Miután a fiúk kiléptek Eli elvezetett a gardróbjába ahol több száz ruha sorakozott.
-Kedvesem van valamilyen elképzelésed? -teszi fel az igen nehéz kérdést.
-Hát tulajdonképpen kék vagy fehér ruhát szeretnék, szeretném ha teljesen leérne a földre. Mindigis azokat a ruhákat szerettem -pirulok el. Elin mosolyogva ellépett tõlem majd beletemetkezett a ruha tengerbe karján három ruhával tért vissza. Egy fehér, egy élénk kék és egy halványkék csodával. Mindegyiket sorba felpróbáltam az elsõ a fehér egy mennyasszonyi ruára emlékeztetett. Hosszú földig érõ, pántnélküli. A felsõ részén a mellénél világoskék kis kövekbõl kirakott pillangók díszítették. A derekánál enyhén kiszélesedik majd valami csillámos bevonatú anyaggal lefedve omlik le a földig. Annyira nem nyerte el a tetszésem és Elin szerint se illik hozzám ezért felpróbáltam az élénk kéket. Azt nem is részletezném nem az én stílusom volt és a túlzott élénk kék nem is az én színem. Végül a világoskéket vettem fel ami tökéletesen illet alakomhoz mintha csak rám öntötték volna. Pántélküli és a felsõ része kis kövekbõl folt kirakva egy szalaggal volt leszorítva a derekánál, és valamilyen selyem szerû anyagból az eleje fel volt fodrozva majd hálós anyaggal bevont selyemmel omlott le a földre.(http://sharefashion.blog.com/files/2011/06/1.jpg -ruha)
-Ez tökéletes lesz! -lelkendezik  Eli. Majd már a ruhát nem is kellett levennem ezután. Odavezetett a fésülködõ asztalához és leültett rámparancsolt, hogy csukjam be a szemem, eleget tettem a kérésének. Majd körülbelül fél óra múlva szólt, hogy kinyithatom. A lárvány szívetmelengetõ volt. Csodálatos munkát végzett a hajammal. Egy kék pillangós csattal tûzte fel a fejem hátuljára csodálatos konytyba. Pár tincs lógott csak ki melyek lágyan omlottak vállamra.  Egy ezüst nyakláncot rakott még a nyakamba majd elkezdett sminkelni. MEgkértem, hogy ne vigye túlzásba mert szeretem a természetességet. Épp ezért csak egy halvány szájfényt kaptam és kihúzta a szemem meg kaptam egy kis spirált amúgy is hosszú s ús pilláimra. Megvártam míg Eli  is elkészül. Halk kopogást halottunk majd nyílt az ajtó és Logan emg az apja léptek be rajta. Loganon egy teljesen átlagos fekete öltöny volt fehér ingel és a ruhámhoz illõ kék nyakkendõvel. 
-hûha -mondja. Elpirultam. Szülei kiléptek az ajtón. kettesben maradtunk -Gyö-gyönyörû vagy -dadog zavartan farkasom. Lehajtja a fejét.
-Köszönöm -mondom ha lehet mégjobban elpirulva.
-Akkor lemegyünk? -kérdezi mire odalépek és belékarolok. Most így olyan kicsinek érzem magam, eltörpülök mellette. LEhajol, hogy a szemünk egyvonalba kerüljön -Figyelj Keithline. AH félsz vagy nem érzed jól magad, akkor szólj és feljövünk. Oké? -kérdezi.
-Oké -mosolygok rá. Kissé meglepõdtem. Msot szólított elõször a keresztnevemen. Mindig csak Eperke voltam, drága,aranyom vagy egyebek.
-Mi az? -mosolyog õ is.
-Azt hiszem elõször szólítottál a keresztnevemen -pirulok el mégjobban.
-Akkor essünk túl ezen -sóhajt majd elindulunk a bálterem felé. Csak adja isten, hogy senki se faljon föl!

A zene lágyan szólt, sokan odajöttek hozzánk és elkezdtek furcsán méregetni. Sokan kérdezgették Logant rólam is meg mindenfélérõl. Néha én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe ha kérdeztek vagy volt hozzáfûzni valóm a témához. Amikor pedig feszenve éreztem magam vagy megijedtem kissé megszorítottam Logan zakóját és amikor ez történt tovább is álltunk.
