Karakter: Robin De Noir
Megjegyzés: Marianak
Már korán reggel kint sétálok az erdőbe. Szeretek ilyenkor sétálni, csend van még és nyugalom. Idő közben elégé beborul de nem nagyon zavar, sok helyet ismerek ahol meghúzhatom magam. Ahogy lépkedek kerékzörgésre leszek figyelmes. Talán vendég érkezik Sir Benjaminhoz. Ki lépek a fák közül de abban a pillanatban vissza is hátrálok, elég rossz külsejű alakok akik egy szekeret húznak. Kik ezek és mit keresnek itt? Se az apám se Sir Benjamin nem tűri meg hogy csak úgy bárki betegye a lábát ide. Visszább húzódok az erdőbe, lehet hogy észre vettek. Jobbnak látom hogy eltűnjek onnan minél hamarabb. Sietve igyekszek el onnan, kisebb kitérőket teszek hogy ha követnek is lerázhassam őket, majd taláromra kiválasztok egy fát és gyorsan felmászok rá.
Eltelik kis idő majd lépéseket és kutya ugatást hallok. Mégis rám találtak, várjunk csak ez Rolf. Áhhh a kis hercegnő, kész szerencse hogy nem vették észre. Pimasz mosoly jelenik meg az arcomon, szépen megvárom amíg közel ér.
- Buuuu!- Ugrok le elé, elégé meg ijed mert tesz pár lépést hátra.
- Normális vagy?!- Kiált rám mérgesen. Hát igen valami ilyesmi reakcióra számítottam - Ez meg mégis mire volt jó?!
- Ajaj a kis hercegnő mérges lett- Pimaszkodok tovább, de már meg tanultam hogy óvatosan kell beszélni mert kapok még a végén egy két pofont. - Mit keresel ilyenkor errefelé? –Váltok kedvesebb hangnemre.
- Ezt én is kérdezhetném tőled- Morogja, aranyos mikor mérges. Nyitom a számat hogy válaszoljak, hatalmas cseppekben elkezd esni és pár perc alatt bőrig ázunk.
- Gyere!Siessünk!- kiáltom és elkezdem magammal ráncigálni az erdőbe.
- Dehogy megyek!Ilyenkor veszélyes?!- Kapja el a karját mire komoran rá nézek. Komolyan ilyenkor áll le veszekedni.
- Ne fecsegj össze vissza hanem gyere! – rántok rajta egyet, kész szerencse hogy ki ismerem magam az erdőben mert annyira esik hogy semmit nem lehet látni. Percenkét villámlik és dörög. - Ide be! – mondom mikor oda érünk és belököm a szikla alá.
- Remélem nem esik a fejünkbe,nem tűnik túl stabilnak.
- Nem valószínű már évek óta itt van. – Nyugtatom meg, kifele nézek se nem sok mindent lehet látni az eső függöny miatt.
- Megnyugtató…- A szélben nyikorgó hangot hallok meg. Teljesen megdermedek, megragadom Maria vállát. - Mi van?Nem megyek tov…- integetni kezdek és újamat a szám elé téve jelzem hogy maradjon csendbe, majd a távolba mutattok. .Rolf rögtön morogni kezd, Maria próbálja megnyugtatni, most már hallom a tocsogó lépteket, két rongyos,köpönyeges,rossz külsejű alak közelit felénk. Rolf nem bírja tovább és fülsiketítő ugatásba kezd, a két férfi rögtön a nyakába szedi a lábát és villámgyorsan eltűnik. - Hát ezek meg kik lehettek?- szalad ki belőle a kérdés.
- Fogalmam sincs,még sohasem láttam őket erre. – válaszolom komoran. Idáig be mertek jönni, ez nem jelent semmi jót.
Néhány perc és az eső eláll még a nap is előbújik, mi is előjövünk a rejtekünkből. Mariat vissza kisérem a házig, két év alatt még mindig eltéved az erdőben. Nem szabadna egyedül mászkálnia.
- Akkor viszlát- mondom sietve, minél előbb értesíteni szeretném apámat.
- Ne siess annyira. Loveday azt üzeni,hogy szeretné ha végre meglátogatnád. - Elkomorodok, a nővérem is tud időzíteni. Láthatja rajtam hogy nem nagyon akarok most be menni. - Te tudod,hogy mit csinálsz. - Von vállat. -A nővéred úgysem fog békén hagyni amíg el nem jössz.
- Majd máskor most dolgom van- Szólok vissza és már el is tűnök a fák között.
Hamar vissza érek a várba, szerencsére nem találkoztam a betolakodókkal ide fele. Besietek apámhoz, éppen valami papírokat írogat alá.
- Apám van egy kis gond, idegenek jöttek be a völgybe… - Apám komoran néz fel rám.
- Megint kint voltál az erdőben, csurom vizes vagy….Idegenek….milyen idegenek?
- Igen meg áztam de most hallgass végig kérlek. Nem hiszem hogy békés szándékkal jöttek. – Nézek rá komoran.
- Szólok az embereknek, te meg ha lehet ne mászkálj addig ki amíg itt vannak. – Nem nagyon tetszik a dolog de rá bólintok. Vissza ballagok a szobámba gyorsan át öltözök majd az ablakhoz sétálok. Megint szakad, semmi esélyem hogy ki menjek, max este amikor apám már nyugovóra tért. Kisétálok a szobámból majd csak úgy elindulok a kastélyba.
Ahogy elhaladok az egyik terem előtt hangokat hallok. Az egyik biztosan az apám a másik egy mély érces hang.
- ….rossz döntés, nagyon rossz döntés. Meg fogod ezt még báni meglásd! –Az ajtó kicsapódik és az a rossz külsejű férfi viharzik ki akit a határnál láttam. Csak egy pillanatra néz rám aztán már el is tűnik és csak a vasajtó csapódása jelzi hogy távozott. Te jó ég mit keres ez itt?
- Atyám mit kereset ez az alak itt? –Nézek rá értetlenül.
- Menedéket akart kérni, de nem engedtem be őket és figyelmeztetem hogy a völgyből is jobb ha mielőbb el mennek. – Kicsit meg nyugszok. –Nem tetszenek ezek az alakok. Kérlek szépen semmi képen ne menj ki az erdőbe.
- Rendben megígérem.
Az este hamar eljön nem nagyon történik semmi, viszont ahogy eljön az éj füst szál fel az erdőből. Fel akarják ezek gyújtani az erdőt vagy mi? Apám már alszik és a legtöbb szolga is. Kiosonok a kastélyból majd a hátsó várfalon lemászok. A csúszós falon meg csúszok így jó két méter zuhanok de szerencsére nem töröm össze magam. Sietve megyek, meg-meg csúszok a nedves talajon de szerencsére nem esek el. Egy tisztás közelébe érek, hatalmas tűzet raktak a közepén. Nem hiszem el még mindig itt vannak, meg fogják ezt bánni. kicsit hátrább lépek de megrántja valaki a karomat, ijedten fordulok meg.
|
