|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Barack | 2012. 10. 03. 14:37:05 | #23612 |
Karakter: Richard Wylon
Megjegyzés: ~Kaorimnak~
A váratlan dolgozatokból azért kitűnik, hogy ki tanul és ki nem, hiszen három diák kapott ötöst, körülbelül négyen öten négyest. Hármasból, kettesből, egyesből volt nagyon sok. Jess biztosan bekerül a kis csapatba, hiszen nagyon jól teljesít. Amikor odaadom a dolgozatát, kezünk is összeér, egyből végig fut a gerincemen egy bizsergető érzés. Hiába van szünet, a naplóba be kell írnom a jegyeket és a sok megjegyzést, ki, hogyan teljesített. Jess is bent marad velem, ennyire kötődne hozzám?
- Ügyes voltál, büszke vagyok rád! – mondom kedvesen.
- Köszönöm, de ez inkább neked köszönhető! – Felnézek az írásból, látom rajta, hogy piros a pofija meg kicsit fehér is. - Ami tegnap történt, nos... volt egy álmom veled. Nem olyan fontos, inkább felejtsük el. – Várnám a folytatást, hátrább tolom a székemet, sajnos a matek tanát jön be hozzám.
- Bocsánat, hogy zavarok, de elrabolnám Wylon tanár úrat, ha szabad. – Szó nélkül magára hagyom Jess-t és kimegyek a folyosóra, kíváncsian várom mit szeretne.
- Nos Richard, ha szólíthatom így, halom titkárnőt keresnek magához. – Egész jól informált a hölgyemény.
- Miből gondolja, hogy titkárnőt keresek? – Emelem fel szemöldökömet, ekkor közelebb lép és a nyakkendőmmel szórakozik.
Tudom mit szeretne, egy éjszakát… Hát szépségem ezt bebuktad, mert nem vagy az esetem.
- Ez állásinterjúra azért meghívhatna és mesélnék. – mondja eléggé kiéhezett hangon.
- Majd meglátjuk, most vissza kell mennem, mert lassan órám lesz. – Bólint és csípő riszálva távozik a tanár néni. Meghúznám szívesen, azzal nem leszek előrébb.
Amikor visszaérek, meghallom, amint Jess barátnője hangosan kiejti azt amit eddig csak sejtettem.
- Szóval te szereted? – Szeret, egyem meg őt.
Becsengetnek, mindenki leül a helyére, és elkezdek magyarázni, néha Jess-re nézek, aki aggódva figyel, nem tudom miért vág ilyen arcot, hiszen nincsen semmi baj. Végignézek az osztályon feltűnik, hogy a kezét a gyomrához teszi és összegörnyed, és fal fehérré válik az arca. Leteszem a könyvet és azonnal odamegyek, amint a pad mellé érek, egyből dőlni kezd, egyenesen a kezembe.
Felkapom a karomba, majd Sarah- hoz fordulok.
- Figyelj az osztályra és tanuljatok tovább. – mondom komolyan és az orvosi szobába azonnal leviszem szegénykémet.
Szinte futok vele, amint berobogok, feláll a védőnő és lefektetjük, elmesélem mi történt, ő gyomor rontásra tippel, ami lehet is. Nem megyek vissza a terembe, inkább itt maradok vele és a kezét simogatom, hamarosan Sarah jelenik meg a táskámmal a kezében, amiért hálás vagyok neki. Az óráknak hamar vége lesz, mindenki hazament, én is csak egy szendvicset fogyasztok el a büfében, hiszen haza szeretném vinni őket, mert aggódom érte. Amikor visszamegyek, akkor ölelik meg egymást a lányok, nagy kő esik le a szívemről, hogy ébren találom.
- Remélem, hogy jobban vagy! – Mindketten rám néznek. - Haza viszlek benneteket.
