|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Levi-sama | 2009. 12. 31. 01:28:09 | #3089 |
Karakter: Genma
Tisztán érzem, hogy szavaimtól vagy nyögésemtől még jobban megkeményedi a pénisze. Ajaj... ezt nem fogom kibírni...
Félig lehunyt szemei szexisen csillognak, lehelete arcomat cirógatja, ujjaim alatt puha bőre... grr...
Hozzám dörgölőzik, akár egy profi kis uke, és kis híján beleélvezek a gatyámba. Basszus! Felnyögve markolom meg a fatörzset, ujjam alatt ropog a fa.
- Raido... - Rekedt hangom alig hallható. Ismét hullámzik egy kicsit, és velem együtt nyög fel.
Te. Atya. Úr. Isten.
- Hah... - gyerünk, lélegezz Genma! - Hagyd abba...
Fortyog bennem a vágy, de a pipa is kezd felmenni bennem. Direkt szórakozik velem? Élvezi a hatalmát felettem? Vagy mi az anyjakínja?
- Ha velem is… azt tennéd amit mondtál… Már rég nem itt tartanánk - Hö? - Ha a barátom vagy… velem nem tennéd meg. Akkor sem, ha itt helyben nekem esnél. Ettől már rég...
Nem tudja befejezni, mert valami belefojtja a szavakat. Jah, csak a szám. Nem tököl sokat, azonnal átdugja a nyelvét. Felmorranva birkózom le az enyémmel, és egy mohó, vad csókkal viszonzom kedvességét. Belepréselem a fatörzsbe, agyam pedig megszűnik létezni. Olyan éhesen vetődnék rá, hogy nem is maradna belőle kis húscafaton kívül semmi, de hirtelen megzördül az avar tőlünk pár méternyire.
Raido ellök magától és közelebbi ismeretséget köt pompás segge a földdel, én meg vad hörgésemet lenyelve erőszakolok képemre valami emberi arckifejezést.
- Megvagytok még? - lép elő Kakashi. Okosan csillogó szemeivel azonnal feltérképezi a látványt, és valahogy baromira tudom hogy a szexuális izgalmunk szagát is érzi. Elvégre érzékenyebb az orra mint egy kutyáé.
- Ja - közlöm elmésen. - Csak még nem tud rendesen lábra állni.
- Segítek - dörmögi Kakashi, és szinte biztos vagyok benne, hogy vigyorog a szemétje! Jól szórakozol mi?
Felkanalazzuk majdnem-szexuális-áldozatomat, és visszarámoljuk a táborhelyre. A tűz mellett már jobban látszik mennyire kipirult jóképű arca, és szája duzzadt a csókomtól. Belegyömöszöljük egy hálózsákba, és leülünk. Faarccal ülök le Kakashi mellé, és figyelem ahogy egy kis fémedényben melegíti a vacsorát. Egy pohár teát megragadva állnék fel, de Kakashi keze a csuklómra kulcsolódik és visszahúz. Kiveszi kezemből és ő viszi oda Raidonak némi kajával együtt. Mi az anyja kínja?
Visszaül mellém, és halkan megszólal:
- Ma éjjel te őrködsz.
- Nyugi, nem fogok rámászni, van önuralmam. Felesleges elszeparálnod tőle.
- Nem érdekel - morran halkan, sötét szeme szigorúan villan rám. Uhh basszus. Ha nem az lennék aki, barnamacival lenne tele a nacim ettől a tekintettől. Kevesen tudják, de ő kurvára ilyen is tud lenni. Főleg ha anbu küldetésen van, akkor nem ismer kegyelmet, és kurvára nem csípi ha baszakodnak vele, úgyhogy most inkább ráülök a számra és jókisfiú leszek.
Felsóhajtok.
- Igazad van. Joggal félted tőlem, ahogy én is féltem őt magamtól... Na megyek.
***
Konohában nyílegyenesen a kórházba megyünk. Nem engedi hogy cipeljük, inkább biceg odáig. Igen, ez rávall. Makacs mint egy öszvér. Mindenben.
Kakashi búcsút int, és elsuhan Hokage-iránt, mi meg bebicebócázunk Raidoval egy takaros kis kórterembe, ahol egy tüncibünci ápolónőcske, nyálát csorgatva rajongja körbe őt. Amikor levetkőzteti, nem csak az ő szeme issza a látványt, hanem csekélyke személyem is, aki az ablakpárkányra ülve figyelem a műsort. Dobótűm megcsillan az ablakon beszűrődő napfényben, amikor fejemet a kicsapódó ajtó felé fordítom.
- Had lássam! - dörren a cseppet sem nőies hang a behussanó szőke démon szájából. Illedelmesen talpra szökkenve hajtom meg felsőtestem neki, majd vissza csüccsenek. Ő csak egy csúnya oldalpillantással konstatálja üdvözlésemet, és az én - immáron alsónadrágban széplő - Raidom mellé lép. Ajkába harapva néz végig rajta. Igen, szerintem is van rajta bőven néznivaló, de a seb nem a mellkasán a hasizmain és nem is az alsónadrágján van.
Megköszörülöm a torkom, és Tsunade visszazökken a valóságba.
Szerencse hogy nem látja milyen csúnyán nézek rá. Birtoklási ösztönöm kissé meglep, mert eddig sosem zavart ha vágyakozva vizslatják Raidot, elvégre ez a szexisten bámulásra és imádatra termett, az nyilvánvaló.
- Mi történt veled?
- Kunai kés - jön a tömör és egyszerű válasz, á lá Raido. Tsunade kezei felizzanak, és medi-jutsuja halk surrogásba kezd.
- Mázlid volt fiam, csak izmot ért és egy közepes eret.
Röpke húszperces kezelés után már semmi sem látszik a lábán.
- Azt javaslom, maradj még bent éjszakára.
- Nem. Hazamegyek - szóla vala őRaidósága, és úgy is tesz. Felül, sőt még fel is áll, és ezzel a lendülettel el is vágódik. Tsunade-sama kapja el és ülteti vissza az ágy szélére. Kapok egy hokagés pillantást.
- Kísérd haza és vigyázz rá - morran rám. Felém hajít egy kis bőrszütyőt. - Ezt add be neki. Ha kell, dugd le a torkán.
- Úgy lesz, Hokage-sama.
Őhokagésága kihussan, a nővérke pedig rácuppan Raidora. Lassan, szinte vonakodva hajlandó csak segíteni neki az öltözködésben, és én gonosz vigyorral figyelem őket.
- Köszönöm - szólal meg lágyan Raido, és legelbűvölőbb mosolyát villantja az abban a pillanatban lángvörössé váló kis ápolónőre. Megfogja kezecskéjét, és egy apró puszit is kap, aztán már más dolgom nincs is, mint a valaha nőt formáló tócsát átlépve Raido derekát átkaroljam és kitámogassam a kórteremből.
Szinte ég a tenyerem, érzem inge alatt bőrének forróságát, és még izzadtságszagától is szinte felhördülök. Baromira kívánom, nincs mese.
- Kösz, de megy egyedül is - dörmögi.
- Oké - lépek el tőle azonnal. Nem mintha nem vágynék rá, de Konoha forgalmas főutcáján mégsem ölelgethetem, miközben ő fülig pirul. Baromira nem kéne. Fényes nappal meg pláne.
A lakása ajtaján bebiceg, és kifulladva rogy a kanapéra. A konyhájába sétálok, egy pohár vízzel térek vissza, másik kezemben a rám bízott szütyőből kihalászott kis fehér golyó. Elé tartom, gyanakodva nézi.
- Nem nézegetni kell, hanem bevenni. Baromira nem tetszene nekem sem a helyedben, de bizonyára a Hokage-sama nem ok nélkül adta. Beveszed, vagy erőszakot alkalmazok és azt nem fogod csípni - vigyorodom el nagyon gonoszan.
- Előbb lezuhanyzom - tápászkodik fel, de elé állok. Így azt kockáztatja, hogy nekem ütközik ha feláll, így visszahuppan.
- Beveszed. Most.
- Büdös vagyok. - Beszarok! Hát vitatkozik is!
- Én is. Mégis beléd kerül ez a tabletta, tíz másodpercen belül. A módja nem számít.
Tekintetem hidegen, elszántan villan. Nincs tesze-toszázás, ő is tudja mit jelent nálam egy ilyen pillantás.
Elveszi a poharat és a bogyót, és bekapja gyorsan. Tudom hogy utálja a gyógyszereket, nem kell bemutatni nekem. Máskor is volt már hasonló, emlékszem egyszer sráckorunkban fél Konohán keresztül kellett üldöznöm őt, hogy vegye be a lázcsillapítót.
Elégedetten veszem el tőle a poharat, és hátralépek hogy felállhasson.
- Mi lehetett ez?
- Szerintem fájdalomcsillapító és antibiotikum keveréke. Hasonlót én is szedtem már párszor.
- Ja. - Bólint, és a fürdőszoba felé botorkál. Ellágyult tekintettel követem elcsigázott mozdulatait. Elfáradt, és biztosan éhes is.
Amíg a vízcsobogást hallgatom, a konyhában összeütök egy rántottát kettőnknek.
Már ki is szedtem két tányérba, sőt még gyümölcslevet is töltöttem, malmoztam pár percet, és még mindig csak a vízcsobogást hallom.
Lábaim automatikusan a fürdőajtóhoz visznek. Bekopogok. Semmi válasz. Azonnal berontok, és a zuhany alatt álló, remegő férfit megpillantva azonnal beugrok mellé és elkapom. Már csak a szentlélek tartotta, hogy ne zuhanjon össze és üsse meg magát csúnyán.
- Jól van, semmi baj. Majd én segítek - mormogom derekát átölelve.
- Szédülök...
- Biztos a gyógyszer meg az éhség. Mindjárt eszünk valamit, bírd ki.
- Nem vagyok éhes.
Beszappanozom a testét. Azokat a gyönyörű izmokat... ó édes jó anyucikám... milyen szép látvány! Engedelmesen dönti hátát a mellkasomnak, és én képtelen vagyok ellenállni a kísértének és megmarkolom fényesen meredő hímtagját. Felnyög rekedt, mély hangon, fejét a vállamra ejti. Morogva harapdálom meg a fülét, majd a szám után kutató ajkait sem kímélem.
Farkam majd szétrobban a gatyámban, és fenekéhez szorítva mutatom meg neki, mennyire is kívánom őt.
- Totál szarrá ázik a ruhám - dörmögöm a fülébe mély, karcos hangomon. Ah, beleremegett!
- Vetkőzz.
