|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Levi-sama | 2010. 02. 09. 11:27:13 | #3577 |
Karakter: Genma
Francba. Komolyan nem hiszem el, hogy sikerült rávennie erre. Látszólag lazán, zsebre vágott kezekkel sétálok elé, valójában mindjárt szétrobbanok. Istenien fest, mint mindig. Selymesbarna szemeit le sem veszi rólam, nekem meg nagyot kell nyelnem mielőtt megszólalok. - Biztos vagy te ebben? - kérdezem tőle, majd inkább elszakítom tőle tekintetem és az onsen bejáratát kezdem fixírozni.
- Persze... na menjünk.
Odabent persze minden a szokásos. Az öltözőben letépem magamról a cuccaimat, és kirobogok. Nem merek ránézni sem, így is a tudat hogy ott pucérkodik, az összes vért a lenti régiókba küldi.
A vízbe becsápozok, és ledobom magam egy távoli sarokban, messze a többi fürdőzőtől. Amúgy sincsenek sokan, csak két-három öregember pancsizik bent.
Raido már utolért, de csak álldogál ott a medence szélén a maga dögös, észveszejtő valójában.
- Na mi van? Nem jössz? - intek fejemmel. Inadba szállt a bátorság, Raido-baba? Hehe... Szeme sarkából vet rám egy pillantást, és egy szexis mosollyal ledobja törülközőjét. Na ha most lenne dobótű a számban, lenyeltem volna. Elindul felém, a vízben... én meg lefagyva falom szemeimmel a látványt. Baszki... ez már... ezt direkt csin...
Leül mellém, okosan karnyújtásnyi távolságon kívül, és behunyt szemekkel támasztja fejét a medence szélére, és halkan feldorombol.
- Nem jobb most itt? - kérdezi, majd miután nem válaszolok, felém pillant és kacsint egyet. Aztán csodálkozva kerekednek el szemei ahogy konstatálja, igencsak közel mentem hozzá.
Mélyen belenézek azokba a kávébarna szemekbe, amelyek bárkinek a bugyiját képesek leolvasztani, és szájához hajolok. Nem ellenkezik, így finoman végignyalom, és alsóajkát fogaim közé veszem, finoman megharapva a puha húsdarabot. Ez a sóhaj... ettől meg kell veszni. Kezem a víz alatt végigsiklik izmos, kemény combján. Megremeg de nem húzódik el, hanem végigsimít ő is az én combomon. Felmorranva dugom nyelvemet a szájába, kíméletlenül behajtva tőle egy vad csókot. Igen, mindig is erre vágytam... őrjítő az illata. Észbe kapva keményen megmarkolom a combját, és amikor beleszisszen a fájdalomtól a számba, elhúzom a fejemet tőle és elengedem.
- Ha elcsábítasz, attól nem jársz jobban Raido-baba. - Először csak néz rám azokkal a kába, szexis szemeivel, majd amikor felfogja szavaimat, kihűl tekintete és száját összeszorítja. Annyira ismerem már, hogy tudjam: most dühös.
- Ne hívj így - morogja halkan, és ő is erősen megszorítja a combomat. Megborzongok, mert én imádom a vadságot, még ha ő ezt annyira nem is tudja. A fenébe is.
Számat elhúzva, gonoszan mosolygok rá.
- Ha megdöntelek, akkor babám leszel. Ha mindenáron el akarsz csábítani, akkor jobb ha megbarátkozol ezzel, ugyanis még egy ilyen és megraklak úgy, hogy utána anyád sem ismer rád.
- Megraksz? - kérdezi, homlokát ráncolva. Oh... de aranyos. Nem tudja, mit jelent. Kuncogva hajolok a fülébe, és elmagyarázom neki a magam nyers módján.
- Megkeféllek, Raido-baba. Méghozzá nem is akárhogy. Te ezt nem akarod, garantálom. Ami még fontosabb, én sem akarom, úgyhogy én most mentem. Cső.
Felállok, és úgy ahogy vagyok, álló fasszal pillantok le rá. Gyanítom a víz alatt ő sem fest különbül, de most jobb ha nem akarok erről meggyőződni.
Az öltözőben magamra kapom a ruháimat, alig tíz perc leforgása alatt már otthon is vagyok.
Utálom, hogy mostanában naponta többször is ki kell vernem magamnak. Kezdem unni.
|
| timcsiikee | 2010. 01. 20. 21:54:06 | #3350 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Már jó ideje harcolunk kölcsönösen oda-visszakapott ütésektől, végül mégiscsak lihegve állunk meg egymástól nem messze.
- Béke – teszi fel kezét, elsőre is értem – Ebéd? – válaszként csak megrázom fejem. Én már ettem, nekem az bőven elég volt. Inkább előkapom kulacson, és mohón inni kezdek, hisz teljesen kiszáradtam a nagy csihi-puhiban. Ahogy elkapom számtól, rögtön haverom kínálom meg vele, de ő is hasonlóképp válaszol, mint én az előző kérdésére. Ha nem, hát nem, így több marad nekem. Edzett előéletünknek hála könnyen és hamar tudjuk légzésünk újra a normálisra szabályozni. Felegyenesedik, majd egy laza mozdulattal zsebébe vágja kezeit.
- Hazamegyek. Este jössz a gödörbe?
- Ja – vágom rá azonnal, bár ma este semmi kedvem oda lemenni. Egy bizonyos szemszögből az is kikapcsolódás, de én most valami másra vágyom.
- Akkor ott találkozunk. Cső.
- Genma – szólok után mielőtt elhúzna, meg is áll, és szokásos fintorával néz rám.
- Hm?
- Tegnap este… - térek rá azonnal a tárgyra, de hirtelen azt sem tudom, hogy mit mondjak.
Teljesen felém fordul arcát teljesen zavart félvigyorral. Nem értem…
- Ne is folytasd. Öhm egy farok voltam, bocs haver. Igazából nem sokra emlékszem, de remélem nem bántottalak... meg – hehh… ezt valahogy sejtettem, teljesen láttam rajta, hogy nincs magánál, épp ezért akarom elmondani a javaslatomat, meg is rázom fejem.
- Hagyjuk ezt. A ma esti bulizás helyett mit szólnál egy Onsenhez? – vetem fel a kérdést, és a táj zaja mellett meghallom apró nyelését. Hehh…
- Ne kísértsd az ördögöt, Raido – teljesen elkomorul hangja, majd szájában megbillen dobótűje is.
Ezzel „sajnos” nem tud rám ijeszteni, kevés dolog van amitől tud, ez pedig csak lepereg. Majd meglátjuk ki kísérti az ördögöt.
- Fogd be. Nyolckor ott – vállamra csapom a törülközőt, majd utamra indulok, mellette elhaladva. Nem szólok vissza, hogy jön-e, inkább hagyom egy kicsit gondolkodni.
~*~
Talán még sem kéne ezt tennem. Normális vagyok én? Eddig én ódzkodtam attól, hogy ne romoljon meg a barátságunk, most meg teljesen a közepébe akarok vágni. De egyszerűen idegesít az, hogy magának sem tudja bevallani… hogy velem nem tudna úgy viselkedni. Én ebben hiszek, és igaz ezt az oldalát még nem láttam, de ismerem annyira, hogy tudjam így van.
Meg akarom neki mutatni, hogy így van…
Meglátjuk meddig bírja majd, vagy hogy én meddig bírom. Mert olykor én is el tudom veszteni az eszem, ha róla van szó, ilyen értelemben. De eltökélt vagyok, és ha rászánom magam, akkor megteszem. Ha kell én magam kezdem majd el csábítgatni ami kibaszott nehéz lesz, mert ilyet még soha a büdös életben nem csináltam. Mindig csak nőkkel foglalkoztam, rájuk voltam hangolódva, gőzöm nincs mit kéne ilyenkor tenni. Majd meglátjuk…
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy eljön-e, mert be kell valljam magamnak, bennem van egy kis sejtés, hogy talán mégsem és inkább otthon marad vagy lemegy a gödörbe. Hiába ismerem már Genmát, az elmúlt napokban megismertem egy másik oldalát is. Ettől függetlenül még mindig a legjobb haverom és nem gondolok mást róla. megnyugodott sóhajjal könnyebbülök meg, ahogy egy kisebb késés után látom a távolban közeledő alakját. Lassan, de biztosan végül elém ér, és most is zsebre dugott kezekkel, kicsit laza testtartással néz velem szembe.
- Biztos vagy te ebben? – von kérdőre félig felvont szemöldökkel, tekintetéből pedig a lebeszélés árad, de nem tud megtántorítani, nem tudom miért kell ennyire félni egy egyszerű fürdőtől.
- Persze… na menjünk – terelem be, amit kezemmel is mutatok és előre engedem, majd követem.
Ahogy belépünk az ajtón azonnal erősebben csap meg az a nagyon enyhén kénes illat, ami a fürdő természetes része. Kellemes lágy zene fogad, mintha csak egy relaxációs hét lenne az egész fürdőben. Megkapjuk törülközőnket, s már haladunk is tovább az öltözők felé. Direkt… direkt nem fordulok felé, miközben ruháinkat vesszük le, mert ismerve új magamat, valami már megindulna bennem, aminek csak később kéne.
Mert persze nem egyszerű kikapcsolódás a tervem. Dehogy. Akkor egyszerűen mondhattam volna, hogy otthon maradok, őt meg arra nem is tudtam volna rávenni, csinál azt amit akar.
