!

Hol vagy te tetû… nem bujkálhatsz örökké elõlem… MERT BOSSZÚM ÜLDÖZ! ÉS KÉT MÁSODPERCEN BELÜL UTOLÉR!!!!

S mintha szilvisztikus érzékei megsúgták volna neki, feltûni a ellenfelem, s én már vérmes csirke módjára vetném rá magamat, azonban elõbb találkozik tekintetem csupasz felsõtestének nem mindennapi látványával….

Enyhén elnyílt szájjal, kis tányér méretû szemekkel vizslatom a tetût, ki gátlástalanságát fitogtatva pózol elõttem egy zsebkendõméretû törölközõben.. végig jártatom rajta kék szemeimet… azt a rohadt… szinte tökéletes testtel büszkélkedhet, kemény izmaiból sugárzik az erõ.. a most akkor kimegyek és addig futok az életemért… mármint a nemi épségemért….

- Csukd be a szád Dei-chan. - búgja mély hangján, s borzongás fut végig rajtam mintha szüzességem kivégzésének napját hirdették volna meg…

NEM TUDNÁL FELHÚZNI VALAMIT TE TETÛ?????

Õ azonban másként vélekedik, könnyed mozdulattal szabadul meg a kényes részleteket takaró ruhaanyagtól, s hollófekete szemeivel engem fixírozva közelít, akár egy pedofil, aki a hozzám hasonló cuki szõkéket rontja meg minden mûbokorban…

Úgy értem arcom ég, mint az olajos rongy, ha most sötét lenne gazdaságos módon foszforeszkálnék szép piros színben…

Akaratlanul hátrálok, csapdában érzem magamat, ahogy éhes tekintettel lépked felém, s ahogy szemeim véletlenül, ismétlen VÉLETLENÜL kényes helyekre siklanak… ÚRISTEN!

Megrémülök, s ijedt hangot kiadva ütközök az ágy szélébe, s nagyra tágul szemekkel figyelem, ahogy szinte veszés közelségbe áll meg elõttem… még így is érzem teste melegét ahogy halálos méregkén kígyózik át belém… azt hiszem most azonnal cseppfolyós állapotba kerülök, s szép pocsolyát alkotva terülök el a padlón…

ÉS K.O.! DEIDARÁT KIÜTÖTTÉK, MINT ÖREGÉNÉNI A MUTOGATÓS BÁCSIT!!!

NEM TUDNÁL MÁR KILÉPNI A SZEMÉLYES SZFÉRÁMBÓL!! ELSZÍVOD A LEVEGÕMET TE TETÛ!!!!

- Útban vagy... kéne a ruhám, ami az ágyon hever.- duruzsolja gonosz mosollyal, s én meghökkenten, akadozva nézem meg az ágyon pihenõ ruhadarabokat… te jó ég…

Mint akit megégettek úgy menekülök tisztes távolságba, csábkörén kívülre, s falnak simulva, szemeimre szorított kézzel várom, hogy végre elfedje zavaró meztelenségét…

Azt hiszem le kell lépnem mielõtt lelki és nemi épségem megsérülne… még a végén a szilva kanos nyuszi módjára veti rám magát, s mint valami hiperaktív férfiállat rak meg míg n vergõdöm alatta, Tobi pedig hangulatos vinnyogással festi alá hangos nyögés áradatainkat.. és akkor majd én boldogan, kislányra váltan fogok kiáltozni, miközben az é szexi lukamat tömi remélhetõleg még létezõ „kis barátjával”… NE! NE! NE HAGYD ABBA!!!! JUJJ! GYERE TE FÉRFIÁLLAT! JER! TÉGY MAGADÉVÁ! BOLDOGAN DOBOM NEKED SZÜZESSÉGEM, HOGY EGYÜTT VERJÜK FEL FÉT FALUT, DE ÚGY, HOGY MÉG AZ EMELET IS LESZKADJON!!!

- Mondani akartál valamit az elõbb – közli vele flegmán, mintha épp azt mondanám ágyú mosollyal, hogy fúj a szél…

HOGY VAGY KÉPES ILYEN HAMAR FÖLÜLMÚLNI A SZEMÉLYEM ELLEN IRÁNYULÓ PEVERZ HAJLAMAID IDEGESÍTÕ TÉNYZÕIT??? Adok majd én neked….

Megköszörülöm torkomat, s mint az ovis bújócskázás közben, kikukucskálok ujjam között, s fellélegezve tapasztalom, hogy drága szilvám már hajlandó volt ruhát ölteni… hát nem kedves? Hát meneten a lépébe lépek hálából!

Fellélegezve fonom keresztbe kezeimet, s durcásan, rá sem pillantva baktatok az ajtóhoz, hol a bolt dzsungelében szerzett elemózsiám lapul… te nem kapsz belõle… én vadásztam! AZ ENYÉM!!!!MUAHAHAHAA!!!

felkarolom a szatyrot, s szúrós szemekkel, rá sem pillantva, tisztes távolságba nyújtok át neki egy bentos dobozt…nesze.. egyél… remélem a torkodon akad….hehe…

- Csak…- mit is mondhatnék neki? Hé Itachi útközben latolgattam, hogy mivel akarlak a másvilágra segíteni, de annyi ötletem volt, hogy úgy gondoltam majd tõled megkérdezem, mit dugjak le a torkodon? Neeemmm…- hoztam ennivalót, hmm…

Elveszi tõlem, s széles vigyorral illanok el elõle, a szoba legtávolabbi sarkába, s gyilkos pillantásokkal látok neki vacsorámnak…

Remélem, hogy hamar túl leszek ezen az egészen, mert kezd egyre rosszabb lenni.. nem elég, hogy mások nõnek néznek, még ez a hülye szilva is bármelyik percben rám vetheti magát, hogy hõsies módon szabadítson meg nemi biztonságomtól…még csak az kéne…

felháborodva tömöm magamba a rizsgombócomat, mintha szerencsétlen tehetne arról, hogy ez a tetû engem szemelt ki kangörcse levezetésének áldozatává… CSAPNA BELÉD A VILLÁM!!!!

Léptek zajára leszek figyelmes, s nem sokára egy nagy, fekete hajzuhatag úszik be látóterembe, másodperceken belül egy hollófekete szempár kíséretében, melyek éhes csillogóssal fúródnak meghökkent kék íriszeimbe. Hátra húzom fejem, s nagyra nyílt szemekkel figyelem, ahogy a szilva kéjes mosollyal cirógatja meg ajkaival az enyémet, hogy nyelvnek neves forróságával szántson fényes csíkot arcomba… dermedten hagyom, hogy ujjait álamra fonva tartsa kordában fejemet, olya vagyok akár egy szobor… bõrömben villámcsapászerûen cikázik végig a forróság, ahogy ajkainak puhasága érinti arcomat, s finom csókokat belém égetve szítsák fel bennem a furcsa bizsegést, mely betegségként terjed szét minden egyes porcikámban….

- Úgy eszel mint egy kis malac…- duruzsolja elmélyült hanggal, s ahogy nyelve ajkaimra siklik, ijedt nyikkanással húzódnék el tõle, azonban õ erõsen szorítja meg államat… ERESÍSZ EL ,MERT LEHAPAROM A KEZEDET DE TÖVESTÜL!!!!!

Dühöm felszikrázik szememben, ahogy gúnyos mosolyával szembesülök, s kezét ellökve pattanok fel, hogy a fürdõbe iszkolva keressek menedéket elõle…

Itt maradok estére… MIT KÉPZEL EZ? NEM VAGYOK ÉN TÁNYÉR,HOGY LENYALOGASSA RÓLAM A KAJÁT!!!

Vigyázz szilva… MERT MEGESZLEK REGGELIRE!!!!!!!!!

Eltorlaszolom az ajtót, s olyan gyorsasággal zuhanyozok le, mint amilyen gyorsasággal a szupernyuszi lefutja a maratont…VILLÁMGYORSAN.

Belebújok alsónadrágomba, és az egyik mindent takaró kis köntösbe, s az ajtó réséhez osonva, akár egy kommandós kémlelem a szobát… szilva veszély keresése… bip…bip…bipbip…bipbipbip….BÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍPPPPPP!!! SZILVA MEGTALÁLVA!!!

MIT KERES AZ AZ ÁGYON? ÉN ALSZOK OTT! Õ MEG A KUTYÁVAL!!!!!!

