Hírtelen felülök. Nem. A szívem gyorsabban ver és nedves!?! vagyok. Mi történik velem. Nincs is itt. Csak rá gondoltam. Felkelek és csinálok magamnak egy teát. Lassanként megnyugszom. Gabriel azt mondta gondoljam át a dolgot. De hogyan gondolhatnám át amikor ilyen érzések jönnek fel belõlem? Gondolatban szólítom Gabrielt, de nem jelez vissza. Biztos Lucival van elfoglalva. Inkább nem is zavarom.

A következõ órákban csak teszek-veszek a szobámban. Majd amikor már nem tudok magammal mit kezdeni átmegyek Matt lakására. Most is kómás fejjel nyit ajtót.

-          Angyalkám. Szia. – köszön, még mindig alsógatyában van annak ellenére hogy délután 4 óra van.  

-          Szia Matt! Mi újság? – megyek be.

-          Szokásos. Némi másnaposság. Túlélem. - legyint. – De inkább te mesélj. Ezt nem gondoltam volna…

-          Mire gondolsz? – magamban imádkozom, hogy ne hozza szóba a tegnap estét.

-          Hát te meg Luci. Milyen volt az éjszaka? Jól szórakoztatok? Persze Luci tudja, hogy kell valakit kielégíteni.

-          Matt hagyd abba. Ne is beszélj ilyesmirõl.

-          De hát miért ne?

-          Mert ezt nem szabad. - csattanok fel.

-          Már hogy ne szabadna? Ez csak szex Hope, ne vedd olyan komolyan. Gondolom, hogy a szüleid úgy neveltek, hogy majd a házasság után a férjeddel. De ma már más a világ.

-          Matt, kérlek ne beszéljünk errõl. Amúgy sem tettük meg.

-          Hogyhogy nem?- néz rám értetlenül.

-          Ránk nyitott egy közös ismerõs. De jobb is így. Mert ez nem helyes és … olyan furcsa ez Matt. – tör ki belõlem. Hát Hope gratulálok persze ha nem jelentkezik Gabriel azonnal akkor sírd ki magad a védencednek, okos lépés.

-          Gondolom mert szûz vagy… én tuti nem bírtam volna ki eddig. Mindig…- rám néz keresi a szót. – magammal játszottam volna.

-          Magaddal? – kérdezem értetlenül.

-          Hát még ezt sem tudod? – néz az égre. Elmagyarázza mi is ez, én meg csak nézek rá.

-          És nem jutnak eszedbe közben furcsa dolgok? – kérdezem hosszú szünet után.

-          Mire gondolsz?

-          Mint egy másik lány…- suttogom.

-          Ez a lényeg. – mosolyog rám. – Azt képzeled el hogy valaki csinálja neked.

***

Miután hazamegyek Mattõl a legkevésbé sem érzem magam jobban, fõleg attól nem amirõl beszéltünk. Errõl nem lett volna szabad. Eszméletlenül bûntudatom van. A lakásomra érve körülnézek óvatosan.  – Gabriel. – szólítom õt, vágyakozva a segítségére. De nem kapok választ. – Gabriel. – ez igazán furcsa már egy napja nem jelentkezett. Csak nem történt valami baja? Ugyan már Hope, nem a te feladatodat jött elvégezni - dorgálom meg magam – biztos ezer más dolga lesz. Majd jön késõbb. 

Napok telnek el és semmi. Én nem keresem a kis angyalkájukat, õk se akarnak tõlem semmit. Otthon vagyok, csak fekszek az ágyon. Semmihez sincs kedvem, a múltkori eset elvette a kedvem a kalandoktól.
Az ágyon hanyatt fekve csak a plafont bámulom. Nem értem azt se miért ilyen érdekes számomra Hope... Hiszen õ is csak egy angyal a sok közül. Ugyan olyan mint azok akik elárultak engem!
- Lucifer... - a hang felé kapom a fejem.
- Te meg mi a frászt keresel itt? - ülök fel. Ez a pasi hihetetlen. Mi a faszt akar tõlem? - Nem volt elég a múltkori? Menj inkább ápold azt a kislányt te nyomorult!
- Látom még haragszol rám... - erre elég csúnyán nézhetek felé, mert megtorpan és már nem közelít tovább. - És minden okod meg is van rá... Én... Tudom, hogy ez nem ér sokat de... Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom...
- És ezt most higgyem is el? Tudod te min mentem keresztül? Tudod te mennyire fájt? NEM!!! - és már elõtte is vagyok. A falnak szorítom. - Te soha sem fogod ezt érezni!
- Sajnálom kedvesem.... - nem támad, csak néz. Nem értem most miért nem cselekszek? - Önzõ dolog lenne azt kérni bocsáss meg nekem... - arcomra simít, de nem lököm el a kezét. Mi a francért nem teszem? Majd hirtelen átölel.
- Gab...
- Ne haragudj rám Lucifer... Mindent jóvá fogok tenni... Megoldom ezt a helyzetet...
- Gabriel eressz el! - ahogy próbálom magamtól eltolni megérzem egy tör pengéjét.
- Ha te meghalsz többé nem lesz gond kedvesem...
- Nyomorult féreg! - csúszok ki kezei közül, de még így is megsebesít. - Ez aljas volt! Látom neked csak a hátba támadás megy édes! - vigyorgok és én sem habozok támadni. Ha nekem meg kell halnom, akkor neki is!