Kimegyünk a parkolóba, beülök és beindítom az autót, amikor Jessica a buszmegálló felé megy gyors léptekkel, Sarah pedig utána, szóval nem kér a segítségemből, rendben. Gázt adva egyenesen a munkahelyemre megyek, hiszen ott is van mit csinálnom. Egészen hajnalig dolgozom, nem volt kedvem még haza se menni, holnap csak egy órám lesz, aztán mehetek az utamra. Keveset alszom, amint a suliba beérek és Jess osztályával kezdek feltűnik, hogy nincs itt, akkor biztosan beteg, na majd délután elviszem neki a mai leckét. Megkérem Sarah-t, hogy írja össze, aki vonakodva teszi meg ezt nekem.
Amikor vége lesz az órának, bepattanok az autóba és megyek is hozzá, amint leparkolok az ajtóhoz érve csöngetek, hamarosan ajtót is nyit, nincsen jó színben szegénykém.
- Aggódtam, hogy nem jöttél! – Látom rajta, hogy meg szeretne ölleni, kisvártatva meg is teszi, én meg szorosan megölelem. - Nem tudom miért, de örülök, hogy itt vagy! – érzem, hogy lángol az egész teste. - Goromba voltam, de nem értem, hogy mi van velem. Olyan furcsa vagyok, de... szeretlek. - Gyengédem eltolnám annyira magamtól, hogy megcsókoljam, ám a kezén libabőrt is észreveszek, végül visszabújik hozzám . - Ne tolj el magadtól! – Érzem, hogy lázas.
- Lázas vagy Jessica! - Kezemet a homlokára teszem, és bebizonyosodik a gyanúm, felkapom a karomba, felviszem a szobájába.
Lefektetem és be is takarnám, amikor a karjaim között köt ki, olyan aranyos, nem tagadom tetszik nekem, de még kislány. Könnyei is elerednek, tudom, hogy mit érez, most pihennie kellene inkább.
- Jobb lenne, ha pihennél. – Fejtem le óvatosan kezecskéit magamról.
- Csak akkor, ha itt maradsz! – Letörlöm arcáról a könnyeit és a homlokára adok egy puszit.
- Itt maradok, de neked pihenned kell! – Bólint, azonnal befekszik a paplan alá.
- Sajnálom az előbbit... kicsit szégyellem magam. Olyanokat mondtam, amit nem kellett volna. De én még... sosem éreztem így, mint most. – Arcát és kezét kezdem el simogatni, amikor elalszik, most a láz beszél belőle leginkább.
Amikor elaludt, magára hagyom, lemegyek a konyhába és készítek neki egy kis teát, forralok vizet, végül tea után kezdek el keresgélni, amint megtalálom melegszendvicset is készítek neki, hiszen meg kell erősödnie. Bő egy óra múlva visszamegyek a szobájába, amikor ébren találom.
- Itt hagytál. – suttogja, erre leülök mellé és fölé hajolok.
- Nem hagytalak itt. – Ajkaira adok egy finomcsókot, amit egyből viszonozni kezd.
Hosszan és szenvedélyesen faljuk egymás ajkát, amikor ő szakítja meg, hiszen az orrát is ki kell fújnia, amikor felül, észreveszem, hogy egy spagetti pántos felsőben van, aminek a pántja eléggé lecsúszott, éppen hogy takarja pici, ám nagyon formás mellét. Nyelek egy nagyot, majd ránézek, ő pedig engem figyel, végül a kezemet a homlokára téve megnézem, hogy lázas e még, nos úgy tűnik lement, azért a kezébe adom a bögre teát.
- Ezt azért idd meg. – mondom kedvesen, nem is ellenkezik, megissza mindet.
- Megittam, köszönöm, finom volt. – leteszi az éjjeliszekrényre.
- Örülök, ha ízlett, viszont elhoztam neked a leckédet. – Felállok és a táskámból kiveszek pár papirkát, kimászik a takaró alól és odamászik hozzám, majd azt figyeli, végül térdre ereszkedik és úgy figyeli.
- Köszönöm. – Olvasgatni kezdi, ekkor az is feltűnik, hogy egy falatnyi kis nadrág van rajta, amitől mélyet kell sóhajtanom, mert nagyon izgató ez a látvány.
- Nincs mit. – Leülök mellé, amikor kimászik az ágyból és lehajol a fiókja előtt, hogy keressen valamit, így teljes rálátásom van formás fenekére.
