2009.04.15 22:48 Idézet

Hiyahiya

Deidara:

Na jó... kezdem magam roppant mód Piroskának érezni... Deiriska vagyok, ez itt meg Tobi az ordas, és éppen arra készül, hogy Szilva mama felé vezetõ uamon meghúzzon, hogy aztán már járni se tudjak a nagyi házáig, ahol is õ gyûrhetné velem a lepedõt, aminek én nagyon örülnék, de tekintve, hogy jelenleg a farkas próbál elem piros-pacsit játszani, igen csak elképzelhetõ, hogy hamarosan mûs lesz más helyeken, oda ahova eddig csak na szilva kapott vvííáááájpppííííí jegyet... DE TE NEM KAPSZ! AZNNAL HÍVJA VALAKI A BÁDIGÁRDOKAT!!! És ha már jönnek hozzanak egy kis csoki tortát is... korog a pocikám...

És akkor most jön az, hogy szemügyre veszem az ellenséget, mert én nem felejtem az a arcokat, csak azokat, akiktõl egy életre rémálmaim lesznek.. mint például Hidanét, mikor kora reggel úgy gondolja senki sem hallja, és áriázni kezd, én pedig véletlenül, a sors ádáz cseleképp kitévelyedek, és az elsõ amivel találkozom az egy anyaszült meztelenül táncikáló, lenyalt hajú állat, aki kaszáját mikrofonként használva rázza a fejét magas C-t hörögve... nos... ezek tudná már csak szebbet láthatok, mert Hidan után minden éjszaka tükörrel az pofim elõtt alszom el.. ha felébrednék, a világ legszebb arcával találjam már magamat szemben...

De most, hogy így szemtõl félszembe állok vele, így jövök rá, hogy elõbb kellett volna röntgen szemüvege húzni, hogy átnézzek rajta... láttam már az arcát, de még mindig meglepettségre ösztönöz...azonban elgondolkodtató egykét dolog... az rendben van, hogy Tobi hangja mutál hetente, felváltva, de hogy az arca is férfiasodjon vele együtt... a múltkor lágy, férfias vonások pompának rajta, most meg olyan nyers vágy, amitõl még a kislábujjam is megremeg...még szám is elnyílik, nagyra tágulnak szemeim, ahogy vörös íriszében elmerülök, jóképû arcán a balsejtelmû mosoly megvillan, és szinte elbûvöl...

DE NEM! NEMN! A SZILVA JOBBAN NÉZ KI!

A én szilvám olyan szívdöglesztõ, hogy abba az én szívem is beledöglik... nem csak döglik, olvad, mint csoki a paliban... vagy mint vaj a kés alatt... vagy mint Zetsu a grill sütõn... öööö... ez msot rossz hasonlat volt... de tény hogy a múltkor elfolyt rajta valami, aminek az eredetét nem szeretném tudni, vagy épp megtapasztalni... nekem az is elég a járkáló gaz és a skizo megmagyarázására, hogy gyerekkorában egy Vénusz légycsapója megette, és mikor belesett nem csak a színek futottak ki belõle ijedtükben, de a személyisége is kettéhasadt, mint õ, mikor a génmanipulált tulipán megnyalogatta... na meg ott a fapapucs, ami megmentette attól, hogy megegyék.. de itt van még egy kérdés... melyik Ze és melyik Tsu? Logikai alapon a fekete Ze a fehér meg Tsu.... de mi van ha fordítva van? Ha a fehér Ze a másik meg Tsu? És mi van ha a Tsu csak megtévesztésnek van ott és valójában Zeze a neve? Gyanús... nagyon gyanús...

Tehát, ott tartottunk, hogy a szilva a legvonzóbb emberke, akit valaha is láttam... olyan észveszejtõen jó pasi, hogy vödörbe kell összegyûjteni miután rám mosolyog...oooolllyyyaaaannn rettentõen szexi a mosolya, hogy belehalok de menten...nékemnékem...

De Tobi is álompasi... szexi... erotikus... és elcsavarja a fejed, ha csak rád néz...

Mindig is tudtam én, hogy akkor ismerem meg magam a legjobban, mikor nem vagyok magam, de most magam vagyok, és ismerem magam, szóval csend legyen, ment magamba csapok!

Ugyan már... igazam van!

Van bennem valaki, aki rosszat akar nekem... DE ÉN NEM ENGEDEK NEKII!!!! ARRGGHHH!!!!!!!

Így tehát magamra eszmélve, és mellõzve az idegesítõ kis sugdolózó hangocskát csapkodok jobbra-ballra, hogy kikerüljek eme kellemetlen helyzetbõl ám mindez sikertelennek bizonyul, mert hiába hadonászok, mint egy pipi lázas csirke kezdemény, akkor sem sikerrel orrba tenyerelnem, de még agyturkálást sem tudok végezni rajta az ujjaimmal... bár gyanítom, semmi érdekes nem lenen ott, majd egy-két majom meg pár banán...

- Engedj el, hmm! Azonnal eressz el te hülye banán! – vezetem be nemes szabadulási tervem végszavait, amikor is észbe kapok... öhm... most tényleg banánnak szólítottam...EJJ TE HÜLYE SZÁR, HOGY NEM HODAZS PECKET!!!! A SZIÁV TIS ELKOTYOGTAD!!! Katonai iskolába adlak...

Oké... addig nincs gond, amíg Pein nem tudja meg, hogy õ a paradicsom... mert ugye a paradicsom az gyümölcs, igaz? Hát persze, hogy az! Zetsu azt mondta, mikor a „kertészeknek Á-tól BÉ-ig”- et olvasta...

Kistányér méretû szemekkel pillázok fel rá, attól félve, hogy eme kijelentéstõl nem vár két percet, amíg felkészülök a ruha szaggatásig... TE PERVEZ BANÁN, HOGY ERÕSZAKOLNA MEG KING KONG!!!

És, ahogy balsejtelmes vigyora megint besötétíti arcát, nagyon félni kezdek... kár hogy nem függönyt hord a fején... pölö akkor húzódhatna el, mikor elvigyorodik... legalább a szemében nem látnám azt a gonosz csillogást... vagy az csak a tûz? Nincs nálam a nagyítom.. utoljára akkor láttam mikor Hidan hangyát égetett vele... a kis állatkínzó... de majd csodálkozik mikor jönnek az aktivisták és rajtakapják a hangyabõr alsójában... HT HÁNY HANYGÁNAK KELL MÉG MEGHALNIA! KEGYETLEN VILÁG!!!

- Mindig is tudtam minek nevezel magadban. Sõt, tudok a nyalóka szövegedrõl, a szilváról és egyéb csacskaságaidról. Mindent tudok rólad, ahogy azt is, hogy hiába szereted Itachit, benned van a kétely. Nem tudsz ellenállni a vonzerõmnek... – leheli halkan, forró lehelete bizsergetõen égeti ajkaimat, melyek megremegve lüktetnek azért, hogy megérintse õket... Na de állj...ÚRISTEN! TOBI URI GELLER UTÓDA!! De hol vannak a kanalak?

semmi szükségem nem lesz rá, elég lesz ha egy sokkolót használok vallatásra.. MIÉRT NEM? Hát, hogy küldjek majd védõenergia csomagot? IGAZSÁGALAN! Pedig még a könyv is jól állt a kezemen!!!

Attól függetlenül, még megbénít közelsége, és bárhogy vitatkozom magammal, igaza van... el tudna csábítani...HA NEM LENNE NÁLAM A SZILVA FÉYKÉPE! Tele van vele a tárcám... ooohh.. imádlak szilva!!!!

- De igen... – tiltakozom erõteljesen,ököllel, kézzel lábbal, nyakkal, fejjel, foggal, körömmel, korbáccsal, tárcával, cipõvel, csoki tortával, ropival, chemtoxszal, vonalzóval, Sió rostos barackos dobozos üdítõvel....hmm... nem tudom, mi van még nálam...

Vagyis inkább, csak hebegek, habogok, meg halkulok, mintha valaki nyomná le a hangerõt... meg persze próbálom eltolni magamtól reszketve, ugyan is a belõle áradó mentolos illat, és a furcsa, csábító erõ, ami ködöt von szemeim elé, testének közelsége valahogy nem igazán akarja abba hagyni a nagyi effektust a kacsóimban...NEM IS ITTAM KÁVÉÉÉT!!!

- Csókolj meg – duruzsolja érzékien, gerincemen meredeznek a pihék, egész testemben beleremegek, elkábulok hangjába, és ajkaim tényleges, sóvárgó lüktetésbe kezdenek...NA DE ITT EGY METÁLIS POFON, AMITÕLMAJD ABBA MARAD A SZELLEMI SZÓFOSÁSOD!!

Na hagyd magad!Kiütöd, adj neki! Erõs vagy! Csak figyelj a lábmunkára!!! Golyóra menj, golyóra, ha mondom!!!

- Nem... – tiltakozom halkan, reszketve, mintha épp most bújtam volna ki a hûtõbõl egy kellemes átbulizott éjszaka után a pingvinekkel, akik perverz csõrrel követnek, szemeikkel kacsingatva... Egy pillanat... a pingvinek tudnak kacsintgatni? Nem tudom de a múltkor Kisame rám kacsintott... de õ nem pingvin! DE HAL! Ezek szerint a hal tud kacsintani... akkor a pingvin is! Mert a Pingvin halat eszik! MIII?????? Valami megfeküdte a fejem... agyhajtót kéne bevennem...

Ám mielõtt még komolyabban rájöhetnék, hogy jééé baj van, de óriási, a banán olya vigyort csal az arcára, amit még egy szadista kéjgyilkosos megirigyelhetne, majd perceken belül, már egy csini réten ülünk, ahol csini...JÉZUSOM MILYEN SZÉP VIRÁGOK!!!!! Fûûû... szép zöld... kék ég.. finom cseresznye virág illat... olyan az illata, mint annak a sütinek, amit Hidantõl szoktam csórni, amikor vesz magának, õs õ bedühödik, de én szépen nézek rá, és õ megnyugszik, mert a fejét összevarrni nehéz lenne...

Tátott szájjal, nagyokat pislogva, értetlenül szemlélem a vonzó helyet, ahol egész nap eltudnék üli, és nézegetni a virágokat, meg csokit enni, meg feküdni meg aludni, meg szobrokat csinálni, meg banánt imádni... talán az utolsót nem... max egy késsel szadista röhögéssel vágnám apró, miliszer milis kockákra hogy aztán hörögve tapossam meg egy kicsit, azután pedig elõvenném a játék pisilõs babámat és.... ohhh de jó a közelében lenni...MI VAN? És honnan van nekem pisilõs babám? Szemét Konan...

- Hol... hol vagyunk? Ez egy genjutsu? – érdeklõdöm nagyon okosan, persze ezt anélkül tudom, hogy megerõltetném magam, mert ha ez igazi lenne, akkor épp most meztelen lennék, a szilva alattam lenne, és olyan dolgokat mûvelne a cenzúra kocka mögött, amit én hol nyögve, hol nyelõsen élveznék... DE A SZILVA NNCS ITT! Sõt még aszalt sincs.. kár...

Feloldó pecséttel próbálkozom avagy KAAAAAAIIIIII TE KÖCSÖG ILLUZIÓÓ!! KAAAAAIIIII VAGY KISBALTÁVAL VÁGLAK SZÉÉÉT!!!

És sikerül? Hát persze hogy nem... már megint elhagytam a négylevelû lóherémet... ZETSU ELVETTE, MER AZT HISZIA NAGYMAMÁJA! De nem igaz! A konyhai sárgadinnye a nagymamája!!!

- Igen – búgja, óceán mély hangja olyan õrjítõen köze dorombol fülemhez, hogy egész testemben libabõrös leszek, gerince mentén forró bizsergés száguld végig hátamon, s szinte erõvel fojtom magamba feltörekvõ sóhajom... ajkai hozzámérnek, s marja bõrömet érintése...jézusúrsitenfapapucs...- Ez egy olyan világ, amire mindig vágytál. Persze itt nincs minden csokiból, de nyuszit bõven találsz...

S int valami jó, aki megmondta a frankót, egy cuki, fehér, pihe-puha nyusszancs szökken az ölembe, és olyan szemekkel pillant fel rám, hogy attól menten elolvadok... DE CUUKKIIIIIII!!!! NYUSSZZIIIII!!!!

Jajjjjj... olyan puha, és selymes a szõre... olyan széépp! Megtarthatom? Haza akarom vinni, megtartani, pórázt adni rá, meg Zetsu nagyapját megetetni vele, és masnit köti rá, meg megsétáltatni, összerágatni vele Pein „megöllekhatökreteszed” papírjait, és együtt szadizni a szilvávaaaal...NYUUUSSSZZZIIIII!!!

Gyerekkoromban is volt egy... játék nyuszi... cuki lila, gomb szemû... ohh belõle csináltam az elsõ bombámat.. kár, hogy felrobbant.. elõször azt hittem, hogy csak simán mákot tömök belé... DE EZ ÉL! ÉÉÉÉÉÉÉÉLLLLL!!!! JAJJ DE MEGNYORORGATOM!!! GYEREKNAP VAN!!!!

Na de állon meg a halálmenet... ez csak egy genjutsu.. ami azt jelenti hogy lehet hogy most épp a valóságában egy madárfészket simogatok... TE ALJAS BANÁN!! MIT BEFOLYÁOSLGATSZ TEEEEE!!!! TEEEEEEEEEEE!!! SZÉJJELVÁGLAK! HÁ MI CSÁLÓ-É??? HÁ MORREE!!

Nagyon csúnyán nézek fel rá, kis kapákat röptetve szemeimbõl, s úgy próbálom meg halálra nézni, de rendesen... gonosz... nagyon gonosz... DE SZUPER DEI KIFOGOTT RAJTAD! TUDOM ÉN, HOGY AZ CSAK EZ MADÁRFÉSZEK!!

Akkor hogy tudott elugrálni? Ohh... hát... van ilyen... biztos Zetsu kishúga...

Még észbe kapni sincs idõm, olyan hirtelen fordul velem a világ, s mire feleszmélek, a banán már rég az ajakimat tépi, ami megakadályozza azt hogy én is tépjem, azon okból, hogy ne tegyen ilyesmit...

Persze, elég neki két másodperc, hogy elvegye az eszem...kábán hagyom, hogy izmos teste hozzám simuljon, kesztyûs ujjai hajamba bújjanak, nyelve éhesen körözzön számban... elgyengülve, remegve hagyom, hogy birtokolja számat, uralkodjon felettem, megmérgezzen azzal a forró vággyal, ami belõle árad...

- Látod? Semmi értelme ellenállnod. Az enyém vagy... mindig is az enyém voltál...- duruzsolja, mint valami megrögzött fa

2009.04.02 23:42 Idézet

baktimi

Tobi:

- Nem mehet vele - válaszol Itachi. Karba tett kezekkel mosolyodom el a maszk alatt. Nem tehetsz semmit, és ezt te is jól tudod.

- Csak egy küldetésrõl van szó, Itachi. Õk ketten már amúgy is összeszokott csapat, és ha elhozzák a jinchuurikit, akkor nem állok a dolog útjába - szól közbe Pein.

Letörölhetetlen vigyorral figyelem ahogy felkapja kis ukéját (aki hamarosan exukéja lesz), és kisiet vele a terembõl. Hehehe...

*

Indulás.

Könnyes búcsút vesz a kis szõkém riválisomtól, majd félénken lépked tõlem biztonságos távolságban, szinte ugrásra készen. Halkan nevetek, mert rendkívül mulattat ez a kis butus.

- Semmi okod a félelemre, Deidara. Nem foglak bántani - mondom neki.

- Akkor sem bízom benned Tobi, hmm! - válaszolja, és kinyújtja rám rózsaszín kis nyelvecskéjét, majd elém sasszézik formás kis fenekével. Mmmrrr...

Majd idõvel megtanítom neki a nevemet is, de egyenlõre jó az inkognítóm. „MÉG HOGY NEM AKARSZ BÁNTANI, MI? LÁTOM A MASZKOD VONALAIN, HOGY BE AKARSZ NYÚLNI A BUGYIMBA, DE ÚGY, HOGY UTÁNA OTT MARADSZ!!” - hallgatom sületlen gondolatait, amik mindig felvidítottak régebben is, és majdnem felnevetek.

Elered az esõ, és õ látványosan szenvedni kezd. Unott sóhajjal rántom köpenyem alá, és egy nagyobb sziklamélyedésbe vezetem, közben tovább folytatja agyament eszmefuttatásait. Elképesztõ ez a fiú. Nem csoda hogy Tobi és Tobi-kun is imádják. Amikor már a sárkányoknál tart, nem bírom megállni hogy ne szóljak be.

- Nem hinném, hogy itt élnének sárkányok - mondom halkan, és felnevetek meglepett arcocskáján. Bemegyünk, tüzet gyújtok és leheveredem a tûz mellé, kényelmesen felkönyökölve figyelem a kis édest. Leveti elázott köpenyét, és remegve, fogvacogva lövell felém gyanakvó, gyilkos pillantásokat. Hehe... Kinyúlok felé és az ölembe rántom könnyedén.

- Nem szeretném, hogy megfázz... mégis csak itt a legkényelmesebb, nem gondolod? - incselkedem vele.

”Jesszusom!” - mereszti rám nagy kék szemecskéit. - „Csúnya banán! Nem szeretlek!”

Elvigyorodom. Olyan kis lökött... Mellette aztán soha egy percig sem unatkoztam, és nem is fogok szerintem ezután sem. Lehajítom maszkomat, és mosolyogva figyelem piros kis arcát, és buta gondolatait hallva majdnem felröhögök. Hát beszarás.

Tátott szájjal nézi az arcomat, és elmosolyodom. Hát igen. Ha tetszik Itachi, engem imádni fogsz...

Észbe kapva kezd kapálózni.

- Engedj el, hmm! Azonnal eressz el te hülye banán! - csúszik ki a száján, és megszeppenve pillant fel rám. Széles vigyorral figyelem.

- Mindig is tudtam minek nevezel magadban - búgom tengermély hangomon. - Sõt, tudok a nyalóka szövegedrõl, a szilváról és egyéb csacskaságaidról. Mindent tudok rólad, ahogy azt is, hogy hiába szereted Itachit, benned van a kétely. Nem tudsz ellenállni a vonzerõmnek...

Az utolsó szavakat már a szájába súgom, és kapkodó lehelete arcomat cirógatja.

- De igen... - leheli elkábulva, és megpróbál remegõ kezeivel eltolni magától. Nos, én mindent tudok róla, de õ rólam szinte semmit. Gõze sincs róla, hogy a mentális õsjutsuk minden fajtáját ismerem, amivel bárkinek a viselkedését, gondolatait tudom manipulálni, és még csak szemkontaktus sem szükséges hozzá.

- Csókolj meg - súgom halkan, és hangom az õ számára ellenállhatatlanná válik, mint apró madaraknak a tavaszi fuvallat párzásra ösztönzõ ereje.

- Nem... - nyögi egész testében reszketve. Elvigyorodom, és a genjtusum már körül is ölel bennünket. Meleg nyári fuvallat melegíti fel testét, és a körülöttünk áramló cseresznyevirág szirmok beborítják a zöld mezõ puha füvét amin együtt üldögélünk. Elkerekedett szemekkel pillant körül, és elkábul a finom virágillattól amely bódítja érzékeit.

- Hol... hol vagyunk? Ez egy genjutsu? - habogja, majd feloldó pecsétet formál, de semmit sem ér vele.

- Igen - válaszolom lágyan, hangomba és érintésembe beleremeg ahogy számmal finoman megcirógatom fülét. - Ez egy olyan világ, amire mindig vágytál. Persze itt nincs minden csokiból, de nyuszit bõven találsz... - kuncogok halkan. Aranyos, pici fehér nyuszi mászik az ölébe, és õ megbûvölve, felragyogó szemekkel simogatja meg. Szörnyen gyermeteg, de ezért is tetszik annyira. Megszadizza a kis állatot, majd észbe kap és gyilkosan pillant fel rám, de az már cseppet sem zavarja hogy még mindig az ölemben ül, és a derekát ölelem karjaimmal.

A nyuszi meglóg, és én egy könnyed mozdulattal teperem le magam alá és megcsókolom. Ahh na végre...

Puha, finom hajába túrok, és kiélvezem ajkainak puha lágyságát, szájának forróságát, és alattam fekvõ testének finom remegését...

- Látod? - súgom mosolyogva. - Semmi értelme ellenállnod. Az enyém vagy... mindig is az enyém voltál...

Kábán, kipirulva pillant fel rám, és figyelem ahogy fejében a gondolatok cikáznak. Kezdi hergelni magát, hogy ki tudjon józanodni. Hagyom neki, hiszen ha akarnám, itt helyben megkaphatnám, vagy megbûvölhetném a gondolatait, netán kitörölhetném agyából Itachival kapcsolatos összes emlékét... sõt, akár halálos ellenségévé is tehetném, hogy aztán mosolyogva végig nézhessem ahogy megöli. Igen. Megtehetném...

De az unalmas lenne.

2009.03.26 21:25 Idézet

Hiyahiya

Deidara (3):

Hát megveszek érte! Nem is értem, hogy voltam képes elkábulni annak a hülye banánnak a molesztálástól! Az lehet, hogy jóképû, meg érti a dolgát, de attól még a szilva jobb! Életem elsõ szerelme! Imádnom kell érte, és minimum egy képet kéne magamnál tartanom róla, hogy az olyan pillanatokban, mint most tudjak rajta élvezkedni!!!

Békés, és olvadós gondolataimból egy mély dörrenés, furcsa recsegõ hang szakítja meg, s ahogy egy víz csepp csöppen arcomra, egy kancsalítós megvizsgálás után, már tudom, hogy ez esõ... az meg villám meg dörgés... jajj ne máááár!!!! Pont most kell a zuhé?

Morogva fújom le orromról a vízcseppet, ám ahogy már több is gyûlik mellé, akkor már csak köpenyem ujjával tudom felfogni, ami nem túl jó erre a célra, mert átázik és én annak nem fogok örülni...

Erõs, fekete kesztyûbe bújtatott ujjak ragadják meg csuklómat, s egy erõs testhez rántanak, melynek köpenye felém kerül, mint valami esernyõ, ezzel megakadályozva azt, hogy olyan állagba kerüljek, minta kockacukor a vízesés alatt...

Durcásan õsszorított ajkakkal, s karba font kezekkel, fordítom el fejemet, mintha pusztán ezzel meg tudnám akadályozni, hogy bármit is tenni tudjon... MERT IGEN! OLYAN FEKETE AURÁT BOCSÁTOK KI MAGAMBÓL AMIT MÉG A PERSIL SEM HOZ KI!

- Köszi, hmm...- morgom halkan, s engedve, hogy vállamat ölelve kezdjen vezetni az erdõ belseje felé, ami nem jelent túl sok jót, de futni akarnék, se tudnék, mert szétáznék, és különben is.... úgy szorít magához, hogy feszítõvassal sem tudnám leszerelni magamról...de minek is... jó esernyõként funkcionál...

Elérünk egy barlang szerû valamit, s én nagy szemekkel méregetem, azt találgatva, vajon medve vagy szörny éle- benne, ami felfal ha csak szép szõkés gyönyörûségemmel oda megyek.. lehet, hogy sárkány és elrabol! JÉZUSOM! NEM AKORK MEGPÖRKÖLÕDNI!!!

- Nem hinném, hogy itt élnének sárkányok. – dörmögi halkan, mély, öblös nevetéssel megtoldva, amitõl még a nyakamon is meredezik a pihe, és kis híján még a hajam is, fõleg hogy spiritiszta tanfolyamon szerzett új tapasztalatait és képességeit hasznosítja rajtam...HÁT NINCS A HOMLOKOMRA ÍRVA, HOGY MIT GONODOLOK!!! Hogy a nénikémben csinálja? Hmm... ez gyanús...

Mire feleszmélek, már a barlangban csücsülök, miközben õ, valami használhatóból készül tüzet csiholni, valami furcsa a barlangban talált gallytömegbõl, akarok itt maradni! Még a végén reggel kettõ helyett már csak egy lábam lesz! NEEEEEEEEEEE!!!!

- Ma éjszakára itt maradunk. A vihartól, úgy sem tudnánk hova menni.- közli nemes egyszerûséggel, s mellém lehuppanva tartja kesztyûs kezeit a tûzhöz, amit én megbûvölve figyelek. Ledobom köpenyem, mert totál vizes lett, és nem kéjvánok megfázni, bár így sem jobb, mert így meg a szél simogat, de úgy, hogy akár gágoni is tudnék, ha lenne csõröm.... LIBABÕRÖS VAGYOK TE JÓ ISTEN!!! HIDEG VAN! MIÉRT VAN HIDEG????

Miért nincs fûtés ebben a barlangban? Hát milyen kiszolgálás ez? Menten beírok a panaszfalevélre!

Hidegrõl való nem igazán kellemes zavargásomat elvonva pillantok oldalra, s gyanakvóan, szúrós kis kapákat lövellõ tekintettel méregetem a banánt, ki lazán könyökölve figyel már egy ideje, ugyan is maszklyukának nemes fénye úgy vetül rám mint üldözöttre a reflektor...még mindig gyanús, olyan nyugodtan üldögél ott, mint valami szobor.. tegnap még falikárpitot akart velem csinálni az oszlopával, mert meg csak figyel, aminek így sem örülök jobban... MIT AKARSZ TÉÉÉ???? HÁT MEGVÁGLAK!!!

De mire feleszmélhetnék õ már úgy röppent ölébe, mint valami lepõdõt, ami száll mint a zászló, könnyedén és súlytalanul...JÉZUSOM MILYEN EREJE VAN!!!??? Biztos pumpálja... hol van rajta a szelep? Kiszívom belõle a levegõt!

- Nem szeretném, hogy megfázz... mégis csak itt a legkényelmesebb, nem gondolod?- duruzsolja halkan, s én szobor mereven bámulok rá elõször... JESSZUSOM!!!! CSÚNYA BANÁN! NEM SZERETLEK!

Nagy szemekkel próbálom úgy reflexszerûen maszkjánál fogva eltaszítani magamtól, leveszegetni magamról, de mivel nem vagyok élõ veszítõ vas ezért nem nagyon megy...

Körém fonja erõs karjait, testéhez szorít, s én kétségbeesetten, a lehetõ legmélyebb árnyalatra vörösödve figyelem vajon mire készül... s ahogy maszkját a földre dobja, már tudom, hogy semmi jót nem remélhetek... vagyis inkább ez a széles vigyor erõsíti bennem a menekülés kényszert... MAMIIII!!! A FARKAS ELKAPOTT!!!! JÉZUSOM! HOL VAN A VADÁSZ, MIKOR KÉNE????!!!

2009.03.26 21:23 Idézet

Hiyahiya

Deidara (2):

- Én megszerzem – pattan fel Tobi, s furán mély hangja, úgy zengi be a termet, mintha épp mikrofonba adna ki halálhörgést... öhm... tévedek, vagy Tobi mutál? Eddig olyan vékony hangja volt, hogy azoknak kiadásához komoly kasztrációra lett volna szükség... egyszerûen mondva bedobtam volna az ellenség közé, elég egy sikoly és azok holtan terülnek el a földön... amióta látens perverzségét, és molesztálási kényszere elõtört, azóta mélyebb, most már olyan mély, hogy elmondani nem tudom... Tobi most serdül? Hmm... érdekes....

talán szólnom kéne Peinnek, hogy Tobi még kiskorú, ezért a várható lelki elferdülésre és a cikk-cakkos hajlamok felbukkanása miatt ki kéne õt záratni, mert maradandó károsodásokat okoz a környezetében és magában... bár ha így belegondolok, akkor egy muszáj pulcsi is elég lenne... ejnye... rossz hatással van rá a sok cukros bácsi meg az egy szem cukros néni... tiszta édesség bár... ki kér egy nyalókát?

- Valóban?. És hogyan csinálod? Talán lepkehálóval? Hehe...- nevetgél vígan Kisame, azzal a röfögéssel, amivel akár egy pörköltbe is elmehetne, mint egy biológiai baleset által vegyített félhalféldisznó... hátöö... ezt jó kérdés tulajdonképpen! Tobi egy valamire jó... arra, hogy magam elé lökjem, és élõpajzsként fogja fel az ütéseket... én simán megfogom azt az izét! Hát meglasszózom és haza lovagolok vele! Jiiihháááááááááááá, tehén fiú!

Mindenki vidáman reagál, ám két perc és a buli hangulatnak egy csapásra vége... azaz egy füstre... vagy chakrára... teljesen mindegy! A lényeg az, hogy hirtelen érzem magamat olyan szinten megfagyni, mintha épp hûtõbe raktak volna, így akaratlanul is kezemmel az asztala alatt Itachi erõs ujjaiba markolok, s ahogy nyugtatóan megszorítja kacsómat egy kissé lenyugszom, bár ezért az elõbbi chakra hurrikán azért rám is úgy hatott, mint rókára a vámpír csirke... MI A NÉNIKÉM VOLT EZ? MELYIK BAROM DOPPINGOL???

megrökönyödve pillatok a maszkos banánra, ki úgy áll ott, mint egy emlék mû, ami jelenleg nem a hülyeség teljesen lehetetlen végtelenséginek megközelítését ábrázolja, hanem azt a nemes erõt, amirõl eddig nem hogy nem tudtam, de még bele se mertem gondolni, hogy a lepkepukinál több van Tobiban... khm... nos... hát... ez meglepõ...

- Khm... – fulladozik szöges arcú vezetõnk, ki láthatón vagy félre nyelt, vagy épp valamely tag szõrzete repült a szájába, a heves áramlatoktól... mindjárt sampon reklámot produkálunk... Tobi szélt csinál én meg dobálom a hajam... Pein meg meghal... - Rendben, akkor Tobi... rád bízom a feladatot. Nagyon fontos nekünk az a démon, bármi áron szerezd meg.

MI VAN??? HÁ HOGY BIZHATOD RÁ, MORE???? Elõbb eszik meg uzsonnára... de nem gond... legalább nem tud majd többet szexuális zaklatni... MERT HA MÉG EGYSZER MEGTESZI BEPERELEM, MERT KAKUZU, JÓ HA VALAKIT KI KELL SEMMIZNI!!!!!

- Két feltételem van – kezd alkudozni Tobi, s én érdeklõdve figyelem. Mit akarsz? Egy sütit? Várjunk.... kettõt mondott.... akkor kapsz egy sütit meg egy pofont! Hát jó üzlet ez! Meg eszed a sütit, és mámoros kómába esel tõle! Meg az öklömtõl... úgy is olyan az a maszk mint egy nyalóka vagy épp egy céltábla... számokat festek rá, aztán megdobálom az étkészlettel...

- Mi lenne az? – gyanakszik Pein... látom neked is leesett... csak nem rád...nem szereti ha alkudoznak vele... nem lenne jó kofa... pofán csapnák, mert túl keveset kér...hehe...

Azért én is kéjváncsi lennék arra, hogy mit akar... vagy mit nem... de meg van az a megmagyarázhatatlan harminckettedik érzékem, hogy rám nézve nem fog sok jót jelenteni... azt hiszem jobb lenne, ha lemásznék az asztal alá, és szépen csendben elcsúsznék-másznék, mint valami Orochimaru 2.0 szõke kiadásban... Nah most akkor megyek is...

- Ne nevezz Tobinak. Õt pedig magammal viszem – bököd nagyon feltûnõen felém a banán, s én érdeklõdve forgolódom... mondjátok, hogy valaki a hátam mögé lopózott! Egy szelem, egy hulla, de még egy vámpír is jó! NINCS SENKI MÖGÖTTEM! JÉZUSOM!!!

Kisebb fajta, enyhén visszafogott sikollyal ragadom meg a szilva karját, hogy önkéntes, élõbokrot csinálhassak belõle, s mögé bújva rejtõzzem el... MI AZ HOGY ENGEM VISZ??? NEM TUDOK LASSZÓZNI!!!

Nem megyek vele! Határozottan nem! Ez olyan, mintha egy pedofilt üsö9sszezárnának egy kisfiúval! Találó hasonlat... JÉZUSÚRISETENJESSZUMPEPI!!!

Nemnemnem! Nem megyek vele! Majd kikötözöm magam az ajtóhoz, mint maradási aktivista, aki védi...a...aaaaa.... ritka állatfajokat! Igen! A szöges kakadut, meg az óriás kardos cápát, meg aaaaaa növényevõ légyölõgalócát!ITT MARADOK HA ÉLEK HA HALOK!! Inkább élni szeretnék... ha nem baj...

- Rendben – egyezik bele Pein, mintha nem is rólam beszélnének...MI AZ HOGY RENDBEN? ADOK ÉN MAJD NEKED OLYNA RENDBENT, HOGY UTÁNA MÁR CSAK A MAGAS C-T TUDOD KORNYIKÁLNI!!!!

Csodás személyemnek jelenleg kapcsolaterõsítás céljából a szilva mellett a helye, hogy az ágyakat teszteljék, mert az fontos dolog... khm... izéé... vagyis, nekem itt kell maradnom, mert égetõ szüksége van rám a szilvának, hogy ápoljam a sebeit, meg sötöbö...

Különben is.... hát még gyenge vagyok mint a reggeli, harmatos kutyakaki! Ez nem ideillõ szöveg...

Kistányér szemekkel pillantok fel a szilvára, ki elsötétül tekintettel, szinte kiskapákat repítve a maszkos felé szemléli a banánt, s ha most lenne olyan, hogy rózsaszín halálsugár, akkor Tobi tütüben balettozna Itachi elõl, hogy nehogy szikrák között elhulljon...ez az! Adj neki! Ne sajnáld! Pépesítsd széééét!!!!

Van ilyen szó egyáltalán?

Nem hinném...

Tök mindegy! A lényeget lehet érteni! CSINÁLJ BELÕLE BABA KAJÁT!!! MUHAHAHAHAA!!!!

Érdeklõdve kapkodom fejem a szilva és a banán között, kiknek szempárbaját- vélhetõleg azt és nem hirtelen némasági kényszerûket- visszafojtott lélegzettel, feszülten figyelik az itt ülõ, mint a feszülten, vagy mint akiket minimum nyársra tûztek, és hamarosan megsütnek... még Hidan is csak a kaszájával mer flörtölni, melyet most, mint valami védõkét von maga elé, hogy elrejtõzzön... én a szilva mögé bújok... vagy az ujjam mögé... nézzétek! Elbújtam az ujjam mögéé.... SZILVA MENTS MEG!!!! ENM AKAROK VELE MENI, NEM AKAROK DZSEKI LENNI!

Mi? Ezen nem az õzike szövege? Oh... hát már megint elfelejtettem a szövegem... van ilyen...

- Nem mehet vele.- jelenti ki nemes egyszerûséggel Itachi, mintha napi idõjárásból jelenteni, hogy „jéééé át hurrikán tombol két méterre innen”, arca meg se rezzen, szemei pirosan villannak a Satnyagántól... ohh... hát de aranyos...- Deidara az én társam.

Igaza van! Teljesen egyetértek vele! Mi mindig egyetértünk! Mindenben! Õ szeret engem, én meg magamat! Khm... szóval én nem mehetek vele!

- Csak egy küldetésrõl van szó, Itachi. Õk ketten már amúgy is összeszokott csapat, és ha elhozzák a jinchuurikit, akkor nem állok a dolog útjába. – válaszolja óvatosan Pein, körös, fura szemeivel az én szilvámat méregetve, kinek úgy szorul ökölbe keze, hogy vékony kis ujjacskáim menten belesajdulnak, ezzel kiválva belõlem egy halk szisszenést. NE TÖRD EL A KEZEM!!!! Arra ég szükségem van! Azt hiszem...

Erre végre felfigyel, s kiismerhetetlen tekintettel, újra tinta fekete szemeivel engem fordul felém, s nem telik bele két perc, durcás arcom kitanulmányozása után, úgy kap fel mint egy krumplis zsákot, s mit sem törõdve Pein rikonyálásával, mi szerint negyed óra múlva indulok kirobog a terembõl, én pedig nagy szemekkel, összeszorított szájjal, értetlen arccal tûrom, hogy loholjon vele, mintha szöktetne a szerájból... már csak egy függöny kéne, amit magamra kötök, meg pár pénz érme, és tiszta hastáncos feelingel riszálhatnám magam, így Italinnal, a varázsszõnyeg birtokosával, aki Sharindzsinnel együtt segít megszökni a gonosz Tobifar karmai közül... hejjhajjjhuujj....

Berobog a palotájába, becsapja a kapuit, s az ágyra ültetve ragadja meg vállaimat, amiknél fogva úgy ölel magához, mintha épp passzírozni akarna belõlem egy két dolgot, aminek örülnék he beláthatatlan ideig ott maradna ahol most van...poszter sem szeretnék lenni, mert a celluxnak nyoma marad...

- Nem akarlak elengedni vele.- duruzsolja halkan, s ujjaival arcomat megcirógatva néz rám olyan gyengéden, hogy én attól menten cseppfolyós állagba kerülve párolgok el innen... azt a jó nénikémet, hogy ilyen átkozottul jól néz ki... ooohhh.... ha tõlem mosolyog a tükör is, akkor tõle elpirul....- de nincs más választásom. Ha nem mész, õ visz, és nem tudom megállítani.

- Dededededeeeeeeee én itt akarok maradni veled, hmm!- rikkantom, kis ökleimet mellkasának ütögetve ezzel is kifejezve, hogy igen én határozottan idebetonozom magam, és nem mozdulok, mert minden kõmûvest megölök, aki a közelembe jön!!! SZÉT CSAPOK MINDENKI KÖZÖTT, ÉS REPÜLNEK JOBBRA- BALRA!!!! Vagy elõre-hátra, ki-be, fel-le.... a lényeg az, hogy repülnek!

- Hidd el, ha megtehetném, akkor nem engednélek, vagy legalább veled mennék én is, de nem tudok. Vigyáznod kell... bízom benned.- simítja homlokát az enyémhez, kezével lágyan cirógatva arcomat, melyre egy csapárra ül ki a döbbenet. Nagy szemekkel pislogok rá, s pórbálom elfogni szavainak értelmét... bízik bennem... et most komoly??? JUUJJ!!!! SZERETLEK, TE HÜLYE SZILVAAA!!!! ÁHÁHÁHÁÁÁÁ!!! IMÁDOM!!!!

Kipirult arccal, széles mosollyal vetem magam nyakába, s rá csimpaszkodva, nevetek boldogan, arcommal hozzádörgölõzve, mint valami macska... és most dorombolni fogok...rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr...

- Akkor nagyon fogok vigyázni magamra, hmm!- bólogatok lelkesen, édes, „leveszlekalábadrólvele” mosollyal örömködök... SZIILLVAAAAAAAAAA!!!! ÁT MENTEN MEGBOLDOGÍTALAK!!!

*

Lelkesen integetek azén szilvámnak, ki csak egy halvány mosollyal int búcsút, olya ellenállhatatlanul, hogy egy percre megkísért a gondolat, mint a szellemek, hogy megfordulok, rá vetem magam, és egy „VESD RÁM MAGAD TE FÉRFI ÁLLAT!!!” kiáltással vezetem be nem épp tiszta és publikus szándékaim tervezetét...

De egyre távolabb és távolabb kerülünk, én pefig még lábujjhegyre állva sem látom azt a szilvisztikusan csodás arcát, így hát nagy sóhajjal fordulok elõre, s tisztes három lépés helyett, óvatos három méterrel arrébb lépkedek, gyanakvó méregetéssel bombázva a banánt, ki csak jókedvû, felismerhetetlen kuncogással nyugtázza kartávontartásomat...

- Semmi okod a félelemre, Deidara. Nem foglak bántani.- nyugtat meg ugyan azon az irdatlan mély hangon, amitõl így elsõre egy pszichopata sorozatgyilkos beteges halhörgése jut az eszembe ahogy a „ FUSS BARACK, FUSS!” címû kifejezõ mondatot ordibálva szalad egy csinos konyhakéssel a kezében... MÉG HOGY NEM AKARSZ BÁNTANI, MI? LÁTOM A MASZKOD VONALAIN, HOGY BE AKARSZ NYÚLNI A BUGYIMBA, DE ÚGY, HOGY UTÁNA OTT MARADSZ!!

