Sakura:

Gyorsan vált vad tempóra, szinte az ágyba döngöl, nyöszörögve próbálom tartani magam. A beteljesülés közeledtével pár könnycsepp szökik szemem sarkába, de forró arcomra folyva el is párolog. Egy hangos nyögéssel robban bennem a vágy, és remegve, nyöszörögve ernyedek el lassan. Nagyon kimerültem. Testének melegét keresve simulok hozzá, és már el is alszom, nem bírom tovább. Annyit érzek még, hogy betakar.

Ahogy felébredek, ugyan az a félhomály fogad a szobában. Olyan rossz, hogy sehol egy ablak, így azt sem tudom hogy mióta vagyok itt, hogy milyen napszak van, még megfigyelni, kiszámolni sem tudom, hogy vajon mióta lehetek itt. Lefürdöm, és felöltözöm. Kijutási lehetõséget keresek, megfigyelem a szoba minden sarkát, hátha van olyan kis rész vagy rés, ami genjutsuval van elrejtve, de még semmi, és még csak a szoba felét néztem át. Lehet hogy azóta is a Sharingan hatása alatt vagyok? Sok mindent tudok róla könyvekbõl és Kakashitól. De nem eleget.

Az egyik szekrény fiókjában találok valamit. Lehet hogy ez a késõbbiekben segíteni fog. Gyorsan el is rejtem a kunaitartóm tokjába. Tovább nézelõdök az asztalnál.

- Mit csinálsz vadmacskám? – szólal meg mögülem egy mély bariton, és megrezzenve pattanok egyenesbe, és felé fordulva.

- Semmit – mosolyodom el zavartan, és tarkómhoz kapom a kezem. Vajon mióta állhat ott?

- Nem kutakodj... – mondja halkan és felém kezd lépkedni a küszöbrõl – Úgy sem juthatsz ki! – közli nemes egyszerûséggel, és közvetlen elém állva késztet arra, hogy már látványától összerezzenjek. Ahogy végignéz rajtam, elpirulok. Nem értem mért, nem szoktam ilyen lenni. De eszembe jut valami.

- Úgy is keresni fognak engem. A barátaim. Bármi áron megmentenek! – jelentem ki magabiztosan. nem tudom mióta lehetek itt, de biztos hogy rég óta, és már keresnek. Meg fognak találni tudo, hogy ügyesek. És ha Tsunaderól van szó, akkor biztos vagyok benne, hogy majd’ fél Konohát mozgósította.

Már csak azt veszem észre, hogy nyekkenek a falon, keze a nyakamon, és így tart el a földõl pár centire, a lábam sem éri a földet.

Kezeim a karjára teszem, hogy próbáljam ellökni, lábammal kapálódzom, de semmi esély. Ráadásul így elég nehézkes levegõt venni.

- Ne reménykedj kicsi Sakura. A kis barátaid sem találnak ide. Ahogy túl jól el vagyunk rejtve – morogja pár centire az ajkaimtól, majd elhajol tõlem, és elenged. A térdeimre rogyva esek a földre, és nyakamhoz kapva kezdek köhécselni. Majdnem megfojtott. Mikor már újra rendesen tudok levegõt venni, remegõ szemekkel nézek fel rá, mert még mindig közvetlen elõttem áll. Arcán élveteg vigyor, szemeiben a Sharingan. Félelmetes látvány, még nem láttam ezt a fajtát.

- Gyere... – fogja meg csuklómat – Most mutatok neked valamit... – rángat fel, és húz maga után. Vajon hova visz?

Madara:

Kezeit a feje fölé fogom, és úgy folytatom a kényeztetést.

- Ne mozogj- suttogom ajkába és lassú mozdulattal a fülétõl elindulok, lefelé a hasáig édes kis sóhajok hagyják el száját. Minél jobban sóhajtozik annál jobban nõ az én vágyam is. Ha így fojtatja, nem tudom, meddig fogom bírni. Legszívesebben egy hangos üvöltés után rávetném magam. Törékeny kezeit elengedem, és féltett kincsét kezdem ízlelgetni ahol még senki se járt rajtam kívül és ez elégedettséggel tölt el.

- Finom.- úgy ízlelgetem, mint az érett barackot az illata kezd elbódítani. Egyre erõsebben kényeztetem, mire hangosan nyögdécsel és a combjait le kell fognom mivel, kezd egy kicsit ficánkolni. És eléri, az orgazmust olyan csodálatos látvány látom, hogy szép teste megfeszül, és szemei le vannak csukva. Ez volt az elsõ ilyen élménye biztos el lehet fáradva, de én még mindig kielégítetlen vagyok. Már szinte alszik, ezen el kell mosolyodnom ragadozó mozdulattal mászok fölé.

- Ne aludj el, még nem végeztem- belsõ combján végig simítok így ösztökélem nagyobb terpeszre. Egy döféssel benne is vagyok érzem, hogy a szûzhártyát átszakítom csodálatos érzés ez a szorítás. Magához ölel, és úgy csökkenti a fájdalmát. Óvatos mozgásba kezdek, de még mindig érzem, hogy nem lazult el teljesen.

- Próbálj lazítani akkor nem fog fájni. Folyamatosan enged fel a görcsösségébõl és egyre hangosabban nyögdécsel. Kezdem elveszteni a fejem ezért egyre gyorsabban mozgok, de úgy látom nem is bánja. Egy hirtelen mozdulattal hasra fordítom, és úgy emelem fel a csípõjét, azt is nekem kell, tartani mivel a térdei nem bírják már a saját súlyát sem. Szinte beledöngölöm az ágyba. Nem kell sokáig várnom és megérzem hüvelyének a ritmikus összerándulását és a hangos sikolyát és én is követem. Mellé fekszek és hagyom, hogy hozzám bújjon akár egy kis cica.

- Most pedig pihenj cicus. - szót is fogad és már szuszog is. Felkelek mellõle és én is lezuhanyozok. Sajnos nem maradhatok, vele el kell végeznem a küldetést.

*

Nem volt túl nehéz csak egy tekercset kellett megszereznem és a birtokosát kellett megölnöm gyorsan elviszem a megbízónak a tárgyat és már megyek is vissza az én kis cseresznyevirágomhoz. Látom ár felébredt és már le is fürdött. Éppen menekülési útvonalat keres, ami hiába való mivel innen csak én tudok kijutni senki más se be se ki.

- Mit csinálsz vad macskám?

2008.12.13 17:53

Sakura:

Ujjai lágy masszírozásba kezdenek szemérmemnél, amire a bennem folyó vágyak lávája hirtelen önti el egész testemet. Erõsen szorítanám magamhoz sóhajtozva, de még a lábamból is elszökik az erõ kényeztetése során. Az ölébe kap, a gyengéden érintõ vízcseppek hadát sem érzem már bõrömön, csak a hideg levegõt, amitõl lúdbõrös leszek, és kicsit kijózanít. Letesz a puha ágyra, cseppet sem törõdve azzal, hogy vizesen vagyunk. Melleimmel kezd játszani érzékien, és ettõl újra felhevülök, mér egyáltalán nem fázom. Már épp a hasamat kóstolgatná, amikor hajába markolva húzom fel magamhoz.

- Mit szeretnél kicsi Sakura? – kérdi élveteg mosollyal ajkain, fekete szeme, és vonásai. Teljesen megbabonázott. Heves csókot követelek tõle, amit könnyedén ad meg, majd hirtelen felemelkedik feje, ekkor veszem csak észre, hogy hátam alá nyúlva szorít magához, testünk teljesen összesimul, a forróságtól szinte elpárolognak a vízcseppek a testünkrõl.

- Nem volt rossz! – mosolyog rám még mindig, vágytól csillogó szemeivel. Fel sem fogom, mit teszek, hol vagyok, csak élvezni akarok. Lassan kezd az a sejtésem lenni, hogy talán nem is a saját érzéseim ezek, csak genjutsu, de belsõ énem hangjai alig hallatszanak, csak a vágy erõs bizsergése marad, ami ural. Kiveszi kezét hátam alól, és kezeimet fejem mellé szorítja két oldalra, a párnákra.

- Ne mozogj – leheli ajkaimra, mire szemem csak megremeg. Ez az érzéki hang. Újra elkerdi bõröm faldosását, a fülem tövétõl, a nyakamon át egészen a hasamig jut ismét, és nem bírom tovább. Sóhajaim egyre hangosabbak lesznek, ahogy oldalamat néha fogaival szántja gyengéden, teljesen beleborzongok. Leér féltett részemhez, kezeimet elengedi, de mintha oda szögezték volna, úgy szorítom õket a párnákra. Lassan, nyelve hegyével belekóstol, mire nyekkenek egyet.

- Finom – duruzsolja alig hallhatóan, majd vad kényeztetésbe kezd, nyelve úgy fickándozik akár egy hal. Vonaglok, nyögdécselek alatta, combjaimat foga erõsen, hogy egyenesen tartson. Alhasamban gyûlik a feszültség, majd egy pillanat alatt robban is szét, és egy hangos, sóhajba fojtott nyögéssel is jelzem ezt, nem csak testem apró rángásával. Elégedetten mosolyogva, arcát megtörölve mászik felém, én már csak összeszûkült szempillákkal, pihegve nézek fel rá.

- Ne aludj el, még nem végeztem – susogja mély baritonján, majd érzem, ahogy keze finoman végigsiklik combom belsõ részén, majd egy döfés és sikkantva ragadom magamhoz erõs testét. Ívbe feszült testem kicsit elernyed, de nem engedem el, karjaimat nyaka köré fonom, hagyom hogy megtartson, majd lassú, érzéki mozgásba kezdjen.

2008.12.13 15:06

Madara:

Bátortalan nyelvét táncra hívom, és egyre fokozatosan mélyítem. Ezt nem lehet kibírni akkor, szakad, el nálam a vékony cérna mikor karcsú teste hozzám simul. Apró kezeit mellkasomra helyezi és így simít, végig rajta kellemes melegség kezdek érezni az ágyékomba. Én se tétlenkedek, megragadom, a derekát a másik kezemmel pedig a hátát simogatom, és egyre lejjebb vándorolnak ujjaim. Hirtelen belemarkolok a fenekébe mire egy kis nyikkanást hallok tõle megfogom a combját és közelebb húzom magamhoz. Belecsimpaszkodik a nyakamba és apró ujjacskáival beletúr dús sörényembe erre vadul csókolom ismét zamatos ajkait. Nyakánál kezdem, elkényeztetni ezt apró sóhajokkal jutalmazza meg, ha így folytatja nem lesz önuralmam. Ágyékunk összeér erre egy kicsit magához tér, de mikor a kezem becsúszik, a combja közé megint elhomályosul a látása. Lassan kezdem, elizgatni annyira legyengül, hogy már csak én tartom a súlyát. A kényeztetést egy pillanatig abba hagyom, de csak addig ameddig a karjaimba kapom, és az ágyamra fektetem. Itt ismét elkezdem a „kínzást” amit elõbb félbe hagytam. Kis mellbimbóját a számba veszem, és eddig kényeztetem, amíg meg nem keményedik ezt a másikkal is megcsinálom. Erre csak vergõdik, és hangos nyögések szakadnak ki belõle lejjebb indulva hirtelen megragadja a hajam és elkezd felfelé húzni erõtlenül. Egy kicsit türelmetlen a kicsike.

- Mit szeretnél kicsi Sakura? - kérdezem mosolyogva. Nem válaszol csak hirtelen a számra tapasztja kicsi reszketõ ajkait. Belemosolygok a csókba, ami elég gyenge próbálkozás volt mikor el akart húzódni tõlem és magamhoz rántottam és szinte faltam az ajkát. Szétváltunk és én egy elégedett mosollyal körbenyaltam a számat.

- Nem volt rossz!

2008.11.02 15:28

Sakura:

Élvezem a tisztító cseppek jótékony hatását, semmit mást nem érzékelek. Egyszer csak egy másik vizes valami simul a hátamnak, ami rögtön észhez térít, és megijedek és sikkantok egyek.

- Nyugalom csak én vagyok – súgja fülembe lágyan. Még hogy nyugodjak meg? Normális ez?

- Menj innen! – förmedek rá, és szembe fordulok vele. nagyon magas, fel kell néznem rá, pedig én sem vagyok alacsony termetû. 

- Nem cicám, most megkapom a desszertemet – néz le rám, és mosolya mögött erõs gúny lappang. Ez semmi jót nem jelent. Meghûl bennem a vér, és ha a vízcseppek mintha egyre forróbbak lennének. Lehajol hozzám, puha ajka enyémet érinti, amitõl megremegek és különös bizsergés árad szét bennem. Észbe kapva rántom el arcomat övétõl, és kezeimet számra tapasztom, mi ütött belém? Közelebb jön  hozzám, elhúzza kezemet az útból, és újabb csókot ad. Nyelvével megízlelgeti ajkamat és a körül. Érintése megborzongat, elbódít, felsóhajtok az érzéstõl. Ez után már csak kutakodó nyelvét érzem számban, elmélyíti ezt a csókot, a és már csak kábán, akaratomon kívül is viszonzom. A lassú csókból fokozatosan lesz szenvedélyes, heves marcangolás, egyre jobban hozzá simulok, kezem mellkasának támasztom, végig simítok izmos felsõtestén. Milyen kemények az izmai! Egyik keze derekamra fonódik, a másik a hátamat simítja, majd leérve fenekemre kissé belemarkol, és lecsúszva combomra húzza magához közelebb a lábamat, így még jobban beleolvadok karjaiba. Kezem felfelé csúszik, nyaka köré tekerem, érzem néhol vizes ében haja rátapad karomra, majd ujjaimat a nedves tincsek közé fúrom, és élvezem ajkaim kényeztetését.

Lassan elkezd letérni nyakamra, érzékeny bõrömet csókolgatva, kóstolva, ezzel is égetõ tüzet csiholva altestemben, és érzéki sóhajokat csalva ki ajkamból. Nem bírom tovább. Merevedése ágyékomnak nyomódik, és az ijedségtõl kicsit kijózanodva próbálnék távolodni, nagyon kevés sikerrel. Eddig derekamnál pihenõ keze hátulról csusszan be lábam közé, elérve érzékeny pontomat, és egy sikoly hagyja el szám, amit kénytelen vagyok visszatartani. Ellenkezésem újra megszûnik, elmém elhomályosul, és sóvár testem már csak arra vágyik, hogy folytassa.

2008.11.02 14:40

Madara:

Ahogy így elmélázva nézem egyszer csak az õ csilingelõ hangjára riadok fel.

- Te… nem eszel? - hmm, milyen kedvesen kérdezte. Kicsi Sakura még azt se tudod, hogy milyen nagy bajba keveredtél. Erre csak halkan felkuncogok.

- Nem, én már ettem… Csak a desszertre várok - mondom mosolyogva. Látom, hogy tudja, hogy mire gondolok. Ügyes vagy kicsim. Feláll és kérdõn fordul felém. Mit akarsz édesem?

