Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Naruto)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


1. 2. <<3.oldal>> 4. 5. 6.

Levi-sama2010. 03. 27. 22:35:59#4401
Karakter: Genma





- Rád sem ismerek. Mi van veled? - kérdezi halkan. Keserűen elhúzom a számat.

- Nem akartalak bántani, összetörni, és látod mégis sikerült. Ettől akartalak megóvni. Nagy sóhajjal fordul felém, feje a párnára támaszkodik, orrunk alig néhány centire van egymástól. Gyermekkorunkat juttatja eszembe, amikor a fűben heverésztünk egymás mellett, és gyerekes titkainkat fecsegtük ki egymásnak.

- Idióta - morran lágyan, gyengéden a mellkasomba boxol és rajta is hagyja a tenyerét. - Észre sem veszed, de törődsz velem. Vagy ezt még észrevetted?

Hogy észre vettem? Naná! Hiszen másra sem tudok gondolni, csak rá. Minden percben attól félek... nem is: rettegek, hogy bántom őt és ezért elveszítem.

- Vajon hány pasit sebeztél már így meg? Aggódtál valamelyikért is?

Ujjai felsiklanak mellkasomon át a nyakamra, szívem pedig őrült ütemben kezd száguldozni, mégis, gondolataim cikáznak a fejemben. Igen, Raidoért őrülten aggódom, de ez nem jelenti azt, hogy jó ember vagyok. Szégyellnem kellene magam, mert csak őérte aggódom, és azt megszámlálhatatlanul sok nőt és férfit lelkiismeret furdalás nélkül gyötörtem. Vajon ez meddig tart? Mikor érkezik el az a pillanat, amikor őt is bántani fogom? Örökké nem tart semmi. A türelmem is véges, arról nem is beszélve, hogy a...

- Te szeretsz engem?

 

...

 

Paff.

Tágra nyílnak a szemeim, és a szám is ezt tenné, ha az ő ujja nem lenne rajta.

- Hát hogy a halál faszába ne szeretnélek? - rántom el a kezét számról. - Együtt nőttünk fel, bazdki!

Fáradt sóhajjal tapasztja tenyerét ismét a számra, és mire feleszmélek, már hanyatt fekszem és ő rajtam nyaral.

- Mindig is tudtam, hogy nehéz felfogású vagy - dörmögi elnéző mosollyal. - De nem is te lennél, ha értenéd a kérdést.

Értetlenül pislogok fel rá, majd egy egyszerű mozdulattal ismét fölé kerekedek, és törzse mellett megtámaszkodom két kezemmel, úgy nézek a sötét szobában halványan csillogó szemeibe. Még mindig a számat fogja, de lassan lecsúsztatja ujjait, és arcomat kezdi cirógatni. Megborzongok ettől a gyengéd, intim érintéstől. Olyan szokatlan ez nekem.

Lehajolok hozzá, számat mohón tapasztom az övére, halkan szusszantva egyet. Vágyom rá, akarom őt. Nem csak kefélni akarok vele, hanem mindent. Ugyanazt a mély barátságot akarom folytatni, csak ezentúl rengeteg szexszel megspékelve. És még ilyen baromságokat kérdez, hogy szeretem-e.

Nyelvemet a szájába dugom, lágyan végigsimítom fogait, rátalálok nyelvére, átcsábítom magamhoz és finoman megcsócsálom. Micsoda hülye kérdés. Még hogy szeretem-e.

Halk morgással térek rá a nyakára, végignyalom, bőrének ízétől pedig felgyorsulnak légvételeim. Ahogy hallom neki sem megy a légzés valami rendezetten. Hehe.

Farkam keményen meredezik, ujjai hamar rá is találnak és én felnyögök rekedtesen.

- Úristen... megveszek érted... - zihálom - de nem csinálhatjuk... még nem vagy jól...

- Akkora barom vagy - suttogja mosolyogva, végtelenül gyengéden. Elvigyorodom, és végignyalom a száját.

- Ezért vagy oda értem, nem? - nevetek halkan. Csak egy rántást érzek a farkamon, és egy erősebb szorítást, és felnyögve hajítom el szürkeállományom maradékát is. Zihálva marok a szájába, és ő ugyanazzal a vad hévvel harap vissza. Kezeim útra kelnek, markolnak és simogatnak minden útjukba kerülő testrészt, bőrfelületet, izmot... hallom magam ahogy zihálok és nyögök... és hallom őt is. Sóhajait, morranásait amikor olyan helyen érek hozzá ami jól esik neki, és ez végtelen örömmel tölt el. Munkálkodom hát azon, hogy minél több ilyet kicsalhassak belőle, ugyanakkor egy pillanatra sem megy ki a fejemből, hogy kíméljem a fájó hátsóját.

Amikor megharapdálom egyik mellbimbóját, lábai derekamra fonódnak, és végigkarmolja a hátamat. Felkiáltok a kéjtől, és zihálva hajolok a szájához.

- Ha így folytatod tovább... - hörgöm, de nem hagyja hogy befejezzem, máris újra végigszánt körmeivel a bőrömön. Vadul remegve temetem arcomat a nyakába, szédülök... nem... nem bírom...

- Raido... - ha már ott vagyok, puha és finom bőrébe harapok vadul, és ő olyan szép hangon nyög fel, ami felér egy vad orgazmussal hallójárataimnak.

Kész. Eddig bírtam.

Kitépem magam a karjaiból, combjainak forró fogságából, és feljebb mászom rajta, feje mellett térdelek az ágyon, domináns magasságból nézek le rá. Hajába markolok durván, fejét az ágyékomhoz rántom, hangomban nincs már semmi emberi ahogy hörögve ráparancsolok...

- Szopj!





Szerkesztve Levi-sama által @ 2010. 03. 27. 22:50:13


timcsiikee2010. 03. 13. 10:42:02#4197
Karakter: Raido (L-samanak)






 
 
Raido:

- Ez nem volt valami meggyőző – morogja a választ, majd lassan kiszabadult merevedésemre fonja ujjait, s lassú mozgással masszírozni kezdek. Elfúlva kapkodok levegő után, még az agyam is zsibbadni kezd a hiánytól, s attól, amit művel velem. Megfeszül testem, ahogy forró és nedves nyelve végigível lüktető vágyamon, s azonnal teljes valóját ajkai közé veszi. Még nyögésem is könnyedén csusszan ki torkomon, s remegni kezdek. Annyira jól csinálja, hogy pár mozdulat után ki is tör belőlem a gyönyör, végigsöpör testemen, és érzem, hogy ennyi volt, nincs tovább…
Ahogy a lebegés után lassan csúszok le a megkönnyebbülés csúszdáján, a levegőhiány tovább fojtogat és zihálni kezdek…
Ahogy kinyitom szemem haverom látványa fogad, már a nadrágomtól teljesen megszabadított, és mereven figyel előre.
- Basszus… - csúszik ki ajkán, s egyre ijedtebbé váló arccal néz a szemembe végül – Miért nem szóltál? – szinte csak sóhajtja a szavakat.
-  Próh... próhbáltahm...
- Vérzel, Raido. A francba! – mordul fel, felkapja nadrágját, és engem felnyalábolva siet a fürdőbe.
- Nyugi. Okoztál durvább sebeket is már nekem, edzés közben – mondom mikor már a kádban csücsülök, a víz frissítően csobog rám, ő pedig a kád szélére kapaszkodva borult előre.
Látom rajta, hogy szörnyen bánja, pedig nem kéne… én vállaltam el ezt.
- Ez nem ugyan az – mondja fejét felemelve - A fenébe is... mondtam. Megmondtam igaz? Bassza meg... – nem hittem, volna hogy ez lesz.
- Kuss. Add ide a szappant – mordulok rá és azonnal meg is kapom.
Visszatámogat az ágyba, immáron frissen és ugyan nem fitten, de legalább nem bűzlöm…
- Menj fürdeni, és siess vissza – pillantok rá az ágyról, és felsóhajtok.
- Miért kezdem úgy érezni magam, mintha az anyukámmal beszélnék? – bosszankodik, de még választ sem várva már eltűnik az ajtó mögött. Csak elmosolyodom és megcsóválom a fejem…

Mire visszatér már csak egy kis asztali lámpa ég, az ajtó kattanása figyelmeztet arra, hogy már bezárta, de ő még mindig ott áll.
Oldalamra fordulok, és végigmérem alakját. A félhomály csak még tökéletesebbé teszi rajta az izmokat, simább a bőre, szinte ragyog a gyér fényben…
- Meddig állsz ott és nézel ki a fejedből? – vonom kérdőre, kissé felhúzott szemöldökkel. Nem válaszol, csak az utolsó őt takaró anyagot is leveti magáról, s mögém fekszik az ágyban, lassan átkarol, és pedig elkényelmesedem karjai között… Milyen furcsa érzés. Főleg mintha közben nyugtatásképpen cirógatna.
- Sajnálom, Raido… - susogja fülembe, majd halkan a nyakamba szuszog.
- Rád sem ismerek. Mi van veled? - kérdem tőle hasonló hangon, lehunyva szemem és a párnára téve.
- Nem akartalak bántani, összetörni, és látod mégis sikerült. Ettől akartalak megóvni – elmosolyodom, majd kinyitom szemem, és egy tettetett bosszús sóhajjal fordulok felé, amit ellágyulsz szemekkel figyel.
- Idióta – öklözök finoman mellkasába, majd szíve fölé simítom tenyeremet szétterítve ujjaimat – Észre sem veszed, de törődsz velem. Vagy ezt még észrevetted? – felfelé simítom kezemet kínzó lassúsággal – Vajon hány pasit sebeztél már így meg? Aggódtál valamelyikért is? – elérem nyakát, majd ujjaim begyével arcát cirógatom meg. Ajkai résnyire nyitva, de nem szólal meg, csak szakadozottan veszi a levegőt, végül belenézek a szemébe. Gyönyörű szép így.
Ujjaim ajkaira simítom – te szeretsz engem? – ha ez igaz… bajban vagyok…
 


Levi-sama2010. 03. 12. 16:45:19#4193
Karakter: Genma (timcsinek)





Raido... benne vagyok... A testem úgy lángol, mintha egy óriás csecsemő egy nagytóval játszana a tűző napon, és én lennék a hangya akit meggyújtani készül. Egyre mélyebbre és mélyebbre kerülök, ezzel arányosabban veszítem el józan eszem utolsó foszlányait is. Hátranyomja fenekét, és én hangosan nyögve harapok izmos vállába a vad vágytól. Ezt... nem bírom... Rámarkolok farkára, és miközben őt dugom, segítek neki is...