- Akkor sem bízom benned, Tobi, hmm!- húzom össze szemeimet, s nyelvemet kiöltve rám sétálok elõrébb, hogy még véletlenül se kelljen vele együtt sétálnom, mert a végén gumicukorrá válik a keze és rám tapad...

Nem bizony! Hát hogy néz ki az, hogy ez a perverz kaméleon hangulatváltással rendelkezõ csak úgy azt mondja, hogy nem akar nyúlkálni, holott látom ám, hogy remeg a keze, hogy az én csodás hátsó felemet markolászhassa! Deeeeeee én elõvigyázatos vagyok, és még véletlenül sem fogom neki engedni, hogy hozzám érjen, mert én a szilvához tartozom, és csak annak nemes kacsója tapinthatja szerény személyem!

S hogy eszembe jut, máris olvadok, mint fagyi a szoliban, fõleg ha felidézem a szavait... bízik bennem! Ezt azt jelenti, hogy szeret, ami ezt jelenti, hogy Dei örül magának, mint majom a farkának, ami azt jelenti, hogy nagyon, de nagyon heppi lesz!

Hát megveszek érte! Nem is értem, hogy voltam képes elkábulni annak a hülye banánnak a molesztálástól! Az lehet, hogy jóképû, meg érti a

2009.03.26 21:19 Idézet

Hiyahiya

Deidara:

Összehúzott szemekkel tûröm, hogy zsákként hordozzon a hátán a szilva, pedig tudhatná, hogy a barack nagyon sérülékeny egy gyümölcs… ÉS MÉG GYENGE IS VAGYOK!

nem illik így bánni egy beteggel…hát lehet engem szépen is hurcolni… kérek egy pórázt, és én megyek utánad! Vagyis…ezt talán inkább nem árulom el neki, mert a végén elõkapja az ágy alól a szado rucit, és bõrtanában esik nekem…és olyan dolgokba avat be, amit én éledezõ szerelemhez hasonlatos érzelmi állapotomban nem igazán szeretnék látni…

Vagyis… az nagyjából rosszabb lenne, mintha Kisame pucéran ugrana ki a szülinapi tortámból… apropó szülinap…. Egy hónap és meg lesz…hehe… vajon mit kapok? Kapok egyáltalán valamit? AJÁNLOM NEKI, HOGY IGEN, MERT HA NEM KIVEREM A HISZTIT! Meg másokat is…

Drága szilvám, mint valami önétes faltörõ kos úgy rúgja be az ajtótót, nem törõdve azzal az apró ténnyel, hogy igen én is ott vagyok, és kis híján viszont látást köszön nekem is a falap… ugyan már… hát az arcplasztika mostanában nagyon gyakori! Csak nem hinném, hogy egy lapos mókusra szeretnék hasonlítani… semmi gond… majd kitapétáznak velem…

Aztán már csapódik is be a bejárat, bebörtönözve a legvörösebb pokolba, mait valaha is láttam… öhm… nos… hát voltam már itt, vagy két órája, de a retinám még mindig kifullad ettõl… most komolyan… nem lehetni itt, pölö sárga! Hát olyan lenne, mintha besütne a nap! Sõt! Micimackót is festek a falra, hisz nem sokára megszületik az ifjabb Uchiha is kell neki a gyerekszoba…MÉG MIT NEM!

Na jó… ez a hülye banán, valami furcsa mérget adhatott be nekem, hogy most már valódi nõnek hiszem magam… azon se lepõdnék meg, ha holnap melltartó után keresgélek egy fehérnemû boltban… EZ IS TOBI HIBÁJA!!!! Önmagamtól nem kínoznám magam…. Mi? Oké… ez egyre nyakatekertebb…

Könnyed mozdulattal repülök az ágyra, melytõl kedves kis sikkantás hagyja el számat, fõleg miután nem épp biztató kinézetû Uchihám fölöttem terem, és úgy néz le rám, mintha egy szappanopera „hol a gyerek, van a gyerek” részéhez értünk volna, és most készülne kicsikarni belõlem, hogy melyik kútból fog elõmászni az, amit elvettek tõle…és jön és lát… és hét nap…. ÉS VIZI HULLA LESZEL!!!!

Jézusom…

Megszeppenten, köbö kis tányér szemekkel pislogok fel rá, látszólag semmit sem értve a dolgokból, mert bizony most nagyon úgy érzem magam mint a vakablak… fény, se ki, se be…. Be kéne perelni az áram szolgáltatót… vagy Peint, mert nem fizeti a számlákat…

- Hol ért hozzád?- kérdezi halkan, mély hangja más esetben izgatóan olvasztana el, de most olyan frizsider behatást kelt, aminek nem örülök, mert így is fázom…lassanként, azt kell hinnem hogy jeges tea folyik az ereimben… hehe… de jó lenne…jön a sivatag, én meg magamba harapok és iszom az iccceee teját…

Milyen kérdés már ez? Hát mindenhol! Vagyis…. Izé…. Hátöööö…. Sok helyen… olyanokon is, amirõl eddig csak te meg én tudtuk, hogy van….

- Csak…csak itt, hmm…- nyögöm zavartan, ahogy nyakara mutatok, s lassanként összeszûkülõ éjben szemeire már számra is mutogatok, és szépen lassan kis barátomig elérve nagyjából mindenhelyre ahova a banán bemaszatolt, és banánszettségi mérget fecskendezett belém… egy nap, és leveleket növesztek, és rávicsorgok a majmokra….de azért… HÁT HOGY KÉRDEZHETSZ MEG ILYESMIT??? Egyszerûbb szelektíven azt tetetni, hogy amnéziásak vagyunk… majd önvédelem céljából beszerzek egy majmot, és ha Tobi banán támad, megmutatom neki, milyen is King Kong közelrõl…- Ne kérdezz ilyeneket! Olyan kínos, hmm…

Elsötétülnek szemei, talán úgy az átlagosnál is jobban hasonlítanak két határozottan mély gödörre, melyek most elnyelni készülnek...öhm... kezdek félni... máskor már könyörögnék neki egy csókért, de jelenleg még attól is félek, hogy egy levegõt szív velem...

- Miért ne kérdezhetném meg, hogy mit mûvelt veled? – kérdezi halkan, mély hangja remeg valamitõl, ami perceken belül kitör, mint vulkánból a konfetti… megszeppenten, nagy szemekkel pislogok rá, a lehetõ legkisebbre húzva magam, mert lehet, hogy ebben a percben vészes hallucináció támadnak, és a végén még az hiszi barack helyett banán lettem…Nem kell ide erõszak! Túl szép vagyok ahhoz…halk sóhajjal simítja kezeit arcomra, s lágy cirógatással oszlatja el minden balsejtelmem afelõl, hogy beszívott, és éppen mást lát mint kéne…- Nem akarom, hogy bántson… nem várhatod el tõlem, hogy szó nélkül hagyjam, ha hozzád ér…

Elgondolkodva biggyesztem ujjamat, számhoz, hogy megböködve gondolkozzam el, eme állítás igazságosságán… végül is… igaz van… És én nagylelkûen, csak neki engedhetem, hogy hozzám érjen… különben is… elég egy kazán ember próbál meg engem leteperni, nem kell rögtön kettõ… hát nem bírnám az iramot… Különben is! Én csak a szilva mellett vagyok elég szép!

Halkan felnevetve ölelem át nyakát, s incselkedve piszézem meg orrát, ezzel is mutatva, hogy igen én, a csodálatos Deidara-sama elismertem, hogy igaza van… hehe… vagyis… khm… mivel én vagyok az egyetlen, ki ultra gazdaságos, biovillanykörteként bevilágítja eme helyet, megengedem, hogy feketelyukat keltõ megjelenéseddel elszívd a fényem! Izéé… vagy valami olyasmi….

- Igazad van, Itachi! Én túl szép vagyok hozzá, hogy más hozzám érjen, hmm!- közlöm vele nagylelkûen, s szemeimet behunyva, karba font kezekkel bólintok nagy okosan. Ám, ahogy gyengéd mosolya után, olyan ragadozó vigyorra húzódnak ajkai, amit én jól ismerek, és tudom, hogy utána beláthatatlan dolgok fognak végzõdni, nagy szemekkel, gyanakodva méregetem… mi van nálad? Azonnal fedd elõ! A képedbe villantom a csúzlimat és jelvényem!

Halk, mély dorombolással harapdálja meg ajkamat, s éjben fekete, észveszejtõen olvasztó szemei olyan szinte mélyednek az enyémekbe, hogy szinte elolvadok itt alatta… felmosót! Vödröt! Vagy minimum egy szivacsot!

- Most viszont… ideje visszafoglalni azt, ami elvileg az enyém…- duruzsolja élvetegen, s én mély vörös arcpírral, paradicsomot utánozva bújok el nagyon-nagyon mélyen alatta, hajam mögé rejtve már-már gõzölgõ fejemet… félreérté ne essék, nem a szégyenben, hanem az általam feltételezett dolgok megtörténhetõsége miatt égek, mint az konyhában a függöny… produkálom, azt a színt, ami valószínûleg az éjszaka folyamán egy darabig tuti biztos, hogy fogok…

Tudom… tudom mire gondolsz te perverz disznó!!!

Azt viszont már kevésbé, hogy én miért tiltakozom… két perc és már úgy is csak nagyon értelmes nyögésekben merül ki majd a szókincsem az ellenkezõkémmel együtt…

S abban a pillalantban, ahogy ajkai az enyémekre tapadnak, s akadálytalanul siklik nyelve számba, az ismerõs, jólesõ borzongás máris átveszi az uralmat testem felet, s pumpálja a sötét kis ködöcskét fejembe, hogy két perc helyett, kábítási célból a két másodperc rekord dõljön meg a „hogyan vegyük le Deideit a lábáról” címe felmérésben… hát szép… Hogy lehetsz, ilyen gonosz! Nem illik, így magadba bolondítani!

*

Kivirultan, mint a virágos, nyuszikkal telehintett lepkés-virágos- rét, mintha egész este csokit majszoltam volna úgy lépkedek az én szilvám mellett, ki néha-néha halvány mosollyal nyugtázza vidámságom, és kedvesen megjegyzi, ha ilyen energiatúltengésem van, akkor ma este olyat kapok, hogy másnap reggel még élni sem lesz kedvem…

Azért szépen lassan megyünk ám át a szadi felé, és holnap már az ágyhoz kötözve fog simogatni egy ostorral, aminek keletkezése én eredete ismeretlen, és én már gondolatban sem szeretem… Na én ebbõl még kóstolót sem kérek… gyanítom nem fogadnám kitörõ örömmel… szépen szólva sikítozva bújnék a ágy alá, és ott játszanám el a mumus szerepét, aki s9ötté aurával fog elõbukkanni néhány kiló testszõrzettel úgy két év múlva…

De én azért lököm a rizsát, csacsogok mellette arról, hogy valamikor azért elmehetnénk együtt valahova, ahol nem fenyeget az a veszély, hogy két percenként szeretne valaki beszállni, vagy épp megzavarni ágygyûrõ hadjáratunk kalandjai alatt…meg különben is… ha már egy pár vagyunk, vagy mi, akkor kell egy kis mézes-kettes, nem?

Dehogy nem! És ha én azt mondom, így van akkor úgy is van! Vagy ha nem akkor nem vallom be!

Még szép…

örülök, hogy végre egyetértünk!

Mit úgy általában…

Hátöööö… nem igazán….

Szilvám határozott mozdulattal nyitja ki az ajtót, én pedig csillogó szemekkel figyelem, milyen erõs, mert én, az a csodás személyem gyakran kerülök véres össztûzébe azzal az ajtóval, akiz már az elején nem kedveltem…. csúnya színe van, és szinte szadista vigyorral villognak rajta a repedések… egyszer fordult elõ, hogy csak gyors, és tökéletes reflexeimnek köszönhettem, hogy még épp idõben ugrottam Kisame mögé, mielõtt engem törölt volna kedvesen képen, hogy új lenyomatot hagyjak a kemény falapon… neki meg már úgy is mindegy! Mert hülyét hülyére verni nem lehet, ebbõl adódik, hogyha egy lapáttal mutatnám meg neki a laposság gyönyöreit, akkor sem történne nagy változás, maximum kicsit nyomottabb lenne a hangulata, mint általában… na meg végre meglátogatná a fogorvosát…

Odarepülök az egyik székhez, mely mellé nem sokára az én szilvám is lecsüccsen, így élvezhetem továbbra is tökéletes társaságát, még akkor is mikor Pein már rég dumálásba kezd. Vagyis… fél úton már hátra dõlve, hajammal babrálva vonom el figyelmem, okosan fejtegetve, vajon a hajam, milyen madárra hasonlít, mikor összefogom… nem is madár…inkább egy nyúl, amit épp akasztani akarnak…

Közben persze szelektíven hallom, hogy valami jinchuurkirõl dumál, meg arról, hogy táskát kéne belõle csinálni… tökéletes feladat nekem! hát olyan bivaly vagyok, és konfettivé robbantom fel, és elhozom Zetsu szülinapjára…hol lényegében egy csomó partisapis pálmafa meg tulipán fog ülni, de hát attól én még jól érzem magamat… elcseverészek én az egyik pipitérrel a fotoszintézis rejtelmeirõl… igazából, ha én napozni kezdek, akkor fél perc és a törölközõhöz kozmálok…khm…szóval…

Én simán elvállalom, csak adjanak életbiztosítást! Hogy a szilva kapjon már egy kis zs-t ha az örök nyuszi mezõkre utaznék nyaralni… mondjuk ez nem áll szándékomban, és gyanítom ha ezt megemlítném, akkor Itachi olyan szemekkel nézne rám, amit még a TV-s spiritiszta sem produkál… avagy… halálra néz, én meg süllyedek az asztal alá…

- Én megszerzem – pattan fel Tobi, s furán mély hangja, úgy zengi be a termet, mintha épp mikrofonba adna ki halálhörgést... öhm... tévedek, vagy Tobi mutál? Eddig olyan vékony hangja volt, hogy azoknak kiadásához komoly kasztrációra lett volna szükség... egyszerûen mondva bedobtam volna az ellenség közé, elég egy sikoly és azok holtan terülnek el a földön... amióta látens perverzségét, és molesztálási kényszere elõtört, azóta mélyebb, most már olyan mély, hogy elmondani nem tudom... Tobi most serdül? Hmm... érdekes....

talán szólnom kéne Peinnek, hogy Tobi még kiskorú, ezért a várható lelki elferdülésre és a cikk-cakkos hajlamok felbukkanása miatt ki kéne õt záratni, mert maradandó károsodásokat okoz a környezetében és magában... bár ha így belegon

2009.02.21 19:08 Idézet

baktimi

Tobi:

Különös hangokra leszek figyelmes, ezért kipillantok a szobám ajtaján. A folyosón Deidara faggatja éppen Zetsut, Itachi holléte felõl. Ejnye Dei-chan... ettõl a féleszûtõl még azt sem érdemes megkérdezni, hogy milyen napszak van, mert még annyit sem képes felfogni a belsõ harcaitól.

Mosolyogva csukom be az ajtót, maszkomat felveszem, de nem várom meg, hogy kopogjon, csak kinyitom újra. Õ már ott áll, és látványomtól mélyen elpirul. „Jaj de cukiiiiii!” - visít bennem Tobi-kun, és én is elmosolyodom a maszk alatt. Valóban nagyon aranyos.

- Mit szeretnél Deidara? - kérdezem tõle lágyan.

- Én...én csak...én...hol van Itachi, hmm? - makogja zavartan, majd megemberelve magát összevonja szemöldökét, így próbál ijesztõbb lenni. Hát... ettõl csak még édesebb lett. Halkan felnevetve lépek közelebb hozzá.

Félrehúzva maszkomat mosolygok rá csábítóan, de õ felsikkantva takarja el szemecskéit. „Hát nem édes...?” De igen Tobi-kun. Nagyon aranyos.

- Csak...csak mondd meg, hol van Itachi, Tobi, hmm... - makogja zavartan hátrálva elõlem, majd fellapul a folyosó falára. Hozzásimulok. Megvagy.

Kezecskéit elhúzom szemei elõl, és mélyen az égkék szemeibe nézek.

- Már elmondtam - mondom halkan, csábító mosollyal. - Itachi-sannak fontos dolga akadt...és azt hiszem egy darabig nem is fog visszajönni.

Hát igen... rendesen helyben hagytam. Eltart egy darabig, mire felépül.

- De...én...megkeresem, csak mondd meg hol van, hmm! - motyogja tulipiros arccal, és megpróbál eltolni magától. Édes vagy...

Forrón csókolom meg remegõ, duzzadt kis ajkait. Érzem finom remegését, ami csak tovább szítja bennem az amúgy sem csekély vágyat. Mmm... Deidara...

Nyelvem meleg, puha szájacskájába csusszan, teljesen birtokba veszem, és a falhoz préselve dörgölõzöm hozzá merevedésemmel.

Egy óvatlan pillanatban kiszökken karmaim közül, és dühösen csillogó szemekkel szólalna meg, de megérzi végre azt, amit én már egy ideje érzek. Jön Itachi. Vigyorogva figyelem ahogy mosottszar-állagú unokaöcsémhez szalad Deidara. Remélem mindent láttál barátom...

Hallgatom beszélgetésüket, és Itachi hirtelen a vállára kapja õt, majd szobájának ajtaja döndül mögöttük.

Komoran meredek magam elé.

Kár hogy nem öltem meg. Csak egy kicsit. „Ne mondj ilyet, hiszen õ Deidara-senpai szerelme!” Na és? „Nem engedem, hogy árts nekik!” Hehe... mégis mit tehetsz ellene?!

Elég! Tobi, Tobi-kun. Eddig csendben figyeltem mit mûveltek, de ez már nevetséges.

*

Vigyorogva lépek a tanácsterembe, és körülpillantok. Lecsüccsenek az asztalhoz, és pár perc után végre nyílik az ajtó, hogy beröppenjen rajta két kis búgó gerlice. Itachi a szokásos fapofával, Deidara pedig kipirultan és mosolygósan. Jó volt az éjszakád, kicsim? Hát még milyen lesz... hehe.

Leülnek õk is, és Pein végre elkezdi a szövegelést.

Egy egyszerû démonbecserkészés lesz. Nehéz és veszélyes bárkinek. Talán az összes tag együttvéve is képtelen lenne becserkészni. Kivéve Madara-samát. Hehe.

Lassan felállok, és tengermély hangom betölti a termet.

- Én megszerzem - jelentem ki nemes egyszerûséggel.

- Valóban? - csodálkozik el a társam, Kisame. Megvetõ vigyorral pillant rám. - És hogyan csinálod? Talán lepkehálóval? Hehe...

Mindenki elmosolyodik, csak Itachi nem. Komolyan pillant rám, és már piros sharinganjával látja azt, amit a többiek csak most éreznek meg, ahogy fellebbentem a chakrámat takaró palástot. Erõm szétrobban a teremben, és még a levegõt is beléjük fojtja. Csak mosolygok maszkom alatt...

- Khm... - köszörüli meg vezetõnk a torkát, és leplezve mély csodálkozását folytatja. - Rendben, akkor Tobi... rád bízom a feladatot. Nagyon fontos nekünk az a démon, bármi áron szerezd meg.

Biccentek.

- Két feltételem van - dörrenek rá.

- Mi lenne az? - vonja össze gyanakodva szemöldökét.

- Ne nevezz Tobinak. Õt pedig magammal viszem - mutatok Deidarára. Értetlenül pillant a háta mögé, hogy mégis kire mutat bõrkesztyûs ujjam, és amikor tudatosul benne hogy rá, ijedten felnyikkanva húzódik közelebb Itachihoz.

- Rendben - biccent vezetõnk.

Vigyorra húzódnak ajkaim.

Megvagy.

2009.02.07 00:21 Idézet

Hiyahiya

Deidara (3):

- Deidara...- sóhajtja halkan, s kezeit körém fonva ölel magához, állát vállamra támasztva, szemeivel az elõtte lévõ félhomályt kutatva... TUDOD HOGY MEGIJESZTETTÉL???? VÁLASZOLJ KI TETTE EZT VELE,D ÉS HOGY MIÉRT VAGY TISZTA SEB!!!! Mert ha megtudom ki volt az...MEGFOJTOM EGY KANÁL VÍZBEN!!!!!!!!! AMIBEN CÁPÁK IS VANNAK!!!!!- bántott? - kérdezi halkan, fejével Tobi irányába bökve.... még mindig itt van...? EZ IS A TE HIBÁD, HÜLYE BANÁN!!!!

A szilva arcát nyakamba rejti, ajkaival puhán simogatja meg bõrömet, s én felsóhajtva hunyom be szemeimet, ahogy lassan szimatolva szívja magába illatom... jeeeeeeeszuuuussooooommmm de izgató ez a hülye szilva.... MIT KÍNZOL ITT ENGEM??? KÉT MÁDORPERC ÉS MAGAD ALÁ SODORSZ!!!!!

Elmondjam neki? Õ mindig õszinte hozzám....de én.... én nem merem elmondani neki...

félek, hogy mit mond... NYUGALOM DEIDARA! CSODÁS VAGY ÉS SÉRTHETETLEN! ÉS IMÁDDD!!!! HÁT MEGÉRTI, HOGY EZ A PERVERZ BÉBI PÉP MOLESZTERÁLT MEG, ÉS TE NEM AKARTAD!!! Vagyis nem nagyon... IGEN! NEM AKARTAM ANNYIRA!!!! Jobban mondva... NEM !!!!!!!

- Én... nem.... nem akartam... tiltakoztam! Nagyon! Én csak azt akartam tudni hol vagy, de õ.... õ....- nem tudom befejezni, mert olyan hirtelen kap vállára a szilva, hogy megszólalni nem bírok... nagy szemekkel pislogok magam elé, s ahogy még utoljára a banán komor arcára pillantok már végképp nem értek semmit... MI VAN MOST MEG??? HÁT AZ ELÕBB NEM A HALÁLODON VOLTÁL????

2009.02.07 00:20 Idézet

Hiyahiya

Deidara (2):

Nem válaszol, csupán halvány, õrjítõen szexi mosoly kíséretében kóstolgatja végig izzó, érzékeny bõrömet, s ahogy merevedésemhez ér, s szájának nedves forróságát megérzem elvesztem minden apró kis cérna szálam, ami még a földhöz köt... vagy az ágyhoz... vagy Zsuzsikához... nyögve kúsznak ujjaim puha, fekete tincsei közé, s egy percre megijedek, ahogy nem a forró éjben tincsek simulnak tenyerem alá... de ahogy nyelvével, ajkaival masszírozni kezd kapaszkodva feledkezem meg ehhez hasonló problémáimról...a kis bombácskák sorban robbannak fel, láncreakciószerûen végig bizsergetve rajtam a lávaforró kéjt...

- Nehh... nehh....- ismétlem halkan sóhajtva, még ha tudom is hogy nem érek el vele semmit, a szavak éltetik bennem a hitet, hogy igen is, én nem akarom! Mégis mikor az orgazmus forró kéje hangos sikolyt csal torkomba, s megfeszíti tetemet forrón ölelõ karjaival egy percre errõl is elfeledkezem... lángtenger borít be perzselõ habjaival, maga alá gyûr, eltemet jegesen marja végig minden sóvár porcikám...

- Köszönöm kicsim... – duruzsolja halkan, s kábán hagyom, hogy még egy utolsó gyengéd csókot lehelhessen még mindig bizsegõ ajkaimra, s pihegve, a plafont kémlelve hallom, ahogy halkan csukódik az ajtó mögötte...

Ez...ez...A BANÁN ÉPP MOST MOLESZTERÁLT MEEEEEEEEEEG!!!! NEM HISZEM EL!!!!

De hol van a szilva...?

Mit csinált vele!?

HA BÁNTANI MERTE AZT AZ IZATOSAN SZEXI ARCÁT, AKKOR PÉPESRE DARÁLOM!!!!!

Lehet, hogy míg én itt hawaiizok addig õ valahol egy hûtõben kuporog, és arra vár, hogy meg mentesem? MI VAN HA A BANÁN FELDARABOLTA ÉS BETETTE EGY GYÖMÖLCSSALÁTÁBA???? NEEEEEEEEEEEE!!!

SZILVAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!

meg kell keresnem!

meg kell tudnom hol van!

Csak elõbb térjek magamhoz...

Nagy elhatározásomtól vezérelve, kábán kecmeregek ki az ágyból, ám a takaró ádáz kígyó módára fonódik lábamra, jelezve, hogy nekem innen nem szabad kikelnem, mert nem fog sok jót rejtegetni számomra a jövõ ha megteszem... és két másodperc sem telik, bele, szerény állam már randevúzik is a padlóval, egy szép hasas után az ágyról....ááááááúúúúúúúú.... ez fáááájt....

*

www.youtube.com/watch

Óvatosan dugom ki orromat a szobából, s összehúzott szemekkel nézek körbe hátha banán veszélyt szimatolok... vagyis.... õt kéne megtalálnom, mert tekintve a mostani állapotom és azt, hogy halvány lila gõzöm nincs hol van életem második szerelme, õt kéne meginterjúvolnom... és ha nem beszél, leharapom a leharaphatóságait!!!!!

Összehúzom magamon a szilva gigantikus köntösét, s egy gyors mozdulattal a falhoz simulva lopakodom a sötét, fáklyás által megvilágított folyosón, hogy az én édes drága szilvám nyomára bukkanjak...

Szilvaaaaaaaaaaaa!!!! SZILVAAAAAAAAAAAAA!!! Hol van egy szilvektor? Agy egy szilva detektor???

Muszáj megtalálnom!!! VAGY NEM LESZ MEG AZ ÉN BOLDOGÍTÓ FEKETE PACÁM!!!!

Felcsillannak szemeim, ahogy megpillantok egy nagy valamit ami egy gigantikus virággal a fején sétálgat fel-s alá egy ajtó elõtt magában két hangon furcsa káromkodásokat morogva... áááhhhááááá....ZETSU!!!!!!!

Rikkantva, ellendülve a faltól vetõdöm rá, õ pedig megrökönyödve nagy szemekkel figyeli, ahogy szõke haja függönyként hullik arcomba ezzel totális vakságra ítélve engem.... köpködve küszködöm ki aranyló tincseim szemeim közül, majd lelkes mosollyal markolom meg a növény ember gallérját, és úgy kezdem rázni mint az ipari áram a nyuszikát.... avagy...HA MOST NEMMONDOD EL, HOGY HOL VAN A SZILVA, AKKOR ELRABOLOM KLÁRIKÁT ÉS ELADOM A ZÖLD PACON!!!!!! ELÕ A PASIM VAGY KLÁRIKA MEGTANUL RÉPÁZNI A KERTVILÁGI ZÖLDSÉGESBEN!!!

Khm.... szóval... kérdés...

- Zetsu.... HOL VAN ITACHI, HMM???- kiáltom kétségbeesetten, kék szemeimet kiskutyaméretûre növelve halk dorombolással megtoldva, ezzel imitálva a gazdáját hazaváró cicust...NYAAUUU!!!! A SZILVÁT AKAROM, HOGY SIMOGASSON MEG!!!!!

Értetlenül néz rám, majd kezeit az enyémekre téve állít le abban, hogy salátát rázzak belõle...

- Fogalmam nincsen...- mondja lágy, simogatóan mély hangján, majd grimaszolva csapja pofon fehér felét, mely méltatlankodva simogatja meg tenyerével fekete felének nemes pofázmányát... ez most magával pofozkodik? Jesszusom...

Felvont szemöldökkel szemlélem meg a kisebb fajta pofon csatát, melyet egy cseppet sem kedvesen bonyolítanak le, közel járva már az önfojtogatáshoz is...

- De hogy nem tudod, hogy hol van! Tobi elmondta...- morogja mély baritonját a fekete fél, mire a fehér öklével hallgatatja el a sötét oldalát... jajj.... ez kezd félelmetes lenni... JÉZUSOM!!! EZ MAGÁT FOJTOGATJA!!!! Ez beteg... hehe.... orvost!!!!

- CSÖND!!!! POFA BE!- rikkantja a fehérke, mire a fekete két megmarkolja a köpenyt, s vélhetõleg a nadrág szárával együtt... heeeeee...?

- A GATYÁMAT NEM VESZEM LE!!!- sipítozik, majd saját nyakának esve ugrándozik arrébb az ajtótól, én pedig kicsire összehúzva magam, nagy szemekkel, hajamat igazgatva figyelem, ahogy faltól-falig botorkál, miközben válogatott káromkodásokat intéz saját magához... Szegény Klárika...

Na jó.... ez tényleg kezd furcsa lenni...

Azt hiszem... beszélem kell a banánnal.. de nem akarok! Már így is bûntudatom van... ami ritkán szokott lenin, és akkor is azért mert vágtam egy centit a hajamból... MERT A HAJAM SZENT ÉS SÉRTHETETLEN!!!

Most pedig mélye belül szurkod egy kis ördög a botjával, és azt skandálja, hogy õ megmondta, és hogy a szilva nem fog örülni ennek... de végül is.... bocsánatot kérek majd tõle, legfeljebb majd térden állok, hogy bocsásson meg.... mert szeretem! Vagy valami olyasmi...

Ám már mozdulnom sem kell, mielõtt kopogtatnék kinyílik az ajtó s rajta egy magas nyalókamaszkos alak áll, megtorpanva elõttem, maszkjának egyetlen lyukával érdeklõdve kémlel engem....

Nagyot nyelve pillantok fel rá, s ahogy agyamba úsznak a kicsi képek, amiket talán egy órával ezelõtt éltem át, akaratlanul is mély pír ül ki bájos kis pofimra, amiért legszívesebben egy hûtõvel csapnám magam agyon... be kell ülnöm egy hûtõbe... sürgõsen...

- Mit szeretnél, Deidara?- kérdezi halkan, mély hangja simogatóan kúszik fülembe, gerincem mentén akaratlanul is megborzongok ettõl... NEM SZEXI A HANGJA! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!! A szilváé jobb...Ahhh úhsirten de izgató a hangja...NEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!! HOL EGY FAL? HADD VERJEM BELE AZT A SZÕKE FEJEMET!!!

- Én...én csak.... én.... hol van Itachi, hmm?- nyögöm ki végre, s legyõzve egész testemet remegésre késztetõ zavaromat, elszánta pillantok fel rá, s szemöldökömet ráncolva szorítom meg a köntös finom anyagát.

Csendben figyel engem, egy percre azt hiszem, hogy elaludt, csak a maszktól nem látom...hhhhééé.....ÉBREDJ!!!! HÁT MÁR HOGY MERSZ ITT ELALUDNI??? ZSUZSIKAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!! ADJUNK NEKI!!!!! Most már csak horkantson fel, és akkor legyûröm a torkán a legközelibb dísznövényt....

Ha van.... mert Zetsu bizony úgy csap le a gazokra, mint ahogy a pedofil a kis fiúkra....perverzen vihorászva veti magát rájuk, majd szerelmes szavakat suttog a leveleikhez és közben elcsalja õket egy romantikus levelezésre....

Khm.... tehát valamit letolok a torkán, hogy tágítsa azt kedvesen, ami ne szép és nem finom...

Halk nevetésre leszek figyelmes, s meglepetten nagy szemekkel pillázok fel az elõttem álldogáló gigantikus nyalókára, ami lassan közeledik felém, én pedig reflexszerûen hátrálok el, hogy a veszélyes, csábító távot növeljem... na jó.... ha nem veszi le a maszkot akkor nincs végem.... akkor túlélem...HOL VAN EGY KIS TECHNOKOL??? RÁRAGASZTOM A FEJEDREEEEEEEEE!!!!

S mintha csak hallaná, nem tartva attól, hogy a totálisan kihalt folyóson jön bárki is, félre húzza maszkját, így felfedve elõttem veszettül jóképû arcának minden részletét, én pedig védekezve, halk sikkantással tapasztom kezeimet szemeim elé, akár egy jótékony falat...NEM LÁTLAK!!! NEM LÁTLAK!!! BIBIBÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!!! MUHAHAAAAA!!!!

- Csak....csak mondd meg, hol van Itachi, Tobi, hmm...- makogom halkan, s összerezzenve szorítom össze számat, ahogy hátam nekiütközik a falnak, s nem sokára egy izmos test simul hozzám, szinte a falba préselve ezzel... MIT AKARSZ TE SZERENCSÉTLEN BANÁN??? NEM AKAROK TAPÉTA LENNI!!!!!!!! NEM HALLOD??

Ujjait kacsóimra fonja, s lassan húzza el õket szemeim elõl, s azok nagyra tágulva merülhessenek el éjben fekete íriszében...mi....MI A FENÉT AKAR!!!?????

- Már elmondtam. Itachi-sannak, fontos dolga akadt... és azt hiszem egy darabig nem is fog visszajönni...- magyarázza tökéletes nyugalommal, arcán sármos mosollyal, mely automatikusan vált ki belõlem pirulást, mert.....mert.... mert egyszerûen észbontóan jól néz ki, na!!!

DE ÉN A SZLVÁT AKAROM!!!! A SZILVÁT!!!!!! HIÁNYZIK AZ A SATKNYAGÁNNYOS ARCA!!!

- De...én... megkeresem, csak mondd meg hol van, hmm!- veszítem kezeimet vállaira, ám annyi erõ sincs bennem, mint egy halálosan vérengzõ nyusziban....ÁÁÁÁÁÁ!!!!! ENGEDJ EL BANÁN MERT ÁTMEGYEK CSITÁBAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!

Nem kapok választ, csupán ajkait érzem az enyémeken, ahogy lágy simogatással kényszerítenek remegésre... forró bizsergés indul ki számtól, ahogy nyelvével birtokba vesz, s forró, kábító csókkal részegít meg, vívja testem, és minden végtagom vad reszketését, s bár kezeimmel próbálom magamtól eltaszítgatni, de a fizikai erõfölény nála van... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! HEREKIRIT RENDEZEK!!!!! ENGEDJ EL! MOOOOSSST!!! EZEK AZ AJKAK A SZILVÁHOZ TARTOZNAK!!!!

Ágyékát hozzám dörzsöli, s én hasamon érzem vágyának egyértelmû jelét, s kitágult szemekkel, halkan nyöszörgéssel próbálok meg elszakadni tõle, ám bódító nyelvcsatánkból nehéz szabadulni... végül is összeszedem minden barack erõm, s gyengécskén, de ellököm magamtól, s mint egy nyuszi úgy ugrok hátrébb biztos közelbe...HIIIJJÁÁÁÁ!!! AZ ERÕ VELEM VAN!!!!!!!!! MOST MEGÖLLEK TOBI-VAN-KENOBI!!!!! ARRGGHHH!!!!!!

Dühösen szikrázó szemekkel figyelem, ahogy felém lép, ám kis kapáim melyek csodás kék íriszeimbõl repkednek megállítják..... NYÁÁÁÁÁ!!!! MEGHALSZZZ!!!!!

Hirtelen, akár a villámcsapás úgy ér a hirtelen felbukkanó imádnivalaón ismerõs chakra, mely nem sokkal mögöttünk fordul be az egyik sarokról pont ide... széles mosollyal pördülök meg, s ahogy szemeim rátalálnak életem második szerelmére, aggodalmas, halk sikkantás hagyja el számat....SZILVAAAAAAAAAAAAAAA!!!! HÁT KI TETTE EZT VELED??? MOND MEG ÉS ÉN KIFILÉZEEEEEEM!!! ARRGGHH!! MOOOOORRRRR!!!!

Ijedten futok oda a falhoz támaszkodó szilvámhoz, s ahogy satnyaganos rubint vörös szemit rám emeli, mintha ágyúból lõttek volna ki úgy vetem magam rá, s ruháját megmarkolva, szorosan magamhoz ölelve bújok hozzá, úgy mint egy kismacska.... SZILLLLLVAAAAAAAAA!!!

ÁÁÁHÁHÁHÁHÁÁÁÁÁÁÁÁ DE SZERETEM!!!!!! Oda adom neked Zsuzsikát!!!! Csak ne legyen semmi bajoooodd!!!!

- Itachi... hol voltál? Miért nem jöttél hamarabb? Mi....miért...- halkulok el, s befogom még mielõtt megkérdezhetném, hogy mi a jó életnek engedte, hogy Tobi moleszteráljon.... nem szabd megtudnia! Nem akarok, neki csalódást okozni... lehet, hogy tiltakoztam de nem eléggé!- mi... mi történt veled? Nincs komoly bajod? Annyira aggódtam érted, hmm...

- Deidara...- sóhajtja halkan, s kezeit körém fonva ölel magához, állát vállamra támasztva, szemeivel az elõtte lévõ félhomályt kutatva... TUDOD HOGY MEGIJESZTETTÉL???? VÁ

2009.01.31 16:49 Idézet

baktimi

Tobi: zene

Meglebbenti a szél sötét köpenyemet, és a felkavarodó illatokat mélyen magamba szívom. Csupán távolról figyelem Deidara és Kakashi harcát.

Kakashi...

Egykor elválaszthatatlan jóbarátok voltunk, de ez már a múlt. A testemben élõ õsöm visszaköveteli azt, amit neked ajándékoztam. A Sharingant. Az Uchihák átkát.

Ha most beavatkozom a harcba, Madara kitör, és megöli Kakashit. Nem hagyhatom, ha belepusztulok, akkor sem. Nem hagyhatom...

Deidara a földre hanyatlik, és ökölbe szorulnak kezeim... Kakashi óta nem találtam hozzám méltó társat, és ez a szõke fiú... nagyon fájna ha elveszíteném. Skizofrén énem másik fele is imádja, és Madarát sem hagyja hidegen, ami nagy szó. Kakashi elmenekül, és Deidara egyenesen Itachi Uchiha, unokaöcsém óvó karjaiba hanyatlik.

Figyelem hogy sírva próbálja az életét megmenteni.

Szereti.

Ki gondolta volna, hogy ez az érzéketlen, lelkileg tönkretett férfi képes ilyen érzelmekre is? Jól tudom, miért ilyen. Ismerem az Uchihákat, hisz én is az vagyok. Pokoli kemény gyermekkor... történetesen azt is tudom, hogy a Hokage kérte tõle azt, hogy irtsa ki a klánját, cserébe Sasuke életét megkímélték. Mindezt pedig pusztán politikai célokból kifolyólag. Nem akarták, hogy a háború pártiak átvegyék a hatalmat Konoha felett, hogy aztán kitörjön ismét a ninja háború.

Itachi klánja, a klánunk volt a mérleg legnagyobb súlya. Megtette, és elhagyta a falut, imádott kisöccsét is hátrahagyva. Szomorú történet, nem csodálom hogy olyan amilyen. Mégis, ez a fiú megtanította újra mosolyogni. Különleges és gyönyörû... én is imádom.

Lassan lépek melléjük, és maszkomat levéve mérem végig Deidara állapotát.

- Deidara-senpai... - szûköl fel bennem a kicsi Toby. Nyugodj meg, segítek rajta.

„Köszönöm Tobi-senpai...”

Nincs mit kicsi Tobi-kun. Nincs mit.

Itachi azonnal felfogja a helyzetet, ahogy felismer.

- Nem akartál Kakashival küzdeni...

Bólintok.

- Még nem állok készen rá - válaszolom. Megidézem Madara erejét, és chakrát áramoltatok Deidara ernyedt kis testébe. Itachi megérzi a különleges chakrát, és elkomorul.

- Ne törd a fejed, Itachi-san - dörmögöm. - Segítek nektek, cserébe hallgatnod kell rólam.

Beleegyezik. Helyes.

Néhány perc csupán, és a test sebe összeforr. Óvatosan a karjaimba veszem, mert Itachi nem lenne képes jelenlegi legyengült állapotában vinni õt, és visszasétálunk a rejtekhelyünkre.

Kétszer látogatjuk meg. Kicsi Tobi megkapja az elsõ alkalmat, és egy hálás, baráti puszit ki is sajtol Deidarából. Én azonban ennél többre vágyom.

Második alkalommal már gondoskodom róla, hogy kettesben maradhassak Vele. Édesen alszik ágyában, hosszú szõke haja szétterülve a párnán, puha ajkai résnyire nyitva.

„Hát nem gyönyörû, Tobi-senpai?!” De igen Tobi-kun. Csodaszép...

Fölé hajolva gyönyörködöm benne, és õ ébredezni kezd.

- Tobi...miért vagy itt, hmm? - motyogja, és csuklójára kulcsolódott ujjaimra pillant. Tobi-kun válaszol neki valamit, de nem figyelek rá. A kristálykékségû szemekben gyönyörködöm.