- A fürdõ?- óh, csak ezt akarta. Megmutatom neki és nyugodt szívvel visszadûlök pár percre. Hehe, bezárkózni nem tud mivel elõre látó voltam. Hallom, hogy odabent motoszkál, ezért elindulok az ajtó felé. Mikor kinyitom, látom csodálatos alakját a zuhany kabinon keresztül. Nagyon elgondolkozott így nem veszi észre, hogy én gyorsan lekapkodom magamról a ruhákat, és hogy beállok mellé. Csak akkor riad, föl mikor hátához simulok, erre egy kis sikoly hagyja el száját. Nem csodálkozok ezen mivel legnemesebb testrészem munkára készen áll.

- Nyugalom csak én vagyok - búgom neki mély hangomon. De látom, hogy nem nyugszik meg. Vajon miért? Hehe, csak nem zavarba van. Nem mindennap történik az emberrel olyan, hogy egy meztelen férfi simul hozzá.

- Menj innen! - hallom felháborodott hangját. Hát végre magadhoz tértél akkor el is kezdhetünk szórakozni.

- Nem cicám most megkapom a desszertemet. - nézek rá gúnyos mosollyal. Uh de alacsony hozzám képest, de nem baj az. Szép kis arcocskája elsápad. Én lehajolok és finom kis csókot lehelek az ajkaira, amitõl megremeg. Mikor felébred, gyorsan elhúzza a száját és apró kezét rárakja. Kezd a kicsi pofikája egy érett paradicsomhoz hasonlítani. De nem hagyom, sokáig még jobban magamhoz húzom és újra rátapadok kívánatos ajkaira. Elõször körbenyalom, mire egy kis sóhaj szakad ki belõle önkéntelenül és ezt kihasználva csúsztatom a nyelvem a szájába. Elõször nem csinál semmit, de látom, hogy a látása elhomályosul és viszonozza forró csókomat. Nagyon tapasztalatlan szegényke, de nem baj majd én meg tanítom neki, hogy legyen kiváló szeretõ.

2008.11.01 19:17

Sakura:

Sóvár tekintete gonosszá válik, de ez csak növeli aggodalmamat.

- Egy alkut ajánlok – alkut? – jobban jársz, majd ha elfogadod, mert ennek súlyos következményei lehetnek számodra – mégis mi? Miért teszi ezt? Nem szólok semmit, nem is merek, emésztem a mondottakat, és várom, hogy mi az, amit akar tõlem.

-  Az ajánlatom az, hogy te itt maradsz velem és teljesíted minden óhajomat vagy a hozzátartozóid vagy a barátaid járhatják meg – mikor a hozzátartozóimat említi nem aggódom, de... a barátaim. Naruto... És pont most indultunk Sasuke keresésére. Miért pont most kellett ebbe az alakba belebotlanom? nem kockáztathatok. Még nem. Majd késõbb kitalálok valamit. De elõbb biztonságban kell tudnom õket, remélem bízhatok benne.

- Mit kell tennem? – kérdem végül, elhaló hangon, s várom további kikötéseit. Félek, nagyon.

- Elõször edd meg az ennivalót és utána menj el fürdeni. Késõbbi feladatodat nemsokára magad fogod tudni – fejezi be mondandóját, és hátra dõl az ágyon. Félve, de elveszem a tálcát az étellel. nagyon, szörnyen éhes vagyok. De... én azt hittem, valami mást fog kérni. Lehet, hogy nem is olyan szörnyû mint gondoltam? Elkezdek enni, de végig néz közben. Ez egy kicsit zavar.

- Te... nem eszel ? – kérdem kedvesen, mire halk kuncogás a válasz.

- Nem, én már ettem... Csak a desszertre várok – fejezi be a mondatot mosolyogva. Máár csak ez hiányzott nekem is. Nem hiszem el. Miért velem történik ez? Az evés befejeztével, leteszem a tálcát, majd felállok, és kérdõn tekintek a fekete hajúra.

- A fürdõ? – kérdem halkan, mire egy közeli ajtóra mutat ujjával. Remek. Kimegyek, és megnyitom a vizet. De elõbb... Ki kell találnom valamit. Valahogy ki kell jutnom innen. Bezártam volna az ajtót, de nincs kulcs. A fenébe. Közeledõ lépteit hallom, így gyorsan lekapva ruháimat ugrok be a zuhany alá, behúzva az ajtaját. A forró cseppek, kényeztetõn mossák arcom, érintik bõröm mindenhol. Ez most nagyon jól esik.

2008.10.31 22:26

Madara:

Kicsit megijesztettem a kicsikét, ezt onnan tudom, hogy összerándult. Felém fordul, és én megint gyönyörködhetek smaragd szemeiben.

- Ki vagy te? - hát nem ismersz meg ez nagyon szomorú, de nem baj majd úgyis megjegyzi a nevemet és akkor csak azt fogja mondogatni. Felül és látom, hogy a sebesülések már nincsenek rajta ezen egy kicsit ledöbbentem. Szóval a kicsi Sakura medi-nin ez meglepõ. Mégse olyan elesett ez tetszik.

- Hát nem emlékszel rám? Sakura… - oh, ez elszomorít, de nem baj majd eszedbe jutok, elmosolyodok, és úgy közeledek felé mintha egy ragadózó lennék, ki az áldozatára készül lecsapni és ezt észre se veszi. Látom, hogy zavarba jön, hogy nem emlékszik rám.

- Én… én… nem- hallom meg kicsi félénk hangját kíváncsi vagyok milyen lesz akkor a hangja mikor a legnagyobb élvezetet éli át. Mikor odaérek, hozzá leülök az ágyra õ meg félénken hátrébb húzódik, szeretem az ilyen kis félõs szûz lányokat. Na, miért menekülsz, nem eszlek, meg csak megkóstollak. Még egyszer végignézek, rajta nagyobb figyelmet fordítok egyéb testrészeire. Tálcát az ölembõl lerakom az éjjeliszekrényre.

- Rég nem láttalak, szépen megnõttél. Nagyon szépen- suttogok neki túlfûtött hangon. Egyszerûen nem tudom levenni róla a szemeimet. Látom még mindig nem ismert meg errõl meg is bizonyosodok.

- Honnan ismerlek? Mit akarsz tõlem? - nagyon kétségbe van esve olyan, mint egy riadt kis madárka, aki kétségbeesetten kutatja a kiutat. Vajon mért nem bízik meg bennem ez egy jó fogós kérdés. Erre a gondolatra egy sátáni mosolyt ejtek meg magamban.

- Madara vagyok, kicsi Sakura. Nem csodálom, hogy nem emlékszel rám, nagyon kicsi voltál még - látom, hogy már emlékszik, de inkább folytatom mivel kíváncsi volt, hogy mit szándékozok, vele csinálni majd most meg tudja - Ami a másikat illeti… - mondatomat nem fejezem be egy kicsi hatásszünet et tartok és gyönyörködök a kétségbeesett arcán. Kezd egy ötlet kirajzolódni a fejemben és erre egy gonosz mosoly terül szét arcomon. Látom, hogy leesett neki hogy mik a szándékaim vele úgy látom, hogy eddig nem csak én gyönyörködtem benne, de ezen most változtatni fogok. - Egy alkut ajánlok, jobban jársz, majd ha elfogadod, mert ennek súlyos következményei lehetnek számodra. - látom, az emlékeit mindent ki tudok deríteni róla és ez most kapóra jön.

- Az ajánlatom az, hogy te itt maradsz velem és teljesíted minden óhajomat vagy a hozzátartozóid vagy a barátaid járhatják meg. - látom a félelmet szemeiben és tudja, hogy nem viccelek. Látom a gondolatatait, hogy nem ilyennek képzelt el engem és hogy próbál valamit kitalálni, hogy kiszabaduljon, de ez nem fog neki menni mivel innen nem tud nélkülem kijutni. Végül, mint mindenki õ is megadja magát.

- Mit kell tennem. - kérdezi nagyon halkan. Nem akarom annyira megijeszteni, hogy majd sírva meneküljön, elõlem ezért megpróbálok vele egy kicsit kedves lenni.

- Elõször edd meg az ennivalót és utána menj el fürdeni. Késõbbi feladatodat nemsokára meg fogod tudni. - ezzel befejezettnek véltem a beszélgetést és hátradûltem az ágyamon onnan néztem hogyan eszik. Ezek a semmit mondó mozdulatok is elegek, hogy felizgasson mi lesz még késõbb.

2008.10.31 19:12

Sakura:

Lassan emelgetem fel ólom nehézségû pilláim. Egy sötét szobában vagyok, félhomály vesz körül. Hol vagyok? Pislogok párat, hogy jobban felébredjek, és tisztább látásra bírjam látógömbjeimet. Több-kevesebb sikerrel, de jobban látok. Fekve körbenézek, de nem ismerem fel, hogy hol vagyok. Utolsó emlékem, hogy az erdõben elájulok és egy ismerõs fekete hajú alak áll tõlem nem messze. Biztos õ hozott ide, de hova? Nem ismerõs. Próbálok felülni, de a hirtelen jött pokoli fájdalomtól visszazuhanok a párnák közé. Most veszem csak észre, hogy nem is a saját ruhám van rajtam. Mit csinált ez velem??!? Nagyon fáj a sérülésem. Pecséteket formálok, és halványzöldes fénnyel begyógyítom... Így már sokkal jobb. Épp hogy befejezem, belép valaki az ajtón, kezében egy tálcával amin étel és ital van.

- Látom felébredtél! Hogy érzed magadat? – kérdi mély baritonján, kissé összerezzenek, de ismerõsnek tûnik a hang... De honnan?

- Ki vagy te? – kérdem tõle felülve az ágyon. Látom arcán a meglepett kifejezést, biztos nem tudja, hogy medi-nin vagyok és be tudom gyógyítani a sebem. Csak eszméletemnél kell lennem.

- Hát nem emlékszel rám? Sakura... – kérdez vissza, miközben sejtelmes mosollyal lép közelebb az ágyhoz. Szóval már találkoztunk, és õ emlékszik rám. Tudja, hogy hogy hívnak.

- Én... én... nem – motyogom orrom alatt, nem tudom, hogy meghallotta e.

Leül az ágy szélére, és én félve kuporodom az ágy másik végébe. Fekete szemei fürkészõn mérnek végig, ezért az ágyon lévõ takarót jobban magamra húzom. Leteszi ölébe a tálcát.

- Rég nem láttalak, szépen megnõttél. Nagyon szépen – suttogja halkan és folyton engem pásztáznak szemei. Olyan... olya... furcsa. Ismerõs, még is idegen. Olyan feketék, mint Sasuke szemei. De nem lehet a rokona, hisz Itachit ismerem, de õ nem az. Ki õ?

- Honnan ismerlek? Mit akarsz tõlem? – s még kérdeznék ezerrel, de csak ennyit bírok. Rettegek, de nem tudom mitõl. Nem ismerem, nem tudom mire képes, és a legfontosabb. Hogy fogok innen kijutni? Még a ruháimat is meg kéne találni.

- Madara vagyok, kicsi Sakura. Nem csodálom hogy nem emlékszel rám, nagyon kicsi voltál még – morogja halkan. Madara? De ismerõs ez a név. Erõsen gondolkodom, majd egy emlékkép villan meg lelki szemeim elõtt. Õ volt az aki hazavitt mikor eltévedtem kiskoromban az erdõben. Tehát ezért volt olyan ismerõs  – Ami a másikat illeti... – mosolyodik el gonoszul, s én rosszat sejtek. Nagyon rosszat. ismerem az ilyen sóvár férfitekintetet, ezt a mosolyt. Valamit ki kell találnom, de gyorsan!

2008.10.30 19:53

Madara:

Egy újabb nagy egy újabb nehéz küldetés mindig ez megy, én megölöm az ellenséges nindzsákat a megbízónak meg tiszta marad a keze. Kezd unalmas lenni egy ideig még jó szórakozás a gyilkolás, de utána az ember azt is megunja egyszer. Már kezd abból elegem lenni, hogy mindig könyörögnek, hogy ne öljem meg õket mivel családjuk van, meg hogy meg fognak változni, de engem ezek nem érdekelnek. Engem úgy neveltek, hogy ne mutassam, ki a gyengeségemet ne legyek irgalmas ne kegyelmezzek senkinek, ha kell a saját anyámat is meg kell ölnöm. Szerettem volna én is olyan gondtalan életet, mint a többi gyerek hogy alig várja, hogy haza érjen mivel a szülei odaadó féltéssel várják haza, meg amikor a születésnapját ünnepli, akkor boldogan szalad oda hozzájuk az ajándékai miatt. De sajnos nekem ez nem adatott meg belõlem csak egy gyilkoló gépet neveltek. De ahogy így tanakodtam egy rózsaszín hajú kislányt veszek észre, aki felém fut, könnyes szemekkel föl se néz, és így frontálisan nekem jön. A nagy lendülettõl a fenekére esik közben a könnyeit is letörli, és csak aztán néz föl rám. Szép smaragdzöld szemeiben félelmet látok megpróbál felállni, de megint, megbotlik és visszahuppan. Megsajnálom, egy kicsit ezért elindulok felé és kedves hangon próbálom megnyugtatni.

- Ne félj tõlem - mondom, és a kezemet kinyújtom felé egy kicsit bátortalanul, de azért elfogadja. Ahogy a kis kezét belecsúsztatja az enyémbe enyhe bizsergés járja át a testemet. Na, errõl a kis angyalról mindent ki szeretnék deríteni.

- Én Madara vagyok. Téged hogy hívnak kislány?

 - Sa… Sakurának. - motyogja, de az én kiváló hallásommal ezt is meghallom. Mondjuk kitalálhattam volna, a rózsaszínû hajáról ilyen lánnyal nem mindenki találkozik.

- Mit keresel itt ilyenkor? Nem kéne otthon lenned? - azét kíváncsi vagyok, hogy mit keres itt egy ilyen törékeny teremtés. Kérdésemre megint könnyezni kezd a szeme.

- Eltévedtem. - hát ezt mindjárt gondoltam, hogy nem csak heccbõl sír itt az erdõ közepén. Gyorsan ölembe kapom, mivel látom, hogy nagyon fáradt és álmos már és most ki kéne deríteni, hogy hol lakik.

- Hol laksz Sakura?

- Konohában.

Erre én csak elindultam arra mivel nekem is sietnek, kell, és úgyis útba esik, mivel ott van az áldozatom. Látom, hogy kicsi szemeit lecsukódnak és mély álomba merül. Gyorsan suhanok, a fákon a kapunál az õrök észre se veszi, hogy éppen mellettük mentem el. Vattacukor hajú kislány egy parkba hagyom egy padon ahol biztosan meg fogják találni. Még egy utolsó pillantást vetek rá és megyek is folytatom a küldetésem.