Örülök, hogy el tudtam csalni, legalább egy estére távol maradunk attól a kis „bűnbarlangtól”.
Hallom még magam mögött, hogy kicsörtet, és ahogy felegyenesedem a magamra csavart törülközőben, vállam felett utána nézek.
Így a kendőként felkötött fejpántja nélkül sokkal jobban tetszik nekem. Félmosolyra húzom szám, majd megrázom fejem. Nyugi Raido, majd lesz még időd nyálcsorgatni a fürdőben. Utána megyek, mezítláb léptekkel némán követem, óvatosan haladok a csúszós kövön, mert nem akarok zakkanni egy nagyot. Kiválasztjuk a nekünk megfelelő kis fürdőrészt, majd egyetértően bólintva azt vesszük célba. Még nincs itt senki más, és a többitől is el van kerítve, főleg a hölgyrésztől, de ez most egy cseppet sem zavar. Elfojtott vigyorral nézem, ahogy lekapja magáról a törülközőt és ledobva a kőre elkezd fokozatosan a vízbe menni. Végignézem ahogy megtalálja a kényelmes ülőhelyet, a gőztől ás párától nehezebben látok, de még így is tisztán ki tudom venni alakját.
- Na mi van? Nem jössz? – int egyet fejével, de csak egy mosollyal válaszolok. Lassan kioldom takaró anyagom csomóját, majd összehajtom kezemben, és leteszem az övé mellé a földre. Felegyenesedve már csak a lábam elé figyelek, és én is tempósan ereszkedem csak a meleg vízbe, szoktatva magam a körülölelő forrósághoz. A fülledt levegőt már megszokta légzésem, már csak ehhez kell alkalmazkodnom.
Derékig és csak a víz mikor már teljesen beérek, halkan csobogó léptekkel közelítek felé, majd tőle egy jó nagy kartávolságnyira ülök le, kellemesen felsóhajtva. Mellkasom egy részét és vállamat már nem éri víz, így kicsit meglocsolom, elnyújtózkodom a víz alatt, majd kitárom karjaim és feltámasztom a párkányra, majd hátradöntöm fejem, és lehunyom szemeim.
Milyen kellemes…
Elégedettségem jeleként egy halk dorombolás féle dörmögő hangok adok ki sóhajjal keretezve.
- Nem jobb most itt? – kérdem még mindig lehunyt szemmel, de választ nem hallok csak a víz folyamatos csobogását. Nah… gyerünk Raido, csináld most, vagy inkább hagyd a picsába az egészet.
Még mindig nem válaszol, így oldalra fordítom fejemet felé és fél szemmel kacsintok rá, de azonnal el is kerekedik tekintetem, hisz azt látom, hogy sokkal közelebb ül mint az előbb.
|
| Levi-sama | 2010. 01. 19. 13:06:28 | #3328 |
Karakter: Genma
Kurva másnaposság.
Felemelem fejemet a teleokádott vécécsésze felett, és tekintetemmel a fehér csempére meredek. Emlékeim között kutatok, miközben kiver a víz és ismét rám tör a rosszullét. Raido... a fene essen belém... Raido! Ugye nem?! Mondd hogy nem!
Lüktető halántékomra szorítom kezeimet, és összeszorított szemekkel töröm a fejem. Talán ha a vécécsészébe beleverném, eszembe jutna mit is műveltem tegnap. Aztán bevillannak a képek. A szőnyegen dugtam meg Takit, aztán Raidoval beszélgettem... láttam elélvezni, és aztán hazasétálni. Nem, nem emlékszem hogy hozzáértem volna.
Megkönnyebbülten hányom a következő adagot a vécébe.
***
Három fogmosás, két feketekávé és egy zuhanyzás múlva már szalonképes állapotban hagyom el a lakásomat.
A gyakorlópályán vár rám Raido. Istenien fest mint mindig, és a vészjósló aura ami körülveszi azt jelenti, hogy tegnap többet pofáztam a kelleténél. Isten a megmondhatója miket szövegeltem részegen.
- Csá.
Durr.
Csillagok.
Ez most komolyan bemosott nekem? Miért?
- Mi a faszom bajod van? - mordulok rá, pipától enyhén lila fejjel.
- Bagóztál - jön az egyszerű, tömör és mindent megmagyarázó válasz. Felém lendül a másik ökle is, de azt már kicselezem. Jah, hogy a cigi miatt? Az más, megérdemeltem. Megropogtatom ökleimet, és elvigyorodom.
- Látom te már elemedben vagy. Rendben... akkor eddzünk!
Igen, ez most jót fog tenni. Levezetjük a feszkót egy kis csihi-puhival.
Két klónommal támadok rá egyszerre, ütések záporoznak rá és rám. Gyors és halálosan pontos mozdulatokkal módszeresen kezd kikészíteni. Mindig is kitartóbb volt nálam, de nem erősebb.
Egy óvatlan pillanatban a földre teperem, és cseppet sem gyengéden térdelek mellkasára, fölényes vigyorral pillantva le rá.
- Tetszel így alattam.
- Anyád.
- Ő nem tetszene.
Durr.
Hátamra esek, de azonnal talpra szökkenek, és letörlöm szám sarkából a vért. Szemeim megvillannak, és máris újra támadásba lendülök. Sikeresen beleszaladva a jobbhorgába. Ahh abba a híres jobbhorogba! Csillagokat látok a nap körül táncolni, de megrázom a fejem, és viszonzom a kedvességet. Raido halkan szitkozódva tápászkodik fel, szemei úgy szikráznak mint két barna drágakő a haragtól. Gyanítom sajog rendesen az álla.
- Na mi van? Elpuhultunk? - szívom a vérét, majd fogadom támadását és hárítom is.
Amikor már izzadtan, koszosan és szakadtan zihálunk egymással szemben néhány órával később, felemelem a kezem.
- Béke. - Ami annyit tesz a mi szókincsünkben, hogy oké, ennyi volt mára. Ne rúgd szét a seggem, és én sem fogok a tiéd. - Ebéd?
Elfintorodva rázza meg a fejét, kezét a hasára szorítja ahol nemrégiben beakasztottam neki egy gyomrost a térdemmel. Előkapja kis vizes kulacsát, és hangos kortyokkal issza. Néhány csepp szája mellett végigcsordul az állán, és a nyakán. Csak egy kicsit nehéz visszafognom magam. De tényleg. Felém nyújtja, de megrázom a fejem, és zsebrevágott kezekkel fordulok el tőle.
- Hazamegyek. Este jössz a gödörbe? - vetem hátra a vállam felett.
- Ja.
- Akkor ott találkozunk. Cső.
- Genma. - Azonnal megtorpanok, és visszafordítom a fejemet felé. Komolyan néz rám. Mit akar?
- Hm?
- Tegnap este...
Fejemet megvakarva fordulok teljesen felé, arcomon zavart vigyorral.
- Ne is folytasd. Öhm egy farok voltam, bocs haver. Igazából nem sokra emlékszem, de remélem nem bántottalak... meg.
Megrázza a fejét és közelebb lép hozzám. A levegő is belém reked, mint mindig ha ennyire közel kerülünk egymáshoz.
- Hagyjuk ezt. A ma esti bulizás helyett mit szólnál egy Onsenhez?
Nagyot nyelek a rám törő vízióktól. Raido meztelenül, vizesen... pompás teste csillog a fáklyák fényében. Elsötétül tekintetem a vágytól, ahogy a szemeibe nézek.
- Ne kísértsd az ördögöt, Raido - dörmögöm halkan, komoran megrágcsálva a dobótűmet. Most kurvára szeretnék kiszenvedni nikotinmérgezésben, vagy bármi másban, így legalább nem kínoz a gatyámban növekvő Moby Dick.
- Fogd be. Nyolckor ott.
Nyakába hajítja törülközőjét és elsétál, mintha mi sem történt volna. Leforrázva meredek lassan távolodó alakjára.
Bakker.
|
| timcsiikee | 2010. 01. 13. 01:32:04 | #3256 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
- Pedig te kínálkoztál nekem – mondja, fülembe dörmögve, majd ahogy bele is nyal, egy sóhaj szakad fel belőlem - Most bebizonyíthatod mennyire gondoltad komolyan... Nyugi, én egy ujjal sem érek hozzád, csak kapsz egy kis ízelítőt a világomból – épp hogy kimondja kéjes bizsergés fut végig testemen ahogy gyengéd karmolást érzek mellkasomon, majd hosszú ujjak durván markolnak hajamba, s Genma csábít egy forró csók felé. Francba… nem akartam ebbe a helyzetbe kerülni, most mégsem akarok szabadulni belőle.
Kurvajól megástam magamnak a vermet, most temethetem is be magam. Legszívesebben azt tenném ebben a pillanatban, ahogy csókját viszonzom, a pillekönnyű testet ami rajtam van alig érzem meg mikor vált helyzetet, csak arra eszmélek fel a fullasztó nyelvbirkózás után, hogy merevedésem a nadrágomból kandikál ki, kicsi ujjak cirógatják végig, és ettől megrándulok. Még ez is felizgat.