Itachi:

Kényelmesen egy fatörzsnek támaszkodva várom a kis szöszit. A lágy szellõ homlokomba fújja néhány fekete hajtincsemet. Beletúrva sóhajtok fel. Hol van már? Esküszöm unatkozom nélküle.

Végre megjelenik, elégedett kis mosollyal, de ahogy észrevesz, azonnal lefagy arcáról. Ha szemmel ölni lehetne, én már halott lennék. Mármint lehet ölni szemmel, de csak az enyémmel. Hehe... A gondolat mosolyra késztet, és további folytatására pedig az õ óvatos közeledése. Mellém settenkedik, és kartávon kívül megáll.

- Megjöttem, hmm... - mondja félénk kis hangján. Ha nem ismerném, és nem tudnám mire képes, kis pipogyának nézném. Pedig nem az. Erõs harcos, és intelligens, jó stratéga. Na és persze gyönyörû kis uke.

Hozzá lépek, és elkerekedett szemekkel figyeli ahogy felé közeledem.

- Észrevettem - búgom kedvesen, és egy hosszú hajincsével játszadozva figyelem a reakcióit. Vajon szûz még? Hát ahogy elnézem... piros a feje, és baromi zavarban van.

- Késtél. - súgom. - Ezért büntetést érdemelsz, Dei-chan...

Derekára csúsztatom karomat, és magamhoz szorítom. Elpirulva néz fel rám, mint egy szûzkislány. Hehe, jó hasonlat. Szebb mint egy nõ... Vajon szûz még? Hát férfihoz biztos nem volt még szerencséje, de most majd lesz. Errõl én gondoskodom.

Lehajolok karcsú nyakához, kezemmel félresöpörve a puha hajtincseket. Mélyen magamba szívom isteni illatát... Mmm... jázmin és még valamilyen finom, fûszeres virágillat. Talán bergamot. Puha, fehér bõrén végigsiklanak ajkaim, és õ ernyedten hagyja magát. Teljesen a hatásom alatt van. Ezt már szeretem.

Nyelvemmel is megkóstolom, és mit ne mondjak...csodás, édes íze van. Legszívesebben felfalnám... péniszem már olyan kemény, hogy kis terpeszben kell állnom, különben fájna.

Megszívom erõsen, és elégedett vigyorral konstatálom, remegését. Oh, hát úgy fest nem kell nagyon pedáloznom... Hamarosan önként hullik a karjaimba. Sõt, úgy fest akár itt helyben nekinyomhatnám egy fának. Nem ellenkezne. Mmmrr... kár hogy küldetésre kell mennünk... már rég az ágyamban nyögdécselne és vergõdne alattam. Csodás haja fekete szatén ágynemûmön szétterülve...Hát nem felsóhajtott? Oh, mindjárt rámászom.

Felemelem a fejét, és halvány mosollyal simítom meg nyakán a jelemet. Bizony Dei-chan... most már az enyém vagy.

Csodálkozva néz rám, keze megmozdul, hogy tétovány a nyakát megérintse. Gyönyörû szemei vannak. Mint a halvány zafír. És milyen édesen összezavarodva tud nézni velük...hehe.

- Egy is ajándék - mondom gúnyosan. Szemei felszikráznak, és dühösen néz rám. Arca lángol, gyanítom perceken belül felrobban mint a túlfûtött kazán.

- Te..te...te... - hebegi rám szegezett mutatóujjal. - Mit mûveltél a nyakammal, hmm?

Válaszra sem méltatva fordulok el tõle, arcom ismét kifejezéstelen. Felveszem a bambuszkalapot.

- Induljunk. - mondom halkan. Néhány másodperc múlva hallom, ahogy sietve trappol, hogy utolérjen. Gondolom kellett neki egy kis idõ, hogy összekaparja magát.

Egész útaon magamon érzem a tekintetét, ahányszor csak rápillantok, mérges pillantásokat lövell felém. Hát ez felettébb szórakoztató. Rég szórakoztam ennyire jól...

Kisame egy döglött hal ehhez a fiúhoz képest. Egy beszélõ sushi. Gyanítom még egy hetet együtt kellett volna töltenem vele, azt is csináltam volna belõle.

Megérkezünk egy kis faluba. Könnyen találunk is szállást, természetesen egy szobát foglalok csak. A kis édes nem látja, mert ételt szerezni ment. Lesz majd meglepi. Neki mindenképpen. Nekem meg egy jó éjszakám. Vagy kettõ.

Lezuhanyzom, és egy apró kis törülközõt a derekamra tekerve lépek ki a fürdõszoba ajtaján, amikor valaki berúgja a szoba ajtaját, és felháborodva száguld be rajta Dei-chan.

Meglát engem majdnem meztelen állapotomban, és tátott szájjal torpan meg, szemei alaposan végigmérnek. Alulról felfelé, és végül megállapodik vigyorgó arcomon tekintete.

- Csukd be a szád Dei-chan. - duruzsolom, és ledobva magamról a törülközõt, mélyen a szemébe nézve felé lépek. Rémülten hátrálni kezd, és minden eddiginél pirosabb színárnyalatban pompázik. Ilyen szín esküszöm nincs is...

Egészen az ágyig hátrál, és ahogy megérzi lábaival a matracot, felnyikkan meglepettségében. Szorosan elõtte megtorpanok, testünk szinte összeér.

- Útban vagy... - súgom mosolyogva. - ...kéne a ruhám, ami az ágyon hever.

Döbbenten elkerekednek gyönyörû szemei, és hátrapillantva megnézi mirõl beszélek. Eloldalazva menekül távolabb, és én gonosz vigyorral arcomon figyelem. Annyira édes...

Lassan, kényelmesen öltözni kezdek, és szemem sarkából látom ahogy eltakarja a szemeit. Ó, mintha nem láttál volna az elõbb engem teljesen meztelenül...

- Mondani akartál valamit az elõbb - vetem oda foghegyrõl.

2008.10.14 21:01

Deidara:

Ha ez nem életem legborzalmasabb napja, akkor nem tudom, hogy micsoda… tökéletes örömömet már csak az tetézné, ha beállítana ide egy Hidan és megint belekezdene elmés, IQ szint nullás fejtegetéseiben, melyben azt latolgatná, vajon melyik testrészemet kéne eltávolítani, hogy nõiesebb legyek… hát nem kedves? Nem… SZAKADNA RÁ A PLAFON! TESZEK MAJD ÉN RÓLA, HOGY VÉGET ÉRJEN A HALHATATLANSÁGA!!! ADOK ÉN MAJD NEKI!!!!

Most azonban egy sokkal nagyobb probléma állja utamat, egy irritáló fekete paca, ami a drága, kedves, aranyos szilva képében testesül meg…. Azt hiszem hálámat leróva fogok hajlongani elõtte, pálmafa levéllel fogom legyezni, és megcsókolom mint a tíz lábujját a hatalmas megtiszteltetés miatt, amit a fejemre hozott…. Báááár… õ sem jobb mint Tobi, mert a banán legalább beszél, meg felfogja az ütéseket ha magam elé lököm, de a szilva még erre sem jó… Már hogy lökném magam elé, ha egy erõemelõ könnyedségével tanít meg repülni kezének egyetlen mozdulatával??? Na majd gyúrok… ÉS AKKOR MAJD FELKAPLAK SZILVA ÉS FÖLDKÖRÜLI PÁLYÁRA ÁLLÍTALAK!! MUHAHAHAHAHAA!!!

- Induljunk. - veti oda nekem foghegyrõl, mintha az imént nem zúdítottam volna rá azzal a NEM-mel minden ellenállásomat, s az ajtóhoz sétálva kényelmesen áll meg… MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL???? TÉRDEN ÁLLVA KÉNE KÖNYÖRÖGNÖD, HOGY NE GYILKOLJALAK LE A TEKINTETEMMEL!!!

Azt hiszem ezt is még gyakorolnom kell… majd reggel beállok a tükör elé, és gyakorolom… aztán meg szadista nevetéssel vetem be magamat minden egyes tag ajtaján s halálra nézem õket az új Gyilkospillantásokcsaknekedcsakmost 2.0-val… ÉN LESZEK DEIDARA A GYILKOS SZEM!!!

Csak gyakorolni kell…

Keresztbe fonom a kezeimet, orromat felhúzom, csoda hogy nem veri le a vakolatot, s úgy baktatok oda a tetû Uchihához, ki illedelmesen félre áll…. NEM VAGYOK NÕ!!!!! LEHÚZZAM A GATYÁMAT?????

