Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Naruto)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


1. <<2.oldal>> 3. 4. 5. 6.

Levi-sama2010. 06. 21. 18:41:34#5620
Karakter: Genma



 

Asszem én most kikapcs.

Még hallom elmosódva, ahogy a nevemet suttogja ijedten, majd a kanapéra kerülök. – Megsérültél? – kérdezi.

- Nem... – sóhajtom félálomban. Fürge kezek szabadítanak meg az anbu páncéltól, a ruháimtól, majd felkanalaznak, és a fürdőbe támogatnak. Felemelem nehéz szemhéjaimat és konstatálom: fürdő, Raido. Ó igen, imáim meghallgattattak! Belököm a víz alá őt is, és szájára vetődöm, nyelvemet a torkáig ledugva. Egyszerre nyögünk egymásba.

- Ge.. mff... – kezdené.

- Kuss – morgom, majd ismét elveszek forró és puha, nedves szájában. Rajtam már nincs ruha, hát rajta se legyen. Letépem róla mohón és izgatottan az átázott, vizes rongyokat. Végre egymáshoz csapódhatunk meztelenül, és fojtottan felnyögve passzírozom őt még jobban a csempéhez. Megőrülök, szinte sistereg a vérem, úgy felhevültem. A csata izgalma, a még ereimben zubogó adrenalin... és ő. Raidonak ellenállni képtelenség, és végre megtehetem azt, hogy egy kibaszott halálos küldetés után rávethessem magam, nem kell pótszerekhez nyúlnom vagy helyettesítőhöz.

Végignyalom állkapcsát, nyakát, a bőrét erősebben megszívom itt-ott. Ő az enyém, lássa más is. Mellkasát végigcsókolom, a lapos hasáig, majd a köldökében felgyűlt vízcseppeket kikanyarítom nyelvemmel és felpillantok rá. Szemeimben örvénylik a vad vágy, az övé is elhomályosult. Államhoz ér keményen ágaskodó farka, amit erősen meg is markolok, kiváltva belőle egy igazi szexnyögést. Ez az.

Hm. Ő már szopott le engem, de én még nem csináltam neki. Nem szokásom, de neki bármit, mellesleg őt imádnám a számban érezni. Mindenét. Legszívesebben felfalnám szőröstül bőröstül, de akkor kit dugok meg?!

Elvigyorodom, neki pedig elkerekednek a szemei, látszólag fogalma sincs hova tegye ezt a gonosz mosolyt és sokat ígérő tekintetet. Amikor hirtelen bekapom, leesik neki és felkiáltva kapaszkodik meg azon amit hirtelen talál. Térdei is elgyengülnek, meg is roggyan, de csípőjét keményen megfogva szorítom őt a falhoz. Szorgalmasan szívom mélyen magamba, majd kiengedem és vissza, klasszikus szopástechnikával. Nyelvemmel lágyan körözök a makkján és vigyorogva figyelem kába arcán a vegytiszta gyönyört. Imádom őt ilyenkor. Gyönyörű, szexi és észbontóan vonzó. Ha lehetne ezt szavakkal tovább fokozni, megtenném. Teljesen oda vagyok érte. Kiengedem a számból, megnyalintom kerek és kemény herezacskóját is, számba veszem és finoman megmasszírozom a nyelvemmel. Ő olyan hangokkal ajándékoz meg engem, amitől berezonál a farkam és legszívesebben azonnal elélveznék tőle, de tartom magam. Csak térdelek előtte és visszatérek szépséges farkára, amely már remeg és vöröslik, amitől tudom, hogy hamarosan eljut a csúcsra. Ívbe feszül a teste, és én elszorítom ujjaimmal a tövét.

- Genma! – kiáltja csalódottan. – Engedj el! Ahh... hagyd...!

Felállok és durván megcsókolom.

- Nem – válaszolom kurva egyszerűen. – Azt akarom, hogy velem együtt élvezz. Fordulj meg!

Szó nélkül fogad szót kemény parancsomnak, és magától tartja ki nekem édes fenekét. Ujjaim azonnal lecsapnak a kényes részre, de nem kell sokat tágítanom.

- Genma... gyerünk... nyhh... – zihálja szívem virágszála.

Oké, felőlem is mehet a menet. Mélyen beléhatolok, visszafogom magam és nem durván. Pedig legszívesebben úgy nekiesnék hogy semmi sem maradna belőle, de nem teszem, hiszen ő itt Raido. Az én Raidom. A mindenem.

Lassan mozogni kezdek benne, fél kézzel még mindig a lüktető péniszét szorítom, a másikkal pedig mellkasát, hasát simogatom. Arcomat nyakába temetve zihálom a nevét újra és újra.

- Raido... Raido... Raido... – nyögöm újra és újra, minden csípőlökéssel.

- Genma...! – nyögi hangosan, körmei karomba vájnak, és abban a pillanatban elengedem.

Robbanás.

Szinte szétesek a forró gyönyörben, molekuláimra. Nem érzékelek mást, csak hogy őt szorosan ölelem magamhoz, képtelen vagyok elengedni.   


timcsiikee2010. 06. 13. 22:24:53#5443
Karakter: Raido






 
Raido:

Ellép tőlem, és szinte mardos a hűvössé vált levegő, hogy nincs a közelemben.

- Múlt éjjel ki volt az, aki a másikat faképnél hagyta egy nő kedvéért a Tűzgödörben? – egy pillanatra kikerekednek szemeim, és nem csak a hangnem hallatán - Ha jól emlékszem, nem én voltam. Még az istenverte ingedbe is belekapaszkodtam én barom, de te nem foglalkoztál velem. Szóval azt mondod szar érzés engem mással látni? Nekem eszembe sem jut becsajozni vagy épp bepasizni ha téged megkaphatlak te barom!

Szívem a torkomban dobog, végigfut rajtam a hideg és a meleg, lassan ráemelem tekintetem. Nekem… nekem tényleg nem jutott eszembe. De hát… nekem… nem tűnt fel… nem úgy viselkedett, mintha így lenne. Miért nem vettem észre? Lehet, hogy sötétebb vagyok, mint hittem… Genma…

- Yo! – szakít félbe egy ismerős hang, és azonnal felé nézünk. Kakashi… most nem tudom, hogy jó vagy rossz-e, hogy közbevágott. Össze vagyok zavarodva.

- Szeva Kakashi – csak ennyit hallok felőlük, majd magam elé meredek. Ez… erre a reakcióra nem számítottam tőle. Igaza van, de mégsem. Honnan tudhattam volna? Régóta haverok vagyunk, és ismerem. Nem hittem volna, hogy valaha is előtérbe helyezne engem másokkal szemben, ilyen helyzetben is. Ezek szerint nem csak haver vagyok neki, hanem…

Hirtelen egy fullasztó csókban találom magam, és még felnyögni sincs erőm, máris elhajol tőlem.