Olyan gyorsan kezdi el ajkaival a kényeztetést, olyan érzés mintha részegen be lennék állva és nem érzékelném az időt, de most nem így van… szín józan vagyok, csak az agyamra telepedett egy szürke köd. Hova cseppentem? Ahh…
Míg a fiúcska rajtam játszik, haverom felpattan, s csak éhes tekintettel nézem végig, ahogy az óráknak tűnő másodpercek alatt lecsúsztatja magáról ruháit. Minden egyes felbukkanó négyzetcentimétert tekintetemmel nyaldosok végig, már teljesen szemérmetlenül. Mióta beismertem a nagy igazságot, teljesen ösztönösen viselkedem és nem is zavar… Semmi…
- Taki – szólal meg felénk fordulva, s már csak majdnem teljes valójának látványától a fiú szájába élvezek. De ezt a gyönyört elszakítja tőlem, és szólítója felé mászik négykézláb, szakértő mozdulatokkal riszálva fenekét. Felemeli magához, de szinte úgyis csak az ő alakját látom. Már nem menekülhetek ki, vicces is lenne álló farokkal kiszaladnék, inkább… élvezem a látványát. Ő akart ízelítőt adni… Lássuk.
Merevedésemre markolva figyelem, ahogy őt durván magára rántja, és szó szerint szoptatni kezdi, szertelenül és mocskosul kiejtve a szavakat. Nőkkel soha nem volt ilyen, mármint. Amit én láttam belőle az elmúlt alkalmak során. Talán csak a jó nevelésünk az oka, hogy a nőkkel tisztelettudóan bánunk, míg a nemünkbeliekkel nem. Itt az élő példa rá.
Egy cuppanás, majd puffanás után látom a kis Taki hanyatt fekve terül el a földön, s kéjes nyögéssel tárja szét lábait, teljesen átadva magát. Hát én ilyenre soha nem lennék képes. Brr… Igazi ragadozó mozdulatokkal mászik felé Genma, nadrágjából előkapja a kis jellegzetes zacsit.
- Hasra – mély és dörmögő kijelentéseitől, mindig a hideg cikázik a hátamon, és höröghetnékem támad. Szinte riadt szemekkel nézem végig, ahogy durván, semmit sem kímélve, minden előkészítés nélkül úgy teszi magáévá szerencsétlent – aki még élvezi is – hogy első pillantásra azt hinném épp megerőszakolja. De igen… itt a lényeg az élvezeten van, és mivel Taki szemmel és füllel tapasztalhatóan szörnyen is élvezi ezt, nem nevezem erőszaknak. Csak durva játéknak. Soha nem tudtam volna Genmát így elképzelni, és most teljesen láthatom, hogy is csinálja.
Hiába akar ezzel elriasztani, tudom, hogy velem erre nem lenne képes. Miért nem hisz nekem? Ismerem már mint a tenyeremet. Magam kényeztetve figyelem alakjukat, egész testem bizsereg tőle, a lényétől, az aurájától. Érzem az kisugárzását, ami igaz most kicsit zavaros az alkoholtól, de akkor is érzem. Felém fordul – végre – szemeiben megannyi köd és vágy csillan, hajánál fogva tolja felém a fejét és kényszeríti megint kényeztetésemre, majd újra elkezdi őt közben hátulról megrakni. De ja vu érzésem támad, nem is kicsit, csak érzem az egész iróniáját.
- Ismerős a helyzet igaz? – persze hogy az, van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül - Csak épp ezúttal egy fiú szájába fogsz elélvezni. Finom ugye? - mélyen a szemébe nézek, és látom a változást. Mintha nem is ő lenne. Ez nem szenvedély, ez nyers vadság, mint az állatoknál . De akkor sem tudok neki ellenállni, igaza volt, tényleg nagyon érti a dolgát. Rábólintok sóhajtozva, azóta már rég lejjebb csúsztam egy kicsit, kényelmesebben elhelyezkedve az ülésen.
- Tudod mi a gáz? – kérdez tovább, nem látom mást, csak fagyos barna tekintetét.
- Mi? – kérdezek vissza.
- Te sosem viselnéd el hogy így bánjak veled... pedig ilyen a homokos szex. Én a domináns fél uralom a passzívat. Nincs egyenlőség... – megmondtam… nem ijeszt el.
- Nem bánnál így velem – adom válaszom, mire felmordul.
- Had ismerjem már magam jobban, oké? – ráhagyom… majd egyszer ő is rá fog jönni, de lehet akkor már késő lesz.
Még pár mozdulat, érzem… Szétfeszít az érzés, fülledt meleg vesz körül, valamint egy forró nedves száj, ami elélvezve nyög fel, s remegő torkától belőlem is ezt váltja ki, kissé hátravetve fejem hördülök fel, majd elernyedve nyúlok el a kanapén.
- Elmentem fürdeni. Mire végzek, ne találjalak itt titeket – és PAFF… becsapódik a zuhanyajtó. A kis Taki máris gyorsan kezdi kapkodni ruháit, amint felnyalábolta magát a földről, arca teljesen kipirult, de vonásai olyan józanak, amilyet még nem láttam. Mintha nem is történt volna semmi úgy mozog, csak a bőrén látszanak a nyomok. Már majdnem kész, de én még csak sliccem húztam fel, az ingem még hátra van.
- Nem jössz? Jobb ha sietsz… ha kijön és meglát, mérges lesz – látom már szakértő a dologban, biztos vagyok benne, hogy nem először találkozott már így vele. Furcsa érzés ezt így megtapasztalni.
- Menj csak… megleszek… - biccent, majd el is megy, én pedig hót fáradtan egy csigát megszégyenítő tempóval gombolom össze ingemet. Felállok, és ebben a pillanatban hallom a zuhanyt elzáródni. Talán tényleg jobb, ha gyorsan eltűnök, mielőtt kiér, de… lusta vagyok én most a sietséghez. Elindulok az ajtó felé, kezem a kilincsre teszem, ekkor hallom az ajtó nyikorgását, és hátrafordulok. Derekán egy ferdén feltett törülköző pihen, de szerintem az is mindjárt lecsusszan, haja csurom víz, intenzíven csepegnek belőle a cseppek, néhány tincs arcába csapódott. Egész testét ilyen cseppek borítják lustán lefolydogálva és végighaladva minden izmon… Észveszejtő egy látvány, az már biztos.
Rám néz meredten, és egy fintorral felmorran. Mintha csak egy vérebet látnék.
Fáradt, kissé bágyadt tekintettel nézek utoljára szemébe, majd kinyitom az ajtót, és becsapom magam után.
~*~
Na jó.
Talán az a gyógyszer mégis jó volt valamire, mert már kurvajól érzem magam a tegnapihoz képest. Persze csak egészségügyileg.
Tanulság: ha kanos vagy és egy másik kanos haveroddal egymásra gerjedtek, ne vedd be a gyógyszert addig míg a közeledben van és pláne ne zuhanyozz utána… Esetleg bogyó bevétel előtt. Ilyeneket miért nem írnak rá a használati utasításokra? Bár Hokage-sama szerintem nem is készít ilyeneket, pedig jó lenne. Kíváncsi vagyok ő miket firkantana egy ilyen papírra.
A megbeszéltek alapján, pontban délután kettőkor, ebédelés után itt vagyok a kinti gyakorlóterepen, és… várok.
Hát persze… Mi mást is tennék? Edzenék? Hogyne. Rég kinőttem a genin szintet, egy rönköt kettéütni nekem már a gyerekmesénél is könnyebb. Mivel előle elrejtőzni nem tudok, így felesleges. Kilométerekről felismerjük egymás chakráját, ééés már érzem is, hogy közeledik. Helyes.
Akkor már csak annyit kell tennem, hogy zsebre vágott kezekkel megállok a pálya közepén, és várom hogy megérkezzen.
Egy turista gyorsaságával halad felém a fák között még szét is néz közben ,mintha az erdő neki látványosság lenne. Szájában egy szalmaszál lóg, és erről eszembe is jut a tegnap este. Na igen… a kis eltévelyedés. De már nem matt részeg így talán érteni fogja.
- Csá – lép elém ő is zsebre dugott kezekkel, szeméből olyan lustaság árad mint még soha, szemei alatt fekete karikák. Hehe… nem kicsit másnapos ahogy látom. Viszont hiába a kis kedves üdvözlése, én nem leszek vele ilyen finom. Ki kell használom a figyelmetlenségét, amíg van.
Durr… jobb öklöm találkozik bal orcájával, és hirtelenjében még oldalra is billen egyet, a szalmaszál pedig a földön landol. Felbőszült, igazi bika tekintetével figyel újra rám, arcára téve kezét.
- Mi a faszom bajod van? – kérdi rám rivallva.
- Bagóztál – jelentem ki egyszerűen. Mondtam, hogy ezért még számolni fogok vele, és ez nekem egy megfelelő elégtétel volt. Bal öklömmel is suhintanék neki egyet, csak úgy ébresztés céljából, de úgy látom nincs rá szükség, ügyesen hajol ki ütésem elől. El is mosolyodom, de az ő arca még mindig komor. Micsoda fanyarság. De most már teljesen ébernek kell lennem. Ez a jobb horgom felért egy küzdés kezdését jelző gonggal, innentől jön az edző üzemmód.
- Látom te már elemedben vagy – ropogtatja meg ökleit – Rendben… akkor eddzünk! – vigyorodik el, és pecséteket kezd formálni.
|
| Levi-sama | 2010. 01. 12. 23:57:59 | #3255 |
Karakter: Genma
Bárgyú mosollyal élvezem, hogy két igazi szépség kétoldalról ölel engem és támogat a lakásomig. Menet közben Taki incselkedik Raidoval, aki igazi kisasszonyként viseli. Hehe...