Azt hiszem ezt hanyagolnám…

Elslisszolok mellette, s dühtõl fortyogva, akár a boszorkány bájitalos üstje, úgy trappolok elõre, és most körülbelül hasonlíthatok egy óvodásra, akitõl elvették a maciját és most megy és a homokozó lapáttal orrba keni a csúnya óvis társát… azzal a különbséggel, hogy két perc és úgy támadok a szilvára, mint gyilkos mókus a mogyoróra…

Milyen beszédes egy alak vagy te szilva! Hát csoda ha meg tudok melletted szólalni!

Azért meg kéne kérdezni mégis mit fogok végig szenvedni vele… majd csak lerobbantom „véletlenül” azt a csini fejét…

- Na és hova megyünk, Itachi-szil... san, hmm? - kérdezem vállam takarásából, s ahogy megpillantom a különös fényben megcsillanó hollófekete íriszek pillantását érzem, hogy arcom lángra kap, akár a nyuszi a kandallóban… MIÉRT NÉZEL ÚGY MINT EGY KIRAKATI BÁBÚT TE TETÛ???? HÁT SZAKADNA RÁD AZ ÉG!!!!

Ám, mint valami veszett tyúk a rókára, úgy támad rám a szilva, s csuklómat megragadva penderít a falhoz… Mit csinál ez? Felháborodottan, méltatlankodva pillantok fel rá, szemeimbõl úgy pattognak, mint lángszóróból a lángcsóvák, ám õ csak irritáló vigyorral nyugtázza haragom… ne vigyorogj… MERT MEGÍZLELTEM VELED MÛVÉSZIEN GYÖNYÖRÛ HARMINCKILENCES TALPAM CSODÁS ÍZÉT!!!!

Zavartalanul hordozza végig ujjait hajamon, hogy érzéki mosollyal szippantsa be csodás illatukat… tudom én hogy szép a hajam olyan akár a selyem, és hogy még egy sampon reklámba is elmehetnék, de…EZ AZ ÉN HAJAM! AZ ENYÉM!!! VEGYÉL MAGADNAK PARÓKÁT!!!

Azonban zavaró közelsége még sem hagy nyugodni.. túl közel van hozzám, érzem, ahogy testébõl árad a csáberõ, a határozottság, mások által irdatlan jóképûnek vélt arca, alig pár centire van az enyémtõl, s testének melege remegésre késztet..

Ezt most tényleg én gondolom? Aztán lehet, hogy igaza lesz Tobinak és holnap után a szilvával állok oltár elé, hogy egy hónap múlva a kis mama boltban álljak sorba a cuki rózsaszín kis rugdalózókért… NNNEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!

De hogy szülhetnék gyereket? Rejtély…

Majd mintha az ég is úgy akarná, eltávolodik tõlem, s kifejezéstelen arccal, gondtalanul indul el a folyósón….

- Fél óra múlva a fõbejáratnál. Ne késs Dei-chan.- veti hátra… na itt telt be a pohár… gyorsan tûn el szilva mert….RÁD VETEM MAGAMAT MINT VÉRMES NYUSZI A RÉPÁRA!!!!!

MI AZ, HOGY DEI-CHAN? DEI-CHAN AZ ÖREGANYÁD TÉRDEKALÁCSA!!!!

Mi jogon szólít ez engem így???? Minimum a mélyen tisztelt Deidara-samát érdemlem…

Erre ez…?

Azt hiszem mostantól egymás agyára fogunk menni, s napjaink az állandó küzdelmek harcterévé fog válni és a végén csak egy marad….ÉN! A SZILVA MEG A FÖLD ALATT!!!

*

Akár egy kommandós, vagy épp egy ügynök úgy lopakodok a folyóson… nem akarom, hogy ez a szilva észre vegyen, vagy a banán vesse rám magát kedvesen röhögve, akár egy elmebeteg…

Már csak egy téglamintás szerkó kell, és akkor tényleg beleolvadok a környezetemben… Még a Bárbekjú Sharingan sem lát át rajta!!! Nos igen…

De a szobámban ülve, negyed órán keresztül már kidolgoztam egy hatásos stratégiát a tetû Uchiha ellen… A RÓSZASZÍN!

Attól minden hozzá hasonló fél… ezért hordok magamnál most egy rózsaszín kendõcskét, hogyha majd elém toppan, ördögi vigyorral vágjam a képébe, õ pedig kislányos sikollyal vesse magát a legközelebbi sarokba papírt tépegetni…

Itachi szilva egy új állat faj… ellene külön fegyver kell…

Uchiha Itachi rövid jellemzése:

Hangja: mély, fenyegetõ…

Nézése: Gyilkos.

Lelkivilága: Üres. És… sötééét….

Kikukucskálok az egyik fal mögül, s miután megállapítom, hogy nincs egy teremtet élek, de még egy elszáradt bokor sem vergõdik át a kijárat elõtt, boldog, széles mosollyal lépdelek az alagút fénye felé… azonban, ahogy ki teszem a lábamat a fényre, nem angyalkák válnak, hanem egy bõszen mosolygó fekete hajú ördög, ki sátáni fekete tekintetével úgy vizslat mint pincsi kutya a játékcsontot… VÁGYAKOZVA.

Összehúzom szemeimet, s gyilkos tekintettel, oldalazva lépdelek közelebb a tetû Uchihához, kis látszólag jót mulat rajtam… tudom én, hogy a hajamra fáj a foga…. DE NEM KAPJA MEG!!!

- Megjöttem, hmm…- közölöm halkan… hûha, ha nem mondom neki, tuti fel sem tûnik neki…ejj de okos vagy Deidara…

Ellöki magát a közeli fától, ahonnan vidoran figyelt, s kényelmes léptekkel sétál hozzám. Követem minden egyes mozdulatát, kék szemeimmel úgy méregetem, akár egy pedofil cukros bácsit… akik köztudott, hogy a hozzám hasonló cuki kis szõkékre buknak… DE AZ ÉN LUKAMAT NEM TÖMÖD BE!!! MUHAHAHAHA!!!!

- Észrevettem.- duruzsolja lágyan, mély búgó hangja, szinte simogatja fülemet, s borzongást indít e gerincem mentén… megragadja szõke hajam egyik tincsét, s megcsiklandozza vele arcomat, mintha valami púderes ecset lenne… ohh hátaz orromra is! oohh!! Jujj!!!- de késtél. Ezért büntetést érdemelsz, Dei-chan…

Alig van idõm reagálni õ már derekamat karolja át egyik kezével, s magához vonva szorít szinte testébe…MIT CSINÁL EZ????

Nagy szemekkel pillantok fel rá, megrökönyödésembe arcom lángol, akár a tábortûz… kapálóznom kéne legalább… ADJ NEKI!!!!!!

Azonban, ahogy nyakamhoz hajol, kezeim rongybabákéhoz hasonlatosan hullnak mellém… kesernyés, bódító illata orromba kígyózik, ködfelhõként tompítja el tudatom…ajkainak részegítõ forróságát érzem nyakamon, ahogy nyelvével nedves csíkot rajzol bõrömbe, hogy egy forró csók után, erõsen, hevesen szívjon bele… villámként cikázik végig bennem a furcsa bizsergés, halálos betegségként lopja be magát minden egyes porcikámba, s remegésre kárhoztatja testemet… olyan vagyok akár a kocsonya…

S amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen válik el tõlem, s elégedett mosollyal cirógatja meg nyakamon azt a kis pontot, amit az imént célba vett…

MIT CSINÁLTÁL TE OTT????

- Ez kis ajándék.- közli velem gunyoros hangsúllyal,én pedig kábulatomból felocsúdva pillantok a szilvára, ki széles vigyorral enged el engem… most ki fog törni.. KI FOG TÖRNI BELÕLEM AZ INDULAT, MINT A VULKÁNBÓL A KONFETTI!!! MÁRMINT A LÁVA!!!

Szikrázó szemekkel emelem rá remegõ kezemet, és ha most ujjam végébõl elõbukkanna valami szép hegyes, kopasz golyót csinálnék a fejébõl… MEGKOPASZTALAK, MINT CSIRKÉT A LEVES ELÕTT!!