***

Hrrr már kezd elegem lenni, hogy mindig engem ugráltatnak most is a villámok országának a határánál vagyok nem, hogy inkább más érdekesebb dolgokkal ütném el az idõmet, amit még élvezek is. Amint így haladok tanakodva magam elõtt látok egy harcoló párost. Az egyik nagyon ismerõs nekem rózsaszínû haj ez valahonnan rémlik. ÁÁÁ megvan ez az a kislány, akit anno régen megmentettem az óta szépen megnõtt minden értelembe. Az ellenfele éppen most akarna végezni vele, de én elõbb, megölöm. Most van, idõm jobban megvizsgálni szemei még mindig úgy ragyognak, mint régen arca nagyon szép rózsaszín fürtjei szépen keretezik szép ki pofiját. Mellei szép gömbölyûek és teltek pont a kezeimbe valók. Már alig van magánál nagyon súlyos sérülései vannak, ha nem látja el valaki biztosan meg fog halni. Hmm, nem is néz ki olyan rosszul a kicsike jó lesz nekem egy ki szórakozásnak. Nem is gondolkozok, rajta sokáig ölbe kapom, és már száguldok is a rejtekhelyem felé. Ájultan fekszik, a kezembe nagyon törékeny teste van, csodálkozok, rajta hogy ilyen porcelán babából hogy lehet egy nindzsa. Mikor odaérünk, lefektetem, az ágyamra mondjuk ezt nem arra szoktam használni, de most kivételt teszek. Levetkõztetem, csak a fehérnemûjét hagyom, rajta sietnem kell, különben olyan teszek, ami nem lenne túl szép egy éppen ájult emberrel szemben. Kimegyek kötszerért és fertõtlenítõszerért mikor visszatérek, lekezelem mikor ezzel is végeztem a szekrényemhez lépve egy pólót veszek ki és azt rá adom. Kimegyek a szobából, hogy hozzak neki ennivaló és mikor visszatérek, látom, hogy éppen ébredezik.

- Látom felébredtél! Hogy érzed magadat? - kérdezem mély hangon.

2008.10.30 18:29

Sakura:

Ma szép nap virradt rám. Ma van az ötödik szülinapom! Wíííííí! Kipattanok az ágyból már hajnalok hajnalán, amikor a nap is még csak ébredezik, és szüleim szobája felé rohanok. Felpattanva az ágyra ugrálok, hogy felébresszem õket. Nem bosszúsak, csak mosolyogva, álmatagon néznek rám. Tudják, hogy miért jöttem. Az egész délelõtt a rokonokkal meg ilyesmikkel telik, mindenki a szülinapomra jött. Imádom, mert ilyenkor sok ajándékot kapok ^^.

Délután ráveszem anyuékat – mikor már minden lecsendesedett – hogy menjünk ki sétálni a falu határán kívüli erdõbe. Még sosem jártam ott. Épp a kaput hagyjuk el, én középen vagyok, és két oldalt anyu és apu kezét fogva sétálunk. Egyszer csak kikapom kezem, megérintem anya lábát, majd futni kezdek.

- Kapj el! Te vagy a fogó! – kiáltom hátra. Egy ideig tud követni, de egy idõ után térdeire  támaszkodva liheg, amin és csak nevetek.

- Sakura! Kicsim! Állj meg! – kiált utánam, de én csak nevetek, és futok tovább, be a fák rengetegébe.

Már órák óta bolyongok, kezdek nagyon félni. Sehol sem találok kiutat, anyuékat sem hallom, hiába kiabálok, semmi válasz. nagyon félek, és már elkezdett besötétedni. Könnyáztatta szemmel futok, nem tudom merre, vissza akarok térni  a faluba, de nem tudom merre kell menni. Homályos tekintettel kerülgetem a fákat, de egy fekete valamibe még is belebotlom. A földre huppanva ülök le, és megtörölgetem szemeim.  Felpillantok, és egy hosszú ében fekete hajó, fekete szemû férfit pillantok meg. megijedek, és épp a földrõl másznék fel, de mindig megbotlom. Felém közeledik, és a sokktól ledermedek.

- Ne félj tõlem – mondja kedvesen, mégis negédes hangon, és kezét felém nyújtja. Félve, de elfogadom, és felsegít. A hangja… olyan megnyugtató.

- Én Madara vagyok. Téged hogy hívnak kislány?

- Sa... Sakurának – motyogom válaszként.

- Mit kerelósel itt ilyenkor? nem kéne otthon lenned?

A kérdéseire újra könnyek szöknek szemembe.

- Eltévedtem – pityergem.

Felkap ölébe: - Hol laksz Sakura?

- Konohában – válaszolok szipogva.

nem válaszol, csak elindul valamerre. A sok szaladgálástól és sírástól, elfáradtam, elálmosodom.  Egy ásitás hagyja el szám, majd egy utolsó pillantást vetve az idegen helyes arcára, behunyom szemeim.

Legközelebb, otthon kelek fel, anya karjaiban.

A Hokage irodájába indulok, hívat minket, a hetes csapatot, név szerint Sai-t, Narutot, engem és Yamato kapitány-t. Beérünk, és Naruto rögtön támadásba lendül, hogy megtudja küldetésünk célját. Én is kikerekedett szemekkel tapasztalom, hogy Sasukeról van szó, információkat kaptunk róla, így utána eredhetünk. Újult lelki erõvel mosolygunk, s már rögtön hazafelé vesszük az irányt, hogy fél órán belül indulhassunk. Gyorsan be is pakolok mindent ami kellhet. Az ajtóban állva egy rossz érzés fog el, szomorú pillantással búcsúzok el, most már üresen álló lakásomra. Évek óta egyedül élek, szüleim elvesztettem egy Konoha elleni támadásban. Szörnyû volt az az év. Már kint is vagyok a kapunál, mindenki csak rám vár. El is indulunk, és sietünk ahogy csak tudunk. Narutoval az élen vagyunk, a többiek mögöttünk jönnek. A villámok országának határán ellenséges ninjákba botlunk, kérdezés nélkül támadnak, és mivel nincs más választásunk, harcba bonyolódunk. Nagyon erõsek, nehezen bírunk velük. Mindenkin látom, hogy erõsen küzd. Az ellenfelemmel elsodródunk a többiektõl, így nem látom õket. Túl messze kerültünk, a francba. Már a csatájukat sem hallom. Ellenfelem egy különleges jutsuval a földre terít, és már egy végsõ támadást mérne rám, mikor élettelenül huppan a földre. Lihegve nézek a halott egyénre, majd meglátok egy fekete nadrágot. Feljebb emelve tekintetem egy fekete szempárral találkozik, és egy közömbös arccal. olyan ismerõs, de honnan? Nincs idõm gondolkodni, elhomályosul arca, majd lehunyom szemem. Nagy ütést kaptam, mély a sebem, nagyon fáj. Elájulva terülök el a földön, magába húz a rejtélyes sötétség.

2008.08.28 22:40

Neji:

Ujjaival eltünteti arcomba hulló ébenfekete tincseimet… megõrjít…

- Nagyon szép vagy...túlságosan is. Nehéz visszafognom magam, amikor egy ilyen gyönyörû fiúval játszadozhatok...- búgja, s hozzám simul… érzem, ahogy felparázslik bõröm, ahogy az övéhez ér, szikrákat vet a levegõ, ahogy a vágyam sóvárgó lángjai felcsapnak bennem…

Vadul csókol, s halk sóhajával zavar meg, ahogy kemény férfiasságát az enyémhez dörgöli… égetõ forróság cikázik végig rajtam, akár ez villám… belopja magát minden porcikámba, saját életre ébreszti testemet… kábán, bátortalanul viszonzom csókját… fullasztó lesz a csók, ahogy viszonzom, kéjsóvár testem lángol, elemésztõ tüze magával ragad, fertõzõ betegségként veszi át a vágyat, amit az Õ teste sugároz…

Zilálva szakítja meg a csókot, s ujjaival hajamba markolva húzza fejem nyakához, s én engedelmesen, elvakultan ízlelem meg puha bõrét… bódultan hallgatom kéjes nyögését, halkan sóhajtozva élvezem ujjainak kényeztetését péniszemen…

Lágyan harapok bele bõrébe, nyelvemmel megkóstolom sós bõrét, magamba szívom kesernyés, mégis részegítõ illatát… eszemet vesztem, megbolondulok, hagyom, hogy vezessen, s én puha csókokkal hintem be bõrét utam nyomán… elérek egyik mellbimbójához, s gyengéden megszívva veszem ajkaim közé… bódultan nyalogatom, ujjaim bizseregnék, egész lényem azért könyörög, ordít, hogy megérinthesse…

Rángatni kezdem kezeimet, s esdeklõen nézek fel a felemás szempárba, melyek vágytól elsötétülten pillantanak vissza rám…

- Engedj el…kérlek…- kérlelem… sosem tettem még ilyet… életemben elõször kell könyörgéshez folyamodnom, de úgy látszik megéri… könnyed mozdulatokkal szabadít meg bilincsemtõl, s kezeimmel rögtön puha bõrét kezdem cirógatni… el ment az eszem…

2008.08.28 17:34

Kakashi:

Magához térve ismét rángatni kezdi kezeit, szabadulni próbál.

- Azonnal engedj el! - kiáltja dühösen szikrázó szemekkel. Ahh de szép vagy ilyenkor... Kéjesen simítom végig formás kis testét, majd apró köröket rajzolva mellkasára, finoman megcsippentem mellbimbóját. Olyan szépek és a színük... gyönyörû rózsaszín. Felsóhajtva fordítja el tõlem az arcát, és fekete hajának fátyola mögé rejti szépségét. Megkóstolom finom bõrét, és finoman megszívom az egyik, majd a másik kis szépséges bimbócskát. Na mi van? Még mindig úgy teszel, mintha itt sem lennél? Hehe... ez majd felkelti a figyelmed... Megragadom merevedését, és finoman megszorítom. Kéjesen felnyögve feszül ívbe csodás teste. Ez az...

Félresöpröm az útból hajzuhatagát, hogy láthassam kipirult arcán a tiszta élvezetet.

- Nagyon szép vagy... - súgom mosolyogva az ajkai közé. - ...túlságosan is. Nehéz visszafognom magam, amikor egy ilyen gyönyörû fiúval játszadozhatok...

Ránehezedek, és csupasz bõrünk szinte sisteregve simul össze. Merevedésemet az övéhez dörzsölve sóhajtok bele a csókba, majd elmosolyodom, ahogy megérzem bátrotalan kis nyelvét, ahogy viszonozza. Vad nyelvcsata következik kifuladásig...

Levegõért kapkodva szakítom el tõle a számat, és hajába markolva emelem fel a fejét, irányítva õt, hogy hol csókolja és kényeztesse a bõrömet. Hangosan felnyögve hunyom be szemeimet, ahogy megérzem nyakamon forró ajkait... Másik kezemmel férfiasságát masszírozom lágyan...

2008.08.27 22:09

Neji:

Ajkaival nem áll meg, mellkasomra téved, s élvetegen ízlelget engem, akár valami desszertet… csak hogy én nem vagyok az…mégis, érintése nyomán felparázsló bõröm alatt eleven tûz tombol, érte ordít, folytatásért… ajkaim közül szakadatlanul sóhajok törnek elõ, szemeim elé lassan bekúszik a vágy mindent elhomályosító köde…

Azonban eltávolodik tõlem, s térdére támaszkodva, széles vigyorral fürkészi arcomat… elkerekednek szemeim, ahogy ujjaival, tökéletes könnyedséggel szabadul meg felsõtestét fedõ ruhadarabjaitól… ahogy elõbukkan fedetlen mellkasa, érzem, hogy sötét pír szökik arcomra, nem is tudom miért… nem kéne zavarba jönnöm… de tudatában annak, hogy milyen helyzetben vagyok, és mit készül tenni velem, akaratlanul is élénkebb színekben pompázok…

- Nem is tudod milyen észbontóan szexi vagy, amikor elpirulsz Neji-kun.- susogja s egy pillanat alatt szabadul meg fölöslegessé vált ruhadarabjaitól…Mit mûvel???

- Hû de piros vagy...- jegyzi meg, de én kábultan,megbûvölten hordozom végig szemimet izmos testén, hibátlan bõrén… de észbe kapok, villámként cikázik végig elmémen a felismerés, miszerint nekem, nem kéne így, ilyen szégyentelenül méregetnem õt… pedig szemeim csak úgy isszák a látványát, a testemet ostromló vágy forrósága egyre nagyobb erõkkel kényszerít arra, hogy hagyjam magam, hogy ne ellenálljak…

- Tetszik amit látsz? – érdeklõdik mély hangján, s ahogy kemény férfiasságát ágyékomhoz dörgöli, erõlködve folytok magamba egy hangos nyögést… ne…agy abba…!- Mmm... kezdõdjön az élvezet... – susogja, leheletével õrjítõen perzseli ajkaimat, de nem tudok ezzel törõdni, ugyan is mind útjában lévõ ruhadarabomtól egy pillanat alatt szabadít meg…

Kitágult szemekkel döbbenten nézek rá, majd lángoló dühvel, tehetetlenségem iránti mérgemmel kezdem el kezeimet rángatni, ám õ úgy igazította a kis „bilincsem”, hogy még véletlenül se tudjak szabadulni…kínos…

- Azonnal engedj el!- kiáltom, szemeim villámokat szórnak, azonban õ csupán egy élveteg vigyorral hordozza végig ujjait mellkasomon, hogy egyik mellbimbómhoz kalandozva játékosan csippentsen bele. Ajkaimba harapok, elfojtom kéjes sóhajomat, s fejemet elfordítva hagyom, hogy hajam sötét függönyként boruljon arcomra.

Ajkainak perzselõ forróságát érzem kiszemelt testészemnél, visszafojtott nyögésekkel tûröm, hogy a bennem lángoló tüzet még magasabba, még pusztítóbbra szítva kényeztetessen nyelvével…

Azonban én nem nézek rá, úgy teszek, mintha nem lenne hatással rám, pedig tudom ez merõ hazugság… érintése nyomán terjedõ vágy, égetõ forróság úgy terjed szét minden porcikámban, mint a pusztító lávafolyam…

Megelégelhette színészkedésem, ujjait merevedésemre kulcsolja, s megszorítva azt ösztönözni ajkaimat lazulásra, hogy onnan hangos nyögés szabaduljon ki… testem ívbe feszül, s tehetetlenül vergõdöm karmai között…

2008.08.27 18:01

Kakashi:

- Engedj el! - dühöng az én kis husikám. Hehe...jó kis hasonlat. Imádom a testét... gyönyörû. Ujjaimmal apró köröket rajzolva simítok végig a bõrén, kecses nyakán... Számmal is feltérképezem ezt a területet... finom... végigcsókolom a mellkasát, és gyengéden harapdálom. Imádom az ízét... mint az érett, puha körte...

Sóhajait hallva elégedetten térdelek fölé újból. A kába halványlila szemek meglepetten elkerekednek, ahogy élveteg vigyorral arcomon kigombolom a mellényemet, majd az ingemet. Felbukkanó felsõtestemet látva mélyen elpirul. Ó ez a zavarodott kis arc...

- Nem is tudod milyen észbontóan szexi vagy, amikor elpirulsz Neji-kun. - duruzsolom mosolyogva, majd a nadrágomtól és alsómtól is megszabadulok a szeme láttára.

- Hû de piros vagy... - nevetek halkan, és hagyom, hogy alaposan végigmustráljon. Felfogja mit csinál, és elkapja rólam tekintetét. Kis édes...

