Karakter: Noah Revens
Megjegyzés: Kitumnak
Az órám pontban reggel hatkor elkezd zenélni, mint mindig.
Nyögve kelek fel pihe-puha ágyikómból. Kómás fejjel, álmosan nézek körbe a kis lakásban. Fehér falak, pár ablak, sehol egy kép. Már dél van, de hála a függönyöknek ugyanolyan sötét van, mintha még csak este lenne. Nyújtózkodok, ásítok egyet, majd bebotorkálok a fürdőszobába. Megengedve a hideg vizet mosom meg arcomat. Hajamba túrok, különösebben nem foglalkozok vele. Magamra kapok egy sötét farmer, és egy fekete pólót, majd az étkezőbe megyek.
A hűtőből kiveszek egy sört. Igen ez a reggelim. Nincs túl sok kedvem perpillanat az evéssel bajlódni. Megiszom a hideg italt, majd az üres dobozt a szemetesbe ügyeskedem pár méterről.
Ajtómat kinyitva, zsebre tett kézzel indulok meg gyalog munkahelyem felé. Telefonomat elővéve nem túl nagy meglepetésemre látom, hogy már van pár nem fogadott hívásom. Mind ugyanattól a személytől. halk sóhaj csúszik ki számon, ahogyan haladok. A nap forrón süti szabadon lévő karomat. Hihetetlenül meleg van, révén a nyárnak. Forr a levegő, jó, hogy az ember délibábot nem lát.
Miközben megyek, megállok az egyik kávézóban és egy kávét kérek elvitelre. Dél van, de legszívesebben még aludnék. Az-az idegesítő óra. Na meg az a zizegés. Percenként bzz… Rühellem ezt a telefont. Liz nem bír békén hagyni, csodálom, hogy nem vitte rá a lélek, hogy eljöjjön hozzám, amit nem egyszer megtett, amikor 2-kor nem voltam hajlandó felkotorni magam az ágyból. De hát ez normális nem? Ha az ember éjjeli 5-ig bevetésen van, akkor elvárja, hogy hagyják aludni, de nem. Liz nem ilyen, sőt előszeretettel sózza rám napközben még az idegesítő lányát is.
Hajamba túrva közeledek a hatalmas fehér épülethez. Már messziről látszik a hatalmas tábla, ami jelzi a RENDŐRSÉG -et, azoknak is akik nem ide valósiak. Én már messziről ismerem ezeket a kopott házfalakat. Az életem részévé váltak. Mostanra nem hinném, hogy képes lennék meglenni Liz nélkül, na és mennyi emlék tartozik hozzá.
Egy halvány mosoly kúszik arcomra, ahogyan belegondolok.
A bejárathoz érve zsebemből előkotrom a kártyám. Illetve akarnám, de nem találom. Sajnos az őr, most nem Ben. Őt ismerem és ő is engem, beengedne. Zavartan felnevetek.
- Nem engedne be mégis? Csak egy papír. – mondom közben zavartan mosolygok. Az őr úgy néz ki nem új, így határozottan küld el a francba, hogy ne vele szórakozzak, mire szemeim dühösen villannak meg.
Azt hiszem megásta magának a sírját. Most már teljesen biztos. Előkotrom telefonomat, pont jókor.
A telefonom villogva jelzi számomra azt, amit tudok: Önt Elizabeth hívja.
Felsóhajtva veszem fel, mire nem csalódok benne. Hatalmas üvöltéssel fogad.
- Mégis, hol a francban téblábolsz te igen hülye?! – Kér számon. Zavartan felnevetek.
- Szia Liz. –Mondom nyugodtan, majd felsóhajtok.
- Van 5 kerek perced felkelni és ideérni te lusta dög! – Hord le, majd szakítaná meg a vonalat, de rá kiálltok.
- Liz! – Hangom kétségbeesett, mire értetlenül szól vissza.
- Tessék? – Kérdi bizonytalanul.
- Lejönnél? Nincs meg a belépőm… - Mondom a telefonba, mire főnököm dühösen csapja le a telefont…
Pár perc múlva már látom, hogy közeledik az épületből. Szőke rövid, göndör haját a szél kócosra fújja. Barna szemeivel, gyilkos pillantást vet rám, mire zavartan mosolygok vissza. Jelvényét felmutatja az őrnek, majd karon ragad és berángat. Egy vigyort küldök az őrnek, aki értetlenül mered rám, de nem szól. Engedelmesen követem Lizt.
Az épületbe érve rászánom magam és megszólítom.
- Nos, Liz van ma valami dolgom? – Kérdem vidáman. Megtorpan, én pedig majdnem belé megyek.
- Van! Hogyne lenne! – Világosít fel, mire felsóhajtok. Éreztem.
