- Reméltem, hogy más lesz, én nem ezt akartam és nem így…- suttogta nekem és kíváncsian nézett rám. Némán néztem rá és nem jöttek hirtelen szavak a nyelvemre. Majd sóhajtottam egyet.-Én még tartozom egy vallomással. Mielõtt még faképnél hagytál épp mondani akartam valamit. – kezdtem bele, majd a tûzre megint dobtam fát, és vissza néztem a lányra, aki türelmetlenül várt. Sóhajtok egyet és a szemeimet is lehunyom. Arról van szó, hogy ez nem volt teljesen érzelem mentes szex. Lehet neked annak tûnt, de nekem nem volt az. Az igazság az, hogy már egy ideje érzek irántad valamit…- bököm ki végül, majd a lányra nézek.

Amint vissza értünk a barlangba levettem az ingem és minden vizes ruhámat, max csak a boxerem maradt rajtam. A tûz közelébe tettem õket hogy megszáradjanak. Ránéztem a vacogó lányra így leültem mellé és magamhoz öleltem és látszólag hasznát is mert idõvel, már nem vacogott úgy mint az elõbb. – És még te nevezed magad, Akatsukisnak? – kérdeztem halkan, amire kérdõn rámnézett. Erre egy sóhaj hagyta el a számat. – Úgy viselkedsz mint egy óvodás. Ha nem tetszik valami, azonnal kivered a hisztit. – válaszolok, de erre elég mogorván néz rám, ezzel is kifejezve a nemtetszését. – én mondom…- mondom halkan, de inkább befejezem, nehogy rontsak a helyzeten.

Futni kezdtem, hogy gyorsabban megtaláljam. Éreztem a közelben a chakráját így arra mentem ahol volt. Egy kis futás után, végül rátaláltam. Hûvösen néztem le rá, és közeledni kezdtem felé. – Idióta, nõszemély. - mondom neki ridegen, majd megállok elõtte és megragadom a karjánál, majd talpra állítom. – Engedj el! – csattan fel és elrántja a kezét. Szúrósan néztem rá és ismét megragadom. Nem hallod?! Azt mondtam engedj! – kiáltja és dühösen néz a szemeimbe, de én nem eresztem. – Vissza jössz velem a barlangba. – mondom ridegen és húzni kezdem magam után. – Legközelebb hallgass meg engem is, mielõtt faképnél hagysz!.

A ruháimat igazítom, amire felpattan és kiviharzik a barlangból. – Ütõdött liba…- morgom magam elé és néztem ahogy távozik. – Ch…Meg se várta, hogy elmondjam…- motyogom magam elé és vissza ülök a tûzhöz. Odakint egy hatalmasat villámlik, aztán hangosan is dörög egyet. Elfekszem a földön, és lehunyom a szemem hátha eltudok aludni. De nem tudok. Valami nem engedi. Méghozzá a lelkiismeretem. A hasamra fordulok és erõsen a földbe ütök. - Nem igaz az a hülye fruska! – csattanok fel és felkelek a földrõl, majd utána indulok a szakadó esõben. – Ha megtalálom, esküszöm, nem állok jót magamért. - morgom hangosan és elhagytam a barlangot.

Hangosan nyögtem és ziháltam. – Nem akarom, még nem…- nyögte hangosan, de már nem volt mit tenni, mind a ketten elélveztünk. Zihálva leszálltam róla és az arckifejezését fürkésztem. Nem volt valami elégedett, ahogy elnéztem. Nos én igen is az voltam. -Mi az? Csalódottnak tûnsz!- szólalok meg végül és kíváncsian nézek rá. - Másra számítottam…- szólal meg csalódott hangon, és inkább én erre nem válaszoltam semmit. Kicsit arrébb húzódik tõlem. – Na és mégis mire számítottál? A szex már csak ilyen…- szólalok meg ismét, közben öltözködni kezdtem. - Meg te akartál ennyire, nem? Most inkább elégedettnek kéne lenned. – mondom kissé gorombán, mivel nem tetszett a lány viselkedése.