Fogalmam sincs mikor ért véget, vagy hogy hogyan. Csak fekszek, fáj mindenem és vérzek. Francba is... Nyomorult madárka!
- Luci te aztán szépen megkaptad...
- Kuss.... - mordulok rá halkan a nekem segítõre. - Mi a szart keresel itt Belial?
- Gondoltam megnézem egyben vagy e még, de látom minden rendben van. - erre rá nézek. - Szépen elintézted az angyalkát. Egy ideig biztos nyugtod lesz tõle...
- De nem elég jól... Halottnak kellene lennie...
- Majd lesz az is... De nem most.

- Persze.  Nincs semmi baj...

- Bocsánat a tegnapiért... Nem is tudom mi üthetett belém...

- Semmi baj, csak meglepõdtem. – ez így nem teljesen igaz, bár eléggé meglepett.

- Kérsz valamit? – azt hiszem erre határozottan kell egy ital.

Mindig is ügyes voltam ebben, senki sem veszi észre, hogy ilyenkor alig iszok valamit. Ja és persze elõre megbeszélem a pultossal és a pincérrel, hogy kifizetem amit rendelek de nem iszom meg. Már tudják, hogy nekem csak vissza kell hozni a poharat.

Kicsit megkönnyebbülök amikor Matt csatlakozik hozzánk. Bár tudom mennyit szokott inni. Nemsokára részeg lesz.  

***

Igazam volt. Luci segítsége kell hozzá, hogy Mattet haza tudjam vinni. Vagyis tud a saját lábán jönni, csak nem akar. Szerencsére Luci kisegít.

-          Dugni akarok veled Luci. – teperi le Lucit, na jó ezt nem akartam látni, sem hallani. - Mint tegnap.... – sem ezt tudni. Itt az ideje mennem. De Luci megelõz.

-          Hope... Várj... – elállja az utamat és bezárja az ajtót. - Gyere... – búgja, a nyakamat kezdi csókolni és simogat is. Magamnak is meglepetést okozok amikor nincs erõm elhúzódni és hagyom. Azonnal észhez térek amikor Matt elkezdi Lucit vetkõztetni, aki egyre kevesebb ruhában áll elõttem.

-          Luci én nem gond... – csak akkor fogom fel a történteket, amikor már csókol és az ágyra lök. Teljesen lefagyok.

-          Luci csináljuk hárman. – Ellenkezni próbálok amikor Matt Lucinak kezdi csinálni, de Luci nem hagy menekülni. Kettejük nyögéseit hallom.

-          Én nem akarom... – amikor a szoknyám alá nyúl, de õ nem ismer tiltást és már feje a lábaim között is van. Ez valami hihetetlen érzés, de nekem ilyet nem szabad, egyszerûen nem lehet

-          Luci ne! – nyöszörgöm.

-          Oh... uhgyan miéhhrt neeeh?.... ahh.. Matt... mégh..... naaaahh..... – nyögve válaszolja. Végre elenged egy percre.

-          Nem helyes... Kérlek.... – próbálom összeszedni magam.

-          Remélem nem zavarok és van hely nekem. – összerezzenek a belépõ idegen hangjára. Erre Matt nálam próbálkozik. Na ne. Ez már… szerencsére Matt elég részeg és fáradt ahhoz, hogy ne tudjon mit kezdeni azzal ahogy eltolom. Végre visszakaptam a reflexeimet.

-          Érzed ezt tündérke? –Úristen az idegen teljesen rám fekszik. Mozdulnék de nem tudok. - Ha én duglak meg olyan eszméletlen szexben lesz részed, hogy a neved is elfelejted... – másodpercekre vagyok a sikítástól amikor Luci lelöki. Még nem örültem neki ennyire.  

-          Rei! Inkább a másik szobába Matt-et kösd le. – Luci szavaira az idegenbõl hirtelen egy nõ lesz és elviszi Mattet. Korai volt még megnyugodni.

-          Ez mégis mi volt? – igyekszem elnyomni a hangom hisztérikus felhangját.

-          Ez? Egy succubus vagy incubusz. – Meghûl a vér az ereimben. Egy gonosz démon…- Kinek hogy tetszik. De ne félj, téged nem bánt... – még hogy nem bánt?!? Könyörgöm egy démonról beszélünk. A gonosz legfõbb képviselõinek egyikérõl.

-          Mit akarsz tõlem és ki vagy te?

-          Erre neked kell rájönni, de jelenleg csak téged akarlak. – megint simogatni kezdi a combom és én megint lefagyok. Csak arra eszmélek fel amikor a kezemet a testére teszi.  

-          Simogass csak nyugodtan, nem harapok. Sõt... Kifejezetten hálás tudok lenni érte. – halkan suttogja a szavakat, valahogy elnyújtva. A bõre különösen forró és lágy.

-          Hope. – felkapom a fejem az ismerõs hangra.

-          Gabriel. – azonnal mellé ugrom, menedéket keresve a karjai között. – Én…

-          Semmi baj. Tudom.

-          Gab. – Luci hangja szinte ordítássá torzul. Gabriel ellök magától, majd a falnak esik Luci hírtelen ütésétõl.

-          Gabriel- ugrom hozzá. – Jól vagy?

