Karakter: Led
Megjegyzés: (Szadistáimnak)
- Szopj.
Selymes, mély tónusú hang, amelybe belebizsereg az egész testem. Kéjesen sóhajtva vonaglok meg, ha nem markolnák azok az erős ujjak a hajamat, már eldőltem volna a padlón, mint egy zsák krumpli. Kényelmetlenül feszítem meg a kezeimet, a kötél pedig mélyen a bőrömbe vág. Ott belül, mélyen pedig a vibrátor vadul rezeg...
A csendes szobát lihegésem tölti ki.
- Nem.
Farkasszemet nézünk. Állom a tekintetét.
Halvány mosoly fut szét az ajkain, mondhatni elégedett mosoly. Erre a válaszra számított. Elenged, én pedig elterülök a földön, vágytól ködös szemekkel pihegve, figyelve a mozdulatait.
Lassan kioldja az övét, a cipzár pedig idegtépően zizegni kezd a csendben.
Erős rántás, majd már hanyatt fekszem a földön. Egy mozdulattal kihúzza belőlem a vibrátort, majd a következő pillanatban kemény farkával helyettesíti. A testem megfeszül, felsikoltok a kéjtől, és ahogy durván, erősen mozogni kezd bennem, a nevét hörgöm önkívületben.
Percek, órák telnek el, ő pedig kínoz végeláthatatlanul, élvezkedik. Mielőtt pedig én is kielégülhetnék, galád módon a farkamra szorít, így fosztva meg az orgazmustól... lassan már félájultan vergődöm alatta, kéjesen nyögve, meg-megrándulva.
- Könyörögj.- parancsolja, én pedig ajkaimba harapok, vérem fémes íze megtölti a számat...
Újabbat lök rajtam, farkamat fájdalmasan markolva, én pedig megvonaglok, vékony hangon nyikkanva...
- Kérlek...- súgom elhalóan. Szemei elégedetten csillognak, de tudom, ennyi még nem volt elég... - Könyörgöm... engedj... engedj elélvezni... kérlek...- súgom önkívületben.
Elégedett kifejezés fut szét az arcán, majd újra vadul mozogni kezd bennem, és mikor azt hiszem, elvesztem a józan eszem, hirtelen elenged, én pedig sikoltva, ívbe feszült testtel élvezek el... a forróság teljesen beborít, minden tagom bizsereg... rég volt már ennyire heves orgazmusom...
Mire magamhoz térek, már egyedül fekszem a padlón, eloldozva, a kötél által véresre dörzsölt kezekkel. Pihegve bámulok a semmibe, pihenek még pár percet... úgy érzem, képtelen vagyok megmozdulni...
Nem tudom, mennyi idő telhet el, mikor halkan nyikorogva nyitódik egy ajtó, majd lábak toppannak a látóterembe. Lustán emelem tekintetem gazdájukra. Toxic áll előttem, derekán egy szál törölközővel, érdeklődve méregetve...
Csak a kezét nyújtja, én pedig lassú mozdulattal fogom meg a felém nyújtott jobbot. Egy erős mozdulattal talpra ránt, de a lábam összecsuklik. Halk kuncogást hallok a fülemben.
Kezek tekerednek körém, egy mellkasnak dőlök... lassú, koordinálatlan mozdulatokkal fonom nyaka köré a kezeimet.
- Mester...- súgom áhítattal, miközben ujjaim utat találnak puha tincsei közé. Talán még sosem láttam ennél elégedettebbnek. Lassan simítom számat az övére, érzékien futtatva végig nyelvem az ajkain... morranva veszi át az irányítást, nyelve a számba tör, lassú, szenvedélyes táncra csábítva az enyémet... fullasztó, vad csókcsatába kezdünk, minek percek múlva a levegőhiány vet véget.
Végül a karjaiba vesz, én pedig erőtlenül hagyom, hogy a fürdőszobába vigyen, majd letegyen a zuhanykabinba. Ott aztán összekaparom magam és nagy nehezen mosakodni kezdek, míg Toxic magamra hagy.