- És mégis mi? – A szobájába vezet, majd a hatalmas kupac papírok közül fog egy adagot, majd a kezembe nyomja. Az akta egy újabb személy adataiból okosít ki. Neve: Loren Scyell
Nem olvasom tovább, a képről már tudom, hogy körülbelül 19 éves lehet. A többit pedig hangos könyvel úgyis megkapom pár másodperc múlva.
Gondolataim beigazolódni látszanak. Liz elkezd mesélni.
- A neve Loren Scyell, 19 éves, ki kéne derítened, hogy ismeri-e Piet Norax-ot. A vallatóban azt mondta nem, de pár fotó alapján ennek az ellenkezőjét is hihetjük. A férfi telefonjai alapján ma lesz 3 óra körül egy találkozója a Loren’s Cafe-ban. Úgyhogy ma oda mész. Ha 4-ig nem találsz semmi gyanúsat, akkor hazamehetsz. – Monológját befejezve ásítok egyet. Látom rajta, hogy akarna mondani valamit.
- És? – Kérdezek még rá. Alsó ajkára harap, ahogyan általában, ha zavarba hozom, ami a beszélgetéseink nagy részében sűrűn bekövetkezik.
- És. Este Sarah buliba megy. Azt mondta éjfélkor a parkban lesz, de én nem tudok érte menni, mivel munkám van. – Itt fejével a hatalmas kupac papírra bök. Felsóhajtok. Na, igen. Liz itt egy amolyan kisfőnök és általában többiek minden papírmunkát rásóznak, hiszen tudják, hogy képes éjjelente itt robotolni, aminek az okát nem értem, de emiatt valamilyen szinten tisztelem a kitartását.
- Legyen. – Adom be a derekam, hiszen tudom, ha nemet mondtam volna is meggyőz valahogy, maximum kaptam volna egy sorfenyegetést is hozzá. Beleegyezésemre megnyugszik, és hálás tekintettel pislog rám.
- Fél 3. Azt hiszem, indulhatsz a kávézóba. – Mondja, majd kifelé mutat, mire távozok.
***
Pontban 3-kor már a kávézóban ücsörögtem. Épp egy újabb kávét iszogattam, - amitől lehetőleg kicsit feléledek és kibírom éjfélig – mikor az a lány lépett be a helyiségbe, aki nekem kell. Kiszemeltemen rövid ujjú rózsaszín póló, és halásznadrág feszül. Körbenéz a kávézóban, de szemeiben csalódottságot látok, amikor tudatosul benne, hogy nincs itt az, akire vár. Leül az egyik bárszékre, majd rendel egy kapucsínót, és várakozik. Közben hosszú festetett zöld haját birizgálja minduntalan. Macska zöld szemeivel fel-feltekint és lesi, megjött-e az illető. Félórányi üldögélés után egy fekete rövid hajú fiú nyitott be a Loren-be. A zöldhajú lány felderült és látszott az arcán, hogy megjött, akire várt. Gyorsan és sietve kelt fel a bárszékről, majd ölelte meg a fiút, ezután meg is csókolta. Telefonomat előkapva csináltam pár képet, amiket gyorsan átküldtem Liznek, majd felkelve, mint egy jóllakott óvodás, aki büszke magára kilépkedtem a Lorenből. A parkba vezetett utam. Egy ideig ott ücsörögtem, hiszen nincs túl sok dolgom, most, hogy a kért munkát elvégeztem. Két kávé után meg ki az-az elmebeteg, aki megpróbál aludni? Végül is ráveszem magam és visszamegyek a Rendőrségre, hogy segítsek Liznek a papírmunkában. Az őr most már papír nélkül is beenged. Azt hiszem félti az állását. Jól teszi.
Egy ideig Lizzel csevegek, és közben rendezem az aktákat, majd 8-körül megunva a várakozást visszamegyek a kávézóba, majd 9-körül haza a kocsiért, hisz Sarah nem itt lakik, hanem innen jó messze, ezért engem kért meg Liz, hogy vigyem haza.
***
Éjfél után pár perccel állok meg kocsimmal a hatalmas zöld park mellett.
3 kávé után éberen és frissen szállok ki a kocsiból, majd indulok el befelé a patak felé. Már messziről hallok hangokat. Sikolyokat. Könyörgéseket. Segítségkéréseket. A hang, ismerős így futni kezdek, de későn érkezek.