-          Persze. – nyugtat meg feltápászkodás közben. – Csak ezt megérdemeltem. – töröl le egy adag vért az orráról. – Üdvözöllek kedvesem. – megint kimegy a vér belõlem. Luci és Gabriel? Mi? Ez nem lehet? Gabriel sosem…

-          Kedvesem?! – morogja Luci. – Takarodj innen.

-          Igazad van Luci, tégy velem, amit akarsz. Hibáztam. A legnagyobb hibát követtem el amikor engedtem ezt az egészet.

-          Azt akarom tûnj el ebbõl a házból. Azonnal!

-          Kérlek, Lucifer. – ezzel teljesen kiesik alólam a talaj. Minden elsötétül.

***

Egy hûvös ruha lágy érintésére térek magamhoz. Gabriel ül az ágyam szélén. A homlokomat törölgeti nedves ruhával.

-          Jobban vagy?

-          Azt hiszem. Gabriel, mi történik itt? Annyira kusza minden.

-          Nehéz emberi testben élni, kicsim. Teljesen más, lassabb, nehezebben reagál. Azért jöttem érted és hoztalak haza mert megéreztem, hogy pánikban vagy.

-          Gabriel… én… Nem is tudom, mi volt velem… sajnálom. Csalódást okoztam.

-          Nem okoztál, és nem kell sajnálnod. Az egyetlen aki hibázott, az én voltam. Jobban fel kellett volna erre készítselek és ami Lucival történt, rossz látnom, hogy miattam vált ilyenné. – lehajtja a fejét. – Nekem kell bocsánatot kérnem.

-          Gabriel – ülök fel hírtelen, az arcát két kezembe fogom. – Ne kérj bocsánatot. Ne tõlem.

-          Drága Hope – néz rám mosolyogva. – Büszke vagyok rád.

-          A tegnapi után is ?

-          Azután különösen.

-          Mi lesz most?

-          Tisztázom, amit még nem tisztáztam Lucival és megy minden tovább. Neked továbbra is Mattet kell segítened. Nekem pedig feltett szándékom mindenben segíteni Lucinak, amiben csak lehet.

-          Meg tudod menteni?

-          Mindent meg fogok tenni érte. Vissza kell térnie az otthonába.

-          Jaj, Gabriel annyira örülök. – szinte a nyakába ugrom. Õ csak elmosolyodik.

-          Most pedig pihend ki magad. Mattre figyelek én. Egy napig meglesz nélküled. Fordíts idõt magadra. Gondold át a dolgokat, tedd õket a helyére. De legfõképp bocsáss meg magadnak. Most ember is vagy, nem csak angyal. Én megyek Lucihoz.

-          Rendben.

Most igazán rám fér a szabadnap és amúgy is milyen izgalmas ez. Ez az elsõ szabadnapom.   

Az egész napomat döglödéssel töltöm. Számtalan démonnal feküdhetnék össze, de ez most nem kell. Sokkal jobban csábít Hope. Az a test... Az az arc... Tegnap vele jobban eljátszadoztam volna. Olyan édes lett volna hallani a kis hangját hogy kéjesen felnyög mikor kényeztetem.
A kis nedves... Khm... Oké Luci nyugi van! Kicsit vissza kellene fogni a fantáziádat, hiszen mégiscsak egy angyalkáról van szó, valamint ha most felizgulsz mi lesz veled? Francba is! Nem kívánom a férfiakat most... Másra vágyok, nõi társaságra.
Szobámba zárkózok és elfekszek az ágyamon.
Lehunyt szemmel képzelem magam elé Hope szép kis testét, persze meztelenül. Már maga ez megindít bennem valamit. Bal kezem ajkaimhoz emelem és nyállal nedvesítem meg ujjaimat. Levezetem kezem és bugyimba csúsztatom.
Visszafolytok egy kisebb nyögést.
Elõször csak csiklómat izgatom, lágyan, finoman nedves ujjaimmal. Olyan érzés, mintha nyelvvel csinálnák ott és ez felizgat. Halkan sóhajtozok, végig arra gondolok Hope nyelvecskéje kalandozik ott...
- Hope... - suttogom halkan és saját magam irányítom, de róla fantáziálva. Még egy kicsit... Úgy... Nnnn.... Nagyon fincsi....
Hirtelen hatolok be ujjaimmal és elõször lassabban, majd vadabban kezdem el járatni magamban.
Nem szórakozok, rögtön két, majd három ujjal csinálom halkan nyöszörögve.
Gyorsabban, többet és még! Erõsebben.... Mélyebben! Érzem egyre nedvesedek, jobb kezemmel a takarót markolom, térdeim jobban felhúzom.
Hope akarlak!! Halkan nyögök fel az élvezettõl, de nekem ez nem elég, több kell!
Felülök, lehúzom bugyimat. Érzem pezseg a vérem!
Fiókomból elõ kerül egy vibrátor. Más nem lévén ez is megoldja. Tovább folytatom magamnak azzal és halkan nyögök.
- Luci kis szexi vadmacskám... - hallom meg a hangját. Kéjesen sóhajtva nézek felé. Ez, hogy a tökömbe került be ide?
- Huhhz.... ehl.... ihnen..... ah.... - nyöszörgöm a gyönyörtõl, amit magamnak okozok.
- Nem kell az nekünk oda. Tõlem megkaphatod! - kihúzza belõlem a vibrátort és eltünteti a fiókban. - Mit szeretnél? - kérdezi, de választ nem várva máris lesiklik és nyalakodni kezd lent.
- Ah... - kissé meglepõdve nyögök fel, de elmosolyodok.
- Rei... Teh... mindig tudod.... ahh..... - de ismét jobban felnyögök, mikor még jobban bele kezd. Hajába túrok. Igen úgy.... Te jó ég! Ez a nyelvtechnika.... Hangosabban felnyögve élvezek el. Elereszt és hallom övének kioldódását, majd ruháinak puffanását a földön.
- Nyögj csak szívem, tudod hogy élvezem! - vigyorog rám fölém mászva. Jobban terpeszbe vágom magam és õ elhelyezkedik. Merev, méretes vágyát hozzám érinti, de nem hatol be csak ingerel, izgat.
- Ne húzd az agyam Rei! - morranok rá és finoman karmolom. Válaszul, csak durva behatolást kapok és kezdõdhet a vad szex. Nem fogom vissza a hangomat...