Ritkán, nagyon ritkán hívom Mesternek... talán egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor illettem eddig ezzel a jelzővel. Ez amolyan... tiszteletadás a részemről. Vagy inkább azt fejezi ki, hogy kötődöm hozzá? Már magam sem tudom...
Lassan lezuhanyzom, majd fáradtan, meztelenül vánszorgok ki a fürdőből. Toxic már békésen szuszog a takaró alatt. Óvatosan térdelek fel az ágyra, ügyesen bekúszok a takaró alá majd meztelen hátához simulok. Azonnal megmoccan, felém fordul, én pedig elégedetten simulok a karjaiba, majd engedem, hogy magával ragadjon az álom...
*
- Gyerünk férgek, ne legyetek beszariak!- vigyorgok szélesen, mire az egyik ocsmány patkány gyilkosan villogó szemekkel csap le elém egy bankót. Elégedetten felröhögök, majd gyakorlott mozdulattal kapom fel a három kis csészét, majd középre elhelyezek egy kis gombot. A csészéket leteszem egy vonalba, aztán sebesen keverni kezdem őket. - Itt a piros, hol a piros?- kuncogok. A tróger szemei vadul járnak ide-oda, de a kezeim sebességét még azok sem tudják követni. Egy perc múlva megállok, a szerencsétlen faszkalap pedig elgondolkodva nézi a kis csészéket. Majd a középsőre bök, én pedig röhögve kapom fel az asztalról.
Semmi nincs alatta.
Persze azt senki nem láttam, hogy mikor felemeltem a csészét, ügyes mozdulattal kaptam ki alóla a gombot...
Az előttem álló hústorony pedig elégedetlenül üvöltve csap egy hatalmasat az asztalra, amíg vigyorogva zsebre teszem a pénzt.
- Te kis ribanc, csaltál!- hörgi, miközben megmarkolja az egyik kezem, és olyan erővel szorítja meg, hogy a gomb kiesik az ujjaim közül... - Letépem a karjaidat, te kis szarrágó...- kezd bele, és még folytatná, de olyan irdatlan erővel tökön térdelem, hogy a szemei összeakadnak és három oktávval feljebb kezd csiripelni.
- Majd máskor, szivi. Kösz a zsebpénzt!- búcsúzom és olyan ügyesen tűnök el a tömegben, hogy már a saját botjukkal üthetik a nyomomat. Elégedett mosollyal, zsebre tett kezekkel sétálok az utcán, egészen a disco felé, ahol Roy már türelmetlenül toporzékol az ajtóban.
- Hol a kurva életben voltál te mocskos ribanc?! Már egy órája itt kellene lenned!- kezd el rögtön üvölteni, de elegánsan megmarkolom a heréit, amitől azonnal elnémul.
- Kuss legyen, hülyegyerek, inkább örülj, hogy eljöttem...- sziszegem, majd a cipője orrára köpve, unott arccal sétálok be, elengedve a fülem mellett a további ócsárolást. Lazán felsétálok a keverő pulthoz és félre lököm az ott szerencsétlenkedő kis trógert, felveszem a fejhallgatómat majd belevigyorgok a mikrofonba.
- Stricikéim, készen álltok egy bitang jó bulira?- kérdem, mire a tömeg egyöntetűen hörögni kezd. Így hát elégedetten kezdek bele, hogy felspannoljam ezt a lapos bulit, de úgy, hogy holnap hajnalban mindenki csont részegen, lehányt nadrágban csússzon hazafelé az út szélén...
*
Unottan flangálok egy bazi nagy hangfallal a kezemben, ugyanis ma este hajnali kettőkor egy másik discoban kell majd a zenét szolgáltatnom. Viszont ott olyan borzalmas a felszerelés, hogy muszáj vinnem a sajátomat...
Már elég közel vagyok, mikor valami faszkalapnak ütközök.
- Nem tudsz vigyázni?- kérdem agresszívan.
- Neked kéne vigyáznod faszfej.- vág vissza, én pedig vérszemet kapok. Átharapom a torkát ennek a kis gecinek... jobban mondva átharapnám, de most nem érek rá szarrá verni senkit. Sietnem kell.
- Na jó, erre nekem nincs időm. Húzz a picsába.- küldöm melegebb éghajlatra.