Kapok a fejemre a cigiszagomért is.
A lakásomba lépve szorgos házigazdagént fordulok feléjük.
- Üdv itthon… ki kér valamit inni? - Raido nem cicázik, odalök a kanapéra.
- Itt maradsz!
- Most mi van? - pislogok rá ártatlan anygalka-szemekkel, de nem hatom meg vele. Hát jó. Békítően vigyorgok fel rá, de nem hatm térül-fordul és egy pohár vízzel támad rám. Mákomra nem a képembe kerül, csak szimplán megitatja velem. Vagy inkább lenyomja a torkomon, ha finoman fogalmaznék.
Végre megszabadulok erős mancsaitól, és a háttámlára ejtve fejemet bekómázok. Szép az éleeeet...
Tompán puffan mellettem valami, és felkapom a fejemet. Csak egyet fordul a világ, de aztán ráfókuszálok a meglepetten pislogó Raidora. Óh szia édes. Nem rám figyel, az ölébe ülő fiúcskát figyeli, ledermedve. Szakadtra röhögném magam ettől az arckifejezéstől, ha épp nem foglalna le eszméletem megtartása. Asszem kibaszottul berúgtam, de így is látom hogy Raido tökre odafagyott. Füléhez hajolok, és halkan beledörmögök mielőtt leborítja magáról a srácot.
- Nyugi, érti a dolgát...
- Nem érdekel... - válaszolja halkan, de nem hat meg vele. Máskor talán érdekelne, de most nem. Karját csak figyelmeztetően fogom le.
- Pedig te kínálkoztál nekem - mélyül el hangom, és megnyalintom fülét. Érzem ahogy megremeg, Taki is felnyög, végigkarmolja Raido mellkasát kéjesen. - Most bebizonyíthatod mennyire gondoltad komolyan... Nyugi, én egy ujjal sem érek hozzád, csak kapsz egy kis ízelítőt a világomból.
Tudom, hogy kibaszottul nem kéne ezt tennem, mert ő nem érdemli meg hogy ezt tegyem vele... nem vagyok méltó arra sem hogy ránézzek, mégis... magától mozdul a kezem, belemarkolok abba a sűrű, selymes hajába, és forró nyelves csókkal bódítom el. Teljesen bezsongat, belemorgok kéjesen a csókba, de ígéretemhez híven nem megyek tovább, inkább elengedem. Mikor felemelem a fejem, még épp látom ahogy Taki kigombolja Raido nadrágját és elégedett mosollyal simítja végig a merev péniszt. Jól van... Kis rózsaszín nyelvével végignyalja, és amíg lassan és kiváló szakértelemmel szopni kezdi, én inkább felállok. Ha ott maradok mellettük, lelököm róla, annyira elönt a birtoklási vágy. Ilyet még nem éreztem... furi.
Talpra állok, és viszonylag stabilan sikerül meg is tartanom a helyzetem. Lecibálom magamról a ruháimat, szemeimmel falva a látványt. Van is mit nézni, Raido kéjesen elmosódott arca, engem figyelő vágytól sötéten parázsló szemei őrjítőek.
- Taki - dörmögöm tengermély, érzéki hangomon. Arcom rideg és kifejezéstelen. Ő azonnal elszakad Raidotól, és izgatottan ajkába harapva fordul felém, négykézláb lassan kúszik közelebb. Izgatottan kipirulva piheg. Imádja ezt a játékot, igazi kis passzív fiú, nem veti meg a durva játékokat sem, de az nem az én asztalom. Állát megfogva állítom fel cseppet sem gyengéden, szinte lenyomom a torkán a nyelvemet. Raido íze... ahhrgg... Szinte letépem róla a ruháit, reccsen is a ruhaanyag ujjaim alatt.
- Mire vágysz? - dörmögöm a nyakába harapva, miközben seggét markolom meg keményen.
- Kefélj meg... - dörgölőzik hozzám, hátamat végigkarmolva.
- Még nem - vigyorgok rá gonoszan, és ő már tudja mi a dolga. Szintre térdre esik, és áhítattal hagyja hogy hajába markolva rántsam farkamra.
- Ez az... szopj erősebben... - morgom lágyan. - Jó fiú...
Szemem sarkából látom hogy Raido zihálva kapaszkodik a kanapéba, másik kezével saját merevedését masszírozza. Látom tetszik a műsor... hehe.
Amikor megunom, hajánál fogva rántom el farkamtól, és a lendülettől a hátára esik. Kiterül a szőnyegen, és gyönyörűt nyögve tárja szét lábait, feltárva szép kis ékességét. Aranyos kis farka van...
Fölé térdelek, és a földön heverő nadrágom zsebében kezdek túrkálni.
- Hasra - morranok rá közben, és ő szót fogadva térdel fel, fenekét kéjesen kitolva nekem. Előkerül végre az óvszer, és fogammal tépem le róla a fóliát, majd egy határozott mozdulattal felhúzom magamra. Mögé térdelek, fejét a padlóra nyomom durván, és egy hangos morranással mélyen belévágom a farkam. Kéjes sikollyal rándul össze, és abba sem hagyja a remegést és rángatózást, amíg én újra és újra mélyen és keményen elmerülök benne.
Imádja a fájdalmat és a gyönyört, tőlem pedig a tökéletes egyveleget kapja.
Lassú, lustán lassú, mégis erős lökésekkel kefélem, majd mielőtt elmenne, kivonulok belőle.
Raido felé fordulok, mintha csak most venném észre, pedig végig magamon éreztem tekintetének súlyát, hallgattam sóhajait. Minden idegszálam őrá van kihegyezve, és mindennél jobban vágyok rá.
Magamat és hülye lelkiismeretes természetemet átkozva lököm oda hozzá Takit, és nyomom fejét a farkára, miközben ismét mélyen belényomulok.
- Ismerős a helyzet igaz? - nézek mélyen Raido szemeibe, miközben a fiú csípőjét keményen fogva dugom. Hangom mély és karcos, amit imádnak a partnereim, Taki is beleremeg. - Csak épp ezúttal egy fiú szájába fogsz elélvezni. Finom ugye?
Csal ziháló biccentésre telik tőle.
- Tudod mi a gáz? - folytatom tovább, egy pillanatra sem szakítom meg közben a szemkontaktust vele. Gyönyörű így... a fenébe is.
- Mi?
- Te sosem viselnéd el hogy így bánjak veled... pedig ilyen a homokos szex. Én a domináns fél uralom a passzívat. Nincs egyenlőség...
Akkor sem, ha megveszek érte.
- Nem bánnál így velem - feleli határozottan. Felmegy bennem a pumpa. Elsötétül a szemem a haragtól, és rávicsorgok.
- Had ismerjem már magam jobban, oké? - morranok, és Taki derekát magamhoz ölelve olyan keményen kezdem baszni ahogy csak bírom. Taki felsikolt az orgazmus pillanatában. És amíg én hörögve élvezek belé, arcába fröccsen Raido spermája is.
Használt rongydarabként hajítom törékeny testét a földre, és felállok.
- Elmentem fürdeni. Mire végzek, ne találjalak itt titeket.
Szerkesztve Levi-sama által @ 2010. 01. 12. 23:59:14
|
| timcsiikee | 2010. 01. 12. 12:22:40 | #3245 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Már majdnem a kijárat felé járunk a kicsikével, mikor meglátom Genmát, aki szintén az ajtó felé támolyog egy fürtöske társaságában, nem enyhén illuminált állapotban. Kegyetlen szarul fest a látvány, főleg ahogy a kicsire támaszkodik, és megszólal bennem a kis belső hang, hogy talán jobb ha én segítek neki. Bármi történt, ő még mindig a legjobb haverom, és nem akarom hogy bármi baja legyen. Lehet hogy erős, de részegen ki tudja mi meg nem eshet.
- Bocsi picinyem – fordulok oldalra, egy aprót paskolok fenekére, majd eltávolodom – Dolgom van, majd legközelebb – kacsintok rá, és már flegma reakciója sem érdekel, megyek a páros után.
- Genma! – kiáltok utána, hogy a zene mellett is hallani lehessen hangomat, de úgy néz ki nem sokat értem el vele, mert még mindig nem álltak meg.
Folyamatosan szólongatom, de csak nem torpan, viszont már a sötét utcán végre megállnak, és lustán fordulnak felém.
De hát ez egy fiú…
Mindegy, most ez sem érdekel. Úgy néz ki mint a mosott szar, és lehet én sem vagyok a legjobb állapotomban, de jóval tisztább a fejem mint az övé.
- Hazaviszlek. Teljesen eláztál – dörmögöm felé.
- Kösz, de már van aki hazavigyen, nem igaz? – néz le a fiúra védjegyes, Genmás vigyorával.
- Ha van kedved, csatlakozhatsz – kacsint rám. Hogy mi? Ezt most komolyan gondolja? Genma nem kicsit röhögni kezd a kijelentésen, mintha engem gúnyolna ezzel… Azt gondolja nem merném megtenni? Dehogynem… csak valahogy most ez egyáltalán nem érdekel. Látom épp dőlne el, de utána kapok mielőtt eltaknyol a földön.