Estére egy kocsmába megyek, hisz tudom itt lesz Matt és Hope is. Ahogy beljebb megyek meg is pillantom és hozzá sietek.
- Szia. Hát ti? Itt lesz fellépése? - kérdezem, de már be is mondják, hogy õ következik. - Ez nagyszerû. - mosolygok rá kedvesen, de látom valami nincs rendben vele. - Minden ok?
- Persze. - bólint, de valamiért nekem ez nem túl meggyõzõ. - Nincs semmi baj...
- Bocsánat a tegnapiért... Nem is tudom mi üthetett belém...
- Semmi baj, csak meglepõdtem. - erre rábólintok. Õ tudja.
- Kérsz valamit? - mosolygok kedvesen és rendelek egy kör italt mindkettõnknek. Amíg Matt fellép mi iszogatunk. Aztán csatlakozik õ is hozzánk és egyre kevésbé marad józan.

Hopa-al haza visszük, de arra még van neki esze, hogy finoman leteperjen az ágyba.
- Dugni akarok veled Luci. - mondja annyira nem részegen, de azért nem is józan már. - Mint tegnap.... - kimászok alóla. Hope-nak megint kellemetlen a helyzet. Az ajtóhoz megyek.
-Hope... Várj... - csukom be az ajtót, hogy ne menjen ki és be is zárom. - Gyere... - suttogom lágyan a fülébe és magamhoz húzom. Nyakát kezdem el csókolgatni, finoman fenekét fogdosom, szoknyáját lesimogatom. Erre Matt is  kedvet kap és engem vetkõztet.
- Luci én nem gond... - itt azonban ajkaira tapadok és egy mozdulattal az ágyra juttatom. Rajtam már csak melltartó és bugyi van, alulról rajta se sokkal több, Matt meg már álló vággyal mászik mögém.
- Luci csináljuk hárman. - suttogja fülembe vágyával simogatva lent. Feljebb tolom terpeszben Hope-ot, aki tiltakozna, de nem hagyom neki, én meg szépen bepucsítok Matt-nek. Hatolj csak tessék, úgyis szeretem kutyában. Mindketten jólesõen felnyögünk az érzésre.
- Luci ... annyira démoni vagy... - nyögi fülembe.
- Matt...  - nyögöm nevét, majd minden figyelmem a kis angyalkának szentelem.
- Én nem akarom... – mondja, de nem gyõz meg. Lehúzom bugyikáját, de nyöszörgök jól esõen, mert Matt gyorsít a tempón és mélyebben is jár bennem. Nyelvemmel kezdem kicsit érintgetni csiklóját.
- Luci ne! - nyöszörgi ki.
- Oh... uhgyan miéhhrt neeeh?.... ahh.. Matt... mégh..... naaaahh..... - nyögök közben.
- Nem helyes... Kérlek.... - valahogy nehéz egy tiltakozóval, miközben épp dugnak hátulról. Vagy ez, vagy az, de engem Hope jobban izgat.
- Remélem nem zavarok és van hely nekem. - hallom meg  Rei hangját. Hozzánk mászik, Matt pedig elenged és próbálná Hope-ot izgalomba hozni, de csak nem hagyja magát. Érzem Rei kemény vágyát nekem feszülni, majd Hope-ra fekszik még ruhában.
- Érzed ezt tündérke? Ha én duglak meg olyan eszméletlen szexben lesz részed, hogy a neved is elfelejted... - nyomja neki vágyát, de én lelököm róla.
- Rei! Inkább a másik szobába Matt-et kösd le. - vigyorgok rá mire egy bombázó nõ alakját veszi fel és átkíséri az érintettet a szomszéd hálóba. Késõbb nyögések hangja hallatszik. Matt-ék nagyon akcióban vannak.
- Ez mégis mi volt?
- Ez? Egy succubus vagy incubusz. Kinek hogy tetszik. - mosolygok rá. - De ne félj, téged nem bánt... - suttogom ajkaira.
- Mit akarsz tõlem és ki vagy te?
- Erre neked kell rájönni, de jelenleg csak téged akarlak. - mondom és finoman simogatni kezdem lent jobb kezemmel, míg a ballal az õ kezét vezetem testemre.
- Simogass csak nyugodtan, nem harapok. Sõt... Kifejezetten hálás tudok lenni érte. - végig fülébe suttogok lágyan, kéjesen.