- Raido... - nyögöm csodálattal. Felém fordítja arcát, szemei elmerülnek az enyémben. Ugyanazt a tüzet látom tekintetében, ami engem is emészt belülről.

- Genma...

- Mindjárt...

- Én is... - hörög az ajkaimba harapva. Vad csókját érezve belemorgok szájába és erősebben markolom meg farkát. Összerándul, spermája ujjaimra csurran, és ebben a pillanatban vákuumként szippantja ki belőlem a gyönyört, amely szétrobban bennem. Hosszan, csodálatosan élvezek, miközben újra és újra mélyen belélököm magam. Nem szokásom beleélvezni senkibe, csak nála vesztem így el az eszem...

A szívem olyan hangosan dübörög... száguldozik...

Még az átéltek hatása alatt simogatom őt, nem akarok kiszállni belőle... nem. Ujjaimról lenyalom spermáját, és sós Raido íz szétterjed érzékeimben. Imádom őt.

Lassan, óvatosan húzódom ki belőle, először felrántom őrá a nadrágját, majd a saját ruhámat is rendezem. Mikor visszafordítom fejemet felé, ő már a földön térdel, fejét és kezeit a falnak támasztva. Letérdelek mellé.

- Hé haver, jól vagy...? Raido! - Csak a fejét rázza válaszul, ami semmi jót nem jelent.

- Sokat ittál? - kérdezem de mintha nem is hallaná. - Hazaviszlek.

S lőn.

Basszus. Lehet hogy nem is volt magánál? Ha igen, akkor kurva pipa lesz holnap reggel.

 

Hazafelé úton megnyugszom, mert nem tűnik öntudatlannak, csak szimplán végelgyengültnek. Na igen, nem semmi műsort csaptunk a klubban, ráadásul előtte is... Az emléktől elmosolyodom és az ágyára fektetem.

- Vegyél fel valamit - morogja halkan, kezét homlokára szorítva, lábai terpeszben. Már csak a ruha nem kéne és tökéletes lenne a póz. Leülök mellé és sóváran mérem végig. Alig férek a nadrágomba.

- Kösz hogy hazacipeltél - mondja, karját lefektetve az ágyra. Behunyt szemekkel fekszik, és fogadok lila gőze sincs milyen szívdöglesztően fest így.

Lábára fektetem tenyeremet, végigsimítom combját, hasának és mellkasának szép izmait. Gyönyörű teste van.

Fölé mászom, és combjaira ülve két kézzel tapizom tovább. Hrr... épp ésszel ki sem lehet bírni pár percnél tovább vele anélkül egy helyiségben, hogy ne vessem rá magam.

Pénisze kemény, érzem a nadrágján keresztül. Ujjaim a szövettel együtt rásimulnak és masszírozni kezdem, közben vágytól csillogó szemeit figyelem. Megcsókolom hasát, köldökét majd lassan végignyalom alulról felfelé, egészen a mellbimbójáig.

- Úgy látom te még bírod - súgom gonosz mosollyal. Lerántom a cipzárját, merev farka pedig úgy pattan ki, mint a keljfeljancsi. Mmrrr...

- Ne... - nyögi vállamba kapaszkodva.

- Ez nem volt valami meggyőző.

Ujjaimat farkára fonom, lassan masszírozni kezdem, másik kezemmel megtámaszkodom az ágyon, térdeimmel szétfeszítem lábait és közéjük fészkelődöm. Következő pillanatban pedig olyat teszek amit még soha. Lassan végignyalom sós, Raido ízű farkát és mélyen a számba veszem. Hangos nyögéssel feszül meg alattam. Engem számtalanszor leszoptak már, így pontosan tudom milyen egy jó szopás. Raido? Ő épp hangos kiáltással élvez bele a számba. Ez gyors volt. Lenyalintom a kicsordult cseppeket szám széléről és perverz mosollyal pillantok le rá.

Felemelkedem róla, nadrágját lerántom és... megtorpanok. Ahogy végigsimítottam ánuszát, véresek lettek az ujjaim. Ez azonnal kijózanított.

- Basszus... - zihálom, mert a lila köd még agyamon van de már foszladozik. - Miért nem szóltál?

- Próh... próhbáltahm...

- Vérzel, Raido. A francba! - olyan szar alaknak érzem most magam, hogy legszívesebben felüvöltenék és behúznék magamnak egyet. Lemászom róla és alsónadrágomat magamra rántom, majd felé fordulok. Egy könnyed mozdulattal, mégis gyengéden emelem fel őt az ágyról, és mint egy királylányt a herceg, becipelem a fürdőbe. A kádba ültetem és megnyitom a csapot. Amíg csorog a víz, karjaimmal a kád szélére támaszkodom és ráejtem a fejem. Egyre méllyebbre süllyedek a lelkiismeret furdalásban.

- Nyugi. Okoztál durvább sebeket is már nekem, edzés közben - mormolja ő. Felemelem a fejem, komoly arcába nézek.

- Ez nem ugyanaz. A fenébe is... mondtam. Megmondtam igaz? Bassza meg... - keserűen elvicsorodva szorítom kezeimet a tarkómra. 

- Kuss. Add ide a szappant.

Mintha varázsszót hallottam volna, felocsúdom és kábán szót fogadva nyúlok a kis flakonért. Segítenék neki fürdeni is, de csak a felálláshoz kellek, majd a törülközéshez.

Az ágyba már magától mászik be, és felpillant rám.

- Menj fürdeni, és siess vissza.

- Miért kezdem úgy érezni magam, mintha az anyukámmal beszélnék? - morgolódok, de azért indulok a fürdőbe én is. Keserűségem és aggodalmam már lecsillapodott, de nem múlt el. Szörnyen érzem magam és kész.

Egy törülközőt tekerek derekamra és visszacsattogok hozzá. A kislámpa fényében is látom a takaró alatt domborodó testét és nagyot nyelek.

- Meddig állsz ott és nézel ki a fejedből? - kérdezi könyökére támaszkodva. Az oldalán fekszik, és a mozdulattól lecsúszik mellkasáról a takaró. Még nagyobbat nyelek, végül fújtatva egyet ledobom a türcsit mellé dobom magam. Hátához simulok, egyik karomat fejem alá gyűröm, másikkal derekát karolom át. Aludtunk már együtt párszor, küldetéseken is... de így még soha. Meleg bőrének érintése és finom illata elkábít teljesen. Befészkelődik karjaim közé.

Megcirógatom tenyeremmel a hasát és még szorosabban ölelem magamhoz.

- Sajnálom, Raido...


timcsiikee2010. 03. 03. 11:59:21#4017
Karakter: Raido (L-samanak)






 
Raido:

Együtt lépünk be a törzshelyünk ajtaján, s a küszöböt átlépve azonnal megcsap a tömeg illata, a zsibongás, a pulzáló zene. Rengetegszer jártunk már itt, de folyton új érzésnek tűnik az egész, soha nem tudom megszokni.
A kéjsóvár emberek szaga, akik majd’ minden éjjel azért jönnek le, hogy szórakozzanak, hogy jól érezzék magukat, hogy vadásszanak… Hogy eldobják a hétköznap bajait, és itt mindent elfelejtve, sőt önfeledten tudjanak szórakozni.
Talán nekem is most ez lesz a tökéletes megoldás.