- Tetszik amit látsz? - kérdezem érzékien búgva, majd újra fölé mászva dörzsölöm merevedésemet az ágyékához. - Mmm... kezdõdjön az élvezet... - lehelem az ajkaira, és egy egyzserû mozdulattal letépem róla a maradék ruhát is.

2008.08.22 20:59

Neji:

- Bizony Neji-kun... innen már nincs menekvés. De valami azt súgja, nem is nagyon akarsz. – teszi még hozzá halkan nevetve. Még hogy én? Elmennék… csak épp nem tudok… tõled és a testemben izzó vágytól…

Hirtelen penderít az ágyra, s mire észbe kapnék, reagálhatnék, egy ragadozós ügyességével terem felettem, s rám nehezedve kapja el csuklóimat. Elõvigyázatos... bár muszáj is, mert ha nem vigyáz rátámadok, amire jelen pillanatban a nem lennék képes…

Ajakival az enyémekre tapad, hevesen csókol, hogy elterelje figyelmem arról az apró tényrõl, miszerint eltávolította a fölsõmet, s kötélként ejti fogságba vele kezeimet. Megragad egy kunait, s falhoz szegezi vele ruhámmal összekötözött csuklómat, s azzal biztosítja be ,teszi még hatásosabbá a bilincset.

Elégedetten méri végig testemet, szinte felfal szemeivel… irritál, ugyan akkor kissé félelmetes… mintha egy ártatlan kis nyuszika lennék, akit épp felfalni készülnek…

- Ahogy sejtettem...nagyon szép tested van Neji-kun.- dicsér meg. Villámló szemekkel nézek rá, kezdeti döbbenetem elpárolgott, tova szállt, viszont õ csak vigyorogva figyeli szememben a düh lángjait. Hihetetlen…

- Engedj el!- kiáltom indulatosa, ám õ úgy látszik nem akar támogatni ebben, ujjait végig húzza nyakamon, s én megborzongva fojtok magamba egy halk sóhajt. Mi ez? Ujjai nyomán emésztõ forróság terjed szét bõröm alatt, mintha folyékony tûz tombolna bennem… pedig csak megérintett!

Ajkainak forróságát érzem nyakamon, ahogy hevesen, mohón kezdi ízlelgetni nyakam érzékeny bõrét, gyengéd harapásokkal kényeztet, én azonban csak oldalra fordítom fejemet, s behunyt szemekkel próbálok ellenállni, a vágynak, mely halálos méregként tompítja el érzékeim, tudatom, hogy fokozatosan az Õ uralma alá kerülhessek…

2008.08.18 00:44

Kakashi:

Homályos szemekkel néz fel rám,kezeivel görcsösen kapaszkodik a mellényembe. Ahh a kis drága...

Mit kéne mondanom…? - sziszegi. - Azt hogy, minden akaratom ellenére vonzódom hozzád? Hogy nem vagyok biztos, abban, hogy elmennék? Hogy a testem csak azért ordít, hogy érezzen téged?

Ez az!

- Pontosan. - vágom rá önelégült vigyorral.

- Arra várhatsz…- szegi fell az állát dacosan. Ejnye... engem te nem versz át Neji-baba. Magamhoz szorítom, pár pecsét, és már a házamban is vagyunk, pontosabban a hálószobámban,mégpontosabban a puha süppedõs szõnyegen, a hatalmas ágyam mellett.

- Hova hoztál…?- csuklik el a hangja. Csak nem félsz? Ugyan... nincs rá okod...

- A hálószobámba…- súgom, és finoman megkóstolom az ajkait. Mmm... - Bizony Neji-kun... innen már nincs menekvés. De valami azt súgja, nem is nagyon akarsz. - kuncogok halkan, majd egy erõs taszítással az ágyamra lököm, és mire felpillant, már fölötte is vagyok. Ráülök a csípõjére, és kezeit a matracba szorítom. Nem kockáztatok, hiszen ha bepöccen, elég egy érintés a kezeivel és leblokkolja a chakrámat, majd kisétál innen.

Megcsókolom, és villámgyorsan letépem róla az ingét. Csuklója köré tekerem, és egy kunai késsel a falhoz szegezem bilincsét. Elégedetten nézek végig meztelen felsõtestén.

- Ahogy sejtettem... - mondom mosolyogva. - ...nagyon szép tested van Neji-kun.

2008.08.17 22:37

Neji:

Váratlanul fordít meg, a falhoz nyom, kezeimet ismét fogságba ejti… a francba…

Testével a falhoz szorít, ujjait álamra fonva fordítja meg felé kisé fejemet. Kissé kényelmetlen póz…

- Na akkor vegyük át mégegyszer...- leheli, ujjaival ágyékomra kalandozik, s végig ível rajta, ezzel egy idõben, saját vágyának bizonyítékát a fenekemhez dörgöli… forróság hullámzik végig testemen, bombázza érzékeim, elkábít… borzongva sóhajtok fel… nem sokáig tudok tiltakozni… és ezt õ is tudja, és piszkosul kihasználja…

Ujjaival már tilosban jár, bekalandozik velük gatyámba s bilincs zárja velük merevedésem… a francba… egész testemben remegek, érékeimet, minden porcikámat ostromolja a kéj, s egyre gyengébb leszek…

- Hagyhd….- próbálok nyöszörögni valami értelmeset, hogy kifejezzem leheletnyi kis tiltakozásomat, ám nem megy olyan könnyen…

- Én tudod miben vagyok biztos?- kérdezi halkan, gyengéden nyakamba harap, s én önmagamból kikelve döntöm fejemet mellkasára… már ez is nehéz…- Minden felháborodásod és dühöd ellenére veszettül kívánsz engem.

Tessék? A testemet elcsábíthatod, de ellenállni még képes vagyok…

- Nem...mfhmfmhfmhh...- makogom, és nem volt valami meggyõzõ…

- Hogy is mondtad?- kérdezi fesztelenül, s ujjait megmozdítja péniszemen, s kínzóan kezd kényeztetni… behunyom szemeimet, elveszítem minden uralmamat testem fölött, mely kéjes nyögésekkel törõdik bele az édes kínba… nem engedhetem… de nem bírok tiltakozni…

Legnagyobb csalódottságomra, abba hagyja, s kihúzva kezét a nadrágomból, maga felé fordít, tartok tõle, ha nem fogna elesnék…

- Akkor most újra megkérdezem...- gyengéden harapással ajándékozza meg alsóajkam, s duzzadó ágyékát az enyémhez dörzsöli…- Szóval?

Kábultan nézek fel rá, s kezeimmel remegve kapaszkodok meg ruhájában. Mit is mondhatnék…? Nem tudom elrejteni magam elõtte…

- Mit kéne mondanom…? – kérdezem kissé ingerülten, de még túlságosan is az elõzõleg átéltek hatása alatt vagyok…- Azt hogy, minden akaratom ellenére vonzódom hozzád? Hogy nem vagyok biztos, abban, hogy elmennék? Hogy a testem csak azért ordít, hogy érezzen téged?

- Pontosan.- vigyorodik el,

- Arra várhatsz…- húzok egy kissé kába gunyoros mosolyt arcomra, ám õt nem gyõzi meg túlzottan. Megragadja kezeimet, s magához szorítva formál kézjeleket, s következõ percben, mire feleszmélek, már egy idegen hálóban találom magamat.

- Hova hoztál…?- kérdezem, s kissé rémülten nézek körbe.

- A hálószobámba…- leheli ajkaimra, s é megdöbbenve nézek fel rá… ez nem jó…

2008.08.17 21:55

Kakashi:

Mérges arckifejezéssel, villámokat szóró szemekkel néz fel rám, és izegni-mozigni kezd, hogy kiszabaduljon.

- Inkább kihagynám... - sziszegi. Kis naiv... elvigyorodom. Szóval még kell egy kis meggyõzés... Rajtam nem múlik... Belecsókolok a nyakába, és felsóhajt. Jól van... haladunk.

- Biztos vagy ebben, Neji-kun? Mert én nem úgy vettem észre... - súgom a fülébe. Remekül érzem, ahogy megremeg.

- Biztos vagyok benne... - mondja, de nem túl meggyõzõ hangon. Olybá fest, már csak az automatika válaszolt.

Megpenderítem, és arccal a falhoz nyomom, kezeit ismét lefogva. Hátához simulok, és magam felé fordítom fejét, majd a füléhez hajolok.

- Na akkor vegyük át mégegyszer... - súgom érzékien. Kezemmel végigsimítok dudorodó nadrágján, miközben saját merevedéstõl kemény ágyékomat a fenekéhez dörzsölöm. Remeg és sóhajtozik... Hehe... Még hogy biztos benne. Na majd én megmutatom neki, hogy mi a biztos.

Kezem besiklik a nadrágjába, és rákulcsolom ujjaimat kemény péniszére. Valamit mond, de nyöszörgésbe fullad, és már úgy remeg, mint a kocsonya. Pedig még el sem kezdtük...

- Én tudod miben vagyok biztos? - lehelem a nyakába, majd finoman beleharapok a bõrébe. Hátraveti a fejét a mellkasomra, gyönyörû haja szétterül... Oh...

- Minden felháborodásod és dühöd ellenére veszettül kívánsz engem. - folytatom mosolyogva.

- Nem...mfhmfmhfmhh... - nyöszörgi, és nem értem amit mond.

- Hogy is mondtad? - kuncogok halkan, és masszírozni kezdem a férfiasságát. Hangosan nyögdécselve, behunyt szemekkel élvezi. Már látom rajta, hogy nem kell sok neki az orgazmushoz.

Kihúzom a kezemet nadrágjából, magam felé fordítom ernyedten ziháló kis testét, és ismét a szemébe nézek.

- Akkor most újra megkérdezem... - harapdálom meg finoman az alsóajkát, és ágyékomat az övéhez dörzsölöm. - Szóval?

2008.08.17 21:10

Neji:

- Le sem tagadhatod, hogy élvezed Neji-kun...- búgja vigyorogva.

Hogy merészeli…? Bevonszol egy sikátorba, le támad, és ráadásul szórakozik is rajtam…

Már épp belekezdenék, sértéseim áradatába, vagy épp kinyilvánítanám számára nem túlkedvezõ véleményemet, ám mielõtt megszólalhatnék, ujjaival végig ível ágyékomon, majd egy hirtelen mozdulattal megmarkolja ruhán keresztül péniszemet. Mégis mit…? Meglepettségemben, s a testemen villámcsapásszerûen végig cikázó forróság miatt, felnyögök, s fejemet hátra vetem… mégis mit csinál?

- Ne folytassuk ezt inkább nálam? – érdeklõdik alsó ajkamba harapva. Na ez már tényleg mindennek a teteje…

Villámokat szóró szemekkel nézek fel rá, s ficeregni kezdek, hogy kiszabaduljak, ám nem sokat érek el vele… kezd elfajulni a dolog…

- Inkább kihagynám…- szûröm ki fogaim között, s próbálom kordában tartani, testemben halálos méregként szétáradó dühömet.

Érzéki mosoly kúszik ajkaira, s forró leheletével kezdi cirógatni ajkaimat. Felsóhajtva remegek meg, a perzselõ, égetõ érzésre. Nyakamhoz hajol, s lágy csókot hint érzékeny bõrömre. Ajkaimba harapok, s elfojtom kéjes sóhajomat… a francba…

- Biztos vagy ebben, Neji-kun? Mert én nem úgy veszem észre…- suttogja fülembe, s én megremegve próbálom kiszabadítani kezeimet, ám õ csak még szorosabban nyomja a falnak.

- Biztos vagyok benne…- mondom halkon, s próbálok annyi haragot, s nem tetszést hangomba sûríteni, amennyi tõlem telik…

2008.08.17 15:17

Kakashi:

Finoman végigsimítom a száját nyelvemmel, de összeszorítja, nem enged be. Naaa... engedj beee... Megharapdálom érzékien, és hozádörzsölöm ágyékához betonkeménységemet. Érzed milyen hatással vagy rám? Felnyög és én belemosolygok a csókb. Érzed... Kihazsnálom a helyzetet, és nyelvemmel becsusszanok a forró és édes barlangba, majd megkeresem félénk kis nyelvecskéjét. Nem menekülsz... Látom, hogy élvezed...

Belesóhajt a csókba, és megszakítva a csókot nézek le rá. Édesen pirulva, levegõért kapkodva fúrja szemeit az enyémbe. Dühös... hû de dühös...

- Le sem tagadhatod, hogy élvezed Neji-kun... - súgom vigyorogva. Nyitja a száját és nagy levegõt vesz hogy ordítozzon, de szabad kezemmel végigsimítok ágyékán, és a nadrágon keresztül megfogom a merevedését. Hátravetett fejjel nyög fel... ahh micsoda érzékenység...

- Ne folytassuk ezt inkább nálam? - kérdezem csábítóan, finoman az alsóajkába harapva.

Neji:

Igyekszem minél elõbb végezni, s minél hûvösebb, távolságtartóbb lenni. Kitudja, mit tenne, ha kissé megnyílnék, amire nincs esély, mert eddig sem tettem meg, csupán néhány kivételezett személynek, de õ nem szerepel a listámon.

Miután végzünk, én felállok, s megvárom amíg fizet. Na igen. Szép volt jó volt, ideje, hogy vége legyen.

- Köszönöm a késõi ebédet, Kakashi-san.- hálálkodom közömbösen, s már menni készülnék.

- Szívesen.- mondja, s megragadja kezemet. Ezt nem hiszem el…- Hova sietsz?- kérdezi, s szinte kihúz az utcára, ahol békésen sétálgatva vonszol magával. Ehh… nehezen adja fel. De egyszer mindent el kell kezdeni. Nem?

- Haza...- közlöm hûvösen, arcom higgadt, nem engedem, hogy bármilyen érzelem kiüljön rá. Csak felbátorodna tõle. Teljesen mindegy hogy mi lenne az a kifejezés, amit magamra öltenék.

- Remek ötlet.- mondja vidáman. Én is így gondolom. Te is mész haza, és én is. Aztán nem találkozunk többet. Még szép, hogy remek ötlet!

De úgy látszik õ egészen máshogy gondolkozik, mivel, ahogy egy kis sikátor mellett haladunk el, egyszerû mozdulattal ránt be oda, s a falhoz penderít… Már megint. Ezen még nem is lepõdnék meg annyira, de mikor maszkját leveszi… nos enyhén szólva hökkenek csak meg. Ilyen az arca? Miért rejti el? Biztos vagyok benne, hogy lelkes rajongó tábora lehetne, ha nem rejtené el…de hangsúlyozom… én nem tartoznék oda… jóképû férfi elismerem, de legnagyobb bánatára csak zavarba hoz, elcsábítani nem tud.

Elkapja csuklóimat, s a fejem felett a falhoz szorítja õket. Elõvigyázatos… Szabad kezének ujjaival lágyan emeli feljebb államat…

Megbûvölve figyelem õt, eltolja fejpántját, s így tökéletes szemkontaktust létesíthetek a felemás szempárral… tökéletesen illenek egymáshoz… éjfekete és bíbor vörös…

Te jó ég… mikre gondolok…

Ajkaival megcirógatja az enyémeket, forró, nedves nyelvével végig ível ajkaiamon, de én összeszorítom õket… nem fogod kicsikarni belõlem…

Fogaival lágyan harapdálja meg alsó ajkamat, s ágyékát az enyémhez dörzsöli… Jézusom!