- És mi van ha nem?- kérdi, majd mire észbe kapok a hangfal döndülve landol a földön. Na jó, faszikám, most ástad meg a sírodat...
Végigmérem a csávót. Nahát, egy egészen jóképű suttyóval van dolgom... egészen magas, talán a válláig érek. A bőre csodálatos, barna színű, testén izgató, kék tetoválások futnak végig. De a gyerek nem lehet normális, ilyen melegbe szőrmekabátban... Haja kusza, éjfekete, csakúgy mint a tekintete. Összességében egész szemrevaló. Egészen megkívántam...
Villanó szemekkel figyelem, ahogy érzékien megnyalja a száját, majd szadista vigyort kanyarít a képére.
- Mi a baj pöttöm. Leesett a játékod?
Felröhögök. Szóval egy kis bunyót akarsz, faszfej, mi? Hát tőlem megkapod...
Egy perc múlva megvadultan csépeljük egymást a földön, nekem pedig kimondottan jól esik a dolog. Már ideje volt egy kis verekedésnek, hogy levezessem a fölös energiáimat...
Azonban a csávó túl nagy falatnak bizonyul, nem bírunk egymással, így röpke negyed óra múlva kimerülten, lihegve nézünk egymással farkasszemet. A kékség kiterült alattam, én pedig elégedett vigyorral trónolok rajta, az orrom vérét törölgetve.
Persze a perverz suttyó, ahogy tudatosul benne, hogy édes kettesben maradtunk egy sikátorban, végigsimít a hátamon. Először megdermedek, várom, mikor szúr le vagy valami, már csak régi megszokásból is, de mikor már biztos vagyok benne, hogy tényleg csak egy ártalmatlan gesztus volt, elővillantva legkéjencebb arckifejezésem simulok a mellkasához. Perverz kiscica módjára, érzékien nyalintok végig száján, felrepedt ajkairól kóstolva le a vért.
- Finom vagy.- duruzsolom perverzül, mire villannak a szemei.
- Tudom. Na és mond csak, te milyen vagy?- búgja izgató hangon, nekem pedig kedvem lenne felkuncogni. Jóképű a srác, kedvemre való... szívesen hetyegnék vele egy kicsit...
- Ráérsz az este?- kérdem aztán egy ígéretes dugás reményében, mire felcsillannak a szemei.
- Persz...- vágná is rá rögtön, de aztán valami az eszébe jut. - Nem. Egy Toxic nevű barommal van ma találkám. De gyorsan lezavarom. Éjfél?
Megdermedek. Bassza meg, ez a faszfej ismeri Toxicot?
- Te ismered Toxicot?- kérdem sápadtan... ha olyannak csalom meg, akit személyesen ismer, abból kibaszott nagy balhé lehet...
- Egen. Lehet neki fogok dolgozni... mer'?
- Semmi. Izé... ömm, majd még találkozunk.- pattanok le róla, majd kibaszott gyorsan elszivárgok. Mikor legutoljára olyannak keféltem, akit Toxic is ismert... nos, annak nem lett túl jó vége. Az ipsét csak két hétig kínozta, és én is alaposan megjártam... köszönöm, nekem nem kell többször ebből.
A hangfalat leszarom, majd szerzek újat, de most inkább felszívódok. Mégse megyek este a discoba, majd keresnek mást. Elment a kedvem a zenétől. Így inkább csak betérek a közeli kocsmába, ledöntök pár felest, közben pedig átejtem az alkoholistákat. Egy kis itt a piros hol a piros, és mindjárt megvan a bérkiegészítésem. Ezek után elégedetten kotródok haza, fülemet-farkamat behúzva. Úgy osonok be az ajtón, mint valami patkány, aki valami förtelmes dolgot művelt, pedig ez csak a mindennapi rutin. Beoldalgok a konyhába, ahol aztán derékig behajolok a hűtőbe, mindezt még mindig hangtalanul. Hmm, összedobok magamnak egy jó kis szendvicset, majd elégedetten kezdem majszolni.