- Taki… menjünk már, mert kezdek fázni – ujjaim tőle ragadnak most, és teljesen átvette az illatát. Haverom olyan lomhán beszél, amit egy lajhár is megirigyelne, ez is csak egy lapáttal tesz a feltételezésemre, hogy nem kéne egyedül hagyni. Szóval Takinak hívják. Épp hogy megtörlöm ruhámba kezem, felpillantok, és a fiúcska csillogó szemeivel találkozom. Mi a fene?
- Szóval? Jössz velünk? – miért kérdezi ennyire? Ráadásul lelkesen. Nem láttam még ilyet, komolyan. Felsóhajtok, hisz úgy sincs más választásom. Akkor is haza fogom vinni, és mivel látszólag Takit nem lehet levakarni, így ő is jön… mindegy, ha ketten visszük, akkor biztos nem fog eldőlni.
- Megyek… te tartsd balról – lelkesen biccent, miközben én Genma jobbjára állok, karját átvetem vállam felett és úgy tartom meg, és érzem ahogy a fiúval keresztben pedig a derekánál tartjuk. Még szerencse, hogy nem kell őt húzni.
Genma dünnyög néha valamit, de nem mindig értem, bár lehet csak magában bosszankodik és kihallatszik, nem tudom. Ebben az állapotban bármi lehetséges. Viszont megcsap egy furcsa mégis jellegzetes szag.
- Te bagóztál – morranok fel, kicsit sem kedvesen. Baromi nehezen tudtam rávenni arra, hogy kezdjen el leszokni, kurvára nem kéne, hogy visszavegye ezt a szokását. Előre biccenti fejét, tudja mennyire utálom ezt, sejthette volna, hogy elsőre észreveszem – Nem ütlek meg. Részeg vagy – mondom tömören, majd komoran előre figyelek. Ezért még számolni fogok vele.
- Nagyon jó barátja vagy, ha ennyit foglalkozol vele – szólal meg a fiúcska.
- Ja… - válaszolom egyszerűen. Nem szeretek beszélni, pláne nem számomra idegenekkel.
- Nekem a bajtársaim nem ilyen kedvesek velem – veszi le rólam végre a szemét, ekkor merek kicsit jobban felé fordulni. Helyes arca van, de… Engem valahogy nem fog meg.
Hirtelen kis ujjak markolnak hátsómba, és megugrom egy kicsit, kikerekedett szemekkel. Mi a…?
Genma kuncogni kezd magában, arcán megint azaz ismerős és elégedett vigyor. Bahh… Gondolom ő fel sem fogná, de engem ez valahogy váratlanul érintett. Taki is rákezd a kuncogásra és már csak én bosszankodom magamban… Remek… nagyon összejátszanak, ahogy látom, de nem érdekel. Hazaviszem, ágyba kötözöm, onnantól mindenki megy ahova bír.
~*~
Elérjük végre a lakását, zsebéből én veszem elő a kulcsokat, és nyitom ki az ajtót. Betámolygunk, és Genma szinte reflexszerűen szakítja ki magát tartásunkból.
- Üdv itthon… ki kér valamit inni? – kérdi fellelkesült hangon, de utána lépek, vállánál ragadom meg, és ülő helyzetben lenyomom a kanapéra.
- Itt maradsz! – morranok rá.
- Most mi van? – néz rám kába szemekkel és mosolyogva persze, mint a kisangyal, már ez így becsiccsentve inkább egy krampuszvigyorrá torzul nála. Hozok neki egy pohár vizet, hogy legalább az tisztítsa egy picit a fejét, állánál megfogva nyomom belé, és majdnem megfullad, de azért vigyázok rá, hogy mégse. Már csak kicsit haragszom rá.
- Innentől boldogulsz vele? – kérdezem a fiú felé fordulva, aki csak biccent, de mikor indulnék ki, becsapja az ajtót és elém áll, csillogón kérlelő szemekkel.
- Maradj itt! Kérleek! – nyávog vékonyodó hangon, de csak felvonom egyik szemöldököm, majd kikerekedett szemekkel konstatálom, hogy mellkasomnak nyomva tenyereit kezd el hátrafelé tolni, míg végül nem haverom mellett csattanok ülő helyzetben. Genma eddig hátravetett fejjel foto szintetizált, majd erre felkapja a fejét, és mintha két fokkal józanabb lenne úgy néz rám, kábán csillogó szemekkel. Kezeim magam mellett feszítem a kanapéra, és még jobban elkerekedett szemekkel nézem, ahogy a fiúcska lovagló ülésben csüccsen az ölembe, arcán széles és elégedett vigyorral. Kis kezei megint mellkasomra tapadnak, és mohón simítanak végig, én meg mint a riadt állat feszítem hátam a bőr ülés háttámlájára. Még felfogni sincs időm a dolgokat, teljesen lesokkolok, és meredten nézek rá, figyelem kuncogó alakját. Genma hajol a fülemhez és halkan morog bele, amitől teljesen kiráz kellemesen a hideg.
- Nyugi, érti a dolgát… - a hangján is hallom, hogy megint szélesen vigyorog, oda sem kell néznem, de mégis felé kapom tekintetem, miközben a fiúcska már ingek gombjait pedzegeti.
- Nem érdekel… - mondom halkan, de mindketten eleresztik a fülük mellett, haverom még a karom is lefogja, hogy menekülni se tudjak, és teljesen csapdában érzem magam. Lehet mégsem gondoltam komolyan, amikor azt mondtam, beszállnék ha akarnék? Bakker…
|
| Levi-sama | 2010. 01. 12. 10:54:08 | #3242 |
Karakter: Genma
Kifejezéstelen arcom meg sem rezzen, amikor az övén egy pillanatra megbántottság suhan keresztül, majd mintha mi sem történt volna, azonnal zárkózottá válik ismét.
A kanapéra dobja magát, szemei hidegek mint a jégcsap.
- Jó... - vonja meg a vállát, álmos arcát dörzsölgetve. - Ha jobban érzem magam, lehet én is lenézek.
- Inkább pihenned kéne.
- Majd én eldöntöm - morran rám.
- Felőlem...
Paccs. Csak kicsit vágom be erősebben az ajtót magam mögött a szokásosnál.
Komoran sétálok haza, és próbálom kipihenni magam estig, de képtelen vagyok aludni. A franc essen bele! Nyilvánvaló, hogy Raidoból csak a hirtelen indulat beszélt amikor felkínálkozott nekem az erdőben. A zuhany alatt történtek a bizonyíték rá. Szóval nem is érdemes vesződni többet, és csak remélhetem hogy a barátság ami köztünk van... az megmarad. Ez a kis taplóság csöppnyi ízelítő volt belőlem, talán ennyitől észhez tért végre.
Ki akarna egy ilyen szeméttel viszonyba keveredni? Ő az egyéjszakás vagy egyórás kalandnál többet ér, én azonban nem.
***
Pofán vág a dübörgő zene, amikor morcosan betoppanok a Tűzgödörbe Asuma társaságában. Levágódunk a bárpulthoz, és én rögtön töménnyel indítok.
- Raido hogy van? - kérdezi Asuma, komótosan füstölögve. Hú de elszívnék most én is egy szállal.
- Él.
Felvonja egyik szemöldökét, és vet rám egy oldalpillantást, de nem szólal meg. Tudom én hogy mire gondol, üvölt rólam a szar kedv. Épp ezért csak egymás után rendelem az italokat, és magamban puffogok a saját hülyeségemen. Pocsék ötlet volt belemenni ebbe az egészbe, egyszerűen meg kellett volna tartani a három lépés távolságot. De neeem, én voltam akkora barom állat, hogy...
- Itt jön Raido. Nincs valami jó bőrben.
Asuma hangjától magamhoz térve a bejárat felé fordítom a fejem. Felénk lépked, és észbontóan fest, mint mindig. Haja szexisen borzas, bőre aranylik a félhomályban. A szemei alatt sötétlő kis karikák és enyhe sápadtsága is jól áll neki a kurva nénikéjét.
- Mi van? - kérdezi lezserül levágódva mellénk.
- Kicsit fehér vagy - dörmögi Asuma rosszallóan. Ő csak legyint, iszik valamit és elhussan egy csajt becserkészni, és nekem csak most tűnik fel, hogy meg sem mozdultam amíg itt volt, sőt levegőt se nagyon vettem.
- Még egyet - intek a pultosnak.
- Nem lesz ez sok mára?
- Merev részeg akarok lenni - közlöm a méltatlankodó Asumával, majd szemeimmel a táncoló-csábító-igéző Raidot figyelve hajtom le, mintha pohárnyi víz lenne és nem savként maró erős pia.
- Egymáshoz sem szóltatok, most meg ez. Mi történt? Összevesztetek valamin? Nem szokásotok.
Csak vállat vonok.
- Adj egy cigit - mondom lassan forgó nyelvvel. - Kimegyek rágyújtani.
Nem szól semmit, csak felém nyújtja az öngyújtóval együtt. Vetek egy búcsúpillantást Raidora, akinek épp a seggén simít végig a csaj, lilára lakkozott körmeivel. Elfojtok egy káromkodást és a kijárat felé támolygok. A faszom sem marad itt. Picsába.
- Szia Genma - köszön rám valaki, és csöpp fókuszálás után felismerem az előttem állót. Egy cuki kis meleg fiú, párszor már megvolt nekem. Igazi kis kéjenc és nagyon perverz. Csinos arca van, vállig érő göndör haja, sápadt bőr és karcsú, formás test.