Rémülten nyögök fel, s õ az alkalmat kihasználva férkõzik nyelvével számba, én pedig bénultan tûröm. Elfordítanám fejemet, de túl erõsen tartja államat…

Mikor nyelve hozzáér az enyémhez, megremegek, s belesóhajtok a csókba…

A francba…

Elszakad ajkaimtól, s én pihegve nézek fel rá… szemeimben a düh szikrái parázslanak fel, ha ölni tudnék vele… megtenném… és már halott lenne…

Ez a férfi… FÉRFI (!) megõrjít…

2008.08.17 10:44

Kakashi:

- Erre semmi szükség Kakashi-san. Biztosan, van jobb dolgod is, minthogy engem itt tarts.- próbál erõtlenül tiltakozni. Hát ez nem volt valami meggyõzõ... hehe. Leültetem a székre, és a pultra könyökölve nézem Õt, ahogy eszik. Istenem... a kis rózsaszín nyelvecske lassan és kéjesen végignyalja az evõpálcikát... Hirtelen csupa-csupa 18-as karikás jelenet jut eszembe róla, és a nadrágom is kezd szûkülni. Remélem az én "pálcikám" vagy inkább nagy "botom" (hihihihi) is részesül majd ebben a kényeztetésben. Uhh melegem van.

Rám villannak a halványlila szemek, ezért moderálom magam, és ahogy elfordul tõlem én is bekapom gyorsan az ebédemet. Késõi ebéd, mert már mindjárt este van, de ebéd, mert ma még nem ettem. Finom... Hát Ichiraku tényleg tud valamit, nem mondom.

Mikor végeztünk, fizetek és felállok. Õ már talpon van, és halkan megköszönve az ebédet távozni készül.

- Szívesen. - mosolygok rá kedvesen, és könyökét megfogva elkapom. - Hova sietsz? - lépek ki vele együtt az utcára, és kényelmes tempóban elindulok mellette.

- Haza... - válaszolja kimérten, arcán semmi érzelem vagy egyéb kifejezés. Büszke Hyuuga. Ehh... majd én letöröm a szarvadat, és kéjesen nyögdécselve fogsz könyörögni a folytatásért. Hehe...

- Remek ötlet. - vigyorodom el szélesen, és ahogy egy kis mellékutca vagy inkább sikátor mellé érünk, egy laza mozdulattal behúzom õt, éésss... Ismét falhoz szorítom. Imádom ezt csinálni. Hehe... Iruka is múlt héten így járt, és aztán hogy sikoltozott a kéjtõl fél órával késõbb az ágyamban...

Leúzom a maszkomat és lemosolygok rá. Elkerekedett szemekkel csodálja az arcomat, és hagyom neki. A meglepetés ereje olyan volt, hogy még most sem ellenkezik. Cukorfalat... nem sûrûn történik veled ilyesmi igaz?

A biztonság kedvéért mindkét csuklóját fél kezemmel a feje felett lefogom, majd szabad kezemmel az állát finoman felemelem magamhoz. ÉS most következzen a csók...

Aztán jöhet a többi...

2008.08.17 09:49

Neji:

- Semmi baj Neji-kun. Hogysmint?- érdeklõdik barátságosan. Mi ez a hirtelen érdeklõdés? Kéne válaszolnom neki egyáltalán? Talán igen. De tekintve mit mûvelt velem… nem.

Megalázott, és ezt nem felejtem el. Tény, hogy rajta kívül senki sem volt tanúja, de nekem elég annyi is, hogy õ látta, és õ is tette,

Már épp rászánnám magamat, hogy csak úgy elmegyek ellene, de õ félbeszakít.

- Nem vagy éhes?- tudakolja, de valószínûleg kijelentésnek szánta, mivel reakciómat meg sem várva, ragadja meg karomat, s annál fogva kezd vezetni.- Helyes, én is éhen halok.- jegyzi meg. Ebbõl elég… kezd ténylegesen idegesíteni.

Behurcol Ichirakuhoz, én kelletlenül követem. Elmehetnék… de inkább maradok. Hátha utána békén hagy végre.

- Két rament kérünk.- rendel, majd újra felém fordul. Fekete szemével arcomat fürkészi, s érzem, hogy arcomra halvány pír ül ki. Ez a férfi… folyamatosan, apró lépésekkel, de sarokba szorít. Nem hagyhatom!

- Erre semmi szükség Kakashi-san. Biztosan, van jobb dolga is, minthogy engem itt tarts.- mondom nyugodtan. Nem fogsz csapdába ejteni… nem…

Õ azonban nem tágít, vállamnál fogva nyom le az egyik székre, én pedig kelletlenül hagyom. Mit tehetnék? Majd ha meg ettem a rament, elmegyek.

Elém rakják a rendelést, s jóízûen neki látok. Végül is… éhes vagyok kissé. Behunyt szemekkel élvezem, ahogy a finom ízek szétáradnak számban, lenyalom az evõpálcikáról a lecsordult levet. Finom… legalább ezért megéri kockáztatni.

Magamon érzem szemeit, szinte úgy kinézi a falatot a számból. Oldalra pillantok, még el sem kezdte enni… nem veszi le a maszkját?

Nem az én dolgom. Elfordulok, s újra elmerülök a ramenemben. Ha nem akarja, hogy lássam nem fogom megnézni.

2008.08.17 00:17

Kakashi:

Az ANBU csapatommal két nap alatt megtisztítjuk az egész környéket. Gyerekjáték. Kissé fáradtan de elégedetten sétálok haza a küldetés végeztével, és elmerülök kedvenc kis könyvecskémben, ahol a fõhõs éppen a szeretõjének szoknyája alatt matat... juj de izgalmas... De mi ez? Ismerõs chakra közeledik. Felpillantok, és szemem azonnal megakad a sápadt, szép arcon, a csillogó, hosszú hajzuhatagon, és a révegen távolba meredõ halványlila szemecskéken. Ahh... Neji-kun... - vigyorodom el. Elrakom gyorsan a könyvet, és szándékosan az útjába állva várom, hogy nekem jöjjön. Nagy a kísértés, hogy magamhoz is öleljem, de visszafogom magam. Fényes nappal a zsúfolt utcán nem alázom meg. Nem vágom én magam alatt a fát...

- Elnézést, Kakashi-san. Nem figyeltem. - mondja kifejezéstelenül, de nem moccan. Megáll elõttem. Nocsak... Hát nem menekülsz? Helyes...

- Semmi baj Neji-kun. - biccentek barátságosan. - Hogysmint?

Zárkózottan néz vissza rám. Látszólag alaposan átgondolja mit válaszoljon.

- Nem vagy éhes? - szakítom félbe gondolatmenetét, mert ha lehetne, még õszebb lennék a várakozástól, mire kinyögné a választ.

Meg sem várom a válaszát, csak a könyökénél fogva vezetni kezdem. - Helyes, én is éhenhalok. - csevegek könnyedén, és már bent is vagyunk Ichirakunál.

- Két rament kérünk. - szólok, majd újra felé fordulok. Csak nem elpirultál? Hehe.

2008.08.16 23:54

Neji:

- Naná hogy szeretnék! Téged...- susogja. Tessék? Ez…ez… már tényleg… tényleg túl megy a tûrés határaimon! Hogy meri…

Felháborodottan kezdenék bele, jól kigondolt mondókámba, ám õ lerántja a maszkját s gyors mozdulattal hallgatta el, saját szájával…Mit csinál!?

Nyelvével cirógat lágyan cirógatja meg ajkaimat, s a falnak hátrálva szorít sarokba… Megpróbálok tiltakozni, eltaszítani magamtól, ám õ könnyed mozdulatokkal teszi „harcképtelenné” kezeimet, s falnak szítva õket, gondtalanul, mohón mélyíti el a csókot, a hatol nyelvével számba… combjával- csak úgy mint a fatörzsnél- ágyékomat érinti, s én a hirtelen rám törõ égetõ forróságtól, felnyögök…

Megkönnyebbülök, mikor elhátrál tõlem… miért rejti el az arcát? A nõk bolondulnának utána… kár, hogy én nem vagyok az…

Ám ahogy fejpántját elhúzva kiszabadítja Sharinganját, hirtelen minden, ami arcával kapcsolatos, eltûnik… mintha csak a szél fújta volna el… mi volt ez?

Döbbenten pillantok, a maszk arcán van…levette egyáltalán?

Ujjaival beletúr hajamba, de én megszólalni sem bírok… meg csókolt. Õ. Egy férfi. Ez…ez…. Képtelenség…

- Jó éjt, Neji-kun.- búgja, s köddé válik… megrökönyödve kapaszkodok a falba, s emelem számhoz kezemet… megcsókolt… Jézusom… egy férfi…

*

Átkozott szerencsém van. Már két napja nem láttam Kakashit, s így nyugodtan dönthettem el magamban, ha a találkozás mégis megtörténne, hárítok, és megszökök. Azonban fejemben, még mindig élénken él, a csókja… érzem illatát… De elnyomom magamban. Õ férfi és én is. Ha ferde hajlamai vannak, tartogassa másnak.

Az utcán sétálok, nem sokára lemegy sötétedig, minden a lemenõ nap vöröses színeiben játszik… szép lenne, de megszoktam.

Közömbösen fürkészem a házakat, nem is veszem észre, hogy bárki is van elõttem. Õszintén szólva nem is érdekel.

Azonban, mikor beleütközök, egy széles, mellénybe bújtatott mellkasba, érdeklõdve nézek fel. Õ az…

Kakashi vidáman tekint rám, fürkészõen méregeti arcomat, amit ugyan tehet bármeddig, de nem fog látni semmit…

- Elnézést, Kakashi-san. Nem figyeltem.- kérek elnézést közömbösen, arcom higgadt, nyugodt marad. Ne hidd, hogy bármit is olyan könnyen megserezhetsz!

2008.08.16 23:24

Kakashi:

- Remek. - válaszol újra higgadtan, és veszett tempóban kezd Konoha felé loholni. Könnyedén követem, és elégedetten vigyorogva figyelem kecses mozdulatait, ugrásait. Biztosan csodásan izmos, vékony testet rejt ez a lenge Hyuuga ruha...

Gyorsan visszaérünk.

- Jó éjt, Kakashi-san. - néz rám hûvösen. Elvigyorodom. Ó hát már ilyen kis közvetlen vagy? Elfordulna, de elkapom a kezét. Nem menekülsz ilyen könnyen...

- Szeretnél még valamit? - néz rám fagyosan. Oh, ha nem néztem volna többezerszer a halál jeges szemeibe, most megrettennék. De így legfeljebb csak kuncogni tudok.

- Naná hogy szeretnék! - fogom meg az állát, és közelebb húzom magamhoz. Közvetlen közelrõl nézek a gyönyörû szemekbe. - Téged... - súgom halkan.

Felháborodva nyitja ki száját, hogy valamit válaszoljon, de egyszerûen lehúzom a maszkomat és befogom a száját ajkaimmal. Nem kell aggódnom amiatt hogy látja az arcomat... utána úgyis kitörlöm az emlékeibõl sharinganommal. Lágyan simítok végig nyelvemmel ajkain, és az épület falához szorítom. El akar lökni magától, de lefogom a csuklóit, és elmélyítem a csókot. Combommal végigsimítom az ágyékát, és halk nyögését hallva belemosolygok a csókba. Hátralépve felhúzom a fejpántomat, és sharingannal a szemébe nézve törlöm ki az arcképemet memóriájából. Nem fog másra emlékezni, csak egy homályos foltra. De minden mást meghagyok... emlékezz csak rám. Az illatomra, az ízemre... Megigazítom a maszkomat, és beletúrok gyönyörû hajába. Még mindig teljesen ledöbbenve néz rám. Valószínûleg képtelen még feldolgozni, hogy az imént egy férfi csókolta meg. Kis édes...

- Jó éjt, Neji-kun. - duruzsolom lágyan, majd köddé válva teleportálom el magam a Hokage irodájába jelentést tenni.

2008.08.16 22:40

Neji:

- Nocsak...hol maradt a híres Hyuuga hidegvér?- kuncog halkan. Irritáló… Miért csinálja ezt? Ha valami olyat, akar tenni amit én nem akarok akkor… ideje lenne eltûni.

- Az ott maradt a fatörzsnél, ahol kishíján letepertél.- lököm oda ingerülten… hihetetlen, hogy ezért a fickóért képes vagyok ki jönni a sodromból… nem kéne. Még ha félreérthetõ dolgokat mûvel velem…

- Messze volt az még attól...- susogja, s forró leheletével simogatja fülemet… túl messzire megy… Ajkaival megharapdálja fülcimpám, s én ösztönösen remegek meg ettõl… tévedtem. Most ment túl messzire! Megpróbálom eltolni magamtól, ám nem úgy tûnik mint aki engedni akarna… francba…

Megkönnyebbülök, mikor elenged, de nem nézem meg arcát. Nem is tudnám, olyan erõvel lángol bennem a düh.

- Nos... vissza kell mennünk a faluba. Küldetés teljesítve. Sietnünk kell, mert már kezd sötétedni. – magyarázza teljes nyugalommal, mintha az imént nem csinált volna semmit. Roppantul idegesítõ, arról nem is beszélve, hogy én hagyom magam… Mindegy. Vége a küldetésnek, ami azt jelenti, hogy a jövõben nem kell törõdnöm ezzel.

Rendezem arcvonásaimat, s közömbösen pillantok fel rá. Viszlát!

- Remek.- bólintok, majd gyors tempóban igyekezek Konoha felé, hogy minél elõbb megszabaduljak tõle.

Az út egésze alatt magamon érzem tekintetét, de tüntetõleg nem figyelek rá. Nem engedhetem, hogy újra felhúzzon. Nem veszítem el a fejemet. Nem méltó hozzám.

Mikor megérkezünk, s belépünk a falu kapuján, megkönnyebbülte sóhajtok fel, majd Kakashi felé fordulva készülök fel a búcsúzásra.

- Jó éjt, Kakashi-san.- mondom halkan, higgadtan. Ha már tegezem, így is szólíthatom. Meg sem várom válaszát, elindulok, ám õ megragadja csuklómat, ezzel megakadályozva szökésemet. Mit akarhat még?

Érdeklõdve fordulok felé, s felhúzott szemöldökkel pillantok a szürke hajú férfira.

- Szeretnél még valamit?- érdeklõdöm.

Megragadja államat, s annál fogva húzza arcomat közelebb az övéhez. Mit akar csinálni már megint?

2008.08.16 22:11

Kakashi:

Alig tíz perc alatt elintézem a ninjákat. Szerencsére egyik sem volt erõs és nagytudású, ezért a tartalékom (Neji) segítségére nincs is szükségem. Egy kis vallatás után kiderítem amit kell, majd elindulok vissza. Neji mögé osonok, aki épp indulni készül. Nocsak... hát te meg hova mész?