-Ez lehet egy rázós menet lesz -suttogja hirtelen a fülembe mire  csak meglepõdök kire gondolhat -De ne félj itt leszek végig melletted -mosolyog rám. 
A következõ pillanatban egy magas izmos fiú lép oda hozzánk. Barna halya rendezetlenül helyezkedik el a fején. Világoskék szemeiben valami huncutság játszik vagy nem is tudom minek nevezzem.
-Szevasz Logan! Rég láttalak haver. Azt rebesgetik, hogy rátaláltál a párodra -néz rám mosolyogva. De ez nem az a barátságos mosoly ez az a csábos mindjárt felfallak típus.
-Hát igen elég rég jártam itthon. ÉS hát hadd mutassam be neked a kísérõm -tol kicsit enyhén maga elé.
-Keithline vagyok, örvendek a találkozásnak -hajtok fejet enyhén.
-Ugyan kislány el a formalitással én Bryen vagyok. Szintén örvendek -nyújt kezet amit elfogadok de kézfogás helyett kézcsókot kapok -Logan pajtás elrabolhatom a hölgyet táncolni? -mosolyog állatiasan.
-Részemrõl rendben -adja meg a végszót. Bryen belém karol majd a táncparkett felé kezd el húzni. Mázli, hogy az iskolában tesi helyett a tánc órát választottam. Lassan kezdünk el táncolni a zene ütemére angolkeringõt. Jó szorosan magához von. Mikor úgy érzem, hogy elég a táncból meg elegem van ebbõl as rácból. Segélykérõen körbe pillantok de Logant nem találom csak az édesapja és az édesanyja tekintetével találkozik az enyém. Mikor édesanyjának leesett, hogy szabadulni akarok szólt férjének aki egybõl a segítségemre sietett. 
-Elkérhetem a hölgyet Bryen? -kérdezte mély bariton hangján.
-Persze csak tessék felség -mindja kelletlenül a szavakat. Majd elengedett átadva õfelségének. Úgy éreztem valamit mondanom kell neki.
-Köszönöm a segítséget õfelsége- ejtettem ki halkan a szavakat. 
-Ugyan nem tesz semmit. Láttam milyen kétségbeesetten keresed Logant. AMúgy csak szólíts Wiliamnek. Logan pedig kiment az erkélyre kiszellõztetni a fejét. Mikor Bryen felkért táncolni látnod kellett volna az arcát. Elég féltékeny képet vágott -mosolygott rám. Mikor vége lett a számnak odakísért az erkély ajtóhoz. Kiléptem rajta a kellemesen hûvös éjszakába. Megpillantottam Logant a korlátnak támaszkodva. Odalépkedtem mellé mire rám emelte a tekintetét.
-Meg fogsz fázni -jelenti ki. Kiegyenesedik leveszi a zakóját majd vállamra teríti.
-Köszönöm, de így meg te fogsz.
-Mi nem fázunk emg egykönynen -mosolyog.
-Logan fel szeretnék menni -kérem meg. Mára elegem lett mindenkibõl. Bólintott majd a ház mellett elsétálva a fõbejáratig beléptünk az elõcsarnokba onnan pedig egyenesen a szobánkba mentünk. Mondtam, hogy leszeretnék fürdeni. Õ csak bólintott és adott egy pólót amiben aludhatok. Egy táskába kaptam pár fehérnemût Elitõl abból vettem ki egyett. Fürdés után magamra kaptam a ruhát. Mikor kiléptem Logan kicst megbámult ugyan de utána belépett õ is. Én meg csak elfeküdtem az ágyon és elnyomott az álom.
 

-igen legalábbis azt hiszem. -hirtelen feláll az ágyról és az ajtóhoz sétál, kcisit csalódott vgayok mikor rájövök, valószínûleg távozni készült. Felkapott valamit majd mikor megfordul látom, hogy egy gitár az.
-Tudsz gitározni?
-jah 83 év alatt sok mindenre van isõ..-moslyogva kezdi el hangolni a gyönyörûszép hangszert -Na akarod, hogy énekeljek neked valamit eperke? -kérdezi ezt befejezhetné, de kedvemre van az ötlet végülis zenei akadémiára járok miért ne szeretném a zenét.
