Elhagyom a kulcscsontját és lentebb haladok. Már a hasát csókolgatom, aztán visszatérek a nyakára ahol megszívom a finom bõrt és rajtahagyok egy vörös foltot. Egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, majd megpillantom a lány ajkát. Odahajolok és megcsókolom. Nyelvemet átdugom a szájába és feltérképezem annak minden egyes zugát. Magamhoz ölelem a törékeny testet és hosszan csókolom.

Kezem tovább cirógatta a lány testét, és kicsit közelebb is húzódtam hozzá. Nem tudom miért, de egyszerûen vonzott. Ha a közelében voltam, mindig egy különös érzés és vágy vett birtokába. Épp majdnem a hátára fordul, amikor megáll és én pedig a hasát kezdem el cirógatni, amitõl jólesõ sóhajokat hallatott. Egy halovány kaján mosoly ült ki az arcomra, majd lehajoltam, hozzá és a nyakára egy apró csókot nyomtam, amitõl halkan felnyög. Kicsit felbátorodva, tovább haladok, és a kulcscsontjára nyomok egy csókot.

Amint leült, egy apró elégedett mosoly kúszott az arcomra. Halkan felsóhajtottam és figyeltem a duzzogó lányt. Inkább nem mondtam neki semmit, nehogy a végén még nekem essen, a hisztizésével. Nyújtóztam egy nagyot, aztán egy kis idõ után, halk egyenletes szuszogás ütötte meg a fülemet. – Hm? Alszik? – gondoltam és figyelek ismét a másikra, majd odamegyek hozzá, hogy megnézzem. És igazam volt…tényleg aludt. Hosszan néztem, majd kezem magától megmozdult és végigsimított a bársonyos bõrön. Aztán kezem tovább siklik lentebb a lány testére, amire az egy kicsit megfeszül és libabõrös lesz.

- „A francba ma mindenrõl én tehetek…” – csattan fel és feláll mellõlem. Leveszi az ingemet és odadobja nekem, amit elkapok és kissé szúrós tekintettel nézem tovább. Kicsit meglepõdök amikor a sárkány erejét használva, úgymond felöltözteti magát. A melleit, fenekét és az ágyékát eltakarja a fekete pikkelyekkel. – „Elegem van ebbõl az egészbõl” – morogja, amikor elindul a barlang szája felé, ahonnan igencsak hideg szél fújt. – Ha nem akarsz megfagyni, akkor maradj itt… Nem akarlak megint félholtan megtalálni. – mordultam rá kicsit sem szépen. – Nem ilyenkor kéne hisztizni, mert teljesen felesleges…Tehát gyorsan dönts! - morgom tovább amin a lány megáll és kissé mogorván rám néz. Tekintetem továbbra is a lányt fürkészi, miközben felveszem az ingemet, majd megigazítom magamon. – Nos?- kérdezem kíváncsian.

Már hosszú percek óta nagy csend honol a barlangban. Néha-néha Shinoharára pillantottam, aki megpróbálta összegombolni az inget, de a melleinél, már szûkös volt így az egy kicsit kilátszott. Lehunytam a szemeimet és csendben vártam, hogy végre megsüljön a hús, de erre halk kapirgálásra figyeltem fel. Kinyitom az egyik szememet, és látom, hogy unalomûzés képen köröket rajzol a homokba. – Mint egy kisgyerek- gondoltam magamban, aztán orromat, megcsapta a finom sült hús illata. Felfigyelek a lány sóhajára és egy apró mosoly megengedek magamnak. – Mi az, talán ennyire unalmas személyiség lennék? – kérdezem, halkan, majd megforgatom a húst, hogy a másik oldalán is jól átsüljön.

~~~~oOOo~~~~

Csendben figyelem tovább, de választ nem kapok. – „Mit gondolsz rólam?”- szólal meg végül amire én tûnõdõ arccal és néma csenddel válaszolok. – Ezt majd akkor kérdezd meg, ha már jobban kiismertelek…- válaszolom nemes egyszerûséggel és amint felvagdaltam a húst, nyársra húzom és a tûzhöz rakom. – Egy kicsit még várni kell rá…- motyogom halkan és háttal a barlang falának dõlök, ami hideg volt így teljesen libabõrös lett a testem.

Kimentem a barlangból, hogy valami ehetõt keressek. Egyenesen az erdõ sûrûjébe mentem, maikor megláttam egy szép nagy õzet. Elõhúztam a katanám és rátámadtam. Nem volt nehéz elejteni, hiszen csak egy ninja vagyok. A vállamra dobtam, és vissza mentem Shinoharához. Amint megérkeztem, tekintetét azonnal rám terelte. Ledobtam a vadat a földre és elkezdem elõkészíteni a sütéshez. Látom, hogy a lányt aggasztja valami, és mondani akar valamit. –„Köszönöm.” – szólal meg végül, amire én kíváncsian rákapom a tekintetem, amire õ elpirul. Épp megszólalnék, de õ megint közbevág. – „Azt hogy visszajöttél, lehet, hogy már nem is élnék…” - suttogja mondatát, miközben teste elkezd remegni én pedig abba hagyom a bámészkodást és tovább vagdalom a friss húst mivel enni is kell valamit. – „A francba miért indulok be mindig amikor meglátom...”- szólal meg hangosan amire akaratlanul is rákapom a tekintetem. – Hogy micsoda? – kérdezem kíváncsian és a szemeibe nézek, amitõl csak nõ a pírfolt az arcán.  

- „Hát te vagy az?” -  szólal meg mellõlem, amire én odakapom a fejem. – Miért kit vártál? – kérdezem kissé mogorván, majd tekintetem a lassan lehulló inget követi, ami végül a földön köt ki. Igaz ezen a napon már láttam egy jó párszor meztelenül, de még, most sem tudok betelni a látvánnyal így hosszan megbámulom, addig amíg vissza nem kapja magára a fehér ingemet, amire egy halk kissé csalódott sóhaj hagyja el a számat. - Nos… - kezdek bele a mondandómba, maikor ismét ránézek. – Most hogy leteszteltél, mi a véleményed? Igaz, nem tartott valami sokáig…- mondtam el rideg arckifejezéssel és raktam a tûzre még 1- 2 fát. Nyújtózkodni kezdtem, mivel már kicsit fájtak a végtagjaim, és így a tûz fénye megvilágította a teste, bár nem mintha eddig nem ezt csinálta volna, de most az a kis fény, remekül megvilágította a megfeszült izmaimat. Amint ezzel is végeztem, ismét ráfigyeltem és vártam a válaszát.