- Innen folytatjuk majd… - duruzsolja ajkaimra, és meg is remegnek, lehunyt szemmel felsóhajtok, de a következő légvételnél már sehol nincs.

Észre sem vettem… Vak voltam. Miért kellenek nekem szavak, ha minden látok? Nem csak úgy szeret, ahogy eddig hittem…

Lassan hűlt helye után nézek, ujjaimmal puhán érintem meg ajkaimat.

Küldetésre ment.

~*~

Este a Tűzgödör felé sétálva gondolkodom. Remélem nem egy hosszabb küldetésre ment, mert akkor tuti, hogy nem megyek be.

Mire odaérek, Asuma természetesen ott áll, és pöfögtet, Genma sehol.

- Genma? – sejtettem, hogy ez lesz az első kérdése. Válrándítással rendezem le.

- Küldetésre ment… aszem… - morgom halkan – még várok kicsit. Ha nem jön, én megyek – szinte csak vakkantom az erőltetett szavakat. Mindig Genma beszélt vele, én általában csak rábólintottam, vagy hozzászóltam a témához.

- Rendben – sóhajtja egy utolsó füstöt kifújva, majd a falon elnyomja a csikket – Én bemegyek – kacsint rám, és eltűnik. Gondolom már itt van a várva várt személye, akihez mindig lejön. Tudjuk, hogy nem úgy jár le bulizni, ahogy mi… régebben.

A falnak támasztom hátam, hallgatom a bentről kiszűrődő zenét, de egy idő után megunom, és hazamegyek.

~*~

Próbáltam nem sietni, de a lábam mégis mindig egyre nagyobb fokozatra kapcsolt. Délelőtt van, sőt szinte reggel. Lassan tíz óra. Most az egyszer nem tudtam normálisan aludni.

Karikás szemekkel lépek a házához. Vajon itthon van már?

Kopogok, de semmi válasz. Lehet kimerült és alszik?

- Genma! – benyitok, de még mindig semmi válasz. Mélyet szívok az illatból. Genma…

Összefacsarodik a szívem, és csendben bezárom magam mögött az ajtót, majd a hálószoba felé megyek, de hiába nyitok be, sehol nincs. Lassan az ágyához battyogok, nyitva hagyva az ajtót, és lerogyok rá.

Először hasra érkezem, arcomat a párnába fúrva. Az illata… Hátamra fordulok, húzva magammal a párnát. Bocs haver… Egyre laposabbakat pislogok, ahogy a párnát szaglászva, fekve a plafont figyelem. Ne haragudj… Hülye voltam…

Megnyugtat már csak az is, hogy az illatát érzem, pedig baromira aggódok, hogy vajon merre lehet.

Genma…

~*~

Mire felkelek már félhomály van a szobában. Nem csak a függöny miatt, hanem már… délután van, pontosabban napnyugta. Ennyire elaludtam volna? Az tény, hogy fáradt voltam. Ülő helyzetbe tornázom magam, és körbenézek. Még mindig sehol, kezdek aggódni. Ha ma sem jön elő, első dolgom az lesz, hogy a Hokagénál érdeklődöm.

Végszóra nyikordul az ajtó, és mintha ágyúból lőttek volna ki, akkora lendülettel indulok meg a hang felé.

Genma… Genma… végre hazaért.

Szó nélkül csapódom neki, és bár kicsit lassan kapcsol, de visszaölel…

- A fenébe… Kurvára hiányoztál… - morogja fáradtan, de nem moccanok, csak ölelem, majd elkerekednek szemeim, ahogy rám nehezedik, sőt szinte zuhan.

- Genma – suttogom elhűlve, kinyitom szemem, és az első amit látok, hogy csupa vér. A kanapéra fektetem, és végigmérem, a ruháján egy karcolás sincs. – Megsérültél? – kérdezem halkan, mire egy nemet nyöszörög nagy nehezen. Felsóhajtok.

Leveszem a nehezebb ruhákat róla, majd átdobom karját a vállamon, és betámogatom a fürdőbe, fogadok, hogy jól fog esni egy ilyen küldetés után. Fél kézzel őt tartom, fél kézzel pedig megnyitom a zuhanyt, de csak nagyokat pislogok, amikor belök, és utánam vetődik Ő is. Csak nem új erőre kapott volna?

- Ge… mff… - mohón csókol meg, közben becsapja a zuhany ajtaját.

- Kuss – morogja egy pillanatra elválva, majd résnyire nyitva ajkaimat hagyom, hogy nyelve könnyedén befurakodjon. Jólesőn nyögök fel, ruháját szorongatom, és érzem ahogy mindkettőnkön végigfutnak a vízcseppek. Ruha tépődik tompa szakadással, élvezettel simít végig mellkasomon, szétkenve a langyos vizet. Nem követem példáját, én csak felfelé húzva lerántom róla, hogy addig is levegőhöz juthassak, majd kidobom fent a vizes pólót. Megbabonázva figyelem, ahogy összetapadt hajtincseiből csepeg a pirosas, áttetsző víz, szemei olyan kábán csillognak, mintha nem is Ő lenne. Ajkaival újra támad, megadóan hagyom magam, és elkezdem kioldani nadrágját.
 


Levi-sama2010. 06. 13. 20:12:11#5439
Karakter: Genma



  

 

- Miért ilyen fontos ez? – morogja orra alatt, kerülve tekintetem. Na nem. Állát megragadva fordítom magam felé, mélyen elmerülve aranybarna szemeiben.

- Mert fontos vagy nekem - válaszolom rekedtes hangomon halkan. Őrülten vonz a szája, de nem adom meg magam neki, amíg nem sikáltuk el a bajt. - Válaszolj.

Feszülten sodorja le kezemet álláról és nagy levegőt vesz. Na végre.

- Lehet, hogy neked egyszerű, de nekem szar érzés, ha mással látlak.

Szóval innen fúj a szél. Heh...

- Raido… -  kezdem, de nem és nem néz rám. Ellépek tőle, és vele szemben egy falnak támaszkodom, karjaimat összefonom mellkasom előtt, komoran nézve az arcát.

- Múlt éjjel ki volt az, aki a másikat faképnél hagyta egy nő kedvéért a Tűzgödörben? - kérdezem halkan, fenyegetően. - Ha jól emlékszem, nem én voltam. Még az istenverte ingedbe is belekapaszkodtam én barom, de te nem foglalkoztál velem. Szóval azt mondod szar érzés engem mással látni? Nekem eszembe sem jut becsajozni vagy épp bepasizni ha téged megkaphatlak te barom!

Csodálkozva néz engem, ajkai megrebbennek hogy megszólaljon...