-Ezt a becenevet csak azért is megtartom -mosolygok rám.
-Igen szeretném, nagy csúnya farkas bácsi -heccelem picit, mikor rámmorog. Megmerevedtem, csak nem felidegesítettem volna? Nem kellett volna ezt mondanom? Rémülök meg.
-Nagyon sajnálom -emeli fel a kezeit -Tényleg nem akartalak megijeszteni! -mentegetõzik. Megnyugodtam akkor nem akar bántani. 
-nincs gond....csak anynira..furcsa volt -furcsa helyett ijesztõt vagy hátborzongatót akartam használni de azzal nem nyugtattam volna meg.
-oké akkor inkább elkezdek énekelni remélem azt majd nem tartod ijesztõnek! -vigyorog. Remélem ne  sértettem meg. De amint játszani kezd a zene magával ragad, s mikor már énekel is hozzá van hozzá érzéke. Ha én mondom akkor igaz, csodálatos hangja van. Mikor abbahagyja elismerõen megtapsolom.
-S te játszasz valamilyen hangszeren Eperke? -kérdezi mosolyogva.
-zene akadémiára járok tanulni -mondom ki büszkén.
-Az igen...és minek készülsz ott? -kíváncsiskodik.
-Énekesnõ akarok lenni, vagy zenei producer de inkább énekes az az én mûfajom. 
-Hûha na de visszatérve hangszerekkel, hogy állsz akkor? -kérdez rá mégyegszer.
-Gitár, zongora és hegedû. De a zongora a kedvencem azon már kiskorom óta játszok -mosolygok -még édesapám tanított meg rajta játszani -nevetek az emléken.
-Értem akkor nagyon szerethetsz zongorázni. Van is egy a könyvtárba. NEm játszanál nekem valamit? -kér meg szépen.
-Lehet róla szó, ha útközbe nem fal fel senki, akkor igen -mosolygok mire csak erõteljes nevetést kapok válaszul elindul az ajtóhoz lerakja a gitárját majd int, hogy kövessem. Útközbe nem futottunk össze senkivel, belépve a hatalmas könyvtárba eláll a lélegzetem. imádok olvasni és itt rengeteg könyv van, vajon ha megkérdezném emgengedné, hogy néha lejöjjek olvasgatni? Odavezet a zongora elé ami teljes egészében csodálatos. Fehér arany mintákkal. Leülök elé, majd felhajtom. Mit is játszhatnék neki.Poénból elkezdem neki játszani a boci boci tarkát mire csak nevet egyett.
-Ez minden? -kérdezi cinikusan.
-Mindjárt kellemesen csalódni fogsz -jelentem ki neki. Mire nagyra kerekednek a szemei amint elkezdek játszani mégpedig a Arvil LAvigne-tõl a When your gone-t. Majd énekelni kezdtem. Csak játszottam kizártam a külvilágot. Becsuktam a szemem és arra gondoltam, hogy otthon vagyok. Otthon és anyunak játszok valamit. Õ pedig figyelmesen hallgat. Mikor abbahagytam kinyitottam a szemem és Logan tapsolását halottam meg meg még 2emberét. Felnéztem a karzatra ahol egy idõsebb nõ állt ballján egy férfivel.
-Csodálatosan játszol kedvesem –szólít meg a nõ miközben a lépcsõn jönnek lefelé.
-Anya, apa minek köszönhetjük a társaságotok? –kérdezi Logan szóval õk a szülei.
-Anyád meghallotta a csodálatos zongorajátékot és a vékony nõi hangot és nem bírt magával, no meg megérezte az ember szagot –mosolyog rám az idõsebb férfi –Üdv nálunk hölgyem. Megtudhatnám a becses nevét? –nyújt nekem kezet.
-A nevem Keithline Micgurn –nyújtom én is a kezem. Míg Lodant félrehívta ezek után az apja én édesanyjával társalogtam. Kiderült, hogy imádja édesanyám ruháit és ha teheti mindig bemegy a városba és megveszi a legújabb kollegciókat és , hogy õ is énekesnek készült. Meg beszélt nekem egy hagyományról miszerint a farkashercegnek a 100. születésnapján át kell vennie a trónt és addig feleségül kell vennie valakit akinek ízigvérig embernek kell lennie, hogy farkassá tudja változtatni majd. Meglepõdtem. Meg azt is elmesélte, hogy õ is úgy találkozott Logan apjával, ahogy én Logannel. Mikor farkasom visszatért mondta, hogy menjünk fel a szobájába. Felsétáltunk majd leültünk az ágyra.