- Aranyos a pizsamád. – jegyzem meg, erre feláll és felém fordul.
- Köszönöm. – Elmosolyodik, amikor leül a székére és felhúzza a lábait, majd úgy figyel.
Felállok, megigazítom az ágyát és elfekszem rajtam, ekkor feláll és mellém fekszik, majd a mellkasomra teszi a fejét és úgy bújik hozzám.
Átkarolom és a hátát kezdem el simogatni, a lábát is átteszi a lábamon és a combját kezdem el simogatni, ekkor megérzem ujjacskáit amik az ingem gombjai körül kezdenek el matatni. Kigombol két darabot, majd sorba mindegyiket és mellkasom egyből szabaddá válik, amit simogatni kezd. Felemeli a fejét és azonnal szenvedélyes csókot váltunk, nagyon feltüzel ez a látvány, és hátát simogatva véletlenül előre hozom a kezemet és formás mellét kezdem el simogatni gyengéden, erre fel is nyög kicsit. A hátára döntöm és fölé emelkedem kicsit, az arcát kezdem el simogatni, majd megcsókolom. Kezemmel combját simogatom, amit felhúzott, érzem, hogy gyorsan veszi a levegőt, a szemeibe nézek, végül megfogja a kezemet és a felsője alá beteszi, egyenesen a mellére.
Amint megérzem, selymes bőrét, ajkára tapadok és simogatni kezdem formás idomait, többször is felnyög, ezzel csak az én vágyamat korbácsolja. Nagyon merész lesz a végére, ugyanis leveszi a kis felsőjét és nyelvemmel kezdem el izgatni bimbóit. Többször is felnyög, kezem annyira életre kel, hogy ágyékán is végigsimítok, megérzem, hogy nagyon nedves odalent. Csípőjét is felemeli, ekkor bekapcsol a vészjelző.
- Jessica. – suttogom akadozva.
- Igen? – kérdezi pihegve.
- Nem szeretnék ennél tovább menni, mert nagyon kívánatos vagy, de … - nem hagyja, hogy végigmondjam, ugyanis ajkamra tapad.
Ezzel kicsit felbátorodom, és benyúlok bugyijába, ahol teljes melegség fogad, kelyhe bejáratához siklik ujjam, és ott kezdem el simogatni, végül beléhelyezem ujjamat, amire szinte majdnem felsikít.
Sajnos ekkor kulcs csörgésre leszünk figyelmesek, kihúzom belőle ujjamat, lemászom róla és az ingemet kezdem el begombolni, amikor felkapja magára a felsőt és befekszik az ágyába, én meg leülök a székére, mély lélegzetvételek közepette próbálom lenyugtatni magamat.
|
| Kaori | 2012. 10. 02. 18:02:45 | #23600 |
Karakter: Jessica Osmer
Megjegyzés: Baracknak
- Ez a dolog kettőnk titka lesz. - bólintok válaszára, de mégsem érzem nyugodtnak magam. Egy puszi után, amit ajkaimra kapok, átölelem. Simogatást is kapok, ami jól esik. A szívem most nem felejt el hevesen verni. - Ne aggódj a barátnőid miatt, ha rákérdeznek, hogy megtetted e, mondd azt, hogy nem mert van valakije és nem akarsz beleavatkozni, vagy mondd azt, hogy csalódtál bennem.
Az a tudat, hogy más valaki van az életében szomorúsággal tölt el, aggódó szemekkel nézek rá. Ugye... ugye nincs senkid? Azt nem akarom.
- Tényleg van valakid? - kérdezem halkan. Valahogy tudom, hogy egyedül él, de mégis megakarok bizonyosodni róla.
- Nincsen senkim, higgy nekem. - szorosan húz magához. Az illata, amit áraszt magából, teljesen elkábít. Én tényleg, beleszerettem ebbe a férfiba.
Nem sokáig maradok nála. Miután összepakolok, elindulunk a kocsijához. Szomorúan ülök be, úgy maradnék még mellette, de ez nem olyan egyszerű. Amint beül mellém, elinditja a kocsit és már megyünk is. Amíg tart az út elmondom neki, hogy merre is lakunk. Valamint megkérem, hogy ne a házunk előtt álljon meg, a szüleim furcsállnák, ha egy idegennel állítanék be.