- Szi-szia - válaszolom, és hogy ne dőljek el mint a zsák, vállát átkarolva támaszkodom rá. Ő automatikusan táncolni kezd, és a lábaim ösztönösen mozdulni kezdenek a lágy zeneütemre.
- Mi járatban erre? - kérdezi százkarátos mosollyal, és szétgombolt ingem alá csusszannak ujjai, végigkarmolva mellkasomat és hasamat lassan és vadítóan. Elmosolyodom.
- Nem is tudom - dorombolom. - Hát te?
- Hol van az a félisten haverod?
- Ott táncol azzal a kis ribanccal - intek fejemmel Raido felé, aki épp engem figyel, komolyan. Elvigyorodva ölelem magamhoz kis zsákmányomat, és a kijárat felé fordítom.
- Na gyere.
Az ajtóhoz érünk, amikor meghallom Raido hangját.
- Genma!
Csak kilépek az utcára, mintha meg sem hallottam volna, de Taki megáll, így vállam felett hátrapillantok. Egyedül áll mögöttünk, szemei sötéten csillognak.
- Hazaviszlek. Teljesen eláztál.
- Kösz de már van aki hazavigyen, nem igaz? - vigyorgok le a kis édesre. Ő csak mosolyogva biccent, majd Raido felé fordul.
- Ha van kedved, csatlakozhatsz - kacsint rá. Felnevetek, és ettől kis híján elvágódom de Raido elkap és visszatámaszt függőlegesbe.
- Taki... menjünk már, mert kezdek fázni - mondom lassan forgó nyelvvel, elkent beszéddel, de ő rám sem hederít, csak mohón csillogó szemekkel méregeti Raidot.
- Szóval? Jössz velünk?
|
| timcsiikee | 2010. 01. 10. 03:58:59 | #3208 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
Fülledt, száraz… de legalább nem büdös… igen, ez a szobám, hogy ha nem csapzottan fekszem le. De hogy a farkamba kerülök ide? Nyammogok párat, számban két íz kavarog… a tetves bogyóé és… Genmáé. Tenyereimbe temetem arcom, majd jó erősen megdörzsölöm arcom… olyan vagyok mint egy nyúzott másnapos szardarab… bahh. Utálom a gyógyszereket. De várjunk… Hogy kerülök én az ágyba?
Hasizommal gyorsan ülőhelyzetbe vágom magam, de megszédülök és azonnal visszacsapódom. Kurva gyógyszer… remélem többet nem kel beszednem belőle. Nos… kanapé. Bogyó. Kád. Víz…
Bakker…
Most vagy lázam van vagy csak ég a pofám… szerintem a második… Ez a kretén majdnem szó szerint szétbaszta a seggemet… Még szerencse, hogy volt annyi lélekjelenlétem, hogy megállítsam.
Bár valahogy belül úgy rézem, nem lett volna nagy gond, csak túl váratlanul ért… nekem ez túl új, ő már gyakorlottabb benne. Nekem ez nem megy csak úgy…
De vajon most mi lesz? Teljesen odavetettem magam neki és mindent sutba dobva hagytam magam. Most ezzel azt hinné beadtam a derekam? Lehet hogy igen, de még én sem tudom, csak azt hogy bennem valami kurvára nincsen rendben. Talán az zavar ami a kádban történt. Akartam is, meg nem is, és ez lett az eredménye. Gyerünk Raido, kapard össze magad, ez nem te vagy. A tapasztaltak alapján lassabban ülök fel az ágyon, majd a szekrényhez lépve felkapok pár ruhát, ami a kezem alá esik. Tökmindegy mi, csak valami legyen rajtam.
Vajon még itt van? Álmosan túrok hajamba, és azon gondolkodom egy sanyarú ásítás közepette, hogy vajon meddig nyomhattam az ágyat. Az óra szerint kábé két órája, nem nagy idő… hacsaknem egy egész nap tevődik hozzá, de nem hiszem… túl kialvatlannak érzem magam. Kilépek a szobából, meglátom őt egy szál gatyában és végigfuttatom rajta lusta tekintetem. Teljesen mást látok benne mint régen.
Akkoriban csak egy mosolyt csaltam arcomra, hogy meglátom haverom, most meg inkább elsüllyednék miközben görögisten testalkatot asszociálok rá.
- Hali – mondom csak egyszerű rekedt hangon, mint mikor reggel még nem ittam meg a kávé adagomat… vagy bármit…
Most éhes vagyok. Levetődöm a székre és hasam máris pofázni kezd előttem… nem baj így legalább nekem nem kell megszólalnom.
. Kiűzött az éhség? kérdi arcán kaján vigyorral… Miért hoz ez zavarba? De mindegy, eltalálta így egy biccentéssel válaszolok és elém vág egy tányért.
- Ez hideg – konstatálom a keserű igazságot miközben félig már kenyér lapul a számban.
- Két órája készült – válaszol rá egyszerűen. na jó, nem válogatunk, azt esszük ami van. örülök hogy egyáltalán csinált nekem valamit.
- Kösz, haver – mondom jóllakottan.
- Szívesen – dörmög vissza a válasz egy gyöngyfogsoros vigyor kíséretében, és kivonul a nappali részre, majd felruházkodik minden cuccával – Magadra hagyhatlak már? Rendben leszel?
- Aha – persze…
- Jól van. Ma este maradj itthon és pihenj. Holnap a gyakorlópályán találkozunk. Cső – és már indulna is ki, de…
- Várj! – szólok utána. Elmegy… én maradjak itthon… - Hová mész ma este? – kérdem, bár sejtem a választ.
- Szerinted? – kérdésre kérdéssel… akkor ma is a tűzgödörbe megy – talán zavar?
Most mit mondjak? Meg kell mondjak picit ütött szíven, akármennyire is nem akarnám elismerni így van. De még mindig itt a kérdés… Mi a faszt mondjak?
- Ha azt mondom nem, akkor mi történik? – újabb kérdés a kérdésre… szép kis beszélgetés…
- Semmi. Elmegyek és megdugok egy nőt vagy egy pasit – sejtettem, és ez még rosszabbul esik mint az első kijelentés…
Ezért… ezért nem akartam ezt. Ezért akartam magam távol tartani tőle. Mert ismerem már, és nem akartam csalódni. Fasza, hogy ezekre mind csak most jövök rá, hamarabb is gondolkodhattam volna.
- És ha igen?
- Akkor is – vágja rá azonnal arcán rezzenéstelen izmokkal. Na jó… most vagy én vagyok a kómás hülye… vagy ő egy… na jó. Nem mondok semmit… Macsósan elé fogok állni, és simán nem fog érdekelni.
- Jó… - vágom rá unottan, és lecsapom magam a kanapéra és elnyúlok rajta kényelmesen, tenyeremmel még mindig arcom gyűrögetve… baromi nyúzottnak érzem magam – Ha jobban érzem magam, lehet én is lenézek.
- Inkább pihenned kéne.
- Majd én eldöntöm – morgok rá vissza és rá nézek, még mindig az ajtóban áll.
- Felőlem – vonja meg vállát, majd becsapva az ajtót távozik.
Esküszöm soha a büdös életbe nem szedek be ilyen szar bogyókat amit az a boszorka ír fel…
Tudom sok minden nem az ő hibájából van, de akkor is kiütött az a szar és a miatt sem tudtam tiltakozni… mondjuk nem is nagyon akartam, vagy nem tudom, de zavar… baromira zavar.
Még egy valami zavar… de ez nem a gyógyszer… Dehogy.
Hanem az, hogy nem bírom felfogni, hogy miért esik ki a szívem majdnem a helyéről, és miért értem azt hogy meg vagyok közben gyötörve… bahh. Nem ismerek magamra. Rosszabb vagyok mint egy hisztis genin lány… A mondatra még magam is kiröhögöm. Ez nem én vagyok, és nem is akarok megváltozni. Összekaparom magam, és levonulok este, majd összeszedek detto egy csajt, és elfelejtem ezt az egészet.
Nah… tök jó terv, már csak fel kéne kelnem a kanapéról, hogy összedobjak egy jó kis Raido féle turmixot.
~*~
Kicsit később érek le mint a megszokott találkozópont így nem sem lepődöm amikor az ajtóhoz érek, és nincs lent senki. Nos, kicsit időbe tellett összekaparni magam, de legalább már jól vagyok… úgy érzem.
Bevetem magam az ajtón, majd áttáncolva a tömegen megkeresem a szokásos helyünket, furcsálló pillantásokat vetnek rám.
- Mi van? – kérdem ledobva magam egy székbe. A megszokott hangos zene már csak alig tűnik fel.
- Kicsit fehér vagy – jegyzi meg Asuma, de legyintek. Semmi bajom, csak melegem van. De ki ne mondaná ezt nyáron? Pólómat nyakánál megragadom és bár elég szűk, minimálisan legyezni próbálom magam. Fullasztó az idő idebent, de már megszoktam. Genmára csak tétova pillantást vetek, majd kéretek magamnak is inni valamit. Ez majd felpörget. Gyorsan legördítem és az asztalra csapom a poharat. Kifújom magam, majd a szokásos módon szememmel már vadászom is. Nem is kell sokat keresgélnem a sok jó nő között, megtalálom az én esetemet, s tekintettel máris bűvölni kezdem, ugyan úgy szemmel ő is táncolni hív.