Lehuppanunk Asuma mellé, aki szokásos unott arckifejezéssel, s egy szál cigivel támasztja a bárpultot. Régóta nem tudom már megérteni, hogy ő miért jár ide, hisz nem gyarapítja azokat, akiket nem rég említettem. Csak ül és a hétköznapjaiba van merülve.
Hát magamat nem szeretném így látni.
Legördítem a kikért italunkat, hagyom, hogy forró, maró hatásával végigszántsa torkomat. Hiába van behűtve, mégis felhevít. Tökéletes. Első löket megadva az estére.
Hátat fordítok a pultnak, hátam neki támasztom, és felkönyökölök rá, így pásztázom végig a tömeget vadászó tekintetemmel.
Természetesen ahogy szokott lenni, nem kell sokat várni, máris megtalálom a nekem megfelelőt, ráadásul most egyszerre kettőt.
Szeretem az ilyet. Elmosolyodom, s egy ideig nézem a nekem szánt műsorukat, amíg erőt gyűjtök. Igen… ez kell most nekem.
Hogy folytassam azt, ami a kis affér előtt volt.
Felkelek a pulttól, s megindulnék feléjük, amikor csuklómat fogva haverom ránt vissza.
Mi van?
Nézek rá értetlenül, de csak megrázza fejét.
Semmi.
Hehh… nem értem… Mindegy.
Újra nekiveselkedem a tömegnek, s könnyedén csusszanok be a két csaj közé, akik azonnal vonaglani kezdenek körülöttem, elégedett arckifejezéssel.
Azonnal az előttem riszáló csak csípőjére siklatom kezeimet, s magamhoz irányítva, felvéve a zene irányító ütemét kezdek én is mozogni. Fejemben dübörög a ritmus, összeszorítom szemeimet, s a taperoló kis kezekre koncentrálva mosolyodom el. Valakiknek nagyon sietős a dolog. Szinte semmit sem kell tennem, csak egy helyben táncolnom, ős engem körbejárva mozognak, kicsit sem visszafogottan, sőt annál inkább hívogatóan.
Élvezem, hisz hogy ne élvezném. Már itt vetkőztetni kezdenek finoman, azaz érzem, hogy az ing teljesen széttárva libben körülöttem tánc közben, hosszú körmös kezecskékkel élvezettel simít végig izmaimon.  
Kurva mázlistának kéne éreznem magam, hisz melyik pali ne álmodna két ilyen csajról, akik maguk másznak rá.
Hát én most ezen kivételek egyike vagyok. Hiába izgató, hiába kívánatos mindkettő…
Valami másra vágyom. Teljesen másra.
Tekintetemmel Genmát kezdem el keresni, már ő sem ül a pultnál, nyilván belevetette magát az éjszakába. Már fel kéne adnom, de remény telve a tömegbe vetem izzó tekintetem, s kis idő után meg is találom. Hasonló helyzetben mint én, csak egy csajjal.
Arcán látom, hogy élvezi a szemérmetlenségét, de amint meglátja, hogy egy ideje figyelem már, egyszerűen rám ragad tekintete mint légy a légypapírra.
Én sem akarok másfelé nézni, mert sokkal jobban foglalkoztat Ő, mint ez a két démon itt körülöttem.
Hirtelen semmivel sem törődve elszakad a csajtól, s végig engem figyelve, felém veszi az irányt, inge a földön landol, ahogy a szájában figyelő tű is ott végzi. Felém jön…
Felém jön…
Mindent magam mögött hagyva kilépek a két csaj közül, s azonnal felé lépkedek. testem jobban izzik mint az előbb már csak a képzelettől is, hogy a közelében lehetek.
Megtorpanok előtte alig fél méterre, s végigmérem isteni testalkatát, ahogy a villódzó fények az izmokon játszanak, s nyelnem kell egyet, hogy rendesen tudjak levegőt is kapni. Megveszek…
Amikor még csak megérinti ujjaival arcom már végtelen elégedettség tölt el, mintha egy űrt töltene ki, s amikor majdnem hajamnál fogva ránt magához, nem vártatva magam sem egy vad csókra hajolok, azonnal meg is kapom.
Érdekel valakinek a véleménye is? Ha érdekelne nem tenném ezt. Csak magammal törődöm, sőt inkább vele, s azt teszem, amit akarok, amit igazán élvezek, amire vágyom. Ott fogom ahol akarom, s persze kutakodó kezem azonnal hátsójára siklik, s kölcsönösen az övé is, de amikor táncolni kezd a lüktető számra, csak lassan kapcsolok. Felveszem a ritmust, vele ringok a tömeg közepén, akik mintha nem is léteztek volna az előző pár percben. Elszakad tőlem, majd mögém lép, s karjaim alatt át nyúlva szertelenül taperol, karmol, amitől olyan kéjsóvár remegés fut végig testemen, mint még soha. Nem elég a maró pia hatása, nem elég a zene lüktetése, a fülledt levegő.
Sokkal perzselőbb az, ahogy ő simít végig, ahogy erős ujjai bőröm szántják végig, majd nadrágon keresztül mar bele lábamba.
- Ahh… - hátra vetem fejem, ahogy ezt még megspékeli csípőjének sokat sejtető rángásával, s ahogy viszonozva érintéseit én is a combjába marok, mire erősebbet lök. Fülembe harap, majd nyakamra siklanak ajkai, egyre jobban ébreszti eddig is tomboló vágyamat, sőt inkább felerősíti. Ágyékom lüktet már, s alig bírok magammal. Már nagyon akarom.
Még a zene is eltörpül a lihegés mellett ami közvetlen a fülembe szuszog. Nem bírom…
Karjára simítom egyik kezem, és felfelé haladok míg haját egy biztos ponton el nem érem, és fejét előre rántom magamhoz, csókjával hevítsen tovább. Táncoló lépésekkel egyre a tömeg szélére csalogatom magunkat, míg végül a falnak nem csapódom.
Tudom, hisz nem egyszer csináltuk ezt mér csajokkal is.
Senki nem fog figyelni ránk itt, hisz mindenki magával, vagy épp mással van elfoglalva. Túlságosan vágyom már rá, és ahogy éreztem ő sem érez másként. Forró testemnek hatalmas kontraszt a jéghideg fal, szinte mardossa bőrömet, de nem érdekel, egyáltalán nem.
- Raido… - szinte hörög a fülembe, nyakamba hajolva, mikor elválik tőlem – Nem… nem tudom elteleportálni magunkat… annyira felizgattál – tudom, hisz nálam is ugyan ez a helyzet. Előre van fejem fordítva, picit oldalra biccentve, s szemeimmel figyelem arcát.
- Én sem. Na és? – Kioldom övem, lecsúsztatom nadrágom, majd hátra nyúlok, hogy őt is kiszabadítsam.
Ahogy hátamnak feszül teste érzem vad remegését, fülemben hallom reszkető nevemet, s egy pillanatra elmosolyodom. Hogy én mennyire évezem ezt. Kezemben forrón lüktet kemény vágya, amitől felnyögök egy pillanatra.
Önkívületi állapotba taszít a helyzet, szerintem őt is, mégis amikor hirtelen hatol belém, a hatalmas nyilalló fájdalom kijózanít, és az összes adrenalint eltünteti testemből.
Felfogom a körülöttünk tomboló heves zsibongást, a zenét ami pont úgy lüktet, ahogy el-elmerül bennem.
Ahogyan folyamatosan eléri Azt a pontot, újra tér vissza a bizsergés testembe, és mindent elfeledve átadom magam az érzésnek. Hátra fordítom felé fejemet, közel van hajolva hozzám. Vadul ziháljuk egymás ajkába gyönyörünket.
Vele ellentétesen kezdek el mozogni, mire egy hangosabbat nyög a fülembe, és erősen a vállamba harap. Eltolom altestem a faltól, hogy még jobban belém tudjon merülni, sokkal intenzívebben érzem így azt a pontot, amelyet egyre többször, egyre gyorsabban ér el. Ahogy ezt észreveszi előre nyúl vad simításai közben egyik kezével, és rásegít az élvezetekre, ahogyan rámarkol a lényegre. Ahh istenem…
- Raido… - nyögi ajkaimtól pár milliméterre, és felnyitom a szemem. Elveszek tekintetében, mardosnak a benne lobogó lángok. A vágy, a szenvedély. Még sohasem láttam ilyennek, akkor sem amikor együtt vittünk valakit ágyba.
- Genma… - válaszolom nevét ugyan olyan hatás alatt, s alig bírom már szemem is nyitva tartani, érzem, hogy közeledik…
- Mindjárt… - nyögi újra elcsukló hangon, abba nem hagyva a ritmusos, gyors mozgást. nyelek egyet, és megnyalom ajkaim.
- Én is – hörgöm a választ, és azonnal letámadom ajkait, vadul tépelődve viszonozza, felmordul, és jobban megszorít, ugyan olyan ritmusban ráng keze, mint ahogyan lökdös a gyönyör felé. Mintha megállna a pillanat, s utána többszörös sebességgel indulna meg a jelenet úgy tör rám a hatalmas orgazmus, kiáltásom nyögéssé csillapodik ajkaiba fojtódva, rezonál ajkunk a kölcsönös hangtól, megfeszült testem remeg vadul, ahogy a falra lövellem magomat, érzem ahogyan ő is belém ereszti, a lüktetésből érzem, hogy hosszan élvez.
Soha… Ahh… nem éreztem még ilyet.  De csodálatos…
Ahogy hosszú ideig lebegek a kielégültség fátyolos felhőiben, kinyitom szemem, izzadt forró arcomat a falnak nyomom, és őt figyelem. Ahogy arca kezd kitisztulni, egy ragadozó mosoly terül el rajta. Ujjai lesiklanak farkamról, ami mér mindig elég határozottan mered, kómás tudattal igyekszem helyére tenni, de nehezen megy, végül sikerül.
Látom, ahogy ajkaihoz emeli kezét, és az én nedvemet nyalogatja le róla, mélyen a szemembe nézve.
Istenem mennyire dögös látvány…
Elmosolyodom, lehunyom szemem, s ekkor mint derült égből a villámcsapás, elmúlik az összes jó ami eddig egyben tartott, elfancsalodik arcom is, szuszogásom abbamarad. Kihúzódik belőlem, ekkor megint a fájdalmat érzem, felszisszenek, de rendezem arcvonásaimat.
Hányinger… zúg a fejem, kibaszottul fáj… Izmaim elernyednek, s a következő pillanatban már a térdre rogyok, előre hajtom lüktető fejem, és a falnak támasztom, ahogy kezeimet is.
- Hé haver, jól vagy…? Raido! – guggol le hozzám, de nem tudok válaszolni sem, mert félek szavak helyett más jönne ki, így válaszként csak megrázom fejem. Nem… nem vagyok jól, mint látod nem vagyok táncolós kedvemben.
Mond valamit, de a zenétől nem hallom, nem beszélve fejem ékelődéséről. Megfogja egyik kezem és karomat átdobja a válla felett, felemel, és derekamba karol.
- Hazaviszlek – jelenti ki egyszerűen, majd hagyom, hogy a kijárat felé vonszoljon.

Kiérünk a hűvösre, ami azonnal megcsapja arcomat, kigombolt ingemen keresztül is élesen karcolja izzadt testem a hűvös szél. De ekkor jövök csak rá, hogy ő még odabent ledobálta magáról a felsőt. Félszegen felemelem fejem, de csak addig tudom, míg megrögzülve nem tudom nézni mozgó has-kockáit.
- Meg fogsz fázni – mondom nyekergő hanggal, de csak erősebben fog meg.
- Kuss, nem érdekel – morogja vissza. Nem látom arcát, és nem is sejtem, hogy vajon milyen képet vághat, pedig nagyon érdekel. Nem tudom mi bajom lehet, de baromira idegesít.