- Yo! - szólal meg egy mély hang mellettünk, és egyszerre kapjuk oda a fejünket. Még mindig zihálok a felindultságtól, de az ismerőst meglátva elrejtem arcomon kavargó érzéseimet.

- Szeva Kakashi - vigyorodom el, feltartott tenyerébe csapva lazán. - Mi az ábra?

- Téged kerestelek idáig - válaszolja lassú, vontatott hangon, szürke üstökét elgondolkodva megvakarja, és szeme sarkából felméri a felindultan álló Raidot. - Remélem nem zavarok.

- Nem - válaszolom halkan, és Raido felé pillantok. Még mindig áll ott, mint egy sóbálvány és engem bámul.

- Nagyszerű. Akkor vinnélek is magammal, ugyanis Tsunade téged hivat.

- Mit akarhat? Mondott valamit?

Kakashi zsebre vágja kezeit, felveszi szokásos görnyedt testtartását és a kéken ragyogó égre pillant.

- Ki tudja... - Mintha ott sem lennék, elindul én pedig még visszalépek Raido elé. Mélyen a szemeibe nézek, és mielőtt megszólalhatna, forrón megcsókolom.

- Innen folytatjuk majd... - súgom szájába és huss.

 

 

***

 

zene


 

Mély lélegzet. Mélyen és hosszan. Tiszta fej, nyugodt idegek. Kezem nem remeg, egy izmom sem rezdül. Saját lélegzetem sem hallom, olyan mély és halálos csendben várok. Mozdulatlanul. Maszkos fejemet csak egy kicsit kell megmozdítanom, hogy a szomszédos fa lombkoronájában, hasonlóképpen gubbasztó társaimat láthassam. Kakashi feltartott kezekkel vár, az ő intése a jel. Nem is kell sokat várnunk, megjelennek a várt személyek. Fekete éjszakában fekete lepellel borított testükön csak a kis vörös felhők ütnek el valamennyire. Egy magas és egy alacsony. Halkan beszélgetnek, mit sem sejtve sétálnak csapdánkba.

Kakashi keze ökölbe szorul, és abban a pillanatban elhajítjuk a robbanó cédulákat, támadásba lendülünk. Kilencen vagyunk. Kakashi a magasat vállalja be, én a kissebbet, a többi anbu pedig feleződik és minket segítenek. Kakashi könnyen boldogul, elvégre nem piskóta a pasi. Nekem viszont jól jön a többiek segítsége, ellenfelem piszok gyors. Dobótűim csak lelassítják, közelharcba bonyolódunk. Késem villan a sötétben, fémes csattanás ahogy kivédi kardjával. Mély hangján felnevet, és támadásba lendül. Két társam holtan esik a földre, szaggatott zihálással pillantok rrájuk, majd ismét ellenfelemre koncentrálom minden figyelmemet. Fekete szemei hidegen és okosan csillognak, sűrű, rövid barna haja borzolódik a szélben. Ajkai körül mosoly játszadozik.

- Gyere kicsi anbu, mutasd mit tudsz... - dörmögi véres kardját felemelve. Mindkét kezemben késsel lendülök támadásba, barna szemeimben elszánt csillogással. Gyorsan, keményen és pontosan kiszámított mozdulatokkal védekezem, támadok, hárítok és újra támadok. Taktikám egyszerű, kifárasztásra játszok. Esélyem ellene csak akkor van, ha hibázik, de nem fest úgy mintha fáradna... még hosszú percek múlva is csak zihálásunk, fémes koppanások és tompa  puffanások zaja tölti be az erdőt. Kezdek fáradni... a fenébe...

 

Egy hirtelen mozdulat, hibás lépés és felém lendül a halálos penge...

 

Csatt.

 

Behunyt szemeimet óvatosan kinyitom, és dermedten meredek az előttem álló Kakashira. Anbu pengéjével védte ki a csapást! Hangos nyögéssel könnyebbülök meg, hirtelen talpra állok és támadásba lendülnék de mély hangja felcsattan.

- Maradj ott, Genma! Én majd elintézem, te a többiekkel foglalkozz!

Ő a kapitány, szót kell fogadnom, ez nem az a helyzet amikor baszakodunk. A többiekhez sietek. Néhány másodperc múlva Kakashi befejezi a harcot, és talpig véresen lép mellém. Végigfuttatom rajta tekintetem, de nem látok sérülést, ez nem az ő vére. Megnyugodva folytatom a sebesültek kötözését, és ő segít nekem.

- Helyzet? - kérdezi mély hangján. Ilyenkor teljesen máshogyan viselkedik, mondjuk én is.

- Két halott - bökök maszkos fejemmel egy fa felé, melynek tövében hevernek. - A többi könnyebben sebesült.

Halkan káromkodik, majd feláll.

- Vigyük haza őket.

 

***

  

Csendben suhanunk az éjszakában, az őrség szó nélkül enged át minket a kapun, a faluban pedig a sérülteket a kórház speciális részlegébe visszük. Kakashi megveregeti a vállam és faképnél hagy, hogy jelentést tegyen. És én? Hát állok mint egy rakás szar, és próbálom eldönteni, hogy itt rogyjak össze vagy esetleg félúton.

Úgy döntök, inkább hazavonszolom magam. Nem megy könnyen, de sikerül. Amikor belépek az ajtómon, meglepetten nyögök fel a nekem csapódó testtől. Mielőtt hárítanám és lecsapnám, azonnal kapcsolok és inkább én is magamhoz ölelem őt. Már két napja nem láttam.

- A fenébe... - suttogom reszelős hangon. - Kurvára hiányoztál...

 


timcsiikee2010. 06. 06. 21:33:16#5315
Karakter: Raido






 
Raido:

Épp hogy befejezzük a kaját, máris elrángat maga után, és azt sem tudom merre megyünk. nem is mondott semmit, hogy hova akar menni, és nem is beszéltünk meg semmit. De zavar, hogy így ráncigál maga után.

- Tudok egyedül is menni –nyögöm ki nagy nehezen, de két szóval lerendez.

- Fogd be – micsoda szépen csengő szavak, és még ismerősek is.

Becsap egy néptelen utca falára engem, majd nekem feszülve olyan heves csókkal taglóz le, hogy levegőt venni sincs időm, nyelve már a számban ficánkol.

Ösztönösen viszonzom, hisz szörnyen jól esik akkor is, ha ezt tagadni akarom. Mikor végre elhajol tőlem, először csak pihegni tudok.

- Gyere el ma este táncolni – vág azonnal a közepébe. Miért ennyire fontos neki?

- Nincs kedvem – nem tudok a szemébe nézni. Ha a szemébe nézek, nem tudok ferdíteni. Mert hazudni sohasem hazudnék neki.