Hátulról átölelem és magamhoz húzom.

- Készültél valahova? - kérdezem halkan.

- Itt kéne maradnom? - fintorog rám mérgesen.

- Nocsak... - nevetek fel halkan. - ...hol maradt a híres Hyuuga hidegvér?

- Az ott maradt a fatörzsnél, ahol kishíján letepertél. - elvigyorodom, mert végre tegezni kezdett a kis drága. Ideje volt már...

- Messze volt az még attól... - súgom a fülébe, lehúzom a maszkomat és finoman megcsócsálom a fülcimpáját. Összerándul és el akar húzódni tõlem. Ó nem menekülsz ilyen könnyen... de nem ám! Elégedetten elmosolyodva lépek hátra, és visszahúzom a maszkom. 

- Nos... - sóhajtok kissé csalódottan. - ...vissza kell mennünk a faluba. Küldetés teljesítve. Sietnünk kell, mert már kezd sötétedni. - folytatom higgadtan, mintha mi sem történt volna.

2008.08.16 21:30

Neji:

- Igen, tudom. Már fél órája minket figyelnek.- közli. Tessék???? Nagy szemekkel nézek rá… mi az, hogy fél órája? Hogy-hogy nem vettem észre? Erõs a chakrájuk…- És most besétálnak a csapdáimba, amiket menet közben észrevétlenül helyeztem el a lombok közé.

Mi az, hogy csapdákat állított? Hogyan? Mikor? Tényleg profi ninja… ezt eddig is tudtam, de nem is sejtettem, hogy ennyire… meglepõ. Ugyan akkor megnyugtató is.

Magához szorít, s egy biztonságosabb helyre teleportál velem. Fülsüketítõ robbanás és hangos kiáltások zengik be az erdõ csendjét, minden bizonnyal most csapott le rájuk az a bizonyos „csapda”.

- Maradj itt.- utasít, majd elsétál. Mi az, hogy maradjak itt? Miért ne harcolhatnék? Biztosan meg van rá az oka… csak tudnám, hogy micsoda… rejtélyes egy alak… s annál gyanúsabb lesz minél több idõt töltök a közelében. Mindegy… ha ezeket elintézi, akkor a küldetésnek egyenlõre vége. Megkönnyebbülés…

*

Negyed órája lehet itt… nem is értem, miért nem menten utána. Csupán a fák közül kiszûrõdõ kiáltások, sikolyok jelezték, hogy harc folyik ott. Fel kéne háborodnom ezen de… inkább örülök neki, hogy nincs a közelemben.

Felállok a földrõl, s kinyújtóztatom elgémberedett lábaimat. Fáj…

Nagy sóhajjal dobom hátam mögé hajamat, s még egy utolsó pillantást vetek az erdõre. Ha nem jön, hát nem jön. Csend honol, biztosan vége a küzdelemnek. Ez esetben teljesen felesleges, hogy itt maradjak. Ha olyan pofi, hogy egymaga álljon ki ennyi ninja ellen, akkor csak tessék! Én nem akadályozom benne.

Megfordulok, s hazafelé mennék, ám két kéz fonódik a derekamra. Döbbenten nyílnak tágra szemim, s oldalra pillantva egy felemás szempárral találom szemben magamat. Õ meg hogy került ide? Egyre jobban dühít, hogy nem veszem észre…

- Készültél valahova?- érdeklõdik halkan, én pedig dühös fintorral fordulok felé.

- Itt kéne maradnom?- kérdezek vissza visszafojtott dühvel… elég volt ennyi…

2008.08.16 21:08

Kakashi:

- Engedjen el...! Most azonnal! - sziszegi dühösen. Oh micsoda szenvedély... Megsimogatom csinos kis arcát. Meglepettségén hamar túllépve löki el a kezemet, és pirulva fordul el tõlem. Micsoda hajzuhatag... Épp az agresszív elutasítás hiányát látva felbátorodva bókolnék neki, dícsérném haját, szemét, mindenét... amikor megérzem az idegen ninják chakráját. Francba. Pedig kezdtem belelendülni. Lazán félrerántom Õt a felénk repülõ kunai elõl, természetesen magamhoz szorítva õt. Mit nekem egy kis harci izgalom? Az én múltammal egy véres csata közepén is képes lennék higgadtan könyvet olvasni akár. Hidegvéremnek köszönhetem jelenlegi pozíciómat is.

- Körülbelül húszan vannak. Annak a fának az ágai között. - mutat egy irányba.

- Igen, tudom. Már fél órája minket figyelnek. - válaszolom halkan. Meglepetten kerekednek el a szemei, és szóhoz sem jut. - És most besétálnak a csapdáimba, amiket menet közben észrevétlenül helyeztem el a lombok közé.

Elmosolyodom döbbenetén. Te sem vetted észre, hehe.

Magamhoz ölelem, és elteleportálok vele fedezékbe. Ebben a pillanatban aktiválódnak a robbanójegyzetek, és halálsikolyok töltik be az erdõt.

- Maradj itt. - mondom neki halkan, és elindulok az ellenség felé. Nem akarom, hogy lásson harcolni... Nem ostoba, és ha szeme láttára egyedül gyûrök le ennyi ninját, gyanakodni kezd.

2008.08.16 20:40

Neji:

- Neji-kun... mondták már neked, milyen finom illatod van?- kérdezi, mély, búgó hangján… Tessék? Ez imént tényleg az illatomat dicsérte meg? Mit akart tõlem ez a férfi!?

Combját ágyékomhoz dörzsöli….Mi…mit csinál? Érzem, hogy arcom enyhébb színben játszik, ajkaimat egy halk nyögés hagyja el zavaromban… kétségbeesetten markolom meg mellényét, mintha attól félnék, hogy elesek, pedig testével erõsen szorít a fatörzshöz…

Meglepetten pillantok fel rá, mondani szeretnék valamit, de megszólalni sem bírok… teljesen zavarba hozott…

Nem a feladatra kéne koncentrálnunk? Nem azért jöttünk ide, hogy felderítsük a terepet?

Dühösen csillannak szemeim, s erõlködve próbálom eltolni magamtól, ám úgy látszik, õ nem szándékozik együtt mûködni velem ebben…

- Engedjen el…!- szûröm ki fogaim közül.- Most azonnal!

Fekete szemét az enyémekbe ássa, s én tökéletesen kiolvasom belõle a vágyat… Felemeli egyik kezét, s lágyan cirógatja meg vele arcomat. Zavartan nézek rá, majd lángoló dühvel lököm el kezét magamtól… Mit akarhat tõlem? Hiszen… õ meg én azonos nemûek vagyunk…

Elfordítom fejemet, hogy ne kelljen szemébe néznem… Valami csillog a távolban… mi lehet az? Egy kunai?

Mondani készülne valamit, ám ekkor a kunai vészesen közel kerül hozzánk. Megragadja vállamat, s magához rántva húz el a fegyver elõl.

Meghökkenten nézek hol rá, hol a kunaira, s próbálom összeszedni magam… végezzük rendesen a feladatunkat…

Aktiválom a Byakugant, s azzal nézek körbe… meg pillantok egy egész csapatra való férfit… az ellenséges ninják minden bizonnyal…

- Körülbelül húszan vannak. Annak a fának az ágai között.- mutatok egy nem messze lévõ fára.

Nem tudom miért, de most kifejezetten örülök az ellenségnek… veszélyes ennek a férfinak a közelében lennem. Túlságosan is… ki tudja mit mûvelt volna még, ha nem jön az a kunai?

Kakashi:

Kezét a mellkasomra téve próbál eltolni magától, de nem eszik ám ilyen forrón a kását Neji-kun... Sértetten néz fel rám.

- Kakashi-sensei… ennél van fontosabb dolgunk is. - sziszegi erõlködve. Kis édes... Közelebb hajolok hozzá, és csábosan duzzadt kis ajkaira siklik a tekintetem.

- Mégis mit csinál? - kérdezi enyhe rémülettel a hangjában, és zavartan fordítja el a fejét. Kis édes... élvezet lesz téged bevezetni a felnõttek világába.

- Neji-kun... mondták már neked, milyen finom illatod van? - búgom érzékien, és a combjai között lévõ lábamat kissé felemelem, hogy combommal gyengéden megdörzsöljem vele ágyékát. Fülig pirulva nyög fel, és meglepetten kapaszkodik bele a mellényembe.

2008.08.16 12:42

Neji:

- Természetesen...- susogja, forró lehelet cirógatja fülemet… megremegek ettõl a furcsa érzéstõl, s õ jól szórakozva nevet fel….

Látom, õ jól szórakozik… én kevésbé! Miért kell ezt csinálnia ér el vele?

Maszkos alakok, ANBU-k suhannak el felettünk, s arca elkomorul…nocsak… mi történhetett? Érdekes…

- Mennem kell. Akkor holnap.- mondja, majd köddé válik… szinte megkönnyebbült sóhaj hagyja el torkomat… érdekes férfi… és veszélyes… minden szempontból… kétértelmû dolgokat tesz, amik igen is zavarba hoznak. Nõktõl elviselem, sõt hízelgõ…de férfiaktól..?

***

Idegesen toporgok a megbeszélt helyen, s türelmetlenül várok. Már két órája itt állok, és várok. Igaz, hogy csak felderítést végzünk de… attól még idõben is ideérhetne… idegesítõ…

Megjelenik, s én villámló tekintettel nézek rá, de inkább csöndben maradok… félek, hogy elveszteném a fejemet…

- Yo!- int egyet vidáman, de nem tud meghatni vele… mindegy, ez a férfi az erejérõl és a késésérõl híres. Az elsõ hasznos, a második kevésbé…

Elindulunk, lassan, komótos iramban haladunk, de mikor az erõdbe érünk hirtelen megáll, s én olyan szorosan nyomában vagyok, hogy nem bírok megállni. Neki ütközöm, de mielõtt a földre eshetnék, õ megragadja derekamat.

- Légy óvatosabb Neji-kun...- búgja mély hangján, s szorosabban von magához. Mégis mit csinál? Nagyon kedves, hogy nem engedte, hogy elessek, de elengedhetne végre… érzem, ahogy kesernyés, izgató illata körbe leng, testének melege borzongásra késztet… mi ez? Írom kissé élénkebb színben játszik, s õ elégedetten nyugtázza ezt. Ez nagyon kínos…

Az egyik fatörzs felé hátrálunk, s õ neki szorítva ejt fogságba, ráadásul két kezét mellém támasztva is elzárja a menekülési útvonalamat. Mi…mit csinál? Mélyen elpirulok, s meglepetten nézek fel rá.

Szemében leplezetlen vággyal mér végig, s közelebb húzódva hozzám, egész testével a kemény fához présel.

Kétségbeesetten teszem kezemet mellkasára, s erõlködve próbálom eltolni magamtól… de nem járok sikerrel, õ pedig csak kuncog szökési kísérletemen… fogalmam sem volt róla, hogy ilyen erõs…

Felpillantok rá, s düh villan szemeimben… mégis milyen jogon szórakozik velem?

- Kakashi-sensei… ennél van fontosabb dolgunk is.- szûröm ki fogaim közül, fortyogok a dühtõl… idegesít, ha valaki jól mulat rajtam… de nem szándékozik elengedni, sõt! Még közelebb hajol hozzám, maszkján keresztül is érzem ajkaimon perszelõ leheletét.- Mégis mit csinál?

Elfordítom fejemet, s hajam függönye mögül, próbálkozom ismét eltolni magamtól, ám ó erõsen présel a fának, így lényegében egy centit sem bírok javítani helyzetemen… a francba…

2008.08.16 12:15

Kakashi:

- Holnap a falu kapujánál találkozunk, Kakashi-sensei…? - kérdezi kissé zavartan. Hallom ám, hogy megremegett a hangod. Megállok szoros közelségben hozzá, és elõre hajolva mélyet szippantok finom illatából. Mmm... virág. Szeretem, amikor ad magára valaki... és õ nagyon igényes, ahogy elnézem. Vállára teszem a kezem, és kényszerítem, hogy a szemembe nézzen. Közelebbrõl még szebb. Feltolom a fejpántomat, hogy jobban lássam, és alaposan megnézem magamnak. Gyanakodva néz vissza rám.

- Természetesen... - súgom a fülébe, és halkan felnevetek, ahogy összerándul. Milyen érzékeny vagy...

Ekkor nagy sebességgel elviharzik mellettünk egy ANBU osztag. Fenébe...

- Mennem kell. Akkor holnap. - nézek a halványlila szemekbe, majd pecsétet formálok és köddé válok. Megjött az ANBU-csapatom... velük kell mennem sajnos, pedig most jobb elfoglaltságot is eltudnék képzelni...

Elintézzük rövid idõn belül az ellenséget, majd kínvallatással kiszedem az egyikbõl, hogy elszórtan a területen õrszemek is vannak. Remek... Majd Neji és én elintézzük õket. Újabb indok, hogy miért tartsam magam mellett azt a gyönyörû fiúcskát.

Felkeltetted az érdeklõdésemet Neji Hyuuga...

***

Szokásos két-három órás késéssel jelenek meg a kapuban. Mivel csak felderítést  végzünk, ezt igazán megengedhetem magamnak nem? Dühösen villannak rám a halványlila szemek, de nem teszi szóvá a késésemet. Ezt már szeretem.

- Yo! - intek barátságos mosollyal, és kényelmesen elindulunk. Ahogy a fák közé érünk mintha véletlenül tenném, hirtelen megtorpanok, és pont ahogy terveztem, a hátamnak ütközik a karcsú kis test. Mmm... Derekánál fogva elkapom, hogy megakadályozzam elesését.

- Légy óvatosabb Neji-kun... - duruzsolom lágyan, és magamhoz szorítom. Oh milyen meleg a bõre... Hát nem elpirult? Elégedett vigyorral figyelem szép arcát, és a kísértés... mmm... Egy fatörzshöz szorítom, és kezeimre támaszkodom a feje mellett kétoldalt, ezzel csapdába ejtve õszépségét. Minden eddiginél mélyebben elpirul, és most igazán szép... sõt... álomszép. Ez a zavart arckifejezés... ahh kell nekem.

2008.08.16 11:15

Neji:

- Megvágtad magad. - mintha csak a gondolataimban olvasott volna… felmerül bennem, hogy estege a sharingan értékes trükkjeit alkalmazta, bár be kell vallanom arcomról is könnyen leolvashatta ezeket… elfordul, majd határozott hangon szólal meg- Vissza megyünk a faluba. Ez már az ANBU-ra tartozik.

Megidéz egy küldönc madarat, s a lábára kötözi egy üzenetet, majd velem együtt elindul. Furcsa férfi…

Meggyógyította az arcomat, én pedig akaratlanul is másra gondoltam… miért is? Nem tudom. Nem lett volna rá okom. Nem hinném, hogy az a fajta férfi, aki fiatal fiúkat zaklatna.