- Oké...
|
| timcsiikee | 2009. 12. 29. 14:44:48 | #3056 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Hatalmas mázlim van, ahogy épp egy felhő kúszik az égre, így minden teljesen sötétté vélik, kicsit kifújhatom magam. Ennek ellenére még mindig teljesen izgatott vagyok. Tőle…
- Fel tudsz állni? – kérdi vállamra téve kezét.
- Azt hiszem – felelem egyszerűen… Akár fél lábon elugrom Konoháig, csak ne vegye észre.
Felsegít, és tudom, hogy csak a jó szándéka teszi, de akaratlanul csusszanok meg a fűben oldalra fordulva, és már érzem is hogy nekinyomódtam. Basszameg…
Pedig már azt hittem sikerült megúsznom ezt a manővert.
Azonnal kiszakadok segítő karja alól, majd a legközelebbi fának vetem magam, hátamat nekitámasztva. Tenyereim mögé próbálom rejteni magam. Nem hiszem el, hogy sokadszorra is ez történik miért nem bírom a fejemből kiverni?
- Szédülsz? – jönne közelebb, de egyik kezem magam elé nyújtom, és izmos mellkasára támasztom távolságtartón.
- Hagyj magamra légy szíves – mormolom neki kérlelőn. Most erre van igazán szükségem.
- Nem – vágja rá egyszerűen, ellöki maga elől kezemet, és közvetlen közel lép hozzám. Nem.. nem hiszem el, hogy már az ő ágyéka is ilyen mereven feszül nekem. Teljesen összezavar, de mindenek előtt még jobban feltüzel és egy sóhaj távozik ajkaim közül. Mi a fenéért csinálja ezt? Kínozni akar? Ha így folytatja… nem fogok tudni semminek ellenállni, a testem erősebb mint a fejem ilyenkor .
- Szexis vagy és álomszép. Ha nem lennél a legjobb barátom... de az vagy. Meggyűlölnél ha megtenném hidd el, azt pedig képtelen lennék elviselni – lélegzet visszafojtva iszom szavait. Miért? Tényleg kezdem nem érteni.
- Miért mondod ezt? – kérdem halkan suttogva.
- Mert egy szentimentális seggfej vagyok, és mert te fontosabb vagy nekem egy kósza numeránál. Nem ismersz eléggé... egy mocsok szemét vagyok, aki nem érdemli meg hogy ágyba vigyen téged. Nekem a férfiakkal való szex csak a dominanciáról szól. Belealázom a férfit a földbe és megkefélem. Ennyi. Te nem ezt érdemled – ha józan lennék az érzés ellenére, azt mondanám igaza van, de már a gondolattól is nagyobbá válik erekcióm is… nem ismerek magamra. De úgy látszik tényleg nem ismerem eléggé ezen a téren. Viszont ő sem engem. Tapasztalatlan vagyok ugyan, de nem együgyű. Gondolkodjuk.
Ahogy ujjai arcom érintik, legszívesebben oldalra fordulva harapnám meg mindet lassan, de helyette csak arcát figyelem halk levegővételek közepette. Félig lehunyt szemmel, ködösen nézek rá. Ha tényleg a barátom… ha tényleg nem akar nekem rosszat… Akkor…
összeszorítom ajkaim, halkan nyelek egyet. Csípőmet kicsit megemelem, és jobban nekinyomulok ágyékának, amitől szemeit összeszorítva nyög fel, ujjai letérnek arcomról, és a fa kérgét kezdik el markolászni.
- Raido… - ahogy nevem ejti… Komolyan kezdem az eszem elveszteni. Újabbat moccanok, s vele együtt nyögök fel fojtottan. Mindjárt leég rólam a ruha is annyira melegem van a hévtől – hagyd abba… - mondja kicsit előre biccentve fejét, majd vissza hogy arcomra nézzen. Szemében a vágy és a düh keveredik.
- Ha velem is… azt tennéd amit mondtál… Már rég nem itt tartanánk – mondom akadozó lélegzettel. Kicsit elkerekednek szemei, talán nem érti – Ha a barátom vagy… velem nem tennéd meg. Akkor sem, ha itt helyben nekem esnél – feljebb csúszom megint csípőm felé nyomva, halkan sóhajtok fel – Ettől már rég… - nem tudom mondatom befejezni, talán nem is akarom, hisz ahogy azonnal arcomra hajol, inkább nem beszélek többet. Amúgy sem az erősségem. Nem bírom tovább, érezni akarom. Szinte már az sem érdekel amit mondott, csak tudni akarom értette e mire gondoltam. Eddig is megóvott magától, akkor amúgy miért ne tenné? Bármilyen helyzetben? De most már tudom, hogy ő mit gondol és miért teszi. Ugyan ott van ahol én… más érvekkel.
Nem elégszem meg ajkai érintésével, megint ízlelni akarom, érezni, így nyelvem végigfuttatva ajkaink között kényszerítem egy rendes csókra, amibe belefújtatok, ő felmorran. Már mellényének gallérját szorongatom félőrülten, hogy még jobban magamhoz húzhassam, nyelvének játéka számban teljesen feltüzel, már szívem lassan kiugrik mellkasomból, és enyhén remegő tagokkal tartom meg magam. Fejem zúg az érzéstől, és perpillanat kurvára nem érdekel semmi, viszont amikor a bokorban egy kis levélzörgést hallok meg, tartásomból engedve térdeim összecsuklanak, eleresztem Genmát, majd hátammal a fának támaszkodva csúszok ülő helyzetbe azonnal. Bakker, remélem nem Kakashi az és nem látott meg minket. Egyik karomba, tuhám ujjába temetem arcom, mély levegőket véve, hogy az arcomon keletkezett érezhető égő pirosságot eltűntessem.
- Megvagytok még? – hallom meg a mindig nyugodt lágy hangot. Szóval jól hallottam, remélem még időben kapcsoltam.
- Ja… - vágja rá haverom, észre sem vettem mikor lépett el tőlem egy fél lépésnyit – Csak még nem tud rendesen lábra állni – int felém hüvelykujjával, lassan előbukkanok karom mögül, és megtámaszkodom a földön. Nem tudok mit mondani… Tényleg. Csak fanyar arckifejezéssel fogadom el a két segítő kezet, amit egyszerre nyújtanak nekem. Közre fognak, karom mindkettejük vállán pihen így segítenek vissza a táborhelyünkhöz.
|
| Levi-sama | 2009. 12. 27. 19:41:21 | #3023 |
Karakter: Genma (Lakás)
- Miért csinálod ezt? - morogja a mellényembe markolva. Megnyugodva fújom ki a levegőt. Most nem hiányzott tőle egy balegyenes. - Mert aggódom érted te barom - válaszolom őszintén. Mégis mit képzelt, miért töröm magam? Megnyugodva engedi el a ruhámat, szemeiben gyengéd melegséggel nézi arcomat. Istenem... most úgy megcsókolnám a fenébe is!
- Bocs... én voltam a hülye... - rázza meg a fejét, homlokpántja megcsillan a holdfényben. Kesernyés, finom illata és az avar édeskés aromájának keveréke... mélyen magamba szívom.
- Örülök, hogy ilyen hamar beismerted haver - mosolygok le rá, megnyugodva. - Na mutasd a lábad.
Felhúzza térdét, hogy le tudjam tekerni a gézt róla. Hallgatásba merül, ahogy ő már csak szokott. Sosem zavart, mert köztünk a csend is meghitt. Halkan, édesen veszi a levegőt minden fájdalmas mozdulatomra el-elakadva. Kitisztítom a sebét, és friss kötést teszek rá, ami nem lötyög úgy mint az előző.
Befejezem, és elégedetten szemlélem meg a művemet. Azaz csak szemlélném, de a holdat ebben a pillanatban takarja el egy felhő, és minden sötétbe borul.
- Fel tudsz állni? - kérdezem tőle, a vállát megszorítva kezemmel bátorítóan.
- Azt hiszem.
Felsegítem őt a földről, és derekát átölelve szorítom magamhoz, hogy segítsek neki. Talán véletlenül... de nekem dől egy pillanatra, és egyszerre szisszenünk fel. Ő a fájdalomtól, én meg... az egyértelmű keménységtől ami oldalamhoz nyomult egy másodpercre. Nem, nem tévedek. Kibaszottul nem.
Kitépi magát a karjaimból, és én elengedem. Baromira nem megy a tettetés, hogy nem vettem észre semmit, mert már ennyitől felforrósodik az ágyékom, és szívem úgy kezd kalimpálni mint egy gép. A nehéz homályban csak azt látom, hogy egy fatörzsnek támaszkodik háttal, és arcát kezébe temeti. A fenébe is.
- Szédülsz? - kérdezem tőle, és felé lépek hogy... de kezét a mellkasomnak feszítve tol el.
- Hagyj magamra légszíves - kéri tőlem, olyan hangon amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mély, rekedt és mégis komoly.
- Nem - köpöm ki a dobótűt és ráncolom szemöldököm. Enyhén bedühödve, csuklóját megfogva veszem el kezét az útból. Mielőtt bármit is mondhatna, egy lépéssel áthidalom a köztünk lévő távolságot. Arcunk alig néhány centire van egymástól, a sötétben alig látom csillogó szemeit. Ágyékom hozzápréselődik az övéhez, és ő felsóhajt, érzem ahogy megborzong. Én is megremegek a vad vágytól, ami erősebb mindennél amit valaha is éreztem.
- Szexis vagy és álomszép - suttogom rekedten. - Ha nem lennél a legjobb barátom... de az vagy. Meggyűlölnél ha megtenném hidd el, azt pedig képtelen lennék elviselni.
- Miért mondod ezt? - súgja, lehelete arcomat cirógatja. Megborzongok az érzékiségétől.
- Mert egy szentimentális seggfej vagyok, és mert te fontosabb vagy nekem egy kósza numeránál. Nem ismersz eléggé... egy mocsok szemét vagyok, aki nem érdemli meg hogy ágyba vigyen téged. Nekem a férfiakkal való szex csak a dominanciáról szól. Belealázom a férfit a földbe és megkefélem. Ennyi. Te nem ezt érdemled.
Megcirógatom ujjaimmal az arcát, és ebben a pillanatban ismét előbukkan a hold, ezüst fénye ráfolyik Raido szép arcára. Szemeiben olyan forró vágyat és kusza érzelmeket látok, hogy legszívesebben felnyögnék. Ó édes istenem! Genma... légy észnél!
|
| timcsiikee | 2009. 12. 27. 02:35:35 | #3011 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Már a küldetés közepébe kerülve állok meg haverommal szembe. Összehúzott szemekkel nézek rá, de inkább Kakashi tanácsait követem. Szóval én leszek, a csali... értem, megcsinálom.