- Miért? – sejtettem, hogy ez lesz a következő kérdés. Hogy is remélhettem, hogy kikerülöm? Valamit ki kéne találni. Vagy inkább vágjam a szemébe? Kezdek becsavarodni.

- Miért ilyen fontos ez? – morgom még mindig oldalra nézve, de durván ujjai közé veszi állam, és visszafordít magához, kínzó közelbe hajolva hozzám.

- Mert fontos vagy nekem – összeszűkülnek szemei, ahogy ajkaimra morogja a szavakat, már épp sütném le szemeim elgyengülve, de nem csókol meg… Miért ingerel? – Válaszolj – hangja teljesen nyugodt, a szavak mégis követelőzőek.

Összeszorítom ajkaim, és lecsapom magamról kezét. Jól van… te akartad, megkapod.

- Lehet, hogy neked egyszerű, de nekem szar érzés, ha mással látlak – nyögöm ki végül, és szeretném ellökni magamtól, mégsem teszem. Az érintése jobban vonz.

- Raido… - nevem hallom halkan, de csak az utca porát nézem. Miért kell kínos helyzetbe hoznia?
 


Levi-sama2010. 06. 06. 11:35:05#5309
Karakter: Genma





Csípőből megegyezünk hogy rament eszünk. Ebben a faluban más variáció nem is nagyon létezik, ha csak nincs otthon az ember konyhájában egy kis tündérke aki főző-fan.
Asumával is összeszaladunk a kajáló-kecóban.
- Csá - intek a havernak, finoman megrágcsálva dobótűmet.
- Tegnap jól eltűntetek – dörmögi Asuma.
- Á, csak Raido-cica rosszul lett – legyintek lazán, mire hallom hogy az említett visszaköpi levesét a döbbenettől. Halkan felnevetek, mert kibaszott jó a kedvem. Lehetetlen elrontani.
Asuma is elvigyorodik, mert hát érti ő mi az ábra, csak a hülyét tetteti tapintatból.
- Fejezd be - morran rám halkan szívem rózsaszála.
– Jöttök ma este?
- Naná - vágom rá.
- Még nem tudom - hallom balról. Mi a...? Felé fordulok és komolyan nézek rá. Nem szólok semmit, csak megeszem a ramenem, megvárom amíg ő is komótosan befejezi, majd a magában füstölgő, elégedetten mosolygó nikotin-fannak búcsút intünk és magam után húzom Raidot. Nagy léptekkel haladok előre, gőzöm sincs hová, csak megyek.
- Tudok egyedül is menni - dörmögi mögöttem.
- Fogd be.
Találok is végre egy félreeső kisutcát, ami totál üres, és magam elé penderítve belököm oda. Falhoz szorítom, és kezdetnek ledugom torkáig a nyelvem, majd amikor végre zihálva faljuk egymást és lecsillapodnak felborzolt idegeim, felemelem a fejem és a szemeibe nézek.
- Gyere el ma este táncolni - kérem tőle rekedten.
- Nincs kedvem - válaszolja elfordítva tőlem az arcát. Finoman belecsókolok az elém táruló nyakába.
- Miért?  


timcsiikee2010. 05. 31. 10:09:32#5238
Karakter: Raido






Raido:

Felszisszenek, de a fájdalom elsőre még így sem tűnik el. Tudom én, hogy mindjárt jobb lesz. Ha nem tudnám, el sem kezdtem volna. Még pár csípő mozdulat, és kezdi felváltani a bizsergés, a kellemes vágyak fokozódása. Nem mozdul, csak kába szemekkel figyel, hagyja, hogy azt tegyek, amit szeretnék.

Meglepő, milyen gyorsan telik ilyenkor az idő, felpezsdül a vérem is. Sokkal jobb ébresztő, mint a kávé, bár fáradtságosabb is. De a lényeg az élvezet.

Ujjaim erősen feszülnek a háttámlára, sőt minden izmom kezd teljesen megfeszülni, amikor közeledik az orgazmus, és hátra csapott fejjel nyögök fel. Ez… sokkal intenzívebb, mint eddig valaha éreztem. Elvesztem maradék kis erőmet is, ami általában reggel szokott lenni, rá zuhanok és igyekszem megtámaszkodni, hogy ne nyomakodjak testére. Zihálva kapkodom a levegőt, érzem ahogy a hűvös levegő felhevült bőrömet mardossa.

- Raido-cica… Valamiről megfeledkeztél – dörmögi haverom, és már épp nyúlnék a béklyója felé, amikor lassan eljut agyamig a szólítása.
- Raido-cica? – hülye ez? Nem vagyok csaj, engem ne becézgessen. De persze hiába a vészjósló hang, csak a képembe vigyorog. Na jó haver, te akartad – Így maradsz – morgom vissza és, visszafekszem az ágyba.

Tudom, hogy úgyis ki tud szabadulni, de hát… hm. Akkor eddig miért nem oldozta ki magát? Megtehette volna. Lehet pont erre várt? Fehh… na várj csak.

Nem is kell sokat várnom, felém kerekedik hamar, érzem még behunyt szemmel is, főleg amikor örök sebemen ível végig nyelve.

- Jó reggelt – duruzsolja a számra, én pedig visszafojtok egy sóhajt.

- Neked is… Genma-baba.

- …baba…? – viszonzom előző vigyorát, amikor meglátom bamba képét. Haláli. Persze a többi reakció, teljesen váratlan, és már csak azon kapom magam, hogy egy fullasztó csókban vívok harcot nyelvével.

Nem is tudom meddig játsszuk ezt az egész kis csatát, de amikor szinte egyszerre kordul fel gyomrunk, minden abbamarad. Igen, talán jó lenne burkolni is valamit.

Pár pillanattal később már a hűtőmbe hajolva vadászunk, persze csak tekintettel.
- Te Raido. Tudtam hogy szereted a biokaját, de sosem gondoltam volna, hogy az algát házilag termeszted a hűtő falán...
- Hülye. Öltözz, elmegyünk ebédelni.
Visszatotyogok a hálóba, majd onnan a fürdőbe.
- Ebédelni? És a reggeli?
Mindjárt dél, és azt kérdezi reggeli? Heh. Becsapom az ajtót magam mögött, most nem hiányzik, hogy itt is „lefoglaljon” mert akkor az ebédből is vacsora lesz, és tuti éhenhalunk.
- Ne csináld ezt Raido-cica... Kismalac-kismalac engedj be... – hehe… ez se normális ilyenkor.
 
- Barom – morgom az ajtó felé, és végre elhallgat még a kapirgálás is. Végre nyugodtan fürödhetek.


Egy kis idő, míg elkészülünk, és adok neki ruhát.

- Húzzunk.

Céltalanul lépünk ki a házból, hét ágra süt a nap, és még mindig kómásnak érzem magam. Szerencsére már csak egy kicsit.