- Te Tobi... elengednéd a kezemet, hmm? - kér halkan.

- Nem szeretném, Deidara-senpai - válaszolom egyszerûen. Szabad kezemmel leveszem a maszkomat, és kimért nyugalommal teszem le az ágyra.

Csodálkozva bámul, még duzzadt kis szájacskája is elnyílik a csodálkozástól. Leülök mellé, és állát megfogva nézek mélyen a szemeibe. Megtehetném, hogy Sharinganommal kényszerítsem akár szexuális aktusra is, de nem tennék ilyet. Ahhoz túlságosan oda vagyok érte...

Gynegéden simítom meg számmal ajkait, majd finoman megharapdálva veszem birtokba teljesen. Éhesen, forrón csókolom. Gyönyörû és szenvedélyes fiú... pont az esetünk, nem igaz Tobi-kun, Madara-sama?

Lángoló testemhez szorítom, szívem a fülemben dübörög... édes ajkai mint édes, lédús barack... csodálatos...

Végül elengedem, mert ha folytatnám, nem bírnék leállni. Konfliktusra pedig nincs szükségem a sajár vérrokonommal. Persze megölhetném, de akkor az Akatsukinak is lõttek.

- Tobi ezt mi...miért csináltad, hmm? - rebegi reszketõ kis ajkaival. Kis csillagbogár... hát nem utálatból, abban biztos lehetsz.

- Ezt én is szeretnám tudni - dördül Itachi hangja. Azt hiszed nem tudom, hogy itt vagy és végignézted? Alábecsülsz fiam. Megnyugtatom pár szóval, és Deidara szemeibe nézek mosolyogva. Aktiválom sharinganom, majd kitörlöm emlékeibõl az elmúlt perceket. Így megkóstolhattam, és mégsem zavarok bele kicsi agyacskájába, ami nélkülem is elég kusza már.

- Késõbb beszélünk - vetem oda Itachinak, és magukra hagyom õket.

- Tobi - zendül a mély hang, ahogy végigmérjük egymást. A fák leveleit borzoló szél, és a kabócák fülsüketítõ dala fokozza a feszültséget.

- Nem akarok harcolni veled Itachi - válaszolom mély hangomon, higgadtan. - De azt tudnod kell, hogy nem tudunk lemondani Deidaráról.

Némán gondolkozik.

- Mit tervezel? - kérdezi kimérten. Nem ostoba, sõt. Nagyon is okos vagy Itachi. Nem csalódtam benned.

- Közös érdekünk a békés megegyezés - dörmögöm. - Csak adj nekem egy kis teret, hogy Deidara eldöntse, hagyja-e magát elcsábítani tõled vagy sem. Ezzel egyszersmind le is tesztelheted, mennyire szeret téged valójában.

- Nem - vágja rá azonnal. Elmosolyodom a maszkom alatt. Nocsak...

- Talán nem bízol benne? - kérdezem lágyan.

- Benned nem bízom - válaszolja higgadtan, és köpenyét megbontva dobja le magáról. Chakrája fellángol, sharinganja aktiválódik.

- Itachi - sóhajtol fel csalódottan. - Sajnálom, de számomra nem vagy ellenfél...

Különleges erõm körülölel.

Nem bírom ki... akarom Deidarát. Mindennél jobban... Csak rá való tekintettel kíméltem meg szerelmének életét.

- Ne félj... ha végeztem, kitörlöm az emlékeit - mondom halkan, bár úgysem hallja hisz nincs eszméleténél.

Belépek Itachi lakosztályába, és Deidara felül az ágyban, aggódón csillogó szemeit rám függesztve.

- Tobi! Hol van Itachi, hmm? - fonja össze karjait, és elégedetten elmosolyodva mérem végig meztelen felsõtestét. Gyönyörû bõre van.

- Itachi-sannak jelenleg fontos dolga van - válaszolom, és melléülök az ágyra. Szégyenlõsen húzza nyakáig a takarót és elhúzódik. Fölé hajolok.

- Ez mind szép és jó...de...mikor fog visszajönni? És miért vagy itt? EGYÁLTALÁN, HOGY MERTÉL CSODÁS SZEMÉLYEMHEZ ILYEN KÖZEL JÖNNI, HMM??? - rivall rám, és én dühösen felmorranva tépem arcomról a maszkomat, és meglepettségét kihasználva fölé hajolok egy csókra...

Észbe kapba tépi ki magát karjaimból, és egy tálca süteménnyel ajándékoz meg, csak ém a mód nem tetszik. A tejszínhabos csoda az arcomban landolna, ha kezemmel nem fognám fel, így csak a számra fröccsen belõle. Le is nyalintom. Mmm... finom édes...

Az ágy végébe menekül elõlem, és én vadmacskaként kúszom utána, élveteg mosollyal. Egy kiskanalat szegez rám fenyegetõen. Megzabálom.

Bokáját megragadva rántom magam alá, és beengedem dühös jobbhorgát.

- Ne merészelj hozzám érni, hmm! - dörren fenyegetõen. Kábé olyan veszélyesnek tûnik, mint egy szelet sütemény.

Elmosolyodva nézek le rá...

...és lassan letörlöm a szám szélén kicsordult vért.

- Ugyan Deidara... - morgom, és hajába markolva vetem magam puha kis ajkaira. Kéjesen felnyögve mélyítem el a csókot, és ujjaimba chakrát vezetve bizsergetem végig gerincét. Megremeg karjaimban... jól van. - Lazíts és élvezd. Nem akarok semmi rosszat, csak megkóstollak egy picit... utána elmegyek.

- Hol van Itachi? Mit csináltál vele, hmm? - szajkózza idegesen, és szabadulni próbál. Álla alá nyúlva nézek mélyen a szemébe, elõveszem a szatyorból megnyerõ Uchiha mosolyomat is, és õ elpirul. Kis édes...

- Bízz bennem... hisz ismersz. Soha nem ártanék neked, ezért azt sem bántanám akit szeretsz.

Kissé megnyugszik, és én kihasználva a helyzeti elõnyömet, lerántom róla a takarót, majd lehúzom magamról a felsõmet, és kigombolom nadrágomat.

- Ahogy sejtettem... - súgom közben, és élvezettel mérem végig. - Gyönyörû vagy.

Ránehezedem, és mély hangomon felnyögve hunyom be szemem.

- Mássz le rólam Tobi... - cincogja, de csak egy halvány mosollyal válaszolok, és újra megcsókolom. Viszonozza, bár kis kezei mellkasomnak feszülnek. Felmorranok a gyönyörûségtõl, mert ez is érintés. Ahh de milyen...

Csuklóit egy kézzel összeszorítva nyomom a párnára, és fogaimmal megragadva kesztyûm ujját rántomle azt szabad kezemrõl. Végigsimítom puha, bársonyos bõrét a mellkasán, hasán, és merevedését látva elmosolyodom.

- Látom a tested reagál a kényeztetésemre... - sármos mosollyal puszilom meg duzzogó ajkait, beléfojtva a felháborodás szavait. Ismerlek mint a tenyeremet. Kis csillag... élvezettel moziztam sharinganommal agyadban születõ kis hülyeségeidet, és még Madara torz lelkét is megszelídítetted édes kis sületlenségeiddel.

- Azonnal hhagyd abba...hm... - nyöszörgi, ahogy merevedésén is végigsiklanak ujjaim, és nyakát finoman megharapdálom. Tapasztalt vagyok a szex terén, ezért nem gond számomra elcsábítani õt.

- Mert ha nem? - kérdezem mély hangomon, bizsergetõen megcsiklandozva leheletemmel a fülét. - Akkor mit csinálsz?

- Szétrúgom a... - nyögi, és masszírozni kezdem férfiasságát. Behunyva szemeit dobálja kéjesen a fejét, és zihálva nyöszörög... sápadt testén csillognak a verejtékcseppek...

- Gyönyörû vagy Deidara... - búgom lágyan. - Fogalmad sincs mennyire kívánlak. Mindig erre vágytam... rád vágytam. Vigyáztunk rád, és óvtunk téged... de jött Itachi, és minden esélyünket elvesztettük, hogy valaha is megkaphassunk...

- Ahh... - veti hátra a fejét, amikor mellbimbóira tapasztom a számat. - Mihhhért beszélsz ahh így? Miérthh mondod hhhogy óvtatok?

Válasz nélkül hagyom kérdését, és végigcsókolva mellkasát, hasát letérek hímvesszõjéhez. Érzéki mosollyal veszem a számba, és õ felnyögve markol rövid, fekete hajamba.

- Nehh... nehh.... - zihálja, de késõ. Néhány mozdulat, és sikoltva élvez a számba. Csodáló mosollyal figyelem gyönyörtõl rángatózó testét, arcán a szépséges arckifejezést, lágyan csillogó, dús szõke haját...

- Köszönöm kicsim... - súgom, és puha csókkal búcsúzom tõle. Maszkomat felvéve hagyom magára. Nem törlöm ki a memóriáját... kíváncsi vagyok mi történik ezután. Tudom, kiszámíthatatlan vagyok... de hát istenem... mindenkinek van valami hibája nem igaz, Tobi-kun? "De igen Tobi-sama!"

2009.01.25 21:46 Idézet

Hiyahiya

Deidara:

Döbbenetemben nagyokat pislogok, és legalább annyira világos elõttem minden, mint a vakablak.. vág az eszem mit életlen kis kanál...

Na most akkor feldolgozzuk, hogy mi is történt. A banánnal smaciztam –megjegyzem egy cseppet sem esett jól.... de ha igen akkor sem vallom be!- a szilva jött, látott, és most totál põipa, azon sem csodálkoznék ha két percen belül vonatot imitálva gözölögne a fülét... sípszó! Figyelmeztetjük utasainkat, hogy bújjanak el az egy alatt, mert a szilva vonta elgázol mindenkit, és annak senki sem fog örülni!!!

HOGY IT CSINÁLT EZ A BANÁN??? MEG CSÓKOLT????

Jézusom! Egy banán eledel van teljesen rám kattanva! Ez sok... túl sok...

Ha jól belegondolok midig is gyanús volt... õ volt az egyetlen, aki feleségült akart venni, hogy aztán gyerekeket szülhessek neki, hogy miközben õ pipázik, én kötögessem a kis bab ruhát...EZ BETEGES! MÁR AZ ELEJÉN RÁKELLETT VOILNA JÖNNÖM, HOGY MIT AKAR EZ A SZERENCSÉTLEN CSÖKÖTT AGYÚ EGYÉN!!!!

Az emlegetett fél szemû banánfa fel áll, s sóhajtozva, értelmesen néz farkasszemet az én drága szerelmetes szilvámmal, ki ha nem nyugszik le menten erõsen fogja veszélyeztetni a szoba berendezését... felõlem dobhat mindent, csak az ágyat hagyja... azon fekszek... nem szeretnék repülni...

Szóval diszkréten figyelek, a takaróba kapaszkodok, hogyha esetleg ez a kettõ egymásnak ugrik, akkor a vörös takaróval szurkolhassak a szilvának...MERT BIZONY BÉBI PÉPET CSINÁL BELÕLED A SZLVA BANÁN! FELKEN A FALRA, HA PATTOGSZ EKI!!

Imádom... ohh...

- Nyugodj meg, nem akartam semmi rosszat – kommentálja történteket Tobi, majd miután kimagyarázottnak érzi a helyzetet, szép arcán furcsa mosollyal hajol hozzám, hogy ujjaival megsimogassa csinos pofimat...VESZED EL A KEZED! ÜTÖK, MINT AZ IPARI ÁRAM! HOZZÁM CSAK KÉT EMBER ÉRHET! ÉN ÉS A SZILVA!!!

De mielõtt eme csodás tényt vele is közölhetném, hirtelen áramszünet keletkezik, és sötét lesz, aminek nem örülök, mert nem látok semmit ami ne jó...mert....mert..... hejj Jancsika, Jancsika.... mármint... álmosa vagyok....ZZzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz....

*

Jajjj.......áááuuuu..... hát hasogat a fejem, mint a kis balta.... jól van... végül is lassan megszokom, hogy mindig így kelek....MI A JÓ ÉLET VAN EBBEN AZ ÁGYBAN? HÁT NEM VAGYOK ÉN FAKÍR, HOGY TÛKÖN ALUDJAK!!!

Állj... hát.... film szakadást látok.... vagyis.... a szilva fakírt akar belõlem csinálni? Mármint..... jesszus!

felülök, és fejemhez kapok... emlékezni próbálok, hogy mi a fészkes fenéért fáj a fejem, miután rájövök, hogy az egy nem ment át sünibe... hát NEM EMLÉKSZEM! JÉZUSOM! ELVESZTETTEM AZ EMLÉKEIM! KI VAGYOK? MI VAGYOK? NÕ VAGYOK!

Jah még sem... van kis barátom.... így már csak hermafrodita lehetek...

A szilva ül le mellém, és észveszejtõen jóképû arca, felerõsíti bennem a tényt miszerint... mindent nem, de az elmúlt két órát tuti kivertem a buksimból, mert ott akkora fehér folt van, mint egy ház... hm... szeretem a fehéret...

- Mi történt, hmm? – érdeklõdöm, fenn akadva azon az apró tényen, hogy jé.... hát semmire sem emlékszem... de azért gyanús... a szilva tud valamit... látom rajta... a szokásosnál is feketébbek a szemei..... hmm....HMMM....MONDD EL! MOST AZONNAL!!!!! AARRGGHHH!!!!

- Kifáradtál a fürdéstõl, és elaludtál – magyarázza, mély hangja borzongatóan jól enyhíti tudatlanságom miatti mérgem... végül is.. logikus.... az imént fürödtem, erre emlékszem, õ is ezt mondja...

ejj te Dei barack, hát egyre szenilisebb leszel... két perc és már arra sem emlékszel, hogy az imént mit csináltál... tényleg... mit csináltam??? JÉZUSOM! FELEJTEK! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!! ÖREGSZEM! HOL VAN A RÁNCOM? EÁNCOS VAGYOK!!!!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!

Erre még nem is gondoltam... megérem én egyáltalán az öregkort? Ha igen, akkor majd a kicsiktõl lopom a cukrot, és oda celluxozom az arcomhoz a protézist ne hulljon ki mikor a szilvát harapdálom... na jó... ez fáj... fizikai fájdalmat okoz a hülyeségem...... DE KIKÉREM MAGAMNAK! Hát nem vagyok hülye! Csak annak látszok... NEM IGAZ! OKOS VAGYOK! MEG SZÉP!

- Oh... – kommentálom nagy okosan fejembe dúló kis viharom, melyen egy cseppet sem segít, az a kép, ami elém tárul... MI AZ ANYÁ KÍNJA EZ A ZÖLD IZÉ??? Jesszus.. azok mazsolák ott benne? Jah... nem... zöldség... na neeee....ÉLETEMBEN NEM ETTEM MÉG ILYEN TRUTYIT! Szilva! Hát én szeretlek – vagy valami ahhoz hasonló- és te meg mérgezel? SZÉGYELLD MAGAD! MOST! AZONNAL!!!- Ez mi?

- Étel. Normális étel. Ha fel szeretnél épülni, akkor ezt kell enned. – magyarázza, én pedig gyilkosan nézek szemet a levessel...látom ám milyen babokat meresztem rám.. bántani akarsz! De nem fogsz! Mert a levedbe lépek, és akkor már nem leszel ilyen nyugodt! NE VIGYOROGJ RÁM TE LEVES!!!

Dacosan szorítom össze számat, s kis kapákat szóró tekintettel nézek farkasbabot a zöldes folyadékkal... nem tetszesz nekem...MEGÖLLEK!!!!!!

Most megsértõdök....RENDES ÉTELT AKAROK! FAYGIT! TORTÁT! SÜTIT!!!

- Megeszed, különben abból egy falatot sem kapsz. – aktivitzik a szilva, s ahogy meglátom életem legszebb képét, bele ég retinámba s indiszkrét nyáladzásra ítél... jesszus.... mennyi torta... csoki..... ááááááááá... meg kell ennem!

khm.... Édes boci szemek hadmûvelet indul... tudom, hogy ennek nem tudsz ellenállni szilva.... OLVADJ EL! MUHAHAHAAA!!!!!

Nagy szemekkel, kérlelõen, édesen lebiggyesztett ajkakkal, bûvölöm aranyosan... hát ha ettõl nem lágyul meg, akkor nem létezik konvektor ami hatna rá.... hát sütök rád, mint sivatagban a nap! Ölelj meg, adj egy puszit, kérj bocsánatot amiért ilyen rémálomba illõ kotyvalékot adsz nekem, és én megeszem a sütit, és meghálálom neked! Diplomatikus...MILYEN KIS ALJAS VAGYOPK! MUHAHAHAHAA!!!!!!!!!!!!

- Nem ehetnék elõbb abból, hmm? – hebegem olyan aranyosan, amilyen aranyosan csak lehet, éjben íriszeit rabul ejtve....NAAAAAAAAAAA!!!! GYERÜNK!!!! HATÓDJ MEG! MOST!!!!!

- Nem hatsz meg szép kis szemecskéiddel. Azokban nincs sem vitamin, sem fehérje, amire neked most nagy szükséged van. – oktat ki, s bennem szakadásnak indul az utolsó tartó pillér a nyugalom és az agresszivitás között...HA NEM ADOD, AKKOR ERÕSZAKKAL RABOLOM EL, ÉS VÁLTSAÁGDÍJAT KÉREK ÉRTE!!!!

Vészes, csábos közelbe hajol hozzám, fogaival lágyan harapdálja meg ajakimat, s én érzem, hogy vonzerejének és saját sóvárgásomnak lágy kis villámai elveszik eszem... váltságdíj elfogadva... a sütit vissza adom... méééégg.... légyszi..... adj egy cuppanósát....

- Ha nem eszel meg mindent, nem kapsz egy cukorkát sem... - duruzsolja, ahogy hosszú ujjival kezemet érinti, ajkaival lágy puszikat hint rá meghalok... ám, ahogy a kanál tûnik fel kacsómban, elborítja elmémet a vörös köd, vérszemet kapok, s úgy vetem magam a zöld borzalomra, mint a vérmes nyuszi a vadászra...ez...EZ ALJAS VOLT!!!! NAGYON ALJAS!!! MOST MEGSÉRTÕDTEM! NEM IS SZERETLEK!!!!!!

Lapátolom, tömöm magamba az undormányokat, kis híján vissza is jön, olyan borzasszörnyû izûk van,... lopva oldalra pillatok, áhítattal figyelem a sok finom falatot, nyála is össze fut a számban, ám ahogy újra a szilvára téved tekintetem kidugom nyelvem, s fejemet elfordítva vetem magam a rémálomba illõ étel utolsó cseppjeinek elfogyasztásába... EZT EGY ÉLERE MEGJEGYEZTEM!!!!

Szipp... hát milyen tudatlan vagy te szilva? Hát nem tudom milyen fontos vitaminok vannak benne? Például a CS- vitamin! A csoki isteni vitaminja! Ejj szilva... hát te nem mûvelõdsz? Na majd én a fejedbe verem...EZZEL A KANÁLLAL! HALÁLRA KANALAZLAK!!! MUHAHAHAAAA!!!!

Olyan kérlelõ szemekkel néz rám az a csokis süti... hát azért könyörög, hogy felfaljam! Hát hogy lehet, olyan szívtelen, hogy nem teszek neki eleget?Én szívetlen dög! SZILVA! EZ IS A TE HIBÁD! GIÁBA VAGY ILYNE ÁKTKOZOTTUL SZEXI, AKKOR SEM SZERETLEK! HÁT MIATTAD LELKIISMERETFURSDALÁSOM VAN!!

Miután végül is leküzdöm a torkomon az összes borzalmat, enyhe öklendezések után, beteg arccal, számat tenyeremmel eltakarva kezdek látványos szédülést produkálni, enyhén fennakadó szemekkel a plafont kémlelve.... jééé...... van egy folt a plafonon? És olyan alakja van, mint egy mosógépnek... hûha...

- Meg....ettem....hmm...- motyogom kezem mögül, még mindig azon küszködve, hogy az étel ne jöjjön vissza egy egészen más tálalással, más állagban... ez.... gusztustalan volt...

- És nem haltál bele. – duruzsolja széles vigyorral, mire én csak egy gyilkos tekintettel reagálok, s reszketõ kézzel mellyel vállait megragadva rántom magamhoz, arcához vészes, veszélyesen izgató közelségbe kerülve... kesernyés illata máris elbódít, de megrázom fejem és felveszem a kesztyût....MOST MEGKAPOD TE SZILVA! HÁT MENTEN ELRAKLAK BEFÕTTNEK! HOGY TEHETTED EZT VELEM!!???? MEG AKARSZ ÖLNI??? Aljas... nagyon aljas...- most mér ehetsz a sütibõl... persze, ha még mindig szeretnél...

Hosszú ujjaival lágyan cirógatja meg arcomat, lassan államra csusszannak így biztos tartást adva fejemnek, mely ettõl a gyengéd, olvasztó mozdulatsortól lassan velem együtt elfolyik... de álljunk csak meg...TUDOM MIRE MEGY KI A JÁTÉK! DE ABBÓL NEM ESZEL!

El tapostad a büszkeségem! Zsaroltál, és megerõszakoltál! Ezért....EZÉRT NEM MEGYEK HOZZÁD FELESÉGÜL!!!! ÁHÁHÁHÁÁÁ!!!! Pedig olyan szép gyerekeink lehettek volna...

JESSZUSOM! Valami volt ebben a levesben... SZILVA NÕT CSINÁL BELÕLEM! JESSZUS!!!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!

Szikrázó szemekkel markolom meg ruháját, s durcásan, duzzogva rázom meg lágyan, ahogy erõmbõl telik... na.....NA RÁZZ!!!! PARANCSOLOM, HOGY CSAPJON MEG AZ ÁRAM! MOST!!! NA!!!! TESSÉK ELÁJULNI!

- Még szép, hogy akarom a sütit! DE AZ MÉG NEM VÁLTOZTAT AZON, HOGY MAJDNEM MEGHALTAM! Tudod, milyen borzalmas íze volt....ezt még a csoki íze sem tünteti el, hmm...- fordítom el a fejemet dacosan, ajkaimmal kitartóan csücsörítve, szemeimet behunyva, és hogy még rá tegyek egy lapáttal keresztbe is fonom kezeimet...

Halk nevetésre leszek figyelmes, lágy borzongatóan mélyre, melybe beleremegnek még a szempillám is... ohh.... fáj a hajam... még a hajam is kívánja.... jesszus.... azért annak talán nem kéne felállnia, úgy mint egy két dolognak ott az altájon... azt hiszem senki sem örülne neki, ha idõközben punkba mennénk át, és égnek meredõ frizurával szambáznék be mondván „ ÉN MÉG A HBO-T S FOGOM!” ... nos... ha a mellkasomra kötöznék egy TV-t még hasznomat is vennék, de az túl komplikált,és nem is áll jól.... szép vagyok én TV nélkül is...

- Tudok valamit, ami segíthet....- búgja halkan, fogaival lágyan megharapdálva fülemet, melytõl azok az átkozott villámocskák parancsszóra futnak végig bennem, ezzel totális hõképzésre kéynszerítve, melyet az arcomon keresztül, egy vörös árnyalattal adok le....avagy... ha most tél lenne, akkor az egész bázis spórolhatna a fûtéssel, mert én ingyen szaunát csinálnék...

Csupán szemem sarkából pillantok rá durcásan, és ahogy elmerülök hollófekete, észveszejtõen csábos íriszeiben, azonnal hígabb állapotba kerülök, és azon kell erõlködnöm, hogy ne kelljen összekanalazni...A A VILLÁM VÁGNA BELÉD TE SZILVA, HOGY ILYEN ÁTKOZOTUTL JÓL NÉZEL KI! Ne félj... ezt még megbosszulom...VNA LAPÁT AZ ÁGYAM ALATT! És ha egyszer elérek oda...MEGISMERTETLEK VELE! MUHHAHAHAAA!!! RÁD UZSÍTOM A WC KACSÁT!!!!!

Mielõtt bármit is reagálhatnék, õ perverz vigyorral kerekeik fölém, kezeivel könnyedén fogságba ejtve, testével óvatosan, gyengéden rám nehezedve ezzel totális kábultságra kárhoztatva.... te szilva... mit akarsz tõlem...? BARACK LÉT AKARSZ CSINÁLNI BELÕLEM???? HÁT NE TEDD!!!! NEM IHATSZ MEG!!!

Bár igaz, ami igaz tápláló és szép vagyok, és nyugodt szívvel árusíthatnának engem a boltokban.... kapkodnák mint a cukrot.. igyon ön is Deilét! Finom és szebbé tesz! Fényessé!

2009.01.11 19:00 Idézet

baktimi

Itachi:

Ehh teljesen fölösleges volt megkérdeznem, hiszen egyértelmû a válasza, és meg is kordul a gyomra. Édesen zavarba jön, amin nem lehet nem nevetni. Megkönnyebbülten hagyom magára.

Szerencsére a szolgák tudtak szerezni, így most elégedetten figyelhetem ahogy módszeresen pusztítja kedvenc süteményét, végül fülig csokisan néz rám.

- Hmm... Itachi... elvinnél fürdeni? Mármint segítenél eljutni odáig, hmm? - kérdezi ujjacskáit nyalogatva. Szeretem ha ilyeneket csinál, mert akkor perverz gondolataimban tobzódhatok...

- Persze - válaszolom mély hangomon, és gyengéden a karjaimba veszem. Na mi az? Csak nem zavarba jöttél a pucérságod miatt? Vigyorogva figyelem, ahogy vérvesztesége ellenére elpirul. Hát megzabálom.

A fürdõszobában levetkõzöm én is, és elégedett vigyorral zsebelem be mohó pillantásait. Tetszik amit látsz? Helyes.

Valamit motyog zavartan, talán azt hogy fürdeni kéne, de nem izgat, hisz tudom, hogy ilyenkor csak zavarában jártatja a száját. Felállítom, és magamhoz szorítom a derekát átölelve. Még nagyon gyengécske, egyedül nem tud fürdeni.

- Azt is fogunk... - válaszolom türelmesen, és gyengéden megcsókolom, majd megnyitom a csapokat. Megfordítom, és kezeivel kapaszkodót keresve ragadja meg a csapot. Tökéletes. A finom, vanília illatú tusfürdõt kezembe csurgatva lágyan szappanozom be szép testét, miközben ajkaimmal is kóstolgatom. Ki nem hagynám a lehetõséget semmi pénzért...

Kényeztetõen simogatom szét testén a habot, és ahogy remegve, nyöszörögve simul hozzám, ajkamba harapva fogom vissza magam. Sajnos még nem tehetem, szegényke elájulna. Lágyan kényeztetem merev kis farkát, amíg kéjes sikollyal simul félig aléltan a karjaimba. Felemelem, és egy puha törülközõbe csavarva viszem vissza a hálószobámba.

- Többször kéne így zuhanyoznunk, hmm... - motyogja édesen felmosolyogva rám a törülközõbõl. Halkan felnevetve bólintok. Úgy lesz.

- Ahogy akarod, édesem... - súgom lefektetve õt. Maga mellé húzva vackolódik el az ölelésemben és már alszik is. Kimerítette a fürdés.

*

Kopognak, és kikászálódom Deidara mellõl. Meztelenségem cseppet sem zavar, így kinyitom az ajtót.

- Gyûlés! - rikkantja egy vékonyka hang a narancssárga maszk alól. Remek. Biccentek, és hátat fordítva neki megyek vissza felöltözni. Õ belép mögöttem, és az ágyon alvó Deidarára pillant.

- Hogy van? - suttogja.

- Jobban, csak még nagyon gyenge. - felelem, és hajamat is összekötöm. Kész is vagyok.

- Vele maradhatok egy kicsit? Vigyázni rá? - kulcsolja össze kezeit.

- Ne nyúlj hozzá - biccentek hosszas tipródás után. Heves bólogatását látva felsóhajtok. Tudom, hogy nem bántaná, de abban már nem vagyok biztos, hogy...

- Bízhatsz bennem Itachi - mondja hirtelen, nagyon komolyan. Megnyugszom, és a tiszteletlen megszólítást figyelmen kívül hagyva nézek rá komolyan.

- Ha lesz egy kis idõnk, elmagyarázod miért csinálod ezt a színjátékot? Tudom, hogy benned él Madara, de neked sem ez a valós személyiséged Tobi.

Nem vagyok ostoba. Mi a célja?

Bólint, és én magára hagyom õket.

*

A megbeszélés után sietek vissza, és halkan benyitva az ajtón ledermedek. Tobi az ágyamon ül, és Deidarával csókolózik élvezettel, finoman. Az én kis drágám meg remegõ kis kezeivel próbálja eltolni magától, de nem túl intenzíven. Hm.

Elszakadnak egymástól.

- Tobi ezt mi...miért csináltad, hmm? - hallom Deidara lágy kis hangját, és kipirult arcát látva elkomorulok. Nagyon elkomorulok.

- Ezt én is szeretném tudni - szólalok meg fenyegetõen, és belépve vágom be magam mögött az ajtót. Kifejezéstelen arccal, keményen a sötét szembe nézek, de õ csak fáradt sóhajjal egyenesedik fel, és cseppet sem félve viszonozza pillantásomat. Ha harcra kerül a sor, semmi esélyem ellene és ezt õ is tudja. Kakashival is csak azért nem harcolt, mert lelkileg nem készült még fel rá. Ha jól tudom, történt egy s más közöttük.

- Nyugodj meg, nem akartam semmi rosszat - mondja halkan, és felvéve maszkját az ágyról kedvesen rámosolyog Deidarára, megcirógatja szép kis arcát, és mélyen a szemébe néz. Felizzik sharinganja, és a kis ukém álomba merül.

Komoran figyelem. Jól tudom mit csinált. Kitörölte emlékeibõl az elmúlt perceket. Helyes. Felveszi maszkját, és az ajtóhoz lép.

- Holnap beszélünk. Most pihenj. - mondja még halkan, és magunkra hagy.

*

Szolgákkal hozatok néhány dolgot, és türelmesen megvárom hogy végre felébredjen. Ahogy kábán felnyílnak szemecskéi és fájó fejéhez kapva felül, mellé lépve ülök le az ágyra.

- Mi történt, hmm? - kérdezi furcsállón.

- Kifáradtál a fürdéstõl, és elaludtál - hazudom szemrebbenés nélkül. Amirõl nem tud, az nem fáj neki.

- Oh... - vakarja meg kis buksiját, és aztán meglepetten néz a tálcára amit elé teszek. Leves, fõzelék hússal. - Ez mi?

- Étel. - válaszolom türelmesen. - Normális étel. Ha fel szeretnél épülni, akkor ezt kell enned.

Duzzogva csücsörít ajkaival, és én elvigyorodom.

- Megeszed, különben abból egy falatot sem kapsz. - mutatok az asztalra, amin a sok sütemény gusztálkodik. Felcsillannak zafírkék szemei, és nagyot nyelve fordul felém, édes kiskutya szemecskékkel.

- Nem ehetnék elõbb abból, hmm? - nyünnyögi. Hát megzabálom olyan édes, de megkeményítem magam és megrázom a fejem.

- Nem hatsz meg szép kis szemecskéiddel. Azokban nincs sem vitamin, sem fehérje, amire neked most nagy szükséged van. - látom, hogy kezd durcásodni, ezért közelebb hajolva ellenállhatatlan mosollyal harapdálom meg puha ajkait. Felsóhajt. Jól van.

- Ha nem eszel meg mindent, nem kapsz egy cukorkát sem... - súgom, és karcsú kis kezét megfogva hintek rá egy puszit, majd beletéve a kanalat figyelem kaján vigyorral, ahogy puffogva lapátolja magába a zöldséglevest és a többit.

Helyes.

2009.01.05 22:05 Idézet

Hiyahiya

Deidara (2):

- Te Tobi... elengednéd a kezemet, hmm?- utalok a még mindig csapdában lévõ végtagomra, amit a maszkos még mindig lelkesen szorongat, ezzel megakadályozva, hogy bármit is mûveljek vele...

Nem érkezik válasz, csönd borul ránk, így hát kezdem azt hinni, hogy Tobiban beállt a hulla állapot, és most legyökerezve nyáladzik, hogy két percen belül zombivá váljon... NEEEEEEEEEEEEEE!!! AZ ÉN KEZEMET NEM HARAPOD LE! NEM ENGEDEM!

JÁÁÁÁJJ!!!!! TÚL SZÉP A KACSÓM, HOGY NE LEGYEN!!!

Ez is értelmes, egy mondat...

- Nem szeretném, Deidara-senpai.- mondja halkan, szokásos visítós hangja mintha szárnyakat kapva repült volna telelni, helyette különös mélység költözik szavaiba... ez...MI A JÓ ÉLET EZ??? Már tudom...BELÉKÖLTÖZÖTT AZ ÖRDÖG!!!! JÉZUSOM!!!

Meglepetten, nagyra tágult szemekkel figyelem, ahogy szabad kezével maszkjához nyúl, halkan pattintja le azt, és ahogy az ágyra rakja belém reked a levegõ... döbbentem mérem végig arcát, amit egyik szemét borító szemfedõjét, és a legrosszabb rosszindulattal sem tudnám, azt mondani, hogy ronda.... kifejezetten... jóképû... és rohadtul hasonlít a szilvára... Na, jó ez sok... EZ SOKK!!!!

Tátott szájjal figyelem, ahogy lassan áttelepszik az ágyra, kesztyûs kezének ujjait arcomra fonja, s félszemével tekintetemet bûvölve hajol közelebb... én pedig a döbbenettõl mozdulni sem bírok... és megmondani nem tudom, hogy mi lep meg jobban.. õszintén szólva túl sok ez így egyszerre...

Ajkaival végig simít az enyémeken, fogival lágyan harapdálja meg õket, én pedig még midig a totális sokk alatt állva, kábán adok nyelvnek utat, mely egy másodperc alatt siklik száma, végig simít szájpadlásomon, s ahogy megcirógatja az én nyelvemet is, észbe kapva feszíteném szabad kezem mellkasára, azonban õ magához szorít, egy mozzanatot sem engedve... éhessé, követelõzõvé válik csókja, gyengéden mar ajkaimba, s én remegve próbálok szabadulni...

Ahogy elválik tõlem, döbbenten pillantok rá, nagy szemekkel, fel sem fogva a dolgokat... te jó isten...TOBI MEGCSÓKOLT!!!! Jesszus...

- Tobi ezt mi...miért csináltad, hmm?- kérdezem halkan... na jó... azt hiszem most elájulok... ez túl sok nekem...

- Ezt én is szeretném tudni.- hallok meg egy félreismerhetetlenül mély hangot, amihez nem sokára egy komor tekintetû szilva is társul, amire Tobi csupán egy halk sóhajjal reagál, én pedig még nagyobb elképedéssel... na jó... én már nem értek semmit... VALAKI VILÁGOSÍTSON MÁR FEL!!!!

2009.01.02 22:26 Idézet

baktimi

Itachi:

Szemei nyitva vannak, de nincs tudatánál...

- Ne halj meg... ne halj meg... - suttogom könnyeimet nyelve, kezem mellkasa felett, és chakrám folyamatosan áramlik belé, de semmit sem ér...

- Deidara-senpai... - hallom a halk nyüszítést, és felkapom a fejem. Dühöm fellángol. Hogy lehetséges az, hogy te élsz?

Leguggol mellénk, és leveszi a narancssárga maszkot. Belém reked a levegõ...

Már értem miért van ebben az idióta maszkban. Uchiha. A vérem.

Fiatal férfi, jellegzetesen szép arccal, ami klánunkra jellemzõ. Bal szemén fekete bársony szemfedõ. Komolyan néz rám, könnyes félszemével.

Mindent értek.

- Nem akartál Kakashival megküzdeni... - mondom halkan. Biccent.

- Még nem állok készen rá. - válaszolja halkan. Felemeli kezét, és olyan pecsétet formál, amit nem ismerek. Megcsap mérhetetlen erejû chakrája, és olyan sharingan villan szemeiben, amit még soha nem láttam. Ez a chakra... nem értem.

- Ne törd a fejed Itachi-san. - mélyül el hangja. - Segítek nektek, cserébe hallgatnod kell rólam.

- Rendben - biccentek. Már nagyon kevés chakrám van... ha õ nem jön, pár perc és együtt halunk meg Deidarával.

Kezeit szerelmem mellkasa fölé helyezi, és hihetetlen mennyiségû chakrát áramoltat a sebbe.

Elképesztõ.

Néhány perc múlva eltûnik a seb, és õ gyengéden felnyalábolja Deidarát. Támolyogva követem vissza a rejtekhelyre.

*

Már napok óta fekszik az ágyamban. Lázas és legyengült. Tobi szerint sajnos nagyon sok vért vesztett. Aggódik õ is, ahogy én is. Ezért megengedem neki, hogy meglátogassa naponta többször is, és a kezét szorongatva üldögéljen mellette.

Õ mentett meg minket. Ezt nem fogom elfelejteni.

Becsukom utána az ajtót, és halk köhögést hallok.

- Deidara...? Deidara... - sietek az ágyhoz. A zafírkékségû szemek felpillantanak rám, ahogy leülök mellé, és fölé hajolva nézem. Él... és már jobban van. Végre magához tért...

Remegõ kis kezét felemelve markolja meg egyik hajtincsem, és lehúz magához.

- Te..the hü...hülye szhilva...ah..ahdj...vhi..vihizet...hmm... - suttogja alig hallhatóan.

Máskor megfojtanám, de most csak mosolyogni tudok rajta. Deidara a mocskosszájú kötekedõgép él. Remek.

Megitatom, és õ felmosolyog rám. Mosolyog...

Azt hittem, soha nem láthatom már így.

Gyengéden magamhoz ölelve temetem arcomat nyakába, és mélyen beszívom finom illatát.

Egy könnycsepp buggyan ki szemembõl, majd követi a másik. A boldogság könnyei...

Érzem ahogy nyakamat átöleli és hajamat birizgálja megnyugtatóan.

- Azt hittem meghalsz... - mondom halkan nyakának bõrébe.

- Nem sok...kellett hozzá...hmm... - nevet halkan, és kezei arcomra csusszannak, letörölve könnyeimet. Puhán simogatja meg ajkaival a számat, és én mohón tapadok rá, mégis vigyázva rá.

Hatalmas döndüléssel robban be az ajtó, és Tobi robog be rajta egy nagy csokor virággal. Megérezte Deidara chakrájának változását. Ügyes...

- DEIDARA-SENPAIIIIIIIIIIII! - rikkantja. - DE JÓ HOGY ÉLSZ!!!!

Az ágyhoz rohan, és karjaiba kapva ölelgeti meg az ÉN Deidarámat. És én mit teszek? Semmit. Szegény Dei nyöszörög, de baja nem lesz tõle. Hiszen a vérveszteségen és a nagy vérveszteségen kívül más baja szerencsére már nincs. Túlél egy kis Tobi-féle szeretgetést.

- JAJJ DEIDARA-SENPAI! AZT HITTEM, HOGY MEGHALTÁL! Végig sírtam az estét, meg a tegnapit is, meg a ma reggelt is!!! Annyira aggódtam, hogy faforgáccsá rágta az asztalomat! Nézd hoztam neked virágot, hogy jobban légy! - hadarja. - És amiért Tobi olyan jó fiú volt kér egy puszit, mert segített Itachi-sannak, hogy megmentsünk téged, úgyhogy kééééééééééééreeeeeeeeeeek egy puszit? Légysziiiii!!!!

Deidara döbbenten fordul felém. Biccentek. Bizony, igazat mond. Ha tudnád, hogy klánom õse szerelmes beléd... mármint reinkarnálódott õse. Ja, és még a gazdatest is.

Vicces.

Figyelem, ahogy maszkját félrehúzva gondosan takarva arcát Deidara elõl követeli a puszit, és meg is kapja, majd aléltan, boldogan elterülve rikkantja világgá boldogságát. Ostoba kis alaknak tûnik, de engem többé nem ver át.

Deidara csilingelõen felkacag, és én is elmosolyodom. Jól van.

Végre kettesben maradunk, és ahogy becsukom az ajtót komolyan fordulok felé.

Már sejti mi jön most, mert megszeppenve pillázik rám kék szemecskéivel, de nem hat meg.