- Kicsi lány, holnap találkozunk. - fordul felém, miután leállítja a motort. Ránézek, kicsit közelebb hajolva hozzá. Hamar rájön, hogy mit is szeretnék. Túlságosan is mohó vagyok, de a csók, amit kapok tőle, megőrjít.
Ahogy elválnak ajkaink, kiszállok az autóból. Meg sem fordulok, hiszen az arcom vörös, nem csak az előbbi csóktól, hanem az egész napi dolgoktól. Besietek a házba. Az öcsémmel futok össze, aki kérdőn néz végig rajtam, de nem foglalkozom vele, bezárkózom a szobámba. Szétszórtnak érzem magam, hiszen még a cipőmet sem vettem le. Lefekszem az ágyamra, a párnámat szorosan magamhoz ölelem. Talán ezzel akarom leplezni az arcom színét?
Néhány percig tart, míg megnyugszom, így nekiláthatok a tanulásnak. Gyorsan megjegyzek mindent, így nem kell sokáig a füzetemet néznem. Az öcsém kopogása is félbeszakít. Csupán azzal zavar, hogy lehet vacsorázni. Le is megyünk, de nem beszélek senkinek, hogy mi is történik velem, hiszen ez az ő és az én titkom.
~*~
A reggelem furcsán kezdődik, valamiért zavarban érzem magam, pedig senki nem váltotta ki ezt. Talán az álmom lehet az oka, ő is benne volt. Ha ez így megy tovább, akkor nem hiszem, hogy titokban tudom tartani. De ha úgy nézzük, nincs is köztünk semmi. Gondolataimmal együtt megyek a fürdőbe, ahol hamar rendbe szedem magam, bár ez a furcsa érzés nem hagyja el a szívem.
A konyhába megyek, a szüleim is ott vannak. Már javában reggeliznek, nem csatlakozom, hiszen nem érzem éhesnek magam. Amint felöltözök és összepakolok, el is indulok. Hamarabb érek be, mint barátnőim, de jobb is így, hiszen addig sem kérdezősködnek. Ahogy körbenézek, észreveszem. Érzem, hogy arcomra pír ül ki, lassú léptekkel indul meg felém.
- Jó reggelt. - köszön illedelmesen, amit viszonzok. - Nem szeretném, ha váratlanul érne, de ma dolgozatot fogtok írni, csak neked szólok. - kacsint egyet, majd előre siet.
Jól esik, hogy előre szól, így mosollyal az arcomon lépek be a terembe. Barátnőim kicsit késve érkeznek meg az első órára. Kíváncsiak, hogy mi is történt tegnap, de nem igazán mesélek, ami nekik nem esik jól. Az első órán egy új tanár érkezik, Beatrix Mounro. Szimpatikusnak tűnik, leginkább a matematikához ért, de foglalkozik kémiával is. Mindenki szívélyesen fogadja őt, ahogy én is, de már a következő órát várom, hiszen ő fogja tartani.
Szünetben átnézem, amit tegnap megtanultam. Közben a lányok szakítanak félbe. Félve nézek rájuk, de ők már kíváncsiak, így muszály leszek valamit kitalálni.
- Nem történt semmi! Már... van valakije. - bár ez nem igaz, mégis szomorú leszek ettől. Sóhajtva ülnek le a helyükre, közben ő is belép.
A dolgozat nem nehéz, sőt egészen könnyű. Ahogy csengetnek meg is kaphatom, hiszen hamar ki is javítja őket. Ahogy elveszem tőle a lapot, kissé össze ér a kezünk. Akaratlanul is eszembe jut az álom. De természetesen nem teszem szóvá. Így is zavarban vagyok. Ahogy a többiek szünetre mennek, én bent maradok. Ő sem megy ki.
- Ügyes voltál, büszke vagyok rád! - mondja, miközben a naplóba ír valamit. Akárhányszor vele vagyok, a szívem nem akar nyugodt állapotban verni.