Közben fülelem a ház hangjait. A takarítónő káromkodik, amiért a vér nem akar feljönni a padlóról... Két távozó fickó azt taglalja halkan susogva, hogy Toxic ezúttal ijesztően kegyetlen volt... az irodából pedig halk duruzsolás szűrődik ki, gondolom megint megbeszélnek valamit, vagy amit ilyenkor szoktak. Ezekből általában szeretem kihúzni magam...
Szépen magamba tömöm a szendvicsemet, és mire végzek, egy tucatnyi rosszarcú férfi távozik a főbejáraton. Így hát óvatos macskaléptekkel közelítem meg az irodát. Először bekukkantok a kis résen. Toxic valami papírok felett görnyed, így hát lassan kitárom az ajtót, majd a félfának támaszkodva, keresztbe font karokkal nézek rá.
- Korán hazajöttél.- mondja fel sem pillantva, én pedig csak vállat vonok.
- Nem volt kedvem a discoba menni.- válaszolom egyszerűen.
- Kivel csaltál ma meg?- jön a jól megszokott, mindennapi kérdés, én pedig számító kis mosolyt húzok ajkaimra.
- Nem fogsz nekem hinni, ha elmondom.- búgom lágy hangon, majd puha léptekkel belépek az irodába. Szavaimra felpillant, villanó szemekkel mér végig, én pedig elégedett mosollyal lépek hozzá, majd leülök az asztal szélére.
- Tegyél egy próbát.- mondja egyszerűen, én meg szinte dorombolva élvezem, ahogy keze a combomra téved és ingerlően simít rajta végig, egészen az ágyékomig...
- Képzeld, ma kivételesen senkivel nem feküdtem le.- duruzsolom kéjes hangon, és mikor keze ágyékomra talál, kéjesen sóhajtok fel. Elsötétült szemekkel csusszanok le az asztalról, majd se szó, se beszéd, az ölébe mászok, lovaglóülésben. Lágy mosollyal siklanak kezei a hátsómra, majd erősen belemarkol, én pedig nyögve simulok mellkasához, ajkaimmal a nyakára találva... érzékien harapdálom meg a nyakát, egy helyen hevesen megszívva...
- Nem hiszek neked.- közli egyszerűen, én pedig a fülébe kuncogok.
- Én mondtam...- súgom, majd ahogy egyik keze nadrágom alá csusszan, kéjesen vonaglok meg az ölében, ágyékomat az övének dörgölve. Ahogy mély hangon felmorran, egészen felizgat...
- Nincs más választásom, le kell ellenőriznem...- mondja mosolyogva, majd a következő pillanatban mélyen belém nyomja az egyik ujját. Aprót sikkantva feszülök meg, körmeimet ruhán keresztül a vállaiba vájva, majd ahogy mozgatni kezdi bennem, hangosan kezdek nyögdécselni... - Nahát... úgy tűnik, tényleg nem nem feküdtél le mással.
- Ugye? Bízhatnál bennem egy kicsit...- mondom sértődött képpel, mire csak kuncogva tol még egy ujjat a másik mellé... kéjesen sóhajtva törleszkedek hozzá, türelmetlenül a felsője alá simítva, ingerlően karcolgatva bőrét a körmeimmel...
Nem válaszol, csupán vadul ajkaimra mar, én pedig nem kevesebb hévvel viszonzom a vad csókot. Fogunk összekoccan, vérem pedig kiserken, ahogy ajkamba harap, de a fémes, sós íz csak még jobban beindít... szabad kezével hajamba markol, hátra rántva a fejem, majd mohón mélyeszti fogait a nyakamba, én pedig elfúló hangon nyögök fel.
És ekkor az ajtó nyikorogva kitárul. Bosszúsan pillantok hátra, de mikor találkozik a tekintetem egy ismerős, fekete szempárral, csak buján elmosolyodom... nahát, van vele más is. Hűű, nagyon hasonlítanak... testvérek lennének?
- Zavarunk?- kérdi a kisebbik.
- Dehogy.- mosolyog Toxic, ujjai viszont nem állnak meg, tovább hajszol a kielégülés felé, én pedig hangosan, gátlástalanul nyögve élvezkedem, teszek rá magasról, kik látnak vagy kik nem...
|