- Miért szálltál szembe velük, amikor tudtad, hogy nincs esélyed? - kérdezem karba tett kezekkel, komolyan.

- Már hogy ne lett volna esélyem! Csak Tobi nem volt kéznél, hogy magam elé lökjem, hmm! - mondja büszkén kihúzva magát ültében, és duzzogva összefonja karjait õ is.

Csendben nézünk farkasszemet.

Lelki szemeim elõtt Deidara maga elé veti a sipítozó Tobit, és a kép annyira...

Elmosolyodom.

Deidara visszamosolyog, és én mellé lépve ülök le újra az ágy szélére.

- Soha többé ne merészelj nélkülem elmenni, elszökni, meghalni. Nélkülem nem. Csak velem együtt... Megértetted? - mondom komolyan, kezeim közé véve szép arcát. Ha meg kell halnia, akkor velem együtt, mert úgyis belepusztulnék ha baja esne.

Meglepetten elkerekedõ szemeit figyelmen kívül hagyva csókolom meg nagyon finoman.

- Igen, hmm... - motyogja ahogy félbeszakítom a csókot, és édesen mosolyog fel rám, szemecskéjében könnycseppek remegnek.

- Helyes. - mosolygok le rá. - És most a száz pontos kérdés: mit szeretnél enni? Csokitorta jó lesz, vagy valami normálisabb?

2009.01.01 23:17 Idézet

Hiyahiya

Deidara (2):

Kábán pillantok magam fölé, de csupán egy fekete foltot látok, két vérvörös ponttal... nem tudom ki ez... nem ismerem... ne is látom...

Mély hang szólal meg, nem értem mit mond, csak halk morgás, nem tudom fel fogni a szavak értelmét... ne is hallom...

Megemelkedek, a folt emelhet meg, gyengéden... reszketve, köhögve rázkódom meg, nem levegõ tör ki belõlem, ha nem valami forró nedvesség... talán vér... az én vérem... nem tudom... de egy kicsit sem lesz jobb tõle... minden egyes köhintésre iszonytató kín hatol testembe, vasmarokkal szorongatja tüdõmet, apró üvegszilánkokkal marja bõröm belsejét, mintha belülrõl akarna kitörni...

Puha érintést érzek arcomon, megnyugtathatna, egy pillanatra elvonja figyelmem, de nem sokáig... vakon kapom fejem a sötét folt felé, érzem, hogy rám cseppennek nedves valamik, végig szánkáznak rajtam...

mély hangja szüntelenül skandál valamit, de nem bírom felfogni.. nem ismerem mi ez.... szeretném megérteni, de ahhoz is gyenge vagyok, hogy levegõt vegyek... minden porcikám remeg, akár a kocsonya... minden tagomba másodpercenként nyilall a fájdalom...

Reszketve, fáradtan, kínommal küszködve emelem fel kezem, megérintem a foltot, de csak tompán érzem magam alatt a selymességet... nedves... cirógatja bõrömet, de fáradt vagyok... nem érzem jól... nem ismerem...

Hirtelen tûnik fel egy narancssárga elmosódott pocsolya, hangot gallok felõle, de ezt sem értem... nem jut el fülemig, csak úgy, mint a halk méhzümmögés... semmi...semmi...

Eltûnik a narancssárga pocsolya, helyére sötétség költözik, ugyan olyan, mint amilyen a fekete folt... felém hajolnak, s én sípoló tüdõvel kapkodom a levegõt, hogy még magamnál maradhassak, érzékelhessek valamit... de jut el hozzám az oxigén... nem....nem kapok levegõt... fáj... irtózatosan...

Szemeim elé úszik a sötét füst, mellkasomnál kellemes hideget érzek, csillapítja egy morzsányit az ott égõ tûzet, a maró kínt, de kevés, ahhoz képest a kellemes ürességhez képest, amit a sötétség kínál...édes kevés...

Magába szippant a fekete tér, elmerülök, elsüppedek benne, s hagyom hogy kiûzze belõlem a fájdalmat... mert itt nem létezik...

*

www.youtube.com/watch

Kellemes hideg nedvesség fedi homlokomat, enyhítve az elviselhetetlen forróságot, ami legyengít... puha melegség simul alám, gyengéden tart, hût...

Bágyadtan, meg-megremegve nyílnak fel szemhéjaim, de a hirtelen jött, szokatlan fény szinte megvakít... hiába homályos, sárgás fáklyafény, az én szememet így is bántja...

Furcsállom, hogy nem hasít rögtön belém az éles, borzalmas fájdalom, csupán lassan lüktet bennem, tompán pumpálja szét bennem a forróságot, a zsibbasztó kis fájdalmat...

Amint megszokom a fényt, álmosan jártatom körbe szemem, s nem kell sokat várnom míg felismerem... jééé... a szilvánál vagyok... Miért vagyok a szilvánál? Nem tudom...

És hol van a szilva?

Megszólalnék, hívnám, hogy megkérdezzem tõle, miért vagyok itt, de nem jön ki hang a torkomon... maró szárazság táborozik torkomban, azon sem lepõdnék meg, ha két percen belül homokot és tevét köhögnék fel... de talán a kaktuszt mellõzzük...a z nem hiányzik...

S lám, beszélgetési kísérletemmel, csak vad, szûnni nem akaró köhögést érek fel, mely be belesajdul minden porcikám...apró kis tûkkel mar belém, fájdalmat keltõen bököd, kínoz... hûha... azon sem csodálkoznék, ha valamelyik belsõ szervemet köhögném fel....jajj...

- Deidara...? Deidara...- hallok meg egy kellemes, örömöt okozó mély hangot, melyhez nem sokára társul egy magas, izmos alak is... hát nem is a tündér keresztanyád... tudom tündérien szép vagyok, de a rózsaszín hacukát nem vállalom be...

Jéééé....! Egy szilva!

Aggodalmas, megkönnyebbült arccal robog az ágyhoz, óvatosan ül le rá, s szinte rám hajolva, hitetlenkedve simítja kezét arcomra, hosszú ujjaival cirógatja bõrömet, s még ez is képes kellemes, õrjítõ bizsergést kiváltani belõlem...

Nyúzottnak tûnik, hollófekete íriszeiben fáradtság ül, szemei alatt sötét karikák... de még így is bolondítóan jóképû... ohh.... bûn ilyen szexinek lenni...HOGY SZAKADNA LE MINDEN VÉGTAGOD, MINEK NÉZEL KI ILYEN VESZETT JÓL???? Belesajdulnak a belsõ szerveim...

Hangtalanul tátogok, arra várok, hogy a nyöszörgésen kívül más is elhagyja számat, de torkom kapar, olyan akár a sivatag... ejj... adj már vizet, mert Szahara nõ bennem!

Reszketve, erõlködve emelem fel kezemet, minden mozdulatomért keményen dolgozom meg, gyengén, bágyadtan markolom meg éjben tincseit, de ahhoz épp elég, hogy lassan, remegve húzzam magamhoz, s követelõzõ, apró villámocskákat szóró tekintettel méregessem veszélyesen észbontó arcát... vészes közelség...

- Te...the hü...hülye szhilva...ah...ahdj...vhi...víhizet...hmm...- suttogom, még sajt magamnak is csak olyan mintha a szellõ fújdogálna, alig hallható...

de õ meghallja, s halvány, megkönnyebbült mosollyal kotorászik valamit maga mellett, majd ujjait tarkóm alá fonva emeli meg fejemet, a poharat óvatosa érinti ajkaimhoz, úgy babusgat, mintha porcelánból lennék...

Boldogan nyelem, nagy kortyokban a hideg folyadékot, élvezem, ahogy kellemes jegességgel ûzi el torkom szárazságát, lehûti, friss könnyedséget áraszt szét... áháháááá.... mintha most szabadultam volna a sivatagból... de jóóó!!!!!!

Elveszi a poharat, s én hálás mosollyal pillantok fel rá... gyengéden, óvatosan fonja kezeit reszketõ testem köré, szelíden ölel izmos testéhez, arcát nyakamba temeti... magamba szívom erõs lakján melegét, kesernyés, friss illatát, élvezem, ahogy éjben tincsei cirógatják meztelen felsõtestemet... forró nedvesség, apró kis patakokként szánkázik végig nyakamon, nedvesség teszi bõrömet, hozzá tapasztja hajamat, és az õ sötét fürtjeit is...

Na ne...

A szilva sír?

Ne már.... MEGRÍKATTAM EGY A SZILVÁT! BÕG A SZILVA, BÕG A SZILVA, MUHHHAHAHAAAA!!!!!! Na jó... nem kell itatni az egereket...

Nem remeg, nem kapkodja a levegõt, még csak a vállai sem rándulnak meg néha-néha... hangtalanul sír, csupán könnyeit érzem magamon...

Gyengéd mosoly ül ki arcomra, lágyan fonom kezeimet nyaka kör, ujjaimmal megcirógatom puha bõrét, besiklanak éjsötét fürtjei közé is, melyek bizsergetik kezemet...

- Azt hittem, hogy meghalsz...- búgja halkan, furcsán szenvtelen hangja, nem mutat érzelmet, én mégis le tudom szûrné, hogy ég is alig hiszi el, hogy élek... hát na! Igazi túlélõ vagyok! hát annak a köd emberek semmi esélye sem volt! Pláne, ha Tobit használom élõpajzsnak... na akkor még jobb lett volna! Én túl szép vagyok! Nem festenék jól darabokban...

- Nem sok...kellett hozzá...hmm...- nevetek fel halkan, s kezeimet arcára simítva emelem fel fejét, magam elé irányítom, s lágyan, vágyakozva simítom ajkaimat az övéire... mintha csak most ébredne fel, úgy kap utánam, de óvatosan, pillangószárnyszerû érintéssel simogat, alig érint, mégis...mégis észbontó érzés, képes apró lángocskákat ébreszteni, kellemes, éltetõ melegséget végighullámoztatni rajtam... csak egy érintés,és megõrülök tõle...

De mint minden másnak, ennek az õrülten romantikus pillanatnak is véget vet egy irritáló tényezõ...amely irritáló tényezõ minden fajta kopogáshoz hasonlatos mozdulatsor nélkül robban be a szobába, boldog nevetgéléssel, pityeregve, s egy rohadt nagy virágcsokrot lebegtetve...

- DEIDARA-SENPAIIIIIIIIIIIIII!! DE JÓ HOGY LESZ!!!!- rikkantja, s a szilvát teljes mértékben figyelmen kívül hagyva robog az ágyhoz, szinte rám veti magát, s nem törõdve kissé megviselt állapotommal karjai közé kap, s olyan halálos szeretettel áll neki ölelgeti, hogy minden létezõ és beképzelt porcikám belesajdul... még a hajam is belesajdul....áááááuuu....a hajam...

De jó ez a csontropogtató ölelés...MÁR CSAK TE HIÁNYOZTÁL TE HLYE BANÁN!!!! HÁT HOGY MERTÉL ELTÛNNI??? AZ A MINIMUM, HOGY ELÉM VETED MAGAD, HA MEGPRÓBÁLÉNAK MEGNYIFFANTANI!!!!!

- To...Tobi...ez....fá...fááááj.....auuu......hmm...- nyögöm megpróbálva lefeszegetni magamról, és ahogy sikerül megkönnyebbülten sóhajtok fel... jézusom...ez megöl...

- JAJJ DEIDARA-SENPAI! AZT HITTEM, HOGY MEGHALTÁL! Végig sírtam az estét, meg a tegnapit is, meg a ma reggelt is!!! Annyira aggódtam, hogy faforgáccsá rágta az asztalomat! Nézd hoztam neked virágot, hogy jobban légy!- lóbálja meg arcom elõtt a gazhegyet, s én fintorogva pisze orromat szépen mozgatva próbálok nem tüsszenteni, ám persze, hogy nem sikerül, így egy nagy tüsszentés közben megsajduló testtel nyögök föl minden létezõ irányban szorítva magamat... jézusom... kitágult szemekkel, kröhécselve kapkodok levegõ után, s miután végre lenyugodtam, kancsalítva figyelem nózimat, hogy megtörölgetve enyhítsem tüsszentési ingeremet...jajj... ez tényleg megöl...- és amiért Tobi olyan jó fiú volt kér egy puszit, mert segített Itachi-sannak, hogy megmentsünk téged,úgyhogy kééééééééééééreeeeeeeeeeek egy puszit? Légysziiiii!!!!

Na neeeeeeeeeee... nem! Határozottan nem!

Vagyis... segített...élek.... vagy legalábbis nagyon úgy tûnik....

Kérdõn pillantok a szilvára, ki halvány mosollyal bólint, így hát nagy levegõt véve pillantok a banánra, ki vihogva húzza e maszkjának egy apró kis részét, hogy a felbukkanó bõrfelületre böködhess, de vadul...

- IDE KÉREN!IDEIDEIDEIDE!- rikkantja, s én önkénytelenül elmosolyodva hajolok oda,hogy egy naaaaaaaaaaaaaagy cuppanósat nyomjak arcára...amitõl parancsszóra kezd örömódákat zengni, még maszkján át is pirulva terül el ágyamon, szívére szorított kezekkel....

Akaratlanul is elnevetem magamat.... nem tudom miért, nevetek... fogalmam sincs miért.. talán azért mert élek...

Deidara:

Egy pillanatig csak ellágyult tekintettel figyel engem.... ohh... hát ettõl a tekintettõl kerülök cseppfolyós állagba.. olyan leszek, mit a csoki a mikróban.... folyékony és édes.... muhahahaa....

Ez a hülye szilva kihozza belõlem, azt, amit eddig még senki sem... úgy fogok ragaszkodni hozzá, mint Zetsu Klárikához...

Jajj... azért ennyire nem... már megbocsásson a világ, de akár milyen észveszejtõen jól néz ki a szilva magamat még sem hasonlíthatom, egy nõnemû pálmafára, amin megmagyarázhatatlan, felismerhetetlen kis mélyedés van, ami egyes testrésznek tökéletes helyet szolgáltat... na nem.... egy az, hogy én... ismétlem ÉN nem vagyon nõnemû... de virág se... persze szebb vagyok, mint egy virág, de foto szintetizálni nem fogok...

És most jön a csúcspont... a szilva sem hasonlítható egy díszvirággal megáldott, kétszínû, félig már a bokorrá válás rögös útján baktató egyénre... mert õ olyan jól néz ki, hogy bûn lenne járkáló fának titulálni!

Hosszú ujjaival lágyan simít ki arcomból egy kósza tincse, olyan lágyan, hogy menten elcsöppenek... hogy aztán forró, olvadásnak indító csókkal gyötörjön tovább....TE HÜLYE SZILVA! MIT KÉPZELSZ TE? POCSOLYAKÉNT NEM VAGYOK SZEXI! AZONNAL HAGYD ABBA! HAGYD ABBA EZT!

Azért két perc és már az álmok mezejére is lépek... álmosító ez az aktívkodás.. mindegy... széééép szilvák..... helyes szilvááák.... és pucérak...hehe.... én kis huncut...jujjj......zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz

*

Álmosan pillázva köszöntöm a reggelt, alig vagyok magamnál de azért ébren vagyok... többnyire... ne tévesszen meg senkit... nem látok, de ébren vagyok...

Amint végre látni is képes vagyok, az elsõ amivel szembesülök, az egy rohadt szexi, izmos mellkas... hujujj...

Feljebb terelem szemeimet, és ahogy az észbontóan jóképû, halvány mosollyal díszített arcot pillantok meg, rögtön nyáladzási rohamot kapok...

Nincs még ébren, de nem is akarom meg várni... amint kinyitja a szemét, képes rá, és reggeli fitneszedzést tart nekem lepedõ stílusban... avagy... addig töm,míg meg nem leszek tömve...a mi persze nincs ellenemre, csak most inkább eliszkolok... ééééhes vagyok...

Így hát kém módba kapcsolva, a levegõ ügyességével osonok ki karjai közül, õ pedig észre sem veszi...EZ FELHÁBORÍTÓ! AZONNAL VED ÉSZRE, HOGY NEM VAGYOK OTT! MOST!!!

Vagyis inkább ne...

Gyors zuhanyt veszek, csak hogy végleg felébredjek, majd immár felöltözve, földön gurulva közelítem meg az ajtót, de úgy hogy még véletlenül se keljen fel... érdekes pózokat levágva jutok el az ajktóig, mit mihelyt kinyitok kivetõdöm rajta, azzal a csekély ténnyel mit sem számolva, hogy igen, elõttem egy fal van... így nem is csoda, korán reggel, az elsõ találkozásomat a fallal bonyolítom le, és orral intek neki... avagy.... lefejelem a falat, hogy leesik a vakolat...

Fájdalmas hangokat kiadva nyöszörögve álok fel, s gyönyörû pisze orrom, újdonsült plasztikáját csodálva sétálok a tanácsterem felé... ne...NEEEE!!! NEM IGAZ! AZ ÉN CSODÁLATOSAN SZÉP PISZE ORROM! MÁRMOST RONDÁBB! KÉT MILLIVEL NAGYOBB!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!

Tanulság... reggel ne ugrándozz ki az ajtón, hátha ott a fal és segít felébredni...

Még mindig orromra fókuszálva robbanok be a tanácsterembe, s szinte reflexszerûen rántom magam elé az ajtót, mikor Tobi hangos visongatására leszek figyelmes, aki persze lendületébõl egy cseppet sem visszavéve karambolozik vele... nos... nincs szükségem még egy arcformázásra,elég az, ha olyan az orrom, mintha megtöröltek volna egy lapáttal... ami nem szép...

Elegáns mozdulattal szökkenek át a földön vergõdõ maszkos fölött, akár a gidák a réten, hogy némi pitypang ígéretében ülhessek az asztalhoz, reggeli müzlimet birtokba véve... kell az energia, mert gyanítom, hogy amint a szilva észreveszi, hogy eltûntem, fénysebességgel száguld ide, csak hogy visszarángathasson, egy kis testedzésre... ami mostanában egyre több kalória égetõssel párosul... még a végén többet é, mint egy fitnesz kazetta s egy fogyókúra együttvéve... mondjuk nekem már nincs hova fogyni, mert veszítek még egy kilót, és felkap a reggeli fuvallat... de nem gond! Én így is tökéletesen csodálatosan, mesésen...

- Az orrodat Itachi-san intézte el így?- szakítja félbe önimádatomat egy reszelõs, láncfûrészhez hasonlatos hang, ami segít nekem a fuldoklásban...MI???? HT MIT TUDSZ TE ARANYHAL KEZDEMÉNY????? ROHADJON LE KEED,LÁBAD! Uszonyod....hehe...

Kis híján még a reggeli is belém reked, a fulladásos halán küszöbén állok...

VALAKI VÁGJON MÁN HÁTBA, NO!!!

S mintha csak isteni sugallatott hallotta volna, Kisame, nagy lapát kezével úgy lapátol meg, hogy azon is csodálkozom, hogy nem úszkál véletlenül a müzli mellett ingyen ajándékként az egyik belsõ szervem... ejjj de kedves vagy, hát menten sütõbe raklak!

ERÕSEBBEN NEM LEHETT VOLNA??? MONDJUK ANNYIRA, HOGY KIFORDULJAK MAGAMBÓL???

- NEM, A FAL, HMM!- rikkanom, miután végre levegõt is kapok, s rotációs kapákat árasztó tekintettel próbálom halálra gyilkolni... A VILLÁM VÁGNA A VESEKÖVEDBE!!!!

De mielõtt, még halálra nézhetném, dörren az jót, mint éjszaka a villámcsapás, s feltûnik mögött egy répafejû egyén, ki Tobival mit sem törõdve készít mogyorókrémet a mogyoróiból, melytõl a banán kislányos hanggal magas C-t énekelve sikítozik, de irtózatosan....EZ NEM ÉR! ÉN AKARTAM IPOTENSSÉ TENNI!!!!

Úgy robog az „asztalfõre”, hogyha lenne traffipax, tuti lecsuknák gyorssétálást, és köztulajdon rongálásáért, mert ahogy leül, a szék kis híján széttörik, eme erõs ember ülepétõl... nem kéne fogyózni? Vagy a szögek nyomnak ennyit? Ciki...

- A Kyuubi junchuurikije a közelben van. Csupán egy közönséges jonuninnal utazik, könnyû préda.- vág a közepébe, mindenfajta felvezetés nélkül, ahogy szokta....hmmm... a szõke srác? Hátha nem a köd ember van vele, akkor két perc és közelrõl ismerkedik a kómával...- ki vállalja?

- Én vállalom, hmm! - vágom rá azonnal, s magasba lendített kézzel lóbálom meg müzlis tálam, melytõl Kisame reggeli arcpakolásként kap egy kicsit elõle...helyesbítve az egész tálat.. fintorogva söpri le a reggelim maradékát, én pedig kárörvendõ, ördögi mosollyal kacsintok rá.. ne aggódj... ettõl rondább már nem lehetsz...MUHAHAHAAAAAAAAAA!! ÁPOL ÉS ELTAKAR! DE A LEGJOBBAN BETAKAR!!!!

- ÉNIÉNISÉNISÉNISÉNISÉNIS!- rikkantja Tobi újra éledve, még mindig kissé magas hangon, de életben....MI VAN BANÁN KILENC ÉLETED VAN???? AZONNAL VEGYÉPL EL BEÕLE KILENCET!!!

- Rendben. Ti ketten mentek.- bólint rá Pein, én pedig gyilkos tekintettel pillantok a boldog banánra, ki koránreggeli szeretetteljes ölelésével készül a sírba kergetni...

*

Éles kanyart véve a levegõben, ösztönös mozdulattal, de még így is csak épp, hogy ki kerülöm a felém támadó tûzgolyókat...

Megtalálni ezt a kettõt nem volt nehéz, de abban biztos vagyok, hogy Peinnek dupla lencsés szemüveg kéne, ha szerinte ez a Kakashi vagy ki egyszerû jounin... ugyan is, így, hogy kétszer legalább a szerencsén múlott, hogy ne dobjam fel a pacskert, nem igazán hiszek neki...

Persze Tobi, amint bajba kerültünk elhúzta a csíkot, és most is valahol a kõhalmok, vagy épp a kidõlt fahalmok között rejtõzik.... pedig ha itt lenne, legalább magam elé lökhetném...én szebb vagyok...értem kár lenne...

Villámgyors kis madárkákat varázsolok elõ, s azokkal ajándékozom meg a lent lévõket, melyek felrobbanva ismét több mély gödörrel gazdagítják az így is megviselt terepet.... nagy tûzijátékot csinálnak, és bár lehet, hogy ezzel jinchuurikit könnyedén elintézném, a köd fejûre nem hat....

A szilva említette, hogy veszélyes ellenfél, így inkább tartom a tisztes negyven méteres távolságot... sajnálatos a tény, de ha taijutsura kerülne a sor, nem hinném, hogy elbírnék vele... túl gyors, és erõs... csak így távolról van némi esély, arra, hogy betegyek neki.. bár eddig ügyesen hárított...

A kis szõke a levegõbe lendül, vörössé vált szemivel gyilkos tekintettel figyel engem, karmos kezeivel felém csapna, chakrája dühödten kering teste körül, ám én résen vagyok....magam elé lendítem, kezemet, köpenyem ujjából egy hernyó bukkan elõ, s na kölyök bokályára fonódva segít neki az eltûnésben.. meglepõdik az erõs szorítástól, elveszíti a lendületét, és már esik is... zuhanás klözben robbantom a hernyót, nagy füst kerekedik... ha szerencséje van, csak a lába szakad le... ha nem akkor kanálla szedik össze....

Elül a füst, arra számítanék, hogy minimum apró cafatokban hever a földön, azonban csalódnom kell... a ködember pillant fel rám a szõke elõl, keze kékes ragyogásban tündököl, de az is folyamatosan halványul... lehet, hogy segített a jinchuurikin, de a bokája így is használhatatlanná vált.. nem szakadt le tõbõl a lába, de szilánkossá törtek a csontok... innen látom, milyen rossz állapotban van... egy pont nekem... MOST MÁR CSAK TE VAGY HÁTRA KÖD FIÚ!!!! MUHAHAHAHAAA!!!

Elmerülnék dicsõségemben, azonban egy másodperc múlva már lefoglalják a figyelmem.. nem tudom, hogy az, aki a földön volt klón-e vagy nem... de a ködember itt van elõttem, felemás szemeivel gyilkos tekintettel mér végig, egyik kezében kékes villámocskák cikáznak, fényük fenyegetõen villan... eszeveszett gyorsan halad felém, hiába repülök, hiába menekülnék nem tudok.... követ, rám tapadt....

Villámgyorsan hajítok felé egy madárkát, aki egy szempillantás alatt terem ott, ám a ködember, könnyedén kerüli, kitér a bomba hatósugarából, csupán a vállán találja el, csak megreped csontja....semmi több... francba...

Ha legalább Tobit rádobhatnám, hadd vájjon élõ villámhárítóvá, de így csapdába esek... újabb pókkal támadok, ezt is hárítja, s lehet, hogy mély, ronda sebet ejt combján, nem állítja meg... elém ér, nincs idõm reagálni sem...

A kékes villámocskák éles pengeként szaggatják darabokra köpenyemet, játszi könnyedséggel szelik ketté bõrömet... belém mélyednek, égetõ, borzalmas fájdalommal cikáznak.. érzem, szinte hallom, ahogy megrepednek bordáim, fejemben hallom zajukat, azt is tisztán érzem, ahogy némelyik eltörik, s kis tõrökként nyomódik tüdõmnek, fojtogatva... az az egy szerencsém, hogy legalább téveszt egy kicsit a bombáktól... ezer szerencsém...

Szemeim elõtt látom, ahogy vérem rubint cseppjei esõcseppekként hullnak, minden egyes csepp marja bõrömet, gyengébbé tesz, fokozza a gyötrõ fájdalmat... a kín fagyos ujjai megmarkolják testemet, szorítják, végig hordozzák bennem a sokk, jeges dermedtségét.. Minden porcikámba eljut, csontig hatol...

Megfordul velem a világ, bánt a fényesség, ami körül vesz.... mar, kínzó tûkként borít el...

Nem érzem, ahogy zuhanok, nem érzem, azt sem, ahogy letûnik alólam a biztos talaj, nem érzem, nem hallom, hogy valaki szólongat, nem látok senkit... bánt a fény, csak fájdalommal bombáz...

Elgyengülve, bágyadtan hagyom, hogy elnyeljen a sötétség, magába szippantson fekete ûrjébe, ahol nincs kín, csak bizonytalan, kellemes lebegés...

*

www.youtube.com/watch

Forró, nedves valami hullik rám, végig szántja bõrömet visszaránt a világosságba....

Fáradtan, gyengén nyílnak fel szemhéjaim, a hirtelen jött fény bánt, égeti szememet... de hiába így is... nem látok semmit... csak ezt segíti elõ, hogy újra felszínre törjön a fájdalom, ismét elborítsa testemet, kínozzon, gyötörjön jeges markával...

Pihegve kapkodom a levegõt, nyelem, mintha most bukkantam volna fel egy mély tó tükre alól, de még így sem jut el hozzám...sípolva próbálom belélegezni az éltetõ oxigént, de nem bírom..... nem bírok levegõt venni.. nem...nem kapok.... levegõt...

Kábán pillantok m

Idegen falu 1230

Deidara (2):

Kábán pillantok magam fölé, de csupán egy fekete foltot látok, két vérvörös ponttal... nem tudom ki ez... nem ismerem... ne is látom...

Mély hang szólal meg, nem értem mit mond, csak halk morgás, nem tudom fel fogni a szavak értelmét... ne is hallom...

Megemelkedek, a folt emelhet meg, gyengéden... reszketve, köhögve rázkódom meg, nem levegõ tör ki belõlem, ha nem valami forró nedvesség... talán vér... az én vérem... nem tudom... de egy kicsit sem lesz jobb tõle... minden egyes köhintésre iszonytató kín hatol testembe, vasmarokkal szorongatja tüdõmet, apró üvegszilánkokkal marja bõröm belsejét, mintha belülrõl akarna kitörni...

Puha érintést érzek arcomon, megnyugtathatna, egy pillanatra elvonja figyelmem, de nem sokáig... vakon kapom fejem a sötét folt felé, érzem, hogy rám cseppennek nedves valamik, végig szánkáznak rajtam...

mély hangja szüntelenül skandál valamit, de nem bírom felfogni.. nem ismerem mi ez.... szeretném megérteni, de ahhoz is gyenge vagyok, hogy levegõt vegyek... minden porcikám remeg, akár a kocsonya... minden tagomba másodpercenként nyilall a fájdalom...

Reszketve, fáradtan, kínommal küszködve emelem fel kezem, megérintem a foltot, de csak tompán érzem magam alatt a selymességet... nedves... cirógatja bõrömet, de fáradt vagyok... nem érzem jól... nem ismerem...

Hirtelen tûnik fel egy narancssárga elmosódott pocsolya, hangot gallok felõle, de ezt sem értem... nem jut el fülemig, csak úgy, mint a halk méhzümmögés... semmi...semmi...

Eltûnik a narancssárga pocsolya, helyére sötétség költözik, ugyan olyan, mint amilyen a fekete folt... felém hajolnak, s én sípoló tüdõvel kapkodom a levegõt, hogy még magamnál maradhassak, érzékelhessek valamit... de jut el hozzám az oxigén... nem....nem kapok levegõt... fáj... irtózatosan...

Szemeim elé úszik a sötét füst, mellkasomnál kellemes hideget érzek, csillapítja egy morzsányit az ott égõ tûzet, a maró kínt, de kevés, ahhoz képest a kellemes ürességhez képest, amit a sötétség kínál...édes kevés...

Magába szippant a fekete tér, elmerülök, elsüppedek benne, s hagyom hogy kiûzze belõlem a fájdalmat... mert itt nem létezik...

*

www.youtube.com/watch

Kellemes hideg nedvesség fedi homlokomat, enyhítve az elviselhetetlen forróságot, ami legyengít... puha melegség simul alám, gyengéden tart, hût...

Bágyadtan, meg-megremegve nyílnak fel szemhéjaim, de a hirtelen jött, szokatlan fény szinte megvakít... hiába homályos, sárgás fáklyafény, az én szememet így is bántja...

Furcsállom, hogy nem hasít rögtön belém az éles, borzalmas fájdalom, csupán lassan lüktet bennem, tompán pumpálja szét bennem a forróságot, a zsibbasztó kis fájdalmat...

Amint megszokom a fényt, álmosan jártatom körbe szemem, s nem kell sokat várnom míg felismerem... jééé... a szilvánál vagyok... Miért vagyok a szilvánál? Nem tudom...

És hol van a szilva?

Megszólalnék, hívnám, hogy megkérdezzem tõle, miért vagyok itt, de nem jön ki hang a torkomon... maró szárazság táborozik torkomban, azon sem lepõdnék meg, ha két percen belül homokot és tevét köhögnék fel... de talán a kaktuszt mellõzzük...a z nem hiányzik...

S lám, beszélgetési kísérletemmel, csak vad, szûnni nem akaró köhögést érek fel, mely be belesajdul minden porcikám...apró kis tûkkel mar belém, fájdalmat keltõen bököd, kínoz... hûha... azon sem csodálkoznék, ha valamelyik belsõ szervemet köhögném fel....jajj...

- Deidara...? Deidara...- hallok meg egy kellemes, örömöt okozó mély hangot, melyhez nem sokára társul egy magas, izmos alak is... hát nem is a tündér keresztanyád... tudom tündérien szép vagyok, de a rózsaszín hacukát nem vállalom be...

Jéééé....! Egy szilva!

Aggodalmas, megkönnyebbült arccal robog az ágyhoz, óvatosan ül le rá, s szinte rám hajolva, hitetlenkedve simítja kezét arcomra, hosszú ujjaival cirógatja bõrömet, s még ez is képes kellemes, õrjítõ bizsergést kiváltani belõlem...

Nyúzottnak tûnik, hollófekete íriszeiben fáradtság ül, szemei alatt sötét karikák... de még így is bolondítóan jóképû... ohh.... bûn ilyen szexinek lenni...HOGY SZAKADNA LE MINDEN VÉGTAGOD, MINEK NÉZEL KI ILYEN VESZETT JÓL???? Belesajdulnak a belsõ szerveim...

Hangtalanul tátogok, arra várok, hogy a nyöszörgésen kívül más is elhagyja számat, de torkom kapar, olyan akár a sivatag... ejj... adj már vizet, mert Szahara nõ bennem!

Reszketve, erõlködve emelem fel kezemet, minden mozdulatomért keményen dolgozom meg, gyengén, bágyadtan markolom meg éjben tincseit, de ahhoz épp elég, hogy lassan, remegve húzzam magamhoz, s követelõzõ, apró villámocskákat szóró tekintettel méregessem veszélyesen észbontó arcát... vészes közelség...

- Te...the hü...hülye szhilva...ah...ahdj...vhi...víhizet...hmm...- suttogom, még sajt magamnak is csak olyan mintha a szellõ fújdogálna, alig hallható...

de õ meghallja, s halvány, megkönnyebbült mosollyal kotorászik valamit maga mellett, majd ujjait tarkóm alá fonva emeli meg fejemet, a poharat óvatosa érinti ajkaimhoz, úgy babusgat, mintha porcelánból lennék...

Boldogan nyelem, nagy kortyokban a hideg folyadékot, élvezem, ahogy kellemes jegességgel ûzi el torkom szárazságát, lehûti, friss könnyedséget áraszt szét... áháháááá.... mintha most szabadultam volna a sivatagból... de jóóó!!!!!!

Elveszi a poharat, s én hálás mosollyal pillantok fel rá... gyengéden, óvatosan fonja kezeit reszketõ testem köré, szelíden ölel izmos testéhez, arcát nyakamba temeti... magamba szívom erõs lakján melegét, kesernyés, friss illatát, élvezem, ahogy éjben tincsei cirógatják meztelen felsõtestemet... forró nedvesség, apró kis patakokként szánkázik végig nyakamon, nedvesség teszi bõrömet, hozzá tapasztja hajamat, és az õ sötét fürtjeit is...

Na ne...

A szilva sír?

Ne már.... MEGRÍKATTAM EGY A SZILVÁT! BÕG A SZILVA, BÕG A SZILVA, MUHHHAHAHAAAA!!!!!! Na jó... nem kell itatni az egereket...

Nem remeg, nem kapkodja a levegõt, még csak a vállai sem rándulnak meg néha-néha... hangtalanul sír, csupán könnyeit érzem magamon...

Gyengéd mosoly ül ki arcomra, lágyan fonom kezeimet nyaka kör, ujjaimmal megcirógatom puha bõrét, besiklanak éjsötét fürtjei közé is, melyek bizsergetik kezemet...

- Azt hittem, hogy meghalsz...- búgja halkan, furcsán szenvtelen hangja, nem mutat érzelmet, én mégis le tudom szûrné, hogy ég is alig hiszi el, hogy élek... hát na! Igazi túlélõ vagyok! hát annak a köd emberek semmi esélye sem volt! Pláne, ha Tobit használom élõpajzsnak... na akkor még jobb lett volna! Én túl szép vagyok! Nem festenék jól darabokban...

- Nem sok...kellett hozzá...hmm...- nevetek fel halkan, s kezeimet arcára simítva emelem fel fejét, magam elé irányítom, s lágyan, vágyakozva simítom ajkaimat az övéire... mintha csak most ébredne fel, úgy kap utánam, de óvatosan, pillangószárnyszerû érintéssel simogat, alig érint, mégis...mégis észbontó érzés, képes apró lángocskákat ébreszteni, kellemes, éltetõ melegséget végighullámoztatni rajtam... csak egy érintés,és megõrülök tõle...

De mint minden másnak, ennek az õrülten romantikus pillanatnak is véget vet egy irritáló tényezõ...amely irritáló tényezõ minden fajta kopogáshoz hasonlatos mozdulatsor nélkül robban be a szobába, boldog nevetgéléssel, pityeregve, s egy rohadt nagy virágcsokrot lebegtetve...

- DEIDARA-SENPAIIIIIIIIIIIIII!! DE JÓ HOGY LESZ!!!!- rikkantja, s a szilvát teljes mértékben figyelmen kívül hagyva robog az ágyhoz, szinte rám veti magát, s nem törõdve kissé megviselt állapotommal karjai közé kap, s olyan halálos szeretettel áll neki ölelgeti, hogy minden létezõ és beképzelt porcikám belesajdul... még a hajam is belesajdul....áááááuuu....a hajam...

De jó ez a csontropogtató ölelés...MÁR CSAK TE HIÁNYOZTÁL TE HLYE BANÁN!!!! HÁT HOGY MERTÉL ELTÛNNI??? AZ A MINIMUM, HOGY ELÉM VETED MAGAD, HA MEGPRÓBÁLÉNAK MEGNYIFFANTANI!!!!!

- To...Tobi...ez....fá...fááááj.....auuu......hmm...- nyögöm megpróbálva lefeszegetni magamról, és ahogy sikerül megkönnyebbülten sóhajtok fel... jézusom...ez megöl...

- JAJJ DEIDARA-SENPAI! AZT HITTEM, HOGY MEGHALTÁL! Végig sírtam az estét, meg a tegnapit is, meg a ma reggelt is!!! Annyira aggódtam, hogy faforgáccsá rágta az asztalomat! Nézd hoztam neked virágot, hogy jobban légy!- lóbálja meg arcom elõtt a gazhegyet, s én fintorogva pisze orromat szépen mozgatva próbálok nem tüsszenteni, ám persze, hogy nem sikerül, így egy nagy tüsszentés közben megsajduló testtel nyögök föl minden létezõ irányban szorítva magamat... jézusom... kitágult szemekkel, kröhécselve kapkodok levegõ után, s miután végre lenyugodtam, kancsalítva figyelem nózimat, hogy megtörölgetve enyhítsem tüsszentési ingeremet...jajj... ez tényleg megöl...- és amiért Tobi olyan jó fiú volt kér egy puszit, mert segített Itachi-sannak, hogy megmentsünk téged,úgyhogy kééééééééééééreeeeeeeeeeek egy puszit? Légysziiiii!!!!

Na neeeeeeeeeee... nem! Határozottan nem!

Vagyis... segített...élek.... vagy legalábbis nagyon úgy tûnik....

Kérdõn pillantok a szilvára, ki halvány mosollyal bólint, így hát nagy levegõt véve pillantok a banánra, ki vihogva húzza e maszkjának egy apró kis részét, hogy a felbukkanó bõrfelületre böködhess, de vadul...

- IDE KÉREN!IDEIDEIDEIDE!- rikkantja, s én önkénytelenül elmosolyodva hajolok oda,hogy egy naaaaaaaaaaaaaagy cuppanósat nyomjak arcára...amitõl parancsszóra kezd örömódákat zengni, még maszkján át is pirulva terül el ágyamon, szívére szorított kezekkel....

Akaratlanul is elnevetem magamat.... nem tudom miért, nevetek... fogalmam sincs miért.. talán azért mert élek...

tegnap 23:14

Hiyahiya

Deidara:

Egy pillanatig csak ellágyult tekintettel figyel engem.... ohh... hát ettõl a tekintettõl kerülök cseppfolyós állagba.. olyan leszek, mit a csoki a mikróban.... folyékony és édes.... muhahahaa....

Ez a hülye szilva kihozza belõlem, azt, amit eddig még senki sem... úgy fogok ragaszkodni hozzá, mint Zetsu Klárikához...

Jajj... azért ennyire nem... már megbocsásson a világ, de akár milyen észveszejtõen jól néz ki a szilva magamat még sem hasonlíthatom, egy nõnemû pálmafára, amin megmagyarázhatatlan, felismerhetetlen kis mélyedés van, ami egyes testrésznek tökéletes helyet szolgáltat... na nem.... egy az, hogy én... ismétlem ÉN nem vagyon nõnemû... de virág se... persze szebb vagyok, mint egy virág, de foto szintetizálni nem fogok...

És most jön a csúcspont... a szilva sem hasonlítható egy díszvirággal megáldott, kétszínû, félig már a bokorrá válás rögös útján baktató egyénre... mert õ olyan jól néz ki, hogy bûn lenne járkáló fának titulálni!

Hosszú ujjaival lágyan simít ki arcomból egy kósza tincse, olyan lágyan, hogy menten elcsöppenek... hogy aztán forró, olvadásnak indító csókkal gyötörjön tovább....TE HÜLYE SZILVA! MIT KÉPZELSZ TE? POCSOLYAKÉNT NEM VAGYOK SZEXI! AZONNAL HAGYD ABBA! HAGYD ABBA EZT!