- Hol kajáljunk? – kérdi zsebre vágott kezekkel, és csak most látom, hogy szájában megint ott van az a jól ismert dobótű. Mikor tette oda? Észre sem vettem.

- Ramen – mondom egyszerűen, úgyis tudom, hogy ennyiből is érti.

~*~

Pár perc séta után el is érjük, nincsenek sokan csak Asuma csücsül ott.

- Sziasztok – mosolyodik el és felkönyököl a pultra.

- Csá – int vissza haverom, és szinte egyszerre dörmögjük a választ, majd leülünk mellé.

Épp hogy kérünk, hamar meg is kapjuk a teli tálakat.

- Tegnap jól eltűntetek – teszi még hozzá.

Most erre mi a fenét mondjunk?

- Á, csak Raido-cica rosszul lett – amint meghallom megint a becézést, visszaköpöm a levest „ijedtemben” a tálba. Hülye ez?

Nem mondok először semmit, csak hallgatom a kuncogást.

- Fejezd be – nyögöm ki végül, és folytatom az evést. Kezd az agyamra menni, bár… mégis olyan furcsa…
- Értem – mondja végül Asuma is mindent tudó vigyorral. Ennyire nyilvánvaló lenne? Furcsa nekem ez az egész. Sőt több mint furcsa – Jöttök ma este?

- Naná.

- Még nem tudom – persze megint egyszerre hangzik el a válasz, haverom azonnal felém kapja fejét. Nem fogom kifejteni. Még nem tudom, hogy estére mennyi kedvem lesz. Vagy lehet csak nem akarom „megint” mással látni?

Mert sejtem előre, hogy egy ideig velem is elszórakozik aztán tovább lép. De nekem akkor is a haverom marad. Örökre, ahogy kölyökkorunkban megígértük egymásnak.
 


Levi-sama2010. 05. 27. 21:33:15#5200
Karakter: Genma




Az én kómás haverom kábé másfél óra múlva felkel, kitámolyog a konyhába, majd kávésbögréjével visszaimbolyog. Amikor észrevesz, és némileg kipislogta az álomport a szemeiből, néhány másodpercig csak néz, a nagy mozizásban a bögréjét is elfelejti tartani, amely lazán lezúg a földre, barnás lé folyik a szőnyegre. Csak kevéske, nyilván a többi már az ereiben kering, gondolkodásra késztetve nehezen csikorgó agytekervényeit.

- Te meg…? – kérdezi bambán. Visszavonom amit gondoltam, pontosítva az agytekervények működéséről szóló asszót.
- Nekem is hozhattál volna egy kávét – vigyorgok rá. – Ja, amúgy kábé másfél órája kötöztél ki ide.

Álmosan gyűri meg arcát, haját amíg én rajta legeltetem szemeimet. Imádom meztelenül látni őt, whhhrrr...

- Várj… - mondja miközben fölém térdel hogy kioldozzon. Heh, édes kis bamba Raidom. Hát azt gondolod elszaladok?

- Hidd el, nem megyek sehova – nevetek fel vidáman, és ahogy fölém hajol, elégedetten felmordulva harapok a vállába. Nyögve nehezedik rám, szemeit félig lehunyva. Kócosan a legédesebb, de az arcpírja mindent visz.

- Legalább addig maradj nyugton, míg kioldalak - mondja, de tudom már min jár a kis agya, hisz ismerem mint a tenyeremet.
- De nem bírok – suttogom rekedten a nyakába, lassan végignyalva azt. Eddig nem sokszor dugtam meg, de tudom hogy ezt szereti. Gyakran láttam amikor a lányok megnyalták a nyakát, ő mindig behunyta a szemeit. Megrándul máris merev péniszem a feltörő sóhajától.

 - Na jó… - dörmögi, szemem sarkából felpillantok rá. Mosolyog. Szexisen. Állati énemet ébresztősen. Teljesen hozzám simul, merevedése combomnak feszül és felmorranok. - Így maradsz.

 

Hö?

 

Csókjától eldobom agyam, amely csak pislákolva tér vissza belém amikor ágyékomat simogató keze fenekem felé indul. Ajkába harapok és kap egy csúnya pillantást.

- Meg ne próbáld!

- Sejtettem… - leheli vigyorogva.
- Mit…? - csók. Forró és szexi. Feltérdel, ráül a csípőmre, fejem mellett az ágytámlába kapaszkodik. Gyönyörű izmos teste premier plán a szemeim elé tárul, nyálcsorgatós bámulásra késztetve engem. Dörgölőzik hozzám, ingerelve a végtelenségig... Ó te jó ég... micsoda műsor, és csak nekem!

 - Neh… még nem vagy jól – dadogom kevés józanságomat még utoljára megcsillogtatva.

- Fogd be – szóla vala a rajtam vonagló szexisten, és magába fogad. Forró és szűk... nagyon óvatosan ül belém, de még így is felszisszen. Kipirult arcával, behunyt szemeivel és megvonagló testével szebb nem is lehetne.

A délelőtti napsugarak játszadoznak izmos testén, mintha még a nap is szerelmes lenne belé, szinte simogatja a bőrét. Finom illata, érzékeimet bódító izzadtságszaga a legszebb parfüm számomra. Nem lendítem fel a csípőm ahogy másokkal tenném hogy alulról keményen megbasszam, csak pihenek és hagyom őt élvezkedni. Így is pompásan élvezem, mi több, már azt sem tudom hol vagyok, csak a gyönyört érzem minden porcikámban zsizsegni. Gyomrom apró görcsbe szorul, a hideg és a forróság váltakozik testemben hullámozva, a kéj zsibog csontjaimban. Annyira csodálatos az orgazmus ami egy kiáltással tör ki belőlem... hogy szinte fáj.

Teljesen rám rogyva rángatózik és remeg a kéjtől, arca néhány centire az enyémtől. Zihálva, izzadtan és szétcsúszó szemekkel gyönyörködöm benne. Nem tudom megunni, legszívesebben folyton őt bámulnám. Most büntetlenül megtehetem, úgy fest kiütötte magát teljesen.

- Raido-cica... - dörmögöm halkan. - Valamiről megfeledkeztél.

Keze automatikusan emelkedik a csuklóimat összekötő béklyó felé, de megtorpan.

- Raido-cica? - kérdezi vészjósló hangsúllyal. Ezt ismerem. Jaj nekem. Hát visszaszívni nem tudom, így csak elvigyorodom. Kezét leejti és mellém hengeredve elterül. - Így maradsz.

Nagyot sóhajtva hunyom be szemeimet, majd chakrát koncentrálok a csuklóimba és egyszerűen eltépem a fejpántot. Megrázom elzsibbadt végtagjaimat és fölé mászom, vigyorogva simulok hozzá. Hagyja nekem, behunyt szemekkel felsóhajtva. Szex után mindig ilyen. Ellágyulnak az arcvonásai, és egyszerűen csodaszép. A forradásával együtt, amelyen végigfuttatom nyelvem hegyét gyengéden.