- Köszönöm, de ez inkább neked köszönhető! - egy pillanatra néz csak rám, biztosan feltűnik neki, hogy furcsa vagyok. Legalábbis úgy érzem magam. - Ami tegnap történt, nos... volt egy álmom veled. Nem olyan fontos, inkább felejtsük el. - hamis mosolyra húzom számat. Hirtelen tolja hátra a széket. Már közelebb lépne, de Beatrix lép be, így pár lépés választ el minket.
- Bocsánat, hogy zavarok, de elrabolnám Wylon tanár úrat, ha szabad. - szó nélkül hagynak egyedül a teremben. Egy sóhajtással ülök vissza a helyemre.
Mit akarhat tőle? Bár nem hiszem, hogy ez rám tartozik, minden bizonnyal valami tanári beszélgetésről van szó. De akkor, miért érzem azt, hogy féltékeny vagyok? Fejemet a padra hajtom, szemeimet pedig lecsukom. Az udvarról jövö zajok kissé idegesítőek, de nem foglalkozom velük. Eszembe jut az álmom is, nem csak csók volt köztünk. Együtt éltem vele, de volt más is, ami már nem jut eszembe. Egy simogatás riaszt meg. Gyorsan felegyenesedem és az illetőre nézek. Sarah az.
- Miért nem mondod el, hogy mi volt tegnap? Kíváncsi vagyok, ráadásul furcsa is vagy. Ezt bárki észrevenné. - na igen, ő jól ismer, így muszáj vagyok mindent elmondani, de inkább csak pár apró dolgot mondok el. - Szóval te szereted? - kikerekedett szemekkel néz rám. De ez még semmi, hiszen pont ekkor lép be. Ugye... nem hallotta meg?
Mint, aki nem tud semmiről leül a helyére. Tudom, hogy hallotta, valamiért ilyen érzésem van. Ezek után, nem tudok úgy a szemébe nézni. Hamar csengetnek is. Nem hiszem, hogy tudok az órára figyelni. Kicsit aggódva nézek mégis rá, miközben elkezd magyarázni. Hamar találkozik a tekintetünk, amire az arcom forróvá válik. Ráadásul a gyomrom ismét remeg. Kezeimet hasamhoz szorítom, nem érzem túl jól magam. És azt sem hiszem, hogy ez az érzés most miatta van. Sarah azonnal észreveszi, hogy szenvedek, de nem csak ő. Gyors léptekkel közelít a padomhoz, de azt már nem látom, hogy ideérne, ugyanis minden sötétté válik.
Ahogy kinyitom szemem, fehérséget veszek észre magam körül. Körbenézek, az iskola orvosi szobályában vagyok. Nincs itt senki. Lassan ülök fel, és az ágy szélére kúszok. Mi történt, hogy itt vagyok. Fájt a gyomrom, aztán biztosan elájulhattam. Talán gyomor rontás? Könnyen meglehet. Sóhajtok egyet, amire elém lép valaki. Felnézek rá, az iskola orvosa az.
- Végre ébren vagy! Már mindenki hazament, a tanításnak egy fél órája lett vége. Elájultál, Wylon tanár úr mondta, hogy a gyomrodat fájlaltad. Gyomor rontásra gyanakszom. Kérlek figyelj arra, hogy mit eszel! - bólintok. Gondoltam, hogy az a bajom, végülis magam is rájöttem. - Ketten is aggódnak érted, úgy hogy mehetsz is, ha nem érzed rosszul magad.
Próbálom össze szedni magam, amint felállok Sarah ölel magához szorosan. Jól esik, hogy itt van, így viszonzom ölelését, ekkor lép be Wylon tanár úr is.
- Remélem, hogy jobban vagy! - Sarah elenged, de nem megy messzebb tőlem. Mindketten rá nézünk. - Haza viszlek benneteket!
Sarah odaadja a táskámat, majd elindulunk kifelé. A kocsihoz érve megtorpanok. Nem akarok vele menni, legalábbis így nem. Azért, hogy csak haza vigyen. Barátnőm aggódva néz rám, ahogy én is a kocsira. Végül lassan indulok el, a kocsitól egyre messzebb. Nem is mondok semmit. Sarah utánam fut, kezemet megragadva sétál velem. Nem értem magam, de nem akarok most vele lenni.