- Nos… ha nem zavar titeket megyek is tovább, nem ücsörögni jöttem – és már el is húzok köreikből, a szőke maca felé.
- Helló bébi – máris csavarom karjaim derekára és kezdek együtt ringani testével. Őrjítő ahogy riszálja nekem a fenekét. Pontosan ezért imádok nem csak én ide lejárni… Itt lehet befogni a legjobb csajokat. Táncolunk egy jó ideig egymás idegeit húzva a leg erotikusabb mozzanatokkal, és… nem kis örömmel tapasztalom, hozzám hasonló szenvedéllyel rendelkezik. Ez tetszik… Hátulról simulok testéhez előre nyújtva karjaim és simítom ahol csak érem, kurvajó teste van.
- Mit szólnál egy kis friss levegőhöz? – duruzsolom fülébe, amibe utána bele is harapok.
Oldalra fordítja fejét, látom szép mosolyát.
- Nem kell kétszer mondanod – kezeit enyémre teszi, és még szemérmetlenebbül vezeti végig saját testén mancsaimat… tud kicsike.
Mellé lépek, majd vállam felett nézek hátra, Genmát nem látom biztos ő is épp becserkész valakit, Asuma pedig… ő meg elvan. Megeresztek egy vigyort, belemarkolok a cica fenekébe, amin úgy feszül a fehér miniruci mint egy második bőr, és máris kifelé vesszük az irányt a dizsiből.
|
| Levi-sama | 2010. 01. 10. 01:24:13 | #3207 |
Karakter: Genma
Miközben őt tartom - fél kézzel, lábbal, vállal és ki tudja mivel -, megszabadulok ruháimtól. Amikor végre ismét hátához simulhatok, immár meztelenül, behunyom a szemem a kéjtől. Csupasz bőrét érezni az enyémen... büntetlenül simogathatom és érinthetem. Fogalma sincs Raidonak, milyen sokat jelent ez nekem.
Dereka mellett csusszannak kezeim a hasára és mellkasára, hogy végigsimítsam izmait. A szappantól még síkos egy kicsit a teste, de a ránk zúduló víz lassan cirógatja le napcsókolta testéről. Csípőmet finoman lököm fenekéhez, ő pedig fejét vállamra ejtve nyög fel kéjesen. Imádom ezt a hangot, és végre egyszer én váltom ki belőle. Merevedésére kulcsolódnak ujjaim, szakértő mozdulatokkal simítom végig kínzóan lassan. Tudom mitől döglik a légy, meg is mutatom neki. Hátranyúl, és belemarkol a fenekembe. Kéjes morranással szorítom meg a farkát. Szóval játszadozol velem?! Hhhrr... Megremegve és elgyengülve támasztja kezeit a falhoz, felvéve a tökéletes testtartást az igazán jó dugáshoz. Vágytól elvakultan nyomulnék pompás fenekébe, de hirtelen megperdülve csapódik háttal a csempéhez. Zihálva, vörös képpel néz rám. Meg kell őrülni ettől a látványtól, pláne hogy farka is keményen, fényesen simul a hasához. Vágytól és haragtól elsötétült tekintettel nézem őt. Utálom ha az uke kéreti magát, és rendszerint olyankor igazán keményen meg is baszom őket.
- Nem... - dörmögi, fenyegetően viszonozva pillantásomat. Egyik tenyerem mellette csattan a csempén, és szorosan hozzásimulok egy gonosz kis mosollyal. A legjobb haverom, imádom. Éppen ezért nem döngölöm most bele sem a csempébe, sem a betonba, csak játszom vele kicsit.
Rámarkolok kettőnk péniszére egyszerre, és masszírozni kezdem. Félig lehunyt szemekkel, vágytól kábán figyelem arcán a színtiszta kéjt. Valami észvesztően szép...
- Genmah... - leheli olyan erotikusan, hogy felnyögök tőle. Szinte harapja a számat, olyan mohón csókol. Megőrülök, olyan jól csinálja. Talán még nálam is jobban.
Mohón faljuk egymás száját, nyelvünkkel csatát vívunk, igazi komoly harcot. Elég pár perc, és ő egy hosszú, reszketeg nyögéssel élvez a kezemre, farkamra. A hangja, látványa és mindene...
Hörögve követem, testem összes sejtje szinte egyszerre robban szét a gyönyörben.
Még időben kapom el.
- Na most ilyen kurvajó voltam, vagy a gyógyszer ütött - morgom, és gyengéden karjaimba veszem őt. Naná hogy az utóbbi. Egy kis kézimunkától nem szokás elájulni.
Beviszem a hálószobába, és megtörlöm egy törülközővel, betakarom és magára hagyom. Rendbe kell szednem magamat.
Két órával később, az ő egyik nadrágjában, félmeztelenül kávézgatok a konyhában amikor kitámolyog az ajtón. Már nem meztelen, időközben magára húzott egy kis boxeralsót.
- Hali - dörmögi, és egy laza mozdulattal levágódik velem szemben a székbe. Hasa hatalmasat kordul.
- Kiűzött az éhség? - vigyorgok rá, és elé tolom a kihűlt rántottáját. Csak biccent, tör egy falat kenyeret és jóízűen beleharap, majd a rántottát veszi célba.
- Ez hideg - morogja az orra alatt.
- Két órája készült - vonom meg a vállam, és a csészémbe mosolyogva nézem álmos arcát, kócosan meredő haját. Imádom amikor ilyen. Belapátolja arcába a kaját, és sóhajtva dől hátra.
- Kösz, haver.
- Szívesen - vigyorgok rá, majd leteszem a csészémet, és egy pólót kiveszek a nappali egyik szekrényéből. Magamra húzom, fegyvertáskámat a derekamra csatolom és hátranézek rá a vállam felett. - Magadra hagyhatlak már? Rendben leszel?
- Aha.
- Jól van. Ma este maradj itthon és pihenj. Holnap a gyakorlópályán találkozunk. Cső.
- Várj! - Megtorpanok az ajtóban, de nem fordulok meg. Néhány másodpercnyi hezitálás után megszólal végre: - Hová mész ma este?
- Szerinted? - kérdezek vissza flegmán, és megragadom a kilincset. - Talán zavar?
Nem válaszol, ezért hátrapillantok rá a vállam felett. Az asztalnál ül még mindig, haja ugyanolyan cukin mered a szélrózsa összes irányába, de arcán különös kifejezés ül.
- Ha azt mondom nem, akkor mi történik?
- Semmi. Elmegyek és megdugok egy nőt vagy egy pasit.
- És ha igen?
- Akkor is.
|
| timcsiikee | 2010. 01. 04. 11:55:34 | #3151 |
Karakter: Raido (Lakás)
Raido:
A tűz már lassan ropog mire odaérünk, Kakashi nagyon felkészült. A nekem szánt hálózsákba tuszkolnak, én meg kényelmesen elfekszem. Elég kómás lehetek, nem nagyon figyelem a külvilágot, csak a tűz ropogását, majd kicsit felülök ahogy látom hogy Kakashi hozza nekem a kaját. Olyan szar érzés ilyen kiszolgáltatottnak érezni magam.
Genma felpattan, és már csak hűlt helyét látom. Ezek szerint Kakashi őt küldte el őrködni. Én is megtettem volna, de tudom hogy nem engednék. Másrészt… sejtem hogy miért pont őt küldte, de inkább nem akarok belegondolni. Jobb is lesz ha alszom egyet.
~*~
Nem… tényleg nem értem mi a fene folyik itt. Azt megértettem volna ha a nadrágot le kell venni… vagy a tisztaság kedvéért mindent, és adnak rám valamit. De… de miért kel egy szál feszes alsógatyában feszítenem a kórterem ágyán?
- Had lássam! – cseng fel a Hokage ismerős hangja, fel sem fogom de máris felettem áll és vizslatón mér végig. Ez most a vizsgálat része? Vagy mire véljem?
- Mi történt veled? – kérdi kíváncsian.
- Kunai kés – válaszolok egyszerűen. Biztos gondolhatja, hogy nem egy faággal vágtak ilyen szép egyenes sebet. És az, hogy kikkel csatáztunk ,egyértelmű számára, hisz ő maga adta a feladatot. A seb felé helyezi tenyerét, érzem a langyos bizsergést, ahogy halványan látszik a fény is.
- Mázlid volt fiam, csak izmot ért és egy közepes eret.
Valahogy éreztem, hogy ha súlyosabb lenne a seb, akkor nem lenne ilyen nyugodt az arca, de örülök, hogy egyáltalán egy ilyen piti ügy miatt maga a Hokage jött kikúrálni, bár kezd gyanússá válni nekem a dolog.
- Azt javaslom maradj még bent éjszakára – még mit nem? Útálom az ilyen rikítóan fehér helyeket.
- Nem. Hazamegyek – jelentem ki, majd felállnék az ágyról, hogy ruháimért menjen, de összecsuklik lábam, egy gyors mozdulattal már megint az ágyon fekszem egy kis segítséggel.
- Kísérd haza és vigyázz rá. Ezt add be neki. Ha kell, dugd le a torkán – éreztem, hogy lesz itt valami sunyiság. Francba vele, hogy ennyire ismer. ha csak nekem adta volna egy nővérke a dilibogyeszt, az első sarkon dobta volna el, de így szörnyen nehéz lesz kijátszani a dolog gyógyszeres részét.