Mikor már épp mennénk dolgunkra, egy rántást érzek tartómon, homloka enyémhez nyomul… El is felejtettem… a régi szokásokat hirtelen.
- Ne nyírasd ki magad – mondja komolyan.
- Te sem – válaszolok, majd kiszakadok kezéből. Miért kellett ilyen közel rántania magához? Bakker…
~*~
Közel férkőzöm a kis bandához. Koncentrálok, s először arra figyelek, hogy engem se vegyenek észre… helyes, még nem éreznek. Arra figyelek, hogy vajon érzékelem e társaimat, mert ha én sem, akkor ők biztosan nem fogják észrevenni.
Sehol sem érzékelem a chakrájukat sem, biztosan jól elfedték. Helyes… akkor jöjjön a kis akció. Egy shurikent dobok közéjük és ebben a pillanatban engedem fel chakra palástom, majd sarkon fordulva az ágon már suhanok is tovább.
Hirtelen az egyik előttem bukkan fel… Basszus de gyors. Előkapok egy kunait, és kivédem támadását, ez meg egy ideig, de sajnos egyszer elvétem és elkapja a lábam. Felszisszenek és tovább haladok, most nem hősködheted ezek bőven túlerőben vannak.
Átugrom, majd tovább ugrálok az ágakon meghúzva a lépést, de minden második léptemnél felszisszenek. Jó mélyre vághatott az a rohadék, ha még így is megérzem. Mindjárt ott vagyok…. még… még egy kicsit…
Kiérek a füves területre, Genma és kakashi máris besegítenek, és újult erővel én is szembeszállok velük.
Egy hosszabb csatározás után kifújhatjuk magunkat, az utolsó ellent Kakashi csapja le végül.
- Ez kemény volt mi? – Genma… és az ő szokásos vigyora… nem is ő lenne… Csak bólintok válaszként, majd megvárom míg elfordul addig előveszem kötszereimet. Kér, hogy erre a küldetésre nem hozhattunk orvosi ninját, pedig szükségünk az volna rá. Ruhám most nem tépem fel, jobb ha az is segít egyelőre leszorítani a sebet. Lábam alatt átdugom a kötést, majd megszorítva folytatom tovább minden egyes körnél, míg majdnem végzek vele. Észbe sem kaptam még, már mellettem terem.
- Megsérültél? Mutasd! – normális esetben elnyúlnék lábamtól és szótlanul hagynám, hogy ő kösse be… De attól félek megint azok az emlékek és érzések törnének rám, amit nem szeretnék. A haverom kölyökkorom óta, nem normális, hogy ilyeneket gondoljak.
- Megoldom – lököm félre segédkezét. Rá sem nézek, így is erősen érzem hogy közel van.
- Súlyos a seb? Hogy szerezted? – faggat tovább, de csak felmordulok.
- Nem fontos – itt harcoltunk egymás mögött-mellet… mégis hogyan szerezhettem volna?
Végre feláll közelemből, és elfordul, vagy tovább áll, ekkor befejezem a kötözést. De épp hogy elengedem combom már csak azt veszem észre hogy fordult egyet a világ, és fejem felett a zöldellő fű virít… Mi a…?
- Genma! Mégis mit…
- Kuss – morran rám. Bazmeg…
- Mi a gond? – hallom Kakashi hangját.
- Megsérült a lába. Kész vagy? Mehetünk vissza?
- Igen
- Csúcs. Én majd viszem ezt a barmot – chh…
~*~
Nem tudom mennyit utazhattunk, mert nem nagyon figyeltem az idő múlását. Túlságosan elfoglalt a morgolódás, és két látvány. A visszafelé suhanó fák, és haverom segge. Miért kellett így felkapnia? De én sem akarok felesleges balhét csapni, így tűrök. Tűröm, hogy vigyen. Pedig a saját lábamon is tudtam volna haladni, még ha lassabban is.
Sötétedéskor egy tisztás mellett állunk meg és letelepszünk egy kis éjszakai pihenésre. Genma a patak pert mellet tesz le engem végre, Kakashitól távol. Egyre jobban ingerel közelsége, pedig anno mindig ezt csináltuk, ha megsérült a másik. Leápoltuk egymást és segítettünk a másiknak. Vajon neki mért megy ilyen könnyen ugyan úgy viselkedni, mint régebben? Mert nekem baromi nehéz. Talán ő nem érzi azt amit én, csak egy olyan alkalomnak tekintette, mint bármikor máskor? Lehet… De megérthetné, hogy nekem ez nem megy ilyen könnyen. Épphogy letesz, elém guggol és leszedi a kötést, még nem szólok, csak morgolódom… Fel sem néz rám, csak a fűbe támaszkodva figyelem. Egy gyors mozdulattal hasítja szét a nadrágom szárát egészen combom közepéig, ahol már teljesen látszik a mély seb. Összeszorított szemekkel hallgatom végig az anyag reccsenését, utána megint kényszert érzek arra, hogy ránézzek. Elókap saját kis felszereléséből egy rongyot, a mellettünk lévő patakba mártja félig kicsavarja és azzal mossa le sebemet. Annyira megszoktam már, hogy mindig ezt tettük, nem tudok tiltakozni, pedig agyam már azt tenné. Inkább csak ujjaimmal a füvet markolom erősen, kitépkedve fokozatosan a szálakat. Hogy hideg lenne a víz? Dehogy… ültem már jegesebb kádban is ANBU edzés gyanánt. Nem. Ami a legjobban zavar, hogy combom mosása közben a hűvös kendővel töröl le, de ujjai is néha hozzám érnek… És ha akaratlanul arra koncentrálok, arra gondolok amire nem kéne… A testem kezd beindulni az egészre. Nem akarok nadrágomban kis sátorral szembenézni vele… Amikor eldöntöttem magamban, hogy nem fogok ráizguli. Ő a legjobb haverom az istenért! Hirtelen markolok nyaka előtt ruhájába, és felhúzom magamhoz szemmagasságba.
- Miért csinálod ezt? – kérdem morogva rá, mélyen szemébe nézve. Meginog szájában a szál, összeszűkülnek szemei.
- Mert aggódom érted te barom – mondja ugyan olyan morgással mint én.
Magamban kisebb sokkot kapok. Én idióta… Nem vagyok normális. Komolyan.
Azt akartam, hogy ne menjen tönkre egy évek óta tartó barátság, erre pont én játszom a hülyegyereket. Hehh… Most kicsit szánalmasnak érszem magam.
Lassan lazítom ujjaim szorítását, ezzel őt elengedve, szemeim ellágyultak tekintenek rá. Végül rendesen eleresztem, és inkább fejem támasztom meg.
- Bocs… én voltam a hülye… - csóválom meg fejem, hirtelen a szemébe sem tudok nézni.
- Örülök, hogy ilyen hamar beismerted haver – hallom a szál mögül feldörrenő hangját, és amikor ránézek teljesen megbizonyosodom. Igen, ez a mosolygós hangja – Na mutasd a lábad – int fejével én pedig ahogy telik tőlem, megpróbálom térdem behajlítani, hogy feljebb emeljem lábam. Muszáj, hogy ha be akarja kötni, akkor alá kell férnie.
Lábara nézek, ahogy rutinos mozdulatokkal tekeri a fáslit, de magamban bármennyire is felismertem a hibát… Ez nem változtat semmin, még mindig vágyom… rá…
Érintései mentén melegség árad szét testemben, és… basszus… az ágyékomban kell gyülekezni…
Nyugi Raido, nyugi… Végső esetben beleveted magad a patakba, mielőtt észrevenne bármit is.
|
| Levi-sama | 2009. 12. 11. 16:52:38 | #2777 |
Karakter: Genma (Lakás)
- Bocs - mondja kifejezéstelen arccal, csak épp a szemembe nem nézne semmi pénzért. Köpni nyelni nem tudok. Ez azért...
Lenézek, Kitana már a szőnyegen fetreng félájultan, nyugodtan beszélgethetünk, nem ugat bele.
Te most komolyan megcsókoltál engem?
- Te... - kezdeném eldadogni, de nem engedi.
- Csak kíváncsi voltam.
- Nyugi értem... - emelem fel a kezem békítően. Kapkodja a levegőt, és idegesen fúrja ujjait a szőnyegbe. Ez az ő metakommunikációjában azt jelenti, hogy baszottul ideges, és menekülhetnéke van. Isten ments, hogy kérdőre vonjam, vagy bármit is tegyek amivel a lelkébe gázoljak. Kezébe temeti arcát. Na jó, ez már nekem is sok, ő soha nem mutatja ki ennyire az érzelmeit.
- Na jó elmondom... - motyogja a tenyerébe. Basszus meg sem merek moccanni, úgy iszom minden szavát, rezdülését.
- Mégis mit?
- Amikor azt mondtam... fantáziálni kezdtem... rólad beszéltem.
Paff.
Tátott szájjal hallgatom ahogy kifejti, tőle szokatlan összetett mondatban, hogy nem akarta a barátságunkat tönkre tenni, meg hogy jobb ha elfelejti, és hogy nem kellett volna.
Mire kettőt pislognék vagy egyáltalán levegőt vehetnék, már eltűnik a hálószoba ajtajában, felém vetve hogy érezzük jól magunkat a csajjal, ő lefekszik.
Becsukódik az ajtó, és én még mindig ugyanott térdelek egy szál farokban.
Na most...
Na most...
Bassza meg.
Ha nem a legjobb - hangsúlyozom: A LEGJOBB! - barátomról lenne szó, utána mennék és úgy megdugnám, ahogy mindig is vágytam, de... vele nem akarok játszadozni. Ő nem ezt érdemli. Nem engem.
Életemben először bánok meg egy numerát. Ha nem ragaszkodom ehhez, most nem ment volna tönkre a barátságunk, a fenébe is! Ha már ott a kimondatlan szexuális vonzalom, akkor minden más elveszett.
Jól tudom mi lesz a következő lépése. El fog hidegülni tőlem, egyre távolságtartóbb lesz, amíg le nem koptat teljesen.
Ezt nem engedhetem meg.
De mégis mi a lófaszt tehetnék?!
- A kurva életbe - káromkodok egyet teljes átéléssel és érzelemmel.
- Mi van szivi? - duruzsolja egy női hang, és végigkarmolja álmatagon a mellkasomat. Jah, róla el is feledkeztem. Látom rajta, hogy szívesen folytatná, nyilván nagyon jó állóképessége van, de ha bírnám is erővel, baromira nincs már kedvem hozzá.