- Mi a baj Jess? Nem is köszöntünk el tőle, ráadásul ez eléggé bunkó lerázás volt. Ez nem jellemző rád! Komolyan aggódom. - mondja már szinte sírós hangon.
- Nem tudom... - nem is mondok többet, és ő sem kérdez, amiért igen hálás vagyok.
~*~
Gyorsan jön el a más nap. Betegen ébredek, így nem megyek iskolába, nem is bánom, hogy nem kell ott lennem. Mégis, a szívem olyan izgatottan ver, pedig nem csinálok mást, csak rá gondolok. Nem mintha ez nem lenne elég. Anya és apa egy-egy puszival köszönnek el. Az öcsém csak egy sziával, de tőle nem is várok mást. Bebújok az ágyamba, majd lassan el is alszom.
Csengetésre nyitom ki szemeimet. Gyorsan szállok ki ágyamból és sietek le, hogy kinyissam az ajtót. Ő az. Kérdőn nézek rá, közben érzem, hogy nem vagyok jól. Olyan forró mindenem.
- Aggódtam, hogy nem jöttél! - jól esik, amit mond, mégha nem is igazán jut el minden szava hozzám. Miért vágyom arra, hogy magához öleljen? Érezni akarom őt, azt az illatot. Bár nem akarom, de magamtól bújok hozzá. Nem ellenkezik, magához ölel.
- Nem tudom miért, de örülök, hogy itt vagy! - a szavak csak úgy szaladnak ki a számon. - Goromba voltam, de nem értem, hogy mi van velem. Olyan furcsa vagyok, de... szeretlek. - gyengéden eltol magától. Ezt nem akarom, de a forróságom miatt párszor kiráz a hideg is. A szemeibe nézek, egész testemben remegek, majd ismét hozzábújok. - Ne tolj el magadtól!
- Lázas vagy Jessica! - kezét gyengéden teszi homlokomra. Karjaiba kap, majd felvisz a szobámba, amit egész könnyen talál meg. Az ágyamra tesz, már takarna be, de én nem akarok itt feküdni. Valamiért bátrabbnak érzem magam, így ismét karjai között találom magam. A könnyeim is szabadon folynak le arcomon. - Jobb lenne, ha pihennél.
- Csak akkor, ha itt maradsz! - letörli arcomat, egy puszit kapok homlokomra.
- Itt maradok, de neked pihenned kell! - bólintok és befekszem az ágyba.
- Sajnálom az előbbit... kicsit szégyellem magam. Olyamokat mondtam, amit nem kellett volna. De én még... sosem éreztem így, mint most. - jobbnak látom, ha inkább hallgatok. Ráadásul álmosnak is érzem magam. A simogatása miatt hamar el is alszom.
|
| Barack | 2012. 08. 30. 18:40:06 | #23230 |
Karakter: Richard Wylon
Megjegyzés: ~Kaorimnak~
Egy törékeny lányt ölelek, aki nagyon nagy hatással van rám, és kicsit félek a következményektől, mert ha egyszer véget ér az itteni tanításom, nem fogom őt látni, mondjuk nyári gyakorlattal megoldható, az mégse olyan. Valami furcsa érzés kerít most hatalmába, nem tudom eldönteni, hogy ezzel nem fogom e őt megbántani. Lassan elengedem és a gőzölgő teák felé fordulok, a kezébe adom az övét, és elindulok fel a hálóba, a kis édes pedig követ. Amikor bejön, be is csukom, a bögréjét leteszi az asztalra, én az ablakhoz lépek, amit ki is nyitok. Érzem, hogy figyel, mégis valamiért jólesik, de látni szeretném gyönyörű szemeit, megfordulok és összekapcsolódik a tekintetünk. Észreveszem, hogy a kezét a gyomrára teszi, lehet rosszul van.
- Rosszul érzed magad? – Bólint a kérdésemre, amikor odaérek. - Hozzak valamilyen gyógyszert? – Megrázza fejecskéjét és figyelni tudom csak.