Azért két perc és már az álmok mezejére is lépek... álmosító ez az aktívkodás.. mindegy... széééép szilvák..... helyes szilvááák.... és pucérak...hehe.... én kis huncut...jujjj......zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz

*

Álmosan pillázva köszöntöm a reggelt, alig vagyok magamnál de azért ébren vagyok... többnyire... ne tévesszen meg senkit... nem látok, de ébren vagyok...

Amint végre látni is képes vagyok, az elsõ amivel szembesülök, az egy rohadt szexi, izmos mellkas... hujujj...

Feljebb terelem szemeimet, és ahogy az észbontóan jóképû, halvány mosollyal díszített arcot pillantok meg, rögtön nyáladzási rohamot kapok...

Nincs még ébren, de nem is akarom meg várni... amint kinyitja a szemét, képes rá, és reggeli fitneszedzést tart nekem lepedõ stílusban... avagy... addig töm,míg meg nem leszek tömve...a mi persze nincs ellenemre, csak most inkább eliszkolok... ééééhes vagyok...

Így hát kém módba kapcsolva, a levegõ ügyességével osonok ki karjai közül, õ pedig észre sem veszi...EZ FELHÁBORÍTÓ! AZONNAL VED ÉSZRE, HOGY NEM VAGYOK OTT! MOST!!!

Vagyis inkább ne...

Gyors zuhanyt veszek, csak hogy végleg felébredjek, majd immár felöltözve, földön gurulva közelítem meg az ajtót, de úgy hogy még véletlenül se keljen fel... érdekes pózokat levágva jutok el az ajktóig, mit mihelyt kinyitok kivetõdöm rajta, azzal a csekély ténnyel mit sem számolva, hogy igen, elõttem egy fal van... így nem is csoda, korán reggel, az elsõ találkozásomat a fallal bonyolítom le, és orral intek neki... avagy.... lefejelem a falat, hogy leesik a vakolat...

Fájdalmas hangokat kiadva nyöszörögve álok fel, s gyönyörû pisze orrom, újdonsült plasztikáját csodálva sétálok a tanácsterem felé... ne...NEEEE!!! NEM IGAZ! AZ ÉN CSODÁLATOSAN SZÉP PISZE ORROM! MÁRMOST RONDÁBB! KÉT MILLIVEL NAGYOBB!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!

Tanulság... reggel ne ugrándozz ki az ajtón, hátha ott a fal és segít felébredni...

Még mindig orromra fókuszálva robbanok be a tanácsterembe, s szinte reflexszerûen rántom magam elé az ajtót, mikor Tobi hangos visongatására leszek figyelmes, aki persze lendületébõl egy cseppet sem visszavéve karambolozik vele... nos... nincs szükségem még egy arcformázásra,elég az, ha olyan az orrom, mintha megtöröltek volna egy lapáttal... ami nem szép...

Elegáns mozdulattal szökkenek át a földön vergõdõ maszkos fölött, akár a gidák a réten, hogy némi pitypang ígéretében ülhessek az asztalhoz, reggeli müzlimet birtokba véve... kell az energia, mert gyanítom, hogy amint a szilva észreveszi, hogy eltûntem, fénysebességgel száguld ide, csak hogy visszarángathasson, egy kis testedzésre... ami mostanában egyre több kalória égetõssel párosul... még a végén többet é, mint egy fitnesz kazetta s egy fogyókúra együttvéve... mondjuk nekem már nincs hova fogyni, mert veszítek még egy kilót, és felkap a reggeli fuvallat... de nem gond! Én így is tökéletesen csodálatosan, mesésen...

- Az orrodat Itachi-san intézte el így?- szakítja félbe önimádatomat egy reszelõs, láncfûrészhez hasonlatos hang, ami segít nekem a fuldoklásban...MI???? HT MIT TUDSZ TE ARANYHAL KEZDEMÉNY????? ROHADJON LE KEED,LÁBAD! Uszonyod....hehe...

Kis híján még a reggeli is belém reked, a fulladásos halán küszöbén állok...

VALAKI VÁGJON MÁN HÁTBA, NO!!!

S mintha csak isteni sugallatott hallotta volna, Kisame, nagy lapát kezével úgy lapátol meg, hogy azon is csodálkozom, hogy nem úszkál véletlenül a müzli mellett ingyen ajándékként az egyik belsõ szervem... ejjj de kedves vagy, hát menten sütõbe raklak!

ERÕSEBBEN NEM LEHETT VOLNA??? MONDJUK ANNYIRA, HOGY KIFORDULJAK MAGAMBÓL???

- NEM, A FAL, HMM!- rikkanom, miután végre levegõt is kapok, s rotációs kapákat árasztó tekintettel próbálom halálra gyilkolni... A VILLÁM VÁGNA A VESEKÖVEDBE!!!!

De mielõtt, még halálra nézhetném, dörren az jót, mint éjszaka a villámcsapás, s feltûnik mögött egy répafejû egyén, ki Tobival mit sem törõdve készít mogyorókrémet a mogyoróiból, melytõl a banán kislányos hanggal magas C-t énekelve sikítozik, de irtózatosan....EZ NEM ÉR! ÉN AKARTAM IPOTENSSÉ TENNI!!!!

Úgy robog az „asztalfõre”, hogyha lenne traffipax, tuti lecsuknák gyorssétálást, és köztulajdon rongálásáért, mert ahogy leül, a szék kis híján széttörik, eme erõs ember ülepétõl... nem kéne fogyózni? Vagy a szögek nyomnak ennyit? Ciki...

- A Kyuubi junchuurikije a közelben van. Csupán egy közönséges jonuninnal utazik, könnyû préda.- vág a közepébe, mindenfajta felvezetés nélkül, ahogy szokta....hmmm... a szõke srác? Hátha nem a köd ember van vele, akkor két perc és közelrõl ismerkedik a kómával...- ki vállalja?

- Én vállalom, hmm! - vágom rá azonnal, s magasba lendített kézzel lóbálom meg müzlis tálam, melytõl Kisame reggeli arcpakolásként kap egy kicsit elõle...helyesbítve az egész tálat.. fintorogva söpri le a reggelim maradékát, én pedig kárörvendõ, ördögi mosollyal kacsintok rá.. ne aggódj... ettõl rondább már nem lehetsz...MUHAHAHAAAAAAAAAA!! ÁPOL ÉS ELTAKAR! DE A LEGJOBBAN BETAKAR!!!!

- ÉNIÉNISÉNISÉNISÉNISÉNIS!- rikkantja Tobi újra éledve, még mindig kissé magas hangon, de életben....MI VAN BANÁN KILENC ÉLETED VAN???? AZONNAL VEGYÉPL EL BEÕLE KILENCET!!!

- Rendben. Ti ketten mentek.- bólint rá Pein, én pedig gyilkos tekintettel pillantok a boldog banánra, ki koránreggeli szeretetteljes ölelésével készül a sírba kergetni...

*

Éles kanyart véve a levegõben, ösztönös mozdulattal, de még így is csak épp, hogy ki kerülöm a felém támadó tûzgolyókat...

Megtalálni ezt a kettõt nem volt nehéz, de abban biztos vagyok, hogy Peinnek dupla lencsés szemüveg kéne, ha szerinte ez a Kakashi vagy ki egyszerû jounin... ugyan is, így, hogy kétszer legalább a szerencsén múlott, hogy ne dobjam fel a pacskert, nem igazán hiszek neki...

Persze Tobi, amint bajba kerültünk elhúzta a csíkot, és most is valahol a kõhalmok, vagy épp a kidõlt fahalmok között rejtõzik.... pedig ha itt lenne, legalább magam elé lökhetném...én szebb vagyok...értem kár lenne...

Villámgyors kis madárkákat varázsolok elõ, s azokkal ajándékozom meg a lent lévõket, melyek felrobbanva ismét több mély gödörrel gazdagítják az így is megviselt terepet.... nagy tûzijátékot csinálnak, és bár lehet, hogy ezzel jinchuurikit könnyedén elintézném, a köd fejûre nem hat....

A szilva említette, hogy veszélyes ellenfél, így inkább tartom a tisztes negyven méteres távolságot... sajnálatos a tény, de ha taijutsura kerülne a sor, nem hinném, hogy elbírnék vele... túl gyors, és erõs... csak így távolról van némi esély, arra, hogy betegyek neki.. bár eddig ügyesen hárított...

A kis szõke a levegõbe lendül, vörössé vált szemivel gyilkos tekintettel figyel engem, karmos kezeivel felém csapna, chakrája dühödten kering teste körül, ám én résen vagyok....magam elé lendítem, kezemet, köpenyem ujjából egy hernyó bukkan elõ, s na kölyök bokályára fonódva segít neki az eltûnésben.. meglepõdik az erõs szorítástól, elveszíti a lendületét, és már esik is... zuhanás klözben robbantom a hernyót, nagy füst kerekedik... ha szerencséje van, csak a lába szakad le... ha nem akkor kanálla szedik össze....

Elül a füst, arra számítanék, hogy minimum apró cafatokban hever a földön, azonban csalódnom kell... a ködember pillant fel rám a szõke elõl, keze kékes ragyogásban tündököl, de az is folyamatosan halványul... lehet, hogy segített a jinchuurikin, de a bokája így is használhatatlanná vált.. nem szakadt le tõbõl a lába, de szilánkossá törtek a csontok... innen látom, milyen rossz állapotban van... egy pont nekem... MOST MÁR CSAK TE VAGY HÁTRA KÖD FIÚ!!!! MUHAHAHAHAAA!!!

Elmerülnék dicsõségemben, azonban egy másodperc múlva már lefoglalják a figyelmem.. nem tudom, hogy az, aki a földön volt klón-e vagy nem... de a ködember itt van elõttem, felemás szemeivel gyilkos tekintettel mér végig, egyik kezében kékes villámocskák cikáznak, fényük fenyegetõen villan... eszeveszett gyorsan halad felém, hiába repülök, hiába menekülnék nem tudok.... követ, rám tapadt....

Villámgyorsan hajítok felé egy madárkát, aki egy szempillantás alatt terem ott, ám a ködember, könnyedén kerüli, kitér a bomba hatósugarából, csupán a vállán találja el, csak megreped csontja....semmi több... francba...

Ha legalább Tobit rádobhatnám, hadd vájjon élõ villámhárítóvá, de így csapdába esek... újabb pókkal támadok, ezt is hárítja, s lehet, hogy mély, ronda sebet ejt combján, nem állítja meg... elém ér, nincs idõm reagálni sem...

A kékes villámocskák éles pengeként szaggatják darabokra köpenyemet, játszi könnyedséggel szelik ketté bõrömet... belém mélyednek, égetõ, borzalmas fájdalommal cikáznak.. érzem, szinte hallom, ahogy megrepednek bordáim, fejemben hallom zajukat, azt is tisztán érzem, ahogy némelyik eltörik, s kis tõrökként nyomódik tüdõmnek, fojtogatva... az az egy szerencsém, hogy legalább téveszt egy kicsit a bombáktól... ezer szerencsém...

Szemeim elõtt látom, ahogy vérem rubint cseppjei esõcseppekként hullnak, minden egyes csepp marja bõrömet, gyengébbé tesz, fokozza a gyötrõ fájdalmat... a kín fagyos ujjai megmarkolják testemet, szorítják, végig hordozzák bennem a sokk, jeges dermedtségét.. Minden porcikámba eljut, csontig hatol...

Megfordul velem a világ, bánt a fényesség, ami körül vesz.... mar, kínzó tûkként borít el...

Nem érzem, ahogy zuhanok, nem érzem, azt sem, ahogy letûnik alólam a biztos talaj, nem érzem, nem hallom, hogy valaki szólongat, nem látok senkit... bánt a fény, csak fájdalommal bombáz...

Elgyengülve, bágyadtan hagyom, hogy elnyeljen a sötétség, magába szippantson fekete ûrjébe, ahol nincs kín, csak bizonytalan, kellemes lebegés...

*

www.youtube.com/watch

Forró, nedves valami hullik rám, végig szántja bõrömet visszaránt a világosságba....

Fáradtan, gyengén nyílnak fel szemhéjaim, a hirtelen jött fény bánt, égeti szememet... de hiába így is... nem látok semmit... csak ezt segíti elõ, hogy újra felszínre törjön a fájdalom, ismét elborítsa testemet, kínozzon, gyötörjön jeges markával...

Pihegve kapkodom a levegõt, nyelem, mintha most bukkantam volna fel egy mély tó tükre alól, de még így sem jut el hozzám...sípolva próbálom belélegezni az éltetõ oxigént, de nem bírom..... nem bírok levegõt venni.. nem...nem kapok.... levegõt...

Kábán pillantok m

Itachi:

Éhesen csókolom, falom ajkait, majd nyakának bársonyos, illatos bõrét. Képtelen vagyok betelni vele... finom vanília illata teljesen elbódít. Végigsimítom meztelen testét, és egyszerûen élvezem az ujjaim alatt végigsikló formás domborulatok érintését. Megmarkolom merevedését is, és ahogy nyögdécselve vergõdik alattam, gyönyörû szõke haja mindent betakar, illata teljesen betölti orromat... Uhh, nem bírom ki és elõreszaladok a végén. Ilyen hatással van rám. Gyönyörködöm benne. Egyszerûen észbontóan szép, amikor minden gátlását elveszíti.

Egy hirtelen mozdulattal fölém kerekedik, és meglepetten pillantok fel rá. Nocsak... milyen bátor lettél.

- Kiengesztellek, hmm! - jelenti ki huncut kis mosollyal, és kipirulva rejti arcát a nyakamba. Elvigyorodom. Na lássuk...

Kis nyelve kalandozik nyakamon, majd ahogy meg is harapdál, már nem vigyorgok. Behunyt szemekkel, hörögve élvezem minden mozdulatát, majd ahogy combomra nehezedve lecibálja rólam ruháimat, és vágyakozva végigmér... vadul markolom meg a lepedõt. Vágyam õrjöngve követelõzik, de nem engedek neki. Hagyom, hogy kiélje hirtelen jött bátorságát. Mindig erre a látványra vágytam... és ahogy végigcsókolja harapdálja testemet, végül a hasamon kalandozik nedves kis nyelve... te jó ég, csak nézem és képes lennék elélvezni.

- Ne nézz így rám... zavarba hozol, hmm! - motyogja a köldökömbe, mélyen elpirulva, lesütött szemekkel.

Gyönyörû hajába túrok lágyan.

- Hülye lennék kihagyni ezt a látványt, Deidara - válaszolom vágytól elmélyült hangomon. Õ még pirosabb arccal folytatja észveszejtõ tevékenységét. Megszabadít a maradék ruháimtól is, és ahogy karcsú ujjai bizonytalanul hímvesszõmre fonódnak, ajkamba harapva fojtom magamba a hangos nyögést. Amikor végignyalintja, már nem bírom. Hátravetett fejjel hunyom be szemem a gyönyörûségtõl, és teljes erõmbõl szorítom az ágynemût...szaggatom a lepedõt... amit csak érek. Minden erõmmel azon vagyok, hogy nem élvezzek el idõ elõtt... már... nem bírom...

Felrántom magamhoz, mert még egy másodperc, és bajba kerülök.

Csókomba nyöszörög, és kábán hagyja, hogy magam alá teperve hasra fordítsam. Nem bírom már sokáig... megõrülök, ha nem lehetek benne azonnal!

Gyors tágítás, épp csak pár nyalintásnyi, és zihálva, cseppet sem gyengéden hatolok belé. Felsikolt alattam, de nem fájdalmasan... sóhajtozva, remegve veti hátra fejét, illatos hajával arcomat cirógatva, gyönyörû arckifejezéssel. Istenem... imádom. Meghalnék érte...nélküle.

Egyszerre mozdulunk, ringatózunk, járjuk a gyönyörök vad táncát, kezeinkkel egymásba kapaszkodva, ujjainkat szerelmesen összefûzve. Megõrjít... eszemet veszi teljesen nyöszörgésével, zihálásával...

Hörögve élvezem minden másodpercét szenvedélyes szeretkezésünknek, és érzem ahogy minden hideg és fagyos érzés, gondolat elszáll belõlem, hogy új érzések töltsenek fel.

Szinte egyszerre jutunk el a csúcsra, és én egy rekedt kiáltással rogyok rá, ahogy elsöpör engem, szinte megöl a gyönyör...

Legördülve róla húzom magamhoz, és õ engedelmesen simul karjaimba.

Csendben, egyszerre dobbanó szívvel pihenünk, és én behunyt szemekkel élvezem a tökéletes harmóniát.

Ilyen jó még sosem volt vele.

- Többször kéne összevesznünk... - nevetek halkan, és hátát cirógatom ujjaimmal.

- Egyszer van gyereknap egy évben... - mosolyog fel rám huncut kis csillogással akvamarinkékségû szemeiben, mégis látom azt a tekintetet, amit még soha. Megcirógatom szép arcát, és ellágyulva nézem. Ujjaim félresimítanak egy hajtincset arcából, és gyengéden megcsókolom. Igazi szerelmes csók... minden érzelmem benne van, ahogy az övéi is. Azt a szót soha nem fogjuk kimondani, mert shinobik nem tesznek ilyet, de a tetteink mindennél ékesebben beszélnek helyettünk.

Álomba zuhanunk, összekapaszkodva.

*

Amikor felébredek, üres az ágyam. Biztos enni ment. Imádja a hasát... Hozatok is neki majd megint egy rakás finomságot. Imádom nézni ahogy csillogó szemekkel pusztítja a süteményhegyeket.

Lezuhanyzom, és a tanácsterembe sétálok kényelmesen. Sötét köpenyem lágyan lebeg körülöttem. Csak Kisame és Pein van bent. Biccentve üdvözlöm õket, és leülök melléjük.

- Deidara? - kérdezem.

- Nem tudod? - pillanatnak rám döbbenten. Rossz érzésem van. Kisame veszi át a szót, mert ismer engem.

- Kémeink jelentették, hogy a kilencfarkú jinchurikije nem messze van innen. Küldetésre ment egy szimpla jouninnal. Deidara elvállalta, hogy érte megy, és vitte magával Tobit is.

- Mikor mentek el? - állok fel.

- Talán egy órával ezelõtt... Itachi? - teszi fel kérdését a hûlt helyemnek.

*

ZENE

Istenem, csak érjek oda idõben! Olyan nincs, hogy Narutot csak szimpla jouninnal elengedik... olyan nincs. A kémjelentés téves volt... Ha Kakashi az...

Csak érjek oda...

Csak érjek oda...

Soha nem futottam még ennyire gyorsan, és nem pazaroltam a sebességem növelésére ennyi chakrát...

Megérzem a mellém besoroló Kisamét és Peint is. Segíteni jöttek.

*

- Deidara....! - kiáltom, ahogy a levegõbõl aláhanyatlik az ernyedt test. Szinte lassítva látom ahogy zuhan lefelé, haja lágyan lebegi körül testét...

Levegõbe lendülve kapom el, és érkezem vele a puha fûbe. A mezõ igazi csatatér. Õrült pusztítás jelei mindenhol. Kakashi és Naruto már sehol.

Megérezték a jelenlétünket, és Kakashi nem merne három Akatsukival kezdeni.

Dermedten rogyok térdre, és gyengéden leteszem a vérzõ, törékeny kis testet, fejét ölemben megtámasztom. Mennyi vér... nagyon vérzik.

- Deidara... Deidara... - suttogom sápadtan, és véres kezemmel simítom félre arcába hullott hajtincseit. - Ne halj meg...

Mellénk térdelnek a többiek is, de nem szólnak. Nálunk nem számít társunk él-e hal-e. Engem figyelnek. Még nem láttak így kikelni magamból. Hiába kérném hogy segítsenek, nem fognak.

Uchiha vagyok. Sharinganomnak hála, rengeteg jutsut el tudok sajátítani.

Behunyt szemekkel teszem mellkasára kezeimet, és egy medijutsuval áramoltatom chakrámat mellkasán ejtett halálos sebére. Meddõ próbálkozás, chakrám háromszorosa sem lenne talán elég... de ha kell, vele halok meg

- Ne halj meg... - súgom, és könnyeim arcának sápadt bõrére cseppenve csordulnak le. Távolról érzékelem, ahogy Kisame és Pein felállva hagynak minket magunkra...

2008.12.22 01:06

Hiyahiya

Deidara:

Mintha fel sem fogná, hogy mit regélek neki, hogy csodás személyem mit kért tõle csak áll Pein, mint egy fa, aki ágaival kedvesen csapkodassa az arra járok pofaszerkezetét...DE EGYPERC ÉS ÉN VAGDOSLAK MEG, HA NEM VÁLASZOLSZ!!!!

Különben is... a hülye szilva aki csodás személyem lelkébe taposott, irritál ilyen közelrõl... MERT MENTEN MEGÖLÖM TOBI KOYTVALÉKÁVAL!!!!

Tudod Pein, te szögbelövõ által megkínzott egyén, csak annyit kell kimondanod, hogy...ITACHI TE MARHA, HÚZZ A BÚSBA!!!

Nyah! Gyerünk! NYÖGJÉ MÁN!!!!

- Itachi? – makogja hõs vezetõnk meghökkenten...MI AZ, HOGY MEGKÉRDEZED ÕT IS??? HÁT HOGY MERED???? Ne félj...KAPSZ EGY CSINI MÁGNEST KARÁCSONYRA!!!!!!!!!!!!!

Jajj... jujj! Jéjj!!! JÁJJ!!! HÁT MILYNE BORZALMAKT REJTHET PEIN ARCA DUGÓ NÉLKÜL??? Hm... önkéntes öntözõkannának is elmehetne...

de most...khm... mérges vagyok... ARRGGHHH!!!!

- Nem kell másik. Deidara marad a társam. – dördül a szilva mély hangja, melytõl ösztönös méreg, és borzongás hullámzik végig rajtam, újabb löketet adva szemeim rotációs kapákat árasztó sugarához, melyet nem sokára állam megfogásának segítségével, irányít Satnyaganos s íriszei felé, melyek fenyegetõen villannak rám...MIT FITGTATOD MAGAD,?? NE SZÓJJÁ BE! PAKOJJÁ KI!! GYERÜNK! LEDARÁLAK, MINT A PUTYULÓ A MALACOT!!!

felpattanok, akár a rugós kacsa, hogy lendületemtõl vezérelve vethessem rá magamat, hogy kedves mozdulatokkal tanítsam meg a magas C hang minden gyönyörûségére...avagy....MENTEN IMPOTENSSÉ TSZLEK, DE ÚGY, HOGY MÉG A VIAGRA SEM FOG SEGÍTENI!!!!

- Pont jó. - jön a válasz támadásom elõtt, s következõ pillanatban már fejjel lefelé látom a világot, egy kellemetlenül a hasamba fúródó váll mögül...mi a...HÁT MIT ETTÕL TE ÛTKÖZBEN? DURACELL ELEMET?? - Ne zavarjatok minket!

Mi, az hogy ne zavarjanak? ZAVARHATTOK! Megengedem...MENTSETEK MEG!! ÍGÉRME, HOGY PUCÉR HASTÁNCOT TARTOK EGY RUDON KAPÁLÓZA, CSAK MENTSETEK MEG!!!!

- Eressz el, hmm! – kiáltozok eszeveszetten, ökleim csodás fájdalmával próbálom rábírni arra, hogy hajítson el mint egy darab fát, hogy kislányos sikollyal iszkolhassak el elõle... HÁT MÉGIS HOGY MER ILYEN GALÁDUL BÁNNI VELEM??? Minimum egy aranytrónt kíván szépségem... Miért nem fáj már a hátad? TEJS ERÕBÕL ÜTLEGELLEK TE HÜLE SZILVA! PÉPESEDJ! PÉPESEDJ HA MONDOM!!!

Ám mielõtt eme csodás állapot bekövetkezhetne, elérünk szerény szobájának veszedelmébe, az idegen, fenevadakat rejtõ terepére, ahol egy krumpliszsák elegánsságával landolok ágyán, azon csodálkozom, hogy fájdalmas nyikkanásom közbe nem potyog krumpli a számból...NEM LEHETTT VOLNA DURVÁBBAN MINDJUK, ÚG, HOGY LESZAKADJN AZ ÁGY?

Sokszor vágtak már földhöz, de eddig messze most vagyok a legpipább, a legsértettebb, és a legközelebb ahhoz, hogy vérmes, vizes macska módjára vessem rá magamat...MEGHALSZ!!!

- Hogy merészelsz így bánni velem? – vonom rögtön kérdõre dühtõl fortyogva, csúnyán nézem, gyilkos tekintettel tudatom vele biztos haragom konfettiként való kitörését, mely hamarosan úgy fog kiáramlani belõlem, mint kályhából a nyuszik.... HÜLYE SZILVA!!!! HÁT MENTEN BEFÕTTET CSINÁLOK BELÕLED!!!

- Hallgass! - dörrend hangja, mint éjszaka a dörrenés... ezt jól megmondtam...chakrája, akár egy mérgezõ felhõ jut el felém, szinte marja bõrömet, menekülésre késztet, s ama ötletem megfontolására, miszerint gyorsan felkapom az éjjeli lámát, s gyilkos, szadista rikkantással vetem magamat a szilvára, hogy megmutassam neki a bioenergia új, szilvisztikus változatát... - Nem hallgatok, mert nem vagyok kíváncsi a te...- kezdeném, de ajkaimra támadva hallgattat l, nyelve dühödten, vadul siklik számba, s én mérgemtõl vezérelve bujtatom ujjaimat éjben tincsi közé, hogy kedves mozdulattal megragadva szállhassak be én is a halálos nyelvcsatába... harapok, durván szívom ajkait, nem kímélem, úgy ahogy õ sem.. hiába minden hevesség, kíméletlenség, érintése így is kihozza belõlem, azt a fullasztó forróságot, mely szépen lassan hullámzik végi benne, a fájdalom édes fûszerével egyetemben...

Folyamatosan bele marok puha ajkiba, az enyémek is sajognak, lüktetnek, de nem adom fel.. kicsit, olyan mintha harcolnánk, mintha arra menne ki a játék, ki bírja tovább...HÁT ÉN MG ÍGY IS LEFEJELLEK! LEHARAPOM A NYELVEDET!!! MUHAHAHAHAAAA!!! MEGFEJELLEK, MINT OVIS KISLÁNY A LIBIKÓKÁT!!!!! ÉS MÉG A HAJT SME TÉPHETEM!!! PEDIG DE SZÉP PARÓKA LENNE BELÕLE!!!

Végül, még is én vagyok az, aki kisebb kapálózás,és durvulás után beadja derekát, s sóhajok és nyöszörgések kíséretében engedi át magát a szilvának, ki csuklóimat szabadon engedve hordozza végig kezét rajtam, felizzítva „riasztóimat” érintésére... igaz, még itt van egy-két akadályban lévõ ruhadarab, de így is tökéletesen érzem testének kellemes melegét...

Azért érdekes, milyen hamar feladtam...TE TEHETSZ RÓLA, TE HÜLYE SZILVAKOCKA!!!!!

Mert, hiába vagyok önmagam ellen, mégis kivált belõlem, olyan érzéseket, amiket nem kéne... izzé..na...izéé.. BELE ESTEM, MINT HETN A GÖDÖRBE!!! Ez de romantikus... mindegy... lényeg az, hogy hiába rágtam be rá, még se vagyok képes teljesen haragudni rá, mert elég ha a közelben van, és bezsongok, mint egy öreg néni a büdös vízben...

Elválnak tõlem a puha ajkak, nyelvével lekanyarítják a rubint színû cseppecskéket, melyek vad csókunk végeredményeképp szaladtak oda, hogy aztán hollófekete íriszeivel teljes komolysággal, egy betonoszlop keménységével nézzen le rám...

Na és most akkor kezdõdjön a Dei show! Üdvözlöm Uchiha Itachi, a szilva! Úgy hallottuk, megbántotta Deidara-samát, a csodásat, ezért õ bevágta a durcát, mint egy óvodás, ön pedig aljas módon kábítgatta... van valami hozzá fáznivalója, mielõtt gyümölcstortába keverjük?

- Sajnálom. – mondja halkan, mély hangja visszhangéként cseng bennem, ugyan is, így elsõre egyáltalán nem sikeredik elhinnem, hogy a Satnyaganok királya, a nagy Uchiha Itachi bocsánatot kért tõlem...meglepettségtõl nyílnak el szemeim, körülbelül a kistányér méretét megközelítve... MI VAN????? - Nem akartalak megbántani, csak megkímélni. Többé nem teszem. Azért nem mentünk Kakashi és Naruto után, mert addig nem akarom a jinchuurikit megszerezni, amíg nem vagyok tisztában vele, hogy mire készül Pein. A másik indokom pedig... az a férfi egy nagyon erõs ANBU harcos. Ha sikerül is elkapni õket, azonnal megölte volna Narutot, hogy ne kerülhessen a kezünkbe. Ezt a parancsot kapta a Hokagetõl. Tudom.

Na jó... most már tényleg nem értem... a ködfejû, meg a szõke, meg a szöges arcú...JAJJ!!! TÚL SOK INFORMÁCIÓ!!! HÁT ROHADNA LE MINDEN VÉGTAGOD, CSAK MOST ÉBREDTEM FEL A MEGSZEPPENSÉBÕL, NEM TUDOK ENNYI ADATT MAGAMBA FOGADIN, MERT KÉT PERC ÉS PÉPES ÁLLAGBAN FOLYIK KI AZ AGYAM A FÜLEMBÕL!!!Agylé...! tessék csak! Ingyen hülyeség!

- Hmm? – kommentálom elmésen, és roppant bû beszédûen fáziskésésem... na még egyszer... - Még bele sem gondoltál, hogy mégis mihez kezdünk a begyûjtött démonokkal? – érdeklõdik olyan arccal, mintha épp egy ismeretlen állat, idegen anyagával ismerkedett volna meg közelebbrõl... HÁT MI AZ HOGY ÍGY KTÉSÉBE VONZS!!!Igaz, ami igaz, erre gondolni sem gondoltam, azt hittem Pein új kisállatokat gyûjt, hogy szeretethiányát enyhítse... jah.. ezt Tobi hiszi... én...izé....NEM HISZEK SEMMIT! MERT HINNI ATEMPLOMBAN KELL! Hidan szobájába meg nem teszem ne a lábamat...

Tudatlanságomat vagy épp naiv gondolataimat elejtve kezdem inkább a szilva köpenyét kutatni, és persze elmaradhatatlan durváságommal leplezem magam, hátha nem fedezi fel,hogy kicsi szõkéje, amióta idekerült eme fontos kérdésen, mg egyszer sem gondolkodott el...

- De igen, hmm!- morgom halkan, igazságom, vagy épp hamisságom bizonyításaképp... HÁT HIDD MÁR EL, HOGY TOTÁLISAN TÉVEDSZ!! Én, Deidara-sama a csodálatos, gyönyörû, mindet tudok....!

- Pocsékul hazudozol kicsim. De nem számít, mert így is imádlak.- búgja ellenállhatatlan mosollyal, de én még mindig leragadok az utolsó szónál... imád? Tényleg?

Végül is teljesen természetes, hogy imád engem, ugyan is, engem csak imádni lehet, de az õ szájából hallani ezt mégis más...megmagyarázhatatlan boldogság hullámzik végi bennem, bártalan, tétova mosolyt csalva arcomra.. elmerülök gyengéd, csodás, megbûvölõ éjsötét szemeiben...MÉGIS MIÓTA GONDOLOK ÉN ILYENEKET???

Te szilva.... te megfertõztél valamivel...MIT RAKTÁL TE KAJÁMBA?????

Magastól, mondod, ne is tagadd...

NEM KÉRDEZTELEK!

De én igen magamat.

KUSS ÉS HUSS!!!!

- Tényleg... imádsz...hmm? – faggatózom halkan, megbizonyosodásképp, hogy egóm, és önbizalmam rohamos fejlõdésnek indulva, fogadja magába ezt a hülye, idétlen, elviselhetetlen perverz szilvát... bólintással tapad, duzzadt, fájó ajkaimra, mégis hihetetlen jól esik gyengéd lágy csókja... furcsa... nem sokkal ezelõtt még a pokolra kívántam volna egy adag rózsaszín balett ruhával na meg Tobival karöltve, most meg annak is örülök, hogy nyelvével a számba táncol...EJJHA!!! MEGHULYÜLTEM!!! ÁHÁHÁHÁÁÁ!! LEVETTÉK AZ SZEM! HURRÁÁ!!!! Na most, akkor, hogy lássa milyen jószívû, kedves és szerény vagyok, nagylelkû leszek vele.... - Akkor megbocsájtok, hmm.

ÉS NEVET! HÁT HOGY NEVETHETZ EZEN???

Itt ajánlom fel neki csodás kegyimet, ez meg röhög, mint a fakutya... MEGFEJELLEK, ÚGY RÖTYÖGJÉL!!!

- De én még haragszom... – duruzsolja, s már csupán hanglejtésébõl tudom, hogy ruha, az nem sokáig lesz rajta... s mintha csak jó képességem felébredt volna bene, testemet fedõ ruhaanyagaim, egy szempillantás alatt repülnek keresztül a szobán, mint egy zászlós hajó... ÚRISTEN!!!!MEG JÖTT A HATODIK ÉRZÉKEM!!!

Hmm... keríthetnék egy sátrat, hogy egy plüss macskával üljek be a sok füstölgõhöz meg párnához, amik lassan lángra kapva segítik mágikus képességem, miközben egy giga üveggolyó fölött jósolgatok...avagy.... elmondom Kakuzunek, hogy megjött a természetfeletti, és a pénzen osztozva hülyítjük a jónépet...DE JÓ VAGYOK!!! keh... jó üzleti érzékem van...MUHAHAHAHAAAAA!!!!

- Hé....! - nyögöm meglepetten, hevességétõl egy csöppet elámulva... de õ nem zavartatja magát, arcán azzal az irritáló élveteg vigyorra, szinte felfalja minden porcikámat...EGYSZER MÁR VOLTAM REGGELI! A vacsorát nem vállalom.... HÁT NEM BÍRSZ MAGADADDAL? NEM LEHET ILYNE SÜRGÕS A GOLYÓID KEMPINGEZÉSI INGERE!!!!

- És most jöhet a bünti... – búgja vészjósló hangon, majd, mint egy magvadult fél állat veti rám magát, akár Zetsu Klárikára.....

Éhes támadást indít ajkaim ellen, nyelve hevesen siklik számba, s én elsõ kábulatomból felocsúdva, készségesen viszonzom nyelvének bódító játékát... beleszív nyelvembe, s én nyöszörögve fonom kezeimet nyaka köré, felhevült sóvárgó testemmel hozzá simulva húzom magamra, azt akarom, hogy minél közelebb legyen hozzám, hogy finom, bódító, kesernyés illata körül vegyen, bombázza érzékeim, akár csak az a forróság ami lángok képében csak fel kettõnk között...

Pihegve válok el tõle, kábán sóhajtok fel, ahogy forró ajkai nyakamra kalandoznak, puha, mégis forró csókokkal hintik be vágytól szikrázó bõrömet, érintése nyomán vörös jeleket hagy maga után, szinte felfal... keze végig utazik testemen hogy aztán péniszemen megállapodva markolja meg azt hirtelen.. akár egy villámcsapás, úgy cikázik végig rajtam a kéjt keltõ kis elektromos sokk, fokozva a fülledtséget, közelebb lökve önkívületem határmegyéjéhez... kábán nyögdécselve markolom erõs vállát, hol ujjaimmal fojtom magamba hangosnak induló nyögésimet, hol fogaimmal állom útjukat...

Állj... nekem, most nem kiengesztelnem kéne õt...? HÁT TE HÜLYE SZILVA! NEM NEKEM KÉNE PEDÁLOZNI??

Na, jó... bátorság... tartsunk gyereknapot! Vagyis izé... szilva napot!!!!

Nah akkor...1....és.....2....és...3... NYUSZI HOPP!

Egy hirtelen mozdulattal ragadom meg vállait hogy minden maradék erõmet összeszedve fordítsak a helyzeten, amit õ meglepetten, nagyra nyílt szemekkel enged... HAHAHA!!!! MEGLEPTELEK!!! BIBIBÍÍÍÍÍÍ!!!!!! NESZE NEKED KINDERTOJÁS!!!!

Mi van?

Mindegy...

- Kiengesztellek, hmm!- jelentem roppant nagylelkûen, s halvány, huncut mosollyal, bár nem kevesebb mélyvörös arcszínnel hajolok nyakához... magamba szívom bódító illatát, s kábultan, részegülten ízlelem meg nyelvemmel puha , enyhén sós bõrét, kiélvezve mély morranásait, nyögéseit... fogaimat lágyan mélyesztem bele, erõs szívással hagyom rajta én is lilás kis pecsétemet... MOST MÁR TE IS BEÁLLHATSZ A 101 KISKUTYA KÖZÉ!!!!! MUHAHAHAHAA!!!

Ujjaimmal szorgosan szabadítom meg ruháitól, köpenye,s fölsõje nemes, elegáns ívvel repül keresztül a szobán... ajkaimba harapva mérem végig izmoktól dudorodó felsõtestét, s számat megnyalintva vetem magam rá... bódultan, önmagamból kikelve, ösztönösen kóstolgatom, hintem be csókokkal hófehér bõrét, nyelvemmel nedves virágocskákat rajzolva rá, kiélvezve minden apró, mély, férfias morranását, vágy köddel borított szemeimmel figyelem, ahogy izzó, sötét szemeit rajtam felejtve várja mit teszek, minden apró mozdulatomat... zavarba ejtõ ez a vágytól lángoló tekintet...

- Ne nézz így rám.... zavarba hozol, hmm!- motyogom halkam, szemimet lesütve, nyelvemmel bátortalanul kirajzolva hasának barázdáit.. soha életemben nem lesz ilyen testem... EZ NEM IGAZSÁG! A ILYE SZLVA BEZZEG OLYA MINT EGY IZOMPACSIRTA!!!

de szexi...

EGY SZÓVAL SE MONDTAM!!!

De... gondoltad...

ARRGGHH!!!!!!

Halkan, talán kissé rekedtesen nevet fel, ujjai hajamba csusszannak, lágyan, ösztönzõen markolják meg õket, s én nagyot nyelve, zavartan pislogok fel rá... na ne.... NEM NYÚLOK BE A BUGYIBA!!!!

- Hülye lennék kihagyni ezt a látványt, Deidara.- morran, tengermély hangon, s én mélyvörös arcszínnel, pillantok enyhén sátrazó nadrágjára...gyereknap van, gyereknap van... jól van...

Nagyot nyelve, reszketõ kezekkel ügyeskedem le róla a nadrágot, s mélyvörös, talán már nem is létezõ arcszínnel nézek farkasszemet keményen ágaskodó hímvesszõjével...

Remegve, bátortalanul fonom rá ujjaimat, lassan, tétován hordozom végig rajta õket, hogy nem sokára- kisebb belsõ ösztönzés után- nyelvem is kövesse útjukat... elkap a bódulat, kétségem, bátortalanságom elillan, ahogy a férfias, enyhén sós íz számba tódul, csupán tompán hallom, ahogy mély hangján nyögve markolja meg a lepedõt, fejét hátra vetve... apró puszit lehelek a makkra, összerándul erõs teste... megbolondultam...éljen!!!

Behunyom szemeimet, lassan, elcsigázottan, óvatosan veszem számba, hogy kínzó masszírozásba kezdhessek...

Új nyalókám van! Hmm.... DE JÓ!!!! INGYEN NYALIFALI!!!! EZENTÚL CSAK EZT NYALOM!!!! MUHAHHAAAA!!!!! Jajj...

Hirtelen markolja meg hajamat, s szelíd erõszakkal, talán kissé vadalattias hörgéssel ránt fel magához, ajkaimra támad, szenvedélyesen, forró veszi birtokba õket, falja, marcangolja õket, s é kábán, engedelmesen viszonzom bódító játékát...

Már gondolkodni sem bírok, egy hang sem jön ki torkomon a nyögéseken kívül, egész testem lángol, mintha tûzbe borult volna, csontjaimig kúszik a kéj, ami duzzad bennem...