- Hazakísérlek.
Ez a legjobb, hagyom Raidot egyedül gondolkozni, és csak remélhetem hogy több esze lesz annál, semhogy lekoptasson. Ha megteszi, nagyon dühös leszek.
***
Nesztelenül suhanunk a fák lombjai között, az éjszaka ismerős neszei közé vegyülve. Kakashit kaptuk csapatvezetőnek.
Nem anbu küldetés, de a veszélyességét tekintve akár az is lehetett volna.
A rivális falu ninjáit a ninja-kutyáknak és Kakashi szimatának köszönhetően viszonylag hamar megtaláljuk. Igen, Tsunade nem tévedett, valóban valami nagy dologra készülnek, hiszen a fűninják nem járnak ötösével, és nem ilyen bitang erős harcosokat küldenek szimpla kis küldetésre.
Félrehúzódunk egy villámgyors megbeszélésre.
- És most? - kérdezem Kakashit. Szinte hallom ahogy kattognak a kerekek az okos fejében. Pár másodperc múlva bólint, ilyenkor tudni hogy kész a terv. Nagyon halkan, szinte csak mutogatva magyarázza el, hogy Raido hogyan terelje el a figyelmüket és csalja őket a csapdánkba. Jó ötlet, de nem szeretem ha őt dobjuk be csalinak. Nagyon nem. Ellent mondanék, de egy szigorú pillantással belém fojtja a szavakat. Nincs cicó, itt ő csapatkapitány most, de... ehh a jó büdös francba!
Még beszélni sem tudtam vele a tegnapiról...
Raido felé fordulok, tarkójára simítom a kezemet, és fejét magamhoz húzva nyomom homlokom az övéhez, úgy nézek komolyan a szemeibe.
- Ne nyírasd ki magad - morgom nagyon halkan.
- Te sem.
Elengedem és hátralépek, majd a fák között eltűnő Kakashi után vetem magam.
***
Nem is kell sokat várnunk, épp elkészülünk a csapda utolsó részével, amikor jelzi az egyik ninjakutya, hogy közeledik valaki. Elrejtőzünk.
A fák közül egy alak rohan ki, azonnal felismerem Raidot. A megkönnyebbülés forró hulláma borít be, és a mögötte előbukkanó ninjákra vetem magam, közvetlenül Kakashi után. Raido is megperdül, és már hárman kaszaboljuk őket. Erős ellenfelek, de a robbanócédulák, valamint a láthatatlanul feszülő acélhuzalok a barátaink.
Amikor az utolsó test is elterül a földön, zihálva rogyok térdre én is. Huh...
- Ez kemény volt mi? - lihegem elégedett vigyorral, egyik tűmet a számba véve. Raido csak kifejezéstelen arccal biccent egyet, majd leül, hátát egy fa törzsének támasztja és elkezd kotorászni a mellényzsebeiben. Elfordulok tőle, és Kakashit kezdem figyelni, ahogy egyenként a halottakhoz megy, és átkutatja őket. A náluk lévő iratokat tekercseket alaposan átvizsgálva szeletál, és rakosgatja el a táskájába. Bakker ez még csak nem is liheg. Hát miből van ez? Feh...
Visszafordulok Raido felé, és belémreked a levegő. Épp kötszerekkel bajlódik, a combjánál. Kiráz a hideg, és azonnal mellette termek.
- Megsérültél? Mutasd! - Nyúlnék hogy segítsek, de ellöki a kezem.
- Megoldom.
Bosszúsan húzom össze a szemöldököm, de aggodalmam sokkal nagyobb, semhogy fennakadjak ezen.
- Súlyos a seb? Hogy szerezted?
- Nem fontos.
Rideg hangja és viselkedése felér egy balegyenessel. Elönt a düh. Úgy tudtam, hogy ez lesz! Úgy tudtam! Dühösen hagyom faképnél, de pár lépés után meggondolom magam és visszalépek hozzá. Egy laza mozdulattal megragadom, és meglepettségét kihasználva a vállamra dobom akár egy zsák krumplit.
- Genma! Mégis mit... - mordul fel dühösen.
- Kuss - folytja belé lágy baritonom a szavakat. Kakashi lép mellénk.
- Mi a gond?
- Megsérült a lába. Kész vagy? Mehetünk vissza?
- Igen.
- Csúcs. Én majd viszem ezt a barmot.
Három órás út után megállunk, és letáborozunk egy kis tisztáson. A dühös hallgatásba burkolózott Raidot egy kis patak partjához viszem, és gyengéden leültetem a puha fűbe. Kakashi szerencsére hallótávolságon kívül van. Nem emberi fülnek való az, amit mindjárt kapok Raidotól. Felkészülök a minimum jobb horogra, és a bántó szavakra, de akkor is elkezdem lebontani a lábán lévő kötést. Kurvára aggódom érte, de hát mindig is így volt ez kettőnk között. Ha egyikünk megsérült, a másik látta el őt és fordítva. Csak most épp őurasága olyannyira hűvösen távolságtartó óhajt lenni, hogy mindjárt lecsapom mint a taxiórát, csak hogy elláthassam végre a sebét.
Szerkesztve Levi-sama által @ 2009. 12. 11. 16:59:18
|
| timcsiikee | 2009. 12. 08. 01:11:39 | #2744 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Még mindig csak sóhajtozok, lehunyt szemekkel, ujjaimra támasztom homlokom, de még gondolkodni is nehéz hiába úgy nézek most ki. Duzzadt ajkak csókolgatására kapom fel megint a fejem, látom hogy a kiscsaj a mellkasom puszilgatja, négykézláb támaszkodva a kanapén Genmáról félig lemászva.
- A haverod kicsit ki lett ütve – vigyorog a bőrömbe, de látom rajta, hogy még nagyon elemében van… ha úgy vesszük, akkor én is… Bár egy kicsi pihenésre van még szükségem.
- Mi lenne ha addig lezuhanyoznánk? – kérdem mosollyal ajkaimon, bólint és fel is kapom vállamra, fenekére paskolok egyet és felállok a kanapéról míg ő hátamat karmolja csak ujjbegyeivel, felsóhajtva. Belépek vele a fürdőbe, a zuhany előtt még leteszem őt magam elé és ajkaira tapadok… ez az… hátha lenyugszom kicsit, hogy ha csak vele foglalkozom majd. Genmát ismerve nem sokára feléled, és ha még itt marad akkor fáradhatatlan lesz… Belépek vele a zuhany alá, meg is nyitom a vizet, de nem szakadok el ajkaitól. Testét simítom végig sokszor, feltérképezve a terepet, majd megállapodok csiklójánál ujjaimmal körözve. Hajamba túrnak ujjai, belenyög ajkaimba, szinte remeg tőle nyelvem is, de csak mosolygok tovább… Imádom az ilyen estéket.
De látom ő sem tétlen, egy idő után testemen simogatja el a vízcseppeket, farkamra kulcsolódnak ujjai, és ügyes kis mozdulatokkal próbálja éleszteni… Nem is rossz…
Mikor már nem bírok tovább magammal elválok ajkaitól, megpördítem egyenesen a csempébe passzírozom, és hátához nyomulok. A nyakát csókolgatom míg merevedésemmel feneke között csúszok fel le, de hirtelen pohárcsörömpölés üti meg fejem. Kimenjünk most vagy se? Várjunk még…
Hátulról hatolok hüvelyébe, fel is nyög halkan az érzésre, lassan mozgok de… valami nem az igazi… Keze a falnak támaszkodik, rá teszem kezeimet, de hiába hajolok nyakára is… valami nem megy.
Nem arról van szó, hogy nem élvezem csak…
Hirtelen összeszorítja magát, ezzel jobban rászorulva péniszemre… Meg is rándulok, egy kis nyögéssel… Ha észrevette tétovázásom akkor már baj van… Na jó, nem húzom az időt, inkább kihúzom magam belőle.
- Gyere… - szólok vállára csókolva – Genma felébredt, szórakoztassuk el őt is – elzárom a kellemes zuhanyt, és kinyitom a fülke ajtaját.
- A te neved is megtudhatom szép fiú? – szemérmetlenül jön ki utánam, adok neki egy törülközőt, de csak kicsit áttörli magát vele.
- Raido – mondom egyszerűen, mosolyogva nézve rá.
- Kitana – dörzsöli át haját. Hmm…
Kimegyünk és haverom a bárpultnál találom tekintetemmel, hűvösebb szellő csap meg és észre veszem, hogy az ablak is nyitva van.
- Jó volt a pancsi? – kérdi majdnem a pohárból morogva.
- De még milyen – válaszol helyettem Kitana, majd irányunkat a kanapém felé vesszük…
- Nos Kitana, ha felfrissültél, akár folytathatjuk is... – válaszol barátom nem kicsit „mámor” ittas hangon, végig az én szemembe néz… Nem tudom levenni tekintetem róla, képtelenség. Még szerencse, hogy el tudom ezt mind rejteni, mert már rég lebuktam volna.
Felénk közelít ,de ahogy jobban észre veszem felém, majd rám is hajol a szívem már tuti a torkomban dobog de egy nagy nyeléssel tolom vissza a helyére, ami csak sokadszorra megy.
- Mit szólsz? – kérdezi tőlem szokásos vigyorával, alkoholos lehelete még az én fejemet is megcsapja. Vajon mennyit ihatott míg mi bent voltunk? Még megszólalni sem tudok, csak biccenteni, és végre elhajol a bűvkörből, levágódik a kanapé másik végébe még alattam is hullámzik egyet a bőr alatti szivacs. A csaj nem rest azonnal rá mászni, talán a fürdőben történt miatt teljesen kiéhezettem… beizzítottam… hehe…
Hajába markol a durva csók közben, majd ágyékomra irányítja a kiscsajt. Mi a fasz?
Bár belső énem nem lepődik meg úgy mint én valójűban, de ez akkor is meglepett genma csak tovább vigyorog.
- Mi van? – kérdi felém nézve – Én ilyen vagyok. Még nem láttad az igazi arcomat… hát nézz meg alaposan… haver.
Csak nyelni tudok egyet ismételten, majd felrántja magához, felmorranva csókolja meg, és fel sem tudom fogni a látványt… Mindjárt megveszek esküszöm.