Hirtelen a kezeit arcomra teszi és gyorsan ajkamra tapad, ami engem is jó érzésekkel tölt el, azonnal viszonozni kezdem. Belenyög a csókba, ekkor érzem, úgy, hogy nem szabad tovább menni, nem szeretném megrontani, persze nem szeretném, csak a kis fiatal lányok vágynak már erre. Hirtelen elfordítja a fejét és arcát figyelem, amire kiült az aggodalom és a kétségbeesés.
- Én... nem akartam... vagyis, nem így, ilyen... hirtelen. – Gyengéden álla alá nyúlok és magam felé fordítom édes pofiját. - Miért ver ennyire a szívem, ha a közeledben vagyok?
- Talán mert, vonzódsz hozzám. – mondom halkan, ezúttal én tapadok ajkára, mert kezdem megkívánni őt.
Puha kezeit a vállamra teszi, éppen ölelném magamhoz, amikor kopogtat valaki, azonnal elválik tőlem és az ajtó felé pillantok.
- Helló! – Köszön meglepetten. - Te mázlista! Ilyen édes teremtést is csak te találhatsz!- Lökött.
Felállok és szépen kiterelem a szobából ezt az ürgét, amikor becsukódik az ajtó kérdőn nézek rá.
- Nagyon édes kislány. – Jegyzi meg.
- Tudom, abba a suliba jár ahol tanítok. – mondom teljes nyugalommal.
- Ott ilyen lányok vannak? Eskü én is oda megyek tanítani. – Ekkor leöklözöm a karját.- Hogy hívják? – kérdezi.
- Jessica. – Ekkor kicsit nagy szemekkel néz rá.
- Szép is és helyes is, de nem túl fiatal hozzád? – Sandán figyel.
- Csak 16 éves. – mondom elszontyolodva.
- Friss husi. – Mosolyog, amikor a telefonom megszólal a konyhában.
- Menj be hozzá nyugodtan, csak ne mondj neki semmi olyat. – Fenyegetem meg és lesétálok.
Felmegyek a szobába Jess az ablakon bámul ki, míg Chris mellette áll és beszélgetnek, közlök vele egy pár fontos infót és magunkra is hagy. Szerintem erre várt a kis édes, hiszen azonnal megölel én pedig kedvesen viszonzom a gesztusát.
- Lassan haza kellene mennem. – Hátrálni kezd kicsit. - A holnapi nap... félek...
- Mitől? – Nem tudom, mitől kellene félnie.
- Hogyan nézzek a többiek szemébe? És... te is... mármint... – Valahogy be kell tapasztanom szájacskáját, hogy ne gondoljon ilyen butaságokra.
- Ez a dolog kettőnk titka lesz. – Bólint egyet, adok még egy puszit ajkára, végül a nyakamnál átölel, ami nem hagyok ki és a hátát simogatom kicsit. – Ne aggódj a barátnőid miatt, ha rákérdeznek, hogy megtetted e, mondd azt, hogy nem mert van valakije és nem akarsz beleavatkozni, vagy mondd azt, hogy csalódtál bennem. – Ekkor aggódva néz rám.
- Tényleg van valakid? – kérdezi nagyon halkan.
- Nincsen senkim, higgy nekem. – magamhoz ölelem jó szorosan, kezet nyakam kör. Fonja és így állunk egy darabig, amíg az órára nem nézek.
- Gyere hazaviszlek. – Bólint, majd összeszedi a cuccait, lemegyek vele az ajtóhoz, felveszem a cipőmet, a kulcsomat leveszem az akasztóról, kimegyünk garázshoz.
Kiállok az autóval, ő beül előre, addig bezárom a bejárati ajtót és a garázst, majd vissza beülve gázt adva elindulok. Útközben megkérdezem merre lakik, ő pedig elmeséli, hogy merre, negyed óra autókázás után megállok a sarkon, hiszen nem szeretné, ha meglátnák a szülei, hogy hazahozta egy férfi. Engedelmeskedem a kérésének, félreállok, lekapcsolom a lámpákat, az autót is leállítom.
- Kicsi lány, holnap találkozunk. – Fordulok felé, ő csak figyel közelebb jön, elmosolyodom és szenvedélyes csókot váltok vele.