- Te…te…TE!- hebegem dühtõl fortyogva. Mondd meg neki Deidara! Hadd fájjon neki! Lásd az arcán a fájdalmat!!!!! Muahhahahaaa!!!!- Mit mûveltél a nyakammal, hmm???

Hát… számon kérésnek nem rossz… de lehetnék vérmesebb is… na majd ha elcsórom Hidan kaszáját… AKKOR MAJD KISLÁNYT CSINÁLOK BELÕLED TE SZILVA!!!!

2008.10.13 23:02

Itachi:

Komoran hallgatunk, amíg Pein fejtegeti nekünk új tervét. Olyan unalmas volt a legutóbbi küldetés is. Kisame alig beszél. Ha mégis, akkor csak kötözködni tud. Én meg aztán még ennél is kevesebbet beszélek. Utálom a fölösleges dolgokat. Mint például a fölösleges beszéd, fölösleges társ, fölöslegesen élõ emberek, és sorolhatnám estig.

Kopogtatnak, fõnök kiszól.

Bevágódik a vezetõnk irodájának ajtaja, és puffogva robog be rajta kedvenc Aka-cukim. Nyomában elmaradhatatlan rajongójával. Az a kis fogyatékos csak erejének köszönheti, hogy bevettük. Máig rossz ötletnek tartom...

Rám villannak a csodaszép égszínkék szemek, és dühös szikrák gyúlnak benne. Rendkívül szórakoztató látvány, ahogy Tobival szenved...

Közben csúnyán néz rám. Vagyis akar, de ahogy röhejesen lóg rajta az a nyomi, nem megy neki. Ugyan kicsim... a fagyos tekintetekben én vagyok a No.1.

Pein arcát látva felmerül bennem a kérdés: Tobi miért él még? Ha az én társam lenne, már nem lenne a társam. Halott lenne.

- Elhoztátok a tekercset? - kérdezi Pein ingerülten. Nocsak...

- El. - nyújtja át neki Deidara, és hosszú szõke haja lágy felhõként libben mozdulatától. Mmmrr... ki hinné hogy fiú? Szebb mint egy lány.

- De ha ez a szerencsétlen baná... mármint Tobi, nem lógott volna a nyakamon, egyszerûbb lett volna, hmm... - morogja. Na igen, valahogy meg tudom érteni. Tobi ráveti magát, és sipítoz valamit. Összevillantjuk tekintetünket Kisameval. Tegnap volt egy kis összeszólalásunk, és átrendeztünk egy nagyobb vidék földrajzát harc közben. Azóta nem beszélünk, de ez már sok.

Deidara magából kikelve követel másik társat. Pein mogorván néz rá, utálja ha hangosan beszélnek vele. Kis szöszikém pedig ultrahangon sivít. Mondjuk jogosan. Megunva a maszk alól kihallatszó méltatlankodást, Deidara kiüti õt.

Végre áldásos csend borul a szobára. Rávillantom szemem Kisamera, és gonosz mosolyomat látva elkerekednek a szemei. Nem szól. Újra a szõkére szegezem tekintetem.

- Én elvállalom. - szólok közbe egyszerûen. Döbbenten fordul felém minden arc a szobában.

- NEM, HMM! - vágja hozzám határozottan a válaszát Deidara, és rám szegezi az ujját, mintha fegyver lenne.

- Akkor ezt meg is beszéltük. Deidara, mától Itachi az új társad. - jelenti ki megkönnyebbülten Pein, hogy letudta ezt az idegesítõ problémát.

Felém fordul, és a mozdulattól meglebben gyönyörû haja, kék szemeibõl pedig gyilkos kések repkednek felém. Hû de dühös vagy. Pedig jobban jársz velem, mint Tobival. Mellesleg extársad... hamarosan Kisame extársa lesz. Rothadó porhüvely valahol. Talán azt sem éli túl, hogy kilép vele a bázisról.

- Induljunk. - mondom neki halkan, és az ajtó felé indulok. Kinyitom, és várakozóan pillantok rá kifejezéstelenül. Karba tett kezekkel, duzzogva felvetett fejjel lép mellém, és én elõre engedem, mint egy nõt. Szikrázó szemekkel megy elõre, én pedig finom illatát élvezem.

Ahogy a folyosón haladunk, figyelem õt. Minden lépésére meglebben csodás haja... Hhhrrr...

Én a nõket szeretem, de amikor elõször néztem ezekbe a kék szemekbe, szembesültem a ténnyel... felkerült az étlapra egy hímnemû egyed is. De nem zavar, soha nem voltam gátlásos. Hogy õszintén fogalmazzak: nincsenek gátlásaim. Nem is voltak soha.

- Na és hova megyünk, Itachi-szil... san, hmm? - pillant hátra a válla fölött, és õt mustráló szemeimet látva elvörösödik. Édes...

Megragadom a karját, és a falhoz szorítom. Vigyorogva figyelem, ahogy eluralkodik rajta a jogos felháborodás, és haját végigsimítom ujjaimmal. Gyönyörû... selymes és lágy. Megszagolom, és ajkaimon sejtelmes mosollyal nézek a szép szemekbe. Csodás illata van... És remekül érzem, hogy tökéletes kis teste remeg. Mmmrrr...

Ellépek tõle, és a folyosón elindulva vetem hátra.

- Fél óra múlva a fõbejáratnál. Ne késs Dei-chan.

2008.10.13 22:15

Deidara:

Meeeeeggghhaaaloooooook….

De most komolya…. Olyan szintû világ utálat uralkodik el rajtam, hogy jelenleg még tütüben is szívesebben táncikálnék Pein irodájában…

Azt hiszem a világ ellenem fordult, s temérdek mûvészi robbantásomnak megtorlásaképpen Tobival ver a sors, így büntet amiért ilyen rossz vagyok… de könyörgöm… én nem vagyok rossz, csal annak látszom! Hát olyan aranyos, szép okos és legfõképp szerény vagyok!!! Miért engem bántanak???

Most is itt ugrál körülöttem ez az ideélten maszkos, és földöntúli szeretetét próbálja bizonygatni, én pedig azt, hogyha nem hagyja abba, rövid úton küldtem az örök vadászmezõkre…LEROBBANTOM A CSINI FEJÉT A NYAKÁRÓL!!! MUHAHAHAA!!!

Na igen… mindez szép és jó, de lehet hogy Pein meg az én bájos kis fejemet csapná le, amit én elakarok kerülni…

Így tehát sóhajtva tûrök, s ballagok a boldogan sasszézó Tobi mellett, ki vidáman fütyörészve zengi a nagyvilágba vidám kis énekeit, ezzel felverve a búvóhely összes létezõ lakóját… megölöm… nem kell sok…

- Deidara-senpai! Olyan jó volt veled együtt küldetésre menni! Nem gondoltál még arra, milyen szép pár lennék mi ketten?- kérdezi lelkesen Tobi, s nekem most rögtön egy banán jut róla eszembe, melyet szadista mosollyal taposnék pépesre a képét a helyére képzelve… te hülye banán…

De mit is mondott? TÉNYLEG NÕNEK NÉZEL TE ELMEZAVAROS BANÁN?

Nos, fel kell világosítanom, hogy ez nem így van… NAGYON nem… hiába van szép, hosszú, csillogó szõke hajam, attól még hímnemû létforma vagyok… de mindjárt teszek róla, hogy Tobi banán férfiasságának vélhetõleg létezõ ékességitõl megszabadulva alakuljon nõnemûvé…

- Nem Tobi…egyáltalán nem gondolom így, hmm… - morgom, s ahogy Pein irodájának ajtaja elé érek, halkan kopogtatok be.

- De miééért? Tobi jó fiú! Szereti Deidara-senpait!!!- ugrik elém, hangja olyan, mint egy kasztrált transzvesztitáé… VÉKONY.

Ez már a végleges pont. Még valami és ez kanál vízbe fojtom bel, miközben mély öblös hangomon, szadista röhögést produkálva szégyenítem meg Hidant is… leckéket kéne tõle vennem… talán megtanítana a „hogy hallgatassunk el másokat, könnyen és gyorsan” címû nagyon hasznos leckéjére…

Dühös morranással nyitok be, ahogy Pein hangja ez mély „tessék”-et zeng, s Tobit lehagyva robogok be a kis irodába, miközben próbál nem is odafigyelni a köpenyembe majomként kapaszkodó Tobira… most már csak pár banán hiányzik, s mellkasát verve hintázhat a csilláron…

Csupán most pillantok körbe a szobában, s csupán most akad meg szemem a két el nem hanyagolható lakon… Kisame halfejét nehéz lenne nem észre venni… néha azt hiszem, hogy egy árkáló sushi falatka vicsorít rám úgy mint egy veszett kutya…de a sushi nem próbál meg megsimogatni a cuki kis kardjával… vagy igen? Ha igen, akkor gyorsan leszokok róla, mert a végén még elér a …GYILKOS SUSHIK TÁMADÁSA!!!! NEEEEEEEE!!!