~*~

Hamarost megérkezünk lakásomra, még mindig nagyokat nyelek, hogy véletlenül se adjak ki magamból váratlanul valamit. Sorra felkapcsolja a villanyokat ahol elhaladunk, míg el nem jutunk szobámig.
Lelököm magamról kezeit, amikor az ágy mellé érünk. Tudok egyedül is mozogni… Azt hiszem.
Szörnyen izzadtnak és mocskosnak érzem magam, de most ez sem zavar, majd reggel lefürdök. A helyett, hogy jólesőn hasra vetném magam az ágyneműbe, óvatosnak mondható mozzanatokkal mászom rá, és bármennyire is fáj a seggem, a hátamra fekszem.
Puha matrac előnye… hehe…
- Vegyél fel valamit – mondom halkan, miközben lehunyt szemmel a homlokomra teszem kézfejem, kissé szétterpesztett lábakkal még mindig lüktető ágyékkal.
Nos igen… elől még sóváran lüktet, hátul meg fájón… idióta ellentét.
Olyan kábának érzem magam, mintha túl sokat ittam volna, vagy mintha valaki a piámba csempészett volna valamit. Nem lepődnék meg, megesett már, de azóta mindig figyelek mit iszom. talán most kihagyott a figyelmem, vagy nem tudom. Nem válaszol, vagy ha mégis, nem hallottam hangját.
Ring egy kicsit a matrac, érzem hogy leült az ágy szélére. Nem nézek rá, mert mindjárt elalszom, s erről jut eszembe.
- Kösz, hogy hazacipeltél – morgom még mindig ugyan úgy, majd lassan lecsúsztatom kezem a fejemről, és magam mellé fektetem karomat. Válasz helyett egy érintést kapok… lágyan simítja kezét combomra, amit csak később veszek észre, mikor már hasamon és mellkasomon kalandozik.
Hogy mi? Felpattannak szemeim, ekkor már azt látom, hogy épp felettem veti át lábát, ráül lábszáraimra, tenyerei szimmetrikusan simulnak le mellkasomról hasamra, végül ágyékomra, feltérképezve a helyzetet.
Hátra vetem fejem, felsóhajtva, de valahogy le kéne löknöm…
- Ne… - mondanám halkan, de nem éreztem még én sem, hogy kicsusszant volna e a szó a számon, vagy legalább az ajkam formálódott e… nem érzem…
Egyre intenzívebben simogatja farkamat a nadrágon keresztül, megveszek ha így folytatja tovább. Ajkát érzem meg bőrömön, az inget már rég szétsimította rajtam.
- Úgy látom te még bírod – duruzsolja bőrömbe, sliccem már csusszan is le… Ne…


Levi-sama2010. 03. 02. 21:09:25#3993
Karakter: Genma





 
- Megmondtam… emlékszel? - Ööö... mit is? Zavart vigyorral vakarom meg a fejem, és ő folytatja, tőle szokatlanul hosszan. - Megmondtam, hogy velem nem fogsz olyan durván bánni, mint mással.
- Én azt hittem... - dörmögöm bizonytalanul.
- Ha ennyire hiányzik egy pofon, adhatok egyet - mondja, és mosolygó arcát, csillogó szemeit, cinkos kis vigyorát látva hatalmas kő gördül le a szívemről. Ha baja esett volna a lelkének, akkor nem ökörködne velem ahogy mindig is szoktuk.
Kifújom a levegőt, és hozzávágom a ruháját.
- Kapd össze magad haver - morgom öltözés közben. - Ma este még le akarok menni a Tűzgödörbe.
- Minek?
Vállat vonok. Kell hogy levezessem a túlpörgést, amit a szex okozott. Különben is jót tesz ha visszatérünk a régi kerékvágásba. Mielőtt teljesen begombolom az ingemet, homlokon csapom magam.
- De előbb fürdés.
 
***
 
Két, tesztoreontól és szexuális energiától duzzadó isten.
 
Ezek vagyunk mi.
 
Ahogy belépünk a klub ajtaján, a hangos zene és a nagy tömeg ellenére minden fej felénk fordul. Naná, úgy ragyogunk mint két kibaszott villanykörte. Elégedett félmosolyra húzódik a szám, és elindulok a bárpulthoz, ő pedig tudom hogy követ engem. Ledobjuk magunkat Asuma mellé.
- Yo.
- Mizujs? - dörmögi, cigarettájának vékony füstcsíkja felett végigmérve minket. Szemei kifejezéstelenek, de tudom hogy nyilvánvaló mit műveltünk. Intek a csaposnak, és két tömény érkezik elénk. Raido szó nélkül hajtja fel az övét, és körülpillant, én is legurítom a keserű és erős mérget, végig is marja a nyelőcsövemet. Huh.
- Semmi - vetem oda foghegyről a választ Asumának. - Veled?
- Semmi. - Na akkor ezt túldumáltuk.
Két bögyös maca kezd vonaglani nekünk, egymást simogatva kelletik magukat, mindketten Raidora pályáznak, szinte letépik pillantásukkal róla a ruhát.
A zene dübörög, érzéki és izgató, de nem a csajokat figyelem. Raidot figyelem, ahogy a lányokat nézi. Szemei csábítóan ragyognak a félhomályban, hátát a pulthoz támasztja, könyökeivel együtt. Ebben a pózban mellkasán az ing teljesen szétnyílik rajta, napbarnított bőre alatt az izmok árnyákot vetve domborodnak. Nagyot nyelek.
Amikor elrugaszkodik a pulttól hogy a csajokhoz menjen, oda sem nézve kapom el a levegőben a csuklóját. Válla felett pillant rám, kérdően felvont szemöldökkel. Mi van? - kérdezi tekintete. Megrázom a fejem és elengedem. Semmi.
Odalép a két csajhoz, és a zene ütemét felvéve simul közéjük egy csábos mosollyal. A francba.
- Jobb ha nem nézed, Genma.
Asuma felé fordítom a fejem, és komoran viszonzom tekintetét. Kurvára igaza van. Tudtam hogy ez lesz, de akkor is rohadtul szar érzés. Felhajtok egy újabb pohárral, majd egy mellém libbenő szép lány derekát megragadva vonulok én is a tánctérre. Forró és puha teste hozzám simul, mellei mellkasomhoz préselődik. Észbontóan ügyesen rázza a kis seggét, izgatóan táncol. Láthatóan nagyon bejövök neki, gátlástalanul fogdos engem mindenhol, és mi tagadás, jól fel is húz vele. Amikor felpillantok és tekintetemmel Raidot keresem, egyenesen belenézhetek sötéten ragyogó szemeibe. Miközben hozzásimulva vonaglik a két csaj, ő engem figyel. Heh... marhajó. Csajokkal táncolunk, közben majd meghalunk hogy együtt lehessünk. Na jó, elég volt ennyi.

ZENE


Faképnél hagyom a csajt, és lassan de határozott léptekkel elindulok Raido felé. Nincs cécó, a dobótűt kiveszem a számból, ingem alsó gombjait pedig kigombolom, és elhajítom egy laza de szexis mozdulattal. Egyik szemöldököm felvonom amikor elindul ő is felém. Lassan, biztos léptekkel. Minden mozdulatára táncolnak hasának bőre alatt az izmok. Szétnyílt inge libben lépteire, sötét szemei még sötétebbé válnak. Uhh bakker... Raido... Hogy lehet valaki ilyen álomszép és szexi?!
A zene pulzál az egész testemben, izmaimban és egész koponyámban, légvételeim felgyorsulnak, vérem száguldozik az ereimben. Őrület milyen erős hatással van rám, még soha nem éreztem ilyet senki iránt.
Megállok és bevárom, ő pedig alig karnyújtásnyira tőlem megtorpan, pillantása végigégeti egész testem, amitől már levegőt is alig kapok. Arcát megsimítom, nyakára csúsznak ujjaim, majd tarkójára. Hajába markolok és egy egyszerű mozdulattal rántom magamhoz. Mellkasa enyémhez csapódik, fogai számba marnak egy vad csókban, kezei pedig fenekembe markolnak. Ágyékomhoz simul, és érzem hogy már ő is betonkemény. Ez az... Másik kezemmel én is belemarkolok a fenekébe, még szorosabban belepréselem a testembe őt, a zene ütemére pedig lassan mozogni kezdek. Először megmerevedik, majd felveszi az ütemet. Kurva jól táncol, tudom hisz ezerszer láttam már, de most először velem táncol... rohadt jó érzés.
Eltépem tőle a számat, és arcomat az övéhez simítom behunyt szemekkel. Raido... teljesen megőrülök érte a fene essen belé. Kibontakozom karjaiból, és mögé lépve simulok a hátához, kezeim végigsimítják mellkasát, hasát és combjait, miközben csípőmmel körözve simulok újra és újra kerek és formás seggéhez. Nehezemre esik a gondolkozás, de még észnél vagyok. Még.
Fejét hátrahajtva támasztja vállamra, és ajkai résnyire nyílnak ahogy felsóhajt. Fülét finoman megharapom, miközben lágyan végigkarmolom a hasát. A fenébe...
- Szexis kis ribanc... - dörmögöm együtt az énekessel a szám refrénjét, és ő felnyögve markol a combomba. Végigvág testemen egy erős és forró hullám, ágyékomat előre lököm akaratomon kívül és felmordulok. Elengedem fogaim közül a fülét mielőtt még leharapom kínomban, és inkább a nyakára vetem magam. Éhes vércseként harapdálom meg csókolom végig, hangosan zihálva a vágytól. Úgy érzem lángra gyúlt a testem, és úgy sugárzom a hőt mint egy kibaszott atomerőmű.
Felemeli egyik karját, és hajamba markolva rántja le fejemet magához, ajkai mohón kutatják az enyémet, de nem kell egy másodpercet sem várnia, durván tolom nyelvemet szájába. Ahogy belenyög a számba... attól meg kell veszni...
A falon csattannak tenyerei ahogy nekilököm, szánk egy pillanatra sem szakad el. Mellkasával teljesen a hűvös téglákra tapad, nem érem el ágyékát sem, csak a hátához tudok simulni. Szinte belepréselem a fugák közé, de nem bánja, látom és hallom rajta.
- Raido... - zihálom önkívületben. - Nem... nem tudom elteleportálni magunkat... annyira felizgattál...
- Én sem. Na és? - kérdezi, és hátranyúl kettőnk közé. Halk zizzenés, ahogy a sliccemet lerántja. Mi...? Hangos nyögéssel, vadul remegve esnék össze ha nem kapaszkodnék teste mellett a falban, miközben ujjai farkamra fonódnak.
- Raido... R...Ra... - nyögöm teljesen kikészülve. Ez őrület! Nem tudom hogyan csúszott le csodás fenekéről a nadrág pont annyira amennyire kell, arra sem hogyan történt az egész, már csak arra eszmélek, hogy mélyen benne vagyok, és a zene ütemére egyenletesen döngölöm őt, miközben egymás szájába nyögjük a gyönyörünket. Nem érékelem a körülöttünk vonagló nagy tömeget, a hangosan dübörgő zenét sem... csak a fülemben fülsüketítően doboló szívverésemet hallom...