- Jó reggelt - mormolom lágyan, ajkaira csusszanva. Új még nekem az ilyen kis évődés, de élvezem. Felemelkednek azok a hosszú-hosszú szempillák, az aranybarna szemek feltekintenek rám.

- Neked is. - Nocsak. Semmi barom, seggfej vagy egyéb gyengéd jelzők? - Genma-baba.

Bekancsalítok.

- ...baba...? - tátogom némán, és az ő arcán szétterülő vigyort látva összeszűkülnek a szemeim. Durva csókkal esek neki, ő hajamba markol és nyelve áttör a számba. Néhány másodperc után visszaveszem az irányítást, durva csókháborúnk sokáig eltart, bevetünk mindent, ki tudja meddig tart. Órákon át elvagyunk ezzel, végül hasunk korgása kerget ki az ágyból minket. Két rosszcsontként dugjuk össze fejünket a hűtőajtóban.

- Te Raido. Tudtam hogy szereted a biokaját, de sosem gondoltam volna, hogy az algát házilag termeszted a hűtő falán...

- Hülye. Öltözz, elmegyünk ebédelni.

Meztelen, formás seggét követve visszacsattogok utána a hálószobába.

- Ebédelni? És a reggeli?

Válasz nélkül hagy, eltűnik a fürdőszobában. Paff, felkenődök az ajtóra. Jók a reflexei.

- Ne csináld ezt Raido-cica... - kapirgálom meg az ajtót vigyorogva. - Kismalac-kismalac engedj be...

- Barom - közli velem az ajtó, Raido hangján. Hallom ám hogy vigyorog. Sóhajtva túrok hajamba és pár perc múlva a frissre és üdére sikált haverom trappol ki. Megszállom én is a vízgőzös fürdőt, majd felkapok pár tiszta göncöt Raido szekrényéből. Csak kicsit feszül a pólója, pont szexisen. Kár hogy a mellény eltakarja.

- Húzzunk.


timcsiikee2010. 05. 15. 23:35:34#5013
Karakter: Raido






 
Raido:

A jótékony sötétbe süppedve, kényelembe helyezve magam épp az álmok tengerében lebegnék, ha… valaki nem taperolna, teljesen körém csavarodva. Nem mondom, hogy nem kellemes maga az ölelés… vagy mi… de hogy basztatja a seggemet egy árboccal, már nem annyira nyugtató.
A kellemes langymeleg is egyre oszlik körülem, a szemem résnyire nyílik, és oldalra sandítok. Mikor már a puha anyag túl gyorsan csúszna, azonnal utána kapok, szinte reflex szerűen és magamra húzom, teljesen nyakig.

- Nyugi – morgom ingerülten, és belegubózva a takarómba próbálok visszamerülni a sötétségbe.
De úgy tűnik nem hagyja magát, erős mégis puha keze hasamra csúszik, egyre lejjebb haladva.
- Hagyj aludni – figyelmeztetem megint halk morgással.
- Eszem ágában sincs – válaszol a fülembe nyalva. majd a másodperc tört része alatt megfordulok, begyógyult szemekkel az első kis anyagcafatot előkapva felrántom karjait, és a támlához kötözöm, majd visszazuhanok mellé, még mindig őt nézve.
- Ezt most miért kellett? – rángatja magát, de csak zsibbadt arccal hunyorgok.
- Megmondtam hogy hagyj aludni – felelem egyszerűen, majd visszabújok… Én szóltam…

~*~

Félkómásan, mikor már erősen süt a nap felkelek, és automatikusan a konyhába csoszogok egy adag kávéért. Az első kortyot fintorogva fogadom, majd még egy kanál cukrot belenyomok, és visszacsoszogok a szobámba.
Amikor az ágyamra pillantok, azonnal kipattannak csipáim, és kiesik kezemből a csésze, amiben már alig csak egy fél korty fekete lötty volt.
- Te meg…? – kérdem elakadva, amikor meglátom haveromat kikötözve az ágyhoz.
- Nekem is hozhattál volna egy kávét – veti felém egy kaján vigyorral, majd a párnára csapja a fejét – Ja, amúgy kábé másfél órája kötöztél ki ide – morogja kicsit kedvetlenebbül, egyik lábát átvetve a másik felett.
Először egyik tenyeremmel jól meggyűröm arcomat, hogy éberebbre masszírozzam magam, majd egy kelletlen sóhajjal lépkedek felé. Tudom, hogy szoktam érdekes dolgokat csinálni félálomban, de ilyenre még nem volt példa… Főleg, hogy soha nem ébredtem még senkivel ilyen éjszaka után.

- Várj… - térdelek fel az ágyra lassan, hisz a gyors mozgás még nem az erősségem ilyenkor… nem hatott a kávé.
- Hidd el, nem megyek sehova – valamitől baromi jó kedve lehet, ha így piszkálódik, annak ellenére, hogy kikötöztem. Hm…
Felé mászok, és épp a csomóra siklanak ujjaim amikor hirtelen vállamba harap. Nagyot felnyögve gyengülök el, végigborzong a testem. Mellkasunk összesimul, combom a dereka körül támaszkodnak.
- Legalább addig maradj nyugton, míg kioldalak.
- De nem bírok – dörmögi rekedtes hangon, majd végig is nyal nyakívemen, én pedig teljesen rá nehezedem, de azonnal megtámaszkodom tenyereimen.
- Na jó… - válaszolom elmosolyodva, főleg hogy a reggeli fáradtság mellé kezd a vágy is társulni, és felajzva simulok hozzá. Azt hiszem, ez már teljesen elkerülhetetlen, tekintve hogy mind a ketten meztelenek vagyunk, hisz így feküdtünk le… Ha mellé kerülök, egyszerűen… nem lehet visszafogni magunkat… nemde? – Így maradsz – reagálom le egyszerűen forró kitöréseit, és felé hajolva egy hatalmas vigyorral figyelem értetlen arcát, örvénylő szemeit ami szinte lángol, égeti bőrömet a vágy.
Azonnal egy csókra hajolok hozzá, és a lassúból rögtön egy tépelődő marcangolás alakul, teljesen térdeimre nehezedve görnyedek felé, tenyereimmel bejárom egész testét… vajon milyen lehet? Kíváncsi vagyok…
Végigsimítom combját, oldalát, majd vissza haladok egészen erekciójáig. Belenyög a mohó csókba, de amikor mellette kicsit lejjebb csusszanna kezem erősebben harap ajkamba, és felszisszenve hajolok el tőle.
- Meg ne próbáld! – olyan szúrósan néz, és az arca is teljesen agresszív, hogy ha szemmel ölni lehetne, már tuti halott lennék. Csak elvigyorodom, majd hümmögéssel nyugtázom reakcióját.
- Sejtettem… - suttogom halkan.
- Mit…? – kérdezné , de félbeszakítom egy újabb csókkal, ágyékomat az övéhez dörgölve. Alig érezhetően remegni kezdek, karjaim gyengébbekké válnak, így felkapaszkodom az ágy háttámlájába. Felé hajolok és előrébb csúszom rajta, így már egyre jobban ingerlem…
- Neh… még nem vagy jól – nyögve nyeli a levegőt, arca és hangja mégis arra utal, hogy semmi másra nem vágyik most jobban, mint erre… ahogyan én is…
- Fogd be – nyögöm halkan, kipirult arccal, majd lassan, fokozatosan beleülök.
 