Elõveszi könyvét, s elmélyülte kezdi olvasgatni. Most tudom csak alaposan végig mérni. Nagyon erõs ninja, és ez az alkatán is látszik…hiába a ninja ruha, ami elrejti testét, tökéletesem árad belõle az erõ… Félelmetes…. Tökéletes nyugodtsággal intézte el a többi ninját… nem mintha én jobba lettem volna, de belõle árad valami furcsa, megmagyarázhatatlan fenyegetõ aura…

- Kakashi-sensei...- mondom halkan. Mit szeretnénk mondani? Magam sem tudom… de ha már megszólítottam, akkor kéne valamit…

- Tessék.- fordul felém, arcán halvány mosoly… már amennyire a maszk látni engedi. Milyen lehet az arca? Miért rejti el? Fürkészõen mér végig éjfekete szemével, s én akaratlanul is zavarba jövök ettõl a tekintettõl… miért nézett rám így?

Hirtelen elrakja könyvét, s minden figyelmeztetés nélkül megáll az egyik vaskos faágon. Én is letelepedem, s érdeklõdve tekintek rá.

Gátlástalanul tanulmányozza végig testemet, úgy érzem magamat, mint egy kirakati bábu… érzem, ahogy pír ül ki arcomra ettõl a szégyentelen kutató tekintettõl… zavarba hoz…

Soha életemben nem mustrált így egy férfi sem… még a nõktõl sem szoktam meg, nem hogy…tõle…!

Elfordítom fejemet, hogy ne kelljen tovább elviselnem ezt a fürkészést, azonban még így is magamon érzem pillantását. Halk nevetést vélek felfedezni, s ez inkább dühít, mint zavarba hoz… Ez kezd egyre kínosabb lenni…

- Holnap a falu kapujánál találkozunk, Kakashi-sensei…?- érdeklõdök, hangom kissé remeg a visszafojtott a dühtõl… Nyugalom Neji… ne veszítsd el a fejedet… nem éri meg…

Nagy levegõt veszek, s rendezem arcvonásaimat… muszáj lesz. Remélem, minél kevesebb idõt kell ennek a férfinak a kezében töltenem, furcsán érzem magam vele…

Hirtelen egy kezet érzek a vállamon, s forró leheletet nyakamnál… borzongás fut végig testemen, s kitágult szemekkel kapom oldalra fejemet… Mi a…?

Szemérõl eltolta fejpántját, s én meglepetten nézek a felemás szemekbe, teljesen megbûvöl velük… mikre gondolok…

Zavartan lépek arrébb, hogy ne éreznem a testébõl áradó kesernyés, de finom illatot… izgató… Te jó ég…

Lesöpröm vállamról kezét, s szembe fordulva vele, mérem végig gyanakvóan… Mit akarhat ezzel? Megleckéztetni? Nem vagyok már iskolás…

2008.08.16 10:45

Kakashi:

Hamar elintézzük az ellenséges ninjákat. Neji kettõt én hármat. Annyira elmerül a harcban, hogy észre sem veszi ahogy figyelem. Õ hagyományos Hyuuga harcimódszert alkalmaz, én egy egyszerû tûzgolyó-jutsuval egyszerre intézem el a másik hármat egyszerre. Milyen kecses mozdulatokkal harcol... igazán szép, egzotikus látvány... Hosszú haja egyáltalán nem zavarja harc közben, pedig azt hinné az ember.

Végül átkutatom a hullákat, amgí Neji kivallat egyet. Megosztja vele is az információt. Ahogy sejtettem... felderítõk. Az igazi ellenség holnap érkezik, és vagy négyszer-ötször ennyien lesznek. Amíg eldöntöm a további teendõket, végigfuttatom rajta sötét szemem. Vissza kell mennünk a faluba, ez már az ANBU-ra tartozik. Oh, megvágta az arcát... Chakrát gyûjtök az ujjamba, és végigsimítok vele a seben. Volt bõven alkalmam medi-ninjákat tanulmányozni gyógyítás közben, és lemásolni a jutsujukat. Mondjuk errõl a képességemrõl hallgatok, mert olyan kevés a medi-ninja Konohában, hogy könnyen a kórházban találom magam, és akkor már nem kapok küldetéseket sem. Pedig ez az életem. Mondjuk az ANBU küldetések során sokszor hasznos volt már...

Meglepetten néz fel rám, nem érti miért simogattam meg az arcát. Kis tudatlan...

- Megvágtad magad. - válaszolok halkan a kimondatlan kérdésére, és elfordulok tõle. - Vissza megyünk a faluba. Ez már az ANBU-ra tartozik.

Milyen bársonyos volt a bõre...

Megidézek egy sólymot, és a lábára kötöm az üzenetet, amit a Hokage-nak küldök. Kis jelentés... Elégedetten indulok el visszafelé, oldalamon társammal. Kényelmesen, nem sietõsen... Elõveszem a könyvemet, és komótosan olvasva sétálok. Ahh imádom ezt a történetet... A férj végül rajtakapta feleségét... milyen izgalmas...

- Kakashi-sensei... - hallom a kellemes hangot, és meglepetten pillantok oldalra. Eddig ha két mondatot beszélt összesen a fiú.

- Tessék. - mosolygok rá bíztatóan, és rámtekinetenek azok a halványlila szemek. Nagyon szép fiú... biztos a lábai elõtt hevernek a lányok... Elkapja rólam a tekintetét, mintha zavarban lenne. Nocsak... Elrakom a könyvemet, és megtorpanok. Az elmúlt egy-két hétben annyi ANBU küldetésen voltam, hogy nem volt idõm a kedvenc kedvtelésemre... És ez a fiú igazán szép. Biztosan csodás teste van... és a bõre mint az elefántcsont. Széép... Miért ne lehetne?

Szemérmetlenül méregetni kezdem, amitõl csak még jobban zavarba jön. Oh...csak nem elpirultál? Nem szoktál még hozzá, hogy férfi így néz rád? Meglepõ ugye?!

2008.08.16 10:04

Neji:

Sietõsen lépkedek az utcán, nem szeretnék elkésni a küldetésrõl… egyrészrõl egyik ninjával szemben sem lenne túl illendõ, másrészrõl mégis csak egy küldetés. Reménykedem benne, hogy Kakashi is idõben érkezik. Nincs kedvem egyedül várni, vagy egy magam elintézni az összes ellenséges ninját... hadd maradjon neki is a jóból.

De szinte egyszerre érkezünk, és ezzel minden nyugtalanító gondolat eltûnik fejembõl, elvégre…Kakashi mellett tökéletesen lehet harcolni. Tapasztalt és erõs.

Végig hordozza rajtam szemeit, látom nem nagyon tetszik neki a kissé feltûnõ ruha összeállítás. Nem tehetek róla. Hyuuga szokás… részemrõl biztosan.

- Induljunk.- javasolja, majd megidéz pár ninja kutyát. Aktiválom a Byakugant, s rögtön pásztázni kezdem vele a terület… egyenlõre semmi…

Elindulunk, csendben, hangtalanul suhanunk a fák ágai között, szüntelenül az elõttünk lévõ lombokat kémlelem, persze én már egészen máshol járok… sokkal elõrébb… Hirtelen feltûnik szemeim elõtt, öt alak, férfiak… minden bizonnyal az ellenséges ninják.

- Elõttünk úgy egy kilométernyire 5 férfi halad ebbe az irányba.- tudatom a szürke hajú férfival a fejleményeket, melyeket kutyái is jeleznek.

- Jól van.- válaszol, s egy perc alatt csapdákat állít fel, majd elmagyarázza a tervet. Bólintok, jelezve hogy értem, majd mindtetten az egyik fa lombjai között bújunk meg, s az ellenségekre lesve várunk.

Feszülten figyelek, bár arcomon semmi sem látszik, ha valaki rám nézne, elsõre úgy ítélné meg, hogy teljesen higgadt vagyok. Pedig már beleõrülök a várakozásba…

Feltûnik az öt férfi, s én szemügyre veszem az egyiket. Rejtett Köd falu… Miért akarhatnak Konohára támadni? Nem számít… hamarosan választ kapunk rá.

Terv szerint, rögtön a csapdákba futnak, s percek alatt robbanó cédulák sorozata hallat fülsüketítõ zajt, s világítja be az erõ sötétjét. Kakashira nézek, õ bólint, s ezzel mindketten lecsapunk az ellenségre. Nem lesz nehéz dolgunk.

A meglepetés erejével csapok le az egyikre, s könnyed mozdulatokkal hatástalanítom, elállítom chakra keringését. Erõtlenül hullik a földre, nem fog ártani. Semmi hasznát nem veszik. Attól még kap egy rúgást, amitõl a földre kerül.

Egy kunai repül felém, s én csak épp hogy elhajolok, felsérti arcomat, de csak gyengén vérzik. A rám támadó felé veszem az irányt, s kissé nehezebbe, mint az elõzõt de õt is harcképtelenné teszem.

Pár perc, ennyi az egész, s végzünk. Nem voltak erõsek. Csapda lenne? Túl egyszerû volt. Lehet, hogy egy felderítõ csoporttal volt dolgunk, s a következõek lesznek, az igazi támadók?

Kakashira nézek, aki épp az egyik halott ninját kutatja át, s jobbnak látom én is így tenni. Az egyik még nem eszméletlen, odalépek hozzá, s halk hangon kezdem faggatni, egy kunait a nyakának szorítva. Talán így megered a nyelve. Egy kis ijedtség után beszélni kezd. Ahogy sejtettem… felderítõ csoport.

Felállok, s a szürke hajú jouninhoz lépek.

- Csak felderítõk. Az igazi ellenség holnap érkezik. Feltéve ha az igazat mondott.- bökök a kivallatott ninjára.

Kakashi végig hordozza rajtam szemeit, majd bólint egyet. Váratlanul simít végig egyik ujjával arcom felsértett részén, s én nagy szemekkel nézek rá. Mit csinál?

2008.08.16 00:06

Kakashi:

Jaj már megint nagyon elmerültem a könyvemben, és nem vettem észre az idõ múlását... Hiába, ez a könyv... Imádom. Gyors pecsétformálás, és már a Hokage iroda ablaka elõtt a tetõn ülök. Remélem hamar túl leszünk a küldetésen, mert szeretném tovább olvasni az Icha Icha Paradise-t, mert nagyon izgalmas résznél tartok. Kiváncsi vagyok, hogy a fõhõs végül ki tud-e menekülni az ablakon, mielõtt a férfj belép az ajtón...

- Yo! - intek mosolyogva. - Elnézést a késésért, fontos dolgom akadt!

Belépek az ablakon, és az iderendelt társamra pillantok. Egy Hyuuga jounin. Hmm... Hokage-sama nem bízza a véletlenre. Nehéz küldetés lesz ezek szerint.

Megkapjuk a küldetésrõl szóló tekercset és a rövid összefoglalót. Éjszakai rajtaütést ránk bízni? Izgalmas lesz.

Egymásra nézünk új társammal, és néhány alapos pillantással felmérjük a másikat. Jó kis csapat leszünk.

Kisétálunk a folyosóra, és szembefordulva megállít engem.

- Napnyugtakor a kapunál leszek. - mondja. Most nézem csak meg közelebbrõl. Igazán szép látvány. Az államig ér... Hosszú fekete haja gyönyörûen csillogva hullik, egészen a fenekéig ér. Mmm... Nem rossz. Szép fehér, hibátlan bõre van, lágy, nõies vonásai, és halványlila szeme. Byakugan szemek. Ismerem.

Biccentek, és kezemet felemelve elteleportálok.

***

Sötétedik, és én ezúttal idõben jelenek meg a falu kapujában. Küldetésekrõl sosem kések. Ezt egy ANBU kapitány nem engedheti meg magának... és egy szimpla jounin sem. Egyszerre érkezünk Nejivel, és végigpillantok rajta. Hát nem rejtõzködõ típus... feltünõbb nem is lehetne világos krémszínû ruhájában, de nem teszem szóvá.

- Induljunk. - mondom halkan, és egy késsel megvágva hüvelykujjamat megidézek két nyomkövetõ kutyát.

Csendben haladunk elõre, és a kutyáim jelzéseivel egyidõben Neji halk, lágy hangját is meghallom.

- Elõttünk úgy egy kilométernyire 5 férfi halad ebbe az irányba.

- Jól van. - bólintok, és elhelyezem a csapdákat, majd a tervet gyorsan ismertetem vele. elbújunk egy fa lombjában, és várakozunk. Mellé ugrom a vastag ágra, és kissé közelebb húzódom hozzá. Finom illata van. Innen is érzem, hiszen szaglásom olyan jó, mint egy kutyáé.

2008.08.15 23:19

Neji:

Türelmetlenül állok a Hokage irodájában, már egy fél órája várok… Tsunade-sama csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy egy fontos feladatot fog rám bízni, Kakashi mellett. Mégis mi dolgom lenne vele?

Ez az egyik kérdés, ami foglalkoztat, a másik az, hogy miért késik? Már fél órája itt kéne lennem, de még csak hírbõl sem hallottam felõle, s kezdek egyre türelmetlenebb lenni. Arcom higgadta marad, azonban egyre idegesebb vagyok… ha az így megy, elmegyek innen, és hagyom az egészet…

A Hokage sincs jó kedvében, idegesen dobol asztalon ujjával, minden bizonnyal õ sem boldog, hogy a jounin ennyit késik.

Ekkor azonban halk pukkanást hallok, s az ablak felé fordítom szemeimet. A tetõn Kakashi guggol, épp most teszi el könyvét.

- Elnézést a késésért, fontos dolgom akadt!- szabadkozik, egy mosollyal, már amennyire a maszkja sejtetni engedi.

- Lényegtelen. Az a fontos, hogy itt vagy.- int a Hokage, miközben Kakashi bemászik az ablakon. Fekete szemei megállapodnak rajtam, s nyugodtan mér végig. Közömbösen én is megteszem ugyan úgy, majd biccentek egyet, s újra a szõke nõ felé fordulok.

- Fontos feladatot osztok rátok. A közelben egy ellenséges ninja csoport tanyázik. Veszélyes közelben vannak, egy napon belül elérik Konohát. A feladatotok, az, hogy már éjszaka készen várjátok õket a falu kapujánál, s lecsapjatok rájuk. Lehetõleg, minden hasznos információt szedjetek ki belõlük. Tudni szeretném, miért jönnek ide. – magyarázza a Hokage.

- Hai!- biccentek, s komolyan tekintek a mellettem álló férfira. Vele könnyû dolgom lesz. Azok a ninják semmi akadályt nem fognak jelenteni.

Kakashi is rám emeli szemeit, fürkészõen méregeti arcomat. Mit néz ennyire? Kételkedne a képességeimben? Nincs rá oka. Helyt fogok állni.

Együtt sétálunk ki az irodából, s a folyosón megállva fordulok a jounin felé.

- Napnyugtakor a kapunál leszek.- jelentem ki.