Nolám… hát az én kedvenc Uchihám is itt van, ki feltûnõen pásztáz engem hollófekete íriszeivel, úgy, mint egy kirakati bábot…hát nem dõl rád a könyves polc? Ne nézz mert nem les mivel… SZILVÁT TÖMÖK A SZEMED HELYÉRE!

Valahogy az elejétõl fogva halálra volt ítélve a kettõnk közti nem létezõ színpária, ugyanis érzékeny kis lelkemre vettem azt el nem hanyagolható tényt miszerint ez a tetû Uchiha, minden alkalmat megragad, hogy elsõbb rendûnek mutassa magát nálam pedig az ember azt hinné, hogy elég volt neki, mikor az Akatsukihoz kényszerített…HÁT ROHADNA LE MINDEN VÉGTAGOD, AZ S A TE HIBÁD, HOGY MOST TOBI BANÁNNAL SZENVEDEK!!!

Szúrós szemekkel pillantok vissza rá, s próbálom halálra szuggerálni, azonban csúnya nézésemmel nem érek semmit, maximum egy csúnya cukros bácsit tudnék elkergetni vele, miután megfenyített egy denevér mintás ostorral… hülye szilva…

Pein türelmetlen köhintése zökkent ki néma szem viadalunkból, s én durcásan fordulok a piercinges felé… Mi van már??? Te is akarsz egy répát a szemgödrödbe????

- Elhoztátok a tekercset?- kérdezi a piercinges, én pedig morogva halászom elõ köpenyem alól a papír gurigát, s az asztalra téve fonom keresztbe kezeimet.

- El. De ha ez a szerencsétlen baná…mármint Tobi, nem lógott volna a nyakamon egyszerûbb lett volna, hmm…- sandítok a maszkosra, kis kislányos hisztis sikoltással veti magát rám, s magához préselve nyomja ki belõlem még az életet is.. ezt miért nem tudta csinálni azzal a temérdek ninjával, Akkor miért nem tudott énekelni? Legalább a többi elõ lökhettem volna, „õt vidd, én szebb vagyok!” alapon… egy perc alatt kiürült volna a harctér…

- Deidara-senpai! Miért nem szeretsz engem??? Pedig Tobi imád téged!!!- nyafogja, én pedig gyilkos tekintettel, vicsorogva küszködöm le magamról, s vádlón emelem rá mutatóujjamat.

- NEM ÉRDEKEL, HMM!- rikkantom… itt az ideje a váltásnak…a személyes intim szférámba tolakodott, elmerte szívni a levegõmet, és meg mert ölelni.. BETELT A POHÁR!!!- MÁSIK TÁRSAT AKAROK! TELJESNE MINDEGY, HOGY KICSODA, CSAK NE EZ AZ IDIÓTA LEGYEN, MERT IDEGGÖRCSÖT KAPOK, HMM!!!!

Pein csupán összeráncolja szemöldökét, úgy néz ki vele, mint egy csípõprotkós öreg néni, ezzel tovább hergelve Tobit, ki sikoltva kezd el nyavajogni, s újult erõvel vetné rám magát, azonban én arcába mosva ízeltetem meg vele a padló ínycsiklandó azét… NESZE NEKED, HÜLYE BANÁN!!!

- Én elvállalom.- jön az egyszerû válasz, egy mély, búgó hangtól, melytõl nagyra tágulnak szemeim, s hitetlenkedve meredek az Uchihára, ki sejtelmes fénnyel villogó szemekkel pillant rám… MIIII????

Akár egy szobanövény, úgy gyökerezek le a szoba közepén, s meredten, lapos tányérméretûre nõtt szemekkel nézem Itachi szilvát, kinek arcára lassan gunyoros mosoly szökik kitartó meglepõdésem láttán… inkább a halál.. ELÕBB VETEM MAGAMA EGY RÓSZASÍN FESTÉKKEL TELI HORDÓBA ÉS JÁTSZOK EL EGY KISLÁNYT!!

- NEM, HMM!- jön a határozott válasz tõlem, s úgy emelem remegõ kezemet a szilvára, s nevezem ki magamban életem elsõ számú megkeserítõjének.. a második Tobi…

- Akkor et meg is beszéltük. Deidara mától Itachi a új társad.- jelenti ki tenyereit összecsapva Pein én pedig letaglózva pillantok a piercingesre… EZT NEM TEHETI VELEM! TÚL SÉP VAGYOK EHHEZ A TETÛHÖZ!!!

Gyilkos tekintettel fordulok a látszólag nagy jókedvnek örvendõ Uchiha felé, s próbálom megölni szúrós szemeimmel… FÉLJÉL MÁR!!!ARRRGGHHH!!! ADJ EKI DEIDARA!!!!

2008.08.22 20:44

Deidara:

Nem sokáig törõdik a kis „támadásommal”, ujjaival egyszerû mozdulattal kanyarítja le ajkairól a vért, majd lenyalja. Heh… ne hidd, hogy ennyivel feladom…

Azonban vártalanul kap csuklóim után, s erõsen szorítja õket fejem fölé. Ez nem túl jó jel…

-Szóval görény vagyok mi? Akkor te egy kis egérke akit most fel fogok falni. – suttogja, lehelete perzselõen simogatja bõrömet. Megborzongok a furcsa égetõ érzésre, de próbálok józan maradni… egyre nehezebben megy… nem ja… amíg egy cseppnyi ellenállás marad bennem, addig tiltakozni fogok… és küzdeni, ami, nem biztos, hogy célravezetõ…és hatékony, ugyan is erõsebb nálam… de mindez mellékes!

Fogaival fülemet harapdálja, keze tiltott helyekre kalandozik, s hirtelen meg nem tudnék szólalni… ne nyúlkálj a gatyámba!!!

Ujjai közé fonja néhány szõke tincsem, s ajkaimat kezdi simogatni velük.

-Most mondd..az zavar hogy férfi vagyok?- egy pont! Ez az elsõ indok…--Vagy egyszerûen azért gyûlölsz, mert erõsebb vagyok nálad...? Ostobaság... ígyis-úgyis az enyém leszel, márcsak az a kérdés...hogy élvezni fogod, vagy gyûlölködve ellököd magadtól a lehetõséget, és azt amibe még sosem kóstoltál bele. Hidd el, nem fogsz csalódni.

Két pont a második indok!

Képtelen lennék élvezni, azt amit velem teszel…legalábbis az eszem azt súgja, hogy : ne! Viszont a testemet egyre jobban hatalmad alá vonod… nem lesz ez így jó…

Nadrágom vékony anyagán keresztül markol péniszembe…. Ne!!

-..nnee...neem... – csak ennyit duok kinyögni, pedig fejemben ezernyi sértés, ellenkezés kavarog… de egyszerûen nehezemre esik beszélni…

-Ez nem hangzott túl meggyõzõen... "hmm..."- nevet halkan, hangjában megannyi gúny csendül… hogy meri…?

Hirtelen , teljesen meglepetésként kötelek csavarodnak kígyóként a kezemre, s erõs béklyóba vonják említett végtagjaimat. Eddig azt hittem, ellenkezhetek, de most már a remény utolsó szikrája is elúszott…

Egyik tenyeremhez hajol, s ajkaival az ott lévõ szájat kezdi cirógatni. Mit mûvel!? Fura érzés… nem rossz, sõt inkább kellemes…de… amint eszembe jut kicsinálja kiutálnám magamat ebbõl az átkozott világból! Hogy gondolhatok ilyesmire! Szabadulnom kel!

Ösztönös szabadulási kísérletet kezdek, kezeimmel veszegetem a kötelet, ám hasztalan. Még lazulni sem lazul meg…

-Felesleges. Úgysem tudod eltépni.- kommentálja, hogy biztosítson szabadulási kíséreteim sikertelensége felõl. Egy pillanat alatt kapkodja le magáról ruháit, s én nagy szemekkel bámulom izmos testét… hogy hihettem egy percig is, hogy legyõzhetem?