-Apu azért hívott félre, hogy elmondja, ma este lesz egy bál a visszatérésem megünneplésére és vigyelek téged is sõt legyél te a kísérõm persze ha nemgond..-vakargatja zavartan a tarkóját. Enyhén el is van pirulva.
-nem gond, csak nics semmi ruhám csak ez –utalok farmeromra és felsõmre.
-nemgond anyámnak rengeteg ruhája van csak jó lesz egy, megbeszéltem apával, hogy majd felkísérlek hozzájuk ruhát választani. Anyu azt mondta segít elkészülni –mondja nekem. Remek –Nos akkor? Mehetünk? –kérdezi. Halványan bólintok majd útnak indulunk. Felérve a szoba elé bekopogott majd édesanyja nyitott ajtót.
-Gyertek csak be. ÉS gyermekem szólíts csak Elinek –mosolyog rám. Nem is olyan vérszomjasak. Míg mi nekiálltunk ruhát keresni addig logan elment apjával kiválasztani a tökéletes öltönyt számára.

 Lassan nyitogattam kék szemeimet. Mikor úgy körülbelül magamhoz tértem körbenéztem és örömmel tapasztaltam, hogy rend van. A nap erõs sugarai bevilágítottak egy kis résen a függönyök között. Felkeltem odalépkedtem majd elhúztam azt, kinyitottam az ablakokat hadd szellõzön a szoba. Az ágyam melletti telefonhoz mentem és tárcsáztam a konyhát és kértem egy kis reggelit, meg egy fuvart a városba. A barátnõmmel fogok találkozni. keresztülsétáltam a tágas hálón majd be a gardróbba. Elõkerestem az egyik fehér nyári pántos szoknyámat. A mell alatti részen egy halványkék masni volt. Hozzá egy mell alá érõ farmer dzsekit és egy fehér pántos sarut továbbá egy halványkék táskát választottam. Átmentem a fürdõmbe majd megmosakodtam és méz szõke hajam felcopfoztam. közbe megérkezett a reggelim amit jóízûen elfogyasztottam. Marly bácsi a sofõr elvitt a várodháza elé ahol felvettünk Biankit és utunk az árvaház felé vettük. Befele menet a gyerekek köszöntöttek. Játszottunk velük egy kicsit majd mikor ebédelni indultak elköszöntünk. Elsétáltunk egy aranyos kis cukrászdába ott ebédeltünk, majd mentünk az idõsek otthonába. De lõtte még barátnõm bement a mosdóba ellenõrizni a sminjét. Én meg addig magamra fújtam egy kevés eper illatú parfümöt amit még az egyik nénitõl kaptam. Azt mondta azért adja ezt nekem mert olyan édes vagyok mint az eper. Jót nevettem a hasonlaton, nem akartam elfogadni mert, hogy nem kellett volna rám ennyit költenie ami igaz is mert szeretem azt amit csinálok. de nem akartam megbántani így hosszas szócsata után az enyém lett. Bianki szólt, hogy mehetünk így útnak is indultunk. Már lemenõben volt a nap mikor kiléptem az otthon épületébõl. Barátnõmért jött az édesanyja engem meg elvittek a városházáig ott meg már Marly bácsi várt rám. Beszálltunk az autóba majd elindultunk hazafele. Otthon köszöntem anyuéknak majd úgy döntöttem, hogy kimegyek kicsit sétálni. átöltöztem egy szürke farmerba és egy fehér ujjatlan pólóba. Felvettem a fehér kondim, átkötöttem a hajam majd telefon a zsebbe és indultam is. A házunk mögött jókora birtok terül el messze mindentõl. a város 45percre van innen kocsival.  épp egy nagyobb bokor elõtt sétálok el mikor megzörrenik és egy robosszus farkas ugrik elém és morog rám vészjóslóan. Én csak egy hatalmasat sikoltok mire az hirtelen ember lesz. Na ne na ne....csak ezt ne. Õ valamilyen Jackob féleség vagy mi? ELõbb még farkas most ember? Mi??