Elcuppan tőle és rám nyomja vissza, hátra vetem fejem… annyira izgató, a karfát markolom kínomban, és ahogy rám néz még a remegés is elfog, ha így folytatja tovább perceken belül megyek el. Vissza rántja magához, majd testéhez szorítva állítja fel őt is mikor ő is felkel, és elém térdelnek. Mi a francra gondolhat vajon? Egyre jobban lepődök meg sorra ötletein, még soha nem láttam ilyennek. Mikor együtt hajolnak ágyékom felé már attól félek darabokra cincálom a kanapé karfáját, annyira markolom, a kavargó forró leheletek egyre jobban felizgatják érzékeimet is,
- Kiscsillag... kapsz egy feladatot. Képes leszel végigcsinálni? – duruzsolja fülébe, én meg majd megőrülök.
- Bármit… - még ez a kis rekedtes hang is megborzongat, lassan hallani sem akarok.
Már attól mindjárt felmordulok mikor mélyen néz a szemembe haverom, legszívesebben mindent félredobnék hirtelen.
- Szopj… - közli, de mintha a csaj itt sem lenne úgy képzelem el az egészet, csak az „józanít” ki, hogy máris rám tapadnak a duzzadt, nedves ajkak, pedig már majdnem azon voltam, hogy vetődöm… Ahh… Ahogy nyöszörög még jobban remegek én is mindenhol, le kell hunyom szemem, hogy ne folyton őt nézzem, inkább hagyatkozom fantáziámra. De miért? Miért izgat hirtelen ennyire? Mintha szöges ellenétet vett volna a beállítottságom, pedig én nem ez a fajta ember vagyok. Mikor lecuppan rólam lenézek rájuk, hátrébb csúsztak el tőlem, én is lejjebb kúszom már a földön ülök. A csaj újra szájával kényeztet, egyre jobban csinálja, ahogy Genma is egyre intenzívebben dugja, s ahogy izmos testét nézem végig a félhomályban, ahol megcsillan rajta a fény miközben mozog, mámorító látvány. Megáll bennem az ütő, ahogy lehunyt szemmel arcom érinti, elkerekedett szemekkel nézek rá, felnyitja barna szemeit, és ha ajkai, arca vonása a kéjről, vágyról árulkodik, a szemében kis ijedtség lappang. Tudom… tudom hogy ő teljesen hozzá van szokva az egészhez, és most az sem érdekel, hogy engem is olyan ágypartnernek tekint mint bármelyik pasast akikkel eddig egyszerre vállalt be csajt, de nekem akkor is több… de ha ezt nem tudja, akkor is ösztönből így viselkedik velem. Csak azért húzta el a kezét, mert attól fél megundorodnék tőle… pedig ha tudná…
Nem… nem bírom tovább… hazudni sem akarok neki, másrészt… annyira vágyom rá, és ez nem csak a kíváncsiság. Felemelem karomat, nagyot nyögve ahogy a kiscsaj egy erősebbet szív, hajába fúrva ujjaim rántom le magamhoz, erőszakosan csókolom meg, amit hirtelen viszonoz is. Ez is ösztön lenne? Biztosan.
Ebben a pillanatban élvezek a kiscsaj szájába, s egy másik szájba gyönyöröm nyögöm eközben.
Mikor eleresztem magamtól mindennél nagyobb feszültség hagy el, de amilyen hirtelen tűnt el olyan hirtelen csap rám a felismerés. Bakker megcsókoltam a legjobb haveromat… Basszus… mire gondoltam?
- Raido… - hallom meg mély meglepett hangját, és hatalmas szemekkel nézek rá, az övé is hasonlóképp néz ki. Hogyhogy ennyire meglepte? Miért csodálkozom? Nem vagyok normális. Valamit ki kell találnom… De furcsa… mintha rengeteg zavaró gondolat szállt volna el… Egy kis része mégis bennem maradt.
Lihegek még az átéltektől, szívem hevesen ver, de én csak hátam a szintén felhevült kanapénak támasztom tovább, kezeimmel a földön tenyerelek. A lábam közé nézve a teljesen kába csajt látom meg. Úgy elfeküdt a földön, mint egy jó kis részeg ribi… Úgy is néz ki.
- Bocs… - nézek kissé oldalra biccentve fejem, de a szőnyeget pásztázva. Most komolyan… mit mondjak neki? Gőzöm sincs.
- Te… - mondja halkan, de hirtelen felé kapom a tekintetem.
- Csak kíváncsi voltam – mondom hirtelen, ahogy a bennem maradt szuszból telik.
- Nyugi értem… - teszi fel kezeit egy pillanatra. Na jó ennyire nem akartam agresszív lenni. Nagy sóhajjal hajtom arcom egyik tenyerembe… basszus… meddig hazudjak még? A végén már bele fogok őrülni.
- Na jó elmondom… - dörmögöm tenyerembe, utálok sokat beszélni, de most… csak is most az egyszer, és csak a legjobb haverom kedvéért megteszem… soha többet esküszöm…
- Mégis mit? – rá sem merek nézni, de a végén muszáj lesz. Megint csak sóhajtok hirtelen, nem tudok jobb feszültségoldót.
- Amikor azt mondtam… fantáziálni kezdtem… rólad beszéltem… - ekkor emelem fel csak fejem, és a szemébe nézek. Ha látná az arcát… tuti nagyot nevetne… - csak nem akartam… hogy a barátságunk menjen e miatt tönkre… - a tarkómra simítom tenyerem, és még mindig őt nézve biccentem előre fejem, hogy hajam borzoljam meg. Ha most lenne tű a szájában, megint tuti kiesett volna belőle – jobb lesz ha elfelejtem az egészet… ezt sem kellett volna.
A csaj nyöszörögve kezd mocorogni a lábam között, megint éledezik… de már semmi kedvem az egészhez. Én tisztáztam magam… máris kevesebb a súly a vállamon. És hogy ezt most elmondtam neki, remélem nem kell magyarázkodnom, ha észreveszi minimálisan távolságtartóbb leszek. Feltornázom magam a kanapéra, majd inkább fel is állok.
- Érezzétek otthon magatokat… én elteszem magam… a holnapi küldetésre – szobám ajtaját közelítem meg, még mindig tarkómat dörzsölgetve. Valami nem stimmel… de most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ezen gondolkozni kezdjek. Ez a pár menet, és a hosszabb beszéd teljesen kimerített. Jobb lenne ha holnapra kipihentebb lennék, legalább hamarabb is végzünk a melóval…
|
| Levi-sama | 2009. 12. 06. 15:06:58 | #2716 |
Karakter: Genma (Lakás)
A faliórára pillant, és a látszólag kifejezéstelen maszkjáról csak én tudom hogy bizonytalan. Úgy ismerem mint a tenyeremet. Egy hajszálának rezdüléséből tudom hogy épp ideges vagy dühös vagy vidám. Hogy miért? Évek rutinja kéremszépen, évek rutinja.
- Fiatal még az este - győzködöm tovább, mire végre beleegyezik és visszacsattogunk a klubba. A pólóját magán hagyta, mert rábeszéltem. Így kevésbé vonzza a tekintetem a kibukkanó mellkas. Önző dög vagyok, tudom, de inkább most nem akarnék ráizgulni. Az imént tisztáztuk a lapokat, nem fogok beleszarni a közepébe. Punktum.
Odafelé tisztázzuk is hogy egy csajt szedünk fel, és megismételjük a tegnapit.
- Biztos? - kérdezem óvatosan. Nekem nyolc, újra benne vagyok ha akarja, de... most Raidoról van szó.
- Igen - válaszolja határozottan. - De most legyen fordítva.
Vigyorát látva megnyugszom, és az én arcomon is széttrül a jókedv.
- Felőlem mehet, neked bármit haver.
A ringatózó táncolók közé vegyülünk, élvezettel simulok minden csajhoz pár pillanatra akik mellett elhaladok, majd sasszememmel levadászom a vöröskét. Egy kis kölyköt szédít, de ez nem ellenfél nekem. Félretolom a nem-ellenfelet, és magamhoz szorítom a boldogan felcsillanó szemű szépséget.
- Szia kiscsillag... - csókolok a nyakába elégedetten. Tiszta mázli, hogy nem nyúlta le eddig senki. Raido a hátához simul, arcán azzal a dögös kis félmosollyal, amitől meg lehet veszni. A kiscsaj be is kapja azonnal a horgot, én már magasról le is vagyok szarva. Hát kösz.
- Ő a barátod?
Bevállalod őt is? Nagyon érti a dolgát... - kacsintok rá, ahogy végre elszíktja csodáló tekintetét Raidoról.
- Igen? Benne vagyok...
*
Kérdezés nélkül indulunk Raidohoz. Meg sem lep, és különösebben nem is zavar. Szeretek nála lenni, mert finom illata belengi az egész lakását, a bútorokból is árad, aminél izgatóbb vágykeltőt nehezebb lenne találni számomra.
Beleremegek a gondolatba, hogy megint olyan közel kerülhetek hozzá, ugyanakkor ott a keserű szájíz is, hogy nem csábíthatom el, mert az ember a legjobb barátjával nem tesz ilyet. Pláne én nem. Nem vagyok valami rendes a férfi partnereimmel. Túl domináns vagyok, szeretem a betonba döngölni, megalázni, szabályosan dominancia-kefélésbe vinni a dolgokat. Én ilyen vagyok. Bocs.
A kanapéra kerülünk a kiscsajjal, és már minden idegszálam az alattam feszülő idomokra koncentrálnak. Meg kell veszni, olyan jó csöcsei vannak...
- Hogy is hívnak? - kérdezem a szájától.
- Kitana - válaszolja a mellbimbómnak.
- Genma - hördülök halkan. Ezzel ki is merült a kommunikáció.
Lecibáljuk egymásról a ruhákat, és én felülve rántom az ölembe. Amikor meglátom a szemem sarkában a fotelben terpeszkedő Raidot, kishíján lenyelem a nyelvemet a rámtörő képtől. Ahogy ül ott, izmain játszadozik a halvány fény, és ő a meredező farkát fogva maszturbál, miközben minket néz...
Basszus majdnem elélveztem!
Felhördülve ragadom meg a csaj csípőjét, és mélyen a péniszembe ültetem. Ez az. Nyugi Genma, a csajt kell dugni. Csak a csajt. Rá koncentrálj... ez az.
Amikor lehiggadok, és elszáll a kényszer, miszerint felpattanok a csajt elhajítom és hörögve vetődöm Raidora, már egész tűrhető is. Úgy pattog a csaj rajtam mint a gumilabda. Csúcs.