Az én vetkõztetésemet sem hagyja annyiban, kezével már a nadrágomat markolja..

-Félsz?- magba szívja hajam illatát…. Hülye kérdés… félek is és megbotránkozom is…-Igen... félsz tõlem. És az érzéstõl is, amit érzel.

Milyen érzésre célzol? A vágyra, amit lassanként felébresztesz bennem? Jól gondolod… félek tõle, de küzdök ellenne…

-De nem kell. Nem öllek meg, csak eljátszadozom veled egy kicsit.- búgja, s egy könnyed mozdulattal szabadít meg utolsó ruhadarabomtól is, s én nagyra tágult szemekkel nézek rá. Úristen…

Ne…ne! Hagyd abba!

Ordítanék, de nem tudok… nem jön ki egy hang sem a torkomon, úgy érzem, mintha sivatagban járnék víz nélkül…

Nyakamhoz kalandozik, s ajkaival lágy csókokkal hinti be bõrömet, s én ajkaimba harapja fojtom el a feltörni kívánó nyögéseket…

Gyengéden harapdál meg, erõsen szív bele nyakamba, s én még erõsebben mélyesztem fogaimat számba. Nem akarom kiengedni… félek, azzal elárulnám magamat. Amit nem akarok…

Fölém hajol, éjfekete szemeivel fürkészõen mered rám, ajkaira gúnyos mosoly kúszik, ahogy látja enyhe pírral borított arcomat, dühtõl csillogó szemeimet, de fekete íriszei többet idõznek fogaimmal bilincsként fogva tartott ajkaimon. Ujjaival lágya cirógatja meg számat, ezzel ösztönözve arra, hogy felszabaduljanak.

- Hiába tiltakozol, úgy sem bírod sokáig.- jelenti ki fölényesen, s lejjebb kúszik kezdi ujjaival cirógatni egyik mellbimbómat. Behunyom szemeimet, s próbálok nem is figyelni rá… de ahogy nyelvével is a kiszemelt pontot kezdi ingerelni, lágy köröket rajzol köré, lazul fogaim bilincse, s ajkaim közül megállíthatatlanul szakadnak ki a halk, kéjes sóhajok.

nem akarom, hogy hallja, de testemet olyan erõvel ostromolja a körülöttünk lévõ perzselõ forróság, hogy szinte öntudatlan, kábult állapotba kerülök… hiába akarok tiltakozni testem másképp gondolkodik… saját életre kel…

2008.08.20 22:50

Itachi:

- Azonnal szállj le rólam, te görény, hmm! -hallom azt a méltatlankodó hangot. Vergõdik, mint egy csapdába szorított vad. Annyi baj legyen, innen már úgysem szabadulsz.

Végighúzom ujjaimat a nyakán, gyengéd cirógatással siklok lefelé, a mellkasán. Kezem egy erõs rántásával szakítom el rajta a köpenyt, felsõt, majd a nadrágját markolom meg. Leszakítom az övét, ezzel együtt a tartókat is, amiben azt a fura anyagot tárolja. Csak semmi robbantgatás. Hehe!

Megcsókolom, teljesen a falhoz préselve a testét. Ellenkezik, majd halkan felsóhajt ahogy megpróbálok nyelvemmel forró ajkai közé hatolni. Ez az, engedj csak be. Gonosz vigyorral mélyítem el a csókot. Elrántaná a fejét, de a hajába markolva tartom, hogy ne tudjon elszökni elõlem. De nem ám.

Ám ekkor fogaival belemar az alsó ajkamba, én pedig sziszegve rántom el tõle a fejem. Kicsit hátrébb húzódom, õ pedig gúnyosan mosolyogva néz végig rajtam.

Letörlöm számról a vércseppeket és lenyalom az ujjamat.

Jól van, te akartad. Nem akartam durva lenni, de most kihozod belõlem.

Megmarkolom a karját és kezeit a feje fölé húzva lefogom a párnákra.

-Szóval görény vagyok mi? Akkor te egy kis egérke akit most fel fogok falni. -szólalok meg mély hangomon a fülébe suttogva. Érzem hogy összeborzong a szavaimra. Ez tetszik. A fülébe harapok, és kezemet a nadrágjába csúsztatom. Ahh milyen forró itt bent...

Élveteg vigyorral nézek végig remegõ testén. Az ágyamon szétterülõ szõke tincsekbe markolok és végigsimogatom vele az ajkait.

-Most mondd..az zavar hogy férfi vagyok? -kérdezem halkan, szemeimet mélyen az övébe fúrva. -Vagy egyszerûen azért gyûlölsz, mert erõsebb vagyok nálad...? Ostobaság... ígyis-úgyis az enyém leszel, márcsak az a kérdés...hogy élvezni fogod, vagy gyûlölködve ellököd magadtól a lehetõséget, és azt amibe még sosem kóstoltál bele. Hidd el, nem fogsz csalódni.

-..nnee...neem... -nyögi halkan, ahogy megmarkolom a férfiasságát a nadrágon keresztül.

-Ez nem hangzott túl meggyõzõen... "hmm..."  - teszem hozzá kuncogva.

Fél kézzel pecséteket formálok, és hirtelen kötelek tekerednek a csuklójára az ágy végéhez rögzítve így a kezeit. Odahajolok hozzá, át a fején, és megcsókolom a kezét, végigsimítva ajkaimmal a másik száját a kezén. Milyen furcsa...nem pont olyan az érintése mint a megszokottnak. Mindig érdekelt hogyan kerültek rá ezek....de most ez érdekel a legkevésbé. Rángatni kezdi a kezeit, de én csak nevetek rajta.

-Felesleges. Úgysem tudod eltépni. -felelem vigyorogva és vetkõzni kezdek. Gyorsan megszabadulok a ruháimtól, és fölé tédelve ragadom meg a nadrágja  derekát. Most pedig ez jön.

-Félsz? -kérdezem halkan, arcomat a hajába fúrva. Mélyen magamba szívom az illatát, ami friss és kellemes.

Igen... félsz tõlem. -állapítom meg ahogy végignézek rajta. -És az érzéstõl is, amit érzel.

-De nem kell. Nem öllek meg, csak eljátszadozom veled egy kicsit.

Egy rántással eltépem rajta a nadrágot, és a cafatokat széthajítom a szobában.

Igeen...az enyém leszel....

2008.08.15 21:01

Deidara:

-Gondolod hogy csak a Sharingan az egyetlen fegyverem?- kérdezi élveteg vigyorral… nem…. Tudom, hogy sok trükk van a tarsolyodba, de nekem ehhez most nincs kedvem… Mielõtt reagálhatnék ajkait az enyémekre tapasztja, s ellenkezésemmel mit sem törõdve, nyakamra csúsztatja kezét, s ujjaival figyelmeztetõleg szorítja meg… ha nem engedelmeskedem megöl… nem túl jó kilátások. Megadóan nyitom szét ajkaimat, s õ kapva az alkalommal a másodperc töredéke alatt férkõzik kutató nyelvével számba, s mélyíti el a csókot… olyan hévvel, hogy szinte megijedek… ugyan akkor, valami furcsa, bizsergetõ forróság cikázik végig testemen, ami –még magamnak is nehéz bevallanom- de nem hagy hidegen… a francba is…

Egy mozdulattal a falhoz szorít, én pedig görcsösen markolom ruháját, mintha attól félnék, hogyha elengedem, még szörnyûbb dolgok várnak rám…

-Nocsak... túl sok rajtam a ruha... így gondolod...?- kérdezi gúnyosan majd, jól szórakozva felnevet… tévedés… inkább túl kevés rajtad a ruha…- Nos, ez megoldható probléma.

Elõkap egy kunait, s segítségével gyors mozdulatokkal szabadítja meg magát a köpenyétõl, ami nekem nem sok jóval kecsegtet… sosem hittem volna, hogy a nagy Uchiha Itachi a férfiakhoz vonzódik…

Azonban a kunaival nem áll meg… végig simogatja vele arcomat, s következõ másodpercben a hideg fém felsértve nyakam érzékeny bõrét vért csalogat elõ… amit õ élvetegen nyalint le… a félelem jeges hullámai borítják el testemet, s én remegve kezdek rettegni ettõl a szadista állattól… a perverzet kihagytam…

-Élvezed "sempai"...?- tudakolja arrogáns hangnemben… ó hogy az… még hogy élvezem? Ennyire látszik rajtam? Úgy látszik teljesen megvakultál…- Pedig csak most jön a java.