-Basszus ez meg hogy??? -morog kissé hangosan. Hátráltam pár lépést mikor megragadja a csuklóm ezzel jelezve innen egy hamar nem távozom -A-a felejtõs, hogy innen most szabadulsz- árzza meg a fejét. MOst hogy így végignézem kesze kusza szõke hajában ezernyi csat díszeleg szeme pegid az aranysárga és a barna árnyalataiban játszik. Na jó erre nem érek rá. 
-te meg mi vagy? -kérdezem közben csuklómat húzogatom hátha sikerül kirántanom a szorításból. Rámmorog, inkább hanyagolom a dolgot. Nem akarok vacsora lenni. 
-Bocsi drága de ezt nem itt beszéljük meg!-adja meg a kitérõ álaszt majd vállára hajít és gyalog viszonylag nagy léptekkel megindul az ismeretlenbe. Erre én csak meglepetten kikerekedett szemekkel figyeltem. Na jó ami sok az sok. Haza kell jutnom, anyu halálra fogja magát aggódni nem is beszélve apról. Mi lesz ha nem látom õket többé, mindent nekik köszönhetek, azt nem élném túl. És Marly bácsi Bianci az idõsek az otthonban a gyerekek az árvaházban, az osztálytársak. MIt tegyek? kezdjek el segítségért kiabálni? Kapálózzak? Fenyegessem meg? na jó az azért kicsit furcsa lenne, erõ fölényben van én vgayok a túsz de fenyegetni akarom oks. Én is tudok, na gondolkodj már Keithline. Kitûnõ tanuló vagy csak tudsz valamit. 
Addig addig gondolkodtam míg végül megálltunk körbetekintettem koromsötét volt. Már eltelhetett egy jó 1óra. Már lehet, hogy keresnek. Letett a válláról majd felémfordult.
-Nagyon figyelj arra amit mondani fogok! Érted? -csak halványan bólintottam nem voltam benne biztos, hogy látja ebben a sötétben - Tudni akarod mi vagyok? Akkor most elmesélem, én vérfarkas vagyok. Most, hogy ezt megtudtad meg láttál átváltozni...közlöm a rosszhírt picinyem de mostmár nem mehetsz haza. Velem jössz, a kastélyomba. Mivel vérfarkas herceg vagyok - nem mehetek haza?! A szavak vízhangzottak a fejemben. Könnyeim lassan folyni kezdtek az arcomon...nem láthatok már többé senkit. Akiket annyira szerettem, akik közt felnõttem, akik megtanítottak arra, hogy legyek engedelmes tisztaszívû gyerek. Miért kellet kijönnöm, talán a végzet akarta így? Mi lesz velem ezekután? Mit fognak gondolni anyáék? Már csak azt észleltem, hogy szemeim lecsukódtak majd két erõs kéz a derekamon és ellepett a jótékony homály.
                                                                                     *
Lassan nyitogatom a szemeimet, de az éles fény miatt hunyorognom kell.
-Glass úrfi ébredezik! -hallok meg egy idõs nõi hangot. Mikor teljesen kinyitom a szemem körbetekintek, egy szobában vagyok egy hatalmas ágyon. Mellettem a szõke farkassrác. 
-Jobban vagy? -kérdezi kicsi aggodalommal a hangjában.
-igen -adom emg a tömör választ. 
-Ne legyél már ennyire letörve -ül le törökülésbe mellém -jó helyed lesz itt meglásd.
-Meghiszem, amúgy a szüleid mitszóltak, hogy a kisherceg egy emberrel tért haza? - furcsa volt így rólam vagyis a fajomról beszélni. 
-boldogok voltak. Van egy hagyomány. MAjd mesélek kicsit késpbb pár dolgot. Meg tanulnod is kell, hogy itt vagy. 
-Boldogok egy meber miatt. Képzelem.
-Na mosolyogj már kicsit, nem vagyunk szörnyetegek. Senki se fog bántani -azzal egy kis szomorúsággal a szemében távozott a szobából. Jóhelyem itt? Kétlem, mindenütt jó de legjobb otthon. És én most otthon akarok lenni. A családommal.