Egy idõ múlva sikerül megnyugodnom. Felhívom Mattet de persze ki van kapcsolva. Nem vagyok meglepõdve. Alapos tisztálkodásba kezdek. Ilyenkor erre szükségem van. Haj és bõrtisztítás. Annyi a földön a kosz, legalábbis a meny ország után. Már jobban tûröm mint az elején de még most is sokat tisztálkodom.

***

A telefon csörgésére ébredek.

-          Hallo. – szólok bele álmosan.

-          Szia! Itt Matt. Felébresztettelek?

-          Aham… hány óra van?

-          12:20.

-          Úristen. Ennyire elaludtam?

-          Úgy tûnik. Szóval mi a helyzet? Láttam, hogy hívtál.

-          Rendben vagyok. – hosszú szünet. – Luci még ott van?

-          Nem. Elment mielõtt felébredtem. Hope ugye nem vagy emiatt zavarban?

-          Hát… talán egy kicsit. Ez az … életmód nekem furcsa. És talán meg is lepett a dolog.

-          Nem feltételezted rólam hogy ilyen vagyok?

-          De… inkább azt nem, hogy engem is bele akarsz vonni.

-          Miért hope? – nevet.

-          Inkább hagyjuk. Te hogy vagy?

-          Hát mesésen.

-          Azt hiszem ennek a részleteire sem vagyok kíváncsi.

-          Oké. Te tudod Hope. – nevet tovább.

-          Amúgy emlékszel még a ma esti koncertedre?

-          Már igen. Muszáj volt emlékeztetned?

-          Igen. Egy óra múlva nálad leszek. Puszi. – letettem a telefont.

Összeszedem magam. Beugrom egy boltba, összeszedem azokat a dolgokat amik Mattnek ilyenkor kellenek. Felveszem Mattet, aki csodák csodájára elkészült és elviszem kocsival az fellépés helyszínére. Ott Matt pakol és felkészül. Ilyenkor inkább nem zavarom.

Körülnézek a bárban. Ami inkább egy füstös kocsma. Csodás. Mostanában csak ilyen helyeken lép fel. Ennél õ többre képes. És én segíteni is tudnék neki, ha nem lenne mindig valami, egy buli, egy piálás, egy csaj. Ahogy hátra fordulok kõvé válik a testem. Ilyen nincs…

Aztán, hogy már nem tehetek semmit érte elmegyek és lezuhanyozom. A víz kellemes érintése kicsit segít kitisztítani a fejemet. Egy percig fülelek Mattre, de õ mélyen alszik, így kiengedem a szárnyaimat. Szegénykéim. Elég csapzottak. Egy angyal szárnyéból lehet legjobban megállapítani hogy érzi magát. És a szárnyakat különös alapossággal kell ápolni. Alaposan átmosogatom õket. Igazán jól esik. Alaposan szárazra törölgetem a tollakat. Megiszok egy nagy adag vizet, nem esik túl jól, de tudom hogy segít, majd a szomszéd szobában megtörölközöm és egy hajszárítóval megszárítgatom a tollakat. Közben Matt is ébredezni kezd. A hányás most kimarad. Figyelek rá, hogy az egész pohár vizet megigya, majd elzavarom zuhanyozni. Én közben teát csinálok, különleges gyógynövényekbõl. Legalább fél litert meg kell itatnom Mattel belõle. Valami kímélõ kaját is csinálok. A regenerálódásunk estig is letart. Még nem vagyok az igaz de már alakul és Matt is jobban néz ki.

Valaki csenget. Matt beengedi.

-          Ki az?

-          Luci. – válaszolja. Te jó ég. Luci. Õ meg miért jöhet ide. Igyekszem elrejteni a meglepetésemet, mert Matt máris ajtót nyit.

- Szia. – mosolyog Luci Mattre majd felém fordul. - Neked is szia.

- Szia Luci. – köszönök zavartan.

- Látom kihevertétek a másnaposságot...

- Oh igen de nálad nyoma sincs. Mi a titkod? – mondja Matt. Engem közben az az érzés kerít hatalmába, hogy ebbõl semmi jó nem fog kisülni.

- Õszintén? – kérdezi, Matt bólint.

- Tényleg érdekel.

- Jól bírom a piát, ennyi. – kuncog.

- Gondolhattam volna. Na és minek köszönhetem látogatásod? – mosolyog Matt. Flörtöl vele, a fenébe. Ezt most nem kéne. Neki most más dolga van.

- Gondoltam megnézem, hogy vagy. És õszintén reméltem meglelem Hope-ot is.

- Engem? – bámulok rá döbbenten.

- Miért ki mást?  Gondoltam megérdeklõdöm nincs-e kedved drága kis õrangyalka eljönni velem valamerre sétálni mondjuk. – jól hallottam?! A pánik kerülget és még inkább mert nem sokat tudok felidézni a tegnap estébõl. Vajon mennyit tudhat. 

- Hát igen, Hope egy igazi õrangyal. - nevet Matt. - komolyan, néha nem is tudom mi lenne velem, ha õ nem lenne. Olyan mintha angyalka vigyázna rám, különleges lány.