Ez nem tetszik nekem… megragadja a ruhám gallérját, s annál fogva penderít az ágyra, s mielõtt még bármit csinálhatnék villámgyorsan, egy párduc ügyességgel veti rám magát, kezeimet laza mozdulattal a fejem fölé szorítva. A francba… valahogy ki kell szabadulnom…

Fekete szemeit rám kapja, s ujjaival könnyedén szabadít meg a hajamat tartó vékony anyagtól, ami ettõl hosszú takaróként terül el a párnákon…

Ez kezd elfajulni… még sem hagyhatom, hogy ez az arrogáns tetû lefeküdjön velem! Már csak azért sem, mert én is férfi vagyok…

Dühösen pillantok fel rá, s lábaimmal rögtön támadásra készen kapálózok, azonban õ szabad kezével könnyedén kapja el lábaimat, s erõteljes mozdulattal szorítja le az ágyra. Egész testével rám nehezedik, egy centit sem bírok mozdulni…

- Azonnal szállj le rólam, te görény, hmm!- rikítom, s heves tiltakozásomat kifejezve vergõdni kezdek, s fejemet dobálva próbálok kiszabadulni… nem sok sikerrel. Megragadja nyakamat, ezzel megfékezve szabadulási kísérleteimet, s én megdermedve, elkerekedett szemekkel nézek rá. Arcán gúnyos mosollyal figyel engem, s ujjait nyakamról arcomra irányítva cirógatja meg bõrömet. Miért csinálja ezt?

Közelebb hajol hozzám, s nyelvével lassan, élvetegen ível végig ajkaimon... megborongok, s felsóhajtok ettõl a furcsa perzselõ érzéstõl… mintha csak az alkalmat várta volna, nyelvével számba hatol, s vadul, hevesen mélyíti el a csókot. Megpróbálnám elfordítani fejemet, de hosszú ujjaival hajamba markol, s annál fogva tartja fejemet… a francba is… ha így nem megy, menni fog durvábban…

Erõteljesen harapok alsó ajkába, s diadalmasan élvezem, ahogy savanykás vére szétárad számban… Felszisszen, s dühtõl szikrázó szemekkel pillant rám, én viszont csak gúnyosan mosolyogni vagyok képes…hehe…

2008.08.15 19:14

Itachi:

- Mégis… mibõl gondolod, hogy veled fogom tölteni ezt az idõt, hmm? -kérdezi miközben gyûlölködõ pillantással mér végig. Mibõl..hm..mibõl is...talán mert én így akarom.

Gúnyos mosoly terül szét az arcomon és egy egyszerû mozdulattal rántom közelebb magamhoz. Kezem a derekán..nem engedem elhúzódni. De nem ám.

Kezét a mellkasomnak feszítve próbál eltolni magától de nem megy neki..naná hogy nem... mert nem engedem. Ilyen könnyen nem szöksz meg elõlem.

- Engedj el, hmm…! -tiltakozik hevesen, de nem hat meg vele. Közelebbhajolok hozzá és már attól rémülten mered rám hogy megérzi lehelletem az ajkain. Hát ha majd mást fogsz érezni. Hehehe!

Megragadom az állát hogy magam felé fordítsam a fejét, amit most is olyan ellenkezve fordít el csakhogy ne kelljen a szemeimbe néznie.

-Gondolod hogy csak a Sharingan az egyetlen fegyverem? -vigyorgok rá elégedetten, azzal az ajkaira tapasztom a szám és vadul megcsókolom. Ujjaim a nyakára fonódnak, és ennyi elég is neki, megnyitja nekem az ajkait én pedig elmélyítem a csókot, vadul falva az ajkait. Ahhoz képest hogy veszélyes bûnözõ és férfi..olyan finom a teste mint egy nõnek.. selymes haj... igézõ kék szemek és ezek a finom ajkak... igazán csábító. A falnak lököm, miközben egy pillanatra sem engedem el. Érzem hogy kezei olyan erõvel markolják a ruhámat hogy kis híján letépik róla.

-Nocsak... túl sok rajtam a ruha... így gondolod...? -nézek rá gúnyosan mosolyogva  és elnevetem magam. -Nos, ez megoldható probléma. Elõveszek egy kunait, megforgatom a kezemben és már hasad is le rólam a köpeny, amit nem akartam kibontani. Aztán jön õ, vele kicsit szórakozom még mielõtt megszabadítanám a ruháitól. Végigcirógatom az arcát a kunai késsel, majd a nyakán lefelé húzva végigkarcolom a bõrét hogy aztán élvezettel nyalogathassan le a kiserkenõ vérét. Hihetetlenül feltüzel ahogy összerándul az apró fájdalomtól és megremeg a félelemtõl. Félsz tõlem? Nos, van is okod rá, de nyugi...nem foglak bántani.... nagyon....

-Élvezed "sempai"...? -nézek rá fölényesen mosolyogva. -Pedig csak most jön a java. Megragadom a gallérját és az ágyamra lököm. Hihetetlenül jól szórakozom rajta ahogy próbálja összeszedni magát, de én már ott is vagyok, és kezeim a matrachoz présel azokat a veszélyes kis kacsókat a szájakkal. Pedig milyen...de milyen dolgokat lehetne azokkal mûvelni... -fordul megh a fejemben és megint önfeledten elvigyorodom magamban.

Lenézek az alattam fekvõ szõkeségre majd a hajához nyúlok és kibontom hogy szabadon omoljon a párnámra. Igen..így máris jobb... Gyönyörû...

Deidara:

- Igen..?- érdeklõdik, arcára vidám vigyor ül ki… letörlöm az arcodról, ha így vigyorogsz továbbra is…Azonban még reagálni sincs idõm, köpenyén pihenõ kezével megragadja ruhámat, s annál fogva a falnak penderít… fájdalmasan szisszenek fel, fejem elõre bukik, így szõke hajam függönyként omlik arcom elé… ez a szemét… Meg akar ölni? Nem adtam neki okot rá… bár mindent kinéznék belõle. Ujjaival lágyan ûzi el arcom elõl szõke tincseimet, s elgondolkodva méri végig arcomat. Mit akarhat? Ha a Sharingannal akar próbálkozni veszett ügye van… viszont fizikai erõben egy testhosszal vezet…

- Kicsit sajnállak, hogy Tobi a társad.. tényleg idegesítõ lehet…- fekete szemeivel a terembõl épp akkor kilépõ maszkosra pillant. Hogy jön ez ide?- A szobádba indultál... "sempai" – hangja kísértetiesen hasonlít Tobiéhoz, az utolsó szóról nem is beszélve… ha nem lenne benne az a mérhetetlen gúny, nem irritálna ennyire… -Mi lenne ha tennél egy kis kitérõt?

Már nyitnám a számat, hogy ezernyi sértést zúdítsak fejére, azonban õ, meg sem várva, hogy reagálhassak ruhámnál fogva vezet egy teljesen más irányba… Hova a fenébe visz? Mindegy… ha megérkezünk megölöm.

Megáll egy ajtó elõtt, kinyitja azt s belök rajta. Hol vagyok? Talán… az õ szobájában? Itt szeretne meghalni? Rajtam ne múljon…

Csupán a zár kattanása ébreszt fel, bosszúm szövögetésében, s én akaratlanul is hátrálok egy lépést. Mire készül?

Dühöm elemi erõveé tör rám, elborítja agyamat, s mély gyûlöletemmel karöltve készül kitörni belõlem… Mégis, hogy merészel engem így elrángatni máshova, hogy aztán egy szobába zárva… nem is tudom mit csináljon velem!?

- Mit akarsz?- érdeklõdöm, hangombõl süt az utálat és a méreg… õt azonban nem túlzottan érdekli, jól szórakozva húzódnak vigyorra ajkai.

- Találd ki! – feleli csípõsen, s bennem a sarokba szorítottság érzési kezd kifejlõdni… jó lenne eltûnni… azonban, mikor megpróbálkozom elslisszolni mellette, megragadja csuklómat, s annál fogva állít meg.- Hova sietsz? A következõ tanácskozás csak egy nap múlva lesz... addig bõven van idõd...