2008.07.20 20:16

Sakura:

- Hát... ez nem lehet igaz... alig megyünk pár-perce és máris belémköt. - Maga mégis mit képzel? - ez... ez... itt helyben kihullik az összes hajam én ezt nem bírom. - Miért jó önnek, hogy állandóan lehord a sárga földig? Még egyetlen szót sem szóltam, de már megint megalázott. És különben is ne higye azt, hogy olyan butuska vagyok, hogy én nemtudom milyen veszélyekkel járna ha... Mindegy hagyuk... - kis szünetett tartottam, muszály egy mély lélegzetet vennem különben megfulladok - És kérem legközelebb csak akkor szóljon hozzám ha életbevágóan fontos... Világos? - kissé kikelve magamból, ordítottam... mire befejeztem már bántam, mivel tudtam most mi fog következni... megint medühödik és a fejemhez vág mindent... Chhh... mindtha õ olyan baszott tökéletes lenne... - Elfordítom fejem és ismét sírni kezdek... már megint... mostanában többet itatom az egereket a kelleténél... - És még valami! Az égegyadta világon semmilyen elszámolnivalóval nem tartozom magának. És ez minden, ismétlem minden területe kihat... - fejemet nem fordítottam oda, nem szeretném ha tudná, ismét miatta könnyezem...

- Miért nem tud kicsit megértõbb lenni velem, miért bánt folyton...?

Kakashi:

Gaara neve hallatán elpirul, és vágyakozó álmodozással néz maga elé. Hát igen... a vöröshajú démon-kölyök mindig is népszerû volt a levélfalu lánykái között.

- Ki kell hogy ábrándítsalak Sakura... Gaara-nak alig egy hónapja volt az esküvõje. Egy gyönyörû Hyuuga lányt vett feleségül. Úgyhogy arra kérlek, viselkedj majd, nem kell egy nõs férfit az ágyadba rángatni... Az a küldetésünket is veszélyeztetné, arrólnemis beszélve, hogy Konoha jóhírének ártasz vele.

Sértésem felháborítja, és levegõért kapkodva paprikapiros fejjel néz rám. Bizonyára nagyon zavarja, hogy kis cafkaként tekintek rá, de ha egyszer így viselkedik... magának köszönheti. Amúgy nem is értem miért ilyen, hiszen amikor közeledtem hozzá, napnál is világosabbá vált számomra, hogy még szûz. Akkor mi ez a viselkedés?

2008.07.20 19:20

Sakura:

- Elégedett mosollyal válaszol nekem - Bizonyos értelemben... -  de, miért ilyen elégedett... na majd én kiderítem... Mire észbekapok már a kijárat felé halad - Kövess... közben elmesélem mi lesz a dolgunk - Lassan Konoha kapuja felé tartunk, közben elmeséli nekem mi lesz a dolgunk...

- Hmmm... nem is gondoltam, hogy ilyen jó küldetésünk lesz... Gaara... már nagyon rég láttam... Kiváncsi vagyok mi lehet vele.  -  kisseb pír ült ki az arcomra, de ez még nem veszélyes...

Gondolataimba mélyedve lépdelek Kakashi-sensei melett... Észbe kapok hogy valami válasz féleséget kellene kinyögnöm - Ööö... értem.

Már nagyon várom a találkozást...

2008.07.20 19:08

Kakashi:

Vágyakozva néz végig rajtam. Nocsak... Elvigyorodom.

- Akkor mondhatjuk úgy, hogy ismét a mesterem lesz, Kakashi-sensei? - kérdezi, láthatóan nem tetszik neki a dolog. - Nem lesz könnyû dolga...

Gúnyos mosolya vigyorra késztet. Minden a tervem szerint halad. Szuper...

- Bizonyos értelemben mondhatjuk... - válaszolok, és elindulok a kijárat felé. - Kövess... közben elmesélem mi lesz a dolgunk...

Miközben Konoha kapuja felé tartunk, felvázolom röviden a küldetésünklényegét. Egy rendkívül fontos tekercset kell eljuttatnunk Suna-ba (Homokfalu), és Gaara-nak az új Kazekage-nek odaadnunk.

2008.07.20 18:46

Sakura:

- A Hokage szerint a legutóbbi két küldetéseden siralmas teljesítményt nyújtottál, ezért most kapóra jöttem én. Mellettem tanulhatsz egy kis önfegyelmet, ezt mondta... - az-az idóta - érzem arcom ismét kipirul, nem tudom elpalástolni mennyire dühös vagyok. - De, miért pont ehez a pojácához?! Olyan önelégült, arrogáns... - tekintetem rá emelem és majd bele olvadok ahogy jobban szemügyre veszem õt - olyan... írtó szexi... - gyorsan lehajtom fejem és ,,megdorgálom" magam - Nem Sakura, ezt neked nem szabad!

- Akkor mondhatjuk úgy, hogy ismét a mesterem lesz, Kakashi-sensei? - nem takargatom tovább nemtetszésemet...

Hirtelen egy ötlet fogan meg kicsi fejemben, majd egy gúnyos kis mosoly keretében megfogadom: - Nem lesz könnyû dolga...

2008.07.20 18:35

Kakashi:

Meglepetten elkerekedõ szemekkel néz rám, majd idegesen nyel egyet. Nocsak...

- Mégis milyen küldetésre? - erõltet udvarias mosolyt az arcára. Érdeklõdve figyelem érzelmeinek hullámzását az arcán. Olyan, mint egy nyitott könyv. Szeretem ezt a formás kis könyvecskét olvasgatni... hehe.

- A Hokage szerint a legutóbbi két küldetéseden siralmas teljesítményt nyújtottál, ezért most kapóra jöttem én. Mellettem tanulhatsz egy kis önfegyelmet, ezt mondta. - vigyorogva figyelem, ahogy dühe ismét fellángol, és elpirul. Hát az biztos, hogy mellettem sok mindent meg fog majd tanulni........ hehehe.

2008.07.20 17:05

Sakura:

- Már elindultam, de valamiért most sem tudtam szabadulni... visszanézek és észreveszem, hogy fogja a csuklómat. - Fölösleges bemenned hozzá - a maszkon keresztül csak sejtelmes mosolyát látom... - Velem kell jönnöd, közös küldetést kaptunk. Csak mi ketten ... - szemem elkerekedik ( mostanában már hanyadszorra?!) Mióta Kakashi-val újra találkoztam csupa meglepetés az életem....

- Nyelek egy nagyot, majd rákérdezek - Mégis milyen küldetésre? - aranyos próbálok rámosolyogni....

Ebbõl vajon mi fog kisülni? Kíváncsi leszek...

2008.07.20 11:34

Kakashi:

- Csak, hogy tudja maga sem bánt velem túlkedvesen. De, azért sajnálom... - válaszolja komolyan, és a Hokage irodája felé indul. Végre a régi Sakura-t látom. Akiért majd megvesztem....

A kis édes csak most veszi észre, hogy a csuklóját mág mindig fogom... Nem eresztelek el... Most hogy visszakaptalak...

- Fölösleges bemenned hozzá. - mondom vigyorogva. - Velem kell jönnöd, közös küldetést kaptunk. Csak mi ketten... - hajolok közelebb az arcához.

2008.07.20 00:28

Sakura:

- Te fenõtt nõ? Éretlen kislány vagy, aki azt hiszi, az élet egy játszótér. Ideje felnõnöd végre... - legszívesebben sikítanék. De, még azt sem hagyja, folytatja tovább - És ne kérdezd, hogy élveztem-e - most milyen gyengéd és kedves a hangja, hogy tud, így egyik pillanatról a másikra megváltozni... - Azt élveztem volna, ha ilyen hosszú idõ után rendesen viselkedtél volna velem, amikor találkozunk. Minden másképp alakult volna... De, te arrogáns és lenézõ voltál. Egy kalap alá vettél azokkal a fiúkkal, akik csak a bugyidba akarnak bejutni, és ez nekem nagyon rosszul esett - hangja komolynak hangzik, de egyszerûen nem hiszek a fülemnek... hirtelen nagyon szemétnek érzem magam, és egy hang sem jön ki a számon - Csak, hogy tudja maga sem bánt velem túl kellemesen. De, azért sajnálom... - hátat fordítok és elindulok a Hokagéhoz...

Na ez a nap is jól kezdõdik....

2008.07.20 00:16

Kakashi:

- Maga...maga... - keresi a szavakuttogomat, de mérgében nehezére esik. Milyen szép amikor dühös...

- Én...? - segítek neki halkan, de nem hallja.

- Elõször is sosem alacsonyodnék le Ino szintjére. Másodszor pedig magának semmi köze hozzá, hogy kit cserkésztem be tegnap. Ha jól tudom, felnõtt nõ vagyok és senkinek sem tartozom magyarázkodással. Egyébként maga ezt élvezi? - hadarja dühösen, és kétségbeesetten néz fel rám.

Megfogom az ingembe kapaszkodó kezét, és a falhoz penderítem, majd alig pár centirõl nézek a szemébe, kezeimet megtámasztom a feje mellett a falon, hogy ne tudjon elmenekülni.

- Te felnõtt nõ? - kérdezem tetetett meglepõdéssel. - Éretlen kislány vagy, aki azt hiszi, az élet egy játszótér. Ideje felnõnöd végre...

Szemeiben fájdalmat látok megvillanni.

- És ne kérdezd, hogy élvezem-e... - suttogom, és gyengéden megsimogatom az arcát. Kedvesen mosolygok le rá, miközben óvatosan hozzásimulok.

- Azt élveztem volna, ha ilyen hosszú idõ után rendesen viselkedtél volna velem, amikor találkoztunk. Minden másképp alakult volna... De te arrogáns és lenézõ voltál. Egy kalap alá vettél azokkal a fiúkkal, akik csak a bugyidba akarnak bejutni, és ez nekem nagyon rosszul esett. - mondom komolyan.

2008.07.19 23:51

Sakura:

- Ez az elégedett fej... kikészítõ... - Talán te akartad elõbb? Versenyeztek? És te hányat ,,cserkésztél" be tagnap? - nevetése gúnyos és lenézõ, hátrébb lép - Ne, ne válaszolj...  El tudom képzelni... - próbál kifelé ,,menekülni", de ezt msot nem hagyhatom, karjánál fogva visszarántom õt...

- Maga... maga... - pumpám a fellegekben jár... ez a beképzelt pojáca! - Elõsször is sosem alacsonodnék le Ino szintjére. Másodszor pedig magának semmi köze hozzá, hogy kit ,,cserkésztem" be tegnap. Ha jól tudom felnõt nõ vagyok és senkinek sem tartozom magyarázkodással. Egyépként maga ezt élvezi? - dühösen, de egyben kétsébeesetten nézek fel rá...

Miért ilyen genyó velem?

2008.07.19 23:40

Kakashi:

Ajkába harap, és ezt is olyan szexisen csinálja... mmm...

- Nem, egyáltalán nem, csak tudja, szánalommal nézem, hogy az a cafka ismét becserkészett valakit... - mondja, és közelebb lép hozzám.

Elégedetten nézek rá.

- Talán te akartad elõbb? Versenyeztek? Hm? És te hányat "cserkésztél" be tegnap? - nevetek gúnyosan, és ellépek tõle. - Ne, ne válaszolj... El tudom képzelni. - teszem hozzá, és elindulok kifelé, de õ megragadja az ingemet a karomon, és maga felé fordít.Smaragdzöld szemei szikráznak a dühtõl...

2008.07.19 23:29

Sakura:

- Féltékeny vagy? -  kezét felemeli és ujjával az arcomhoz ér... érintése szinte perzsel... vágyat ébreszt bennem... kissé a számba harapaok. A francba, ezt nem szabadna! Hátrébblép és leplezetlenül végigméricskél... Milyen pofátlan, és milyen... de még így is... irtó szexi....

- Nem, egyáltalán nem, csak tudja, szánalommal nézem, hogy az a cafka ismét becserkészett valakit... - kissé közelebb léptem.

Nahogymár azt higye hogy félek tõle...!

2008.07.19 23:21

Kakashi:

- Hát persze. - mondja gúnyosan. Nocsak... - És Ino: Jót gyakoroltak tegnap? - teszi hozzá, összeszûkült szemekkel, feszülten várja a választ.

- Féltékeny vagy? - simítom végig mutatóujjammal szemöldökének szép ívét. Olyan szép... legszívesebben a falhoz lökném, lerántanám róla ezt a semmi kis rövidnadrágot, és...

Hátralépek, és végigmérem.

2008.07.19 23:17

Sakura:

- Közelebb lép... és a parfümje... istenem, de jó... szippantok egy mélyet belõle (remélem nem vette észre), de ha igen, akkor is mindegy... Kezét felemeli és megfog egy tincset a hajamból...

- Ennyire hiányoztam - hangzik fel önelégült hangja... de... jajj... miért kell vele mindíg és mindenhol találkoznom? Ha, nem látnánk egymást úgy sokkal egyszerübb lenne... de így !?

- Nem baj, tartom magam az ,,erdeti tervhez"... - Hát persze - válaszolok gúnyosan - És Ino? Jót gyakoroltak tegnap? - szemem kissé összeszûkül.... próbálok nyugalmat eröltetni magamra...

De, mégis félek a válaszától...

2008.07.19 23:06

Kakashi:

Dühösen néz vissza rám, és karba tett kézzel húzódik el tõlem. Halkan, távolságtartóan köszön vissza.

Elvigyorodom.

Elhúzódsz tõlem...? Ejnye...

Utána lépek, és közvetlen közelrõl nézek a smaragdzöld szemekbe. Kesernyés illatom körülölel minket, mint valami csodálatos illatú burok. Behunyja a szemét, és mély levegõt vesz. Nocsak... hehe.

Ujjaim a selymes tincseibe fúródnak, és  beszívom hajának kellemes virágos illatát. Finom...

- Ennyire hiányoztam? - duruzsolom a fülébe.

2008.07.19 23:00

Sakura:

- Ismét egy fárasztó nap egy fárasztó emberrel... Tisztelem a Hokagét de néha már az agyamra megy... Na, mindegy ideje felkelnem - gyorsan a fürdõbe szaladok és letusolok. Imádok reggel fürdeni teljesen feldom és új erõre kapok tõle... Felkapom az egyenruhám és.... már mehetek is...

****

- Odaérve az épület elé ismét eszmbe jut valaki... Hmmm már rég nem láttam...

A folyóson egy ,,kanyart" vennék be amikor valami keménybe ütközöm... majdnem elestem... felakpom tekintetem... és...

- Szia Sakura... - szemem kitágul... most ledöbbentem.... Kakashi? Megrezzenek, na erre nem nagyon voltam felkészülve... Elkuncogja magát. Mi lehet olyan vicces rajtam. Most sértõdött arcal bámulok vissza rá? Még, hogy én játszottam vele... na mindegy hagyjuk... - Jó reggelt Kakashi-úr. - Azzal keresztbe tett karral megállok elõtte...

2008.07.19 22:49

Kakashi:

Korán reggel, miután meglátogattam elhunyt társaim emlékmûvét, a Hokage irodájába sietek. Megbeszélek néhány dolgot Tsunade-samával, majd a folyosón lassan elindulok kifelé. Ha számításaim helyesek...

Befordulok a sarkon, és valami puha, illatos és rózsaszín csapódik a mellkasomnak. Mielõtt elesne elkapom, és elégedetten mosolyogva magamhoz szorítom.

- Szia Sakura... - duruzsolom, és meglepetten elkerekedõ zöld szemeit látva halkan, érzékien felnevetek. Remeg a karjaimban a kis édes...