Intek a havernak, és nagyot nyelve figyelem ahogy fellép mellénk a kanapéra. Levegőért kapkodva követem mozdulatait. Belemarkol a csaj hajába, és a farkára húzza a fejét. Kishíján felnyögök a látványtól, és hirtelen szívből megutálom ezt a kis vörös kurvát, de elsöpröm az érzést, hiszen csak az irigység dolgozik bennem.
Amikor kihúzza a szájábaól a nyálasan csillogó kemény, nagy és szép hímvesszőjét, behunyom a szemem, mert túl nagy a késztetés. Inkább a csaj fenekének két partjába markolva emelem fel kissé a fenekét, hogy Raido behatolhasson.
Mohón csókolom meg... még érzem szájában Raido ízét, el is lopom minden molekuláját nyelvemmel, miközben ő számba sikoltja a behatolás fájdalmát.
Tapasztaltan kezd el mozogni, vadul és durván, mintha csak tőlem tanulta volna. Talán így is történt, de ki nem szarja le, amikor épp a szemeim készülnek fennakadni attól a gyönyörűséges arckifejezésétől, izmos, nedvesen csillogó testének látványától?! Woah... bazdki...
Úgy basszuk ketten együtt a csajt, hogy közben végig csak egymás szemébe nézünk. Olyan nagyon közel van... látom benne a vágyat, ami sajnos nem nekem szól, de attól mégy álomszép és csodálatos.
Elszakítja tőlem a szemét, és a vállamat nézi inkább. Talán megérezte amit gondolok, de tudom hogy nem így van. Egyszerűen már megint csak zavarba hoztam... a francba.
De nem baj, mert beúsznak szemeim elé a csillagok, és felhördülök ahogy lábaimra, combjaimra nehezedik a combjával, és némelykor, egy-egy erősebb lökéskor herezacskója az enyémhez csapódik, ujjai combomba markolnak... Úristen!
Már nem látok nem hallok... még Raido nyögése eljut az agyamig, az orgazmus pillanatában, de csak ennyi és kész.
K.O.
Lövésem sincs mennyi ideig kómázhattam, már csak arra térek magamhoz, hogy valahonnan vízcsobogást hallok. Felemelem a fejem, konstatálva hogy egyedül vagyok. A fürdőszoba ajtajára pillantok, és megfordul a fejemben hogy csatlakozom a pancsihoz, de azt már tutira nem venné be Raido gyomra. Ha nem hát nem.
Feltápászkodom a kanapéról, és izzadt, felhevült testemet lehűtendő, kinyitom az ablakot. Hűs levegő áramlik be, és a kerti virágok nehézkes pézsmaillata.
Bárcsak lenne nálam cigi. A lelkemet is eladnám érte. Mivel nincs, inkább a bárszekrénynél kárpótolom magam egy pohár Brandyvel. Mikor nyílik az ajtó és kijönnek a kiscsajjal, már a harmadik pohárral iszom. Az olkohol édes íze és a forróság amelyet a gyomromban áraszt szét, igazán mámorító.
- Jó volt a pancsi? - dörmögöm mosolyogva.
- De még milyen - mosolyog elégedetten a kiscsaj. Lehuppannak a kanapéra, és én nem és nem akarom meglátni, Raido milyen észbontóan fest vízcseppektől nedvesen. Meg is szédülök a látványtól, de lehet hogy csak a pia az oka. Nem tudom, de már látom hogy hiba volt inni. Nehéz nagyon uralkodnom magamon...
Halk koppanással teszem le a poharat, és mélyen Raido szemeibe nézek, miközben szavaimat a csajhoz intézem.
- Nos Kitana, ha felfrissültél, akár folytathatjuk is...
Gőzöm sincs mit látok azokban a szép barna szemekben felvillanni, de perpillanat nem is izgat... a teste jobban. Már úgy áll a farkam, mint egy oszlop. Egy ragadozó lassú, kimért lépteivel, ruganyosan és lazán, mégis végtelenül erotikusan indulok meg feléjük. Szemeimet le sem veszem áldozatomról, és annak kifejezéstelen arcáról. Amikor eléjük érek, kezeim feje mellett csattannak a bőrkanapé háttámláján, ajkaitól alig pár centire a szám.
- Mit szólsz? - súgom végigperzselve arcát brandy-s leheletemmel. Csak egy alig észrevehető biccentést kapok, és kéjesen elvigyorodom. Ellököm magam tőle mielőtt lerántom a földre és megdugom ahogy szeretném, és a csaj mellé vetődöm, a kanapé másik felébe.
A kisujjamat sem kell mozdítanom, már kapom is az első csókot. Nyelvemet durván a szájába tolva falom fel szinte a száját, majd eltépem magam tőle, és hajába markolva nyomom fejét Raido ágaskodó szerszámára. Az elkerekedő barna szemekbe nézek, és felvonom az egyik szemöldököm.
- Mi van? - kérdezem gonosz kis mosollyal nagyon halkan. - Én ilyen vagyok. Még nem láttad az igazi arcomat... hát nézz meg alaposan... haver.
Felrántom a csaj fejét, és ziháló ajkaira vetem magam. Durván csókolom meg, és felmordulok a gyönyörűségtől. Raido illata... Raido íze...
Eltépem tőle ismét a számat, és visszanyomom a fejét. Egy kurva szóval sem ellenkezik, mert tisztán látom rajta hogy mennyire élvezi. Sok csaj imádja az ilyet, ő sem kivétel. Két domináns kemény hím, aki jól megrakja. Imádja, csak rá kell nézni, de az is jó bizonyíték, hogy a lábai közé nyúlva lucskos nedvesség fogad, hüvelyének izmai pedig rángatóznak a kéjtől.
Elégedetten pillantok Raidora, aki a háttámlára ejtett fejjel, lihegve figyeli az arcomat. Szemeiben kavarognak az érzelmek és gondolatok. Valami őrjítő a látvány. A soha semmit nem mutató arc szinte életre kell. Olyan hihetetlenül szép, és én annyira vágyok rá, hogy szinte fáj. Annyira de annyira meg akarom most csókolni, hogy szinte belesajdul a szám.
Felrántom ismét Kitana fejét, és forrón csókolom meg Raido helyett. Mindent beleadok, amíg már kocsonyaként nem remeg, és szinte elolvad karjaimban. Megfőztem. Már bármit megtehetnék vele, és meg is teszek.
Derekát átkarolva állok fel vele, és térdre kényszerítem Raido előtt. A hátához simulva hajolok a füléhez és kezeimmel megmarkolom nehéz és kemény melleit. Arcunk alig pár centire Raido lüktető, remegő péniszétől.
- Kiscsillag... kapsz egy feladatot. Képes leszel végigcsinálni?
- Bármit... - nyöszörgi fenekével a farkamhoz pucsítva. - Mit tegyek? Nhh... mondd...
Mélyen Raido szemeibe adom meg a választ.
- Szopj.
Úgy bukik rá a hímvesszőjére, mintha az élete múlna rajta, én pedig elégedett vigyorral ragadom meg a csípőjét, és mélyen belevágom magam a nedves, tág vaginájába. Egyszerre hördülök fel Raidoval. Felnyitom a szemem, úgy kezdek keményen mozogni. Amikor már remegve, nyöszörögve esne össze a csaj, derekát átkarolom és elrántom Raidotól. Csak egyet kell intenem a fejemmel, és ő engedelmesen csusszan le a szőnyegre, hátát a kanapénak vetve. Kitana kényelmesebben bukhat így rá a szerszámára, és én is közelebb vagyok a kéjben fürdő szép archoz. Szívhatom magamba minden centiméterének imádott látványát. Az arcán a forradása... legszívesebben végignyalnám egészen a köldökéig, és még tovább...
Egyik karomat a csaj derekára kulcsolva tartom, miközben kemény és jól irányzott döfésekkel jutalmazom, minden cuppogó hangért, és Raido nyögéseiért.
Másik kezemmel a földön támaszkodom, kínomban a szőnyeget markolva. Rohadtul nehéz... miközben érzem arcomon Raido forró zihálását, testének illatát... és az arca is alig tíz centire van az enyémtől. Ez őrület.
Mély nyögését meghallom, és ezzel egyidőben rándul össze alattam és a péniszem körül Kitana is. Halvány mosollyal gyönyörködöm Raidoban. Ilyenkor lélegzetelállítóan fest... és egyszerűen kibaszottul szép. Aki mást mond, megfojtom.
Mire észbe kapok, kezem arcát simogatja és zihálva hajolok közelebb hozzá. Nem lehet a fenébe is!
Elhúzódok tőle, és ekkor egy erős kéz markol a hajamba, előre ránt...
Szánk úgy tapad össze, mintha vákuum lenne közöttünk, és abban a pillanatban, amikor nyelve a számba tör, rekedtesen felnyögve élvezek el én is. Minden egyes orgazmus-rángásba belemozdul a nyelvem is.
Életem legforróbb, legizgatóbb csókjába szinte belehalok.
Amikor elengedi a hajamat és felemelem a fejem, csak egy szót tudok nyögni.
- Raido...
Szemei tágra nyílnak, és arcára kiül a döbbenet. Az enyémnek a pontos mása.
Bakker... most mi lesz?
|
| timcsiikee | 2009. 12. 02. 13:25:35 | #2675 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Rá se nézek csak hallom a fém koppanását a parkettán… Ennyire meglepte volna?
- Khm – elég furcsa így a hangja… még nem hallottam meglepettnek – Figyel ide, Raido – úgy néz ki megint komoly mondat következik - Teljesen természetes, hogy tetszett neked a tegnapi. Sok pasi szereti így csinálni, nincs ebben semmi rossz. Ahogy abban sem, hogy meg szeretnéd ismételni. Csak szólnod kell nekem, és ne érezd emiatt zavarban magad, előttem ne. Főleg előttem ne.
Bahh… Uhh… nem… teljesen félreértett… Persze hogy az nem zavart, nem is erről van szó…
- Én… - próbálnám elmondani, de közbevág.
- Ha ennyire zavar, akkor csinálhatjuk két csajjal, és legfeljebb váltogatjuk őket. Hozzád pedig egy ujjal sem nyúlok, ígérem. Érted bármit megtennék, hiszen tudod.
- Tudom – válaszolom halkabban… ez nehéz eset lesz.
- Felül, felkapja tűjét és visszateszi szájába… Még jó hogy a leszokás alatt van, nagyon jól áll neki, csak kiemeli lazaságát. De most nem erre kéne figyelnem.
- Ez a beszéd. Akkor mi legyen? Visszamegyünk? – kérdi vigyorral ajkain. És ahogy az órát nézem, még elég „ korán” van.