Hasra ránt, nyelvével éhesen csap le bejáratomra, gyorsan, futólag tágít csak, s én nyögdécselve temetem arcomat a puha párnák közé, vergõdve várom, hogy belém hatoljon... s mikor végre tövig merül bennem, pénisze durván nyomja meg az az õrjítõ, apró kis pontocskát, sikoltva feszül ívbe testem, vad reszketésbe kezdek, sóhajtozva élvezem, ahogy végig zsibog rajtam a forró lávaözön, körülöttem tombol a lángvihar, s ahogy erõs teste hátamhoz simul, bõröm vad szikrázásba kezd...

Felé lököm csípõmet, türelmetlenül követelve még többet... hörögve mozdul meg bennem, ellenlökésekkel segítek neki, hogy minél mélyebbre hatoljon bennem, gyönyör telien feszítsen, kitöltsön, masszírozzon belülrõl...

Kábán keresem meg kezét, s ujjaimat az övébe fûzve táncolok egy ritmusra vele... furcsa... intim ez a közelség, kellemes melegséget áraszt szét bennem...

Akár egy villámcsapás, egy hirtelen feltámadó vihar dörren bennem az orgazmus vad hurrikánja, elemésztõ kéjjel tombolva bennem, ívbefeszült testtel való sikoltásra reszketésre kényszerítve... mély víz alá húz, marja bõrömet, újabb habokat végig hordozva benne, csontjaimig hatolva.....

Hallom mély, rekedtes kiáltását is, ahogy eléri a gyönyör kapuit forró magja belém lövell, végig folyik combjaimon...

Egymásra rogyva kapkodunk levegõért, szinte agyon nyom...SZJJ MÁN LE RÓLAM NO, MERT APALCSINTA LESZEK! AZ ÉN ÖTVEN KILÓM NEM BÍRJA EL ATE NYOLCVANODAT!!!

S mikor végre meg teszi nekem, eme kedvességet pihegve bújok hozzá, fejemet mellkasára fejem, elmélázva, lágy mosollyal cirógatom arcomat éjben tincseivel...

- Többször kéne összevesznünk.- kuncogja halkan, ujjaival hátamat simogatva... MI VAN?? MEGBOJDÚTÁ????

- Egyszer van gyereknap egy évben...- pillantok fel rá, kedves, huncut mosollyal.... ejj...ejj.. de beléd szerelmesedtem te szerencsétlen...

2008.12.09 21:10

Itachi:

Dühösen taszít el magától.

- Hogyan bízzak benned, amikor te sem bízol bennem?! - kiáltja szikrázó szemekkel. Megszólalnék, de félbeszakít. - Ha csak a kangörcseidet akarod valakin kiélni, akkor keress mást! Mert, hogy engem nem használsz gumibabának az is biztos, hmm!

Mi a fészkes franc....?

Felé kapok, hogy jól megrázva térítsem észhez, de kisiklik dühös karmaim közül (szerencséjére), és mire észbe kapnék, már egy felnagyított agyag madáron reppen el. Hû de pipa vagyok!!! Nem igaz, hogy ez a fiú ilyen heves érzelmeket képes belõlem kiváltani! Ezt nem hiszem el! Arrhhggg... Mázlid, hogy ilyen messze vagy. Kurva nagy mázlid! De nem úsztad meg ennyivel, azt garantálom!

*

Felbõszülten haladok végig az Akatsuki búvóhelyünk barlangfolyosóján, erõteljes lépteimtõl fekete köpenyem vészjóslóan lobog körülöttem. Nyílegyenesen a nagyterem felé tartok, és már hallom is Pein hangját.

- Deidara! Hol van Itachi?

- Úton, hmm. - válaszol lágy kis hangján durcásan az én kis... az én kis... jövendõbeli áldozatom! Mert megfojtom! Csak kerüljön a kezem közé!

Könnyedén benyomom a hatalmas és vastag ajtót. Épp csak tokostul szakad ki a falból.

- Itt vagyok! - közlöm egyszerûen, mély hangom félelmetesen visszhangozva dörren, visszahangzik a falakon. Minden tekintet felém fordul, döbbenten mérnek végig. Nem látszik rajtam semmi, de chakrám olyan dühödten hullámzik körülöttem, ahogy még nem látták.

Valamit mond Pein, gondolom megint a humorérzéketlenségét villogtatja, de leszarom. Csak a nekem háttal ülõ karcsú alakot figyelem, és a hátán lágyan aláomló gyönyörû szõke hajzuhatagot. Szálanként fogom kitépegetni... grrrrr....

Nagy léptekkel indulok el felé, nem törõdve félénk pillantásával. Valaki elállja az utamat, és könnyû legyintéssel repítem keresztül a nagytermen, hogy aztán dörrenve becsapódjon a falba. Diszkrét testlenyomattal díszítve azt.

Megállok mellette, és õ nem és nem néz rám.

- Beszélni szeretnék veled, Deidara - erõszakolok magamra nyugalmat. Durcásan elfordítja arcát, és halkan dudolászva folytatja az étkezést. Ó hogy az a...

Az asztalra csapok, és a tányérok, poharak mind felborulnak. Végre felém fordulnak a dühösen szikrázó zafírkék szemek.

- Én pedig nem veled. Nem kell, hogy kihasználj, hmm. - vágja a képembe. - Pein! Másik társat akarok, hmm!

A szólított kistányér szemekkel fordul felém. Nem merne ellenkezni velem, vagy döntést hozni, amíg az én véleményemet nem hallgatta meg. Tudom.

- Itachi? - nyögi változatlanul ledöbbenve.

- Nem kell másik. Deidara marad a társam. - dörrenek, és újra az én kicsikém felé fordulok, dühösen szikrázó szemeivel mit sem törõdve ragadom meg állát, és magam felé fordítom arcát. Sharinganom felizzik, és pár pillanatra megkísért a lehetõség, hogy hipnotizáljam, de végül lecsillapodom. Még most sem tudnám bántani...

Dühösen ugrik fel a székrõl.

- Pont jó. - morgom, és mire észbe kapna, már a vállamon átdobva, lábait leszorítva haladok vele nagy léptekkel a szobám felé. - Ne zavarjatok minket! - vetem hátra a többieknek. Nem is mernék, tudom.

- Eressz el, hmm! - rikkantja a hátamat püfölve kis kezeivel. Kemény öklöcskéivel képes fájdalmat okozni, de én edzett, kemény férfi vagyok. Meg sem érzem. Belépek a szobámba, bezárom az ajtót, és cseppet sem gyengéden hajítom az ágyamra, hogy csak úgy nyekken.

- Hogy merészelsz így bánni velem? - kiáltja, remegve a dühtõl és az indulattól.

- Hallgass! - lépek felé lassan, de testembõl olyan erõsen árad a chakra, hogy hátrahõköl.

- Nem hallgatok, mert nem vagyok kíváncsi a te...

Számmal fojtom belé a további szavakat, és dühödt csókomra azonnal reagálva markol bele hajamba, fájdalmasan, és vadul harapva csókol vissza. Igazi szenvedélyes, haragos csók ez... több a fájdalom mint az élvezet, de meg ez is pokolian jó.

Kifulladásig csókolom, csuklóit lefogva. Túl szép a hajam, hogy kitépkedje. Különben is én akartam õt megszabadítani fejének csodás ékességétõl. De úgyis képtelen lennék rá, hogy bántsam.

Hosszú csókcsata és némi közelharc után feladja végre, és halkan sóhajtozva, nyögdécselve simul hozzám. Elengedem csuklóját, és végigsimítom csodás testét a ruhán keresztül. Jó lenne most szeretkezni vele, de amíg nem tisztázzuk a helyzetet, addig nem teszem meg.

Megszakítom a csókot, és lenyalom sebes ajkaimról kiserkenõ véremet. Komolyan nézek le rá. Még soha nem kértem bocsánatot senkitõl. Kissé nehezen megy...

- Sajnálom. - szólalok meg végül hosszas hallgatás után, kifejezéstelen arccal. Tágra nyílnak a meglepetéstõl gyönyörû szemei.

- Nem akartalak megbántani, csak megkímélni. Többé nem teszem. - folytatom halkan. - Azért nem mentünk Kakashi és Naruto után, mert addig nem akarom a jinchuurikit megszerezni, amíg nem vagyok tisztában vele, hogy mire készül Pein. A másik indokom pedig... az a férfi egy nagyon erõs ANBU harcos. Ha sikerül is elkapni õket, azonnal megölte volna Narutot, hogy ne kerülhessen a kezünkbe. Ezt a parancsot kapta a Hokagetõl. Tudom.

- Hmm? - nyögi megszeppenve.

- Még bele sem gondoltál, hogy mégis mihez kezdünk a begyûjtött démonokkal? - mosolyodom el fanyarul. Durcásan felhúzva orrát süti le a szemeit.

- De igen, hmm!

- Pocsékul hazudozol kicsim. - mosolygok le rá. - De nem számít, mert így is imádlak.

Félénken mosolyog fel rám.

- Tényleg... imádsz...hmm? - cincogja.

Biccentek, és mosolyogva csókolom meg.

- Akkor megbocsájtok, hmm. - közli nagylelkûen, és én felnevetek.

- De én még haragszom... - súgom a fülébe, és már tépem is le róla a ruhát.

- Hé....! - nyikkan, de nem állíthat meg már semmi sem. De nem ám! Kéjes vigyorral mérem végig csodás testét.

- És most jöhet a bünti... - duruzsolom, és éhesen vetem rá magam.

2008.12.08 22:46

Deidara:

Ezt jó megcsináltad Deidara... csapdába estél, mint nyuszi a boszi elõtt, s legalább olyan erõvel szorít ez a ködfejû egyén, mint az öregnéne a nyuszit a vaslapáttal... legalább egy kicsit ne tudi engedni? MAGÁBA PASZSÍROZ! ENGEGGYÉ MÁN EL, MERT A LÉPEDBE KÖNYKÖLÖK! Pont jó magasságban van... én kis gonosz átavanzsálom magamat örült dokivá és kioperálom a lépedet, hogy a képedbe tömve röhögjek rajtad egy jót... Azért kissé irritáló ez aknai itt a ütõeremtõl egy millire...bök...meg hideg.... én meg nem szeretem a hideget...VED MÁN EL INNÉT! Vagy minimum melegítsd fel...

Hirtelen az általam eddig lefoglalt Jinchuuriki felpattan mint az elemes Duracell nyuszi, s a szilvának ront, mintha kecske lenne amaz meg a káposzta, ám a káposzta ügyesebb is ingyen mozit rendezve teríti el a földön, mint egy zsák krumplit... hiperaktív a kölyök, de ennek is meg vannak az elõnyei... nem fárad hamar, és ha a kezem alatt dolgozhatna befognám rabszolga munkára csak úgy mint Tobit.... mondjuk...MI SZÕKÉK FOGJUNK ÖSSZE! É MEGKÖTÖZLEK, TE MEG MEGHALSZ! MUHAHAHAHAA!!!! Legalább a piros-pacsit megúszom... vagyis... izééé a harcot... vagy mit... VIGYÁZZ KISFIAM MERT DEIDARA BÁCSI MEGNYAKAZZA A VÁGODAT ÉS AKKOR MAJD VÉREZNI FOG A BUGGY! Már beszélni sem tudok... nem is csoda... remegve, mint a kocsonya, mert kecses nyakam perceken belül már csak valami ahhoz hasonló válik egy nagydarab húskupac tetején...HÁT HOGY MERÉSZELSZ BÁNTANI ENGEM!!!???? TÚL SZÉP VAGYOK HOZZÁD KÖDEMBER!!

- Rendben, szabadon távozhattok, de ha társamnak baja esik, Iruka-san meghal. – süti el aduászát a szilva, mire a mögöttem álló alig észrevehetõen rándul egyet, mintha belecsapott volna a villám...AZ IS KELL NEKI! ADJATOK NEKI TI HÜLYE FELHÖK!!! Hmm... nincs is felhõ... már megint képzelõdöm? Lehetséges.... szóval.. hol is tartottam? Ja igen...NEM ENGEDSZ EL DE AZONNAL???

De ki az az Iruka? Mi ez már? Egy szappanopera? Ott szokott minden szereplõnek tartalék szeretõje lenni az igazi mellé, akit mellesleg még a felesége mellett is tart.... na jó... ez bonyolult, de ha nem lennék ilyen éles helyzetben, valószínûleg tovább szõném a szálakat, és a végén ott lyukadnék ki, hogy még a gyilkos tekintetek, melyek egymás felé repkednek, még azok is felérnek egy ilyen latin szívtiprós civakodással... mondjuk Itachinak nem állna jól a lenyalt haj, de mindegy... attól még rózsát vehet! Hálám jeléül, hálás leszek neki érte, és ha okos lesz, kap egy puszit is arra a kemény, formás fenekére!

JÉZUSOM, MIKRE GONOLDOK MÁR MEGINT!!!

Ekkor támadóm megidéz egy klónt, mely a szõkét karjaiba kapva válik köddé, csak úgy mint maga a ködembere., s én a meglepettségtõl, na meg az eddig egész testemben uralkodó félelemtõl, rémülettõl remegve hullok a földre, hogy ott aztán magamba ünneplésbe kezdhessek mert...NEM HALTAM! NEM HALTAM MEG! ELCSESZTED KÖDFEJÛ!!! MUHAHAHAHA!!!!

De most aztán utánad megyek, és kipasszíroznak , mint a sodrófa az olcsó tésztát... különben is! Milyen aljas húzás szerény személyem csodálatosságát fogságba ejteni! HÁT TÕL SZÉP VAGYOK AHHOZ, HOGY A SZILVÁN MEG MAGAMON KÍVÜL MÁS IS HOZZÁM ÉRJEN! Vagyis.... mindegy.... nem érdemes ezen vitatkoznom magammal, mert tudathasadásos leszek...

Mint a villám terem mellettem a fekete hajú, s kedves mozdulatokkal fonja ujjait csuklómra hogy két másodpercen belül, már álló helyzetbe segítsen, hogy harcra készen éljem ki vérmes nyuszis hajlamaimat hamarosan ködlõ egyénen, ki már messze jár, de én utol érem... mert én vagyok...SUPERDEI! ÉS HA EGYSZER MEGTALÁLLAK KIFORDÍTALAK MAGADBÓL!!!! MUHAHAHAHAAA!!!! RÁD USZÍTOM TOBIT ÉS AKKOR ÉLETED LEGSZÖRNYÛBB KÉT PERCÉT FOGOD ÁTÉLNI!!!! MUHAHAHAAA!!!

- Gyerünk, még utolérhetjük õket, hmm! - indítványozom, s édes, mûvészi kis madárkámat elemelném a levegõbe, hogy nagyra nõve imitálja a fecskék gyilkos támadást, ám a szilva romba dönti eme álmom, ami belõlem enyhe értetlenségi rohamot ált ki... MI VAN MÁN? HÁ NEM LÁTOD, HOGY GYILKOLÁSZNI FOGOK? KÖLL NEKED IS MINDENBE BELE SZÓNÓD! EZÉRT NEM KAPSZ VACSORÁT! Sõt... MÉG MEG SEM SZEXUÁLHATSZ!!!

- Majd máskor. - közli mély hangján, s mintha a imént nem megölni készültek volna, tovább ballag... most mi van? Ebbe meg mi ütött? Könnyedén utolérhetnénk õket! Egy perc és halottak!

oh.... rájöttem mit akar....Azért akarja hamar letudni, hogy minél elõbb ágyba dönthessen...ÉLETEMBEN ELÕSZR AKOROK BOSSZÚT ÁLLNI...na jó... életemben háromszázadszorra mondom, hogy elõször...szóval...ÉS ILYNEKOR IS ERONTJA MINE SZÓRAKOZÁSOM!

Komolyan nem értem...

Talán meg kéne kérdeznem.. az lenne a legjobb... s csak reménykedni merek benne, hogy most kivételesen szófosása lesz...

- Várj, ezt most nem értem...hmm... – fejtem neki ki problémám elsõ felét, s közben futólépésben haladok mellette, nehogy lemaradjak, s kék szememmel arcát fixírozva gondolkodom azon él-e még vagy már alkalmazzak elsõsegély.. huúúúúúú.. lütyõõõõõõõõ... Figyel ez rám egyáltalán? HÁT MENTEN CSODÁS CIPÕNYOMOMMAL DISZÍTEM A POFÁZMÁNYOD!

Ilyenkor komoly kétségeim támadnak afelõl, hogy nem-e egy seprûvel kitöltött valami baktat mellettem egy igazi ember helyet... végül is.. elõl deszka, hátul léc, középen mega fûrészpor, és legalább puha is... elsõ osztályú baba! Sasori-danna örülne neki...

de él.. sóhajt tehát csodás logikámnak köszönhetõen rá kell jönnöm, hogy vesz levegõt, amit a madárijesztõk nem tudnak... most már csak meg kéne szólalnia, és kapna egy kis sütit jutalmul... meg egy puszit...

- Bízz bennem Deidara. Jó okom van rá. – jön végül a válasz, ami legalább egy határozott nem tudommal ér fel... na ez most tényleg sokat segített... „bízz bennem...” jó duma.. de mivel én, csodálatos Deidara-sama nem vagyok ilyen könnyen lerázható, ezért nem tudod lecsitítani kíváncsiságom.. Pein nem fog örülni ha megtudja, hogy a junchuuriki egy karnyújtásnyira menekült el, s õ még csak meg sem próbált utána menni... már pedig nekem ki kell derítenem hogy ennek mi az oka, vagy hülyén halok meg! AZT PEDIG NEM HAGYHATOM!

Állj... mi van ha miattam? Elvégre szeretõk vagyunk, vagy mi.. lehet, hogy annyira félt, hogy nem lenne képes harcolni, mert attól fél, hogy feldobom a pacskert, mint vadászatkor az õzgida?

A nagy Uchiha Itachi azért nem akarja megölni az ellenséget, mert egy hozzá hasonlatos csodás szépség akadályozza meg a cselekvésben? Ha ez így van, akkor csak szólnia kell és teát iszogatva huppanok le az egyik fa árnyékába hogy a szõke kölyökkel játsszak egy vetkõz póker partit, ahol ha elõször pucérodom le, max. attól kell félnem, hogy az a Naruto, vagy ki felfedezi homokos hajlamait és rám veti magát... na jó..

Talán ha megtudakolom értelmesebb választ kapok...

- Miattam van ugye? Hmm?- kérdezem végül megtörve beállt fojtogató csendet, érdeklõdve mélyedve a hollófekete íriszekbe, melyek lassan felém fordulva billennek jobbra-ballra párszor, mikor meg rázza fejét, hogy a következõ pillanatban erõs testhez elölelve hintsen nyugtató puszit ajakimra... ezzel nem veszel le a lábaimról.. látom hogy viaskodik magában, látom azokban a végtelennek tûnõ szemekben a kétséget...

- Csak bízz bennem.- hangzik el a varázs mondat... na igen... határozott válasz, ami nekem egy cseppet sem tetszik...

Meg bízni benne?

Hogyan, mikor õ sem bízik bennem? Holott én, éreleme szegény, vagy inkább ingerben gazdag módomon feltártam neki lelkivilágomban növekvõ idegesítõ kis iránta érzett szeretethez hasonló valamimet... PEDIG ÉN NEM GYAKRAN ÉRZEK EHHEZ HASONLÓT, MERT LEGTÖBBSZÖR LEGSZÍVESEBBEN A TALPAMAT KÜSZÖDNÉM LE A TORKÁN!!!

Nem kell hozzá sok ész, hogy kiderítsem: nem bízik bennem...

Már pedig egy kapcsolatban, vagy valami olyasmiben az a lényeg! Egyszer olvastam unalmamban, és figyelem elterelésem közben egy ilyen idétlen könyvet, miközben Tobi csacsogását próbáltam elviselni... de lényegre figyeltem! Már pedig arra, ha egy ember szeret valamit, meg bízik benne, mert tudja, hogy sosem tenne olyat, ami rossz neki.. következésképpen.. én hiába bolondulok, zsongok be a szilvától, õ semmi ilyesmit nem érez- már ha tud olyat-, maximum egy jó kis szösziek használ, akit alkalom adtán meghúzhat, mint kanos kutya a plüss kacsát...

És ha ez igaz, akkor semmi okom most itt állni a karjaiban, mert olyan mértékben düh gyülekezik bennem, hogy lassan fülem is füstölögni fog szemeim ingerült villogása mellett... TE IDIÓTA BEFÕTT KEZDEMÉNY!!! HÁT NEM LÁTOD HOGY ÉLETEMBEN ELÕSZÖR DA MEG VISZS AVAGYOK ÉRTED, HOGY NEMPRÓBÁLLAK MEG GYILKOS GONDOLATAIMMAL EGY KIS MÁSVILÁGI KIRÁNDUSÁRA KÜLDENI???

Értem már szilva... ha te is így... akkor én is....! Ha kihasználsz, akkor inkább szenvedek mentális kínokat Tobi mellett!

Kezeimet dühösen veszítem mellkasára, gyengéd érintését kihasználva taszítom el magamtól, hogy rotációskapákat szóró szemekkel nézze rá, akár a Juliska a vasorrú bábára...

Arcán látom a meglepettséget, éjfekete szemeiben értetlenség ül, érzéki ajkai elnyílnak, ahogy csodás pofikámat fürkészi... ne nézz így rám! Ár jöttem mit akarsz! Jobb vagyok, mint egy profi nyomozó!

- Hogyan bízzak benned, amikor te sem bízol bennem?!- rikkantom, s még mielõtt megszólalhatna, mutatóujjamat figyelmeztetõen megvillantva hallgatatom el. GEYÁLTAÁN NEM ÉRDEKEL, AMT MONDANI AKARSZ! BESÉRTÕDTEM RÁD, MINT AZ ÓVÓDÁS AZ ÓVÓNÉNIRE, MIKORAHENTAI MANGÁT VESZI EL TÕLE!- ha csak a kangörcseidet akarod valakin kiélni, akkor keress mást! Mert, hogy engem nem használsz gumibabának az is biztos, hmm!

A elsõ megdöbbenés után düh gyûlik, azokba a sötét íriszekbe, már nyúlna is felém hogy méregtõl remegõ kezeivel megragadjon ám én hátrálva egy lépést akadályozom meg ebben... NEM KAPS EL! GYORS VAGYOK ÉN MINT A SZUPER NYUZSI! ÁTUGROK ÉN ÁRKOT BOKROT SZERETEM A KEMÉNY ROCKOT! Vagyis izééé... ez nem az én szövegem...MIDEGY! AKKOR SEM SZERETLEK!!

Már rég a kezemben szorongatott fecskémet a magasba dobva egy félkezes pecséttel növelem meg, hogy mielõtt a szilva bármit is tehetne, elillanhassak... ez másodpercen múlik, hogy megragadja köpenyem, ám én egy szempillantás alatt ugrok a madárkámra, ami engedelmesen emelkedik meg, még mielõtt Itachi egy szökkenéssel mellettem teremhetne...

Még egy utolsó pillantást vetek rá, ahogy tehetetlen dühében ökölbeszorított kezekkel pillant fel rám, úgy villámlanak azok a fekete szemek, ahogy még életemben nem láttam õket...

Minden bizonnyal nem örül neki, hogy lelepleztem, és nem tud kit toszni vígan... DE NEM ÉRDEKEL! DURCÁS VAGYOK, ÚGY HOGY TÖBBET NEM AJÁNLATOS KÖEZLBE JÖNNIE, MERT TÖVESTÜL DUGOM LE TORKÁN HIDAN KASZÁJÁT!

Most pedig...MEGKERESEM TOBIT, ÉS KÖZLÖM VELE, HOGY Õ ÉLTEM SZERELME ÉS HOZZÁ AKAROK MENNI FELESÉGÜL! Mármint...ÚJRA A TÁRSAMMÁ FOGADOM!

Egy szempillantás alatt tûnik el elõle, bár lassan szelem az ég habjait, hiába süvít arcomba a hideg szél, még így is magamon érzem tekintetét... a fenébe is, hogy ilyen átkozottul be kellett zsongnom miattad! A ROTÁCIÓSKAPA VINNE EL HÁTMASZSÁZSRA!!!!

*

Keresztbe font kezekkel ülök az asztalnál, mily meglepõ vacsorára pont ideértem – MET VILLÁMGYORSAN SZÉLSEBES VAGYOK ÉS MERT SOK RÉPÁT ESZEM!-, így Tobi nagy lelkesedéssel kotyvasztott vacsoráját is nagy üggyel-bajjal de leküszködhetem a torkomon... ma kivételesen ehetõnek néz ki, de ki kel kísérleteznem vajon nincsen benne egy fél tégla... elõfordulhat, hogy cement van benne... DE AKKOR MEGÖLÖM!

Mindegy...

- Deidara!- dörren Pin hangja, s és szúrós szemekkel pillantok rá.. ne szólj hozzám most valahogy szadista hajlamaim annak bárki felé, aki hozzám szól.. Tobi fel sem veszi, de legalább azt sem ha csépelni kezdem... DE A TE PIERINGJEID SZÉPEK A HELYÉN IS!- Hol van Itachi?

- Úton, hmm. – válaszolom tömören, s szemeim elõtt elrémlõ irdatlan jóképû arcot elhessegetve koncentrálok inkább a tányérom felismerhetetlen tartalmára... mi ez? MOST ÚGY ÕSZINTÉN MI EZ A KOTYVALÉK???

S mintha csak a sors akarná így, ez pillanat alatt csapódik ki az ajtó benne filmbe illõ sztáros beállással türelmetlen, ingerült tekintettel szilvával, aki látszólag nem a boldogságtól kutatja így a népet... HÁT LEGYEN IS CSAK IDEGES! NEM IZGAT!

- Itt vagyok!- zendül fel mély hangja, s én kanalammal együtt remegek meg, ahogy már szinte ettõl borzongás fut végig hátamon...LÉGY KEMÉNY DEIDARA MINT KÕSZIKLA! ARRGGHH!!! BICEPSZ FUTOGTATÁS! Hmm... van nekem olyanom? Nem hinném...mindegy! Majd odaképzelem!

- Már azt hittük, kemény volt az ellenfél. Pláne,hogy futni is hagytad.- jön az elmés megállapítás a piercinges felõl, én pedig csak szemem sarkából sandítok az Uchihára ki látszólag tojik rá mit pufog a fõnök, egyenesen felém tart, félre lökve a lelkesen pattogó Tobit, akinek maszkja egyetlen lyukából eme kedves mozdulatra vízesésként indul meg egy kisebb fajta könnyzuhatag.... te...GONOSZ DÖG! HÁT NEM LÁTOD MENNYIRE SZERET NGEM! VELED ELLENTÉTBEN!!

- Beszélni szeretnék veled, Deidara.- ér elém, s éjfekete szemeit magamon érezve durvázok be még jobban...BESZÉL VELED A HALÁL! Nem akarok vele beszélni... egy szót sem... megsértett, holott életem elsõ õszinte érzelmeit tápláltam iránta... ÉS ÕT EZ ROHADTUL NEM IZGATJA! AKKOR GYÖMYÖSZÖLJE MÁSBA KIS BARÁTJÁT!

LALALALALALAAAAAAA, NEM HALLAK!!! LALALALALALAAAAAAAAAAAA!!!!

Ám mikor már egy tenyér is landol az asztalon felborítva tányéromat muszáj elkönyvelem, hogy itt van, s dúdolgatásomat feladva emelni rá dühtõl szikrázó kék szemeimet. NA MOST AZTNÁN MEGUTATOM NEKED! HÁT NEHOGY MÁR A BEFÕTT RAKJA EL A NAGYIT!!!

- Én pedig nem veled. Nem kell, hogy kihasználj, hmm.- közlöm szúrós szemekkel... MEGESZLEK REGGELIRE! MUHAHAHAHAHAA!!! ITAJÁS PIRÍTÓSSAL!- Pein!- pillantok a narancskára, ki közönyösen az eseményeket figyelve méregetem mint Mari néni a csészealjat a kertben.. MIT NÉZEL MÁN TE IS???- Másik társat akarok, hmm!

VÉGRE! KIMONDTAM!

Még ha kissé keserû is a szájízem a szavak után, akkor is! Megérdemli, amiért becsap engem! A HÓHÉR MOSNÁ MEG A HAJADAT, TE HÜLYE BEFÕTT KEZDEMÉNY!

2008.12.02 17:57

Itachi:

Ölembe mászva, nyakamat átölelve viszonozza csókomat, csokis kis ajkaival. Mmm... Nem szeretem az édességet, de róla már igen.

Kibomlott hajam egyik tincsét megfogva, álmodozó kis mosollyal simogatja meg vele szép arcát. Hogy nem vettem eddig még észre, hogy mennyire elbûvölõ a mosolya?

- Tudod Itachi-san... - kezdi halkan. - ...azt hiszem egy életre megszerettem a szilvákat, hmm.

Felnevetek. Ez aztán a szerelmi vallomás! Hûha, olyan romantikus volt, mint egy székláb...

- Ne nevess rajtam! - csattan fel a hangja durcásan, és kis ökleivel mellkasomat kezdi püfölni. Elkapom õket, és csillapító puszit is kapnak.

- Képtelenség nem nevetnem, ha egyszer ilyen édes vagy... - súgom kedves mosollyal. Ellágyulva nézek le rá. Szeret engem... a maga módján. De már ez is több, mint amit életemben bárkitõl is kaptam. És hogy én mit érzek? Passz.

- Ezt akkor is visszakapod még, hmm... - mondja durcás hangon, de szemei ragyognak, és csodás mosolyt kapok.

Édes vagy...

*

Kényelmes tempóban haladunk a cél felé, hisz úgy sem érdekem még elkapni a Kyuubi-hordozót. Nem, amíg a saját céljaim elõtérben vannak, és nem tudom meg, mire akarja használni a démonokat a szervezetünk. Mert amit eddig állított Pein, az csak álca. Itt valami nagyobb szabású dologról van szó, és az olyanok általában átverés-szagúak.

Ráadásul informátoraim szerint Narutora Kakashi-san vigyáz, ami még egy probléma számomra. Amikor ANBU voltam, õ volt a csapatkapitányom, és jól emlékszem rá. Veszélyes ellenfél, még ha nem is tudja úgy használni a sharinganját ahogy egy született Uchiha.

- Közel vagyunk már, hmm? - hallom Deidara lágy hangját, és felocsúdok a gondolkodásból.

- Még félnapnyi út, és ott leszünk - válaszolom türelmesen, és ahogy szemébe nézek, halványan elpirulva süti le tekintetét. Kis édes...

Elõbukkan egyik klónom. Amikor elindultunk félt tucatot idéztem meg, hogy felderítve az ismeretlen terepet kísérjenek bennünket. Hamarosan elénk is toppan a két konohai ninja. És nem is akárkik. Klónjaimat már mind elintézték, kis ügyesek voltak.

Mindketten engem néznek, egyik gyilkos dühvel, a másik pedig kiismerhetetlen, sötét tekintettel. Utóbbi a veszélyesebb. Deidarára néz, és felhúzza bal szemét takaró homlokpántját.

- Itachi...! - kiáltja méregtõl elvakultan Naruto, a kis szõke, és fellángol körülötte a démon chakrája. Kakashi-san nyugtatgatni kezdi.

- Õ a Kyuubi hordozója. Intézd el, én addig feltartom Kakashit. - utasítom halkan Deidarát. Narutoval könnyedén elbánik, hisz Deidara nagyon jó stratéga és erõs harcos. Kakashit már nem bíznám rá. Biccent, és elengedi a kezem. Oh, észre sem vettem, mikor fogtam meg. Kakashi mindentlátó szemei összeszûkülnek. Fenébe.

Ügyesen eltereli tõlünk a kölyköt, és Kakashival kettesben maradva állunk egymással szemben.

- Itachi-san... - üdvözöl halkan.

- Kakashi-san... - válaszolom mély hangomon, és felizzik a sharinganom. Tanult a múltkori esetbõl, kerüli tekintetem. Sebaj, attól még prímán legyõzhetlek. Félkezes pecsét, és tûzbe borítom, és a klónja szétpukkan. Hátba támad egy jutsuval, és csak a reflexeimnek köszönhetem, hogy megúsztam. Még a levegõben úszva támadok vissza egy tûzfõnix-jutsuval, és ahogy a földre érkezem, már érzékelem is távolodó chakráját. Ah fenébe!

Hiába vagyok baromi gyors, õ ezúttal gyorsabb nálam, és mire odaérek, Deidara a karjaiban van, és egy kunai kést szegez a nyakának. Okos...

Hiába, Kakashi pokolian jó. Köztünk lenne a helye, de jól tudom miért tart ki Konoha mellett, és ANBU kapitányként védelmezi. Szerelmes... És történetesen tudom is, hogy kibe.

- Hagyjátok, hogy elmenjünk, és nem esik baja... - mondja mély hangján. Igen, reálisan felmérted a helyzeted.

Hû de dühös vagyok! Ha nem Deidaráról lenne szó, tojnék rá, és hagynám hogy elvágja a torkát, de így...

Naruto oldalról ront nekem, de csak egy kézmozdulat, és már a földön hever egy egyszerû genjutsu hatása alatt.

Visszafordulok Kakashihoz.

- Rendben, szabadon távozhattok, de ha társamnak baja esik, Iruka-san meghal. - válaszolom, és hangom jégcsap hideg. Kakashi szemei dühösen villannak meg. Tudja jól, hogy soha nem fenyegetõzöm, csak a száraz tényeket közlöm. Megtehetem, hogy besétálok Konohába, és kivégzem szerelmét, egy gyenge kis chounint.

Egy klónt idéz meg fél kezes pecséttel, ami felkapja Narutot. Egyszerre teleportálnak el, és Deidara a földre zuhan.

Azonnal mellette termek, és megnyugodva fújom ki a levegõt. Azt hittem egy pillanatra, hogy elvágta a torkát... Ha nem fenyegettem volna meg, valószínûleg megtette volna. Kakashi kegyetlen és hidegvérû, mint minden ANBU. Ráadásul õ a legrosszabb mind közül. Dolgoztam a keze alatt, ismerem.

Érzem a távolodó chakrákat, de nem foglalkozom vele. Deidara karját megfogva rántom fel a földrõl.

- Gyerünk, még utolérhetjük õket, hmm! - mondja, és már emelné a kezeit, hogy egy agyagmadarat felnagyítson, de megállítom.

- Majd máskor. - válaszolom halkan, és lassú léptekkel indulok el.

- Várj, ezt most nem értem...hmm... - sorol be mellém, és nagy kék szemeivel zavartan fürkészi kifejezéstelen arcomat.

Felsóhajtok.

- Bízz bennem Deidara. Jó okom van rá.

Csendben jön mellettem, és hosszas tépelõdés után végre megszólal.

- Miattam van ugye? Hmm?

Megrázom a fejem, és megtorpanok. Magamhoz húzom, puha ajkait megpuszilva nézek hajnalkékségû szemeibe. Nem tudom mennyire bízhatok benne... nem avatom be.

- Csak bízz bennem.

2008.11.28 23:22

Deidara:

Különösen szép álom kínoz... vagyis csak félig szép ugyan is szoknyában vagyok... menyasszonyiban... jajj!!! Jujj! Ez szörnyû! Mégis mit keres rajtam egy menyasszonyi hacuka? És miért van a szilván öltöny? Ugye nem... ugye nem...? NEM AKAROK HÁZADOSNI! TÚL FIATAL VAGYOK!

Ám, ahogy egy mozdulattal elõvillantja 24 karátos mosolyát, s 4egy sármos kacsintás után már máshogy vélekedem... ahh.... nagyon jó pasi...IGEN SZILVA! ÉN LESZEK ÉLETED SZERELMES, S EGGYÜT FOGUNK ÉLNI, HOGY A APLEMENTÉBEN CSAPJANAK FEL CSÓKUNK KÖZBEN A TENGER LÁGY HABJAI, ELÁRASZTVA MINKET MINDEN LÉTEZÕ VIZÍ ÉLÕLÉNNYEL!

Ó jajj... KISAME IS ITT VAN! És hozott egy akváriumot egy arany hall....

Hé Kisame ki az?

AZ ANYÁD?????? MI VAN??? Ja hogy szodómiát szereti az apád... oh... hát így már érthetõ miért lettél ilyen ronda.... nem baj! Én szebb vagyok! fõleg ebben a ruciban! Hmm..... tényleg jól áll!

Várjunk csak.. ki az a hülye aki sódert szór a fejemre? És miért vannak csillagszórók rajtam? JÉZUSOM! BEGYÚJTANAK! ELÉGEK MIELÕTT MÉG A NÁSZÉJSZAKÁN HANCÚROZHATNÉK A SZILVÁVAL! NEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!

A szilva elém lép, puha ujjaival megsimogatja arcomat, és én sikítozva ugrok a nyakába, érthetetlen dolgokat hadarva.... JAJJ!!! BESZÉLJEK MEG ELÕSZÖR TANULNI!!!!

Ám hirtelen nagy hurrikán kerekedik, és én a kedves kis fuvallattal versengve próbálom megtartani ruhámat, kevés sikerrel, ugyan is a szél hol oda húzza, hol ide, hol jobbra, hol balra, s engem ez rendesen irritál, s már a harapásnál tartanék, mikor is eszembe jut, hogy a szelet valószínûleg nem tudom meg harapni, ezért csodaszép ruhámtól könnyes búcsút véve leszek pucér, s rögtön a fellelhetõ legmelegebb valami után nézek... SZILLVVVAAAAAAA!!! MELEGÍTS MEG!!!

Ohh micsoda ölelésed van... puha ajkai szinte azonnal megtalálják az enyémeket, lágyan simogatják azokat, s nyelvével bebocsátást kérve simogatja õket s én azonnal megadom ezt... nyelve számba csusszan, gyengéd táncra kezd, s én félálomba kerülve, szinte öntudatlanul viszonzom ez a mézes csókot... nem álom? Valószínûleg nem.. még az álombeli Itachinak sem olyan jó a nyelv technikája, mint az eredetinek...hehe...

EZT MOST KOMOLYAN ÉN GONDOLTAM??? Meglepõ... ugyan akkor... ijesztõ! Már mióta gondolom azt, hogy a szilva nyelve olyan lenyûgözõ, hogy rögtön elbódít vele?

Nos ez nagyon egyszerû... azt hiszem huzamosabb ideig kell gyereknapot tartanom, mert olyan kedves és aranyos vagyok, hogy nem akarok a az érzékeny lelkivilágba taposni, szóval hagyom magam, s bájosan leszek édes vele... vagyis... izé... kezdem megkedvelni,de csak azért mert bezsongok tõle....AAAAAAAAAAJJJ!!! SZILVA! SZÉGYELLD EL MAGADAT DE MOST AZONNAL! Nem...? PEDIG JOBB LEZS, MERT MÛVÉSZI HARAGOM LESÚJT RÁD EGY PÁR RÓZSASZÍN ECSET KÉPÉBEN!

Mihelyt elválnak ajkainak, s pihegésembõl még levegõvételre is futja, kék szemeimet a kinti vígan homályos és sötééééééééééét világra függesztem, mely arra enged következtetni, hogy a szilva megbolydult, és azért ébreszt fel az éjszaka közepén, pedig álmomban már a házasságon túllépve hancúrozhatnék vele, aminek igazából nem örülök, de ha örülök is, nem vallom be! Vagyis csak veszélyes lenne bevallani, mert akkor ez a kompótkezdemény új löketet kapna arra, hogy perverz és egyben roppant homokos hajlamait kiélje rajtam, aminek jelenlegi üres hasú és fáradt hangulatomban nem örülnék...KÖNYÖRGÖM! NEM AKAROK FELÉBREDNI MÉG JOBBAN! EÉG HA ÉDES KÓMÁBAN LÉTEZEM! Elhomályosul a világ..... legalább nincs gondom a látással....hehe... ami azt ileltõ most az ablakon kívül minden egy naaaaaaaaaaaagy fekete paca... fééééééényt....FÉÉÉÉÉÉNYTT MERT CSUPÁN SZÉPSÉGEM TÜNDÖKÉLES NEM ELÉG!

- Még éjszaka van... Minek ébresztettél fel, hmm?- kérdezem nyûgösen, szempilláim alól alig látok valamit, mert úgy mûködnek mint egy szelektív függöny... ha kéne nem látsz á rajta mert piszkos az üveg, de még akkor sem mikor a szomszéd Béla bácsi letisztítja neked.... de azért a szilva fejét látom! Nehéz lenne összetéveszteni a többi ronda folttal ezt a csodás arcot... ohh...MI VAN?????!!!!! Ezt nem én gondolom... határozottan nem....