timcsiikee2010. 03. 02. 01:37:24#3969
Karakter: Raido (L-samanak)






 
Raido:

- Nagyon… fáj…? – ez az a kérdés, amit nem akartam hallani… semmiképp – Sajnálom… ha akarod azonnal…
- Nem. Folytasd… - vágok szavába, miközben szomjasan kapkodom a levegőt. Nincs visszaút, innentől már nincs menekvésem.
- Biztos? – kérdez rá újra. Hágyszor mondjam el neki?
Határozottan bólintok, majd hogy segítsem magam is az ellazulásban, ajkai után kapok egy csókra, ettől felbuzdulva folytatja mozgását, Egyszerre nyögünk fel, ajkaink szinte csak ettől bizseregnek. Kibaszottul fáj, de ellenállok neki, s elvonatkoztatva a nyilallástól, a fájón égető érzéstől, ami még a feszítést is eltörpíti, s a fel-felsejlő jó érzésre koncentrálva mélyülök a forró csókba.
Tekintete annyi érzelmet sugároz, amibe belefulladnék, s hagynám is magam. Melegség, gyengédség, mérhetetlen szenvedély.
Tudtam, hogy velem nem tud olyan kegyetlen lenni, mint másokkal. Lassan már csak azt veszem észre, hogy gyönyörhullámok hada bombáz, a fájdalom múlni kezd, s ha nem is tűnik el, már csak alig érzem.
Felhajol tőlem, csípőm megragadva emelkedik fel, még engem is megemel úgy folytatja tovább.
Hogy bírja vajon? Engem is irányít, s saját tempóját is tartja, meg-megrándulok, ha már csak rá is nézek.
- Mozgasd egy kicsit a feneked… - mondja szinte morogva, duruzsoló hangon. Eleget téve kérésének, az ütemre figyelve mozogni kezdek, s ezzel magamnak is olyan érzést okozok, amire nem számítottam volna. Elenged, s hátra vetett fejjel folytatja, míg én lábaimat köré fonom, teljesen beleélve magam folytatom, hisz újra és újra érezni akarom azt, amint minden egyes lökésénél érzek.
- Raido… kurva jól csinálod… - mondanám, hogy tudom, csak a szokásokhoz híven, de nyögéseimen át semmi sem szűrődik ki, csak az elcsuklott hangok. Tovább folytatom, ösztönösen hajtva magam, de mikor már túlságosan beleélem magam, visszanyom a földre, felém kerekedik, teljesen átveszi az irányítást, s még rásegítve közeledő gyönyörömre, markol rá ágyékom ékére.
Nevét nyögöm hosszan, mikor lecsap az orgazmus rám, nem fogom vissza hangom, csak megfeszülök, s az eddiginél sokkal nagyobb gyönyörhullámoktól kezd rángani testem.
Nevemet hallom szájából hördülni, sokszor, és folyamatosan egymás után, mintha szólongatna, mintha utánam kiáltana, hogy várjam meg, s együtt lebegjünk a gyönyörfelhőkben.
Résnyire nyitom szemem, felettem görnyed, néha megrándul teste, végül vadul lihegve, zihálva hanyatlik rám, minden erejét elvesztve.
Türelmesen hagyom, hogy kipihenje magát, de hosszú idő után kezd kellemetlenebbé válni, bármennyire is élvezem közelségét.
Lassú utat bejárva testén, végül hajára simítom kezem.
- Genma – szólítom meg halkan.
- Hm?
- Nehéz vagy – adom a választ azonnal, mire morogva fekszik mellém hátra, kihűlt szemekkel meredve a plafon semmilyen mintázatára.
- Raido… - szólít most halkan. Teljesen más a hangszíne, mint pár perccel ezelőtt, de ezt nem is csodálom – Ugye nem voltam nagyon… durva?
- Hülye! – vágom rá azonnal. Elégedett mosolyt kanyarintok arcomra, oldalra könyökölve mellé figyelem, ahogy felkapja fejét, és rám réved, de hirtelen szörnyen értetlen arcot vág.
- Hö? – néz ledöbbenten, s nem bírok megállni pár halk kuncogást.
Ez tényleg nem érti… akkor felvilágosítom.
- Megmondtam… emlékszel? – morgom halkan, még mindig lágyan nézve rá. Őszintén szólva, sokkal szörnyűbbre számítottam, de a végeredményt tekintve… jóval túlszárnyalta minden képzeletemet ez az egész. Zavartan kezdi vakargatni tarkóját, s legszívesebben megráznám a fejem, de még ehhez is túl fáradt vagyok. Sóhajtok egyet, majd erőt veszek magamon. Tudja, hogy utálok sokat beszélni, mégis kihozza belőlem.
- Megmondtam, hogy velem nem fogsz olyan durván bánni, mint mással – mondom végül a képébe vágva, s remélem ez felér egy igazi pofonnal nála. Annyira ellenállt, s annyira próbált magától védeni engem, hogy nem figyelte meg, hogy bármiben tud ilyen figyelmes lenni… velem szemben.
Nem hiába, örök haver, sosem vész el. De féltésével már többnek tűnik. Még gondoltban sem merem kimondani.
Én magam adtam oda neki, de még ekkor is miattam aggódik… mi ez, ha nem több…?
- Én azt hittem… - és itt el is akad, még én sem tudnám folytatni helyette, de azért megpróbálom.
- Ha ennyire hiányzik egy pofon, adhatok egyet – mondom mosolyogva, s már ökleimet ropogtatva elevenedek fel. Végre ő is megnyugszik, mosolyt látok szép metszésű arcán, s hosszú pihenés után végül felülve kutat ruhái után.
Elgondolkodva tekintek egy ablak felé. Olyan jól végiggondoltam ezt az egészet, s végül annyira beleszaladtam önfejűen a saját érzéseimbe, hogy az igazi ész érvek teljesen kiszaladtak a fejemből. Most mi lesz ez után?
Magamtól hiába kérdezem, a választ nem fogom rá tudni.
Lefeküdtem a legjobb haverommal, aki a földön létezik. Ez után hogyan tekintsek rá?
Gatyám csapódik arcomba, teljesen kizökkentve gondolataimból, s ahogy irányába tekintek, látom a vigyorgó Genmát, aki újonnan előszedett ingét gombolgatja be, szájában már megint lóg az a bizonyos dobótű, és szokásos tekintetével néz le rám, mintha mi sem történt volna.
Ez nem is baj, hisz ezt akartam látni. Ebből tudom, hogy semmi baj. Megpróbálom sziszenéseimet visszafojtani amikor teljesen felülök, hisz altájékon tropának érzem magam, habár a mozgásomat nem nehezíti meg. Remélem nem veszi észre aprócska szenvedésemet.
- Kapd össze magad haver – morog rám a tű mögül, megigazítva ruházatát, s ekkor kezdek bele én is az öltözködésbe, végül befejezi mondatát – Ma este még le akarok menni a Tűzgödörbe.
 


Levi-sama2010. 03. 01. 22:17:41#3966
Karakter: Genma (timcsinek)