- Fiatal még az este! – teszi hozzá, még mindig Genmás vigyorral. Tudok én ennek nemet mondani?
- Na jó! Menjünk… - állok fel a fotelből – visszaveszem az ingem – már épp indulnék is a szobám felé, mikor megállít.
- Á hagyd! Nem mindegy mit veszel majd le? – valamitől nagyon vidám lehet, mert még mindig vigyorog.
- De – felelek egyszerű kis mosollyal, és elindulunk a bejárati ajtó felé.
~*~
Míg sétálok végig azon gondolkodom, hogy hogyan érthette félre. Persze folyik a szokásos bohóckodás közben, de azért elgondolkodom. Talán ilyen alkalmakkor rá kéne szoknom, hogy… bővebben, érthetőbben magyarázom el amit gondolok. De úgy utálom azt a sok beszédet. Minek ennyit beszélni? Jó rejtőzködő jounin nem dumál. Most elmondjam neki vagy sem? Talán jobb is ha nem tudja meg… De megérdemel ennyit, hisz most ő is bevallotta… Olyan nehéz. Sőt így még megfontolandóbb. Vonzódik a férfiakhoz is? Ki gondolta volna? Lehet mégsem kéne elmondani…
De előbb vagy utóbb meg kell mondanom neki.
Épp visszaérünk kedvenc szórakozóhelyünkre.
- Na? Döntöttél? – könnyű kérdés, nehéz rá a válasz. Most mit mondjak? Hogy ebben a pillanatban legszívesebben otthon lennék? Ami mondjuk csak félig igaz, mert a fantáziám egyszerűen nem hagy békén. Jobb lesz ha hamar túlteszem magam a dolgon, s hogy megmutassam neki nem tűnt el a vetélytársa a csajozásban, valamint vagyok olyan vakmerő mint ő, ezt válaszolom:
- Legyen egy… - mondom egyszerűen. Felvonja egyik szemöldökét.
- Biztos?
- Igen – olyan határozott vagyok, hogy még én is elhiszem – De most legyen fordítva – nézek rá pajzán mosollyal, és biztos vagyok benne, hogy tudja mire gondoltam.
- Felőlem mehet, neked bármit haver – válaszol egy vigyorral. Vajon őt is a kíváncsiság hajtja mint engem, vagy más? Bár nem hiszem hogy valami más…
Belépünk a tömegbe, még ital sem kell jól érezzük magunkat, bár szerintem a levegőben is nagy már az alkohol tartalom. Egy idő után kiszúrjuk a kis vöröst, akit itt hagytunk, egy kis macsó chounin kölyök próbálja csábítgatni. Túl nagy falat ez neked öcsi. Összenézünk, rajta is látom az elhatározást, és így egyszerre közelítjük meg a kiscsajt, ő hátulról én pedig elölről. A kölyköt úgy elsöpörjük, mintha itt sem lett volna. A szemébe nézek látom már azt a kába ködöt ami dereng benne, sugárzik belőle a kéjes éhség, a tűz… pont eléggé előfűtött a kicsike.
- Szia kiscsillag… - duruzsolja fülébe, majd nyakába csókol, közelebb hajolok úgy mozgunk tovább, de nem csókolom meg, csak ingerlem. Igen érzéki kis dög, profizmussal csinálja egyszerre kettőnk izgatását. Csípőjére teszem a kezem, ő a lában közé lép, Genma már rámenősebb és előre nyúlva a melleit markolássza, míg a csaj fenekével nyomul hozzá.
- Ő a barátod? – kérdezi haveromtól kissé hátra vetve fejét.
- Bevállalod őt is? Nagyon érti a dolgát…
- Igen? – pislog rám huncut mosollyal, vállamba kapaszkodva simul hozzám, szinte belém olvad, mellei nekem préselődnek majd visszahajol haveromhoz hogy válaszoljon.
- Benne vagyok…
~*~
A kiscsaj nem kispályás, vagy csak „túl” azaz pont eléggé ittas, mert az utolsó pár méteren míg lakásom felé tartottunk a karjainkba vetette magát, pedig még ki sem nyitottam aj ajtót. Amint beérünk máris megragadja Genma felsőjét, és magára rántja egyenesen a kanapéra. Fel sem kapcsolom a villanyt, a félhomály teljesen tökéletes nekünk. Hallom az aprócska sóhajokat csók cuppogását.
Leveszem pólómat, eldobom valamerre és úgy figyelek rájuk. A necc harisnya szakadására figyelek fel, mire odanézek már csak a röppenő ruhák látványa fogad, a csaj falatnyi szoknyában pucsít már csak felette. Ahogy fordul a helyzet, haverom kerül felülre, izmain megcsillan a tompa fény, és nyelnem kell egyet, míg megkerülöm őket, rájuk sem tudok nézni, csak hallom a fekete bőr kanapé susogását ahogy a testek ide oda csúsznak rajta recsegve. Levetem magam a kanapéba, és mire újra rájuk tekintek már Genma is ül, ölében a csaj, a melleit csókolja és nyalogatja, míg ő édes nyögésekkel hátra vetett fejjel túr hajába, és vonaglik az izmos testen.
Már csak a látványtól kezd melegem lenni, elkényelmesedek a fotelban, nem egyszer végigsimítok duzzadó nadrágomon, nagyokat nyelek. Egyszerre nyögnek fel, hogy egyesül ágyékuk, lecsúsztatom magamról a nadrágot, az alsót is, és arrébb rúgom, nem bírva magammal ingerlem tovább vágyamat, végig őket nézem. Annyiszor téved jobban tekintetem Genmára mint a csajra, hogy erőszakkal kell szemem leszakítanom róla, pedig sokkal jobban izgat. Idegesítő mégis annyira izgató, megőrülök benne. Fenekét fogja meg, és megtartja a csajt, felém fordul, szemeivel hívogat. Nagyot sóhajtok, úgy állok fel, csak pár lépést kell tennem, hogy mögéjük érjek. Egyik lábammal fellépek a kanapéra, megragadom a csaj haját, majd farkam felé irányítom, hogy benedvesítse. Olyan jól csinálja halkan nyögök fel, de cuppanva húzom ki szájából és az ülő részre térdelve simulok hátához. Megfogom csípőjét, haverom már segítve szét is rántja dús, formás farpofáit, oda illesztve magam hatolok lassan belé, és olyan mély nyögés tör fel belőlem az erős szorító érzésre, hogy alig bírom magamban tartani. Még nem csináltam ilyet, de… valami őrjítő…
Megtámaszkodom a háttámlában testük mellett, s érzem úgy mozognak ők is, ahogy én diktálom az ütemet. nehéz és fárasztó, hamar filmréteget képez testemen az izzadtság, összeszorítva szemem koncentrálok, hogy minden jól menjen, de megrészegít a forróság. Egyre gyorsabban mozgok ahogy elkap a hév, rádőlök a csajra aki már sikongat az élvezettől, nyögéseim féktelenül törnek elő, de Genmát alig hallom… Ennek ellenére érzem. Ahogy farkunk egyre jobban telik meg vérrel, egyre nagyobbá válik az intenzív mozgástól, megint érzem azt, amit a múltkor… mintha vastag nedves réteggel egymáshoz simulnának férfiasságaink, de ettől még jobban beindulok, hirtelen gyorsabban kezdek mozogni, kinyitom a szemem, és mélységes vággyal teli barna szemeket találok, ajkai résnyire nyitva úgy kortyolja hevesen az éltető levegőt, én is hasonlóképp nézhetek ki. Ha lennék olyan hülye megcsókolnám, de nem teszem meg, mindent tönkretennék vele… Inkább izmos vállát kezdem el fixírozni, ahogy megrándul miközben a csajt tartja, olyan forró lüktetés vesz körbe, hogy ár nem kell sok…
Annyira ostoroz a vágy, hogy fantáziámban is tévképeket képezek, a vörös hajzuhatagba fúrom arcom, de még ez sem elég… Genma térdein, combjain támaszkodom már meg, hogy az utolsó lökésekkel a lehető legmélyebbre hatolhassak, ujjaim szinte bőrébe mélyednek.
Érzékien mégis erősen a csaj vállába harapok, mélyen hördülök fel, ahogy robban bennem a vulkánszerű orgazmus, ég az egész testem tőle, ahogy hallom a másik mély nyögést a sikolyba övezve, csak még hosszítja a pillanatot, lassan csillapodik az érzés.
Nagyot sóhajtva dőlnék rájuk, de akkor lecsúsznék a földre, így utolsó csepp erőmmel talpra állok és a hosszú kanapé végébe vetem magam kinyúlva, zihálva veszem a levegőt, még jó hogy a tüdőm nem sípol… Jounin vagyok az istenért, ennél többet is bírnom kell. Lehunyva szemem szabályozom légzésem, majd ha gyűjtök elég erőt, felkelek innen…
|
| Levi-sama | 2009. 11. 30. 23:08:43 | #2665 |
Karakter: Genma (Lakás)
Néma kuss meghittségében csattogunk nyugodt léptekkel hozzá. Ismerem a kéglijét, már ezerszer jártam nála, ahogy ő is nálam. Nagyon kis hangulatos legénylakása van, nem olyan funkcionális mint az enyém.
Igaz, csajokat együtt még nem vittünk oda. Apropó csajok.
- Hn - mosolyodom el.
- Mi van?
- Azt mondtam a kiscsajnak, hogy várjon meg... - villantom fel jellegzetes félmosolyomat. - Majd lehet Asuma elorozza.
Kuncogva bököm meg könyökömmel az oldalát, hiszen tudja ő is jól, hogy Asuma nem csajozik. Szerelmes.
- Persze... - mosolyodik végre el, amikor megérti a poént. Nah. A mosoly ezerszer jobban áll neki, és ami még csodásabb, hogy az örökké kifejezéstelen arcán csak én láthatom gyakran ezt. Ritka kincsként őrzöm az összes képet, amikor láttam őt mosolyogni, nevetni, és az orgazmus pillanatában. Egész kis Raido-album van a fejemben.
A lakás ajtaján belépve máris letámadom a kanapét. Ahh...
- Pillanat... - mondja mély, gyönyörű hangján, és a hálószoba felé indít. Követem útját szemeimmel, a dobótűmet megszortyogtatva. Ne nézd a seggét Genma. Nem illik.
Egy pólóban jön vissza, és a fotelba ül.
- Szóval? - támasztom fejemet a kanapé karfájára, sajnos nem látom így az arcát, de legalább nem hozom zavarba a pillantásaimmal. - Miért siettél ennyire haza?
- Nem volt kedvem bulizni - sóhajtja.