-Istenem…- nyögött fel hangosan és mellei is lassú ringatózásba kezdtek. Ez a látvány csak még jobban felizgat. Lábait a derekam köré fonta és a csípõjét is megemelte. A súlytól lentebb engedtem az ölemet és ezzel egy idõben fel is nyögtem. Ránézek, és látom hogy könnyei patakokban folynak. Egy apró mosoly húzódik az arcomra, majd letörlöm a könnyeket. - Ne kímélj…- nyögte halkan a fülembe, amin ugyancsak elmosolyodtam. - Nem is terveztem.- szólaltam meg és erre egyre erõsebbeket löktem és a tempón is növeltem. Ajkaimat a lány nyakára tapasztottam és szívni kezdtem a finom puha bõrt. Egyre több nyögés hagyta el a számat és éreztem, hogy már nem kell sok így sokkal gyorsabban mozogtam, és egyre mélyebben.

– Ne kínozz már…- nyöszörgi halkan, aztán nem is vár semmivel, ledönt a hátamra és azonnal a csípõmre ül. Leveszi rólam az ingemet is és lentebb csúszik a combomra, aztán a nadrágomat is kigombolja. Halkan zihálni kezdek és vággyal teli szemekkel nézek az övéibe. Arcára egy kaján mosoly ül, aztán elkezdi apró csókokkal behinteni a testem. Csókjaival végül megáll az ágyékomnál, ahova ismét nyom egyet, amire erõsen megrándul a testem. – Felkészültél? – kérdezi tõlem amire én egy egy igennel válaszolok. – Úgy tesz mintha egy taknyos kölyök lennék.- gondolom és halkan zihálva nézek rá, aztán bele kezd az izgatásomba. A halk zihálásom, fokozatosan hangosodik, arcom pedig kipirul. - Ne csináld… - nyögöm halkan, amikor lassan mozgatja a fejét a férfiasságomon. Hátam enyhén ívben feszül és kissé szúrósan néztem rá, mivel észre sem akarta venni amit mondtam neki. De végül gyorsított a tempón. Igazi megváltás volt, azonban már nem kellene sok hogy elmenjek. - Még ne…- szól rám és abba hagy mindent amit eddig csinált. - Mért hagytad abba?- mordultam fel és kíváncsian néztem rá. – Csak…- suttogta a fülembe miközben felkúszott. Erre ágyékát az enyémhez dörzsölte, amitõl felnyögtem. Már nem bírtam magammal, így megfogtam, helyet cseréltünk. Zihálva néztem rá, és õ is ugyanígy zihált. A szemeibe néztem, és nem is kellett mondania semmit, tudtam mire gondol. Egy erõs és határozott mozdulattal a lányba hatoltam, akinek egy hangos sikoly hagyta el a száját. Én hangosan felnyögtem az érzésre, majd vártam egy kicsit, aztán lassan mozgatni kezdtem a csípõmet.

- Akarom- suttogta a csókba, mire én bólintottam egyet. Benyúlt az ingem alá és éreztem hideg kezét a mellkasomon, amire izmaim megrándulnak. – Csináljuk már- mondta nekem türelmetlenül, amin elvigyorodok. – De türelmetlen valaki.-mondom, azzal neki esek és elkezdem csókolgatni és végigsimítok a testén.

Nem igazán tetszett, az amit a fejemhez vágott és ezt ki is mutattam. Látom hogy eléggé fázik, így megfogtam a karjánál és magamhoz húztam és átöleltem. – Ne vacogj annyira…- motyogom és tovább ölelem, majd megfogom az állát és felbiccentem a fejét, hogy a szemeibe nézzek. – Te mit akarsz?-kérdezem ismét, majd forrón megcsókolom.

Hosszan csókoltam, addig amíg Shinohara vissza nem csókolt. Meglepetten kaptam el a fejem és el is húzódtam tõle. Elfordultam, mert éreztem pír szökik az arcomra. – „Mi a baj? Ébren már nem is izgatlak annyira?” – kérdezte tõlem, míg én továbbra sem néztem rá. Nem errõl van szó…Csak nem tudom, hogy te is akarod e…- mondom halkan, majd ismét ránézek, vággyal teli tekintettel.