Levi-sama2010. 05. 15. 19:07:43#5009
Karakter: Genma




 

- Nem - jelenti ki kurva egyszerűen, halk szavaitól és leheletétől péniszem megrándul ahogy egész testem is. - Kérd szebben.

- Már hogy a faszomba lehet ezt szépen kérni? - morgom, kezdem elveszíteni a türelmem, hajába markolok de elfordul. - Ugye most csak szívatsz?

- Nem. - Oldalról villantja rám barna szemeit figyelmeztetően, amely után már nincs több, csak a kemény ökle. Ismerem, tudom hogy nem hagyja magát elnyomni. Na ezért sem illünk össze mint szexpartnerek. Lepillantok rá és nyelnem kell egyet. Lehet hogy nem illünk össze, de neki van a legszebb teste egész Konohában... ráadásul imádom. Kell ennél több? Nem. Ahogy incselkedve felmosolyog rám, ennek képtelen vagyok ellenállni és ezt tudja is ez a mocsok. Elhúzom a szám. Eh legyen ahogy akarja.

- Kérlek... - dörmögöm.

- Így már mindjárt más - suttogja, ujjai végigcsusszannak combjaimon, szétmázolva az izzadtságcseppeket bőrömön, és már meg is érzem forró, nedves nyelvét a herém tövében, a legérzékenyebb területen, egyenesen végig a herezacskómon, fel a péniszemre, a makkomig. Úristen... a látvány sem utolsó... de ez az érzés leírhatatlan. Raido... Raido szájában vagyok...

Hátamra érkezem a puha ágyon, de fel sem fogom, csak iszom a látványát magamba, az érintéseit, ajkainak édes játékát.

Erősen megszív, nyögve fogom vissza magam mielőtt elélveznék. Túl gyors lenne. Élvezni akarom amíg csak tart.

- Ah... Raido... - nyögöm kéjesen a hajába markolva. Mélyebbre nyomom a fejét, visszafojtott nyögéseit elfojtja állatias hörgésem. - Nem... nem bírom... tovább...

Némán, a gyönyörtől teljesen elveszítve öntudatom, hangom, erőm... hosszan és csodásan élvezel. Életem második legerősebb orgazmusa, és az első is vele volt... benne volt.

 

Raido...

 

Raido...

 

Álomba ájulok őt ölelve.

 

 

***

 

Halk sóhajjal nyitom ki szemeimet. Halvány szél cirógatja arcomat. Az ablak függönye ringatózik, a napsugár keresztültör rajta, csipkemintával telerajzolva a szobát. Hm. Az oldalamon fekszem, és szorosan ölelek valakit, még az egyik lábam is rácsavarodott éjjel. Szuszogását hallgatva felidézem magamban mit is műveltem múlt éjjel, majd ahogy az álom köde feloszlik, végre tudom kit ölelek ennyire. Mivel senkit nem tűrtem meg egész éjjel az ágyamban eddig, csak egy logikus magyarázat létezik. Kizárásos alapon Raido fekszik mellettem. Arcomat cirógató barna hajtincsei és finom illata a bizonyíték.

- Mmm... - dorombolok elégedetten, nyakába fúrom arcomat és mélyen magamba szívom, csípőmmel finoman ringatózva dörgölőzöm fenekéhez. A mozgástól lecsúszik róla a takaró, napbarnított bőre és szép izmai táplálják éhes szemeimet. Perverz mosollyal takarnám ki mégjobban, de azonnal elkapja és visszarántja magára.

- Nyugi - morogja. Csalódott sóhajjal mérem végig az ismét fülig betakart de még így is étvágygerjesztő csomagot. Raido nagyon nehezen ébred reggel, kialvatlanul pedig nagyon morcos tud lenni. Ha küldetésen vagyunk, akkor sem bír kávé nélkül életre kelni. De én más vagyok, nekem nála jobb ajzó szer nem is kell.

Finoman beleharapok a fülébe, kezem a takaró alatt útra kel, lágyan végigjárva mellkasának és hasának ívét, majd merevedésére kulcsolódnak ujjaim. Eltolja és hasra fordul.

- Hagyj aludni - dörmögi félálomban.

- Eszem ágában sincs - súgom a fülébe, végig is nyalva a karimáját.

 

***

 

- Ezt most miért kellett? - morgom csúnyán nézve rá. Megrántom az ágykerethez kötözött csuklóimat, de nem hatja meg.

- Megmondtam hogy hagyj aludni - vonja meg a vállát, majd visszatakarózik, elfordul tőlem és alszik tovább.

 Sóhajtva ejtem fejemet a párnára, elharapva néhány szitokszót.

 

Kikötözött bakker. Mert nem hagytam aludni.

 

Felnevetek. Ez Raido.

 

Mégis milyen legyen a legjobb haverom?!


timcsiikee2010. 04. 15. 00:22:41#4678
Karakter: Raido






 
Raido:



Ledöbbenve néz rám kerek szemekkel úgy, hogy majdnem ki is esnek a golyók… ennyire meglepte a kérdés?
- Hát hogy a halál faszába ne szeretnélek? Együtt nőttünk fel, bazdki! – a meglepődés sora most rajtam van, s ahogy felfogom reakcióját, csalódottan sóhajtok egyet.
Betapasztom száját, majd egy könnyed mozdulattal felé kerekedem, és rácsüccsenek csípőjére.
- Mindig is tudtam, hogy nehéz felfogású vagy. De nem is te lennél, ha értenéd a kérdést – mondom kis mosollyal. Egyszerre nyugszom meg, és mégis fájdalmas csalódással ér a válasz.
Ha nem is értette a kérdést, az azt jelenti, hogy nem gondolkodik rajta… Tehát…
Puff…
Fordul velem a világ, és már én fekszem alatta. Szájára tapasztott kezem arcára simítom, hosszan hunyja le szemét érintésemre, látom hogy enyhén meg is remeg.