Ám mielõtt még tovább vitatkozhatnék azon, hogy tulajdonképpen mi is igaz meg mi nem, ls vitába szállva magammal bonyolíthatnék le egy mentális bokszmeccset magammal, hasam indiszkrét korgása hasít bele a csodás csöndbe, ezzel nem létezõ színárnyalatot hozva cuki pofikámra, ami nem igazán illik hozzám...fõleg mert úgy nézek ki vele, mint egy túlérett paradicsom, és ha Zetsu meglátja képes azt hinni, hogy legújabb Bözsike nevû barátnõje vagyok, akit az egyik útszéli zöldségesnél szedett fel egy kis pénz ellenében... DE ÉN NEM VAGYOK ZÖLÉDSÉG! Lehet, hogy szép vagyok, de ennyire nem... bár miután Tobi közölte velem, hogy szemeim olyan gyönyörûen csillognak mint ufó az égen, s hajam úgy fénylik akár a szemafor, nem lepõdöm meg... a banán egyébként is idióta bókokat tud kitalálni, amit én egykét csini lila folttal honorálok...

- Ezért. – duruzsolja rámutatva az imént medve ordításhoz hasonlatos pocak hangomra, s miután nagy nehezen eltûnik a képbõl, szemim a setétséghez hozzászokva kutatják fel a terepet, ami...nos... ÚRISTEN!

Szemeim nagyra tágulnak, ajkaim elválnak csodálkozásomban....JESSZUS! ILYNE SÉPE MÉG SEOSM LÁTAM! MÉG AKKOR SEM MIKOR ATÜKÖRBE NÉZEK, PEDIG AZ EGY ÉLMÉNY! Jééé... nem szakad rám a plafon! Jujjj de jó!

Az asztalon ami szemeim csodás világa elé kerül egy csomó látószervet gyönyörködtetõ nyalánkság kerül, s én akár egy óvódás széles mosollyal, csillagokként fénylõ szemekkel gondolok el szászféle módon, hogy tömöm magamba, és utána milyen fitnesz programot alkalmazok a sok kiló eltûntetésre, mert ezek után eldöntve leszek olyan mint egy giga nagy labda.. DE NEM BAJ!!!! SSOOOOOOOOOOOKKK FINOMSÁÁÁÁG!!!

- Ezt... ezt nekem...? – kapom fejem a szilva felé olyan hálásan, és lenyûgözve ahogy csak tudom, hogy már pillantásomból is tudja, hogy...IMÁDOM!!! ÉLETEMBEN ELÕSZÖÖÖR!!! OHOHOHOOOOOOO!!!!

Csupán egy bólintással jelzi, hogy igen, igazam van, s hosszú ujjaival kis kezeimet közrefogva állít talpra, s bennem a kis ördögöcskék már arra buzdítnak, hogy vessem magam rájuk mint vérmes nyuszi a répára, és tömjem õket magamba, mint vad mókus az elefántot... ohh... ez maga a paradicsom és én vagyok Ádám, szilva meg Béla!

- Csak neked... – mondja halkan, mély hangja édes mézként simogatja fülemet, borzongást kiváltva belõlem, fõleg ahogy erõs teste hozzám simul egy puha anyag vállamra terítése közben... te jó isten.. túl közel van.. DE NEM ÉRDEKEL! SZERETLEK SZILVA, ÚGY MINT MÉG SOHA SENKIT MAGAMON KÍVÜL!!!!! OOOHH!!!!!! KUKUKUUUU!!!

Tévedek, vagy ez most tényleg Oro-ácsi nevetése volt? Jajj... PEDOFIL LESZEK!!! NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!

Ám felmerül egy kérdés, ami fúrja az oldalam....

- De... de miért, hmm?- kommentálom rögtön gondolatimat, s a gyanú elsõ szikrájával pillantok a fekete hajú férfira.... tudom, hogy készülsz valamire...DE AMEDDIG LYNE ÍNYCSIKLANDÓ A CSAPDA AZ SEM ÉRDEKEL AH KIS FEJSZÉT SÜTÖTTÉL A CSOKITORTÁBA!

- Csacska kis Deidarám... hát nem mindegy? – nevet halkan, különös módon jókedvûen, miközben intenzíven taszítgat gyengéden az asztal felé, ahol is szelíden, ösztönzõ mozdulatokkal segít leülnöm, hogy aztán kék szemeim elé, rögtön az isteni mennyország összes csemegéje vetüljön, elvakulva szépségükkel... ohh... te epres süti.. olyan gyönyörû vagy, hogy muszáj lesz megfosztanom tõle.. itt én vagyok a legszebb és ennek így kell maeadnia!

Ám elõbb még elfogadom az idõközben felém nyújtott csoki torta falatot, s boldogan élvezem,a hogy számban elkalandozik csodás íze... rögtön termelõdnek benne a hiperaktivitás és a további éhség hormonjai, s hálásan, köszönetképp kap tõlem egy kitüntetésnek számító ölelést is puszit a szilva, amit eddig soha senki nem kapott tõlem, kivéve jó magamat, mikor az életnagyságú tükör elõtt vezettem le magamon szeretethiányom...hatásos volt! Azóta imádom magam, és még egyszer sem szakadt rám plafon!!! MUHAHAHAHA!!!

- Köszönöm, hmm!- kiáltom ultrahangon visítva, s már bele is vetem magam a fincsi sütitengerbe, ahol én leszek a kalózkapitány, és megölök minden aranyhalat, akiben Kisame anyját sejtem!!! MUHAHAHHAAAAAAA!! ARRGGGHHH SZÁRAZFÖLDI PATKÁNYOK!!!

Végig majszolom az összes kis csodácskát, megízlelem az õszeset, s hagyom, hogy lassanként elteljek velük, betöltsék ízlelõbimbóimat, elárasszanak mennyei ízükkel.. ohh.... finyom...

Az én imádott szilvámba is beleerõltetek egy kis mézes tortát, aminek igazából nem örül, ugyan is olyan arcot vág, mint aki épp most harapott bele a lócitromba a kolbász mellett....HÁT MIYLEN EMBER VAGY TE? NORMÁLIS EMBERI LÉNY IMÁDJA AZ ÉDESET!!! Te...félállat... de az én félállatom! Azt hiszem, most jött el a pillanat, mikor is kimenthetem, hogy továbbra is magamban elszidom minden utolsó poshadt kompótnak, de attól még nagyon imádom!! Ohohoooo......!!!

- Egyél, mert táplálkozni kell! Legyengülsz különben, és aggódnom kell akkor érted, hmm! – okosítom ki szépen kikenve, egy csodás mosollyal, amit örülhet a földi halandó ha rávillant csodás személyem... OHH TE FÉL ÁLLAT! ÉREZD MAGAD MEGTISZTELVE, HOGY EZ AZ UFÓ SZEMÛ, SZEMAFOR HAJÚ CSILLAG RAGYOG RÁD A SÖTÉTSGÉBEN!

Mi volt ez a hang...? mi ez a fehér...?

ÚRISTEN! REPED A PLAFON! NEEEEEEEEE!!! TÚL SZÉP VAGYOK AHHOZ, HOGY EGY RAKAT TÉGLA NYOMJON AGYON! NYYYYYEEEEEEE!!!

- Azt nem venném a lelkemre... – szakít félbe mély, simogató hangja, s a következõ pillalantban már csak arra leszek figyelmes, hogy hosszú ujjai szõke hajzuhatagomban tûnnek el, rásegítve puha ajkai támadására, hogy édes, csoki tortával fûszerezett csókot válthassunk, s hogy nyelvével lágyan vonhass be a játékba az enyémet is...

Köré fonom kezeimet, kis macska módjára simulok izmos testéhez, magamba szívóm bódító, kellemes melegét, s felsóhajtva, ében tincsei közé bujtatva ujjaimat, folytatom forró csókunkat, meg csodás bizsergést hordoz végig minden egyes apró érte létezõ porcikámon... te hülye szilva.. látod mit tettél velem? Hát menten elvesztem az eddig is már tompult eszemet... jajj...

Ahogy elválnak ajkaink, pihegve hajtom fejemet vállára, s az ölébe mászva szívom magamba bódító, kesernyés illatát, arcomat cirógatom puha hollófekete tincseivel, élvezve, hogy minden egyes apró hajszál érintésére borzongás fut végig gerincem mentén...

- Tudod Itachi-san, azt hiszem egy életre megszerettem a szilvákat, hmm. – mondom halkan, elmélyülten játszadozva hajával.... hûha... ez sötét.... elgondolkoztam azon, hogy mi van az emberek fejében, ha a hajszínüket nézzük... nos... Hidannek köd... Kakuzunek beszippantotta a háromszoros vákuum a haját... a Szilvának,mivel fekete hajkorával büszkélkedhet ezért sötésééééééééég... én pedig szimplán szõke vagyok.... nos... akkor a két belsõ sötét jól összeillik! DE JÓÓ!!! GYERE SZILVA! HOMÁLYOSULJUNK EGYÜTT!!!

Állj...

Mi van Pein fejében?

Zöldségeskert?

Lehetséges.... És Zetsuéban...?

Egyszerû...

Mi?

Hasadás...

Jajj...

Halk nevetésre leszek figyelmes, mely betölti a szoba kellemes csendjét, kiszakít hajszín latolgatásomból, s arra késztet, hogy kicsit elhúzódva pillantsak az igen jókedvnek örvendõ Itachira... NA MIVAN? BESZÍVTL? FOROG A VILÁG MI??? NE NEVESS RAJTAM! Magamon csak két ember nevethet... ÉN MEG ÉN!!!!

- Ne nevess rajtam, hmm!- kiáltom mérgesen, ökleimmel mellkasát püfölve, amit õ könnyedén fékez meg erõs ujjaival, s kacsómat szájához emelve lehel rájuk puha csókokat, ajkaival lágyan simogatva õket...

- Képtelenség, nem nevetnem, ha egyszer ilyen édes vagy.- duruzsolja gyengéden, s szabad kezét arcomra simítva hajol hozzám közelebb, hogy homlokát az enyémnek támasztva hajtsa be a veszélyes távot, ami én furcsamód most örömmel konstatálom, s bár elõbb harapnám le saját nyelvemet, mint hogy kimondja, de attól még így van... még ha elõbb simogatnám meg kis barátomat, mint hogy az orrára kössem... JAJJ NE! CSAK FÉRFIASSÁGOM EGYTELEN TAPONTHATÓ JELÉT NE!!!

- Ezt akkor is visszakapod még, hmm...- mosolyodom el, áldurcásságot tettetve, elmélyülve a csodás tinta fekete szempárban, melyek szépen, lassan bõvülnek meg, akár egy végeláthatatlan sötét örvény... BEZZZZZZSSSSOONNGGTTAAAMM!!! DE JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!! Hehe...

*

Különös jókedvvel lépkedek a poros úton, kék szemeimmel szüntelenül a körülöttünk lévõ fákat kutatom, kezemet a szilva hatalmas markában pihentetem, s valamilyen okból kifolyólag mg élvezem is, bár magamban már gyógyszert is felírtam átmeneti elmebajomra, ami egy jónagy adag fejbe vágással, majd pár józanító pofonnal fog hatni rám, azonban eddig még nem vezetett rá a lelkierõ, hogy csodás pofimat átformálásnak vessem alá.... így is szép vagyok, a lila meg nem az én színem...ezt onnan tudom, hogy egyesre te volt testem minden egyes négyzetcentimétere vele, én ne lettem tõle csodásabb... csak színesebb....

A mellettem határozottan komoly arcot vágó Uchihából is árad az éle, kivételesen nem úgy néz ki, mint járkáló szobor kezdemény, akinek seprût dugtak a fenekébe... emberibbnek és sokkalta ÉLÕBBNEK tûnik, attól a leheletnyi enyhüléstõl melyet fel vélek fedezni rajta... hiába... szerény személyem csodás hatással van az emberekre, mert sugárzó szépségem beragyogja a sötétséget, és még magát a Napot is elvakítja... ohh... rám ne essen az a giga nagy „E” betû ott a fejem felett...hehe...

- Közel vagyunk már, hmm?- kérdezem megtörve a beállt nyugtató csendet, s õ szinte vezérszóra kapja felém szemét, egy kedves pillantás kíséretében... oh... hát ne nézz rám így mert elpirulok.... ó jajj... MIÉRT VAN AZ, HOGYHA EZA SZILVA RÁ NÉZ MÁR ÚGY ÉRZEM MAGA,, MINT ZETSU MIKOR FÜVEZIK????

Mert belé estél, mint tehén a gödörbe?

Lehetséges.

Na látod.

FODG DE MÁ, NO!

- Még félnapnyi út, és ott leszünk.- válaszolja, mély hangja csak rátesz még egy lapáttal kábultságomra... gyorsan elkapom fejemet, s a földet fixírozva próbálom rendezi arcvonásima, amik a láva vörös és a cékla között ingáznak kedvesen, s bájos kis foltocskákban jelentkeznek pofikámon, aminek nem örülök, mivel nem csaptam meg fel egyelõre önkéntes neontáblának...ÁHÁHÁHÁÁÁ!!! SZILVA DE UTÁLLAK ÉRTE!!!!! DEIDARA TE VADCSIBE! MIA ROSEBBNEK VAN ILYEN KIFEJEZÕ ARCSZÍNKÉSZLETED??? HEEEEEEEEE???

Mielõtt még válaszolhatnék, bármit is tehetnék, két idegen chakra settenkedik közelünkbe, lágyan pislákolva, elfojtva mutatkozik meg csupán én mégis tisztán érzem,s ahogy figyelmeztetõen megszorítom a szilva kezét, biccentve adja tudtomra, hogy igen õ is érzi... ezek szerint vendégeink lesznek... pedig már épp közöltem vele, hogy zavarba hoz, és jobb lesz ha leszokik errõl, mert nem szándékozom napi átlaggal százszor elvörösödi, mert nem áll jól...

nem sokkal mellettünk levelek halk suhogását hallom, ahol nem sokára egy Itachi lón bukkan fel s sújt le katanájával...mikor..... hogyan? Kézjeleket sem mutatott! Hihetetlen... te kompót.. mit rejtegetsz még a bugyidban...?

Két alak távozik a bokor takarásából, s nem sokkal elõttünk megállapodva szegezik ránk ellenséges, elszánt tekintetük.

Valószínûleg csendben akartak elmenni, csak az egyik túl figyelmetlen volt a chakra blokkolásnál.. pech...

Érdeklõdve hordozom végig szemeimet a kis szõke fiún, bajuszos arcán, dühös kék tekintetén, amivel Itachit nézem... szinte ölni tudna velük... hmm... Konohaiak... lehetséges, hogy õ lenne a Kyuubi jinchuurikije? Érdekes démoni chakra áramlik belõle, óval könnyen meglehet...

A másik, ezüst hajú férfi összehúzott szemmel méregeti a szilvát, majd ahogy rám tereli éjben tekintetét, fejpántjához nyúl, s felhúzva azt mutatja meg Satnyaganját... micsoda???? Na ez már tényleg zavaros..

- Itachi!- kiáltja a jinchuuriki, hangjában megannyi gyûlölet, és méreg cseng, szemei lassanként vöröses színûvé válnak...

- Nyugodj meg Naruto.- csitítja az ezüst hajú férfi... hmm...

- Õ a Kyuubi hordozója. Intézd el, én addig feltartom Kakashit.- hangzik halk utasítás Itachi szájából, hangja rideg akár a téli reggel... feláll nyakamon a pihe tõle, mégis biccentek s kezemet elszakítva az övétõl a levegõbe lendülve, gyors mozdulatokkal kerülök a szõke mögé, s táskámba nyúlva gyûjtök kezeimen lévõ szájakba egy kis agyagot hogy a következõ pillanatban apró pókocskákkal késztessem a szõkét a robbanások elõli menekülésre ezzel arrébb terelgetve, leválasztva csapattársáról... látom azért csodás szépségem mögött er is rejlik, ami csak tovább pumpálja önbizalmam, s fényesebbé teszi csodálatosságomat... remélem, hamar elintézzük õket, hogy végre ehessek valamit, mert már vagy három órája semmit sem tudtam magamba tömni, mint pulykába a tölteléket.. pedig éhes vagyoook....NA PURCANJ MÁR MEG SZÕKE4 RAJTA! FEKÜDJ KI! DOBD FEL APACSKERT!!!

Nem sokkal arrébb is a harc kezdõdõ moraját vélem felfedezni, ám jelenleg az én kis prédámra koncentrálva készítek elõször ez madárkát, ami felé röpítve használok fel figyelemelterelésnek, míg másik szájacskámmal egy hernyót gyártok, s lábára csavarva segítek neki a elesésben...nem foglak megölni... csak harcképtelenné teszlek... egy lábbal kevesebb, több reggeli Zetsunak...hehe...

Ám mielõtt felrobbanthatnám elugrik, s csak tompán érik a ropogó szikrák, kimarva nadrágja szárával együtt bõrét is, ahonnan vékony csíkokban serken ki vére... felszisszenve hanyatlik a földre, ahogy lára érkezi, ám feltornázza magát, s tovább harcol...

Ügyeskedve hárítok, támadok, próbálom leszerelni igazán egyszerû módszerekkel, de ahogy hasam egyre hangosabban korog, kezdem elveszteni a fonalat... nagyobb madárkát készítek, s villámgyorsasággal repítem felé, még mielõtt bármit is tehetne...

de egy hirtelen mozdulattal szegezõdik bele egy kunai, s egy leheletnyit arrébb repítve változtat a robbanás célján, így egy tucat fa válik apró tûzi fává a fiú helyett...

Erõs karok fonódnak testem köré, hideg kunai fémje simul nyakamhoz, egy izmos testhez passzíroznak, melybõl fenyegetõ chakra áramlik, pont úgy,a hogy a Sharingaját villogtató Itachiból, ki gyilkos tekintettel mered támadómra.. túl gyors volt, ne tudtam rá figyelni...

Torkomat simogatja a eges fegyver, s megborzongva tõle, hunyom be szemeimet... nem félek.. egyáltalán nem, csak menten feldobom a pacskert.... ó jajj...

Óvatosan próbálom meg oldaltáskámba csúsztatni kezemet, m a kunai már fel is sérti bõrömet, s figyelmeztetõen nyomul még erõsebben nyakamnak.. hát ez ciki...

- Hagyjátok, hogy elmenjünk, és nem esik baja.- hallom hátam mögül a mély férfi hangot, a mitõl a szilva tekintete már nem csak kis kapákat hanem rotációs kapákat szórva merednek a szürke hajú, Kakashinak nevezett férfira...

2008.11.25 21:06

Itachi:

Szorosan összefonja maga elõtt a kezeit,és duzzogva nézi mereven a plafont. Összevont szemöldökkel figyelem.

- Azért... - kezdi nagyon halkan. - ...azért mert ki nem állhatom azt a gyümölcsöt...

Ledermedek.

Egy utált gyümölcs? Utál engem?

...

Hû de pipa vagyok...

...

Meg sem tudok szólalni.

Hirtelen arca elé kapja kezeit, és felfigyelek. Piros, mint a túlérett paradicsom. Nocsak...

- ...de az az igazság, hogy talán, ismétlem TALÁN kezdem megkedvelni... túlságosan is... - motyogja kezei mögül, amiket most a lepedõ ellen fordít, és gyûrögetõ hadjáratot indít a fehér textília ellen. Arca a vörös nem létezõ színárnyalatait próbálgatja már, és zavartan lesütött szemekkel várja reakciómat.

Elszáll minden dühöm, és elégedettség tölt el. Igen, Õ és én már összetartozunk. Az iménti szavak - õt ismerve - felérnek egy szerelmi vallomással.

Állát megfogva vezetem gyönyörû zafírkék szemeit az enyémekre, és kedvesen mosolygok le rá. Habár amennyire kívánom már, inkább éhes farkasvicsornak tûnhet.

- Nagyon remélem Deidara... - súgom ajkaira, és végignyalva õket használom ki reszketeg sóhaját, hogy teljesen birtokba vegyem ami az enyém. Mert ezentúl garantálom, hogy nem szabadulsz tõlem kicsim. Soha többé.

- De ez nem változtat a tényen, miszerint még mindig kiengesztelésre vágyom... - teszem hozzá mosolyogva. Felnyögve fogja közre kis kezeivel arcomat, és megcsókol. Éhesen és szenvedélyesen. Ezt már szeretem.

Meztelen testét magamhoz ölelem, és fordítok a helyzeten. Kábán szakítja meg a csókot, és lepillant rám, kissé értetlenül.

- Mire vársz Deidara...? - kérdezem perverz vigyorral. - Láss neki az engesztelésnek...

Újra elvörösödik, és valamit dühösen mormog az orra alatt. Igeeen... ez az én Deidarám. Imádom.

Lassan, bátortalanul kezd csókolgatni , simogatni, és én hörögve élvezem. Ahh anyám... Jól csinálja! Hiába, a legjobbtól tanult.

Végignyalja és harapdálja hasamat is, de farkamhoz érve megtorpan, és félénken pillantanak fel rám az ártatlan, égszínkék szemek.

Ah nekem már a látvány is elegendõ lenne, hogy elmenjek... ahogy onnan lentrõl, keményen álló hímvesszõm felett néz fel rám édesen pirulva.

Hörögve rántom fel magamhoz, csókolom és falom, simogatom... megõrjít teljesen...

Gyengéden simítom végig hátát, ívelt gerincét, és bejáratához siklanak ujjaim. Próbálom visszafogni magam, és kíméletesen tágítani, de amikor nyakamat csókolgatja nyöszörögve, akkor valahogy nehéz...

Nem bírom tovább...

Mélyen beleültetem merev hímvesszõmbe, és õ felnyögve, hátravetett fejjel fogad magába. A látvány... ahogy rajtam ül, testén verejtékcseppek szikráznak, gyönyörû haja úszik a levegõben, arcán tiszta élvezet... leírhatatlan.

Ahh úristen....! Majdnem elmentem!

Édes nyögésekkel kezd lovagolni rajtam, azonnal ráérezve a ritmusra. Oh tudtam én, hogy csodás, kéjsóvár szeretõ leszel!

Vadul szeretkezünk, izzadt testünk egymásnak feszül, vad és féktelen ritmusunk teljesen eszünket veszi...

S ahogy elborít minket a mámorító, észveszejtõ gyönyör, magamhoz szorítom, és vele együtt lebegek a fényes fehér semmiben...

Szívem egyszerre dobban az övével...

Csókolgatom, cirógatom, és ahogy lecsitul bennem a felgyülemlett érzelemtöbblet, gyengéden magam mellé fektetem. Kiscicaként gömbölyödik ölelésembe, és óvón takarom be egy takaróval. Meg ne fázzon nekem...

Puha karjai átölelnek, és felsóhajtok.

Szeretnék így maradni örökké... ebben a csodálatos harmóniában... vele a karjaimban.

Elalszunk, és órákkal késõbb lassan ébredezni kezdek. Õ még alszik, de ahogy mocorogni kezdek, motyogni kezd. Természetesen megint édességekrõl beszél.

Tényleg, még hozzá sem nyúlt a csokitortához... Pedig imádja, tudom.

Pecséteket formálok, és az ágy mellett álló Itachira pillantok. Intek neki a fejemmel, és szó nélkül lép ki az ajtón, lobogó fekete-piros köpenyében.

Odalent a recepciós fiú készségesen segít egyik klónomnak, akit megbíztam a feladattal.

*

Lágyan cirógatom meg szép kis arcát, és motyogva bújik a takaró alá. Óvatosan lehúzom róla, de õ álmában harcra kél vele. Megkaparintom a zsákmányt, és már örülnék is, de dideregve bújik hozzám, és ahogy „betakarózik” velem, elégedetten felsóhajt.

Hékás te hétalvó!

Mézédes csókkal próbálkozom újra, és ahogy visszacsókol, elmosolyodom. Na így mindjárt más.

Elengedem, és kinéz az ablakon.

- Még éjszaka van... - veti a szememre nyûgösen. - Minek ébresztettél fel, hmm?

Ebben a pillanatban hangosan megkordul a gyomra, és elpirul.

- Ezért. - vigyorodom el, és vonakodva, de elengedem õt, hogy mögém pillanthasson. Mosolyogva figyelem arcán a változást. Elõször a meglepettség, csodálkozás... aztán felcsillannak szemei, gyermeki mosoly terül szét arcán...

- Ezt... ezt nekem...? - csillognak rám a zafírkékségû gyönyörû szemek. Biccentek, és kezét megfogva felhúzom az ágyról.

- Csak neked... - súgom magamhoz ölelve, és a hátára borítok egy köntöst.

- De... de miért, hmm?

- Csacska kis Deidarám... hát nem mindegy? - kuncogok, és az asztalhoz tolva ültetem le.

Csillogó szemekkel néz végig a rengetegféle süteményen és nyalánkságon. Mellé ülve teszek egy falat csokis süteményt a szájába.

Kapok egy ölelést, egy puszit és egy „köszönöm, hmm!” - rikkantást. Mindenbe belenassol, és ahogy a krémet nyalogatja ajkairól, belebódulok.

Hagyom, hogy belém erõltessen valami iszonyúan édes borzalmat, de csak mert olyan fontos nekem.

- Egyél, mert táplálkozni kell! Legyengülsz különben, és aggódnom kell akkor érted, hmm! - mondja meg a tutit, és csokis ajkakkal mosolyog rám.

Ellágyulva nézem.

- Azt nem venném a lelkemre... - válaszolom halkan, és hajába túrva vonom magamhoz egy gyengéd csókra.

Elvesztem...

2008.11.21 16:25

Deidara:

Úgy néz rám, mintha megöltem volna a pálmafáját, akit úgy szeretett, mert jó beszédpartner volt... hát legalább meghallgatta! Nem szólt közbe! Sõt! Még hasonlítottak is egymásra! Mindegyikük agyon beszélte magát...

Szemei olyanok mint a rotációs kapa... ha csak nézem nincsen gond, de ha alá kerülsz akkor máj nagyobb a probléma....azaz... amíg csík néz, és nem lát nincs baj... majd ha lát akkor...akkor... Látni fog! Hû de eszes vagy Deidara... HÁT HOGY MERÉSZEL EZ EGYLTALÁN ÍGY NÉZNI RÁM???? RÁM FELNÉZNI KELL NEM LE!!! Na guggolj le szépen...

- Edd meg. Én körülnézek, addig keress szállást.- mondja mély hangján, olyan hanghordozásban, hogy még a pingvinek is hidegrázást kapnak a Télapó háza elõtt... Ennek meg mi baja?

Elfordul, mintha itt sem lelécel, mint a latin szeretõk mikor rajta kapja a férj az asszonnyal...

Ebbe meg mi ütött?

Talán megsértetted....

Ó hát a szilvázással gázoltam bele nem létezõ érzékeny világodba...? Hát tudd meg megérdemled! Aljas módon toszogatsz, mint gumikacsa a gumicsibét, ráadásul még élvezem is! Ami igazándiból az én hibám, de ha így is van rád fogom!

Nem értem mit húzza fel magát a szilvás dolgon a szilva... Lehetséges, hogy a csodás jelzõk és gyilkos tettekkel való gondolatok elhangzása miatt...? Puffogtam na! Ha az ember ideges, és úgy érzi menten a másikra veti magát, mint oroszlán zebrára a boton dzsungelben, akkor gyakran mond ilyesmit...

Vagy lehetséges, hogy a szilva tényleg KÉPES érezni, és most azért õrlõdik sivataghoz hasonlatos lelkivilágával, mert legszívesebben kompótot csinálnék vele...?

De ez nem igaz! Most szeretem! Azt meg, hogy két perc múlva is szeretni fogom-e, nem tudom... attól függ mikorra fogy el a torta.... hehe..

Sóhajtva rázom meg fejemet, majd különös bûntudattal- ami megjegyzem eddig még ne kínozta kicsi szívemet- indulok el az egyik közeli fogadóhoz, hogy szobát kérhessek.. úgy vélem a jelenlegi állapotban kettõre lesz szükség, mert vagy megbüntet vagy kitölti rajtam a deidei –hiányát... amit én nem akarok, tekintve hogy most nem lennék képes egy rotációs kapa tekintetû tetût elviselni a közelemben....

A recepcióhoz érve, az ott álldogáló fiatal fiúhoz fordulva kérek két szobát, s õ elpirulva, remegõ kezekkel adja át nekem, lesütött szemekkel... ohh hát félelmetes vagyok? TUDOM ÉN! LÁTOM ÁM, HOGY FÉLSZA TÓTL HOGY AZ ARÓODBA NÉZEK!!! MUHAHAHAHA!!!!!! Hát igen... kegyetlen, gonosz és...

- Parancsoljon, hölgyem!- nyomja kezembe a kulcsokat, s én ledermedve kitágult szemekkel figyelem a fiúcskát, ki a könyvecskéje mögé rejti el paradicsom piros arcát...

Tessék...?

HOGY MIT MONDTÁL???? HÖLGYEM???? HÁT HÖLGYNEK NÉZEK ÉN KI???? DE MÉG A KISASSZONYTÓL IS MESSZE VAGYOK!!! HÁT NEM AHLLOD A SZEXI MÉLY HANGOMAT TE SZERENCSÉTLEN????

Na itt telt be a porár... elõször a boltos bácsi, majd a fiú... mi lesz legközelebb? Elõre engednek „Hölgyeké az elsõbbség” címû jelmondattal??? HÁT ROHADNA LE MINDEN VÉGTAGOOK FÉRIF AGYOK! FÉRFI!!!!!!!! Még ha nem is annak nézek ki... DE ATTÓL MÉG VAN KIS BARÁTOM! SANYINAK HÍVJÁK! Akarom mondani van... na...

Ugrándozó szemöldökkel, kitörni készülõ ideggörccsel ragadom meg a kulcsomat, Itachiét otthagyva, majd gyorsan tiplizek el, mielõtt még komoly arcplasztikát végzek a fiún... ez túl megy mindenen... A szilva be rág rám, nõnek néznek... ennél már csak az lenne a jobb, ha kiderülne Oro-papa és köztem rokoni szálak vannak... NEEEEEEEEEEE!!! NA AZT NEM VÁLLALOM! Inkább nézzenek csajnak... Akkor is tennem kell valamit.. muszáj! Különben nagymama koromban is nagyinak hívnak tata helyett.... NOOOOOOOOOOOOOOO!!!!

Fáradtan nyitom ki „lakosztályom” ajtaját, s mint aki ép most futotta le a maratont vagy épp falu járó körútjának dzsungel látogató rését élte volna túl, úgy vetõdöm be, s rögtön az elsõ velem szembe akadó tárgya rgyok el, ami egy szék képében adja meg a megváltást...

Sütimet is lepakolom, s révedõ tekintettel méregetem ínycsiklandó mázát, ám valahogy nem tudnék belõle enni.... felrémlik elõttem a szilva komor tekintete, ami most már barlangisztikus hatásokkal ér fel, olyan üres és sötééééét....

Nem értem mint húzta fel annyira az orrát, de tény, hogy a szilvás dolog nagyon sértette a... mijét? Lelki világát? Hát van neki olyan? NEM.

Ha van neki ha nincs, nem változtat a tényen miszerint lassan kövesedik, de biztosan és azon sem, hogy gyereknapot kell tartanom, vagy az elkövetkezendõ ár nap maga lesz a rózsaszín, csipkés pokol... szóval, elõveszem legbájosabb arcomat, s olyan kedvességgel fogok tõle bocsánatot kérni, hogy térden fog az én bocsánatomért könyörögni, hogy egyáltalán meg mert haragudni rám...MMUHAHAHHAHAAA!!!

Valld be, hogy zavar, amiért megharagudott rád...! Nem akarsz vele roszsban lenni, már úgy vágysz rá, mint edig sneki másra!

TÉGED ME KI A ROSSEB KÉRDEZETT??? MI VAGY TE!? AGYTÚKÁSZ,HOGY BÁNYSZKODSZ A FEJEMBEN???

Én vagyok a fejed...

AKKOR LEVÁGLAK!

Abból csak még nagyobb fejetlenség lesz...

TE KISSZEMTELEN!

Van szemem... azzal nézek... meg látok is...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

Mintha csak meghallotta volna gondolataimat, az ajtó nyekeregve adja meg magát, kivágódik, s mögötte feltûnik egy nem éppen nyugodt idegállapotú szilva, aki miután lábával segíti az ajtót a helyére, elém ballag, én pedig felpattanva, mint a rugós nyuszi, kitágult szemekkel pillantok rá, s várom, hogy denevéres ostorát elõkapva kezdjen fenyíteni, mint egy jól képzett domina...

Arcán kísértetiesen semmi jót nem hozó mosoly ül, ami engem semmi pozitív jövõképpel nem lát el... na! Hol van az ostor, hogy szakadna rád a ház! Nyugi Deidara.. bocsánatot kérsz, azt szeded a nyuszi csukát, hogy elsprintelj, mielõtt rád veti magát, de lelkesen...

- Nos, kicsi Deiadara... azt hiszem ideje beszélgetnünk kicsit... – búgja, mély hangja szinte belehasít „meghitt”, „családias” csendbe, s eme csodás „idilli” pillanatot, ruhájától való lassú és idegtépõ megszabadulásával is fûszerezi... na jó... két másodperc míg bocsánatot kérek, majd menekülök, mielõtt ezek a sötét szemek tényleg a homályba visznek... 1...2...3.... nagy levegõ és...

- Nézd, én sajnálom...a...a...szilvás dolgot, én csak... - makogom, mint az óvodás ha rosszat csinált, de fõképp pucérságnak el nem hanyagolható ténye kényszerít arra hogy töredelmesen magyarázkodjam, s ahogy nekem is kedvesen segít a vetkõzésben még a szó is el akad bennem... hát menten megállok a fejlõdésben... ÍGY VAGY DÜHÖS RÁM??? Akkor nem akarom tudni, milyen mikor szeret...

Fejem akár a gazdaságos neonégõ, úgy villog szép céklaszínben, mely egyre csak sötétedik, ahogy fogy rólam a ruha, amiktõl én magamban egyenként veszek könnyes búcsút...

- ...te csak...? – érdeklõdik, szinte számba adva a szót, ami nem segít sokat, tekintve hogy századmásodpercrõl-századmásodpercre kevesebb testemet fedõ ruhaanyag marad rajtam, õ pedig tökéletes léleknyugalommal folytatja tovább ezt, lehengerlõ kis mosollyal, mely az õrületbe tud kergetni, olya ingerenciát ébreszt bennem arra, hogy egyesre vessem rá magamat mint Mohamed a vízre, másszor pedig vessem rá magamat mint pedofil a kis gyerekre... tehát vagy megölöm és akkor meg ez halva vagy nem ölöm meg e akkor én leszek alul...

- ...én csak... szóval már régi dolog ez nálam. Mindenkit gyümölcsökkel társítok... – nyögöm ki végre, s már meg is könnyebbülnék, hogy ezt a nagyon nehéz mondatsort sikerül ki böknöm, ám mihelyt az utolsó is védõvonal, ruhám képében légiesesen elszáll, akár a kis madár, menekülõre fogva iszkolnák el, ha hagyná... de miért is tenné, hogy olyan kedves és aranyos, hogy természetes módon akadályozza meg szökési kísérletem... de kedves vagy.... menten hálás leszek érte egy mûvészi Nutella képzés közben...

- Mindenkit? Hm. Lássuk csak... Tobi a banán... Itachi a szilva... és még?- érdeklõdik, fogaival csábítóan,s egyben játkákosan harapdálja ajkamat... egyetlen érintésétõl, mozdulattól szivárogni kezd ellenkezésem, akár a halvány, szürkés füst, hogy lassan teljesen eltûnve váljon semmivé... most komolyan ilyen könnyen le vesz a lábamról...? lehetséges...

Halk, reszketeg sóhajjal fonom vékony karjaimat nyaka köré, felcsimpaszkodok hozzá,s vágytól sóvárgó testemet hozzá simítva, próbálom enyhíteni növekvõ kínomat... forró bõrébõl átáramlik belém a kívánalom, akár a halálos méreg, szétterjed bennem, belopva magát minden egyes porcikámban, hogy tovább munkálkodjon tiltakozásom és önkorholásom gyengítésén... - Megbántottál Deidara... – suttogja, mély hangja finom mézként simogatja fülemet, forró lehelete szikrákat vetve cirógatja nyakam érzékeny bõrét, ösztönös borzongást kiváltva belõlem...- ...azt hiszem eltart egy ideig, amíg megbocsátok neked.

Most mit vagy úgy elakadva ezen? Nem látod, hogy két perc alatt bezsongok tõled...?

Kábán pillantok fel hollófekete íriszi végtelenségébe, melyek megbûvölnek, hipnotizálnak, s tovább kergetnek a mámorító részegségbe... elég tekintete, s már azt sem tudom, miért vesztünk össze... most már végképp olyanok vagyonuk, min egy friss házaspár... jajj....

- Esetleg felgyorsíthatod a folyamatot... – duruzsolja lehengerlõ mosolyával, mellyel bárkit el tud bódítani, pont úgy, ahogy engem is.. furcsamód, teljesen sokatlanul hullámzik végig rajtam egy eddig ismeretlen örömhullám, s kisebb fajta sikkantást követõen támadom meg, nyakában kapaszkodva, éhesen ízlelem meg puha, éltetõ nektárként funkcionáló ajkait...ahogy nyelvem szájába hatol, forró táncba kezdenek, már-már faljuk, marcangoljuk egymást, s ahogy erõs karjai körém fonja, szinte észrevétlenül közeledünk az ágy felé, melynek puha anyagán landolunk két másodpercen belül.. huh, hát elég hamar az ágyban kötöttünk ki,a ahhoz képet hogy elvileg menekülnöm kéne... de ki a fene akar elfutni, ha ilyen izgató jelenség van fölötte? És most nem fogok elakadni, azon, hogy mit gondolok, mert van fontosabb dolgom is annál...

Ajkai õrjítõ puhaságát hordozza végig testemen, érintése nyomán szikrákkal parázslik fel bõröm, apró kis lángokat csiholva... nyöszörögve dobálom fejemet az édes kínban, ahogy kezei végig siklanak érzékeny pontjaimon, remegve sóhajtozok, a lepedõben keresve kapaszkodót, a fülledt lángok elõl...

Ám váratlanul áll meg, s hagyja abba eddigi csodás tevékenységét...

- Miért pont szilva...? – érdeklõdik, s a vágy homályos ködével elborított agyam, elõször nem igazán akarja felfogni, amit kérdezett.. tulajdonképpen, csak azt látom, hogy kívánatos ajkai mozognak, csupán testem süvár vágyára tudok figyelni, és semmi többre... de végül csak sikerül felfognom...

Durcás arccal fonom keresztbe magam elõtt kezeimet, s a plafon érdekes mintázatát kémlelve, mély pírral veszek nagy levegõt, mondandómhoz... elhadarom, aztán rámászok... hátha úgy elfelejti, amit kikotyogok... JÓ terv! Észlény vagyok! muhahahha!!!

- Azért... azért mert ki nem állhatom azt a gyümölcsöt...- motyogom orrom alatt, szinte érzem, ahogy a levegõ egyszerre válik jegessé s már-már mérgezõen telítõdik dühvel... nagyon nyelek, kezeimet arcom elé kapom, lángoló képet próbálom hûteni vele... na most muszáj lesz elmondanom neki az igazat.. ha tetszik ha nem...- de az az igazság, hogy talán, ismétlen TALÁN kezdem megkedvelni... túlságosan is, hmm....

Érzem, hogy még melegebb lesz arcom, arcszínem valahol a láva vörös és a cékla sötétsége között ingázik, pihegve sütöm le szemeimet, ujjaimmal a lepedõ puha anyagára kalandozva, s ott keresve biztos kapaszkodópontot...

Egy percre néma csönd ereszkedik a szobára, hallom szapora légvételét, szívdobogásának hevessége is eléri füleim, mintha csak saját gyorsan kalapáló szívecskémet hallanám... feszülten várom, hogy végre újra megmozduljon, szinte az õrületbe kerget a beállt csönd... NA MI VAN? MEG SEM TUDSZ SZÓLALNI, HOGY BEVALLOTTAM, HOGY NEM LÉTEZÕ LELKIVILÁGOM MÉGIS LÉTEZIK???? Mi...? Nem értem...