Genma
 
Életemben először látom őt így elpirulni. Zabélnivaló, de ami még ennél is jobb: irtó szexis így. Nagyon is. Mosolyogva csókolom meg, és felnyögök ahogy fogaival ajkamba mar. Ahhww... basszus...
Nagyot nyelve simítom végig combját egészen a fenekéig, majd lassan és óvatosan kezdek körözni ujjaimmal bejárata körül. Ahogy ő is simogat, feltérképezi testem minden centiméterét közben, az valami észbontóan jó. Mintha forró parázzsal kenne be, lázasan ég a bőröm ujjai nyomán, szinte fájdalmasan. Másik kezemmel hasát simítom végig, és a forradást követem felfelé a mellkasáig, nyakáig és arcáig. Elcsúfítaná csodaszép testét, ha nem állna még ez is olyan dögösen neki. Amikor megmentettem a biztos haláltól és az égéshaláltól, és megláttam rajta az égési sebeket, sírtam. Senki nem tudja, nem látta... de én emlékszem rá. Sírva rohantam vele végig az erdőben, és a konohai kórházig meg sem álltam. Soha nem felejtem el, mennyire aggódtam érte akkor. Szeretem őt a fenébe is, olyan nekem mint a legdrágább testvér... erre mit művelek most?!
Gyönyörködöm szép testében, arcában és szemeiben. Mint a sötéten aranyló méz... forró méz. Nem, nem szabad bántanom őt. Ha beledöglök is, vele sosem fogok úgy bánni ahogy más férfiakkal.
Kiülhetett valami az arcomra a gondolataimból, mert csodálkozva figyel, és arcomat megsimogatja ahogy én neki. Hüvelykujjammal ajkait simítom végig, és ő megnyalintja... ó basszus! Felhördülve markolok fenekébe, de lehűtöm magam gyorsan. Öcsém, nem igaz mennyire... wahh...
- Hogy lehetsz ilyen kurva érzéki? - dörmögöm amikor megtalálom emberi hangomat.
- Tapasztalat. - Válasz, á la Raido. Elmosolyodom, mert ez annyira jellemző rá. Na de most... ujjaim amelyek eddig csak lágyan köröztek, ezúttal erősebb simogatásba kezdenek. Finoman harapdálom a száját, miközben egy egyszerű és gyors de óvatos mozdulattal belévezetem egyik ujjamat. A kínok kínját élem át, de kibírom és nem vetem rá magam.
- Csak lazulj el - búgom a nyakába, és folytatom tovább a tágítást.
- Ahh... Bazd meg! - morogja dühösen, de nem taszít el magától ami jó jel. Mi több, úgy ránt magához egy vad és durva csókra, mint dühös kiskacsa a salátát hogy ledarálja. - Csináld! - utasít engem morogva, majd vérmesen nekiesik ismét a számnak. Oké. Lassan mozgatni kezdem ujjaimat benne, de csak nagyon lassan tágul. A teljesen szűz hátsók már csak ilyenek.
Örökkévalóságnak tűnik mire ellazul végre és tűrhetően kitágul. Addigra a szám is elzsibbad a sok csóktól, a farkam meg már fáj is. Annyira felizgultam már, hogy esélyes a korai elsülés is ha nem vigyázok. Lassan kihúzom ujjaimat, és lábai közé helyezkedem, egyiket a vállamra dobva hajolok fölé. A kisasztalról egy kis tégelyt elveszek és vastagon bekenem síkosítóval lüktető, sajgó farkamat és a bejáratához illesztem.
- Felkészültél? - nézek komolyan a szemeibe. Arca kipirult, verejtékcseppek csillognak bőrén, haja csapzottan hullik homlokába. Gyönyörű így. Bólint és a hátamban megkapaszkodik, felkészülve mindenre. Lassan de határozottan hatolok belé, és meg sem állok a végéig. Hangos nyögése az enyémhez csapódik, és önkéntelenül is összeszorítom szemeimet egy pillanatra, és remegve fúrom ujjaimat a padlószőnyegbe, szinte fájdalmasan. Nagyon közel járok az orgazmushoz... a fenébe is annyira forró és szűk... ez elviselhetetlen...
Mély levegőt veszek, és testem minden izmát megfeszítve uralkodom magamon. Ez az... mély levegő. Fújd ki. Zen.
Kinyitom a szemeimet, és még épp látom hogy könnyes arcát a szőnyegbe dörzsöli.
- Nagyon... fáj...? - suttogom és lehajolok hozzá, apró puszikat hintve szemeire. - Sajnálom... ha akarod azonnal...
- Nem. Folytasd... - zihálja.
- Biztos?
- Hn - bólint. Megszólalnék, de befogja számat a sajátjával amitől csak egy mély, morgó nyögés tör ki belőlem, és csípőm magától mozdul. Egyszerre nyögünk fel, majd lassan visszahúzódom. Újabb lökés... zihálva, hörögve lassan kezdek mozogni benne, közben őt figyelem. Elmerülünk egymás szemében, csókoljuk egymást... simogatom ahogy ő is engem. Semmi vad és durva... magamra sem ismerek. Komolyan.
Elengedem a lábát, és csípőjét megragadom miközben feltérdelek, úgy emelem feljebb, majd fenekénél fogva megtartom. Ívbe feszül a teste alattam, combjai derekamra fonódnak. Őrület mennyire szexi látványban részesít így... Mozgatni kezdem őt, miközben az én csípőm is ütemesen csapódik hozzá.
- Mozgasd egy kicsit a feneked... - utasítom halkan. Szót fogad, és ahogy irányítom kezeimmel, ráérez egy pár másodperc után a lényegre. Elengedem és ő magától folytatja. Fejemet hátravetve nyögök fel, fogaimat összeszorítva.
- Raido... kurva jól csinálod... - sziszegem, combjaiba markolva. Válaszol valamit, de nem érthető a nyögéseitől. Amikor már csípőkörzésekkel is variálja, megragadom csípőjét és visszanyomom a padlóra, mielőtt beleélvezek idő előtt. Ujjaim fényesen meredő szép péniszére szorítom, a dugás ütemére kezdem kiverni neki.
- Genm... mmmhhh... ahhhh... - kiáltja rekedtesen, teste megfeszül, farkamat csodás satuba zárja bensőjével... meleg spermája ujjaimra csurran.
- Raido! - kiáltom, és fejemet hátravetem, mámorosan hörögve a nevét újra és újra a hosszú és kibaszott erős orgazmus hullámaiban hánykolódva. - Raido... Raido...
Egész testem megfeszül ahogy karjaimmal a szőnyegen megtámaszkodva újra és újra meg-megránduló testtel hosszan élvezek.
 
Sípoló tüdővel rogyok le rá, arcomat mellkasára ejtve. Érzem ahogy kicsusszanok belőle, és tudom hogy a folt örökké megmarad a szőnyegemen, de kibaszottul nem bánom. Imádom ezt a szőnyeget. Mától.
 
Lassacskán ismét kapok levegőt, de nincs kedvem megmoccanni. Nedvességtől síkos testünk úgy tapad össze, mintha egymásba akarnánk olvadni, de nem bánom. Mocskosak vagyunk a szextől, de nincs ennél jobb. Egyáltalán nem érzek undort, csak boldog elégedettséget amilyet még soha. Keze végigsiklik karomon, fel a vállamra és a nedves hajamban fejezi be útját.
- Genma.
- Hm?
- Nehéz vagy.
Morgolódva gördülök le róla, és hanyatt dőlök a szőnyegen. A plafonra meredek.
 
Megdugtam. A. Legjobb. Barátomat.
 
Kezembe temetem arcomat, és legszívesebben felordítanék kínomban. Egy akkora seggfej vagyok! Egy barom! Egy állat!
 
- Raido... - szólalok meg rekedten végül, de nem nézek rá. Behunyt szemekkel ejtem kezemet magam mellé. - Ugye nem voltam nagyon... - nyelek egyet - durva?
- Hülye. - Tudtam! Felkapom a fejem, és felkészülök a legrosszabbra. A minimum egy kurva nagy pofon lesz, de azt sem bánom ha laposra ver, nem fogok ellenkezni. Megérdemlem. De... amit látok, az nem egy dühös tekintet vagy egy villanó ököl, hanem az ő mosolygó arca. Mosolyog... Raido mosolyog.
- Hö? - Gyanítom baromi értelmes arcot vágok.


timcsiikee2010. 02. 27. 01:09:20#3873
Karakter: Raido (L-samának)






 
Raido:

Belenyög a csókba, erős kezei hátsómra markolnak, amitől végigcikázik testemen egy túlságosan is jóleső érzés.
- Raido… - nyögi halkan, majd ujjai hajamba túrnak, s összeszorítva őket markol bele, hogy kedvére irányítson. Hagyom magam, s megadóan hajolok nyaka fölé.
Emlékszem ám arra amit mondott, így minden féle visszafogás nélkül csak azt adom neki, ami a tömény vágyamból árad… vadságot.
Beleharapok nyakába, majd megszívva a finom bőrt, zsebelem be a jóleső nyögést. Megfeszül majd elernyed teste, ujjaim végigfutnak rajta, s a rajta lévő összes ruhát avagy darabjait ledobálom róla.
Hogy én se maradjak ki levetem magamról a ruhát, be rögzött lassú, hívogató mozdulatokkal, s végig őt figyelem, ahogy éhes tekintettel mér végig, viszonozva az én pillantásaimat.
Miért van olyan különös érzésem?
Talán mert ez teljesen más, mint eddig valaha, bármi is történt velem.
Fejem zúg, mintha ezer harang kongna benne, riasztva engem, de nem törődve vele folytatom mozdulatsoromat. Már nem érdekel semmi, hisz vágyam mindennél nagyobb, még józan eszemet is felülmúlja. Amikor már mezítelen vállamra simul keze, lefagy minden izmom, s csak hagyom hogy ezzel az egyszerű, mégis annál varázslatosabb érzéssel egy pillanat alatt elgyengítsen.
- Nem áltatlak, fájni fog – mondja halkan. Valahogy már vártam, hogy ezt mondja, hisz nem tölt el nagy meglepettséggel, mégis mikor rábólintok nyelnem kell egyet. Lehajolok, hogy egy csókot követeljek, de hirtelen ekkor emelkedik fel ő is, és a következő pillanat amikor feleszmélek, már háttal fekszem a földön, hatalmas szemekkel pislogva rám, hogy közel hajol.
- Igen… - duruzsolja olyan lágysággal, hogy szinte még a nememet is elfelejtem egy pillanatra. Hagyom hogy mohó módon csókoljon, viszonzom ahogy bírom, de kezének simításai folyamatosan gyengítnek. Hogy tudja elérni nálam ezt a hatást?
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen… hogy valaha ez fog történni. De persze soha semmit nem tudhatunk előre. Élvezem ahogy határozottan kényeztet, hosszan mégis érzékien. Szívem a mellkasomban dübörög veszettül, lassan már torkomba kezd csúszni ahogy lefelé halad testemen, s sóhajaimat nyelésekkel fojtogatom el. Ujjaim a szőnyegbe markolnak.
Múltkor a zuhanyban azonnal visszariadtam ettől, és ha nem kívánnám ilyen kibaszottul ezt marhát, talán most is megtenném, de most mégis hagyni fogom magam neki… Mert erre vágyom.
- Ó bassza meg! – hörög mélyen, amitől azonnal kipattannak szemeim.
- Mi az? – kérdezem azonnal riadtan zihálva, de nem szólal meg, csak látom és érzem ahogy tekintetével végignyaldossa minden porcikámat. Egyik lába már a karján pihen, erősen tartja, s ahogy én is figyelem a felém tornyosuló testet, arakatlanul harapok ajkamba.
- Gyönyörű vagy. Kibaszottul szép, a fene essen beléd – dörmögi még mélyebben hangon, teljesen elkábítva érzékeimet, s csak meglepetten pislogni vagyok képes.
Jól érzem? Ég az arcom? Mi a fene van velem? Hogy tudott egy ilyet ilyen egyszerűen kimondani?
Megmosolyogja meglepettségemet, majd lassan lehajol és én már nyújtom is saját arcom, hogy nyakába kapaszkodva meggyorsítsam mozgását. Belülről tép a vágy, én pedig ajkait marcangolva buzdítom arra, hogy folytassa amit elkezdett. A lábam még mindig tartja, másik keze bebarangolja ismét testemet, majd óvatos mozdulatokkal közelíti meg fenekemet.
Megremegek már a gondolattól is, hogy mi következik, mert szinte pontosan tudom… sejtem…
Lágyan cirógatnak ujjai, de én sem maradhatok tétlen, így felemelem egyik kezem.
Hasától kezdve felfelé simítok végig, hogy felhajol tőlem, feltérképezek minden egyes izomkockát. Forró bőrén égetőn siklanak végig ujjbegyeim, s szemeimmel vággyal telve követem kezem a mozgásban. Testét több helyen egyszerű sebhelyek „ékesítik”. Mind harci sebek, amiket küldetéseken szerzett. Begyógyítható, mégis lassan beforró sebek, amit a férfi büszkeség tiltott meg a medi-nineknek a begyógyítására. Felérek egészen mellkasáig, nyakát érintem, s ekkor érzem meg, hogy ő is hasonlóan kezd tenni. Égési sebemet kezdi egészen az aljától cirógatni, s akadozó lélegzettel kezdek sóhajtozni. Lábaim között térdel, teljes terpeszre kényszerítve ezzel engem.
Végig úgy érint, mintha tudná megyek ezen testrészem legérzékenyebb pontjai, úgy simítja végig sebhelyem, egyre több nyögős sóhajt kicsalva belőlem.   Teste helyett újra szemére téved tekintetem, s amit benne látok, a végletekig meglep. Töménytelen vágy, sóvár lángok tükröződnek benne, s olyan melegség, amit talán még soha nem láttam tőle. Arcára simulnak ujjaim, ahogy az övé is, de ő tovább merészkedve, számat kezdi cirógatni, amit ösztönösen nyitok résnyire, s végig a szemébe nézve nyalintom meg enyhén. Felhördülve hajol le hozzám, és olyan erővel markol a fenekembe, hogy csak most is érzem meg igazán, hogy hol jár.
Szívem majd’ kiszakad mellkasomból, ahogy érzem, már csak pár milliméter választja el ujjait bensőmtől. Felkarjával támaszkodik meg fejem mellett, közvetlen közelről néz a szemembe.
- Hogy lehetsz ilyen kurva érzéki? – morogja halkan, lehelete ajkaim perzseli, s ha el is lágyítanak a szavak, mégis elmosolyodom.
- Tapasztalat – adom az egyszerű választ, mire belőle is egy mosolyt csalok ki.  Lefagy arcomról a mosoly, ahogyan körkörös mozdulatokkal izgat tovább, végtagjaim enyhe remegését igyekszem visszafogni, de végül mégis csak teljesen elgyengülök. Vállaiba kapaszkodom, összeszorítom szemem, de végül mégiscsak újra rá nézek. Sokkal jobb hatással van rám.





Egymás szájába lihegünk, résnyire nyílt ajkakkal, és hogy alig van tőlem pár milliméterre, teljesen bezsongat, elkábulok tőle.
- Ahh! - egy határozott mégis gyengéd mozdulattal hirtelen tolja be egyik ujját, és én megfeszülve csapom fejem a szőnyegbe. Basszus…
Türelmesen vár, lassan kezdi kifelé húzni, de a forróság, ami mindent felülmúlón keletkezik testem azon kis részén, sejtelmes félelemmel tölt még el, amit igaz a ninja oktatások során rég kiküszöböltek belőlem, is, mégis ott lakozik.
- Csak lazulj el – duruzsolja nyakamba, s érzéki nyalogatással próbál lazítani, de nehezen megy. Teljesen kihúzta ujját, de ezen akcióját már enne kétszerese követi, és még hangosabban felnyögve markolok úgy a vállába, hogy körmeim biztosan mély nyomot hagytak benne. Lazuljak el? Az édes k** nénikéjét.
- AHH…! Bazd meg! – morgom ingerültem, majd nyakára csúsztatom azonnal kezem és erősen rántom magamhoz egy durva csókra, hogy ezzel csillapítsam azt a még enyhe fájdalmat, amit a sorvasztó forróság ölel még körbe. Teljesen ledermedt a mozgásban, s csak vad csókomat viszonozza halkan morogva – Csináld! – morgom halkan, mikor egy pillanatra elválok tőle, de nem szakítom meg a csókot, s amikor mozgatni kezdi ujjait, egyre tépelődőbbé, mohóbbá válok. Tudom ez még a csekély része a dolognak, de épp elég, hogy felkészítsen. Bármennyire is tudom, hogy fájdalom fogja követni számomra ezt az alkalmat, mégis olyan vágy vezérel, amit nem tudok csillapítani. Mintha tudnám, hogy később teljesen más lesz, vagy mintha elmém azt remélné, hogy nem minden olyan szörnyű ahogy képzelem.
És bármire fel vagyok készülve… bármire.
Mikor már nem hasít annyira a tompa nyilallás, egyre ellazultabban tudom őt is csókolni, mintha csak ezzel jelezném testi állapotomat neki. Teljesen kihúzódik, mire egy megkönnyebbült sóhajt engedek meg magamnak, s hevesen kapkodva levegő után árgus szemekkel figyelem minden mozdulatát.
Elhelyezkedik felettem, újra kezébe veszi egyik lábam, hogy szabadabb teret nyerjen, elhelyezkedik, de közben felém is görnyed kissé. Most is vállaiba kapaszkodom, olykor megcirógatva a verejtéktől csillogó bőrt. Teljesen felém hajol, s lábamat úgy felhúzza, hogy érzem azon támaszkodik meg karjával, hogy felém tudjon hajolni. Merevedése szorul hátsómhoz, mely már forrón lüktetve szinte várja, s én csak kába szemekkel figyelem.
- Felkészültél? – teszi fel a nagy költői kérdést, amire értelmes választ sem tudok igazán adni. Ha nemet mondanék mit tenne? Végül egyetlen szó nélkül hagyom, s szokásomhoz híven biccentésemmel felelek neki, amiből mindent ért… mindig is értette.
Karjai alatt hátára simulnak kezeim, hogy gerincét végigsimítva erősen ujjammal megfeszítsem testét, halk nyögéssel fejezi ki tetszését, s még ez is segít ellazítani. Végül felkészülési időm lejár, lassú, határozott mozdulattal hatol belém, s én összeszorított szemekkel feszítem fejem a földnek, de amikor körmeim végighúzom hátán, hirtelen teljesen tövig merül el bennem, ami egy hangos, fájdalmas nyögést csal ki testemből, érzem, hogy arcomon egy-egy könnycsík fut végig. Basszus!
Azonnal kipattannak szemeim, s oldalra fordítva fejem, azonnal a szőnyegbe törlöm őket, nem akarom, hogy lássa.


Levi-sama2010. 02. 26. 00:22:48#3860
Karakter: Genma (timcsinek)





Bamm.
 