- Luci nem jössz be egy teára? – hebegem. – Mármint mielõtt sétálunk egyet. – Hope szedd össze magad. Azt mondtam szedd össze magad.

- De. Végülis miért ne. –mosolyog. Van ebben a mosolyban valami furcsa és megfejthetetlen. Olyan mintha közénk tartozna de mégse.

Bejön amíg leteszi a holmiját én visszasprintelek a konyhába elrejteni a gyógynövényes üvegeket. Az emberek számára ez lényegtelen dolog. De aki ért hozzá az nagyon sokat megállapíthat ebbõl és ez most nekem nagyon nem jön jól.

-          És mi a terved ma estére? – incselkedik tovább Matt.

-          Még nem tudom. – válaszolja közönyösen.

-          Gyere csak beljebb. – szólok Lucinak. – A rendetlenséget ne nézd, nem volt idõm rendet tenni.

-          Ez amúgy is egy legénylakás. Miért lenne rend? – szól közbe Matt. – Amúgy micsoda véletlen, nekem sincs programom mára. Esetleg maradhatnál. Egy kicsit lazulni.

-          Matt. Te zenélni akartál nem? – pördülök meg az éppen a kezemben tartott teáscsészével.

-          Azt, úgy is lehet ha Luci itt van.

-          Engem nem zavar a zene.

Sóhajtok és visszafordulok teát csinálni. Közben Matt tovább csábítgatja Lucit, akinek láthatóan nincs ellenére a dolog.

-          Tessék, itt a tea.

-          Köszönjük, szépségem. – vigyorog Matt.

-          Szívesen. – ülök le melléjük. Még mindig az az érzésem, hogy ez nem fog jól végzõdni.

-          Hope te mivel foglalkozol? – kérdezi Luci ártatlan hangon.

-          Hát mostanában csak barátokkal… - mondom bizonytalanul.

-          És te Luci?

-          Élem az életemet. – mosolyog.

-          Az jó. – szól közbe Matt. – Legalább téged nem nyaggatnak állandóan.

-          Tényleg nem- kuncog Luci. – Játszol valamit a szobában? Kíváncsi vagyok milyen a zenéd felturbózás nélkül.

-          Persze. – mosolyog Matt és indul is. – Hope te nem jössz? – kérdezi az ajtóból.

-          De. –megyek utánuk.

Matt leül az ágyra. Luci mellé és szinte hozzátapad miközben Matt játszani kezd. Lucit jobban érdekli Matt mint a zene és valami furcsa oknál fogva idõnként érdekes pillantásokat vet rám. Nem tudom megfejteni ezt a lányt. Néhány perc múlva Matt hírtelen elkapja Lucit és vadul csókolni kezdi. Luci visszacsókol. Úgy tûnik semmit nem tehetek. Furcsa érzés kerít hatalmába. Vágyom Luci közelségére. Nem. Ezt nem szabad. Kibotorkálok az ajtó felé, de ügyetlen vagyok, Matt észrevesz és elkapja a bejárati ajtót mielõtt kinyithatnám.

-          Mi a baj kislány?

-          Csak gondoltam szeretnétek kettesben lenni. – a hangom szinte suttogás.

-          Pedig szívesen látunk. – szólal meg Luci Matt mellett. Majd elõre nyúl és hátrasimítja a hajamat. – Maradj itt velünk…- nyújtja el a mondatot.

-          Nem lehet.      

Sokat táncolunk és iszunk. Õ kezdi rosszabbul bírni. Kérdezgetem Matt-rõl. Sok idõt tölt vele... Azt hiszem lebukott az angyalka ... Hát igen az angyalok ezt nem szokták meg a sok piát.
Végül mikor már kiüti magát és elalszik a kanapén én jobbnak látom lelépni. Elég lesz neki reggel a tudat a buliról. Hamar ki fogja heverni a másnaposságot az biztos. Én pedig otthon szórakoztatom magam valamivel mivel nincs jobb dolgom.
Ledõlök két órácskára aludni, a többi nem számít. Filmet nézek, edzek és csak úgy vagyok. Lehetne már este... Azért kíváncsi vagyok mennyi mindenre emlékezhet.
Este végül úgy döntök felkeresem Matt-et egy kis játékra. Egy éjszakára jó, más nem. Vagy esetleg kiderül vele lakik e angyalka.
Felcsöngetek, majd fel is jutok hozzá.
- Szia. - mosolygok rá kedvesen, majd meglátom a háttérben Hope-ot. - Neked is szia.
- Szia Luci. - köszöntenek.
- Látom kihevertétek a másnaposságot...
- Oh igen de nálad nyoma sincs. Mi a titkod?
- Õszintén? - erre rábólint Matt.
- Tényleg érdekel.
- Jól bírom a piát, ennyi. - kuncogok.
- Gondolhattam volna. Na és minek köszönhetem látogatásod?
- Gondoltam megnézem hogy vagy. És õszintén reméltem meglelem Hope-ot is.
- Engem? - kérdezi döbbenten.
- Miért ki mást? - mosolygok. - Gondoltam megérdeklõdöm nincs e kedved drága kis õrangyalka eljönni velem valamerre sétálni mondjuk. - direkt használom az angyalka jelzõt, hátha így érzi lebukóban van.
- Hát igen, Hope egy igazi õrangyal. - nevet Matt. - komolyan, néha nem is tudom mi lenne velem, ha õ nem lenne. Olyan mintha angyalka vigyázna rám, különleges lány.