A látvány megdermeszt. Egy szőke, öltönyös alak áll Sarah kicsavarodott holtteste mellett. A lány teste félig a patakba lóg. Lábai ki vannak csavarodva és vér borítja be a kis patak vizét. Kissé lesokkolva állok egy darabig, majd mikor a férfi hátrafordul, dühösen nézek az égkék szemekbe. Sokszor láttam már halottat. De ez az egyik ismerősöm volt. Ha Liz erről tudomást szerez…
- Biztos úr, segíthetek valamiben? – biccent felém, mintha minden rendben lenne. Véres kezét „barátian” felém nyújtja, mire ráköpök. Csak nem képzeli, hogy egy ilyen utolsó döggel kezet fogok?! Rendőr? Szerintem nem igazán nézek ki rendőrnek…
- Elmebeteg állat! – Morranok fel. Ez embertelen. Na, jó. A kínvallatásokon én is hasonló állapotban eresztem be a cellájukba a bűnözőket, de, ő mégis mit véthetett ellene? Semmit. Látszik rajta, hogy ő a gyilkolást kéjjel végzi. Nem több neki, mint hobby. Elfintorodok. - Szanatóriumban lenne a helyed! Hogy tehetted ezt szerencsétlennel?!
Dühösen meredek rá. Ő elvigyorodik, és kicsit hátrább lép, hogy az áldozat egész testet láthassam. Elfog a düh. Egy időre megdermedek. Megölöm ezt az utolsó szemetet.
- Csak játszadoztam vele. – Mondja nyugodt hangnemben, mire dühösen felmorranok. Észrevétlenül előhalászom pisztolyomat. Egy kattanással biztosítom ki. Elvigyorodom. Gyere csak cica. Játszunk. Felé szegezem a fegyvert, mire könnyed mosoly szökik arcára. Akár most azonnal le is lőhetném, de nem. Egy gombot megnyomva telefonomon pár másodpercre rá már a közelből hangos szirénázás zaja hallatszik. Piros-kék fények töltik be a teret. De tisztában vagyok vele, hogy időbe telik, amíg ideérnek. Hátrapillantok, ezzel megadva neki az első hibámat. Kezemből kiveszi a fegyvert egy mozdulattal, majd a patakba hajítja.
- Bocs, de most távoznom kell, drágaságom – Kacsint rám, majd elkezd futni.
- Nem futsz el előlem, te szemétláda! – ordítok rá dühösen, majd követni kezdem. A kiképzésemnek hála szinte azonnal utolérem.
Pólójánál fogva rántom a nedves fűbe, majd fölé kerülők és próbálnék bemosni neki egyet, de kikerüli az ütésemet.
- Megértelek, hogy nem tudsz rólam leszállni... Nem tudom... A csinos kis pofikám tehet erről, vagy a lenyűgöző modorom miatt van ez? – Vigyorog rám. Elfintorodok. Egy igazi irritáló nagyképű gyilkos. Csodás. Hogy rühellem én az ilyet. Erősen oldalba rúg. Fáj, nagyon is, mert nem gyenge az igaz, de nem adom meg neki az örömöt, így csak felszisszenek. Lábával lerúg magáról, de erősen ruhaujjába markolok így rántom magammal, le domboldalról. A szirénákat egyre közelebbről lehet hallani. Szöszke nem riad meg, bár tudja, sietnie kell. Látszik rajta, hogy kapkod. Ahogy a gurulással megállunk, ő kerül fölém, én pedig csak vigyorgok rá. Öljön meg, de akkor elárulja a helyét és ő is meghal.
- Olyan könnyű lenne veled is végezni... Akár csak azzal a lánnyal... – Motyogja, közben ajkába harap. Mi az cicus? Sietős lenne? Elvigyorodok.
- De nem teszed… - Mondom ki a tényt ridegen, mire elfintorodik, majd gyorsan felpattan rólam és elkezd futni. Utána eredek, de hátam mögül meghallom Liz kétségbeesett hangját.
- Noah! – Hangja aggódó és szinte sikít. Megdermedek. Nem követem. Nem lenne értelme. Visszafutok a holttestig. Liz megrökönyödve áll a partnál. Üveges elszörnyedt tekintettel mered lánya eltorzult testére.
Lassan közelebb megyek főnökömhöz, majd megfogom vállát, és elfordítom a testét, hogy, ne oda nézzen. Most már rám néz. S szemeiből könnyek folynak. Nem bír értelmesen beszélni. Csak sír.
- Liz. – Mondom halkan, mire felüvölt.