Bevágódik lakásom ajtaja, és egy szikrázó szemű álomszép pasi toppan be rajta. Nem, nem álmodom. Elvigyorodom. Tudtam hogy nem bírod ki, és lesz második menet a csatában.
- Na mi van haver? Meguntad a pancsizást? - Feltápászkodom , és egy kurva cigire vágyva ráharapok inkább a dobótűmre. Szemem sarkából ránézek, foghegyről felé vetve a kérdést: - Minek jöttél utánam?
Felém lép, szemei lángolnak. Olyan kibaszottul szép... a fenébe is. Arcát a hegek csak még szexisebbé teszik, inge mellkasáig ki van gombolva, mellkasának izmai észbontóan villannak ki ahogy lehajol kissé felém.
- Úgy döntöttem... - mondja, majd csönd. Mielőtt azonban tojásokat rakna a sarokban élő pók, végre kiböki: - Leszarom mit mondasz.
Nyekkenek a kanapén, és ő már rajtam is fekszik, ruhám anyaga reccsen, dobótűm huss, nyelve a számba tör, fogai pedig ajkaimba marnak. Ahh... édes jézus... ne... nem szab...
- Jól meggondoltad te ezt haver? - zihálom eltolva őt magamtól egy pillanatra. Hangom úgy recseg a vágytól akár egy ócska régi rádió. - Biztos vagy benne?
Ezt a bólintást határozott igennek vehetem. Tovább szakítja pólómat, aranylóan barna tekintete végigperzseli mellkasomat és hasamat, és én ettől a pillantástól képes lennék hörögve beleélvezni a nadrágomba... de hülye lennék, mikor benne is elmehetek!
- Biztos - súgja a számba, és még meg is harap, a kép pedig akkor válik teljessé, amikor ágyékát enyémhez dörgölve bizonyítja be nekem, mennyire biztos. Na jó... eddig bírtam. Felnyögve feszülök ívbe, és kemény seggébe markolva nyomom még jobban ágyékát az enyémhez.
- Raido... - sóhajtom behunyt szemekkel. Szent Hokagék... adjatok erőt, hogy képes legyek visszafogni a sötét oldalamat... Nem bánthatom őt... nem szabad...!
Hajába markolva vezetem száját a nyakamhoz, arcomat puha hajához simítom behunyt szemekkel. Kibaszott kangörcs.
Mintha csak tudná, hogy itt nem úgy kell viselkednie ahogy a nőkkel szokás, nem cicázik puszikkal meg nyalakodással. Szimplán beleharap a nyakamba és fájdalmasan megszívja, amitől egy hangos nyögéssel gyengülök el teljesen. Oké, kész... azt tesz velem amit akar... mert teljesen elvarázsolt. Hagyom hogy lecibáljon rólam minden ruhát, és fölöttem feltérdelve pillantson le rám. Lassú, rohadtul szexis mozdulatokkal dobja le magáról ruháit, egyiket a másik után. Egyre nagyobb bőrfelület szabadul fel, izmainak mozgása, hajladozása úgy vonzza a tekintetemet, mint kicsi vasszöget a bazi mágnes. Végigsimítom egyik vállát, izmos karját, és ő megtorpan a mozdulatban, szemeit résnyire szűkíti. Gyönyörű így.
- Nem áltatlak, fájni fog - szólalok meg halkan, rekedten. Bólint. Ez olyan Raidós volt, meg sem lep, csak elmosolyodom. Kemény ninja, bírni fogja a teste. És a lelke? Még ha totálisan is visszafogom magam, nem vagyok egy kibaszott angyal. Gondolataimba merülve futtatom végig ujjaimat izmos mellkasán, majd hasának kockáit rajzolom körbe hüvelykujjammal, másik kezem csupasz combjába markol. Keményen meredező farkam az övéhez ér ahogy előre hajol hogy megcsókolhasson.
Hirtelen emelkedem fel hozzá, fogaink összekoccannak. Gördülünk, és paff. A földön nyekken alattam, meglepetten fel is nyög.
- Igen... - morgom a szájába, majd nyelvemmel betörök oda, és az ő némi ellenkezéssel de átadja a vezető szerepet a csókban. Helyes. Itt én vagyok aki. És nem az, akit. Pont.
Olyan finom... annyira finom... Csak csókolom és csókolom, nem tudok betelni vele. Kezeim bebarangolják, keményen markolásszák pompás testének minden centijét. Még olyan helyeken is megérintem, amelyeknek kibaszottul semmi közük a szexhez, de amikor olyan jó megérinteni... tök mindegy hol. Még a füleit is imádom.
Zihálva szívom, csókolom és harapdálom nyakát, vállait és mellkasát, majd rámarkolok meredő péniszére. Ahogy alattam nyög és zihál... észbontó. Térdem egy mozdulatával szétrúgom combjait, széles terpeszbe kényszerítve őt. Kezeim térdhajlataiba marnak és még szélesebbre tárom.
Felhördülve mérem végig ahogy alattam fekszik.
- Ó bassza meg! - hördülök fel.
- Mi az?
Hallgatok néhány másodpercig, és nézem ahogy fekszik a földön előttem, lábai terpeszben, merevedése hasához simul, ánusza rózsaszínen csillog, izmain a verejtékcseppek fénylenek, sötét szemei ragyognak... ujjai a puha szőnyeget kaparásszák. Ajkába harap izgatottan, szemeiben olyan csodálatos sebezhetőség tükröződik amiről tudom hogy csak én láthatom. Csak én.
Teljesen elsötétül tekintetem a vágytól, de kényszerítem magam hogy szemeibe nézzek, ne a testét bámuljam. Elmosolyodom, mert látom mennyire izgatott, hogy mi a fene bajom lehet.
- Gyönyörű vagy. Kibaszottul szép, a fene essen beléd.
 


timcsiikee2010. 02. 12. 09:31:07#3617
Karakter: Raido (Lakás)






 
Raido:

Tekintete szinte a vesémbe lát, s vizeletemből ki tudja olvasni mire is gondolok… Egyre közelebb hajol, már-már érzem azt a perzselő leheletet ami mindig árad belőle. Nyelvét kicsit kinyújtva nyalja végig ajkaim, majd érzékien harap rá, s akarva-akaratlanul is egy sóhaj hagyja el torkomat. Annyira tudja, hogy mi az amitől teljesen felborzolódnak az érzékeim, hogy hihetetlen. Egy hirtelen mély csókkal bódít tovább, keze a víz alatt simul lábamra, de mikor ujjait szinte belém vájja, halk szisszenő morgással nyögök a csókba. Síkosan válik el tőlem , majd érzéki tekintettel lágyítja tovább így is kába fejemet.
- Ha elcsábítasz, attól nem jársz jobban Raido-baba – úgy néz ki már most rögtön rájött mit akarok. De mit is vártam? Ismer mint én a saját tenyeremet, és ez kifejezetten bosszantó.
- Ne hívj így – morgom durcásan, akár egy idióta kölyök, de most nem tudok máshogy viselkedni. Egy hosszú gondolatmenet tervét pár pillanat alatt széttiporta, persze hogy felhúzott vele, s ingerültségemben viszonzom is azt a szorítást, amit az előbb ő művelt a combomon.
- Ha megdöntelek, akkor babám leszel. Ha mindenáron el akarsz csábítani, akkor jobb ha megbarátkozol ezzel, ugyanis még egy ilyen és megraklak úgy, hogy utána anyád sem ismer rád – dörmögő hangja úgy csúszik hallójárataimba akár kés a puha vajon, s csak fokozatosan fogom is fel mondatának értelmét, amit csak részben tudok feldolgozni.
- Megraksz? – vonom össze szemöldökeim. Engem? Megrakni?
Csak kuncog fintoromon, majd közelebb hajol, s minden érzékem folytatásért sikolt, de tudom, hogy nem ezt fogom megkapni.
- Megkeféllek, Raido-baba. Méghozzá nem is akárhogy. Te ezt nem akarod, garantálom. Ami még fontosabb, én sem akarok erről meggyőződni – duruzsolja fülembe, érzékeim borzolva vele, majd csak egyszerűen feláll a vízből, és kivonul, én pedig mint óvodás a mikulásra úgy pislogok utána.
Na jó azt hiszem kaptam egy kis agymosást… vagy mit… bár szerintem csak el akar riasztani magától. Biztos vagyok benne, hogy ezért csinálja.
Csak dermedten ülök továbbra is a vízben, s üveges tekintettel meredek előre a vízfelszínt figyelve, ahogy gőzölög és minden ködbe borul. Arcot mosok a kellemesen meleg vízzel, majd hajamba túrok. Szó mi szó, múltkor amikor kábán majdnem letámadott, akkor is ellent mondtam, szinte ösztönből. De lehet hogy az csak a férfiúi büszkeségem hatása volt.
Nem tudom. De érzem, hogy mennyire vágyom rá, ha csak hozzám ér, már azonnal többért sóvárgok. Ha a jó pár nappal ezelőtti énem lenne még, azt mondanám nem vagyok normális, de már egészen más a helyzet, és ezen már nem tudok változtatni, de nem is akarok.
Most döntenem kell… Vagy totál eltávolodok tőle, és tönkre megy a barátságunk, vagy tovább folytatjuk a rejtett nyáladzósdit és később megy majd tönkre a barátságunk, vagy feldöntök minden elvet és feltételezést, utána megyek és tönkre megy a barátságunk, inaz az utolsó verziónál inkább csak átalakulna.
Hosszú kalkulálás után úgy döntök, nélküle nem tudnék normálisan élni. Nem azért mert képtelen vagyok rá, hanem mert már olyan kicsi korom óta megszoktam, hogy haverom, hogy megpusztulnék. Akkor már csak két verzió maradt…
És a faszom fog sóvárogni utána csak úgy… Eldöntöttem mit akarok, és rendíthetetlenül belevágok…
Kipattanok a vízből, hangos csobbanással, s az öltözőben felkapom ruháim, majd utána eredek. Biztos vagyok benne, hogy haza ment, hova máshova?

~*~

Kopogás nélkül csak úgy berontok a házába, s a látvány ami fogad, egyszerűen nem fogom fel azonnal, csak meredek előre. El van nyúlva a kanapén, tenyere magán van szétterítve, még számomra is jól látható, hogy ugyan abban az állapotban van.
- Na mi van haver? meguntad a pancsizást? – kérdi kaján vigyorával, látszólagos higgadtságot öltve magára. Oldalazva felül a kanapén, majd egy dobótűt vesz a szájába, és úgy néz fel rám, félig felvont szemöldökkel, s én csak nyelek egyet – Minek jöttél utánam? – kérdi kíváncsi szemekkel. Közelebb lépek hozzá, majd lenézek rá, tekintetében még mindig ott a kérdés.
- Úgy döntöttem… - kezdem mondatom egy kis hatásszünettel, igyekszem a megfelelő szavakat összeszedni – Leszarom mit mondasz – majd egy hirtelen mozdulattal fél lábbal feltérdelek a kanapéra, pólóját megmarkolva két kézzel rántom magam fejéhez, kirántom majd eldobom szájából a tűt és egy követelőző csókot teremtek vele. Egy pillanatra érzem elgyengülését a meglepettséggel keverve, de amilyen gyorsan jött olyan sebességgel illan is el, s ugyan úgy markol ruhámba, és szinte beleharapva számba rántja el fejét tőlem.
- Jól meggondoltad te ezt haver? Biztos vagy benne? – dörmögi megint azon az érzéki hangon, amivel elkábítja halló érzékeimet. Bólintok egyet határozottan, félig lehunyt pilláim alól tekintve rá, majd rámarkolva a pólója nyakára, egy határozott rántással ketté szakítom mellkasán az anyagot, ami hangos reccsenéssel adja meg magát, elillanóan gyönyörködöm a felszabaduló testfelületen, majd lelököm a kanapéra, s utána vetem magam én is, még mindig a cincált ruhát szorongatva.
- Biztos – susogom egyszerűen. Alsó ajkára harapok, és kicsit meghúzom, finoman ajkaim közé véve, majd megmoccantom csípőmet, hogy ágyékunk összedörgölőzzön, s szinte egyszerre szakad fel belőlünk a kikívánkozó halk nyögés. Nem érdekel semmi, akarom.
 


1. 2. <<3.oldal>> 4. 5. 6.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).