Felháborodva pillantok sötét szemeibe, s erõs rántással próbálok megszabadulni kezének szorításától, de ezzel csak azt érem el, hogy még erõsebbre fonja ujjait csuklómon. Felszisszenve, kapok oda, hogy lefejtsem magamról kezét, erõlködve feszegetem ujjait, azonban nem megyek sokra…

- Mégis… mibõl gondolod, hogy veled fogom tölteni ezt az idõt, hmm? – szûröm ki fogaim közül, s kék szemeimmel gyûlölködve mérem végig… ha tovább maradok, semmi jót nem fogok kapni… csak bajba kerülhetek… a francba…

Gúnyos mosollyal válaszol, s egy egyszerû mozdulattal ránt magához, erõs karját a derekamra fonja, s annál foga szorít magához… szinte belepasszíroz a testébe… Küszködve teszem mellkasára szabad kezemet, s megpróbálom eltolni magamtól, azonban ismét nála a fizikai erõfölény… kezem alatt megérzem kemény izmait, s kissé megrettenek… túl erõs…

- Engedj el, hmm…!- adok hangot tiltakozásomnak, ám mintha meg sem hallotta volna, tovább tart fogságban, s közelebb hajolva forró leheletével ajkaimat kezdi csiklandozni. Nagyra tágulnak szemeim, s meglepetten mélyedek el az koromfekete szempárban… mégis mit csinál? Megpróbálom elhúzni fejemet, de õ elengedi csuklómat, s ujjait államra fonva tart sakkban. Kezdek megrémülni... ugyan akkor dühöm is egyre nagyobb hullámokban önti el agyamat... mit képzel ez magáról?

2008.08.14 20:27

Itachi:

Meg tudnám nyúvasztani azt az idiótát. Miért kell ódákat zengeni róla hogy ez milyen fontos, az milyen fontos? Ezek a tanácskozások se tudom minek vannak, hiszen mindenki tisztában van a feladatával. De legalább jól szórakozom az unott arcokon. Kisame alszik. Nyitott szemmel..ahogy szokta. Hidan egy kést feneget a bõrén, Kakuzu õt nézi. Csak Tobi hiperaktívkodik továbbra is, idegesíti Deidarát. Heh és a szõkeség még hagyja is. Vagy mégsem? Hirtelen ugyanis rádörren hogy hagyja már békén. Nocsak... furcsa fordulat a kis szöszitõl. Milyen élénken csillognak azok a kék szemek. Nocsak... felém nézett... keresed a tekintetem hehe...

Mióta itt van rajta tartom a szemem... a sharingant és a persze a rendeset is. Mintha tartana tõlem..amit meg is értek... hiszen nekem köszönheti hogy itt van. Teljesen feltüzel ez a dühös pillantás amivel méreget. Bosszúszomjas... látom rajta hogy legszívesebben engem i felrobbantana hogy szépen érjek véget... "mûvészien" ahogy õ mondaná.

Mikor vége van a tanácskozásnak, õ az elsõk között távozik én pedig követem. Azt hiszed ilyen könnyedén elszökhtesz elõlem? Hát ne hidd. Én bármit megkapok amit kinéztem magamnak...és ebbe õ is beletartozik.

Hehe..azt hiszi Tobi jött utána. Milyen kedves...ne hasonlítgassan engem ahhoz az idiótához. De ne ám.

Na végre, felém fordul... meg is döbben hogy nem Tobit látja hanem engem. Micsoda sokat mondó arckifejezés. Düh, egy kis ijedtség, és még sok minden. Imádom ezt az arcot.

Ahogy kimondja a nevem..süt belõle a tömény utálat. Visszautasítás... és gyûlölet. Még a szemeibõl is, pedig milyen szép ködös lehet az a kékség mikor elönti a testét a gyönyör.

Látni akarom.

-Igen..? -nézek le rá kedélyes vigyorral az arcomon. A köpenybõl kilógó kezemmel megragadom a ruháját és a falnak lököm. Fájdalmas koppanással ütõdik neki, haja az arcába zúdul, odanyúlok és eltûröm az útból a szõke tincseket. Mint a mezõ nyáron... gyönyörû szõke kalászok... és tengerkék ég. Milyen jól mutatna a bordó ágynemûmön.

-Kicsit sajnállak hogy Tobi a társad..tényleg idegesítõ lehet.. -sandítok a maszkos irányába aki épp akkor lépdel kifelé a terembõl. -A szobádba indultál... "sempai" hangsúlyozom ki az utolsó szót gúnyosan, utánozva vele Tobi stílusát. Mi lenne ha tennél egy kis kitérõt? -kérdezem és meg sem várom a válaszát, elrángatom a másik irányba. Tudom hogy nem hatok rá a genjutsummal, a testi erõmmel annál inkább. Na meg van más is a tarsolyomban a genjutsun kívül.

Az ajtó zárja hangosan kattan  ahátam mögött, õ pedig elhátrál elõlem.

-Mit akarsz? -kérdezi,én pedig csak vigyorgok rajta.

-Találd ki! -vetem oda neki gúnyosan és el kapom a karját mikor el akar osonni mellõlem. -Hova sietsz? A következõ tanácskozás csak egy nap múlva lesz... addig bõven van idõd...

2008.08.14 13:41

Deidara:

Egy újabb unalmas tanácskozás… Pein már megint mindenrõl beszél, csak épp minden szó felesleges. Egyikünk sem hülye, tudjuk milyen fontos, hogy megszerezzük a pénzt, a jinchuurikiket stb… mégis már kb. ez a negyedik alkalom, hogy feleslegesen jártatja a száját. Tehetünk mi róla, hogy ilyen szerencsétlenül alakultak a dolgok? Fõleg számomra… Tobi most is itt ül mellettem, s nem hagy élni… egyfolytában piszkál, kérdez, fecseg, nyaggat…idegesít… megõrjít… azt nem értem õt mi a fenének kellett bevenni a szervezetbe. Hasztalan, csak útban van.

- Tobi! Hagyj már békén, hmm!- szólok rá, de könyökére támaszkodva néz rám, jobban mondva csak sejtem, hogy rám néz… nehéz ezzel az idétlen maszkkal. Legalább a beszédet abbahagyta. Kezdett ténylegesen irritálni.

Szemeimmel újra Peinre kalandozok, s unottan figyelem, ahogy magyaráz, bár szavai nem találnak értésre nálam. Legalábbis jelenleg nem izgat.

Úgy érzem, mintha valaki figyelne, s én kíváncsian fordulok a fürkész tekintet után, azonban egy gyûlölt fekete szempárral találom magamat szemben. Az Uchiha fesztelenül figyel székében hátradõlve, egyik kezét szokásához híven köpenyébõl kinyúlva függeszti mellkasa elé.

Tudnám mi a fenét figyel rajtam ilyen lelkesen. Bár éjfekete íriszeiben az égvilágon nem látszik semmi, kék szemem gyûlölködõ pillantására arcára gúnyos félmosoly kúszik, s agyamat elborítja a feltörekvõ düh… hogy mer rajtam gúnyolódni? Ha így folytatja, rövid úton ismertetem meg az egyik mûvészi pókommal, amit a legnagyobb örömmel robbantok arcába…

Azóta utálom, mióta legyõzött… s behurcolt ebbe az istenverte szervezetbe. Azóta kell elviselnem, és nem tehetek ellen semmit. Semmit. Ez legbosszantóbb.

- Mára ennyi elég volt. Elmehettek.- hallom Pein határozott hangját. Ennyire elment volna az idõ a szempárbajjal? Mindegy.

Elsõként állok fel, s Tobit meg sem várva sietek ki a terembõl, hogy minél messzebbre kerüljek attól az arrogáns baromtól. Mi érdekeset találhatott rajtam? Úgy nézett rám, mint valami kirakati bábúra. Biztos azt tervezgeti, hogyan akar megölni…kinézném belõle.

Lépteket hallok a hátam mögül, az az érzésem támad, hogy Tobi az, mivel õ igyekezett elsõként utánam, mikor kijöttem a terembõl. Az idióta…Megtorpanok, s megpördülök.

- Tobi! Megmondtam, hogy ne köves, hmm! Mert…- de nem bírom befejezni a mondatot, mivel nem az áll a hátam mögött, akire számítottam, hanem újra az a sötét szempár nem le rám.

- Itachi…-sziszegem, próbálok annyi utálatot hangomba sûríteni, amennyit tudok, de látom nem hatja meg, épp ellenkezõleg… nagyon jól szórakozik rajtam…