Kicsit pihegve válik el tőlem, végül kiszáll az autóból, megvárom, míg bemegy, aztán szépen lassan hazamegyek. Beállok a garázsba és belépek a házba elfog a magány, olyan érzés kerít hatalmába, mintha hiányozna valami. Megcsóválom a fejemet, bemegyek a konyhába készítek egy kis szendvicset és a laptopom elé leülve dolgozom kicsit, hiszen a szerződés kötések nem váratnak sokáig magukra. Még átnézem a holnapi tanmenetet, úgy döntök dolgozatot iratok velük, Jessica biztosan tanul rá, hiszen be szeretne jutni nyári gyakorlatra, amit én se bánnék.
~
Reggel kicsit fáradtan kelek ki meleg ágyamból, lassan becammogok a fürdőbe lezuhanyozom, majd megborotválkozva és illatozva öltözöm fel. Táskámba beleteszem a tegnap este összeállított tantervet, ismét garázsba vezet az utam, kiállok, ismét bezárok mindent, pluszba még a riasztót is bekapcsolom, biztos, ami biztos. Az iskoláig mindenen jár az eszem, Jess-en, a munkámon, a jövőn, inkább a vezetésre koncentrálok, hamar le is parkolok és a fiatal lányok máris köszönnek nekem. Jessicát is megpillantom, aki engem figyel, elmegyek a lányok mellett és felé sétálva sok diáknak köszönök.
- Jó reggelt. – Köszönök kedvesen.
- Jó reggelt tanár úr!- Elindulunk be.
- Nem szeretném, ha váratlanul érne, de ma dolgozatot fogok írni, csak neked szólok. – Kacsintok egyet és szépen előresétálok egyenesen a tanáriba.
Remélem egy szép ötös dolgozatot fogok tőle kapni, hiszen nagyon sok lehetőséget látok benne. Az első órám a végzősökkel van, akikkel átbeszéljük a tananyagot, majd házidolgozatot iratok velük, hogy milyen vállalkozást indítanának. Végülis ez egy Üzleti terv. Szünetben kapok kávét is Biológia tanárnőtől, lehet tetszem neki, mert mindig a közelembe jön, ha meglát. Kicsit idegesítő. A többi órát megnézve elmosolyodom, hiszen most lesz két órám Jess osztályával. Kicsit izgatott leszek, a telefonom csörgése meg is zavar. Az egyik leányvállalatunk csődbe fog menni, így gyorsan cselekedni kell, utaltatok oda egy nagyobb összeget és a bankokkal, meg a felsőbbrendű emberekkel való kapcsolat felvételt a Gazdasági emberemre bízom. Az órára már rég becsöngettek, lassú léptekkel benyitok és egyből mindenki a helyére megy, ahogy láttam a lányok, máris letámadták szegénykémet.
Jelentenek egyet, amint helyet foglalnak felállok.
- Mindenki pakoljon el mindent, dolgozatot írtok. – mondom komolyan és mindenkinek adok egy nagy A4-es lapot. Jessica elvesz a lapot ráírja a nevét, majd engem figyel, néha tollát.
Hamarosan lediktálok 8 db kérdést és erre van egy egész órájuk írni, hiszen nagyon kifejtendős ez a rész. Néha felpillantok, sokan puskáznak, felállok és megállok az illető mellett.
- Kérem a dolgozatodat. – Odaadja és ráírok egy szép nagy egyest, és még másik három gyerekére.
Jessicát is néha megnézem, ahogy elsétálok mellette, megállok és beleolvasok abba amit ír, és nagyon szépen megfogalmazza a mondatait és azt is beleírja amit meséltem neki. Ügyes kislány.
Óra végén mindenki kihozza és elkezdem kijavítani, természetesen mindenki körém gyűlik és figyelik, hogy ki hányast kap. Rengetegen 2-3-t kapnak,mert a fontos kulcs szavakat nem írták bele, Jess dolgozata ötös lett, boldogan veszi a kezébe, rajta kívül még ketten írnak ilyen szép dolgozatot. Nos elmondhatom, hogy meg vagyok vele és az osztállyal elégedve.
|
|