Végighallgatom a koncertet. A koktél megtette a hatását, így már bírni fogom a gyûrõdést. Van egy olyan érzésem, hogy szükségem lesz rá. Amikor végez lemegy a rajongókhoz. Kicsit látszik rajta, hogy ivott, de még bírja. A rajongó csajok sikítoznak, tolakodnak, fényképezkednek. Köztük Luci is odalép. Nocsak. A rajongója lenne. Luci nem tûnik egy tipikus rajongóalkatnak. Kizárom az összes zajt, csak Mattre figyelek. Így távolról is hallom a beszélgetést.

 - Szia. Jó volt tegnap a buli.
- Szia. Valóban, klassz volt.
- Eljössz a következõre is Luci? – jaj Matt. Megint kezded. Én is érzem, hogy Luci különleges. Bár nem tudnám megmondani miben.
- Mikor és hol?
- Ma este. – ne. Kérlek Matt. Ne.
- Nem korai az még? Másnaposságból ismét részegségbe? – hallom Luci nevetését.
- Oh ugyan. – mosolyog. Persze aztán meg én húzzam ki a bajból. - Akkor nálam.
- Ott leszek, szia.
- Szia.

Luci otthagyja Mattet, ezt az alkalmat választom, hogy Matthez menjek.

-          Szia. Jobb lenne most egy kicsit lepihenned. – suttogom neki hozzábújva.

-          Csak nem a barátnõd? – kérdezi az egyik csaj szinte felháborodva.

-          Nem. –mondja Matt mosolyogva. –Õt meg sem érdemelném. – néz le rám.

A csajok mindenféle felháborodott válaszai között hátrasétálunk Mattel. Amint eltûnünk a rajongók szeme elõl Matt leül egy székre.

-          Ügyes voltál. – átnyújtok neki egy üveg vizet.

-          Köszi. –veszi el és majdnem az egészet lehúzza. – Angyal vagy. – csak nevetek a válaszára. – Komolyan. Nélküled mit is tehetnék.

-          Hát most nem itt lennél. Dolgozunk az új dalodon? – kérdezem reménykedve. De már elõre tudom a választ.

-          Hope. Egy ilyen után ünnepelni kell. Eljöhetnél te is.  

-          Mi? Én… én nem vagyok egy buliba való. – nyögöm ki nehezen. Rossz indok de mit tegyek. Az bulizás nem az angyaloknak való.

-          Naaa gyere már. Csak egy kicsit. Szórakozz. Megérdemled. Oké, ha eljössz kevesebbet iszom mint szoktam. – ajánlotta amikor nem álltam kötélnek.

-          Micsoda ajánlat. – nevetem ki.

-          Akkor jössz?

-          Hát… bele nem halok. De ha valaki megpróbál rám mászni és te nem segítesz neked annyi.

-          Rendben. Személyi testõrt leszek- kezdett tisztelegni.

-          Hülye vagy. –nevettem.

-          Tudom, ezért bír annyira mindenki.

***

Na jó. Egy dolog a buli. De az már más, hogy mit vegyek fel. Az egyik ruhám sem buliba való. A végén felvettem egy fekete toppot és egy farmerszoknyát. Találtam hozzá egy fekete magassarkú szandált. Az arcomra nem tettem festéket. Nem szeretem. Egyszerûen maszknak érzem.

Matthez megyek át. Együtt megyünk a buliba.

-          Igen. -szól bele a kaputelefonba amikor felcsengetek.

-          Szia! Hope vagyok. Megjöttem.

-          Két perc és ott vagyok.

Hát ez még annyi sem volt. Matt már lent is van. Ultramenõ cuccokba öltözve, a haja bezselézve.

-          Nagyon szép vagy Hope.

-          Hát azért te sem panaszkodhatsz.

-          Oké. – mosolyog rám. –Indulhatunk?

-          Ahha. – az autóhoz vezet.

-          Ne mondd, hogy kocsival megyünk. –Matt kérdõen néz. – Ismerlek. Tudom, hogy inni fogsz. De részegen nem vezethetsz.

-          Jaj, ne aggódj butuskám. Ismerem a házigazdát, ez egy kisebb buli. Mindenki ott alszik, aztán reggel ki-ki haza.

Nem tetszik az ötlet. De azért hagyom. Maximum vezetek én hazafelé. Majd figyelek, hogy ne igyak alkoholt.

A buliban még csak 2 vendég van. Egy pár és a házigazda. Aki azonnal a kezünkbe nyom egy-egy üveg sört és beinvitál beszélgetni. Ahogy fogynak a sörök és gyûlnek a vendégek egyre lehetetlenebb a beszélgetés. Kezdek unatkozni. Mattre csak néha kell ránézni, aki kissé ittas állapotban néhány csajjal flörtöl.

-          Szia Hope- lép hozzám Luci vagyis inkább mászik át a sok üvegen és ledobált holmin.

-          Szia Luci. Örülök, hogy látlak.

-          Én is neked hogy kerülsz ide kislány?

-          Mattel. –intek felé.

-          Barátok vagytok vagy ilyesmi? Mert ha a csaja lennél, akkor szerintem  nem néznéd ilyen nyugodtan amit csinál.