- Aha... ne etess - vetek rá egy figyelmeztető pillantást. Tudja jól, hogy velem nem játszhat esti mesét. - Ismerlek már haver... ha neked nincs kedved csajozni, ott már gáz van.
Beletörődő félmosollyal bólint.
- Igaz.
Kínos csend telepedik ránk, ezért fejemet visszaejtem a karfára, és a plafont bámulom. Kicsit ideges vagyok, a fenébe is.
- A tegnapit remélem nem bántad meg - dörmögöm komolyan. - Tudod én már hozzá vagyok szokva, nem először csinálom... és... - Naaaagy levegő, és nyögd ki. A legjobb barátod, neki illik tudnia. Picsába. Muszáj bevállalnom a kockázatot, legfeljebb kidob a lakásból, de tudom hogy ő nem olyan.
- A saját nemem is szeretem, ha érted mire gondolok. - Hagyok egy egész másodpercet hogy feldolgozza, és utána pillantok rá. Zéró érzelem az arcán. Nemhiába jounin. - Remélem tegnap nem undorodtál meg tőlem.
Miért tartom vissza a levegőt, amíg a válaszát várom? Ja persze... mert fontos nekem.
- Erről szó sincs - válaszolja azonnal, és elönt a szeretet. Igazi barát, nem is vitás. Életünket áldoznánk egymásért, nem is értem miért kételkedtem benne.
- Ennek örülök. Akkor elmeséled miért hagytuk ott azt a bögyös vöröst?
- Csak... összezavarodtam...
- Éspedig? - kérdezem látszólag érdektelenül, és elterülök mégjobban a kanapén. Na kiváncsi leszek mi lesz ebből.
- Fantáziálni kezdtem... - hallom, és döbbenten kapom fel a fejem, zavart arcát látva még a tű is kiesik a számból. Kitartóan fixírozza az egyik szekrényt, nem és nem néz rám.
Összekaparom megtépázott idegrostjaimat, és megköszörülve torkomat szegezem tekintetem ismét a plafonra.
- Khm - krákogok halkan. És miről? A múlt éjszaka ismétlésére vágysz vagy többre? Rám? Na persze, ezt nem kérdezhetem meg tőle, de jó lenne tudni mi merre hány méter. Raido nem szereti a férfiakat, ez tény. Akkor mi a szösz? Aham, értem már.
- Figyelj ide, Raido - szólalok meg halkan, de nem nézek rá. Inkább nem, mert így is elég nehéz neki, tudom. - Teljesen természetes, hogy tetszett neked a tegnapi. Sok pasi szereti így csinálni, nincs ebben semmi rossz. Ahogy abban sem, hogy meg szeretnéd ismételni. Csak szólnod kell nekem, és ne érezd emiatt zavarban magad, előttem ne. Főleg előttem ne.
- Én... - kezdi, de nem folytatja. Hát akkor majd én.
- Ha ennyire zavar, akkor csinálhatjuk két csajjal, és legfeljebb váltogatjuk őket. Hozzád pedig egy ujjal sem nyúlok, ígérem. Érted bármit megtennék, hiszen tudod.
- Tudom.
Felülök, és rávigyorgok, tűmet ismét a számba véve.
- Ez a beszéd. Akkor mi legyen? Visszamegyünk?
|
| timcsiikee | 2009. 11. 30. 16:20:16 | #2652 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Nem nézek oldalra, csak hagyom hogy arcomról csöpögjenek a cseppek. Lépteket hallok, amik mögöttem állnak meg, felnézek a tükörbe és Genma látszik benne… Bahh… miért pont neki kellett bejönni?
- Minden oké? – kérdezi felvont szemöldökkel. Most mit mondjak neki?
- Meleg van – felelem egyszerűen, megpróbálom arcom megtörölni.
- És gondoltad megfürdesz? A rötyiben? – morogja halkan… na jó én sem vagyok ilyenkor a legnagyobb kamugéniusz.
- Ja – válaszolok, de ahogy felém néz látom, hogy nem győztem meg… Utálom hogy ennyire átlát rajtam…
- És elég tisztának és lehűltnek érzed már magad egy kis bulihoz? – most pont legkevésbé ehhez van kedvem… így mellette állva elég nehéz rendezni a gondolataimat. Hajamba túrok, hogy a vizes tincseket elrendezzem.
- Azt hiszem – sóhajtom.
- Tetszett a kis vörös?
- Aha – bár nem nagyon figyeltem meg… őt jobban néztem… sajnos…
- Neked adom, ha monóban akarod ma este nyomni – könyörgök, csak ne ezzel jöjjön megint. Értem én a célzást… Hogy ne érteném, hisz ismerem. Jobb lesz ha elhúzok innen.
- Hazamegyek – jelentem ki egyszerűen, majd el is indulok, átvágok a táncoló tömegen, ki a hűvösre. Végre friss levegő…
- Raido – hallom a már oly ismerős hangot, épp mögöttem trappol… Ajjaj basszus… azt hiszem… észrevett valamit. Soha nem hív a nevemen. Mellém lép, és morcosan néz rám… szokásos tekintet…
- Hozzád vagy hozzám? – mondja komolyan. Ha épp parti hangulatban lenne, nagyon is félreértettem volna a kérdését. De most tudom, hogy ha nem beszélek vele, akkor addig nem ráz le míg el nem mondom. Örülök hogy így számíthatok rá, de… most pont nem vele kéne ezt megbeszélnem. Viszont válaszolnom kéne.
- Hozzám – válaszolok végül.
- Oké – egyezik bele, és el is indulunk. A tegnapi miatt talán kényelmesebben érezném magam a saját lakásomban. Otthoniasabb, bár eléggé hasonlít az övéhez…
Minden agglegény lakás egyforma.
Némán egymás mellett haladva sétálunk, zsebre vágott kezekkel, és ezerszer is meg kell állnom, hogy szemem sarkából ne őt figyeljem. Észrevenné… Inkább figyelem a fákat… a házakat… Az eget… Csak hogy ne rá nézzek. Kezdem szánalmasnak érezni magam.
- Hm – mondja halkan, oda pillantok, mosoly ül ajkain, lehunyt szemekkel.
- Mi van? – kérdezem kíváncsian, lassan rám néz.
- Azt mondtam a kiscsajnak, hogy várjon meg… - jelenti ki, és ha kicsit lassan is, de leesik mondandója – Majd lehet Asuma elorozza – bök meg könyökével haverilag.
- Persze… - húzódik kis mosolyra szám. Megpróbál felvidítani valahogy? Kedves…
~*~
Beérünk lakásomra, felkapcsolom a villanyt, automatikusan le is veti magát a kanapéra.
Ha egyedül érek haza, már itt elkezdem szétdobálni a ruháim, hogy úgy menjek a zuhanyba, de lehet most… zavart lennék… Viszont előtte ezt nem mutathatom ki. És amúgy sem mennék most a fürdőbe, nem táncoltam, nem izzadtam ahhoz… Mégis…
- Pillanat… - mondom halkan, a szobám felé lépkedek, közben gombolom ki az ingem, aj ajtóban már le is veszem majd eltűnök mögötte. Huh…
Felkapok egy kényelmesebb pólót, majd abban megyek vissza. De mi a fenét mondhatnék neki? Basszus…
Leülök a fotelba ami oldalt van a kanapénak, ahol már el is nyúlt. Ha tudná hogy mit gondolok, azt hinném direkt csinálja, hogy engem kínozzon, de nem… csak egyszerűen kényelembe helyezte magát, mint mindig… Nyelek egyet, majd csak a tűt nézem a szájában, ami ide-oda mozog.
- Szóval? Miért siettél ennyire haza? – kérdez rá… Na jó… akkor most… próbáljuk terelni a szót.
- Nem volt kedvem bulizni – mondom fáradt sóhajjal, majd elnyúlok a fotelban… És ez még igaz is jelen esetben… valamelyest…
- Aha… ne etess – válaszol, majd kissé hátra majd oldalra nyújtva fejét néz rám. Kurva szemkontaktus… Miért ingerel még ez is? – Ismerlek már haver… ha neked nincs kedved csajozni, ott már gáz van – tudhattam volna, előre, hogy már ismer annyira, hogy ne tudjam átvágni… Na jó… végső… te tényleg végső esetben… teljesen tálalok. Megérdemel ennyit, hisz legjobb haverom.
- Igaz… - mondom fél mosollyal. Szinte már dübörög a szívem, ahogy arra gondolok, hogy mindent elmondok neki. De valahogy nem jönnek a szavak a számra. Csendben is vagyok úgy gondolkodok. Egy ideig még engem néz, még ez is zavarba hoz, majd megint a plafonra szegezi tekintetét… Ő szólal meg ismét.
- A tegnapit… remélem nem bántad meg… - kezdi halkan dörmögve, de válaszolni sem tudok, folytatja – Tudod én már hozzá vagyok szokva, nem elsőször csinálom… és… - itt elakad a gondolatban. Most már én is kezdek nagyon kíváncsi lenni, hogy mit akar mondani, de nem sürgetem – A saját nemem is szeretem… ha érted mire gondolok – elkerekednek szemeim, de mire megint felém fordul, teljesen rendezem arcvonásaimat – Reméltem, tegnap nem undorodtál meg tőlem – böki ki végül saját gondolatát. Meghökkenek, majd nyugodtan rázom meg a fejem.
- Erről szó nincs – mondom én is halkan, ellágyul az arca. Ő is izgult volna?
- Ennek örülök. Akkor elmondod miért hagytuk ott azt a bögyös vöröst? – kopp… franc… gondolkodni is kellett volna miközben mesélt… Most mi legyen? Na mindegy… Fő az őszinteség.
- Csak… összezavarodtam… - na… ez is értelmes volt, gondolatban már az arcomat marom.
- Éspedig? – karjait felemeli, és tarkója alá teszi a párnára, újra csak nyelnem kell egyet ahogy a rá feszülő ruha kiadja minden izma, porcikája mozdulatát. De az alapján amit elmondott, biztos megért majd, elmondhatnám neki. De nem akarok tőle többet vagy mást… Elrontanám azt a sok év barátságot ami volt köztünk, szar lenne mindent feldobni… Majd valahogy távolabb tartom magam tőle ilyen téren.
- Fantáziálni kezdtem… - fordulok oldalra, és bárszekrényem kezdem fixírozni, hiába ismerem úgy nézem mintha új vagy érdekes lenne. Nem tudok valamiért a szemébe nézni.
Szerkesztve timcsiikee által @ 2009. 11. 30. 16:20:37
|
|