- Úgy lesz, Hokage-sama – csak most esik le… Genmának adta a cuccot? Mi lesz még itt?
Kisuhanva hagy minket magunkra, csak egy nővérke marad bent, aki sorra adogatja ruháimat, és segít felvenni is. Ahogy végeztem mindennel, mosolyogva nézek rá.
- Köszönöm – hintek puszit kézfejére, és pirosságba boruló arcát csodálhatom meg. De nem kis örömömre el kell hagynom a kórházat. Nem mondom, nem lenne rossz ha ilyen kis nővérkék ápolnának, de még ezért sem éri meg, hogy fehér falak között feküdjek egy kórteremben.
Ahogy kiérünk az épületből:
- Kösz, de megy egyedül is – mondom Genmának, aki eddig segített kibicegni, de bármennyire is csak segíteni szeretne, nem akarok másra utalva lenni, egyáltalán nem jó érzés.
- Oké – adja meg magát.
~*~
Végre beérünk a lakásomba, és kifáradva vetem magam a kanapéra. Kicsi pihi, aztán jöhet a zuhi. Már nem bírom a saját szagomat, pedig ez ritka. De hát egy ilyen küldetés után annyira nem is csodálom. Genma eltűnik, majd ugyan ilyen gyorsasággal elő is bukkan, a sátáni bogyó pedig a kezében rikít… Blöe.
- nem nézegetni kell, hanem bevenni. Baromira nem tetszene nekem sem a helyedben, de bizonyára a Hokage-sama nem ok nélkül adta. Beveszed, vagy erőszakot alkalmazok és azt nem fogod csípni – bahh… de jó kedved van haver… nem neked kell pirulákkal tömnöd most magad, de ne félj egyszer még visszakapod tőlem.
- Előbb lezuhanyozom – közlöm sóhajtva, majd állnék is fel, de azonnal elém lép és vissza is csapódom a bútorra.
- Beveszed. Most – parancsol rám.
- Büdös vagyok – játszhatjuk még ezt egy ideig, tudom fokozni.
- én is. Mégis beléd kerül ez a tabletta, tíz másodpercen belül. A módja nem számít – na jó, kezd elegem enni így inkább azonnal túlesem rajta, hogy leszálljon rólam.
Bahh… fuj… utálom ezt a mű ízt.
- Mi lehetett ez?
- Szerintem fájdalomcsillapító és antibiotikum keveréke. Hasonlót én is szedtem már párszor – aha… biztos.
- Ja – vakkantom, majd billegő léptekkel közelítem meg saját fürdőszobámat.
~*~
Basszus… mi volt ebben a bogyóban? Ló nyugtató? A faszomba…
Nem tudom mióta állhatok itt, de érzem, hogy ha megmoccanok, annak tuti zakkanás lesz a vége, és nem hiányzik rám még több lila folt, így is elég mintás vagyok a harctól. Ajtónyitódás hangja csapja meg fülemet.
- Jól vam, semmi baj. Majd én segítek – ebben a helyzetben még neki is örülök. Azonnal mögém pattan.
- Szédülök… - közlöm tényállásomat.
- Biztos a gyógyszer meg az éhség. Mindjárt eszünk valamit, bírd ki.
- Nem vagyok éhes – nem… én totálisan kába vagyok, és már csak arra vágyom, hogy az ágyamba zuhanhassak a csempe helyett.
De hogy mosni kezdi testemet… határozottan érzem, hogy testem másra is kezd vágyni. pontosabban arra, hogy több, érzékenyebb helyen is érintsen engem… és mikor végre vágyamra siklik keze, megadón sóhajtok fel, nem bírok magammal. Hátra vetve fejem keresem övét, de engedelmesen hajol hozzám, és megkapom amire tudatalattim vágyik. Egy csókra tőle.
Mindjárt teljesen eldobhatom agyam, úgy bekábultam, de próbálom tartani magam… szörnyen nehéz.
- Totál szarrá ázik a ruhám – mondja fülembe duruzsolva, érzéki hangja végigcikázik testemen.
- Vetkőzz – adom rá az egyszerű választ.
- Oké…
Nem lehunyom szemeim és felfelé nézek ahonnan a langyos vízcseppek zuhannak ránk, érzem ahogy engem tart hol egyik hol másik karjával vagy más testrészével, közben veszett tempóban igyekszik összes ruháját ledobálni magáról, ami már úgy is vizesek, de jó kifogás sosem árt… ugye?
De most nincs is ellenemre… nagyon nem. Talán csak a gyógyszer hatása, de nem érdekel. Érezni akarom. Egész testtel simul már hozzám, és tisztán érzékelem még teljes meztelenségét, fojtottan nyögök fel a gyönyörűségtől. Valahogy a veszélyérzetem teljesen tovaszállt az első alkalom óta, hogy így mertem gondolni rá. És most itt vagyok, vele egy zuhanyzóban totál pucéran, és sóvárogva, kómásan várom, hogy ott érintsen ahol csak akar. Míg egyik kezével előre nyúlva, tenyerét szétterítve simít végig mellkasomon a habokat arrébb seperve, addig másik keze megint farkamra téved, iszonyú lassú mozdulatokkal kényeztetve engem. Hátra nyúlok kezeimmel, s reflexből fenekét markolom meg erősen, ez az amit először elérek, fülembe morran amitől megint összerezzenek. De nem bírom megint tartani magam sokáig, hiába neki is dőlök, ezért karjaim magam elé kapom, és tenyereim nekicsapva a vizes csempének dőlök előre. Nem enged el továbbra sem, s szemeim lehunyva tátott szájjal sóhajtozok tovább ujjaim nekifeszülnek a falnak. Megint felnyögök ahogy az ő vágyát érzem fenekemhez dörgölődni, beleremegek, végigperzseli bőröm a sóvár vágy, s olyan érzésem van, mintha a rám hulló cseppek amint rám esnek azonnal el is párolognak, füllednek, fullasztónak érzem a levegőt. Kába fejemmel lassan fogom csak fel a mozzanatokat, a gesztusokat, s azt, hogy kéjes nyögései közepette haverom mire is készül. Ő most… Ő most meg…
Utolsó erőmből megfeszülök, veszek egy gyors mély levegőt, azonnal sarkon fordulok, hátam nekicsapom a hideg kőnek. Érzem ahogy lihegő arcomon folyik le a víz, hajam is teljesen rám tapad, s ahogy a ködfátyolon át tekintek rá, tincsei vizesen simulnak egész arcára, hol ajkai hol szeme
sarkába húzódva, szemei szerintem ugyan olyan ködösen és lángoló vággyal telik mint az enyémek, de most egy kis sötétség társul hozzá.
- Nem… - dörmögöm halkan, és fenyegetően nézek rá, már amennyire tőlem telik ebben az állapotban. Félmosoly szerűséggel vicsorít rám halkan felmorranva, azonnal közelít felém ezzel átlépve azt a kicsi kis távolságot ami közöttünk keletkezett, teste teljesen nekem feszül és nincs akaratom tiltakozni ez ellen, csak kapkodom tovább levegő után. Mélyre hatóan nézünk farkasszemet egymással, közelségétől megint teljesen felhevül testem, ellágyultan remegek meg. Nem szól semmit, csak a vízcseppek koppanása tölti be hanggal a kis helyiséget. Ágyékunk egymásnak feszül, fészkelődésre késztet a helyzet, de nincs elég energiám, hogy megmozduljak. Ám mikor kettőnk közé siklatja lassan kezét, érzem hogy készül valamire, s gyanúm be is következik, mélyről törő nyögéssel konstatálom a helyzetet mi szerint nagy és erős markával egyszerre fogta közre mindkettőnk erekcióját. Majdnem… majdnem összeestem.
Csúsznék is le hátammal ülő helyzetbe, de erősen nekifeszít a falnak, s továbbra is markol ezzel kötve egymáshoz minket. Most fogom elveszteni a fejem.
- Genmah… - sóhajtom ködösen, de többre nem is telik, kezét mozgatni kezdi, és az érzés ahogy a két lüktető tag egymáshoz szorítva ráng meg olykor, teljesen magával ragad, majdnem fennakadnak szemeim az első mozzanattól is. A víz mindkettőnk testét teljesen síkossá tette, így a mozgás is könnyebb. Pár centire van már csak tőlem arca, leheletével végigperzsel a vízcseppeken át, s elszakítva az utolsó cérnát is esek neki ajkainak, amit azonnal viszonozni kezd. Egyre gyorsabb és gyorsabb kezének mozgása a vad csók közepette, szuszogva-nyögve próbálok belé is kapaszkodni és a falnak is támaszkodni, de mindig csak az egyik sikerül igazán. Pattanásig feszülnek idegszálaim, egyre nő a feszültség. Elszakadok ajkától, visszafojtott lélegzettel, összeszorított szemekkel állok már csak alig, de azt is remegve, s ahogy a kitörő orgazmus ereje végigsöpör rajtam egy mélyről törő nyögéssel adom tudtára belé kapaszkodva, még távolról hallom ahogy ő is felhördül. Elment az eszem… komolyan… Erőmmel együtt.
Mert ahogy a forróság körbeölel, a sötétség ugyan úgy telepszik rám, és utoljára annyit észlelek, hogy a gravitáció erősebb lesz nálam, de egy izmos testnek csapódok, s innentől filmszakadás.
|
|