Egy pillanat műve ismét az egész, s már egy fullasztó csókba fulladva viszonzom nyelvének mohó csapásait.
Izgatóan kóstolgatja végig nyakam, egész testemet felhevíti vele. Lefelé simítom kezeimet, s apró tapogatások után kényelmesen markolhatok rá kemény vágyára, mire hangosan nyög fel.
- Úristen... megveszek érted... de nem csinálhatjuk... még nem vagy jól... – az idiótája még mindig nem veszi észre magát.
- Akkora barom vagy – mosolyodom el, mire ő csak élveteg vigyorral nyalja meg ajkaimat.
- Ezért vagy oda értem, nem? – kérdezi öntelten, majd ahogy rántok egyet kezemben meredező farkán, olyan állatias morgással veti magát ajkaimra, amit ritkán tapasztaltam eddig.

Lefelé halad testemen, eljátszadozva apró részleteivel, lábammal ösztönösen kapaszkodom köré, izzó testemet lihegéssel próbálom hűteni, de vajmi esély van rá, hogy ádáz nyelvcsapásai alatt kicsit is meg tudjak nyugodni.

Fuldokolva nyelem a levegőt, nyögések és morranások csusszannak ki torkomon, s ne bírom tovább, hagyom hogy bármit tegyen rajtam, én is átadom magam ösztöneimnek.

Érzékien karmolok végig hátán, mire reszketve feszül meg egy nyögéssel, és feje visszatalál hozzám, hogy közvetlen közelről nézzen a szemembe.
- Ha így folytatod tovább… - próbálna figyelmeztetni, de figyelmen kívül hagyva szavait megismétlem az előző karmolást – Raido – nyögi a vállamra borulva, majd erősen beleharap, szinte csillagokat látok a felerősödő kéjtől.

Vadul felhördülve szakítja ki magát körbefonó kapaszkodásomból és ölelésemből, szinte ráül mellkasomra úgy térdel fejemre, majd arcomat meredező farkához rántja, hajamba markolva.
- Szopj! – morogja olyan állatias hörgéssel, amit akkor láttam… amikor azt a kis fiú is velünk volt…
Összeráncolom homlokomat, majd komoran nézek fel rá.
- Nem – válaszolom, farkára lehelve. Engem ne kezeljen úgy, mint mást, azt hittem nem lesz pont olyan durva – Kérd szebben.
- Már hogy a faszomba lehet ezt szépen kérni? – mordul fel, majd hajamnál fogva rántaná oda fejemet, de elfordítom az arcomat- Ugye most csak szívatsz? – dörmögi hitetlenkedve.
- Nem – válaszolom határozottan, és felsandítok rá. Mikor felfogja, hogy komolyan gondolom, bosszúsan sóhajt fel egyet, de még nem tesz semmit. Na jó, akkor kicsikarom belőle.
Felé fordítom fejem, és rálehelek merevségére finoman, amitől enyhén megremeg. Ajkaimat közel emelem hozzá, de nem érintem meg, csak alig pár milliméterre tőle egy kis csíkot húzok, és fojtottan nyög fel, végül visszaejtem a fejem a párnára, és diadalittasan mosolygok fel rá.
Kinyitja szemeit, és lenéz rám, megforgatja a ködös íriszeket, majd félrehúzza száját.
- Kérlek… - olyan halkan morogja, hogy még a légy zümmögése is felülmúlja, de nekem most ez is teljesen elég… egyelőre…
- Így már mindjárt más – csúsztatom fel kezeimet, hogy kényelmesen mozogjanak, végigsimítom combját, majd érzékien karmolok bele, kicsit felhúzom magam, és úgy hajolok hozzá, teljesen alulról kezdve nyalok végig ágyékán, felnyög az első pillanatban, ahogy nyelvem hozzáér, vastag nyálcsíkot húzok végig, még ujjain keresztül is, majd hegyénél körözök egy kicsit. Látom mennyire elgyengült, így kihasználva a lehetőséget csípőjébe kapaszkodom, ülő helyzetbe húzom magam, majd egy laza mozdulattal hátára lököm, és felé térdelek. Combjai közé hajolva belső felét megharapdálom, majd visszatérek merevedéséhez. Élvezettel csinálom, hisz a kíváncsiság nagyon hajt, hogy vajon milyen lehet. Nekem már sokszor csinálták, de én még soha. Vajon tudok tapasztalatot meríteni abból, amit átéltem? Remélem igen.
Végignyalom hosszát, benedvesítem, majd kezembe veszem, és először csak azzal kezdem masszírozni, szememmel végig őt figyelem, látni szeretném. Mikor elég gondolatot gyűjtöttem össze, rávetem magam, s kóstolgatva, végül teljesen, gyorsan számba engedve az egészet kezdem el kényeztetni. Először kicsit furcsának érzem. Majd mikor egyszer nyög fel kicsit fájdalmasan, rájövök, hogy egy valamit elrontottam.
- Bocs – nyalom meg ajkaim, majd újra nekiveselkedem. Először csak csendben van, mintha tűrné, majd egyre mélyebb levegőket vesz, sóhajokat, s fokozatosan apró nyögések fűszerezik mindezt. Ahogy kezdek belejönni, egyre gyorsabban mozgok, kezemmel is rásegítek. Belül nyelvemmel körözök, kívül szájammal szoros gyűrűt formálva feszítem rá ajkaimat, érzem a lüktető forróságot, ami belőle ráad.
- Ah… Raido… - nyögi mély, állatias hangon, majd ujjai hajamba túrnak, néha gyengéden belemarkol, majd egy mélyebb nyögéssel folyamatosan egyre jobban nyomja le fejemet, irányítani kezd, torkomból meglepett nyögések szakadnak fel, majd az ő hörgése tölti be a szobát, erősen rászorítja fejemet farkára, magja nyelvemre, torkomra is folyik, furcsa, szokatlan ízt érzek, de ahelyett, hogy visszaköpném, rutinosan nyelem le. Hahh… De legalább tudom, hogy jól csináltam.

Ahogy körbenyalom számat, érzem, hogy mennyire síkos, így oldalra hajolva a takaróba törlöm arcomat, majd lassan felé mászom, féloldalasan ráfekszem.
Mindkettőnk tekintetében ott van az örvénylő vágy még, ugyanakkor a fáradtság is, ami egyre jobban uralkodik el rajtunk. Látom, hogy még kicsit piheg, de nem tart sokba neki, hogy szabályozza légzését. Ahogy a szemembe néz, úgy érzem szinte ugyan arra gondolunk, s meg sem szólalva, csak egymás képébe vigyorgunk fáradtan, kényelmese helyezkedünk vissza a takaró alá, majd lekapcsolom az éjjeli lápmát.
- Jó éjt…
 


1. <<2.oldal>> 3. 4. 5. 6.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).