-          Barátok.

-          Éljenek a barátok. – húz egy nagyot a sörébõl. – Te nem iszol? – néz kérdõn.

-          Kocsival vagyunk és ahogy elnézem Matt ma már nem vezet.

-          Na igen. –kuncog. –De nem is kell. A buli reggelig lesz. Másnaposan már tud vezetni.

-          Nem hiszem hogy jó ötlet reggelig maradni.

-          Most mért ne. Gyere, szórakozz egy kicsit. Na, legalább táncoljunk egyet. Az nem bûn. – mosolyog rám és magával húz.

A zene kellemes és Luci mellett kezdem magam elengedni. Mattnek nem lesz semmi baja ha egy percig nem nézek rá. Luci minden mozdulatomat figyeli. Egy pillanatra az a gondolat villan be, hogy tudja ki vagyok. Á, dehogy, ennek semmi értelme. Honnan tudhatná? Az emberek nem éreznek meg minket. Csak akkor érezne ha õ is hozzánk tartozna. De nem látom körülötte a tisztaság fényét. Esetleg bukott lenne.

Egy idõ után már nem gondolkodom, csak élvezem a bulit. Luci igen jó társaság. Matt elvan. Eszében sincs innen eltûnni…

***

Kómásan ébredek. Egy idegen kanapén. A fejem kissé fáj. A lakás ahol vagyok egy romhalmaz és itt-ott emberek feküdnek. Mindenhol szemét, sõt néhány helyen elhagyott ruhadarabok. A nem túl tiszta fürdõszobában megmosakodom. Már sokkal jobb. Az angyalok hamar kiheverik a másnaposságot. Egy pillanat. Másnaposság? Mennyit ittam. Eszembe jut néhány üveg sör ami a kezemben volt és talán koktélok. Magasságos ég! Mi volt tegnap. Táncoltunk Lucival. Matt rendben volt, most is az egyik karosszékben alszik. Beszélgettünk Lucival. Az biztos. Mirõl is? Nem emlékszem.  Ja igen Mattrõl és… másra nem emlékszem.

Körülnézek, de Luci sehol sincs. Biztos már hazament. Összeszedem az igen csak másnapos Mattet és hazacipelem. 

Másnap semmi másnaposság vagy bármi más, még csak egy kicsi fejfájás se, pedig a buli jobban sikerült, mint reméltem. De az a srác, Matt nem hagy nyugodni, így õt keresem fel. Egy helyen meg is lelem, ahol ma õ zenél majd.
A pulthoz indulok, ott egy lány is. Oh ... Kicsi angyalka? Mit keres ez itt?
- Egy sun-beach koktélt. – mondja a pincérnõnek. Nocsak nocsak koktélozgatunk?
- Legyen kettõ. – szólok közbe. – Ugye nem baj ha csatlakozom? - fordulok a lány felé. Fiatalkának tûnik, nem hiszem tudná ki vagyok. Maximum halott rólam, de nem tudhatja én vagyok Lucifer.
- Nem. – mosolyog. Még szép, hogy nem baj. –Hope vagyok.
- Luci. Nehéz nap? - a nevemet persze lerövidítem. Többen amúgy is így hívnak.
- Nem is akarod tudni mennyire.
- Oh tudom mire gondolsz ... - sóhajtok halvány mosollyal arcomon. Azt már meg sem említem, neki mibõl gondolom nehéz lehetett. Angyal az emberek közt. Vajon miért? Biztos van itt valahol egy védence. A színpad felé fordulok, tény, hogy jól játszik a fiú. Fél szemmel még azt is látom a kis angyalka is õt figyeli. Talán a védence? Lehetséges.

Mikor vége a fiúhoz sétálok. Látom rajta megismert és bár igencsak másnapos, azért szépen összeszedte magát. Vagy ez talán Hope mûve? Igen biztos, hiszen ember rövid idõn belül magától ilyen állapotba nem kerülhet.
- Szia. Jó volt tegnap a buli. - erre a kijelentésére bólintok.
- Szia. Valóban, klassz volt. - ismerem el akármennyire is nehéz.
- Eljössz a következõre is Luci?
- Mikor és hol?
- Ma este. - erre elmosolyodok.
- Nem korai az még? Másnaposságból ismét részegségbe? - kuncogok édesen.
- Oh ugyan. - mosolyog õ is. - Akkor nálam. - erre bólintok.
- Ott leszek, szia. - indulok is már tovább.
- Szia.
Otthon csak elfekszek az ágyamon. Mit is vegyek fel holnap? Vajon a lány ott lesz? Nem tudom, de mivel angyal nem hiszem jelen lenne. Tegnap sem volt ott.

Másnap estére a lehetõ legdögösebb cuccaim veszem fel. Vörös-fekete fûzõs felsõ, fekete latex anyagú ruha és magas sarkú. Hajamat kiengedve hagyom, általában nem szoktam össze fogni.
Hamar ott vagyok szinte az elsõk közt. Pár srác, egy-két csaj, azok is már ittasak. És akkor megakad a szemem az angyalkán. Hope hát te, hogy kerülsz ide? Nem lehet véletlen, így azt hiszem kezdõdhet is egy kis játék.
Érdekes játszmának nézünk elébe.