Nem újdonság...

Most az egyszer hanyagoljuk a skizofréniát...

Hosszú ujjait államra fonja, szelíd erõszakkal irányít arca felé, hogy fátyolos szemeimmel elmerülgessek csodás hollófekete íriszeiben... megbabonázna, elcsábítanak, egy perc alatt kergetik el minden más gondolatomat, ami nem vele kapcsolatos... csábos, lehengerlõen sármos mosoly ül ki arcára, s szájával érte bizsergõ ajkaimat cirógatja meg lassan... akár a riasztó, úgy reagál testem, csupán ettõl a mozdulatától végig hullámzik rám újra a kis tûztenger, szemtelen kis lángocskáival ismét elõidézve az átláthatatlan ködfátyolt..

- Nagyon remélem is Deidara...- duruzsolja nyelvével éhesen ível végig ajkamon, s én sóhajtva hunyom be szemeimet, s mint akit ledrogoztak, kábán nyújtom neki számat, halvány pírban fürdõ arccal- de ez nem változtat a tényen, miszerint még mindig kiengesztelésre vágyom...

Türelmetlen nyögés hagyja el számat, s gondolkodás nélkül, mindennemû önsanyargató eszmefuttatásomat sutba vágva simítom ujjaimat arcára, s hevesen tapadok ajkaira, s õ készségesen hagyja, hogy nyelvem szájába csusszanjon s táncra keljen az övével... forrón habzsoljuk egymást, mintha éhségünket csillapítva készülnénk felfalni egymást...

Erõs karjai derekamra kulcsolódnak, felhevült testéhez ez szorítanak, s ahogy bõrünk össze simul, apró szikrák bontakoznak ki, újabb lángocskákat alkotva, bekúsznak minden egyes kéjsóvár kis porcikámba, akár az édes méreg...

Hirtelen mozdulattal fordít maga fölé, csípõmre csúsztatja kezeit, s biztosan tartva akadályozza meg, hogy akár egy millimétert is mozdulni tudjak... mintha akarnék...

Kábán válok el tõle, s vágyfátyolos szemekkel pihegek kipirult arccal, elveszettem eszemet, már gondolkodni, sõt beszélni sem vagyok képes....

- Mire vársz Deidara...? Láss neki az engesztelésnek...- duruzsolja élveteg mosollyal, s én lángra gyúlt arccal eresztek meg egy mérges morgást... visszavonom... ezekre a megjegyzéseire és arckifejezéseire visszatér belém minden gyilkos gondolat...

Bátortalanul simogatom meg ajkaimmal nyakának puha bõrét, kezeimmel izmos felsõtestét cirógatom, s ahogy forrócsókot lehelek kiszemelt pontomra, mély sóhajt hallok közvetlen fülem mellõl, lehelete izgatóan cirógatja bõrömet... te jó ég...

Kábultan, öntudatlanul haladok egyre lejjebb ajkaimmal, ízlelgetem bársonyos bõrét, nyelvemmel körbe rajzolom kemény izmait, s sóhajtva, s ahogy eljutok egyik mellbimbójához, apró kis puszit lehelek rá, hogy játékosan harapdálhassam meg... mit is tanultam még tõle...? Öhm... na ne... azt nem... azt nem fogom megcsinálni!!! A boltban finomabb nyalókát adnak, és azt szívesebben nyalogatom, mert szép rózsaszín és édes is.... gyanítom, hogy az õ NYALÓKÁJA nem olyan édes...

Elpirulva, mély vörös arccal torpanok meg péniszénél, s tétován pillantok az nyersvággyal teli éjsötét szempárba, mely szikrázok a süvár vágytól, megbabonáz ....

Felhördülve ragadja meg hajamat, s jelenlegi állapotához képes gyengéd erõszakkal húzza fel fejemet, hogy rögtön támadást indíthasson jakim ellen, melyet én önként, dalolva hagyok, s kábán kapcsolódom be a nyelvcsatába...

Ujjaival ingerlõen ível végig gerincem vonalán, s ahogy egyik ujja belém siklik nyögve kapaszkodom meg izmos vállaiban, ahogy villámcsapás szerûen cikáznak végig rajtam a forró habok, perzselik bõrömet, maguk alá rántanak... megérinti bennem a kis kéjt hozó pontot, s én nyögve temetem arcomat nyakába, remegve halmozom el csókokkal puha bõrét...

Egy hirtelen mozdulattal markolja meg fenekemet, s határozottan hatol belém, tövig merülve, egész péniszével édes veszítést okozva bennem... nyögve feszítem ívbe testemet, szõke hajam zászlóként repül utánam, beteríti felsõtestemet, ahogy reszketve támaszkodom meg izmos mellkasán, apró piros csíkokat karcolva puha, hófehér bõrébe...

Nyöszörögve mozdítom meg csípõmet, hogy erõteljesebben érinthesse a gyönyört hozó kis pontot... mámorító hullámokban lepik el testemet, a forró habok, égig növesztik a felcsapó lángokat, maróan simogatják bõrömet, kéjjel töltik be minden egyes porcikámat,... felhördülve emeli meg csípõjét, ujjai erõsen mélyednek fenekemben, gyorsít „táncomon”, én öntudatlanul mozgok rajta, behunyt szemekkel, nyögdécselve, magamból kikelve, öntudatom határait átlépve... minden egyes mozdulattal egyre közelebb kerülök a kéj csúcsához, forró lángok mardossák bõrömet, bekígyóznak minden egyes porcikámba, részegítõ rézést maguk után hagyva...

Hirtelen mozdulattal nyom még mélyebbre, teljesen elmerül bennem, merevedésével erõteljes érinti a kis pontot, melytõl lávafolyamként hullámzik végig rajtam a gyönyör... görcsösen feszül ívbe testem, kétségbeesetten markolom erõ vállait, kéjes sikoly szaka ki ajkaim közül, remegve fogadom magamba a jeges hullámokat, melyek maguk alá sodornak...

magához ölel, már-már magába passzíroz, fülem mellett hallom ahogy kéjesen felhördül, forró magja belém lövell, végig folyik lábamon, marva felhevült bõrömet...

Pihegve, kipirult arccal próbálok megnyugodni erõs testén, kábán hagyom, hogy becézgessen, ujjaival cirógassa bõrömet, borzongva hagyom neki... maga mellé fektet, ránk teríti a takarító, s szorosan magához húzva ölel át... akár egy kismacska bújok bele ölelésébe, kezeimet köré fonva... Deidei bezsongott... Deidei bezsongott.... DEIDEI BELE FOG ESNI A SZILVÁBA MINT TEHÉN A GÖDÖRBE!!! NEEEEEEEEEEEE!!!

2008.11.17 19:11

Itachi:

Meghitt csendben ,együnk egymás mellett. Ez nem az a rideg csend, amit megszoktam. Ez most más. Látom, hogy titokban engem figyel, és ahányszor csak rápillantok, elpirul. Nagyon aranyos.

Ujjai egyszer csak tenyerembe csusszannak, és kezemet megfogva késztet megtorpanásra.

- Mit szeretnél? - kérdezem türelmesen.

Mélyen elpirulva, leszegett fejjel áll.

- Itachi... - kezd bele félénk kis hangján. - ...tulajdonképpen...izé...mi is van most köztünk, hmm?

Meglepõ, hogy így nyíltan rákérdez. Mi is van köztünk... ha én a fejedbe láthatnék... de jó lenne.

- A szeretõm vagy. - foglalom össze röviden és tömören. Mint mondtam, nem szeretem a szócséplést.

- Ettõl igazán okosabb lettem, hmm... - morogja durcásan. Anyira aranyos, hogy muszáj nevetnem rajta. Édes... pedig ebben aztán minden benne volt. Hmm... több is, mint gondolnád. Elvigyorodva nézem szép kis arcát, duzzadt ajkait.

- Szeretnéd, hogy elmagyarázzam? - kérdezem ajkaira hajolva. Igeeen... Itachi-sensei szívesen tart neked szemináriumot a szexrõl... akár órákon át is, ha kell.

- Nem szükséges, hmm... - dadogja mélyen elpirulva, lesütött szemekkel indul tovább az úton. Mosolyogva követem, de kezét nem engedem el. Egyrészt megakadályozom, hogy lelépjen, másrészt viszont... imádok hozzáérni. Ezzel természetesen méginkább zavarba hozom, de nem izgat. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá.

Beérünk végre a faluba. Már nincs messze a végcél. Talán két nap. Ha nem sietünk (már pedig miért tennénk?), akkor három nap.

- Itachi... ehetnénk valamit, hmm? - hallom Deidara enyhén nyafogásba hajló hangját.

Kap egy sütit, és nyakamba ugorva hálálja meg. Ki gondolta volna, hogy ekkora örömet szerezek vele...? Na majd gyakrabban kap, mert szeretem amikor mosolyog rám.

- Köszi szilva, hmm! Mármint Itachi, hmm...izééé... Itachi - dadogja a végét zavartan pirulva. Összehúzott szemekkel nézek le rá.

Értem. Megoldódott a gyümölcsök rejtélye. Ezért vágott olyan képet, amikor gyümölcssalátát etettem vele, és... oh, álmában folyton szilvát emleget. Én vagyok szilva. Igazán hízelgõ, hogy velem álmodik, de hogy egy gyümölcsre asszociál rólam, az már kevésbé.

- Edd meg. - fordulok el tõle fagyosan. - Én körülnézek, addig keress szállást.

Faképnél hagyom, és alaposan átvizsgálom a falut. Bosszankodásomat és... nem is tudom mit érzek. Mit érzek? Ritkán vannak érzelmeim, ezért ezt most eléggé nehezen viselem. Mit is érzek? Hm...

Sehol ANBU, sehol ninja õrség, de még csak átutazó ninják sem. Remek, nyugodt éjszakánk lesz...

Visszatérve az én kis problémámhoz... szóval akkor mi is az én problémám? Csalódott vagyok... igen. De miért? Mert...

Miért is?

Mert észre sem vettem, és teljesen a rabjává váltam a zafírkék szemeinek, kedves mosolyának és...

Azt akarom, hogy Õ is így érezzen. És a ledegradáló gyümölcsözés azt jelzi, hogy õ nem érzi ugyanezt. Bosszantó.

A szállóban a recepciós készségesen tájékoztat. Én kicsi ukém két szobát vett ki, övé a 17-es szoba.

Laza mozdulattal rúgom be az ajtót, és az asztalnál ülõ, rémülten felpattanó szépségemet meglátva elégedettség tölt el. Hozzá sem ért a sütihez. Nocsak...

Berúgom az ajtót, és elégedett mosollyal lépek közelebb hozzá.

- Nos, kicsi Deiadara... azt hiszem ideje beszélgetnünk kicsit... - duruzsolom, és lassan bontogatni kezdem köpenyemet.

- Nézd, én sajnálom...a...a...szilvás dolgot, én csak... - dadogja piros arccal, ahogy teljesen meztelenül lépek elé.

Vetkõztetni kezdem, és dermedten hallgat el.

- ...te csak...? - segítek neki halkan, és felvont szemöldökkel pillantok gyönyörû szemeibe. Kezeim megállás nélkül cibálják le róla a ruhákat. Halvány félmosollyal figyelem zavarát.

- ...én csak... szóval már régi dolog ez nálam. Mindenkit gyümölcsökkel társítok... - motyogja, és ahogy az utolsó ruhadarabja is keresztülrepül a szobán, észhez tér, és menekülni próbál.

- Mindenkit? Hm. Lássuk csak... - búgom ajkába harapva. - Tobi a banán... Itachi a szilva... és még?

Felsóhajtva karolja át a nyakam, és készségesen simul hozzám. Ahm... ezt imádom, de akkor sem veszel le a lábamról.

- Megbántottál Deidara... - súgom a fülébe, és nyakába temetve arcomat szívom mélyen magamba illatát. - ...azt hiszem eltart egy ideig, amíg megbocsátok neked.

Felemelem a fejem, és belenézve szemeibe lágyul el tekintetem. Képtelen vagyok rá haragudni...

- Esetleg felgyorsíthatod a folyamatot... - súgom halvány mosollyal.

Felnyikkanva vetõdik boldogan a nyakamba, és hevesen megcsókol. Oh ez jó...

Magamhoz ölelem, és az ágyba huppanunk...

Azt hiszem gyakrabban kéne összevesznünk. Kibékülni igazán kellemes dolog...hehe...

Végigcsókolom csodás testét, és ahogy nyöszörögve vergõdik alattam, hirtelen megtorpanok.

- Miért pont szilva...? - nézek kérdõen vágytól fátyolos szemeibe.

2008.11.15 22:20

Deidara:

Vergõdöm az édes kínban melyet ujjaival okoz nekem, egész testem lángol, olyan mintha az erdõ tûzbeborult volna, vörös lángtengerré válna, körülölelne minket, mintha az fûtené a levegõt, nem pedig a mi kéjsóvár testünk,s forró leheleteink... fullasztó már a környezet, levegõt vennem is nehéz... hosszú hajam követi mozdulatimat, akár egy hosszú zászló....

Megragadja kezemet, s én erõtlenül hagyom, hogy megfordítson, gondolkozni sincs erõm, nem még ahhoz hogy tiltakozzam... megfordul fejemben, de tudom veszett az úgy, mert ha csak megérint elbódulok... nem sokára már pénisze tölti be ujjai szerepét, teljesen kitölt, édesen feszít, gyönyörrel tölt el, melytõl még vadabba remegésbe kezdek...

- Deidara... – hallom mély hangját, mely mézként simogatja fülemet, s forrón csorgadozik végig egész testemben, tovább erõsítve a felcsapó lángokat...

Nyögve markolom a hálózsák puha anyagát, azon próbálom levezetni édes kínomat, abban keresek kapaszkodót, félek, hogy reszketésemtõl már összeestem volna, maga alá nyomtak volna a kéjes habok, elfedtek volna... forró lehetel csiklandozza nyakam rézkénye bõrét, olyan minta égetõ vas simogatná, felparázslik utána bõröm, fõleg, ahogy erõs testével rám nehezedik, hozzám simul tovább fûtve engem...

- Jól vagy? – kérdezi rekedte hangján, levegõ után kapkodva, erõs ujjait kezemre irányítja, s én rögtön összefonódnak, egy percre az hiszem egész testünk, minden porcikánk egybe olvad a forróságtól... azt hiszem erre vágytam, mióta ez a „valami” van köztünk... tulajdonképpen mi is...? Érdekel is most engem...

- Igen... – lehelem halkan, de tudom, hogy õ mégis hallja... lágy harapásokkal illeti vállamat, s én sóhajtozva várok arra, hogy mindketten megnyugodjunk...

Ujjai végig kalandoznak testemen, útja nyomán bizsergetõ villámocskákat hagy, melyek együttes erõvel cikáznak végig rajtam, hogy aztán ágyékomban összpontosulva kínozzanak... megtalálják péniszemet, határozottan fonódnak rá, s már csak erre õrjítõvé válik a forróság, megrészegít... elveszítem tõle eszemet, s ahogy mámorító kényeztetésbe kezd lehajtom fejemet, behunyva tartom fejemet, megszûnik a külvilág, nyögve kapaszkodok ujjaiba, ajkaimat harapdálom...

Türelmetlenség hullámzik rajtam, felé lököm csípõmet, teljesen elmerül bennem, megérinti azt a kis pontot melytõl még szemhájaim alatt is csillagok villognak, megõrjít, mélybe taszít vele... mély hangján vadhörgések, nyögések hagyják el ajkait, s heves mozgásba, vad lökésekkel hatol egyre mélyebbre s mélyebbre bennem, felcsapnak az elemésztõ lángok, ellepnek, ahogy teste hozzám simul, felparázslik felhevült bõröm, az éjszaka hideg levegõje marja bõrömet...

- ...Deidara... csodálatos vagy... megõrülök érted... – nyögi, tovább becézget, ami zavarhatna, most mégis megnyugtat, tovább tüzel... én is mondanék neki valamit, de képtelen vagyok megszólalni, torkom kiszáradt, olyan akár a sivatag, mintha homok vihar dúlna benne... megcsókolnám, áhítozok érte, de már képtelen vagyok mozogni...

- Itachi... ahh... Itachi... – ismételgetem öntudatlanul, érzem, ahogy nyögve gyorsít, hevesebbek, vadabbak lesznek nyögései, egy ritmusra mozgok vele, rásegítek a gyönyör felé vezetõ útra, hogy minél hamarabb elérhessük, kínzó ez a kéj, mely felemészt, megrészegít... szüntelenül nyögdécselek, kéjes sikolyok hagyják el ajkaimat, visszhangoznak az erdõ fái között, épp úgy, ahogy az õ hangja is....

- Itachi... – kiáltom kéjesen, testem görcsösen feszül meg, ahogy végig hullámzik bennem az orgazmus elsöprõ áradata, jeges habjaival nyom maga alá, hogy marja felhevült testemet, behatoljon minden porcikámban, édes mérgeként hordozza végig rajtam újabb és újabb hullámokban a gyönyört... intenzív, csodás érzés, s csupán messzirõl hagyja hallani az õ mély hangját... megõrülök tõle...

Elõször zilálva nehezedik rám, majd mellém heveredik, s én akár egy kismacska bújok karjaiba, pihegve kábán engedem neki, hogy puha ajkaival érintse arcom, ajkaival hajamat cirógassa... kellemes érzés, fõleg ahogy a kábultságból józanodom ki...

Hát Deidara. Ünnepélyesen kijelentem, hogy megõrültem. Ezek után, már csak okozna nagyobb meglepetést hogyha „drága szerelmetes tubicám”-nak szólítva, vetném magamat a karjaiba, hogy csináljunk sok gyereket, s együtt élvezzük a házas élet minden rémségét... mármint szépségét... nyeeeee.... nyem akarom... jobban mondva nem lenne ideális, mert nem értek a gyerekekhez, fõzni sem tudok, szóval a maximum amit nyújtani tudnék az a saláta lenne, amit még így is odaégetnék... egy pillant... a salátát oda lehet égetni??? NEM IS FÕZÜK TE SZERENCSÉTLEN!

NE DUMÁJJÁ BE, NO!

Mondjuk elgondolkodtató... meg kell tanulnom fõzni, mert mi van ha egyszer megtámadják a terroristák a boltot, kirabolják, és nem marad kaja csak egy répa meg egy kecske... hmm... mit lehet egy répából megy egy kecskébõl csinálni? Répás kecskét? Kecskés répát? Kecspát? Az meg mi a rosseb? Nem tudom... na majd elcsórom Pein szakácskönyvét... tudom ám... tudom ám, hogy titokban kotyvaszt.. Valakit le akar nyûgözni....hmm...hmmm.... PEINNNEK BARÁTNÕJE VAN???? JÉZUSOM!!!!!! NEM AKAROM LÁTNI, AHOGY VALAKI NYALOGATJA A PIERCINGJEIT!

- Õrködnöm kell, hmm... – bukik ki belõlem, akaratlanul is, már csak a reflex beszél belõlem... miért is mondtam? Mittomén...

De Itachi eme ötletemet is kézpecsétekkel, na meg a két klónnal válaszolja, melyek õrködés címszó alatt tûnnek el, kettesben hagyva minket... oh hát kedves... jóóóó... most az egyszer szép, leszek bájos én aranyos - nem mintha máskor nem az lennék – és hagyom, hogy kis macinak használj...

- Pihenj... – suttogja, s Jó-éjt-puszit homlokomra kapva sóhajtok fel megadóan... nyó vany... ajcok... viszlooooott.... aurevoir...

*

Szívecske alakú szilvák... Itachi fejûek... csoki szirupban úsznak... felém... de Kisame és az anyukája jön és lenyeli õket egészbe...hehe.. úgy kell neki.... mi ez a lábamnál.. mi ez a sápadt izé....? ÚRISTEN! OROCHIMARU GILISZTA LETT!

Deidara-kun... kukuku...

VISZED INNN AZ A RANDA KÉPEDET, TE HÜLYE PEDOFIL! AZ N LUKAMAT CSAK A SZILVA TÖMHETI! TE NEM!

Gyere... van nyalókám....kukuku...

ÖREGANYÁD TÉRDE KALÁCSÁNAK KUKUKUZZ!!!! ARRGGHH!!! LEDARÁLLAK FASÍTRNAK!!!!!

Ne.... nee.....neeeeeeeeeee.....izé.....eeeeeeeeeeeeeeeee..... ne gyere közelebb azzal a kobrával a lábad között! Nem vagyok kígyóbûvölõ!!! NEEEEEEEEEE!!!

Morogva, ásítozva reagálok a nap reggeli fényeire, melyek kissé irritálóan szûrõdnek be szemhájaim alá, ezzel elkergetve Orot, ki napra érzékenyen bújik be az egyik homokozóba az egyik mûanyag vödör alá... ezt neked... muhahahahaha....

Lassan nyitom ki szemeimet, s kómásan, bágyadtan nézek körbe, mint aki azt sem tudja, hogy mi van... tényleg mi van?

Fekete folt úszik be látóterembe, mely fekete pacának kezei hajamba bújnak, bársonyos ajkai, az enyémekre hintenek puha puszikat.... ugye ez most az akire nem gondolok, igaz?

Valószínû.... kár... pedig már a Télapóra vártam... ah, francba...

- Jó reggelt. – duruzsolja mély hangján, s már ez is, és túlzott kedvessége, a céklához hasonlatos gyönyör árnyalatra ösztönzi arcomat, had foszforeszkáljak, már így korán reggel.. lesütöm szemeimet, s úgy morgok neki hasonló köszönést...szeretsz zavarba hozni mi...? A nénikédet... még ha tudnám ki is az... a villám vágna a bokádba....

Azért még elveszem az már-már orromba nyomott ruhákat, s villám sebességgel, hiper gyorsan kapkodom magamra, még azt a giga pólót is, mait rendelkezésemre bocsát... no comment... olyan mint egy hálóing, enyhe túlzások nélkül.. MEKKORA VAGY WAZZE??? ÉN IS MEGNÖVÖK MAJD!

Izééé.... magas sarkú húzok! Igen! Elcsórom Konan egyik cuki cipõjét, aztán fenekem riszálva tipegek eléd, s öltöm rád cuki nyelemet... bleeeeeeeeeeeeeee! Én két millivel magasabb vagyok! bibibíííííííííí!!!

Mellette termek, s érdeklõdve mélyestem kék szemeimet éjfekete íriszeibe, mire egy szendvicset tuszkol kezembe... gyilkos fegyver... vigyázz szilva.... halálra szalámizlak... MUHAHAHA! A paprikából majd dobócsillagot rágok és megdobállak vele, akkor leszel ám csak paprikás hangulatba....hehe... zseni vagyok... de gonosz.... s akkor most jön a sátáni kacaj.... izzéé... BRUHAHAHAHAHAA..EKKHHH...KKHHMMM!!! Jajj... megfulladok közben.... jajj....

- Induljunk... – adja ki a parancsot, s én engedelmesen követem, mint borzot a szaga... huh... hát akkor én kellemes szagocska volnék...

- Messze van innen, hmm? – érdeklõdöm, miközben a szendvicset csipegetem, már csak ár toll hiányzik, mely pár csipogó hang, aztán én leszek e reggeli rikkantó rigó, akit a szomszéd bácsi lapáttal csapkod agyon mert túl hangos... jesszus...

- Még fél nap. – jön az egyszerû válasz...uff.... hát az nem kevés... repülve könnyebb lenne... de nem ültetem magam mögé... képes letámadni repülés közben...

- Ühüm. – bólogatok lelkesen majd ráfüggesztem kék szemeim... - Te nem eszel?

- Nem szoktam reggelizni, csak kávézni. – jelenti ki.... honnan an neked energiát fiam? Hát anyukád nem tanított meg arra, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés? Hát hogy nézed halálra így az ellenséget? Ejnye... na jó.... tartsunk gyereknapot.. kedves leszek... aranyos, szép és okos... elvégre, ha elviselhetõ a küldetés, elõbb túleszünk rajta...

- Az nagyon egészségtelen, mert nem kap elég tápanyagot a szervezeted, nem lesz mibõl energiát nyerned, pedig ez határozza meg az egész napi aktivitásodat! Enni kell reggel, csak jobban leszel tõle, hidd el! Ha nem eszel lefogsz, akkor pedig, még a szellõ is sárkányt csinál belõled, hmm! - magyarázom, s úgy veszem észre, hogy figyel, vagy ha még sem akkor most felhívom figyelmét az elmondottak fontosságára... megállok elõtte, s meglengetem arca elõtt, már-már szájába tuszkolva a szendvicsemet, elszánt arccal. Enni fogsz, mert ha nem beléd erõszakolom!

- Csak egy falatot... hmm! – kérlelem, bár könnyen meg lehet, hogy követelésnek tetszik, ezért akaratlanul is kedves, gyengéd mosoly szökik arcomra, s úgy nézek farkas szemet a közömbös hollófekete íriszekbe, melyeknek sötét végtelensége, szinte magába szippant... csodás szemei vannak... nem is értem, hogy miért nem vettem elõbb észre.. NA JÓ! CSAK KEDVESEK VAGYUNK! NEM FOGOK BEZSONGANI TÕLE!

Végül is szuggerálásom hatására csippent egy kicsit reggelimbõl, s tovább sétálva falja fel.. nya látod! Tudom én mi a jó...höhöh... hát persze hogy tudom! A nagy Deidara-sama mindent tud! Vagyis azt nem hogy a salátát oda lehet-e égetni... mindegy... én olyan jó vagyok, hogy azt is meg tudom csinálni!

- Kösz. – „hálálkodik”, s én melléspurizva nézek fel rá, s ahogy az az éjsötét szempár KEDVESEN és GYENGÉDEN mered rám, inkább szendvicsemnek fordítom maradék figyelmemet, hogy hajammal rejtsem el azt a sötét pírt mely indiszkréten borítja be arcomat... ÚGY UTÁLOM, HOGY ZAVARBA HOZ!!!

Magamba tömöm reggelimet, s közben lopva pillantok fel rá szemem sarkából, s mintha csak megérezni, mindig rám emeli azokat az izgató fekete szemeket, s én lassanként egy nem létezõen sötét árnyalatot öltök magamra... magamnak sem vallom be, talán azért is kínoz a belsõ hang miszerint: TÁMADD LE! TEPERD LE! MENJ HOZZÁ FELSÉGÜL! SZÜLJ NEKI PÁR GYEREKET, AZT UGRÁNDOZZATOK A VIRÁGOS RÉTEN!

NA NEEEEEEEEEE!!!!

Tulajdonképpen, mi is van köztünk...? Az rendben van- EGYÁLTALÁN NINCS!!!- kamatyolunk, meg sötöbö, de mi is van köztünk...? Az nem igaz, hogy semmi, mert a semmi nem húz meg, mint kutya a plüsskacsát... jajj...

Elfogy szendvicse, nincs is már min rágódnom, ezért aztán felötlik bennem a hülye ötlet, miszerint, megtudakolom tõle... MI VAN MÁ WAZZE? MOST AKKÓ KÕ GYEREK VAGY NEM KÕ, MORE????

Vagy is.. édesem, betömsz vagy nem tömsz?

JAJJ MÁR!

Kezemmel megragadom az övét, s figyelemfelkeltõen szorítom meg ujjaimmal tenyerét, mire már felfigyel, s érdeklõdve fordul felém, sötét íriszeivel automatikusan elmerülve kék szemeimbe... na most aztán lesz kérdezz-felelek...

- Mit szeretnél?- kérdezi, mély hangja borzongásra késztet, mézkánt olvad fülemben, s elgyengít... LEGYÉ MÁ ÉSZNÉ, NO!

Tudom... tudom én hogy kábítasz, mint vadász a kacsát, de nem tántorítasz el... mintha tudná mit akarok mondani... talán a fejembe még nem lát...DE MI VAN HA IGEN? ÚRISTEN A SZILVA TURKÁL A FEJEMBEN! NEM MÉSZ INNEN, A HÓHÉR MOSNÁ MEG A LÁBADAT!

- Itachi... tulajdonképpen... izé.... mi is van most köztünk, hmm?- érdeklõdöm halkan, szemeimet lesütöm, s úgy szorongatom tovább kezét, mintha pórázként funkcionálna... vagyis, ha most nem csinálnám ezt, akkor elhúznám a csíkot, mint a vadludak... ejj de hülye vagy Deidara...

Egy percig néma csönd borul ránk, csupán lépteink zaja hallatszik, a levelek halk susogása, ahogy a szél játszik felük... na mi lesz...? Megnémultál szilva? Elvitte a cukros bácsi a nyelvedet...? TALÁLKOZTÁL OROVAL???? JAJJ!!!

- A szeretõm vagy.- jön végül a válasz.. na hát ezzel most sokat segítettél...

- Ettõl igazán, okosabb lettem, hmm...- morgom durcásan, s õ halkan nevetve fonja ujjait az enyémekbe, s én kitágult szemekkel pillantok fel, perverz mosollyal díszítet arcára... neee...NE VIGYORGJA MERT MÛPROTKÓT KAPSZ KARÁCSONYRA!!!

- Szeretnéd, hogy elmagyarázzam?- érdeklõdik közelebb hajolva hozzám, leheletével ingerlõen simogatja ajkaimat, melyek parancsszóra fognak bizsergésbe, s én nagyot nyelve húzódom hátrébb.

- Nem szükséges, hmm...- hebegem, s a föld érdekfeszítõen göröngyös felszínét fixírozva haladok tovább, s néhányszor, kér agresszív levéltaposás között, kiszabadítani kezemet, de az istenért sem engedné el...AZ ÉN KEZEM! AZ ENYÉM! NEM KAPOD! ARRDDHH!!! AD VISSZA VAGY AZ ARCODBA NÉZEK!!!!!

*

Hasamat simogatva, éhesen, kis híján a halál széLén pillantok körbe, s megnyugodva lélegzek fel, ahogy Házakat látok... sok háááz.... sok ember... VÉGRE!!! KAJAA!!!! VALAMIT!

Meghaloooookk.... KAJÁT VAGY LÖVÖK!

- Itachi... ehetnénk valamit, hmm?- érdeklõdöm esdeklõ tekintettel... ha nemet mondasz kislányt csinálok belõled, s két copfba fogott hajjal fogsz ugrókötelezni a hat évesekkel... ha igent mondasz, akkor hálám jeléül hálás leszek...

Halvány mosolyt kapok válaszul végre elengedi kezemet, s eltûnik a legközelebbi bolt elõtt.. végre... persze szép és jó, meg kelleme volt, hogy a kezemet fogta, de azért ez mégis csak az én mûvészien csodás kezecském, és még egy darabig nálam marad...hehe...

Viszont... túlzottan is jól esett, hogy így sétáltunk.. mint egy szerelmes pár.. vagyis izé.. szeretõk.. azok is vagyunk nem? De.... hát akkor meg?

Már csak arra eszmélek fel, hogy egy csodás szelet csoki torta tölti be látóterem, s én szemeimet ráemelve, ajkaimat megnyalva készülök fel a rá harapásra...mmmm.... finomnak tûnsz... de én Mr. Dara... most megömölöm torta ügynök.. kicsi énnel együtt... muhahahha!!

Ám elõtte...

Hálásan pillantok az engem figyelõ Uchihára, majd minden önfegyelmemet féle dobva vetem magamat nyakába, s visongva hálálkodom.. OLYAN ÉHES VAGYOK, HOGY BEGOLYÓZTAM! DE JÓÓÓ!!!! OHOHOHOHOHOOO!!!

- Köszi szilva, hmm!- nyilvánítom ki hálámat, ám, ahogy rájövök mit is mondtam ledermedve húzódom el, s zavart mosollyal integetek.- Mármint Itachi, hmm.... izééé.... Itachi...

2008.11.14 20:03

Itachi:

Élvezettel, kéjesen kóstolgatom puha hasát, és vad vágyam nõ és dagad...

- Ih...Ihtachi....! Ne itt, hmm! - próbál ellenkezni, de veszett fejsze nyele. Elég egy pillantás és egy érzéki mosoly, hogy elmossa az ellenállásának utolsó morzsáját is.

- Legalább hangulatos helyen csináljuk... - duruzsolom perverz vigyorral, és folytatom testének módszeres felfalását.

Több kell... most azonnal. Egy kunai késsel lenyesem róla a neccpólót, és a felszabadult testében gyönyörködöm. Hogyan lehet valaki ennyire erotikus? Elképesztõ...

- Itachi, hmm... - nyögdécseli. Ahh igen, mondd még a nevem így... Ujjai kibomlott hajamba túrnak.

- Igen...? - kérdezem egy szent türelmével, miközben már köldöke körül kalandozom nyelvemmel, és vágytól kába arcocskáját figyelem. Ilyenkor a legszebb... vágytól kábán.

- Fázom, hmm... - motyogja édes hangon. Mmrrr... kérésed parancs. Azonnal feljebb mászom, és ránehezedve dörgölöm sóvárgón löktetõ testemet. Kívánom. Akarom. Kell. Most.

Nyögve csókol vissza, és hajamba túrva húz közelebb magához. Nocsak... oh ez tetszik. Most elõször ennyire kezdeményezõ... Hagyom, hogy kíváncsi nyelve a számba csusszanjon, és élvezettel hunyom be szemeimet. Imádom ahogy csókol... Marom, harapom és falom. Csak tovább fokozza éhségemet... bármit is tesz.

Letépem magamról a ruháimat, és ahogy megérzem mellkasomat simogató kezeit, beleremegek a gyönyörûségbe. Ah igen... csodálatos szeretõ leszel... oh nem is leszel... már az vagy én kicsi Deidarám...

Kéjesen felsóhajtva simítja végig mellkasomat és hasamat...

Na most fogyott el a türelmem.

Lecibálom róla a maradék ruhát is, és magamról is. Meztelen testem az övéhez simul, és felsóhajtok a vad vágytól. Végigsomogatom és csókolom újra csodás testét, és ujjaim azonnal beléhatolnak, hogy felkészítsék. Nem bírok tovább várni. Prosztatáját is masszírozom ujjaimmal, és õ kéjesen nyögdécselve vergõdik alattam, csodás látványban részesítve engem...

Haja lágyan úszva követi mozdulatait, és finom virágillata elbódít teljesen... Csodaszép.

Egy erõs mozdulattal hasra rántom, és mire feleszmél, már mélyen benne vagyok...

- Deidara... - nyögöm mély hangomon a gyönyörûségtõl, amit édes kis ánuszának szorítása okoz. Imádom ezt...

Hangosan felnyög édes hangján, és a matracba markol. Remélem nem a fájdalomtól...

Mozdulatlanul várom, hogy ellazuljon, és a füléhez hajolva szuszogok, visszafogva állatias vágyamat. Ha nem róla lenne szó, már hörögve dugnám teljes erõmmel, tojva rá, fáj-e neki vagy sem. De Õ itt Deidara...

- Jól vagy? - zihálom, és kezeit az enyémekbe veszem. Ujjaink azonnal összefûzõdnek, intimen és bensõségesen. Még soha nem csináltam így senkivel...

- Igen... - pihegi. Finoman megharapdálom puha vállát, és hajába temetve arcomat lélegzem mélyen magamba finom illatát. Nyugalom...

Egyik kezét elengedve simogatom végig karcsú derekát, combját, és hasa alá csusszanva kulcsolódik merevedésére. Felnyögve ejti le fejét, és behunyt szemekkel élvezi kényeztetésemet, én pedig arckifejezésében gyönyörködöm, csak keveset látok belõle... a fél arcát... de az is elég lenne, hogy elélvezzek azonnal.

Ellazul végre, és csípõjét megmozdítva vezet mélyebben magába. Felnyögve kezdek el mozogni benne, és hörögve, nyögve teszem magamévá. Õrület milyen jó benne... ezek a sóhajok, nyögések és sikolyok, amiket kiad magából eszemet veszik teljesen...

A távolból hallom saját hangomat...

- ...Deidara... csodálatos vagy... megõrülök érted... - mondom halkan, egy-egy mély nyögéssel félbeszakítva szavaimat. Öntudatlanul becézgetem, kicsimnek és édesemnek szólítom...

- Itachi... ahh... Itachi... - nyögdécseli válaszul, és mély hangomon õsi mély morgással vadulok be.

Ujjaink ismét összefõzõdnek, és vad, kemény vágtával hajszoljuk magunkat a gyönyörbe. Csodálatos, meseszép, gyönyörû, szépséges, ahogy alattam vergõdik, sikoltozik és nyöszörög...

- Itachi... - sikoltja, és összerándulva élvez el alattam egy erõsebb döfésem következményeként.

Felhördülve fogadom magamba az orgazmust, és hosszan, csodálatosan, nagyon intenzíven élem meg... Nevét sóhajtva, behunyt szemekkel jár át a tökéletes harmónia...

Deidara...

*

Legördülök róla, és mellé fekve húzom szorosan magamhoz, és gondosan betakarom izzadt testét. Meg ne fázzon nekem. Habár szívesen ápolnám. Vagy inkább leápolnám...

Készségesen bújik karjaimba, és behunyt szemekkel hagyja, hogy arcát puszilgassam, haját simogassam... levezessem rajta a szex utáni érzelemtöbbletet.

Ahogy lecsillapodom, fejemet hátraejtve sóhajtok fel.

- Õrködnöm kell, hmm... - hallom halk hangját.

Formálok egy félkezes pecsétet, és két klón jelenik meg mellettünk. Rám merednek éjsötét szemeikkel. Egy intéssel küldöm õket õrségbe.

- Pihenj... - puszilom meg Deidara homlokát, és õ sóhajtva fogad szót. Jól van.

*

Hamar eljön a reggel. A hajnali napsugarakkal együtt ébredek, és óvatosan kicsusszanok az engem ölelõ karokból. Mosolyogva simítom ki hajtincseit az arcából. Szép arcán édes mosollyal alszik, és már megint gyümölcsökrõl meg édességekrõl szövegel. Aranyos.

Ha beérünk egy faluba, veszek neki valami édességet. Ennyit igazán megérdemel...

Felöltözöm, és a klónjaimnak intek. Elém állva intenek nemet a fejükkel. Egész éjjel nyugalom volt, sehol senki. Remek...

Deidara is felébred, és álmosan ásítva, nyammogva pillant körül. Leguggolok elé, és elégedett halvány kis mosollyal túrok a hajába, majd megpuszilom puha kis ajkait.

- Jó reggelt. - nézek gyönyörû szemeibe. Mélyen elpirulva köszön vissza, és elveszi a felé nyújtott ruhákat. Adtam neki egy pólót a sajátjaimból, mert az övét tegnap szétszabdaltam a nagy hévben... Az emlék egy perverz mosolyt csal arcomra, és éhesen mérem végig karcsú testét, ahogy fázósan magára cibálja a ruhákat. Mmrrr...

Amikor elkészül, mellém áll, és kérdõn pillant fel rám. Egy szendvicset nyomok a kezébe.

- Induljunk... - mondom halkan.

- Messze van innen, hmm? - kérdezi, és mellettem sétálva majszolja a reggelijét.

- Még fél nap.

- Ühüm. - biccent. - Te nem eszel? - kérdezi kíváncsian.

- Nem szoktam reggelizni, csak kávézni. - válaszolom türelmesen.

- Az nagyon egészségtelen... - kezd kiselõadásba nekem, és én kifejezéstelen arccal hallgatom kellemes hangját. Néha hümmögök neki válaszul, és úgy tûnik ez elég is neki. Tetszik, hogy így feloldódott a társaságomban. Sokkal jobb így, mint amikor duzzogva hallgatott egész úton.

Meglepetten meredek az arcomba dugott fél szendvicsre, és megtorpanok.

- Csak egy falatot... hmm! - néz fel rám, édesen követelõzõn. Miért csinálja? Valóban törõdne velem...? Ez... szokatlan. Velem még senki sem...

Pár másodpercig megpihentetem kifejezéstelen szemeimet az arcán, és a kedves mosolyt, gyengéden csillogó tekintetét látva kellemes melegség jár át. Török a szendvicsbõl egy kicsit, és tovább indulva elrágcsálom.

- Kösz. - válaszolom mély hangomon, és ahogy utolérve mellém lép, kedvesen ráhunyorítok. Elpirulva fordul vissza szendvicséhez. Nagyon aranyos amikor zavarban van.