- Nem! Noah! Mond, hogy nem igaz! Nem! Nem! Sarah! – Üvölti, és keserves sírásba kezd. Szívszaggató fájdalom tör rám. Most tudatosulnak bennem a történtek. Megölelem főnökömet, ő pedig erősen belém kapaszkodik. S szinte én tartom könnyű testét. Keserveses ír. Nem tudok mit tenni. Tisztában vagyok vele, hogy most mennyire rossz lehet neki. Én, amikor Apukám meghalt is nagyon sírtam, bár akkor még nem fogtam fel teljesen mi történt. A vállamba kapaszkodva üvölt egyre csak, mint egy mentőöv szorongat. Meleg könnyei kezemre folynak. Egyre csak azt a szót ismételgeti, hogy nem, nem lehet. Remélem ezt a szőke is hallja…
***
Másnap reggel 6-kor keltem fel. Érdekes módon. Nem bírtam aludni. Este 3-ig részleteztem a gyilkost a rendőrségnek és elmondtam mindent, amit tudok, majd hazavittem Lizt, aki az óta sem hívott. Ez rossz jel. Szegyén most nagyon nagy fájdalmakon megy keresztül. Nem csoda, hogy nem keres.
7-körül sikerül beérjek az őrsre. Az őr most már rutinból nyitott ajtót nekem. Bent Liz helyettese Cony tudatja velem, hogy Liz elment 3 hétre szabadságra. Nem is csodálom. A temetést 2 hét múlva akarják tartani. Az jó lesz. Addig bőven van időm utána nézni annak a kis szöszinek.
***
Az elmúlt 4 nap azzal telt, hogy a szöszi után kutattam. Kiderült, hogy a neve Leslie Dyel, és profi bérgyilkos. Több országban körözik, de még mindig nem sikerült sittre vágni ezt a kis dögöt. Nehéz falat.
Elvigyorodok. Na, majd meglátjuk mennyire is az.
***
Már 2 hét telt el azóta, hogy Sarah meghalt. Ma tartják a temetését. Azóta több kisebb munkát is kaptam, de főbb ügyem még mindig a Leslie nevű szöszi. Egyre több dolog derül ki róla. Utánanéztem hol látták utoljára. Legutóbb a tőlünk északra lévő rokon városban látták, így valószínűleg felfelé tart. Arra kell, keressem.
Most éppen fekete ruhában készülődök a temetésre. Egy virágcsokor díszeleg mellettem. Fölkapva azt beülök fekete kocsimba, majd a közeli temetőbe veszem utamat.
A temetőnél kisebb tömeg gyűlt már össze. A fél rendőrőrs és minden rokon szinte itt van. Sokan ismerik Lizt és persze ismerték a lányát is. Természetes, hogy vannak, akik szeretnék a lány előtt leróni tiszteletüket.
Igazából főleg azon gondolkoztam, hogy vajon miért akarta Leslie megölni Saraht. Teljesen átlagos lány. Semmi különlegesség nincs benne, ami miatt ezt érdemelte.
Liz épp a koporsó mellett áll és a részvétnyilvánításokat köszöni meg lánya nevében is.
A szertartás végeztével már a halottas hangulat a résztvevőkre is átterjedt, ahogyan az egy temetésen lenni szokott. Liz, már most sír.. Miután lánya teste a föld alá került mindenki odarakja virágát, majd távozik.
***
Két napra rá, a temetésre, egy újabb hasonló gyilkosságot jelentettek északról. Ahogy számítottam rá. Oda kell, menjek.
***
Nem nagy meglepetésemre másnap délben már északon voltam, és egy szobát vettem ki a közeli hotelből. Napközben a várost jártam. Igazán szép hely. Talán ha lenne, időm körbe is néznék, de így már mindegy is.
Estére, ahogyan besötétedett azonnal a parkba vettem az irányt. Jó kém létemre egy fán ücsörögtem. Onnan figyeltem a távolt.
Pár órácskába telt csak, mire feltűnt a szőkeség. Élveteg vigyorral a képemen vártam meg, hogy közelebb jöjjön, majd halkan lemásztam a fáról. Ezek szerint nem vett észre. Háta mögé osonva, kezeit elkapva, gáncsolom ki, majd ülök rá derekára, kezeit feje fölött lefogva, lábaimat meg keresztben az övére rakom, így képtelen mozdulni. Először próbálkozik, majd felnézve rám elmosolyodik.
- Ó, te vagy az a rendőr igaz? – kérdi higgadtan mosolyogva. – Beszéljük, ezt meg inkább egy kellemes kávé mellett mit szólsz? – Kérdi vigyorogva, mire visszamosolygok rá. Cunci mókus azt várhatod.
Visszakézből keverek le neki egy hatalmas pofont. Egy ideig még biztos látszani fog a hatalmas pisros folt fehér bőrén.
- Halljam szöszi, miért ölted meg Sarah-t? – Kérdem, mire rám vigyorog.
- Nincs kedvem válaszolni. – mondja természetes hangnemben, mire dühösen rúgom oldalba.
- Ne szórakozz velem. Hadd haljam. – Suttogom a fülébe. Kíváncsi vagyok, mégis mit válaszol…
|
